1.

A társadalomtudományok általános jellemzése

Kiss Zoltán László (szerk): Bevezetés a szociológiába. Dialóg Campus Kiadó, 2019. 37. p.
A szűkebben vett társadalomtudományi diszciplinák nemzetközi színtéren
általában:

• Geográfia
• Történelem
• Politikatudomány
• Közgazdaságtan
• Szociológia
• Antropológia
• Pszichológia
 A társadalomtudományok gyökerei
A társadalomtudományoknak - akárcsak az egyéb szaktudományoknak a gyökerei a
filozófiában rejlenek és előzményeik már bőségesen megtalálhatók az antikvitásban
illetve a középkori, valamint újkori filozófiai gondolatokban.
A társadalomtudományok a természettudományok után indultak fejlődésnek a ma
ismert, elkülönült formájukban → az utóbbi évszázadokban mutatkozott meg ez az
igény.
• A természettudományoknál nehezebb művelni a társadalomtudományokat: az ember,
amelyre koncentrálnak, benne él a társadalmi történésekben (autonóm entitás)
• döntéseit gyakran megváltoztatja, úgy egyéni mint közösségi szinten.
• szépnek tűnő fejlődési íveket képes (akarva-akaratlanul) megtörni, “vissza
bontani”,
negatív spirálba “sodródni” úgy az egyén mint a társadalom, vagy szövetségi
rendszerek szintjén
• A tradicionális, feudális társadalmakban a társadalomról való tudás rendszerezésére
nem volt igazán szükség
• A későbbi tömegtársadalmak magatartásáról szóló tudás viszont már hasznos és
fontos információ.
• A földrajzi felfedezések és a kereskedelem ezzel karöltve történő globálissá válása
kinyitották a középkor bezártságához szokott generációk szemét a világra és az
újdonságokra.
• Újkori vallási szekularizáció → felbomló vallási hierarchia → növekvő autonómia (az
egyének és az államok szintjén egyaránt).
• az iparosítás kezdetei → tudományos fejlődés (technológia), gyarmati kereskedelem,
beérkező nyersanyagok (logisztika, feldolgozóipar), számottevő profit, a további
fejlődés igénye,
A társadalomtudományok tárgyai, jellemzői

• A társadalmi lét szférája a tárgyuk → benne a társadalomalkotó ember.

