Heinz Hartmann

Egopszicholó gia
 Az én pszicholó gia és az alkalmazkodá s
problematiká ja (1939)
• A Heinz Hartmann által kidolgozott énpszichológiai elmélet a
freudi személyiségmodellt finomította és fejlesztette tovább.
• Az Egora vonatkozó megállapítások
• Az ID-re vonatkozó megállapítások
• A Szuper Egora vonatkozó megállapítások
 Az ID- e vonatkozó megállapítások
• Önálló agresszió ösztön – ennek neutralizálása
• Tárgykapcsolatok szerepe a neutralizálásban

• Hartmann azt állította, hogy a tárgy elpusztítására törő agresszív

impulzusok sokkal veszélyesebbek a libidinális impulzusoknál, és
ezért neutralizálásuk sokkal inkább létfontosságú!
• Az agresszió sikeres semlegesítése olyan énstruktúra
kifejlődéséhez vezet, amely „jó tárgykapcsolatok”kialakítását
teszi lehetővé.
 Ö sztö nö k
• Hartmann szerint is léteznek, van önálló agresszió, libidó, de
nemez az egyetlen energiaforrás!
• Az ösztönkésztetések modifikálódhatnak és a legfontosabb a
neutralizáció, ahol a libidó és az agresszió azáltal semlegesítődik,
hogy a két ösztön ötvöződik egymással
(PL: anya, aki egyszerre táplál és frusztrál Vö: Kernberg).
 Az Ego-ra vonatkozó megá llapítá sok
• Születéskor már létezik – veleszületett pszichés apparátusok
• Konfliktusmentes én-szféra is van – primer autonómia
• A konfliktusos én-szférában – másodlagos autonómia
• Intraszisztematikus konfliktusok is vannak – énerő
• Humán alkalmazkodás: állapot és folyamat
 A Szuper Ego-ra vonatkozó
megá llapítá sok
• A Szuper Ego energiájának levezetése agresszív színezetű
• A Szuper Ego kialakulása függ az ego funkcióitól
• Fogalmak újradefiniálása
 Freud és Hartman elképzelésének
ö sszehasonlítá sa
Freud szerint veleszületetten az ID létezik, az EGO az ID-ből
differenciálódik, frusztrációk és konfliktusok hatására.
Tehát az EGO-nak nincs saját energiája! Energiáját az ösztönök
biztosítják!
Az EGO fő funkciója:Az intrapszichés konfliktusok kezelése. (ID és
SZUPER EGO között-az elhárító mechanizmusok lévén).
Freud az elméletét a betegek vizsgálatából bontakoztatja ki.
Hartmann szerint az EGO nem az ID-ből differenciálódik!
Veleszületettnek tartja. (Veleszületett ÉN-magokból épül fel).
Kezdetektől fogva önálló energiával rendelkezik az EGO .
Hartmann az egészségesekből indul ki.
 Bioló giailag adott EGO-appará tus

• Észlelés
• Mozgáskoordináció
• Emlékezés és Tanulás
Ezek nem az ösztönkésztetések frusztrációjából kifejlődve lépnek működésbe,
mechanizmusokat, amelyek később az énbe integrálódnak, és annak majd
részét képezik, összefoglaló néven „primer autonóm énapparátusoknak” nevezte el.
Ezek a képességek konfliktus nélkül is fejlődnek az érés során!
A korai én-magokból ezen fejlődés lévén alakulnak ki az ún. Ego-funkciók:

MINDEZEK EGYÜTT EGY KONFLIKTUSMENTES EGO-SZFÉRÁT KÉPEZNEK!

 Az Ego má sodlagos autonó miá ja
• Hartmann nem tagadja, hogy létezhetnek konfliktusok, és általuk
kialakulhatnak EGO-funkciók, de szerinte nem ez az egyetlen út.
• Az eredetileg konfliktus hatására kialakult mechanizmusok
később a fejlődés folyamán relatíve független és autonóm
működésekké alakulhatnak át és az eredeti céltól eltérő
képességeket is képesekké válnak szolgálni. Tehát
FUNKCIÓVÁLTÁS következik be.
• EZT NEVEZI AZ EGO MÁSODLAGOS AUTONÓMIÁJÁNAK.
(Pl.: Szexuális kíváncsiság általános kíváncsisággá alakul)
 „á ltalá nosan elvá rható kö rnyezet”
• Hartmann bevezette az „általánosan elvárható környezet” fogalmát is, amivel

• ési
folyamatok személyiségfejlődésre gyakorolt befolyását figyelembe vették.

• Elképzelésük szerint a szelf az első életév első felében fokozatosan differenciálódik

l
során a valóságelv befolyása egyre inkább érezhetővé válik. Úgy gondolták, hogy
a

érvényesíteni kezdi a hatását. Az utolsó fázis a felettesén elkülönülése, a szociális

megoldódásának következményeként.
 Az alkalmazkodá s kérdése
• Hartmann szerint a humánspecifikus tevékenység legmagasabb
szintű megnyilvánulása az alkalmazkodás és ha a csecsemő
közege elfogadható és átlagos (vö.: Winnicott. Elég jó anya
fogalma), akkor a csecsemő képes alkalmazkodni.
• Az alkalmazkodás a tanulás a fejlődés révén történik!
Bevezetés a tá rgykapcsolat-
elméletbe
Alapfogalmak
 Tá rgykapcsolatok
Freud: A tárgy szeretett vagy gyűlölt (érzelmileg megszállt)
személyt, helyet, dolgot, fantáziát jelent.
/Freud: Három értekezés a szexualitás elméletéről című
munkájában használja először. Fetisizmus elemzése során/
A tárgy lehet külső vagy belső.
Külső tárgy= maga az aktuális személy vagy dolog
Belső tárgy= a lelki reprezentáció /képzet, eszme, fantázia, érzés,
emlék../ amely egy másik emberre (vagy dologra) vonatkozik.
A legelső szeretett tárgy az anya.
 Primer ná rcizmus vs. Primer
tá rgyszeretet
• Freud:
A csecsemő a születésekor a
primer nárcizmus állapotában
van, azaz nincs tárgykapcsolata,
nincs igénye, önmaga a tárgy.
• Bp-i iskola:
A születés pillanatától a primer
tárgyszeretet állapotában van a
csecsemő.
Primer nárcizmus nem létezik
(evolúciós pszichológia és a
kötődéselmélet is ezt igazolja)
 Tá rgykapcsolat
• „A tárgykapcsolat-elmélet a személyiségfejlődés és az interperszonális
kapcsolatok tanulmányozásának pszichoanalitikus megközelítése.“

• A személyiség fejlődését írja le a tárgykapcsolat-elmélet.

• A fejlődés kölcsönhatásban van más személyekkel való
kapcsolatainkkal.
• A személyiség fejlődése meghatározza a gyermek egészséges
fejlődését, sőt még a felnőttkori kapcsolatokra is hatást gyakorol.
• A gyermek és gondozója között kialakult kapcsolat az a kapcsolat, ami
hatással van a személyiségfejlődésre.
• Ez a kapcsolat, a tudattalan világunk része, de mindig érezzük hatását
interakícióinkban.
 Self
• Minden olyan leképeződést ide sorolunk, ami saját magunkkal
kapcsolatos. Függetlenül attól, hogy tudatos vagy tudattalan
reprezentációk magunkról.

• Történetileg a self szó eredeti jelentése szél, lélegzet vagy árnyék.

A self minden, ami önmagamról önmagamban leképeződik, Ezek
a self-reprezentációk. Ezen kívül az egész létezés élménye
megtalálható még benne.
 Selftá rgy
• A Self és a tárgy egymástól nem független tényezők, eleve nem létezik tárgy
a rá irányuló self nélkül. Maga a tárgykapcsolat is a self és a külső vagy belső
tárgy kölcsönhatásával egyenlő.
• A self és az egyes tárgy-reprezentánsok egy-egy tárgykapcsolati egységet
alkotnak.
• Tárgyak hiányában a self szétesik. Ha nincs tárgy, nincs másik, akkor nem
tudunk magunkról semmit.
• A másoktól kapot tapasztalatokra épül a self-élmény.
• Az, hogy milyennek látom magamat, befolyásolja milyenek lesznek a
későbbi kapcsolataim. A szimbiózis szakaszában a self és a tárgy egymá stól
diferenciálatlanul
egység. A mentálisléteznek. Ez a legdifreneciálatlanabb
életünk mindig tárgykapcsolati
innen indul, ebből emelkedik ki a se f.
l
• Az egész életünk ilyen tárgykapcsolati egységekből épül fel. A self és a tárgy
összekeveredése pszichózist eredményez.
 Ego
• A következő az ego, ami nem a magunkról való tudást tartalmazza, arra ott van a
self. Az ego itt egy mentális absztrakció, ami bizonyos mentális funkciókat sűrít
magába.
• A személyiség központjá t alkotja. Kívülről maga az ego nem vizsgálható, csak a
külvilágban is megjelenő funkciói. Az ego itt a személyiség irányítójaként van jelen.
Legfontosabb funkciói az integrálás, diferenciáció, percepció, problémamego ldás,
önmegnyugtatás, kognitív funkciók, memória.
• Az egoról nagyon kevés tudásunk van. úgy lehet megismerni, ha saját egonkat
figyeljük
megfigyeltmeg,
is. de az ego végzi a megfigyelést is. Tehát egyben megfigyelő, és
A terápia egyik feladata, hogy ezt a részt növelje. Egyes betegekben ez a rész
hiányozhat, ha viszont az ego hiányozna, akkor érzéseink elsodornának minket A
logikát képviseli akkor is, amikor érzelmekkel el vagyunk árasztva. Az egonak va
kiegyensúlyoz, szabályoz. Önmagában az ego semmi több mint érzéketlen
•
.

szervező része is, ami vezérlő és szintetizáló feladatokat lát el. Az ego közvetít,
n
absztrakció. (Hamilton, 1996)
 Elhá rító mechanizmusok a
tá rgykapcsolat elméletben
• A tárgykapcsolat-elmélet képviselői primitív elhárításokról is beszélnek.
• Feltételezik, hogy normál fejlődés esetében a primitív elhárításmódok a
fejlettebb elhárításoknak adják át helyüket.

• A korai elhárítások fennmaradása, az érettebb elhárításmódok gyenges ége,

állandóan jelenlevő ellenhatói lehetnek a fejlődésnek, infantilis szinten
konzerválhatják a személyiséget

elfojtásos elhárítások) elhárítások a személyiség hármas struktúrájának

kialakulása után működnek. Általuk az egyén a nem elfogadható érzés
tudattalanba szorítja. Ezen a szinten a személy, döntően elfojtással é
•
Kernberg már elkülönít érett és primitív elhárításokat. Az érett (neurotikus,

ta
s
társmechanizmusaival – áttolás, izoláció, reakcióképzés – védekezik.
 Primitív és érett elhá rítá sok I.
Kernberg:
• Az érett (neurotikus) elhárítások a személyiség hármas
struktúrájának kialakulása után működnek. Általuk az egyén a
nem elfogadható érzést a tudattalanba szorítja. Ezen a szinten a
személy, döntően elfojtással és társmechanizmusaival – áttolás,
izoláció, reakcióképzés – védekezik.
 Primitív és érett elhá rítá sok I.
• A primitív (pszichotikus, borderline) elhárítások preödipálisak. Alapformája
a hasítás. Általuk az elviselhetetlen kognitív tartalmak gyakran kikerülnek a
személyiségből (external záció). Ezen mechanizmusok segítségével az
elhárított tartalmak gyakrani tudatosak, de el vannak választv a tudatos
a
aélmények
tagadás, többi
a primitív idealizáció,
részétől, az értéktelenítés,
aktuálisan nincsenek rájukaz hatással.
omnipotenciaPl.: aés a
jellemző. A hasításidentifikáció.
hasítás, projektív és egyéb éretlen
Erre avédekezések dominanciája
szintre a hasításos állandó
védekezések
dominanciája
énfunkciók, ezen be ül az érettebb elhárítások dominanc á a mellett
akadálya az integrációs
gyakrabban jelennek megfolyamatoknak és a fejlődésnek.
éretlenebb énfunkciók, éretlen elhárítások –
• –agresszív személyiségek,
Kernberg megnevez a dependens
egy köztes és amelyre
szintet is, nárcisztikus személyiségek
a Ezen a szinten azegy
érett
l i j
hasítás és társmechanizmusai is. Ide tartoznak a szado-mazochista, a passzív
része (enyhébb formák)
• A primitív
ri ití elhárító
l rít mechanizmusoki kórképekhez
r kapcsolódnak
l
(ezze
( ll szemben az éret
r ttt elhárító
l rít mechanizmusok
i a SUPER EGO
és az IDI konfliktusának
fli t elviselésében
l i l segítenek
ít
/alkalmazkodás/)
l l )
• A primitív
ri ití elhárító
l rít mechanizmusoki a SELF,, a TÁRGY és az
AFFEKTUS egységek közötttt ffennálló ll belső
l harc r elviselhetővé
l i l t
tételében
t t l segítenek.
ít .
 Primitív elhárítási formák
• Alapformája a „hasítás”, melyből az összes többi levezethető
• Kialakulásukkor az én még nem differenciálódott: nem alakult ki a felettes-
én és a személyes tudattalan
• Az EGO-t olyan típusú konfliktusoktól védik meg, amelyek lényege valamely
külső tárggyal, egy jelentős másikkal, vagy önmagával kapcsolatban szerzett,
egymásnak ellentmondó élmények megélése <= az ellentmondó
tapasztalatokat nem viseli el a fejlődő én
• Működésük ideje alatt az egymásnak ellentmondó én-állapotok alternatív
módon aktiválódnak, és mindaddig, amíg ezek egymástól elkülönítve
tarthatók, a konfliktusokkal kapcsolatos szorongás kontroll alatt marad
• A borderline személyiségzavarral és a pszichózisokkal egyaránt együtt
járnak, de krízisben az egészséges személyiségnél is megjelennek (kisebb-
nagyobb mértékben)
 Hasítá s
• Legtisztább manifesztációja a külső tárgyak szélsőségesen jó vagy
szélsőségesen rossz jelentéssel való megélése
• Meghatározó jellemzője, hogy mindig fennáll a lehetősége a
hirtelen jelentésváltásnak
• Védi is a jó tárgyat, és így lehetővé teszi a rá való hagyatkozást
 Primitív idealizá ció
• A személy valamely külső tárgyat totálisan „jóként” észleli, irreális mértékig
felfokozva jó tulajdonságait
• Az idealizált személyt isteni erővel ruházza fel, vele szemben elvárásai
irreálisak, hozzá való viszonya szélsőségesen függő, csodaváró. Az idealizált
személyre a segítő, megmentő, megváltó szerepet vetíti, a szélsőségesen
rossznak vélt világgal szemben. (egyfajta koragyerekkori szülő-idealizáció
továbbélése)
• Mindenfajta transzcendentális hitben könnyű felismerni az idealizáció
mechanizmusát
• Kernberg: (1) primitív (patológiás) idealizáció => (2) normál, a lelki
egészséget szolgáló idealizáció
• Az idealizáció megfelelő személyiségalakulás esetén olyan húzóerővé válik,
amely a humán értékképzésnek, az értéket követő magatartásnak
alapfeltétele.
 Projektív identifiká ció
• Komplex elhárító mechanizmus, lényege: a személy valamely külső tárgynak
olyan impulzust tulajdonít, amelyet önmagában elfojtott.
• kétlépcsős kognitív
illetve az e fojtás folyamat, feltételezi az én magasabb
hatékonyságát
szerveződését, l • A hasítással élő személy projekciós mechanizmusát az
jellemzi, hogy
• (1) az impulzust, amelyet a másikba vetített, egyidejűleg önmagában is átéli.
• (2) a projiciált impulzus hatása alatt fél a másiktól.
• saját késztetését
(3) a félelem – tartsa
mellett kontroll
késztetést alatt.
érez arra, hogy a másik személyt – és ne
A borderline páciensek gyakran viselkedésükkel provokálják ki a
•
Indukálja a saját
terapeutából magábanattitűdöket,
a megfelelő meglévő érzéseket.
melyekkel utána megvádolhatja. =>
 Tagadá s
• A hasítás minden esetben együtt jár tagadással
• A tagadás másik formájának lényege valamely erőteljes
szükséglettel, konfliktussal vagy veszéllyel kapcsolatos érzelmi
reakciók teljes hiánya. Ez esetben a személy a szituációnak
tudatában van, de elutasítja a helyzet érzelmi implikációit.
• Ennek szélsőséges esete, ha az élményvilágnak egy eleme teljes
mértékig kikapcsolódik a személy tudatából (ez az izolációval
mutat rokonságot).
 Omnipotencia és devalvá lá s
• Megszállott, grandiózus, omnipotens (mindenható) self átélése,
amely együtt jár a másik, a tárgy devalválásával, emocionális
megsemmisítésével, lebecsülésével. (Nárcisztikus
személyiségzavaroknál gyakori.)
• Lehet általánosan alkalmazott kognitív mechanizmus (devalválás
nélküli, nem feltétlenül patológiás jegy)
• A saját jelentőség megélése az életben maradás feltétele lehet –
különösen kritikus élethelyzetekben
• Az omnipotencia megélése több gyermek-pszichoanalitikus
szerint fejlődési szükségszerűség
 Az elfojtás és a vele rokon elhárítási
formák (érett elhárító mechanizmusok)
• Azok a jellegzetes mentális eljárások, amelyek nyomán a személy
több-kevesebb sikerrel „megszabadul” veszélyes
ösztönkésztetései tudati reprezentációjától
• ezek felléphetnek állapotfüggő, „state” jelleggel, de karaktert
meghatározó, a személyre tartósan jellemző kognitív eljárások is
lehetnek
 Elfojtá s
• Olyan művelet, amely által a személy megkísérli visszaszorítani, a
tudattalanba delegálni azokat a reprezentációkat (gondolatokat,
képzeleti képeket, emlékeket), amelyek egy ösztönhöz
kapcsolódnak
• Akkor következik be, ha egy ösztön kielégítése – bár önmagában
örömszerző – más (szociális) követelmények folytán negatív
következményekkel járna
• Az elfojtott tartalmak fölött a személy elveszíti a kontrollját, és
ezeket külön pszichikus mintázatként a tudattalan saját
törvényei, a primer folyamatok irányítják
 Meg nem tö rténtté tevés
• Olyan pszichológiai mechanizmus, amely által a személy kísérletet
tesz arra, hogy korábbi gondolatokat, szavakat, gesztusokat, tetteket
tudatából kizárjon, ebből a célból pedig az eredetivel ellentétes
jelentésű gondolatokat, szavakat vagy tetteket hív elő.
• (ambivalencia érzése => kényszer – mágikus eljárásokban (Freud) – a
hasadás meghaladásánál fixálódott)
• Két egymásra következő aktus, melyek közül a második kényszeres
jellegű, az kapcsolja össze őket, hogy a második neutralizálja az elsőt.
• A személy a dolgokat visszafordíthatónak tekinti, ami egy adott
kognitív fejlettségi szinten, a reverzibilis vagy szimmetrikus
gondolkodás szintjén jellemző.
 Reakció képzés
Olyan pszichológiai attitűd, amely dialetikusan ellentétes az elfojtott
vággyal, és vele szembeni reakcióként jelenik meg. (pl. exhibicionisztikus
tendenciák elhárítására reakcióképzés a szégyenlősség)
• Freud a reakcióképzést döntő tényezőnek tekinti az emberi „erények”
létrejöttében, így a felettes-én kialakulásában. (Latencia-korban
általános jelenség.)
 Á ttolá s
• Antikatexis: elfojtásra ítélt dolgokat tartja a tudattalanban
(tárgya lehet ennek a gondolatnak a „derivátuma”, amely
hasonlít – a tudattalan analógiás munkamódja szerint =>
szimbolizáció - az eredeti tárgyhoz, de nincs tilalom alatt
 Racionalizá lá s
• Célja: az érzelmek más motivációhoz való kapcsolása az érzelmeket
ténylegesen mozgósító motívumok helyett (ezek el vannak fojtva).
• Azzal kísérli meg a személy elfogadtatni saját magával és a környezetével
érzelmi állapotát, feszültségét, hogy azt „racionálisnak, ideálisnak,
szociálisan indokoltnak” tünteti fel.
• Nem gátolja közvetlenül az ösztön-kielégülést, csak az elhárítást előhívó
úgynevezett „defenzív konfliktus” faktorait fedi el.
 Intellektualizá ció
• Fő célja: az affektus valamilyen elfogadható „racionális” bázison való
átélése helyett az affektus semlegesítése (neutralizációja).
• Az intellektualizáló személy affektív helyett intellektuális „síkra” teszi
élményei centrumát (az intellektus az emóciók átélése helyett működik).
• Ellentéte az „acting-out” – a feszültség emocionális, indulati lereagálása
-, ami szintén elhárítása az alapkonfliktusnak, a háttértendenciák
elaborálásának, tudatba emelésének.
• Az acting-out nem az adott helyzet által kiváltott, hanem arra korábbi
negatív élmény nyomán átvitt indulat lereagálását jelenti.
•
 Izolá ció
• A személy úgy ragad ki gondolatokat, vagy egyes viselkedéselemeket a
kontextusukból, hogy azok kapcsolatát más gondolatokkal, életének
asszociálódó eseményeivel megszakítja.
• Lényege, hogy az izolációval élő szüneteket iktat gondolatmenetébe (a
kényszer-neurotikus a rituális akciói közé => az akciók szaggatottan
bontakoznak ki, az egyes elemek nem érintkeznek (mágikus reakció – Freud)).
• = az intellektualizációval: gondolatok és érzések szeparációja
• Freud szerint ez érintési tilalom: ez a mágikus praktika azt fejezi ki, hogy a
dolgoknak nem szabad megérinteniük egymást. Ez a testi érintést
szimbolizálhatja, ami az agresszív és a szeretetteljes fizikai kontaktust magában
hordozza (ösztönkötöttség => szorongás-oldó lehet a tilalma).
• = hasítás (neurotikus háttéren)
Bá lint Mihá ly
Archaikus
tárgykapcsolat
Az anya-csecsemő kapcsolat az elsődleges kapcsolat és más
természetű, mint az összes többi, későbbi kapcsolat. /Vö.: Freud: a
szülő-gyerek kapcsolat eseményei közül az Öedipális konfliktussal
foglalkozik/
.A Bp.-i iskola a kétszemélyes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, a
praeöediopális és praeverbális
korra.
-Az Öedipális helyzetben a gyerek és a tárgyai közötti kapcsolat
rendkívül hasonló a felnőtt kapcsolatokhoz (szex, agresszió,
féltékenység….megjelenése
)-Az archaikus tárgykapcsolat gyökeresen eltér
ettől…
 Archá ikus tá rgyká pcsolá t á csecsemo
szemszogebol
• A szülő jelenléte magától
• érthetődő
Aszimmetrikus a kapcsolat, csak az egyik félnek lehetnek vágyai,
• igényei
Omnipotenciát él meg mihez nincs szüksége erőfeszítésre vagy
hatalomra.
„…a bennünket körülvevő levegővel is ilyetén kapcsolatban állunk. Használjuk, mert
nélküle életképtelenek lennénk. Belélegezzük, mert bizonyos alkotórészeit kiválasztva
felhasználjuk arra, amire szükségünk van, aztán beleengedjük azokat az anyagokat,
amelyektől meg akarunk szabadulni, majd kilélegezzük -s mindeközben a legcsekélyebb
figyelemre sem méltatjuk. A levegőnek ott kell tehát lennie, és amíg megfelelő
minőségben és mennyiségben rendelkezésre áll, addig ügyet sem vetünk rá. Az ilyen
típusú környezetnek mindenképpen jelen kell lennie, és amíg jelen van –mondjuk
elegendő levegőt kapunk –addig jelenlétét adottnak tekintjük és nem tőlünk független
tárgyként gondolunk rá….” (Bálint
M.)
 Ő store
s
Az elsődleges tárgykapcsolat sérülése az őstörés/basic fault/alapzavar
Az ÉN és TÁRGY stabil differenciálódása előtt elszenvedett trauma
vezet.A személyiségzavarok alapjául szolgáló fejlődéslélektani esemény ez.

