1.6.

Különleges bánásmódot igénylő gyermekek

1. Nevelési nehézségek, problémák ismerete

2. Sajátos nevelési igény fogalma

3. Hátrányos helyzet fogalma

4. SNI és HH fogalmi különbsége

5. Szegregáció, integráció, inklúzió lehetőségei, előnyei és hátrányai

6. Tehetséges gyermek nevelésének-oktatásának sajátosságai

7. Hospitálás tudatában az együttnevelés előnyeinek és hátrányainak elemzése

Értelmi képességek tekintetében az átlagtól két irányban lehet jelentősen eltérni. A pozitív
irányban való eltérés a tehetség és a tehetségnevelés körébe tartozik. A negatív irányba való
elmozdulás az értelmi fogyatékos nevelés témakörébe illeszledik, amivel a gyógypedagógia
foglalkozik részletesen.
Az értelmi képességet a szakirodalomban intelligenciának nevezik. Az intelligencia
értelmesség, a képességek szervezett rendszere, struktúrája. Legmagasabb foka a kreativitás.

Tehetséges gyermek

A tehetség kifejezést nagyon eltérően értelmezhetik a hétköznapi szóhasználatban. A

Czeizel Endre által publikált tehetség definíció alapján a tehetség egy lehetőséget, potenciált,
ígéretet jelent arra, hogy valamelyik emberi tevékenységi körben olyan kiemelkedő
teljesítményt hozzon létre, amely társadalmilag hasznos, és amely megelégedettséggel,
sikerélménnyel jár elérője számára. Ez a megfogalmazás a lehetőséget hangsúlyozza, a
tehetség-fogalomban a majdani társadalmi teljesítményre különböző tehetség-területeken. A
definícióban szereplő „valamelyik emberi tevékenységi kör” kifejezés azokat a területeket
jelenti, amelyeken a tehetség megjelenhet.

A kivételes tehetségű ember 3 jellemvonása:

- szellemi képesség szférájában kiemelkedő és különleges tehetség

- magas általános értelmi képesség jellemzi (lényegmegragadás, elmélyülés-elemző
gondolkodás, szintetizáló képesség)
- eredetiség (tartalomban, témában, problémafeltárásban, módszerben,
kifejezésmódban)

Ranschburg Jenő az alábbi tehetségtípusokat különíti el:

- tudományos tehetség
- vezetői tehetség
- pszichomotoros tehetség
- művészi tehetség
 Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos
fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos,
vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni. A tehetség a
gyermek és serdülőkorban, tehát a tanulóévekben inkább kiemelkedő ismeretelsajátítást és
teljesítményt, míg felnőttkorban elsősorban magas szintű teljesítményt és alkotást jelent.
Gyermekkorban a tehetség még csak potenciális lehetőségként jelenik meg, hiszen
kiemelkedő alkotásokhoz nagyon sok tudásra, szakmai képzésre, gyakorlásra van szükség. A
megvalósult tehetség az, aki már bizonyított, kiemelkedő alkotást, társadalmilag elismerhető
teljesítményt nyújtott.
A tehetséggondozás feladata éppen abban rejlik, hogy a kiemelkedő teljesítményre
képes egyéneket oly módon segítse, hogy képességeiknek megfelelő szintű eredményeket
érjenek el, és belső lehetőségeiket kihasználva alkotó egyénekké váljanak. A tehetséges
gyermekek az iskolában gyakran mutatnak deviáns viselkedésformákat, tűnhetnek nehezen
kezelhetőnek. Ennek oka az, hogy gondolkodásuk egészen más jellegű, mint a kortársaiké. A
feladatmegoldás kezdetén - ötletroham során - az összes lehetőséget feltérképezik
(brainstorming), ha ez nem kap elég teret és időt, zavarodottnak tűnhet a gyermek, mint aki
nem érti a feladatot. Megoldásaik nem követnek átlagos gondolkodási sémákat, így a
nevelőknek nyitottnak kell lenniük a rendhagyó, „más” megoldásokra is.
Az iskola és az iskolai környezet együttműködése elengedhetetlen. A tehetség
gondozása, észrevétele meleg, segítő szándékú, barátságos környezetet igényel. Néhány
alkalmazott eljárás a tehetség kiválasztásánál:

