Erik H.

Erikson (1902-1994)
 Pszichoanalitikus: Freudi strukturális elméletet elfogadta, és kiegészítette szociális aspektusokkal,
 Pszichoszociális fejlődéselmélet megalkotója:
 a fejlődési szakaszok a testi-fizikai érés, mentális műveletek és a társkapcsolati jellemzők új
mintázatai alapján különülnek el,
 a fejlődést interakcionális, pszichoszociális aspektusból figyelte: elsődleges szerepet tulajdonít a
szociális normák és biológiai késztetések közötti interakciónak.

 Identitás: Egyfajta (ön)azonosságtudat, melynek megéléséhez szükség van az egyén által elismert
közösség visszajelzésére, elismerésére is. Az „ego nem egy külön sziget”, ezért meghatározása csakis
egy szociális kontextusban kap jelentést.
 Közösségi identitás: csoport és tagjai közötti kölcsönösség nemcsak az egyént segíti
önmeghatározásában, hanem a közösség által közvetített értékek átvételével hozzájárul ez utóbbi
megerősítéséhez is

 Epigenetikus modell
 a fejlődés életünk végéig tart (serdülőkorig nagyjából Freud modelljét követi)
 8 életkorhoz kötött, univerzális fejlődési szakasz
 meghatározott sorrendben követik egymást, nem felcserélhetők
 az adott szakasz eredménye = egy pszichoszociális feladat elvégzése
 normatív fejlődési krízis = minden szakasz egy válsággal jellemezhető, melyek más-más jellegű
kihívások elé állítják az egyént, melyen át kell esnie =
- adaptív fejlődés-optimális /”pozitív zárása”: a belső csatákat sikeresen megoldva, az adott
szinten megfelelő képesség, erény a birtokunkba kerül, a megszerzett tapasztalatokkal a további
fejlődés lehetséges
- patológiás fejlődés-negatív zárás: a személyiségfejlődést megakaszthatja,patológiát okozhat, ha
nem sikerül a fejlődési feladatot új készségek és attitűdök alakításával megoldani, de a
megoldatlan feladat későbbi stádiumok során is megoldódhat

Carl Gustav Jung (1875 -1961)

 komplex-analitikus pszichológia megteremtője (ő nevezi így el, különválás a klasszikus
pszichoanalízistől)
 analitikus: elfogadja a libidótant, melyben a psziché mozgatórugója a -nem pusztán szexuális
indíttatású-általános energia
 komplex: a determinizmust (az ember a múltja által meghatározott) a finalizmussal (előre
meghatározott céltudatosság) ötvözi, vagyis a személyiség fejlődésére, a célokra, a jövőre
koncentrál
 új alapokra helyezte a pszichológia- művészet -/ filozófia / -vallás kapcsolatát
 pozitív emberképe meghatározta a későbbi humanisztikus irányzatokat
 transzcendencia bevezetése a személyiségelméletekbe

 Emberkép:
 Az ember alapvetően vallásos természetű
 Minden folyamatnak megvan a célja, helye és ideje
 A libidó nem rendelkezik minőséggel, csupán általános energia
 „Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok”
 Belső világunk valósága

 Tudat: a pszichének azon tartománya, amelyet az egyén aktívan önmaga részének érez. Minden egyéb
pszichológiai folyamat a tudattalan körébe tartozik.
 Személyes tudattalan: (egyéni élményekből származik, komplexusokból áll) minden,
 aminek valaha a tudatában voltam, de éppen elfelejtettem
 amit az érzékszerveimmel felfogtam, de nem véstem a tudatomba
  amit önkéntelenül, anélkül, hogy figyelmet szentelnék rá, érzek, gondolok, akarok és teszek
 jövőbeli dolog, ami már formálódik bennem
 Kollektív tudattalan: (eredendősen örökletes, archetípusokból áll)
 az egyén tudattalanjának az a része, amely minden emberben közös, és amelyet a régmúltból
öröklünk, az előző nemzedékektől -> faji kollektív, civilizációs, társadalmi tudás
 nem személyes tulajdonunk, hanem egyetemes jellegű (olyan közös pszichikus alap, ősréteg, amely
minden egyénben egyöntetű)
 alapvető szimbólumok, ösztönök és archetípusok gyűjtőhelye, összessége
 közvetlenül nem hozzáférhető, a személyes tudattalanunk „alatt” van, mélységében végtelen
 jelentős hatást gyakorol életünkre, viselkedésünkre
 mítoszokban, manifeszt szimbólumokban, hiedelmekben, álmokban mutatkoznak meg
 Archetípus (őskép):
 a világnak azok a vetületei, amelyek felismerésére az emberek öröklött adottságokkal rendelkeznek
 létezésük bizonyítéka Jung szerint, hogy a különböző időkben és terekben létező kultúrák pl
születéssel, halállal, hatalommal, az egységgel, Istennel, anyával kapcs. szimbólumai
hasonlatosságot mutatnak
 a kollektív tudattalan nagy energiájú, elsodró erejű tartalmai
 ösztönös viselkedés mintái
 ezek a motívumok az álmok, a mitológia, a vallás, a művészetek és a viselkedés vizsgálata során
bontakoznak ki
 bizonyos élethelyzetekben analógia mentén aktualizálódik egy archetípus ( pl gyermeked születik és
bekapcsol benned egy mélyen élő anyakép)

