Társadalmi mobilitás és vándorlás

1.1 A társadalmi mobilitás jelentősége a társadalomban.

A mobilitás a társadalmi helyzet megváltoztatását jelenti, amikor

az egyén átkerül egyik strukturális csoportból a másikba (pl.
munkásból szellemi foglalkozású lesz.). A mobilitás vizsgálata
lehetővé teszi, hogy a társadalmi struktúra változásait
megragadjuk.
A mobilitás következtében megváltozhat :
– az egyes társadalmi csoportok létszáma,
– - az egyes társadalmi osztályok és rétegek származás
szerinti összetétele
– - az egyes társadalmi csoportok egymáshoz való viszonya.
Végső soron átalakulhat a társadalom szerkezete.

Minden ember arra törekszik, hogy jobb körülmények között élő,

magasabb társadalmi megbecsültséggel és befolyással
rendelkező réteghez tartozzon. A társadalmi helyváltoztatás
lehetősége fontos az emberek számára.
Nyitott és zárt társadalomról beszélhetünk, attól függően , hogy
a társadalom mennyire teszi lehetővé az egyén felfelé irányuló
elmozdulását.

Azokat a társadalmakat, ahol az egyén teljesítményétől és

törekvésétől függ, hogy melyik társadalmi réteg tagja
lesz, nyitott társadalomnak nevezzük. A társadalom nyitottsága
kedvező:
 az egyének szabadabbnak érzik magukat,
- növekszik az egyének teljesítménye,
- dinamikusabb a társadalmi fejlődés,
- a társadalom tagjai jobban elviselik a társadalmi
egyenlőtlenségeket, mert a sorsukon való változtatás
lehetősége, egyéni teljesítményük növelése elvileg adott
számukra.
A társadalmi különbségek döntő része (vagyoni, jövedelmi
különbségek) nem nyíltan jelenik meg, legfeljebb a fogyasztás
eltérő szintjében (pl. drágább gépkocsi márkák birtoklása)
érzékelhető.
Kisebbek a feszültségek a társadalomban, azok nem
halmozódnak fel, nincsenek robbanásszerű változások, a
fejlődés útja az evolúció és nem a revolúció.

A nyitott társadalomnak, a nagyfokú mobilitásnak negatív

következményei is vannak:
- lazábbakká válnak az egyén társadalmi kapcsolatai,
megtörténhet, hogy már, vagy még nem kötődik egyetlen
társadalmi csoporthoz sem, az egyén magányosabbá, a
devianciákra hajlamosabbá válik,nő a társadalomban a
családbomlás, a válások száma.

A zárt társadalmakban az egyén beleszületik egy társadalmi

osztályba vagy rétegbe, és onnan más társadalmi csoportba
csak egészen kivételes esetben (pl. az uralkodó által
adományozott nemesi címmel) tud átkerülni. A zárt társadalmak
jellemzői:

- az egyének nem érzik szabadnak magukat

- a társadalmi különbségek nyíltan jelennek meg (a
feudalizmusban a nemesek viselhettek fegyvert és díszesebb
ruhákat, a kasztrendszerre épülő társadalmakban érintkezési
tilalom volt az uralkodó kaszt és a legalacsonyabb kaszt között,
előbbieket Indiában „érinthetetleneknek” nevezték),
- a társadalmi változások lelassulnak,
a társadalom tagjai csak erőszakos úton (forradalmak,
felkelések) képesek megváltoztatni előnytelen társadalmi
helyzetüket, a társadalmi feszültségek robbanásszerűen törnek
felszínre.

1.2 A mobilitást meghatározó társadalmi tényezők :

A mobilitásra az ipari fejlődés, az urbanizáció, a

tulajdonviszonyok változásai, a politikai rendszer átalakulása
sok áttételen keresztül hat. A nemzetközi vizsgálatok
tapasztalatai szerint a gazdasági növekedéssel növekszik a
társadalom nyitottsága is, azaz növekszik az egyén esélye arra,
hogy teljesítményével jobb társadalmi helyzetű rétegbe
kerüljön. A gazdasági növekedés lelassulása csökkenti a
mobilitás fő irányának, a társadalmi helyzet javításának
esélyeit, ugyanakkor megnöveli a lefelé irányuló mobilitást, a
korábbi társadalmi helyzetből való kikerülést, a deklasszálódást.