- kognitív tesztek, eljárások (intelligenciateszt, kreativitás mérése rajzos és nyelvi

tesztekkel, tanulóképesség mérése, tanulási stílus mérése, tantárgytesztek)
- nem kognitív eljárások (motivációs, érdeklődési, diszpozicionális mozzanatait tárja
fel, énkép és önértékelő teszt, információgyűjtés tanártól és szülőtől)

A tehetséges gyermek néhány jellemzője:

- sokt tudnak különböző dolgokról

- gazdag szókincs, szokatlan kifejezések
- a beszéd folyamatos, kifejező
- gyorsan megjegyzik a tényeket
- gyorsan felismerik az ok-okozati viszonyokat
- a jelenségekben keresik a hasonlóságokat, különbségeket
- jó megfigyelők
- sokat olvasnak, szeretik a felnőtteknek szóló könyveket
- megpróbálnak bonyolultabb dolgokat megérteni, kritikai gondolkodás jellemző

- az őket érdeklő kérdésekkel elmélyülten foglalkoznak

- igyekeznek minél előbb befejezni a feladatok, nem szeretik, ha zavarják őket
- mechanikusan ismétlődő feladatok untatják őket
- tökéletességre törekszenek
- önkritikusak, szívesen dolgoznak önállóan
- magas célokat tűznek ki
- sok ,,felnőtt-probléma” érdeli őket
 - sokféle, szokatlan kérdést tesznek fel
- sok ötlet, megoldás
- furcsa, frappáns válaszok
- kimondják véleményüket
- nem érdekli őket a sablonos megoldás
- humorérzék
- érdeklődők, szeretik a kreatív tevékenyégeket
- esztétikai érzék
- eredeti, színes fantáziavilág

- sokat foglalkoznak relatív fogalmakkal, mint jó-rossz, igazság-igazságtalanság

- nem tartanak mindig a többséggel
- ha más a véleményük hajlamosak provokációra, vállalják. a konfliktusokat
- egyéniségek, individualisták
- nem fogadnak el tekintély alapon véleményt
- felelősség, tervezésben és szervezésben megbízhatók
- kortársaikkal hajlamosak türelmetlenebbek lenni
- fejlett beszédkészség
- empátia

Sajátos nevelési igény

A fogyatékosság a szervezetnek az ontogenetikus fejlődése korai szakaszában külső

vagy belső okok hatására létrejött állapot. Ilyen állapotok létrejöhetnek öröklés útján, az
idegrendszert ért sérülések következtében a méhen belül és kívül egyaránt.
Pedagógiai szempontból azokat a gyerekeket tekintjük fogyatékosnak, akiknél az
ebből eredő okok miatt nincs lehetőség a személyiség normális fejlődésére. A jártasság,
készség, képesség kialakítása, ismeretekkel történő fejlesztése, képzése részben vagy teljes
egészében speciális nevelési, oktatási formákkal, illetve, intézményekben oldható meg.

Típusai:

1. értelmi fogyatékosság: A központi idegrendszer fejlődési zavara okozza.

Következtében a gyermek általános értelmi képességének fejlődése valamilyen
mértékben eltér korcsoportja átlagától, önálló életvezetése nem biztosított.

súlyossági fokozatok: debil (60-80), imbecil (30-50), idióta (10-30)

2. hallási fogyatékosság: A fülben jelentkezik kár, elváltozás, ami akadályozza, késlelteti

a beszéd fejlődését. Pedagógiai szempontból hallókészülékkel rendelkezik, 60dB felett
nagyothalló iskolába kerülnek, beszédkészségük fejletlen, szókincsük alacsony. 80dB
nagyobb hallásveszteséggel siketek iskolájába kerülnek a ,,halló” osztályba vagy
siketek általános iskolájába.

fokozatai: nagyothallás (30-70 dB), süketség (70dB-nél nagyobb)

 3. látási fogyatékosság: A szem elváltozásai. Pedagógiai szempontból
megkülönböztetünk látótípust, aki gyógyító kezelésben részesül és speciális
szemüveggel, eszközökkel végzi munkáját- A tapintó típus nem lát, a vakok általános
iskolájában tanul.