Jung által megalkotott személyiségkomplexumok :
 Perszóna (maszk):
 szerepszemélyiség a nyilvánosság felé, a személyiség tudatosan képviselt oldala
 időszakonként más-más tul./szerepszemélyiségünk nyilvánul meg
 külső megjelenési forma, amely a tudatos ént képviseli
 az egészséges ember csak bizonyos fokig azonosul azokkal a szerepkörökkel, melyeket a
mindennapi életben elvárnak tőle

 Árnyék:
 a környezet által kívánatos, belső énünk által azonban elítélt vagy fordítva: belső énünk által
kívánatos, de a környezet által elítélt tartalmak, tulajdonságok összessége
 ezeket a veleszületett hajlamokat morális, esztétikai alapon elvetjük, elfojtjuk, hiszen tudatos
elveinkkel ellentétesek-> személyes árnyék
 de kollektív árnyék is lehet, ez a bennünk lévő általános emberi sötét oldal
 a perszónával ellentétes tartalmak gyűjtőhelye
 gyakran projekció útján fejezzük ki őket (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra)
 álomban való megjelenésük esetén az álmodóval azonos nemű, de ellentétes tartalmakat hordozó
 az árnyékunkkal való szembenézés komoly pszichés, morális erőfeszítést igényel
 Anima (ffiben élő nő) / Animus (nőben élő ffi):
 a férfiak és nők tudattalanja egymástól különbözik
 a másik nem bennünk élő archetípusa, belső tudattalan megtestesítője
 minden ffi tudattalanjában rejtőzik bizonyos feminim (nőies) elem, melyet az álomban női kép
személyesít meg (anima), ugyenez nőknél az animusz
 ez teszi lehetővé, h megtaláljuk a párunkat, ezért érezzük úgy, h a másikat ősidők óta ismerjük
 vannak belső fejlődési stádiumai, amelyek külsőleg is megjelennek, pl: egy éretlen animussal
rendelkező nő olyan férfit választ, ami megfelel az animusának
 Selbst : (mély-én, személyiségközpont, önmagam, integráló, egységesítő, önmegvalósító)
 a személyiség központi archetípusa
 a pszichés totalitás centruma, ami befogadja a tudatot és a tudattalant
 megjelenési formája a mandala középpontja, a teljesség szimbóluma
  Isten képe bennünk, Isten archetípusa, ezáltal fel tudjuk venni Istennel a kapcsolatot, ez az
„istenérzékelés szerve”.
 az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való eljutás
 kb. 40 éves kortól jut el az ember a Selbstjének megismeréséhez
 egy patológiásan vallásos ember éretlen Selbsttel rendelkezik
 Individuáció:
 a személyiség kibontakozása az alszemélyiségek integrálásával
 életközépi válság (40-es évek közepe): már elért mindent, amit akart (munkát, gyereket,
boldogságot) és megfogalmazódik benne a kérdés: Mi van ezután? Mi a helye a világban?
 a szembesülés neurotikus tünetekkel jár, amiket fel kell dolgozni, h nem akar hasadt állapotban élni
 az élet második felében szembesül a tudattalannal, visszavonja a projekciókat (árnyék, anima,
animus, végül Selbst) integrálja a lélektani folyamatokat
 Komplexus:
 Egy témához tartozó gondolati emlékek, asszociációk, érzéscsomag a tudattalanban, ami önálló
életre kel és önkéntelenül beleszól a választásainkba
 Szorongást (neurózist) feszültséget okozhatnak
 Sokszor „zavarják” a mindennapi életet és működést
 Önálló életet élnek, szinte saját személyiségük van
