1. A pedagógia tudományos rendszere.

A nevelés fogalma, nevelés és szocializáció

kapcsolatrendszere. A nevelés és oktatás kapcsolatrendszere. A gyermekkép történeti
változásai.

A pedagógia tudományos rendszere:

• A pedagógia neveléstudományként értelmezhető.

• A nevelés elmélete és gyakorlata

• Legátfogóbb fogalma a nevelés

• A pedagógia tudományterületei

• A pedagógia határtudományai

• A pedagógia segédtudományai

A nevelés:

• A nevelés értékközvetítés, értékválasztásra való felkészítés.

• Legfőbb nevelési érték: a konstruktív életvezetés (társadalmilag hasznos és

individuálisan is eredményes).

• A nevelés tudatos, tervezett személyiségfejlesztés (intézményes nevelés).

• A nevelés társadalmi tevékenység, mely az erre az feladatra szakosodott intézményi

rendszerben folyik (közoktatás).

Az oktatás:

• Az oktatás a didaktika legátfogóbb fogalma.

• Az oktatás funkciója szerint a nevelés eszköze, vagyis nevelési célok realizálása

történik a műveltségi anyag feldolgozása révén.

• Az oktatás tevékenység szerint tanulás és tanítás egységeként értelmezhető.

• Az oktatáselmélet alapfogalmai:

- tanulás
 - tanítás

- ismeret>jártasság>készség (gyakorlás)

- képesség

- képzés

A szocializáció:

• A szocializáció latin eredetű szó, jelentése: „társadalmasítás”.

• Nevelésszociológiában az új nemzedékre vonatkoztatjuk a „társadalmasítás” kérdését.

• A szocializáció az emberi, társadalmi kultúra elsajátításának folyamata

• A szocializáció tartalma a társadalmi kultúra, melynek elemei:

➢ a társadalom érték- és normarendszere,

➢ a társadalom tapasztalati rendszere,
➢ a társadalom viselkedési rendszere.

Nevelés és szocializáció:

• A szocializáció általában spontán jellegű folyamat és a társadalom oldaláról közelíti a

személyiségfejlődés kérdéseit.

• A nevelés tudatosabb (gyakran tervezett) hatásrendszerekkel operál és az egyén

oldaláról közelíti a személyiségfejlődés kérdéseit.

• A két fogalom a gyakorlatban szoros kölcsönhatásban van egymással.

• A szocializáció fontos kiegészítője a perszonalizáció, mely az egyén

személyiségfejlődési folyamatait vizsgálja a társadalmi hasznosságuk szempontjából
(pszichológiai megközelítés).

• A nevelés és a szocializáció különféle színtereken történhet.

• Az elsődleges szocializáció fő színtere a család.

• Az elsődleges szocializáció további színterei:

o lakóhelyi környezet,
 o média,
o közművelődési intézmények,
o egyházak,
o ifjúsági kortárscsoportok.

• A szervezett („másodlagos”) szocializációs színtere a közoktatási rendszer.

Nevelés és oktatás:

• Nevelés és oktatás viszonya kifejezetten a szervezett szocializáció

intézményrendszerében merül fel fontos problémaként.

• A nevelés és az oktatás azonos fontosságú tevékenység az intézményes szocializáció

rendszerében.

• Mi a nevelés és az oktatás viszonya?

A gyermekkép történeti változásai:

• Spárta (Taügetosz Apotheai)

• A középkor gyermekfelfogása

• Comenius (1592-1670) a gyermekről

• Rousseau (1712-1778) gyermekszemlélete

• 19. század – a gyermeki lét, mint társadalmilag elismert fontos életszakasz

• 20. század első fele – reformpedagógiai mozgalmak

• 20. század második fele – gyermeki jogok, gyermeki emancipáció

2. Nevelési célok, nevelési értékek. A nevelési cél és érték fogalma, kapcsolata. A

nevelési célok hierarchiája, a nevelési érték tartalma. A bölcsőde és óvoda sajátos
nevelési céljai.
A nevelési cél fogalma
• A nevelési cél a felnövekvő gyermek személyiségében bekövetkező tervezett változás,
mely a nevelési folyamatban valósul meg.
• A nevelési cél funkciói:
➢ meghatározza a nevelés irányát,
➢ útmutatást ad a nevelési tevékenységnek,
➢ perspektívát jelent a nevelési folyamatban,
➢ meghatározza a nevelés tervezését, szervezését,
➢ segíti a nevelési módszerek, eszközök kiválasztását,
➢ támogatja az eredmény és a követelmények összevetését.

