Szociális ismeretek - fogalmak

Társadalom: A társadalom adott időben, térben értelmezve, nem csak az emberek

együttélése, hanem a társadalomnak, ahol közös a kultúra, intézményrendszer és adott
társadalmi szerkezettel rendelkeznek.

Intézmény: A társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek, a társadalmi élet

szerveződésének színhelyei, amelyek normákon, értékeken, hagyományokon alapulnak.

Kultúra: Egy társadalom értékeinek, normáinak, tudásának, tárgyi környezetének összessége.

(Közös a nyelv, az anyagi javak, tárgyi környezet, irodalmi, művészeti alkotások, mindennapi
és tudományos ismeretek, hiedelmek, hitvilág, vallás, normák, értékek, viselkedési szabályok)

Szubkultúra: A szubkultúrák, vagyis ellenkultúrák olyan közösségek, társadalmi csoportok,

amelyek különböző ismérvek alapján elkülönülnek a társadalom más csoportjaitól, vagy a
társadalomban dominánsnak, széles körben elfogadottnak számító gyakorlatoktól

Társadalmi szerkezet (struktúra): Egyének/csoportok társadalmi helyzete, pozíciója a

társadalomban, amely lehet kedvező-kedvezőtlen. A pozíciók alá-fölérendeltek (hierarchikus)
rendben vannak.

Társadalmi réteg: Egyes társadalmi helyük, helyzetük mentén egymáshoz közelállók

csoportja.

Társadalmi értékek: Az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az
adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak vagy rossznak. Az értékek
és azok sorrendje társadalmanként és korszakonként eltérő lehet.

Tudomány (ismerettan) Tapasztalatok rendszeres és rendszerezett felhalmozása

Interjú: Előre megtervezett kérdések egy adott társadalmi jelenség megértése.

Kísérlet: Egy jelenséget mesterséges körülmények között vizsgálnak a kutatók.

Demográfia (népességtudomány): Népesség számának és összetételének alakulására ható

folyamatokat vizsgálja.

Politikatudományok: A társadalom hatalmi, uralmi viszonyaival foglalkozik, az azokra ható

tényezőket vizsgálja.

Közgazdaságtan: Adott társadalmi gazdaságára ható folyamatokkal foglalkozik.

Szociálpszichológia: Egyén viselkedését tanulmányozza nagyobb társadalmi csoportokban.

Szociológia: A társadalmi élet törvényszerűségeit és szabályszerűségeit kutató tudomány.

Társadalmi zártság: Az emberek jellemzően saját rétegen belül alakítják ki társas

kapcsolataikat.
Időbeli stabilitás: Nagy a valószínűsége annak, hogy abban a társadalmi rétegben maradunk,
ahova születtünk.

Hierarchia: Alá-fölérendelt csoportok vannak a társadalomban.

Depriváció: Valamitől való megfosztottság a társadalomban.

Szegénység: Szegény az az egyén vagy család, aki nem rendelkezik elég forrással ahhoz,
hogy olyan életfeltételekhez jussanak, olyan tevékenységekben és életfolyamatokban
vegyenek részt, amelyek a társadalomban általánosan elfogadottak

Abszolút szegénység: Ha az egyén/család valamilyen szegénységi küszöb alatt él, az alapvető

szükségletek kielégítése problémát okoz

Relatív szegénység: Jelentős elmaradottság az adott társadalom átlagos viszonyaitól

Létminimum: Az a legkisebb összeg ami egyénre lebontva a folyamatos életvitel

fenntartásához alapvető szükségletek kielégíthetőek legyenek.

Jövedelem: Az az összeg, amely elválasztja egymástól a szegény és a nem szegény

csoportokat, a szegénységi küszöb.

Deprivált réteg: A társadalomban elfogadott, az emberek többségének rendelkezésére álló

javakkal alig/nem rendelkeznek.

Elit réteg: A legfelsőbb társadalmi réteg, egy szűk csoport akik gazdasági és vagy politikai
hatalommal rendelkeznek.

