Normák

 A kultúra különösen fontos elemei az értékek és a normák

 Ahhoz, hogy a társadalom működőképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos
viselkedési szabályokat, normákat.
 Norma: a társadalom többsége által elfogadott viselkedési forma
 Kiszámíthatóvá teszik a társadalom működését (bizalom!)
 Konformitás: az elfogadott viselkedési szabályokhoz, a társadalmi elvárásokhoz való
igazodás
 A norma megszegését valamilyen szankció bünteti.
 Vannak:
 jogi normák (pl. törvények: magántulajdon védelme, emberélet védelme)→
kényszereszközökkel való megtorlás – intézményes szankciók
 erkölcsi szabályok (pl. tisztelet az időseknek, szolidaritás a rászorulóval, házastársi
hűség) → egyöntetű rosszallás, megvetés
 Illemszabályok, szokások (pl. köszönös, étkezés) → erősebb-gyengébb
helytelenítés
 Határok elmosódása – pl. erkölcsi szabályok jogi normává válnak
 különböző társadalmakban eltérő normákat fogadnak el
 adott társadalmon belül ellentmondásban lehetnek (értelmezhető arra is, hogy pl. emberek
többsége elfogadna adott viselkedési mintát, de a szabályozás tiltja)
 nem biztos, hogy minden általánosan elfogadott norma előnyös az adott társadalom
fennmaradása, fejlődése szempontjából
 a társadalmi fejlődés összetevője, hogy a normák változnak – de vannak általánosan
érvényes normák (pl. emberélet védelme, vérfertőzés tilalma, tulajdon védelme)

Értékek
 olyan kulturális alapelvek - kulturálisan meghatározott és rögzült általános célok -,
amelyek kifejezik, hogy az adott társadalomban mit tartanak fontosnak, kívánatosnak,
jónak vagy rossznak
 a cselekvést erősen befolyásoló tényezők
 Legfontosabb típusaik:
 élvezeti, ill. vitális (az élettel összefüggő) értékek (pl. jóllét, egészség)
 javakhoz fűződő értékek (pl. hasznosság, eszköz)
 szociális értékek (pl. emberi kapcsolatok, barátság, szeretet)
 szellemi értékek [erkölcsi (jó),
 esztétikai (szép)
 ismereti (igazság) értékek

Értékvizsgálatok
Kétféle alapmódszer:
- Értékskálák: az értékeket fontossági sorrendbe kell állítani
- Kijelentésekkel, állításokkal való egyetértés mértéke
Leginkább alkalmazott értékskálás vizsgálatok:
 Rokeach-féle értékvizsgálat 18 eszköz- és 18 célérték - fontossági sorrendbe
 Inglehart-féle értékteszt: fő társadalompolitikai célok közül választat materiális és
posztmateriális értékek
 Kohn-féle értékvizsgálat gyermekek nevelésénél milyen tulajdonságok kifejlesztésére
helyezik a hangsúlyt a szülők (pl. engedelmeség, türelem, tisztelet, empátia,
önérvényesítés…)

Rokeach-féle értékvizsgálat
 Célértékek: pl. érdekes élet, változatos élet, béke, egyenlőség, szabadság, a haza
biztonsága, boldogság, családi biztonság, anyagi jólét, szépség, társadalmi megbecsültség
 Eszközértékek: pl. türelem, udvariasság, hatékonyság a munkában, fegyelmezettség,
értelmesség, bölcsesség, engedelmesség, segítőkészség, előítélet-mentesség, bátorság
Inglehart-féle értékteszt
Az alábbi fő társadalompolitikai célok közül kell kiválasztani 2-2-t, amelyet a megkérdezett a
legfontosabbnak tart:
 1. közrend fenntartása  2. infláció leküzdése  3. az állampolgárok nagyobb
beleszólása a fontos politikai döntésekbe  4. szólásszabadság
 1. gyors ütemű gazdasági növekedés  2. erős honvédelem  3. nagyobb beleszólás
legyen abba, hogy hogyan döntik el a kérdéseket a munkahelyükön és a lakóhelyükön
 4. szebbé tenni a városokat és a környezetet
 1. stabil gazdaság  2. küzdelem a bűnözés ellen  3. előrehaladás egy
emberségesebb társadalom felé  4. előrehaladás egy olyan társadalom felé, ahol az
eszmék, gondolatok fontosabbak a pénznél.
Értékvizsgálatok - állításokkal való egyetértés
 Kijelentésekkel, állításokkal való egyetértés mértéke

