Hallgatói Mellékletek

Szakmai tapasztalataim I.
I. Pedagógiai szituáció, amelyben sikeres voltam

- Szituáció rövid tényszerű bemutatása
- Képességek, tulajdonságok, melyeket mozgósítottam
- A szituációban résztvevő partnerek jellemzése a folyamat elején és végén
Szakmai tapasztalataim II.
II. Pedagógiai szituáció, amely során kérdéseim támadtak a megoldást és a kimenetelt illetően
- Szituáció rövid tényszerű bemutatása
- Képességek, tulajdonságok, melyeket mozgósítottam
- A szituációban résztvevő partnerek jellemzése a folyamat elején és végén
Társadalmi jelenségek az iskolában
Szelekció
A szülők gyermekeikkel biztosítják az intézményes nevelésben részesülő gyermek népességcsoportot bármely

iskola számára. A szabad iskolaválasztás elvileg lehetővé teszi a gyermeki tehetségnek, s persze a szülői
aspirációknak, terveknek megfelelő iskola választását is. – Ez nem mellékesen arra a tényre is felhívja a
figyelmet, hogy különböző „erősségű” iskolák léteznek a szülők szerint, s hogy megéri a gyereket akár az
iskolázási körzeten túlra is elvinni iskolába.
Vagyis az iskolák kínálatából elvileg a szülő választhat, szelektálhat. Valójában persze megméretteti a
gyermekét, s az igazi válogatást az iskola végzi el.
Könnyű belátni, hogy az eddig tanulmányozott dokumentumoknak megfelelően, adott esetben az „okos és jól
nevelt” gyerekeket az iskola harmonikusan beilleszti tehetséggondozó és továbbtanulást elősegítő
tevékenységrendszerébe, míg a nem okos és nem jól nevelt gyerekekkel, ugyan kevéssé harmonikusan, de
szintén egyfajta beillesztést hajt végre csak éppen a hátránykompenzáló tevékenységrendszerbe. Ha sok
gyerek van, aki hátránykompenzálásra, fejlesztésre szorul, akkor az intézményi célok tekintetében
hangsúlyeltolódás következik be. Ugyancsak ez következik be, ha sok az okos és jól nevelt gyerek, és még a
szülők is a továbbtanulásra való felkészítést várják el az intézménytől.
Ha az iskolának módja van válogatni a gyerekek között, például felvételiztet, alkalmassági vizsgát
rendszeresít, akkor mondhatjuk, hogy szelektív iskolával állunk szemben. Magyarországon az iskolák döntő
többsége ilyen szelektív intézmény, hiszen maga az iskolarendszer is az. Ez azt is jelenti, hogy az országban jól
láthatók az iskolai továbbtanulás szempontjából hátrányos helyzetű gyerekek iskolái mellett az előnyös
helyzetűek intézményei is.
Kétségtelenül a szülők nevelik gyermekeiket, s ezt igen különbözően teszik. Mondhatjuk családonként eltérő
módon. Lényegében az azonosítható nevelési stílusok családi szubkulturális „termékek”, melyek elemei
részben a szülők generációinak családi szocializációjában is tetten érhetők. Ugyanakkor az is igaz, hogy a
jellegzetes különbségeket és hasonlóságokat figyelembe véve nagyobb csoportokba tudjuk sorolni a
megfigyelhető családi nevelési stílusokat, ahogyan nagyobb szubkulturális csoportokat is azonosíthatunk.
A családi nevelési stílusok nem függetlenek az adott családi szubkultúrától, vagyis meghatározottak a család
életmódjától, mint a szubkultúra megjelenési formájától, és az azt meghatározó életkörülményektől. - Ez
utóbbi körülmények jelenítik meg a család életmódjának anyagi, jövedelmi, gazdasági keretfeltételeit.
Minden családnak megvan a sajátos életmódja, melyben mintegy tartalmilag feltárható a család légköre, a
tapasztalatoknak, tevékenységeknek, értékeknek és normáknak a rendszere. Ugyancsak objektíven
tanulmányozhatók a légkört meghatározó keretfeltételek, hiszen adottak a foglalkozási és jövedelmi
viszonyok, vagy a háztartás felszereltsége, melyekre az iskolázottsági szint is befolyásoló tényező. – Ez
utóbbiak valójában szociológiai értelemben megmutatják a család társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét.
Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a szubkultúra társadalmilag és gazdaságilag, valamint kulturálisan is
meghatározott.
A gyermek a családban nem kizárólag nevelést kap, hanem egy sajátos szubkultúra elemeit is elsajátítja,
közben társadalmasodik is, azaz szocializálódik, megtanulja a családtagok, a velük azonos kultúrájú csoportok
közötti „közlekedési viszonyokat”, a más csoportokkal és intézményekkel való kapcsolatok kialakításának és
fenntartásának mintáit, normáit és értékeit. Szociológiailag, pedig a társadalmi hierarchia egy adott pontját
„örökli”, hiszen ott helyezkedik el családjával és más csoportokkal együtt. Ezt az elhelyezkedést világítja meg
a család társadalmi és gazdasági állapota, másként szocio - ökonómiai státusza, amiből életmódjellemzőkre is
következtethetünk.
Szocio – ökonómiai státusz
A gyermek iskolai teljesítményét, az általános értelmi képességekhez hasonlóan, igen erőteljesen határozza
meg a család szocio – ökonómiai státusza (angol rövidítéssel: SES). Ahogyan fentebb is láttuk a SES komplex
jelenség, amit a tudományos vizsgálatokban különböző változókkal becsülnek meg. Ezek között a
leggyakoribb a szülők foglalkozása vagy iskolai végzettsége.
Természetesen más családi és környezeti hatásokkal is számolni kell akkor, amikor a gyerekek iskolai
teljesítményét vizsgáljuk, hiszen korántsem mindegy a család nagysága, vagy jellege, illetve a települési
környezet milyensége. Azonban a SES közvetve jelen van minden környezeti hatásban.
Forrás: Az iskola nevelési alapjai - Magyar István, Sándor József, Dr. Gaál Gabriella, Dr. Mogyorósi Zsolt
Saját iskolám bemutatása az alábbi elméleti szempontok alapján
I. Család az iskolában:
a) családok jellemzői
b) elvárások az iskolával szemben
c) kapcsolat iskola és szülő között
II. Gyermekek szocioökonómiai státusza

a) gyermekek réteghelyzete és ehhez kapcsolódó sajátosságok
b) szükségletek megtapasztalt és jellemző konfliktushelyzetek, krízishelyzetek
„Szakmai tapasztalataim” feladathoz tartozó pedagógiai szituációk bemutatásához
és elemzéséhez kapcsolódó instrukciós lap
I. Ismerjék meg egymás lapjain lévő pedagógiai szituációkat!

II. Elemezzék a résztvevők szociokulturális sajátosságait és az ehhez kapcsolódó attitűdöket!
III. Válasszanak a szituációk közül egyet!
IV. Keressenek fókuszpontokat minden szereplőnél, amelyek a szituációk mögött rejlő okokat tárják fel!
V. Hozzanak döntést, hogy a szituációban átgondolt okokra egyéni, vagy csoportos válaszok lennének a
legadekvátabbak, valamint vitassák meg, hogy milyen kompetenciá(k)ra van szükség a
beavatkozásokhoz!
VI. Osszák ki a szituációkhoz kapcsolódó szerepeket és mutassák be a szituációkat!
VII. A megfigyelt szükségletek sajátosságok mennyire jellemzik saját iskolája tanulóit, mennyire érintett
a közösség?
„Szakmai tapasztalataim” feladathoz tartozó pedagógiai szituációk bemutatásához
és elemzéséhez kapcsolódó megfigyelő lap
I. A szituációban megjelenő sajátosságok a gyerek(ek) részéről:
- kommunikáció
- viselkedés
- szükségletek, igények
- érzelmi viszonyulások, intenzitás
- problémakezelés
- egyéb
II. A pedagógus viszonyulása a gyerek(ek):
- kommunikációjához
- viselkedéséhez
- szükségleteihez
- érzelmi megnyilvánulásaihoz
Saját csoportra vonatkozó csoportdinamikai megfigyelő lap
- önreflexió a csoportban –
I. A csoport kultúrája (látens és manifeszt célok, viselkedések)

II. A csoport kommunikációs sajátosságai
III. Csoportban megjelenő szerepek, saját szerep felismerése
IV. Csoportkohézió szintjének felismerése, ehhez kapcsolódó feladatok beazonosítása
V. Leghatékonyabb munkaformák a csoportomban
SZOCIÁLIS KÉPESSÉGFEJLESZTÉS
(SZOCIÁLIS CSOPORTMUNKA LEHETŐSÉGEI AZ ISKOLÁBAN)

ELMÉLETI SEGÉDANYAG
Készítette: Dr. Hadnagy József
TARTALOMJEGYZÉK
I. A csoportokról általában
II. A csoporttal végzett szociális munka fejlődése
III. Gyermekcsoport értelmezése a pedagógus-segítő tevékenységének dimenziójában
IV. A csoportjelenségek értelmezési lehetőségei
V. A pedagógus, mint csoportvezető
VI. A csoport fejlődési fázisai és az azzal járó pedagógusi feladatok
VII. A programtervkészítés általános modellje, készítésének folyamata és néhány praktikus tanács.
VIII. A csoportmunka tematikus összegzése
I. A csoportokról általában
(történeti áttekintés)
A csoport szó hallatán sok minden eszünkbe juthat. Gondolhatunk a családra, a tanulócsoportra, a
baráti csoportra, akik összeverődnek a téren, hogy együtt töltsék az időt. Eszünkbe juthatnak azok a 70-es,
80-as évek televíziójában vetített amerikai filmek, melyekben 10-12 embert láttunk körbeülni és beszélgetni
stb. Ezekben az utóbbiakban láthattuk, hogy egy pszichológus segítségével megbeszélik a csoporttagok
szexuális, vagy éppen egy halálesettel kapcsolatos problémáikat, válásaikat, kríziseiket. Láttuk őket sírni vagy
nevetni, s kíváncsiak voltunk, hogy mire lehet jó a beszélgetésnek ezen formája. Magyarországon is kialakult
a „csoportozás” mozgalma, s egyre többen kezdtek a segítő szakmában ezen munkamód felé fordulni.
Közben a segítő szakmák tábora – és így a csoportvezetők száma is - a pszichológus mellett bővülni látszott.
Gyógypedagógusok, szociális munkások, pszichopedagógusok, szociálpedagógusok jelentek meg, akik az
egyéni esetkezelés mellett a csoportos munkával is próbálkoztak. Szakmai kérdés lett, hogy ezen
szakemberek által vezetett csoportok mennyire hasonlítanak, vagy térnek el azoktól a csoportoktól, melyeket
pszichológus vezet. Ahhoz, hogy a szociális szakma az egyéni esetkezelés mellé más típusú segítő kapcsolatot
is meg tudjon honosítani, ahhoz körvonalazni kellett a szociális munkában használt csoportok kereteit,
tartalmát, és ezen csoportok vezetéséhez szükséges képzettséget. Ez a pedagógusok segítői tevékenysége
során feltárulkozó csoportlehetőségek szempontjából is fontos.
Ebben a fejezetben azt a folyamatot követhetjük nyomon, amelyben kirajzolódik történetiségében is
az a csoportmunka, amit a szociális munkában használunk, illetve ami a pedagógusi tevékenységbe is
beilleszthető.
Először is szükséges tisztázni a csoport fogalmát. Mérei szerint: „Csoporton összeverődött tömeget
értünk, mely nem intézményesen alakul ki, és csak fejlődése során intézményesedik.” (1) Ez igen tág
fogalomnak bizonyul ahhoz, hogy közelíteni tudjunk a szociális munka során használatos kiscsoportos
munkaforma felé. Ezért nézzük meg a kiscsoport meghatározását. „A kiscsoport olyan emberek együttese,
amelyben a résztvevő egyének egymást közvetlenül érzékelik, s egymással folyamatosan vagy rendszeresen
interakcióba lépnek.” (2) Ezen kiscsoport meghatározásával még mindig nem körvonalazódik az a határ,
aminek segítségével különbséget lehetne tenni a pszichológiai csoport és a szociális munka során előforduló
csoportmunka között. Mi az, ami egyértelműen meghatározza a csoporttal végzett szociális munka tartalmát?
Erről az alábbiakat olvashatjuk: „Történetileg a szociális munkások által végzett csoportmunka jellege mindig
szorosan összefüggött az adott korszak szükségleteivel. A különböző társadalmi, gazdasági és politikai erők
egyre újabb emberi szükségleteket teremtettek, melyekre a szociális intézmények szakemberei törekedtek
megfelelő válaszokat találni.” (3) A szociális munka gyakorlatának meghatározása már eljuttat bennünket oda,
hogy világos képünk legyen a csoportmunka tartalmáról. A szociális munka gyakorlatának meghatározása
Allen Pincus és Anne Minahan szerint: „...a szociális munka tárgya az ember és környezete közötti
kölcsönhatás. Hozzásegíti az embereket, hogy feladataikat ellássák az életben, csökkentsék nehézségeiket,
megvalósíthassák céljaikat és a számukra fontos dolgokat.” (4)
Érdemes megnézni, mi az, amiért a csoport illetve a csoporttal végzett munka olyan népszerű lett
Amerikában, és a 30-as évektől Európában is. Mitől más a csoport? Mérei így ír erről: „Az együttesség
valamilyen többletet képvisel, amely nem vezethető vissza az együttesben részt vevő személyek
bármelyikének készségeire, tulajdonságaira. ... Az együttesség többletereje kiegészítheti az értelem és a
szervezés révén már amúgy is megnövekedett emberi teljesítményt.” (5) Ezt a jelenséget támasztja alá Gustav
Le Bon, francia bölcselő is, aki az első figyelemreméltó lélektani leírást adta a csoporttal kapcsolatban. „... a
csoport reakciója sem egyenlő a csoportot alkotó egyének reakcióinak összességével. A csoport másképpen
reagál, mint az egyén. A reakció mögött lélek van, más reakció mögött más lélek. A csoportreakció mögött
pedig csoportlélek.” (6) A csoport fent említett jellemzői joggal felkeltették a segítő szakmában dolgozók
figyelmét, hiszen ezeket ismerve új utak nyíltak meg a segítésben s a csoportban rejlő lehetőségek kiaknázása
a pedagógus nevelői munkáját is nagyban elősegíthetik.. A szociális csoportmunka során más szerzők
kerülnek szóba, mint az önismereti vagy pszichoterápiás csoportok esetében, az ő nevükhöz és
munkásságához köthető e munkaforma elterjedése. A csoportjelenségek leírása esetében már rengeteg a
találkozási pont. A csoportokra jellemző jelenségek univerzálisan jelentkeznek, függetlenül attól, hogy a
csoport fókuszában a szükségletek kielégítése vagy az egyén személyiségének fejlesztése áll.
II. A csoporttal végzett szociális munka fejlődése.

Az előzőekben láthattuk, hogy a szociális munkások által végzett csoportmunka mindig összefüggött
az adott korszak szükségleteivel. A XIX. században jelentkező szociális reformmozgalmak részeként a szociális
csoportmunka a Settlement házakhoz köthető. Kiemelkedő szerepe van ezen mozgalomban Jane Addams-
nak, aki 1889-ben megalapította Chicagóban az első Hull House-t. Az itt dolgozó szociális munkások a
szabadidő hasznos eltöltését segítették, valamint állampolgári ismereteket oktattak. Ezzel a történeti adattal
párhuzamosan megjelentek azok a csoportok is, ahol a csoportdinamikai jelenségeknek köszönhetően a
csoport beteg tagjai jelentős gyógyulást értek el. Ennek a folyamatnak az egyik kiemelkedő alakja J. H. Pratt,
aki csoportban foglalkozott tüdővészes betegekkel és pozitív változásokat mutatott ki a betegek
kedélyállapotában és testi állapotában. Amíg a szociális reformok iránti lelkesedés az első világháború utáni
időszakban csökkent, szervezetek alakultak a fiatalok hasznos szabadidő eltöltésére, addig a gyógyító
csoportok fejlődési vonalán J. L. Moreno és Sigmund Freud jelentős hatást fejtett ki. E hatás a 30-as években
a csoportmunka egyre szélesebb körű alkalmazását eredményezte. Munkásságuk jelentős hatással volt a
szociális csoportmunkára is, hiszen ekkor nagyon sokféle, gyakran képzetlen vezető vezetett csoportot úgy,
hogy közben a pszichológiai csoportok határai, folyamata egyre inkább körvonalazódott.
A csoportmunka szakmai tisztulásában kiemelkedő szerepe volt Grace Coyle. „Coyle (1948), Konopka
(1949), Redl és Wineman (1952) írásainak. Hozzájárultak a terápiás szemlélet fejlődéséhez és tükrözik a
csoportmunka módszerének egyre erőteljesebb társadalomtudományi integrálódását is.” (7)
Magyarországi viszonylatban Dr. Hirschler Rezső szociálpolitikusnak voltak elévülhetetlen érdemei,
aki az 1912-ben a Settlement mozgalom által létrejött Újpesti Szociális Telepen tevékenykedett. A
Settlement-ek Magyarországon 1948-ig működtek, ezután a politikai rendszer a szociális problémákat nem
ismerte el. Hosszú idő után, 1979-ben, a Szegényeket Támogató Alap létrehozása volt az, ami megindította a
szociális munka újjáéledését. A másik jelentős hatást Magyarországon a pszichológiai képzettségű
szakemberek fejtették ki a szociális munkára. Itt Mérei Ferenc nevét kell kiemelni elsősorban..
A csoportmozgalom a második világháború után bontakozott ki igazán, és terjedt el egyre inkább a
szociális munkában is. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a szociális munkások egyre több intézményben
helyezkedtek el, s ott az egyéni esetkezelés mellett terápiás célokból is működtettek csoportokat azon
pszichológiai irányzatok háttértudásával, melyek abban a korban igen gyorsan teret hódítottak. (Bion
Tavistock modellje, Pearl Gestalt terápiája, Berne-i tranzakcionális analízis, Rogers-Encounter, Freud
pszichoanalitikus megközelítése stb.) A különböző irányzatok hatásai megjelentek a csoportvezető
képzettségét, illetve az adott csoportra jellemző munkamódot tekintve. A 70-es évekig a csoportmunka
elméletével foglalkozó szakemberek 3 modell megjelenését látták a csoporttal végzett szociális munka
területén. „Ebben az időszakban a szociális csoportmunkának három alapfelfogása körvonalazódott: a
társadalmi célmodell, a reciprok modell és a gyógyító modell.” (8) A három modellt nem kívánjuk bemutatni,
hiszen ebben a bevezetőben főleg a történeti vonulatra és a csoport általános jellemzőire helyeztük a
hangsúlyt.
Fontos tisztázni azokat az ismérveket is, amelyek a csoportban végzett szociális munka formáját
egyértelművé teszik. Alapszempontként a Coyle által megfogalmazott csoportmunkás elsődleges feladatát
nézzük meg. „... csoportos interakciók és különböző programtevékenységek révén előmozdítsa az egyén
fejlődését és célok megvalósítását (Coyle, 1959).” (9) Ennek kiegészítéseként a csoportvezető magatartásával
kapcsolatban is vannak bizonyos kritériumok, melyek a következők: „Ahhoz, hogy a csoporttevékenység
csoporttal való szociális munkának minősülhessen, a vezetőnek segítenie kell a tagokat a többiek és a csoport
egésze jelenlétének jobb érzékelésében. ... További kritérium, hogy a szociális munkásnak aktívan kell
értenie, értékelnie és tisztelnie a csoportfolyamatot magát, és annak dinamikáját. ... A csoportokkal való
szociális munka harmadik kritériuma: az alapvető hozzáállás, a megfelelő attitűd-készlet. ... A negyedik
tényező, hogy a csoportvezetőnek segítenie kell, hogy a tagok megtapasztalhassák a „csoportszerűséget” a
befejezéskor is.” (10)
A Coyle-i fogalmak nagy segítségünkre lesznek abban hogy tisztázzuk azokat az elmleti és gyakorlati
kereteket melyek mentén a pedagógusi munkában feltárulkozó csoportos tevékenység lehetőségeit bátran
kiaknázhassuk a gyermekek érdekében.
III. Gyermekcsoport értelmezése a pedagógus segítői tevékenységének