A nevelési célok hierarchiája:

• A nevelési célok strukturált rendszerben épülnek fel, amelyben meghatározzák a
magasabb szintű célok, az alacsonyabb szintű célok tartalmát.
• A célok hierarchikus rendszerének jellemzői:
➢ Az alacsonyabb szintű célok a magasabb szintű célok lebontásából származnak.
➢ Az alacsonyabb szintű célok nem mondhatnak ellent a magasabb szintű
céloknak.
➢ Az alacsonyabb szintű célok mindig konkrétabbak, világosabbak, mint a
magasabb szintű célok.
➢ A konkrét célok esetében mindig fontos azok mérhetősége (operacionalizált
cél).
• A nevelési célok hierarchikus rendszerének felépítése:
➢ Központi célrendszer, mely az országos szintű dokumentációban jelenik
meg, alapja az adott kor embereszménye, és minden intézmény számára
kötelező.
➢ Egy adott intézménytípus sajátos céljai, mely az adott csoportba tartozó
intézmények számára kötelező.
➢ Helyi célok, melyek egy konkrét intézmény számára jelentenek
iránymutatást, és általában világosabbak, konkrétabbak, mint a központi
célok.
➢ A pedagógus egyéni céljai, elvárásai, melyek a tervezési dokumentumaiban,
illetve a nevelési folyamatban jelennek meg.
• A nevelési célok kiválasztásának több szempontja is lehet:
1.) Társadalmi szintű értékek, szükségletek, tevékenységek:
o Milyen az adott társadalom alapvető embereszménye?
o Milyen emberi értékek fontosságát emelik ki?
o Mi az adott nevelési intézmény funkciója?
o Milyen mértékben szóljon bele az állami oktatáspolitika a nevelési célok
rendszerébe?
2.) Nevelésfilozófiai nézetek:
- Normatív vagy értékrelativista nevelési koncepció érvényesül az adott
intézményben?
- Idealista, realista, vagy pragmatista nevelési koncepció jelenik meg az adott
intézményben?
3) A gyermek ismerete
- Melyek az adott életkor jellemzői, sajátosságai?
- Milyen célok realizálhatók az adott életkorban?
- Milyen nevelési területek fejleszthetők az adott életkori szakaszban?
4) A nevelési folyamat ismerete
- Melyek a nevelési folyamat általános jellemzői?
- Mi a szerepe a nevelésnek az adott életkori szakaszban?
 - Milyen nevelési módszerek és eszközök állnak rendelkezésre?
5) A szülői elvárások
- Mi a szerepe a szülőknek a nevelési célok meghatározásának folyamatában?
- Mit jelent a „kettős legitimáció” elve?
- Miért erősödött meg az utóbbi időben a szülők szerepe e téren?

A nevelési érték fogalma:

• Az érték filozófiai, minőségi kategória, mely kifejezi az általánosan elismert
elképzelést, képzetet arról, ami kívánatos, elérendő, elismerésre méltó, vagy tiszteletet
érdemel.
• Az értékek rendszerbe szerveződnek, és általában értékpárokban fejeződnek ki.
• Az utasításként megfogalmazott értékeket normának nevezzük, és ezek megszegését
szankcionálhatják is (erkölcsi rendszer – jogrendszer).
• A nevelési érték az adott kor embereszményében megtestesülő elvárt magatartási és
tevékenységi formák komplexuma.
• Korunk legfőbb nevelési értéke az egyén konstruktív életvezetése, mely olyan életvitelt
jelent, amely szociálisan értékes, de egyénileg is eredményes.
• A nevelési értékek struktúrába szerveződnek, és az intézményes nevelés tartalmi
szabályozási dokumentumaiban jelennek meg.
• A nevelési értékek strukturálódása:
1. Óvodai nevelés országos alapprogramja (2012) és Nemzeti Alaptanterv
(2012/2020)
2. Helyi óvodai program és iskolai pedagógiai program
3. Nevelési tervezés egyéni dokumentumai
• Bölcsődében:
1. Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja (2017)
2. Helyi bölcsődei szakmai program
3. Nevelési tervezés egyéni dokumentumai

A nevelési érték tartalma:

• A nevelési értékek az alábbi értékstruktúrából építhetők fel:
1) A biológiai lét értékei (test, egészség, test és lélek, egészséges életmód, stb.)
2) Az én autonómiájára vonatkozó értékek (önismeret, önművelés, egyéniség
kibontakoztatása, belső harmónia, önbizalom, stb.)
3) A társas kapcsolatokra vonatkozó értékek (személyes, intim kapcsolatok,
szociális kapcsolatok, mindennapi érintkezés értékei)
4) A társadalmi érvényesülésre, eredményességre vonatkozó értékek (tudás,
műveltség, munkatevékenység értékei)
5) A humanizált társadalom és világkép értékei (a hazával kapcsolatos
értékek, a civil társadalommal összefüggő értékek, a világra vonatkozó értékek)
• A nevelési intézmény alapvető feladata az értékrendszer, valamint – erre építve – a
normarendszer kialakítása.
• Az értékrendszer kialakításának feltételei:
➢ gyermekközpontú szemléletmód,
➢ kölcsönös tisztelet, bizalom,
➢ alapvető értékek megléte mellett nyitottság a gyermeki spontán értékképző
tevékenység irányába,
➢ gyermeki aktivitás, önkibontakoztatás biztosítása,
➢ gyermeki sajátosságok maximális figyelembevétele, a differenciált fejlesztés
feltételeinek megteremtése,
➢ életkori és pszichés sajátosságok figyelembevétele.
A nevelési cél és érték kapcsolata:
• A nevelési cél meghatározza a nevelés irányát, így azt is, milyen értékek közvetítése
válik fontossá.
• Az nevelési cél meghatározása során kiindulópont az adott kor embereszménye, vagyis
az az idealizált személy, aki az adott értékrendet megtestesíti.
• Embereszmény > nevelési cél > nevelési érték
• Az embereszmény koronként és időszakonként változik, így a nevelési célok,
eszmények is módosulnak.
• Neveléstörténeti példák:
➢ Spárta: edzett katona>engedelmes katona nevelése>testi erő, bátorság,
fegyelem, önuralom, alázat, engedelmesség
➢ Athén: harmonikusan fejlett ember>jó polgár nevelése>kalokagathia (jó és szép
egysége)
➢ Középkor: keresztény ember>vallásos ember nevelése>akarat fejlesztése,
erkölcsösség, evilági aszkézis
➢ Reneszánsz: sokoldalúan fejlett ember („homo universale”)>művelt, univerzális
ember (udvari ember, vagy városi polgár) nevelése>műveltség, személyesen
megélt vallásosság, saját, autonóm értékrendszer
➢ Felvilágosodás: autonóm ember, gyermek>a saját képességeinek
kibontakoztatására képes ember nevelése>önkibontakoztatás, szabadság,
önérvényesítés
• A nevelési cél és értékrendszer jelenlegi helyzete:
➢ Óvodai nevelés országos alapprogramja (2012) – gyermekkép
(gyermekközpontúság, gyermeki szabadság) és óvodakép (elfogadás,
személyiség kibontakoztatása, differenciált fejlesztés)
➢ Nemzeti Alaptanterv (2012/2020) – nemzeti műveltség, nemzeti kultúra
átadása, egyetemes kultúra közvetítése, erkölcsi érzék és szellemi-érzelmi
fogékonyság elmélyítése
➢ Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja (2017) – a bölcsődei
nevelés célja, a bölcsődei nevelés alapelvei, a bölcsődei nevelés feladatai

