A proszociális viselkedés fejlődése és

fejlesztése kisgyermekkorban
 A proszociális viselkedés
 Szociális és érzelmi kompetencia része- fejlődése társas közegben történik
 „Elsődleges fejlődéssegítési feladat az antiszociális hajlamok fokozatos
visszaszorítása, és a megfelelő képességek és készségek kialakítása„
 Ide sorolható magatartásformák:
◦ segítségnyújtás, megosztás, együttműködés,
támogatás, védelem, aggódás, vigasztalás, kárpótlás, előzékenység, részvét-
◦ a segítő magatartás
◦ Fogalma:
 Argyle (1970) szerint egyfajta hajtóerő
 Rose-Kasnor (1977): szociális, érzelmi és kognitív képességek és
motívumok összessége
 Mayer és Salovey (1997):az érzelmi intelligencia az érzelmek észlelésének
olyan képessége, ami az életkor előrehaladtával és a tapasztalatok által
fejlődik
 Halberstadt, Denham és Dunsmore (2001): affektív szociális kompetencia
modell : hatékony társas kommunikáció része, érteni és értelmezni mások
reakcióit és reagálni azokra
 alapvető tényezőként határozza meg az egyének, illetve a csoportok közötti
interakciók minőségét
 összességében minden olyan cselekedet, amely szándéka szerint mások javát
szolgálja
 Mussen és Eisenberg (1977):olyan szándékos tevékenységek összessége, amit
az egyén mások megsegítése vagy jóllétének megteremtése érdekében,
mindenféle külső jutalom elvárása nélkül tesz
 Hastings, Utendale és Sullivan (2007): olyan proaktív és reaktív válaszok
összessége, ami affektív és viselkedési elemeinek köszönhetően, a másik
személy szükségleteire, jóllétének támogatására irányul
 abban különbözik a segítő viselkedés nagyobb kategóriájától, hogy nem külső
motiváció irányítja, hanem a viselkedés megvalósulása belső indíttatású
 Thompson és Newton (2013):a proszociális viselkedés olyan műveleteket
tartalmaz, amelyek mások segítésére irányulnak

Nincs egységes fogalomrendszer

Összetevői, motívumai
 A szociális viselkedés alapvetően proszociális
 Altruisztikus és erkölcsös viselkedés egyesítése
 Nagy (2002): a kötődés funkciója, melyben az „egyén öröklött
funkcióinak köszönhetően segíti a másik fejlődését, védelmet,
támaszt nyújt, amit tanult elemként meghatároz az egyén
szocializációja (Hegedűs, 2016)”
 Egyre hangsúlyosabbá válik a proszociális viselkedés fejlesztése
 A fejlődés során az öröklött motívumok bővülnek a tapasztalati
elemekkel
 Nagy (2010): az érzelmi kommunikáció öröklött komponensei,
hajlamai megszilárdulnak, kialakulnak a megfelelő szokások,
minták, attitűdök, ismeretek készlete, valamint a képességek és
készségek
 Folyamatos fejlődés figyelhető meg az életkor előrehaladtával
Fejlődése
 Csecsemőkor: fertőző sírás- empátiás készség első jeleként értelmezhető
 Warneken (2015): 12-18 hónapos korban jelen vannak az alapvető képességek
 Kb 2 éves korig az én és a másik distresszének elkülönítési nehézsége
jellemző
 A fejlődés kezdetén az egocentrikus szemlélet az uralkodó
 „10 hónapos korban képesek értelmezni a másik személy szándékait, céljait,
valamint esetleges distresszét, amelyre már egyéves korban képesek
empatikus jellegű válasszal reagálni (Vaish, Carpenter, & Tomasello, 2009;
Roth-Hanania, Davidov, & Zahn-Waxler,
2011)”
 2 éves korban: „már megfelelő fejlettségű kognitív és szociális képességekkel,
valamint
alapvető, a szociális interakciók által szerzett tapasztalatokkal rendelkeznek,
képesek elkülöníteni magukat a másik személytől, de még nem tudják teljesen
megkülönböztetni
saját belső állapotukat a másikétól”
Fejlődése
 3 éves kor: a másik személy és a saját belső állapot elkülönítésének
képessége, a másik személy szükségleteinek figyelembe vétele
 „A harmadik-negyedik életévet követően a gyermekek különböző
szituációkban elkülönítik individuális szükségleteiket, képesek
lesznek megérteni másokat, így megértik az érzelmek összetettségét
és azt, hogy bizonyos érzelmi állapotok tartósan állnak fenn egyes
személyeknél, melyre nem tudnak majd megfelelő érzelmi választ
nyújtani.” (Hegedűs,2016)
 A serdülőkori fordulat története: az én
fejlődése
 A (történetileg!) hagyományos pszichológiában: elsődleges az
önmagamról való tudás  ehhez viszonyítva szerzek tudást másokról.
 A modern (szociál)pszichológia nyomán: a megismeréssel fokozatosan
tagolódik külsőre és belsőre a világ.
 Az én és a másik egymást kiegészítve különül el: az én a másikhoz, a
másik az énhez viszonyulva.
 A viszonyulás csecsemőkorban cselekvéshez kötött. Az „én vagyok”
élmény konkrétan: „én csinálom”
 Én-élmény alapja: az egymást követő élményeknek én vagyok az átélője
(és/vagy végrehajtója – ágencia)
 A képzelet evidenciája
 Ha a cselekvés automatizálódik, lefoszlik róla az önállóság öröme, nem
adja többé az én evidenciáját.
 A cselekvést a fantázia helyettesíti: „én vagyok =a képzeletemben én is
csinálhatom”  fantáziában érlelődő én-tudat.
 Ábrándozás: preferált, többnyire vágyteljesítő helyzetek pontos
kimunkálása, és mindig ő van a középpontban.
 A cselekvés és a képzelet között az én alakítása a szerepjátékokban
folyik. Az én és a másik összetartozásának és különállásának megélése,
„én vagyok” élménykörének bővítése.
 DE fantáziálás több: kizárólag az önmagáról való kép kialakítását
szolgálja.
A fantázia és a realitás disszonanciája
 Az én-tudatot stabilizáló képzeleti tevékenység a
serdülőkor kezdetén megütközik a valósággal.
 12-13 éves gyerekek: intenzív fantáziamunka. Hatalmas
vágyakról szóló ábrándok, amelyek építkezhetnek pl.
média által sugallt sablonokból, de saját rejtett vágyat
elevenítenek meg. (pl. Katinka az úszóbajnok)
 Fokozatosan lép be a realitás és elkezdi bomlasztani a
képet: a gyerek realitásérzéke stabilizálódik,
beleavatkozik képzetáramlásába és megmutatja annak
abszurdumát.
 Felnőtt nosztalgia-szövögetés
 Új kérdések keletkezése: bontakozó önismereti igény
fogalmi apparátusának alapjai.
 A feladatmegoldás mint visszajelzés
 Serdülés előtti időszakban (8 -13 év között):
önismeret érlelődéséhez hozzájárul az érdeklődés által
vezérelt, rendezett és szervezett tevékenység. (pl.
gyűjtés, barkácsolás, sport)