Értékváltozások
 Nyugati ipari társadalmakban a II. VH után bekövetkező változások – gazdasági jólét
növekedése, tanulási lehetőségek kiszélesedése, információk kibővülése – átalakították az
emberek értékprioritásait:
 Az értékváltozás a hatvanas években kezdődött és lassan ment végbe → materiális
értékekről posztmateriális értékekre való átmenet – „csendes forradalom” (Inglehart)
 ‘90-es évek közepe – Értékek a világban felmérés: a posztmateriális értékeket előtérbe
helyezők aránya minden nyugat- és észak-európai országban növekedett (5-15%-ról 20-
35%-ra), a materiális értékeket előnyben részesítők aránya csökkent a ’70-es évekhez
képest
 Kétezres évek: posztmateriális értékeket vallók aránya több helyütt csökkent (pl.
Hollandia, Németo.), de az individualizáció, az önkiteljesítést szolgáló értékek előre
nyomulása tovább folytatódott
Értékváltozások az elmúlt évtizedekben
 egyéni szabadság és önmegvalósítás,
 erősödő individualizáció;
 emberi jogok védelmének előtérbe kerülése
 szekularizáció
 közügyekbe való szélesebb társadalmi beleszólás igénye;
 életminőség fontos szerepet kapott
 környezet mint érték  alternatív kultúrák tolerálása
 korábban devianciának tekintett vagy elítélt magatartásformák növekvő
társadalmi elfogadottsága (pl. válás, élettársi kapcsolatok, más szexuális
beállítottság)
 gyermeknevelési elvek átalakulása (pl. engedelmesség, tisztelet, fegyelem
helyett önállóság, függetlenség, érvényesülés, önérdek)
Értékek Magyarországon
 Értékek a Világban nemzetközi felmérés → a magyar emberekre meglehetősen
tradicionális értékrend a jellemző
 Legfontosabb értékek: család, nyugalom, megbecsülés, anyagi gyarapodás
 Kevésbé fontos a szabadság, önmegvalósítás, siker, érdekes munka
 Kettőezres években sorrend: 1. családi biztonság; 2. béke; 3. szavahihetőség; 4.
belső harmónia; 5. anyagi jólét (Rokeach értékteszt)

Szocializáció
Tartós és intenzív emberi kapcsolatok hiányában a csecsemők és a kisgyermekek nem
fejlődnek teljes mértékben emberi személyiségekké, és nem képesek felnőttkorukban a
társadalmi életben részt venni. (lásd pl. emberi kapcsolatoktól elzárt gyermekek, fiatalok)
Szükséges a megfelelő emberi környezet
Pszichológiai definíció: az a folyamat, melynek során az emberi személyiség kialakul
Szociológiai definíció: az a folyamat, melynek során megtanuljuk, hogyan kell a
társadalomban élni  társadalmi lénnyé válás folyamata
A személyek közötti interakción alapuló tanulási folyamat, melynek során megtanuljuk a
normákat, értékeket, elsajátítjuk a társadalmi együttélés szabályait, illetve a társadalmi
szerepeket, megteremtjük önazonosságunkat.
Gyermekkor kitüntetett időszak, de
Életünk végéig tartó folyamat: felnőttként is számtalanszor új helyzetekhez, szerepekhez kell
alkalmazkodni  el kell sajátítani új viselkedési szabályokat, normákat (folyamatos
szocializáció)
 Kulturális átörökítés folyamata (Somlai)
 alkalmazkodási készség kialakítása a társadalom magatartási követelményeihez
(CsehSzombathy)
 a társadalomba bevezetés folyamata (Mojzesné)
 társadalmi szerepek elsajátításának folyamata (Andorka)
 a közösség kollektív tudásának megőrzése és továbbadása (Kozma)
Társadalmi szerepek elmélete
 A szerepek olyan szabályszerű, összetett viselkedések, amelyek egy adott szituációhoz
kötődnek (G.H. Mead)
 A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll  társadalmi elvárások
 Életünk során számos szerepet töltünk be egy időben (tartós és ad hoc szerepek)
 ezek ütközhetnek, konfliktusban állhatnak egymással (pl. elvárásokban, azok
teljesíthetőségében)  pl. kettős teher
 szerepteljesítések minősége romlik (Csepeli György)
 a többféle szerepalakítás következtében pozitív érzések, jutalmak is létrejöhetnek,
amelyek meghaladhatják az elvárásokból fakadó teher mértékét (szerepakkumulációs
elmélet – Sieber, Sam)