A bölcsőde és óvoda sajátos nevelési céljai:

• A bölcsőde szociális intézmény, amely elsősorban szociális, gondozó, óvó-védő
funkciókkal bír.
• Az óvoda a köznevelési rendszer (azon belül az iskolarendszer) része, így az óvó-védő
és a szociális funkció mellett személyiségfejlesztő-nevelő feladatai is vannak.
• Közös a két intézményben, hogy egyikben sem folyik direkt, irányított (tervezett,
szervezett és szankcionált) tanulási tevékenység (ami az iskola sajátja.)
• A bölcsőde alapvető célja a kisgyermek védelme, gondozása, valamint az óvodába lépés
megalapozása (nappali szobatisztaság, önállóság bizonyos területeken, lelki érettség az
elválásra).
• A bölcsődei célok realizálásában fontos szerep jut a kisgyermeknevelő óvó, gondozó és
fejlesztő tevékenységének.
• Az óvoda alapvető célja az iskolaérettség feltételeinek megteremtése, a gyermek
„kisiskolássá szocializálása”, melyben fontos szerep jut a játéknak és a szociális
tanulásnak.
 3. A nevelés folyamata. Az öröklődés és a nevelés szerepe. A nevelési folyamat
felépítése, a motiválás szerepe a nevelési folyamatban. Értékközvetítés és
képességfejlesztés. A nevelési folyamat sajátosságai a bölcsődében és az óvodában.

A nevelés, mint személyiségfejlesztés:

• A nevelés szempontjából elsőrendű a személyiség ismerete, a személyiségről vallott
felfogások megismerése.
• A személyiség értelmezése a pszichológia tárgya.
 • A személyiség az egyén fizikai és pszichés tulajdonságainak integrált és dinamikus
rendszere.
• A személyiségértelmezés összetevői:
➢ integrált és dinamikus rendszer,
➢ lényeges összetevője az „én”,
➢ folyamatos kapcsolatban van a környezetével,
➢ egy sajátos fejlődési folyamat alanya és eredménye.
• A személyiség legfontosabb sajátosságai:
✓ Az ember, mint személyiség pszichofizikai rendszerek organizációja.
✓ A személyiség kialakulásában a tapasztalatoknak (környezeti hatásoknak)
éppúgy szerepe van, mint az öröklésnek (veleszületett diszpozícióknak).
✓ Működését az akkomodáció (alkalmazkodás, idomulás, utánzás) és
asszimiláció (hasonulás, beolvadás) egyensúlya határozza meg. A kettő együtt
biztosítja az adaptált fejlődést.
✓ A személyiséget a folyamatos átalakulás, változás jellemzi.
• A személyiség a pedagógiában a nevelési folyamat kiinduló- és végpontja egyaránt.
• A pedagógiában a nevelés sikeressége az ösztönző, motiváló erők meglététől függ.
• A személyiség szerkezete:
❖ szomatikus rendszer,
❖ kognitív (értelmi, megismerő) rendszer,
❖ motivációs rendszer,
❖ az „én”.