 A tudatos kontroll csupán részben érinti komplexusainkat
 Tudatosíthatók, feloldhatók
 Szinkronicitás:
 Jelentésteli egybeesés / Akauzális (okságot nélkülöző) együttesség / oknélküli párhuzamosság
 három hagyományos jelenségen túl ( idő, tér, okság) létező negyedik
 szinkron jelenségekről akkor beszélünk, h vmilyen külső esemény és egy belső (archetipikus)
esemény véletlen módon egybeesik, egy időben jelenik meg
 ezek a jelenségek vonatkozhatnak életre, halálra, születésre, szerelemre stb (archetípusok)
 akkor tapasztal az ember szinkronicitást, amikor szoros kötődés alakul ki vagy szűnik meg közte és
egy másik ember között. pl: szerelmesek egy időben ugyanazt álmodják
 a szinkronicitás elvén alapul a telepátia, asztrológia, UFO-jelenség (mi korunk által alkotott
változata az ókori Messiás várásának)
 a régi korok emberének természetes volt a mágia, a misztikum, a természet-közeliség, a jelenkor
emberének racionális oksági gondolkodása távol vet minket ettől
 A valóság totális egysége nem ragadható meg értelmi úton, hiszen mindig csak az értelmezhető,
ami a tudat fókuszába kerül
 A szinkronicitás esetek jellemzői: Kevés megfogható jellemzőjük van / Szabálytalanul és váratlanul
lépnek fel / Egyediek / népi, primitívnek mondott gondolkodás mégis számos ilyen jelenséget tart
nyílván / Mélyről, az emberiség tudattalan, féltudatos, homályos, ősi rétegeiből táplálkoznak
Módszerei:
 Álom:
 az önszabályzó pszichés rendszer természetes jelensége, a tudattalan tudatos beállítódásainkra
adott reakciója
 funkciója: a tudatos rész kompenzációja, prospektív (előrejelző), intuíció a jövőről (<->Freud szerint
a múltról szól)
 osztályozása: személyes (hétköznapi), archetipikus (kritikus élethelyzetekben, mitológiai tartalmú)
 ősi nyelv, melyet a tudattalan használ, nem hamisít
 Álomfejtés:
 álomsorozatokkal dolgozik (egymás utáni álmok együttes értelmezése)
 az álomban található szimbólumok jelentése fontos, de nem ad megoldást az álom jelentésére,
 (szabad) szóasszociációval és amplifikációval kell kiegészíteni (egyénnek személyesen mit
jelentenek a megjelenő tartalmak)
 amplifikáció: az álomtartalom kiszélesítése, dúsítása rokonítható univerzális archetípusos
szimbólumokkal (mesékből, mítoszokból, vallásból, művészetből)
 a komplexusokhoz való viszonyulást, individuációs folyamat szakaszait jelzi
 Szó-asszociációs teszt
 Aktív imagináció:
 tudattalan felszínre hozása egy képben vagy szimbólumban
 a szóval ellentétben ez nem ok-okozati összefüggésekre, logikára épül, hanem analógiás
gondolkodásra (a hasonló a hasonlóhoz kapcsolódik)
 a szimbólum összesűríti az egy témához tartozó érzés/gondolat/érzékasszociációkat
 projekciós módszer: mit hív be egy tájkép pl

Viktor E. Frankl (1905-1997)

 egzisztencialista, egzisztencia-analízis megteremtője
 a pszichoterápia „harmadik bécsi iskolájának nevezett logoterápia megalapítója
 épít a humanisztikusokra, a spirituális pszichológiai irányzatok egyik előfutára, művelője
 a lélek legfontosabb szükséglete, hogy önmagán túlmutató célt találjon az életben (teleologikus
lény)
 „Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant kibír.” (Nietzsche)

