The Bánk Bán-game

Történelmi háttér
II. Endre 1176-ban született II. Béla és Châtillon Anna gyermekekként. Apja hála után
testvére követte a trónon I. Imre, ami sok harcot és konfliktust szült a két testvér között.
Endre trónra kerülése után, mértéktelen birtokadományozásokba kezdett, és válságba
hozta a Szent István óta kialakult rendszert. A pénzügyi nehézségeket az uralkodó a
regálékból származó bevétel emelésével próbálta megoldani. A regálék, azonban nem
tudták pótolni a birtokok eladományozása miatt kieső jövedelmeket, végül pénzrontáshoz
vezetett. Az elégedetlenségeket tovább fokozták Endre költséges hadjáratai, többek
között a Szentföldre és Halicsba. Az adományozásból kimaradt elégedetlen bárók a
szerviensek és a várjobbágyok tömegeire támaszkodva 1222-ben az érdekeiket biztosító
oklevél (Aranybulla) kiadására kényszerítették. Az Aranybulla megtiltotta egész
vármegyék adományozását, a méltóságok halmozását, az idegenek birtokszerzését és
hivatalviselését. 1231-ben megújította az Aranybullát az egyház részéről jövő nyomás
végett. 1235 szeptember 21-én 30 évi uralkodás után meghalt.

Sztárok

Kántorné Engelhardt Anna pályája 1809-ben indult.

Kazinczy Ferenccel való ismeretsége folytán lett magyar
színésznővé ás játszott haza szerte különféle színpadokon.
Legnagyobb diadalait Pozsonyban aratta, majd 1847-ig, mint
vándorszínész játszott. Utolsó fellépése 1851-ben volt, ekkor,
mint a marosvásárhelyi színház pénztárosa dolgozott. Kántorné
volt legkiválóbb tragikai művésznője a régebbi magyar
színészetnek.

Déryné Széppataki Róza először templomi körmenetekben

való éneklésre kérték fel, s az itteni sikerek hatására
érlelődött meg, hogy boldogulását a színpadon keresse.
Széppataki Róza bebizonyította, hogy magyarsága nem csak
névleges, a nyelvért a legkitartóbban harcolók között szinte
hitvallóvá vált. 1823-ban Kolozsvárra került, ahol
megszervezte az operatársulatot, és sikerre vitte a magyar
nyelvű operaéneklést. Az évek múlásával Déryné hangja
megfakult, nem tudta már lenyűgözni a közönséget, a Norma
előadáson kifütyülték, az újságok vicceket gyártottak róla,
feltéve neki a kérdést: a színpadon akar kimúlni? Élete végén
papírra vetette memoárját, amely máig a legfontosabb és legátfogóbb forrásmunkája a magyar
 színjátszás Hőskorának.

Lendvay Márton egy ideig írnokként dolgozott, azonban

színészi pályára vágyakozott és először 1827-ben egy
műkedvelő társaságnál a Bánom, hogy megházasodtam című
színműben lépett föl. Sikeres szereplése ráébresztette
tehetségének tudatára, és 1828-ban vándorszínésznek állt Fejér
Károly vándortársulatához. Vörösmarty Mihály színháznyitó
prológusában, az Árpád ébredésében, mint Árpád ő mondta ki
az első szót a Nemzeti Színház színpadán, melynek haláláig
tagja maradt. 1854. január 31-én a Lorvoodi árva című
színműben lépett fel utoljára, mint Rochester lord. Szerepe
kimerítette erejét, az előadás után összerogyott.

Megyeri Károly a legismertebb vándor együttesekkel lépett fel az

országban, többek között a pozsonyi országgyűlésen, Kassán,
valamint a budai Várszínházban, ahol rendezett is. Egyaránt szerepelt
vígjátékokban és megformált intellektuális intrikusokat is: ő volt
a Bánk bán ősbemutatóján az első Biberach. Komikai erejét átvitte a
művészet terméből oda, ahol a társaság felvidítására száz meg száz
apró történetet és anekdotát tudott annyi élénkséggel és olyan
plasztikai kifejezésekkel előadni, hogy rá és anekdotáira hosszú idő
után sem lehetett kacagás nélkül emlékezni.  Hangja nem volt
kellemes, sőt recsegő; fellépésében nem elég méltóságos, ezért hősi
szerepekre nem volt alkalmas, de az egyik legsokoldalúbb színészként
ismerték. 12 drámát fordított le német nyelvből, ebből hatnak a
szövege ismert.