Mobilitás: Egyén/család társadalmi helyzete megváltozik, elmozdul a társadalmi

rétegződésben.

Vertikális mobilitás: Vertikális mobilitásnak nevezik, amikor a társadalmi hierarchiában

fölfelé vagy lefelé mozgás történik. Például betanított munkásból mérnök lesz, vagy tanárból
segédmunkás.

Horizontális mobilitás: Horizontális mobilitásnak tekinthetjük azt a helyváltoztatást, amikor

például a gépkocsiszerelő foglalkoztatást változtat és gépkocsivezető lesz. Ez a két
foglalkozás nagyjából azonos szinten van a társadalmi hierarchiában.

Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás: Nemzedékek közötti (intergenerációs)

mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez
képest változik meg, például a munkás fia mérnökké válik.

Nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitás: Nemzedéken belüli (intragenerációs)

mobilitásról akkor beszélünk, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik
társadalmi helyzetbe, például egy szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet és mérnök lesz.
Házassági mobilitás: Házassági mobilitás fogalma alatt azt értjük, ha valaki
házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt
egy orvossal.

Területi/földrajzi mobilitás: Migráció (belső és külső)

Munkanélküliség: Minden olyan személy, aki egy adott időpontban képes és akar is
dolgozni, mégsem talál munkát.

Abszolút munkanélküliség: Munkát keresők száma nagyobb, mint a munkahelyek száma

Frikciós/súrlódásos munkanélküliség: Átmeneti munkanélküliség

Strukturális/ szerkezeti munkanélküliség: Munkahely és az állást keresők szerkezete eltér

egymástól

Háztartás: Együttlakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkező,

tartós javakat közösen használó) emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen
rokonok.

Nemzet: A legelterjedtebb meghatározások közös elemei alapján: történelmileg kialakult,

tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület, közös gazdaság és a kultúrában
megnyilvánuló közös lelki alkat tart össze.

Nemzeti kisebbség: Egy adott állam területén kisebbségben élő olyan népcsoport, amelynek
tagjai nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek
van állama (anyaország), illetve amely területi autonómiát élvez.

Etnikum: Nép,amely történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös

nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk.

Helyi társadalom: Többnyire azonos gazdasági és kulturális szinten álló családi/háztartási

egységek.

Társadalmi integráció: Egyesülés, beilleszkedés – Egyenlő jogok és lehetőségek a

társadalmi csoportok számára, nincsenek nagy társadalmi különbségek.

Társadalmi deviancia: Normáktól való eltérés

Szocializáció: Az a folyamat, amelyben az egyén megtanulja azokat az ismereteket,

értékeket, attitűdöket, normákat és szabályokat, amelyek birtokában a társadalmi
elvárásoknak megfelelően tud működni. A szocializáció egész életen át tartó folyamat!

Állam: Olyan földrajzi, területi egység melyet országhatárok vesznek körül önálló
jogrenddel (alkotmány) bír, politikailag független és nemzetközileg elismert.

Nemzetállam: Olyan államot jelent, amely népessége összetétele etnikai szempontból

homogén. Ez olyan esetben jön létre, amikor egy állam határai egybeesnek a többséget alkotó
nemzet etnikai határaival.
Etnicitás: Többszörösen hátrányos helyzet

Foglalkozási szerkezet: Aktív keresők, vagyis a munkaerő ténylegesen dolgozó része,

hogyan oszlik meg a gazdaság főszektorai közül.

Foglalkozási átrétegződés: Kereső népesség foglalkozási szerkezetének megváltozása.

Gazdasági aktivitás: Azok, akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és

a munkanélküliek együtt.

Aktív keresők: Kereső tevékenységet folytató, keresettel rendelkezők.

Inaktív keresők: Azok a személyek, akik aktív keresőként nem dolgoznak.

Hajléktalanság: Egy életkörülmény amelyben emberek nem rendelkeznek állandó megfelelő

minőségű és biztonságos lakhellyel és nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével,
jövedelemmel.

