DURKHEIM TUDOMÁNYELMÉLETE: A MUNKAMEGOSZTÁS

ELMÉLETE, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ÉS ANÓMIA,

ÖNGYILKOSSÁG

1. Emile Durkheim:
 1858-1917: Rajna-vidéki zsidó származású (apja tudós rabbi, őt is annak szánta)
 École Normale Supérieur: történelmi-filozófiai tanulmányok (Comte hatása)
 1887-ben professzor lett Bordeaux-ben, szociológiát és pedagógiát tanít; új témák:
család,öngyilkosság, munkamegosztás
 1897-től intenzív antropológiai-etnológiai kutatás
 1902: Párizs (Sorbonne) professzor

Művei:
 1893: A társadalmi munkamegosztásról
 1894:A szociológia módszertani szabályai
 1897: Az öngyilkosság
 1902: A vallási élet elemi formái

Elmélettörténeti jelentősége
Durkheim a szociológusok második nemzedékéhez sorolható. Az elsők egyike volt, akik a
szociológia tudományos intézményesülését segítették. Durkheim szerint a szociológia
kiinduló problémája annak felismerése, hogy milyen kötelékek vannak az emberek között,
azaz, hogy mi határozza meg társadalmi aggregátumok létrejöttét. E probléma megoldását
keresve kívánja meghaladni kora gazdasági és társadalomelméletének individualista, valamint
szocialista hagyományait. Gondolkodásának középpontjában egyén, társadalom és erkölcs
viszonyának kérdései állnak. Csakúgy, mint Comte, ő is a tulajdonképpeni társadalmiság
elméleti megalapozásán fáradozik, ő is elveti a klasszikus politikai gazdaságtan felfogását,
mely szerint a társadalom egyéni csere- és szerződési aktusokból keletkezik. A társadalom
inkább önálló valóság, s nem individuális lélektani vagy gazdasági aktusok terméke.

2. A társadalmi tény fogalma

o Olyan jelenségek, melyek tőlünk függetlenül, az egyéni tudaton kívül léteznek.
o Nem mi hozzuk létre őket, de engedelmeskednünk kell nekik (pl. jogi és
erkölcsi szabályok, vallási dogmák, pénzrendszer használata)
o Kényszerítő erővel rendelkeznek. (ha szabad akaratunkból engedelmeskedünk,
alig érezzük, ha szembehelyezkedünk velük, azonnal érezzük erejét)
o A kényszer típusai: a) szankcionált szabályrendszer (jog, illemszabályok,
erkölcsi szabályok) b)játékszabály (egy területen belül érvényes) c) társadalmi
áramlatok, hangulatok: kollektív lelkiállapot, amelynek nem tud az egyén
ellenállni
o Nem mindig erőszakos jellegű – ilyen lehet pl. a gúny, a megvetés a társasági
vagy illemszabályok megszegésekor – ettől még hatékony
o Nem totálisan determinálja a cselekvést, ellenállhat az ember, megújíthatja a
szabályokat, de ennek ára van
o Nem az egyén, hanem a társ. vagy annak egy csoportja a hordozójuk.
o Nevelés teszi belsővé a társadalmi kényszereket: olyan látásmódot,viselkedést
kényszerít a gyerekre, amit spontánul nem tenne (pl. meghatározott időben

1
 aludjon) Később ezt már nem érezzük kényszernek, de ez annak az eredménye,
hogy megfelelő beállítottságokat fejlesztettünk ki.
o Társadalomról akkor beszélhetünk, ha a cselekvést külső kényszer
határozza meg.

Definíció:minden olyan cselekvésmód,ami kényszerítő módon tud hatni az

egyénre, független, önálló léttel rendelkezik, az egyéni megnyilatkozásoktól nem
függ, külsődleges, kikristályosodott

2.1. Vizsgálatával kapcsolatos szabályok:

o A társadalmi tényeket dolgoknak kell tekinteni:
Természeti tényekhez hasonlóak – ADATOK
Függetlenek a megfigyelőtől, külsődlegesek
Rákényszerítik magukat a kutatóra is
o Módszeres kétely szabálya
- A megismerés minden tárgyát kétely alá kell vetni
- Minden előzetes képzetet ki kell vetni a megismerő gondolkodásból
o Társadalmi tényt társadalmi ténnyel kell magyarázni
o Megszabadulás a téveszméktől: a köznapi fogalmak helyett a tudomány
szükségleteinek megfelelő fogalmak kifejlesztése, használata

