9.

A primer prevenció (megelőzés), a szekunder prevenció (pszichopedagógiai

intervenció) és a tercier prevenció (rehabilitáció) alkalmazása és módszerei. A
szociális kompetencia fejlesztésének lehetőségei a szabadidő-pedagógia
módszereivel. A pszichopedagógus lehetőségei.
A pszichopedagógus az egyénnel és a közösségi problémákkal is hatékonyan tud foglalkozni.
Tevékenyégük sokoldalú: képesek a problémákat korán felismerni, időben megelőzni az
iskolai konfliktusokat, magatartási problémákat, agressziót, szorongást kezelni, a
személyiséget fejleszteni. Az iskoláskori problémák többségének, korai gyökerei vannak, így
már nem oldhatók meg hatékonyan az iskolában. Fontos lenne a koragyermekkori évekkel, a
családok és gyermekek sokrétű támogatásával kiemelt szinten és újszerű formában
foglalkozni. A fiatal családok komplex szemléletű megsegítésével lehetővé válhat a családok
széthullásának, a válások növekedésének megakadályozása. A zavartalan fejlődéshez
nélkülözhetetlen, hogy a gyermek családi környezete elfogadó, segítő, bátorító legyen és kellő
önállóságot adjon a gyermeknek. A problémák súlyosbodását megelőző elsődleges prevenció
lehet igazán hatékony, ezért a koragyermekkori esélyteremtés létfontosságú. A korai
esélyteremtés célja az iskolai oktatást és az életben való boldogulást és sikerességet
megalapozó korai kognitív és érzelmi-szociális fejlődés elősegítése. A kreativitás, a
problémamegoldó képesség korai kifejlődésének elősegítése a játék módszereivel és
eszközeivel. A családdá válás időszakában segíteni a párokat a szülői szerep vállalásában. A
sérülések, fejlődési és kapcsolati zavarok, elmaradások korai felismerése és a hatékony
segítségnyújtás.
Primer prevenció
Célja, hogy mérsékelje a gyermek helytelen irányú és ütemű fejlődését, megelőzze a
fenyegető ártalmak kialakulását. Enyhítenie kell a veszélyeztető körülményeket, csökkentenie
azok hatását s új eseteinek előfordulási arányait. Az erőfeszítések két területre
összpontosulnak: megváltoztatni a környezetet és erősíteni az egyéni problémamegoldó
készségeit. Minden tanuló számára alapprogramok szervezése megelőzési célzattal:
o felvilágosító előadások, prevenciós programok (drog, alkohol, indulatkezelés) a
gyermekek, tanulók, szülők és pedagógusok számára is.
o a stresszkezelés technikáinak megismertetése, megtanítása
o szociális készség – fejlesztő tréningek szervezése
o a veszélyeztetett „rizikócsoportba” sorolt tanulók szűrése, kiválasztása
o tartalmas, érdekes szabadidős programok szervezése
o ismeretbővítő, tájékoztató előadások tartása a pedagógusok számára
Magába foglalja az attitűdformálást és készségfejlesztést, erősen kötődik kognitív és
szociálpszichológiai jelenségekhez is, mint például: a társas megismerés vagy a sztereotípiák
szerepe.
Szekunder prevenció
Célja, hogy csökkentse az elsődleges prevenció ellenére is elkerülhetetlenül előforduló
zavarok, rendellenességek, ártalmak, veszélyeztető körülmények időtartamát. Magába foglalja
az esetfeltáró, diagnosztikai és gyógyító szolgáltatások szervezését is, abból a felismerésből
kiindulva, hogy az időben feltárt rendellenességek hatékonyan kezelhetők. Korai felismeréssel
és gyógykezeléssel akkor kell beavatkozni, amikor a bajok még csak lappanganak, amikor a
tünetek még enyhék. Gyermekvédelmi szempontból figyelemreméltó szűrője a védőnő, orvos,
bölcsőde, óvoda és az általános iskola.
Tercier prevenció (rehabilitáció)
Célja, hogy a közösségen belül csökkentse az akut rendellenességek, zavarok, ártalmak,
veszélyeztető körülmények következtében kialakult defektusok, devianciák előfordulási
arányait. Annak biztosítására törekszik, hogy a különféle rendellenességek, zavarok, ártalmak,
veszélyeztető körülmények megszűnése után múltbéli nehézségeik a lehető legkevésbé
akadályozzák a gyermeket a családjukba való visszatérésükben, valamint a közösség
társadalmi életbe való újbóli bekapcsolódásukban. A rehabilitációt és a reintegrációt foglalja
magába.