fokozatai: gyenge látás, vakság

4. beszédfogyatékosság

típusai: hangképzési (artikulációs) zavar, azaz pöszeség, orrhangos beszéd (m, n, ny hangokon
kívül más hangok az orrban képződnek), beszédritmus zavarai (hadarás, dadogás),
beszédképtelenség (afázia másnéven, írásképtelenség agráfia, olvasásképtelenség, alexia)

5. mozgásfogyatékosság

fő csoportjai: testi, mozgás, halmozott fogyatékosság (több fogyatékosság egyszerre)

Pedagógus szerepe:

- Segédkezik a terem elrendezésében, ha egyszerre több tevékenység zajlik, hogy az

SNI gyereknek legyen neki való tér, játszó és tanuló hely.

- Aktív kapcsolatot tart fenn a gyerekekkel annak érdekében, hogy minél alaposabban
megismerje a gyermek szükségleteit, képességeit, igényeit.

- Differenciált segítségnyújtás ad a gondozásban (étkezés, mosdóhasználat,

WC/szobatisztaság, fésülködés, öltözködés, stb.).

- Mintát ad a többi gyermek számára a segítségnyújtásról. Engedni, hogy a többi gyerek

is segítsen az arra rászorulóknak.

- Az SNI gyerek szüleivel megbeszéli egyéni bánásmód érvényesülésének lehetőségeit a

pedagógussal egyeztetve, megértést és támogató attitűdöt közvetítve feléjük.

- Törekszik az SNI gyerekek sajátos érzelemvilágának megismerésére, a többi

gyereknek is segíti ennek megértését, támogatni a gyereke együttműködését pl.:
játékban

- Az önállóságot támogatja, a próbálkozásokat segíti.

- Bekapcsolódás a játékba – a pedagógus útmutatása szerint, a szabad játékba, vagy a

fejlesztő játékba.

- Bekapcsolódás a tanulásba, a pedagógus mondja meg, hogy az SNI gyereknek kell e

segíteni éppen, vagy a többinek (attól függ, hogy ő éppen kivel akar foglalkozni).

- Szervezi, felügyeli a tanulócsoport ékezéseit, rendszeresen kíséri a gyermekeket az

ebédlőbe, ügyel a személyi és környezeti higiénés szabályok betartására, a helyes
szokások kialakítására.
 - Alkalmanként a tanulókat könyvtárba, rendezvényekre, orvosi vizsgálatra, nevelési
tanácsadóba kíséri.

- Segítség nyújtás a tanuláshoz szükséges eszközök készítésében ötletek, és

iránymutatás alapján.

- A délutáni tanulási idő alatt a tanító/tanár útmutatásával egyénileg foglalkozik a

tanulókkal, vagy foglalkoztatja a házi feladattal elkészült gyermekeket.

- Gondoskodik a tanulók testi és erkölcsi védelméről, személyiségük fejlesztéséről, a

balesetek megelőzéséről, óvja a tanulók jogait, az emberi méltóságot.

- Kirándulások, séták alkalmával jelen van, előre megbeszéli a helyszínnel kapcsolatos

sajátosságokat, tudnivalókat.

- Speciális feladatok, melyek az egyes fogyatékossági típusokhoz kapcsolódnak

(hallókészülék ellenőrzése, autista gyermek képes napirendjének elkészítése, ápolási
feladatok)

Hátrányos helyzet

A hátrányoshelyzet szociálpedagógiai fogalom. Arra a tanulóra vonatkozik, aki iskolai

kudarcot szenvedett, akit tanulmányi szempontból különböző környezeti tényezők gátolnak
abban, hogy adottságaihoz mérten tanuljon, fejlődjön. A hátrányos helyzet már
következmény, ilyen státuszúvá válása a gyermeknek nem tőle függ. Ebben az esetben az
iskola nem képes arra, hogy a családok közötti szociokulturális különbségeket ellensúlyozza.
Az effajta kudarcok gyakran vezetnek leszakadáshoz, a társadalmi ranglétra alsó fokain való
maradás záloga.
Hátrányos helyzetet kiváltó okok, tényezők:

- mikrokörnyezeti ártalmak (alacsony egy főre jutó jövedelem, rosszul felszerelt,

egészségtelen lakáskörülmények, szülők alacsony iskolai végzettsége, család
életmódja, érzelmi hiány, deviáns környezet, iskolai munka nem megfelelő
figyelemmel való kísérése)
- makrokörnyezeti ártalmak (iskola objektív feltételeinek hiánya, nem megfelelő
pedagógus, település helyzete, település kulturális életének színvonala)

A hátrányos helyzetben és annak kialakulásában inkább a szociális tartalom, a gazdasági

színvonal, illetve ennek pozitív hatása a hiányzó elem. Ha ezeket a kiváltó okokat
megszüntetjük, lehetőség van a kialakult helyzet normalizására, hiányok kompenzálásra, a
lemaradás csökkentésére.

Veszélyeztettség a hátrányos helyzet legsúlyosabb formája. Veszélyeztetett az a

gyermek, aki egyébként személyiségében ép, normális, de annak fejlődésében erősen gátolt. A
gátló tényezők fel nem számolása megfordíthatatlan törést jelent a tanuló személyiségének
további fejlődésében. Nem a szociális tartalom a hangsúlyos ebben az esetben, hanem a
pszichikus, a pszichés összetevő. Amíg a hátrányos helyzet elsősorban a személyiség egyik
szférájának, a tanulásnak fejlődésében okoz problémát, addig a veszélyeztetettség az egész
személyiség fejlődését gátolja, és azt negatív irányba tereli. Tehát a különböző devianciák,
életvezetési problémák, önértékelési zavarok, erkölcsi defektusok jelentkezésének veszélyével
kell számolni. A hátrányos helyzetű státusz nem törvényszerű, hogy veszélyeztetettséget is
jelentsen. A veszélyeztetett helyzet azonban minden esetben hátrányos helyzetet is jelent.
A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség kölcsönhatásban állnak egymással. A
veszélyeztetettség gyökerét a család társadalmi és érzelmi korlátozottságában szükséges
keresni. A veszélyeztetettség nem csak a szociálisan hátrányos helyzetű családokban fordulhat
elő. Az a gyermek is lehet veszélyeztetett, aki jómódban él, de családja nem funkcionál
kellőképpen, mint támogató rendszer nem áll folyamatosan a gyermek mögött, érzelmileg
korlátozott a működése.

A gyermek fejlődését, nevelését veszélyeztető tényezők:

- a méhen belüli életben bekövetkezett károsodások

- szülés közben keletkezett sérülés

- a gyermek, illetve a családtagok hosszú vagy súlyos betegsége

- egészségtelen életmód

- lakókörülmények

- étkezés vagy családjának tartósan rossz anyagi, szociális helyzete

A pszichés károsodások:

- az elárvulás, a hospitalizálódás

- a családi struktúrából adódó tényezők

- a családi légkörből adódó veszélyeztető okok – az érzelmi kötődések zavarai

- a családtagok egymással szembeni felelőtlensége

- a rideg, merev, érzelemszegény, megfélemlítettségtől terhes családi légkör

A pszichés károsodások okai:

- a családi nevelés hibái, túlzásai

- a szülők pedagógiai kulturálatlanságból adódó hozzáértés hiánya

- következetlenség

- alkalmakra időzített vasárnapi nevelés

- a szülők közötti véleménykülönbségek a nevelési kérdésekben

- a szigor és kényeztetés túlhajtása

 - a gyerektől követelések hiánya

- korához és képességeihez képest magas mérce

- az ellenőrzés és felügyelet hiánya

- a szülők szembeállítása az iskolai neveléssel nyílt vagy leplezett formában

A családi élet súlyosabb ártalmait jelentik, és a testi és szellemi fejlődését egyaránt gátolják:

- az alkoholizmus

- a brutalitások

- az erkölcstelen, bűnöző családi környezet

- a deviáns viselkedési formák jelenléte a családon belül

Veszélyeztetettség megelőzésére és kezelésére irányuló pedagógiai tevékenységek:

- A szabadidős tevékenység

- Egészségnevelés

- Családlátogatás

- Célzott segítségnyújtás – gyermekvédelmi alap- és szakellátás

Halmozottan hátrányos helyzetű gyermek: az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre

jogosult gyermek, aki esetében fenti három körülmény közül (alacsony iskolai végzettség;
alacsony foglalkoztatottság; elégtelen lakókörnyezet, lakáskörülmény) legalább kettő fennáll.