 Logoterápia: logosz=jelentés, értelem

 emberi lét jelentéskeresésére koncentrál
 az embert olyan lénynek tartja, akinek az értelemadás a célja
 még az extrém szenvedés talaján is lehetséges értelmes életet élni (célokkal, értékekkel)
 az élet végességének, a halál elkerülhetetlenségének tudatát hangsúlyozza
 a jelenben való létezés is fontos, de jövőorientált, arra koncentrál, h a páciens jövőbeli célt találjon
az életében, ezzzel javulnak azon képességei, mellyel a neurózis leküdhető
 megtöri a neurotikusokra jellemző énközpontúságot
 az ember elsődleges motivációja az élet értelmének kutatása (értelemvágy vs örömelv-Freud)
 pozitív szemléletű, szükség szerint re-humanizációt végez

 Noodinamika/egzisztenciális dinamika:
 az egészséges embernek nem homeosztázisra, tökéletes nyugalomra, feszültségmentes állapotra
van szüksége, hanem arra bizonyos fokú feszültségre, amely a már elért eredmények és kitűzött
célok között van
 Egzisztenciális szorongás:
 az egyénben meglévő jelentésre törekvő akarat frusztrációnak van kitéve
 az értelmetlenség érzése az élet legnagyobb szorongása (hiszen alapvetően szabad)
 önmagában nem patológikus, de noogenetikus neurózishoz is vezethet (abban különbözik a
hagyományos pszichogenetikus neurózistól, h kizárólg az emberi dimenzióhoz tartozik)
 ilyenkor a pszichoterápia nem képes megfelelő kezelést nyújtani
 Egzisztenciális vákuum =noogén neurózis (patológia)
 20.sz. tipikus jelensége, napjaink kollektív neurózisa, nihillizmus (értelmetlen léttel való küzdelem)
 ha az értelemkeresés sérül, vagy kudarcba fullad, vki nem képes értelmes célokat találni
 a lelki egészség fennállásához nem szabad akaratunkkal kezdeni kell vmit
 ellenkező esetben a szabad akaratunkat elnyomja a konformizmus, totalitarianizmus, fogyasztói
társadalom és egy külső elvárás rendszerbe illeszkedünk be
 tünetek: üresség érzés, unalom, vasárnapi neurózis,addikció, depresszió, időskori krízis
 Modellje:
1. szabad akarat (minden helyzetben gyakorolható)
2. értelem keresés (élet értelme)
3. értelem adás (amit értelmessé teszünk)

Az élet értelmét három különböző módon fedezhetjük fel:

1. Valamilyen cselekedet, munka során
2. Valamit tapasztalva, vkivel való találkozás során pl szeretet által
3. Az elkerülhetetlen szenvedéshez való viszonyulás útján
 A szenvedésnek akkor van értelme, ha más emberek leszünk általa
 Ha a szenvedést okozó helyzetet nem tudjuk megváltoztatni, meg kell változtassuk magunkat
 Tragikus triász: a legjobbat kihozni a legnehezebb élethelyzetekből
1. a szenvedés teljesítmény
2. a vétek átalakulás
3. a halál felelősség

 Logoterápia eszközei:
 100% szabad akarat csak féligazság, ahol nem a felelősség értelmében élik meg, ott önkény!
 az emberi létezés legtisztább megmutatkozása a felelősség
 cél: páciens tudatosítsa magában, h mi az ő felelőssége
dereflexió:
 hiperreflexió (figyelemtúltengés) és hiperintenció (akarattúltengés) ellensúlyozására
 figyelmi és akarati fókusz máshová helyezése, külső perspektívából szemlélem magamat
paradox intenció: („megfordított kívánság”)
 anticipatórikus szorongás ellensúlyozására (amikor a félelem épp azt idézi elő, amitől az ember fél)
 tegye épp ellenkezőjét annak, amivel eddig próbálkozott, nézzen szembe a félelmével, „próbálja ki”
 humorral lehet, nézze kívülről önmagát
ön-transzcendencia: (tökéletes gyógyulás csak ezzel lehetséges)
 az élet valódi értelmét inkábba világban találjuk meg, mint magában az emberben
 az emberi létezés már eleve vmi, vki felé irányul és nem önmaga felé,
 mindinkább megfeledkezik magáról és a direkt célnak szenteli az életét, annál emberibbé válik
 az önaktualizáció/önmegvalósítás az ön transzcendencia „melléktermékeként” jöhet csak létre

