ÁKOS ZH.

--Személyiség megismerése

Gondolkodás: az emberi megismerés legmagasabb foka.

Olyan értelmi működés, amely az érzékszervekkel nem felfogható, objektív sajátosságok és
folyamatok megismerésére törekszik. Tanulásnak, emlékezetnek, tapasztalatnak és a
képzeletnek nagy szerepe van a gondolkodásban.
A gondolkodás fajtái:
1.Asszociatív gondolkodás: A gondolkodásnak nincs előre meghatározott célja, feladata.
2.Megértő gondolkodás: Logika, összefüggések kiemelése, a lényeg kiemelés, a felismert
dolgok osztályba sorolása.
3.Problémamegoldó gondolkodás (az előzőtől nehezen választható el)
Itt is fontos a lényegkiemelés, az összefüggések feltárása.
4. Alkotó gondolkodás:
5. Az eredmény szempontjából: produktív és reproduktív
Produktív: ismeretet szerzünk, ötletelünk, megváltoztat valamit, új eredményhez jutunk.
Reproduktív: Ismert elemekből, ismert műveletet végzünk -ismert eredményhez jutunk.
6. Továbbá:
Diszkurzív: a gondolkodás folyamatos, rendszeresen felépített.
Intuitív: a gondolkodás ötletszerű ugrálások.
7. Divergens gondolkodás a kreatív személyek gondolkodásmódja. A személy nem
ragaszkodik a konvencionális feladatmegoldásokhoz, hanem új, a megszokottól eltérő
megoldási javaslatai, ötletei vannak.
Konvergens gondolkodás: a hagyományos, a tanultaknak, konvencióknak megfelelő
gondolkodás. A gondolkodás egysíkúsága.
A kognitív fejlődés szakaszai (Piaget
1.Szenzomotoros periódus (0 – 2 éves korig)
2.Művelet előtti periódus (2 – 7év)
3.Konkrét műveletek szakasza (7 – 11 év)
4.Formális műveletek szakasza (11 éves kortól, a serdülő koron át)
Az intelligencia
Wechsler szerint az intelligencia az egyén összetett vagy globális képessége, mely lehetővé
teszi, hogy célszerűen cselekedjen, racionálisan gondolkodjon és eredményesen bánjon
környezetével.
A pszichológia: a lélek tudománya.
Jelen megfogalmazás: lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány.
észlelés, - megfigyelés,
emlékezés, - képzelet,
gondolkodás, - érzelem, akarat
Intellektus: a személyiség tudatos, racionális oldala.
Személyiség: különböző – viszonylag tartós - tulajdonságok összessége. Egy része
veleszületett más része tapasztalati úton elsajátított. Ezek a tulajdonságok tesznek egyedivé,
határozzák meg viselkedéseinket, érzelmeinket, gondolkodásunkat, viszonyunkat a
környezethez…
Temperamentum: Olyan tulajdonságok, amelyek automatikusan törnek a felszínre, akkor
mutatkozik meg, amikor a tudatunk és az akaratunk legkevésbé ellenőrzi magatartásunkat.
Erik Erikson: Fejlődési szakaszok
1. Fejlődési szakasz (0 – 1,5 év) csecsemőkor
Krízis: bizalom/bizalmatlanság. A csecsemő bizalmát a körülötte lévő nyugalom és az
anya biztonsága adja. A biztonság élményét a fognövekedés zavarja meg.
Ha ebben a szakaszban nem kap megfelelő szeretetet, bizalmat, akkor un.
Ősbizalmatlanság alakul ki benne és másokkal szemben.

Ez a hiányosság végig kíséri az életemet: bizalmatlan leszek a környezetemmel

szemben, gyenge érzelmi kötödés alakul ki a másikkal szemben, megtanulom, hogy
nem leszek szerethető. Gátlásokat alakít ki, befolyással bír az önértékelésemre.

2. Fejlődési szakasz (1,5 – 3 év) Kisgyermekkor

A szakasz feladata: a szobatisztaság elérése.
A kisgyermek megtanulja az optimális elengedést– megtartás egyensúlyát, megtanulja
az önuralmat és az autonómiát és a kontrollt. Kudarc: nem alakul ki a események
feletti kontroll . Ha a környezet (anya, nevelők…) bírálja ezért, akkor kialakul a
szégyenérzet. A szégyenérzet a gátlások kialakulásához vezet.