dimenziójában.
Az előző fejezetben használt csoportfogalmakból láthatjuk hogy a csoport egy önálló életet élő
egységet alkot, s a rá jellemző jelenségek értelmezésével a lehetőségek tárháza nyílik meg a benne és
vele dolgozók számára. Ettől függetlenül még többféle csoport eszünkbe juthat ami a pedagógusi
tevékenységben akár spontán módon is jelen van. Ilyen például egy tanuló csoport akik egy ismeret
elsajátításán dolgoznak, vagy egy munkacsoport akik egy tanórán egy részfeladat megoldásával
vannak elfoglalva, vagy egy szakkörre járó azonos érdeklődéssel rendelkező gyerekcsoport.
Mindegyik csoportban van valami azonos ami összeköti a tagokat egymással ami lehet a tevékenység
( tanulás) , lehet a cél (feladatmegoldás), vagy a közös érdeklődés.
Az általunk használt csoportfogalom elemei közül az alábbiakat emeljük ki:
 szükségletcentrikusság
 céltudatosság
 programtevékenység
 csoportdinamika
 csoportvezetői attitűdkészlet
Mindezeket felhasználva az alábbi meghatározást fogalmazhatjuk meg a pedagógus által működtetett segítő
csoportokra: Olyan szükségletcentrikus, céltudatosan vezetett csoport mely során a csoportvezető
programtevékenységen keresztül a csoportdinamikai elemeket ismerve és értve, megfelelő attitűdkészlettel
segíti a csoportot a célok elérésében és a szükségletek kielégítésében. Ezen tevékenység révén a csoport
szocioemócionális területen támogatja tagjait.
Szükségletcentrikusság: Ezzel a fogalommal azt a beállítódást szeretném érzékeltetni ami a pedagógus

szükségletérzékenységén alapszik. Nagyon fontos kiindulási pontja egy csoport létrejöttének az , hogy milyen
szükséglet köré szerveződik. A különböző hátrányokkal küzdő gyermekek az oktatási nevelési folyamat során
is eltérő szükségletek kielégítését kívánhatják meg a pedagógustól. A tanítást zavaró viselkedésmódok
fegyelmezése és vele szembeni szankciók bevezetése csak tovább mélyítik a problémát és az osztályon belüli
konfliktusokat, s nem a szükségletekre adott adekvát válaszok Ezen konfliktusok gyökereinek a megtalálása
és az erre való érzékenység lesz a kiinduló pontja annak, hogy mire hozzunk létre csoportot, azaz, mire van
szüksége a gyermeknek. Tovább szélesítve a fogalmunkat. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek figyelmét és
érdeklődését is rá lehessen irányítani azokra az igényekre(társas, szociális, emocionális) amelyek
kielégítetlensége a diszfunkcionális viselkedéshez vezetnek . Ezáltal motiválttá lehet tenni őket arra hogy
aktívan bekapcsolódjanak a közös témákba csoportos játékokba, megbeszélésekbe.
Céltudatosság: A szükségletek felismerése után szükség van egy olyan elemzői tevékenységre, mely révén a
pedagógus – leendő csoportvezető – az érzékelt hiányt (problémát) képes lebontani ismereti és készségbeli
hiányosságokra s az ezt kompenzáló szakmai programot képes céltudatosan felépíteni úgy, hogy az a
csoporttagok fejlődését szolgálja. Fontos hogy a csoport kimeneti céljait részcélokra tudja lebontani s minden
tevékenységet, melyet a csoporttal együtt végez az alárendelődjön a tagok szükségleteinek igényeinek a
kívánt és megfogalmazott változás érdekében.
Programtevékenység: Játékok, gyakorlatok, szituációk, témák tematikus rendbe és sorrendbe szedett

egysége melyek révén a csoport fókuszba tudja hozni a szükségleteket és azokkal konstruktív módon képes
foglalkozni a vezető kérdésfeltevésének és értelmezésének segítségével. A csoport beindulása előtt
elkészített programterv folyamatos változásokon mehet át – a csoport igényeinek megfelelően – ám megléte
segíti a csoport szakmai munkájának állandó tudatosságát, tervszerűségét.
Csoportdinamika: Meghatározásához vissza kell nyúlni a csoportokról írt bevezetőben említett Toseland-
Rivas szerzőpároshoz , segítségükkel az alábbiakat mondhatjuk: A csoportot, mint társadalmi rendszert
felfoghatjuk úgy, mint emberek és azok interakcióit. Az interakciókat nevezhetjük a csoport folyamatának
mely segítségével nyomon követhetjük mi történik a csoportban. A csoportfolyamat által indukált erőket –
melyek hatással vannak a csoport tagjaira és az egész csoportra – nevezzük csoportdinamikának. A
csoportvezető számára elengedhetetlenül szükséges a dinamikai összetevők ismerete és a jelenségeinek
felismerése esetén annak a további munka érdekében történő önálló értékelése, adott esetben a csoport
számára is érthető értelmezése. Ezen fogalom jelentősége miatt a csoportdinamika területeire még a
tanulmány későbbi részében visszatérek.(lásd A csoportjelenségek értelmezési lehetőségeinél)
Csoportvezetői attitűdkészlet: Azoknak a viselkedésmódoknak az együttese melyek segítségével a csoport

vezetője egy változásra és a problémák vállalására ösztönző légkör megteremtését biztosítja , közben
kommunikációjával és jelenlétével adaptációs mintául szolgálva .Az alap jellemzőket kivéve – mivel erre
visszatérünk a Pedagógus, mint csoportvezető fejezetrész alatt – egy nagyon fontos beállítódásra azonban fel
kell hívnunk a figyelmet. A csoport életének kezdeti szakaszában a csoport vezetője jelentős szerepet tölt be.
Ez a szerep nagyon hasonlít az osztályfőnöki szerephez, ám az idő múlásával és a csoport fejlődésével a
csoport vezetőjének egyre kevesebb szerepet kell betöltenie a csoport életébe, azaz folyamatosan próbálja
kidolgozni magát a csoportból. Ezzel is segíti a demokratikus folyamatok megélését, a vegyes
kortárskapcsolatokban rejlő egyenrangú partneri viszonyok megtapasztalását úgy hogy közben a csoport
tagjai fokozatosan haladnak az önsegítő csoporttá válás felé.
IV. A csoportjelenségek értelmezési lehetőségei

Fentebb már szóesett a csoportdinamikáról, annak összetevőit viszont ezen fejezet alatt fejtjük ki
hiszen ezen összetevők ismeretével választ kapunk arra milyen csoportjelenségekre kell
odafigyelnünk s azoknak milyen jellemzőik vannak.
A csoportdinamika főbb területei:
1. A csoporton belül kialakult kommunikációs és interakciós minták
2. A csoportok vonzereje tagjai számára
3. A csoportban kialakuló szociális kontroll
4. A csoportban kifejlődő kultúra
5. A szerepek
1. A csoporton belül kialakult kommunikációs és interakciós minták

Még mielőtt néhány mintával ismerkednénk meg fontosnak tartjuk egy, a mintákkal kapcsolatos alapjelenség
bemutatását. Kezdődő csoportokra jellemző az , hogy az interakciók középpontjába maga a csoportvezető áll.
Ez azt jelenti, hogy a csoport tagok azt gondolják hogy a csoport vezetőjének kell beszélnie, az ő jóváhagyása
szükséges bizonyos csoporttörténések bekövetkezéséhez stb.. Ez a helyzet hasonlít egy frontális
osztálymunkához, ám a csoport vezetőjének fontos felismernie azt , hogy a csoport-interakciók
középpontjába kerülés nem szolgálja a csoport önállósulási törekvéseit, sőt, függő helyzetben tartja a
tagokat. Ennek a jelenségnek a felismerése segítheti a vezetőt abban hogy a vezetőcentrikus interakciós
mintázatot segítse átalakulni tagcentrikus mintázattá. Ennek kiváló eszközei lehetnek :
 tekintetelvétel
 interakció cserére irányuló instrukció
 alcsoportok létrehozása
Néhány konkrét interakciós minta:
 lánc
 kör
 Y
 Kerék
 Májusfa
 Szabad áramlás
A csoport fejlődésének szintje a rá jellemző kommunikációs mintázatról megállapítható, hiszen az
önsegítés és az egymástól való indirekt tanulás jelensége együtt jár a tagcentrikus interakciós
mintákkal amikor is a tagok egymásra támaszkodva egymás érveit meghallgatva dolgoznak.
2. A csoportok vonzereje tagjai számára

A csoport vonzerejét vagy a csoportkohéziót, ahogy azt gyakran nevezik, úgy határozhatjuk meg, hogy az a
tagokat a csoporthoz kötő és megtartó erők összessége (Festinger 1950).Cartwright (1968) szerint négy,
egymással összefüggő változó rendszer határozza meg a tagok vonzódását a csoporthoz, melyek a
következők:
a) vágy az emberi kapcsolatokra, elismerésre és biztonságra,
b) magában a csoportban rejlő lehetőségek, ösztönzők felismerése
c) a tagok szubjektív elvárásai a csoport előnyös vagy hátrányos hatásait illetően
d) a csoport összehasonlítása más csoporttapasztalatokkal
A csoportkohézió minősége nagyban befolyásolja a csoport munkáját és az eltérő motiváció ami a
csoporttagokat a csoporthoz kötik szintén meghatározzák a munka minőségét
A magas fokú kohézió eléréséhez fontos:
 a tagok közötti sok interakció
 célok sikeres elérése
 a tagok szükségleteinek kielégítése
 a tagok elvárásainak teljesítése
 versengéstől mentes kapcsolatok a csoporton belül
 döntéshozásba való bekapcsolódás és részvétel biztosítása
 fokozni a tagok relatív presztízsét és relatív státuszát
3. Szociális kontroll
A szociális kontroll fogalmán olyan jelenségeket értünk, melyek révén a csoport eléri a megfelelő
működéshez szükséges mértékű engedelmeskedést és konformitást. Nagyon vigyáznunk kell ezen fogalom
értelmezésére és figyelnünk kell a csoportvezető megfelelő attitűdkészleténél említett változásra. A
feltárulkozásra serkentő légkör kialakítását célzó csoportvezetői intervencióknak érdemes alárendelni az
engedelmeskedést és konformitást célzó direkt, illetve indirekt beavatkozásokat.
A szociális kontroll számos, egymással kölcsönhatásban lévő tényező által generált erőkből származik,
beleértve a csoportban kialakuló normákat és az egyéni csoporttagok szerepeit és státuszait. A szociális
kontroll mértéke csoportonként változik. Az erős kontroll alatt álló csoportban a tagoknak le kell mondaniuk
szabadságuk és egyéniségük egy részéről. A szociális kontroll kialakulásának közvetítője lehet maga a vezető
és a csoporttag is , a tagok által történő kontroll közvetítés az elvárások interiorizációját sejtetik ami egy
magasabb csoportfejlődési fázisról árulkodik.
4. Csoportkultúra
A csoportkultúra a csoporttagokra jellemző értékítéletek, nézetek , szokások és hagyományok együttese
( Olmtead 1959 ).A csoportkultúra a csoport fejlődésével párhuzamosan , lassan alakul ki. A tagok egyéni
nézeteiket, értékítéleteiket viszik be a csoportba, melyek hátterükből, etnikai, kulturális és faji örökségükből
származnak Ezek az értékek a csoportbeli kommunikáción és interakción keresztül jutnak érvényre.
Mindezeket figyelembe véve látszik a csoportokban rejlő óriási lehetőség, hiszen a különböző problémával
küzdő gyerekek egy cél érdekében történő tevékenykedése rengeteg indirekt tanulási lehetőséget rejt
magába egymástól, tapasztalatokon és eszmecserén keresztül a csoportvezető segítségével, facilitálásával.
Ha a csoportvezető pedagógus elő akarja segíteni a csoporttagok kritikai érzékét a saját maguk által
létrehozott csoportkultúrával szemben képessé kell tenni a tagokat a következőkre:
a) hogy megvizsgálják a saját maguk által a csoportba hozott értékítéleteket és összehasonlítsák őket a
többiekével, vagy más csoportban tapasztaltakkal
b) ismerjék fel a csoport környezetét jelentő intézmény , lakóközösség és társadalom értékeit,
c) szabaduljanak meg sztereotípiáiktól, melyek gátolják őket a többi csoporttaggal való interakciókban,
d) elégítsék ki saját szocioemócionális szükségleteiket éppúgy, mint azokat a szükségleteket, melyek egyéni
céljaik és csoportcélok eléréséhez kötődnek.
5. Szerepek
A szakirodalmakban nincs teljes egyetértés a szerep fogalmának meghatározásában. Rudas János így ír a
szerepekről: „ Praktikusan háromféle megközelítést említhetünk. Az egyik: szerep az elvárt viselkedések
összessége. A másik: az érzékelt viselkedések együttese. A harmadik: az eljátszott viselkedésmódok. E
háromféle – ténylegesen tapasztalható – szerep között eltérések lehetnek, ami kiindulópontja a további
viselkedésváltozásnak, vagyis a csopordinamika egyik összetevőjének.” (11)
A szerepfogalom meghatározásán túl praktikus okok miatt néhány olyan speciális társas szerepet nézünk meg
melyekre a vezetőnek feltétlenül oda kell figyelnie, majd egy általános szerepfelosztással szélesítjük
ismereteinket a csoportban előforduló szerepekről. Néhány speciális szerep Lawrence Schulman (1979)
alapján:
 Bűnbak
Ebben az esetben a csoport nemkívánatos személlyé nevez ki egy tagot és folyamatos támadásoknak teszik
ki. Gyakran amikor egy csoport bűnbakká kiált ki egy társát, azt a jellemvonását támadja amelyet a leginkább
gyűlöl önmagában. A legnagyobb melléfogás lenne a vezető részéről ha ebbe a folyamatba úgy avatkozna be
hogy valakinek a pártjára állna, sokkal inkább a jelenség mögött meghúzódó okokra kellene irányítani a tagok
figyelmét.
 Deviáns tag
Ezen csoporttag viselkedése eltér a csoport általános normájától. Fontos hogy a deviáns viselkedést a
kommunikáció egy formájának fogjuk fel tehát az egyén a viselkedésével valamit üzenni akar amit érdemes a
csoportvezetőnek értelmeznie.
 Belső vezető
A belső vezető a csoport tagjaiból jön létre. Lehet egy bizonyos tag, de lehet a személy változó. A belső
vezető hatalmát a csoporttól kapja és megjelenése segíti a csoportot a vezetőcentrikusságból eljutni a
tagcentrikusságig. Ugyanakkor a veszélye is ebben van, hiszen a jelenség magában hordozza a rivalizálást a
csoportvezetővel valamint a csoport belső vezetővel szembeni függőséget is
 Kapuőr
A kapuőr szereppel jellemezhető tag viselkedése akkor érhető leginkább tetten, amikor a csoport egy
témával kapcsolatban a munka mélyebb szintjére léphetne, de a kellő pillanatban ez a tag „bedob” valamit
annak érdekében, hogy a munka ne kezdődjön el. A csoportot félti annak a képzeletbeli kapunak az
átlépésétől, ami egy mélyebb feltárást eredményezhet. A kapu őrzésére gyakran alkalmazzák a humort.
 Defenzív tag
Viselkedésére leginkább a hárítás a jellemző. Úgy érzi személyiségének feltárásával egy nehezebb helyzetbe
kerülne, ezért inkább hárítja a feltárulkozási lehetőségeket így védi személyiségének integritását, stabilitását.
 Hallgatag tag
Ez a csoporttag hosszú ideig nem szól semmihez, sőt önállóan talán soha meg sem szólalna. A
veszélye ennek a viselkedésnek az, hogy nehéz dekódolni az üzenetet mivel látszólag nincs is. Azt
viszont nem tudhatjuk, hogy az egyén belső munkában van e, vagy gondolatai egészen máshol
járnak. Ezért fontos, ha a vezető bekapcsolódási lehetőségeket biztosít a hallgatag tag számára.
Ezen néhány speciális szerep áttanulmányozása után fontos megismerkednünk egy átfogó szerepfelosztást,
mely egy széleskörű rálátást ad a csoportvezető számára a csoportszerepek tekintetében. Ezen
szerepkategórizálás meglehetősen átfogó jellegű (Mladanecz, 1984)
A szereplistában megkülönböztetett típusok:
A, Önirányultságú szerepek
Főképpen az egyes csoporttagok személyes feszültségének oldására alkalmaztatnak. Olyan
feszültségről van szó, amely a csoportbeli identitással, a csoportcélokkal, az egyéni befolyással, a
személy elfogadásával, illetve az ezekkel összefüggő bizonytalanságérzéssel kapcsolódik össze.
- Függőség
Alávetés a vezetőnek vagy más csoporttagnak, illetve erre utaló viselkedés (verbálisan is)
- Ellenszegülés
Függetlenedés a vezetőtől vagy más csoporttagtól, illetve erre utaló viselkedés (kritika, szembeszállás stb…)
- Rivalizálás
Versenyzés konkrét témában a vezetővel vagy más csoporttaggal (gyakori szereplés, ötletek és javaslatok
elővezetése, saját tudásának hangsúlyozása stb..)
- Kitérés
A tevékenység olyan irányba terelése, ami éppen nem foglalkoztatja a csoportot („túlbeszélés”,
anekdotázás, humorizálás, távoli események behozatala stb..)
- Párképzés
Szövetséges(ek) keresésére irányuló viselkedés ( külön megbeszélések, összesúgások, összekacsintások,
figyelemterelések stb.…)
- Kilépés
Háttérbe húzódás, passzivitás (minimális részvétel, visszahúzódás, saját gondolatokra és fantáziákra
összpontosítás stb.)
B, Feladatra irányuló szerepek

Főleg feladat- és problémamegoldásra szervezett csoportokban beszélhetünk olyan szerepekről, amelyek
ezeknek a feladatoknak, problémáknak a megoldását segítik.
- Kezdeményezés
Elindítás a holtponton való átsegítés (célmeghatározás, a feladat azonosítása, a munkamód kialakítása stb.)
- Információ kérés
Tények, adatok, információk gyűjtése, kiváltása a csoporttagokból.
- Információadás
Tények, adatok információk közlése a csoporttal (vélemény, javaslat, ötletadás stb.)
- Kritikai tisztázás
A helyzet és az elképzelések világossá tétele és ellenőrzése (javaslatok kategorizálása, homályok eloszlatása,
ellentmondások feltárása, alternatívák megfogalmazása stb.)
- Összegzés
A felmerült javaslatok, megoldásmódok, ötletek összehangolása és döntésre előkészítése (összevonások,
lényegkiemelések, összpontosítások, döntési javaslatok stb.)
C, Csoportfenntartó szerepek
Ezek a szerepviselkedések a csoport fenntartására, működésének zavartalanságára, a széthúzó erők
ellensúlyozására irányulnak, az adott feladat megoldásához szükséges jó légkör megteremtése érdekében.
- Összhangteremtés
Az eltérő vagy ellentétes nézetek összehangolása, a sarkított vélemények közelítése, a különféle szempontok
egyeztetése.
- Bátorítás
Meleg, erősítő viselkedés (odafordulás, megerősítés, elfogadás jelzése, nem verbális eszközökkel is stb)
- Kompromisszumkeresés
Rugalmas, engedékeny viselkedés annak érdekében, hogy a másik fél ne vesztesen hagyja el a terepet
(engedmények tétele, saját tévedés elismerése, korábbi álláspont módosítása stb.)
- Kognitív serkentés
Elakadások, konfliktusok esetében a megelőző folyamat elemzése, az akadályok természetének
megfogalmazása, okkeresés a tevékenység továbblendítése érdekében.
- Feszültségoldás
Feszült helyzetben közvetítés, hangulatjavítás, konfliktusenyhítés.
V. Pedagógus mint csoportvezető

