Társadalmi mobilitás Magyarországon

Kocsis Edit Erzsébet

Szociológia beadandó dolgozat
Osztály: ema
A társadalmi mobilitás jellemzői
Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család
társadalmi helyzete megváltozik, például parasztból munkás vagy munkásból értelmiségi
lesz. Az említett két példa a foglakozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti
mozgásra vonatkozik. A társadalmi helyzetet azonban meghatározhatjuk a jövedelem, az
iskolai végzettség stb. alapján is, az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak
tekintjük.
Fogalmak (Pecze Mariann Bevezetés a szociológiába)

A vertikális mobilitás
Vertikális mobilitásnak nevezik, amikor a társadalmi hierarchiában fölfelé vagy lefelé
mozgás történik. Például betanított munkásból mérnök lesz, vagy tanárból segédmunkás.

A horizontális mobilitás
Horizontális mobilitásnak tekinthetjük azt a helyváltoztatást, amikor például a
gépkocsiszerelő foglalkoztatást változtat és gépkocsivezető lesz. Ez a két foglalkozás
nagyjából azonos szinten van a társadalmi hierarchiában.

A nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás

Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor
valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, például a munkás fia
mérnökké válik.

A nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier) mobilitás

Nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitásról akkor beszélünk, amikor valaki
foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy
szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet és mérnök lesz.

A házassági mobilitás
Házassági mobilitás fogalma alatt azt értjük, ha valaki házasságkötésével lép át másik
társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal.
A mobilitás csatornái
A modern társadalomban szelekciós intézmények, szűrők vannak; a társadalmi minősítés,
kiválasztás, elosztás intézményei. Kiemelten fontos ezek közül:

1. hadsereg – lehetővé teszi származástól függetlenül az előrejutást a hierarchiában.

Fegyverkezés, háború, polgárháborúk időszakában fontos. Az alsóbb néposztályok a
rátermettség révén felemelkedhetnek; a született arisztokraták a hadvezetésre való
alkalmatlanság miatt lesüllyedhetnek (rang, pozíció elvesztése). Társadalmanként
(militáns jelleg) és korszakonként (háború-béke) változó jelentőségű.
2. egyház – akkor számottevő, ha társadalmi jelentősége megnő. Felfelé mobilitás –
egyházi vezetők; lefelé mobilitás – eretnekek, bűnösök.

3. politikai szervezetek, pártok, kormányzati érdekcsoportok – kiemelkedő államférfiak

nagy része befolyásos politikus titkáraként, alacsonyabb állami hivatalban kezdte. Annak
függvényében funkcionálnak, hogy milyen a politikai rendszer, milyen a pártrendszer, hány
párt közül kell választani. Normál békeidőkben kevéssé működik.

4. gazdasági szervezetek

5. vagyonszerző, vagyonteremtő szervezetek – a vagyon felhalmozása vezet a személyei

társadalmi felemelkedéséhez. Pl. tőzsde, spekuláció

6. iskola – ahol az iskola mindenki számára elérhető, társadalmi lift szerepét tölti be; az
alsó szinttől a felső szint felé halad. Ha csak felsőbb rétegek számára nyitott, akkor a felső
emeletek között működik. Elvárás: tesztelje az egyén képességeit, rostálja, kiválassza
leendő társadalmi pozíciójára.

7. szakmai szervezetek – tudományos, irodalmi, művészeti intézmények és szervezetek.

Szabad a belépés minden társadalmi rétegből, ha a rátermettségét bizonyítja. Társadalmi
felemelkedéssel jár. A sajtó egy jelentéktelen figurából képes nagy karriert csinálni.
Lejárathatja a valódi tehetséget. Az a társadalmi csoport amely ellenőrzése alatt tartja a
sajtót jelentősen befolyásolhatja a mobilitást.

8. munkahelyi szervezetek – a társadalmi alkalmassági próba alapvetően a munkahely. A

foglalkozási munkamegosztás hatásos szelekció. Előzetes kiszűrés állásra jelentkezésnél
vagy a már alkalmazott személyek kiszűrésénél.

9. család, + társadalmi rétegek közötti házasság – a társadalmi státusz átörökítésének

intézménye.

