A BÖLCSŐDEI GONDOZÁS-NEVELÉS

A bölcsődei gondozás-nevelés alapprogramja

- az általános emberi, etikai alapelvek,
- az ENSZ "Egyezmény a gyermek jogairól" c. dokumentumban rögzítettek,
- a pszichológiai és a pedagógiai kutatások eredményei,
- a 0-3 éves életszakasz meghatározó szerepének elismerése,
- a bölcsődei gondozás-nevelés története alatt felhalmozódott értékek,
- a bölcsődei ellátás nemzetközileg elismert gyakorlata
figyelembevételével határozza meg a bölcsődékben folyó gondozó-nevelő munka szakmai
alapelveit, melyek érvényesek a speciális csoportokra és a szolgáltatásokra is, a
sajátosságaiknak megfelelő kiegészítésekkel. Ezeknek az elveknek az elfogadása és a
gyakorlatban való érvényesítése a bölcsőde gondozó-nevelő munkájának minimum
követelménye.

„A bölcsődei nevelés-gondozás célja a családban nevelkedő kisgyermek számára a családi

nevelést segítve, napközbeni ellátás keretében a gyermek fizikai- és érzelmi biztonságának
megteremtésével, odaforduló szeretettel, elfogadással, a gyermek kompetenciájának
figyelembevételével, tapasztalatszerzési lehetőség biztosításával, viselkedési minták
nyújtásával segíteni a harmonikus fejlődést, a csoportban gondozható, nevelhető sajátos
nevelési igényű gyermekek esetében pedig, minél fiatalabb életkortól kezdve a gondozásba
ágyazott fejlesztés formájában segíteni a habilitációt és a rehabilitációt.”
/A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja/

A bölcsődei gondozás- nevelés alapelvei

1. A gondozás és nevelés egységének elve

A gondozás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkotnak. A nevelés tágabb, a gondozás

szűkebb fogalom: a gondozás minden helyzetében nevelés is folyik, a nevelés helyzetei,
lehetőségei azonban nem korlátozódnak a gondozási helyzetekre.

A nevelés értékközvetítő folyamat, melynek során ismereteket, szokásokat,

hagyományokat, normákat, viselkedésformákat sajátítunk el. Az értékek
elsajátításának folyamatában az érzelmeknek meghatározó szerepe van, különösen
igaz ez a 0-3 éves korosztályra vonatkozóan. Átélhető, megtapasztalható élményeket
kell közvetítenie. A nevelés során figyelembe kell venni, hogy a gyerek egyénnek,
individuumnak született és elő kell segíteni az egyéni tulajdonságok kibontakoztatását.
A nevelés bipoláris folyamat, amelyben a gyerek is aktív résztvevő.

A gondozás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyekkel a felnőtt a

csecsemő és kisgyermek egyéni szükségleteit bensőséges, interakciós helyzetben
elégíti ki. A gyermek elsősorban ilyenkor van kettesben a gondozójával, aki
megkülönböztetett figyelmet nyújt számára, ez a folyamatos interakció biztosítja a jó
kapcsolat kialakulását.

2. Az egyéni bánásmód elve

 A gondozónő meleg, szeretetteljes odafordulással, a gyermek életkori- és egyéni
sajátosságait, fejlettségét, pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, hangulatát figyelembe véve
segíti a gyermek fejlődését.

3. Az állandóság elve

A gyermek személyi- és tárgyi környezetének állandósága ("saját" gondozónő-rendszer,

felmenőrendszer, csoport- és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot.

4. Az aktivitás, az önállóság segítésének elve

A biztonságos és tevékenységre motiváló környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz

elegendő idő biztosítása, a gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerő, támogató, az
igényekhez igazodó segítése, a gyermek felé irányuló szeretet, az elfogadás és empátia
fokozzák az aktivitást és az önállóság iránti vágyat.

5. A pozitívumokra támaszkodás elve

A nevelés alapja a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése.