A fentieket olvasva joggal vetődhet fel a kérdés: No de hogyan csináljam?
Ebben a kérdésben több megválaszolandó dolog van, mint az elsőre látszik. Először is tudnia kell a vezetőnek,
hogy milyen célból hoz létre csoportot, hiszen a célok meghatározzák a csoporttevékenység stílusát a
használt módszereket. Aztán fontos azt tudni hogy milyen hozzáállás jellemzi a csoportvezetőt milyen lehet a
vezetői stílusa hozzáállása a csoporthoz hiszen ezen kérdések megválaszolásával a csoport vezetője eljuthat
egy öndefinícióig ami magába foglalja a csoportvezetésről alkotott személyiség és szakmai képet. Mindezek
után, ha úgy dönt a pedagógus, hogy szívesen dolgozik a csoportmódszerrel máris szembe találja magát
azokkal a problémákkal melyekre egy programterv keretén belül szakmai válaszokat kell adnia úgy hogy a
gyerekek érdeklődését és aktivitását is fölkeltse a problémamegoldás iránt. Az általunk felvetett kérdések
tisztázására Edouard Limbos animátori tevékenységről alkotott felfogását hívjuk segítségül. (Limbos, 1977)
A szerző az alábbiakat mondja az animátor meghatározására: „Az animátor kedvezően befolyásolja, segíti a
személyek és csoportok fejlődését és útját a minél nagyobb kiteljesedés, azaz a lehető legteljesebb
önmegvalósítás és egyfajta „élet-többlet” felé. (12) Ezen megfogalmazás, mivel a fejlődést teszi középpontjába
azonnal a pedagógusok kompetencia körébe tartozó tevékenységgé válik és a neveléshez kapcsolódó
feladatokat tölti meg tartalommal. A pedagógus által megvalósított animáció célját az alábbiakban
állapíthatjuk meg:
 minden gyermeknek lehetőséget adni, hogy felfedezhesse önmagát, hogy részt vegyen a csoport és a
szűkebb iskolai valamint a tágabb társadalmi környezet életébe, javasolva bizonyos változásokat, javításokat,
elősegítve az élet minőségének állandó emelkedését
 támogatni a szabadon kidolgozott, az egyes tagok és társadalmi csoportjuk által átélt problémák,
szükségletek és törekvések megfelelő célokhoz való csatlakozását,
 segíteni a különböző élethelyzetű diákok egymás mellett élését és kapcsolatát, egymás értékeinek,
vélekedésének, környezetének és szokásainak elfogadásában és tiszteletben tartásában,
 lehetőséget adni mindenkinek önmaga elhelyezésére, kitárulkozására, felszabadulására, hogy a lehető
legteljesebb összhangban élhessen saját vonatkoztatási kereteivel /”megegyezőség”, kongruencia/
A célok máris körvonalazzák a pedagógus csoportvezető, mint animátor szerepét, viszont a

tevékenységéről és arról, hogy mi-mindent biztosítson a csoportfoglalkozások alatt, nem szóltunk.
Fontos a csoportmunka során:
 Gondolatokat cserélni és erre megfelelő légkört biztosítani, olyan problémákról, szituációkról melyek érdeklik
a csoport tagjait
 Demokratikus eljárások szerint érvényes elhatározásokat hozni akár csoportos akár egyéni szinten melyek
nem sértenek másokat és önmagukban hordozzák az ellenőrzés és értékelés lehetőségét ezzel is a
tudatosságot biztosítva egy egy problémamegoldó folyamatba,
 Lehetőséget teremteni a feladatvállalásra, ezzel is megakadályozva a túlterheltséget vagy a feleslegesség
érzésének a kialakulását másrészt segítve ezzel a közösségi élmény megtapasztalásának a lehetőségét
 Megélhetővé tenni a frusztrációkra adható konstruktív válaszokat egyéni és csoportszinten
A megfelelő attitűdkészletnél már említettünk néhány kritériumot a csoportvezetőre vonatkoztatva. Most azt
kiegészítve két alapvető csoportvezetői hozzáállást szeretnénk kiemelni amivel remélhetőleg közelít a
pedagógus csoportvezetői szerepe az olvasóban a teljesség felé. Ez a két alapvető attitűd a meghallgatás és a
megértés.
Az empátia a megértés legfinomabb formája: akkor jön létre, ha mélyre hatolva valóban felderítjük,
megértjük a személy vagy csoport egyéni aspektusait anélkül, hogy bármiféle ítéletet mondanánk.
A meghallgatás aktív, ami a passzív hallottak visszaadásán túl a finom rezdülések interpretálásával és
különböző kommunikációs technikák használatával egy tükröt képes tartani a csoport és az egyének elé, ezzel
is segítve önmaguk megértését.
VI. A csoport fejlődési fázisai és az azzal járó pedagógusi feladatok

A csoport a megalakulástól a megszűnésig hosszú fejlődési folyamatot jár be. Iskolai környezetben az általunk
létrehozott csoport tagjai nagy valószínűséggel már találkoztak egymással a folyosón vagy egy egy szakkörön
tehát nem lesznek teljesen ismeretlenek egymás számára. Az is valószínű, hogy a csoport megszűnése után a
tagok találkozni fognak egymással, hiszen az iskola ennek jó keretet biztosít. Mindezeket figyelembe véve
még inkább fontos lehet az, hogy tisztába legyünk azzal a folyamattal, amin a csoport keresztül megy a
„megszületéstől” a „csoporthalálig”. Egy fejlődési folyamat ismerete alkalmassá teszik a csoport vezetőjét
arra, hogy reálisan lásson a csoportban és az adott jelenségeket úgy értelmezze, hogy az segítse az ő illetve a
csoport munkáját. Ennek az ismeretnek köszönhetően úgy tudja intervencióit tervezni vagy spontán módon
kialakítani, hogy az a csoport állapotának legmegfelelőbb legyen.
A csoportfejlődési szakaszokat Garland, Jones és Kolodny szerzők által kidolgozott modell (1980) alapján
mutatjuk be, de míg a szakaszokat követjük az egyes szakaszokra jellemző csoportdinamikai jelenségeket a
dinamikai jelenségek fő területei alapján tüntetjük fel ezzel is segítve a csoportvezetői „látó és értelmező
szem” kialakulását az olvasóban.
Az ötszakaszos fejlődési modell általános és csoportdinamikai jellemzői:
1. Ismerkedés
A csoporttagok a Közeledés - távolságtartás dilemmájával vannak elfoglalva fő témájuk a „zárkózottság” és
annak áttörése.
Interakciós mintázat jellemzői: főleg vezetőcentrikus, melyet páros és kiscsoportos gyakorlatokkal szépen tud
kezelni a vezető.
Csoportkohézió jellemzői: A csoportra nem jellemző az összetartás bár a feladatokkal szembeni ellenállás –
mint védekező mechanizmus – látszólag összekovácsolt csoport hatását keltheti
Szociális kontroll jellemzői: Inkább a csoportvezető személyéből ered az a kontroll, ami a feladatok elvégzését
segíti épp ezért fontos a csoportkontroll kifejlődésének a segítése, amit a csoporttudat csoportérzés
megélésének segítésével tudunk serkenteni.
Csoportkultúra jellemzői: A tagok saját normáikat, értékeiket még nem szívesen hozzák be a csoportba ám a
szerződéskötéssel ezt meg lehet indítani. A szerződésben fontos tisztáznunk a csoport technikai kereteit és
tartalmi sajátosságait a tagok elvárásait valamint azt, hogy mivel járulnak hozzá a csoport sikeres
működéséhez (elköteleződés).
Szerepek jellemzői: Jellemzőek az önirányultságú szerepek melyeket a vezető a csoport tiszta kereteivel és
működésének biztonságával tud segíteni.
2 Hatalom és kontroll
A csoport saját státuszhierarchiájának kidolgozásán „munkálkodik”. Jellemző hogy a tagok keresik a helyüket
a csoportban egymáshoz és a vezetőhöz képest. Fontos lehet a hierarchikus harcok jelenségének a
megbeszélése és a lehetőségek biztosítása mindenki számára a csoport életébe való tevőleges
bekapcsolódásra.
Interakciós mintázat jellemzői: A vezetőcentrikus mintázat átalakul tagcentrikussá, de még nem a
szabadáramlás jellemzi, szükség van a csoportvezetői beavatkozásokra, hogy egymással vitázzanak,
beszéljenek.
Csoportkohézió jellemzői: A csoportélmény megtapasztalásának segítése folyamatos feladata lesz a
vezetőnek ebben a szakaszban is, holott itt már kezd kialakulni a csoportösszetartás, már nem az idegenség
érzésével ülnek együtt a tagok.
Szociális kontroll jellemzői: A tagok kezdik felfedezni a csoportban rejlő lehetőségeket, valamint a státuszharc
miatt is megindul a tagok felől is a kontrollképződés, amiben mindenki különböző mértékben tud alakító
tényező lenni.
Csoportkultúra jellemzői: A hierarchikus harcban egyre több személy mutatkozik meg így a csoportkultúra
kialakítása megindul. Fontos lesz a csoportvezetői beállítódás a csoporttörténésekkel szemben mivel a
kultúra kialakulásának segítése vagy gátlása a csoportvezetői tevékenységtől is függ.
Szerepek jellemzői: Megjelennek a feladatra irányuló szerepek, hiszen a csoport látja azt, hogy semmi baj
nem érheti őket, ha benne vannak a játékokban és gyakorlatokban, de azért még óvatosak. A tagok
elkezdenek figyelni egymásra így néhány csoportfenntartói szerep is jellemző lesz.
3 Intimitás
A csoportot a célok megvalósítása és a munka jellemzi. Az önfeltárulkozás és az egymás felé fordulás miatt a
csoport magáénak érzi a helyet s érződik a hangulaton, hogy szívesen jönnek a találkozásra.
Megnyilvánulásaik érzelmekkel tarkítottak a szolidaritás egymás gondjai iránt jelentős. A csoportvezetőnek
figyelnie kell arra, hogy a tagok esetleges függőségi igényeit mennyire elégíti ki ezzel is segítve őket az
önállóságuk megtartásában kialakításában.
Interakciós mintázat jellemzői: Abszolút tagcentrikus jellemzők. A vezetőnek a vita vezetésben és a
vélemények összegzésében van feladata a gyakorlatok és játékokon túl minden mást működtet a csoport.
Csoportkohézió jellemzői: A csoport, mint egy család érzékeli önmagát. A kollektív érzés felerősödésével a
függőségi tendenciák is előtérbe kerülhetnek, s megnövekszik az igény a csoporton túli együttlétek iránt is.
Nagyon fontos hogy ezen események során a csoport céljai és történései ne kerüljenek megbeszélésre vagy
folytatásra mivel az a csoport világához tartozik. A csoportvezető már ebben a szakaszban folyamatosan
elkezdheti önmaga kidolgozását a csoportból, hogy ezzel is segítse az önállóságot, problémamegoldást és a
kortárssegítést.
Szociális kontroll jellemzői: A tagok nehezen viselik a viselkedésükkel csoportból kilógó egyéneket így
nyomást gyakorolnak rá. Viszont ha a tag nem destruktív, elfogadják úgy, ahogy van, s nem erőszakoskodnak
a beillesztésén, hiszen létrejön a belátás miszerint úgy is lehet ennek a csoportnak a tagjának lenni.
Csoportkultúra jellemzői:
A kultúra kialakult, amit minden tag elfogad, hiszen a kialakításában ő maga is részt vett, illetve meg volt rá a
lehetősége hogy részt vegyen.
Szerepek jellemzői: A csoportfenntartói szerepek és a feladatcentrikus szerepek dominálnak, a csoport egy
hullámhosszon van.
4 Differenciálódás
Ebben a szakaszban az előző szakasz érzelmi túlfűtöttsége racionalitással színeződik át s a csoport kezdi
önmagát reálisan látni. Képesek a tagok ön és társreflexiókra úgy hogy közben a másik egyéniségét
tiszteletben tartják. A csoport önmaga vonatkoztatási keretévé válik s elfogadja az eltéréseket, valamint építő
jellegű kritikákat képes megfogalmazni és elfogadni.
Interakciós mintázat jellemzői: Leginkább a szabadáramlásos mintázat a jellemző az egy centrummal
rendelkező mintázat is megjelenhet, de ennek középpontjában már nem a vezető áll, hanem valamelyik
csoporttag, a csoport vagy a tag kérésére. (Pl. forrószék típus).
Csoportkohézió jellemzői: A tagokat az összetartás jellemzi, aminek már nem feltétlenül az érzelem az alapja
és a nagy „ősegyüttlét” érzésének a megtapasztalása, hanem egy valós belátáson alapuló elfogadás, ami
magában hordja a vélemények, nézetek eltérésének az elfogadását és megértését is.
Szociális kontroll Az addig tapasztalt kívülről jövő kontrollmegnyilvánulások miértjei teljesen nyilvánvalókká
válnak a tagok számára. Inkább egy önkontroll jellemzi a tagokat s a viselkedési minták interiorizációja. Ezért
nem beszélhetünk igazi szociális kontrollról.
Csoportkultúra: A tagok számára teljesen egyértelmű mit lehet és hogyan a csoportban. A vezető számára
fontos annak ismerete hogy viselkedésével miben járult hozzá a csoport ezen szakaszára jellemzően tiszta
csoportkultúra kialakításához. Ezt a folyamatot érdemes tiszteletben tartania és szakmailag értelmeznie,
hiszen óriási ellenállásba ütközne, ha az előző szakaszok által nyújtott csoportkultúra alakítási lehetőségével a
csoport későbbi szakaszában próbálna közvetett, vagy közvetlen módon élni, hiszen a csoport keretei ekkor
már teljesen tiszták és szilárdak.
Szerepek: Nagyon erős a feladatra irányuló szerepek túlsúlya és a csoportfenntartó szerepek is jelen vannak
egy egy nehezebb pillanatban.
5. Lezárás
A csoport elvégezte a feladatát, teljesítette a szerződésben foglaltakat tehát megérett arra, hogy a
csoporttapasztalatokkal a tagok a csoportlét nélküli állapotba éljék mindennapjaikat. A megszerzett
ismeretek és tapasztalatok elegendőek ahhoz, hogy a tagok a csoport nélkül is a valamely csoporthoz tartozás
élményét meg tudják élni, s ne legyen egy feltétel nélküli kötődés az ismert csoporthoz. Erre a szakaszra
jellemző reakciók: tagadás, múltbeli tapasztalatok felerősítése, menekülés, és a csoport folytatásának az
igénye. Nagyon fontos ezen jelenségek értelmezése és feldolgozása, mert ezek kiszolgálásával a vezető erősíti
a tagok kötődési igényét és kiszolgálja a csoporthalál elleni küzdelem mögöttes igényeit, amivel szakmailag
többet árt.
Interakciós minták: Ismét jellemző lehet a vezetőcentrikus mintázat, ami a csoport regresszióját is mutatja,
hiszen ismét szükség van egy vezetőre, aki mint egy szülő majd megmondja, mit kell tenni. Maga az
interakciós mintázat változása is jelzi a csoport fejlődésének ezen stádiumát. Nagyon fontos a jelenség
értelmezését a csoportra bízni és segíteni őket a megértésben.
Csoportkohézió: A meneküléssel és az inadekvát reakciókkal a tagok azt a hatást keltik mintha az addig
jellemző erős összetartás hirtelen semmivé válna. Ez nehezíti meg a vezető szakszerű beavatkozását is, hiszen
az értelmezetlen jelenségek elsőre egy támogató attitűdöt hívnak elő a vezetőből, aki ezáltal máris elkezdi a
kötődési igény kielégítését, akadályozva ezzel a leválást.
Szociális kontroll: A csoportban az érettebb személyiségek a leválásos helyzetet is reálisan tudják
feldolgozni így a részükről jelentkező viselkedéssel szociális kontrolltényezőként hatnak.
Csoportkultúra: A csoport számára feltárulkozik egy új lehetőség, mégpedig egy veszteség megélése köré
szerveződő csoportkultúra kialakítása, aminek megélése óriási segítség lehet a tagoknak későbbi életében.
Ennek kialakításában nagy szerep hárul a vezetőre ezért a csoport ezen szakaszában fontos lesz a
csoportzárást segítő értékelő visszajelző játékok ismerete, és használata.
Szerepek: A szakasz alapsajátosságaiból kiindulva újra előtérbe kerülhetnek az önirányultságú szerepek
különös tekintettel a kitérésre és az ellenszegülésre, aminek kezelése már sokkal könnyebb feladatit
jelentenek a vezető számára, mint az elején, hiszen sokkal jobban ismeri a tagokat.
A fentiekből látszik milyen fejlődési folyamaton megy keresztül a csoport s mi jellemzi az egyes szakaszokat.
Ezek után a csoportmunkára általunk használt meghatározásból a programtevékenységet illetve a
programtervkészítést kell tisztáznunk s akkor tisztáztuk a pedagógus csoporttevékenységének alapjait.
VII. A programtervkészítés általános modellje, készítésének folyamata, s néhány

praktikus tanács.
Programterv alatt értjük azt a céltudatosan összeállított tematikus játék- illetve gyakorlatsort mely alkalmas
arra, hogy fókuszba hozza mindazokat a csoportra illetve egyes tagokra jellemző társas, szociális, emocionális
szükségleteket melyekkel a csoportfoglalkozások alatt dolgozhatnak. Ezáltal lehetőség nyílik egymás
véleményeinek, ítéleteinek, gondolatainak játékon, irányított beszélgetésen keresztüli megismerésére, mely
új tapasztalatokhoz és egy új ismeretszerzéshez vezet, miközben a személyiség fejlődik.
A programterv megszületésének vannak előzményei melyek ugyanúgy szorosan magához a programhoz
kapcsolódnak, hiszen a csoport már akkor elkezdődik, amikor még csak az osztályban jelentkező
feszültségeket , problémákat érzékeljük, s arról szó sem esik hogy egy csoport szerveződjön.
1. A csoport előkészítése
a) Direkt és indirekt eszközökkel tájékozódj egy lehetséges csoport beindításának igényéről (szükségletek
feltérképezése, szondázása)!
b) Tudd meg a szükségletek felsorolásán vagy belátásán túl, dolgoznának-e ezen egy csoportban?
c) Gondold végig a szükségletek mögött milyen ismereti vagy viselkedésbeli, vagy más típusú sájátosságok
állnak, s ezekkel tudsz-e foglalkozni egy programtervben összeállított játék, szituáció, gyakorlat sorral.
d) Köss előszerződést a csoportban való részvételre
Mindezek a feladatok egy előzetes tájékozódást követelnek meg a pedagógustól, mely tájékozódást
leginkább a pedagógus szükségletérzékenységű attitűdjével lehetne jellemezni. Ezt a folyamatot a válaszadás
váltja fel a programterv készítés második szakaszában.
2. A csoportmunka tervezése
a) Határozd meg a célt, célállapotot
b) Határozd meg azokat a tevékenységeket, amelyek a cél megvalósításához kapcsolhatóak
c) Tisztázd mi várható az általad felkínált tevékenységektől
d) A „várt eredményeket” fordítsd át programtervbe, annak egyes elemeire (játékok, gyakorlatok, szituációk)
e) Határozd meg milyen fokozatokon szeretnéd átsegíteni a csoportot a célok elérése közben ( fokozatosság,
sikerélményhez juttatás)
f) Gondold végig milyen eszközökre lesz szükséged
g) A programterv összeállításánál maradj saját kompetenciádon belül ( csak általad ismert gyakorlatokkal
játékokkal dolgozz )
h) Részletesen dolgozd ki a foglalkozásokat (csoportra hangolás, fő téma, levezetés)
i) Legyen időterved (egy alkalomra és összességében is)
j) Hozd összhangba a programterved időigényét, a célcsoport pszichés, szociokultúrális hátterét és a szükséglet
sajátosságait.
k) Döntsd el milyen módszerekkel és technikákkal fogod értékelni az egyes foglalkozásokat és a teljes
programot
l) A csoport igényeire, változására folyamatosan reagálj a programod esetleges változtatásával
m) Foglalkozz a csoportot körülvevő környezettel hogy esetleges változások várhatók
n) Folyamatosan törekedj arra, hogy a csoport a realitásban maradjon (csoporttörténés szintjén és feladat
szintjén is)
VIII.. A csoportmunka tematikus összegzése
(általános feladatok a csoport tervezése, szervezése, lebonyolítása és lezárása során)
1. Az előkészítő szakasz feladatai:

- Előzetes tájékozódás a célcsoportról (szokásai, napi ritmusa, életmódja, egyéb jellemzői)
- Előzetes tájékozódás a leendő csoportot körülvevő intézményről, környezetéről (intézmény adta
lehetőségek, tárgyi környezet, személyi környezet, élettér sajátosságai)
- Intézményi célok és leendő elővételezett csoportcélok egyeztetése
- Intézményi dolgozók informálása a csoportról, mint munkamódról (alapjelenségek, alapszabályok)
- A célcsoport elérési eszközének kiválasztása, előnyeinek, hátrányainak végiggondolása
- A csoport programtervének végiggondolása, összeállítása a célcsoportnak megfelelően
- Tévhitek eloszlatása a leendő tagokban
- Módszerek kiválasztása
- Igényfelmérés
2. Kezdeti szakasz feladatai:

- A programterv céljainak és a csoport céljainak egyeztetése, összhangba hozása / direkt és indirekt módon
folyamatos/
- Csoportkontextus megteremtése
- Módszerek egyeztetése a csoporttal
- Igények aktualizálása, motiválás az igények csoportban történő megjelenítésére
- Intézményi dolgozók – más, a csoporttal kapcsolatba kerülő szakemberek – informálása a csoportról
általánosságban a csoportvezetőre vonatkozó titoktartás megsértése nélkül
- Szerződéskötés
3. Munka szakasz feladatai:
- Programterv végigvitele a csoport igényeinek megfelelő esetleges változtatásokkal
- A csoport igényeinek, szükségleteinek közvetítése a csoportot körülvevő intézményi környezet felé
- A csoport-intézményi környezet valamint a csoport-intézményi környezet-társadalmi környezet
kapcsolatrendszerek kialakításának elősegítése
- Elősegíteni a csoportélmény, az együttesség élményének megtapasztalását
- Egyéni és csoportcélok elérésének a segítése
- Új célok, szükségletek kielégítése az adott problémakörön belül
- A csoporttagok egymás felé irányulásának elősegítése (kölcsönös segítségnyújtás támogatása)
4. A záró szakasz feladatai:
- A csoport végének megélhetővé tétele
- A természetes kölcsönös segítségnyújtó rendszer további működési lehetőségeinek feltárása
IDÉZETEK
A szociális munka elmélete és gyakorlata 4. kötet
Szerk.: Hegyesi Gábor - Kozma Judit - Szilvási Léna - Talyigás Katalin,
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1997., p.17
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1997., p.27.
Edouard Limbos: Kulturális és szabadidős csoportok animálása
Népművelési Intézet, Budapest 1985. p. 14.
Kézikönyv szociális munkásoknak
Szerk.: Kozma Judit
Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998., p.84.
Mérei Ferenc: Társ és csoport
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989., p.172.
Rudas János: Delfi örökösei
Gondolat Kiadó, Budapest 1990. p. 55.
Rudas János: Delfi örökösei
Gondolat Kiadó, Budapest, 1990., p.16.
IRODALOMJEGYZÉK
A Bálint-csoportok gyakorlati kérdései. Szerk.: B. Luban - Plocza és H. H. Pickhauti

Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1986.
A csoportterápia elméleti és gyakorlati kérdései. Főszerkesztő: Popper Péter,
Akadémia Kiadó, Budapest, 1984
A szociális munka elmélete és gyakorlata 4. kötet Szerk.: Hegyesi Gábor - Kozma Judit - Szilvási Léna - Talyigás
Katalin, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1997.
A szociális munka elmélete és gyakorlata II.-III. kötet Szerk.: Tánczos Éva,
Semmelweis Kiadó, Budapest, 1996.
Bagdy Emőke - Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
Barcy Magdolna: A csoportok hatékonysága és a személyes változás
Animula Egyesület, Budapest, 1997.
Bengt Börjeson: Terápia Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Buda Béla dr.: Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében Budapest, 1998.
Buda Béla dr.; A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései Budapest, 1995.
Carl R. Rogers; Encounter csoportok Szeged, 1986.
Csepeli György: Szociálpszichológia Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
Edouard Limbos: Kulturális és szabadidős csoportok animálása
Népművelési Intézet, Budapest, 1985.
Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom
ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszéke, Budapest, 1994.
Gerevich József: Terápiák társadalma - társadalmak terápiája
Magvető Kiadó, Budapest, 1983.
Karoline Erika Zeintlinger: A pszichodráma - terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L.
Moreno után, Budapest, 1991.
Kézikönyv szociális munkásoknak Szerk.: Kozma Judit Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998.
Közművelődés, mentálhigiéné, pszichokultúra Szerk.: Fodor Katalin
OKK Módszertani Intézet, Budapest, 1987.
Közösségi mentálhigiéné Szerk.: Gerevich József Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.
Mérei Ferenc: Freud fényében és árnyékában Interart, Budapest, 1989.
Mérei Ferenc: Társ és csoport Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.
Paul Watzlawick, John H. Weakland, Richard Fisch: A problémák keletkezésének és megoldásának elvei.
Gondolat Kiadó, Budapest, 1990.
Rácz József: Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori „devianciák”
Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1989.
Rudas János: Delfi örökösei Gondolat Kiadó, Budapest, 1990.
Szatmáriné Balogh Mária - Járó Katalin: A csoport megismerése és fejlesztése
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1994.
Személyiségfejlesztés I. Szerk.: Telkes József
A Közművelődés Háza és a Magyar Népművelők Egyesületének Mentálhigiénés Szakmai Szervezete,
Tatabánya, 1989.
Személyiségfejlesztés II. Szerk.: dr. Fodor Katalin
A Közművelődés Háza és a Magyar Népművelők Egyesületének Mentálhigiénés Szakmai Szervezete,
Tatabánya, 1989.
Személyiségfejlesztés III. Szerk.: dr. Fodor Katalin
A Közművelődés Háza, Tatabánya, 1989.
Szociálpszichológia szöveggyűjtemény Válogatta: Lengyel Zsuzsanna
Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
Szöveggyűjtemény a közösségi mentálhigiénés kurzusokhoz Szerk.: Dr. Nyilas György
A Közművelődés Háza, Tatabánya
Tibori Tímea - T. Kiss Tamás: Közösség - közösségi kommunikáció I.-II. kötet
OKKER Oktatási Iroda, Budapest
Tom Andersen: A visszajelző csoport Animula Egyesület, Budapest, 1994.
Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai
ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszéke, Budapest, 1994.
PROGRAMTERV – RÉSZLET KIDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI (INSTRUKCIÓS LAP)
I. A lehetséges csoporttagok szükségletei mentén válasszon egy szociokulturális sajátosságot, melyet

fókuszba kíván hozni.
II. Válasszon a játékgyűjteményből egy játékot, gyakorlatot, mely adekvátan illeszkedik a lehetséges
célcsoport kiválasztott szociokulturális sajátosságához.
III. Gondolja végig a programterv megvalósításához szükséges fizikai feltételeket.
IV. Gondolja végig, hogy a kiválasztott játék, gyakorlat hogyan kapcsolódik a csoporttagok
adottságaihoz lehetőségeihez.
V. Gondolja végig a játék, gyakorlat megvalósítása során előforduló lehetséges „veszélyhelyzeteket”,
nehézségeket.
VI. Jósolja meg a játék, gyakorlat lehetséges kimenetelét, hatását a tagokra.
VII. Alkosson öt feldolgozókérdést a játékhoz, gyakorlathoz kapcsolódóan.
VIII. Az elméleti vonatkozásokat figyelembe véve, helyezze el a programterv – részletet a
csoportkontextusba. (dinamikai sajátosságok, csoportfejlődési fázisok)
VISSZAJELZŐLAP A PROGRAMTERV – RÉSZLET MIKROVEZETÉSÉHEZ
(MEGFIGYELÉSI SZEMPONTOK)
I. A csoport szociokulturális sajátosságai és a játék gyakorlat összhangja. (1-5 skála)

II. Térberendezés, technikai eszközök alkalmazása (1-5 skála).
III. A csoportvezető beavatkozásai és reakciói a tagok viselkedésére (1-5 skála).
IV. A csoportvezető beszélgetésvezetése (kérdésfeltevés, reagálás, irányítás) (1-5 skála).
V. A csoportvezető feldolgozókérdéseinek adekvátsága (1-5 skála).
VI. A csoportvezető mikrovezetés utáni önreflexiójának szakmai megítélése (1-5 skála).
ÖNREFLEXIÓS LAP
JÁTÉKGYŰJTEMÉNY
Szerződéskötés, egyéni célok meghatározásához kapcsolódó játékok
Gyakorlat: Miért vagy itt?
Cél: A tagok kimondhassák, hogy hogyan élik meg a csoportban való részvételüket, érzelmi feszültség
csökkentése, elfogadás megtapasztalása. A csoport minden szereplője számára láthatóvá válik, milyen alapról
indul a csoport.
Eszközigény:
Nincs eszközigény. Ha úgy ítéljük meg, hogy könnyít a tagok helyzetét, akkor egy labda dobásával adhatják át
egymásnak a szót. Ez esetben egy teniszlabda az eszközigény.
Játék menete:
Megkérjük a tagokat, hogy mondják el, hogyan szólítsuk őket és egyetlen mondatban mondják el, hogy
hogyan kerültek a csoportba. Ha ez az egymondatos kör lement, akkor megkérdezzük őket, hogy mindenki
számára érthető-e a többiek helyzete. Vélhetően egy mondatból nem derül ki, hogy ki milyen érzésekkel,
motivációval van jelen. Indítunk egy újabb kört azzal, hogy mondják el hosszabban, hogy hogyan kerültek a
csoportba, ezúttal a többiek kérdezhetnek is attól, akinél a szó van.
Amire érdemes odafigyelni:
– Ne korlátozzuk a tagokat abban, hogy kimondják az érzéseiket. Ha kimondhatják a rosszérzésüket is a

csoportban való részvétel kapcsán, akkor éri el a gyakorlat a célját, és érezheti úgy a tag, hogy elfogadják,
megértik.
– A játékba kapcsolódjon be a csoportvezető is. Ez segíti a tagok „kitárulkozását”, a demokratikus viszony
megélését.
– Ha a tagok a véleményüket trágár szavakkal fejezik ki, akkor ne konfrontálódjuk, hanem fordítsuk át a
kijelentéseiket olyan formában, amit vélhetően valójában ki akartak fejezni. Pl.: „Tehát igazán semmi kedved
nincs részt venni ebben a csoportban.” „Úgy érzed, soha nem fogsz tudni megnyílni a többiek előtt. „ Ebből
megtanulhatják, hogy lehet rosszul érezni magukat, elfogadásra kerülnek az aggályaik.
– Amikor mindenki sorra került egy összefoglalással tudjuk indítani a következő gyakorlatot. Pl.: „Úgy tűnik,
hogy többen, kényszernek élik meg, hogy itt kell lenniük, azonban 3-an is szívesen vesznek részt a
foglalkozáson, várják, hogy legyen számukra eredménye. Nézzük meg, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni
ilyen különböző hozzáállással.”
Várható eredmény:
– Kezdeti feszültség csökkenése.

– Interakciók beindulása.
Ráhangoló játék teniszlabdával (10 perc):

Cél: Együttműködés, problémamegoldó gondolkodás beindítása
Eszköz igény: Egy teniszlabda
A játék mente:
Elindítunk egy teniszlabdát olyan szabály szerint, hogy mindenkinél lennie kell, mindenkihez csak egyszer
juthat el egy körben, nem szabad leejteni, és meg kell jegyezni a labda útját. Kérjük meg őket, hogy lehetőleg
ne a mellettük állónak dobják a labdát. Segíti a gyakorlatot, ha mondják annak a nevét, akinek a labdát
dobják. (A csoport elején még a nevek megjegyzését is segíti.) Az első kör után, újra elindítjuk a teniszlabdát,
hogy lássuk megjegyeztük-e a sorrendet. Harmadszorra, már közöljük a csoporttal, hogy mérjük, mennyi idő
alatt sikerül a szabályok szerint körbe dobni a labdát. Minden kör után közöljük, hogy mennyi időt vett
igénybe a labda körbeadása. A 4-5. kör után újra elismételjük a szabályokat, és közöljük, hogy biztosak
vagyunk benne, hogy 2 másodperc alatt is sikerülhet körbeadni a labdát. A csoportot problémamegoldásra
készteti, biztassuk őket, hogy minden felmerülő ötletet próbáljanak ki. Cél, hogy elinduljon valamilyen
együttműködés a cél érdekében. Ha nem sikerül olyan megoldást találni, amivel 2 másodperc alatt körbe ér a
labda, akkor is dicsérjük, erősítsük meg a csoportot.
Gyakorlat: Kuki torony (30 perc)
Cél: közösségépítés, együttműködés, egymásra hangolódás, a munkamód megtapasztalása. A

csoportszerződés együttműködésre vonatkozó lehetséges viselkedési szabályainak meghatározása.
Eszközigény:
Annyi zacskó kuki, ahány csapat, 2 csomag fogpiszkáló, csomagolópapír
A játék menete:
A fiatalokat 3-4 fős csapatokra osztjuk. A csapatoknak adunk 1 csomag kukit és 1 csomag fogpiszkálót. A
következő instrukciót kapják: A csapatoknak építeniük kell egy közös tornyot a rendelkezésükre álló
eszközökből (kuki, fogpiszkáló). Az első lépésben közösen, anélkül, hogy hozzányúlnának az eszközökhöz,
meg kell tervezniük, milyen stratégiát használnak majd az építés közben. Erre kapnak 2 percet. Miután
egyeztettek, szavak nélkül megkezdhetik az építkezést. Erre kapnak kb. 10 percet. Nagyon fontos, hogy
miközben építenek, senki ne beszéljen! Miután letelt a megadott idő megnézzük melyik csapat meddig jutott
el. Aki a legmagasabbra építette a tornyot, az nyert. Ezt követően rövid beszélgetés következik.
Feldolgozó kérdések az együttműködés, egyéni szerepvállalás, egyéni erősségek felismertetéséhez:
- Milyen stratégia szerint kezdték meg a munkát, változtatott-e közben bárki is ezen?
- Sikerült-e megtartaniuk azt a szabály, hogy az építkezés során ne beszélgessenek?
- Tudtak-e egymásra figyelni?
- Volt-e olyan, aki vezette a csapat munkáját?
- Kinek-mi volt a feladata?
Feldolgozó kérdések a szerződéshez használható viselkedési szabályok meghatározásához:
– Ki mivel járult hozzá a stratégia meghatározásához?
– Mi segítette, vagy hátráltatta a stratégia meghatározását?
– Mindenki ötlete megjelent-e az startégi megalkotása során? Ha igen/nem, akkor ez minek köszönhető?
– Az építés során ki hogyan vett részt a toronyépítésben?
– Mi segítette az építés és mi hátráltatta?
Egy nagy csomagolópapírt tegyünk ki jól látható helyre és a megbeszélés tapasztalatait írjuk fel rá. Ezeket
tudjuk felhasználni a szerződéskötéshez.

– A fiatalok tartsák be a némaság és az időhatárok szabályát!
– Ha nem indul be az ötletelés, tegyünk fel olyan kérdéseket, ami segíti a gondolkodást! pl: Mitől tűnik
nehéznek belekezdeni? Ki min gondolkodik? Milyen tornyot láttak már? Milyet tudnának elképzelni a
kukiból?
– A megbeszélés során, ha nincs ötlete a tagoknak a szempontok szerinti kérdésekre válaszolni, akkor jelezzük
vissza, hogy mi mit láttunk. Ez aktivizálhatja őket is.
– Törekedjünk rá, hogy minél több megerősítést kapjanak, akkor is, ha végeredmény sikertelen. Mindenkinek
van olyan erősége, ami visszajelezhető, ha figyelünk rá.
– A produktumot fényképezzük le, tegyük el, mert még más célok megvalósítása során fel lehet használni.
– Közösségi élmény
– Bevonódás a csoportmunkába
– Együttműködés, kommunikáció fejlődése
– Lehetséges viselkedési szabályok meghatározása
Ráhangoló játék: (15 perc)

Cél: közösségfejlesztés, közösségi élmény, együttműködés
Eszköz igény:
5 fehér és egy színes A /4-es lap
A játék menete:
Át kell haladni a tengeren a szigetre az egész csapatnak, úgy hogy senki se essen bele a vízbe. Az átjutás
stratégiáját a tagok előre megbeszélik, később a megvalósítás során nem beszélhetnek egymással. „Óriás
kavicsokat” kapnak, amelyeket papírok szimbolizálnak. Ezek segítségével lehet átjutni a szigetre. Összesen
hét papírt (óriás kavicsot) kapnak, amiből 5 fehér és egy színes. A színes papírt lehet visszafele is adni, de a
fehér csak előre haladhat. Ha hibáznak, valaki „beleesik a vízbe”, vagy beleér valamije, akkor a játékvezető
elvesz egy papírt, és a játék indul elölről. Amikor már csak 3 papír marad, a játékvezető felajánlja, hogy
kezdjék újból a játékot a 6 papírral. Újra megbeszélhetik a stratégiát, de az „átkelés” során nem szabad
beszélni.
– A fiatalok kooperálni kezdenek egymással egy közös feladat megoldásán keresztül.
– Sikerélményük születik és megkezdődhet egy közös gondolkodás közöttük.
Gyakorlat: Lakatlan sziget (45 perc)
Cél: Szabálytudat fejlesztése, közösségépítés, együttműködés, egymásra hangolódás, a munkamód

megtapasztalása. A csoportszerződés együttműködésre vonatkozó lehetséges viselkedési szabályainak
meghatározása.
Eszközigény: Csomagoló papír, egy térkép bejelölve rajta a sziget, papírlapok, tollak
Játék menete:
Miután átértek a tagok a szigetre, a „meghódított” lakatlan sziget benépesítésére hívjuk őket. Óriási
lehetőség kerül a kezükbe, hiszen a tudósok felfedezték ezt a szigetet, amire eddig még ember nem lépett. Az
ő kezükben van az a döntés, hogy milyen szabályok szerint lehessen erre a szigetre lépni. Mindenki önállóan
dolgozik, és öt, általa megfogalmazott szabályt ír le, amivel ő majd belép a szigetre. Amikor ez megvan, a
tagok összeegyeztetik a szabályaikat. Közösen kell kialakítaniuk egy olyan szabályrendszert, ami a szigeten
érvényes lesz.. Mindenki véleményét figyelembe kell venni, és közös szabályt kell megalkotni.

– Az általad meghatározott szabályok bekerültek-e közös szabályok közé?
– Hogy érzed, mennyire sikerült kitartanod az álláspontod mellett?
– Milyen szerepet vállaltál a megbeszélés során? (irányító, alkalmazkodó, kompromisszum kész stb.) Hogyan
járult ez hozzá a végső szabály kialakításához?
– Máskor, más élethelyzetben is jellemző-e rád az ilyen szerep, az ilyen viselkedés?
– Élnél-e ezen a szigeten?
– Mit gondolsz, mi lesz ennek a szigetnek a jövője?
– A megbeszélés során mi volt az, ami segítette a szabályok megalkotását, és mi gátolta, vagy lassította a
munkát?
– Milyen szerepet vállalnál ezen a szigeten?
– Ezen szabályok közül a mindennapokban mit tudunk betartani?
– A szabályok kialakítása során mindenki szóhoz jusson! A csoportvezető beléphet, ha szükséges, hogy a
hallgatag tagok véleményét is meghallják.
– Ha nem alakul ki vita, akkor facilitáló kérdésekkel a csoportvezető élénkítheti a vitát.
– Engedjünk mindenféle szabályt megjelenni, a megbeszélés során ne korlátozzuk az ötleteket. A játék végén a
destruktív szabályokat beszéljük át, a következmények felismertetésével.
– Szembesülnek a saját szabályaikkal, és azok következményeivel.
– Közösségi élményt nyújt
Záró játék:
A szigetlakók megünneplik az új „otthonukat”. Ki lehet találni valami rituálét, vagy sziget indulót stb.

Cél: közösségi élmény, a sikeres ember érzésének felidézése, mozgás
Eszközigény:—
Játék menete:
Járkálunk a térben. A csoportvezető azt az instrukciót adja, hogy mindenki próbálja beleélni magát abba a
helyzetbe, amit mondani fog. Vegyen fel olyan testtartást, mozgást, ami az adott helyzetben jellemző rá.
Járkáljuk úgy, (1) mint egy napsütéses napon, (2) mint egy sikeres baráti együttlét után hazafelé, (3) mint egy
jó hangulatú családi ünnep után, (4) mint egy jól sikerült randi után stb. A csoportvezető is vegyen részt a
játékban!
Végül oda sétálunk a képekhez.
Gyakorlat: A sikeres ember (45 perc)
Cél: A csoport és egyéni célok meghatározása. Változási motiváció kialakítása.
Eszközigény: Fényképek, vagy újságból kivágott képek, amelyek különböző élethelyzetű és stílusú embereket
ábrázolnak. A háttér segíthet abban, hogy minél többet tudjunk elgondolni az adott ember helyzetéről. Több
kép legyen, mint ahány csoporttag van, hogy tudjanak választani. Csomagolópapír, filcek.
A játék mente:
Azt az instrukciót adjuk, hogy nézzék meg alaposan a képeket, és megkérjük őket, hogy válasszák ki azt,
amelyik szerintük sikeres, vagy amilyenek ők is lenni szeretnének. Mondják el egyenként, hogy miért
gondolják az általuk választott kép szereplőjét sikeresnek, miért, és miben szeretnének rá hasonlítani? Mi kell
ahhoz, hogy valaki elérje a sikert, úgy éljen, amit elképzeltek a kép láttán?
Feldolgozó kérdések a számukra fontos dolgok tatalmának tudatosítására (értéktisztázás):
– Értelmezzük azokat a dolgokat, amelyeket a kép kapcsán a tagok felsorolnak. Pl. Mit értesz azon, hogy sok
pénze van? Mi jelent ebben sikert, örömöt? Mit értesz azon, hogy barátság?
– A többiek hogyan gondolkodnak erről a fogalomról, vagy dologról?
Feldolgozó kérdések a célok meghatározásához:
– Milyen közös vonások voltak abban, amit elmondtatok a sikeres emberről?

– Milyen különbségek voltak benne? A többiek hogyan gondolkodnak ezekről?
– Milyen közös vonások voltak abban, ami kell az adott siker eléréséhez? Ki hogyan gondolkodik ezekről?
– Milyen egyedi vonások benne?
– Hogyan gondolkodnak ezekről a dolgokról önmagukra vonatkoztatva? A saját életükre vonatkoztatva
fontosak –e, ezek a dolgok?
– Dolgoznának-e ezek megvalósításán, és hogyan kezdhetnék el?

– Ha a fiatalok olyan indokokat mondanak a sikerre, ami nem lehet célja a foglalkozásnak, mert nem
normakövető, akkor beszéljük meg a következményeket és konfrontáljuk azzal, ami a képen van, vagy amit
mondott. Pl.: Kényelmes életet akar, vagy sok pénzt, és megszerzését normasértő módon képzeli el, akkor ezt
lehet konfrontálni a magatartás következményével, amilyen helyzetben most van, vagy a börtön
kényelmetlen, minden komforttól és sikertől mentes életével.
– Ha nem tudnak a tagok differenciáltan megfogalmazni sikereket, és elérési utakat, akkor segítsünk
megfogalmazni nekik. Illetve ha a megfogalmazás nem írható le célként, akkor - úgy, hogy a fiatal elképzelése
ne változzon sokat-, fogalmazzuk át. Ha elfogadja az interpretációnkat, csak akkor írjuk le.
– A fiatalok megtapasztalják a csoportban az elfogadó légkört.

