14.

A tétel
A differenciálás szükségessége és lehetősége az óvodai nevelésben
Az egységesség és a differenciáltság fogalmi rendszere, értelmezési keretei, szintjei.
 Az egységesség és a differenciáltság egyszerre van jelen a közoktatás rendszerében. A hangsúly
hol az egyikre, hol a másikra helyeződik.
 egységesség fogalma: a közoktatásban érintettek (gyermekek, szülők, pedagógusok) egyforma
lehetőségekkel rendelkeznek.
 differenciáltság fogalma: a közoktatásban érintettek (gyermekek, szülők, pedagógusok) eltérő
igényeinek tudomásul vételét és elfogadását jelenti, illetve azt is, hogy a pedagógus tudatosan
ezek figyelembe vételével szervezi a nevelés-oktatás folyamatát.
 Egységesség és differenciáltság kérdésköre három szinten értelmezhető:
 az iskolarendszer szintjén
 a tanulók osztályba sorolásának szintjén
 a pedagógiai gyakorlat (oktatási folyamat) szintjén

A differenciálás fogalma, gyakorlata az óvodában.

 differenciálás: Az egyéni sajátosságok figyelembevételével, azokhoz való alkalmazkodással
történő fejlesztés. A differenciálás a nevelési-oktatási folyamat olyan speciális tervezése,
szervezése, megvalósítása, amikor a folyamat egy részében az egyéni sajátosságokkal rendelkező
gyermekek párhuzamosan; eltérő módon; testre szabott, speciális feladatokat végeznek.
 A differenciálás az óvodában a mindennapok része. A differenciálás akkor működik jól, ha az
óvodapedagógus tisztában van a különleges bánásmódot igénylő gyermek egyéni
képességeivel alapja a megfelelő diagnosztika (pl.: fejlődési napló)
 A differenciálás sikerességét eredményezi a jól megválasztott módszer is!
 Ha megfelelő módon alkalmazzuk a differenciálást az óvodábanpozitív hatással van a
gyermekre magabiztosabb lesz, nem érzi magát elveszettnek a társai között, eltudja érni a
megfelelő tudás szintjét.

A különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermek (a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
4. paragrafusa) fogalma, csoportjai.
 különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermeknek számít:
 a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló
 a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló
 a kiemelten tehetséges gyermek, tanuló

A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek fogalma, csoportjai, a beilleszkedési, tanulási magatartási
nehézséggel (BTMN) küzdő gyermek fogalma, csoportjai.
 SNI fogalma: Az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság
szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több
fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum
zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy
magatartásszabályozási zavarral) küzd.
 BTMN fogalma: Az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság
szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alul teljesít, társas
kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe
való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat,
de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A tehetségfogalom óvodai jellemzői, tehetségelméletek.

 tehetség fogalma: Az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános
vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető
benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.
 jellemzői:
 jó koncentrációs készséggel és memóriaképességgel rendelkeznek; kitartóak; korán
megtanulnak beszélni, írni, olvasni; gazdag a szókincsük; nagyfokú kíváncsiság és tudásvágy
 jellemzi őket; szeretnek önállóan, saját tempójukban dolgozni; érzelmeik intenzívebbek, sőt
túlérzékenyek is lehetnek.
 tehetségelméletek:
 Renzulli háromkörös tehetségmodellje: Renzulli szerint a tehetség kialakulásához 3 elem
együttes jelenléte szükségesátlagon felüli képességek, feladat iránti elkötelezettség,
kreativitás.
 Mönks tehetségmodellje: Tovább gondolta Renzulli modelljét; szerinte a tehetség 3
személyiségjegy interakciójából jön létre: motiváció, kreativitás, kiemelkedő intellektuális
képességek. Mönks szerint a tehetség egészséges fejlődéséhez megértő, támogató társadalmi
környezetre van szükségcsalád, iskola, barátok
 Czeizel 4x2+1 talentummodell: Tovább bővíti az előző két modellt +1 elemmel, ez a sors
faktor, mint az élet-egészség faktora (pl.: élettartam, egészségi állapot).

