4.

Tétel - pszichodiagnosztika
A szocializáció folyamata
◊ A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és
környezetét és elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Ebben a folyamatban a társas
együttélésre nevelő hatások és az egyéni befogadóképesség eleven kölcsönhatása érvényesül (Bagdy 1999)
◊ A sérült ember személyisége is hosszú szocializációs folyamatban bontakozik ki. A fejlődésben fontos szerep jut a környezettől
kapott visszajelzéseknek. Szociális tükör (lehet torz, hamis). Átlagos serdülő reális énképet alakít ki magáról.
Intézményi szocializáció.
Elsődleges szocializáció: életünk első évei, családi-rokonsági kapcsolatok, beleszületünk, a személyek adottak,
azonosulás=tanulás
Másodlagos szocializáció: az azonosulás tanulás, a szereplőket az egyén választja, legfontosabb közvetítője az iskola,
megtapasztalja, hogy a tágabb környezetben hol a helye
szocializációs folyamat zavara - anya-gyerek kapcsolat megzavart , kudarcok a szociális érvényesülés terén, épek társ-ba való
beillesz szintén nehezített
Különbségek a családi és az iskolai szocializációban, az iskola és a szülők közötti viszony javításának
lehetőségei.
A helyi közösség, a családok kulturális hagyományai, szokás, elvárásrendszerek, iskolák célkitűzései, pedagógiai eszközkészlete,
gyakorlata, a szülők iskolába, tanárokba vetett bizalma. A jól működő partnerkapcsolat feltétele a kölcsönös tisztelet, a közös
érdekek, a nyitott kommunikáció a szülő és iskola között. Ez folyamat a gyerekek fejlődése érdekében. A családban tanultak
befolyásolják a gyerek tanuláshoz való viszonyát, az érdeklődését, az órai aktivitását, az iskola intézményéhez való hozzáállását,
a tekintélyek elfogadását, a feladatvégzését, a versenyhelyzetek elviselését. Az iskolai szocializáció akkor igazán hatékony, ha rá
tud épülni az elsődlegesre, ha elismeri annak értékeit, szokásait. A gyerek, az otthonról hozott alapokat magától értetődőnek
tartja, nem a lehetséges világok egyikének , identitásának részét képezi. Gyakran éppen az okoz krízist a gyerek számára, hogy a
másodlagos szocializációs intézmény szembesíti azzal, hogy más világok is léteznek. Különösen nagy traumát okozhat neki, ha a
másodlagos szocializáció intézményei leértékelik a család világát („szegény” vagy „iskolázatlan”). Minél nagyobb az eltérés a
családi és az iskolai elvárások között, annál nagyobb az egyén ellenállása ez utóbbival szemben. Azok a gyerekek, akiknek
számára idegen az iskola által megkövetelt szokásrend, és akik nem tudják pontosan megfejteni a tanárok által használt nyelv
jelentéseit, azok értelmi képességeiktől függetlenül is hátrányba kerülhetnek. Figyelembe kell venni a gyerekek etno- és szocio-
kulturális sajátosságait és csökkenteni a család és az iskola világa közti távolságot.
Család és intézmény kapcsolata.
Hatékony stratégiákat kell kidolgozni a nehezen elérhető szülők támogatására, a meglévő kapcsolatok erősítéséhez, javítani kell a
nevelés-oktatás iránti bizalmat - szülő bevonása.
Az iskola eltérő társas közege - Több személy közti interakció zajlik az iskolában. Átható szabályok kellenek, amelyek mindenkire
érvényesek. Különbözik a szociális kapcsolatok jellege is. Az iskolában ezek tipikusan rövidebb élettartamúak, egy-egy tanítási
évre, esetleg évekre szólnak, de utána kötelezően bekövetkezik az elválás. Az elfogadás feltétele - A családban feltétlen
elfogadás érvényesül, az iskola azonban a teljesítményen keresztül ítéli meg a gyermeket. A teljesítmény közönség előtt zajlik.
Az egyenlő bánásmód kérdése: A családban mindenkit másként kezelünk. Az iskolában mindenkinek ugyanazokon a
foglalkozásokon kell részt vennie.
A családban megszerzett szerepek az iskolában nem működnek
Az átmenetek pszichológiai jelenségei.
