AZ EURÓPAI UNIÓ

1. Történelmi előzmények

Unió alatt több ország együttműködését értjük oly módon, hogy az unió tagállamai bizonyos
mértékig korlátozzák a saját önállóságukat (állami szuverenitásukat) és egyes ügyekben
közösen döntenek. A közös gondolkozást jellemzően akkor szorgalmazzák az egyes államok,
ha valamilyen természeti, társadalmi vagy gazdasági problémának a megoldása meghaladja a
saját erejüket, de közösen képesnek érzik magukat a nehézségek leküzdésére.

A történelem azt mutatja, hogy a közös döntések jellemző területe a hadviselés, a külpolitika
és a gazdaság. Az európai összefogás közel ezer esztendős múltra tekint vissza, amikor is
Európa keresztény uralkodói közösen vettek részt a szentföldi hadjáratokban. Ezt követően
minden jelentősebb béketárgyaláson előtérbe került az összefogás gondolata, egyrészt a
győztesek jogainak biztosítására (azaz a status quo fenntartására), másrészt az újjáépítés és a
gazdasági befolyás megszerzése céljából. Így született meg például az első világháború után a
páneurópai (értsd összeurópai) unió létrehozásának gondolata az USA mintájára.

2. Az Európai Unió létrejöttének közvetlen előzményei

1947-ben létrejön a Benelux Gazdasági Közösség, Belgium, Hollandia és Luxemburg

részvételével, mely egy németalföldi kereskedelmi uniót jelentett.

Az USA, a Marshall terv keretében pénzügyi segítséget nyújt Európa újjáépítéséhez. A

pénzügyi támogatások szétosztása tekintetében szükség van egy hatékony koordináló
szervezetre, ezért 1948-ban létrehozzák az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét.

A második világháború után Churchill, majd később Robert Schuman francia külügyminiszter
szorgalmazza, hogy jöjjön létre egy olyan szervezet, amely közös irányítás alá helyezi az
európai szén- és acélipart, és amelynek mind Németország, mind Franciaország a részese.
Ezzel elkerülhető egyrészt, hogy egymás ellen fegyvert gyártsanak az európai nagyhatalmak,
másrészt, hogy újabb német-francia háború törjön ki az elzászi bányák és ipari üzemek
megszerzéséért. E céltól vezérelve 1951-ben megalapítják az Európai Szén- és
Acélközösséget Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok
részvételével.

1957-ben az előző hat állam aláírja a Római Szerződést, mellyel – az együttműködést

továbbfejlesztve – létrehozzák az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Ennek célja a közös
piac, mely a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgását biztosítja a határokon
keresztül. Ezzel egyidejűleg ugyanezen államok megalapítják az Európai Atomenergia
Közösséget (EURATOM) is, melynek célja az energia biztosítása.

3. Az Európai Unió bővülésének folyamata

1973-ban csatlakozik az Egyesült Királyság, Dánia és Írország.

1
Norvégia beadja ugyan a tagfelvételi kérelmét, de a helyi népszavazás nemet mond a
csatlakozásra. Ennek oka, hogy a norvég tenger halászati jogát a lakosság nem akarja
megosztani. Svájc nem ad be tagfelvételi kérelmet, semlegességéhez és függetlenségéhez
ragaszkodva. Ugyanakkor mind Norvégia, mind Svájc részese az un. Európai Gazdasági
Térségnek (EGT), mely az EU és a társult államok közötti kereskedelmi együttműködést
jelenti. Cserébe a kereskedelmi kedvezményért mindkét állam pénzügyi alapot hoz létre, és
ezeken keresztül nyújt támogatást egyes tagállamoknak. (ld. norvég alap, svájci alap)

1980-as évek: déli bővítés, amely során Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália
1986-ban csatlakozik.

1990-ben német egyesítés, mellyel a volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) lakosai is
uniós polgárrá válnak.

1995. Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozása.

2004. Keleti bővítés, amely során a közép európai és a baltikumi országok – Lengyelország,
Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia – az EU
tagjává válnak. Ugyanekkor csatlakozik Ciprus és Málta is.

2007: Románia és Bulgária csatlakozása.

2013. Horvátország csatlakozása.

2016. Az Egyesült Királyság alattvalói népszavazáson nyilvánítják ki, hogy a jövőben nem
kívánnak az Európai Unió tagjai maradni. (Brexit)

Jelenleg több országgal is folynak érdemi csatlakozási tárgyalások, közülük a

legelőrehaladottabb a szerb tárgyalás.