6. Az egységes nevelő hatások elve

A gyermekkel foglalkozó felnőttek - a közöttük lévő személyiségbeli különbözőségek

tiszteletben tartásával - a gyermek elfogadásában, öntevékenységének biztosításában
egyetértenek, az alapvető erkölcsi normákat egyeztetik, nézeteiket, nevelői gyakorlatukat
egymáshoz közelítik.

7. A rendszeresség elve

Az ismétlődés tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményez a napi

események sorában, növeli a gyermek biztonságérzetét.

8. A fokozatosság elve

A gyermek új helyzetekhez való fokozatos hozzászoktatása segíti alkalmazkodását, a

változások elfogadását, az új megismerését, a szokások kialakulását.

9. A játék elsődlegességének elve

 A játék mindig önmagáért való, maga a cselekvés, az elképzelés okoz örömet a
gyermeknek.
A gondozónő biztosítja a szabad játéktevékenység feltételeit – megfelelő hangulat,
hely, idő, eszközök. Támogatja helyes nevelői magatartásával az elmélyült, nyugodt
játéktevékenységet, a kreativitást.
Biztosított a gyermek számára az öntevékenység és a szabad játékválasztás lehetősége.

10. A tanulás elsődlegességének elve

A gondozónő gyakorivá teszi a tevékenységbe ágyazott ismeretszerzést, a

megtapasztalás lehetőségét és a kedvező tapasztalatokat.

A tanulás formái a bölcsődében: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a

gondozónő-gyermek interakcióiból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás
közben valósulnak meg. A tanulás folyamatos, időkorlátok nélküli, a gyermek egyéni
ütemének megfelelő, önkéntes.

11. A gyermek elfogadásának és személyisége megbecsülésének elve

A gyermek fejlődéséhez alapvető feltétel, hogy érezze a felnőtt őszinte érdeklődését,

figyelmét, megbecsülését. A gondozónő biztosítson számára a kompetenciájának
elismerésén alapuló választási lehetőséget az egyes élethelyzetekben.

12. Más nemzethez, etnikumhoz, kisebbséghez tartozás tiszteletben tartásának elve

A gondozónő a gyermek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének figyelembe-

vételével segíti a gyermek identitástudatának kialakulását és fejlődését, segíti a saját- és más
kultúra és hagyományok megismerését és tiszteletben tartását.

A bölcsődei gondozás-nevelés feladatai

A bölcsődei gondozás-nevelés feladata a gyermek testi- és pszichés szükségleteinek

kielégítése, az optimális fejlődés elősegítése. A családi nevelést figyelembe véve, kiegészítve,
a szülővel együttműködve alakítja a nevelés-gondozás folyamatait.

Az egészséges életmód megalapozása, az érzelmi fejlődés és szocializáció, a megismerési

folyamatok segítése, valamint a bölcsődei nevelés-gondozás alapelveinek, feladatainak
maradéktalan betartása elengedhetetlen.

Az egészséges testi fejlődés elősegítése

- a fejlődéshez szükséges egészséges és biztonságos környezet megteremtése,

- a primer szükségletek egyéni igények szerinti kielégítése,

- egészségvédelem, egészségnevelés, a környezethez való alkalmazkodás és az alapvető

kultúrhigiénés szokások kialakulásának segítése.
Az érzelmi fejlődés és a szocializáció segítése

- helyes gondozónői attitűd (beállítódás, viszonyulás, annak megfelelő magatartás- és

viselkedésmód), kialakítása, ahol a gyermek, az ő fejlődésének, egészségének, jó
közérzetének maximális elősegítése a cél a gondozás során,

- nyugodt, biztonságos, derűs légkör biztosítása (ahol a felnőtt viselkedése mentes mindenfajta
– és + heves érzelmi megnyilvánulásoktól egyaránt!),

- a bölcsődébe kerüléssel járó nehézségek lehetőség szerinti megelőzése, ill. csökkentése

(szülővel történő fokozatos beszoktatás, családlátogatás, bölcsődekóstolgató, „saját”
gondozónő-rendszer, felmenőrendszer, állandóság, stb.),