A hospitalizáció elnevezés tulajdonképpen korházi ártalomra utal. Az anya nélkül nevelkedő

nevelkedő gyerekek nem fejlődtek megfelelően, mind fizikai, mind pszichés fejlődésük
visszamaradott volt. A jelenség könnyen érthető, ha arra gondolunk, hogy a kisgyermek
személyiségének harmonikus fejlődéséhez nem elég, ha jó táplálkozási, gondozási, higéniai
feltételeket biztosítunk. Nagyon fontos az ingergazdag környezet is. De mindezek mellett a
legfontosabb a gyermekek számára az állandó személyes kapcsolat az anyával vagy más
felnőtt személlyel, aki beszél, énekel neki, figyel és mosolyog rá, játszik vele, s ezáltal
érzelmileg motiválja pszichikus fejlődését. Meg kell említeni, hogy a hospitalizáció kisebb
mértékben azoknál a családoknál is megtalálható, ahol a rossz körülmények között élő
gyermekek kevés szeretetet is kapnak.

Nehezen nevelhető gyermek

A nehezen nevelhetőség gyűjtő kategória. Ide tartozik a nehezen nevelhető gyermek

viselkedésének mind enyhébb, mind súlyosabb, mind a normákat, szabályokat durván sértő
típusa. Magatartási zavarának kialakulásában alapvető tényező, hogy közte és a környezete
között megromlik a kapcsolat.
 A nehezen nevelhetőség (szociális inadaptáció) pedagógiai jelenség. Ebből
következik, hogy a vele folytatott tevékenység is pedagógiai jellegű. A nehezen nevelhető
gyerekekkel való bánásmód kialakítását meg kell tervezni. Az első lépés az inadaptáció mint
jelenség természetének megítélése, a szocializáció hiányszintjének megállapítása, a második a
kiváltó ok, okok feltárása és az utolsó a pedagógiai tevékenység célszerű megtervezése,
megszervezése. Nagyon fontos ebben a szituációban a tanár pozitív attitűdje a problémát és a
gyereket illetően. A szociális inadaptáció zavarokra, hiányosságokra vezethető vissza.
Egészséges szocializáció harmonikus családi háttér és kortárscsoportokkal való jó kapcsolat
hatására alakul ki.
A szocializációs zavaron túl az alábbi okok is közrejátszhatnak a kialakulásában:

- családstruktúra sérülése (válás, nevelőszülőkhöz kerülés)

- rendezetlen családi állapot, szülők közötti megromlott viszony,
- túlzott szigor vagy túlzott elkényeztetés,
- passzív nevelés, elhanyagolás
- iskolai átmeneti zavarok.

A leggyakrabban előforduló nevelési nehézségek:

Az agresszió a gyermeki személyiség fejlődésének szükségszerű velejárója. A gyermek is

érez haragot, féltékenységet, bosszankodik, ha gátolva érzi magát valamiben. Az agresszív
viselkedés harag, düh és bosszúvágy által vezérelt viselkedés. Ezeket az érzéseket általában
sértések, sérelmek, büntetések, megszégyenítések váltanak ki a gyermekekből. A gyermeki
agresszió hátterében a figyelemfelhívás motívuma is állhat. Az agresszív viselkedésért, a
verekedésért, a rombolásért kapott büntetést ilyenkor a gyermek jutalomként éli át, mert
felhívta magára a figyelmet. A törődés kiharcolásának a módja is lehet ez. A gyermek önmaga
és mások irányában ható agresszív viselkedés megaakadályozása nagyon fontos feladat. A cél
nem az, hogy elfojtódjon az agresszió, hanem az a nevelő feladata, hogy megmutassa, hogyan
lehet elfogadható formában levezetni azt. Teret kell adni a gyermek önérvényesítési
törekvéseinek, hogy azok ne erőszakosan, hanem hasznos formában érvényesüljenek.

