Gyógypedagógiai pszichológia és pszichodiagnosztika a logopédiában

1. Melyek a korszerű, rendszerszemléletű gyógypedagógiai pszichodiagnosztikai

protokoll jellemzői?

a. segíti a módszerek hozzárendelését egy-egy problémához

b. szabványosítja a diagnosztikus gondolkodás menetét, ezáltal jobban követhető,
ellenőrözhető a vélemény kialakításának folyamata
c. segítséget nyújt a terápiás, fejlesztő célok kijelölésében

2. Mutassa be a gyógypedagógiai pszichodiagnosztikai módszereit!

A gyógypedagógia pszichodiagnosztikai módszerei

A gyógypedagógiai pszichodiagnosztika a pszichológiához és a pedagógiához hasonlóan fő

módszertani eszközként a kikérdezést, a megfigyelést és a tesztmódszereket alkalmazza,
legtöbbször kombinált formában.

1. A kikérdezés

A kikérdezés verbális úton történő adatgyűjtés. Formája a beszélgetés, amely írásbeli

rögzítésre, esetleg – a szülő beleegyezésével – hangrögzítésre kerül. Leggyakrabban a klinikai
kikérdezés módszere a célravezető, amelynek lényege, hogy előre kidolgozott, tematikus
egységekbe szervezett szempontrendszer (és előfeltevések) alapján, de rugalmasan kérdez a
vizsgáló, és a kérdésekre adott válaszok figyelembevételével alakul a további kérdezés.
Kikérdezés másik alkalmazott módszere a kérdőíves módszer, amely inkább egy-egy körülírt
zavar tüneti feltérképezését segítheti, és mint kiegészítő módszer alkalmazható a megfigyelés,
illetve a tesztmódszerek kiegészítéseképpen.

A szakértői vizsgálat során alkalmazott kikérdezési módszerek fő típusai:

 Panaszfeltárás
 A jelen állapot
 Anamnézis (heteroanamnézis)
A kikérdezés módszerének általános követelményei az alábbiakban összegezhetők:

a) Lehetőség szerint a legközelebbi hozzátartozót kérdezzük ki elsőként. Ezen túlmenően

célszerű a gyermeket jól ismerő, a gyermekkel más kapcsolatban álló (pl. nagyszülő,
pedagógus) kikérdezése is.
b) A vizsgálat megkezdését megelőzően szerezzük be a gyermek óvónője vagy
osztályfőnöke és szaktanárai által írt pedagógiai jellemzéseket.
c) Lehetőség szerint (főként iskoláskortól) az előzményekről magát a gyermeket is
kérdezzük meg, bátorítsuk, hogy a helyzetre vonatkozóan fogalmazza meg saját
álláspontját.
d) Fontos a bizalmi, nyílt és őszinte légkör kialakítása, amelynek eleme a barátságos,
tapintatos, biztató és elfogadó vizsgálatvezetői magatartás és az objektív tájékoztatás.
e) Mindig kellő időt biztosítsunk a szülő számára a probléma exponálására.
f) A szülőtől nyert információkat objektivitásra törekvő kritikai szemlélettel, de elfogadó
attitűddel kezeljük.

A kikérdezés menete:

 A személyi adatok felvétele

 Panasz
 Jelen állapot („exploráció”)
 Anamnézis

2. A megfigyelés

Hosszabb vagy rövidebb ideig tartó észlelés, amely lehetőséget ad az észlelt (megfigyelt)
személy viselkedésének, tevékenységének, cselekvésének, beszédének, teljesítményeinek és
ezek változásainak stb. előre meghatározott szempontrendszer szerinti leírására.
Jelentősége: természetes, közvetlen, egy időben zajlik a megfigyelt jelenséggel. A másfajta
módszereket (pl. tesztvizsgálat) jól kiegészíti.
Hátránya: egy várt jelenség előbukkanása időigényes, sok adminisztrációval jár, a jelenségek
mélyén lévő okokat többnyire nem ragadja meg.