- a gyermekek segítése az átélt nehézségeinek feldolgozásában fontos a gondozónő

biztonságot nyújtó jelenléte és empatikus, motiváló magatartása,

- a gondozónő-gyermek között szeretetteljes, érzelmi biztonságot jelentő kapcsolat

kialakulásának segítése,

- az egyéni szükségletek kielégítése a csoportban élés helyzetben, az éntudat egészséges

fejlődésének segítése,

- mozdulatok jelentősége (külön jegyzetben: Tardos Anna: A gondozónő keze)

- a társas kapcsolatok alakulásának, az együttélés szabályai elfogadásának, a másik iránti

nyitottság, empátia és tolerancia fejlődésének segítése,

- lehetőségteremtés a gondozónővel és/vagy a társakkal közös élmények szerzésére.

A megismerési folyamatok fejlődésének segítése

- a gyermek életkorának, érdeklődésének megfelelő tevékenységek lehetőségének biztosítása,

- az önálló aktivitás és a kreativitás támogatása,

- ismeretnyújtás,

- a gyermek tevékenységének támogató-bátorító odafigyeléssel kísérése, megerősítése,

- gyermek igényeihez igazodó közös tevékenység során élmények, viselkedési és helyzet-

megoldási minták nyújtása,

- gondozónő kommunikációja folyamatos, gyermekhez szóló, helyzetnek megfelelő, legyen,

- szemkontaktus és mosoly jelentősége az együttműködés közben,

- elegendő idő biztosítása a szervezés során.

A bölcsődei élet megszervezésének elvei

Gyermekcsoportok szervezése

A bölcsődei gyermekcsoport létszáma 10 fő. (Ez főleg csecsemő csoportoknál ne legyen

több!) Amennyiben szükséges, 12 főig feltölthető (120%-os feltöltöttség). A magasabb
létszám szakmailag nem fogadható el. Nem csupán ellátási problémát jelent a gondozónőnek,
hanem nagyobb a zaj a csoportban, valószínűsíthetően több a konfliktus, megterhelőbb az
alkalmazkodás a gyermekek számára, kevesebb a lehetőség az egyéni bánásmódra.
Egy gondozónő max. 6 "saját" gyermeket láthat el.

A csak fogyatékos kisgyermekeket gondozó speciális csoport létszáma 6 gyermek. Ha sérült

gyermeket egészséges bölcsődei csoportban, (integráltan) helyezünk el, ellátása két
egészséges gyermek gondozásához szükséges személyi feltételek biztosításával oldható meg.
A gyermek a bölcsődébe járás teljes időtartama alatt ugyanabba a gyermekcsoportba járjon.

"Saját gondozónő" - rendszer

A "saját gondozónő" - rendszer a személyi állandóság elvén nyugszik a bölcsődei csoportban.

A csoport gyermekeinek egy része /5-6 gyermek/ tartozik egy gondozónőhöz. A gondozás-
nevelés mellett ő kíséri figyelemmel a gyermek fejlődését, vezeti a feljegyzéseket, törzslapját,
naplóját, ő tartja számon az újabb fejlődési állomásokat.

A "saját gondozónő" szoktatja be a gyermeket a bölcsődébe és a bölcsődébe járás egész

időtartama alatt ő a gondozónője, (felmenőrendszer).

A gondozónő az ún. ölelkezési időben - az az időszak, amikor mindkét gondozónő jelen van -
idejét elsősorban a "saját" gyermekei gondozására, nevelésére fordítja.

A "saját gondozónő"-rendszerben több figyelem jut minden gyermekre, számon lehet tartani a
gyermekek egyéni igényeit, problémáit, szokásait, elsősorban a "saját" gondozónő segíti át
őket a bölcsődei élet során adódó nehézségeken.

Családlátogatás

Célja: a családdal való kapcsolatfelvétel, a gyermeknek otthoni környezetben való

megismerése.
Az első családlátogatásra a beszoktatás megkezdése előtt kerüljön sor.