Szocializáció - A gyermekkor a szocializáció szempontjából döntő életszakasz

A gyermekfejlődés legfontosabb fázisai:
 1 év alatti korban az érzékelési képességek fejlődnek
 1 éves korra a „bizalmi személyekkel” kialakul az érzelmi kapcsolat → elindul a komplex
társadalmi tanulás
 2 éves kor körül kialakul az „én tudat”
 3 éves korban gyakori az asszociatív játék
 4 éves korra kialakul a kooperatív játék képessége
 5 éves korra befejeződik az önkorlátozás tanulása (szükségletek azonnali kielégítésének
késleltetése), kialakul bizonyos mértékű autonómia
 6 – 9 év között zajlik az alapvető társadalmi értékeknek és szabályoknak az elsajátítása –
szabály játékok
 10 – 15 év között fejlődik ki az összetett problémák megoldó képessége, az elvont és
hipotetikus eszmék megértés

Elméletek a gyermekfejlődésről
A gyermekek fejlődésére különböző elméletek születtek, amelyek a szocializáció különböző
oldalait állítják előtérbe:
 S. Freud: környezeti követelmények és a tudattalanban lévő vágyak összeegyeztetése
 G. H. Mead: szerepátvétel → társadalmi én
 J. Piaget: kognitív fejlődés: megtanul önmagáról és a környezetéről gondolkodni

Sigmund Freud
Arra összpontosít, hogy a kisgyermek hogyan kezeli a szorongásait, s hogy általában a
gyermeki fejlődés milyen érzelmi tényezőkön alapul.
 csecsemő – szoros testi kontaktus utáni vágy (biztonság, bizalom)
 a kisgyermek fokozatosan megtanulja szabályozni (elfojtani) a vágyait, de azok
megmaradnak a tudattalanban
 környezet hatása/szerepe ebben
 4-5 éves kor: a kisgyermek ekkor már képes szorongások nélkül kiszakadni a szülők
állandó társaságából
A gyermek csak úgy válhat autonóm lénnyé, ha megtanulja összeegyeztetni a környezeti
követelményeket a saját tudattalanjában rejlő erős vágyaival.

George Herbert Mead

A kisgyermek hogyan sajátítja el az én fogalmak (I - me) használatát.
 Én (self) két részre osztható: reaktív én (I) (éntudat) + felépített vagy társadalmi én (me).
 A gyermekek elsősorban a körülöttük lévők cselekedeteinek utánzása (mintakövetés!) és
visszajelzései révén válnak társadalmi lényekké
 Egyszerű utánzásból alakulnak ki a bonyolultabb szerepjátékok!
 Szerepátvétel: a gyermek megtanulja, hogy milyen másnak a helyzetében → csak ekkor
alakul ki a fejlett éntudat, a társadalmi én kategóriája (4-5 éves kortól)
 8-9 éves kor: szervezett szabályozó játékok → megtanulja a szabályokat és az általános
értékeket, erkölcsi szabályokat, amelyek a közösségi életet irányítják

