Társadalmi szerkezet és rétegződés

 A társadalmi szerkezet kutatása szempontjából igen fontos megállapítás, hogy az ember

társas lény.

 Az emberi társadalmak nem egyszerűen az egyének formálatlan halmazai.

 A társadalmat alkotó egyének között többé-kevésbé állandó viszony alakul ki, ennek
alapján az egyes személyek különböző társadalmi pozíciókat foglalnak el, és ezekben
többé-kevésbé tartósan meg is maradnak, sőt pozíciójukat a gyermekeikre is átörökítik.
 A társadalmaknak szerkezetük van.

Alapfogalmak
Társadalmi szerkezet
 A társadalmi szerkezeten a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat
értjük.
 A társadalmi pozíciókat egyes emberek, ill. csoportok foglalják el, tehát a szerkezet
konkrétabban a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat
jelenti.
 Ilyen különböző pozíciók pl. a vállalatvezetők és a szakképzetlen munkások pozíciói…

Státusz, szerep
 Az amerikai szociológiában ezt némelykor úgy fogalmazzák meg, hogy a társadalmi
szerkezeten belül státuszok vannak, a státuszok betöltői meghatározott szerepek
szerint viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő az őket
betöltők számára.
 A bérmunkás pl. követni tartozik a vezetők utasításait, ...
 A társadalmi szerkezet ezen tömbjei lehetnek osztályok, rétegek vagy más csoportok.

Társadalmi rétegződés
 A társadalmi rétegződés a különböző ismérvek – mint a foglalkozás, beosztás,
munkahely, iskolai végzettség, lakóhely – alapján megállapított társadalmi kategóriák
helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód
különböző dimenzióiban.
 A rétegződés vizsgálatában megkülönböztetett kategóriák lehetnek:
 az osztályok,
 a rétegek,
 vagy más kisebb társadalmi csoportok.

Társadalmi osztály
 Társadalmi osztálynak nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált
társadalmi kategóriákat. Három osztályt lehet megkülönböztetni:
1. a termelőeszközöket nem birtokló munkásokat
 2. a csak a saját maguk foglalkoztatásához elegendő termelőeszközzel rendelkező
kispolgárokat (kisiparosokat, kiskereskedőket, önálló parasztokat)
3. és azokat a tőkéseket, nagybirtokosokat, akik annyi termelőeszközt birtokolnak,
hogy azokkal bérmunkásokat foglalkoztatnak.

Réteg, státuszcsoport
 Társadalmi rétegnek nevezzük a foglalkozás, iskolai végzettség, lakóhely, a jövedelem
nagysága stb. alapján definiált társadalmi kategóriákat.
 A státuszcsoport fogalmát egyes szerzők az előbb megadott rétegfogalommal azonosan
használják.
 Andorka a fogalomnak Kolosi Tamás (1984) által bevezetett definícióját használja: a
státuszcsoport az olyan egyének vagy családok csoportja, akik az általa használt hét
dimenzióban együttvéve hasonló helyzetben vannak.
1. Fogyasztás
2. Kultúra, életmód (iskolai végzettség, kulturális intézmények látogatása stb.)
3. Érdekérvényesítés (társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók,
munkahelyi beosztás, stb.)
4. Lakás (nagysága, komfortossága, lakberendezési tárgyak)
5. Lakókörnyezet (település fejlettsége, lakóövezet jellege)
6. Anyagi színvonal (jövedelem és más vagyoni elemek)
7. Munkamegosztás (foglalkozási kategóriák átlagos iskolai végzettségből, keresetből
és egy a nemzetközi presztízsskálából számított foglalkoztatási pontszám, valamint a
munkakörülmények különböző jellemzői)

Elit
 Elitnek szokás nevezni a társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis létszámú – az
uralkodó osztálynál szűkebb – csoportot.
 A szociológiában legtöbbször hatalmi elitről beszélünk, tehát a politikai és gazdasági
hatalmat kezében tartó szűk csoportról.

Módszerek
Nincs általánosan elfogadott egységes módszertan.