Előítélet: Nem tapasztalatokra alapozott, hanem elfogultságból eredő ítélet, feltételezés.

Sztereotípia: Túlegyszerűsített, kategorizáló elgondolás egy személy, vagy csoport

jellemzőiről.

Stigmatizáció: Megbélyegzés

Kategorizáció: Csoportra jellemző általános sajátosságokat alapul véve előre tudjuk vetíteni
a kategóriába tartozó egyén egyedi sajátosságait pusztán csoportja sajátosságait jóslatként
felhasználva.

Család: Olyan együtt élő kiscsoport, amelynek tagjait vagy házassági, vagy
leszármazási/vérségi, kivételes esetben örökbefogadási kapcsolat köti össze.

Nukleáris család: Szülők / egyedülálló szülő és velük együtt, de nem házas gyerekek.

Szerepkonfliktus: Szerepviselkedés nem felel meg a szerepelvárásoknak.

Szerepek közötti konfliktus: Két vagy több egymással összeegyezhetetlen szerepelvárásokat

jelentő státuszok válnak valóra.

Szerepben belüli konfliktus: Ellentétes elvárások különböző szereppartner részéről.

Személy-szerep konfliktus: Szerep teljesítéséhez személyek valamilyen fontos értéket, hitet,

meggyőződést kell feladni.

Életstílus: A viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységek rendszere. Az életmód

szabadon választott tevékenységeitől függ

Életmód: Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere,

konkrétabban fogalmazva, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen
tevékenységeket végeznek, hol végzik ezeket, mennyi időt fordítanak átlagosan ezekre, kik
vesznek részt benne, miért végzik őket, s mit jelentenek számukra.

Életvitel: Fogalma megegyezik az életstílussal. Az ízlésvilág is ide tartozik.

Norma: Normák a viselkedési szabályok, amelyet a közösség tagjai elvárnak egymástól, és

amelynek a megszegését büntetik!

Dezintegrált társadalom: Szélsőségesen eltérő helyzetű rétegek a társadalomban.

Szegregáció: Az a jelenség, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi

rétegek, etnikai csoportok lakóhelye erősen elkülönül egymástól.

Diszkrimináció: Hátrányos megkülönböztetés. (Lehet pozitív és negatív)

Bűnbakképzés: Olyan akaratlan gondolatok és érzések amelyek tudat alatt egy másik
személyre kivetítődnek, így az a személy bűnbakja lesz a bűnbakképző saját problémáinak.

Szociálpolitika: A politikának azon ága, amely a társadalom, különböző rétegei közötti

egyenlőség elmozdítására irányul.

Tabu: Erős tilalom rendszere

Jogi norma: Olyan magatartás szabályok összessége, amelynek keletkezése állami,

közhatalmi szervekhez kötődik, amelyek általánosan mindenkire nézve kötelezőek, amelyek
érvényesülését állami szervek kényszerrel biztosíthatják.

Fogyatékosság: Fogyatékkal élő, aki tartósan vagy véglegesen érzékszervi, kommunikációs,

fizikai, értelmi pszichoszociális károsodással rendelkezik, illetve ezek bármilyen
halmozódásával.

Veszélyeztetettség: Olyan magatartás és vagy mulasztás, vagy ezek következtében kialakult

állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja.

Veszélyeztető magatartás: Olyan állapot vagy helyzet, ami a szülők, környezet, gyerekek
részéről történik, ennek érdekében óvó, védőintézkedéseket kell tenni.

Gyermekszegénység: Nagyon korán eldől a gyermek társadalmi pozíciója, illetve az alapvető

szükségleteinek kielégítése nem megfelelő.

Fiatalkorú: Aki 14-et betöltötte, de a 18-at még nem.

Redisztribúció: Állami újraelosztás eszköze

Közigazgatás: A végrehajtó hatalom olyan szervezetrendszer, amelynek alapvető funkciója a

törvényhozó szervek által meghatározott feladatok közhatalommal és egyéb szervezési
eszközökkel történő végrehajtása.