 10 tézis a személyiségről (= kb az ember szellemi dimenziója, van még lelki-állati, testi síkok-növényi)
1. oszthatatlan egység (skizofrénia esetén sem hasítható, csak a pszichofizikum sérült, a szellem nem betegedhet
meg)
2. össze nem rakható teljesség (nem olvadhat bele más rendszerekbe, pl tömegbe,ami egyformaság, a közösség
más! az teret ad a kibontakozásnak)
3. egy abszolút nóvum (vadonatúj alkotás, egyszeri, egyedi és személyes, nem tanult és nem öröklött, mint a lélek és a
test)
4. szellemi (a testi és lelki dimenzió csupán eszköz a szelleminek, h általuk kifejezhesse önmagát)
5. egzisztenciális (az ember a szabadságát felhasználva képes ösztönei ellenében dönteni – ezen alapul a felelősség, az
ember szabad, léte „döntő lét”)
6. én-szerű és nem ösztön-szerű (a személyiség nem egy tudattalan ösztön-én irányítása alatt áll, kapcsolódik a
tudattalanhoz, de nem irányítja őt, az istenhit sem ösztönszerű, hanem én-szerű, döntünk ellen v mellette)
7. létrehoz egy egységet és teljességet (a 3 dimenzió felhasználásával, de a szellem képes csak harcba szállni a
másik kettővel)
8. dinamikus (el tud távolodni a pszichifizikumtól és rálátni önmagára kivülről)
9. emberi sajátosság (az állat nem képes önmagával rendelkezni, önmagával szembeszállni, csak a fajfenntartási
ösztön uralja)
10. transzendencia által érti meg önmagát

Kurt Lewin (1890-1947)

 behaviorizmus, gestalt irányzatokat tanulmányozta
 „társadalmi pszichológia atyja”- szervezeti- és alkalmazott pszichológia állt érdeklődése
középpontjában.
 Elsők között tanulmányozta a csoportok dinamikáját, szervezeti fejlődést.
 Csoportdinamikai Kutatóközpont megalapítója: csoportdinamikai alapelvek használására képezték
ki a vezetőket =Tréning-csoport (T csoport)
 A faji és vallási előítéletek ellen harcolt „Sensitivity training”
 Lewin élettér fogalma
 Élettér (life space) = a személy + pszichológiai környezete.
 Idegen burok: az életteret veszi körül
 Személy = perceptuomotoros régió + belső személyes régió
  Régiók: a pszichológiai környezet is régiókra tagolódik, amelyek kapcsolatban vannak egymással és
hathatnak is egymásra
 Permeábilis határ: a személy és a környezet régiója között van
 Élettér: Az élettér tartalmának egyetlen feltétele, hogy a személy tudatában legyen.
Az egyén cselekvései is egy mezőben lépnek fel. Összefoglalja:
- egyénre ható összes hatást, vagyis motivációs állapotot (pl. éhség,szomjúság),
- érzékleteket (pl. vezetés közben látott fények és hallott hangok,illatok)
 Kiterjedése:
- nő és egyre differenciáltabbá válik a kor előrehaladtával
- differenciálódás mind időileg, mind fizikailag fellép, tehát az idősebb gyermek élettere
nemcsak a jelen pszichológia tényeit tartalmazza, hanem a múlt, és a jövő pszichológiai
tényeit is
 Lewin mezőelmélete: az egyén viselkedését, személyiségét nem képes egyedül magyarázni, mindkettő
hatással van egymásra az egyén formálásában:
 a környezet(veleszületett tendenciák)
 a gondozás (ahogy a tapasztalatok formálják az egyén életét)
 Lewin viselkedés egyenlete: A személyt úgy tekinti, mint aki… B=ƒ(P,E)
 a személy (P-person)
 magatartása (B-behavior)
 a környezetével (E-enviroment) /pszichológiaia és pszichobiológiai környezet/ folytatott interakciójának
függvénye.