4. Katonai együttműködések Európában a második világháború után

A második világháború során, a szövetséges nagyhatalmak vezetői (Sztálin, Churchill,

Roosevelt) a jaltai konferencián befolyási övezetekről állapodtak meg. Ennek révén Európa
két részre tagolódott: a keleti blokkra, mely szovjet befolyás alá került, és a nyugati blokkra,
mely amerikai befolyás alá került.

Utóbbi saját katonai együttműködést alakított ki 1949-ben, Észak-atlanti Szerződés

Szervezete (NATO) néven, az észak-amerikai és a nyugat-európai országok részvételével. A
katonai együttműködés keretében a tagállamok politikai és katonai eszközökkel segítik
egymás szabadságának és biztonságának megőrzését.

A keleti blokk – Nyugat Európa erősödése és a Német Szövetségi Köztársaság

újrafelfegyverzése miatt – 1955-ben, Varsói Szerződés néven hozott létre katonai és politikai
együttműködést. Célja a szovjet katonai és politikai befolyás erősítése, valamint a szovjet
csapatok állomásoztatásának legalizálása a közép- és kelet-európai országokban. 1991-ben, a
szervezet budapesti ülésén megszűnt a Varsói Szerződés. Ezt követően a volt közép- és kelet
európai tagállamokat sorra felvették a NATO-ba. Magyarország 1999-től tagja a NATO-nak.

2
A NATO független az Európai Uniótól, de a politikai – elsősorban kül- és biztonságpolitikai
kérdésekben – rendszeres egyeztetés folyik a két szervezet között.

5. Az Európai Unió fejlődésnek főbb állomásai – az integráció útja

1962. Közös mezőgazdasági politika, mellyel közös ellenőrzés alá kerül az élelmiszer-
termelés.

1965. Brüsszeli szerződés: az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Gazdasági

Közösség valamint az Európai Atomenergia Közösség egységesítése, mellyel 1967-től
létrejön az Európai Közösség.

1968. Vámunió, mellyel a tagállamok megszüntetik egymás között a vámfizetést.

1974. Európai Regionális Fejlesztési Alap létrehozása, melynek célja az EU elmaradottabb

térségeinek fejlesztése. Ennek keretében forrásokat csoportosítanak át az EU gazdagabb
térségeiből a szegényebb térségekbe, az utak, távközlési hálózatok fejlesztésére, beruházások
ösztönzésére, munkahelyteremtésre.

1979. Az első közvetlen választás az Európai Parlamentbe. (Korábban a nemzeti parlamentek

delegálták a képviselőket.)

1987. Erasmus program elindítása, melynek keretében az EU támogatást nyújt azoknak a

hallgatóknak, akik egy másik tagállamban folytatnak egyetemi tanulmányokat.

1992. Maastrichti Szerződés, melyben lefektetik az Európai Unió legfontosabb alapelveit,

célkitűzéseit és szabályait. Az Európai Közösség elnevezés itt változik hivatalosan Európai
Unióra. A szerződés túllép a gazdasági-pénzügyi együttműködés keretein, és megteremti a
közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés kereteit is.

1993-tól létrejön az EU egységes piaca, mely az áruk és szolgáltatások, a személyek és a tőke

szabad mozgását biztosítja a tagállamok között.

1995. Schengeni Megállapodás hatályba lépése, mely a részes tagállamok viszonylatában

megszünteti az útlevél-ellenőrzést. Magyarország 2007. óta részese a schengeni útlevélmentes
övezetnek.

1997. Amszterdami Szerződés, mely terveket fogalmaz meg az EU-intézmények reformjára,

az EU világpolitikai szerepének erősítésére, valamint a foglalkoztatáspolitika és az
állampolgári jogok terén.

1999 – 2002. Az euró, mint közös fizetőeszköz bevezetése. A valutaunió tagjai: Ausztria,
Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg,
Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország.

2001. Nizzai szerződés, mely az intézményi reformok révén alkalmassá teszi az EU-t arra,
hogy sok tagállammal is működni tudjon.