• A többi (reál)tudomány művelésének lehetősége is a társadalom létén nyugszik.
• A világ lehet a társadalomtudomány számára történeti képződmény, melynek
jelene és múltja van,
• De a társadalom egyben egyfajta közeg is (nem tévesztendő össze az állammal).
• Eszerint létezik társadalmi nyomás, elégedetlenség, vagy éppen mozgalom →
ezek viszonyulnak az államhoz valahogyan.
• A társadalomtudományok a társadalmi jelenségeket vizsgálják →
ismeretanyagukat a társadalmi lét adja → ezen belül irányulnak az egyes
társadalomtudományok speciális tárgyaikra és megoldásaikra → sok esetben
összefogva, interdiszciplinárisan.
• A társadalmi lét az anyagi lét egyik létszférája (a szerves és a szervetlen
természet mellett) → ezt a modern társadalomtudományok sok esetben
természettudományos módszertannal is vizsgálják (adatgyűjtés, osztályozás,
összehasonlítás, értelmezés, elméletalkotás és tesztelés).
• A társadalomtudomány kemény (kvantitatív, azaz számszerű) illetve lágy
(értelmezést lehetővé tevő, minőségi, azaz kvalitatív) adatokkal dolgozik.
Mindkét esetben tudományos standardok alapján.
• A társadalomtudományok a társadalmi lét sokféleségére reflektálnak.
• A társadalmi lét sokféleségének 3 legjellemzőbb vonása:
• A társadalmi jelenségek emberi magatartásokhoz kapcsolódnak
• Összetettek,
• Történeti beágyazottságuk van.
• Az emberi magatartások nélkülözhetetlenek és aktívak → az emberi
aktivitás szüli mindazt, amivel a társadalomtudományok foglalkoznak.
• Az emberi magatartások produktívak → a társadalom folyamatosan
reprodukálja önmagát (társadalmi reprodukció) →folyamatos fennállás +
változás → fejlődés vagy degeneráció → az egész folyamat mögött a
felmerülő (a társadalom által kitermelt) problémák (jó vagy rossz)
megoldásai állnak.
• Az emberi magatartás a legtöbbször tudatos, akaratlagos → autonóm →
vagyis alternatív megoldásokat produkál → ez a társadalmat is alternatív
szerkezetűvé teszi → az tehát kontingens (többféle lehetséges
kimenetellel bíró) szerkezetretű.
• Egy ilyen kontingens szerkezetet leginkább a társadalomtudományok
képesek kezelni → értelmezik a társadalmi cselekvéseket, feltérképezik a
társadalmi döntések hátterét.
• Egy ilyen kontingens szerkezetet leginkább a társadalomtudományok képesek
kezelni → értelmezik a társadalmi cselekvéseket, feltérképezik a társadalmi
döntések hátterét.
• A társadalmi magatartásokat a közösségi normák befolyásolják →
• egy kérdéses magatartás megértéséhez az adott kor nézeteit kell feltárni →
• ez csakis társadalomtudományi feladat → az adott magatartást a látható
eredményéből természettudományosan nem lehetne szóra bírni.
• A társadalmi magatartásokon és az őket körülvevő tudati jelenségeken kívül a
társadalmi objektivációk feltárása is a társadalomtudomány feladata → az
objektivációk a cselekvés külvilágban megnyilvánult eredményei: használati
tárgyak, viselkedési szabályok és maga a nyelv is.
• Az objektivációk egy társadalmi viszonyrendszerbe illeszkednek, mely történeti,
tehát folyamatosan változik → e történetiség társadalomtudományi eszközökkel
nyomon követhető.
• A társadalomtudományok által megállapított törvények tendencia jellegűek →
valószínűségi jellegük van →
• a társadalomtudós igyekszik megérteni miért cselekszenek úgy a szereplők
ahogyan, de elemzi magát a cselekvést is, részleteire bontva azt.
• A társadalmi cselekvést befolyásoló tényezők dinamikusan változnak →
• sokszor rá kell érezni arra, hogy egy adott korszakban mi motiválta ezt vagy
azt az adott cselekvést.
• Ezért nem várható el a társadalomtudománytól a természettudományos
pontosság.
• Emiatt a társadalomtudományban megközelítésmódok, azaz paradigmák
sokfélesége működik,
• az ezeken belül feltárt törvények pedig történetiek → egy-egy korszakhoz
kötötten alkalmazhatók.
• A társadalomtudomány kategóriáit és nyelvezetét is áthatja a történetiség → a
gyorsan változó társadalmat régi fogalomrendszerrel nem lehet megfelelően
ábrázolni → a fogalmak és a nyelvezet rendszeres revíziója szükséges.
• Továbbá a társadalomtudomány a természettudománnyal szemben
nagymértékben az értékek és az érdekek befolyása alatt is áll.
A társadalomtudományok deklarált szerepe
Az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális
Szervezete, 1946) álláspontja szerint a társadalomtudományok képesek
kapcsolatot létesíteni a kultúrákkal → egyszerre pozitív-empirikus és
kritikai diszciplinák →
• felhalmozzák a tudást, de érvényességét is folyamatosan ellenőrzik.
• A gyorsan változó világ etnikai, vallási, földrajzi és civilizációs sokféleségét
csak a társadalomtudományok képesek vizsgálni.
• Tevékenységük (elemzések, elméletek, kísérletek) elengedhetetlen annak
kapcsán, hogy a civilizációs alapértékek (demokrácia, emberi jogok,
szolidaritás) helyzetéről értesüljenek a döntéshozók.
• A társadalomtudományok akkor tudnak működni, ha anyagilag és
megjelenési platformjaik tekintetében el vannak látva lehetőségekkel.
A tudományos hozzáállás kialakulása, nomotetikus és idiografikus megközelítések

• A 19. század (második fele) kitüntetett szerepet játszik a

társadalomtudományok kialakuásában
• A spekulatív gondolkodás, a módszertant nélkülöző megfigyelések, a
szubjektív szempontú beszámolók és a vallással kevert elmélkedések
vegyes műfajai a felvilágosodás hatására átalakulóban voltak egy objektív
igényeket kielégíteni képes hozzáállássá, hogy megindulhasson a
megfelelően működtethető társadalomtudományi gyakorlat.
• Ekkorra nemzetállami keretek jöttek létre.
• A nemzetállam a modernitás politikai kifejeződésének tekinthető,
melyben racionális irányba tartó, kulturális tartalommal felruházott
cselekvés, illetve az ilyen cselekvést lehetővé tevő intézményrendszer
alakul ki. (Alain Touraine)
• E nemzetállami keretek között az ökonómia, a politikatudomány a szociológia és a
történettudomány voltak a legjobban művelhetők.
• Az ökonómia, a szociológia, illetve a politikatudomány az általánosító,
nomotetikus tudás művelését célozták.
• A nomotetikus tudás a vizsgált jelenségeket univerzális törvényszerűségekkel
magyarázza, ezek összefüggésében vizsgálja (nomos=törvény).
• Az egyes államok támogatták az intézményesült
társadalomtudományokat.
• A kutatók hivatásszerűen végezhették munkájukat, nemzeti keretek között.
• Kezdetben saját nemzeti levéltári és statisztikai forrásokra támaszkodva
kezdték elemezni tárgyukat.
• A globális összefüggéseket, az adatok összehasonlítását, a folyamatok
együtt látását ez a körülmény jó ideig nem támogatta

• A történettudomány az egyedi jellegeket kutatta, vagyis idiografikusan járt el.