1.3 A mobilitás formái

A kutatók a mobilitásnak több formáját határozták meg a

szociológia fejlődése során. A látszólag egyszerű probléma,
hogy ki, milyen társadalmi csoporthoz tartozik és változott-e ez
a szülőkhöz viszonyítva, vagy az életpálya során valójában igen
bonyolult elméleti és módszertani problémákat vet fel:

Társadalmi mobilitás először is a foglalkozás alapján történő

mozgásra vonatkozik. A társadalmi helyzetet azonban
meghatározhatjuk a jövedelem, az iskolai végzettség, a
kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb lakóhely, az egyéni
megbecsültség vagy a presztízs alapján is, az ilyen kategóriák
közötti mozgást is mobilitásnak tekintjük
A mobilitás alapvetően vertikális, bár horizontális is lehet.
A fölfelé és lefelé mobilitás elnevezéseket ajánlatos óvatosan
alkalmazni, csak olyan esetekben használni, amikor
egyértelmű, hogy az adott mobilitási lépés kedvezőbb helyzetbe
vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a mobil személyt.
Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük
azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a
szüleihez képest változik meg, /például a munkás fia mérnökké
válik./
Nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier-) mobilitásnak
pedig azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át
másik társadalmi helyzetbe/, például egy termelőszövetkezeti
paraszt kilépett a szövetkezetből, és segédmunkásként vállalt
munkát egy ipari üzemben, vagy egy szakmunkás elvégzi a
műszaki egyetemet, és mérnök lesz./
Házassági mobilitás fogalma alatt azt értjük, ha valaki
házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, például
egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal.

A vándorlás vagy lakóhely-változtatás, latinos néven migráció, a

demográfiai tudomány kutatási körébe
tartozik. A vándorlás olyan lakóhely változtatás amely a
településhatár átlépésével történik. Az egy
településen belüli lakóhely változtatás nem számít
vándorlásnak.

Ingázásnak nevezzük amikor az aktív keresőnek más

településen van a munkahelye, mint ahol lakik és ezért átlépi a
településhatárt.
Megkülönböztetünk : napi- heti vagy annál ritkább ingázást-
Nemzetközi vándorlásnak nevezzük az országhatárt átlépő
lakhelyváltozást. Ez lehet ideiglenes, vagy állandó jellegű.
A belső vándorlás hazánkban az iparosodás kezdetétől az '50-
es évek végéig erősen emelkedett. Az elmúlt
két évtizedben lényegesen csökkent a belső vándorlás.
Megváltoztak a vándorlás irányai is. Korábban a
községekből a fővárosba indult a vándorlás, majd a
községekből a városokba. Ha a városok és a falvak
életkörülményei közötti különbségek mérséklődnek, a
közlekedési viszonyok javulnak, és a munkahelyek
kínálata kiegyenlítettebbé válik, akkor a falvak elnéptelenedése
lényegesen csökken. Miközben a lakóhely változtatások száma
csökkent, az ingázóké nőtt. A belső vándorlást befolyásolják a
regionális különbségek és a lakáshoz jutás feltételei.
Az ingázásnak az utolsó években való csökkenése azzal van
összefüggésben, hogy a vállalatok elsősorban az ingázó
alkalmazottakat bocsátják el.

Nemzetközi vándorlás: 1994-ben 138 ezer külföldi élt Mo.-n egy

évnél hosszabb ideje. Legtöbb bevándorló 1990-ben érkezett,
számuk azóta csökkent, ez a környező országok gazdasági és
politikai helyzetétől is függ és Mo. bevándorlási politikájától.
A külföldről érkező bevándorlás problematikus, az eltérő
kultúrájú bevándorlók miatt. E problémának a megoldása nem
az adminisztratív eszközökben rejlik, hanem abban, hogy a
bevándorlóknak segítenek a hazai kultúrához alkalmazkodni.

Forrás: https://allasorias.hu/blog/a-tarsadalmi-mobilitas-es-
vandorlas/
https://www.studocu.com/hu/document/eotvos-lorand-
tudomanyegyetem/altalanos-szociologia/tarsadalmi-mobilitas-
es-vandorlas/2346128
https://www.fajltube.com/filozofia/szociologia/A-tarsadalmi-
mobilitas-es-vand35443.php