Az óvodás gyermekek jellemző tulajdonsága a heves érzelmek kifejezés. Az érzelmeken,

indulaton való uralkodás csak később alakul ki, melyben nagyon nagy szerepe van a
környezetnek, a mintáknak. A nevelés feladata, hogy a gyermekeket megtanítsuk az érzelmek
megismerésére, megértésére és azok szocializált kifejezésére. Fontos az is, hogy mások
érzelmeit is nyitott legyen megismerni és megérteni.

A szorongás megjelenése természetes, ha valaki új szituációba, váratlan helyzetbe kerül. A

kisgyermekeknél ez fokozottan jelentkezik, hiszen sokkal kiszolgáltatottabb a környezetének,
kevesebb a tapasztalata. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek szinte állandósult
félelemérzetük van, amely visszahúzódóvá teszi őket és csökkenti a teljesítőképességüket.
Feladathelyzetekben már nem is motiválja őket a teljesítmény elérése, hanem inkább a kudarc
elkerülése a cél. A feladat a szorongás oldása olyan feladathelyzetek facilitálásával, amelyben
biztos a sikerélmény.

A félelem természetes velejárója életünknek. A gyermeknek kevés a tudása a világról, a

vágyak, álmok és a valóság gyakran keveredik. A játék jó lehetőség a nyomasztó félelmek
levezetésére, kivetítésére. Segíteni kell a félelmek feldolgozásában úgy, hogy a gyermeket
megtanítjuk, hogyan racionalizálja a nyomasztó érzést.
A gátolt gyermek problémája gyakran kapcsolódik a magányossághoz. A gátoltságot könnyen
összetévesztheti a felnőtt a fogyatékossággal. A gyermek nem tudja kifejezni élményeit,
tapasztalatait, főleg, ha kevés van ezekből, így visszahúzódóvá válik a csoportban. Ilyenkor az
élménygyűjtés mellett figyelni kell arra, hogy megtanítsuk a gyermeket kifejezni érzelmeit,
gondolatait. Ehhez kommunikációs sémákat mutatunk számára. A szerepjáték nagyon jó
módszer arra, hogy a gyermek csökkentse félelmeit, gátlásait, oldja a benne lévő feszültséget.
A játék során gyakran belevetíti érzelmeit a különböző szituációkba, amikből sok információt
szerezhetnek a gyermek közelében lévő felnőttek a viselkedés zavarairól, kiváltó okairól.

A fegyelmezetlenség a magatartási szabályok megszegésében, személyközi konfliktusokban,

engedetlenségben vagy az előírtakkal ellentétes viselkedésformákban nyilvánul meg. Oka
többféle lehet. Előfordul, hogy a gyermek valamiért nem érti meg tettei következményeit. A
szabályokat csak másra nézve tartja kötelezőnek és betartandónak. Érzelmi kapcsolata negatív
azzal kapcsolatban, aki a követelményeket támasztja. Nem alakul ki benne erkölcsi fék azzal
kapcsolatban, hogy mit lehet és mit nem. A következetlen nevelés eredménye is lehet ez a
fajta magatartás. Csak a jó gyerek – felnőtt kapcsolat, a szoros érzelmi kötődés kialakulása
segíthet a gyermek megnyerésében.

Szegregáció, integráció, inklúzió

A szegregáció fogalma, jellemzői

A szegregáció elkülönítést jelent. Pedagógiai értelmezésben az SNI gyerekek

elkülönített nevelését, fejlesztését értjük alatta. Speciális intézményekben kialakított sajátos
környezetben szakemberek segítségével valósul meg az egyéni bánásmód. Vannak olyan
állapotok, amikor létjogosultsága van a különnevelésnek, az szolgálja leginkább a gyermekek
érdekeit.
Magyarországon gyógypedagógiai intézményrendszer alakult ki a különböző
fogyatékossági típusok ellátására. Ezek leggyakrabban többcélú intézmények, ahol egymás
mellett működik óvoda, általános iskola és szakiskola. Mivel a beiskolázási körzete ezeknek
az iskoláknak földrajzilag tág, ezért gyakran kollégiumi ellátást is biztosítanak ezek az
intézmények.