• Az idiografikus tudás a vizsgált jelenséget egyediségében vizsgálja, nem
törekszik összehasonlításra, általánosításra (idios=saját, egyedi).
• Franciaország, Anglia, Németország és Olaszország illetve az USA váltak a
nomotetikus társadalomtudományok példaértékű művelőivé,
• vizsgálódási irányaik és módszertanuk kihatott a többi civilizált országra is.
• Kezdetben saját nemzetállami kereteik vagy gyarmataikon szerzett
ismereteik alapján rendszerezték a tudásanyagot.
• Éppen a gyarmatbirodalmak ténye hozta létre az antropólógia önállóvá
és jelentőssé válását, illetve a globális, államokon átívelő tudományos
gondolkodást.
• Mert az antropológiában az ismeretek felhalmozása elkerülhetetlenné
tette az általánosító, induktív gondolkodást.

• A nomotetikus társadalomtudományok idővel sok tekintetben túlléptek

nemzetállami kereteiken az általános törvényszerűségek megállapítása terén.
• miáltal lehetőség nyílt szigorú tudományos módszerek alkalmazására:
• hipotézis alkotás, tesztelés, elméletek kidolgozása, kvantitatív és
statisztikai elemzések.
• A történettudomány idiografikus jellege azonban továbbra is fennmaradt,
amit a múltból származó szövegek és relikviák egyedisége (a bennük rejlő
történetiség egy-egy részlete) miatt védelmeztek, az általánosság igénye
ezért itt továbbra sem merült fel.

A marxi módszer és ennek befolyása a társadalomtudományokra

• Marx hadat üzent a polgári társadalmi berendezkedésnek: a bérmunka

felszabadítása, az elidegenülés felszámolása pl. olyan igény, ami eleve idegen
a polgári építkezéstől.
• Marx szocializmusa és kommunizmusa egy teljesen új célja a civilizációs
fejlődésnek.
• Kritikai elmélete (társadalomfilozófiája) olyan vonásokat (általánosságokat)
mutat fel, amelyek alapján a polgári társadalmat általában bírálja.
• Marx túllépett Hegel történetfilozófiáján, amely a modern polgári
társadalom jogrendjének és szellemi talapzatának kimunkálását csakis a
német körülmények meglétéből eredezteti.
• Marx ezt az eszmei végpontot materializálja: a polgári társadalom az - és
nem a világszellem az ami lehetővé teszi, hogy az ember a kapitalizmust
jellemző társadalmi keretek kötött, mint szükségletkielégítő lény
funkcionáljon.
• A történelem tárgyának ezért el kell válnia az ideológiától Marx szerint, mert
“valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az
élők agyára”.
• A történelmet nem valami eszme vagy a világszellem tolja előre a
kibontakozás felé, tehát nem teleologikus (céltételező) folyamat.
• A történelemnek így nincs sem transzcendens, sem immanens célja, az
egyéni cselekvők a fejlődés aktorai, saját strukturális viszonyaik kiépítői.
• Az anyagi termelés határozza meg az emberek közötti érintkezési formákat,
melyek előrevihetik vagy visszavethetik a fejlődést.
• A marxi tudományos logika szerint a kutató figyelme folyamatosan
oszcillál (oda-vissza ugrál) az általánostól az egyedi tényekig.
• Amivel Marx elsősorban dolgozik, az az absztrakciós készség, amivel a
nyilvánvaló tényeken alapuló megállapításokon túlnyúló elméletet
konstruál.
• Továbbá a társadalomkutató is változik, átgondolja, elveti, bővíti
elképzeléseit.
• Mindez nagy hatást gyakorolt a társadalomtudományokra a
munkamódszer terén.
• Marx módszere dialektikus, mely Hegeltől ered, de materialista
alapokon folytatta alkalmazását: a tézis-antitézis-szintézis triász nem a
világszellem önmegismerésére utal (mint Hegelnél) hanem a
folytonosan változó társadalom vizsgálata során felszínre került
tényanyagot tekinti át egyre nagyobb aprólékossággal.
• A marxi módszer a tudomány önmozgását, fejlődését is láttatja: a
tudomány új módszerekkel gyarapszik, illetve korrigálja saját hibáit is.
• Karl Popper ez alapján (is) említi, hogy a tudomány nem nyugszik szilárd
alapokon: arra építkezik, ami ott és akkor igaznak tűnik.