Jean Piaget
A gyermekek miképpen tanulnak meg gondolkodni önmagukról, illetve a környezetükről
 A gyermek nem passzív befogadó! - szelektálja és értelmezi, amit lát, hall és érez az őt
körülvevő világból
 Kognitív fejlődés szakaszai:
o szenzomotoros sz.: 2 éves korig – tapintás, manipulálás → megtanul különbséget
tenni tárgyak és emberek között
o műveletek előtti sz.: 2-7 éves kor – magas szinten elsajátítja a nyelvet;
viselkedése egocentrikus (saját nézőpontjából értelmezi a világot)
o konkrét műveletek sz.: 7-11 éves kor: elvont fogalmak (pl. súly, sebesség, okság)
elsajátítása, matematikai műveletek, nézőpontja kevésbé egocentrikus
o formális műveletek sz.: probléma esetén több megoldási lehetőséget képes
felsorakoztatni és mérlegelni azokat a döntés előtt; elvont és hipotetikus
gondolatok, eszmék megértésének képessége

Szocializációs közegek
Azok a csoportok vagy társadalmi/társas helyzetek, amelyekben a szocializáció alapvető
folyamatai végbemennek (Giddens):
 CSALÁD – elsődleges, legfontosabb
o Biztonságérzet megteremtése és a személyiségfejlődés érzelmi alapjainak lerakása:
folyamatos testi és társasérzelmi kontaktus!
o Beszéd megtanítása
o Első interakciós tér biztosítása: első kapcsolatok
o Modellnyújtás: mintakövetés, utánzás, szerepjáték – azonosulás
o Általános értékek és normák közvetítése
o Éntudat és identitás formálása
Családi szocializáció
Sokféle családi környezet létezik
Elnyomó, ill. résztvevő szocializáció
 Elnyomó - Rossz magatartás büntetése, Anyagi jutalmak, büntetések, Gyermek
engedelmessége, Parancsszerű kommunikáció, Szülőközpontú, szülő uralja
 Résztvevő - Jó magatartás jutalmazása, Szimbolikus jutalmak, büntetések, Gyermek
önállósága, Interakciószerű kommunikáció, Gyermekközpontú, gyermek igényeinek
figyelembevétele

Szocializációs közegek
Másodlagos:
 (Bölcsi) Óvoda/ iskola: formális és informális szoc. közeg; (rejtett tanterv [Ivan Illich]=
normarendszer, ami szabályozza a tanulási folyamatot )
 Kortárs kapcsolatok – vis. szabályokat szabadon alakíthatják, egyenrangú felek közötti
viszony
Harmadlagos:
 Felnőttkori tanulási színterek, pl. felsőoktatás
 Munka (munkafolyamat), munkahelyi közösség, szervezeti kultúra
 Tömegkommunikációs eszközök (főként a TV), ma már Internet, social médiák is
 Helyi közösségek, vallási közösségek, civil szervezetek, pl. akár egy sportegyesület is

Szocializációval kapcsolatos folyamatok

Internalizálás → az értékek és normák „bensővé” tétele belső meggyőződés oly mértékben
sajátítjuk el az értékeket és normákat, hogy külső ellenőrzés hiányában is azoknak
megfelelően cselekszünk  értékesnek tartjuk a normakövető magatartást
Reszocializáció (át / visszaszocializálás): felnőtt embereknek a korábban követett értékektől,
normáktól, vis.mintáktól eltérő mintákat kell elsajátítaniuk → radikális személyiség- és
viselkedésváltozás
Totális intézmények /karcerszervezetek → külvilágtól való elszigetelés, új rendszabályok,
követelmények – teljes kontroll (pl. börtön, bentlakásos otthonok, koncentrációs tábor) DE
ezekből kikerülve is reszocializáció van!
Válsághelyzetekben, pl. hajléktalan lét is
Deviáns lét - deviáns viselkedést mutató emberek (drogfogyasztó, alkoholista)