– Megtapasztalják a sikeres együttműködés kommunikációs formáit.
– Az önmaguk kifejezésének, kommunikációs készségeik erősítése.
– Tisztázódnak a siker, tartalmi elemei, ami egyben a számukra fontos dolgok tisztázását is jelenti.
– Meghatározódnak a célok.
Cél: A saját magukról egy kép megalkotása. Megélni a másik helyzetét. Kívülről ránézni „önmagukra”.
Eszközigény: —
Játék menete:
Álljunk körbe. Adjuk azt az instrukciót, hogy mindenki gondoljon ki egy olyan tulajdonságot, amit szeret
magában és testtartással, vagy egy mozdulattal fejezze ezt ki. Egyenként mutassák ezt be egymásnak, és a
többiek pedig utánozzák le a mozdulatot, és mutassák vissza a „főszereplőnek”.
Gyakorlat: Profilkészítés (Profiler, Helyszínelők) (60 perc)
Cél: Valakinek a szemszögén keresztül saját magáról, az eddigi cselekményeinek az átgondolása. A csoport és
egyéni célok meghatározása. Változási motiváció kialakítása. Én - erősítés.
Eszközigény:
Csomagoló papír, filctoll, tollak, A/4-es papír, cellux
Játék menete:
A csoporttagok kiválasztanak egy olyan személyt a kedvenc TV sorozatukból, vagy a valós életéből, akinek a
bőrébe szívesen belebújnának. Ez a kiválasztott személy egy profilozó. (személyleírás-készítő). Ennek a
kiválasztott személynek a nevében, egy rajzot készítenek magukról, és egy leírást mellékelnek hozzá. A leírás
tartalmazza, hogy milyen ő, milyen pozitívumok és fejleszteni valók vannak benne, valamint megfogalmaz
önmagával kapcsolatban (a kiválasztott személy szemszögéből nézve) célokat. Megalkotnak a csomagoló
papírból két figurát, amiből az egyik a célokkal teli személy, a másik különböző tulajdonságokkal bíró személy.
Mindenki felolvassa és, megmutatja a saját profilját. Ezekből célokat gyűjtünk, minden célt egyenként
megbeszélünk. A profilozó „beiktatásával” önmagukról beszélnek, de távolított "kép " segítségével.
A megbeszélt célokat felírjuk egy csomagolópapírra. Ezeket tudjuk felhasználni a szerződéskötéshez.

Feldolgozó kérdések a pozitívumok megerősítése céljából:
– Mi alapján választotta a saját profilozóját? Van-e bennük közös vonás?
– Könnyű, vagy nehéz volt a profilját elkészíteni? Miért?
– H ránéz a „tulajdonságokkal teli emberre”, akkor mire a legbüszkébb?
– A többiek mit választanának az ő tulajdonságai közül?
Feldolgozó kérdések a célok meghatározásához:
– A felsorolt célok tükrében milyen jövő áll a figura előtt?

– Milyen feltételek szükségesek a felsorolt célok eléréséhez?
– A másik figurából milyen tulajdonságok támogatják és akadályozzák a célok elérését?
– Mindenki válasszon ki egy pozitív tulajdonságot, ami benne megvan, és egy célt, amiért tudna küzdeni.
Ezeket írja fel egy papírra és dobja be a csoport ládájába. Erre a tréning végén visszatérünk, sőt minden
alkalommal lehet azzal kezdeni, hogy mit tett a célok elérésért és hogyan használta a pozitív tulajdonságait az
előző csoportülés óta.

– A pozitív tulajdonságok közül minél több kerüljön fel a papírra. Igyekezzünk arra biztatni a tagokat, hogy
minél több helyzetet idézzenek fel, ahol valamilyen erősségüket megtapasztalhatták. (sport, hobbi, otthoni
tevékenység, stb.)
– Tartsuk realitásban a tagokat. A profilozó valóban róla készítse a „két figurát”, és ne a profilozó „világa”
jelenjen meg benne.
– Ne ítéljük meg a tagokat a rossz tulajdonságok miatt. A „rossz” tulajdonságok sokszor mások megítélését
tükrözik, gyakran átfordítható olyan tulajdonságba, ami szocializált viselkedésben is jól használható. Pl. sokat
verekszik – bátor, bírja a fájdalmat
Várható eredmények:
– Célok végiggondolása
– Tulajdonságaik, erősségeik végiggondolása
– Motiváció a csoportban való működésre
Gyakorlat: Egy jó hely. (90 perc)
Cél: A fiatalok megtapasztalják a munkaforma sajátosságait, megismerjék a társakat, akikkel együtt fognak
dolgozni. Elinduljon az a folyamat, amely csoport iránt való bizalom kialakulása felé vezet. Cél továbbá a
keretek kialakítása, a tagok megerősítése.
Eszközigény:
Különböző hangulatokat megjelenítő rajzfigurákat, tárgyakat, épületeket, háztartási eszközöket, fogalmakat

ábrázoló képek. (pl.: Tévé, MP3 lejátszó, iskola, kocsma, barátok, ház, templom, munka, sport, egészség,
szülők, szoba, ágy, fotel, autó, pénz, porszívó, konyha, élelem, ital, kábító szer, természet stb.).
Csomagolópapír, filcek.
A játék menete:
Megkérünk mindenkit, hogy vegyen el egy hangulatot kifejező figurát, aminek a hangulata leginkább hasonlít
az övére, ahogyan most érzi magát. Majd mindenki mutatkozzon be, bármit mondhat a neve mellett, amit
fontosnak érez, az is lehet, hogy csak a nevét mondja, és azt is mondja el, hogy hogyan érzi magát.
Ha mindenki bemutatkozott, akkor a csoporttérben kijelölünk egy területet, ahová el kell helyezni a figurát
úgy, ahogyan érzik magukat, lehet a kijelölt helyen kívül is. Kérdezzük körbe, hogy kinek mit jelent az a hely,
ahová rakta magát. Miért pont ott van? Ezzel lehetőséget biztosítunk arra, hogy az ellenállását, vagy éppen
elköteleződését kifejezhesse. Mindenki megoldását elfogadjuk.
Ez után mondjuk el, hogy most építhetnek egy helyet, ahol minden figura mosolyogna, vagyis ami számukra
kellemes lenne. Erre 45 perc áll a rendelkezésükre. Nézzék meg képeket, majd kapnak 15 percet arra, hogy
megbeszéljék, mely képeket akarják felhasználni, és hogyan rendeznék el őket. 15 perc után leállítjuk a
megbeszélést, és el kell kezdeni némán megvalósítani, amiről beszéltek. 5 perc után megállítjuk a munkát és
közöljük, hogy újabb lehetőségük van a megbeszélésre. Újból felhívjuk a figyelmüket, hogy olyan helyet
hozzanak létre, ahol mindenki figurája mosolyogna. Kapnak 5 percet a megbeszélésre. 5 perc elteltével
leállítjuk a megbeszélést, és újra némán kell dolgozni. A munkájukat figyelemmel követve még egyszer
megajánlhatunk egy megbeszélést, de ezt vissza is utasíthatják. 45 perc után leállítjuk a játékot. Mindenki
helyezzen el egy figurát oda, ahol jól érezné magát a létrehozott helyen.
Feldolgozó kérdések a tagok számára fontos dolgok értelmezésére (értéktisztázás)
– Értelmezzük azokat a képeket, amelyeket a „jó hely” kapcsán a tagok kiválasztottak. Pl. Miért fontos a
templom, mit jelent számotokra? Mindenkinek egyformán fontos-e? Ha nem, kinek mit jelent? Miért került a
perifériára a pénz? Mit jelent nektek, mi a szerepe az életetekben? Stb.
– Igyekezzünk mindenkit bevonni a beszélgetésbe, minél több véleményt, szempontot, meghallgatni , egy-egy
dolog kapcsán.
– A tervezés során, az első 15 perces megbeszélés alkalmával mi volt az, ami segítette és mi az, ami hátráltatta
azt, hogy megbeszéljétek, és neki tudjatok látni az építésnek? Ki volt az, aki segítette a folyamat
megindulását, és mivel?
– A tervezésben szerinted, neked milyen szereped volt, hogyan érezted benne magad? Máskor is jellemző-e
rád ez a viselkedés, reakció?
– Hogy érzitek, mennyire sikerült a ti saját elképzeléseteket érvényesíteni a megvalósítás során?
– Mennyiben befolyásolta a munkát, az, hogy csendben kellett végezni? Volt-e valamilyen stratégia, arra, hogy
mégis értésére adjátok a másiknak a szándékotokat? Mennyire volt ez sikeres?
– Ki hogyan érzi, miben volt leginkább sikeres, ügyes az építés során?
– A második megbeszélés során, mi volt az, ami segítette, vagy hátráltatta a megbeszélés eredményességét? Ki
volt az, aki segítette a megbeszélést, mivel?
– Mi történt a megbeszélés után? Változott-e a munkamód, a cél, az együttműködés stb.?
– Neked milyen szereped volt a megbeszélésben? Milyen hatással voltál a további munkára?
– Az utolsó megbeszélés szükségességéről ki döntött? Min múlott, hogy így alakult, lett/nem lett?
– Most hogyan gondoljátok, mi változott volna, ha másképp döntötök?
– Ki mivel elégedett leginkább önmagában?
– Nézzétek meg a végeredményt! Valóban jól éreznétek-e magatokat ott ahol vagytok, sikerült-e egy „jó
helyet” létrehozni?
– Az építés során milyen volt csendben lenni, könnyű, vagy nehéz volt betartani ezt a szabályt?
– Mennyire sikerült figyelembe venni a többiek szándékát is? Akartátok-e egyáltalán?
– Mennyire sikerült a te szempontjaidat érvényesíteni? Törekedtél-e rá? Hogyan érintett a többiek reakciója?
– Mennyire sikerült mások szempontjait megérteni? Törekedtél-e rá? Hogyan érintette a többieket a te
reakciód?
– Mik voltak azok a tényezők, amelyek hozzájárultak a sikerhez/kudarchoz?

– A fiatalok tartsák be a némaság és az időhatárok szabályát!
– Ha nem indul be az ötletelés, tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyek segítik a gondolkodást! Pl. Miért nehéz
belekezdeni? Ki min gondolkodik? Hol lennétek most szívesen? Mit csináltok szívesen szabadidőtökben?
Milyen tárgynak örülnétek, szeretnétek, ha lenne nektek? stb.
– Figyeljünk arra, hogy lehetőség szerint konszenzuson alapuljon a megbeszélés, döntés! Bele is avatkozhatunk
azzal, hogy érdeklődünk a hallgatag tagok ötletei iránt, vagy időnként összefoglaljuk mi hangzott el addig.
– Ha vita alakul ki, szintén beléphetünk, hogy konstruktív irányba haladjon a munka, azzal például, hogy
„kihangosítjuk” az elmondott véleményeket.
– Ha durva vita alakul ki, akkor állítsuk le a játékot és beszéljük meg mi történt. Ez ugyan olyan hasznos, mint a
játékot végig játszani, hiszen indulatból könnyebben kimondják mi az, ami a másik viselkedésében számukra
elfogadhatatlan, illetve azt is, ami az adott helyzettel (a csoportmunkával) kapcsolatban elfogadhatatlan
számukra.
– Ha vita miatt leállítjuk a játékot, akkor figyeljünk arra, hogy a tagokat ne minősítsük, hanem arra törekedjünk,
hogy a viselkedésüket, érzéseiket írjuk le, és ezek következményét mutassuk be. Ha indulatból sértő módon
fejezik ki magukat, akkor fordítsuk át a mondataikat, úgy hogy a tartalma megegyezzen, de az indulati élét
(csúnya szavakat) válasszuk le róla.
– A megbeszélés során, ha nincs ötlete a tagoknak a szempontok szerinti kérdésekre válaszolni, akkor jelezzük
vissza, hogy mi mit láttunk. Ez elindíthatja őket is.
– Törekedjünk rá, hogy minél több megerősítést kapjanak, akkor is, ha a végeredmény sikertelen. Mindenkinek
van olyan erőssége, ami visszajelezhető, ha figyelünk rá.
– A produktumot fényképezzük le, tegyük el, mert még más célok megvalósítása során fel lehet használni.
– Megtapasztalják a sikeres együttműködés formáit.

– Közös élményeket szereznek
– Sikerélményeket szereznek, megerősítéseket kapnak, amik növelik az elköteleződést.
– Kialakul a közös munka kerete, szabályai.
TISZTÁZÁST ELŐSEGÍTŐ JÁTÉKOK
Gyakorlat: Ál-arc (20 perc)

Cél: én - erősítés, pozitív visszajelzés egymásnak, felelősség
Eszköz igény:
Különböző állatos állarcok (több mint ahányan a csoportban vannak, hogy lehetőség legyen a választásra)
Játék menete:
Arra kéri a csoportvezető a gyerekeket, hogy mindenki válaszon magának egy álarcot, aszerint, hogy tudjon
vele azonosulni valamilyen tulajdonsága alapján. Miután kiválasztották tegyék föl az álarcot és kezdjenek el
mozogni a csoporttérben. Fontos, hogy azt a jellemzőt ragadják meg az állat mozgásában, amilyen
tulajdonsága miatt azt kiválasztották. Ezt követően, amikor úgy érzi egy-egy csoporttag, álljon meg és mondja
el a legjellemzőbb, legfontosabb mondatát a választott álarccal kapcsolatban, (pl. oroszlán álarc – „én vagyok
az oroszlán a legbátrabb”). Erre a többiek is megállnak, felé fordulnak, és mindannyian egyenként
mondhatnak szintén egy jellemző mondatot visszacsatolásul (pl. „te vagy az oroszlán, van tekintélyed”).
Fontos, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét, amikor magyarázzuk a játékot, hogy ne csupán az állattal
kapcsolatos tulajdonságokra jelezzenek vissza, hanem nézzenek az álarc mögé és így mondják el a társukra
vonatkozó visszacsatolásukat.
Feldolgozás:
Rövid beszélgetésben mindenki elmondhatja a játékkal kapcsolatos élményeit.

– Minden tag kapjon visszajelzést. H a többiek nem tudnak adni, akkor a csoportvezető lépjen be, és ő
mondjon.
– Az állat álarc abban segít, hogy ki tudja magáról mondani, azt a tulajdonságot, amit szeret magában.
Figyeljünk rá, hogy végül, ne az állat tulajdonsági jelenjenek meg, hanem a mögötte lévő emberé.
Gyakorlat: Hozz egy dalt….(60 perc
Cél: A taghoz érzelmileg közelálló együttesen, előadón keresztül a fontos dolgok összegyűjtése beszélgetés
ezekről, értéktisztázás
A játék menete:
Az ezt megelőző foglalkozás végén megkérjük a csoport tagjait, hogy a következő alkalomra hozzanak egy
dalt a kedvenc előadójuktól, ami számukra fontos dologról szól. Ezeket meghallgatjuk, vagy legalább is
részleteket, és azokról a témákról beszélgetünk, amelyek a dalban megjelennek. A részlet meghallgatása, és
az arról történő beszélgetés után közös rajzot készítünk s mindenki egy rajzban, egy szimbólumban fejezi ki
azt a dolgot, amiről a dal szólt. Közös rajzról van szó, tehát egy nagy csomagolópapírra dolgozunk, ami a
dalok végére megtelik a tagoknak fontos dolgokkal, "értékekkel".
Eszközigény: Óriási csomagoló papír, filcek, festék, zsírkréta, magnó, rajzlap
Feldolgozó kérdések, az együttműködésre, felelősségre:
– A rajzolás során figyeltek-e a többiek rajzára?

– Van-e olyan rajz részlet, amelyek kapcsolódnak egymáshoz?
– Hogy tetszik nekik az elkészült közös mű?
Feldolgozó kérdések az értéktisztázásra:
– Mit jelent számunkra a dal?

– Mi járhatott az énekes fejében, amikor ezt énekelte, vagy amikor írta a dalt?
– Amit lerajzoltunk, az hogyan fejezi ki azt, amiről a dal szól?
– Ami a rajzon megjelenik, az mit jelent számunkra?
– Miért lehet az, hogy mást rajzoltunk pedig ugyan azt hallottuk?
– Mennyire befolyásolják ezek a dolgok, amiket lerajzoltunk, a mindennapi életünket?
Amire érdemes figyelni:
– Bármi felkerülhet a papírra, a destruktívakról majd utána beszéljünk, ha lesz ilyen. Rajz közben ne
korlátozzunk!
– Egyszerre rajzolnak, de ha nem együtt teszik, az sem baj, a végén meg lehet beszélni ezt is.
– Érzelmileg a taghoz közel álló dolgon keresztül elgondolkodnak arról, hogy kinek mi a fontos.
– Rálátnak arra, hogy mindenki mást jelentést ad ugyanazon dolognak, és ezt tiszteletben kell tartani.
Ráhangoló gyakorlat: (10 perc)
Együttműködés egy szék segítségével.
Cél: A közös problémamegoldó gondolkodás beindítása, együttes élmény, felelősség egymásért
Eszközigény: Egy szék.
Játék menete:
Kiteszünk középre egy széket, és azt az instrukciót adjuk, hogy ezen a széken kell elhelyezkednie minden
csoporttagnak. Az a szabály, hogy mindenkinek, legalább az egyik lábával fenn kell lenni a széken. A fiatalok
vélhetően elkezdenek felmászni a székre, de 8-an nem férnek fel. (megoldás, hogy körbe ülik a széket és az
egyik lábukat teszik fel rá). Vigyázzunk, hogy senki ne sérüljön meg!
Gyakorlat: Csináljuk együtt! (50 perc)
Cél: Értékek tisztázása, együttműködés erősítése, kommunikációs készségfejlesztés, szabálytudat fejlesztése.
Eszköz igény:
– Képek olyan dolgokról, fogalmakról, ami fontos lehet a csoporttagoknak. pl: barátság, szerelem, család, pénz,
népszerűség, izmos testalkat, hatalom, műszaki cikkek, tudás stb.
– A célszerszám elkészítéséhez: 5 db. gémkapocs, 10 db hurkapálca, cellux, 10 db A4-es lap, egy kis darab
gyurma.
Játék menete:
Kiteszünk a terem egyik végébe különböző tárgyakat, és fogalmakat ábrázoló képeket. A csoporttagok ezeket
megnézik, majd közösen, konszenzuson alapulva, kiválasztanak kettőt, amit mindenképpen szeretnének
megszerezni. A két dolog kiválasztására kapnak 20 percet (nem baj, ha nem töltik ki, de nem léphetik túl).
Motiváljuk őket arra, hogy minél inkább fejtsék ki, hogy miért fontos nekik a saját választásuk, mit jelent
számukra az adott tárgy vagy fogalom. Ha kiválasztották, akkor meghúzunk egy vonalat a földön, ami olyan
távol tartja őket a kiválasztott dologtól, hogy eszköz nélkül ne érjék el. A vonalon túl semmilyen testrészük
nem érheti a talajt. Kapnak különböző tárgyakat, amiből elkészíthetik a célszerszámot a távoli képek
megszerzéséhez. 15 percük van a feladat megoldására.
Feldolgozó kérdések az értéktisztázáshoz:
– Mi alapján választották a két képet?

– Mit jelent számukra az, amit a képek ábrázolnak?
– Mért lehet, hogy különbözően gondolkodnak róla?
– Van-e akinek nem ez a két dolog volt a legfontosabb? Mit jelenthet neki, és hogyan gondolkodnak róla
többiek?
Feldolgozó kérdések az együttműködésre, a feladatmegoldásban való egyéni szerepvállalásra,
kommunikációra:
– Hogyan érezték magukat a feladat megoldása közben?