2.1. A normális és a patologikus egymástól való megkülönböztetésének szabályai

o Normális=átlagos
o Normális: azok a tények, amelyek a legáltalánosabban elterjedt formákat
mutatják
o Egy tényt csak az adott fajtához képest ítélhetünk patologikusnak →az egyes
társ. típusoknál az intézményeket nem ítélhetjük önmagukban jónak vagy
rossznak. Egy meghatározott társ.típusnál előforduló társadalmi tény csak a
fajta meghatározott fejlődési fokához viszonyítva minősíthető normálisnak
o Egy funkció úgyis lehet normális, hogy nem előnyös, de benne rejlik az
élőlény természetében (pl. szülési fájdalmak)
o Egy társadalmi tény akkor normális, ha ehhez a típushoz tartozó, hasonló
fejlődési szakaszban lévő társadalmak többségében megtalálható.
o Bűncselekmény: minden társadalomban előfordulnak, csak az előfordulási
formájuk más→a bűnözés elkerülhetetlen, része az egészséges társadalomnak
o A bűn tehát szükségszerű, elválaszthatatlan a társadalmi lét alapvető
körülményeitől, de emiatt hasznos is – ezek a körülmények nélkülözhetetlenek
a jog és erkölcs fejlődése szempontjából
o A bűn közvetlen módon is hasznos lehet: változások előkészítése, előrelépés a
jövő felé (Szókratész)

3. A munkamegosztás elmélete, társadalmi integráció

A társadalmi munkamegosztásról c. munkájában a társadalom, a munkamegosztás, a
szolidaritás és az erkölcs összefüggéseit vizsgálja.
o Kiinduló probléma: hogyan lehetséges közös erkölcs? Lehetséges-e olyan
közös erkölcs, mely képes a társadalmat integrálni. Mennyire alkot társadalmi
köteléket a munkamegosztás emberek között. A munkamegosztás problémája
az egyik legvitatottabb kérdés volt kora elméleti és politikai vitáiban. A mű
alapkérdése: szolidaritási formák a társadalomban.

2
 o A munkamegosztás hozzájárul a szolidaritáshoz, integrációhoz

o A munkamegosztás funkciója: termelőerőt növeli, a civilizáció forrása

o A szolidaritás fogalom kettős jelentése

i. organikus: az egész és a részek közötti funkcionális kapcsolat (élő
szervezetek mintájára)
ii. kölcsönös erkölcsi kötelezettség: a részek erkölcsi összefüggésükből
eredően kapcsolódnak össze
iii. szolidaritás = társadalom, szolidaritás az, ami a társadalmat
alkotja
o Durkheim a munkanélküliséget erkölcsi jelenségként értelmezi – ezzel
kora összes társadalomtudósától elhatárolódik
Kétfajta szolidaritás:
- mechanikus: hasonlóságon alapuló, közös tudatból származik,
korai, törzsi, kis csoportokban élő társadalmakra jellemző (pl.
irokézek). Az emberek tudata két részből áll: egyéni + közös
tartomány
- .m,. munkamegosztáson alapuló – az egyének összetartozásának
az alapja a munkamegosztásos kapcsolat. Az egyének és a
kollektív tudat átfedése kisebb mint a primitív társadalmakban
- Kettős tudat: az ember kettős lény, egyéni, azaz pszcihológiai,
és közösségi, azaz társadalmi lény. Kollektív tudat: olyan
tudattartalmak, melyek mindenkiben azonosak

4. Az öngyilkosság (1897)
Jelentősége:a bevezetett fogalmak ma is használatosak, még ha a következtetések nem is
állják meg a helyüket. Ez az első olyan mű, amely az empirikus adatok és az elmélet
összeegyeztetésével készült,így abba a módszertani programba illeszkedik,amit a
Szociológia módszertani szabályaiban ismertetett. Az öngyilkosságot, mint társadalmi
tényt vizsgálja. Újdonsága még a mikro- és makroszint közötti átjárás, hiszen az
öngyilkosságot a társadalom állapotából vezeti le, nem az egyénéből

Célja: az egyes társadalmakra jellemző öngyilkossági gyakoriságok vizsgálata a

társadalmi sajátosságok alapján magyarázva. Három fogalomnak jut központi szerep:
társadalmi integráció, kollektív tudat, anómia
Témaválasztás: gyakorlati ok, hogy sok adat, statisztika volt a témáról. Fontos, hogy nem
egy társadalmi osztály problémája és nem aktuálpolitikai kérdés, szinte minden
társadalomban megtalálható. Személyes ok lehetett még egy barátjának az öngyilkossága
is.
Felépítés: a mű jól körülhatárolt részekre oszlik. Először definiálja a társadalmi tényt,
aztán a magyarázatával kapcsolatos elméleteket ismerteti és cáfolja. Osztályozza az
öngyilkosságot, azaz meghatározza típusait az okai szerint, ezeket megpróbálja
összeegyeztetni a megvalósítás módjával, majd más társadalmi tényekkel hasonlítja össze
és levonja a gyakorlati következtetéseket.(az öngyilkosságot, mint egy társadalomra
jellemző dolgot a statisztikai adatokon keresztül vizsgálja.