Survey-módszer
 A társadalmi szerkezet- és rétegződésvizsgálat kitüntetett adatforrásai, amelyek sokféle
adatot gyűjtenek össze a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről,
életkörülményeiről, életmódjáról, gondolkodásáról.
 Ezeknek az adatfelvételeknek alapján társadalmi kategóriaként lehet kimutatni
 a jövedelmek,
 a lakásviszonyok stb. átlagos értékét,
 vagy a hátrányos, átlagos és kedvező helyzetben lévők arányát.
Így a társadalmi kategóriák közti különbségeket sok dimenzióban lehet vizsgálni.
 Az első ilyen rétegződés típusú survey-felvétel a KSH 1963. évi rétegződésfelvétele volt (Ferge
1969).
Önbesorolásos módszer,
 Az ún. önbesorolásos módszer esetében a megkérdezetteket kérdezik meg, hogy milyen
osztályba vagy rétegbe sorolják magukat.

Presztízsvizsgálat, társadalmi-gazdasági státusz

 A presztízsvizsgálat módszerben a megkérdezetteket arra kérik fel, hogy pontosan
megnevezett foglalkozások „presztízsét” nevezzék meg.
 Három- vagy ötfokozatú skálán értékelik a különböző foglalkozásokat, és az
értékek átlagát tekintik a presztízs mérőszámának,
 vagy sorba rendeztetik a foglalkozásokat valamilyen kritérium – „presztízs”, a
megbecsülés, a jövedelem, a befolyás vagy hatalom, a társadalmi hasznosság stb. –
szerint, és a sorszámok átlagát veszik a presztízs mérőszámának.

Elméletek
Az emberi társadalmakat mi jellemzi inkább: a harmónia és az együttműködés vagy a konfliktus,
más szóval a csere vagy a kényszer?

Harmónia-, konfliktuselméletek
 A harmóniaelméletek szerint az ember társadalmakat alapvetően a tagok együttműködése
jellemzi, a konfliktus csak kivételes és diszfunkcionális jelenség.
 A konfliktuselméletek szerint minden emberi társadalmat alapvetően jellemez a konfliktus, és
ez nem szükségképpen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társadalmi fejlődést.
Ha nem lenne konfliktus, a társadalom változatlan állapotban maradna.

Csere- és kényszerelméletek
 A csereelméletek szerint a társadalom tagjai egymással javakat cserélnek, éspedig nemcsak
anyagi, pénzben mérhető értékű javakat, hanem eszmei, szellemi javakat is, mint a
megbecsülést, engedelmességet, szeretetet, segítséget.
 A kényszerelméletek szerint nem a mindenki számára hasznot hozó csere, sokkal inkább a
hatalommal rendelkezők által az elnyomottakkal szemben alkalmazkodott kényszer jellemzi a
társadalmakat, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer fenyegetése
alatt történik.

Konzervatív és radikális elméletek

G. Lenski (1966) a harmóniaelmélet híveit nevezi konzervatívoknak, a konfliktuselmélet híveit
radikálisoknak,
 mert az előbbiek felfogásából a status quo fenntartásának kívánatossága,
 az utóbbiakéból pedig a társadalom minél előbbi – akár forradalom útján történő –
megváltoztatásának törekvése következik.

 A konfliktuselmélet legegyszerűbb megfogalmazói Marx és Engels voltak.

 Szerintük a társadalmak története az osztályharcok története, minden társadalomban az
uralkodó, kizsákmányoló osztály és az elnyomott osztály harcol egymás ellen.
  Az uralkodó osztály a kizsákmányoltak jövedelmének a létminimum alá szorítása útján
törekedett saját jövedelmét növelni, a kizsákmányolt osztály viszont azért harcolt, hogy a
munka termékeiből minél több jusson neki.
 Ahhoz azonban, hogy a társadalom hatékonyan működhessen, és a konfliktus
következtében ne omoljék össze, a hatalmat birtokló osztály kénytelen arra törekedni,
hogy hatalmát legitimizálja.
 Ezért többek között a többlettermék egy részét is át kell hogy engedje a hatalom-
nélkülieknek, továbbá a nyílt erőszak helyére intézményesített (alkotmányos)
hatalomgyakorlási formákat hoz létre, valamint propagandával és ideológiával próbálja
hatalmát elfogadtatni.

A társadalmi szerkezet kategóriáinak elméleti alapjai

 Marx és Engels szerint a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely fő meghatározója a
termelőeszközökhöz való viszony.
 Max Weber háromdimenziós szerkezetmodellje szerint a társadalom tagjainak a
szerkezetben elfoglalt helyzete
 nemcsak a termelőeszköz tulajdonától vagy annak hiányától,
 továbbá a munkaerőpiacon elfoglalt előnyös vagy előnytelen helyzettől,
 hanem ezek mellett a hatalom birtoklásától vagy hiányától,
 valamint a finom életviteltől és az ezzel összefüggő megbecsültségtől vagy annak
hiányától, sőt a megvetettségtől is függ.