 Fő jellemzői:
1. Folyamatosság
2. Elsajátított ismeretek alkalmazása
3. Fontos kötődési-kapcsolódási lehetőségek
4. A teljesítmény értékké válik. A csoport = tükör, amiben
megmérheti a csoport számára fontos készségeinek és
eredményeinek szintjét.
 Az énazonosság válsága
 Serdülőkor: az önmagunkról való tudás vágyát
nemcsak a fantázia és a realitás disszonanciája indítja
el.
 Mindez része az énazonosság (E. H. Erikson)
válságának és lassú stabilizálódásának. (Identitás vs.
Szerepdiffúzió)

 A válság kiindulópontjai:
1. Testséma átalakulása
2. Belső feszültségrendszer átalakulása
3. Kétségek és indulatok megjelenése a viszonyulási
rendszerben: az ellenséges indulatok külvilágra
vetítődése
 S. Freud: a személyiség fejlődése = azonosítások
sorozata.
 Azonosulás: indulati viszonyulás egy másikhoz majd az
érzelmi feszültség csökkentése a másik utánzása révén.
 Kiemelkedő jelentőségű identifikációs modellek 
„jelentős kötődések azonosításos megszelídítése”
 Változatosság DE a személyiség összhangja megmarad,
MERT az önmagunkról való tudás fokozatosan
integrálódik.
 Az én szintetizáló funkcióval bír!
 Integratív én-kép = azonosság és folyamatosság
alapélménye.
 Ez kerül válságba a serdülőkori gyors változások
következtében: az önmagunkról való tudás lassan követi
a valós változásokat.  Az énazonosság válsága.
 Serdülőkori önismeret és önismereti
előítéletek
 Önismeret = önvédelem a serdülőkor válságával
szemben.
Önismeret kibontakozását gátolja:
1. Önmaga jellemzőinek megfogalmazása helyett
családi sablonok
2. Abszolút tulajdonságok és ítéletek felé hajlik
a kezdetleges önismeretet sztereotípiák és
önismereti előítéletek vezérlik.
 Önismereti előítéletek
1. Fatális meghatározottság: „én ilyen vagyok és kész”
- amit örököltem vagy korábban elsajátítottam, azon
már nem lehet változtatni  rövidre zárja az
önismereti erőfeszítéseket
2. Metamorfózis: „bármikor bármivé válhatok” – a
változások, készségek csodaszerűen jelennek meg
bennem  nincs szükség aktivitásra
3. Monolitikus személyiség: „valaki vagy olyan, vagy
ilyen, nincs átmenet” – az ellentmondó tulajdonságok
nem férnek meg egymás mellett  nincs szükség az
egyszerű vonásokon túlmutató elemezgetésre
 Az érett önismeret felé
 Az előítéletekből és sablonokból álló önismeret
hiánya: történetisége.
 „milyen vagyok” helyett „mi megy végbe bennem,
amikor ilyen vagy olyan vagyok”
 A viselkedésünknek története és kontextusa van, nem
csupán egy adottság/tulajdonság nyilvánul meg benne.
 Pl. „határozott vagyok” VS „határozottnak érzem
magam, amikor nálamnál gyengébbek vannak
körülöttem, mert akkor azt gondolom, hogy nem
veszíthetek”