Az őstörés egy tökéletlenség a lélekben, egy olyan hiányállapot, mintha hiányozna

valami, akár aktuálisan, akár a páciens élete során (üresség, élettelenség
Ezt nevezzük hiány, vagy deficit patológiának (vö. Freud konfliktus
amihez 4-5 évesnek kell lenni és rendelkezni kell a 3 instanciával, hogy
lehessen a részek
/A tárgy elkülönülése után a szorongás elkerülésére kialakított két
védekező módot
-Oknofília: a tárgyhoz való kötődés, akár a függőségig.
-Filobatizmus: a kötődés elutasítása – tárgyak helyett a saját képességeiben
 Az ostores
terá piá já
• A terápiában vissza kell térni a fejlődés megtörése előtti
állapotba, ez a feltétele a terápiás
• javulásnak.
A kezelés csak akkor léphet tovább, ha semlegesítettük az
őstörést
• .Tehát regresszióra van szüksége a
• betegnek!
Ezért megkülönböztet jó és rossz indulatú
regressziót.
Joindulá tu es rosszindulá tu
regresszi
o• Nincs különösebb gond a • A kölcsönös bizalmon alapuló
kölcsönös bizalomra épülő, kapcsolatok kényes
gyanakvásmentes kapcsolat egyensúlya miatt mindig
kialakításáva összeomlik, a beteg
l kétségbeesett ragaszkodást
mutat
 Joindulá tu Rosszindulá t

• A regresszió igazi újrakezdést • Számos sikertelen

eredményez, és valóban új próbálkozás történik az
felfedezésekhez újrakezdés megvalósítására,
vezet de állandóan fenyeget a
követelések és szükségletek
véget nem érő
spirálja
 Joindulá tu Rosszindulá t

• A regresszió, a felismerés • A regresszió a külső cselekvés általi

elsősorban a beteg belső vágyteljesítésre
problémái felismerésének érdekét irányul
szolgálj • A követelések, elvárások és
• aA követelések, elvárások és
„szükségletek” gyanúsan fokozott
„szükségletek” mérsékelt erősségűe
erősségűe k
k
 Joindulá tu Rosszindulá t

• A klinikai tünetegyüttesek • A képben a súlyos hisztéria és

terén nyoma sincs a
regressziós áttételnél oly
súlyos hisztéria és a
orgasztikus
genitális- elemek
jelenléténe
k
a genitális-orgasztikus elemek
tünetei az áttétel normális és
regressziós formájában
egyaránt
megjelennek
• A jóindulatú regresszió teszi lehetővé az
• újrakezdést.
A TK archaikus formájához kell visszatérjen vagy még eggyel korábbi állapotába.
Csak ezután lesz képes a beteg
• fejlődni.
Engedni kell a betegnek, hogy úgy kapcsolódhasson a terapeutához, mintha az
elsődleges szubsztanciához
• tartoznia.
Tartani kell a beteget! („Ahogy a víz hordozza az úszót, a föld a sétálót”-Bálint
M.)
• Rendelkezésére állunk a betegnek, hagyni, hogy használjon a
• beteg.
A terapeuta vállalja fel az elsődleges tárgy szerepét (vö.Freud:
• vetítővászon)
A gyógyulást a kapcsolattól várjuk (vö. az értelmezéstől várja Freud), majd ha a
kapcsolat megtartó a beteg eljut egy neurotikus szintre, ahonnan kezdődhet az
értelmezés
.
Margaret Mahler
fejlő desi mő dellje
 Margaret Mahler
(Ső prő n,1897-New
Yő rk,1985)
Az amerikai tárgykapcsolat-elmélet egyik legnagyobb hatású
szerzője
.Integrálni próbálta a tárgykapcsolat-elmélet már meglévő
eredményeit (Shane és Shane, 1989)
.A pszichoanalízis történetében ő végzett
először
RENDSZERES, KUTATÁSICÉLÚ,
LONGITUDINÁLIS
megfigyeléseket
.
 É$ lettő rtenete
%
Schönberger Margit (1897.05.10. Sopronban) Édesanyja német, édesapja magyar volt.
A középiskolát Budapesten végezte. A fővárosba költözés fontos fordulópont volt az életében, hiszen
találkozott
itt Fereczivel, akinek hatására figyelme Freud munkássága irányába
fordult.
Az egyetemen először művészettörténetet tanult, majd átjelentkezett az orvosi karra, ahol
szemesztert
három hallgatott. A müncheni egyetem hallgatója volt egy ideig, de innen távoznia kellett
származása
zsidó miatt. Végül 1922-ben a jénai egyetemen szerzett
diplomát.
1936-ban férjhez ment Paul Mahler
vegyészhez.
Pszichoanalitikus tanulmányait Bécsben végezte, innen 1938-ban menekülni kényszerült. Rövid
tartózkodás
angliai után az USA-ban telepedett le férjével, itt élt és dolgozott haláláig (1985. október 2. New
York). Gyermekük nem
született.
Kérésére 1986 augusztus 1-én a soproni zsidó temetőben helyezték el az ő és a férje hamvait (szülei
síremléke
mellett).
Vagyonát egy segélyszervezetre hagyta, hogy a pénzt idősebb és anyagiakkal nem rendelkező
tudósok
munkájának támogatására
fordítsák.
 Kő rai elmenyek es tudő manyő s
Sokat betegeskedő gyermek volt, akivel főleg édesapja foglalkozott.
(„Engem a papa szült“). A tudományos pályát is apja nyomdokaiba
lépve
választotta.
Anyját mélységesen rosszkedvűnek és depressziósnak
jellemezte.
Mikor húga megszületett, édesanyja gondoskodó énje felszínre tört, és
boldogan törődött testvérével.
Saját bevallása szerint, ezek az élmények vezetették a
csecsecsemő
szülő- kapcsolatok vizsgálatához (megfigyelte saját gyűlöletteljes
gondolatait anyával szemben és ezeket összekapcsolta azzal,
anyja
ahogyanélete kezdetén törődött vele, valamint, kívülről megfigyelte anyja
és húga egészen más, szeretetteljes kapcsolatát)(Stephansky, 1988)
Fő
muve

Az ember pszichológiai
születé
New
s
1975
York
 „Az ember pszichő lő giai szu%
letese
”
Súlyosan sérült csecsemők vizsgálata után Mahler és munkatársai egy
10 éves vizsgálatsorozatot végeztek: 22 egészséges anya és 38
egészséges gyermeke vett rész
A vizsgálat kezdetekor a megfigyelt csecsemők néhány hónaposak
voltak
Pszichoanalitikusan képzett kutatók figyelték részben az egyedül
mutatott, részben pedig az anyjukkal együtt zajló viselkedést, egészen
3 éves
Ebből a vizsgálatból körvonalazódott az a folyamat, amit Mahler és
munkatársai A CSECSEMŐ PSZICHOLÓGIAI SZÜLETÉSÉNEK neveztek
 A vizsgalatő k kő ru%
lmenye
% i
A kisgyermekek és az anyák egy nagyobb, óvodateremszerű
szobában rendszeresen összejöttek.
Az egyik részében a gyermekek egymással játszhattak, a másik
részében, kissé elkülönítve, de a gyermekek számára láthatóan, az
anyák tartózkodtak. A gyermekek odamehettek az anyákhoz, az
anyák is a gyermekekhez.
A lényeg az volt, hogy kötetlen, játékos, szabad
alakuljon
atmoszféra ki, amelyben a gyermekek és az anyák magatartását a
vizsgálat vezetői megfigyelték, felírták, részben filmezték is.
 A pszichológiai születés lényegét az anyától való
elkülönülés folyamatában, a szeparációban és az
individuációban
SZEPARÁCIÓ: azlátta.
anyával való egységből való
felbukkanásra
INDIVIDUÁCIÓ: azokat a teljesítményeket foglalja
magában, amelyek az egyedi jellegzetességek
felvételét
Autizmus 0-2 hónap

Szimbiózi 2-6 hónap

s
Szeparáció és 6-24 hónap
Individuáció:
Differenciáció -6-10
alfázisa -10-16
Gyakorló
alfázis -16-24
Újraközeledési
alfázis

Tárgykonstancia 24-36 hónap és

tovább
kifejlődése
 A faziső k
jellegzetessegei
• Minden fejlődési fázis keveredik az utána
következőve
• lA korábbi fázis tartalmazza a következő
kezdeményei
szakasz
• tA későbbi fázis tartalmazza a korábbi szakasz
maradványai
t
 Autizmu
s
(0-2 hő nap)

Sok tárgykapcsolati szerző szerint (Farbin, Klein…) a csecsemőknek már az intrauterinben is van

ezzel szemben Mahler és még sok

tárgykapcsolati viszonyulásuk,

amerikai pszichoanalitikus szerint a

kapcsolatteremtési képességet megelőzi egy
AUTISZTIKUS
FÁZISEz a fázis egy átmenet az intrauterin és az
extrauterin
között!
„A méhen kívüli élet első hetei, melyek alatt az újszülött pusztán biológiai élőlénynek tűnik, az
ingerekre adott válaszai reflexesek és talamusz-
Az első időszakban a csecsemő egy szinte teljesen zárt
pszichológiai rendszert alkot.
• Sokat (átmenetet képez az alvás és ébrenlét között is).
• alszik
Tárgy nélküli világban él (csak szükségletkielégítés van, kapcsolatot még nem
létesít).
• Még csak reflexeik vannak (ezeken keresztül létesít valamilyen kapcsolatot a
külvilággal és ez a kezdetleges kapcsolat fejlődik majd tovább a későbbi
szakaszokban).
• Még nem kötődik másik személyhez, csak saját
testéhez.
Sok anya számolt be a ennek ellentétéről,
Mahler ezt úgy magyarázta, hogy ez csupán
az anyák
projekciója
 „Autisztikus
hej”
A csecsemőt egy „csaknem áthatolhatatlan ingergát”, egy
úgynevezett „autisztikus héj” borítja be, amely „védi a külső
ingerekkel szemben”.

Pszichopatológi
Feltételezte, hogy a patológiásaautizmus azoknak a gyermekeknek a
védekezése, akik „nem képesek érzelmi tájékozódási támpontokat
és lényegében egyféle „kísérlet a részükről a differenciálatlan és élettelen
használni”,
állapothoz való visszatérésre” Ehhez hasonlóan a szkizofrénia negatív tüneteit
is (pl.: visszahúzódást, érzelmi sivárságot ...) védekezéseknek
tartotta.
 Szimbiő zis
(2-6 hő nap)

Ha az idegrendszeri érés és a környezeti gondoskodás is megfelelő volt, akkor

csecsemő átlép a szimbiózisba (ezt a szükségletkielégítő tárgy homályos tudatosulása
jelzi)
A gyermek nem tudatos élménye az, hogy ő és az anya egy omnipotens
rendszert alkot. A határok közöttük elmosódnak, egy közös „mi“
éreznek. (vö.: Freud oceanisztikus élmény).
Az autizmus egyszemélyes rendszeréről a gyerek a szimbiózis bipoláris (szelf és
a másik) rendszerére
A kettejük között a határok elmosottak, a külvilág felé viszont ridegek ezek
határok és ez csak később enyhül. A szimbiózisban megváltozik a tér és idő
élménye is. A szimbiózis segíti a szükségletkielégítést, az anya szinte megérzi
gyermeke szükségleteit. Ennek folytán kialakul közöttük egyfajta ősbizalom.
 A szimbiő zis kezdete a MOSOLY LAS
VA$ Z
Fejlődik a kognitív működés, a motoros koordináció és a memória.
A szociális mosoly a valódi kapcsolatok kialakulásának előzménye.
A szimbiotikus kapcsolat egyik ismérve, hogy az anya és a
csecsemő egymást nézik (ebből az erős egymásra hangolódásból az apa gyakran
kirekesztetté válik, de a hármas szimbiózis is egyre gyakoribb)

Pszichopatológi
Ha nem alakul ki megfelelő kapcsolataaz anyával, a szimbiózis elmarad, vagy súlyosan
zavart, akkor a későbbi kapcsolati minták alapja is elvész.
 „Kő ző %
s hatar teves
% kepzete”
A szimbiózis nem tökéletes és nem is kell annak lennie!
A gyönyör és a kín az a két pólus amely köré a gyermek rendszerezi
a világot a szelf és a tárgy polaritása mentén (Mahler, 1955).
A kellemes (jó) és a kellemetlen (rossz) emocionális élmények
során létrejövő emléknyomok segítenek körülhatárolni a
szimbiotikus fázisban és az azt követően kibontakozó szelf és
képzeteket.
tárgy
A kielégítő szimbiotikus fázis képzi a szelfre és tárgyra
pozitív érzelmi viszonyulások
vonatkozó
forrását.
 A szeparaciő -individuaciő
idő szaka
(6-24 hő nap)

Alfázisai
:1.) Differenciáció
(„kikelés”)
2.)
Gyakorlás
3.)
Újraközeledés
 Differenciaciő
alfazis
(6-10 hő nap)

A szimbiózisból kiválás időszaka. A differenciáció előtt a csecsemő figyelme

önmagára, vagy az anya-csecsemő párosra irányult, az 5-6 hónap
ez megváltozik: „…éber, állhatatos és célirányos lesz” (Mahler, 1975).
környékén
Az anya szemügyre vétele (eltolás!) jelzi a fészekalja
kezdetét!
Ekkor a gyerek el tud fizikailag is távolodni az elsődleges tárgytól. Felemeli a
fejét, eltolja magától az anyát és szemügyre veszi.
A differenciáció előrehaladtával a baba „vizsgálgatni” kezdi anyját: fogja
orrát, húzza a haját, ételt tesz a szájába….
az

Ebben az időszakban kezd el vonzódni a gyerek puha tárgyakhoz

plüss állat..), amelyek mind a szelfet, mind az anyát reprezentálják, így
(takaró,
szimbolikusan megmarad az omnipotens diád (vö.: Winnicott átmeneti
tárgy)
 Fejlő dő mő tő rő s
funkciő k
A motoros funkciók fejlődése fokozza a távolodást.
A gyerek fizikai távolsága egyenes arányosságban van az érzelmi
távolságával.

A közelség-távolság váltakozása, azaz a

szeparáció-idividuáció itt
kezdődik!
 Az idegen
valasz
A gyerek fokozott érdeklődést mutat más emberek iránt is.
az anyáról szőtt belső képzetét hasonlítja össze és különíti el
Ekkor
mindenki mástól, aki a környezetében
van.
Két féle szorongás jelenhet meg, a szeparációs szorongás és az
idegen-válasz.
A szorongások leküzdéséhez biztonságérzet szükséges. Ennek
megőrzésében segítenek az átmeneti
tárgyak.
 Gyakő rlő
alfazis
(10-16 hő nap)

Ekkor a motoros fejlődés jóval megelőzi a kognitív

fejlődést.
Örömét leli abban, hogy felfedezi autonóm ego-funkcióit és gyakorolni kezdi
azokat. „Beleszeret a világba” (Greenacre, 1957).
Megrészegül saját képességeitől, nincs veszélyérzete, teljes az omnipotencia
érzete. Ekkortól kezdve a gyermek már nem csak anyja iránt
hanem a világ iránt is. Bátran explorál. Az összeolvadás még megmarad
érdekelődik,
részleges szinten, a gyerek, időnként visszaszalad az anyához az
hogy „érzelmeket
explorálásból,
tankoljon”.
Megmámorosodik a saját képességétől és a világ
nagyságától. Nárcizmusa a tetőpontjára hág” (Mahler,
1975).
 Ú$ jrakő zeledes
% alfazis
(16-24 hő nap)

Az új szakaszba való átlépés akkor jön el, amikor a gyerek kognitív funkcióinak
fejlettsége beéri a motoros funkciókét.
Ekkor élik át a ráébredést arra, hogy milyen kicsik és védtelenek valójában.
Megszűnik az omnipotencia érzete, felfogja szeparációját.
Jellegzetes megnyilvánulása a korszaknak, hogy árnyékként követi anyját.
követés
A és a dacos elzárkózás váltogatja egymást. A dependencia és a
függetlenségi törekvések egyidejűleg vannak
jelen.
A dependencia Az exploráció
biztonsága izgalma

Újraközeledés
vágya
 Az ő mnipő tencia
elvesztese
El kezdi felismerni, hogy anyja nem mindig azt akarja, amit ő,
ezáltal egyedül marad szükségleteivel, hiszen egyre inkább úgy kell
viszonyulni anyjához, mint egy külön álló
személyhez.
Az omnipotencia összeomlása frusztráló a gyerek számára, ezért
dühöt, csalódottságot érez, amely dührohamok formájában
jelentkezhet
.
Fokozódik az átmeneti
Megjelenik a hasítás
tárgyak
szerepe
A szülő számára nehezen kezelhető ez az időszak, a legjobb, ha
mint biztonságos háttérország van jelen. Igazodik a gyerek
szükségleteihez, és „szelíden irányítja“ a függetlenedés irányába(és
várja amíg átlép a tárgyállandóság
időszakába)
Az újraközeledési alfázis végére a gyerek megtalálja az optimális
távolságot anyjával. A dührohamok csökkennek. Megjelenik az
anyával való empatizálás is.
Az ebben az alfázisban megjelenő nehézségek kezelése
meghatározó jelentőségű a gyermek jövőbeli fejlődése
szempontjából.
 Az ujrakő zeledesi alfazis fejlő desi
%
feladatai (Settlage,1977.)

1. A növekvő szeparációs szorongás feletti uralom

megszerzése.
2. Az ősbizalom
erősödése.
3. A szimbiózisból származó mindenhatóság-érzés fokozatos
elapadása.
4. Az elveszett omnipotencia-érzés kompenzálása a fokozódó
autonómia-érzés
által.
5. A szelfmag-érzés
megerősödése.
6. Az érzelem- és késztetés-szabályozás
kialakulása.
7. A tárgyat jó és rossz részekre hasító normál hasítási tendencia
csökkenése
.8. A hasításos védekezés elfojtással való
helyettesítése.
 Targyallandő sa
g
(24-36 hő nap es aző n tul)

Kognitív Érzelmi
tárgyállandóság
- A gyerek egyre inkább tudja ki ő a tárgyállandóság
- Képessé válik egy személy pozitív
világban. és negatív aspektusait integráltan
- Kialakul egy szilárd képe magáról látni
és az - .Ha valaki rosszat tesz, attól nem
- anyáról.
Megérti, hogy aki elmegy, az nem lesz teljesen rossz.
örökre megy el, hanem - Fel tudja idézni a másik pozitív
- visszajön
Van egy belső reprezentációja az aspektusait akkor is, ha az csúnyán
anyáról, ezzel fenntartva a viselkedik
kapcsolat .
folytonossággát.
„az egyéniség megszilárdulása és az érzelmi tárgyállandóság kezdete”
A személyiség és a tárgyállandóság fejlődése egész életen át tartó
folyamat.
A tárgyállandóság kialakulásához szükséges a gyermek
memóriájának fejlettsége.
Az érzelmi tárgyállandósághoz, sokkal több jó élményre van
szükség, mint
rosszra.
Ha sikerül a gyereknek jó belső tárgyakat kialakítania, akkor sosem
fogja magát egyedül érezni.
Ez egy mérföldkő Mahler szerint, mert aki ezt a fázist eléri, az
neurózisnál súlyosabb zavarban nem fog szenvedni.
 Fejlő desi faziső k es
pszichő patő lő gia
Az egyes fázisokban való fixálódás különböző pszichopatológiákhoz
vezet.
Párhuzam van a normál fejlődési szakaszok és a különböző
pszichopatológiai állapotok között.
A problémák a meghatározott szakaszok problémáiból
eredeztethetőek.
Fixációs pont jön létre abban a szakaszban, amit nem sikerült
megoldani, ide regrediál trauma esetén.
Minél korábbi a sérülés annál súlyosabb a
patológia.
Autizmus Autisztikus Pszichotiku
pszichózis s
Szimbiózi Szkizofréni Pszichotiku
a s
s
Differenciáci
Mánia Pszichotiku
Gyakorlá
ó s
sÚjraközeledé Antiszociális/Szkizotíp/ Borderlin
Paranoid/Borderline/Nárcisztikus
Szkizoid/ e
s személyiség
zavar
Tárgyállandósá Dependens/ Kényszeres/ Neurotiku
Hiszteroid személyiség s
g Normál
zavar
neurotikus
Autizmus - Autisztikus Nincs érzelmi jelentőségű kapcsolata. Tárgy nélküli
pszichózis világban él.

Szimbiózis - Az én és a másik közötti határ nem alakul ki illetve

szkizofrénia sérült.

Gyakorló alfázis - Omnipotensnek éli meg magát, felfokozott az

Mánia aktivitás. Mámoros,
„A világ az én
euforikus.
Tagadja a segítséget, grandiózus,
játékszerem”.
erős.