A gondozónő:
- ismerje a családlátogatás jelentőségét,
- a családlátogatáson hivatásának megfelelően viselkedjen,
- a szülők felé hitelesen képviselje azt, hogy a családlátogatás előnyös a gyermek
szempontjából.

Családlátogatás fontos, mert:

- oldja a feszültséget
 - családi háttér megismerésére lehetőséget ad

- szülő-gyerek kapcsolatáról a gondozónő benyomásokat szerez, melyek a későbbi munkához

gondolatokat ébresztenek (spontán reakciók, szokások, stb.),

- közvetlenebb a beszélgetés a szülővel → megtiszteljük a családot, kíváncsiak vagyunk rá

- a gyerek is jobban meg tud ismerkedni a gondozónővel → saját otthonában az ismeretlen

személy elfogadása könnyebb (anyja beszél vele, mosolyognak: lélektani fogás!!!)

Formái
1. Ismerkedés jellegű: a saját és társgondozónő (kiegészítik egymást) megy el látogatni

2. Egyedül megy a gondozónő: pl. nagy tapasztalattal rendelkezik e téren, de ez ritka eset,
nehezebb, mert minden rá hárul

3. Ismételt látogatás: egy családhoz 1x-er mennek általában, de ha hosszabban beteg a gyerek –
pl. kórházi kezelés miatt, vagy veszélyeztetett családnál ismételten is lehet

Szervezése
- A családlátogatásra a beszoktatás előtt kerüljön sor! Fontos, hogy a gyermek és a szülő is
felkészüljön a bölcsődére.

- A látogatást előre meg kell a szülővel beszélni, és a megbeszélt időben kell menni (szülő
lélekben is felkészül → kérdések!).

- Az ideális napszak a délutáni órák, amikor mindenki otthon van. Du. 5 óra felé.

- Az apa jelenléte is fontos, ha otthon tud lenni (egyéb családtag is esetleg)

- Látogatás időtartama: ne legyen túl hosszú! ½ - 1 óra.

- A gondozónők visznek valami kis ajándékot a gyereknek – figyelmesség. Általában a saját jelét
készítik el neki, valamilyen anyagból, formából. Jó ajándék, mert a gyerek tudja, hogy ez csak
az övé, neki szól. Mikor adjuk oda? Akkor, amikor a gyermek figyel ránk, megszokta, hogy ott
vagyunk.

- A gondozónő felajánlja a családnak, hogy látogassanak el ismét a bölcsődébe –

„bölcsődekóstolgató” → közelítés

A családlátogatás lélektani vonatkozásai

A látogatáskor az anya és a gondozónő (ő kezdeményez, fontos, hogy segítőkész legyen)

kapcsolatba kerül egymással.

Milyen a kapcsolatfelvevő képesség a családban?

zárkózott szülő, nem beszél, visszahúzódó ↔ szóáradat
- tapintatos, türelmes, kedves a gondozónő, beszélgetést segíti, mederben tartja

A gondozónő nyitottsága, beleérző képessége is fontos: ne ítéljen első látásra

A határozott, magabiztos fellépés jól hathat (nem fölény!).
Tudom, mi cél, mit akarok → tartást ad
Hogyan építem fel a beszélgetést?
Kérdezés művészete: milyen kérdéseket teszek fel?
Fajtái:
- tájékozódó jellegű kérdés: információszerzés

- nyitott jellegű kérdés: pl. mesélje el a szülő a gyerek egy napját

- eldöntendő kérdések: igen? nem? → korlátozza a beszélgetést

- zárt kérdés: sugallja a választ (pl. ugye, úgy szokta, hogy…)

- személyes kérdések a végére (ha szükséges)

Irányító, érdeklődő kérdés színesíti a beszélgetést.

Hallgatás művészete: akivel beszélgetek, megtisztelem azzal, hogy figyelek rá – kifejezhető

mimikával, bólintással = értő figyelem (szembenézés, arcjátékfigyelés → végén
összefoglalom, amit mondott → odafigyeltem, jól értettem-e)

Őszinte érdeklődést mutatni. Ha ez sikerül, akkor nyíltabbak lehetnek a szülők.