– Milyen érzés, hogyan sikerült, vagy miért nem sikerült?
– Mi volt az, ami hozzájárult a sikerhez/kudarchoz? A megbeszélés során milyen kommunikáció, viselkedés volt
konstruktív, és milyen kommunikáció, viselkedés volt destruktív, hátráltató.
– Ki, miben volt ügyes az egész folyamat során?
– Ki, miben büszke magára?
Feldolgozó kérdések a feladatmegoldásban való egyéni szerepvállalásra, én-erősítésre:
– Ki, milyen tevékenységgel járult hozzá, a célszerszám lekészítéséhez. A feladatban való részvételben
meghatározó volt-e, hogy neki is fontos a megszerzendő fogalom, vagy tárgy. Mi határozta meg a részvételét
a feladatmegoldásban?
– Máskor is jellemző-e az adott viselkedés rá, milyen következménye szokott lenni?
– Milyen hatása volt a viselkedésének a többiekre, és a többiek viselkedése hogyan hatott őrá.
– A tárgy, vagy fogalom kiválasztásánál, sikerült-e érzésük szerint konszenzusos döntést hozni? Ha igen/nem,
kinek milyen szerepe volt benne?
– Milyen kommunikáció, viselkedés volt sikeres, mi győzte meg a többieket, vagy minek nem mertek
ellentmondani.
– Kiben milyen érzés maradt a döntés után?
– Mit kezdenének a megszerzett tárggyal, vagy fogalommal?
Mire érdemes odafigyelni?
– Igyekezzünk figyelemmel kísérni a döntési folyamatot, és ha nagyon eluralja valaki, facilitáljuk a folyamatot,
foglaljuk össze, amit hallottunk. Érdeklődjünk, a hallgatok tagok hogyan gondolkodtak.
– Ha nem indul be a vita, akkor segítsünk kérdésekkel. pl. Mi okozott nehézséget? Választottatok-e
magatokban valamit, ha igen mit? Ha többet is, akkor tovább lehet érdeklődni, mi alapján választották? Ha
nem tudtak választanai, és azért nem indul el a beszélgetés, akkor tudjuk meg, miért nem tudtak választanai?
Van-e olyan dolog, ami annyira fontos nekik, hogy küzdenének érte? stb.
– Vigyázzunk, hogy ne sértsék meg egymást az eszközkészítésnél!
– Figyeljünk, hogy tartsák be azt a szabályt, hogy semmilyen testrészükkel nem érinthetik a talajt a vonal után
és tartsák be az időkorlátokat is.
– Ha csoportban már kialakult a bizalom, és a felelősség egymás iránt, akkor a saját testükkel is játszhatnak, de
nem érinthetik a talajt.
– A csoportvezető akkor is adjon megerősítést mindenkinek, ha a többiek nem tudnak, vagy ha kudarcos lett a
játék vége.
– Értékeik tisztázása, mi az, ami fontos számukra, és miért.

– Kommunikációs és együttműködés képessége fejlődik.
– Megerősítéseket kap a megélt élmények kapcsán. Nő az önbizalma.
Ennek a játéknak lehet lezárása, hogy ha megszerezték, vagy megszerezték volna a kiválasztott dolgot, akkor
hogyan éreznék magukat annak birtokában? Vegyenek fel egy olyan testtartást, ami kifejezi az érzéseiket.
(büszkeség, vagányság, öröm, stb.). A csoportképet fényképezzük le!
Gyakorlat: Lufi-arcok (40 perc)

Cél: értékek tisztázása, együttműködés elősegítése, decentrálás
Eszköz igény:
Annyi színes lufi ahány csoporttag. A felfújt lufikra különböző szerepben lévő emberi arcokat rajzolunk (tanár,
orvos, fiatal, öreg, fiú, lány, stb.). Filc
A játék menete:
A fiatalokat arra kérjük, hogy válasszanak maguknak lufit, vagy lufikat, és azokat igyekezzenek minél tovább
fent tartani a levegőbe. Fontos, hogy egyszerre több lufit is választhatnak, sőt előfordulhat az is, hogy többen
választanak egy lufit. A csoportvezető elmondja, hogy maximum 10 percig törekedjenek a lufi fenntartására,
amennyiben valakinek leesik a lufija, az segíthet valaki másnak, és támogathatja őt a lufija fenntartásában.
10 perc után, vagy ha mind leesett mindenki berakja a lufikat középre és a gyerekek körbe ülnek. Beszélgetés
kezdődik.
Feldolgozó kérdések az együttműtésre, decentrálásra:
– Tudtak-e egymásra figyelni lufi ütögetés közben?
– Mi lapján választottak lufit, amikor az általuk választott lufi leesett?
– Segítettek-e egymásnak a fontos lufik fenntartásában?
– Ki melyik lufit választotta, és miért?
– Mit jelképez neki az a lufi? (Minden lufiról egyenként mondják ezt el, és biztosítson a csoportvezető
lehetőséget arra, hogy a gyerekek véleményei ütközhessenek!)
– Van-e olyan lufi, amelyiket senki nem választott? (Fontos értelmezni, hogy miért nem került az adott lufi
kiválasztásra, mit jelképezhet ez a gyerekek számára!)
– A lufi ütögetés közben ne sértsék meg magukat, vagy egymást
– A lufi által jelképezett fontos fogalom / érték tisztázódik.
Gyakorlat: Értéklicit (90 perc)
Cél: Értéktisztázás, én-hatékonyság, kommunikációs hatékonyság, decentrálás
Eszközigény: Előre elkészített kártyák, amelyeken értékfogalmak szerepelnek. Minél több, de legalább 30
érték-kártyát készítsünk. A kártyákon egyaránt szerepeljen tárgyi érték (autó, lakás, számítógép stb.) és olyan
fogalmak, amelyek értékeket képviselnek a gyerekek számára (szeretet, tisztelet, gazdagság). Filcek, papír
A játék menete:
Minden csoporttagnak van 100 zsetonja. Ezen vásárolhat az árverésen. Minden érték kikiáltási ára 10 zseton.
Az érték-kártyákat egyenként ajánljuk fel licitre. Több alkalommal is lehet licitálni és vásárolni. Azokat az
érték-kártyákat használjuk, amelyeket összeírtunk. Lesznek olyan kártyák, amelyekért többen versengenek
majd és lesznek olyan kártyák, amelyeket senki sem választ. Fontos, hogy az árverés pörgős legyen, a
csoporttagok gyorsan döntsenek és képviseljék a saját akaratukat egy-egy érték-kártyával kapcsolatban. A
játék addig folytatódik, amíg minden kártyát meg nem vásároltak, vagy el nem fogy a zsetonja a tagoknak.
(lehet, hogy lesz olyan fiatal, akinek marad meg pénze, mert tudja, mit akar megvenni, és csak a számára
legfontosabbat vásárolta meg.) A licit során az egyik csoportvezető vezeti a licitálást, a másik csoportvezető
pedig jegyzeteli, hogy ki melyik értéket és milyen összegért vásárolta meg. Így nyomon követhetővé válik az
is, hogy kinek mikor fogy el a rendelkezésre álló zsetonja.
Beszéljük meg, hogy, ki melyik szerzeményére a legbüszkébb, és mi az, amit sajnál, hogy nem lehetett övé!
Melyik érték, miért volt fontos számukra?
A játék folytatódik. Ezúttal arra kapnak lehetőséget, hogy most már egymással üzleteljenek. Meg kell
győzniük egymást arról, hogy egy-egy számukra fontos, de más tulajdonában lévő értéket eladjanak
számukra. Ehhez a csoportvezető rendelkezésükre bocsájthat újabb 25 zsetont. Az egymás közötti üzletelésre
adjunk 5-10 percet, majd ismét beszéljük meg, hogy ki mit szerzett, hogyan győzte meg a másikat.
– A játék elején kiválasztottak-e egy számukra fontos dolgot, amit mindenképpen meg akartak venni?
– Miket vásároltak, ezek mit jelentenek számukra? (Hagyjunk módot arra, hogy mindenki elmondhassa, és
segítjük a csoportot abban, hogy a vásárolt érték-kártyák kapcsán elmondják ellentétes véleményeiket is. Jó,
ha kialakul vita az értékek jelentése kapcsán.)
– Amikor mód nyílt egymástól vásárolni, tudtad-e hogy mit szeretnél mindenképpen megvenni? Mennyit
áldoztál érte (zsetonban, vagy másik értékről mondtál le stb.)
Feldolgozó kérdések, az együttműködésre, egyéni erősségekre:
– Sikerült-e megszerezned, amit kiválasztottál, az első körben?

– Eltervezted-e előre, hogy milyen stratégiát választasz a vásárlásra?
– Figyeltél-e arra, hogy még ki pályázik ugyanarra a kártyára, mint te, figyelembe vetted-e?
– Az egymástól való vásárlás során, kinek sikerült megszereznie, amit még akart?
– Milyen stratégiával, milyen kommunikációval voltak eredményesek?
– Arra érdemes figyelni a játék során, hogy ne erőszakkal igyekezzenek megszerezni a kártyákat. Ha ilyen
előfordulna, ezeket érdemes megbeszélni. Arra különösen figyelni kell, hogy mi lett a következménye, a
többiek hogy reagáltak rá, és most hogy érzik magukat.
– Az egyik vezető mindenképpen írja fel, hogy ki hány zsetonnál tart. Lehet akár kisebb címletekben elkészíteni
a zsetonokat, és azzal tudnak vásárolni.
– A tagok számára tisztázódik, és kimondódik, hogy melyik értékek a legfontosabbak számukra, és melyek azok,
amelyek elhanyagolhatóak.
– Megtapasztalják a korlátokat, hogy nem mindent szerezhetnek meg, amit szerettek volna.
Gyakorlat: Titanik (90 perc)
Cél: A felelős döntés megtapasztalása, értéktisztázás, konfliktuskezelés, kommunikáció
Eszközigény: Utas leírás, papír, toll.
A játék menete:
Mondjuk el a csoportnak, hogy a mai napon mindenki egy hajókirándulásra megy a híres Titanic-al.
Különböző emberek lesznek a fedélzeten, akiket majd később bemutatunk. A hajó kapitánya felkér titeket,
hogy legyetek a segítségére. Miben tudnátok elképzelni, hogy segítségére tudtok lenni egy hajós
kapitánynak? Jelöljük ki a térben a hajót, esetleg székek, eszközök segítségével, és játsszuk le, hogyan, miben
segítünk a kapitánynak!
A hajó sajnos nem kerülheti el a végzetét, és jéghegynek ütközik. Mivel a kapitánynak a jobb kezei vagytok,
így segítetek a mentésben is mivel süllyed a hajó. Már csak egy szabad csónak van hátra. Nem biztos, hogy
mindenki befér a csónakba, ezért gyorsan kell döntenetek, hogy milyen sorrendbe engeditek be a csónakba
az alábbi embereket. Lehet, hogy nem bír el mindenkit a csónak. Sorrendet kell felállítanotok az alábbi utasok
között:
KP Tehetséges kutató, 30 éves, és találmányával járja a világot, ami az emberiség életét hosszabbíthatja meg.
Azonban a sok küzdelemben, néha a drogokhoz nyúl, mert azt hiszi, hogy azzal segíthet önmaga
problémáinak leküzdésében.
TI 68 éves tanár. Jutalomként kapta ezt a hajókirándulást, amit tanítványai szerveztek neki, a sok jóságért és
tudásért, amit nekik adott.
FI 38 éves állapotos kismama, akiről a hajóúton derült ki, hogy drog dealer és külön zárkában volt az út
közepétől egészen mostanáig.
TK 28 éves férfi. Kedveséhez igyekezett az eljegyzésükre, ám az úton nem legális eszközökkel csalt ki
utasoktól pénzt, hogy finanszírozza az esti pókerjátszmáit. Ezt a hajó rendőrsége megtudta, így egy fogdában
volt eddig.
FP Híres zenész, aki a koncertjére igyekszik. Rengeteg rajongója van. Ő is drogozott, de 3 éve tiszta és
önsegítő klubba jár ahol több tagnak is a segítője.
LP Sportoló, aki a legutóbbi olimpián aranyérmet nyert, ám doppingvétség gyanúja miatt ott lebeg a feje
felett, hogy megfosztják az érmétől. Még nincs bizonyítva. A saját tárgyalására igyekszik, ahol tisztázhatja
magát.
ST 23 éves. Szülei fizették be erre az útra. Mindent megadnak neki, amit csak lehet, de túl sokat nem
törődtek vele soha. Céltalan, nem tudja, hogy hová és miért megy, de imádja az életet.
A csoporttagoknak egyéni rangsort kell felállítaniuk önállóan. Ezután két széket kiteszünk a csoporttól
távolabb, és megkérjük őket, hogy üljenek be egymással szembe és osszák meg milyen rangsort állítottak fel.
Meg kell világítani a másik számára, hogy mi alapján állították fel a rangsort és a saját rangsora mellett kell
érvelnie. Ám ha olyan érvet hallanak, ami befolyásolhatja a rangsort, változtathatnak. A székben, a párok
válthatják egymást, illetve akkor szállhat ki valaki a székből, ha úgy érzi, hogy már nem tud tovább érvelni.
Feldolgozó kérdések:
– Indokold a sorrendedet!
– Mi volt a fő szempontja a sorrendednek?
– Az, akit utoljára hagytál, és az, akit először kimentettél, azzal mennyire tudsz azonosulni?
– Mennyire sikerült a mások érveit meghallgatni?
– Milyen az a személy, akiről egy percig sem gondolkodtál volna, és első helyre tetted volna a mentéskor?
– Milyen az a személy, aki biztosan az utolsó helyre kerülne a mentéskor?
Az érvelésnél csak érvekkel dolgozhatnak, és azzal befolyásolhatják a másikat.
Ne ítéljük meg senkinek a sorrendjét sem!
Lehetőleg bátorítsuk őket a kiülésre, hogy a véleménye mellett mindenki kiállhasson.
- Döntés nehézségének a megtapasztalása.
- Konfliktusmegoldó stratégiák felszínre kerülése
Ráhangoló játék: (15 perc) Rendezzünk piacot!
Cél: Mozgás, kreativitás, tervezés
Eszközigény: Lapok, toll
Játék menete
Alakítsunk ki a térben egy piacteret. Mindenki, a teremben található eszközökből, rendezzen be egy standot
magának, ahogyan őneki tetszik. Ha mindenki elkészült, akkor nincs más hátra, hogy felkészüljenek a
vevőkre. Ehhez készítsenek egy „kiadások, bevételek lapot” és egy „eladott és vásárolt” lapot. Ha mindenki
elkészült, akkor járják körbe a piacot.
Gyakorlat: Bolhapiac (60 perc)
Cél: Társadalmilag elfogadott értékek tisztázása, felelős döntés megtapasztalása.
Eszközigény: Petákok, papírok, csomagoló papír, magnó, zene
A játék menete:
Az előző foglalkozáson megkérjük a tagokat, hogy a következő alkalomra hozzanak olyan dolgokat, minimum
5 db-ot, ami szerintük fontos ahhoz, hogy boldoguljanak a mindennapi életben. Ami meghatározza azt, hogy
hogyan viselkednek, amiért tudnak küzdeni. A foglalkozáson bolhapiacot hozunk létre, s mindenki kiteríti a
portékáját, amit hozott. (Lapra felírva a dolgok) Mindenki kialakítja a portékák árait, ami darabonként 100
peták alatt nem lehet, de 500 petáknál drágább sem lehet. A csoportvezetők is visznek fogalmakat
(megbízhatóság, becsületesség, tisztelet, tudás, stb.) és ők is kialakítják áraikat. Ezután megindul a vásár!
Mindenki rendelkezik 2000 petákkal, és ezt úgy osztja be, ahogy tudja. Az árussal lehet alkudni, megfelelő
keretek között, és 30 perc áll rendelkezésre. Ezek után, mindenki készíthet egy mérleget, mit adott el, mit
vásárolt és mennyi pénze maradt. Ezt összeírja egy lapra és beadja a csoportvezetőknek, amit ők névtelenül
felolvasnak. Ezek után visszaadják a tagoknak.
– Az a mérleg, amit most hallotok, milyen emberről árulkodik?

– Hogyan gondolkodik ez az ember?
– Milyen előnyei és hátrányai lehetnek ennek a gondolkodásnak?
Miután mindenki visszakapta a saját mérlegét:
– Volt-e olyan dolog, amit meg akartál vásárolni, de lemaradtál róla?

– Küzdöttél-e, valamelyik fogalomért?
– Válaszd ki azt a fogalmat, amelyik nagyon fontos a mindenapjaidban, és egy olyat, amit szeretnél, hogy
fontos legyen!
– Mi az, ami senkinek sem kellett? Miért? Milyen következményekkel járhat ez egy közösségre, országra?

– Ne erőszak döntsön, hogy ki mit tud megvenni!
– A csoportvezetők nagyon sok társadalmilag elfogadott értékfogalmat vigyenek be.
– Társadalmilag is elfogadott értékek tisztázódnak, és ezek preferálását segítő viselkedések előtérbe kerülnek.
Gyakorlat: Beszéljük át! (40 perc)
Cél: A tagok kommunikációja, indulati kontrollja fejlődik. A döntéseiket, életstratégiájukat befolyásoló

értékeik tartalmai, és következményei tisztázódnak. Dinamikailag támogatjuk a csoportnorma alakulását.
Eszköz igény:
Különböző hangulatokat megjelenítő rajzfigurák, tárgyakat, épületeket, háztartási eszközöket, fogalmakat

ábrázoló képek. (pl.: Tévé, MP3 lejátszó, iskola, kocsma, barátok, ház, templom, munka, sport, egészség,
szülők, szoba, ágy, fotel, autó, pénz, porszívó, konyha, élelem, ital, kábító szer, természet stb.). Papír, toll.
Játék menete:
Elővesszük a korábban elkészített „Jó helyet”. Ha ezt a játékot nem játszottuk, akkor a képeket kirakjuk. A
csoporttagok megnézik a képeket. Csomagolópapírból kialakítunk a földön egy helyet, ahová a képeket
elrendezhetik. Megkérjük őket, hogy válasszák ki a képekből azokat, amire mindenképpen szükségük lenne,
és rendezzék ezt el a csomagolópapíron. Az egész csoport egy teret rendez be, ezért olyan dolgok kerülnek
rá, amibe mindenki beleegyezik. Megnézzük, hogy mivel vették körül magukat, és ezekről a dolgokról
indítunk beszélgetést. Állítsák sorrendbe a meghatározott fontos dolgokat! (valójában értékeket)
– Milyen fontos dolgokkal vették magukat körül?

– Van-e közös a sorrendekben? Van-e olyan, aminek nehéz volt a sorrendjét eldönteni?
– Mit értenek a felsorolt dolgok alatt? Beszéljük át egyenként őket. Hozhatnak élményeket is az életükből, ahol
ezeknek a fontosságát megtapasztalták.
– Van-e olyan kép, amit senki nem választott? Miért?
Feldolgozó kérdések az együttműködésre:
– Hogyan döntöttek arról, hogy mi kerüljön a csomagolópapírra?

– Milyen stratégiával próbálták meggyőzni a többieket, az általuk választott dolgok fontosságáról?
– Figyelembe vették-e egymás érdekeit, érveit?
– Van-e akinek lemaradt a csomagoló papírról a számára fontos dolog? Hogyan érinti ez őt?
Mire érdemes figyelni a játék során?
– Ha a tárgyat határozzák meg fontosnak, akkor kérdezzünk rá, hogy mit jelent az neki. pl. egy autó, lehet hogy
a népszerűség miatt fontos, de lehet, hogy a családját tudja vele orvoshoz vinni, vagy lehet, hogy az erő,
hatalom jele stb. Ezeket az értékeket kell rangsoroltatni vele.
– Ne mondjuk ki, hogy érték rangsorról van szó. Az érték szó hallatán, könnyen lehet asszociálni a társadalmilag
elvárt értékekre, és nem cél, hogy nekünk akarjanak megfelelni a beszélgetés során.
– Nagyon fontos, hogy bármit mondanak a tagok, ne minősítsük azt. Értékek esetében ezt nem könnyű
betartani, ezért is hangsúlyozzuk ezt. A tartalmát igyekezzünk megbeszélni, hogy mit értenek rajta.
– Lehet, hogy elvont fogalmakról nehéz a tagoknak beszélni, ebben az esetben kössük szituációhoz, és arról
beszéljünk.
– Ha indulatosan beszélnének egymással, mert eltér a véleményük, akkor blokkoljuk őket, és foglaljuk össze az
eltérő gondolatokat, és ajánljuk meg további megbeszélésre, motiválva a többiek véleményének
kinyilvánítását is.
– A tagok kommunikációs hatékonysága fejlődik.

– Megtanulják elfogadni az eltérő nézeteket.
– Megtanulják megérteni a másik álláspontját és megértik, hogy több vélemény létezik, másoknak más a
fontos.
– Érték tisztázás. Pontosabban megértik a saját döntéseik hátterében húzódó értékeket.
Gyakorlat: Megtennéd? (30 perc)
Cél: Érték tisztázás, önkontroll fejlesztése. A választott értékek megjelenésének tudatosítása konkrét
szituációban. Decentrálás megtapasztalása.
Eszköz igény: Szerep lapok
Játék menete:
Minden jelenethez 2 főt kérünk.(„A és „B” szereplő). Az egyik fél bajban van, a másiknak el kell dönteni, hogy
mit tesz, és indokolnia kell a döntését. Mindig az „A” szereplő kezdi a jelenetet.
Szereplapok:
1. a) Egy diszkóban vagytok, te nagyon szeretnél megismerkedni egy lánnyal, de nincs nálad pénz, hogy meghívd
egy italra.
b) Egy diszkóban vagytok, a barátodnak nincs pénze, hogy meghívjon egy lányt, aki nagyon tetszik neki.
Neked viszont csak annyi pénzed van, amit a szüleidtől kaptál, hogy vegyél belőle nekik gyógyszert.
2. a) Hetek óta jársz délutánonként kondi terembe, már szépen látszik az izmaidon az eredménye. Nem
szeretnéd megszakítani az edzéseidet. Azonban egy hétig minden nap neked kell vigyázni a kistesódra, a
családból senki nem tudja átvenni.
b) A barátodra egész héten rá van bízva a kistesója, azonban ő szeretne edzésre járni délutánonként. Te azon
a héten ünnepeled a barátnőddel az évfordulótokat.
3. a) Nagyon szeretnél egy arany ékszert, de nincs rá pénzed.

b) Tudsz egy tuti munkát, ami jól fizet. Aki neked szólt, azt mondta, hogy nem teljesen tiszta, de nem lehet
vele lebukni.
– Milyen volt játszani? Mennyire volt közeli, vagy távoli a szerep, szituáció?
– Milyen érzés, hogy visszautasítottak/segítettek?
– Mi alapján hoztad meg a döntésedet, hogy mit fogsz csinálni?
– Mi a következménye a döntésednek? Tudod-e vállalni?
– A többiek hogyan vélekednek a jelenetről, ők hogyan döntöttek volna?
– Mivel vagy elégedett a szereplésed kapcsán?
– A többieknek mi tetszett a szereplőkben a jelenet kapcsán? Megerősítések adása. Ha egymásnak nem tudnak
mondani, a csoportvezető mindenképpen adjon visszajelzést!
Mire érdemes figyelni?