Abúzus : Visszaélés, negatív következményekkel járó cselekedet, folyamatos rossz

bánásmód.
Speciális szükséglet: Aki beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzd. Viselkedése
átlépi a normákat, az átlagostól eltérő nevelésre, gondozásra szorulnak.

Gyámság: Gyámság szülői felügyeltet helyettesítő intézménye, amely – szülők hiányában,

továbbá a szülők akadályoztatása vagy alkalmatlansága esetén – a gyermek személyes és
vagyoni érdekeinek biztosítására hivatott.

Elhanyagolás: Elhanyagolásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek alapvető fizikai, illetve

pszichológiai szükségletei tartósan kielégítetlenek maradnak

Diszkrecionalitás (diszkrecionális szelekció): A szociális támogatás megítélése a

jogalkalmazó mérlegelésén múlik, a jogalkalmazó dönt. Ezért a diszkrecionális szelekciót
lehetővé tevő ellátások csupán adhatók, a kérelmezőnek nem jogosultság alapján járnak.

Demogrant : Olyan juttatás, melynek esetében a jogosultság alapja valamilyen csoporthoz

(pl. demográfiai, vagy fogyatékossággal élők, gyermekes családok stb.) tartozás.

Populizmus – A populizmus mint politikai ideológia azt feltételezi, hogy az átlagembert a

kizárólag saját érdekeit szem előtt tartó elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való
beleszólástól. A populista számára a legfőbb cél az állami intézmények visszahódítása a gaz-
dasági, politikai elitektől a »népnek«.

Posztadoleszcens – a latin adolescens (serdülő) és post (utáni) szavakból az új ifjúság

leírására alkotott szociológiai kategória arra a jelenségre, hogy a kitolódó iskoláztatás miatt a
fiatal felnőtt főként gazdasági szempontból függ a családtól.

Aberráció: rendellenesség, beteges eltérés a normálistól. Erkölcsi, nemi eltévelyedés.

Adoleszcencia: serdülőkor. A serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak.

Adottság: a képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a

természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.

Affektív: érzelmi, indulati.

Agnózia: a megismerés zavara hibátlan elemi észlelés ellenére.

Agorafóbia: tériszony.

Agresszió: szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes

követése másoknak kárt, fájdalmat okozva. Megélhető gondolatban, szóban, cselekedetben.
Megnyilvánulási formái: káröröm, hangoskodás, önmagunk vagy mások sértése, szándékos
károkozás, rombolás, indulatos bosszú.

Akkomodáció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy
az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon.(Séma ≈ kognitív modell).

Altruizmus: önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy
dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben.
Ambivalencia: ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal
szemben.

Ambivertált: introvertált és extrovertált személyiségjellemzők között elhelyezkedő típus.

Amnézia: az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése.

Antiszociális személyiség: a társadalom törvényei és szokásai megtartásának

képtelenségével, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető
személyiség. (pszichopata, szociopata )

Antropológia: embertan. Az ember és evolúciós ősei közti (anatómiai) különbségeket kutató

tudomány.

Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.

Asszimiláció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) az a folyamat, amikor a gyermek az új

tárgyat vagy eseményt előzetesen meglévő sémáiba beillesztve próbálja megérteni.

Asszociáció: képzettársítás. A tudatunkban befejeződő folyamat, amelynek során két vagy

több gondolati elem valamilyen összefüggés miatt együttesen jelentkezik.

Attitüd: emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és

kognitív elemekből kialakult beállítódás.

Attribúció: tulajdonítás. Mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés.

Autizmus: a környezettel tartott kapcsolat meglazulásával, elszigetelődéssel járó szkizofrén

megbetegedés egyik tünete, válfaja.

Autokratikus személyiség: a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát,

konfliktust rosszul kezelő személy. Alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív és
követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben. (Kényúr, zsarnok.)

Behódolás: A nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után.

Belátás: egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat,

összefüggés hirtelen felismerése.

Centrális diszpozíció: általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport

személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok
másodlagos diszpozícióval jellemezhető.

