Megtorlások, társadalmi hatások közgondolkozás

Értékek tárgyak viszonyok eszmék társadalmi súlya az emberi világ önszabályozó,

visszacsatoló mechanizmusa. Érték az amit az emberek fontosnak tartanak, legyen az dolog,
tulajdonság vagy cselekedet.
Az egyéni értékeket meghatározó tényezők közül a legfontosabbak: a családi háttér, a tudás,
társ-i csoporthoz való tartozás, a munkaerő-piaci pozíció és a lakóhely.
A magyar társadalom értékrendje a XX. Század második felében többszörös változáson ment
át.
A második vh befejezését akik a közvetlen életveszélyből való megmenekülést jelentette azok
felszabadulásként, élték át az eseményeket, de a társ. Nagy része a szovjet csapatok
bevonulását a társ nagy része megszállásként élte meg, hisz egy hódító hadseregre volt
jellemző viselkedésük.
Mindemellett a szovjet jelenlét tartóssá válása, továbbá az 1956-os szovjet beavatkozás
emléke is hozzájárult a közgondolkozásban ennek a kettőségnek a fennmaradásához.
A modern nemzettudat kialakulását az 1947-49-es fordulat hosszú időre elodázta,
tisztázatlanul hagyta az olyan kérdéseket mint a párizsi békeszerződés által megerősített
„kisnemzeti tudat” v éppen a zsidósághoz való viszony. Elveszett annak a jelentősége is hogy
a felemás polgári értékek meghatározóvá váljanak a hétköznapokban.
Az értékrendszer változásait meghatározó módon befolyásolták a társ-i-gazd-i változások, a
társadalomszerveződés módja. NyEu-ban az individuális szabadságra építő piaci koordniáció
volt a rendezőelv, addig KEu-ban a „szovjetizáció” a végletekig központosító, állami
vezérlésű „tervracionalitás” érvényesült. -- a központ hatalom ellenőrízte az emberi és
anyagi erőforrásokat, államosította a termelés eszközeit, atomizálni és proletalizálni akarta a
társadalmat.
1945 után az emberek értékrendjében végbement változásokat alapvető módon érintette az,
hogy a hagyományos kisközösségek életmódot és emberi tudatot szabályozó ereje,
normarendszere túlságosan gyorsan bomlott fel ahhoz, hogy kialakulhattak volna az ezeket
helyettesítő magatartásformák és normák.
A „szocialista” értékrendszer középpontjában a párt, a munka és az ideologikus alapon
idealizált közösség került. A településeken az intézményekben az üzemekben dicsőség és
szégyentáblákat állítottak fel. A magánmúlt átértékelésére leginkább azok szorultak rá,
akiknek a pályája meredeken ívelt.
Az egyéni normák helyett a központilag kialakított (ál)közösségi értékek váltak
meghatározóvá. A marxizmus gondolatköréhez kötődő értékek társ-ra való ráerőltetésének a
legintenzívebb időszaka 1948-56. A szélsőségekig vitt kollektivizmus, a nemzeti érzések
sárba tiprása, az emberi jgok semmibevétele ekkor öltötte a legélesebb formát.
Az 1956-ot követő időszak 2 periódusra osztható: a 70-es évek közepéig tartó időszakot a társ
ideológiai semlegesítése határozta meg leginkább, a 70-es évek végi rendszerváltozásig tartó
szakasz a marxista ideológiától és az általa megtestesített értékektől való elfordulás jegyében
zajlott.
A 60-as évektől a hallgatólagos elismerés, az ideológiai és társ-i tabuk és a fennálló pol-i
viszonyok tiszteletben tartása volt a követelmény - Kádár 1962 „Aki nincs ellenünk az
velünk van.