Fritz Perls (1893-1970

 Elmélete
 A Gestalt terápia megalapítója
 Elméletének minden lépéséhez tartozik terápiás vonatkozás
 Bio-pszicho-szociális elmélet
 Híd a pszichoanalízis és a modern, dramatikus irányzatok között
 Integratív, növekedés-központú elmélet
 Az ember páratlan organizmikus egység, nem osztható részekre
 Az ember végtelen lehetőségekkel rendelkezik, de lehetőségei minimumán él, feladatunk, hogy
világra hozzuk, ami benne van.
 Az ember számára a jelentés, az üzenet a meghatározó
 A jelen a legfontosabb, „itt és most” terápia
 Kulcsfogalom a határ, az alakzat és a háttér
 Homeosztázis
 Az organizmus a hiány kiegyenlítésével törekszik a környezettel egyensúlyban lenni
 A hiány maga a szükségleti feszültség
 Az analitikus ösztönelméletekkel szemben áll: bármi lehet szükséglet, ami aktuálisan hiány (nem
csak agr., szex)
 Nem fogadja el a szükségletek hierarchikus rendszerbe való foglalását: ami aktuálisan
fontos,uralkodó szükséglet az az” alakzat”, ami nem, az a háttér
 Mindent a jelen dönt el, minden a jelenben zajlik
 Egészség: az önmegvalósítás szabadsága
 Szorongás
 A szorongás adaptív, jelzés értékű, Jelzi a hiányállapotot
 Kórossá, neurotikus szorongássá válik, ha tartósan fennáll...
- adott hiány megszüntetése nélkül
- ha nem tudatosul, hogy milyen specifikus hiányt akar jelölni, s emiatt nem tudunk
adekváltan akciót szervezni

 Gestalt terápia
  lehetővé teszi a polaritások összekapcsolását és integrációját a Gestalt-ba, hogy a személy egy
sokkal teljesebb módon működhessen
 Itt és most: mi zajlik benned most – a múlt csak annyiban érdekes, ahogy a jelenbe tükröződik
 Hogyan kérdés alkalmazása (miért helyett)
 Személyiség E/1-ben (nincs általános alany)
 Tünetek én-részességének elvállalása (aktivitás, nem tudom helyett nem akarom)
 Élményesség gyakorlata: átélés tudatossága, szenzoros tudatosság
 Fecsegni tilos! (ha nem magunkról beszélünk, akkor fecsegünk)
 Eredmény: tudatosulnak a cselekvések, gondolatok, szilárdulnak az énhatárok, fejlettebb
mechanizmusok épülnek ki, a személy megtanulja mi az ami ő, és mi az, amit másoktól vett át, de
már számára rég haszontalan

Rendszerszemlélet és kommunikációelmélet
„A kommunikáció az öntőforma, anyagminta, amelyben benne foglaltatik valamennyi emberi
tevékenység.” (Bateson, Ruesch, 1951)
 Lineáris okságelvű modell (Shannon és Weaver (1949-ig) volt az uralkodó felfogás: üzenő, befogadó –
üzenetláncolatok.
 Kommunikáció rendszerelvű szemlélet: a Palo Alto-i iskola (Bateson és Ruesch, Haley, Watzlavick,
Beavin és Jackson , valamint Watzlavick, Weakland, Fisch)
 cirkuláris okság,
 a reciprocitás (viszonyosság)
 a kommunikáció többszintűségének feltárása,
 információs és jelentésmeghatározó (viszony)szintnek az elkülönítése (verbális és nem verbális)
 szemléleti fordulatot hoztak a patopszichológiai, klinikai területen is
 családterápiás módszertani revolúciót indítottak
 Nem verbális kommunikáció , az intimitás; és az interperszonális kapcsolat feltárása (Argyle és Dean
1973):
 tekintet, szemkontaktus, mimika,
 testhelyzet, érintés, közelség
kutatása új tudományágakat növesztett