Az öngyilkosság okai: először a társadalmon kívüli tényezőket veszi sorba 4 csoportban:

3
 a) emberek organikus és pszichikus tulajdonságai – pszichopatológiai
magyarázatok, de az öngyilkosság nem őrültség, nem elmebaj. Statisztikailag
is cáfolható: nőknél gyakoribb az elmebetegség, férfiaknál az öngy.,
zsidóknál gyakoribb az elmebetegség, protestánsoknál több öngy.; →az
egyéni okok csak a lehetőséget adják, nem lehet az öngyilkosság
magyarázatának tekinteni.
b) Fizikai környezet: kozmikus tényezők (éghajlat, hőmérséklet, nappalok és
éjszakák hossza) ↔melegben több az öngy., de a déli államokban kevesebb; a
napszakok hosszabbodásával is változik az öngy. – hosszabb nap több öngy.,
nappal a legtöbb,hétköznap inkább.
c) Biológiai magyarázatok: az örökletes etnikai, faji tényezők szerepe ↔a vegyes
etnikumú országok megmutatják, hogy ugyanazon etnikumnak másmilyen
lehet a hajlama egy másik társadalomban.
d) Utánzás: de ez tisztán pszichológiai jelenség
e) A végkövetkeztetés:társadalmi tényt csak társadalmi ténnyel lehet
magyarázni. Az öngyilkosság általában leírható jellegzetessége, hogy a
férfiakra jellemzőbb és az életkor előrehaladtával nő,majd az élet vége felé
csökken. Az öngyilkosság megítélése társadalmanként változik, de
általában elutasítják, mert megsérti a kollektív tudatot. Egy bizonyos
szinten normálisnak tekinthető.

Vizsgált típusok:
1. egoista öngyilkosság: ezt a típust a társ-i integráció alacsony fokával magyarázz. Az egyén
nem integrált eléggé a közösségbe, nem érzi életének rajta túlmutató jelentőségét,elveszíti
életének célját, értelmét és nincs, ami visszatartsa az öngy-tól.
- vallási felekezetek(protestánsok körében magasabb)
.- a tiszta katolikus országokban sokkal kevesebb az öngy).
- DE: ahol a protestantizmus kisebbségben van, ott csökken az öngy. Arányuk
- a katolikus és a protestáns vallási dogmákban nincs lényeges különbség (mindkettő tiltja az
öngyilkosságot), de általánosabb eltérések vannak: a protestánsoknál a Biblia szabad
értelmezése, a katolikusoknál sok a tiltás, szó szerint kell érteni, a pap megmondja, hogy
hogyan kell érteni – a protestantizmus nagyobb teret ad a szabad gondolkodásnak, az kevésbé
integrált
- tanulási kedv szerepe: az iskolázottság növekedése a közös hiedelmek meggyengülésével
jár, ezért az iskolázottság növekedésének ugyanazt a görbét kell mutatnia, mint az
öngyilkosságnak
- a nők mindenhol kevésbé hajlanak az öngyilkosságra,mert tanulatlanok, nincs
intellektuális szükségletük (társadalmi tényt nem társadalmi ténnyel, hanem biológiai
különbségekkel magyaráz – önellentmondás)
- a zsidók öngy-a aránya időnként a katolikus alatt van, de a városi, szellemi foglalkozásúak
között magasabb
- család (férfi számára megóvó erő, a nőkre fordított hatással van a házasság: hajadonként
ritkábban, feleségként gyakrabban) Minél több gyerek van egy házasságban, annál kevesebb
az öngy.
- politikai társadalom: forradalmak, háborúk idején kevesebb az öngyilkosság, mert ekkor
nagyobb az integráló erő

2. altruista (saját érdek háttérbe szorítása, alávetés, önfeláldozás)

A túlhajtott individualizáció öngyilkossághoz vezet (az egyén elszakad a társadalomtól) Azt
gondolták, hogy az ún. primitív társadalmakban kevesebb az öngyilkosság (ez nem igaz, mert