Újraközeledési alfázis - A távolság meg nem találása, a hangulat

Borderline ingadozása
Képtelen
jellemzi. az anyakép integrációjára (fennmarad a
hasítás)
.
 Narcisztikus
szemelyisegzavar
A „narcisztikus libidó” (egészséges önbecsülés) hiányával magyarázta, amely az anyai
gondoskodás hiányosságai miatt alakul
ki.
Újraközeledési
Szimbiotikus Az anyai empátiás
fázis
Gyakorló A szelf- és
fázi támogatás hiánya a
alfázi tárgyállandóság
A megnyugtató
s gyermeki
s Kialakulása károsodik,
viselkedés mindenhatósági
A gyerek iránti ami nélkül az Ödipális
elégtelenség érzés
elköteleződés komplexus megoldása
e összeomlásához
hiány elképzelhetetle
a vezet
(FIXÁCIÓ) n

Akiknek nincsenek világos képzeteik önmagukról és a számukra fontos személyekről, lehet hogy igyekeznek elkerülni őket
kontrollt gyakorolni felettük, örökké a tökéletes tárggyal való szimbiózist keresik, nehézségeik lesznek a kritika, az akadályok vagy
vagy
amásokból kiváltott vegyes érzelmek
elviselésében.
 Bő rderline
szemelyisegzavar
Egyes anyák agresszióval vagy a helyzetből való kilépéssel fogadják az
újraközeledési fázisban ismét közelségüket kereső (ezeknek a
gyermekeknek a viselkedése hasonlít a borderline betegek
magatartásához)
Az újraközeledési konfliktus maradványai fennmaradnak. Az anyával
összeolvadás iránti kitartó vágyódásban és az attól való párhuzamosan
fennálló rettegésben, illetve a szelf- és a tárgyreprezentációk
hasításában.
A hasított reprezentációk felhalmozódva meggátolják a tárgyállandóság és az
identitás megszilárdulását.
A „teljesen jó anya” keresése az egész életen át folytatódik, és a
kényszerű kapaszkodás és visszahúzódás kettőssége megakadályozza
a tárgyaktól való „optimális távolság”
kialakítását
 Masterső n mő dellje a bő rderline
patő lő gia
kialakulasarő
Masterson l
(1972) Mahler megközelítését Bowlby és Kernberg szemléletével
gazdagítva átdolgozta.
Az anya (valószínűleg borderline) Az apa nem akarja vagy nem tudja
Bátorítja a szimbiotikus kapcsolatot, betölteni szerepét a gyermek realitás
de a függetlenedésre szeretet terelésébe
felé
visszavonással reagál n

Mély konfliktust a függetlenség iránti vágya és a szeretet elvesztésének félelme

Ezért egy „anya-helyettesítő” személlyel próbál szoros kapcsolatot
között
Ez időlegesen biztonságérzéshez vezet, de amint megjelenik az önérvényesítés vágya, az
kialakítani
elhagyatástól való rettegés önti
Mindebből a rövid boldog összeolvadási élmények és az azt követő,
el
depresszióval kísért törések életen át tartó, körben forgó ciklusai
ürességérzéssel,
következnek.
 „Autisztikus
szemelyisegzavar”
Burland (1986) leírt egy „autisztikus személyiségzavart”, amely a szkizoid
személyiségre hasonlít.
A korai, kitartó és súlyos depriváció a csecsemő (az autisztikus fázisból való) hiányos
„pszichológiai megszületéséhez” vezet.
Ezért nem jöhet létre kielégítő szimbiotikus fázis, a gyermek elmulasztja a libidinális
tárgykapcsolat kialakításának lehetőségét, és a szeparáció–individuáció ezt követő
első alfázisa veszélybe
kerül.
A fejlődés leállása megmutatkozik az érzelmek és a kapcsolatok
elszegényedésében, a töredezett identitásban és a céltalan
élvezetkeresésben.
/Burland leírása a súlyosan deprimált, gettóban született gyermekek vizsgálatára
támaszkodik/
.
 Kritikak az elmelettel
kapcső latő san
A „normál autisztikus” állapot és a szelf és másik közötti differenciálatlan
állapot nem egyeztethető össze az empirikus megfigyelésekkel.
Az újszülött különösen érzékeny a külső ingerek bizonyos fajtáira (emberi arc,
emberi hang).
Az észlelés és az akció összehangolásának veleszületett képességét bizonyítja
az a megfigyelés, hogy az újszülött utánozza a felnőtt mimikai gesztusait– ami
a rövid távú memóriarendszer működésén alapul (Meltzoff,Moore
1989).

Az empirikus csecsemő megfigyelések komolyan ellentmondanak a

mahleri normál autizmus és szelfobjekt összefolyása
koncepciójának
 Mahler elmeletenek
ertekelese
Jól használható a csecsemő pszichológiai világának
•megértéséhez!
A pszichoanalitikusok általánosan elfogadták, mivel ugyanúgy
illeszkedik a klasszikus ödipális elmélettel, mint a pregenitális
késztetések
• elméletével.
Fő erőssége, hogy felerősítette a pszichoanalitikus helyzet
fejlődési helyzetté való átalakításának
• tendenciáját.
Feltételezte, hogy a pszichoanalitikus helyzet megoldja a
szeparációs–individuációs konfliktust az analitikus
segítségével.
 Melanie Klein

„Kisgyermekek analízise tanított meg arra, hogy nincs olyan

ösztönkésztetés, nincs olyan szorongásos állapot és nincs olyan
mentális folyamat, amely ne lenne összefüggésben egy tárggyal,
legyen az külső, vagy belső. Más szóval, a tárgykapcsolatok az ember
érzelmi életének a középpontját jelentik.” („The origins
transference”. Klein,
 É lettö rtenet
e
• Bécsben született egy négy gyerekes család legifjabb tagjaként. Orvosi
tanulmányait megszakítja Arthur Kleinnel való házassága miatt. Három
gyermekük születik. 1910-ben Bp.-en kerül kapcsolatba a pszichoanalízissel
(Ferenczihez jár analízisbe). Édesanyjával és férjével is igen rossz a
depressziós
viszonya- állapotai vannak, mielőtt rátalál a pszichoanalízisre.
• 1919-ben mutatja be első dolgozatát a Magyar Pszichoanalitikus
előtt (Egy gyermek fejlődése címen - A tanulmány egy ötéves kisfiúról szól,
Társaság
akinek lelki fejlődését Klein lassúnak találja, ez a kisfiú a valóságban a saját
legkisebb gyermeke
• volt).
Abraham is analitikusa volt (rövid ideig, a halála
• miatt)
Összeütközései voltak a pszichoanalízisen belül /”bécsi” és „londoni”
• iskola/
Kifejezetten rossz viszonyban volt Anna
Freuddal.
 É lmeletenek
kiindulö pö ntja
• Az én és a felettesén kibontakozását vizsgálta a gyermek és gondozója
közötti korai kapcsolatban, megdöbbentette, hogy a tárgyak belső
sokkal
imágóivadabbak és kegyetlenebbek, mint amilyeneknek a valós szülőket
látta.
• Feltevése szerint ezeket a belső alakokat szadisztikus fantáziák torzítják
A
el.belső tárgyakról és a belső világról szóló elmélete szerint ez utóbbi
egyáltalán nem a külső világ másolata, és az élet kezdetétől működő
projekciók és introjekciók sora hozza létre.
• A korai introjektív és projektív folyamatok tanulmányozása az én és a
felettesén fejlődési szakaszainak újraértelmezéséhez vezette –
ahhoz,
példáulhogy az én az introjekciók révén gazdagodik, míg a felettesénbe
történő projekciók az elszegényesedését
okozzák.
 Klein vs.
Freud
Klein érdeklődését a korábbi folyamatok kötötték le: bebizonyította, hogy
hipotézisei
Freud az 5-6 éves gyerekekről sokkal fiatalabbakra (2-3 évesekre), sőt
csecsemőkre is alkalmazhatók. Szerinte mind az incesztuózus egyesülésről
(Ödipusz-komplexus) szőtt képzelődések, mind a rémisztő önbüntetések
én) már nagyon fiatal kortól jelen vannak, noha „primitívebb”, ijesztő
(felettes-
• Freud páciensei felnőttek voltak, Klein betegei gyermekek, köztük sok rendkívül
formában.
zavart
• személyiségű.
Freud páciensei neurotikusak voltak (szerinte csak velük alkalmazható a módszer),
Klein az 1950-60-as évek folyamán pszichotikus felnőtt páciensekkel is dolgozott.
A pszichotikusok visszahúzódását és bizarr viselkedését úgy értelmezte, hogy
kétségbeesett erőfeszítéssel védelmezik magukat attól a rettegéstől, amelynek ő
is szemtanúja volt a gyerekek játékában.
Freud:
-Freud szerint a psziché az ödipális
konfliktuson keresztül formálódik stabil
szerkezetté.
-Freud szerint állatias vágyakkal, a
megbüntetés félelmével és bűntudattal
küszködünk.
Klein:
-Klein felfogásában a felnőtt és a gyermeki
psziché mindig esendő, cseppfolyós marad,
folyamatosan küzdve a pszichotikus
szorongások fenyegetésével.
-Klein szerint a megsemmisülés (paranoid
szorongás) és a teljes elhagyatottság
(depresszív szorongás) ijesztő rémképével
hadakozunk
.
 Klein vs.
É gö pszichö lö gia
A kleiniánusok szerint az Egopszichológia az érzelmi élet felszínes,
sekély dimenzióival foglalkozik.
Az Egopszichológusok viszont a kleiniánusokat vad értelmezőknek
tekintik, akik olyan fogalmakkal öntik nyakon betegeiket,
azok képtelenek megérteni vagy
melyeket
hasznosítani.
 Klein pö zíciö
fö galma
• Az élmények egész életen át végighúzódnak a tárgyi világon,
tehát nem fejlődési stádiumokról, hanem pozíciókról,
mintázatokról beszél.
• Egészséges fejlődéshez mindkét pozíción (paranoid-schizoid és
depresszív) túl kell haladni.
• A pozíciók felnőttkori patológiákhoz rokoníthatók: a regresszív
fixáció elmélet szerint a felnőttkori patológiák alapja a
gyermekkori állapotra való
regresszió.
 Pö z ciö k jellemzö i
í
• A pozíció nem fejlődési szakasz, amin át kell lábalni; inkább az
élmények mintázatának alapvető formája, stratégia önmagunk
elhelyezésére. Klein abból az égető szükségből vezette le,
amellyel a személyiség védelmet keres a halálösztön által
gerjesztett üldöztetéses szorongások ellen.
• A pozíciók = tárgykapcsolatok,
• A szorongások és az elhárító mechanizmusok speciális
konfigurációi
• Egész életen át
fennmaradnak.
 A tudattalan fantáziák
természete
• - Az ösztönök mentális megnyilvánulásai, és nem csupán a valóság elől való
menekülés
• -eszközei.
A fantáziák, mint a belső valóság egyensúlyának
• megteremtői.
- A tudattalan fantáziák már a születés pillanatától jelen
• vannak.
- A fantáziák a primitívtől az érettebb formákig
• fejlődnek.
- A fantáziák és a valóság között állandó kölcsönhatás van - projekciók - percepció
„introjiciált”
-
• valóság
• .A tudattalan fantáziák eredete az
• ösztönműködés:
- Az ösztönök derivátumai - Freud duális ösztöntanát veszi
• alapul.
- A szorongás eredete: a halálösztönből eredő destruktív
késztetések.
A gyerekek analízise során a következőket fogalmazta
- közvetlenül jelennek meg a preverbális patogén élmények,
meg:
- a gyermek lelki mechanizmusaiban a tudattalan és a tudatos nagyon közel van
fixációk.
 A kleini csecsemö kep
e
• Fantázia(töredékeket) feltételezett a csecsemőnek,megelőzve a gondolkodást. (pl.
hónapos baba játékválasztása nem véletlenszerű: krokodil=bekebelezés) Ezek
3
ösztönök
az leképeződései.. Ha éhes, van egy fantáziája arról, hogy mi fogja ezt
kielégíteni: elképzel egy mellett, mint önmaga részét. A mágikus hallucinatórikus
állapot segít hárítani a pillanatnyi feszültséget. Ezekből a fantáziákból épül ki a belső
világ, az én.
• A csecsemő éretlen: ösztöneit, vágyait (szeretet, szerelem, agresszió, destrukció)
tudja
nem szabályozni, elöntik őt, kiszolgáltatott ezeknek; erősek, az élet folyamán
gyengülnek, a tárgykapcsolat fogja
• enyhíteni.
5-6 hónapos korig a csecsemő a tárgyat nem tudja egészben észlelni, csak egy részét,
amivel kapcsolatba kerül (pl. mell). Belül is ez zajlik, a tárgyak szétdarabolódnak.
Csecsemő korban ez természetes, később skizofréniában fordul
• elő.
Veleszületetten működik egy primitív én, ami az elhárításokért (hasítás, tagadás)
felelős
.
• Az újszülött fő érzéseinek a szorongást és az agressziót
• tekintette.
Klein úgy látta, hogy a megsemmisülés és a teljes elhagyatottság
ijesztő rémképeivel hadakozunk ebben a
• korban.
A csecsemő úgy védi meg fejletlen énjét ezektől az ijesztő
érzésektől, hogy a hasítás révén jóra és rosszra osztja fel a
világot: a jót magában találja meg, a rosszat kivetíti a külvilágra.
Fenyegetettség esetén felnőttként is ezeket a primitív
elhárításokat használjuk fel arra, hogy megvédjük magunkat a
szorongástól
.
 Paranö id-skizö id
pö zíciö nap)
(0-3/4hö
A paranoid-szkizoid pozíció az első A paranoid a központi
üldöztetéses szorongásra utal, a kívülről eredő, átható rosszindulattól való félelemre.
szkizoid az elhárítás típusára, a hasításra utal, a jó és az üldöző anyamell
elkülönítésére.
Az újszülött lelki állapotát a szorongás nyelvén fogalmazta meg, amelyet a küszöbön álló
megsemmisülés okoz, s abból az érzésből fakad, hogy a csecsemő agressziójának nyers,
önmaga felé irányuló pusztító ereje van. Úgy tud megmenekülni ebből a paranoid
szorongásból, hogy az ostromlott, kezdetleges én egy csomó énirányultságú impulzust
vetít ki a benső én határain kívülre, s ezáltal megteremti a „rossz
A csecsemő szeretetteljes impulzusait, melyeket elsődleges nárcizmusa tartalmaz,
ugyancsak gyorsan kivetíti a külvilágba, s ezzel a „jó anyamellet” teremti
A paranoid-szkizoid pozíció az alkati (veleszületett) agresszióval indul; a jó
enyhíti az így okozott
A csecsemő számára a legfontosabb tárgy ebben az életkorban az
anyamell (ami enyhíti az éhséget, vagy hiányzik neki, amikor éhes).
Az anyamell testesíti meg a számára a „jó”-t és a „rossz”-at.
Ebben az életszakaszban a személyek még nem tudatosulnak a
csecsemő számára.
Ebben a szakaszban a „hasítás” többek között, elősegíti a külvilág
differenciálását, az elsődleges élmények rendezését, ezek jóra és
rosszra történő szétválasztását (ez teszi lehetővé a későbbiekben a
jónak és a rossznak az elkülönítését, valamint a hasítás a későbbi
énvédő mechanizmusok alapja).
A jó „tárgy” idealizálása önmagunk és mások jóságába vetett hitünk
alapját képzi.
 Az anyai gö ndö skö das
szerepe
A fantázia és a valóság találkozása.
• A „jó” anya és az ideális tárgy („tápláló anyamell”)
• összeolvad.
A „rossz” anya (frusztráció) és az üldöző tárgy („üldöző
anyamell”) valósággá
válik.
 A paranö id-skizö id ciö elharítö mechanizmusainak

Projekció és introjekció: cél az üldöző és az eszményi tárgyak távoltartása egymástól és

ezek feletti kontroll. Fő formájában az a jónak a bevetítését és a rossznak a
az
jelenti.
kivetítését
Hasítás: a „Jó” és a „Rossz”
különtartása
Szélsőséges idealizáció és mágikus mindenhatósági
tagadás
Projektív identifikáció: valamilyen kivetülés, de nem pusztán egyszerű, különálló ingerek
vetülnek ki, hanem az én egy része is – pl. nem csak agresszív késztetések, hanem a rossz
én is, immáron más személybe áthelyezve. Minthogy ami kivetítődik, nem más, mint
benső énünk egyik szelete, a kiűzött résszel a tudattalan azonosításon keresztül
fennmarad bizonyos kapcsolat. Az egyén harcol azért, hogy bizonyos
fenntartson
összeköttetéstezzel a tartalommal, és hogy uralkodjék
rajta.
Az én szétesése: ha a fenti elhárítások kudarcot vallottak, előfordulhat a szorongás
elkerülése végett az én szétesése. Rendszerint kapcsolódik a projektív
identifikációhozhoz: az én szétesett részei azonnal
kivetülnek.
 Az alkalmazö tt elharítasö k altal letrehö zö tt
szö rö ngasö k

Az elhárítások közös jellemzője, hogy bár megvédik a csecsemőt a

szorongástól, valamennyi kitermeli saját
•szorongását.
az én rossz részének kivetítése - külső üldöztetéstől való
• félelem
az üldözők bevetítése - hipochondriás
• szorongás
a jó kivetítése - félelem a jó
• kiürülésétől
projektív identifikáció - félelem attól, hogy a megtámadott tárgy
ugyanolyan kivetítéssel áll bosszút; félelem attól, hogy az énnek a
tárgyba vetült részeit a tárgy rabul ejti és uralkodik
rajtuk
 Az elharítasö k mint a fejlö des lepcsö fö kai
is
Az elhárítások azon túl, hogy védelmet jelentenek, a fejlődés
lépcsőfokai
Hasítás: ezzel válik lehetővé az énnek a káoszból való kiemelkedése,
hozzájárul a gyermekek különböző benyomásainak osztályozásához,
előfeltétele a későbbi integrációnak, alapja a megkülönböztetés
képességének, alapja az érzelemmentes és higgadt ítéletalkotásnak,
alapja az
Idealizáció: hit saját magunk és mások jóságában, alapja a jó
tárgykapcsolatokna
Projektív identifikáció:az empátia legkorábbi formája, a
szimbólumképzés legősibb
 Irígyse
g
Irigységet is ehhez a pozícióhoz köti: a csecsemő szeretné mindazt a
jót birtokolni, amit ő még nem, csak anyja tud. Ez csak akkor
lehetséges, ha elveszi tőle. 2 éves kor körül minden gyerek életében
van egy krízis, amikor az én meggyengül. „Ki akarja rabolni a
tárgyat.” Ehhez a másikat el kell pusztítani. Vágyott tárgy csak
kell
addigneki, amíg meg nem kapja. Utána már nem kell, mert igazából
nem is az kell neki, hanem maga a „tárgy”, pl. terapeuta.
mohósággal
Gyakran jár. Kiutat a hála és a szeretet tud jelenteni. Az irigy a
másikat leértékeli, hogy ne legyen ez a kínzó
vágy.
Az irigység támadás valamely tárgy ellen; a szoptatott csecsemő
elpusztítja az anyamellet és tönkreteszi
tartalmát.
 Depresszív
pozíció
(5/6 hö napö s
kö rtö l)
Itt a csecsemő már képessé válik arra, hogy a környezetét (elsősorban az anyját) egész
tárgyként lássa, idegrendszerileg és érzékszervileg is megérett minderre. Ekkor jön
arra,
rá hogy a jó és a rossz tapasztalatai/érzései is egy személy, az anya felé
irányulnak.
Csecsemő egész tárgyat észlel = anyját, mint tőle külön álló egészet. Ettől kezdve
kapcsolat
a is a tárgyakhoz fűzi. Ez a depresszió fixációs pontja.
Eléréséhez szükséges, hogy a jó élmények túlsúlyba kerüljenek, csökkenjen a
destruktív nyomás, agresszió. Ha kevesebb üldöző veszi körül, a hasítási kényszer
szükséges.
sem Ezáltal saját maga és más is tud egyben jó és rossz lenni. Felfedezi, hogy
anyja másokkal is kapcsolatban van, nem csak vele. Ebből fakad ez a sajátos
depresszív szorongás. Attól fél, hogy az ő agressziója kárt tesz a fontos
hogy tönkreteszi. Nem gondolati szinten, hanem a tudattalan fantázia szintjén zajlik
kapcsolatban,
mindez. Megrémül a saját dühétől. Ez már egy lépés, mert nem kivetíti a saját hibáit,
fel tudja ismerni, hogy neki is vannak hibái. Érettebb, mint a paranoid
tendenciák
• Új szorongásforma jelenik meg: a tárgy elvesztésétől való
félelem; saját romboló ösztönkésztetései megsemmisítik a
tárgyat, melyet szeret és melynek ki van szolgáltatva. A
depresszív pozíciót jellemző érzelmek: gyász, bűntudat, mely
abból fakad, hogy a jó tárgyat saját romboló hatása miatt
veszítette el (pl. szülők válása).
A külvilág folyamatosan differenciálódása teszi lehetővé, hogy a csecsemő
résztárgyak helyett már egészeket észleljen.
Ezt a differenciálódást a mozgásfejlődés, a mozgás és
megtapasztalása,
következményének a saját test megélése is segíti. A csecsemő felismeri a saját
kiszolgáltatottságát, környezetre utaltságát (gondoljunk csak a
szorongásra!)
szeparációs
.Az anyával kapcsolatos érzései kettősek, szeretet és düh a jellemző érzelmek.
kérdés ebben az időszakban, hogy az anya visszatükrözi-e az ellenséges
Fontos
vagy sem. Ha az anya nem vetíti vissza a negatív érzéseket, akkor a csecsemő úgy éli
érzéseket,
meg, hogy agressziója nem okoz nagy kárt a környezetében, a saját ellenséges
érzései nem túl erősek, az anyját pedig erősnek és biztonságot nyújtónak éli meg.
A biztonságot nyújtó anyát már nem szükséges felnagyítani sem egyik, sem másik
irányban, így a szélsőségektől egyre inkább a realitás felé
közelít.
• Például az anya eltávozása, majd visszatérése fokozatosan
őt, hogy nem veszíti el őt véglegesen (azaz az agressziója nem jár
meggyőzi
végzetes következményekkel). Azonban, ha valami miatt az anya
tudja
nem ezt a biztonságérzetet nyújtani a babának, akkor a saját
szeretetébe vetett hitét veszíti el a gyerek. Ami önértékelési
saját hatékonyságba vetett hitének csökkenését
zavarokat,
(A tárgyvesztés hatására fellépő szorongás egyik jellemző elhárítási
eredményezheti.
módja a fokozott motilitás, ami ha fixálódik, hiperaktivitást
Klein elméletében jóval nagyobb szerepe van az anyának, mint más
okozhat.)
elméletalkotóknál. Szerinte az anya feladata, hogy átsegítse a
agyereket
fejlődés kritikus
pontjain.
 Depressz v kö nfliktus az
í ambivalencia
A csecsemő azt hiszi, hogy saját romboló támadásai felelősek a
tárgy pusztulásáért.
A tárgyat azonban szereti is, függ tőle, és fél elvesztésétől.
Amikor jelentős frusztráció éri, erős destruktív vágyak, majd
bűntudat ébred fel benne.
Ezért ebben az időszakban erős igénye van, hogy az anya vele
legyen – ez a bizonyítéka, hogy a szeretett objektíven
létezik.
 A v pö zíciö fö elharí tasi
depresszí fö rmai
A pszichotikus mechanizmusokat felváltják a neurotikus
•mechanizmusok.
hasítás helyett elfojtás, gátlás,
eltolás folyamatok csökkenése, bevetítéses folyamatok erősödése: alapja a jó
kivetítéses
tárggyal való azonosulás igénye, értékeinek felismerése. A csecsemő felfedezi,
függ a tárgytól, amely azonban független tőle. Ez a függés erősíti a tárgy iránti
hogy
birtoklási
vágyát.
reparáció, helyreállítás: az elveszített/ destruált objekt fantáziában való újratermelése.
A hit abban, hogy szeretete és gondoskodása jóvá teszi agressziójának eredményét. (Pl.
szülők válását rosszasága okozta, majd jósága hozza helyre.) A reparatív
alapját képezik az alkotókészségnek és a
késztetések
szublimációnak.
mániás elhárítás: a mánia legfőbb jellemzője a mindenhatóság érzése, mely ebben a
fejlődési szakaszban normális. A tárgyak feletti kontroll érzése fontos, uralkodás,
érzet,
diadal megvetés érzelmek kapcsolatosak ezzel a
pozícióval.
Klein a fejlődést úgy képzeli el, hogy e két pozíció között
ingadozunk.
Újabb nehézségek során (Ödipális szakasz, serdülés) aszerint
mintázódik, ami ránk jellemző. (pl.: ha a depr. van túlsúlyban:
neurotikus jelleg,
egészséges)
Olyan, mintha a fejlődés iránya pszichotikus › neurotikus › egészséges
lenne.
A csecsemőkori integrálatlanságtól jut el a felnőttkori
integráltságig.
Az éretlenség, fejlődési elakadások nála olyanok, mint a betegségek,
amikor integrálatlanabbá válik a
személy.
A mai csecsemőkutatás ezt az elméletet kevésbé fogadja el.
Wilfred Ruprecht
Bion
• Klein analizálta, az ő tanítványa volt.
• Termékeny gondolkodását a skizofrén betegekkel végzett munkája
• A gyarmati Indiában nőtt fel, a II. vh. alatt még páncélos ütközetben is része
volt Észak-Afrikában. Élete nagyobb részét Angliában töltötte, de 1968-tól
majdnem haláláig az USA-ba tette székhelyét.
• Bion kései írásai kissé misztikus irányba fordultak, a hívek egész csoportját
vonzva magukhoz. Írásai végtelenül homályosak és nehezen

• A gondolkodás fejlődését megkísérelte analitikus alapokra helyezni.