Az integráció fogalma, jellemzői

Az SNI gyermekek együttnevelését értük az integráció fogalmán, amely a többségi

nevelési intézményekben valósul meg. Az integrált fejlesztés megvalósítására kialakult
megoldások:

- Lokális integráció: a közös iskolaépületben nincs a gyermekek között kapcsolat.

- Szociális integráció: a gyógypedagógiai nevelést-oktatást igénylők és a többség

elkülönített foglalkozásokon vesznek részt, de tudatosan megtervezettek a közös, a
tanórán kívüli szabadidős programok.

- Funkcionális integráció a tanulás közös színtéren és közösségben valósul meg

(lehet részleges integráció, amikor a tanulás időtartamának bizonyos részeiben
vannak együtt vagy teljes integráció, amikor a tanulás teljes időtartamában együtt
tanulnak).
 - Fordítottintegráció: amikor a speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos
tanulókat (külön osztályt nyitva számukra, vagy vegyes összetételű
tanulócsoportban). Ilyen megoldást találhatunk a Pető Intézetben, ahol előfordul,
hogy a konduktív pedagógiát igénylő, mozgásában akadályozott tanulónak a nem
ilyen testvére is együtt tanul a csoporttal. Kedvező a megoldás, hiszen együtt
lehetnek a testvérek. Közben a mozgásában nem gátolt gyermek is látja, hogy
másoknak a családjában is van segítséget igénylő gyermek, és jobban megtanul
bánni az erre rászorulóval.

- Spontán integráció: amikor úgy kerül egy sajátos oktatási-nevelési szükségletű

gyermek az óvodába/iskolába, hogy nem készülnek fel a különleges feladatra az
intézményben. Így nincs tervszerű, speciális, szakszerű fejlesztés, nem kísérik
megkülönböztetett figyelemmel a rászoruló gyermek előrehaladását, fejlődését
(„csendes” vagy „hideg” integrációnak is nevezik ezt a folyamatot). A rászoruló
gyermek nem nélkülözheti a szakszerű, speciális fejlesztést, ebben az esetben
ennek megoldása a szülőkre hárul, vagy sajnos elmarad.

Az inklúzió fogalma, jellemzői, az integráció és az inklúzió közötti különbségek

Az integrált nevelés továbbfejlesztett formájában az inkluzív, befogadó iskolában

valósíthatók meg. Az integráció megjelölést az újabb szakirodalmakban arra a megoldásra
használják, amikor a többségi iskola csupán fogadó intézmény, az adott feltételekhez
szükséges a speciális nevelési szükségletű tanulónak alkalmazkodnia. Az inkluzív iskola
minden gyermeket elfogadó és befogadó, minden gyermek nevelési-oktatási (emberi,
környezeti-tárgyi, gazdasági) szükségletét kielégítő megoldás, nyitott, gyermekközpontú.
Minden tanuló optimális fejlesztése a cél, ennek érdekében az egyéni sajátosságokat,
szükségleteket maximálisan figyelembe veszi, megtalálja a hatékony motiválás és
segítségadás módját. Jellemző a pozitív teljesítményelvárás, előnyben részesíti a kooperatív
módszereket. Lehetőséget ad egyéni képzési utaknak és módoknak is, a rászorulók
többletszolgáltatásokat kapnak, biztosítja a speciális fejlesztésüket. Ehhez szükséges a
megfelelő tárgyi feltételek biztosítása, a tanulók, a tanárok, a segítő szakemberek
(gyógypedagógusok, pszichológusok, orvos stb.) és a szülők szoros együttműködése. Az
inkluzív iskola a speciális fejlesztést és segítséget igénylő gyermeket szociálisan is befogadja,
a közösségnek ők egyenrangú, azonos értékű és jogú, sajátos tagjai.

Szegregáció, integráció és inklúzió vonatkozik továbbá a hh, hhh, etnikai kissebbségű (roma)
gyerekek szegregált, integrált nevelése is (főleg vidéken).