Öröklődés és nevelés:
• A nevelés tekintetében fontos kérdés az ember nevelhetőségének problémája.
• Alapvető kérdések:
➢ Nevelhető-e az ember?
➢ Mennyiben határozzák meg az emberi személyiséget az örökletes tényezők?
➢ Van-e hatása a nevelésnek az emberi személyiség kialakulására?
• A nevelés történetében eleinte ( ókor, középkor, reneszánsz és humanizmus) hittek az
ember nevelhetőségében, sőt a nevelés alapvető szükségességében.
• Háromféle elmélet alakult ki a nevelhetőséggel kapcsolatban:
❖ Egytényezős elméletek, az öröklődés szerepét kiemelve (preformizmus,
Schopenhauer elmélete)
❖ Egytényezős elméletek, a nevelés szerepét kiemelve (Locke, miliő elmélet)
❖ Kéttényezős elméletek (Stern konvergencia elmélete a környezet és az
öröklődés kölcsönhatásáról)
• A nevelés történetében is felfedezhetők ezek az elgondolások, a különféle elméleti
megközelítésekben (Szent Ágoston, Comenius, Locke, Rousseau, reformpedagógia,
ikerkutatások).
• További fontos kérdések:
✓ Meddig nevelhető az ember?
 ✓ Milyen életkorban fejeződik be az érési folyamat? (idegpályák
velőhüvelyesedése – 24. életév)
✓ Mi a szerepe az élethosszig tartó tanulásnak?
✓ Mi a szerepe a felnőttek önművelésének?
✓ Lehetséges-e az idősek fejlesztése, tanulása? Mi ennek a célja?

A nevelési folyamat:
• A nevelési folyamat során – a pedagógus irányítása révén – fejlesztjük a gyermek
képességeit, kialakul a gyermek értékrendszere, személyisége, melynek révén képessé
válik a társadalmi beilleszkedésre.
• A nevelési folyamat keretében valósul meg:
➢ a személyiség fejlesztése,

➢ a magatartásformák kialakítása,
➢ a személyiség erkölcsi, művelődési, életmódbeli és esztétikai
szokásrendszerének formálása,
➢ a minták interiorizálása,
➢ a meggyőződések, a világkép kialakítása, formálása.
• A nevelési folyamat során – a pedagógus irányítása révén – fejlesztjük a gyermek
képességeit, kialakul a gyermek értékrendszere, személyisége, melynek révén képessé
válik a társadalmi beilleszkedésre.
• A nevelési folyamat keretében valósul meg:

➢ a személyiség fejlesztése,
➢ a magatartásformák kialakítása,
➢ a személyiség erkölcsi, művelődési, életmódbeli és esztétikai
szokásrendszerének formálása,
➢ a minták interiorizálása,

➢ a meggyőződések, a világkép kialakítása, formálása.

• A nevelési folyamat meghatározó tényezői:
✓ Milyen értékek közvetítése a cél? (normatív – értékrelativista koncepciók)
✓ Milyen nevelési elvek mentén szerveződik a folyamat? (regulatív, vagy
nevelés-centrikus – intellektuális, vagy oktatás-centrikus koncepciók)
✓ Milyen a nevelési folyamat szabályozottsága? (irányított – szabad nevelési
koncepciók)
 ✓ Mi a gyermek szerepe a nevelési folyamatban? (befogadásra – aktivitásra
épülő nevelési koncepciók)
✓ Milyen hatásszervezést preferál a pedagógus a nevelési folyamatban?
(intellektuális – naturalisztikus hatásszervezésre épülő nevelési koncepciók)
➢ Milyen eljárásokat, módszereket alkalmaz a pedagógus a nevelési cél realizálása
érdekében? (direkt – indirekt nevelési koncepciók)
• Az egyes típusok keveredhetnek a körülmények, a gyermekek életkori sajátosságai,
jellemzői, a pedagógus személyisége, valamint az intézményi pedagógiai koncepció
mentén.

A nevelési folyamat szerkezeti elemei:

• A nevelési tevékenység időben egymás után végbemenő történések folyamataként is
értelmezhető. E tevékenységek egymástól nem elszigeteltek, egymásra is hatnak.
• A nevelési folyamat fontos sajátossága, hogy a nevelési hatás és annak eredménye
közti ok-okozati kapcsolatok nem mutatkoznak meg egyértelműen és azonnal.
• A nevelési folyamat bipoláris folyamat is (nevelő és nevelt kölcsönös kapcsolata,
hatása).
• A nevelési folyamat fő részei: tapasztalatszerzés (villamos), tudatosítás(próbálás),
gyakorlás (felelevenítjük fogl keretein belül).
• A folyamat az oktatási folyamat felépítéséhez hasonló, és az alábbi szakaszok
különíthetők el benne:
➢ Az előkészítő szakasz, mely értelmezi és tudatosítja a nevelési tevékenység
célját, szerepét, folyamatát, módjait, várható eredményeit.
➢ A lebonyolító szakasz, mely a nevelési tevékenység megszervezését,
kivitelezését és ellenőrzését jelenti.
➢ A lezáró szakasz, melynek fő eleme a tapasztalatok összegzése, a tanulságok
levonása, az eredményesség megállapítása.
• A nevelési folyamat felépítése a fejlődés-érés törvényszerűségének alakulása szerint:
o Impulzív aktivitás (0-3 év) bölcsőde– A tevékenység elsősorban a tárgyi
környezet által irányított, kevésbé célirányos, impulzív és szituatív jellegű.
o Heteronóm (külső) szabályozás – A nevelői hatások a tevékenység
közvetlen elindítói. Első része a tekintélyi szabályozású közvetlen nevelői
szakasz (10 éves korig), a második fázisa a szociális szabályozású közvetett
nevelői szakasz (kb. 15 éves korig).
o Autonóm szabályozás – A fiatal külső kontroll nélküli, a közösségfejlesztő
és önfejlesztő magatartására, tevékenységére építő szakasz. Megalapozza a
későbbi önnevelést és önművelést.
A motiválás szerepe a nevelési folyamatban:
• A motiválás a kívánt nevelési cél elérésére késztető, irányító, interaktív jellegű
pedagógusi (esetleg: szülői, kortársi) tevékenység.
• Óriási szerepe van a szokásformálásban, a meggyőződések kialakítása során.
• A motívum egy belső, cselekvésre késztető erő, míg a motiválás külső (pedagógus
által végzett) vezetési, befolyásolási tevékenység.
• A motiválás során a nevelés pszichikai feltételeit teremtjük meg.
• A motiválásnak az egész pedagógiai folyamatot végig kell kísérni (nem egyszeri
tevékenység).
• A nevelési folyamat motiváló lehetőségei:
➢ a célok ismerete,
➢ a célokhoz vezető út ismerete,
➢ egyéni tapasztalatok bevonása a nevelési folyamatba,
➢ problémamegoldáson alapuló nevelési folyamat,