Normák, konformitás
Az ember társas életét normák, szabályok irányítják.
Norma: a társadalom többsége által elfogadott viselkedési forma
Kiszámíthatóvá teszik a társadalom működését
Konformitás: az elfogadott viselkedési szabályokhoz, a társadalmi elvárásokhoz való igazodás
Miért követjük a normákat?
Félünk a normaszegés hátrányos következményeitől (büntetéstől)
Belső meggyőződésből (internalizálás): külső ellenőrzés hiányában is értékesnek
tartjuk a normákat / helyesnek a belőlük következő viselkedésünket (pl. közlekedés!)
Normaszegés, szankció
Minden társadalomban vannak olyanok, akik az érvényben lévő normáktól eltérnek, azokat
megszegik
Norma megszegése → szankció (=büntetés)
mások részéről megnyilvánuló reakciók
a konformitást; az adott normák követését hivatottak biztosítani
Formálisak (testület/szerv létezik, melynek feladata a normák betartatása) vagy informálisak
(kevésbé szabályozott, spontán reagálások)
az emberek viselkedését gyakran a formális büntetéseknél jobban befolyásolja a közvetlen
környezetük reagálása

Normaszegés - deviancia
A társadalmat nem lehet egyszerűen felosztani normaszegőkre és normakövetőkre:
Élete során szinte mindenki áthág valamilyen általánosan elfogadott viselkedési szabályt
Nem minden normaszegés minősül deviáns viselkedésnek! (de minden deviancia
normaszegés)
Értékek, normák kultúránként eltérnek, sőt egy társadalmon belül is (szubkultúrák, rétegek)→
az is, hogy mi számít deviánsnak („de via” – útról való eltérés, letérés; deviate, deviál =
elfogadottól való eltérés; – tartalom)
A deviancia nem a viselkedés lényegéből következik, hanem a társadalom ítéletéből, az
elfogadott normákból (Durkheim) Normaszegő magatartás funkciója
Köznapi gondolkodással minden normaszegés károsnak látszik a társadalomra, és az lenne a
legjobb, ha nem fordulna elő ilyen
A szociológia szemlélete azonban összetettebb a normaszegő viselkedésről →
Normaszegő magatartásnak nem csak diszfunkciója van → Durkheim: pl. bűnözés társadalmi
haszna: megerősíti a többieket a normakövetés fontosságában (szimbolikus), összetartozás
érzését erősíti → egy teljesen konform társadalomban minden változás, fejlődés leállna DE!
bizonyos normaszegő magatartások gyakoriságának nagyfokú megnövekedése vitathatatlanul
súlyos társadalmi zavarokhoz vezet.

Deviáns viselkedés
Azt a normaszegő, az adott társadalomban elfogadott normáktól eltérő viselkedést tekintjük
deviáns viselkedésnek, amely az egyén és a társadalom számára káros vagy súlyosan káros.
Ebből a megközelítésből egyöntetűen a deviáns viselkedések közé sorolja a szociológia:
 a bűnözést (prostitúciót is),
 az öngyilkosságot,
 az alkoholizmust, illetve
 a kábítószer-fogyasztást és más szenvedélybetegségeket (pl. játékszenvedély)
 valamint a lelki (mentális) betegségeket (pl. súlyos depresszió is)
Kezdetektől érvényesült az a felfogás, hogy ezeknek a normaszegő viselkedéseknek van
valamilyen közös sajátosságuk  társadalmi alapjuk van
társadalom betegségének tünetei = szociálpatológia;
1980-as évek: TBZ - társadalmi beilleszkedés zavarai
Napjaink: deviáns viselkedés (DV) – az adott társadalom normáitól való eltérés, azokkal való
ütközés
DV: összegző kategória – konkrét megnyilvánulásukban egyénhez kötöttek, de közvetve
mindig adott társadalom, kultúra termékei