A társ számára a hagyományos ünnepeket felváltotta a pol-i évfordulók kvázi szakrális célú,
demostratív ünnepi megmozdulásai. 1956 után fokozatosan újra ünnepelhetővé vált a
karácsony a húsvét. Ezzel párhuzamosan kialakították a családi élet ünnepeinek „szocialista
kereteit”. Bevezették a keresztelő ellensúlyozására a névadó ünnepségeket, támogatták a
KISZ esküvőket és a polgári szertartásrend szerinti temetéseket.
A 60-as évek közepétől kialakult depolitizált, a magánélet háborítatlanságát lassan és
folyamatosan felértékelődő, formálisan a „szocialista hatalmi elvárásokhoz” igazodó
értékrend, a 70-es évekig nem változott jelentősen. Az ideológia teljes kiüresedése a hatalmi
elvárásoktól történő fokozatos elfordulás a 80-as évek elején kezdődött, és az évtized végére
vált teljessé.
A hatalmi struktúra 1956 után nem változott lényegesen, de az uralom múlt megítélése vált az
egyik leglényegesebb ideológiai kérdéssé.
A rendszer szempontjából igen előnyös a kényes kérdések elhallgatása. Ha ugyanis nincs
múlt, akkor nincsenek múltbeli történések sem. Az időben nem történeti hanem technikai-
gazdasági folyamat zajlik, nincsenek benne az emlékezet és a tudatot formáló események,
történések csak a létfenntartással kapcsolatos rutincselekvések.
A rendszer műszaki-gazdasági fejlődést értékelte fel, és az elérhető javak gyarapodását kínálta
pragmatikus jövőképként a társadalom számára.
A korszak folyamán az emberi kapcsolatok folyamatosan felértékelődtek, a kölcsönös
segítőhálók működőképesek maradtak.
A 60-as 70-es évek fordulójától a gazdasági reform és a 2. gazdaság kibontakozásának
folyamata okozott lassú és fokozatos tudati változásokat. A reform a mindennapi élet
makrofeltételeit próbálta megjavítani, a kisgazdaságok terjedése viszont új életvitel
életstratégia, életmód és gondolkodásmód kialakítását eredményezte.
A korszak során erősödött az erkölcsi és értékválság a magyar társ.-ban. A fordulat évei előtt
az egyházaknak jelentős szerük volt az erkölcsi értékek és a viselkedési normák
kialakításában, szabályozásában és szocializációjában.
A 70-es 80-as években erősödött a kiszolgáltatottság érzése. A bizonytalanságokkal terhes
helyzetben az állammal szembeni gazdasági kötelezettségek teljesítése a „jó fizető polgár”
mentalitása nem volt túl vonzó. A társ-i tudatban a szocialista rendszer fenntartotta és
általánossá tette az egyes társadalmi csoportokban az 1944-45 előtt is meglévő alattvaló
beállítódást.
A társadalom értékrendjének változását a szocializációs folyamatok is erőteljesen
befolyásolták. Ezen a téren is kettősség figyelhető meg, a társadalmi intézmények (iskola
tömegkommunikáció, formális társadalmi környezet) és a magánszféra (család, rokonság,
barátok) igen gyakran egymás mellett vagy gyakran egymás ellenére is különböző értékrendet
közvetítettek. Pl a hivatalos intézmények igyekeztek felértékelni az egyenlőséget , a társ-i
szocializáció noha az egyenlőség eszméjét nem utasították el teljes egészében fokozatosan
előtérbe állították az egyéni teljesítményhez a fogyasztáshoz és az anyagi jóléthez kapcsolódó
értékeket.
A kádári konszolidáció politikája feltehetően hozzájárult a különbségek kialakulásához és
fennmaradásához azzal, hogy lemondott a magánélet ellenőrzéséről, ill. azzal, hogy feladata
az egyes emberek életének átpolitizálására irányuló törekvéseit.
1983-ban 1-1 foglalkozás presztízsének megítélésében 4 legfontosabb tényező játszott
szerepet: hatalom, tudás, társadalmi hasznosság és kereseti lehetőség. Uakkor csökkent a
presztízse az alkalmazotti munkának és nőtt az önálló tevékenységé.
A 80-as évekre felerősödtek az emberi kapcsolatokban megmutatkozó zavarok, meggyengült
a tolerancia, a szolidaritás, a másik ember tisztelete, a másság elfogadása.
Az 50-es években a klasszikus szocialista rendszer működése is hozzájárult az intolerancia
magas szintjének kialakulásához és fennmaradásához azzal, hogy időről időre ellenségképet
kreált és mutatott fel a társ.-nak. És azzal, hogy ahogyan vélt vagy valós ellenfeleivel
szemben fellépett. A vizsgálat szerint a tolerancia és a tisztelet fontossága a 80-as évek elején
2 társ-i csoport esetében volt különösen alacsony: az elit fiatal párttag csoportjai és a bp-i
munkások esetében.
Az előítéletek kiemelt célpontja az elmúlt évtizedekben a cigányság volt. Legfontosabb céljuk
egy örömökben, élvezetekben társas kapcsolatokban gazdag élet maradt. Mivel erre nincs
lehetőségük a környező társ. Legfontosabb értékeit, ideológiáját erkölcsét és egyik központi
értékét a munkát elutasítják.
A magyar társ. Az értékrendek szempontjából 2 részre tagolódik: az első csoportot a
hagyományos, kisközösségi, érzelmi, vallásos és a megélhetéssel kapcsolatos értékek
jellemzik; a másikat a Marx Weber-i értelemben vett modernizációs értékek, a racionalitás, a
célratörő hatékonyság az anyagi felhalmozáshoz kötődő értékek és az individualizmus
befolyásolják viselkedésében.
Hankiss Elemér 3 osztályba sorolja a társ-at egy széles alsó és felső csoportba, egy viszonylag
kis számú középső rétegbe.
Erős szakadás figyelhető meg a hagyományos és a modern értékek, a falun és a városokban
élők, a szegényebbek és jómódúak, valamint a férfiak és nők értékrendje között.
Összegző jelleggel megállapítható hogy a társ. Értékrendjének változásait negatív
diszkrimináció kialakulása és időszakos felgyorsulása jellemzi.
Max Webertől átvett 3-as szempontrendszer (szekularizáció – racionalizáció –
individualizáció) alapján megállapították, h a magyar társ értékrendje szekularizáltabb,
világiasabb, mint az amerikaié, a racionalitás és az individualizáció szempontjai felől
közelítve viszont a kép már összetettebb. Az amerikaiak értékrendje racionálisabb,
gyakorlatiasabb, az autonóm személyiségeknek nagyobb szerepet juttat, tehát individuálisabb.
A hagyományos közösségi értékek is erősebbek az amerikai társ-ban.
Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor kutatása alapján 4 értékrendszer van jelen Mo-n.
-szokásszerű és hagyományőrző alapelve: a szigorú modellkövetés, az életvitelt szabályozó
normák kötöttsége.
Jellemzői: szélsőségellenség középszerűségre törekvés, a látszatokra adás, a társ-i problémák
előli bezárkózás, családcentrikusság
-polgári individualista: a városi értelmiség és a képzett szakmunkás rétegekre jellemző,
középpontjában az egyén érvényesülése, önkifejezése áll.
Jellemző: sikerességre törekvés, a munkát eszközként felfogó, anyagias életszemlélet.
-utópikus-anarchikus szerepe van az egyes ember társ-i marginalizálódásának, gyakran pol-i
jellegű, hétköznapi magatartásforma jellemzi, a munkához való viszonya ideológikus.
-bürokratikus személyiségellenesség, a magánélet és a közélet elválasztása, a munka kiadott
feladattá redukálása, gépiesség, a szabályok mindenek felettisége
A 70-es évek végén megfigyelhető ezen értékelvek keveredése, aminek során 1 válik
meghatározóvá.