3
2004. Alkotmányszerződés: megállapodás egy európai alkotmány létrehozásáról. Célja, hogy
a folyamatos bővülés kezelhető legyen, ennek érdekében pedig alakuljon ki egy egyszerűbb és
korszerűbb döntéshozatali mechanizmus. Itt fogalmazódik meg először az európai
külügyminiszteri poszt létrehozásának gondolata. A tagállamok közül azonban többen nem
fogadták el, vagy nem tárgyalták, így nem lépett hatályba.

2007. Lisszaboni Szerződés, mely az EU alapszerződéseinek módosítását és szervezeti

reformját jelentette annak érdekében, hogy demokratikusabbá és hatékonyabbá váljon.

6. Magyarország és az EU kapcsolata

Magyarország már 1989-1990-ben, a rendszerváltás kezdetekor kifejezte szándékát az

Európai Unióhoz való csatlakozásra.

1994-ben Magyarország társult taggá vált és ekkor hivatalosan is benyújtotta tagfelvételi

kérelmét.

1998 – 2002 között folytak a csatlakozási tárgyalások. Ennek során a magyar jogrendszert
harmonizálták az EU szakpolitikájával és jogrendszerével, továbbá megnyíltak Magyarország
számára az un. előcsatlakozási alapok, melyek az ország felkészülését segítették elő.

2003-ban népszavazás erősítette meg a csatlakozást.

2004. május 1-jével Magyarország az Európai Unió tagjává vált.

7. Az EU szervezeti felépítése

Az Európai Parlament az európai polgárok érdekeit képviseli. Szerepe az évtizedek során

folyamatosan növekedett. A 750 parlamenti képviselőt az uniós választópolgárok – a
tagállamok népessége arányában – ötévente közvetlenül választják. (Legutóbb 2014-ben.) A
képviselők nem állampolgárság, hanem politikai hovatartozás alapján képviselőcsoportokat
(frakciókat) alkotnak. Az EU fő véleményformáló politikai erői: néppárt (jobboldali),
szocialisták (baloldali), liberálisok, zöldek.

Az Európai Parlament főbb feladatai:

- Uniós jogszabályok elfogadása, a Tanáccsal együtt.
- Uniós intézmények, különösen is a Bizottság ellenőrzése.
- Uniós költségvetés elfogadása és felügyelete, a Tanáccsal együtt.
A Parlament munkáját az elnök – jelenleg: Martin Schulz (GER) – irányítja.

Az Európai Tanács a tagállamok állam- és kormányfőinek és a Bizottság elnökének

tanácskozó szerve (uniós csúcstalálkozó), mely meghatározza az EU szakpolitikájának főbb
irányvonalait, valamint döntést hoz az EU-t érintő főbb politikai kérdésekben. Jellemzően
évente négy alkalommal ülésezik, döntéseit konszenzussal hozza.
A Tanács munkáját az elnök – jelenleg: Donald Tusk (POL) – irányítja.

Az Európai Unió Tanácsa (más néven Tanács, vagy Miniszterek Tanácsa) a tagállamok
érdekeit képviseli szakpolitikai kérdésekben. Összetétele mindig más és más, a tagállamoknak

4
az aktuális szakpolitikáért felelős minisztereiből áll. A Tanács elnökségében a tagállamok
félévenként váltják egymást. Döntéseit többségi elven hozza. A Tanács főbb feladatai:
- Uniós jogszabályok elfogadása, a Parlamenttel együtt.
- Tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása.
- Az EU és más országok közötti nemzetközi megállapodások aláírása.
- Uniós költségvetés elfogadása, a Parlamenttel együtt.
- A közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása.
- Az igazságügyi és rendészeti együttműködés összehangolása.
Magyarország 2011. első félévében volt a Tanács soros elnöke.
2016. második félévében Szlovákia a soros elnök.

Az Európai Bizottság (Bizottság) az EU érdekeit képviselő, az elnökből és az egyes

tagállamokból delegált biztosokból álló testület. A biztosok az EU egy-egy szakpolitikájának
a felügyeletét látják el. Az elnököt és a biztosokat az Európai Tanács nevezi ki öt évre, de
kinevezésüket a Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Főbb feladatai:
- Javaslattétel uniós jogalkotásra olyan kérdésekben, melyek az egyes tagállamok
szintjén nem rendezhetők.
- Uniós költségvetés irányítása és a finanszírozás elosztása.
- Uniós jogszabályok végrehajtása. Jogsértés esetén bírósági eljárás kezdeményezése az
érintett tagállammal szemben.
- Az EU nemzetközi képviselete.
A Bizottság jelenlegi elnöke Jean-Claude Juncker (LUX).
A Bizottság alelnöke, aki egyúttal az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője: Federica
Mogherini (ITA).
A Bizottság magyar tagja: Navracsics Tibor, akihez az oktatás, kultúra, ifjúság és sport ügyek
tartoznak.

Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) tagállamonként egy-egy bíróból áll, akiket hat évre
neveznek ki. A bíróság főbb eljárásai:
- Előzetes döntéshozatal: jogértelmezés valamely uniós jogkérdésben.
- Kötelezettségszegési eljárás: valamely tagállam kormánya elleni eljárás, az uniós jog
alkalmazásának elmulasztása miatt.
- Megsemmisítési eljárás: valamely uniós jogszabály megsemmisítésére irányuló
eljárás, ha az sérti az uniós szerződéseket vagy az alapvető emberi jogokat.
- Intézményi mulasztás megállapítása: valamely uniós intézmény elmarasztalása, ha az
elmulasztotta a számára kötelezően előírt döntést meghozni.
- Közvetlen eljárás: az unió polgárai, vállalkozásai, vagy más szervezetei által egyes
uniós döntések és intézkedések ellen benyújtott keresetek elbírálása.

Az Európai Központi Bank együttműködik a tagállamok központi bankjaival

(Magyarországon a Magyar Nemzeti Bankkal) az európai árstabilitás és a pénzügyi rendszer
stabilitásának megőrzése érdekében, különösen is az euró-övezetben.

Az Európai Számvevőszék feladata az uniós pénzügyek ellenőrzése. Amennyiben a

Számvevőszék csalást, vagy szabálytalanságot tár fel, úgy arról tájékoztatja az Európai Csalás
Elleni Hivatalt (OLAF).

Az Európai Ombudsman feladata, hogy kivizsgálja az uniós polgároknak, vállalkozásoknak és

más szervezeteknek az uniós intézmények elleni panaszát.

5
Az Európai Adatvédelmi Biztos feladata annak biztosítása, hogy az uniós intézmények az
adatkezelési tevékenységük során tiszteletben tartsák az emberek magánéletét.

8. Az EU jogforrásai

Az EU elsődleges jogforrásai az alapító és az azt kiegészítő szerződések. Ilyen a Római, a

Maastrichti, az Amszterdami, a Nizzai és a Lisszaboni Szerződés.

Másodlagos jogforrásnak a szerződésekben foglalt célkitűzéseket megvalósító rendeletek,

irányelvek, határozatok, ajánlások és vélemények minősülnek.
- A rendelet az EU minden tagállamában kötelezően alkalmazandó.
- Az irányelv az EU minden tagállama számára kötelező célkitűzést tartalmaz,
ugyanakkor a végrehajtás módjáról minden tagállam saját hatáskörben dönt.
- A határozat csak a címzettre (tagállamra, vállalkozásra) nézve tartalmaz kötelező jogi
előírást.
- Az ajánlás az uniós intézmények javaslatát tartalmazza, de kötelező ereje nincs.
- A vélemény az uniós intézmények álláspontját tartalmazza, de kötelező ereje nincs.

9. Az EU szakpolitikái

Az EU szakpolitikái azokat a tárgyköröket jelentik, ahol a tagállamok közös célokat és

szabályokat állapítanak meg. Ilyenek a következők: adóügy, audiovizuális és médiapolitika,
bel- és igazságügy, bővítés, csalás elleni küzdelem, egészségügy, egységes piac,
élelmiszerbiztonság, emberi jogok, energiaügy, fejlesztés és együttműködés, foglalkoztatási
és szociális ügyek, fogyasztók, gazdasági és monetáris ügyek, humanitárius segítségnyújtás és
polgári védelem, információs technológia, intézményi ügyek, kereskedelem, költségvetés,
környezetvédelem, közlekedés, kül- és biztonságpolitika, kultúra, kutatás és innováció,
mezőgazdaság, oktatás, képzés és ifjúság, regionális politika, sport, tengerügy és halászat,
tettekkel az éghajlatváltozás ellen, többnyelvűség, uniós polgárság, vállalkozáspolitika,
vámügyek, versenypolitika, világűr.