Elméletek a deviáns viselkedés okairól

 Biológiai elméletek
Biológiai, genetikai alapot tételeznek fel.
Pl.: Lombroso (1870): testi jellemzők, pl. koponyaalkat és a bűnözés közötti kapcsolat
bűnözési hajlam és egy speciális kromoszómarendellenesség (20. sz) (XY helyett XYY)
kapcsolata
különösen az elmebetegségek okainak magyarázatában jelentek/jelennek meg a biológiai,
genetikai alapot feltételező elméletek
Alkoholizmusnál is felmerül – függőség kialakulása összefügghet az alkohollebontással, ill.
öröklés is felmerül
 Pszichológiai elméletek
Akut feszültséghelyzetekre vagy az egész személyiségfejlődésre helyezik a hangsúlyt
frusztráció-agresszió elmélet (Dollard 1939): sikertelenség → frusztráció → agresszív
viselkedés
akut feszültséghelyzetek → belemenekülés a devianciába
 pszichoanalitikus elméletek: személyiségfejlődésben keresendők az okok (főként kora
gyermekkor)→ nem alakul ki érett, erős személyiség → a feszültségekkel szemben
kevésbé ellenálló az egyén
pszichopata személyiség: nincsenek morális gátlások, nincs empátia, megértés → hajlamos az
agresszióra
 Szociálpszichológiai elméletek
Szocializáció, mintaadás szerepére mutat rá – a kiscsoportnak nagy szerepe van, különösen a
családnak és a baráti társaságnak 
A. Cohen: bűnöző szubkultúra szerepe(pl. fiatalkorú galerik) 
Beilleszkedési nehézségek  Pszichés hozadék: elismerés, önbecsülés 
E. Sutherland: Differenciális asszociáció elmélete
Bűnözés társadalmi tanulási folyamat eredménye  a bűnöző többet van rossz
társaságban → a csoport légköre, kultúrája közvetít számára
Az egyén számára több pszichés és egyéb haszon származik a törvénysértő
magatartásból, mint a társadalmilag elfogadott normák betartásából
 Közgazdaságtani alapú elméletek
Bűnözés magyarázata a racionális döntés (választás) elmélete alapján (Cornish és Clark 1987)
az emberek nem egyszerűen belesodródnak a bűncselekményekbe, hanem az vállalt döntésük
eredménye → mit nyer általa – mit veszíthet általa
→ bűnöző mentalitású emberek: érdemes vállalni a kockázatot
Bírálat: az elkövetők kis része kalkulál teljesen racionálisan, illetve általában a kockázatot
irreálisan alulbecslik
 Szociológiai elméletek
 - Kulturális elméletek - Anómia elméletek - Minősítés elmélet
Közös jellemzőjük: elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a
deviáns viselkedés társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik.
A társadalomban gyökerező okokat kívánják feltárni. → nem csak az egyént kell
megváltoztatni, hanem a társadalmon kell alakítani!
Kulturális elméletek
Normák és értékek → kultúránként eltérhetnek → az is, hogy mi számít deviáns
viselkedésnek
Pl. – Közel-Keleten hasis; dél-amerikai indiánoknál kokacserje levelei; Hollandia marihuána;
– Alkoholfogyasztás Európában teljesen elfogadott, iszlám vallás tiltja – vérbosszú, párbaj:
férfias viselkedéshez hozzá tartozott a sérelem megtorlása (Albánia, de MO. is) – Japánban
szamurájférfiak – kötelességük volt az öngyilkosság; kamikáze pilóták; öngyilkos terroristák
vs. Erdély: temetőn kívül temethették csak el
Azokban a társadalmakban gyakoribb valamely deviáns viselkedésforma, amelyek azt
engedélyezik vagy hallgatólagosan elfogadják, eltűrik, kevésbé szigorúan szabályozzák,
korlátozzák.
Anómia elméletek
Klasszikus devianciaelméletek
- Durkheim,E. (19-20. sz. fordulója): öngyilkosság társadalmon belüli gyakoriságát csak
a társadalom egészének jellemzőivel lehet megmagyarázni
Anómia: gyors és jelentős társadalmi változások → társadalmi normák meggyengülése
→ feszültségek megnövekedése → deviáns viselkedés
- Merton, R. (1930-as évek vége): kiindulópontja: a deviáns viselkedés gyakorisága a
társadalmi hierarchián lefelé haladva növekszik
Anómia: a társadalomban elfogadott célok és az azok eléréséhez megengedett
eszközök közötti ellentmondás → feszültség az egyénben → reagálás: újítás (pl.
bűnözés), visszahúzódás (önrombolásba fordul), ritualizmus (pl. munkamánia),
lázadás (pl. forradalmi cselekedet, megújulási törekvés)
- Srole (1950-es évek): az anómia következő dimenzióit különítette el: – az a
meggyőződés, hogy a közösség vezetői közömbösek a közemberek igényei iránt, – a
társadalom működése érthetetlen, kiszámíthatatlan, – az életcélok
megvalósíthatatlanok és ezért nem fontosak, – az egyén hiábavalónak, haszontalannak
érzi magát (önértékelés elvesztése) – nem várható segítség a többiektől
(elmagányosodás)
Az anómia-elméletekből adódó fontos következtetés, hogy a deviáns viselkedést mutató
személyek a társadalmi viszonyok áldozatai, nem, vagy csak részben hibáztathatók
viselkedésükért, megsegítésük a társadalom kötelessége.