Depresszió: szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség.

Drive: motívum, szükséglet, hajtóerő.

Effektus törvény: az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a

többiek kioltódnak. (Operáns kondicionálás.)
Ego: én. Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a
külvilággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja.

Elaboráció: kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk,

érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.

Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a

tudatból.

Elhárító mechanizmus: Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás

elhárítására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer.

Emóció: érzelem.

Empátia: beleélés, beleérző megértés.

Érés: élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik

eleme.Gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak
kismértékben befolyásolható.

Érzékelés: a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása. Érzékszerveinkkel

felfogott és továbbított inger. (Sensation.)

Észlelés: a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig

tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az
érzékeléstől. (Perception, observation.)

Extroverzió-introverzió: személyiségdimenzió amelyet először Carl Gustav Jung írt le. Azt
jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág felé.

Facilitáció: megkönnyítés, serkentés. Az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek

események kiváltása, elősegítése.

Fenomenológia: az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó

pszichológiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja. Ennek az
irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely sok irodalmi és
bölcsészeti elemet is tartalmaz.

Figyelem: az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott

köre hangsúlyosabban tudatosul.(Attention.)

Fixáció: a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való
túlzott kötődés, megragadás. A fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka.

Fóbia: erős félelem, szorongás valódi ok nélkül.

Frusztráció: akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen

élmény. Többnyire agresszív késztetéseket eredményez.
Generalizáció: általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy
meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja.

Genitális szakasz: a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó

szakasza.

Gerontológia: az öregedéssel foglalkozó tudomány.

Habituáció: megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós

ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.

Hajlam: a készség csírája valaminek a befogadására, vagy végrehajtására. Orvosi értelemben

fokozott (gyakran öröklött) esély valamilyen eltérésre a szokásostól, vagy egészséges-

től.

Halálösztön: Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban

nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva az
életigenlő libidóval.

Hallucináció: érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő
megélése.

Hipnózis: módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a

külvilág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül,
szabadabban jelennek meg mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével
vezeti az élményt.

Hipotézis: feltevés, javaslat események közötti kapcsolat magyarázatára.

Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi.

A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek.

Humanisztikus pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a

feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza.

Id: Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat,

tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része.

Identifikáció: azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata,

amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő személlyel
(pl: szülővel).

Identitás: azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek

alakítása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.

(Lásd: Erikson fejlődésről alkotott elméletében.)

Imprinting: korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.

Fajspecifikus tanulás, követendő minta a viselkedésben. Madaraknál megfigyelhető.

Intellektualizáció: olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál

megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.

Intelligencia: az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás,

gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség,
ítéletalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei az
intelligenciának. (Értelmesség.)

Interferencia: a hosszú távú memóriából történő előhívást gátló tényező. Akkor keletkezik,
amikor különböző elemeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsolunk össze. Az egyik
információ elfedi a másikat.

Introspekció: önmegfigyelés. Saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása.

Introverzió: befeléfordulás. Lásd még: extroverzió-introverzió.

IQ: intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személytől
elvárható (standard) érték hányadosa.

Kábítószerek: a tudat működését időlegesen gyöngítő vagy megváltoztató anyagok.

(Drogok)

Katarzis: érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy

fantáziában. Az erkölcsi megtisztulás élménye. A pszichoanalízisben feszültségek és
szorongások feloldása azáltal, hogy újra átéljük a traumatikus élményeket.

Képesség: fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai

feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese. Mérhető, teljesítményképes tudás.

Készség: a tudatos tevékenység automatizált összetevője. Dinamikus sztereotípia.

Kiszorítás: a rövidtávú memóriában tárolt elemek elvesztése túl sok új elem hozzáadása
következtében.

Kognitív: megismerő, gondolati.

Kognitív disszonancia: az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli

ellentmondás. Az ebből eredő feszültség a viselkedés vagy a vélemény megváltozására
készteti az egyént.

