1.

A szociológia, mint tudomány

A szociológiát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet
törvényszerűségeit kutató tudomány. A szociológia mindenekelőtt tudomány. A
társadalmat, amelyben élünk nem csak a szociológia segítségével ismerhetjük meg.
Megismerhetjük pl. riportok, szociográfiák, szépirodalmi művek segítségével vagy a
mindennapi élet tapasztalatai alapján. A két világháború között pl. a magyar
társadalom megismerésének elsőrendű forrásai Móricz Zsigmond novellái vagy Féja
Géza riportjai, Illyés Gyula szociográfiája: Puszták népe. A szociológia ezen
műveknél nem pontosabban, hanem más módszerekkel tárja fel a társadalmi
valóságot. A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen
probléma, akkor megpróbálnak a szociológusok ennek valamilyen elméleti
magyarázatot adni. Végül megvizsgálják, hogy a valóságból nyerhető információk
alapján igazolódik vagy megcáfolódik az elméleti magyarázatuk. Van olyan felfogás :
Karl Popper, szerint sohasem tudjuk elméleti hipotézisünket végérvényesen igazolni,
legfeljebb cáfolni. Sokszor csak azt állíthatjuk, hogy eddigi empirikus
vizsgálatainknem cáfolták meg az eddigi hipotézist, ezért feltételezhetjük, hogy az
igazságot jól megközelítik. De nem zárhatjuk ki, hogy későbbi vizsgálatok nem
cáfolják a hipotézist. A szociológusok nem fogadják el a posztmodern felfogást,
miszerint ,,minden elmegy”, a tudományos igazság nem létezik. Azt vallják, hogy
kutatásaink közelebb visznek a megismeréshez. Tudományos forradalmak,
paradigmaváltások is léteznek. Aszociológusok többsége azt vallja, hogy ha soha
nem is lehetnek biztosak abban, hogy megtalálták az igazságot. A szociológusok
kutatásai közelebb visznek a megismeréshez. Minden új hipotézissel, amelyet a
megcáfolódott korábbi hipotézis helyett fogalmaznak meg, közelebb kerülünk az
igazsághoz. A szociológia tudományának lényegéhez tartozik tehát az elméleteknek
a valósággal való összevetése. A valósággal való, tudományos módszerekkel
végzett összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.

A társadalmi struktúra, intézmények, kultúra Ha az ember az emberiség kezdete óta

nem élt volna társadalomban, akkor nem lett volna képes az állatvilágból
kiemelkedni. A társadalomban való együttélésnek vannak szabályszerűségei, és
ezeket kutatja aszociológia. A szociológust az érdekli, hogy milyenek a különböző
társadalmak, hogyan működnek és hogyan változnak.
Egy társadalom a szociológusok többsége szerint nem csak a társadalom tagjainak
összessége, mert van bizonyos struktúrája, intézményei, kultúrája. Társadalmi
struktúrán az egyének és a társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós
viszonyokat értjük.
Társadalmi intézménynek nevezzük a társadalom tagjainak többsége által végzett
tevékenységek alapvető módját és mintáját. Ezekhez normák és értékek tartoznak,
melyeknek megszegését büntetik. A kultúrán az anyagi javak, normák és értékek
együttesét értjük. A társadalom tagjainak egész életét befolyásolja a társadalmi
struktúrában elfoglalt helyük. Az egyének az intézmények keretei között, az azok
nyújtotta lehetőségek által behatárolva cselekszenek a társadalomban, a társadalmi
környezetük kultúrája szerint alakítják mindennapi életüket. A társadalom és az
egyének viszonyának szemléltető példái pl. Durkheim: társadalmat a bronzhoz
hasonlította, mely tulajdonságai nem vezethetők vissza egyszerűen az alkotórészei,
a réz és az ón tulajdonságainak összeadásából. A társadalom nem egyszerűen a
tagjainak az összege.A társadalomtudományok történelmi kialakulása A
társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel. A
társadalomtudományok közül az írásbeliség kezdetei óta különálló tudomány volt a
történetírás. A többi társadalomtudományok a filozófiárólváltak le. Elsőként a XVII.
században a demográfia önállósult John Graunt által. Ő a pestis és más halálokok
miatti törvényszerűségeket próbálta empirikus adatok alapján vizsgálni. -A XVII.sz.
második felében John Locke politikatudományi munkái jelentek meg, így a
politikatudomány véglegesen elkülönült a filozófiától -Egy évszázaddal később Adam
Smith munkáival vált le a filozófiáról a közgazdaságtan. Ennek elsődleges célja
annak a bizonyítása volt, hogy ha az állam nem avatkozik be a gazdasági életbe,
akkor a piacon az egyes emberek önérdeket követő viselkedése optimális gazdasági
eredményhez vezet.Legjobb tehát e „ láthatatlan kézre” hagyni a gazdasági élet
szabályozását. A klasszikus közgazdaságtan az ember természetére (homo
oeconimicus) vonatkozó feltevésekből indult ki és azokból vezette le tételeit. A
szociológia előfutárai : Saint-Simon Comte és Tocqueville.