➢ a felelősségvállalás biztosítása,
➢ a tévedés jogának biztosítása, az ebből való tanulás lehetősége,
➢ önállóság biztosítása,
➢ pozitív visszajelzések biztosítása.

Értékközvetítés és képességfejlesztés
• A nevelési folyamat alapvető eleme az értékközvetítés.
• Az alapvető nevelési érték az ember konstruktív életvezetése, mely egyénileg
eredményes és szociálisan is értékes.
• Az értékközvetítés a tudatos személyiségfejlesztés alapja, mely együtt jár a
képességek fejlesztésével.
• Képesség – tevékenységre, cselekvésre való alkalmasság.
• A képesség alapja az adottság (diszpozíció), mely velünk születik, és amely
folyamatosan fejlesztendő a nevelési folyamatban.

A nevelési folyamat sajátosságai a bölcsődében és az óvodában:

 • A bölcsődei nevelés folyamatát meghatározzák az életkori sajátosságok, a 0-3 éves
életszakasz jellemzői.
• A bölcsődei nevelésben alapvető szerepe van a szokásformálásnak, mely a nevelés
alapvető (ösztönös) szintje.
• A szokásformálás alapja a kondicionálás, melynek során meghatározott magatartási és
tevékenységi formák megerősítése (vagy leépítése) folyik.
• A szokásformálás begyakorlás és beidegződés útján zajlik, stabilizálja az életvezetést,
lehetővé teszi a napirend szerinti rutin kialakítását.
• A szokásformálás kezdetén olyan helyzeteket teremtünk, amelyek előhívnak egy
kívánt magatartásformát (feladattal, gyakoroltatással, követeléssel, ellenőrzéssel,
segítségadással), majd ezeket megerősítjük (dicsérettel, jutalmazással, elismeréssel,
értékeléssel, vagy a tevékenység figyelemmel kísérésével).
• Amennyiben nem kívánt magatartásforma jelenik meg, azt leépítjük (büntetéssel,
szankciókkal).
• Az óvodában (3-6 év) a szokásformálás az életvezetési modellek kialakításában
jelenik meg.
• Az életvezetési modellek kialakulásában nagy szerepe van a szociális tanulás
folyamatának:
➢ megfigyelés,
➢ modellválasztás,
➢ utánzás,
➢ azonosulás (identifikáció),
➢ belsővé tétel (interiorizáció).
• Az óvodában folyó nevelési folyamat alapvető sajátossága a tervezettség,
szervezettség.
• Az óvodai nevelésben maghatározó cél az iskolaérettség kritériumainak való
megfelelés.
4. Nevelési feladatok. Értelmi nevelés. Erkölcsi nevelés és jellemformálás. Esztétikai
nevelés. Az egészséges életmód szükséglete. Új nevelési tartományok. A bölcsőde és
óvoda sajátos nevelési feladatai.

A nevelési területek hagyományos értelmezése

• A nevelési területek, feladatok többféle értelmezése jelenik meg a szakirodalomban.
• A nevelési területek nem választhatók el egymástól a gyakorlatban, hiszen a nevelés
egységes tevékenységként értelmezhető.
• A pedagógiai elméletben külön értelmezhetőek ezek a nevelési területek, feladatok.
• A nevelési területek hagyományos értelmezése (Fináczy Ernő, 1935):
 ➢ testi nevelés,
➢ erkölcsi nevelés,
➢ értelmi nevelés.
• Az esztétikai nevelés ebben az értelmezésben mindhárom nevelési területben
megjelenik.
• A nevelési területek közül kiemelkedik az értelmi nevelés, hiszen emberek neveléséről
van szó.
• Az értelmi nevelés azonosítható az oktatással, amely a neveléssel azonos fontosságú
tevékenység.
• Az oktatás a gyakorlatban nehezen választható el a nevelési tevékenységtől.