Személyiséghatárok betartása: amiről nem akar beszélni, nem erőltetjük – tiszteletben tartjuk,
később esetleg magától mondja el, ha érzi a bizalmat.
Tanácsot csak akkor adjunk, ha kéri.
Nevelési hibák észlelése ne rögtön történjen! Később, közvetve hathatunk rá.
Megtanuljuk a családneveket (a gyerek számára fontosakat, és akik kapcsolatban állnak bele)
– tegeződés vagy magázódás?
Pontosság és rugalmasság: az időpontokat, időhatárt tartsuk be, ne legyen a látogatás teher a
családnak.
Igazmondás és szavahihetőség fontos → kongruencia.

Elköszönés → ún. „lépcsőház effektus”: az ajtóban búcsúzáskor még szóba kerül valami.
Lehetőséget adni a folytatásra a bölcsődében visszatérni rá.

Minden esetben a gondozónő feljegyzést készít (tapasztalatot, információt, benyomást,

érzéseket ír le). Ezek a feljegyzések a gyermek személyes dokumentációjához tartoznak
(szakmai titoktartás!!).

Beszoktatás (adaptáció) - szülővel történő fokozatos beszoktatás

A szülővel történő fokozatos beszoktatás módszerének bevezetése, a bölcsődei gondozó-

nevelő munka egyik fontos feladatát, a családdal való együttműködést helyezi előtérbe.
Az anya vagy apa jelenléte biztonságot ad a kisgyermeknek, és megkönnyíti az új
környezethez való alkalmazkodását. A kisgyermek és a gondozónő között fokozatosan
kialakuló érzelmi kötődés segíti a gyermeket új környezetének elfogadásában, jelentősen
megkönnyíti a beilleszkedést a bölcsődei közösségbe, csökkenti az adaptáció során fellépő
negatív tüneteket (pl. étvágytalanság, súlyesés, nyugtalanság, sírás, tiltakozás, alvászavar,
stb.).

Fontossága:
- Nap, mint nap ismétlődik

- Érzelmeket kavar fel

 - Új személyi kapcsolatokat kell kialakítani, és elfogadnia a gyermeknek

- Meg kell barátkozni az új tárgyi környezettel

- Megszokott életritmusa, napirendje megváltozik – ügyelni kell majd arra, hogy az otthoni és a
bölcsődei napi rend minél hasonlóbb legyen

- Közösség korlátait meg kell szoknia

- Megemelkedhet a fertőzések száma – pszichés megterhelés miatt legyengül a gyermek

szervezete, csökken az ellenálló képessége

A szülővel történő fokozatos beszoktatás módszerének feltételei

- a bölcsődevezető és a gondozónő korrekt tájékoztatással teremtse meg az
együttműködés feltételeit: a szülővel történő fokozatos beszoktatás lehetőségének
biztosítása, a beszoktatás pontos időpontjának megbeszélése a szülővel, tájékoztatás a
beszoktatás menetéről, felkészítés a gyermektől való elválásra
- a szülő részéről a módszer elfogadása, és együttműködő részvétele
- egy gondozónőhöz egy időben csak egy gyermek kerüljön beszoktatásra, hogy az adott
gyermekkel tudjon foglalkozni

- célszerű beszoktatási terv készítése, hogy a csoportban dolgozó gondozónők

összehangolhassák a beszoktatás sorrendjét és a gyermekek által ott töltött időt

- „saját gondozónői” rendszer alkalmazása

- a gyermek bölcsődei életének kialakításánál, a szakmai elvek megszabta kereteken belül,
figyelembe kell venni az otthoni szokásokat

- szülő és gyermeke fogadása játékidőben

- a beszoktatás időtartama a gyermek alkalmazkodásának segítése érdekében legalább 2 hét
legyen

- gondozónő megismerteti a bölcsődei személyi és tárgyi környezetet és a napirendet

- a beszoktatás első hetében az anyával /szülővel/ együtt, a második héten már az anya /szülő/
állandó jelenléte nélkül, de rövidebb és fokozatosan emelt idővel történjen