Az átmenet folyamatként értelmezhető. Az átmenet alapvetően megküzdési stratégiákat mobilizáló és kifejlesztő élettörténés,
az egész személyiség aktív részvételét feltételező alkotó folyamat. A fejlődést támogató pedagógiai intervenciók között megnő a
pedagógiai pszichológiai prevenció jelentősége. Az elsődleges prevenció megakadályozza a zavarok kialakulását. A másodlagos
prevenció célja, hogy a már esetleg kialakult vagy kialakulóban lévő zavart minél korábban felismer-je, hatékonyan orvosolja, s az
eredeti egyensúlyállapotot helyreállítsa. Az átmenetek időszakában a gyermek számos olyan új helyzettel találkozik, amelyek
elvárások formájában arra késztetik, hogy a rendelkezésére álló eszközeivel aktivizálja tudását (ismereteit, készségeit,
képességeit). Fejlődési feladatként jelentkezik például a korai gyermekkorban a kötődés kialakulása, az önkontroll, önirányítás
(főleg a motorikus területen), a beszédfejlődés, az autonómia alapja-inak kialakulása (az éntudat megjelenése). Az iskoláskor
fejlődési feladatai között megjelenik a belső feszültségek kontrollálásának képessége, a szerepidentifikáció bővülése, a
kortárskötő-dések (szociális kompetenciák) kialakítása, szabálykövetés, alkalmazkodás a iskolai tevékeny-ségekhez (alap
kultúrtechnikák elsajátítása). A serdülőkor nagy kihívásai az identitásalakulás, a társaskapcsolatok differenciálódása, a morális
értéktételezés, az egyéni teljesítményszínt fejlesztése. A fejlődési feladatok megoldása tehát azt jelenti, hogy az egyén sikeresen
megküzdött az előtte álló elvárásokkal, ezáltal személyes belső növekedés, erősödés, fejlődés jön létre.
Énkép, önismeret, Képesség, készség és attitűdváltozás, Tanulási tapasztalatok, Megküzdési stratégiák - életvezetési stratégiák -
Átmenet nincs megküzdés nélkül.
 A serdülőkor jellegzetességei, életpálya-építési kompetenciák, életúttámogató pályaorientációs
tevékenység.
A serdülőkor jellegzetességei
 A serdülő önállóságra törekszik. Erikson: a fejlődés 8 szakasza – megoldandó krízisek:12-18 év között.
 különítette el  minden szakaszt egyfajta normatív krízis jellemez, ami a fejlődéssel természetes módon együtt járó krízis. A
szakaszokat egy-egy megoldandó feladat jellemzi  ezek megoldása teszi lehetővé a következő szakaszba lépést, alakítja az
identitás érzését.
 A serdülőkor  a személyes identitás alakulásának kiemelt szakasza,
o újraértékeli a családban kapott értékeket, saját alternatívákat keres, pályát választ, életcélokat tűz ki, dönt arról, mit
szeretne csinálni, milyen értékek mentén irányítsa életét, leválás, önállóság kialakítása, felelősségvállalás, önálló
döntéseket akar hozni, lázad a kötelezettségekkel szemben, elutasítja a korábban elfogadott szabályokat,
felelősségvállalás
Életpálya-építés, pályaorientáció, kompetenciák
 Életpálya-építési kompetenciák megszerzése  képessé teszi az egyént, hogy összegyűjtsön, értelmezzen, szintetizáljon
önismereti, oktatási, munkaerőpiaci információkat, a szintézis alapján pályatervet készítsen, vizsgáljon felül vagy valósítson
meg. A megváltozott körülmények nélkülözhetetlenné teszik a képességet az önálló és folyamatos tájékozódásra, többszöri
döntéshozatalra, megalapozott pályaismeretet, munkaerőpiaci ismereteket, szakképzetséget igényelnek a pályafutás során.
 Folyamatosan alakuló munkaerőpiac  az egyénektől alkalmazkodóképességet igényel.
 Azoknak a szakembereknek akik fiatalokkal kapcsolatba kerülnek  életút-támogató pályaorientációs tevékenységet kel
végezniük.
Pályaorientáció: lifelong learning koncepciója miatt meghatározóvá vált az életút-támogató pályaorientációs tevékenység
o fő feladata  az állampolgárok képessé váljanak az őket érintő változások elviselésére, megértésére, megfelelő
kezelésére
o pedagógiai tanácsadási tevékenységrendszer
 Életút-támogató pályaorientáció az EU oktatáspolitikusai által először 2004-ben megfogalmazott ajánlások szerint:
o azon tevékenységek összességét fedi le, melyek az egész életen át tartó tanulás kontextusában képessé teszik az
európai állampolgárokat arra, hogy meghatározzák a kompetenciákat, érdeklődésüket, képzési és oktatási döntéseket
hozzanak és vezessék saját tanulási, munkavállalási életútjukat az így megszerzett életpálya-építési kompetenciákkal.
 Életpálya-vezetési készségek: tervezés, mérlegelés, döntés, célállítás és céltartás, stratégiai kialakítás, akcióterv kidolgozása,
feszültségtűrés, előrehaladás értékelése
 Életpálya-építési kompetenciák:
o a szakmák, a munka világának ismerete, az abban való eligazodáshoz, álláskereséshez és munkahely megtaláláshoz
szükséges készségek
o önismeretet és a készség, mely összeköti az önismeretet és a pályák világát
o öndefiníció kialakulása és folyamatos felülvizsgálata, átültetése egy pályaképbe, a saját pályaterv megvalósításához
szükséges tanulási utak, képzési lehetőségek ismerete
o képesség a képzési, munkaerőpiaci, társadalmi információk megszerzésére, értelmezésére, a döntések előkészítésére, a
döntések és a változások következményeinek kezelésére