3.

A szociális magatartásformák elsajátítása, a „kíváncsiság-” és a

„kompetenciakésztetés” szerepe az „én” – fejlődésben, az önszabályozó funkciók
kialakulása

Szociális magatartás megnyilvánulások elsajátítása

 amit az előző generáció felhalmozott ismereteit tartalmazza, hogyan viselkedjünk, ez
az amit el tudunk sajátítani
 sok tudás felhalmozódik generációról generációra
 van olyan jellegű ismeret, tudás, amit az előző generációtól veszünk át  átszármaztat
 azok a tanulási folyamatok, amelyek segítségével az átszármaztatás megvalósul,
illetve ez hogyan valósul meg
 nem tudatos tanulási folyamat
o utánzás: az első nem tudatosan alkalmazott szociális tanulási helyzetek. Adott
két egyén, akik közül egyike a jelenlévő vagy a korábban megfigyelt társ
reakciójával azonos vagy ahhoz hasonló reakciót produkál.
 először a közvetlen utánzás jelenik meg (jelen lévő társsal)
 memóriafunkciók is kellenek, hogy az utánzás késleltetett (utánzás)
legyen (korábban megfigyelt társ reakcióit utánozza)
funkciója:
 biológiai (pánikhelyzetben életet is menthet, ha azt csináljuk, mint a
többiek)
 empátiát (ha felveszem az állapotot, akkor megtanulhatom egy
helyzetnek e jelentését)
 szülői példa (ez az amit a gyerek utánozni fog – cselekedet-elvárás
összhangban legyen, nagyon erős a hatása)
 érzelmi kötődés (az lesz minta, akihez a gyerek kötődik
 minta- vagy modellkövetés: hasonló, mint az utánzás, az utánzás spontán, nem
tudatos, de itt az egyén már tudatosan választja ki a modellt, és ez alapján fogja
követni. Csecsemőkor után jelenik meg, később.
 (azonosulás folyamata: olyanná szeretne válni, mint ő – a fogalom helyett bevezeti a
modellkövetés és utánzás fogalmát.)
Spontán megnyilvánulások, aktivitás
 A gyermekek cselekvések, aktivitások által szereznek tapasztalatot, a környezetüket
megvizsgálva, manipulációs tevékenységgel.
 A gyermek spontán módon, semmiféle külső kényszertől nem ösztökélve valamilyen
aktivitást végez. Az aktivitással változást idéz elő a környezetben, és ezt az
együttjárást a jelenség többszöri megismétlésével igyekszik emlékezetbe vésni,
rögzíteni.
 mi motiválja a gyerek spontán aktivitását, motívumok:
o általános aktivitásmotívum: adódhat cselekvés, ha fent szeretné tartani az
általános aktivitás szintjét  mozgás.
o explorációs drive: kíváncsiság, érdeklődés, környezet megismerése, dolgok
megközelítése.
o kompetencia motívum: tárgyakkal hatékonyan cselekedni, végre tudjuk hajtani,
amit szerettem volna  hatékony tudott lenni.
 motivációs bázis: el szeretné indítani a szándékát, a környezet észleli, engedi vagy
nem engedi, tehát reagálni fog a környezet a gyerek spontán aktivitására  engedi,
vagy leállítja
 következmény: a környezet reakciója hogyan hat a gyerek fejlődésére
o reális veszélyhelyzetben a szülőnek be kell avatkoznia
hatékony tud lenni a környezetével, személyiségdimenzió formálódik, ami
később is fennmarad  kontroll helye: megalapozza a belső kontroll attitűdöt,
tőle függnek a változások
o leállítja a spontán aktivitását a szülő
külső kontrollos személyiség: ami történni fog vele, az nem tőle függ, hanem
másoktól, más határozza meg
o formálódik a külső- és belső kontroll attitűd
 énkép (tapasztalatokból) összehasonlítása az én-ideállal  kettőt összevetve adódik a
mi önértékelésünk
 én-ideál és én túl közel van egymáshoz akkor szélsőséges pozitív önértékelést fog
előállítani, ami kevésbé motiváló
 ha túl nagy a távolság, akkor cselekedhetek hatékonyan, jó eredménnyel, de
elégedetlen leszek, szélsőségesen negatív én-értékelés
 külső szemlélő számára lehet minimális teljesítmény, de elégett lesz a cselekvő, más
esetben lehet nagy teljesítmény, de az én elégedetlen lesz a teljesítménnyel.
Önkontroll (önszabályozó funkció)
 tanulás a környezet függvénye, azaz az önszabályozó funkciók milyen szinten és
hogyan tudnak kialakulni a gyerekeknél
 A gyermekkel meg kell értetni a szűkebb közösségben és a társadalomban uralkodó
normákat, szabályokat és azok követésére kell ösztönözni, amit szocializációnak
nevezünk.
 Az önkontrollfolyamatok kialakulása összefügg az én fejlődésével és az idegrendszer,
az agykéreg bizonyos fokú érettségét feltételezi. Kialakulásának alapja az a képesség,
hogy egy adott helyzetben le tudjuk gátolni mozgásainkat, viselkedéseinket,
indulatainkat és vágyainkat.
 gátlások fajtái:
o mozgások gátlása: (pl. tudni kell mikor és hogyan kell megállni, hogy ne
menjünk neki másnak) Az irányított vizuális figyelem előfeltétele a
mozgásgátlás.
o érzelmek gátlása: érzelmekhez tartozó kimutatási szabályokat, érzelmek
kontrollálását, illetve érzelmi állapotát kommunikálni képes.
o következtetések gátlása: válasz megtervezése, felépítése javítja a teljesítményt.
o választás gátlása: jobb lemondani egy rövid távú jutalomról egy nagyobb,
hosszú távú cél érdekében.
 önszabályozó funkciók:
o jutalmazó (jutalom reménye):
 késleltetés képessége (nem adott pillanatban elégíti ki a szükségleteit,
hanem későbbre halasztja)
 gátló funkció (nem kapja meg azonnal azt, amit kíván),
 frusztrációs tolerancia (cél elérésben való akadályoztatás)
 kitartás (megkezdett feladatot végig kell csinálni)
o büntető (büntetés vagy annak elkerülése)
 viselkedés gátlás (mozgásgátlás, érzelmek gátlása)
 lelkiismereti funkciók (belsővé vált tilalomrendszer)
 jutalmazás és büntetés, fontos, hogy a kötődés alapozza meg
 milyen a jól alkalmazott büntetés?  inkább szóbeli, mint fizikai legyen, és fontos a
magyarázat, az időzítés kérdése is fontos (azonnal kövesse a cselekedetet, amit
büntetni akarunk)  összekapcsolódjon a gyerek fejében, hogy mi miért volt