- a beszoktatás első hetében úgy kell a beszoktatási időt alakítani, hogy az anya a
gyermekével valamennyi gondozási műveletet elvégezhesse és a gondozónő ezeket
megfigyelhesse
- a gondozónő dokumentálja a beszoktatás menetét

- a beszoktatás során a gondozónőnek az egész családot, nem "csak" a gyermeket kell segítenie

- a beszoktatás után lehetőség biztosítása a problémák, tapasztalatok, kérdések feldolgozására,

megbeszélésére szülőcsoport/egyéni tanácsadás formájában.

A beszoktatás folyamata

1. nap: Játékidőben 1-1,5 órát tölt a csoportban a gyermek a szülővel.

2. nap: ua. mint az első
- a gyermek együttműködésétől függően a gondozónő az első napokban is kísérletet tehet egy-
egy gondozási művelet elvégzésére az anya jelenlétében /kínálás, orrtörlés/
3-4. nap: Játékidőben kb. 2 órát töltenek a csoportban
- a harmadik-negyedik naptól a gondozónő fokozatosan veszi át az anyától a gondozási
műveleteket, az anya jelenlétében

5. nap: először reggelizik a gyerek a bölcsődében – 11 óra felé hazamennek. (vagy az ebédet
választják először, a beszoktatás folyamatától függ)

hétvége után →
6. nap: ua., mint az 5. A gondozónő aktívabban bekapcsolódhat a gondozási műveletekbe.

7-8. nap: ebédet is felkínálják a gyereknek (vagy a reggelit). Ebédidő alatt, és minden új
gondozási műveletnél legyen ott a szülő.
- a második héten a gyermek ébrenléti ideje alatt az anya rövidebb-hosszabb ideig távozhat a
csoportszobából, de ha a gyermek nagyon sír, akkor ne erőltessük.

9. nap: felajánlják a gyermeknek az ott alvást

- az alvás jelenti a beszoktatás alatt a legnagyobb nehézséget, ezért az anya még a második hét
végéig is tartózkodjon a bölcsődében az elaltatás ideje alatt, illetve az ébredés várható
időpontjában (az anya próbálja meg lefektetni a gyermeket, ha elalszik, legyen ott mellette, akkor
is, amikor felébred).

10. nap: ua., mint a 9.

A beszoktatás folyamatánál figyelembe kell venni a gyermek igényeit, egyéni alkalmazkodó-

képességét. A fent leírtakat rugalmasan, az adott helyzetnek megfelelően kell alkalmazni,
természetesen törekedni kell a szakmai elvek betartására.

A beszoktatás időtartama alatt tapintatosan ügyelni kell arra, hogy az anya más gyermekkel ne
létesítsen kapcsolatot, a saját gyermekére figyeljen.

Biztosítsunk a bölcsődében a szülőknek olyan helyet, ahol kényelmesen tartózkodhat a

várakozás ideje alatt.

Kisgyermek beilleszkedése a bölcsődei közösségbe szülő nélküli beszoktatással

Ha a szülő jelenléte nélkül történik a gyermek fokozatos beszoktatása a bölcsődei közösségbe,

akkor ennek leggyakoribb oka, hogy a szülő, valamilyen rendkívüli, vagy rajta kívül álló ok
miatt nem teheti meg, hogy gyermekét beszoktassa a bölcsődébe – pl.: dolgozik, betegsége
akadályoztatja. Ebben az esetben még fontosabb a „saját gondozónő” szerepe,
munkarendjének és a társgondozónő munkarendjének egyeztetése, hogy az új gyermekre
minél több figyelmet tudjon a „saját gondozónő” fordítani.