• A gondolkodás nála elválaszthatatlan a
• Az önmagunkról, létünkről való gondolkodás elválaszthatatlan a
kapcsolattól, érzelmektől.
• A fejlődés nála mentális fejlődést jelent. Azt vizsgálta, hogy ezt mi
akasztja meg. A fejlődés nála a kaotikustól (motorja az öröm-kín elv)
az elvont gondolkodás (motorja a realitáselv) felé tart.
• Az integrálatlan, kaotikus elemeket ß-elemeknek hívja. Az anyának
ezeket kell folyamatosan tartalmazni (containig), hogy
gondolatokká
koherens váljanak.
• Tehát jó érzelmi légkörben felnövő gyerek számára lehetséges,
egyre
hogy magasabb szinten gondolkodjon. Fejlődés döntő tényezője, hogy
hogyan vagyunk képesek a frusztrációval szembenézni, azt
elviselni
 Konténér-
funkcio
• Az anya az, aki az anya-gyerek kapcsolatban tartalmazza a
csecsemő kín-érzéseit, ezzel a csecsemőnek az lesz a
tapasztalata, hogy a kín elviselhető. Ez egy idő után belsővé válik,
és fejlődik
• tovább.
Ha az anya nem képes tartalmazni, akkor ezt a rémületet építi
be, vissza magába. A saját kaotikussága, integrálatlansága épül
be, míg a másik esetben integrálatlansága egy külső tárgy
segítségével rendezetté, integrálttá válik.
• A csecsemő nyugtalanító, kusza érzetekkel van felruházva, nem
azokat
tudja megszervezni, uralni, irányítani. Kivetíti az anyába, vagyis
erőfeszítést tesz, hogy megmeneküljön annak ártalmas hatásaitól.
• A fogékony anya gyengéden válaszol erre a projekcióra,
alakítja a kisbaba élményét, aki aztán, miután a tartalom most már
szervezetté
elviselhető alakban van, újra magába vetíti azt. Az az anya, aki nem
hangolódik rá csecsemőjére, képtelen felfogni és megmunkálni
ezeket a projektív identifikációkat, és a töredezett és
tapasztalatok
rémisztő kénye-kedvére hagyja a babát.
• Bion szerint hasonló folyamat mehet végbe a paciens és az analitikus
kapcsolatában is
(containing).
 Csoporttérá piá s
fogá lmá i
• Bion a „csoport, mint egész” felfogás mentén gondolkodva arra
jött rá, hogy a csoportok időnként úgy működnek, mintha valami
közös fantázia mozgatná a tagokat.
• Ez a fantázia gátolja a munkát, a hatékony és
viselkedést.
feladatorientált
• Így ő kétféle szintet különített el a csoportok működésében: a
munkacsoportot és az alapfelvetés csoportot.
• A munkacsoport tudatos, és a tagok azon céljának elérését segíti,
amiért összejöttek. A tudattalan szinten zajló folyamatok adják az
alapfeltevéseket
.
Bion három alapfeltevést különített el (ha ezeket a fajta viszonyulásokat sikerül tudatossá tenni, és
kapcsolatban
velük belátásra jutni, akkor a csoport visszatérhet a munka
szintjére.)
1.) A függőség alapfeltevés: a csoport úgy viselkedik, mintha a vezető omnipotens lenne, a tagok pedig
gyámoltalanok és védtelenek. A kötődés iránti vágy, illetve ennek frusztrációja uralja el ilyenkor a csoportot.
csoport
A passzívan, összekapaszkodóan, a vezetőt irreálisan idealizálva
működik.
2.) A harc-menekülés: az az alapfeltevés dominál, hogy a csoporttagoknak meg kell harcolniuk egymással, magának a
csoportnak pedig a külvilággal a fennmaradásért, illetve hogy menekülniük kell, védeniük magukat fenyegető
ellenségektől, akiket el kell pusztítaniuk. A tagoktól elvárják ilyenkor, hogy erősek, harcosak legyenek. A működést
agresszió,
az az indulatok
uralják.
3.9 A párképzés: ez az alapfeltevés szimbolikus: a csoport mintha azt remélné, hogy két ember
újjászületik
kapcsolatábólvalami, hogy a csoport minden igényt ki tud majd elégíteni. Ez irreálisan felemeli a csoport értékét, védő
erejét, a rejtett várakozások szerint a jövőben minden tökéletes lesz. A tagok kapcsolatában felerősödnek az
aktusok, kerülik a konfliktust, a vezető sem fontos.
intim

Bion ennek megfelelően csak csoport-beavatkozásokkal élt: a csoporton kívül ülve olyanokat mondott, hogy “nagy a
szorongás”, vagy “most elveszett a téma”. Ezeket az értelmezéseket nem kötötte a csoport egyik tagjához sem.
aEbben
rendszerben gondolkodva egy alapfeltevés több irányú lehet, például tagok közötti, a vezetőre vagy épp
csoportra
külső
vonatkozó
Donald Woods
Winnicott
(1896-1971)
Archaikus
tárgykapcsolat
• Britt gyermekorvos, pszichiáter,
• pszichoanalitikus.
Édesapja kereskedő, édesanyja háztartásbeli. Két nővére volt.
Különösen fontos volt az életében dadája, akivel 50 éven át
tartotta a
• kapcsolatot.
Az anya-csecsemő kapcsolat
érdekelte.
 „Olyan, hogy csecsemo nem
letezik”
• Ahol csecsemő van, ott anyai gondoskodás is van, és anyai
gondoskodás nélkül nincsen csecsemő. A csecsemő és az anyai
gondoskodás egy egységet alkot.
• Kisgyerekekkel és anyjukkal, valamint súlyos
személyiségzavarban szenvedő felnőttekkel is dolgozott,
tükrözi
ezt fejlődéslélektani modellje.
• Szerinte a gyermek az anya–csecsemő egységéből bontakozik ki,
ennek az egységnek három működése facilitálja az egészséges
fejlődést: 1.) tartás és integráció; 2.) bánásmód és
perszonalizáció; 3.) tárgyhoz
kapcsoltság
 Az anya-csecsemo
egyseg
A csecsemő világa az örömelvre épül és nem képzelhető el az anyai
gondoskodás nélkül.
A gondoskodás az anyai empátián alapul. Ennek feltétele pedig, hogy az
anya az elsődleges anyai odafordulás állapotában legyen.
Ez a fogalom nem az anyai gondozási tevékenységre vonatkozik, hanem
anya
az lelkiállapotára. Ez egy nagyon speciális állapot, akár pszichiátriai
állapotnak, betegségnek is lehet nevezni (De szülés esetén nem
az!)
Fokozatosan alakul ki a terhesség vége felé, és a szülés után néhány hétig
tart.
Amikor elmúlik, alig emlékeznek rá – elfojtódik. Fokozott
jellemzi, ugyanakkor visszavonult, disszociált (szétesett) állapot is.
szenzitivitás
• Az anya és gyermeke egymást feltételezik, egyik sincs a másik
nélkül. A csecsemő önmagában nem létezik, csak az anyával
együtt gondolható el. A környezetet kezdetben nem különíti el
magától. Nincs határ. A környezet funkciója, hogy
gondoskodjon
megtartsa, róla. Ha ez működik, a csecsemőnek az az érzése
lesz, hogy a környezet az ő szubjektumához tartozik, omnipotens
kontrollja van fölötte. (Pl. szoptatásnál: elveszi azt, ami saját
része; az anya pedig annak a csecsemőnek ad tejet, aki az ő saját
része
)
 A teljes anyai odafordulas allapotanak
kialakulas
a nőnél előáll ez az állapot, és ki is „gyógyul”belőle. Nem minden nő képes
Egészséges
erre, de ettől még más téren jó anyák lehetnek, és jó teljesítményt nyújthatnak. Az is
előfordul, hogy egyik gyerekénél beáll ez az állapot, a másiknál nem.
Ez az állapot teszi lehetővé, hogy az anya pontosan és érzékenyen reagáljon a
csecsemő igényeire a kezdetektől. Ha ez a fázis kimarad, később nehéz munkával
pótolni,
kell és korai torzulást
eredményez.
Ha az anya elég jól alkalmazkodik a csecsemő igényeihez, akkor a csecsemő saját
életének alakulását kevéssé zavarják meg a zavaró élményekre adott
reakciók.
Fontos gondolata Winnicottnak, hogy nem maga a zavaró élmény, ami patogén
hanem a gyereknek az arra adott reakciója, ami megszakítja a csecsemő folytonos
hatású,
létezését. A létezés ellentéte a reagálás. A reagálás megszakítja a létezést,
és megsemmisülést okoz. A létezés és a reagálás két ellentétes
alternatíva.
 A self
fejlodese
• Winnicott a szelf primitív fejlődésének vizsgálatára koncentrál. 3
vonulata van, melyek mindegyikéhez egy anyai működésmód
tartozik
.
ANY GYERE
A
Holding K
Integráci
(tartás)
Handling (bánásmód) ó
Perszonalizáci
Tárgynyújtá ó
Tárgykapcsola
s t
 Holding
• Ha az anyai holding jó:
• az anya képes tartani, tartalmazni a külvilágból eredő szorongásokat
• (konténer)
erős gyermeki én alakul
• ki
gyereknek folytonossági élménye
• van
kialakulhat a valódi
self
• Problémák a
• holdingban
A gyereknek fragmentáltság, nem pedig folytonosság élménye lesz. Az anya egyik feladata, hogy
lecsökkentse, elviselhetővé tegye a gyerek számára a külvilágból jövő ingereket. A csecsemő a
környezetről akkor vesz tudomást, ha az anyai ráhangolódásban valami nincs rendben. Ez arra készteti
csecsemőt,
a hogy reagáljon a külvilágra, ami megtöri a folytonosságot.
• Viselkedésben: nyugtalan, apatikus, gátolt, fixálni képtelen
• Hamis
csecsemőself alakul ki az integrálatlanság elleni védekezés következtében. Ha az anya nincs jelen,
nem
gyerektudja megvédeni magát a szorongástól, mert az anya nem tudja azt átvenni. A hiányosságokat
mint
nem anyai hiányosságokat éli meg, hanem mint szelf-je létezése elleni fenyegetettséget. Kialakul
szelf-élmény, de ez hamis. A gyerek az élet nehézségeivel szemben tehetetlen, sőt kielégüléshez sem
egy
jutni.
tud
 A holding
szakaszai
• abszolút
• függőség
relatív
• függőség
viszonylagos
függőség
• Integráció: A csecsemő egy egységgé válik(test + lélek), „én
vagyok” érzés. Ennek ellentéte a dezintegráció, melynek
következménye a hamis
self.
 Handling
• A testhez való viszonyulásban hogyan kell segíteni a
• babának.
Az aktív és adaptív bánásmódot biztosító környezet hozzájárul a
testi és mentális állapotok integrációjához, megalapozva ezzel a
független
személyiséget.
• Ebből származik a perszonalizáció→ a pszichoszomatikus egység
létrehozása, pl. tónus
koordináció
 tárgynyújtás -
tárgykapcsolat
A csecsemőnek van egy elvárása (illúzió), amihez az „elég jó” anya igazodni tud és valamit nyújt a
gyereknek. A csecsemő azt kezdi igényelni, amit az anya nyújt neki. Omnipotencia érzésével jár. A
úgy
gyerekérzi, hogy képes létrehozni egy aktuális világot. Így lesz az illúzió a kreativitás
alapja.
• Az anya megteremti a csecsemő számára azt az illuziót, hogy létezik olyan külső valóság, ami megfelel
saját alkotóképességének.
• Ha éhes jön az anya+mell+tej. A csecsemő illúziója, hogy ő csinálta. (Aztán nem terem ott azonnal, az
illúzió mégis örökre a társunk marad. A valóság elfogadása sohasem teljes.)
• Fokozatos illúzióvesztés után következik az elválasztás időszaka: szubjektív és objektív
szétválása.
valóság Az illúzió - illúzióvesztés folyamata akkor tud csak végbemenni, ha az anya „elég jó”,
aktívan
vagyis alkalmazkodik gyermeke szükségleteihez.
• Kezdetben tökéletesen, majd később - ahogy a csecsemő egyre inkább képes kezelni az
hiányát és elviseli a frusztrációt -, ez fokozatosan csökken.
alkalmazkodás
• A csecsemő eszközei a hiány kezelésére (pl. mentális aktivitás, ujjszopás) elvezetik oda, hogy az
különállónak
anyától érezze magát. Ezek a tapasztalatok a későbbi emlékezés, újraátélés,
álmodozás, tehát a múlt-jelen-jövő integrálásának alapjai.
fantáziálás,
• A csecsemő tapasztalata, hogy minden frusztráció csak bizonyos ideig tart. Bizonyos
ideig képes arra, hogy magában tartsa a jelen nem lévő anya képét. Az elég jó anya
visszatér. Ha nem, vagy ez túl hosszú idő, a baba traumatizálódik, mert törés
akeletkezik
lét folytonosságában. Ilyenkor a csecsemőnek újra fel kell építenie magában az
• anyát.
A szubjektív tárgy az, ami folyamatban van, nincs törés, ott van. Az objektív tárgy az,
amelyik néha elmegy.
• Ehhez a kezdetben tökéletes anyai alkalmazkodásnak idővel tökéletlenné kell válnia.
soha nem volt tökéletes az illeszkedés: a baba soha nem élte át létezését, annak
Ha
folytonosságát.
• Az anya hiányát ilyenkor valamivel át kell hidalnia. 4 hótól 1 éves korig találja
átmeneti
meg tárgyát, ami segít kibírni a frusztrációkkal teli időket. (A csecsemő van
átmenetben, nem a tárgy. A tárgy csak képviseli, reprezentálja ezt az
• átmenetiséget.)
Fontos, hogy a későbbi fantáziálás és gondolkodás ezekhez kötődik →
jelenségek.
átmeneti
 A)tmeneti
targy
• Az átmeneti tárgy szimbolikus jelentést hordoz, az anyát, a
szükségletkielégítő tárgyat pótolja (kispárna, maci,
• hüvelykujj)
A külső és a belső realitás között átmenetet
• képez.
Az átmeneti tárgyat, mint a valóság illúzióját, a gyermek maga teremti
meg. (mintha a mamát pótolná, másrészt megvan a saját realitása
• is)
Winnicott minden szubjektív valóságot létrehozó cselekvést eszerint
magyaráz (kreativitás,
• terápia)
Úgy látja egyúttal, hogy a csecsemőnek van egy olyan "kreatív, spontán,
"valódi" énje, amelyet az "elég jó anya'" képes megerősíteni és
• megérteni.
Átmeneti térnek nevezzük a külső és a belső valóság közti mintha-teret,
amelyben a szimbólumképzés létrejön. A terápia is átmeneti
tér.
 Az atmeneti targy
jellemzoi
• ő a kizárólagos birtokosa, az anya egyetért
• ő is, meg nem is ő
• gyerek bármit csinálhat vele, hol gyengéd vele, hol kegyetlen (üti, gyűri, csonkítja), az
kibírja,
• az átmeneti tárgyat nem szabad
• vitalitással bírónak kell
• kívülről jön, de ő találta. A tárgy a gyerek számára legalább annyira szubjektív,
amennyire
• A tárgy sorsa, hogy idővel visszavonódik róla az érdeklődés, lomtárba kerül, de nem
felejtik el, nem gyászolják meg, mert
• nem az anyát vagy csecsemőt jelenti, inkább a
• összeköt és elválaszt egyszerre → mikor rátalál, már nem olyan fontos, hogy az
állandóan ott legyen. A korai gondoskodás élményét lehet átélni
 A valodi szelf
kialakulasa
• Winnicott véleménye szerint a valódi szelf az újszülött világát
(vélhetőleg) jellemző szenzomotoros élmények integrációjában
gyökerezik
• Ebben a stádiumban szelf még nem létezik. Kialakulása az én és nem
én bontakozó elkülönülésére épül (differenciáció), valamint arra,
hogy a csecsemő megtapasztalja a saját érzéseit, percepcióit mint a
többiekétől eltérőt.
• Az Ego veleszületetten képes a folyamatosság érzésének
megtapasztalására.
• Ha a létezés alapfeltételei adottak, a baba és az anya között
a szelf-érzés
"Nem az etetés a fontos, hanem a szeretet, az öröm, amelyet az anya gyermeke gondozásakor
 A kreativitas es az
en
• A folyamatos létezés megtapasztalásának képességét nem szabad
mert ez teszi lehetővé a csecsemő számára, hogy létrehozza a „kreatív
megzavarni,
gesztusokat” Ezek későbbi egyediségének, kreativitásának építőkockái.
• Központi jelentőségű az a gondolata, hogy a gyermek énjének erős vagy
gyönge volta a gondozó azon képességének függvénye, hogy megfelelően
e reagálni a gyermek kezdetben abszolút mértékű függőségére.
tud-
• A baba énje csak olyan mértékben tudja uralni és integrálni ösztönkésztetéseit,
amennyire az anya észlelni és megválaszolni képes kezdetleges szükségleteit
szándékait.
és
• Az „elég jó anyaság” biztosítja, hogy a csecsemő énje autonómmá válik és
többé nincs szüksége az anyai én támogatására; az elkülönült személyes szelf
megalapozásának elengedhetetlen része az anyáról való
leválás!
 „Eleg jo
anya”
• A tartó környezet adja az agresszió és a szeretet integrálásának kereteit, lehetővé teszi
• ambivalencia elviselését és az együttérzés kialakulását, amit a felelősségérzet elfogadása követ.
• A „jól tartó” környezet védelem a tűrhetetlen lelki élmények, az ősi, vagy
szorongás ellen, amikor az én az integrálatlanból az integráltba való átmenet
állapotában
A létezés folyamatosságának élménye tehát három, kölcsönhatásban lévő faktor
• 1) biztonságérzet a belső
• 2) képesség a külső események hatásának
• 3) spontán, kreatív gesztusokra való képesség.
• A másokhoz kapcsolódás képessége úgy alakulhat ki, ha az egyén egyedül van valaki más
jelenlétében. Azaz, a valódi szelf csak egy olyan, nem intruzív másik jelenlétében alakulhat ki,
aki nem akasztja meg az egyénben önmaga megtapasztalásának
 Hamis szelf
Nem azokat a betegeket találta a legérdekesebbnek, akik a
leglátványosabban szenvednek, akiket rejtélyes tünetek gyötörnek
vagy bűntudat, búskomorságkínoz, hanem azokat az embereket, akik
nem érzik személynek magukat. Ezt az állapotot a hamis-
zavar
én- kifejezéssel jellemezte.
A hamis én egy olyan álarc,mely a külvilágban harcol, teljesít
(néha meglehetősen sikeresen), közben védelmezi az igazi ént,
amely túlságosan ijedt és sérülékeny ahhoz, hogy a valósággal
kapcsolatba
kerüljön.
A hamis-én-zavar Winnicott szemében "környezeti hiánybetegség".
 A hamis szelf
kialakulasa
• Ha a dependencia szakaszában trauma éri a gyermeket, a gyerek a szelf-je védelmében átveheti a gondozó
jét. ( a gyermeket be lehet idomítani, hogy azt mondja: „köszönöm”, de ettől még nem fogja megtapasztalni a
szelf-
érzését
hála
• )Ha az anya gesztusai nem „értelmezik” a gyermek reakcióit, nem beszélhetünk köztük szimbolikus
kommunikációról. A kisgyermek és később a gyermek képes „megjátszani magát” a kapcsolatokban, csakhogy
ezekben „hamis szelfjével” vesz részt, amelye valódi szelfjének elleplezésére
• használ.
Ha az intrúzió folytatódik, az többféle következménnyel járhat: vagy ellenszegül, vagy végezetül belenyugszik
saját
és gesztusait elrejti (a gondozókat másolja, félretéve saját kreatív
• gesztusait)
A hamis szelfből hiányzik a spontaneitás, az eredetiség. Az ilyen személyek később keresni fogják az
hatásokat,
intruzív hogy legyen mit készségesen követniük, és hogy ezáltal saját magukat létezőnek
• érzékelhessék.
Az a szelf, melynek kreatív gesztusait nem fogadták el, belül üres lesz, és vagy a korai tárggyal kialakított
fúzióban marad, vagy más erőteljes figurákat keres, akikkel fúzióba léphet, hogy feltöltődjön a kölcsönzött
archaikus
vagy
erővel
• szándékokkal.
Csak ha elkerülhetetlen, hogy spontán módon, mint teljes személyiség nyilvánuljon meg, különösen intenzív
kapcsolatokban, akkor válnak nyilvánvalóvá a korlátai.
• Ezek a helyzetek akkor vezetnek változáshoz, ha az interakciókban – például az analitikussal – a rejtőzködő
szelfet sikerül meggyőzni, hogy gesztusai elfogadásra találnak, és a kapcsolatban létezőként élheti meg
valódi
önmagát.
 A szelf aspektusaira valo szelektív
reakcio
hatasahogy a gondozó szelektív módon reagál a szelf
• Előfordulhat,
bizonyos aspektusaira.
• Azok az emberek, akiknek a szellemi tevékenység biztosít
identitást, olyan környezetben fejlődhettek, amely csak ezt az
aspektust fogadta el. Az ily módon szerveződő személyiség
mögött olyan hamis szelfet találhatunk, melyet az elismerés
kivívásáért végzett kemény munka jellemez, de képtelen a siker
átélésére és élvezetére, minthogy ezt a képességet üres szelfje
nem tartalmazza, ez lehasadt az intellektuális működésről.
 A valodi szelf vedelmere iranyulo
probalkozaso
k szelf arra szolgál, hogy elrejtse és ezáltal megvédje a valódi
• A hamis
szelfet, amely ilyen helyzetben gyakran csak fizikai vagy lelki betegség
kapcsán nyilvánul meg, amikor megismétlődik az intrúzióhoz kapcsolódó
eredeti fájdalom.
• A tünetképződés utalhat a valódi szelfre, mert történetileg ez volt az a
mód, ahogy létezhetett, anélkül hogy a környezet elárasztotta volna,
újakkal helyettesítve vagy tudomásul sem véve kreatív gesztusait.
• A hamis szelf lehetőségeket keres, hogy kifejezhesse valódi
Ha erre nem talál olyan módot, amely nem fenyegeti további
tapasztalatait.
kizsákmányolással, akkor kétségbeesésében az öngyilkosságot vagy az
önkárosítás valamely kevésbé direkt formáját választhatja, hogy megvédje
a valódi
szelfet.
 A fu.ggetlenseg, mint alca
• Leírta a szelfnek azt a típusát is, amely valódinak tűnik, de a korai
tárggyal történt azonosulásra épül, és így hiányzik belőle az
igazán egyedi jelleg.
• Hasonló típus az, aki eszményíti saját függetlenségét, de ez a
függetlenség éppen azáltal válik hiteltelenné, amilyen túlzott és
merev módon ragaszkodik hozzá.
• Megint mások kapcsolatok felmutatásával érik el a valódi szelf
látszatát. Csakhogy ezeknek a kapcsolatoknak az ára az, hogy a
szelf feloldódik, elvegyül a másikkal, a határok elmosódnak, ez
tehát megint arra utal, hogy a szelf-szervezõdés
meghamisított.
Heinz
Kohut
Szelfpszichologia
 Kohut
emberkepe
• Kohut az ember életében nem konfliktusokról és harcokról beszél (vö.: Freud), hanem
elszigeteltségről. A személyes elidegenedés fájdalmas élménye képzi elmélete