A megfigyelés területei a komplex vizsgálati rendszerben

a) Megjelenés:
– Testi fejlettség (testsúly, magasság)
 – Testarányok, esetleges alkati anomáliák
– Gyógyászati segédeszközök
– Ruházat, ápoltság, külső megjelenés
– Az összbenyomás harmóniája
b) Magatartás/viselkedés spontán és irányított helyzetben:
– Kontaktuskészség (nyitott, kezdeményező/gátolt, negativisztikus, agresszív)
– Beilleszkedés az új környezetbe, leválaszthatóság a szülőről
– Az érdeklődés iránya, figyelmi állapot (terelhetőség, rögzíthetőség), utánzókészség
– Terhelhetőség, fáradékonyság (mennyi ideig képes önállóan/irányítás mellett
tevékenykedni)
– Kooperációs készségszint
– Irányított feladathelyzetbe való beilleszkedés
– Viselkedése feladathelyzetben és érzelmi reakció (feladattudat, feladattartás)
– Segítség, visszajelzés (dicséret, biztatás) iránti igény, ezek hatása a teljesítményre
– Érzelmi reakciók (pl. egykedvű, barátságos, agresszív)
– Gyakorlékonyság az egyes helyzetek között
– Fegyelmezés, megnyugtatás lehetősége
– Szokatlan magatartási formák, bizarrériák, inadekvát magatartási reakciók
– Vegetatív megnyilvánulások (elpirulás, sírás, nevetés), mimika, gesztus
c) Beszéd:
– A beszéd grammatikai struktúrája
– Szókincs
– A tartalom adekvátsága
– A beszéd érthetősége, a használt jelzések egyértelműsége
– Beszédértés
– Utánzókészség
– A beszédkésztetés szintje, közlési szándék, kommunikációs törekvés
– Feltűnő eltérések (pl. szokatlan szóhasználat)
– Artikuláció, hangszín, ritmus, tempó eltérései
d) Mozgás:
– A mozgások megítélése: gyorsaság, erő, ügyesség, kitartás, pontosság, adekvátság,
célirányosság, takarékosság, begyakorlottság
– A mozgás összképe, harmóniája
– Finommotorika, eszközhasználat, kezesség
 – Nagymozgások: járás, futás, együttmozgások, koordináció, egyensúly, lépcsőn járás
– Kóros mozgásformák, aszimmetria
e) Játék:
– Spontán játékválasztás személyre irányulóan: közös, társas, egyéni; mozgásos, ülő
– Spontán játékválasztás tárgyra, eszközre irányulóan: milyen játékot választ először,
meddig
játszik vele, mire cseréli föl, milyen szintű tevékenységet végez vele
– Csöndes/hangos tevékenység
– Az érzelmi reakciók, viselkedés változása a játék során (pl. felpörgeti, megnyugtatja,
felbátorítja, oldja)
– Beilleszkedés a játszó közösségbe, szerepválasztás
– Kisebbekhez/idősebbekhez való csatlakozás
– Saját ötletek, fantáziaelemek
– Kezdeményezés, alkalmazkodás
– A játékok rendeltetésszerű használata
– Együttjátszás, irányítás iránti igény/elfogadás
3.próba/tesztmódszerek:
A pszichológia tesztek tudományos megalapozottsággal kidolgozott próbahelyzetek:
képességek, teljesítmények, tulajdonságok, (neuro)pszichológiai állapotok egzakt, gyors és
egyértelmű észlelésére. A tesztmódszer lényege: Egy szigorúan strukturált helyzetben előre
meghatározott tartalmú és sorrendű próbák (kérdések, feladatok) segítségével bizonyos számú
„viselkedésminta” felvétele (műveletiszint), egyértelmű kritériumrendszer alapján
kvantitatív értékelés, az eredmény alapján általánosított következtetés, előrejelzés egy
tágabb, közvetlenül nem megfigyelhető konstruktumra.
A vizsgálatok alapvázát képező ún. vizsgálati minimum (alapvizsgálatok) elemei a
következők:
 Anamnézis
 Az értelmi/tanulási képességek vizsgálata
 Beszédvizsgálat
 Tájékozódás az iskolai tantárgyi ismeretekről, illetve az ezeket megalapozó
képességekről
 A személyiség megfigyelése, jellemzése
 A mozgás megfigyelése
 Orvosi vizsgálat
Az alapvizsgálatokat az esettől függően kiegészíthetik:
 Másik IQ-teszttel/szubtesztekkel, kiegészítő tesztekkel végzett vizsgálatok
 Részletes személyiségvizsgálat
 Részletes mozgásvizsgálat
 Érzékszervi vizsgálatok (szűrő jellegű!)
 Részletes beszédvizsgálat
 Praktikus értelmesség, önállóság, szociális érettség vizsgálata