Kognitív pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat

hangsúlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során.

Kondicionálás: a feltételes reflex kialakításának folyamata.

Kongruens: összeillő, megegyező.

Latens tanulás: olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben.
Lelkiismeret: szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció.
Pszichopatáknál gyenge, vagy szinte teljesen hiányzik. (Lásd: felettes én.)

Libidó: Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.

Longitudinális vizsgálat: olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn

keresztül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket. (Hosszmetszeti vizsgálat.)

Manifeszt álomtartalom: az a része az álomnak, amelyre emlékszünk. Az elfelejtett részt

latens álomtartalomnak nevezzük.

Meditáció: módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét

beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra.

Megfigyeléses tanulás: mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének

megjegyzése által létrejött tanulás.

Mentális: értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus.

Mentális kor: Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi,
hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának felel
meg.

Mentális modell: egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a
jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza. Egy konkrét feladat mentális reprezentációja.

Mentális reprezentáció: tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése.

A kognitív pszichológia egyik fontos alapfogalma.

Motiváció: szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés. Szelektív

aktivitás.

Motívum: olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket.

Nárcizmus: önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés vele-

járója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elnevezést a
mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos lett.

Neurózis: a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen

szorongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul
alkalmazkodik környezetéhez. Tünetei: izzadás, kényszeres cselekvés, fóbia, szorongás, ...

Ontogenezis: egyedfejlődés.

Orális szakasz: a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az

örömérzés a szájhoz kötődik.

Ovuláció: peteérés. Az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből.

Ödipusz konfliktus (komplexus): Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális
fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező nemű
szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti. Névadója Oidipusz,
mitológiai görög király, aki tudtán kívül feleségül vette anyját és megölte apját.

Önmegvalósítás: a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő

lehetőségeket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma.

Örömelv: Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely
azonnali kielégülésre tör.

Ösztön: veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésbenis.

Például: táplálkozási, nemi.

Paranoid szkizofrénia: üldöztetéses téveszme.

Parapszichológia: az elfogadott tudományos elméletekkel nem magyarázható pszichés

jelenségekkel foglalkozó pszichológiai irányzat.

Percepció: észlelés.

Perceptuális elhárítás: az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan

szintjén kiszűri a szorongást keltő információkat.

Perifériás idegrendszer: az idegrendszernek az agyon és gerincvelőn kívüli része, amely

vegetatív és szomatikus részre oszlik.

Pozitív megerősítés: a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.

Proaktív interferencia: a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása,

felidézése során.

Projekció: elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat

másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.

Projektív teszt: olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját

belsőélményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre.

Pszichoanalízis: S. Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és

eljárása neurózisok gyógyítására.

Pszicholingvisztika: a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata.

Pszichológia: lélektan. Érzelmi, értelmi, akarati, viselkedési folyamatokat tanulmányozó

tudomány.

Pszichoszomatika: testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.

Pszichózis: többnyire organikus hátterű súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás,a
realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. Ma már nem használatos diagnosztikai
kategória.

Pubertás: a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet,

emlők) kialakulásának időszaka.

Racionalizáció: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését,

hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható
eredetű cselekedeteihez.

Reakcióidő: az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő.

Reakcióképzés: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített

viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vágyának
szükségleti feszültsége rejtve fennmarad.

Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes,
primitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.

Retroaktív interferencia: a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak

felidézésére.

Séma: a memóriában tárolt gondolati szerkezet (kognitív struktúra).

Stimulánsok: izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet.

Pl.: amfetaminok, kokain, koffein.

Stressz: fokozott készenléti állapot. „Harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és

pszichés válasz.

Szemantika: jelentéstan. A nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága.

Szemantikus emlékezet: a memória azon része, amely az általános tudást, például a szavak
jelentést tárolja.

Szemantikus háló: az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolat rendszerük amely az össze-

függéseket, viszonylatokat is tartalmazza.

