XIX.

Századi orosz kis epika

Gogol, Tolsztoj, Csehov
"Három halál"

Egyezések: - az XIX. Századi Oroszország társadalma

- a bürokrácia fogaskereke
- realizmus

Eltéresek: Gogol: A köpönyeg: A realizmus paródiája (túlzásokba esik)

Fantasztikus befejezés
Tolsztoj: Ivan Iljics: Fordított időkezelés
Szűkülő tér
Csehov: A csinovnyik halál: cselekménytelenség
Atmoszféra teremtés -> szorongás, kiszolgáltatottság,
megalázkodás
A felesleges ember típusát a XIX. század első felének orosz irodalma teremtette meg. Ez az ember
Puskinnál még kivételes tulajdonságú egyéniség, mint Anyegin. Képes lenne nagy tetteket véghez
vinni, de minden cél értelmetlennek tűnik számára. Tétlenség, közöny és világfájdalom jellemzi.
Anyegin tehát a felesleges ember típusa. Gogol hősei már nem kivételes egyéniségek. Igazi
csinovnyikok, kishivatalnokok. Groteszk figurák: egyszerre nevetségesek és szánni valók. Együtt is
tudunk érezni velük, mint Akakij Akakijeviccsel, Gogol novellája, A köpönyeg hősével.
Gogollal kezdődik a csinovnyik ábrázolása az orosz irodalomban.
Gogol híres elbeszélései, mint például Az orr vagy A köpönyeg, Szentpéterváron jelentek meg.
Mindkét elbeszélés leszámol a romantikus ábrázolásmóddal. Gogol az orosz realizmus első irodalmi
képviselője. Történetei az orosz irodalomban mindmáig annyira népszerűek, hogy sok orosz művész
készít illusztrációt a műveihez.

Gogol egyik híres pétervári novellája A köpönyeg.

Főhőse Akakij Akakijevics egy szegény hivatalnok, aki az ügyosztályon dolgozik. Egyetlen feladata
a másolás, amiben még örömét is leli. Önálló munkára képtelen, még a gondolatait sem tudja
megfogalmazni. Kollégái folyton ugratják, gúnyolódnak vele. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor
Akakij a pétervári hidegben fázni kezd elnyűtt kabátjában. Hiába akarja megjavíttatni, a rossz gúnyát
már nem lehet megfoltozni. Új, drága köpönyeget kell varratnia. Akakij spórolni és koplalni kezd.
Közben éjjel-nappal az új köpönyegről ábrándozik. Ez válik élete értelmévé. Végre összegyűlik a
pénz, és elkészül a kabát, amelyet még aznap ellopnak tőle. Akakij egy tekintélyes személy segítségét
kéri, hogy visszaszerezze élete értelmét, a köpönyegét. Ez a tekintélyes személy azonban ráripakodik,
és megalázza őt. Akakij hazamegy, ágynak esik – és meghal. A történet azonban nem ér itt véget, a
befejezés fantasztikus fordulatot vesz. Gogol igazságot szolgáltat a hősének. Akakij kísértetként
visszajár, és lopkodja a gazdagok kabátját. De az ő igazságához, úgy tűnik, sajnos a regényvilágon túli
segítségre, egy modern deus ex machinára (deusz eksz mahinára) van szükség. Akakijen Gogol
segített. Keserű igazság ez: a kisember a hétköznapok világában nem lehet hős, örök vesztes marad.
Bízzunk benne, hogy ez az igazság nem örökérvényű!
Gogol történetei egy olyan ügyosztályon játszódnak, amely jelképesen magát a világot jelenti. Ez a
világ kiismerhetetlenné, nevetségessé és egyúttal félelmetessé vált, vagyis groteszkké: bármi
megtörténhet benne az emberrel. Akár az is, hogy elveszíti a köpönyegét, az orrát – vagy a
személyiségét.