A nevelési feladatok rendszere

• A modern nevelési koncepciókban az alábbi fő nevelési feladatok különíthetők el:
➢ értelmi nevelés (oktatás, intellektuális-művelődési tevékenység),
➢ erkölcsi nevelés, jellemformálás,
➢ esztétikai nevelés,
➢ egészséges életmód szükséglete.
• Új nevelési tartományok:
➢ multikulturális nevelés,
➢ környezeti nevelés, fenntarthatóság pedagógiája.

Az értelmi nevelés I.
• Az értelmi nevelés az oktatással is azonosítható, amellyel a pedagógián belül a
didaktika tudományterülete foglalkozik.
• A neveléselméletben intellektuális-művelődési tevékenységként értelmezhető az
értelmi nevelés.
• Fő feladatai:
✓ Érdeklődés felkeltése a tanulási tevékenység iránt.
✓ Új ismeretek iránti igény kialakítása.
• Az óvoda, iskola feladata az önálló ismeretszerzés és –feldolgozás képességének
kialakítása, mely a felnőttkori tanulás alapja.
• Lényeges, hogy gyermekkorban a tanulással kapcsolatos attitűdök, tapasztalatok
pozitívak legyenek.
 • Feltételei:
➢ megalapozott pozitív visszajelzések a pedagógus részéről,
➢ segítségadás a pedagógus részéről.
• A közoktatással szemben megfogalmazható elvárások:
✓ A gondolkodás, a megismerés képességének fejlesztése.
✓ A gyakorlatban alkalmazható ismeretek közvetítése.
✓ Előkészítés a tudományos megismerésre, a későbbi tanulmányokra.
• Az értelmi nevelés az embernevelés fókusza, központi eleme.
• Valamennyi korosztály esetében alapvető feladatként jelenik meg.
• Az intellektuális-művelődési tevékenység fejlesztése igen komoly hatással van a
nevelés többi területére (az emberi értelmen keresztül hathatunk más nevelési
területekre is).

Az erkölcsi nevelés, jellemformálás:

• Az erkölcsi nevelés célja a személyiség etikai, erkölcsi arculatának kialakítása.
• Legfontosabb feladata egy autonóm módon vezérelt, belső ösztönzés útján működő
erkölcsi magatartásforma kialakítása.
• Az erkölcsi nevelés további feladatai:
➢ A hagyományos erkölcsi értékek közvetítése, védelme.
➢ A mindennapi emberi együttélést szabályozó normák, magatartási és
tevékenységi formák kialakítása.
➢ A hatékony és felelősségvállaló cselekvések erősítése, az emberi autonómia
értékeinek ápolása.
➢ Az emberi közösségek, a társadalmi szolidaritás kibontakoztatása,
erősítése.
• Az erkölcsi nevelés legfőbb célja a jellem formálása.
• Jellem – a személyiségnek az az összetevője, amely morális szükségletekből épül.
• A jellem
✓ hordozza személyiségünk állandóságát.
✓ tesz minket kiszámíthatóvá, megbízhatóvá, hitelessé.
✓ révén tudunk hasonló erkölcsi helyzetekre hasonló módon reagálni.
• A jellem az egyén viszonyulásait és egész magatartását meghatározza, és szabályozó
szerepet is betölt.
• A jellem komponensei:
 ➢ Irányultság – a magatartás alapvető és tartós tendenciája, mely közvetlenül
szabályozza gondolataink és cselekvéseink irányát.
➢ Beállítódás – közvetlenül függ a konkrét cselekvési helyzettől, hatását
elsősorban az éppen aktuális cselekvésre fejti ki.
• Jellemformálás az ember olyan irányú alakítása, melynek eredményeképpen – belső
ösztönzés révén – képes
✓ értékítéletek alkotására,
✓ értékek rangsorolására,
✓ a másik emberhez/közösséghez/társadalomhoz, illetve a természethez való
humanista viszonyulásra.
• A jellem alakulásában kiemelt szerepet játszanak
✓ az ismereteink,
✓ az érzelmeink,
✓ az akaratunk.
• Az ismeretek szerepe az erkölcsi nevelésben alapvető, hiszen ezek alapozzák erkölcsi
értékrendünket (erkölcsi normák megismerése).
• Az érzelmeknek elsősorban motivációs szerepe van (erkölcsi normák elfogadása).
• Az akaratnak az erkölcsi döntésekben van alapvető szerepe (erkölcsi normák
követése).
• Az erkölcsi magatartás- és tevékenységformák szabályozásában és ösztönzésében
szerepet játszanak:
✓ az erkölcsi szokások,
✓ az erkölcsi példaképek, eszményképek,
✓ az erkölcsi meggyőződés (valamely erkölcsi norma követésének
szükséglete).
• Az erkölcsi nevelés, a jellemformálás igen komplex tevékenység, mely nem egy
egyszerű nevelési terület, hanem átfogja, áthatja az egész nevelési folyamatot.