Az óvodai tehetségkezdemények. A tehetségkezdemények differenciált fejlesztésének lehetőségei az

óvodában.
 Az óvodában még nem beszélünk tehetségről csak tehetségkezdeményről/tehetségígéretről!
 A tehetséggondozás célja:
 a kiemelkedő képességű gyermekek támogatása pedagógiai és pszichológiai eszközökkel
annak érdekében, hogy képességeik még jobban ki tudjanak teljesedni.
 a gyermekek tehetségével összefüggő gyenge terület erősítése isehhez az
óvodapedagógus kérheti a fejlesztőpedagógus segítségét!
 Az óvodapedagógus feladata a tehetséggondozás terén:
 minél több olyan lehetőség biztosítása, ahol a tervezett tevékenységeken keresztül és a szabad
játék ideje alatt megmutathatják és fejleszthetik tehetségüket.
 a differenciált, egyénre szabott feladatadás által minél komplexebb kihívásokat biztosítani
számukra
 egy olyan légkör biztosítása a csoportban, amely elfogadja, és segíti a tehetséges gyermek
személyiségének fejlődését.

Az integráció fogalma, megjelenése az óvodában.

 integráció fogalma:
 Az integráció egységesülést, beilleszkedést, beolvasztást jelent.
 A nevelésben és a pedagógiában az integráció a sajátos nevelési igényű gyermekek
többségi oktatási intézményben végbemenő együttnevelését jelenti. a gyermekek
csökkenthetik hátrányaikat, javíthatják az életminőségüket.
 Az integráló óvodák legtöbbször nem változtatnak működésükön, módszereiken;
frontális, teljesítményorientált stílus jellemzi őket és sokszor a gyógypedagógusra hárul
minden feladat.
 integráció típusai:
 lokális integráció: Az integráció legegyszerűbb formája. Csak az épület közös, a gyerekek
között nincs kapcsolat (pl.: kisegítő osztály). Ez is a szegregáció egy formája.
 szociális integráció: A többségi intézményben elhelyezett akadályozott csoportot tudatosan
egyesítik a kortársközösséggel az óvodában a foglalkozásokon kívüli, az iskolában a
tanórákon kívüli időben. 2 fokozat különíthető el:
o az együttnevelés időszakos és esetleges: kirándulások, rendezvények során
o a csoportok találkozása rendszeres, folyamatos: mindig együtt zajlik az óvodában a
szabad játék, iskolában közös asztaloknál folyik az étkeztetés
 funkcionális integráció: A legmagasabb szint. Együtt fejlesztik a gyermekeket az óvodai
foglalkozásokon vagy az iskolai tanórákon. 2 fokozat különíthető el:
o részleges integráció: Az idő egy részében van együtt az adott gyerek vagy csoport a
többiekkel.
o teljes integráció: A fogyatékos gyermek a teljes időt a többségi óvodában vagy
iskolában tölti
  spontán integráció= „hideg integráció”: A gyermeket nem vizsgálja szakbizottság, nem
foglalkozik vele gyógypedagógus. A többségi óvoda/iskola pedagógusa maga igyekszik
megoldani a problémákat, enyhíteni a hátrányokat.

Az integráció eredményes megvalósításának feltételei.

 Objektív tényezők:
 gyógyászati segédeszközök, amelyek szinte nélkülözhetetlenek a mozgáskorlátozott és
érzékszervi fogyatékos gyermekek esetében (pl.: kerekesszék, hallókészülék)
 osztálylétszám (kis létszámú az ideális)
 speciális taneszközök (pl.: fejlesztőtölcsér)
 az épület hozzáférhetősége (pl.: akadálymentesítés)
 Szubjektív tényezők:
 a fogadó pedagógus
 kellően rugalmas tanterv, tananyag
 módszerek (pl.: differenciálás)
 a gyermek mögött álló család
 maga a gyermek könnyíti a beilleszkedést, ha nyitott személyiség
 csoport- vagy osztálytársak nagymértékben hátráltathatják és megkönnyíthetik az
integráció folyamatát

Az inkluzív nevelés, mint befogadó együttnevelés az óvodai gyakorlatban.

 Alapvetően más pedagógiai szemlélet.
 Az inklúzió szemléleti befogadást és elfogadást jelent.
 Az inklúzió pedagógiai szempontból az integráció magasabb fokaként értelmezhetőaz egyént
az adott tulajdonságai szerint értékeli, ahelyett, hogy megkísérelné vele elfogadtatni az adott
feltételeket, vagyis az intézmény közössége a sérült gyermeket valóban szociálisan is befogadja.
 Az inkluzív nevelés ugyanakkora hangsúlyt fektet az érzelmi célokra és a kognitív
eredményekre.
 Az intézmény vezetésének és a teljes tantestületének támogatnia kell a feladatot, és fel kell lépnie
a diszkriminációval szemben Az inkluzív pedagógia a pedagógusoktól szemlélet- és
attitűdváltást, s egyben szerepváltást is feltételez.
 Az inkluzív óvodákban kiemelt figyelmet kap a differenciálás, amely a mindennapok része.
 Az ilyen óvodákban az eltérő fejlődésű gyermekek külön fejlesztéséről, részképességbeli
elmaradásuk magasabb szintre való emeléséért a gyógypedagógus a felelős, az érintett
gyermekek beilleszkedéséért pedig maga az óvodapedagógus a felelős.
 Az inkluzív nevelés eredményét csak a gyógypedagógus és az óvodapedagógusok összehangolt,
együttes munkája hozhatja meg.

