Móricz Zsigmond parasztábrázolása novellákban

Móricz hipotézise: a testi, fizikai, anyagi nyomorúság, lelki, szellemi, erkölcsi sivárságot,
szegénységet okoz.
Bizonyít vagy cáfol?
Tragédia -> bizonyul pl.: Kis János - jelentéktelenít, gyakori
A fajfenntartás ösztöne nem működik -> nem hagy ételt a gyereknek
Több generációs szegénység
A fia ijesztően hasonlít hozzá
Lelki sivárság: nevetett az apja halálán, kisszerű cél -> a vén Sarudít kieszi a vagyonából, a faluból
alig volt kint, katona nem volt, egésznap evett
Judith és Eszter -> az anya figurája szegénységében is büszke, van tartása, nem alacsonyodik le ->
cáfolja a hipotézist!
Hét krajcár -> cáfol, az anya megóvja a gyereket a szegénység felismerésétől
A koldus a gyereknek adja a 7. krajcárt
A kondás legszennyesebb ingje: lelki sivárság, mérhetetlen lustaság
A fajfenttartás ösztöne nem működik -> bizonyít
Szegény emberek: a háború és a nyomor felrodította a főhős erkölcsi világképét, de a lelke mélyén él
a tisztaság, cáfolat
A kérdést eldönti a Barbárok novellája
Bodri juhász <-> Veres juhász
Jó ember <-> rabló gyilkos
A rideg parasztok világa
Jó férj és apa <-> cinikus
Művészi hajlam <-> babonás

Ugyanazon a talajon nőhet virág és bogáncs is

Móricz elutasítja a saját hipotézisét -> elutasítja a marxista tételt is
"A lét határozza meg a tudatot"
Elutasítja a népies - urbánus vitát