4
ha egoista öngyilkosság nincs is, altruista sok) példák: öreg, beteg emberek öngyilkossága
(van, hogy kötelező, vagy ajánlott, szokásos). Az asszonyok öngyilkossága férjük halálakor
(ez is szokás). A harmadik szokás a vezér halálakor alattvalóinak öngyilkossága.
A társadalom csak akkor kényszeríthet erre, ha az egyén személyisége keveset számít, mert ha
számítana, akkor az élethez való jogát elismernék. Ahhoz, hogy az egyén ennyire keveset
számítson a kollektív életben, akkor lehet, ha az integráció nagyon erős. Ezek a társadalmak
kis létszámúak, minden közös: érzések, gondolatok, elfoglaltságok – az egyén nem teremthet
magának külön közeget. Altruizmus: az egyén nem önmagáé, hanem összeolvad egy rajta
kívülállóval, a csoporttal.
Az altruista öngyilkosság típusai:
- kötelező (öregek, betegek, özvegyek) – ilyenkor az egyén fél, h.
elveszíti a megbecsültségét, csop. Tagságát
- fakultatív: mikor a közösség jutalmazza az öngyilkosságot,
ilyenkor nagyobb megbecsültségért lesz öngyilkos valaki
(pl.Japán társadalomban a harakiri)
- kiélezett v. misztikus: ekkor a vallási mámorban, boldogan
követi el az egyén az öngy-t.
- katonák öngyilkossága: jó példa a túlintegráltságra. Az altisztek
öngyilkossága a legnagyobb, mert a tőlük elvárt viselkedésre a
legjellemzőbb a teljes énfeladás.

Tehát a túlintegrált társadalmakra jellemző az altruista öngy., ahol az egyén elveszíti

önállóságát, individualitását, teljesen alárendelődik a csop-nak.

4. anómiás öngyilkosság: az alulszabályozott társadalmakra jellemző. Ekkor az egyén

vágyai, szükségletei korlátlanná válnak, mert a társ. elveszíti szabályozó funkcióját,
ezért a beteljesületlen, kielégítetlen vágyak hajtják az egyént az öngy-ba. D. szerint az
ember vágyai, szükségletei biológiailag nem korlátozottak, ezért a társ-nak kell
korlátokat felállítania. Így az egyén születésétől fogja megszokja, h. számára ki van
jelölve a lehetőségek maximuma, amelyet reálisan elérhet, így nem törekszik irreális
célok elérésére. A társadalom mindenki számára egy „jólétegyütthatót” jelöl ki. A
válságokban és a gyors fellendüléskor azonban felborul a társ. által létrehozott rend,
nem érzik a korlátokat – a korlátlan vágyak, szükségletek, ezek kielégítetlensége vezet
öngy.-hoz. A nyomornak általában megóvó hatása van (Írország legszegényebb
területén sokkal kevesebb az öngy., mint Franciaország leggazdagabb területein) Miért
van ez így?

Akkor lehet az ember boldog, ha a szükségletei megfelelő arányban vannak a rendelkezésére

álló eszközökkel, különben súrlódás. Az ember szükségleteinek nagy része nem fizikai
jellegű, hanem vágyak, ezek határtalanok lennének, ha a társadalom tnem korlátozná – a társ.
helyzettől függ. Ha nincs korlátozva, kínt okoz. Korlátot csak a társadalom diktálhat, amit
elfogadunk (?) Társadalmi osztályonként változik a korlát, a pozícióba jutás is szabályozva,
tudod mit kell tenned, biztonságot nyújt, tudod, hogy meddig juthatsz el. Ha a társadalmat
valami megzavarja, nem tudja kifejteni ezt a szabályozó erőt. A kollektív rend
megváltozása súlyos válság eredménye. A régi szabályozás már nem működik, de új még nem
alakult ki. A vágyak korlátlanok lesznek, szerzési lehetőségek nagyobbak, a vágyak is
nagyobbak, céloknak nincs határa. (céhrendszer felbomlása,világpiac kialakulása,)
Az anómia a modern társadalmakban az öngyilkosság fő oka. Ez nem attól függ, hogy az
egyén hogyan kapcsolódik a társadalomhoz, hanem hogy a társadalom hogyan szabályozza az
ember életét.

5
5. fatalista öngyilkosság: túlszabályozottságból ered – ekkor az élet értelmetlenné válik
az egyén számára, mert nagyon determinált a helye a társadalomban