A szegregáció fogalma, szerepe az óvodáskorú SNI gyermekek fejlesztése során.

 A szegregáció elkülönülést, szétválasztást jelent.
 A szegregáció az integrált nevelés ellentéte, a sajátos nevelési igényű gyermekeknek a többségi
gyermekektől elkülönítetten, külön intézményben vagy csoportban biztosított nevelése,
oktatása.
 A társadalmi életben ez egy igen negatív jelentéssel bíró fogalom, mert az elkülönítés gyakran
diszkriminációval jár.
 A szegregált intézményeket nem hátrányt fokozó, hanem hátrányt megszüntető, esélyt teremtő
céllal hozták létre, ugyanakkor a szegregált jellege miatt esélyektől foszt meg (pl.: nehezebb a
többségi társadalomba való beilleszkedés korlátozott a szocializáció és a tapasztalatszerzés)
 Ha viszont a szegregált intézményben a szülők és a pedagógusok együttműködőek, akkor a
szegregált nevelés elősegítheti az integráló intézménybe való zökkenőmentes vagy kisebb
nehézségekkel járó átmenetet, beilleszkedést.

A differenciálás lehetőségei az óvodai nevelés folyamatában.

 differenciálni lehet:
 a motiváltság elérésében (építhetünk mozgásigényére, alkotásvágyára, kíváncsiságára stb.)
  a tartalomban (mennyiségében, minőségében, a gyermek már meglévő tapasztalataira)
 a gyermek igényeinek megfelelően célban, szintben való eligazodás (pl.: azonos vagy
eltérő szintű feladatok végzését kínáljuk a gyermekeknek)
 a módszerekben (választhatjuk a beszélgetést, elbeszélést, bemutatást, szemléltetést,
magyarázatot, értékelés különféle eljárásait vagy az elmarasztalás formáit)
 a munkaformákban (egyéni, páros, csoportos, frontális)
 a szervezés módjában (kötött, kötetlen, mikrocsoportos, kooperatív)
 a közvetítés módjában (auditív, vizuális, kinesztetikus, manipulatív, kísérleti stb.)
 a válaszadás módjában (szóban, megsúgva, megmutatva stb.)
 a segítségadás módjában (bemutatva, együtt végezve kis segítséggel, együtt végzéssel stb.)
 a munkavégzés tempójában (lassú, gyors, időre, egyéni tempóban, kiegészítő feladatok
adásával)
 az információ megszerzésének struktúrájában (játékba ágyazottan, komplexen, projekt
módon, a kis lépések elvét követve stb.)
 a gyermek-pedagógussal együtt töltött idejében (egyénre fordított idő mennyiségében/
minőségében [ráfigyelve, segítséget kérve-kapva])

A fejlődési napló szerepe a differenciálás folyamatában. A fejlődési napló tartalma, vezetése. A fejlődési
naplóban rögzített dokumentumok.
 A fejlődési napló a gyermek fejlődésének nyomon követését szolgálja 3 vagy 4 éven át.
 A csoport óvodapedagógusai félévente minden gyermeknél regisztrálják a „szempont” szerinti
fejlettséget (+, illetve x) jellel.
 A fejlődési naplóban 5 fejlődési mutató szerint lehet rögzíteni a gyermekek fejlettségét:
1. Fizikai tulajdonságok
 pl.: egészségi állapota
2. Érzelmi és szociális képességek
 pl.: játék, dominancia, munka jellegű tapasztalatok, érzelmi-akarati élet, szocializáció
3. Kognitív képességek
 pl.: értelmi fejlettség, tanulás választható és kötelezően választható tevékenységekben
4. Anyanyelvi képességek
 pl.: beszédfejlettség
5. Testi képességek
 pl.: mozgás, finommotorika, téri tájékozódás
 A fejlődési naplóban a megjegyzési rész területenként arra szolgál, hogy ahol retardációt találnak,
megtervezzék azokat a tevékenységeket (csak jelzésszerűen), amelyben a fejlesztés várhatóan
korrigálható például differenciálással. Mindez a tudatosítás érdekében történik.
 5 vagy 6 év után iskolaérettségi vizsgálat következik azoknál a gyermekeknél, akiknél az eddigi
fejlődési mutatók erre okot adnak.
• A fejlődési napló tartalmazza még az anamnézist (a gyermekek személyiségének, egyéni
szokásainak feltárására irányul, a mielőbbi kontaktusteremtés érdekében), egy tájékoztató levelet a
szülőknek, a szakértői vizsgálat eredményeit probléma esetén, valamint a fejlesztőpedagógus
vagy gyógypedagógus intézkedéseit.