3. Melyek a komplex gyógypedagógiai pszichológiai vizsgálat részterületei?

A komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálat részterületei

1 Panaszfeltárás (kérdés, kérés)

„Miért hozták (küldték)? Milyen problémákat észlelnek otthon, a közösségben?”
Mindent pontosan, szó szerint szükséges lejegyezni, amit a hozzátartozó mond. A panaszokat
igen aprólékosan ki kell kérdezni, az általános megállapítások szintjét túllépve. (Pl. ha a
panasz: „nem beszél”; tisztázzuk: egyáltalán semmit, csak szavakban, szómondatokban, érti-e
a beszédet, hogyan fejezi ki magát, milyen a hallása stb.)
Tisztázni kell, milyen a vizsgálati személy általános fejlettsége, és milyen jó tulajdonságai
vannak. Nagy vonalakban ugyan, de bizonyos összképet kell kapni a gyermekről/fiatalról.
Fontos rákérdezni, hogy a szülőnek mi a kérdése, kérése, elvárása a vizsgálattal szemben.

2 Jelen állapot
A jelenlegi állapot kikérdezése fogyatékosság felmerülése esetén szintén a közvetlen
hozzátartozótól történik.
Célja, hogy felderítse (explorálja) a vizsgálati személy minden olyan aktuális jellemzőjét,
amely a tényleges vizsgálati szituációban nem lehet hozzáférhető egy független vizsgáló
számára,illetve segíti a probléma pontosítását, megfogalmazását, összegzi a tüneti szinten
megjelenő eltéréseket. Formája a klinikai kikérdezés.
Fő területei:
a) A magatartás aktuális állapotának feltérképezésére szolgáló legfontosabb kérdéskörök:
o Kapcsolatteremtés (Tud-e a vizsgálati személlyel kapcsolatot teremteni? Hogyan teremt
kapcsolatot? Milyen helyzetben? Kivel? Milyen gyakorisággal? Egyéb (minden nem
szokványos jelenség, konkrét példák leírása)
o Együttműködés (Tud-e együttműködni? Hogyan? Milyen helyzetben? Kivel? Egyéb)
o Irányíthatóság (Irányítható-e? Hogyan? Milyen helyzetben? Egyéb)
o Feladathoz, feladathelyzethez való viszony (Bekapcsolható-e feladathelyzetbe? Milyen
feladathelyzetekbe? Hogyan? Milyen gyakorisággal? Hogyan viselkedik a feladatvégzés
során? Egyéb)
o Aktivitás (Koncentráció, a figyelem tartóssága, Figyelemterjedelem, Figyelemmegosztás,
Élénkség, Impulzivitás, Egyéb)
o Motiváció (Ösztönözhető-e? Milyen helyzetekben? Mivel? Egyéb)
o Önszabályozás: (Kivárás, Kitartás, Önjutalmazás, Ellenállás, Megküzdés, Egyéb)

b) Az értelmi állapot leírására irányuló kérdések:

o A helyzetek megértése
o Az érdeklődés
o A praktikus tanulás
o A ház körüli feladathelyzetekbe való bekapcsolódás, feladatvégzés
o Kreativitás, találékonyság, fantázia

c) A mozgás fejlettségének aktuális leírására irányuló kérdések:

o Testtartás, egyensúly, koordináció, izomtónus, erőnlét, gyorsaság, ügyesség, ritmus,
tempó, mozgásigény, harmónia
o A mozgások kivitelezése:
• Helyváltoztató mozgások: járás, futás szokványos helyzetekben
• Nehezített körülmények közötti helyzetekben
• Helyzetváltoztató mozgások
• Finommozgások
• Lateralitás, dominancia
• Ügyességi, játékos mozgások
• Eszközhasználat
 • Egyéb (eltérések, bizarrériák, segédeszközök)

d) A beszéd aktuális állapotának megismerésére irányuló kérdések:

o Expresszív beszéd
• Késztetés
• Közlési igény
o A kommunikáció (közlés) minősége: tartalma
• A helyzetnek való megfelelés
• Kérdezés
• Fogalmak
• Szókincs
• Mondatfűzés, grammatika
o Megértés:
• Szituációban, anélkül
• Szöveg
• Mondat
• Szóértés
o Kiejtés, érthetőség:
• Hangsúly
• Hanglejtés
• Beszédtagolás
• Ritmus

e) Az aktuális érzékszervi állapot kikérdezése:

o Látás, hallás állapota
o Egyéb (bizarrériák)
o Segédeszközök

f) Az önkiszolgálás aktuális állapotának kikérdezése:

o Önellátás:
• Étkezés
• Öltözködés
• Tisztálkodás
o Szükségletvégzés
o Az önelfoglaltság szervezése
o Az önirányítás, önszabályozás mértéke

g) A játéktevékenység aktuális állapotának kikérdezése:

o Milyen típusú játékot játszik, milyen szinten?
o Kivel?
o Az eszközhasználat adekvátsága
o Kitartás
o Kreativitás

h) A vizsgált személy jellemző aktuális szociális viszonyulásának kikérdezése:

o Aszimmetrikus és szimmetrikus kapcsolatok rendszere
o Kötődések
o Alkalmazkodás a személyközi helyzetekben

4. Mutassa be a diagnosztikus folyamat megközelítési módjai közül a

differenciáldiagnosztika és a fejlesztésdiagnosztika fő jellemzőit az alábbi vázlatpontok
alapján!
Differenciáldiagnosztika

 Egyének és csoportok közötti, a teljesítmények, a képességek és tulajdonságok közötti

különbségek kifejezése (pl. „ép és sérült”)
 Egyes fogyatékossági kategóriák (pl. érzékszervi, beszédfogyatékos), pszichés
fejlődési zavarok meghatározása (pl. autizmus, diszlexia)
 Az egyes kategórián belüli, tünetek alapján történő állapotleírás
 Az intézményrendszerben történő elhelyezés
 BNO használata (Betegségek Nemzetközi Osztályozása), adott kategóriához tartozás
kifejezése, orvosi modell hatása
 Szelekció irányába hat, de szerepe a diagnosztikus folyamatban nem kerülhető meg

Fejlesztésdiagnosztika
  Napjainkban meghatározó jelentőségű, de történeti gyökerei is vannak
 Pedagógiai orientációjú, középpontjában a személy egyedisége, teljessége áll
 Célja az egyéni szükségletek megismerése
 A hiányosságok és képességelőnyök feltárása
 Változtatás, fejlesztés irányainak, területeinek meghatározása
 Nemcsak a gyermekre, hanem a környezetre is vonatkozik a megismerés
 Szoros kapcsolatban áll a fejlesztő munkával, egyéni szükségleteken alapuló
fejlesztési terv kialakítása, fejlesztőprogramok alkalmazása

5. Röviden mutassa be az Affolter Fa- modelljét, az egyes szinteket és azok zavarait!

(taktilis-kinesztetikus észlelés szervezése)

 Gyökér felelős a fa növekedéséért

 A gyökér a taktilis-kinesztetikus interakciók bázisfolyamatai (érintés, átfogás,
tárgyakra való ráhatás)
 A törzs a köznapi probléma megoldása
 A további taktilis-kinesztetikus információ révén erősödik a valóság a környezet
változásainak megértése jellemzi
 Fa ágai: (egészséges gyökérből  törzs) melyek a beszédért, verbális emlékezetért,
olvasásért, szociális magatartásért stb. felelnek.
 A magatartászavart taktilis-kinesztetikus fejlődés nyomán gyengén fejlődik a gyökér
 gyengébb törzs, kevesebb faág
 Észlelési zavar alatt Affolter tehát a taktilis-kinesztetikus érzékszervi, észlelési terület
sérülését érti.

6. Sorolja fel a beszéd és nyelvi fejlettség vizsgálata- a beszéd alaki oldalára és a beszéd
tartalmi oldalára vonatkozó megfigyelési szempontjait!