Személyes konstruktum: George Kelly kognitív személyiségelméletében szereplő fogalom,

amelyben az egyén értelmezi környezetét. A személyiség szerveződésének alapegysége.

Személyiség: jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati min-

ták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá teszi a
személyt aki.

Szenzomotoros: érzékelő és mozgató idegi ( pszichés ) folyamatok együttese.

Szenzomotoros szakasz: a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza amely ∼2éves
korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát.

Szociális tanuláselmélet: az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet

hatására.

Szorongás: a homályosan meghatározott veszély előérzete amely nyugtalansággal,

feszültséggel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt.

Szuperego: felettes én. Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat,

lelkiismeretet, elvárásokat tartalmazó rész.

Szükséglet: hiányállapot.(Drive, motívum.)

Tanulás: új elemek, összefüggések, készségek beépülése gondolatainkba, érzelmeinkbe,

viselkedésünkbe. Az inger-válasz kapcsolat módosulása azonnal, vagy lehetőségként.

Téveszme: egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan

téves reprezentációja.

Tipológiák: típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol

hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján.

Tudat: Az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és
belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését,
emlékezeti keresést ) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer.

Tudatelőttes: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda

beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.

Tudattalan: olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a

tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók.

Valóságelv: Freud elméletében az ego (én) által követett stratégia, amely az elvárásokkal,
normákkal (felettes én), külső lehetőségekkel egyezteti az id (ösztön én) impulzusait.

Viselkedéslélektan: A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés

számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza. (Behaviorizmus.)

Nevelés: A nevelés egy folyamat ami tudatos, tervezett, szervezett, és rejtett hatásokon
alakuló tevékenységi rendszer.

Egészség: Emberek teljes és magas fokú testi, lelki, szociális jólét állapota, nem csupán a
betegség vagy fogyatékosság hiánya.

Betegség: Olyan állapot, amelyben az életfolyamatok a normálistól jelentősen eltérnek. Testi,

lelki, vagy szellemi egészségnek hiánya, az egyensúly megbomlásának hiánya.
Gondozás: A gondozás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyekkel a felnőtt a
csecsemő- és kisgyermek testi szükségleteit elégíti ki. Gyakorlati jellegű, nem egyszeri
alkalmat jelent, egy komplex összetett folyamat, testi, lelki, szociális összetevői vannak.

Kiégés (burn out): A kiégés- teljes érzelmi és pszichés kimerülés.

Elsősegély: Minden olyan beavatkozás, amit a végleges ellátást megelőzően , a sérült és vagy
beteg élete megmenthető, állapotromlása megakadályozható és elősegítjük a mielőbbi
gyógyulást.

Egészség: Teljes testi, lelki, szociális jólét állapota, nem csupán a betegség, vagy
fogyatékosság hiánya.

Holizmus: Teljesség figyelembe vétele.

Egészségtudatos magatartás: Egyén szemléletének, viselkedésének, tevékenységének,

összessége, annak érdekében, hogy minél tovább, minél egészségesebb maradhasson.

Alkoholizmus: olyan szenvedélybetegség, amelyet a kitartó szeszfogyasztás és ennek káros

élettani következményei idéznek elő.

A drogaddikció WHO definíció szerint, minden olyan anyag (tiltott vagy nem tiltott), amely
az egyén testi és vagy szellemi funkcióit kis mennyiségben is erőteljesen befolyásolja,
használata, veszélyesnek és deviánsnak minősül, hozzászokást eredményez.

Kommunikáció: A kommunikáció valamilyen eszköz, és egy közös jelrendszer segítségével

történő információcsere.

Gondozás: A gondozás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyekkel a felnőtt a

csecsemő- és kisgyermek testi szükségleteit elégíti ki. Gyakorlati jellegű, nem egyszeri
alkalmat jelent, egy komplex összetett folyamat, testi, lelki, szociális összetevői vannak.

Nevelés: A nevelés egy folyamat ami tudatos, tervezett, szervezett, és rejtett hatásokon
alakuló tevékenységi rendszer.