Sokdimenziós társadalomszerkezet-elméletek
 Weber többdimenziós fogalom meghatározása kiindulópontját képezi a mai
többdimenziós társadalmiszerkezet-modelleknek.
 Többdimenziós modell: T. Geiger (1949), a rétegződés fogalmának és elméletének
kidolgozója.
 A réteghez tartozást meghatározó tényezők sokfajták lehetnek, mint a
termelőeszközökhöz való viszony, a foglalkozás, a műveltség, a jövedelem stb.
 Egy adott társadalomban egyszerre többféle kritérium szerinti rétegződés érvényesül
egymás mellett, ezek közül valamelyik az uralkodó rétegződési kritérium, a többiek
alárendelt rétegződési kritériumok.

Lenski (1966) szerint ma az ipari társadalmakban hétféle osztályrendszer él egymás mellett.

Ezek a:
1. politikai-hatalmi,
2. vagyoni-tőketulajdonlási,
3. foglalkozási,
4. iskolai végzettségi,
5. faji, etnikai, vallási,
6. nemek szerinti (férfi és nő) és
7. életkori osztályrendszerek.
Közülük a foglalkozási osztályrendszert tartja a leginkább meghatározónak.
NEMZETKÖZI TENDENCIÁK
Pénztőke, kulturális tőke, szociális tőke
 P. Bourdieu (1979,80,83) háromféle tőkét különböztet meg:
- pénztőkét,
- kulturális tőkét (műveltség),
- szociális tőkét (társadalmi kapcsolatok).
 Aki nem tud az uralkodó osztály kulturális követelményeinek megfelelően viselkedni, és
aki nem rendelkezik megfelelő kapcsolatokkal az uralkodó osztályban, azt nem fogadják
be, nem hagyja érvényesülni az uralkodó osztály.
 Másik fontos gondolata, hogy e tőkék egymásba „konvertálhatóak”, azaz átválthatóak.
Aki pl. jó kapcsolatokkal rendelkezik, az könnyen válik pénztőkéssé. Aki nagy kulturális
tőkével rendelkezik, az – ha kívánja – könnyen jut jelentős vagyonhoz.

A társadalmi helyzet hatása az egyén életére, nézeteire

 Újabb kérdés a társadalomszerkezet elméletében, hogy hogyan befolyásolja a társadalmi

szerkezetben elfoglalt pozíció, az osztályhoz, réteghez stb. tartozás az emberek életét.
 Max Weber szerint a társadalmi pozíció meghatározza az egyes emberek életesélyeit. Az
egyén életét nagy mértékben befolyásolja, hogy kikkel barátkozik, kivel házasodik össze.

 Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a társadalmi helyzet igen nagy mértékben

határozza meg az egyén életmódját (hogy mit olvas, milyen zenét hallgat, mit sportol,
hogyan tölti szabad idejét stb.).
 Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi helyzet egyes korszakokban és társadalmakban
erősen befolyásolhatja a politikai preferenciákat. A problémát Marx világosan
megfogalmazta a magának való és a magáért való osztály fogalompárjával.
 A „magának való osztály”, elsősorban magának való munkásosztály, objektív
helyzete és ebből következő valóságos érdekei alapján különül el a többi osztálytól, de
nincs erős osztálytudata és nem harcol kollektívan érdekei érvényesítéséért.
 A „magáért való osztály”, tisztán látja érdekeit és azoknak ellentététét a
tőkésosztály érdekeivel, erős munkásöntudata van, ennek alapján kollektívan harcol
érdekeiért és forradalomra is hajlandó.