A beszéd alaki oldalának, a prozódiai jellemzők megfigyelési szempontjai:

 Artikuláció: a beszédszervek működése és a beszédhangok kiejtése (diszlália,

paralália, alália)
 Hangképzés (préselt: hiperkinezis, levegős: hipokinezis)
 Ritmus (egyenletes, akadozó, váltakozó, szabálytalan szünetek, skandáló)
  Tempó (normális, lassú, felfokozott, atipikus tempóváltás)
 Hangerő (normális, erős, halk)
 Hangindítás (normális, kemény, hehezetes)
 Hangmagasság (normális, mély, magas, fejhang, csúszkáló/ingadozó)
 Hangszín (tisztán csengő, fátyolos, rekedt színezetű, nazális: zárt és nyílt orrhangzós
beszéd, érces,éneklő)

A beszéd tartalmi oldalának megfigyelése:

 Beszédértés (szituációkhoz kötötten, szituációtól függetlenül a szavak, mondatok és

összefüggő szöveg szintjén)
 Beszédkésztetés, közlési szándék, kommunikációs törekvés (az életkornak és
helyzetnek mennyire megfelelő, társas érintkezést szabályozó nyelvi formulák
használata, pl.: megszólítás, köszönés módja)
 A tartalom adekvátsága (Mennyire tudja saját gondolatait hűen kifejezni, a
megfogalmazásra kerülő tartalom mennyire illeszkedik az adott helyzethez? Pl.: A
kérdésre válaszol-e?)
 Szókincs (kidolgozottsága, gazdagsága/szegényessége, jelentéstorzulások,
idioszinkretikus szóhasználat, kontamináció, az adott szó jelentéstartományának
leszűkítése/túláltalánosítása)
 Kifejezőkészség (szófajok előfordulása, mondatszerkesztés: szómondatok,
tőmondatok, bővített vagy összetett mondatok)
 Fogalomhasználat

A fenti megfigyelési szempontok mentén begyűjtött információkat az egyes nyelvi

szintekre vonatkoztatva értelmezzük és értékeljük:

 Fonológiai szint: az adott nyelvben releváns hangok készletéből a szavak

felépítését meghatározó szabályok alkalmazásának képessége, a prozódiai elemek
(úm. hangsúly, hanglejtés, szünetek) használata a beszédben.
 Szemantikai szint: a közlési tartalomnak megfelelő szavak (lexikai elemek
kiválogatása)
 Szintaktikai szint: a kiválogatott lexikai elemek grammatikai kapcsolóelemek
segítségével mondattá történő formálása
  Morfológiai szint: arra vonatkozó implicit tudás, hogy a fonémák milyen
összekapcsolásban képeznek jelentést
 Pragamatikai szint: arra vonatkozó gyakorlati tudás, hogy a nyelvet hogyan
alkalmazzuk a társas interakció eszközeként

Az egyes nyelvi szintek feltárására szolgáló, a gyakorlati diagnosztikus munkában széles

körben felhasználható beszédvizsgálati módszereket az alábbi rendszerbe foglalva tekintjük
át.

7. Verbális kommunikáció korlátozott mértékben használható, ill. nem beszélő

gyermekek esetében melyek a fő megfigyelési szempontok?

 Kivel és hogyan kezdeményez a gyermek interakciót?

 Milyen eszközökkel kommunikál?
 Milyen helyzetben használ hangokat?
 Milyen hangadásra képes (állandósult hangkapcsolatok, szótöredékek
meghatározott/változó közlési szándékkal)?
 Milyen mértékben használja a gesztusokat, mimikát?
 Ezek használata mennyire adekvát, szokásos?
 Hogyan viszonyul ez a verbális közlésekhez (helyettesíti, megerősíti /
ellentmondásban áll vele)? ƒ
 Utasításra, kérésre milyen cselekvést végez? ƒ
 Kérésre, tiltásra leállítja az aktuálisan folyamatban lévő tevékenységet?
 Mennyire figyel az auditív ingerekre? Mennyire kelti fel a beszéd a figyelmét? ƒ
 Mennyire motivált a beszéd utánzására? ƒ
 Törekszik-e arra, hogy a beszélő arcát figyelje? ƒ
 Kialakít/felvesz-e szemkontaktust?
 Előfordul-e echolália? ƒ
 Hogyan reagál arra, ha nem értik meg? ƒ
 Milyen játékának jellege és tartalma?

8. A pszichológiai tesztek fajtái. Az objektív tesztek jellemzői.

A pszichológiai tesztek között objektív teszteket és személyiségteszteket különböztetünk meg,
a típusokat Szokolszky Ágnes (2004) áttekintése alapján.