Anómia és elidegenedés mérése

Magyarországon először Hankiss Elemér és munkatársai 1978-ban - 4 dimenzióját próbálták
megragadni
-a saját élet értelmetlenségének, céltalanságának érzése (Milyen gyakran érzi úgy,
hogy az életének nincs semmi értelme?): soha - kb. fele
 -önértékelés elvesztése (Milyen gyakran érzi úgy, hogy már semmire sem alkalmas,
nem tud hinni önmagában?): néha - közel egyharmad
– értékek, normák megrendülése (Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt
sem tudja már, miben higgyen) : teljesen egyetértenek - több mint fele
-jövő perspektívahiánya (Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre
terveket szőni): teljesen egyetértenek – fele
1990-es évektől nagyon megnőtt azoknak a válaszoknak az aránya, amelyek az anómia
tüneteinek tekinthetők.
Napjaink nagyon magas a bizalmatlanság mértéke is (Nem jó hinni senkinek: 70%; Nincsenek
közös normáink: 2002 - 54%, 2006 - 71%

Minősítés/címkézés elmélet
 Howard S. Becker; Ervin Goffman (1960-as évek): nem magán a viselkedésen, hanem
a társadalomnak, ill. egyes erre kijelölt társadalmi intézményeknek a válaszreakcióján
múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e.
 Stigma, megbélyegzés, címke: akire egyszer rámondták, hogy alkoholista, drogfüggő,
bűnöző, elmebeteg, az nehezen szabadul ettől a bélyegtől
 Másrészt: a deviánssá minősítés megerősíti az adott személy késztetését további
hasonló cselekmény elkövetésére, mert végül ő maga is elfogadja ezt a minősítést, és
ennek megfelelően fog viselkedni → személyisége átalakul
 Ez a deviáns minősítés karrierelmélete = deviáns karrier út
 A társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésű
személy társadalmi helyzetétől
 → nem mindegy, mikor és hogyan minősít az intézmény-rendszer: a túl korai
minősítés nem a ‘gyógyulást’, ill. a további dev. vis. elkerülését szolgálja!

Elméletek szintézise
A többféle elméletet együttesen kell figyelembe venni, önmagában egyik sem elegendő
magyarázat, hiszen a deviancia több különböző tényező hatására alakul ki:
 egyén deviáns viselkedésének gyökere legtöbbször valamilyen szocializációs zavar
(elhanyagolás, káros hatások gyermekkorban, családi-mikrokörnyezeti minta)
 felnőttkori feszültségek
 lakóhely, környezete életfelfogása, normák határozottsága, határozatlansága
 tágabb, illetve szűkebb környezet válaszreakciói, minősítései
 makrotársadalom állapota (pl. feszültséghelyzetek gyakorisága, élessége, anómia)