– Ha játszanak a tagok, akkor a jelenet legyen mindig egy „színpadon”, ne csoporttérben (a székek által
körbevett térben). Jelöljük ki a terem egy sarkát „színpadnak”, ahonnan vissza lehet térni a „biztonságos”
térbe, ahol a tag mindig saját maga, a szerepet pedig kinn tudja hagyni.
– Ha nem indul be a jelenet, akkor szereplőként a csoportvezető beléphet, hogy kialakuljon a szituáció.
– Mindig először a szerepléssel járó élményt hagyjuk kibeszélni, mert izgulhatnak, zavarban lehetnek, vagy a
szituációhoz kapcsolódhatnak érzelmek. Ezt fontos kimondani.
– Amíg a játékosok szerephelyzetben vannak, addig ne üljenek vissza a körbe. Amikor viszont arra kapnak
visszajelzést, hogy miben voltak ügyesek a játékban, akkor már hívjuk vissza őket, hisz az már nem a
szerepnek, hanem a tagoknak szól.
– Ha van olyan nagyon látványos ellentmondás az előző feladatban megjelenő érték felfogás, és a jelenetben
kidomborodó érték között, akkor ezt lehet visszajelezni.
– Konfrontálható a döntés és következménye is, abból a célból, hogy tovább tudják gondolni.
– Aki kimarad a játékból, mert nem jut neki szerep, az lesz a fő megfigyelő. Mondjuk el neki, vagy nekik, hogy
az ő véleményük különösen fontos lesz. Figyeljenek jól, mert külső megfigyelői „főszerepük” van.
Semmiképpen ne érezzék úgy, hogy nincs szerepük a játékban, vagy, hogy kimaradtak.
– Képesek pontosabban megérteni egymás álláspontját.

– Megtanulják, kezelni a segítséget és visszautasítást.
– Kommunikációs együttműködési készség fejlődik.
– Érték tisztázás.
Gyakorlat: Filmes játék: (50 perc)
Cél: Felelősség, érzelmek felismerése, szerepe az életünkben, döntéseinkben
Eszközigény: Helyzetlapok
Játék menete:
Híres filmek, vagy történetek döntési helyzeteit adjuk meg. A csoporttagoknak le kell játszani a jelenetet, és a
döntési ponton megállni. A többiek, akik nem játszanak, elmondják, ők mit tennének. Mit gondolnak, a
döntésük eredményeként, hogyan éreznék magukat a szereplők. Ha mindenki elmondta, akinek volt ötlete,
akkor a szereplők is választanak egy befejezést, és azzal játsszák le.
Helyzetlapok:
1. jelenet: Véres gyémánt
Szereplők: Leonárdo és az apa
Leonardo Di Caprio megismerkedik egy családdal, akik a gyémánt bányában dolgoznak, napi 16 órát és
rendkívül keveset keresnek. A lakóhelyükön is, és a bányában is állandó fenyegetettségben élnek.
Mindennaposak a fegyveres támadások. A családfő arra kéri Leonardot, hogy mentse ki onnan a fiát. Másnap
indul egy repülőgép, ami Amerikába megy, azonban már csak egy hely van benne. Leonardo élete is
veszélyben van.
2. jelenet: Barátok közt

Szereplők: Géza és Apus
Géza vett egy motort, aminek a fenntartása nem olcsó, ráadásul egy alkatrészt muszáj kicserélni, hogy
használni lehessen egyáltalán. Géza kifigyeli, hogy Apus kártyán sok pénzt nyert, és azt eldugta a könyvek
közé, hogy Magdi néni se tudjon róla. Géza tudja, hogy Apus nagy álma egy plazmatévé, és arra gyűjt. Próbál
hát pénzt kölcsön kérni, és munkát is vállalna, de se a Rózsába nem veszik fel, se Miklós nem ad neki munkát.
Csak az Apus pénze marad…
3. jelenet: NCIS
Szereplők: Doki és Gibs
Doki egykori szerelmét látja viszont a boncasztalon, feltolulnak benne a romantikus emlékek. Az ügy, ami
miatt a nő odakerült, rendkívüli jelentőséggel bír nemzetbiztonsági szempontból. Gibs fel is hívja Doki
figyelmét, hogy minden apró részlet fontos lehet, és hogy mindent adjon oda Abby-nek, hogy minél
hamarabb kiderüljenek az ügy részletei. Doki egy terhelő bizonyítékot talál a nő gyomrában, ami
bemocskolná a nevét a halála után.
4. jelenet: Jó barátok
Szereplők: Monica és Chandler
Rachel és Monica és Phoebe lány bulit terveznek, egy olyan bárba, ahol Monica régi szerelme törzsvendég.
Chandler az esküvő előtt kikötötte, hogy Monica nem mehet abba a bárba, ha összeházasodnak. A lányok
ezért titokban tartják a partit. Chandler fáradtan és csalódottan ér haza munkából, és semmi másra nem
vágyik, mint, hogy egy nyugodt estét töltsön otthon Monicával.
– Milyen volt játszani, hogy érezték magukat a jelenetben?

– Mi alapján hozták meg a döntésüket?
– Mit gondolnak, mi lesz a döntés következménye?
– Milyen érzések lehetnek a szereplőkben a döntés után?
– Mit gondolnak, hogyan változik a szereplők viszonya a döntés után?
– Akik a szerepet játszották, hogyan élték meg a szerepet?
– Befolyásolta-e őket, hogy a többiek hogyan döntöttek?
– Miben voltak ügyesek a játék során? (ötletek, színészi teljesítmény, okos vélemények, humor stb.)
– Ha nem ismerik a filmet, akkor csak éljék bele magukat a helyzetbe.

– Lehet, hogy nehéz kitalálni, vagy jó ponton megállítani a jelenetet. Amíg a párok dolgoznak a felkészülésen,
többször ajánljuk fel segítséget.
– Egy helyzet több döntési és viselkedési alternatíváit próbálhatják ki, és megismerik ezek következményeit.
– Összekapcsolják, a döntést és a következtében kialakult érzelmeket, és emberi viszonyok alakulását.
Gyakorlat: Letartóztatottak (50 perc)
Cél: Asszertivitás, értéktisztázás, kommunikáció, döntési stratégiák
Eszközigény: A történet, papír, toll

Történet:
- Két gyanúsítottat letartóztatnak és egymástól elkülönítenek. Az ügyész biztos abban, hogy ők követték el a
bűntényt, de nincs elég bizonyítéka a vádemeléshez. Közli mindkét fogvatartottal, hogy két lehetőségük van:
vagy beismerik a bűntényt, amit a rendőrség szerint biztosan ők követtek el, vagy nem.
- Ha mindketten beismerik a tettet, perbe fogják őket, de az ügyész nem a legmagasabb büntetés kiszabását
kéri rájuk.
- Ha csak az egyikük vall, akkor ő a legkisebb büntetéssel megússza, mert segítette az eljárást, a másik viszont a
legmagasabb büntetést kapja.
- Ha egyikük sem tesz beismerő vallomást, akkor más bűncselekmény, pl. rablás, vagy tiltott fegyvertartás
miatt fogják őket vád alá helyezni. Ennek a kimenetele bizonytalan, de az biztos, hogy büntetést kapnak.
A játék menete:
A csoportvezető ismerteti a történetet, majd kér a csoportból két embert, akik a két letartóztatott szerepét
kapják. A két letartóztatott mellé a többi csoporttagból egy-egy támogató csoport alakul. A két letartóztatott
és csapata külön vonulnak és kapnak 10 percet, hogy megbeszéljék milyen stratégiát választank. Ezt követően
a két elítélt kap szót, a többieknek csendben hallgatni kell őket. Elmondják, hogy hogyan döntött a csapatuk
és miért. Amennyiben ez ellenkezik a másik csapat érdekeivel, akkor lehetőségük van meggyőzni egymást a
saját álláspontjukról. Az érvelést követően a csapattársak is megszólalhatnak, elmondhatják a kialakult
helyzettel kapcsolatos véleményeiket, gondolataikat, érvelhetnek a saját álláspontjuk mellett. Ez után a két
csapat félrevonulva meghozza végső döntését, és azt egy papírra rögzíti. Végül a csoportvezető a két papírról
ismerteti a két csapat végső döntését, és ez alapján kihirdeti a lehetséges kimenetet.
– Hogyan érezték magukat a játék során?

– Mennyire érzik igazságosnak a döntést?
– Milyen fordulópontjai voltak a csapat megbeszéléseinek?
– Változott-e az első véleményük. Ha igen/nem, akkor miért?
– Mi alapján hozták meg a döntésüket?
– Figyelembe vették-e a másik csapat érdekeit is, vagy csak a magukéra figyeltek?
– Milyen érzelmek kísérték a a döntést és az érvelést?
– Ezt a játékot akkor vigyük be, ha a csoportban erős az összetartás és eléggé érettek az erős feszültég
elviselésére. A feladat, a kimenetele miatt elég nehéz, hiszen nincs olyan megoldás, ami maradéktalanul
„happy end” lenne. Azonban éppen attól tanulságos, hogy érzelmileg erősen bevonódnak a tagok.
– Figyeljünk arra, hogy valóban megértsék a szabályokat.
– A döntés nehézségeinek megtapasztalása

– A konfliktusmegoldó készség, kommunikációs hatékonyság gyakorlása.
KÉPESSÉGFEJLESZTŐ JÁTÉKOK I.
Gyakorlat: Az ötödik te magad légy (30 perc)
Cél: A szerepeink értelmezése, viselkedésszabályozás, kommunikációfejlesztés
Eszközigény: Minden tagnak 5 db papírból kivágott emberfigura, színes ceruza, toll
A játék menete:
A bábuk egy-egy szerepet képviselnek, amelyeket fel kell ruházni jellemzőkkel (fel is lehet őket öltöztetni is).
A papír bábba beleírják, vagy esetleg az öltözékkel szimbolizálják, az adott szerep jellemzőit. A szerepek:
Szerelmes/társ, diák/tanuló, gyermek, barát, és az ötödik ő maga.
A játék végén mindenki bemutatja a babáit.
– Hogy tetszett a feladat?

– Milyen hasonlóságok és különbségek vannak az azonos szerepű bábuk között? Mitől származnak ezek a
hasonlóságok, illetve különbségek?
– Mi alapján határozták meg ezeket a jellemzőket?
– Tudnak-e valamelyikkel azonosulni?
Játék: Hol a helyem? (90 perc)
Cél: Kapcsolati készségfejlesztés. Viselkedési jártasságok fejlesztése.
Eszköz igény: Nincs eszköz igénye.
A játék menete: Határozzunk meg helyszíneket, ahol a csoporttagoknak el kell helyezkedniük, ahogyan és
ahol azon a helyszínen elhelyeznék magukat. Kiléphetnek a helyükről egyenként, és megnézhetik a többieket,
és saját magukat is (az egyik csoportvezető beáll a helyére, épp úgy, ahogyan ő ott volt). Adhatnak címet,
vagy kiemelhetnek valamit, ami nekik érdekes önmagukkal és a többiekkel kapcsolatban. Fényképezzük le a
helyszíneket.
A helyszínekhez kapcsoljunk szituációt. A szituációkat játsszák le!
Ajánlott helyszínek és szituációk:
1. Helyszín: Diszkó
Diszkóhoz kapcsolódó szituációk:
― Most érkeztél meg a diszkóba, és a pultnál egy srác, nem szándékosan, leöntött.
― Egy heves szóváltás után verekedés tört ki, éppen a te asztalod mellett. A kidobó azt hiszi, te is benne voltál,
és most téged is ki akar dobni.
2. Helyszín: Iskola
Iskolához kapcsolódó szituációk:
― Balhé volt a suliban, éppen a te osztályodban, de te nem voltál benne. Az igazgató tévedésből téged is
kirúgással fenyeget. Éppen szakmaszerzés előtt állsz.
― A tanár kihív felelni, te nem tudod az anyagot. A tanár gúnyos megjegyzést tesz rád
3. Helyszín: baráti társaságában
Baráti társasághoz kapcsolódó szituációk:
― A legjobb barátod pénzzel vágott át, két hét múlva összetalálkozol vele az úton.
― A barátodnak felajánlottak egy jó pénzkereseti lehetőséget, azonban nem tiszta munka. Dumálni akar veled
erről.
― A barátod / barátnőd arra kér, hogy menj ki vele Hollandiába, drogot csempészni. Ha együtt mentek nem
olyan feltűnő.
5. Helyszín: Otthon
Az otthonhoz kapcsolódó szituációk:
Anyukád még mindig meg akarja mondani, hogy mikor érj haza.
Lehet egyéb helyszín, ami a fiatalok korábbi elmondásaiból tanulságos lehet.
6. Hogyan érezték magukat a játék során?

7. Melyik helyszín volt a legkellemesebb, és melyik a legkellemetlenebb? Miért?
8. Mennyire elégedettek a helyükkel a különböző helyszíneken?
9. Szerintük minek köszönhetik a helyüket a különböző helyszíneken?
10. Hogyan érzik, tehetnek valamit a kedvezőbb helyzet megteremtésére, vagy a kedvező megtartására? Mi az ő
szerepük ebben?
11. A jelenetekben adott megoldások mennyire vannak összhangban az állóképben kifejezett jellemzőkkel? (akár
az előző játék bábjával)
12. Megoldást jelentett-e, a szituációban választott viselkedés bármire? (Megoldódott-e a helyzet, neki jó
pozíciója maradt az adott közösségben stb.)
13. A szituáció többi szereplője hogyan érezte megát?
Mire érdemes figyelni?
– Ha nincs bátorságuk az elején testtartással kifejezni magukat, vagy nincs ötletük, nem értik meg, akkor a
csoportvezető saját példáján bemutathatja, hogy ő hol, hogyan helyezné el magát. Ha a csoportvezető is
részt vesz a bemutatás vagy példák szintjén a játékban, akkor az felbátoríthatja a tagokat. Azonban arra
érdemes figyelni, hogy önismereti hozamú játékokban ne vegyünk részt, mert felhozhat olyan élményt,
aminek a feldolgozására nincs mód, viszont elvonja a figyelmünket, a tagokról.
– Ha valaki kívülről megnézi a képet, akkor figyeljünk, hogy mondjon valamit, ami számára érdekes, vagy adjon
címet. Ez a visszajelzés, tanulság a többieknek, és önmaguknak is, és segít abban, hogy tömören a lényeget
fogalmazzák meg arról, amit látnak. Figyeljünk arra is, hogy ne legyen bántó, amit mondanak. Ha bántóan
hangzik el, akkor fordítsuk át úgy, hogy a véleményalkotóról szóljon, és ne arról, akiről elhangzott.
– Ha valamelyik helyszín nehéz, érzelmileg erősen érintett valamelyik tag benne, akkor adjunk lehetőséget
kilépni a feladatból, vagy adjunk lehetőséget kimondani ott a helyzetben, hogy mit él meg. Adjunk
lehetőséget, hogy valamelyik erősségére építve változtatni tudjon. Lehet, hogy ebben a többiek is tudnak
segíteni.
– Egymás jobb megismerése.

– Kívülről „objektív” képet láthat magáról, és megismerhet eltérő helyzetű kortársakat. Mintákat kap,
decentrálást tanul.
– Kaphat visszajelzést önmagára, mások hogyan látják az ő viselkedését.
– Megtapasztalhatja, milyen befolyása van a különböző szerepeiben a pozíciója kialakításában.
Gyakorlat: Az én történetem (50 perc)
Cél: A megtörtént konfliktus helyzet elemzése, más viselkedési alternatívák megismerése, mint amit a
csoporttag alkalmazott.
Eszközigény: —
Játék menete:
3-4 fős csoportokba rendeződnek a tagok, és mindenki elmond egy olyan konfliktushelyzetet, ami vele
megtörtént. A kiscsoportban kiválasztják, hogy kinek a történetét játsszák el. Akinek a történetét
kiválasztották, ő lesz a rendező, a többiek a színészek. Mindenkit úgy rendez meg, ahogyan az eredeti
történetben volt. Úgy mozogjanak, beszéljenek, reagáljanak, mint a valódi helyzetben történt. A jelenetet
lejátszzák, de megállítják a konfliktus végkifejlete előtt, vagyis a nézőknek nem derül ki, hogy a történet
hozója mit tett. Ezt ők találhatják ki, és több féle megoldással megnézhetik a végét.
– Hogyan érezték magukat a játék során?

– Megoldást jelentett-e a szituációban választott viselkedés bármire? (Megoldódott-e a helyzet, neki jó
pozíciója maradt az adott közösségben stb.)
– A szituáció többi szereplője hogyan érezte megát?
– Melyik megoldás tűnik a legsikeresebbnek? Miben különbözik, vagy hasonlít ez a valódi történet
megoldásától?
– A valódi helyzetben, hogyan alakult a szereplők későbbi viszonya? Itt, most, mit gondolunk, hogy alakulna?
– Mivel saját történettel dolgozunk, a játék során vigyázzunk arra, hogy ne bántsák meg a többiek a
történethozót.
– Erősítsük, hogy felismerjék a viselkedés rájuk, és másokra gyakorolt hatását, a megjelenő érzelmeket, és,
hogy milyen kimenetele volt a helyzetnek a probléma megoldását tekintve.
– Egymás jobb megismerése.

– Kívülről „objektív” képet láthat magáról, és megismerhet eltérő helyzetű kortársakat. Mintákat kap,
decentrálást tanul.
– Kaphat visszajelzést önmagára, mások hogyan látják az ő viselkedését.
Gyakorlat: Mindennapi konfliktusok (Mónika - Joshi Bharat Show) (60 perc)
Cél: Problémamegoldó stratégia elemeinek begyakorlása. Alternatív konfliktusmegoldás megtapasztalása.

Eszközigény: Mikrofon, video kamera, székek, papírlapok, szereplap, megfigyelő lap
Játék menete:
Közösen kitalálunk egy olyan szituációt, ami akár a Mónika show-ban is elhangozhatna. Két személy közötti
konfliktusról legyen szó. Ezek után kialakítjuk a show helyszínét. Szereplőket választunk. (konfliktusban lévő
felek, biztonsági őrök, Mónika vagy Joshi Bharat) Mónika vagy Joshi Bharat szerepében mindenki
kipróbálhatja magát. A fő feladata, hogy közvetítsen a két fél között, segítse őket abban, hogy megértsék
egymást. Akik nem szerepelnek a játékban, ők elemzik és lejegyzik a történteket. Megfigyelési szempontjaik:
Milyen érzésekkel ülnek ott a szereplők? Csökken vagy nő az indulat a szereplőkben? Milyen jelei vannak
annak, hogy figyelnek egymásra, vagy nem figyelnek egymásra? Mi a végeredménye a beszélgetésnek?
– Hogyan érezték magukat a szerepükben?