Az objektív tesztek esetében a válaszok egyértelműen jók vagy rosszak. Az objektív tesztek
csoportján belül megkülönböztetjük a képesség- és teljesítményteszteket. A képességtesztek
egy meghatározott képességet vizsgálnak függetlenül attól, hogy az adott képességet milyen
helyzetben tanulta az egyén. A teljesítménytesztek elsősorban egy tanulási helyzetben
elsajátított tudás vagy teljesítmény mérésére kialakított eszközök. A teljesítménytesztek egy
speciális típusa a tudásszintmérő tesztek, melyek elsősorban a pedagógiai mérések területén
alkalmazott eljárások. Az objektív teszteken belül az idődimenzió tekintetében
megkülönböztethetünk úgynevezett „speed” illetve „power” típusú teszteket. A „speed”
tesztek időnyomásos tesztek, a „power” típusú tesztekben nincs idői korlát. A „speed” tesztek
olyan, egyszerű feladatokat tartalmaznak, amelyeket bárki képes megoldani, amennyiben
elegendő időt hagyunk a feladat elvégzésére. Az időnyomásos tesztekben az időkorlát
alkalmazása miatt azonban az egyének között már szóródnak a teljesítmények. Az objektív
teszteken belül az elvárt választípus alapján megkülönböztethetünk verbális, azaz verbális
választ igénylő és performációs, azaz cselekvéses (pl. rajzolást, mozgást) választ megkívánó
teszteket (Szokolszky, 2004).

3.1. táblázat: Az objektív tesztek típusai

9. Sorolja fel a gyógypedagógusok, logopédusok etikai kódexei a komplex vizsgálatokra

vonatkozó legfontosabb közös elemeit!

Etikai kérdések a diagnosztikus munkában

A komplex vizsgálatok elvégzésének, eljárásainak szabályozása egyrészt a jogszabályokból

ered, mely részletesen ismerteti a szakértői bizottsági tevékenység feladatait, az eljárásrendet,
a szakemberek kompetenciakörét, illetve a szakértői véleményre vonatkozó megállapításokat.
A vizsgálatokra vonatkozó etikai kérdésekben azonban ilyen egységes elv nem található. A
komplex vizsgálatban részt vevő szakemberek szakmai etikai kódexeinek ajánlása lehet az
irányadó az etikai kérdésekben. Így a pszichológusok esetében a Pszichológusok Szakmai
Etikai Kódexe, a SZEK (MPT, 2004), a gyógypedagógusok esetében a Gyógypedagógusok
Etikai Kódexe (MAGYE, 2011), logopédusok esetében a Logopédusok Etikai Kódexe
(MLSZSZ, 2010), illetve az orvosok esetében a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe
(MOK, 2012). Az egyes etikai kódexek, a komplex vizsgálatokra vonatkozó közös elemeit
Nagyné Réz Ilona és Mészáros Andrea (2012) foglalják össze. A segítő szakmákban
alkalmazandó egyetemes erkölcsi elvek minden, általunk említett etikai kódexben
szerepelnek, „melyek közül a legfontosabbak:

 az emberi méltóság tisztelete

 elkötelezettség és felelősség
 feddhetetlenség
 a „nem ártani, hanem segíteni” elve
 a legjobb szakmai szaktudás szerinti eljárások alkalmazása
 a kompetenciahatárok betartása
 a titoktartási kötelezettség
 a korrekt tájékoztatás
 a kliens védelme (Nagyné és Mészáros, 2012; 44.old.)

A segítő együttműködésben megfogalmazott elvek mellett azonban a publicitással, a kutatási

tevékenységgel kapcsolatban is előírások szerepelnek az etikai kódexekben. Specifikusan a
Pszichológusok szakmai etikai kódexében erőteljesen megjelenik a pszichológiai eljárások
védelme és felhasználásuk szabályozása is (Nagyné és Mészáros, 2012; MPT, 2004).