„Kohut bajban lévő emberét nem zaklatja bűntudat holmi tiltott vágyak miatt; értelem
nélkül tengeti az életét. Megfosztva minden életkedvtől, amely az evilági örömöket oly
vonzóvá teszi, emberi lénynek látszik és úgy is viselkedik, de az életet robotnak éli meg, az
elért eredményeket pedig üresjáratnak. Vagy foglyul ejti az érzelmi hullámvasút, ahol az
alkotó lendület szertelen kitörései váltakoznak a kudarcok csüggesztő érzékelését
alkalmatlanság keserves érzetével. Az alkotó folyamatnak rövidzárlat vet véget, minden
kreatív erőfeszítés hamvába hal. Mohón, sőt kétségbeesetten hajszolt kapcsolatok érnek
véget amiatt az egyre inkább elhatalmasodó peszszimizmus miatt, hogy az ember úgysem
kaphatja meg soha azt, amire valóban "szüksége van" embertársától. Freud embere
megfelelően bűntudatos volt; Kohut embere határozottan "tragikus". „ (Mitchell-Black,
2000.)
 Introspeckio es
empatia
• Az introspekció útján nyerhet bepillantást saját szubjektív világába az
• Az empátia pedig arra tesz képessé, hogy mások szubjektív világáról
szerezzünk tudomást. Az empátia egyfajta megfigyelési, megismerési mód,
amely kifejezetten összetett lelki állapotok észlelésére szolgál. Az Ego
kedvező esetben akkor alkalmaz empatikus megfigyelést, ha pszichológiai
természetű információkat gyűjt. Az empátia tehát, a pszichológiai
adatszerzés eszköze, mely önmagában még nem szolgál

• Az introspekció és empátia tehát a szubjektív világ feltárásának perceptuális

eszközei, amelyet Kohut nem csupán az analitikus alapvető terápiás
hozzáállásaként írt le, hanem az anyai gondoskodás és törődés
nélkülözhetetlen részeként.
 A Self-pszichologia
• A szelfpszichológia a pszichoanalízis fiatal, a 70-es években Heinz
Kohut által kidolgozott irányzata.
Kohut self-fogalma
• A szelf, amely Kohut szerint kialakulásától (kb.1 éves kortól)
kezdve libidómegszállás alatt van, „nem pszichés instancia,
mégis egy pszichén belüli struktúra, mivel ösztönenergiával
megszállt, és időben folytonos, azaz tartósan fennáll. (…)
meghatározott helye van a pszichén belül.”
 Kohut fejlodeselmelete - a "kohezív self"

A nárcisztikus szükségletek kielégítését másoktól várjuk (szülők!) Szelf-tárgyaknak

őket
nevezzük
.A szelf-tárgy : olyan tárgy, személy vagy helyzet, melyet az egyén (többé-kevésbé értett
éretlen
vagy módon) arra használ, hogy szelf-jét fenntartsa. (A szelf-tárgy fogalma utal magára
fenti
a élményre, illetve az élmény forrására
is).
A gyermek a nárcisztikusan megszállt személyek, azaz a szelf-tárgyként megélt
felett olyan mértékű uralmat vél gyakorolni, amely a felnőttek saját testük és elméjük
személyek
gyakorolt, magától működő kontrolljára emlékeztet
fölött
leginkább.
A szelf-tárgyak hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén önmagát szelf-jében
értelmesnek
összefüggőnek,érezze (Kohezív szelf
kialakulása)
Kora gyermekkorban a szülők a saját szelf kiterjesztéseként jelennek meg, s a későbbi
tárgyak
szelf- is a szelf szolgálatában állnak, a szelf szükségleteit elégítik ki.
 Szelf-targyak a fejlodes
soran
• Ezek a szelf-tárgyak gyermekkorban a létezéshez és az
fejlődéshez
egészséges elengedhetetlenek, mivel a megerősítés, és a pozitív
értékelés iránti nárcisztikus alapszükségletet elégítik
• ki.
Az ember egészséges önszeretetének karbantartásához ezek a
tárgyak
szelf- később is nélkülözhetetlenek.
• Az, hogy felnőttként is keresünk magunknak olyan személyeket, akik
elismerik sikereinket és elfogadják hibáinkat, az nem az önállótlanság
jele, véli Kohut.
• Az érett személyiség akkor önálló, ha a gyermekkori archaikus és
mindenható szelf-tárgyakat fel tudja váltani szabadon
esendő, valós személyekkel, akik számára a megerősítést
választott,
biztosítják.
 Narcisztikus igenyek es az optimalis
frusztraci
o az empátiás tükrözés szerepét látják el, s ahhoz, hogy a gyermek
A szülők
nárcisztikus igényeit kielégítsék, pozitív, empátiás, elfogadó módon
kezeljék
kell gyermeküket. Mivel ezzel átmenetileg az univerzum
helyezik
közepébeőt, a gyermek fejlődő szelf-érzése kezdetben grandiózus.
A mindenek fölött való fontosság illúzióját bizonyos fokig fontos
fenntartani Kohut szerint, hogy létrejöhessen a felnőttkorba átmenthető
folytonos szelf-érzet (erős kohezív szelf).
Ugyanakkor mérsékelni, korlátozni is kell, hogy meg tudjon küzdeni az élet
során óhatatlanul jelentkező kudarcokkal és frusztrációkkal. E finom
egyensúlyt az élet biztosítja, hiszen a realitásban az azonnali
vágykielégítés nem lehet folytonosan jelen. ("optimális
frusztrációk")
 A grandiózus szelf, es az Idealizált
szülő-
imágó Kohut elméletében központi helyet foglal el.
• Ez a két alapfogalom
• „Az elsődleges nárcizmus egyensúlyát az anyai törődés
elkerülhetetlen tökéletlenségei felborítják (”optimális frusztráció”).
gyermek
A azonban helyreállítja a korábbi tökéletes állapotot azáltal,
hogy kialakítja a szelf nagyzásos és exhibicionisztikus képzetét: a
grandiózus szelfet; továbbá a korábban megélt tökéletességet
csodált,
egy mindenható (átmeneti) szelf-tárgyra: az idealizált szülő
imágóra (Kohut,
2001)
/Kohut a „nárcisztikus szelf” helyett használta a grandiózus szelf kifejezést, mellyel az idealizált szülő-imágó párját
ruházza.”
nagyzásos,
képező magamutogató struktúrára utalt. Mivel a szelf általában nárcisztikus libidóval megszállt, ezért szerinte
a„nárcisztikus szelf” kifejezés bizonyos fokig
tautologikus/
 Az archaikus narcizmustol az erett
narcizmusi
g a nárcizmus fejlődését nem a libidóhoz kötötte, hanem
• Kohut
önálló fejlődést tulajdonított neki, melynek során a gyermek az
archaikus nárcizmustól fokozatosan jut el a felnőtt érett
nárcizmusáig (Létezik felnőtt, egészséges
• nácizmus!)
Kohut szerint, az újszülött csecsemőnek nem elsősorban
biológiai szükségletei vannak, ahogyan Freud gondolta, hanem
kapcsolati igénye. Egy olyan személyre van feltétlenül szüksége,
aki empátiával gondoskodik róla, és elfogadja őt, különben a
szelf fejlődése akadályozott
lesz.
 Az elsodleges narcizmus
allapota
• Az elsődleges nárcizmus állapotában a csecsemő felszabadultan,
teljes odaadással örül a mások iránta táplált
• Azok az alapvető mechanizmusok, melyeket a két fő nárcisztikus
struktúra alkalmaz, hogy részben megmentse a nárcisztikus tökélynek
ezt az eredeti élményét, Kohut szerint ellentétesek.
• A grandiózus szelf megfelel az „Én tökéletes vagyok.” képzetének,
az idealizált szülő-imágó a „Te tökéletes vagy, de én a te
vagyok.” meggyőződést hordozza.
• Bár ezek ellentétes tartalmúak, mégis kezdettől fogva párhuzamosan
léteznek, és egymástól jórészt független fejlődésük útját Kohut
külön vizsgálja.
 A tripoláris szelf (azaz a szelf harom
dimenzios
A szelffejlodese)
fejlődése háromdimenziós, mely során létrejön
a:
• Grandiózus self - tükrözési
igénnyel
• Idealizáló self - idealizáló
igénnyel
• Ikerkereső self - a hasonlóság, valahová tartozás
igényével
 A gyermeki exhibicionista és
grandiózus (nagyzásos) szükségletek
• Az első dimenziót a gyermeki exhibicionista és grandiózus
(nagyzásos) szükségletek teszik
• ki.
Ezeket az empatikus szelf-tárgyaknak tükrözniük (elismerni,
csodálni, reflektálni) kell a normál fejlődés érdekében.
• Ezt a folyamatot nevezi Kohut az „anya szemében megjelenő
csillogás”-nak.
• Ha a gyermeki grandiózus szükségletek kielégülnek, akkor ez
idővel egészséges önbizalomhoz, ambícióhoz, asszertivitáshoz
vezet.
 Az anya empatiajanak zponti
ko' szerepe
• Az anyai érdeklődés és beleérzés révén érzelmi viszonyhoz jut a gyerek,
melyben, ha az empátia jól működik, akkor az anya érzékeli csecsemője lelki
állapotainak jelzéseit, szükségleteire, igényeire így megfelelő módon válaszolni
tud.
• A gyereknek ily módon folytonosság-élménye lesz, amelynek hatására a
szeparáltan megélt gyönyör-teli, örömteli tevékenységek az első életév
illetve
végére,a második életév során, kezdenek összeállni, integrálódni egységes
fé
szelf-
• Kedvező
. feltételek mellett az ősi grandiózus szelf exhibicionizmusa és nagyzásos
érzülete fokozatosan enyhül, majd végül az egész struktúra betagozódik
felnőtt
a személyiségbe, és ösztönenergiát szolgáltat az énnel összhangban álló
ambíciók és célok, a funkció-öröm, valamint számos módon az önértékelés
fenntartásához
.
 A fragmentalodas elleni zdelem
ku'
• Amennyiben az anyai empátiás törődés zavart szenved (pl.: az anya
tévesen vagy megbízhatatlanul érzékeli gyermeke igényeit, a
csecsemő nem biztosít megfelelő visszajelzéseket anyja
gondoskodására…) az eredmény az lesz, hogy a gyermek megreked
az autoerotikus testi szelf fejlődési
• pontján.
Szelf-je nem tud folytonosságot megtapasztalni, töredezett marad,
melyet a gyerek esetleg fokozott szexuális aktivitással
megszüntetni.
igyekszik
• Felnőttként sérülékeny lesz, szelf-jét állandóan a fragmentálódás
veszélye fenyegeti, ezért lesz szüksége folytonosan külső pozitív
visszajelzésekre
.
 Tavolsagtarta
s
• Elégtelen empátia esetén a gyermek a távolságtartás különféle
kényszerül megvédeni magát a meg nem értettség és az inadekvát szülői
módozataival
reakciók okozta traumatikus csalódásoktól.
• Képtelenné válik mások lelki állapotának és igényeinek beleérző megismerésére,
és fenyegetést jelent számára mások empatikus
• közeledése.
A megfelelő minőségű empátia, - amely biztosítja kezdetben az elsődleges
nárcizmus állapotának kialakulását, amelyben a csecsemő megéli saját lényének
felszabadult, örömteli folytonosságának élményét, amelynek talaján kohezív
szelfje majd kialakulhat, - nem maradhat mindig tökéletes, szükségszerű
töréspontok jelennek meg benne. Ekkor jelenik meg a két fő nárcisztikus
struktúra, melyek Kohut szerint, az egészséges fejlődés részét
• képezik.
 Megfeleloen empatias rnyeze
ko' t
• Az empátia biztosítja kezdetben az elsődleges nárcizmus
állapotának kialakulását, amelyben a csecsemő megéli saját
lényének felszabadult, örömteli folytonosságának élményét,
amelynek talaján kohezív szelf-je majd kialakulhat, - nem
maradhat mindig tökéletes, szükségszerű töréspontok jelennek
meg benne.
• Ekkor jelenik meg a két fő nárcisztikus struktúra, melyek Kohut
szerint, az egészséges fejlődés részét képezik.
 A szelf idealizációs
szükségleteit
• A második dimenzió a szelf idealizációs szükségleteit
tartalmazza.
• A gyermeknek szüksége van egy olyan szelftárgyra, melyet
idealizálhat (felnézhet rá, bízhat benne), mely erős és distressz
esetén enyhíti a feszültséget.
• Ez az úgynevezett idealizált szülő imágó.
• Optimális esetben ez a funkció fokozatosan beépül a
személyiségbe, az egyén magáévá teszi az egykor biztonságot
adó szelf-tárgy értékeit, és képessé válik az
önmegnyugtatásra.
 Idealizalt szu'lo imago es a Felettes n
• Az idealizált szülő-imágó idealizált felettes énként épül be a
felnőtt személyiségbe, ahol azáltal válik pszichés szerveződésünk
fontos összetevőjévé, hogy biztosítja számunkra ideáljaink
vezérlő
• iránymutatását.
Ha gyermek traumatikus csalódásokat él át a csodált felnőttben,
akkor az idealizált szülő-imágó is változatlan formában, a
nárcisztikus egyensúly fenntartásához elengedhetetlen,
archaikus, átmeneti szelf-tárgyként marad
fenn.
 Az idealizált szülő-imágó szerepe és
fejlődése a felettes-
énig csodálja, mindenhatónak és tökéletesnek látja szüleit
• A gyermek
ebben a képzetben. Erre azért van igénye, mert szülei csak így
tudják megvédeni őt a különféle veszélyektől, így tudják számára
a sebezhetetlenség biztonságát fenntartani, melyben ő
elengedheti
• magát.
Mivel ezzel a művelettel a gyerek minden hatalom és öröm
forrását az idealizált tárgyra ruházta, saját magát üresnek és
erőtlennek érzi akkor, ha nem lehet vele, ezért igyekszik, hogy
fenntartsa a tárggyal való szüntelen eggyé olvadás állapotát. Ez
az archaikus idealizált szelf-tárgy kialakulásának
ideje.
 Az idealizalt szu'lo imago
megszelídu'lese
• A gyermek eszményíti a szülőt, a tényleges tapasztalatok, a szülők valódi
tulajdonságainak felismerése, helyesbíthetik és módosíthatják ezt az idealizált képet.
• Sőt, az empatikus szülő fokozatosan látni engedi saját hibáit, hogy ezáltal elviselhetővé
tegye a gyerek számára azt a tapasztalaton alapuló érzést, hogy ő maga sem
• A preödipális tárgyak jutalmazó és frusztráló vonásai beépülve a személyiségbe az Ego
alapszerkezetét . (a preödipális tárgy tökéletességében való számtalan apró, nem
mértékű csalódás adja azoknaktraumatikus
az apró gátlásoknak, intéseknek, megerősítő és iránymutató gyújtópontoknak
a tekintélyét és erejét, melyek összességükben az én ösztöntörekvéseket irányító, és azokat
alapszerkezetét
semlegesítő alkotják
majd)
• Optimális feltételek mellett a gyermek fokozatosan ábrándul ki az
tárgyból, egyre valószerűbben kezdi értékelni az idealizált tárgyat.
következtében lassanként visszavonja nárcisztikus megszállásait az idealizált szelf-
imágójáról, és fokozatosan internalizálja ezeket a
 A tükörkép iránti
igény
• A harmadik dimenzió az Alterego vagy tükörkép iránti igényt
tartalmazza.
• Ez annak a gyermekkori igénynek felel meg, amikor a gyermek
arra vágyik, hogy magát, mint valakire hasonlítót érzékelje.
• Ennél fogva optimális esetben egy olyan érett szelf alakul ki, mely
a tehetségét és képességeit az empatikus szelf-tárggyal
megosztott élményvilágban bontakoztatta
ki.
 Terapeuta, mint
selftargy
• A szelf-pszichológia fogalmi keretében a terapeuta szelf-
fogható
tárgykéntfel.
• Nárcisztikus patológia esetén két tipikus indulatáttételi forma jelenik
meg a pszichoanalitikus kezelés során.
• Azok, akiknek gyermeki grandiózus szükségletei nem lettek
kielégítve, az úgynevezett „tüköráttételre” hajlamosak, azaz
„nagyságuk” megerősítését várják. (A terapeuta csodálatát
• várják)
Akiknek pedig az idealizációs szükségeltük nem teljesült
gyermekkorukban, „idealizáló áttételre” hajlamosak. (A terapeutát
csodálják)
Narcisztikus
zavarok
•A nárcisztikus zavarok azért
alakulnak ki, mert az egyén az
élet korai szakaszában nem
kapja meg a kellő empatikus
odafordulást.
 Narcisztikus traumak
hatasa
• Ha a gyermeket súlyos nárcisztikus traumák érik, akkor a
grandiózus szelf nem épül be a megfelelő Ego-tartalomba,
hanem változatlan formában marad fenn, és továbbra is
archaikus igényeinek kielégítésére törekszik (Csodálatot
követel!)
• .Hasonlóan, ha a gyermek traumatikus csalódásokat él át a
csodált felnőttben, akkor az idealizált szülő-imágó is változatlan
formában, a nárcisztikus egyensúly fenntartásához
elengedhetetlen, archaikus, átmeneti szelf-tárgyként marad
(Csodálható
fenn tárgyakat
keres!)
 Narcisztikus szemelyisegzavarban
szenvedok neti
tu' diffúz (sokféle panasszal
• Határozatlan, kepe jönnek a
• terápiába).
Nem tudnak a lényegi vonásokra összpontosítani, viszont felismerik és
leírják a másodlagosan jelentkező panaszokat
• Gyakoriak a perverz szexuális késztetések, a hipochondriás
aggodalmak, illetve a munkával kapcsolatos gátlások és a
depresszió.
 Narcisztikus depresszio resedo
(kiu'
depresszio
) az üresség és a depresszió tompán észlelt, de mindent
• A páciens
átható érzéséről számol be.
• Munkáját lelkesedés nélkül végzi, hiányzik belőle a
kezdeményezőkészség, ezért rutinszerű cselekvésekre igyekszik
magát (ez az Ego kimerültségét jelzi, hiszen állandóan védekeznie kell
egyrészt az archaikus grandiózus szelf irreális követeléseivel
másrészt az önértékelést kívülről tápláló hatalmas, erőteljes tárgy és
a nárcisztikus érzelmi táplálék egyéb formái utáni sóvárgás
• A nárcisztikus depresszió („kiüresedett depresszió”) a terapeuta (vagy
más személy) kifejezett csodálatára oldódik, szinte egy csapásra
elmúlik. Nem nárcisztikus depresszió esetén ez nem jelentkezik!
 Szorongas narcisztikus
szemelyisegzavarba
n
• A nárcisztikus páciens szorongását elsődlegesen az okozza, hogy
tudatában van az érett szelf sérülékenységének.
• A kellemetlen érzések főként abból fakadnak, hogy a psziché
képtelen szabályozni és normális szinten tartani az
• önértékelést.
A zaklatott nagyzásos érzésektől és izgatottságtól, a
öntudatosságon
fokozott keresztül a súlyos szégyenérzetig, és a
hipochondriáig terjednek a személy szélsőséges
élményei.
 Targykapcsolatok narcisztikus
szemelyisegzavarba
n tárgykapcsolatok is jellemzik.
• Sajátos
• Léteznek ugyanis környezetében olyan tárgyak, melyekkel
olvadva
eggyé éli meg magát.
• Önértékelése, szelf-jének kohéziója és a céljainak irányt adó
ideálokhoz fűződő jutalmazó értékű kapcsolata ezeknek a
tárgyaknak
szelf- a jelenlététől és helyeslő jóváhagyásától függ.
• Átmeneti vagy tartós távollétük, elutasításuk mindig nárcisztikus
egyensúlyvesztéssel
fenyeget.
 A nárcisztikus személyiségzavarral küzdő
páciens patológiás vonásainak
összefoglalása
• Szexualitás: perverz (Kohut, így használta, ma parafíliás!) fantáziáktól szenvedhet, vagy a
szexuális érdeklődés hiánya
• jellemzi.
Munkahelyi és interperszonális kapcsolatok: szociális téren és a
munkájában gátlásokkal küzd, jelentős emberi kapcsolatok kialakítására és
fenntartására képtelen, esetleg acting-out színezetű
követhet
bűncselekményeket
• el.
Személyiségvonások: a humorérzék hiánya, a mások szükségletei és érzései
iránti empátia hiánya, az arányérzék hiánya, a kontrollvesztéssel
dührohamokra
járó való hajlam, illetve kóros hazudozás
• jellemzheti.
Pszichoszomatika: a testi és mentális egészséggel kapcsolatos
hipochondriás aggodalmaktól szenved, illetve különböző szervrendszerek
vegetatív
zavaraitól.
 Az idealizalt targgyal valo kapcsolat
zavarainak vetkezmenye
ko' sorolhatók annakimegfelelően, hogy a trauma fő hatása
3 csoportba
melyik fejlődési fázisban
• 1.) Az empátia korai időszakban mutatkozó hiányának, esetleg a hibás vagy
az eltúlzott empátiának köszönhetően általános strukturális gyengeség,
hézagos, vagy rosszul működő ingergát-rendszer jön létre, mely
diffúz nárcisztikus sérülékenységet
• A leggyakoribb trauma, az anyában való súlyos csalódás, aki a gyermek
szükségletei iránti elégtelen empátiája, vagy egyéb okok miatt nem látta el
azokat a funkciókat, melyeknek önálló működtetésére vagy beindítására
később az érett lelki apparátusnak kellene képessé válnia. (Pl.: ingerekkel
szembeni védelem, a szükséges ingerlés, feszültségoldó kielégülések
biztosítása, önmegnyugtatás, ellazulási Addikciók
!
• 2.) Az idealizált tárggyal való kapcsolat későbbi, ám még mindig
preödipális zavarai megakadályozhatják a pszichés apparátus
alapvető ösztöntörekvéseket kontrolláló, kanalizáló
neutralizáló
és szerkezetének kialakulását. Ennek tüneti
megnyilvánulása lehet, hogy a páciens hajlamos az
ösztönszármazékokat, illetve a benső és külső konfliktusokat újra
szexuális tartalommal megtölteni, ami perverz fantáziák, illetve
cselekmények formájában jelenik
meg Parafíliák
!
• 3.)Ha a traumatikus mértékű csalódás a késői preödipális vagy Ödipális tárgyat érinti, vagy
ha a latenciakor kezdetén a frissen internalizált tárgy részlegesen még mindig idealizált
megfelelője
külső semmisül meg traumatizáló módon, akkor a felettes-én eszményítése nem zajlik
le maradéktalanul, és ebből fakadóan a személy szüntelenül külső ideálokat
• keres,
Erőteljes tárgyéhség, és a hozzá való kétségbeesett ragaszkodásként tűnik fel. Ezektől
személyektől
a azt a megerősítést és iránymutatást várja, amit elégtelenül idealizált
énje képtelen számára biztosítani.
felettes-
• Ezek a szelf-tárgyak azonban nem valódi tárgyak, olyan értelemben, hogy a
szeretete vagy csodálata nem tényleges tulajdonságaik miatt irányul rájuk, a páciens
szubjektum
lelki
csupánmankóként használja őket, ahol az ál-tárgykapcsolat másik személye és
eltörpülnek,
igényei esetleg meg sem
• jelennek.
A psziché szokatlan sérülékenysége és a traumákra adott regresszív reakciója a
latenciakorban
korai természetesen nem csupán az aktuális helyzetből fakad, hanem a gyermek
korábbi traumatikus élményei által is Szekták
determinált. !
 Ö sszegzes
.
• A mentális egészség előfeltétele a személyiség nárcisztikus szféráját tekintve tehát, hogy
gyermek
a fokozatosan felismerje a szelf tényleges hibáit és korlátait, azaz, hogy a
fantáziák köre szűküljön, erejük
nagyzásos
• csökkenjen.
A grandiózus szelf fejlődésének normális fázisában a gyermek önértékelését az erősíti meg,
ahogyan az anya visszatükrözi exhibicionisztikus önbemutatását, illetve, ahogyan egyéb
módon is részt vesz a gyermek nárcisztikus-exhibicionisztikus élvezetében és reagál arra.
• Ebben a fejlődési szakaszban az anya csupán egy tárgyat (Szelf-tárgy) jelent, amely
annyiban fontos, amennyiben részt vesz a gyermek nárcisztikus élvezetében,
csak
megerősítve
ezáltal
• őt.
Ha viszont a grandiózus szelf optimális fejlődése és integrálása zavart szenved, akkor
pszichés
e struktúra ősi formájában marad fenn és hasítás vagy elfojtás, illetve mindkettő
révén elszigetelődhet a reális éntől.
• Az ilyen személyekben változatlanul tovább él az ősi meggyőződés, hogy mindentudók,
illetve nagyszerű, kivételes tehetségek, nem tudják beismerni tudásuk
hiányosságait.
 Pszeudologi
a
• A grandiózus szelf kényszerítő nyomása olyan, tünet értékű hazudozást
eredményezhet,
is melyben saját eltúlzott mértékű teljesítményeiről számol be a
páciens.
• De a hazugságok hátterében állhat az idealizált tárgy iránti szükséglet is.
Ilyenkor a hazugságok egy olyan másik személy nagy tetteit, jelentős anyagi és
intellektuális javait, vagy tekintélyes társadalmi státuszát dicsérik, akit a
páciens vezérének tekint.
• A gyermekkori hazugságok egy része is ezen a háttéren születik, és
leggyakrabban az apára vonatkozik. Ezek a hazugságok, amelyek ebben az
időszakban a fejlődés természetes részeként jelennek meg,
fantáziákká válnak, majd ambíciózus tervekké és ábrándos ideálokká lesznek,
fokozatosan
míg végül jó esetben, helyüket ésszerű cselekvésmintázatok és célok veszik
át.
 Hipohondriazis
• Az irreális tudattalan vagy megtagadott nagyzásos fantáziák, illetve
a lehasított vagy elfojtott grandiózus szelf nyers exhibicionizmusa
lekötik a nárcisztikus libidót, és így elvonják azoktól az énnel
összhangban álló tevékenységektől, törekvésektől és sikerektől,
amelyek a tudatos én-élményhez kapcsolódnak.
• A primitív formáiban felgyülemlett nárcisztikus-exhibicionisztikus
libidó feszültséget hoz létre, így hajlamossá tesz a hipochondriás
rágódás, az öntudatosság, a szégyen és a kínos zavar élményei
iránt. Mindezek mellett a személy kevésbé tudja egészségesen
becsülni önmagát, illetve csökkent mértékben képes tevékenységét
és sikereit az énnel összhangban lévő örömérzettel
átélni.
 Unalom
• A grandiózus szelf nárcisztikus, exhibicionisztikus megnyilvánulásaira a gyermek nem kap
megfelelő választ. Lehet a visszatükrözés, a megerősítés sekélyes, amelynek
felnőttként
hatására unalmasnak, szürkének, életörömtől mentesnek élik meg magukat a
páciensek.
• Az is riasztó és fenyegető lehet, ha a szülők túlzott mértékben üdvözlik és erősítik a
gyermek magamutogató vágyait, és túl sok pozitív visszajelzéssel árasztják el szelf-
• Káros,
jét. ha a gyermek igényeire való tekintet nélkül reagálnak, és saját ambícióik
megvalósítását kényszerítik rá. Ilyenkor előfordulhat, hogy ezek a személyek
kerülni fogják azokat a helyzeteket, ahol szerepelniük kell, illetve rögzülve ehhez
később
archaikus
az grandiózus szelf-hez, továbbra is tökéletesnek és mindentudónak
magukat.
érzik
• Végül az is kedvezőtlen hatású, ha a szülő folyton saját példájával hozakodik elő,
sohasem
számára elég jó, ahogyan a gyerek teljesít, és így önmagát állítja elérhetetlen ideálként a
gyerek
elé.
Egészséges ember nem
unatkozik
 A szelf analízise, a módosítás
lehetősége
• A inárcisztikus személyiségzavar terápiája nagyon fontos, mert
intergenerációs spirált képez!
• A terápiában az áttétel kialakulása biztosítja az elemzés
kiindulópontját, és anyagát.
• A nárcisztikus betegek analízisében két sajátos áttétel jelenik
meg, melyeket elsőként Kohut írt le. Ezek egyike, az idealizáló
áttétel, a mindenható tárgy (az idealizált szülő-imágó) terápiás
mozgósulása, a másik pedig a tükör-áttétel, melynek további
három megjelenési formája van.
 Fuzio, ikerjelenseg, valodi kor-
• 1.) A páciens a grandiózus szelf-jét kiterjeszti a terapeutára, így jön létre a
fúzió. Ebben a páciens a terapeuta személyét csak annyiban veszi tudomásul,
amennyire az hordozójává válik a grandiózus szelf nagyzásos érzéseinek
exhibicionizmusának
és
• .2.) Ha a grandiózus szelf kevésbé ősi formájában éled újjá, akkor alakul ki az
alterego-áttétel, vagy ikerjelenség, melyben a páciens feltételezi, hogy a
terapeuta ugyanolyan, mint ő, vagy nagyon hasonlít saját grandiózus
• szelfjéhez.
3.) A valódi tükör-áttétel, amely a grandiózus szelf terápiás újjáéledésének
legérettebb formája, ahol a páciens már világosan érzékeli, hogy a terapeuta
önálló személy. Itt a terapeutának ugyanaz a szerep jut, mint az anyának
anormális fejlődésben, amikor visszatükrözi gyermeke
exhibicionisztikus
nárcisztikus-
élvezetét.
 Fixacio-
regresszio
• A terápiában az elakadási pontot képező fejlődési szintre való
regresszió, és a megfelelő áttétel kialakulása hosszabb időt vehet
igénybe, mivel közben különböző ellenállásokat is le kell küzdenie
a páciensnek.
• Ha már elérkeztünk arra a patológiás állomásra, ahol a nárcizmus
egészséges fejlődése megrekedt, akkor értelmezések
segítségével megkezdhetjük helyreállítani a fejlődést, azáltal,
hogy a terápiás kapcsolatban újjáéledt fejlődési úton elkísérjük a
pácienst („korrektív emocionális élményben”
részesítve). Vö.: Limited
reparenting!
 A terapia
celja
• A terápia elsődleges célja, hogy ezeket az újra mozgósuló, és
tudat-közelbe került nárcisztikus szükségleteket a páciens is
tudja
el fogadni a felnőtt személyiség kialakulásának egészséges és
szükséges részeként, melyeket fokozatosan
megszelídített
átalakítva, formában beépítse személyisége magasabb szintű
szerveződésébe, energiáikat pedig érett céljai és törekvései
szolgálatába állítsa.
• Lehasított vagy elfojtott nárcisztikus igényeivel szembesülve
azokat elfogadja, és képes legyen ezáltal a tudat ellenőrzése alá
vonni őket.
Otto Friedmann
Kernberg
(1928 Becs-)
• Bécsben született, családjával együtt Chilébe emigráltak a nácik
elől. Biológiát és orvostudományt tanult. Később
pszichoanalízisbe
• ment.
Az 50-es évek végén az USA-ba megy, ott a Cornell Universiy
professzora
lesz.
 Kernberg elmeletenek
alapjai
Kernberg több elméletet integrált, így alkotott átfogó elméletet.
Freud: a veleszületett szexuális és agresszív ösztönkésztetéseink az ödipális
fázisban élesednek ki. Ekkor nagymértékben megnő a lelki sérülés veszélye, mert
olykor nehezen feloldható kihívásokkal néz
Mahler, és Jacobson: gyermek megszületését követő időszakot úgy értelmezik,
hogy ekkor a csecsemő eleinte körvonalazatlan szimbiotikus összeolvadásban él
anyjával és saját személye és én- élményének kialakulása csak hosszú, folyamatos
előre és visszalépő fejlődés során jöhet létre, a szeparáció-individualizáció
folyamata
Klein: a csecsemő nagyon erős és ellentétes érzelemállapotokat él meg, a szeretet
és a gyűlölet ellentéteit, és ezzel küzd aztán, hogy ezt a két állapotot megbékítve
integrálja
 Kernberg elmeletenek fejlodeslelektani
keret
e zavarok a fejlődés megakadásaiként
• Az egyes lelki
1. feladat: Ki kell alakulnia a megkülönböztetésnek az én és te között. A szimbiotikus
egységből kilépve az énképét elkülönítse a tárgy képétől. Tisztázódjon mi van kívül és mi van
belül. Ennek a folyamatnak a kudarca játszik szerepet szerinte a pszichotikus
kialakulásában
2. feladat: A hasítás leküzdése. a libidinális és az agresszióval megszállt én-
és tárgy-reprezentációkat integrálja. Ezáltal az addig polarizáltan erős érzelmi állapotok
szelídülnek, és összerendeződnek az alapvető ösztönképességek. Ennek a fázisnak a
sérülése idézi elő a borderline személyiségszerkezetet és az ebből fakadó
személyiségproblémákat, melyek fontos jellemzője a korai elhárítási formák
3. feladat: A neurotikus szint elérése. Integráció, ambivalencia erősödnek, az intenzív
érzések csökkenése által. A késztetések és hárítások közötti konfliktusok
Érettebb elhárítások
 Szemelyisegfejlodes, mint
internalizacios
folyamat
Kernberg a személyiségfejlődést mint internalizációs folyamatot írja
le, amelynek 3 aspektusa van a fejlődés minden
•szintjén:
1.)én
• 2.)
• tárgy
3.)
affektus szerint minden szituáció egy tárgy és egy én-aspektussal,
Kernberg
valamint affektív komponenssel jellemezhető.
Az affektusok a libidinális és az agresszív késztetések szerveződései.
Mindig a tárggyal való interakció során jönnek létre és
formálódnak.
Fejlodesi stadiumok
I. A normál autizmus vagy 0-1 hónap
stádium differenciálatlan primer
stádium
II. A normális szimbiózis vagy a 2-6/8 hónap
stádium primer, differenciálatlan
tárgyképzet
én- kialakulásának
stádium
a
III. A self- és tárgyképzetek 6/8-16/36 hónap
stádium differenciálódás
IV. aA selfképzetek és tárgyképzetek 36 hónapos kor után (Öedipális
stádium integrációja és az érettebb kor
intrapszichikus struktúrák )
kialakulás
a
V. A felettes-én és az én-integráció A posztöedipális kortól
stádium konszolidációj kezdődően
a .
 A normál autizmus vagy differenciálatlan
primer stádium