– Milyen forduló pontjai voltak a konfliktusnak?
– Hogyan igyekezett közvetíteni Joshi/Mónika?
– Milyen volt kívülről Joshi/Mónika viselkedése?
– Sikerült-e felismerni, hogy mi a probléma?
– Melyek voltak azok a kommunikációs eszközök, amelyek jól estek, segítették a szereplőket? (mosoly,
érdeklődés stb.)
– Könnyebb, vagy nehezebb, kívülállóként megoldani egy konfliktust, mint ha te vagy a helyzet főszereplője?
– Lehetőleg Joshi/Mónika-nak legyenek segítői, kérhessen külső segítséget akár a csoport vezetőjétől is, hogy
sikeresen közvetíthessen.
– Ne engedjük eldurvulni a helyzetet, akkor meg kell állítani a szituációt, és elemezni a történéseket.
– Mindenképpen gyűjtsük össze, hogy milyen a jó közvetítői viselkedés, ami hozzájárul a konfliktus konstruktív
megoldásához.
Várható eredmények:
– Győztes-vesztes konfliktusmegoldás helyett egy másik alternatíva megtapasztalása, elsajátítása.
KÉPESSÉGFEJLESZTŐ JÁTÉKOK II.
Gyakorlat: Emebrek körülöttem (40 perc)
Cél: Kapcsolati hálló feltérképezése,
Eszközigény: —
Játék mente:
Előveszünk néhány doboz színes gyurmát, mindenki kiválasztja azt a színt, ami őt jelöli, majd végig gondolja,
hogy a céljaihoz kiktől kérhet segítséget. Igyekezzünk széles körben végig gondoltatni, hogy kik jöhetnek
szóba. Mindenkinek adjanak egy színt, ami kifejezi a viszonyukat, és helyezzék el őket “maguk” körül. A
távolság is jelzi azt a viszonyt, ami köztük van. Mindenki mutassa be a maga szociális hálóját. Próbáljanak meg
egy-egy ember szemszögéből valami pozitívumot mondani magukra, amit az adott személy gondolhat róluk.
Ezt követően játsszanak le egy helyzetet, amikor kénekr valamit a kiválasztott személytől. Válasszanak ki a
csoporttagok közül egy embert, és mutassák meg neki, hogy az, akitől kérni szeretnének, az hány éves,
milyen testalkatú, hogyan áll, hogyan beszél, milyen a stílusa stb. Ezután , miután szerepbe helyezték a társat,
játsszák le a sziutációt, amiben a kérés a fő motívum. Elemezzük a szituációt.
Feldolgozási szempontok:
– Kinek, miben tudnak támogatást nyújtani?

– Milyen viselkedésük miatt gondolkodhatnak róluk így-vagy úgy az emberek. Ha sok jót tudnak mondani róluk,
akkor, az miből adódik, ha nem, akkor annak mi az oka?
– Milyen tanulságai voltak a szituációknak?
– Miben volt ügyes a feladat sorén? (visszajelzések, gyurmafigurák készítése stb.)
– Igyekezzünk minél több támogató figurát összegyűjteni! Lehet rég nem látott rokon, egy tanár. Minél több
helyzetet felidéztetünk, annál több jön össze.
– Feltérképezik a segítő hálójukat.

– Megtanulják a segítségkérés hatékony módját.
– Magabiztosabbak lesznek.
Gyakorlat: Csoport szociometria
Cél: megerősítések kapása, a csoportban betöltött hely felismerése, a fejlődése felismerése
Eszközigény: —
Játék menete:
A „főszereplő” köré álljanak be a többiek – a főszereplő becsukott szemmel várja, míg elhelyezkednek. A
távolság, és a testtartás, érintés, jelezze a viszonyukat. Ha mindenki elhelyezkedett, kérdezzük meg a
főszereplőt, hogy mit gondol, ki hol áll. Majd engedjük szétnézni. Bárkit megkérdezhet, hogy miért áll éppen
ott.
Feldolgozás kérdései:
– Ilyen elhelyezkedésre gondoltál, vagy másra?

– Miért gondoltad, hogy közelebb/távolabb fognak ellni?
– Mit gondolsz, minek köszönheted, hogy ilyen helyed van a csoportban?
– Tudod-e használni ezt a tapasztalatot a csoporton kívül is?
– Mindenki kapjon visszajelzést, és mindenki kapjon pozitív visszajelzést is.

– Akkor válik igazán beépíthetővé a visszajelzés tapasztalata, ha tudják valami konkrét élményhez kötni. Pl.:
„Azért állok ilyen közel, mert segítőkésznek tartalak. Amikor majdnem leestem a székről, te elkaptál engem.”
Gyakorlat: „Töltsd meg a hátizsákod egy életre” – játék (60 perc)
A játék célja: hogy a fiatalok a mindennapi életből jól ismert és sokszor első látásra helyesnek tűnő
vélekedéseket, elterjedt „mondásokat” elemezve észrevegyék az ilyen ártatlannak vagy helyesnek tűnő
dolgokban rejlő csapdát, amelyből esetenként deviáns magatartásformák, normaszegés következhet.
Amikor esetleg tiltakozva védekeznek, hogy ezt csak úgy mondják, de nem cselekszenek úgy, ahogy a boríték
belsejében le van írva, akkor rá lehet mutatni, hogy ez sokszor a pozitív tartalmú mondatoknál is így van, azaz
a gyakran hangoztatott vélemények az egészséges életmódról, pozitív hozzáállásról önmagában kevés, fontos
azokkal összhangban is cselekedni.
A játék hasznos, mert minden eleme önálló állásfoglalásra, vitára, véleményalkotásra késztet.
Eszközök:
Állítások 15 x gyerekek száma; zacskók - ahány gyerek; tacepao, filc
A játék menete:
A terem különböző pontjain nagy borítékokban elhelyezzük a becsomagolt állítást - mindegyikből annyi
példányt, ahány gyerek részt vesz a játékban. A gyerekek feladata, hogy „szerelkezzenek fel néhány állítással
az életre” mind olvassák el, és válasszanak ki hatot, amit eltehetnek a saját zacskójukba (ez szimbolizálja az
életre szóló hátizsákot)- ki kell hangsúlyozni, hogy még ne nyissák ki az állítások belsejét. A választás
csendben történjen, egymás befolyásolása vagy zavarása nélkül. 10 perc után felszólítjuk a csoportot, hogy
fejezzék be a válogatást, úgyis jobb, ha a megérzéseikre hallgatnak, nem pedig hosszasan gondolkodnak.
Majd mindenki kiborítja a maga zsákját, és összeszámoljuk, melyik állítást hányan választották - megállapítjuk
melyek a legnépszerűbb állítások, mi az, amit senki sem választott. Felszólítjuk a gyerekeket, hogy nyissák ki
állításukat, és olvassák el a benne lévő mondatokat.
A csoport vezetője elmondja, hogy a mindennapi életből jól ismert, és sokszor első látásra helyesnek tűnő
vélekedések, elterjedt „mondások” mögött gyakran olyasmi rejtőzik, amiből esetenként hibás lépések
következhetnek.
A következő kérdésekkel indítjuk el a beszélgetést, esetleg vitát:
- A játék tanulsága szerint , melyek azok a gyakran hallható vélemények, amelyek (jó szándékuk ellenére)
negatív cselekedetekre ösztönözhetnek? Akinél van ilyen állítás, fel is olvashatja, ha akarja
- Adjanak hangot meglepetésüknek vagy egyet nem értésüknek, ha valamelyik állításból úgy érzik, hogy nem
következik az, ami a kifejtésben olvasható
- Mivel indokolják döntésüket azok, akik a leggyakrabban választott állításokat választották?
Ezután mindenki kap egy listát, amin szerepel az összes állítás, és az azokból következő mondatok is rajta
vannak. Válasszák ki azt a HÁRMAT, amit így, a vita után és a következtetések ismeretében becsomagolnának
maguknak az életre. Aki akar, beszámolhat róla, elmondhatja, hogy mit változtatott az eredeti választásához
képest.
A becsomagolt állításokat a gyerekektől visszakérjük, de ez a lista, az összes állítással marad náluk - ezt már
valóban elviszik útravalóul az életbe.
Állítások a „TÖLTSD MEG A HÁTIZSÁKOD EGY ÉLETRE”-hez
1) TUDOK NEMET MONDANI

Elégedett vagyok magammal, ellen tudok állni a csábításnak.
A saját véleményemhez tartom magam, még ha többen is vannak ellenem.
2) SZERETNÉM, HA MINDENKINEK A KEDVÉRE TEHETNÉK

Így ha nem egyezek valamivel, nem mondom el a véleményemet, elfogadom mások döntését. Ezek a dolgok
aztán ott kavarognak a fejemben és feszült vagyok, néha alig tudok elaludni.
3) KÉPES LEGYEK A KONFLIKTUSAIM MEGOLDÁSÁRA

Egészségesebb, ha a problémákat őszinte beszélgetéssel próbálom megoldani, nem pedig elkendőzöm avval,
hogy magamban rágódok rajtuk, vagy szerekhez nyúlok, hogy enyhítsék a feszültséget.
Problémáim megoldásához vagy a feszültségek elviseléséhez nincs szükségem senkire és semmire.
4) MINDIG KERÜLÖM A VITÁT

Saját véleményem gyakran elhallgatom, vágyaimat elfojtom.
Depressziós vagy beteg leszek (migrén, gyomorfájás).
Elszigetelődöm, és nem vagyok őszinte.
5) TUDNI AKAROM, HOGY MIÉRT ÉLEK

Van értelme az életemnek, ha van valaki vagy valami, amiért érdemes élnem.
Van életcélom, és azért képes vagyok küzdeni
6) SZERETNÉM TELJESEN ÁTÉLNI A SZÉP ÉS KELLEMES ÉRZÉSEKET, DE A SZOMORÚAKAT ÉS A

KELLEMETLENEKET IS
Ebben az esetben bánatomat nem kell elrejtenem.
Tudok felhőtlenül örülni az apró dolgoknak is.
Nem kell depresszió elleni szereket szednem, mert tudom, bánatomnak értelme van.
7) HA BOSSZÚSÁGOK ÉS CSALÓDÁSOK ÉRNEK, MEGPRÓBÁLOK JÓ KÉPET VÁGNI A DOLOGHOZ

Így nem látják valódi érzéseimet, azt hiszik, boldog vagyok.
Ez oda vezet, hogy gyakran érzem majd úgy, hogy "senki sem ért meg".
8) ÖRÜLÖK, HOGY NEM VAGYOK ÁTLAGEMBER

Megfelelően meg tudom ítélni saját magamat, megtaláltam belső egyensúlyomat, és nincs szükségem külső
támaszra.
Nincs igazán szükségem mások elismerésére, de arra sem, hogy ellenálljak a csoport nyomásának csak
dacoskodásból.
9) SZERETNÉK AZ EMBEREK NAGY TÖBBSÉGÉHEZ TARTOZNI

Másokhoz hasonlóan.
Így nem keltek túl nagy feltűnést, és nem kerülök heves összetűzésbe a többiek véleményével.
10) SEMMIRŐL SEM AKAROK LEMARADNI

Semmit sem tudok visszautasítani sajnálkozás nélkül.
Az élvezetekben néha elvesztem magam felett a kontrollt.
A vitákból sem maradok ki
A barátaim kedvéért gyakran olyan bulikban is részt veszek, amelyeket egyedül nem vállalnék be.
11) SZERETNÉM TELJESEN KIÉLVEZNI AZ ÉLETET

Minek érjem be a rosszabbal. Egyszer élek! Nem azért vagyok itt, hogy szenvedjek, ha vannak tárgyak, szerek,
amiktől szebb, vidámabb, boldogabb lehetek. Megérdemlem. Ha egy reklámból, vagy ismerősömtől valami jó
dologról hallok, azt én is kipróbálom.
12) SZERETNÉK VIDÁM LENNI

Így néha magamat is kinevethetem.
A humor egészséges és "ragályos”.
Ha van valamilyen szer, ami felvidít, amikor nem vagyok vidám, lehet hogy használnám.
13) A BARÁTI TALÁLKOZÓK NAGYON FONTOSAK SZÁMOMRA

Egészségesebb, ha a problémákat őszinte beszélgetéssel próbálom megoldani.
Jól tesszük, ha lazítunk, és teljesen kikapcsolódunk.
A barátaim azok az emberek az életemben, akikre mindig támaszkodhatom.
14) ÖNÁLLÓAN AKAROK DÖNTENI A MAGAM DOLGAIRÓL

A testemmel én rendelkezem - az én felelősségem mit teszek vele.
Az én dolgom, hogy mit csinálok, különben is, meg tudom ítélni, hol a határ.
Gyakorlat: Utak és jelzőtáblák
Cél: Jövőtervezés
Eszközigény: Papír, színesceruzák, festék, táblák, hurkapálca, ragasztó
Játék menete: Rajzolj a lap eléje egy embert, aki te leszel, és a lapon helyezz el egy másik embert, aki szintén
te leszel, olyan távolságban, hogy az az eltelt időt szimbolizálja. Addig menj előre az időben, ameddig tudsz és
ameddig akarsz. Nagyon fontos, hogy írd oda a téged ábrázoló figurák alá, hogy hány évesek abban az
állapotban. Ezek után rajzol meg egy életutat, mely az egyik embertől a másikig tart. Ezen az úton jelzőtáblák
segítségét használhatod fel, melyek segítenek téged. Válaszd ki azokat a táblákat – és te is gyárthasz újakat –
melyek úgy gondolod, hogy legfontosabbak lehetnek a számodra, hogy a felrajzolt utat és célokat el tudd
érni.
Táblák:
- Vigyázz, ne halgass másra!
- Ne tedd meg!
- Merj belevágni!
- Ezt jól csinálod!
- Kérdezz meg másokat!
- Biztos, hogy jót akar?
- Itt az ideje!
- Vágyom erre!
Miután lerajzoltás és a papírra táblákat is elhelyezték, beszélgetést indítunk meg, vagy megjelenítjük az egyes
életutakat és a táblákat is a csoporttagok személyesítik meg.
– Mit jelentenek az egyes állomások?

– Mit kell tenned ahhoz, hogy ezeket meg tudd valósítani?
– Kik segíthetnek ebben?
– Mi az első lépés, amit meg kell tenned?
Amire figyelni kell:
– Belátható időt ugorjanak a tagok

– Segítsük őket, hogy ki tudják fejezn magukat
– Legyen egy lépés amit megtesznek
Pozitív, társadalmilag elfogadott jövőkép
Gyakorlat: A jövőbe látó gömb
Cél: Jövőorientáció, célok, tervek kialakítása
Eszközigény: Egy üveggömb, gyertya, füstölő, hangulatvilágítás,
Játék menete: Egy varázsgömböt viszünk be a csoportba, amiben mindenki megláthatja a jövőjét, sőt képesek
lesznek arra is, hogy egymásnak jósoljanak, ha belenéznek ebbe a gömbbe. Ekkorra a tagok már jól ismerik
egymást, így irányulhatnak egymás felé. A tag választhat valakit, akitől azt kéri, hogy jósoljon neki, mit lát a
jövőbe látó gömbben. Vagy saját magának is jósolhat. A jóslatokhoz terveket készítünk, amihez konkrét
elhatározások, határidők tartoznak.
– Az a jövőkép, amit most felvázoltál vagy felvázoltak neked az mennyiben tér el jelenlegi életedtől?
– Mi a legközelebbi kis lépés, amit ennek megvalósítása érdekében meg fogsz tenni?
Mire érdemes figyelni:
Misztifikálni kell a helyzetet, hogy legyen egy kis hatása a tagokra. Hinni kell abban, hogy képesek
önmaguknak és másoknak is újat mondani, visszajelezni a jövőjükkel kapcsolatban.
Várható eredmény: Pozitív jövőkép kialakulás. Tervezés elindítása.
Gyakorlat: Angyaljáték (záró gyakorlat)

Eszközigény: Öntapadós jegyzettömb, íróeszköz, a csoport taglétszámának megfelelő színes „angyalszárny” és
ugyanannyi biztosítótű
A játék menete: A csoportvezető emlékezteti a résztvevőket, hogy ez az utolsó csoportfoglalkozás, és így

ebben a játékban a tagok szimbolikus ajándékot kaphatnak egymástól.
A tagok hátára színes papírból kivágott „angyalszárnyakat” rögzítünk biztosítótű segítségével.
Ezután a csoport tagjai minden társuknak külön – külön írhatnak valami emlékezeteset, vagy üzenetet, vagy
visszajelzést, akár név nélkül is.
Fontos, hogy szem előtt tartsák a tagok azt, hogy ajándékot adnak és próbáljanak örömet okozni társaiknak.
Fontos szempont lehet, hogy a csoporttagok figyeljenek arra, hogy a megajándékozásra váró társuknak olyat
próbáljanak adni, amire vágyik, vagy aminek örül, vagy ami fontos neki.
Ez után a kiosztott papírokra (amelyeknek öntapadós az egyik részük) mindenki elkezdi felírni szavak nélkül
egyenként az ajándékait, és egy-egy társához odalépve felragasztja a szárnyára.
A folyamat csendben, beszélgetés nélkül zajlik. Miután mindenki kiosztotta az ajándékait, a tagok
megnézhetik, hogy mit kaptak társaiktól. Ezután rövid beszélgetés történik.
- Melyik ajándékot érzed a legtalálóbbnak?

- Melyiknek örültél a legjobban?
- Mi az, amivel esetleg te megajándékoznád saját magadat és miért?
Eredmény:
 pozitív visszajelzés adása és kapása

 lelki megerősítés illetve emlék lehet a résztvevők számára
 a csoport pozitív lezárása

Hallgatói Mellékletek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Hallgatói Mellékletek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szakmai tapasztalataim I.

I. Pedagógiai szituáció, amelyben sikeres voltam

A szülők gyermekeikkel biztosítják az intézményes nevelésben részesülő gyermek népességcsoportot bármely

Szocio – ökonómiai státusz

II. Gyermekek szocioökonómiai státusza

I. Ismerjék meg egymás lapjain lévő pedagógiai szituációkat!

I. A csoport kultúrája (látens és manifeszt célok, viselkedések)

(SZOCIÁLIS CSOPORTMUNKA LEHETŐSÉGEI AZ ISKOLÁBAN)

II. A csoporttal végzett szociális munka fejlődése.

III. Gyermekcsoport értelmezése a pedagógus segítői tevékenységének

Szükségletcentrikusság: Ezzel a fogalommal azt a beállítódást szeretném érzékeltetni ami a pedagógus

Programtevékenység: Játékok, gyakorlatok, szituációk, témák tematikus rendbe és sorrendbe szedett

Csoportvezetői attitűdkészlet: Azoknak a viselkedésmódoknak az együttese melyek segítségével a csoport

IV. A csoportjelenségek értelmezési lehetőségei

1. A csoporton belül kialakult kommunikációs és interakciós minták

2. A csoportok vonzereje tagjai számára

B, Feladatra irányuló szerepek

V. Pedagógus mint csoportvezető

A célok máris körvonalazzák a pedagógus csoportvezető, mint animátor szerepét, viszont a

VI. A csoport fejlődési fázisai és az azzal járó pedagógusi feladatok

VII. A programtervkészítés általános modellje, készítésének folyamata, s néhány

VIII.. A csoportmunka tematikus összegzése

(általános feladatok a csoport tervezése, szervezése, lebonyolítása és lezárása során)

1. Az előkészítő szakasz feladatai:

2. Kezdeti szakasz feladatai:

A Bálint-csoportok gyakorlati kérdései. Szerk.: B. Luban - Plocza és H. H. Pickhauti

I. A lehetséges csoporttagok szükségletei mentén válasszon egy szociokulturális sajátosságot, melyet

I. A csoport szociokulturális sajátosságai és a játék gyakorlat összhangja. (1-5 skála)

Gyakorlat: Miért vagy itt?

Amire érdemes odafigyelni:

– Ne korlátozzuk a tagokat abban, hogy kimondják az érzéseiket. Ha kimondhatják a rosszérzésüket is a

– Kezdeti feszültség csökkenése.

Ráhangoló játék teniszlabdával (10 perc):

Eszköz igény: Egy teniszlabda

Gyakorlat: Kuki torony (30 perc)

Cél: közösségépítés, együttműködés, egymásra hangolódás, a munkamód megtapasztalása. A

Amire érdemes odafigyelni:

Ráhangoló játék: (15 perc)

Gyakorlat: Lakatlan sziget (45 perc)

Cél: Szabálytudat fejlesztése, közösségépítés, együttműködés, egymásra hangolódás, a munkamód

Feldolgozó kérdések az együttműködés, egyéni szerepvállalás, egyéni erősségek felismertetéséhez:

Ráhangoló játék: (10 perc)

Végül oda sétálunk a képekhez.

Gyakorlat: A sikeres ember (45 perc)

Cél: A csoport és egyéni célok meghatározása. Változási motiváció kialakítása.

Feldolgozó kérdések a számukra fontos dolgok tatalmának tudatosítására (értéktisztázás):

– Milyen közös vonások voltak abban, amit elmondtatok a sikeres emberről?

Amire érdemes odafigyelni:

– A fiatalok megtapasztalják a csoportban az elfogadó légkört.

Ráhangoló játék: (15 perc)

Gyakorlat: Profilkészítés (Profiler, Helyszínelők) (60 perc)

Csomagoló papír, filctoll, tollak, A/4-es papír, cellux

A megbeszélt célokat felírjuk egy csomagolópapírra. Ezeket tudjuk felhasználni a szerződéskötéshez.

– A felsorolt célok tükrében milyen jövő áll a figura előtt?

Amire érdemes odafigyelni:

Gyakorlat: Egy jó hely. (90 perc)

Különböző hangulatokat megjelenítő rajzfigurákat, tárgyakat, épületeket, háztartási eszközöket, fogalmakat

Feldolgozó kérdések a tagok számára fontos dolgok értelmezésére (értéktisztázás)

Amire érdemes odafigyelni:

– Megtapasztalják a sikeres együttműködés formáit.

TISZTÁZÁST ELŐSEGÍTŐ JÁTÉKOK

Gyakorlat: Ál-arc (20 perc)

Amire érdemes odafigyelni: