Ladányi szelényi kérdések

1. Az a társadalmi intézménnyé vált cselekvésmód, amelyet a szerzők a

helyben megtapasztalt „szegénység kultúrájának” neveznek, milyen
viszonyban áll a szegénységgel, mint állapottal? Melyik idézi elő a
másikat? (A szöveg figyelmes olvasása mindkét válasz mellett segít érveket
találni, próbálja megtalálni ezeket.)

Nem a szegénység kultúrájának az oka a szegénységnek, ez a fajta kultúra

egyfajta válasz a szegénységre. Ez a kultúra nem etnikum, nem maga a roma
kultúra, hanem a szegénység miatt kialakult, megrögzült szokások.

2. A szegénységben élő közösségnek miért hasznos a teljes mértékű

egyenlőség kulturális alapelve? Mennyiben tekinthető ugyanez az elv
károsnak a közösségre nézve?

Hasznos a közösség számára, hogy egymás közt meg tudják osztani a hasznukat
és mindenki részesüljön ugyanabban az erőforrásban, mint a másik. Illetve, hogy
ne legyen irigység közöttük.
Káros mivel azok a családok, akik sikeresebbek és kitudnának törni a
szegénységből a többi család meggátolja. Gizdának, zsugorinak, felvágósnak,
közösségellenesnek bélyegzik meg a családot. Mivel fölös tulajdonát nem osztja
meg a többiekkel. A helyi romák ragaszkodtak, ahhoz, hogy mindenkinek vagy
legyen munkája, azonos fizetéssel, vagy senkinek se. Ezzel a viselkedéssel saját
magukat teszik újra és újra tönkre. Meggátolják a fejlődést azáltal, hogy ki
tudjanak törni a szegénységből. Megfosztják magukat a hierarchia kialakulásától
az emberek közötti irigység miatt.

3. Miért következik a közösen megtapasztalt szegénységből, hogy a

szegény közösségek tagjai jellemzően nem bíznak a saját maguk közül
kiemelkedett vezetőkben? Próbálja saját szavakkal végigvezetni az érvelést.

A szegény közösségekben az összetartó kapocs a szegénység közös

megtapasztalása. Ez a legnagyobb oka annak, hogy a szegények közösségeiben
nehezen alakul ki bármiféle hierarchia. Csak a kívülről jött tekintélyt ismerik el.
Félnek, hogy ha maguk közül választanak ki valakit az becsapja őket, saját maga
érdekeit veszi figyelembe és nem a közösséget.
4. Mi magyarázza azt, hogy a csenyétei cigányok a szövegben is
nevesített patrónus-kliens viszonyok révén keresik az előrébb jutás
lehetőségeit? Milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek egy ilyen
viszonynak (akár a szövegben leírtakra, akár saját gondolatainkra
támaszkodva)?

5. A szöveg visszatérően foglalkozik vele, hogy vajon racionálisnak vagy

irracionálisnak tekinthető-e a csenyétei közösség viselkedése. Próbáljon
meg érveket felsorakoztatni mind a két lehetséges minősítés mellett! (A
válaszba bevonhatók egyes konkrét cselekedetek, események is, melyeket a
szöveg tárgyal.)

6. Milyen fogalommal írja le a csenyétei szegények kirekesztettségét a

szerzőpáros? Továbbá: melyek ennek az új típusú kirekesztettségnek a
konkrét dimenziói, aspektusai?

7. A szöveg egészének értelmében lehet-e egységes, homogén

társadalmi tömbként beszélni „a cigányságról” Magyarországon?