Nyitott/zárt társadalommobilitási esélyek esélyegyenlőtlenségi szintje társadalmi

szinten (Karl Popper: A nyitott társadalom és ellenségei )annál nyitottabb, minél kisebb az
eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei, arányszámai között (Andorka
2006;235)
Zárt: a társadalom egésze szigorúan elkülönülő kasztokra tagolódott vagy tagolódik
(például India). Jellemzi az alacsony társadalmi mobilitás, a meghatározott foglalkozás
vagy megélhetési forrás, és a kasztbeliek identitását erősítő vallási, kulturális vagy
ideológiai háttér, az endogámia.
Migráció (vándorlás): a népesség települések közötti megoszlásának dinamikája
(lakóhelyváltozás,amely településhatár átlépésével jár) ingázás, nemzetközi vándorlás.
Vándorlási egyenleg: egy településre (nemzetközi esetében országra)
történőbevándorlás és az onnan elvándorlás egyenlege.

A Portfolio 2018. 11. 07-i cikke alapján az amerikai álom alaptétele az volt, hogy az
országban nagyok az egyenlőtlenségek, de nagy a társadalmi mobilitás is. A magyar
helyzet különleges, elkülönül a trendtől: a társadalmi egyenlőtlenségek ugyan nőttek, de
viszonylag alacsonyak, miközben a társadalmi mobilitás nagyon alacsony. Az ellenkezőjét
látjuk annak, mint amit Amerikában- mondta el Szelényi Iván, aki Tóth István Györggyel
közösen írt "Bezáródás és fluiditás a magyar társadalom szerkezetében" címmel
tanulmányt. A Tárki Társadalmi Riport 2018 tanulmánykötetében megjelent cikkről
Szelényi Iván azt mondta: a legvidámabb történet a skandináv országoké, ahol alacsony
egyenlőtlenség mellett nagy a mobilitás. Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy ha már
valaki bekerült a felső 10%-ba Magyarországon, akkor onnan nehéz kiesni, de nehéz oda
bekerülni is - fejtegette Szelényi Iván. A rendszerváltás után megnőtt a felső 10%-ra jutó
jövedelem, majd látható egy korrekció, ami összefüggött a gazdasági válsággal, azonban
a gazdasági fellendüléssel ismét növekedett. Szelényi szerint 2014 után feltehetően
tovább növekedett a felső 10%-ra jutó jövedelmek aránya. Az alsó 10% részesedése
évtizedek óta stagnál, az elmúlt években talán növekedhetett kissé, ami a közmunkával
függhetett össze. De ez alapján az látható, hogy a jövedelmük összességében nem nőtt. A
felső 10-20% elkülönülésének 3 mechanizmusa van:
• Az egyik a vagyon átöröklődése, ahol döntő jelentőségű az ingatlanvagyon.
• A másik - különösen Amerikában hivatkoznak erre - az oktatási rendszer, az elit
iskolák rendszere, ahol reprodukálódnak a társadalmi előnyük. Ez a belső elit
újratermelésének mechanizmusa.
• A harmadik tényező a párválasztás: aki felkerült a felső 10%-ba, hajlamos olyan
párt találni magának, aki szintén ide tartozik. Mindezzel a jövedelmi-vagyoni
egyenlőtlenségek felerősödnek. Teljes szétszakadás
A tanulmány szerint a szülők társadalmi-gazdasági helyzete meghatározza, hogy a
gyerekük milyen kompetenciaeredményt érnek el. Megjelentek a magániskolák, különösen
a "nyelvi tagozatú magániskolák", s feltehető, hogy a módosabb szülők gyermekei kerültek
ilyen iskolákba. A magániskolai végzettség előnyt jelent az egyetemi felvételeknél,
legfőképpen pedig a külföldi, főként angol-amerikai (esetleg elit) egyetemekre való
bekerülésben.
A magyarországi iskolai mobilitásra vonatkozó legfrissebb elemzések szerint
Magyarországon magas a szülő és a gyermek iskolázottsága közötti korreláció, erős a
származás hatása a diplomaszerzés valószínűségére, és magas a kedvezőbb szülői
háttérhez kapcsolódó képzettségi prémium is. A korábbi évtizedekre vonatkozó
magyarországi elemzések (a nemzetközi modernizációs trendekkel összhangban) a nők
"felfelé házasodásának" jelentős csökkenését mutatták ki 1980 és 2010 közötti időszakra.
A KSH népszámlálási és mikrocenzusadatok 2011 és 2016 között az azonos
iskolázottságúak házasodása növekedését, illetve a nők "lefelé" házasodása nagyobb
csökkenését mutatják. Tóth István György arról beszélt, hogy létezik a "ragadós padló" és
"ragadós plafon" elmélete, ezek Magyarországon erősek. Visszahúz a padló és fenntart a
plafon- emelte ki a kutató.
A társadalom felső rétegében megfigyelhető "csomósodás" létrehoz egy olyan burkot,
amelynek az újratermelődése viszonylag zökkenőmentes, amelyből való kiesést finom
hálók és szövetek akadályozzák, és amelybe való bekerülés a kívülállók számára a
legfontosabb felemelkedési csatornák - például magas iskolázottság - nélkül egyre
nehezebbé válik. A bezáródásnak vannak természetes tendenciái a tanulmány szerint,
amelyekkel semmilyen társadalompolitika nem tud mit kezdeni (mint például a házasodási
szokások alakulása), és vannak olyanok, amelyeknek a megkönnyítése evidens
társadalompolitikai feladat: ez pedig az oktatási rendszer olyan átalakítása, amely a
mobilitást nem akadályozza, hanem inkább támogatja.
Szelényi szerint Magyarországon a fenti okok miatt a felső 10-20% elszakadása látható a
társadalom egészétől, ez az elszakadás az elmúlt években tovább erősödhetett.

Huszonkét tanulmányt felvonultató kötet jelent meg Társadalmi riport 2018 címmel,
ami a társadalmi mobilitás és az iskolarendszer összefüggéseiről igyekszik
állapotjelentést adni. A kötet egyik szerkesztője az InfoRádiónak beszélt a munkáról.
A társadalmi mobilitás témájával több tanulmány is foglalkozik a Társadalmi riport 2018
című friss kötetben, amely 22 nagy esszén keresztül vizsgálja az elmúlt időszak
változásait. A kötet egyik szerkesztője, Tóth István György az InfoRádiónak elmondta:
hogy milyenek az ország hosszú távú kilátásai, mennyire prosperál, mennyire lesz
fejlődőképes, jelentős részben múlik azon, hogy a különböző társadalmi rétegek között
mennyire könnyű vagy nehéz az átjárás.
"Azokban az országokban, ahol a társadalmi mobilitás nagyobb, nagyobb az esély arra,
hogy a tehetségek érvényesülni tudnak, és nem fogja őket vissza valamilyen korlátozó
tényező" - ismertette Tóth.
A Szelényi Ivánnal közösen jegyzett egyik tanulmányában abból indulnak ki, hogy
Magyarországon az egyenlőtlenségek nem túl nagyok, a társadalmi mobilitás mégis
nagyon kicsi, ami ritka jelenség.
Általában azt találják a társadalomtudósok, hogy ahol nagyobb az egyenlőtlenség, ott
kisebb a mobilitás és fordítva, hiszen ahol kisebbek a társadalmi rétegek közti
különbségek, ott könnyebb feljebb ugrani eggyel vagy kettővel - mondta Tóth István
György.
Egy társadalom alsó rétegeiből akkor nehéz vagy nem lehet kiemelkedni (ezt a jelenséget
hívják ragadós padlónak), ha nem elég jó és hatékony az iskolarendszer, és nagyon nagy
mértékű a szülői hátrányok átörökítése - magyarázta a szakember. Tóth kiemelte: nem
csak a "padló", a "plafon is ragadós", részben a vagyonátörökítés, részben a házasodási
szokások miatt, illetve ebben is közrejátszik az iskolarendszer elérhetősége,hiszen a
tehetősebb, módosabb szülők könnyebben el tudják érni, hogy a gyerekeik
érvényesüljenek, még akkor is, ha a gyermekeik esetleg szerényebb képességűek.
Az iskolában nyílik az esélyolló
E társadalmi berögzültség kimozdítását segítheti a kötelező óvodáztatás intézménye, hisz
ez a gyerekek kezdeti éveiben abban segíthet, hogy "közös nyelvet beszéljenek" a
gyerekek, találkozzanak különböző társadalmi réteghelyzetű gyerekekkel. Viszont "nálunk
az a probléma, hogy az iskolarendszerben már nagyon korai a szelekció, elválik a
gyerekek sorsa"- tette hozzá. Attól függően, hogy mit engedhetnek meg maguknak a
szülők, már 6 éves kortól sok gyermek járhat alapítványi iskolába; a különbségek
egyetemista korra pedig már akkorák lesznek, hogy a gazdagabb családokban
felnövekvők már nem is itthon járnak egyetemre.
Arról, hogy fennáll-e a veszélye, hogy a gyengébb képességű, rosszabb sorsú gyerekek
maradnak itthon, a szerencsésebb körülmények között felnőttek pedig elhagyják az
országot, Tóth István György azt mondta: ez a probléma valóban fennáll. A kötet egyik
tanulmánya kifejezetten az elvándorlással foglalkozik, külön kitérve ennek a hazai
munkaerő-piaci hatásaira.
Az Index 2020. 01. 22-én megjelent cikke alapján Magyarországon a 3. legrosszabb a
társadalmi mobilitási helyzet az EU-ban– ez derült ki a davosi Világgazdasági Fórumra
készített jelentésből. Globális összevetésben Magyarország a 37. helyen áll a rangsorban,
Bulgária a 40., Románia pedig a 42 helyen áll.
A visegrádi országokban mindenhol könnyebb előre jutni a társadalmi ranglétrán, mint
nálunk. A listán Szlovákia a 32., Lengyelország a 30., Csehország a 19. helyen áll.
A lista első öt helyét nem meglepő módon az észak-európai államok töltik be, Dánia,
Norvégia, Finnország, Svédország és Hollandia vezetik az összesített rangsort, majd
Svájc, Ausztria, Belgium, Luxemburg, Németország és Franciaország következik. A fejlett
világ országai közül Magyarországon a legnehezebb egy szegény családba születő
gyereknek előre jutnia.
A társadalmi mobilitás egyenlőtlensége a nők és a férfiak között- Közeledés vagy
távolodás? című dolgozat, melynek szerzői Huszár Ákos Balogh Karolina Győri Ágnes
azt vizsgálják, hogy a származás mennyiben határozza meg az egyének társadalmi
helyzetét a mai Magyarországon, illetve hogy van-e különbség ebben a nemek között. A
társadalmi mobilitás korábbi vizsgálatai alapján a magyar társadalom a záródás jeleit
mutatta, kérdés, hogy ez a tendencia a 2010-es években is folytatódott-e, illetve mindkét
nemet egyformán érinti-e.
Vizsgálatuk tulajdonképpen minden vonatkozásban azt találta, hogy a korábban megfigyelt
trendek a 2010-es években is folytatódtak. A nők és férfiak jellemző mobilitási útjait,
valamint az alsó, illetve felső társadalmi pozíciók öröklődését részletesen vizsgálva arra is
rámutattak, hogy mégsem beszélhetünk azonban a nemek közötti egyenlőtlenségek
érdemi mérséklődéséről.
Három főállításuk van:
Egyrészt, az abszolút mobilitás kohorszok (egy nemzedék, tehát olyan emberek
részcsoportja, akik valamilyen jellemzőjük szerint vannak csoportosítva, pl. egy évben
születtek, vagy kötöttek házasságot.) szerinti vizsgálata arra mutatott rá,hogy a fiatalabb
generációk egyre kisebb arányban lépnek előre a szüleikhez képest és egyre nagyobb
arányban tapasztalják meg azt, hogy romlik a társadalmi helyzetük. Míg a korábbi
vizsgálatok arra világítottak rá, hogy a rendszerváltást megelőző évtizedekben a
társadalom strukturális változása fölfelé irányuló mobilitást idézett elő, addig az 1990 utáni
polarizálódó társadalomszerkezet ezzel ellentétes irányú folyamatokat indított be: a
strukturális mobilitás ebben az idő-szakban már egyre inkább lefelé irányuló mobilitást
jelent.
Másrészt, a mobilitási mutatók mindegyik nemnél egyaránt romló tendenciákat mutatnak,
de a nőknél jelenleg is magasabb a mobilak, ezen belül is a felfelé mobilak aránya. A nők
kedvezőbb eredményeit árnyalja azonban, ha részletesen szemügyre vesszük a két nem
jellemző mobilitási útjait. A nőknek az abszolút mobilitásban, illetve fölfelé irányuló
mobilitásban mutatkozó többlete javarészt a társadalomszerkezet középső szegmensében
zajló mozgásoknak köszönhető. A társadalom felső részében mindkét nem mobilitási rátái
hasonlóak, alul viszont jóval magasabb a nők körében azok aránya, akik kedvezőtlen
helyzetű szüleikhez hasonlóan kedvezőtlen helyzetben vannak. A nőknek a foglalkozási
szerkezet alsó illetve felső szegmensében tapasztalható hátrányos helyzetét e mobilitási
folyamatok tehát nem enyhítik, hanem súlyosbítják.
Harmadrészt, a magas, illetve alacsony foglalkozási pozíció betöltéséhez kapcsolódó
relatív mobilitási esélyek vizsgálata alapján mindenekelőtt arra következtettek, hogy a
férfiaknál a plafon mutatkozik ragadósabbnak, a nőknél viszont a padló, ami szintén a
nemek közötti egyenlőtlenségek fennmaradását jelzi. A privilegizált társadalmi hátérrel
rendezők közül a férfiak őrzik meg nagyobb eséllyel származási társadalmi pozíciójukat,
az alulról indulók körében viszont a nőknek van nagyobb esélye arra, hogy megöröklik
szüleik kedvezőtlenebb társadalmi helyzetét.