Folyamata:
- beszoktatás pontos időpontjának megbeszélése a szülővel

- tájékoztatás a beszoktatás menetéről, felkészítés a gyermektől való elválásra

- beszoktatási ütemterv készítése, beszoktatási ütemterv összehangolása a társgondozónővel

- a gondozónő figyel arra, hogy csak az új kisgyermek adaptációja történjen ilyen esetekben

- a fokozatos beszoktatás lehetőségének biztosítása

- gyermek fogadása játékidőben

- „saját gondozónői” rendszer alkalmazása

- gondozónő megismerteti a szülővel a bölcsődei személyi és tárgyi környezetét és a napirendet

- egyéni bánásmód alkalmazása – a gyermek egyéni szükségleteihez, fejlettségéhez,

szokásaihoz igazodva

- a gyermek bölcsődében való tartózkodási ideje fokozatosan nő

- társgondozónő fokozatosan épít ki kapcsolatot a gyermekkel

- a gondozónők helyes magatartása növeli a beszoktatás hatékonyságát

- a gondozónő dokumentálja a beszoktatás menetét

- a beszoktatás után lehetőség biztosít a problémák, tapasztalatok, kérdések feldolgozására,

megbeszélésére szülőcsoport/egyéni tanácsadás formájában.

Napirend

A jól szervezett, folyamatos és rugalmas napirend a gyermekek igényeinek, szükségleteinek

kielégítését, a nyugodt és folyamatos gondozás feltételeit, annak megvalósítását kívánja
biztosítani, megteremtve a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot, az aktivitás és az
önállósodás lehetőségét.

A napirend az étkezések köré csoportosul. Fontos, hogy az egymást követő gondozási

műveleteket sietség nélkül, nyugodt, elfogadó hangulatban a gyermek aktivitására építve
végezhesse el a gondozónő. Biztosított legyen a személyi állandóság és a tárgyi feltételek, az
épület adottsága, felszereltsége megfelelő.

A folyamatos napirend kialakításának általános elvei

- A napirenden belül az egyes gyermek igényeit, úgy kell kielégíteni, hogy közben a csoport
életében is áttekinthető rendszer legyen, a gyermekek tájékozódhassanak a várható
eseményekről, kiiktatódjon a várakozási idő. Ez egyben a csoport belső nyugalmát is
biztosítja.

- Figyelembe veszik a bölcsőde nyitva tartási, a nyári, a téli zárások idejét, a gyermekek
érkezését és távozását.

- Figyelembe veszik, lehetőség szerint alkalmazkodnak a gyermekek otthoni életritmusához,

 kiemelten az adaptáció idején.

- Megvalósul a gyermek fejlettségének, egyéni szükségleteinek kielégítése bölcsődei

tartózkodási ideje alatt (szükségletek változnak az életkor előrehaladtával!!).

- Figyelembe veszik az egyéni igényeket, életkori sajátosságokat és a törvényi előírásoknak

megfelelő csoportlétszámot a gyermekcsoportban.

- A napirend külön évszakhoz és ezen belül az időjáráshoz igazodik.

- A napirend minden gyermekcsoporthoz kapcsolódóan megfelelően dokumentált és nyilvános.

A napirend összeállításának gyakorlati szempontjai

- pontos átgondolt szervezés → elegendő idő jusson minden gondozási műveletre

- külön kell összeállítani minden gondozási egység, ezen belül korcsoport napirendjét,

- a gondozónők munkarendje a gyermekek napirendjéhez igazodik, összehangolva a kisegítő

személyzet munkája a gyermekek napirendjével,

- kialakításkor figyelembe kell venni minden egyes gyermek életkorát, igényeit.

A gondozónői munkarend összeállítása

A gondozónők munkarendje a gyermekek napirendjének alapján készül el.
Jól szervezett, átgondolt munkarend→ munkát könnyíti
Összeállítás függ:
- milyen korú, összetételű a csoport,

- ált. hány órakor hozzák, viszik a gyermekeket,

- hány gyermeket kell ellátnia a gondozónőnek (mennyi gyermeket, mennyi gondozónő lát el)?

A legtöbb gondozási feladat a délelőtti órákra esik → ölelkezési idő minél hosszabb legyen.
Létszámkiesés → munkarendet újraszervezni
Szervezésnél elsődleges szempont a gyermekek érdeke.