A társadalmi szerkezet változása

1. Nő a szellemi foglalkozásúak és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya. Különösen gyorsan nő
a felsőfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak, tehát az értelmiségiek aránya. Azt is meg lehet
állapítani, hogy az értelmiség és a többi szellemi foglalkozású réteg közötti távolság általában nő.
2. Nő a tág értelemben vett szolgáltatások területén, a tercier szektorban foglalkoztatottak
aránya. Ezeket némely fejlett országban a szellemi és a fizikai foglalkozásúak közötti, sajátos
köztes helyzetben lévő rétegként kezelik.
3. Növekszik a munkásosztály belső differenciálódása. A szakmunkások helyzete javuló
tendenciát mutat, egyes szakmákban a munkások előnyösebb társadalmi pozícióban vannak,
mint a szakképzetlen irodai dolgozók. Ezzel szemben a szakképzetlen munkások helyzete romlik,
a munkanélküliség elsősorban őket sújtja, fokozatosan leszakadnak a társadalom többi részétől.
4. Sok helyütt kialakulni látszik egy „új szegény réteg” a tartósan munkanélküliekből, krónikus
betegekből és rokkantakból, a faji kisebbségek tagjainak és a vendégmunkásoknak egy részéből.
Vitatott kérdés azonban az, hogy az új szegények mennyire tartósan maradnak ennek a
rétegnek tagjai, vagyis mennyire átmeneti állapot ez.
5. A gazdasági szervezetek méretei nőnek, ezzel összefüggésben tovább bürokratizálódnak. Nő az
állam bürokratikus apparátusa is. Ezzel párhuzamosan a bürokratikus szervezetekben és az
államban elfoglalt vezető pozíciók hatalma és privilégiumai nőnek. Egy ezzel ellentétes
tendenciára is felhívjuk azonban a figyelmet: nő a kis gazdasági egységek száma, ezek sokszor
dinamikusabban képesek fejlődni, újítani, alkalmazkodni a megváltozott gazdasági viszonyokhoz.
6. A korábbi várakozásokkal ellentétben nem tűnik el az úgynevezett kispolgárság, tehát az önálló
– bérmunkásokat nem vagy csak igen kis számban foglalkoztató – kisiparosok, kiskereskedők
rétege.
7. Növekszik a társadalmi juttatásokból, elsősorban a nyugdíjból élők száma. Mivel érdekeik sok
kérdésben ellentétesek az aktív keresők érdekeivel, szokás őket különálló társadalmi rétegként
kezelni.
Ugyanakkor az is világosan kitűnik, hogy a társadalmi juttatásokból élők kategóriája belsőleg
erősen differenciált, az igen jómódúaktól az igen szegényekig a legkülönfélébb helyzetben
lévőket lehet köztük találni.

A „munkásosztály elpolgárosodása” és az „osztályok elhalása”

Az első vita az 1960-as években folyt arról, hogy vajon elpolgárosodik-e a munkásosztály.
Az 1960-as években Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a munkásoknak egyre nagyobb
része érte el azt az életszínvonalat, amely korábban a középosztályokat, a polgárságot jellemezte:
saját házban lakott, személygépkocsija, mosógépe, telefonja, televíziója volt.

MAGYARORSZÁGI HELYZET
Társadalmi szerkezet a két világháború között
1. Az ország lakosságának fele a mezőgazdaságból élt, mivel az iparosodás még csak viszonylag
kezdeti szakaszában volt.
2. A „középosztálynak” vagy középrétegeknek nevezhető rész viszonylag kicsi volt, legfeljebb az
egész társadalom egyötödét alkotta.
3. A társadalom legszegényebb rétegei a mezőgazdasági munkások, a mezőgazdasági cselédek és
a kisbirtokos parasztok voltak.
4. A jövedelemegyenlőtlenség igen nagy volt, Matolcsy Mátyás kimutatása szerint sokkal
nagyobb, mint a korabeli Egyesült Államokban és Németországban.

A két világháború közötti magyar társadalom szerkezetére vonatkozó érdekes képet fogalmazott
meg Erdei Ferenc (1980). Szerinte kettős társadalom létezett ekkor Magyarországon, egymás
mellett élt egy „történelmi nemzeti” (ma azt mondhatnánk: rendies jellegű) társadalom és egy
„modern polgári” társadalom.
 Az előbbiekhez tartoztak az egyházak, az államhivatalnokok, a nagybirtokosok és a
történelmi arisztokrácia, az úri középosztály és a nemzeti kispolgárság.
 Az utóbbihoz tartoztak a kapitalista vállalkozók, a polgári származású arisztokrácia, a
kapitalista kispolgárság, a kisipar és kiskereskedelem, a szabad értelmiségiek, a polgári
középosztály, valamint a munkásság. A parasztság és a mezőgazdasági munkásság Erdei
felfogása szerint a „társadalom alatt” élt.