Rehabilitáció: helyreállítás
Minden olyan szervezett társadalmi tevékenység, amely az önhibáján kívül hátrányos
helyzetbe került személyek társadalmi újra beilleszkedését segíti elő. A speciális ellátás
kiterjed a gyermek korához, állapotához és szükségleteihez igazodó oktatásra, szakképzésre,
foglalkoztatásra valamint ápolására, szocializációjára és reszocializációjára,, továbbá terápiás,
habilitációs és rehabilitációs kezelésére is.
Alkalmazható módszerek:
o Színházlátogatás, drámapedagógia: A színházi előadások alkalmat adnak arra, hogy a
tanulók szervezett foglalkozások keretein belül megbeszélhessék a látottakat,
értelmezzék azt megfelelő szakember jelenlétében (pszichopedagógus, pszichológus).
o A diákok energiáit lekötő szabadidős tevékenységek: Csökkenhet az agresszió, ha a
gyermekek a tanulási idő után hasznosan töltik az idejüket, levezetik a többletenergiát.
o Diákokat és szülőket bevonni a magatartási szabályok kialakításába.
o Művészeti terápiák, játékterápiák kínálata.
o Egyéni kezelési tervek kidolgozása és megvalósítása teammunkában.
 o Szociális és egészségügyi támogatások igénybevételének segítése a megoldások
érdekében.
A szociális kompetencia fejlesztésének lehetőségei a szabadidő-pedagógiai
módszereivel
A szociális és érzelmi kompetencia kora, gyermekkori fejlődése lényeges alapját képezi a
gyermekek későbbi sikerességének. A proszociális viselkedés fejlesztését a hagyományos
pedagógiai eszközökkel nem lehet megfelelően biztosítani. A proszociális magatartás (pl.:
segítségnyújtás, megosztás, együttműködés) elsajátítása a társas fejlődés fontos feladatai közé
tartozik. A szociális készségek fejlesztésére alkalmazott módszerek között megjelenik a
modellnyújtás, a megerősítés, a történtek megbeszélése, valamint a szerepjátékok. Az óvodai
nevelés során beilleszthető elemként megjelenik a mese, hiszen élményforrásként szolgálnak
és tudatos kiválasztásuk után, tartalmukkal alkalmasak arra, hogy a szociális és érzelmi
fejlődés segítését szolgálják.
A szabadidő-pedagógia célja:
Szociális helyzetek és minták felkínálásával a tanulók saját szociális szükségleteinek,
értékrendjének, szokásainak kialakítása, a szociális kompetencia fejlesztése, nem utolsó
sorban a szabadidő konstruktív eltöltése. Kereszty Zsuzsa meghatározása szerint
szabadidőnek tekinthető: „A tanórákra való felkészülésen, a heti értékelésen, a biológiai
szükségletek kielégítésén és ezekkel kapcsolatos járulékos teendőkre fordított időn kívül
fennmaradó időt, amely a gyerekek számára szabadon választott tevékenységre fordítható.” A
tevékenykedtetéssel a szociális szokások kialakulását kellőképpen segíthetjük. Ezt
biztosíthatjuk olyan feladatok, tevékenységek, oktatási-nevelési módszerek,
tevékenységformák alkalmazásával, amelyek tartós interakciókat feltételeznek.
A szabadidő-pedagógia gyakorlata:
A diákok számára nyújtott iskolai szabadidős tevékenység a szociális kompetenciák,
életképesség kialakításának, a személyiség önmegvalósításának fontos színtere. A szabadidő
hasznos eltöltése visszahat a gyermekre, alakítja személyiségét. Szakszerű irányítása mellett
fejleszti a testi-lelki és szellemi egészséget, az akaratot, a jellemet, a cselekvési képességet, az
értékeket, a közösségi és társadalmi tudatot.

Fejlesztési lehetőségek:
 1) Játék: A játék a tevékenységben való részvételre, öntevékenységre ösztönöz, aktivizál
és szervező ereje van. A játék differenciáló jellege, a különböző nehézségű feladatok
felkínálása a tanulók szabad választását, döntését, felelősség- és
kötelezettségvállalását, önismeretét is fejleszti. A játékban szabályokat, szerepeket
tanulhatnak meg a diákok.
2) Szakkörök: Sportolási lehetőségek biztosítása.
3) Intézmény által szervezett látogatások: Színház, kiállítások, múzeum, város,
koncertek, kirándulások, bálok.
