2020. 11.27. – 4.

óra
Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz – Szgy.: 83-85. oldal

Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz

Keletkezés: 1798- Kisasszondon tartózkodott Sárközy István szolgabíró barátjánál; ekkor

tudta meg, hogy Lillát férjhez adták.
Műfaja: elégia/ elégiko-óda
Téma: a magányt pozitív létállapotnak mutatja be. A magány érzését és a világ
érzéketlenségét, romlottságát tematizálja.
Elemzés:
A Magányt mint istenasszonyt szólítja meg → allegória: a megszólított különböző női
szerepekben jelenik meg.
Szerkezet: keretes – kezdő és záró mondat szinte szó szerint megegyezik
Logikai felépítése 2 egységre bontja a verset:
I. szerkezeti egység: 1-3. vsz.:
1-3. vsz.: a lírai én a lelkiállapotát és a külső természeti tájat mutatja be: mindkettő a
magány lakhelye.
 az” áldott” Magánosságot hívja mint társat, vigasztaló erőt
 a magány a természetben lelhető fel leginkább
 rokokó természetleírás:
„A lenge hold halkal világosítja
     A szőke bikkfák oldalát,
     Estvéli hűs álommal elborítja
     A csendes éjnek angyalát.”

II. szerkezeti egység: 4-11. vsz.: a lírai én

allegorikus alakhoz beszél.
4-7. vsz.: általánosságban szól a magányról:
4-5. vsz.:
 a természet csendjében jelenik meg a magány ↔ a királyok udvara, a fösvény
társadalom, a városok elüldözik a magányt: felsorolja azokat a társadalmi
rétegeket, magatartásformákat, amelyek irtóznak tőle.
 ezekkel szembeállítja a társadalomból kivonult, kirekesztett embert

6-7. vsz.: „ mentsvárnak” nevezi a magány létállapotát, mely kifejezetten alkotásra

ösztönzi a bölcset és a poétát:
„Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
     Mint a sebes villám setétes éjjel;
     Midőn teremt új dolgokat
     S a semmiből világokat.”
 a magány tehát termékeny állapot, a költő a semmiből teremt, Csokonai hisz az
ösztönös zseniben → ezért már a romantika előfutára

1
2020. 11.27. – 4. óra
Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz – Szgy.: 83-85. oldal

8-11. vsz.: a lírai én és a magány személyes kapcsolata kerül előtérbe:

 mintegy keretbe foglalva a verset, újból megszólítja a Magányt, megjelenik a
halálvágy - halálvízió; paradox módon halálakor a magány lesz egyetlen társa,
barátja

 szentimentalista vonások: befelé fordulás, az emberektől való elrejtőzés vágya,

melankólia, természetbe menekülés