„Két osztály és egy réteg”

 1945-től kezdve – húsz éven keresztül – a történelmi materializmus keretében kidolgozott
„két osztály és egy réteg" modell uralkodott a magyar társadalomtudományokban.
 Eszerint a szocialista társadalmak szerkezetét és rétegződését úgy lehet leírni, hogy abban
a termelőeszközökhöz való viszony alapján két osztályt lehet megkülönböztetni,
 a munkásosztályt (amely az állami tulajdonon keresztül részesül a
termelőeszközök tulajdonában)
 és a termelőszövetkezeti parasztságot (amely a szövetkezeti tulajdonon keresztül
részesül a termelőeszközök tulajdonában),
és egy réteget, az értelmiséget vagy szellemi réteget.

Rétegződésvizsgálatok
A „két osztály és egy réteg” modellnek a magyar társadalom reális elemzésére való
alkalmatlanságát felismerve Ferge Zsuzsa (1968) egy másik modellt dolgozott ki a magyar
szociológia újjászületése utáni egyik első rétegződési felvételéhez.
Mivel ebben a társadalmi kategóriákat a munkajellege (fizikai-szellemi, a szükséges iskolai
végzettség, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági munka) alapján definiálta,
munkajellegcsoportoknak nevezte őket.
A következőket különböztette meg:
1. vezető és értelmiségi,
2. középszintű szellemi (technikus stb.),
3. irodai,
4. szakmunkás,
5. betanított munkás,
6. segédmunkás,
7. mezőgazdasági fizikai (mindenki, aki mezőgazdasági fizikai munkát végez) vagy egyszerűbben
paraszt,
8. nyugdíjas.

A munkajellegcsoport-, illetve rétegfogalmak bevezetése a magyar társadalom vizsgálatába

kezdetben heves ellenállást váltott ki a hivatalos marxista társadalomtudósok, elsősorban a
filozófusok oldaláról.

Ferge Zsuzsa rétegződésvizsgálatából és a későbbi szociológiai adatfelvételekből, egyebek között

a KSH családijövedelem-felvételeiből kitűnt, hogy
1. a magyar társadalomban lényeges jövedelemegyenlőtlenségek vannak,
2. a szellemi foglalkozásúak kategóriáján belül lényegesek a különbségek a vezetők, az
értelmiségiek és az irodai foglalkozásúak között,
3. a munkásságon belül lényegesek a különbségek a szakmunkások és a szakképzetlen
 munkások között,
4. a társadalmi rétegek hierarchikus sorrendje az egy főre jutó átlagos jövedelem terén
nagyon hasonlít a Nyugaton megfigyelt jövedelmi hierarchiához, habár a rétegek közötti
jövedelemkülönbségek Magyarországon valamivel kisebbek.

Ferge Zsuzsa további lényeges megállapítása ennek az adatfelvételnek az alapján az volt, hogy az
egyéb dimenziókban megállapítható társadalmi egyenlőtlenségek nagyobbak voltak, mint a
jövedelmi különbségek, éspedig minél inkább haladunk az anyagi jellegű dimenzióktól a nem
anyagi, elsősorban kulturális jellegű dimenziók felé, annál nagyobbak ezek a különbségek.
A lakásviszonyokban megfigyelt különbségek nagyobbak a jövedelmieknél, a tartós eszközök
(személygépkocsi, televízió) terén megfigyelhető különbségek nagyobbak a lakásviszonyok
különbségeinél, végül mindezeknél nagyobb egyenlőtlenségeket lehet megfigyelni a művelődés
(például könyvek olvasása) terén.

A későbbi szociológiai vizsgálatok különösen nagy figyelmet fordítottak a lakáshoz jutás

módjában mutatkozó egyenlőtlenségekre.
Szelényi Iván (1972) kimutatta, hogy Magyarországon egymás mellett két lakáshoz jutási rendszer
él: a magántulajdonú lakások vásárlásának és építésének piaca és az állami (tanácsi, vállalati)
lakáskiutalás.
 A szocialista rendszerben tehát számos rejtett mechanizmus működött, amely a
privilegizált rétegeket még privilegizáltabbakká tette, a hátrányos helyzetűek hátrányait
pedig növelte.
 A jövedelmi és életkörülmény-különbségek növekedése a rendszerváltozás óta
 A magyar társadalmi szerkezetben jelenleg lényeges változások mennek végbe…