Az iskola által szervezett szabadidős programokra hívjuk meg a szülőket is. A család
érdeklődése ösztönzőleg hat a gyermekre. A közös tevékenység segíti a jó közösség
kialakítását, melynek tagjai elfogadják egymást akkor is, ha gyengébb tanulók, nehezebben
barátkoznak, kevés sikerélményben van részük az iskolában. Szakköri foglalkozások,
sportdélutánok, kirándulások, túrák, énekkari foglalkozások, napközis programok.
Műhelymunka:
A műhelymunkában végzett tevékenységeket állandó kísérletezés, próbálkozás jellemzi,
melyet véletlenszerű felfedezések, új felismerések kísérnek.
A szociális kompetencia élményszerű tanulását szolgálják a különböző kollektív
munkaformák alkalmazásai az iskolában. A tanulók együttműködése, a csoportmunka, az
együttes megbeszélések, a viták elősegítik a társadalmi és erkölcsi nevelést.
A mozgásos jellegű tevékenységek között a játékkal és sporttal kapcsolatos programok
dominálnak. A szabadon és/vagy a teremben végezhető játékok között a leggyakoribbak a
sportjátékok; labdajátékok; sportvetélkedők; énekes, táncos népi játékok; versenyek, illetve
szabályjátékok.
A séták, kirándulások programlehetőségei közül a rövidtávú séták a gyakoribbak pl.:
célirányú városnézés, vadaspark látogatás.
A komplex jellegű szabadidős programok komplexitása abban nyilvánul meg, hogy egy
közösen megbeszélt cél megvalósítása érdekében több napig/hétig végzett foglalkozások
felölelik az előzőekben vázolt különböző jellegű tevékenységek teljes körét (pl.: indiánfalu
építése, óriás mesekönyv készítés).
A tapasztalati lehetőségek előfordulását tudatosan kell megtervezni. Az irányított
feladatszabás hatása később megmutatkozik a diákok kapcsolatfelvételében,
konfliktuskezelésében. valamint szociális kompetenciáik (tolerancia, empátia, segítőkészség)
területén egyaránt. A tevékenykedtetéssel a szociális szokások kialakítását segíthetjük. A
szokás, mint tanult komponens aktiválódásához szociális helyzet kialakítására van szükség.
A tanulók önnevelését a pedagógus úgy befolyásolhatja helyesen, ha a tanulók életcéljait
mozgató szokásrendszert és meggyőződést alakítja, az igény szintet emeli, emellett távlatokat
nyújt számukra. Minderre kiválóan alkalmasak az intézményi tevékenységpalettán megjelenő
mozgásos szabadidős programok. Az együttműködést, versengést biztosító szabadidős
tevékenységek színtereként említhetők az egészséges életmód és a szociális életképesség
szempontjából is jelentős sportolási lehetőséget biztosító sportkörök, a túrák, a versenyek, az
intézményi hagyományokra, valamint a gyermekek új igényeire épített mozgásverseny,
játékosság, változatosság, vagy akár a pihenésszükségletet is kielégítő tevékenységek. A
verseny, a versenyhelyzet megtapasztalása lehetőség a versenyszellem, mint érték
kialakítására. Az önismeret kialakítása érdekében fontos, hogy a programok lebonyolítása
után visszajelzéseket kapjunk a résztvevőktől.
A pszichopedagógus tevékenységei közé tartozik a rehabilitációs foglalkoztatás, fejlesztő
foglalkoztatás, kommunikációs és szociális készségfejlesztés, önismereti tréningek,
konfliktuskezelés, szabadidős programok szervezése speciális célcsoportoknak.

Felhasznált irodalom:
 Borosán Lívia (2011): A szabadidő mint pedagógiai lehetőség. (In: Bábosik István et
al. szerk., Pedagógia az iskolában: a szociális életképesség megalapozása. ELTE
Eötvös Kiadó.
 Eigner B. (2011): Pszichopedagógia az iskolában–A pszichopedagógia válaszai az
iskolai konfliktusok, erőszak, bántalmazás, kirekesztés, viselkedés -és
teljesítményzavarok visszaszorítására. Fejlesztő Pedagógia, 2011, 22. évf., 5-6.sz.
 Hegedűs Sz. (2016): A proszociális viselkedés fejlődése és fejlesztése
kisgyermekkorban. Magyar Pedagógia, 116 (2), 197–218.
 Hoffmann Judit (2006): A szabadidő pedagógiai és gyógypedagógiai kérdései.
Comenius Kft. Pécs