A csecsemő életének első hónapja.

Ebben a stádiumban alakul ki fokozatosan a primer
differenciálatlan Self-Tárgy
képzet.
Alapvetően Mahler első szakaszával egyezik
meg.
 A normális szimbiózis vagy a primer, differenciálatlan
én-tárgyképzet kialakulásának stádiuma (2-6/8
honap)

- A gyerek a „jó” (jutalmazó) élmények alapján olyan képzeteket introjektál, amelyek az

és
én-a tárgyképzeteket együtt
tartalmazzák.
- A jó én-tárgyképzettel egy időben kialakul egy „rossz” én-tárgyképzet is, amely
differenciálatlan
primer, képzet, a frusztráló, fájdalmas tapasztalatokat
integrálja.
- Ezek az intrapszichikus struktúrák különböző affektív feltételek mellett szerveződnek
egymástól (a jó / rossz) kezdettől
és
elkülönülnek.
-A primitív pozitív vagy negatív affektus az az első szervező elv, amely a komplex
közös
élményt emléknyomba sűríti (fiziológiai, viselkedéses, affektív, perceptuális történések
internalizálódnak
közösen
)- Bár az affektív tapasztalat struktúrái és az észlelési struktúrák különböznek, az affektív és
perceptuális élmény a legkorábbi életszakaszban mégis közösen tárolódik, a kellemes
kellemetlen
vagy primitív tapasztalat
struktúráiban.
- Az észlelés és az affektus a fejlődés folyamán különválik
egymástól, ez vezet a differenciálatlan én-tárgy képzet
differenciációjához,
fokozatos amelynek első lépéseként a differenciálatlan
affektusok örömmé, dühvé, szorongássá, félelemmé
alakulnak.
- A kezdetben differenciálatlan „jó self-tárgy képzet” a
negyedik
harmadik-hónapban kezd self- és tárgy-komponensekre
differenciálódni, és az én és a tárgy differenciálódása a 7-9
hónapos kor körül zárul. (ez jelenti ennek a stádiumnak a
végét!).
 A self- és tárgyképzetek
differenciálódása
(6/8 – 18/36 honap)

- Ez a stádium a self- és tárgyképzetek egymástól való elkülönülésével, az én és

nem-én elhatárolódásával kezdődik (ezt Kernberg a kielégülés és frusztrációk
megélésének, ellentétes élmények hatásának
- A differenciálódás először a jó self-tárgyképzeten belül, majd a rossz
tárgyképzet vonatkozásában következik
- A folyamat a jó és rossz selfképzetek, illetve a jó és rossz tárgyképzetek
integrációjával zárul másfél és három éves kor
- Az internalizált tárgy-kapcsolatoknak ezen a szintjén való fixáció és/vagy
regresszió határozza meg a borderline személyiség-struktúrát (hasítás, primitív
disszociáció + omnipotencia, tagadás, idealizáció, devalváció, projektív
identifikáció, amely mechanizmusoknak lényege a szélsőséges – pozitív vagy
negatív – affektív jelentés-
- Az én-képzetek és a tárgyképzetek integrációját, a
kialakulását
tárgykonstanciamegelőzi egy olyan szakasz a jó és a rossz képzetek egymás
mellett állnak anélkül, hogy átfogó self- és tárgykoncepcióba
integrálódnának
.- A hasítással a gyerek az anyáról kialakított ideális képet igyekszik
megóvni a róla más kontextusban kialakult képzetekkel
kontaminációtól
való
.- A hasítás oly módon válik elhárító mechanizmussá, hogy aktív
alkalmazására kerül sor szorongás-elhárítási
céllal.
- A hasítási mechanizmusok a fejlődés folyamán fokozatosan megszűnnek,
mivel lehetetlenné tennék a valósághű self- és
tárgypercepciót
 A selfképzetek és tárgyképzetek integrációja és az érettebb
intrapszichikus struktúrák
kialakulása
(3 – 5/6
eves)
- Ebben a szakaszban integrálódik a „jó” és „rossz” énkép és a „jó” és „rossz”
tárgykép, amelyek ettől kezdve teljesebb, valósághű reprezentációkká válnak
kognitív
a szférán
belül.
- Az integráció azonban nem terjed ki az addig hasítás révén elkülönült
szélsőségesen jó én- és tárgy-reprezentációk teljes
tartományára.
- A nem integrálható részek révén alakul az én hármas tagolódása, képződik két
struktúra
új az id és a felettes-
én.
- Az ideális szélsőségesen jó, „mágikus, vágy-meghatározott” tárgy- és
képzetek
self- képezik az ideális én magvát a konszolidálódó felettes-én
előfutáraiként.
-A szélsőségesen rossz tárgy-reprezentációk szintén részben a felettes-
kapnak
énben helyet mint internalizált büntető ágensek, és válnak a szadisztikus, túl
szigorú felettes-én előfutár
részévé.
-A rossz tárgy-reprezentációk másik része viszont az Id-
delegálódik
be és elfojtásra kerül a rossz én-képekkel egységben. =>
Kernberg szerint e szakaszban jelentkezik először az elfojtás
komplex
a elhárítási formák
prototípusaként.
- Az Id Kernberg szerint azt az állapotot őrzi, amelyben az én és a
tárgy még nem különült el
egymástól!
 A felettes-én és az én-integráció

- Az Ödipális stádium végétől egy életen át

tart.
- A reális önismeret és mások realisztikus értékelésére való képesség
kialakulása
- A hasítás helyét a pozitív és negatív élmények integrálása váltja fel, életbe lép a tárgy és az én
minden új élmény mentén való újra-formálásának
folyamata.
- A „tárgy-képzetvilág” ebben a szakaszban kitágul, a szociális csoportot, sőt a kultúrát is
ami lehetővé teszi a kulturális identitás
felöleli,
kialakulását.
- Az egészségesen fejlődő tárgykapcsolati rendszer a személy számára „állandóan növekvő
világot alkot, amely szeretetet, megerősítést és vezérlést
belső
biztosít”.
- Akik érett módon tudnak szeretni, azok olyan tárgyképeket őriznek, amelyek elválás és
veszteség
egyéb esetén is vigasztalni tudnak.
- Ilyen esetben a regresszió nem más, mint a múltban internalizált jó tárgy felelevenítése, amely az
ént újra „ősbizalommal” látja el. (Ez az ősbizalom, ami a szerető anya belső internalizációjából
származik.)
 Otto Kernberg
pszichoanalitiku
személyiségdiagnosztikai
s
rendszer
e
Kontinuum mentén helyezi el a személyiségzavarokat, súlyossági
sorrendbe
• Osztályzásának három
n
• alappillére:
1. Az Ego érettsége és
• integráltsága
2. A Szuper Ego érettsége és
• integráltsága
3. Tárgykapcsolati viszonyulásmódok minősége
 Az Én érettsége,
integráltsága
• Az én funkciók közül kiemeli az elhárító-mechanizmusok, az
ön szabályozó (érzelemszabályozó), integratív funkciók
önfenntartó-
• jelentőségét:
Döntően érettebb (elfojtás és társmechanizmusai) védekezésmódokat
használ-e a
• személy?
Mennyire képes lelki feszültség, szorongás elviselésére (regresszió
• nélkül)?
Mennyire képes impulzuskontrollra, indulatai szabályozására,
késleltetésére,
vágyai kreatív tevékenységben megnyilvánuló
• szublimációra?
Mennyire képes stabil érzelmi állapotok kialakítására, mennyire képes
hangulatát, érzelmi állapotát pillanatnyi hatásoktól
függetleníteni?
• Képes-e önmagáról és a számára fontos személyekről, s egyáltalán
másokról és a külvilág dolgairól egységes és stabil képet kialakítani, mely
a pozitív és negatív vonásokat egyaránt magába
• foglalja?
Az Én tartalmai közül a magasabb rendű humán érzelmek
megjelenésének, vagy hiányának felmérését tartja még fontosnak
(gyász, részvét, együttérzés képessége) - melyek kialakulásában
ugyancsak jelentősége van az integratív én-
• funkcióknak?
Milyen a megfigyelő én-rész fejlettségi szintje? (képesek vagyunk egy
adott időpontban - Kernberg szavaival élve "énünket egy átélő és egy
megfigyelő énrészre osztani", azaz képesek vagyunk arra, hogy miközben
átéljük élményeinket, azokról kívülről nézve is tudunk
gondolkodni)
 A felettes-én érettsége és
integrációja
• Akkor érett és integrált a Felettes Én ha, a környezeti hatásoktól
függetlenné
már vált, mély absztrakt belső értékrendet és egy ehhez
kapcsolódó belső önbüntető-önjutalmazó képességet
• tartalmaz!
A korai felettes-én részek egyrészt túlidealizált, elérhetetlen
követelményeket tartanak fenn, másrészt kegyetlen,
önbüntető
szadisztikustendenciákkal
• rendelkeznek.
Egészséges szerveződés esetén ezekhez a korai felettes-én
integrálódnak
részekhez a reálisabban észlelt szülői követelmények, szülői
büntetések, jutalmak emlékei nyomán kialakuló érettebb felettes-én
részek, és a kevésbé szélsőséges szülői ideálképekből származó
énideál-elemek.
 A tárgykapcsolatok
minősége
• Ez a szempont lényegében a szeretőképességet, illetve az érzelmi
viszonyulásmódokat vizsgálja. (hogyan viszonyul a személy a
fontosabb érzelmi "tárgyaihoz„? ) Hogyan percipiálja, hogyan
képezi le önmagában a másik személyt, hogyan éli meg önmagát
a másikkal való
• kapcsolatában?
Jelenbeli külső tárgykapcsolataink megélése és megválasztása
összefügg azzal, hogy milyen "belső tárgykapcsolatokat"
hordozunk magunkban, múltbeli kapcsolataink
lenyomataként!
• Az érett tárgykapcsolatok bonyolultabb, realisztikusabb és egyenrangú emberi
tükröznek, kevésbé egoisztikus, "érettebb szeretési módokat" tesznek lehetővé. Csak az
tárgykapcsolatok szintjén nyílik meg a lehetőségünk a választásra, a másik fél megértésére,
elfogadására, az adás és kapás

• Az éretlen belső tárgykapcsolatok olyan korai élménymódot konzerválnak, melyben a

gyermeknek még nincs tudomása a másik személy tőle független motivációiról, így nem is áll
módjában azokat figyelembe venni. Ez az ún. "naív egoizmus" különbözik az igazi önzéstől,
mely választáson

• Jelenbeli kapcsolatainkat általában érettebb tárgy kapcsolati mintáink határozzák meg,

bizonyos helyzetekben, regresszív én-állapotokban, korai belső tárgy
aktiválódhatnak. Ilyenkor ennek megfelelően éljük meg a helyzetet, és reflexszerűen
megjelenő érzelmeink és késztetéseink is ennek megfelelőek. Jól fejlett "megfigyelő énrész"
segíthet ilyenkor mielőbb önkontrollhoz bennünket.
 Az érett tárgykapcsolati viszonyulásmód