A diagnosztikus munka során betartandó etikai elvek kapcsán két csoportosítást említ a
Diagnosztikai kézikönyv erre vonatkozó fejezete (Nagyné és Mészáros, 2012). Egyrészt a
felelős gondolkodás és az emberi méltóság tisztelete elvei alapján ismertetik az etikai
elvárásokat (Krueger és McLeod, 1994, idézi Nagyné és Mészáros, 2012), másrészt pedig a
vizsgálat folyamatának etikai elveit mutatják be (Rae, 2001, idézi Nagyné és Mészáros,
2012). Ezeket az ismertetett elveket a 2. sz. táblázatban és a 2. sz. ábrán szemléltetjük. Jelen
munka 2. sz. táblázatban csak az etikai alapelvekre térünk ki, a teljesítendő elvárások részletes
leírását Nagyné és Mészáros (2012) ismerteti.
2.2.sz. táblázat: Etikai alapelvek a diagnosztikus folyamatban Krueger és McLeod (1994,
idézi Nagyné és Mészáros, 2012) alapján

10. Melyek a diagnosztikus munka egyes szakaszaira vonatkozó elvek?

Az előbbi csoportosítás a vizsgálat egészének folyamatára vonatkozik, míg a diagnosztikus

munka egyes szakaszaira vonatkozó elveket a 2. sz. ábrán foglaljuk össze Rae (2001, idézi
Nagyné és Mészáros, 2012) alapján.

2.1.sz. ábra: A vizsgálati folyamatban alkalmazandó etikai elvek összefoglalása Rae (2001,
idézi Nagyné és Mészáros, 2012) alapján.

Az áttekintett etikai alapelvek betartása ellenére azonban számos etikai dilemmába ütközhet a
szakember, ezek kiküszöbölésére, az etikus döntések meghozatalához alkalmazható
négylépéses modell állhat rendelkezésünkre:

1. „Első lépésben az vizsgálati/értékelési folyamat során a résztvevőktől kellő

információt kell összegyűjteni a javaslatok, döntések meghozatalához.
2. Második lépésben a vizsgálatvezető megvizsgálja a kialakult javaslatból/döntésből
fakadó pozitív vagy negatív következményeket. Konzultál a szülőkkel, és megvitatja
az esetleges döntés hatásait a gyermek fejlődésére.
3. A harmadik lépés a javaslatok közül a lehető legmegfelelőbb megtalálása és
kiválasztása, valamint a választásnak megfelelő döntés végrehajtása.
4. A folyamat negyedik, befejező lépése az összegzés, amikor a megfelelő lehetőségek
alkalmazásával elkerülhetők az etikai dilemmák.” (Nagyné és Mészáros, 2012, 58.
old.).

11. Mire következtethetünk a rajzból?

a) grafomotoros funkció fejlettségi szintjére (az író-rajzoló tevékenység, a vizuomotoros

koordináció, a szem-kéz koordináció szintje)
 b) mentális szintre (felméréséhez adalék, korlátai, a hibázás veszélyei az akadályozottak
esetében különösen fennállnak)
c) szenzoros integrációs szintre (azzal összefüggésben testséma, testtudat, énkép-
énfejlődés)
d) érzelmi, személyiségi vonatkozásokra (az érzelmi állapotra, néhány
személyiségvonásra utaló következtetés lehetősége, korlátai a pszichológiai értelmezés
területét képezi

Elmaradás tünetei:

 RQ érték 85-70 életkornak megfelelő rajzszakasz markáns jellemzői egy-egy eleme

hiányzik
 kapcsolások, érintkezések a mozgásos ügyetlenség ,pontatlanság jegyeit mutatják, de
lényegi eltérés nincs
 összképében szegényesebb, kissé sivár benyomást kelthet
 összhangban van a mentális szinttel, akkor az elmaradás egy általános fejlődési
elmaradás részeként értelmezhető

Elmaradás gyengébb az értelmi szintnél, akkor specifikus részfunkció gyengeség állhat

fenn.

Okai:

 enyhe fokú idegrendszeri sérülés

 a szenzoros integráció, a vizuomotoros koordináció gyengesége
 elhanyagoló környezet, nem megfelelő pedagógiai bánásmód
 mozgás funkció gyengeségei, zavarai, esetleg relatíve jól kompenzált
akadályozottsága
 A grafomotoros fejlődési elmaradást mutató gyermekeknél/tanulóknál a felzárkóztatás
az óvodában, illetve az iskolában történik, melynek szükségességét a nevelési
tanácsadó állapítja meg.

A fejlesztést végezheti pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus.