Laborfalvi Róza  1833-ban lépett színpadra a budai

Várszínházban Komlóssy Ferenc színtársulatánál. Első nagyobb
szerepe a Rolla halála színmű Elvira szerepében volt. Laborfalvi
visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan
pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett
mellette. Utolsó fellépése 1869. március 7-én volt Predszláva
szerepében Szigligeti Ede A trónkereső című darabjában.
Miskolcon 1883. november 30-án, művészi pályafutása félszázados
évfordulóján egy búcsúfellépés erejéig ismét színpadra lépett, ekkor a
király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 
Valóság vs. alkotói szabadság

Létező/Mi módosult? Kitalált

II. Endre Nem Gertrudis miatt ment
háborúzni, hanem saját érdekeiből
Nem bizonyított, hogy kihasználta
Gertrudis
vagy elnyomta a lakosságot és a
magyar nemességet
Béla, Endre, Mária
Nem módosított szereplők, a
király gyerekei
Berchtold csábította el valójában
Ottó
Melindát csak a cenzúra miatt
meg kellett változtatnia
Valójában már nem a báni tisztség
Bánk bán
volt meg neki, hanem nádori és
Pozsony főispáni
Valójában Tota volt a neve és
Melinda
Benedek erdélyi vajda felesége
volt
Soma Nem lehet valós szereplő, mert
Melinda nem volt Bánk felesége
Megtette Melinda bátyjainak,
Mikhál, Simon
Spanyolországból származó
nemesek
Petur bán Lehet ő ölte meg a királynőt nem
biztos, hogy Bánk volt
Nem csak a királyhűség hajtotta
Myska bán
tetteire, Béla megmentője és
nevelője volt.
Solom mester
Valójában tárnokmester volt
Bendeleiben Izidóra
A bizalmasok képviselése miatt
kellett
Nem indult el a Szentföldre, pedig
Biberach
lovag volt, cselekedeteit a
haszonszerzés motiválta
Tiborc A jobbágyság képviselője volt
 Konfliktusok

1. Első konfliktusként Ottót és Biberachot említeném meg. Konfliktusuk, abból adódik, hogy
Biberach mindenkinek hazudik. Ő a fő cselszövő és még meg is zsarolja Ottót a Merániában
elkövetett gyilkosságával, aminek következtében Ottó dühében megöli Biberachot.
2. A legenyhébb konfliktus Ottó és Gertrudis közötti, hiszen Gertrudis próbálja visszafogni
féktelen természetű unokaöccsét, aki azt gondolja, hogy kiváltságai vannak ebben az országban
és mindent megtehet.
3. Ebből adódik Melinda és a királyné konfliktusa, mivel Gertrudis csak azért hívta meg a
palotába, hogy Ottó elcsábíthassa és így Bánk elveszítse becsületét. Melinda erre később rájön,
ezért a királyné ellen fordul.
4. Gertrudist legjobban Petur bán veti meg, mivel nem tűri a királyné fényűző életét, és hogy
nem szolgálja az ország érdekeit. Emiatt később egy mozgalmat szervezett a királyné
meggyilkolására.
5. Bánk lebeszéli Peturt a lázadásról, hiszen mégiscsak a királyné és hűséggel tartoznak felé is.
Bánk tisztában van Gertrudis viselkedésével, viszont a békét fenn akarja tartani.
6. Megjelenik a történetben Tiborc, aki próbál segítséget kérni Bánktól, mivel komoly
elnyomásban él parasztként. Bánk nem segít neki, mivel személyes gondjaival küzd. Kettejük
konfliktusa csak elvi alapú, mert Tiborcnak parasztként nincs ráhatása Bánkra.
7. Izidóra már a kezdetektől fogva szerelmes Ottóba, viszont amikor meglátja, hogy Ottó leszúrja
Biberachot elmegy a királynőhöz és elmond neki mindent, majd elhagyja az országot.
8. A legfőbb konfliktus Gertrudis és Bánk között alakul ki, mivel a királyné szabad kezet ad
Ottónak és veszélyes az ország jólétére. Végül Gertrudis megpróbálja leszúrni Bánkot, azonban
Bánk kicsavarja a kést a kezéből és megöli a királynét.
9. Melinda és Bánk konfliktusának legalapvetőbb problémája, hogy Bánk nem hisz feleségének,
aki próbálja védeni ártatlanságát. Ebbe Melinda végül teljesen összeomlik és beleőrül.
10. Bánk belső konfliktusa önmagával. Bánk vívódik önmagában, mivel választania kell, hogy
tisztsége révén hű maradjon a királyhoz, vagy feleségét mentse.
11. A mű végén Bánk és a király között is konfliktus alakul ki, mivel Bánk megölte a királynét. A
király végül igazságosan dönt. Petúrt megbünteti, Bánkot viszont nem, akinek ezzel a tragédiával
kell tovább élnie.
Üzenet