 Walsh (1982) a család(terápia) rendszerszemléletének 7 tézise

1. Nonszummativitás (nem összegezhetőség)
 pár/családrendszer mindig több és más, mint tagjainak összessége
2. Cirkuláris okság
 a lineáris kauzalitással szemben kölcsönhatások (interdependens) hálózata határozza meg a
viszonyokat és eseményeket.
3. Ekvifinalitás (kimenetel azonosság)
 ugyanazon viselkedésmódot különböző folyamatok hozhatják létre (multikauzalitás), illetve
 azonos folyamatok különböző kifejletűek lehetnek.
 egy bizonyos kríziseseményből pozitív fejlődés, megerősödés vagy dezorganizálódás egyaránt
létrejöhet.
 ezért a megismerés fókuszának az interakciós mintákon kell lennie, nem egyes feltételeken vagy
történéseken
4. Kommunikáció
 minden megnyilvánulás, viselkedésmód jelentéshordozó, üzenetértékű
 a tényszerű közlést (tartalom) kapcsolat ill. viszonymeghatározó funkció kíséri
 az üzenetet (jelentést) az átadás módja határozza meg. (Ebből keletkeznek a családi szabályok).
5. Családi szabályok
 minden családrendszerben explicit és implicit szabályok léteznek, ezek irányítják a családi
interakciót
 elvárásokat és parancsokat hordoznak.
 a legtöbb család meghatározott, kiszámítható, ismétlődő szabályok kis készlete (minta) alapján
működik, ezt nevezzük redundancia elvnek.
 6. Homeosztázis
 a családrendszer állandóságát, struktúráját a családtagok reciprocitás (viszonosság) ill.
komplementer (kiegyenlítő) funkció útján biztosítják
 ha a normáktól eltérés adódik, a helyreigazítás, egyensúlyba hozás negatív feedback útján történik
 a homeosztatikus funkció stabilizáló,
 így hasznos lehet életciklus célok kibontakoztatásában, a következő fejlődési szakaszba átlépésnek
azonban akadálya lehet.
7. Morfogenézis
 a családnak az a képessége, hogy működésmódját a külső-belső tényezők hatására változtatni tudja
 "elsőrendű" változás: a korábban bevált normák szerinti viselkedésmódok ismétlése a rendszeren
belül
 "másodrendű" változás(rendszerint krízis nyomán): merőben új, eddig nem próbált normákat,
szabályokat és viselkedést hoz létre (Watzlawick, Weakland, Fisch, 1974).
 a fundamentális, szerkezeti változást szolgálja

Eric Berne-Tranzakcióanalízis
 Stroke: közlés (közvetlenül megfigyelhető kommunikáció)
 pozitív,
 negatív,
 feltételes stroke (ami a cselekedetre vonatkozik)
 feltétlen stroke (ami a személyre vonatkozik)
 Stroke gazdálkodás stroke éhség: Ne kérj!Ne adj!Ne fogadj el!Ne adj magadnak!Ne utasíts vissza!
 Rítusok: stroke tranzakciók előre meghatározott rendje, Családi minta, szokások szerepe
 Énállapotok (Szülő, Felnőtt, Gyerek)
 érzések és gondolatok olyan mintái, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a nekik megfelelő
viselkedésmintákhoz
 Egyszerre egy dominál
 Bizonyos kulcshelyzetek aktiválhatnak egyes énállapotokat
 Konfliktusba keveredhetnek
 Patológia: Kontamináció jöhet létre v Kizárt énállapot (Szülő, Felnőtt, Gyerek)
 Szülői énállapot
 Kritikus szülői énállapot:
- Pozitív megnyilatkozása: normák, szabályok érvényesítése, ellenőrzés
- Negatív megnyilatkozása: elítélés, leértékelés, túlzott kontroll
 Gondoskodó szülői énállapot
- Pozitív megnyilatkozása: önmagáról vagy másokról testi-lelki-szellemi értelemben
gondoskodás, vígasztal, segít, bátorít, sikernek örül.
- Negatív megnyilatkozása: túltámogató attitűd
 Felnőtt énállapot:
- „Itt és most”-ra adott közvetlen reakciók (érzések, gondolatok)
- Szabályozza az énállapotokat
- Tájékozódik, értékel, dönt, erőforrásokat mobilizál
 Gyermeki énállapot
 Alkalmazkodó Gyermeki énállapot:
- Pozitív megnyilatkozása: normáknak, szabályoknak való megfelelés
- Negatív megnyilatkozása: akkor is alárendelődik, ha nincs rá szükség, ha önállóan
határozni tudna.
 Lázadó Gyermeki énállapot
- Pozitív megnyilatkozása: szabályok megkérdőjelezése
- Negatív megnyilatkozása: öncélú lázadás, megegyezni képtelen
 Tranzakció: a stroke-ok cseréje, a társas érintkezés alapegysége


1. Komplementer/kiegészítő:
- kiegészítő énállapotok
kommunikációja
Párhuzamos:
- megegyező énállapotok
kommunikációja
2. Keresztezett
3. Összetett tranzakciók/rejtett:
- a társadalmi és az érzelmi
szintéren más-más tranzakciók
zajlanak

 Játszma
 Tranzakciók ismétlődő, rejtett sorozata
 Hátsó szándék működik benne
 Forgatókönyvszerű, drámai lefolyása van