12. A rajzolás közben lehetséges megfigyelések

 A verbális instrukció megértése

 A gyermek verbális megnyilvánulásai
 a tevékenységek verbalizálása, esetleges önértékelés
 fokozottabb késztetés a beszédre
 Együttműködés, motiváció, feladattudat, kitartás viselkedés, érzelmek
 nyugodt, barátságos
 nyitott a feladatvégzésre
 visszafogott, gátolt
 feszült, szorong
 negativisztikus, visszautasító
 Figyelmi állapot
Szempontok:
 az ingerek befogadása, feldolgozása
 a figyelem fenntartása, megszakítás nélküli feladatvégzés
 a változó ingerekre való átállás, a figyelem átirányítása, amennyiben szükség
van arra (elsősorban az összetettebb észlelési-mozgás koordinációs
feladatokban, tesztekben, több szubtesztet tartalmazó próbákban).
 a figyelmi kapacitás változása a fáradás
 A feladatszervezési készség megfigyelése, a tevékenység,
 A munkavégzés módja, a kivitelezés üteme
 Az eszközök használata: ceruzafogás, papírhasználat
 Látás
 Mozgás, mozgáskontroll
 Lateralitás (oldaliság)

13. Az egyes nyelvi szinetkre vonatkozó értékelés:

 a) Fonológiai szint: az adott nyelvben releváns hangok készletéből a szavak felépítését
meghatározó szabályok alkalmazásának képessége, a prozódiai elemek (úm. hangsúly,
hanglejtés, szünetek) használata a beszédben.
b) Szemantikai szint: a közlési tartalomnak megfelelő szavak (lexikai elemek) kiválogatása
c) Szintaktikai szint: a kiválogatott lexikai elemek grammatikai kapcsolóelemek segítségével
mondattá történő formálása
d) Morfológiai szint: arra vonatkozó tudás, hogy a fonémák milyen összekapcsolásban képeznek
jelentést
e) Pragmatikai szint: arra vonatkozó gyakorlati tudás, hogy a nyelvet hogyan alkalmazzuk a
társas interakció eszközeként

14. A beszédvizsgálat során tett megállapítások összevethetősége

 az életkorra vonatkozó normatív adatokkal, amelyhez támpontként a beszédfejlődés

tipikus menetének ismerete szolgál;
 az anamnézis adataival, különös tekintettel a beszédfejlődésre és a beszédállapot-
beszédkörnyezet összefüggéseire (pl. élt-e a család idegen nyelvi környezetben, otthon
mennyit beszél, mennyire bátorítják beszédre);
 az átfogó mentális képességekkel, a kognitív funkciók fejlettségével;
 a szociokulturális háttértényezőkkel;
 az intézményes neveltetésre vonatkozó adatokkal;
 a korábbi intervencióra vonatkozó információkkal.

15. Foglalja össze röviden a TROG-H tesztről szerzett ismereteit!

TROG-H

Nyelvtani szerkezetek megértése teszt

• Eredeti változat (1983): Dorothy V. M. Bishop

• Magyar adaptáció (2002-): Lukács Ágnes (BME), Győri Miklós (ELTE GYOPSZI),
Rózsa Sándor (OS HUNGARY)
• Újabb változatok: TROG-2 (2003); TROG-E
• A nyelvtani megértést vizsgálja, 72 tétellel.
• A résztvevőnek minden feladat esetében 4 kép közül kell választania azt az egyet,
amelyik megfelel az elhangzott mondatnak.
• Ez az első magyar nyelvi teszt, amely tág életkori tartományban (3–14 éves korig)
tartalmaz reprezentatív mintán gyűjtött normatív adatokat.
• Széles körben alkalmazható a nyelv és kommunikáció fejlődési zavarai, így a
specifikus nyelvfejlődési zavar, a hallássérülés, értelmi sérülés, autizmus spektrum
zavarok és a cerebrális parézis vizsgálatában, de a felnőttkori afázia nyelvi megértési
képességeinek vizsgálatára is használható
• Mennyiségi és minőségi értékelés
• Eszközei: tesztkönyv, vizsgálati űrlap
• 5 elrontott blokk után hagyjuk abba
• Percentilis= az a százalékos érték, ami azt fejezi ki, hogy a sztenderdizálásba bevont
minta mekkora hányadára jellemző egy adott pontszám
• Hiba típusok: szisztematikus, szórványos, random