3. Fejlődési szakasz (3 – 6 év) Óvodáskor

Krízis: kezdeményezés/bűntudat,. A gyermek megpróbál közelebb kerülni a
tárgyakhoz.
Észreveszi a nagyságrendi különbségeket önmaga és mások viszonyában.
A gyermek már észreveszi a nembeli különbségeket.
Kialakulnak a szerepjátékok.
A gyermek rivalizál az azonos nemű szülővel. A gyermek érdeklődik, túl sok kérdést
tesz fel a szülőnek.Könnyen a felnőtt „idegeire” megy, türelmetlen lesz, bűntudat
érzés a gyermekben --nem fog kérdezni!
Ha túlzott mértékű lesz a bűntudata, akkor önkorlátozása is nagyobb,csökken a belső
fantáziák kiélése. Fontos: támogassuk, bátorítsuk a gyermeket és legyünk vele
következetesek, türelmesek. Kedvező kimenet: saját cselekvések kezdeményezése.
4. Fejlődési szakasz (6 – 12 év) iskoláskor
Krízis: teljesítmény/kisebbrendűség. A gyermeket az alkotás vágya jellemzi,
Már képes egy dologra figyelni, Elképzelése van, hogy mi szeretne lenni,
Úgy érzi, hogy részt kaphat a felnőttek életéből- ráléphet a képzelet útjáról a realitás
felé. Ha akadályoztatva van benne-- kudarcorientált lesz!
Krízis: ha ebben a szakaszban a nevelés túlzott önfegyelmező lesz, akkor a gyermek
elveszíti a teljesítőképességének örömét.
A szakasz további konfliktusa: a kisebbrendűségi érzés kialakulása-Mikor a szülők,
tanárok, iskolatársak olyan helyzetbe hozzák, hogy hibásnak, erkölcsileg rossznak
látja magát a gyermek. -„minden rossz, amit csinálok

5. Fejlődési szakasz (12 – 20 év) Serdülőkor

Krízis: identitás vállsága.
Az egyén ahogy definiálná magát: „Ki vagyok én a világban?”
A pubertás kor testi változásokkal kezdődik.
Szakítanak a múlttal és a jövőre figyelnek (önmagunkra, a felnőttek világára,
életükre).
Központi kérdés: párválasztás, pályaválasztás.
A serdülőkor nem más, mint az énidentitás keresése!! Kérdése: „Ki vagyok én?”
Az identitás keresésben segít az életterv kialakítása: elképzeli, hogy mi szeretne lenni
és próbálja megvalósítani.
Patológiás út: Mikor a személy hírtelen átlép a felnőttkorba - korai zárás.
Kedvező kimenet: sajátmagáról kialakított egységes kép.

6. Fejlődési szakasz , Korai felnőttkor

Krízis: intimitás/izoláció
Az intimitás: meghitt kapcsolat valakivel, elköteleződés vele szemben.
Tartós intimitás egyik előfeltétele a kiforrott identitásérzés-képes vagyok az
intimitásra. A szakaszt jellemzi: tartós együttélés, érett szexualitás. Kedvező kimenet:
szoros, tartós kapcsolat, pályaelköteleződés.
7. Fejlődési szakasz , Felnőttkor – leghosszabb szakasz

Krízis: alkotóképesség/stagnálás. Egyéni, szülői felelősségvállalás kialakulása.

Az egyén a szülő által tapasztalt dolgokat átadja a következő generációnak a tudtán
kívül. Kérdés: „Képes vagyok-e létrehozni valamit és felnevelni valakit?”
Ez a szakasz az alkotásról szól:
Megteremtjük és felneveljük a következő generációt,, Eszméket, tárgyakat teremtünk.
Ha az alkotóképesség érzése nem alakul ki stagnálás állapotába kerül a személy.
Stagnálás: a személy képtelen vagy nem hajlandó a jövőnek szentelni magát.
Kedvező kimenet: törődés a családdal a jövő generációjával.

8. Fejlődési szakasz (60-as évek közepétől) Időskor

Érettség kora, az ember életének a zárófejezete. A számadás ideje, az egyén
visszatekint a múltra. Krízis: az én integritása/kétségbeesés
Énintegritás: ha az „életünk mérlege” pozitív volt jó döntéseket hoztunk, értelmesnek
értékeljük az életet, ha elégedettek vagyunk. Az énintegritás hiányában az egyén
halálfélelmet élhet át. Kétségbeesés: ha a mérleg negatív és/vagy a halál gondolata
elviselhetetlen. Patológiás út: ha a kétségbeesés elhatalmasodik a személyen
(öngyilkosság gondolata is felmerülhet. Ha az életünk mérlege pozitív és elégedettség
tölt el kialakul bennünk a bölcsesség, mint életminőség. Kedvező kimenet: az élettel
való megelégedettség, a halállal való szembenézés.

