7.

TÉTEL:
A KÖZMŰVELŐDÉS FOGALMA, CÉLJA, FELADATA, INTÉZMÉNY-
HÁLÓZATA
Társadalom és kultúra. A nevelés bevezetés a társadalom életébe, kultúrájába. A kultúra azon értékek és
viselkedési szabályok összessége, amelyek egy-egy társadalmi közösségben az emberek viselkedését irá-
nyítják, és az emberek közötti viszonyokat közvetítik.
Szociológiai értelemben a kultúra:
a) az adott társadalmi közösség tárgyai (pl. szerszám, épület, műalkotás)
b) kollektív szellemi alkotások (szimbólum, gondolat, hiedelem, érték, esztétikai ítélet)
c) intézményesített viselkedési forma (rituálé)
Vitányi Iván a kultúra ágazatait az alábbiakban jelölte meg:
a) anyagi kultúra,
b) szociális kultúra, a társas érintkezések kultúrája,
c) szellemi kultúra.
A társadalmat, az abban megjelenő kultúrát az egyén, a társadalom közösségei és tárgyi alkotásai kötik
össze. Amíg a társadalom az egyén és közösség illetve ezek valamilyen viszonyának, kapcsolatának
rendszere, összessége, addig a kultúra központjában az ember és a kultúra által közvetített érték kerül.
Itt meg kell említeni az életmód fogalmát. Az életmód viszonyt fejez ki: ember - ember, ember - közös-
ség, ember - érték viszonyát. Ebben a felfogásban a kommunikáció az emberi kapcsolatteremtés eszköze.
Kultúra és művelődés. A kultúra művelődés egy olyan folyamat, amelyben az egyén felhasználja a kul-
túra értékeit és a felhasználás mellett érték létrehozó és átadó is lesz.
Műveltség alatt a szellemi alkotások tartalmát, értékeit értjük. A művelés és művelődés folyamatának a
befogadás, elsajátítás, feldolgozás, létrehozás, átadás gyakorlati tevékenységeinek eredménye. Nem stati-
kus állapot, ahogyan tartalma sem végleges állapotot jelent.
A kultúra szerepe a személyiség alakulásában, fejlődésében. Egy társadalom kulturális szintje meg-
határozza tagjai személyiségének bizonyos összetevőit, érték- és attitűd rendszerét.
A kultúra hatása két ágon jelenik a fejlődő személyiségben. Egyik irányban azok a hatások érvényesül-
nek, mely születése pillanatától hatnak. A másik irányban azok a hatások jelentkeznek, amelyek az egyén
élete során az egész társadalom meglévő, jellegzetes viselkedésminták megfigyeléséből, elsajátításából
származnak.
A szocializáció az a folyamat, amelyben az egyén különböző értékeket, viselkedési normákat sajátít el
szűkebb és tágabb környezetéből, ezáltal elősegíti saját maga beilleszkedését a különböző emberi cso-
portok, közösségek, a társadalom életébe. A szerep a társadalomban elfoglalt hellyel (ez a status) szemben
megnyilvánuló társadalmi elvárás, illetve ennek megfelelő tipikus magatartás. A szereptanulás az a fo-
lyamat, melyben megtanuljuk, hogy velünk hasonló helyzetben levő személyekhez hasonlóan viselked-
jünk, érezzünk, lássuk a világot. Az egyén magatartása, szerepmagatartása három változó: a kultúrérté-
kek, a személyiség és szerep követelmények függvénye.
Kultúra és személyiség. A kultúra nagyon fontos és meghatározó szerepe van a személyiség kialakulásá-
ban. Az egyénnek a valóságos kultúrához való viszonyában két szélsőség fedezhető fel. Az egyik, amikor
konformistává, a sablonok hű másolójává, elfogadójává válik. A másik véglet a nonkonformista, amikor
az egyén tetteiben és szemléletében szinte teljesen eltér a kapott modelltől, és csak annyira alkalmazko-
dik, amennyire feltétlenül szükséges. Akik képtelenek bármiben is alkalmazkodni a kapott kulturális mo-
dellhez, azok a lázadók! Minden társadalmon belül mindig találhatók változatos szubkultúrák.
A szocializáció. A gyermek születése után szinte azonnal készen áll arra, hogy a környezetével kapcso-
latot létesítsen. A pedagógia a szocializációt a gyermeket érő spontán és tudatos hatások összességének
tekinti. A pszichológia a személyi és tárgyi környezet személyiségformáló hatásainak fogja fel, amelyben
a személyiség gyakorta csak passzív alanya ezen hatásoknak. A szociológia olyan folyamatnak tekinti,
amely révén az egyén valamely csoport elvárásainak eleget tesz, értékrendje szerint cselekszik, képes an-
nak átörökítésére. A szocializáció egy régebbi definíció szerint „az emberi természet társadalmasítása”
(Durkheim). A szocializáció az ember fejlődésének és befolyásolásának önálló dimenzióját jelenti. A szo-
cializáció tanulási folyamat, mely szociálisan meghatározott. A tanulási folyamat a tanulás szociális for-
mája. A szocializáció tehát egy egész életen át tartó szociális tanulási folyamat.
A szociális tanulási folyamat jellemzői:
– nem egyetlen közösségben zajlik,
– nem korlátozódik csak egyetlen életszakaszra,
– az egész élet során jelen van,
– tervszerűen, szervezetten zajlik.
A szociális tanulás legfontosabb közvetítői a család.
A szocializáció alapmechanizmusai:
– környezeti ingerek szükségessége
– szoktatás, kondicionálás
– tanulás, oktatás
– azonosulás
– megerősítés
– önszervező tevékenység
– aktivitás
A szociális tanulás formái:
– utánzás:
 a fejlődés egyik legalapvetőbb fontosságú folyamata
 gyermek észleli a környezetében levő felnőttek viselkedését, megfigyeli cselekedeteit, azokat lemá-
solja.
 célja az utánzott személy (modell) által közvetített minta minél pontosabb megközelítése.
– azonosulás (identifikáció):
 a szociális tanulás tudatos formája
 jellegzetes emberi magatartásforma
 alapja a mintakövetés
 szükség van az empátiára, a beleélő képesség létrejöttére
Beilleszkedési lépések:
– távolságtartó alkalmazkodás,
– külsődleges elsajátítást biztosító ismeretszerzés és eltanulás,
– a belső átalakulást elindító érzelmi kötődés,
– az azonosulás,
– a csoportéletben feloldott egyéniség autonómiájának és integritásának kialakulása,
– a csoport működési elveinek képviselete és megújítása.
A különféle szerepeket az egyén szereptanulás útján sajátítja el. A szereptanulás fontosabb mozzanatai:
– az adott szerep megismerése, megítélése,
– elvárások tudatosítása,
– a megfelelő szerepmodell megválasztása,
– tudatos modellkövetés.
A szocializáció folyamatára jellemző, hogy abban a társas érintkezés szabályai, a társas együttélésre ne-
velő hatások, és az egyéni befogadóképesség élő kölcsönhatása érvényesül. Az ember nem rendelkezik
saját fejlesztő ösztönapparátussal, amely lehetővé teszi a környezeti hatások nélkül az adottságok kibontá-
sát. A pszichológiában a mikromiliő azt a közeget jelenti, amelyben az emberré válás, a személyiség ki-
alakulása végbemegy. A mikromiliő társas mező, melyet ebben a közegben élő és összetartozó személyek
alkotnak. A szocializáció folyamatának legdöntőbb periódusa, amikor a személyiség fejlődésének az
alapjait rakjuk le, a szocializáció kezdete, a kora gyermekkori szocializáció.