Az esztétikai nevelés:
• A neveléselméletben igen fontos szerepe van az esztétikai nevelésnek, a befogadáson
túli aktív, cselekvő, alkotó esztétikai tevékenységeknek.
• Esztétikai nevelés három síkja:
➢ a természet esztétikuma,
➢ az emberi esztétikum (művészetek),
 ➢ a dehumanizáló jellegű esztétikai tartalmakhoz való kritikus viszonyulás
kialakítása.
• A tartalmi szabályozás iskolai alapdokumentumában (NAT, 2012/2020) az esztétikai
nevelés kulcskompetenciaként jelenik meg („esztétikai-művészeti tudatosság és
kifejezőkészség”).
• Az esztétikai nevelésben fontos szerepe van a befogadó aktivitásnak, valamint az
alkotó tevékenységnek, kifejezőkészségnek egyaránt.
• Az esztétikai nevelés folyamatában fontos szerep jut a katarzisnak, amely egyfajta
erkölcsi emelkedés (egyesítve ezáltal az esztétikum és az etikum kérdését).
• A katarzis át-/megélésében a művészeti élmények nyújtanak fontos segítséget.
• Az esztétikai tevékenység két eleme:
➢ Az önmagunkra irányuló esztétikai tevékenység, melynek fő feladata a
személyi esztétikum megteremtése (kapcsolatok kialakítása és fenntartása).
➢ A környezetre irányuló esztétikai tevékenység, melynek fő funkciója a
környezeti esztétikum megteremtése (környezet gondozása, szépítése).
• Az esztétikai nevelés eredményessége a következő tényezőkön múlik:
❖ művészeti tényezőkkel történő találkozás,
❖ katarzis biztosítása, annak érzelmi, értelmi fejlesztő hatása,
❖ otthoni esztétikai tapasztalatok fejlesztő hatása,
❖ iskolai esztétikai tapasztalatok fejlesztő hatása,
❖ lakóhelyi környezetben szerzett esztétikai tapasztalatok fejlesztő hatása.

Az egészséges életmód szükséglete:

• Az egészséges életmódra nevelés legfőbb feladata az egészséges életmód iránti
szükséglet felkeltése, célja az egészség fenntartása, megőrzése.
• Főbb területei:
✓ Testi nevelés – a testi fejlődés elősegítésére irányuló pedagógiai hatások
rendszere (testnevelés, testápolás, személyi higiénia kialakítása, testi
önfejlesztés iránti igény kialakítása),
✓ Egészségnevelés – tudatos egészségmegőrző és egészséget erősítő
viselkedésmódok kialakítása (mozgás és sport, egészséges táplálkozás,
mentálhigiéné, rossz szokások, szenvedélybetegségek elkerülése),
✓ Környezeti nevelés – az embernek a környezetéhez való tudatos
viszonyulásának alakítása (környezeti ismeretek, környezeti attitűdök
formálása).
 • Az egészséges életmód szükségletének kialakítása során a tevékenységi repertoár
szélessége, színessége és gazdagsága garantálja a nevelés (értékátadás,
magatartásformálás, attitűdváltozás) eredményességét.

Új nevelési tartományok értelmezési keretei:

• A társadalmi változások új feladatokat hívnak elő, melyek révén újfajta nevelési
területek jelennek meg.
• Az új nevelési tartományok egymástól nem elválaszthatók, de nem képzelhető el a
klasszikus nevelési területektől való elkülönítésük sem.
• Multikulturális nevelés a nevelés azon területe, melynek révén biztosíthatjuk az
egyenlő lehetőségeket a különböző rasszokhoz, nemekhez, etnikai és kulturális
csoportokhoz, szociális rétegekhez tartozó gyermekek számára.
• A multikulturális nevelés – jellegéből adódóan – szervesen összekapcsolódik az
esélyegyenlőség kérdésével, valamint az emberi jogokkal.
• A multikulturális nevelés tágabb értelemben is értelmezhető (fogyatékkal élők, nők,
szegénységben élők, vallási, etnikai, nyelvi kisebbségek, különböző életkorú tanulók
nevelése).
• A multikulturális nevelés dimenziói:
➢ tartalmi integráció – a kisebbségi kultúra tantervi integrálása,
➢ tudáskonstrukciók – a társadalmi kisebbségekhez tartozók
ismeretfeldolgozásban megnyilvánuló sajátosságai,
➢ előítéletek csökkentése – mások megismerése, kapcsolatok javítása,
szociális kompetenciák fejlesztése,
➢ esélyegyenlőség biztosítása – az alacsonyabb társadalmi státuszú
gyermekek támogatása, segítése, óvodai, iskolai teljesítményük javítása,
➢ iskolai kultúra, intézményi szervezet – szervezeti keretek, szervezeti
formák, módszerek, eszközök kiválasztása.
• Az intézményt gyakorlata teszi multikulturálissá, nem pusztán az oda járó diákok
különbözősége.
• Környezeti nevelés – fenntarthatóság pedagógiája átfogó célja, hogy elősegítse a
különféle korosztályok környezettudatos szemléletének, magatartásának és
életvitelének kialakulását. Alapja a természetismeret, a közvetlen élményszerzés
biztosítása.
• A környezeti nevelés szorosan összefügg a fenntarthatóság kérdésével, amely
feltételezi az egész életen át tartó tanulást.
• A fenntarthatóság tágabb értelmű, magában foglalja a természet, a társadalom, a jog, a
gazdaság ügyeiben való eligazodást, rendszerszemléletű látásmódot.
• A fenntarthatóság pedagógiájában előtérbe kerülő nevelési törekvések:
 ✓ A család, a helyi közösségek megismerése
✓ Interdiszciplináris megközelítések (különféle tudományágakat kapcsol össze, mely
segíti a rendszerszemléletű gondolkodásmód kialakulását)
✓ Kritikai gondolkodásmód fejlesztése (problémák rendszerszintű, komplex értelmezése,
megoldásmódok keresése)
✓ Együttműködés, társas kompetenciák fejlesztése (különféle személyek, szervezetek
bevonása)
✓ Pedagógusok kompetenciájának fejlesztése