• A másik személy különálló, bonyolult saját motivációkkal

rendelkező, egységes személyiségként való
• észlelése.
Empatikus megértés, a másik motivációinak tudomásul
• vétele.
Egyenletes érzelmi viszonyulás, összetett, árnyalt érzelmek,
pozitív és negatív érzelmek integrálása. Az érzelmi viszonyulás a
másik egész személyiségének szól. Mély, stabil kötődésre
képesség
való
• .Kölcsönösség, a kölcsönös befolyásolási lehetőség élménye, nyílt,
reális befolyásolási módok, a másik motivációinak figyelembe
vétele, adni-kapni
tudás.
 Az éretlen tárgykapcsolati viszonyulásmód fontosabb
jellemzői
• Nem képes az egyén a másik személyt tőle függetlenül létező, önálló
motivációkkal rendelkező, egységes személyiségként
• észlelni.
Az én-határok hiányozhatnak (pszichotikus állapotban), részlegesen
átjárhatóak lehetnek (a projektív identifikációk idején), a másik
személyt az egyén saját részeként, meghosszabbításaként kezelheti,
vagy önmagát a másik részeként élheti meg (ilyen módon
viszonyulhatnak a nárcisztikus személyek csodálóikhoz, vagy az
általuk csodált idealizált
• személyekhez),
A másik személyt teljesen jó vagy teljesen rossz, idealizált vagy
leminősített, értéktelen személyként észleli, és ezek a képek egyazon
személyre vonatkozóan is
váltakozhatnak.
• Kevéssé képes empátiára, a tőle független saját motivációit pedig nem
képes
• észlelni.
A másik személyt eszközként használja céljai
• eléréséhez.
Követelő, egyoldalú elvárások, kölcsönösség hiánya,
elvárások: csodavárás, olyan fantázia, hogy a másik kérés nélkül, magától
omnipotencia-
is tudja (tudnia kell), mit várnak
• tőle.
Az elvárások frusztrációja esetén a pozitív tárgyképzet negatívra
• váltása.
Kiszolgáltatottság-érzés a
• kapcsolatban.
Szélsőséges és változó érzelmi viszonyulás, pozitív és negatív érzelmek
integrálatlansága. A kötődés nem a másik egész személyiségének szól,
hanem csak annak szükségletkielégítő vagy frusztráló
részének.
 Szemelyisegszervezodesi
szintek
• Kernberg az Ego érettsége és integráltsága, a Szuper Ego
érettsége és integráltsága és a Tárgykapcsolati
viszonyulásmódok minősége alapján 3 alapvető
személyiségszerveződési szintet különít
• el:
Neurotiku
• sBorderlin
• ePszichotikus
(ésszint
egy neurotikus és borderline közötti köztes szintet is
elkülönít)
 Neurotikus
szint
• Erre a szintre érett és integrált felettes-én és én struktúra, érett
tárgykapcsolati viszonyulás mód jellemző.
• Az én-határok stabilak, a személyiség döntően elfojtással és
társmechanizmusaival (áttolás, izoláció, reakcióképzés)
• A személyiség egyetlen problémája a felettes-én túlzott szigorúsága.
Mivel a felettes-énnek az Énhez való integrációja megtartott, a
felettes-én szigorúsága elsősorban a személyiség belső
konfliktusához, belső feszültségéhez vezet, tudatos szintű, vagy
elfojtott negatív önkép, alacsony önértékelés, bűntudat, gátlásosság
lesz a
• Ide tartoznak a depressziós, fóbiás, kényszeres, hisztériás
 Köztes
szint
• Erre a szintre a felettes-én integráció enyhe zavara, az
struktúra
én- mérsékelt éretlensége
• jellemző.
Az éretlen, szadisztikus felettes-én részek jelenléte, illetve a
felettes-énnek az Énhez való hiányos integrációja miatt a
személyiség kevéssé (illetve nem mindig) képes bűntudat
megélésére olyan helyzetekben, mikor ez indokolt lenne.
• Ugyanakkor kívülről éli meg az ítélkezést, másokat érez
indokolatlanul kritikusnak, ítélkezőnek magával szemben. Mindez
paranoid tendenciákhoz
vezet.
• Az érett én-funkciók, ezen belül az érettebb elhárítások dominanciája mellett -
ezen a szinten - gyakrabban jelennek meg éretlenebb én-funkciók, éretlen
elhárítások - hasítás és társmechanizmusai is. Az érettebb és éretlenebb
funkciók
én-
• keverednek.
Kapcsolataikban a tartós kötődésre való képesség és bizonyos fokú kölcsönösség
mellett szintén gyakran megjelennek infantilis viszonyulásmódok - pl.
követelőzés
•…A hasítás nem domináns elhárítás, a self-képzet nem válik olyan töredezetté,
amint
borderline szinten. A fenti zavarok komoly értékrendbeli ellentmondásokhoz,
hangulati, érzelmi labilitáshoz, önertékelési hullámzásokhoz vezethetnek - de
identitászavar nem alakul
• ki!
Ide tartoznak a szadomazochisztikus, a passzív-agresszív személyiségek, és a
dependens és nárcisztikus személyiségek egy része.
 Borderline
szint
• Erre a szintre a többé-kevésbé megtartott én-határok mellett a felettes-én integráció
súlyos hiányossága, éretlen én-funkciók és a hasításos védekezés dominanciája jellemző,
éretlen belső tárgykapcsolatokkal, éretlen kapcsolati
• viszonyulásmódokkal.
A felettes-én zavara és integrálatlansága a bűntudatérzésre, önkritikára való
csökkenésében vagy hiányában, paranoid élményekben, súlyos esetben antiszociális
képesség
viselkedésben nyilvánulhat
•Ameg.
hasítás és egyéb éretlen védekezésmódok dominanciája állandó akadályai az
integrációs folyamatoknak, a további én-fejlődésnek. Kernberg ezzel magyarázza a
én-funkció hiányosságát, éretlenségét, a pregenitiális és genitális szexuális
többi
integrálatlanságát,
igények a magasabb humán érzelmek hiányosságát és az ún. "én-gyengeségi"
tüneteket. A hasítás akadályozza az egységes self-képzet és egységes tárgy
létrejöttét,
képzetek így az érettebb tárgykapcsolatok kialakítását
• Ehhez
is a szinthez tartoznak a szkizoid, szkizotípiás, paranoid, a borderline személyiségek,
valamint a dependens és a nárcisztikus személyek egy része
is.
 Pszichotikus személyiségszerveződési
szin
t
• A személyiség hajlamos az én-határok felbomlására, a
realitáskontroll elvesztésére, azaz tartós pszichotikus állapotok
kialakulására
.
 Borderline szemelyisegszervezodes
Tüneti
• Neurotikus jellegű tünetek: nem feltétlenül, de gyakran jellemzik a
jellemzők
borderline személyiséget. Jellegzetes az állandó szorongás és a
többszörös, akár tömeges tünetképződés (többféle fóbia,
konverziós
kényszer, hisztériás tünetek). Jellemző a testtel, egészséggel kapcsolatos
állandó gond és a paranoid színezet (piszoktól, fertőzéstől,
való félelem, tisztasági kényszerek, konverziós testi
mérgeződéstől
hipochondriás
panaszok, félelmek, szociális fóbiák, mások nézésétől, ítélkezésétől
való félelem). A többszörös, sokszínű tünetképzés sokkal inkább jellemző
aborderline betegekre, mint a neurotikus
• személyekre.
Depresszió: nem bűntudattal, hanem ürességgel, tehetetlenséggel,
elhagyatottság élménnyel
jár. .
• Pszichotikus tünetek: a borderline személyeknek általában megtartottak
én-határaik és realitáskontrolljuk, de átmenetileg, rövid időre kerülhetnek
pszichotikus állapotba alkohol, drog, stressz hatására, vagy számukra
kapcsolatokban (ez lehet a terapeuta is) megélt konfliktus
• Általában az egész személyiséget - a tüneteket, a viselkedésproblémákat is
- a labilitás, a változékonyság (némely formánál pl. a szkizoid
személyiségnél az ellenkező, túlzott merevség, hidegség, amely azonban
átcsaphat hirtelen indulatosságba) jellemzi. A labilitás e személyiség
legstabilabb tulajdonsága, alapjellemzője ("stabilitás a
• A biztos diagnózist az énstruktúrák hiányosságából, integrálatlanságából
adódó ún. speciális és nem speciális" éngyengeség-jellemzők" adják.
("Speciáis" = specifikusan a borderline zavarra
 Nem specifikus éngyengeség
• csökkent szorongástűrés
• csökkent impulzuskontroll
• csökkent szublimációs készség = az örömmel kísért kreativitásra
való képesség
gyengesége
 Specifikus éngyengeség-
jellemzők
• Primer folyamatos gondolkodásra való hajlam.
• Hasítás és más primitív védekezésmódok megjelenése
• A hasítás következménye a Selfre, az önképre vonatkozóan: az
énélmény töredezettsége, azaz identitászavar,
• identitásdijfúzió.
A töredékes önkép részek dijferenciálatlansága (nem részlet
gazdag az önképük), váltakozó szélsőségessége: mindenhatósági
fantáziák váltakozása tehetetlenségélménnyel,
élménnyel.
üresség- A negatív, leértékelt önkép-részek kivetítése
személyekre
külső
.
A hasítás és egyéb kóros mechanizmusok következménye a külső
kapcsolatokra: a számára fontos személyekről nem képes
és reális képet alkotni.
egységes
Szélsőséges, jó-rossz, illetve torzítottan idealizált és leminősített
képek keletkeznek, és ezek váltakozva jelennek meg a
élményvilágában
személy ugyanazon másik személyre vonatkozóan
• Terapeuta-páciens viszonyban is
is
megjelenik!
• A borderline-ok kapcsolataiban különösen gyakori jelenség a
projektív
• identifikáció.
A borderline-ok jellemző kapcsolati problémája az intimitástól
való félelem, és az ezzel párhuzamos, illetve váltakozó,
szoros
egészenközelség, szimbiotikus kapcsolat utáni vágyódás. Ennek
tárgykapcsolat-elméleti magyarázata az, hogy ezek a
az egyéni fejlődés "újraközeledési" fázisában rögzültek volna, és
személyek
ennek megfelelő belső tárgykapcsolatot őriznek. A
távolság
közelség-keresése, az egyik végletből a másikba való menekülés
mindenesetre
valóban.
• Gyakori probléma az egyedüllét elviselésének képtelensége, ami a szeparációs
szorongás mellett az üres önképpel, a kiürült self-élménnyel lehet
összefüggésben
.
További érzelmi és kognitív zavarok - melyek szintén befolyásolják a társas
kapcsolatokat
• a magasabbrendű humán érzelmek gyengesége, hiányossága (gyász, részvét,
(is):
hála);
• az érzelmek élményszintű átélésének nehézsége (alexitimiás
• vonások);
az örömképesség
• gyengesége;
szimbolizáció zavara - az érzelmek, belső tartalmak, élmények
verbalizációjának nehézsége, és a részben ezzel összefüggő fokozott "acting
out" -készség. a "megfigyelő énrész"
gyengesége.
 A nárcisztikus személyiség
• Felfokozott önértékelés, különlegesség
• Ennek ellenére önérzeti sérülékenység, túlérzékenység a
• -Csodálókra van szükségük, elengedhetetlen számukra a külső siker.
sikeresség hiánya esetén gyakran unatkoznak, vagy nyugtalanokká válnak.
szociális teljesítményre képesek a külső elismerés érdekében, de önmagában
az alkotó tevékenység nem okoz örömet számukra. A siker érdekében
teljesítményekre lehetnek képesek, de alkotásaik gyakran felszínesek.
Gyakran töltenek be vezető pozíciót, felszínes alkalmazkodásra
• Felszínesen jó alkalmazkodásuk ellenére súlyos zavarok mutatathatók ki
közeli emberi
• Másokat vagy leminősítenek, vagy fenyegetőnek látnak, vagy
• Az idealizált személlyel való kapcsolat is saját nagyságuk feltöltését szolgálja,
birtokolják, a saját részüknek érzik. Ha nem teljesíti kívánságaikat, ejtik. Leminősítik
őket, megszűnik számukra a másik személy fontossága. Gyakran
idealizálják, de csak addig, míg csodálatot várhatnak tőlük, vagy más okból nem ejtik
csodálóikat
őket. Gyakran a többi embert különlegesek és értéktelenek két csoportjára
• osztják.
Empátiájuk gyenge, nem tudják mások érzelmeibe beleélni magukat. A külvilág
személyeit árnyalakokként észlelik, nem is törekednek mások megismerésére.
embereket
Az eszközként használják céljaikhoz, ha nincs valakire szükségük,
• eldobják.
Érzelmeik felszínesek, differenciálatlan ok. Egyáltalán nem vagy kevéssé képesek hála,
gyász, szánalom, együttérzés, bűntudat és "igazi" depresszió (bűntudattal)
• átélésére.
Mások teljesítménye vagy előnyös tulajdonsága láttán kínzó irigység tölti el őket,
rosszul viselik, ha valaki jobb, szebb, ügyesebb stb. náluk. Mások teljesítményét
lebecsülik, ugyanakkor másoktól mértéktelen csodálatot
várnak
• Kapcsolataikban hidegek, távolságtartóak, intim kapcsolatot nem igényelnek, nem
tudnak mélyen szeretni, nem is fogadják el mások szeretetét. A számukra
átmenetileg fontosnak tűnő idealizált személyekkel úgy bánnak, mintha részüknek
tekintenék, tulajdonuknak tekintik a másik nagyszerű tulajdonságait, és azt várják,
hogy a másik minden igényüket teljesítse. Ugyanakkor irigységük miatt nehezen
viselik, ha mások valamiben jobbak náluk, ha másoktól kaphatnak valamit. Éppen
az a tragédiájuk, hogy nagyon sokat várnak másoktól, viszont nem képesek semmit
elfogadni. Ha valakitől kaptak valamit, azt vagy letagadják önmaguk előtt, vagy
eleve magukénak tekintik hogy ne kelljen irigységet átélniük
• Felduzzadt önképük időnként összeomlik - pl. sérelemre vagy külső sikerek
hiányában. Ezzel kapcsolatban nem bűntudatot, önvádlást, felelősségtudatot,
hanem önsajnálatot, tehetetlenséget, szerencsétlenség-érzést élnek át. Ez a
nárcisztikus depresszió nem jár bűntudattal, önvádlással. Egyebekben azonban
súlyos depressziós kép alakulhat ki, és az önagresszivitás a bűntudat hiánya
ellenére is intenzív lehet, nagy
szuicidveszéllyel!
• Impulzuskontrolljuk, feszültségtűrésük általában jobb, mint a
borderline személyeké, kivéve az önérzeti sérelem eseteit, amire
érzékenyek. ilyenkor kontrollálhatatlanná válhat
("nárcisztikus
dühük düh"). Más esetben a távolságtartás
védekeznek,
fokozásával visszavonulnak, és elmerülnek nagyzásos
fantáziákban, melyek segítségével sikerül a helyzetet úgy
felfogniuk, hogy ők maradnak fölényben, így a kritika nem sérti
őket. Ez a feszültségelviselési forma azonban nem jelenti azt,
hogy a realitással valóban szembe tudnak nézni. Látszólagos jó
kontrolljuk miatt meglepő, amikor a terápiában esetleg hirtelen
regresszióba
kerülnek.
• Kernberg szerint e betegek korai agressziófejlődése kórosan
agresszivitást
intenzív mutat. Igen nehéz megítélni, hogy adott esetben mennyire
felelősek ezért a genetikus, konstitucionális faktorok - veleszületetten
agressziókészség,
fokozott csökkent szorongástűrés vagy fokozott szorongáskészség
és
- mennyiben felelősek az első életévek valós frusztrációi.
• A szülők gyakran rideg emberek, rejtett, de igen intenzív agresszióval. Gyakori
az olyan anya (vagy anyapótló), aki felszínesen jól funkcionál egy látszólag jól
működő családban, de bizonyos érzéketlenség, hidegség, közöny vagy ki nem
mondott agresszió jellemzi. Amikor a gyermekben egy ilyen közegben komoly
mértékű orális frusztráció, megbántottság, agresszió keletkezik, szükségessé
válhat, hogy védekezést építsen ki az extrém mértékű irigység, düh, gyűlölet
ellen.
• Ha tényleg volt valamilyen tulajdonságuk, ami miatt mások
valóban irigyelhették, csodálhatták őket. Ezek a tulajdonságok
menedékké válhatnak az ellen, hogy a szeretetlenséget és a
következményes bosszúálló dühöt túlságosan átérezzék. Néha
éppen az teszi különlegessé e gyermeket, hogy egyébként hideg
anyja nárcisztikusan használja a gyermek valamilyen tehetségét,
különleges tulajdonságát - elindítva ezzel a különlegességtudat
fontosságába való kapaszkodás útján. Az ilyen gyermek azt
érzékeli, hogy az anya számára csak különleges tulajdonságai
számítanak, csak ezekre kap odafordulást. A gyermekeknek
gyakran a család szerkezetében van központi
szerepük.
• Ha a leírt mechanizmus egyszer beindul (az önképnek az ideálképekkel
való összeolvadása), állandóvá válik, önrontó kört fenntartva a függőségtől
való félelem, az öncsodálat és mások lenézése között.
• betegek legfőbb félelme, hogy másoktól függjenek, mert az
kiszolgáltatottságot, csalódást, kifosztottságot jelent számukra, irigységet,
dühöt kelt bennük. Minden olyan helyzet, ahol függőnek érzik magukat, a
korai fenyegető alaphelyzetet idézi fel.
• függésre való képtelenség döntő jellegzetességük. Az idealizált személytől
való függésük látszólagos teljesíti, amit várnak tőle, amint korábbi
bálványuk trónfosztottá válik, azonnal érdektelenné lesz számukra -
ilyenkor derül ki, hogy tulajdonképpeni kapcsolat nélkül, nárcisztikusan
használták
.
 A pszichoanalitikus szempontu
fejlodeslelektan kotodeselmeleti
alapjai
 Anya-magzat
kapcsolat
• Piontelli ikrek (1992): Kimutatták, hogy kongruencia van a perinatális és
a posztnatális személyiségben! (Intrauterin kommunikáció
• jelentősége!)
A terhesség a perinatális gyermek és az anya között zajló,
aktív
folyamatos,
• párbeszéd.
Ezért a születés előtti időszak jelentős hatással van a személyiség
fejlődésére
• .Az anya nemcsak biológiai funkciókat biztosít, hanem kapcsolatba is lép
a
• magzattal.
A magzati lét egy közös univerzális tapasztalata mindenkinek
(archetipikus?
• )Anya-magzat kapcsolatanalízis! /Hidas-
Raffay/
 Kompetens
magzat
A magzati idegrendszer
fejlődése:
-7,5 hetes abortált magzatoknál figyelték meg, hogy a szájzug szőrrel való
érintésére fordítja a fejét (ektoderma az idegrendszer és a bőrszövet is!).
az érintés kulcsszerepet tölt be a korai agyi
Tehát
organizációban
Mozgásfejlődés
:3 fajtáját lehet
megkülönböztetni:
1.) Önindította aktivitás (spontán, belső indíttatású) kéz érinti az arcot, testet,
száj nyitás és zárás. Végtag kinyújtása, saját tengely körül forgás,
szopóreflex.
fejfordítás, Ezek funkció-gyakorlások. Célja: csont és izom fejlődést
keringési
biztosít, pangást akadályozza, mozgásbegyakorlást szolgálja
kommunikációs
és eszköz. Pszichológiai szempontból itt jelenik meg az
érdeklődés, a temperamentum jellemzők, az explorációs
igény.
2.) Reaktív viselkedés: környezeti ingerekre ad védekező
(Zenére
mozgást.megnyugszik, vagy felélénkül, amniocentézis során a
magzat menekül a tűtől). Pszichológiai szempontból copingnak
tekinthető. Az önvédelmet, a megküzdést bizonyítja és igen korai
önregulációs viselkedésnek
tekinthető.
3.) Interaktív viselkedés: Érintési ingerre a magzat mozgással reagál
(születés után ez korlátozottá válik). Pszichológiai szempontból itt
megjelenik a szociális kapcsolatok igénylése, emlékezés, tanulás,
kommunikáció, egyéniség,
személyiség.
Érzékszervek
:Kezdetben globális reakciókat mutat, csak később válik specifikussá.
Legkorábban a tapintás és az ízérzékelés fejlődik ki. Bőr érintés,
kiemelt
nyomás
jelentőségű.
Ízlelés: a babák magzatvizet nyelnek. A magzatvíz nyelés szabályozója az
éhség, tehát a magzat ismeri az
éhséget.
Szaglás: A magzatvíznek van illata és a babák szaglása kitűnő. A születés
után szaglásával fedezi fel a világot. Képes a szagokat differenciálni,
felé
édesfordítja a feját, szívritmusuk, légzésük lassul (ezek a figyelem
jelei)
Hőérzékelés: a magzat reagál a környezeti hőmérséklet változásaira.
anya
Lázasesetén nyugtalan lesz. Az újszülöttek is közelednek a
hőforráshoz!
Hallás:
Az anyaméh nem csendes hely! (anyai szívdobogás, nagymozgások
hangjai, gyomor-bélmozgások hangja…). A hallórendszer a 20. hét
végére válik teljesen
működőképessé.
Éles zajra félelmi reakciót
mutat.
Az újszülött a nyugodt anyai szívhangra megnyugszik. Felismeri a
szülők
hangját.
Látás
:Van fény az anyaméhben, ha valami felvillan a hasfal előtt akkor
magzati
a szívritmus lelassul. A látás a 7. hónapban alakul
ki.
Alvás/
Léteznek alvás-ébrenlét szakaszok a magztai korban is. (pék és kocsmáros
asszonyok
7. hónaptól van REM fázis /4X annyit tölt REM fázisban, mint az újszülöttek,
mert már nem fér el és az aktivitási igény agyi aktivitássá
Érzelmek
Találkozik a magzat is a kellemes, kellemetlen dimenzióval és reagál is
Tanulás
Az érzékszervek a 3 trimesztertől kifejlődnek. Tanítható (mese
befejezetlenül
Emlékezés
:Női hangok közül kiválasztja az anyáét. Az intrauterinben
megszokott zajokra extrauterin sem ébrednek
fel!
 Perinatalis
stressz
Az anyi stressz egyben magzati stresszt is jelent. Stresszel terhelt
terhességből született
• -kevesebbet
csecsemők:
• alszanak
-nyugtalanabbak,
• ingerlékenyebbek
-alacsonyabb a születési
• súlyuk
-nagyobb fogékonyság a
megbetegedésekre
 Veleszuletett
szocialitas
Már a 9 perces újszülöttről bizonyítható, hogy preferálja az emberi arcot. Tehát
újszülött veleszületetten szociális lény, az első pillanattól kezdve preferálja a
ingereket, tehát nyitott az anya tükröző viselkedésére, következésképpen a
ingerek szempontjából potenciálisan kompetensnek tekinthető a csecsemő. E
potencialitás megjelenésének elengedhetetlen feltétele, a megfelelően válaszkész
anya jelenléte. Az anya-gyerek összjátékban kiemelkedően fontos a szinkronicitás és
szenzitivitás, de a „definiáló hatalommal” az anya van felruházva. Az anya-gyerek
kapcsolatnak tehát természetes asszimetriája van. A fejlődést pedig az anya-gyerek
közti harmónia biztosítja.
Az anya-csecsemő páros evolúciós diádnak
A veleszületett szocialitás evolúciós alapja, a kétlábon járásban, a megnövekedett
koponya méretben és az egyre szűkülő csípő méretben keresendő. Mindezek által
igen kora szülötten jövünk a világra, így szükségünk van arra, hogy a „Jelentős Másik”
kooperatív gondoskodását kiváltsuk ezzel biztosítva az életben maradásunk
 Az anya- gyerek kapcsolat
megkozelítesenek
lehetossegei
A korai szülő-gyermek kapcsolat a csecsemő egyik legfontosabb, és
a későbbi viselkedését jelentősen befolyásoló kapcsolata.
Ainsworth és Bell “kompetens anya-csecsemő párról”ír.
Wachs és Gruen pedig hangsúlyozzák, hogy “ a csecsemő szociális
kompetenciája addig terjed, amíg mások figyelmét és kooperatív
gondoskodását ki tudják váltani”. Nyilvánvaló, hogy a csecsemő