Jung analitikus pszichológiája

A tudattalan funkciói:
I. Endopszichés funkció: az ember belső világát jellemzik
Emlékezet (tudatos, minden ember számára hozzáférhető),
Indulatok (tudatosan még kontrollálni tudjuk),
Invázió (a tudattalan betör a tudatba, amit már nehezen kontrollálunk),
Személyes tudattalan (elfojtott érzések, vágyak, fantáziák),
Kollektív tudattalan (legbelső réteg, eredete teljesen ismeretlen.
Álmok, hallucinációk, szimbólumok --ősi tapasztalatok.

II. Ektopszichés funkció: a tudat és a környezet közötti kapcsolat.

Jung: az ember kétféle módon viszonyul a külső valósághoz.
Külső felé irányuló attitűd (extroverzió),: Az objektív tárgyi világ hatása alatt áll
Belső felé irányuló attitűd (introverzió). A szubjektív belső világra épít
Mindkettő jelen van az emberben, de az egyik dominál.

A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, így ha a tudat introvertrált, a tudattalan

extrovertrált és fordítva.

A személyiség szerkezete-Freud

Ösztönén : a személyiség legősibb része, hajtóereje.

Cél: az életben maradás, fajfenntartás. Velünk születik, genetikusan meghatározott,
tudattalanul működik, nincs tekintettel a társadalmi korlátozásokra. Freud elmélete
szerint a cselekedetek többségét ösztönök határozzák meg. (pl.: szexualitás) és ezen
ösztönök gátlása agresszióhoz vezet.

Én (ego): ösztönénből származik. Korlátok közé szorítja az ösztönöket,

Kapocs a személy és a külvilág között,
A realitás elve vezérli, figyelembe veszi a társadalom elvárásait
Ha az én nem képes korlátozni az ösztönkésztetéseket, akkor szorongás áll elő,--
elhárító mechanizmusok fokozott működése (elfojtás, tagadás, projekció, regresszió,
meg nem történté tevés)

Felettes én (szuperego) : Szülői és a társadalmi normákat, értékeket, szabályokat

foglalja magában,--ez alapján tudjuk mi a helyes és helytelen.
A felettes én részei:
Énideál: megfelelő viselkedési szabályok.
Lelkiismeret: a helytelen viselkedési szabályokat tartalmazza (tiltások).
Kérem ismertesse Freud elméletét a lélekről !
A lélek, mint jéghegy : (a lélek részei)
A lélek részei: tudat, tudattalan,
Tudatos terület: amiről éppen tudunk—a most! minden olyan gondolat, érzés, élmény
és viselkedés – amelyről pillanatnyilag tudomásunk van, amiket képesek vagyunk
szavakba foglalni.
Tudatelőttes:
pillanatnyilag nem tudunk róla (kívül esnek a tudaton), de könnyen előhívható
(emlékek).
A tudatelöttes a normál emlékezetet tartalmazó lelki terület. Itt vannak azok az
emlékek, gondolati tartalmak, amelyek szándékosan és könnyen felidézhetők és a
tudatba emelhetők. Pl.: a tegnapi film címe, XY telefonszáma.
Tudattalan:
Freud szerint a tudattalan az a lelki terület, amely közvetlenül nem hozzáférhető a
tudatosság számára. A tudattalan az elfojtott késztetések, szorongással, konfliktusokkal
vagy fájdalommal összekapcsolódott vágyak, érzések, gondolatok és emlékek
tárhelye. Ezek valamikor tudatosak voltak, de lecsúsztak a tudattalanba.

Freud: Pszichoszexuális fejlődés

Orális szakasz (0 – 18 hónap)

Anális szakasz (18 hónap – 3 év)
Fallikus szakasz (3 – 5 év) A szülőkkel való azonosulás szakasza
Latenciaszakasz (6 év - kamaszkor)
Genitális szakasz (serdülőkor - )

Anna Freud-Elhárító mechanizmusok

1. Elfojtás: Ha valaki valamit tett és ha az rossz, később megpróbál nem gondolni rá

és az is előfordulhat, hogy idővel már nem is emlékszik rá
2. Tagadás: meg nem történté tevés : pl: nem veszek róla tudomást
3. Kivetítés (projekció): „úgy csökkentjük szorongásunkat, hogy saját
elfogadhatatlan impulzusainkat, vágyainkat vagy tulajdonságainkat valaki másnak
tulajdonítjuk
4. Racionalizáció: A személy úgy csökkenti saját szorongását, hogy ésszerű
magyarázatot ad „elfogadhatatlan” viselkedésére.