Nagy klasszikusai : Marx, Durkheim és Weber /Ők a negatív társadalmi jelenségek

elkerülésének módját kutatták/ A szociálpszichológia a századforduló körül a
pszichológiából alakult ki. Kialakulásához az a felismerés vezetett, hogy az egyén a
nagyobb társadalmi csoportokban másképp viselkedik, mint elszigetelt egyénként. A
szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete

A tudomány tárgya tekintetében a szociológia különbözik a közgazdaságtantól

/amely a társadalmi jelenségek közül csak a gazdaságiakkal foglalkozik/, a
demográfiától /amely csak a népesedési folyamatokra összpontosít/, a
politikatudománytól /amely a politikát vizsgálja/, és a szociálpszichológiától /amely az
egyéni viselkedés és a csoporthatás közötti összefüggések kutatásával foglalkozik/.
A társadalomnéprajz és a történettudomány viszont a szociológiához hasonlóan a
társadalmi élet valamennyi jelenségét kutatja. A szociológia módszere a tömegesen
előforduló jelenségekre vonatkozó empirikus adatgyűjtést és ezeknek az adatoknak
az elemzését használja módszerként. A szociológia módszere hasonlít a
demográfiáéhoz, de a szociológusok inkább a statisztikai adatok mellett a kérdőíves
adatokra is támaszkodnak.
A szociológiát leginkább az alapvető szemlélete különbözteti meg a többi
társadalomtudománytól. A szociológusok többsége úgy véli, hogy az emberélet
minden jellemzőjét erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helye.
A társadalmi helyzet befolyásolja, hogy mekkora jövedelmet tud elérni, milyen
lakásban lakik, milyen iskolai végzettséget szerez, vagy milyen valószínűséggel
kerül börtönbe. Ez a hatás valószínűségi jellegű. A társadalomtudományok
emberképe: A szociológia emberképe tekintetében különbözik a többi
társadalomtudományoktól. A klasszikus közgazdaságtan emberképe a homo
oeconimicus. Eszerint az ember mindig racionálisan dönt és a haszna
maximalizálására törekszik. A szociológia viszont a homo sociologicus emberképből
indul ki. Eszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik
alkalmazkodni, melynek hátterében értékek állnak. A normákat és értékeket a
társadalom tagjai gyerekkori szocializációjuk során sajátítják el. A normák és az
értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotói.
Mire jó a szociológia?
A szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat, amelyben él ezért
jobban tud védekezni minden félrevezető nézettel szemben. Ennek következtében
képes felismerni és érvényesíteni érdekeit és céljait. Ezáltal a szociológia
hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakításához. A szociológiának lehet egy olyan
haszna is, hogy konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő azzal, hogy
ismereteket ad ezeknek a problémáknak a jobb megismeréséhez. Problémás
kérdés, hogy a szociológia mennyire használható fel az előrejelzésben és a
tervezésben. Az igazi tudomány kritériuma, hogy előre tudja jelezni azegyes
eseményeket. A társadalomtudományok képesek bizonyos eseményeket előre
jelezni. Nagy történelmifordulatokat és gyors változásokat a szociológia nem tud
