Világirodalom-tétel

A változások a költészetben a 19. század második felében történtek. Új költői

magatartás és szemlélet alakult ki, a művészek már nem hittek a művészet társadalomformáló
erejében, elutasították a prófétai szerepvállalást szemben a romantikus költőkkel (pl. Petőfi,
aki nem csak tollal, hanem karddal is harcolt a szabadságért). Az elv a l’ art pour l’ art lett,
azaz művészet a művészetért. A költők elfordultak a külvilágtól, helyette felfedezték a belső
világ, azaz a lélek mélységét, a lelki tájat. Az új téma a lelki tartalmak kifejezése lett. Új
irányzatot hoztak létre, ez a szimbolizmus. A 19. század első felében, Franciaországban az
irodalomban jelent meg először, később a festészetben és más művészeti ágakban is.
Baudelaire A romlás virágai című kötetétől, 1857-től számítjuk a francia szimbolizmust. A
szimbolizmus nem azonos a szimbólumok használatával. A szimbólum egy ősrégi kép pl. lánc
ami a rabsággal azonos. A szimbolizmus pedig a 19. század végi stílusirányzat, ami
egyértelmű megfeleltetést jelent, míg a szimbólum nem olyan egyértelmű.

Baudelaire a modern francia líra előfutára. Életét és verseit a végletes ellentétek

határozták meg, azt tükrözi verseskötetének címe is, A romlás virágai. A modern lírát innen
számítjuk, tematikus szerkesztés jellemző, a versek téma szerinti ciklusokba csoportosítása,
amelyet a Nyugat első nemzedékének tagjai is átvesznek (Ady, Babits). Ők fordították először
magyarra a francia szimbolisták műveit. A kötetnyitó vers a Kapcsolatok címet kapta. Ez az
ars poeticája, melynek szállóigévé vált mondata:

„Jelképek erdején át visz az ember útja”

A titkos, rejtelmes összefüggések feltárása a költő feladata. Megjelenik a szimbolizmus

jellegzetes költői képe a szinesztézia:

„egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

„oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák

Az új tartalmat, az új programot Baudelaire hagyományos versformában fogalmazta meg, ez a

Petrarcai szonett. Legjellegzetesebb verse Az albatrosz. A korai szimbolizmus alkotása. A
költő megadja még a fő költői kép jelentését is (4. vsz.). A költő is ilyen légiherceg párja. Az
1-3. vsz. szemben áll a 4. vsz. tartalmával. Az első 1-3. vsz. az albatrosz madárról
bemutatásáról szól, két helyzet és világ szerepel, egytagú metaforákkal pl.: vizek nagy
madara, egykedvű utas stb. Az egyik a fent világa, ami a szabadság és a múlt idősíkja, a másik
pedig a lent világa, ami a rabság és a jelen idősíkja. A 4. vsz. az albatrosz sors, ő is szabadon
érzi jól magát, míg az emberek között a meg nem értettség az elismerés hiánya, a szellemi a
társtalanság fogadja.

Verlaine a francia szimbolizmus első képviselője, tragikus sorsú szimbolista költő

volt. A társadalmi elvárásoknak megfelelő életet élt, megnősült, gyermekei születtek, de
megismerkedett Rimbaud-val elhagyta családját és fiatal barátjával együtt járták be Belgiumot
és Angliát. (Brüsszelben 2 év börtönre ítélték) Visszatért Párizsba, de szegényen és
elhagyatottan halt meg. Ő alkotta meg a szimbolizmus programversét Költészettan címmel.
Lényege a szó és a zene összekapcsolása:

„Zenét minékünk, csak zenét,”

A költő elutasította versben a gondolatiságot (politikai-, filozófiai-, társadalmi mondanivaló).
Az Őszi chanson című versében a címmel ragadja meg a hangulatot, ami az elmúlást sugallja.
Ez az impresszionizmus stílusirányzatára utal. A rímek az egyhangúságot, a monoton
hangulatot sugallják. Egy vsz.-on belül egy rím variálása történik:

„Ősz húrja zsong,

Jajong, busong”

Itt belső rím is található. Hangulatfestő ige a múlni és hullni. Nem csak a természet elmúlása,
hanem általában az elmúlás a téma. (Tóth Árpád fordítása).

Rimbaud a kamasz Shakespeare, kölyökzseni. Egész életművét megalkotta 16 és 19

éve kora között. A szimbolizmus az impresszionizmus összekapcsolódik műveiben. A
magánhangzók szonettje című művének formája Petrarcai szonett. A versformát modern
gondolatok kifejezésére alkalmazza. A hangokhoz a pillanatnyi benyomás alapján különböző
képzeteket, színeket és látomásokat kapcsolt. A szimbolizmus jellegzetes költői képét a
szinesztéziát alkalmazza:

„Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! – csak egyszer”

A francia szimbolista költők új utakat, lehetőségeket kerestek a költészetben, és ezzel nagy

hatással voltak magyar irodalom fejlődésére is. Leginkább Ady munkásságára volt hatással,
1906-os Új versek című kötetét Baudelaire A romlás virágai című kötetének mintájára írta.