csak megfelelő anyai válaszkészség esetén lehet kompetens.
Vagyis akkor, ha az anya rendelkezik a szükséges érzékenységgel
csecsemő
a jelzéseinek felfogására, és azokra az üzenetek
tartalmával összhangban reagál. (Ranschburg és Horváth,
1985)
• a kezdeti magyarázatok csecsemőotthonokban végzett
megfigyelésekből indultak
ki:
Megfigyelték azt, hogy az itt nevelt csecsemők számos rendellenes
viselkedésformát mutattak, visszamaradnak a fejlődésben és
nagyobb arányú a fizikai megbetegedéseiknek a száma is. (Spitz,
Bowlby) Megfigyelések azt mutatták, hogy ebben az esetben az
anyával való testi kontaktus hiánya, az anya csecsemőjével
játékának
való a hiánya, illetve a törődés elmaradása okozza a
problémát
.
Harlow és Harlow majmokkal végzett kísérletei később ennek a
mechanizmusát-majmokkal végzett kísérletek során-tisztázták, és
azt is sikerült kimutatni, hogy a csecsemő fejlődésésében is vannak
specifikus ingerigények, amellyek nélkülözhetetlenek mind a
pszichológiai, mind a biológiai fejlődéshez, s amelyeket az
szokványos
anyák- esetben-észrevétlenül megadnak a csecsemőnek
(Füredi és Buda,
1986).
Az anya személyiségzavarával kapcsolatos megközelítés: Vannak
helyzetek
olyan mikor az anya ezeket a korai ingereket nem képes megadni
csecsemőjének,
a ilyen például az anya személyiségzavara (Füredi és Buda,
1986).
Nevelési elvek felőli megközelítés: Léteztek olyan rosszul
nevelési elvek is amelyek egy adott kultúra sajátságaiból fakadnak (pl.:
értelmezett
karra vevés tilalma). Ide tartozik az az eset is amikor a szülés körüli
problémák miatt a csecsemőt elválasztják az anyjától, például koraszülés
esetén. Ezen esetekben csaknem mindig átmeneti zavarok támadnak az
anya-gyerek kapcsolatban, ami a csecsemő viselkedési problémáiban
mutatkozik meg: sírás, nyugtalanság, táplálkozási zavarok,
tünetek. (Füredi és Buda,
vegetatív
1986).
Az anyai viselkedés etológiai oldala: Felfigyeltek arra, hogy a
csecsemővel való kapcsolatnak az anya számára is imprinting
értékű. Megfigyeltek hasonló de gyengébb effektust apák
esetében is (ezért is terjed egyre jobban az apás szülés, mert ha az
apa is segédkezik, akkor azonnal kialakul a megfelelő fizikai és
érzelmi kapcsolat).(Fürediés Buda,
1986)
A fenti megközelítések, mind a korai inger-depriváció jelenségéből
indulnak ki.
Hormonális változásokkal kapcsolatos megközelítések: Az anya-
kapcsolat zavarait gyakran magyarázzák a szülést követő
változásokkal. De feltétlenül szükséges figyelembe venni a családi életmód
változásait és a csecsemő pszichikus hatásait is. Ezt bizonyítja, hogy az apák
is gyakran mutatnak posztnatális pszichikus kompenzációt, sőt adoptív szülők
is gyakran tünettel reagálnak a vágyott gyerekre (Fürediés Buda,
A családdinamikai megközelítés: A szülés után megjelenő családi dinamika
megértése a család patogenetikai szerepének megértése szempontjából
nagyon jelentős. Ilyenkor nem csak a szülők személyiség tényezői
számítanak, hanem felszínre kerülnek a házasság mélyen lappangó
tisztázatlanságai, problémái is. A viszonyokat még zavarhatja az anya és
apa szülői családjának beavatkozása is.
Mélylélektani megközelítés:
Látható, hogy a születés utáni időszaknak nem véletlenül tulajdonítottak
ilyen jelentős, szinte determináns jelentőséget a mélylélektani
irányzatok, különösen a pszichoanalízis. A pszichoanalitikus felfogásnak
abban bizonyosan igaza van, hogy a korai anya-gyerek kapcsolat
kórnemző
zavara lehet. A gyermeki én fejlődését az anyai viselkedés
inkonzisztenciája és a gyermek érzelmi biztonság igényének frusztrációja
jelentősen károsíthatja. A gyermek tüneti reakciói a gyermeknek
általában fokozzák az anyának azokat a megnyilvánulásait, melyek a
kisgyermek számára frusztrálóak, szorongáskeltőek. Így kóros
indulhat meg, amit a gyerek traumaként élhet át.
körforgás
Klinikai szempontú megközelítések:
Azt tartják jelentősnek, hogy a család nem tanítja meg idejében, vagy
megfelelően az indulati szabályozást, a frusztráció toleranciát, a
konstruktív konfliktus megoldást és a konfliktuskerülést. Tehát nem
megfelelő
ad eszközöket a gyermeki én számára és ezért jut a
adaptációs
személyiségzavarokra, és esetleg emiatt
dezorganizálódik.
Behaviorista és szociálpszichológiai megközelítés:
A nevelés, bánásmód kérdése a behaviorista, majd a szociálpszichológiai
elméleteken belül került az érdeklődés középpontjába. Ezen elméletek a
személyiségfejlődés szocializációs oldalát vizsgálták és a gyermekkori
kóros hatásokat tették a kóros vagy inadaptív viselkedésért
felelőssé.
A szociális tanulás elméleti megközelítés:
Ezen irányzat képviselői jelentősnek tartják, hogy a család nem
mindig biztosítja a megfelelő szereptanulási feltételeket, vagy
azért mert nincs megfelelő minta az adott szenzitív periódusban,
vagy ha van, az torz, vagy inadekvát. A szereptanulás az
identifikációs folyamatokban megy végbe. Az identifikáció legelső
és legerősebb mintája a szülő, ezért a szülő személyiségének
zavarai, problémái az azonosulási folyamatban átadódhatnak a
gyerek személyisége
számára.
A gyermekpszichoterápiás megközelítés:
A gyermekpszichoterápiás irányzatok többsége a családra próbál
hatni, mivel a gyerek a családi probléma tünethordozója. A gyerek
nemcsak reagál a családi problémákra, hanem tüneteivel,
viselkedésével-tudattalanul-aktívan próbálja befolyásolni azokat. A
szülők is tudattalanul váltják ki gyermekeik neurózisát,
teljesítményzavarait, kríziseit, viselkedési anomáliáit (Füredi és
Buda,1986).
A fenti megközelítési lehetőségek sokszínűségéből is látszik, hogy a
korai szülő-gyerek kapcsolat csak komplex módon értelmezhető!
 A terhesseg
pszichologiaja
• A terhesség -pszichológiai szempontból- krízis állapot (Szeverényi, 1986). A
krízis helyzet adekvát megoldása biztosítja a nő számára a személyisége
további fejlődését, az anyaszerep kialakulását és annak integrálódását.
A terhességgel megváltozik a nő kapcsolatrendszere. Változik a kapcsolata
férjével,
a akivel együtt az új szerepre, a szülőszerepre készülnek és változik
kapcsolata
a a saját anyjával is, mert gyerekszerepből, egyenrangú
kerül.
szerepbeVáltozik az önmagához, a saját nőiességéhez való viszonya is. Nem
sorban
utolsó pedig megváltozik a tágabb szociális környezet reagálása is.
eltávolodik
Átmenetilega munka világából is, illetve barátai kapcsolatai is változnak, mivel a
várandós nő keresni kezdi a hasonló élethelyzetben lévők
társaságát.
A várandós nő sok elvárással találkozik mind a társadalom, mind a szűkebb
család részéről, de ezen elvárásokkal nem mindig képes
azonosulni.
A várandós nők érzésvilágának a változása a trimeszterek
folyamán
:Birbing (1961) felosztása arról, hogy mi az értelme a terhesség
egyes
• 1. trimeszter: feladata a lélektani ráhangolódás, és ezáltal a
szakaszainak:
terhesség elfogadása, és a magzat önnön részének
• tekintése.
2. trimeszter: feladata a gyermek, mint önálló lény elfogadása,
belső elkülönülés
• 3. trimeszter: feladata a külső szintű elválás, leválás a gyerekről.
(Varga, Suhai-Hodász,
2002.)
A terhesség időszaka erős befolyással bír a korai anya-gyerek
kialakulására.
kapcsolat Egy vizsgálat (C. Molnár, 1982.) kimutatta, hogy a korai
gyerek
anya- kapcsolat időszakában azok az anyák mutatnak magas neurocitást,
akiknek a saját anyjukkal való kapcsolata a a negatív anyaidentifikáció mentén
jellemezhető. Ezekben a nőkben nem indul el a pozitív anyai
attitűd.
Az intrauterin életidő jelentős hatással van az extrauterin életre A gyerek
fejlődése az anyával való interakció függvénye. Az anya a magzat környezete,
nyújtja
ő a biológiai biztonságot, majd az extrauterin korban ő teremti meg az
újszülött számára az elengedhetetlen szociális biztonságot. Az ember
koraszülötten jön a világra. Ennek oka a medence és a szülőcsatorna
szűkülésében, illetve a megnövekedett agytérfogatban keresendő. Ezért
elengedhetetlen, hogy a biológiai biztonságból való korai kikerülés szociális
biztonsággal kompenzálódjon. (Bereczkei,
2003.)
Mind az anyát érő stressz, mind az anya személyisége alapjaiban
befolyásolja a csecsemő fejlődési lehetősségeit. Thompson patkányokon
végzett kísérletei szerint a prenatális stressz hatása
átívelőnek
generációkon bizonyul. A kísérlet szeint a stresszelt patkányok
egészen
kicsinyei a felnőtt korukig szorongást és zavarodott
mutattak,
magatartást de nem csak a magzati korban stresszel, később anyává
patkányoknál
váló volt megfigyelhető kevesebb megtermékenyítés,
spontán
több vetélés, vaginális vérzés és hosszabb terhesség, hanem még a
gyermekeiknél is. Sőt, még az unokák is kevésbé voltak
életképesek.
Az intrauterin stresszt átélt gyermekekről pedig tudjuk, hogy felnőve
szorongóbbak, konfliktus kerülőbbek
lesznek.
Az anya terhességhez való tudatos és tudattalan beállítódása nagy
jelentősséggel bír a magzat születés utáni fejlődésére. Rottmann (idézi:
Raffai, 1997.) vizsgálta az anyák tudatos és tudattalan beállítódásait a
terhességgel kapcsolatban. Négy csoportot különített
• Ideális anyák: akik tudatosan és tudattalanul is elfogadják a
el:
• terhességet.
Hideg anyák: akik tudatosan elutasítják, de tudattalanul elfogadják a
terhességüket
• .Ambivalens anyák: akik tudatosan elfogadják, de tudattalanul
elutasítják a
• terhességet.
Katasztrofális anyák: akik mind tudatosan, mind tudattalanul elutasítják
a
terhességüket.
 Kompetens
csecsemo
-vizsgalati
modszerek- a fixáció időtartamából következtetünk
• Preferencia-paradigma:
hogy
rá, melyik tetszik neki (pl.: melyik arcot nézi
• tovább)
Habituációs-paradigma: Egy inger prezentálása után egy idő múlva
lankad a figyelem (habituálódott, egy új inger felkelti a figyelmet,
tehát diszhabituálódott. (szopóaktivitással is lehet
• mérni)
Meglepődési pareadigma: akkor lehet használni, ha a
csecsemőnek van egy bizonyos elvárása, de nem az történik (női
arcot mutatnak, de a hang nem a szájából jön). Már az 1
hónaposok is meglepődnek rajta. Ilyen a „still-face” is (már 3
hónapos is meglelődik)
 Kompetens
csecsemo
Vízuális észlelés:
• A csecsemő a látóterében mozgó tárgyat követi (20 cm a
Veleszületetten
látástávolsága). megkülönbözteti a színeket és a mintákat (a mintásat
nézi,
továbbmint az
3-5egyszínűt)
hónapos korra megkülönbözteti az arckifejezéseket
(alapemóciókat)
3 hónaposan már megkülönbözteti vizuálisan az anyát és az
idegeneket
6 hónaptól, ha egy arcot szemből és profilból mutatunk, akkor azt egy arcnak
tartját
.Ugyanaz az arc dühös és vidám, akkor is tudja, hogy ez egy arc, csak a kifejezés
különböző. (cáfolja Klein anyai résztárgyak
elméletét!)
Ha valami vonzó vizuális ingert látnak, akkor még az evés-ivást is abbahagyják
(nincs primer autizmus!!!)
 Audit v eszleles
í
Veleszületetten reagál a magas és mély frekvenciájú zajokra. A
magas megnyugtatja, ahogy a halkabb
is.
Preferálja az anyai
hangot.
Különbséget tesz emberi és nem emberi hangok
között.
 Szaglas es zleles
í
Az édes ízt preferálják, a keserűt aktívan
kerülik.
Szaglás alapján ismerik fel
édesanyjukat
 Keresztmodalis
erzekeles
Születéstől fogva működik (sima/dudoros cumi a szájába és
képeket vetítve neki, azt nézi, ami a szájában van). A különböző
érzékszervi csatornákon kapott információk között
teremt
kapcsolatot
.
 Kotodeselmelet es
pszichoanalízis
„A szoros kötődés kialakítására irányuló elsődleges szükséglet az
emberi faj jellemző, veleszületett biológiai öröksége.” (Gervai,
1997).
Az emberi újszülött a főemlősök újszülötteinél, sokkal inkább rászorul
a szülői gondoskodásra, aminek időtartama is aránytalanul
hosszú.
1958-ban megszületett az attachment gondolat, elmélet. Alkotója
Bowlby angol pszichoanalitikus, pszichiáter.
Az attachment-elméletben szerepet kapnak a pszichoanalitikus
elméletek, a kognitiv elméletek és az etológiai ismeretek
egyaránt.
Attachment: nem egyszerű szociális kötődés, mert nem vonatkozik
a szülő – gyerek kapcsolat minden aspektusára. A gyermek
attachment személyhez való való érzelmi ragaszkodását jelöljük
vele
.Attachment személy: nem azonos a játszótárssal, az attachment
személyt keresi a gyermek stressz esetén, és a játszótársához
fordul, ha jó a hangulata. A két szerepet betöltheti két
vagy azonos
különböző,
személy.
Attachment rendszer, mint viselkedési
rendszer
Az attachment természetes szelekció eredményeként
viselkedési
létrejött rendszer, mivel az emberi újszülött kiszolgáltatott
életben
lévén maradásához a felnőtt védelme és törődése
elengedhetetlen. Ezért olyan fizikai (pl.: nagy szemek) és
viselkedéses (pl.: sírás, mosoly) adaptációk sora alakult ki, ami a
felnőtt figyelmét felkelti, a gondozói magatartást kiváltja. Ezen
kifejlesztett
kívül egy motivációs rendszert, ami szabályozza és fenntartja
a csecsemő és gondozó közti közelséget. Az attachment
önálló,
rendszerbelső motivációval rendelkező viselkedési
rendszer.
 Az attachment szemely es a self belso
munkamodellj
e
Az attachment személlyel való folytonos érintkezése során a csecsemő
felépít egy, egyre komplexebb belső munkamodellt a világról és az abban
lévő személyekről, természetesen önmagról is. Ezek segítik az új helyzetek
megítélésében és viselkedése irányításában. Ha olyan a belső munkamodell
az attachment személyről, hogy az elérhető a bajban, akkor a személy
hollétének monitorozása kevésbé lesz szükséges.
A modellbe asszimilálódnak az új információk és tudatos figyelemmel
működik ezért ellenáll a változásoknak. De néha felülíródik (mind az
attachment személy, mind a self munkamodellje), a gyermekkori gyors
fejlődés miatt.
Az attachment rendszer által szabályozott viselkedés változhat, de
alapvető alrendszerek közti kapcsolatok változatlanok
Az attachment személy és a self belső munkamodellje diádikus tapasztalatok
mentén szerveződik, ezért kezdetben szorosan összefonódik a kettő. A
mindkét
kapcsolatoldalát mindegyikük megtanulja vagy internalizálja. Aki bízik abban, hogy
szüleitől érzelmi támogatást kap, az a komplementer szülői szerepet is megtanulja
támogatást
– adni – amit később, mint szülő képes gyermekének
közvetíteni.
Mind az attachment személlyel, mind a selffel kapcsolatban néha több belső modell
van működésben. A modellek különböznek eredetükben, dominanciájukban és
tudatosságuk tekintetében. Érzelmi zavar esetén annak a modellnek van a
legnagyobb hatása, mely a korai években alakult ki, és amely a legkevésbé tudatos.
Az illető ugyanakkor - ezzel párhuzamosan - egy másik modellel dolgozik, amely
ezzel összeegyeztethetetlen és később fejlődött ki.
Bowlby (1969) szerint az első kötődési kapcsolatban kialakuló modellek minden
jövőbeli kapcsolat alapjául szolgálnak. A kötődés az első két év folyamán négy
szakaszban fejlődik, ennek során az anya-gyermek páros diádikus egyensúlya
valósul meg.
A kötődés előtti szakasz, az első hetekre tehető, amikor a csecsemő és a
gondozó az összehangolódás kezdeti módozatait dolgozzák ki (0-6
hét).
A kötődés keletkezésének szakaszában a gyerekek fokozatosan
eltérőbben
egyre reagálnak az ismerős és az ismeretlen emberekre és hat
hónapos korukra félelmi jegyeket mutatnak az ismeretlenekre. (6
6-8 hónapos
héttől-
korig)
A tiszta kötődési szakaszban jelenik meg a szeparációs szorongás.
aEbben
szakaszban az anya nyújtja a biztonságos hátteret a gyereknek,
ahonnan bátran felfedezheti a
világot.
Kölcsönös kapcsolatok szakasza, ekkor a kortól már közösen tartják
afenn
kötődési kapcsolatot. (Bowlby,
1969.)
Mary Ainsworth (1978) Bowlby egyik munkatársa megfigyeléseket
végzett, s utána kidolgozott egy laboratóriumi eljárást, amelynek
segítségével a 12-18 hónapos gyermekek kötődését méri, vizsgálja.
Módszere, az Idegen
helyzet
Biztonságos, biztosan kötődő csoport: Bátran explorál, idegenre
kényelmetlenséget jelez. Az anyához húzódik, aktívan keresi az
anya közelségét. Feszültség esetén a másikra szüksége van,
kapaszkodik. Újraegyesüléskor nem mutat dühöt, elutasítást. Ezen
csoportban az anyák szenzitívek, azonnal válaszolnak a gyermekük
igényeire
.
Bizonytalanul kötődő, szorongó-elkerülő csoport: Elmerül az
explorációban, kevés az interakció a gondozóval. Kis változás
idegenre,
az kétségbeesés a szeparációkor. Feszültség esetén
nem kezd aktivitást. Újraegyesülésnél elkerülés, a második
elfordul,
újraegyesülénél még nagyobb, kifejezettebb elkerülés. Feltűnően
kerüli a kapcsolatot anyjával, amikor az visszatér. Az anyák
gyerekkel
a kooperációban inkább passzívak, elutasítóak. Sokat
tartják a gyermeket, de kevés az
ölelés.
Bizonytalanul kötődő, ambivalens, szorongó-ellenálló csoport:
Szegényes exploráció, keresi a konstruktív kontaktust, sokat
Újraegyesülésnél
sír. kontaktuskeresés keveredik a harccal. Ellenállást
mutat, amikor az anya visszatér, egyszerre keresi is, meg ellen is
aállfizikai érintkezésnek. Nem nyugtatja meg a gondozó jelenléte,
szorongás, düh. Az anya ignoráló és következetlen. Örül,
tartja,
mikor de nem a gyerek kívánságaihoz igazodva.
Zavarodott, dezorganizált csoport: Inkoherens viselkedés, bizarr
sztereotípiákkal. Ellentmondásosan viselkedik a gyermek.
Miközben például megközelíti az anyját, direkt nem néz rá, amikor
pedig odaér, zavartan elkerüli. Néhányan
érzelemmentesnek
dezorientáltnak, vagy lehangoltnak tűnnek. Az anya
kiszámíthatatlan, kaotikus. Visszautasítás, agresszió,
hiánya jellemzi. (Zeenah és mtsai., 1994, Ainsworth, 1978., Main
megnyugtatás
és Solomon., 1990.)
 Érzelem-reguláció a négy
csoportban
Biztonságosan kötődők: Hatékony diádikus reguláció jellemző.
Bíznak saját kompetenciájukban, hogy megoldják feszültségeiket.
Szabad érzelem kifejezés. Bizalom a gondozó szabad
elérhetőségében.
Predikciók: Alapvető bizalom mind önmagában mind a „Jelentős
Másikban”. Flexibilis szabályozás. Magas emocionális
invesztáció.
Szorongó-elkerülő kötődők: A diádon belüli érzelem-szabályozás
rigid. Azt várja, hogy nehéz lesz fenntartani az emocionális
közelséget. Nem tudnak baj esetén rátámaszkodni. A gyerek
jelzéseinek visszautasítása idő előtti függetlenséget hoz.
Predikciók: Düh és negativizmus. Megtanulja, hogy ne fejezze ki
érzelmeit, emocionális
izoláció.
Szorongó-ellenálló kötődők: Kevés a hatékony regulációs
Növeli
élmény.a feszültséget, túlozza az emocionális kifejezést.
Folyamatosan a gondozóval van elfoglalva. A szelf értéktelen,
inkompetens.
Predikciók: Könnyen frusztrálható. Túlingerelt, impulzív,
dependens,
szorongó, passzív,
reménytelen.
Dezorganizált kötődők: Nincs vagy kiszámithatatlan az
szabályozás.
érzelem- Számos tanulmány kapcsolatot mutat ki a
dezorganizált kötődés, ill. az agresszív viselkedés deviáns szintje
között
.A negatív érzések kommunikációja mind az elkerülő, mind az
ellenálló gyerekek számára nehézséget okoz (Zeenah és mtsai.,
1994.).
Ainsworth és Bell feltételezte, hogy az anyák csecsemőjükkel szembeni
válaszkészségében mutatkozó különbségek okozzák a kötődési
különbségeit.
minták Azok az anyák, akik gyorsan reagáltak a csecsemőjük sírására és
érzékenyek voltak szükségleteire, annak három hónapos korában,
tizenkét hónapos korában nagyobb valószínűséggel lett biztonságosan kötődő.
gyermekük
Megbízhatóan sikerül kimutatni azt is, hogy goromba, vagy elhanyagoló anyák
gyerekei nagyobb valószínűséggel lesznek bizonytalan kötődésűek. Olyan
családokat vizsgálva, ahol nincs komoly probléma, akkor az eredmények már
nem ennyire egyértelműek. Egyes adatok szerint az anyai válaszkészségre
magas
kapott értékelés előre jelzi a gyermek biztonságos kötődést. (Grossmann,
1985).
Az anyai válaszkészség vizsgálatához az anya gyermekéhez való
tehát a bonding-ot kell
ragaszkodását,
vizsgálni.
Újabb eredmények szerint az anyai válaszkészségnek egyaránt lehet pozitív és
hatása,
negatív attól függően, hogy milyen formát ölt és hogyan hat az anya és a csecsemő
közti összhangra.(Isabella és Belsky, 1991). Ha a válaszkész anyák egyben
is és túlingerlik a csecsemőt, akkor a gyerek valószínűleg bizonytalanul fog kötődni.
tolakodóak
Úgy tűnik, hogy az anya és a gyerek közötti összhang a
legfontosabb.
Campos és mtsai (idézi: Tényi, 2000.) kimutatták, hogy az összhang együttes
teljesítmény eredménye, tehát az anyának is fogékony csecsemőre van
ahhoz, hogy gondozói feladatának tökéletesen megfelelhessen. Lényeges kiemelni,
szüksége
hogy egy-egy anyára másként és másként reagálnak különböző csecsemők és egy-
csecsemő
egy más-más viszonyulást vált ki az anyából. A csecsemő és az anya
konstitucionális sajátságai és az interperszonális kapcsolat erőterében
formálódnak,
elvárások amelyek a jövőre irányulva befolyásolják a kapcsolatot. (Bell,
1977.).
Tehát a kötődési mintázat kialakulást befolyásolja (kölcsönösen alakítja) az
szenzitivitás
anyai és a gyermek
temperamentuma.