A személyes bánásmód értelmezése, fogalma. A személyes bánásmód igénye az óvodában.

 fogalma: Az a viselkedés, illetve magatartás, amit az óvodapedagógusok egy bizonyos gyermek iránt
alkalmaznak, hogy elősegítsék fejlődésüket, hozzásegítsék önmaguk kibontakozásához.
 A különbözőségeket figyelembe véve igyekszik lehetőségeket teremteni, hogy a gyermek aktuális
és jogos szükségletei kielégülhessenek újabb szükségletek kialakulását segítse elő.
 igénye az óvodában:
 beszoktatás időszakában enyhíthetjük a gyermekben a bizonytalanság és kiszolgáltatottság
érzését
 a reggeli fogadás időszakában megszerezheti a szükséges lelki komfortérzést
 napi tevékenységek soránfejlődését segíti elő
A gyermeki jogok, szükségletek.
 Az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek jogairól szóló egyezményt 1989 novemberében fogadta el 
A gyermekek jogai következőképpen csoportosíthatóak, avagy a “3P modell”:
 Védelem (Protection)
A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az
elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült
gyermekek speciális védelme, a szexuális kizsákmányolás, valamint a gyermekmunka
tilalma.
 Ellátás, gondozás (Provision)
A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki
fejlődésükhöz szükséges, például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása,
vagy az alapvető oktatáshoz való jog.
 Részvétel (Participation)
A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni
egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz
való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és
az egyesüléshez való jogot.
 szükségletek:
 fizikai szükségletek: táplálkozás; testápolás; alvás, pihenés; mozgásigény
 lelki szükségletek: érzelmi védettség, biztonság iránti szükséglet (feltétel nélküli szeretet és
elfogadás); új tapasztalatok iránti szükséglet; alkotásvágy, önmegvalósítás; önállóság;
felelősségérzet magáért és másokért; szabadság iránti szükséglet; társas kapcsolatok iránti
szükséglet

Az esélyegyenlőség kérdése.
 Az ÓNOAP kimondja, hogy „az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának
elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával;
oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen a színvonalas nevelésben.”
 célja: a gyermek hátrányainak kompenzálása, esélyeinek növelése kora gyerekkortól fiatal koráig
a minél sikeresebb társadalmi integráció elősegítése érdekében.
 Az esélyegyenlőség illeti:
 a hátrányos helyzetű (HH) gyermeket (az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre
jogosult gyermek, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll: szülő/gyám
alacsony iskolai végzettségű/ alacsony foglalkoztatottságú/ gyermek elégtelen
lakókörnyezete, lakáskörülményei)
 a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermeket (az a rendszeres gyermekvédelmi
kedvezményre jogosult gyermek, aki esetében HH pontjai közül legalább kettő fennáll)

A játék szerepe az óvodai differenciálás folyamatában.

 A játéktevékenység során lehetőség nyílik a differenciálás szempontjának érvényesítésére, az alábbi
területeken:
 a játéktípusának megválasztásakor, kezdeményezésekor (pl.: szerep-, szabályjáték stb.)
 az eszközválasztáskor (pl.: fejlesztő játékok)
 a játékban az együttműködés/önállóság biztosításakor

Az óvodapedagógus együttműködése más szakemberekkel (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus,

óvodapszichológus).
 Az óvodapedagógus együttműködése a többi szakemberrel a gyermek fejlődését segíti elő!
 Az együttműködés akkor lesz sikeres, ha a két fél egymás munkáját segíti, megbecsüli;
együttműködésükben megjelenik a szolidaritás és a lojalitás; valamint az egymás iránti tisztelet és
elfogadás.
 Fontos, hogy a két fél az egymás között kialakult problémák, nézeteltérések esetén is szem előtt
tartsák a gyermekek érdekeit és ezáltal kompromisszumra törekedjenek!
 kapcsolattartás formái:
 szóbeli vagy online információcsere, szakmai megbeszéléseken, értekezleteken való aktív
részvétel