előrejelezni. A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi
fejlődés nagy évszázados irányait és változásait megjósolja. Merton a szociológia
középszintű törvényszerűségeit kutatta és megfogalmazta a középszintű
elméleteket. Középszintű elméletnek nevezzük az olyan elméletet, amely egy jól
körülhatárolható és definiálható jelenség előfordulását értelmezi egy adott
társadalomban és korszakban.
A szociológus szerepei Raymuond Aron szociológus szerint három fajta szociológus
létezik: az uralkodó tanácsadója, a nép orvosa,a tudomány főpapja. Az első a
kormányzatnak szakértő tanácsokat adó szociológus, a második a szegények
problémáit kutat és megoldó szociológus, a harmadik a kutatóintézetekben elvont
elméleti és módszertani problémákkal foglalkozó szociológus. Minden
szociológusnak magának kell eldönteni, hogy melyik utat választja. Mindhárom
magatartásnak van tudományos haszna és buktatója.
Szociológiai kutatás és politikai cselekvés:
A szociológia tudománya és a politikai cselekvés közötti viszony kérdése minden
szociológusnál felvetődik. A szociológiai kutatások eredményinek politikai
következményei vannak. A társadalomban megfigyelt jelenségek feltárása
befolyásolja a mindenkorikormányzat megítélését a közvéleményben. Ezért a
szociológiának leleplező funkciója is van. A Tudósnak a legfőbb érték az, hogy
kimondja a tudományos igazságot. A politikus ezzel szemben arra törekszik, hogy
hatalomhoz jusson és politikai eszményeit a társadalom megvalósítsa. Ezt az
ellentmondást fogalmazta meg Weber az érzületetika és a felelősségetika
szembeállításával. Az érzületetika azt jelenti, hogy az egyén kizárólag az általa
elfogadott elveket követi és nincs tekintettel arra, hogy azok milyen
következményekkel járnak. A felelősségetika számol a cselekedetek előrelátható
következményeivel, ezért hajlamos olyan kompromisszumokat kötni, melyek
ellentétbenállnak a magas etikai elvekkel.
A szociológiai kutatások objektivitása
A tudománynak objektivitásokat kell megfogalmaznia és a tudományt nem
befolyásolhatják a kormány, a pártok stb. Ha ezek a nézetek befolyásolják a
tudományos munkát, akkor nem érdemli meg a tudomány elnevezést és csak
ideológiáról van szó. Max Weber szerint a tudósnak az a kötelessége, hogy hideg
fejjel nézzen szembe a mindenkori uralkodó eszményekkel és szükség esetén
szembe kell szállni azokkal.
Néhány következtetés megfogalmazható:
1. A szociológusnak tisztában kell lenni azzal, hogy saját munkásságát
befolyásolja a társadalmi helyzete és politikai állásfoglalása
2. A szociológusnak arra kell törekednie, hogy kutatásait minnél kevésbé
befolyásolják saját értékei és minél inkább az igazság feltárását szolgálja. Ezért
külön kell választania az eredmények közzétételénél a tényekből levont
következtetéseket és a hozzájuk fűzött értékelést.
3. A társadalmi valóság feltárása elősegíti a társadalmi viszonyok javulását.
4. A szociológus kutatásai kérdéseinek megfogalmazásakor és az eredmények
elemzésekor nem hagyhatjafigyelmen kívül azt, hogy tudományos megállapításait
milyen célra lehet felhasználni.