Nevelési feladatok a bölcsődében, óvodában:

• A bölcsődében folyó nevelési folyamatra az impulzív aktivitás (0-3 év) a jellemző.
• A bölcsődében a következő nevelési feladatok dominálnak:
➢ egészséges életmód szükséglete,
➢ környezeti nevelés.
• A bölcsődében elsősorban a szokásformálás alapvető feladat, mely a kondicionálás
révén alakul ki.
• Az óvodában is szerepe van a szokásformálásnak, elsősorban az életvezetési modellek
kialakulása (napirend formálása) tekintetében.
• Az óvodai nevelésben a tervezettség, szervezettség, tudatosság is meghatározónak
tekinthető.
• Az óvodában meghatározó nevelési feladatok:
➢ erkölcsi nevelés, jellemformálás,
➢ egészséges életmód szükséglete,
➢ esztétikai nevelés,
➢ multikulturális nevelés,
➢ környezeti nevelés.
• Az értelmi nevelés feladata leginkább az iskolában kerül előtérbe, elsősorban a
műveltségi anyag közvetítése révén (10 éves kor után).
 5. A nevelés módszerei. A nevelési módszer fogalma, megválasztásának szempontjai. A
személyiségformálás közvetlen és közvetett módszerei. A módszerek csoportosítása a
személyiségformáló funkció szerint. Segítő, támogató módszerek. A jutalmazás és
büntetés szerepe a nevelési folyamatban. Nevelési módszerek a bölcsődében és az
óvodában.

A módszer fogalma:
• A módszer a görög eredetű „metódus” („methodosz”) szóból ered; jelentése: út,
eljárás.
• A neveléstudományban a célhoz vezető utat, a cél eléréséhez vezető eljárásokat értjük
alatta.
• Megkülönböztetünk nevelési és oktatási módszert:
➢ Nevelési módszer – a nevelési cél elérése érdekében alkalmazott eljárás.
➢ Oktatási módszer – a pedagógus és a tanuló által alkalmazott eljárások, melyeket
az oktatási folyamatban rendszeresen alkalmaznak, az oktatási célok elérése
érdekében.
A nevelési módszer értelmezése:
• A nevelési módszer a kitűzött nevelési cél elérése érdekében alkalmazott eljárás.
• A nevelési módszer alkalmazásának alapvető célja, hogy a tanulókat pozitív
tevékenységekre (viselkedés, magatartás, cselekvés) késztessük.
• A nevelési módszerhez kapcsolódó fogalmak:
➢ Nevelési eljárás – a módszer konkretizálása, része.
➢ Nevelési eszköz – a gyermeki tevékenység formái (játék, tanulás, munka,
sport, stb.).
➢ Nevelési fogás – a nevelési módszerek és eszközök alkalmazásának módja.
• A nevelési módszerek általános jellemzői:
✓ A nevelés céljának és feladatának megvalósítását szolgálják.
✓ Kiválasztásuk meghatározó szempontja a gyermek személyisége, életkori
jellemzői.
✓ Alkalmazásuk során a rugalmasságra kell törekedni.
✓ Minden esetben együttesen, rendszerbe illeszkedve fejtik ki hatásukat.
✓ Szervesen illeszkednek a nevelés folyamatába.
✓ Hatással vannak a nevelési folyamat egészére, különösen a nevelési
folyamat eredményességére.
A nevelési módszerek megválasztásának szempontjai:
• A nevelési módszerek megválasztását az alábbi tényezők determinálják:
➢ a nevelési cél,
➢ a nevelési feladat,
➢ a gyermekek életkori sajátosságai,
➢ a gyermekek egyéni képességei, értelmi fejlettsége,
➢ a pedagógus személyisége, pedagógiai felkészültsége, kulturáltsága,
➢ a pedagógus vezetési stílusa,
➢ a pedagógus gyakorlati tapasztalatai,
➢ a konkrét pedagógiai szituáció és annak tartalma,
➢ az aktuális helyzet, állapot.

Közvetlen és közvetett nevelési módszerek:

• A nevelési módszerek a személyiségfejlesztő funkciók szerint közvetlen (direkt) és
közvetett (indirekt) módszerek csoportjába sorolhatók.
 • Közvetlen nevelési módszer – a személyiségfejlesztő hatások forrása a felnőtt
tekintélyi személy (szülő, nevelő), a nevelői hatások közvetlenül a gyermekre
irányulnak, de a közösséget is formálják.
• Közvetett nevelési módszer – a személyiségfejlesztő hatások forrása a közösség
tevékenysége, a kortársi interakciók, kölcsönhatások.

A módszerek csoportosítása:
• A nevelési módszerek funkciója alapján megkülönböztethetünk:
➢ szokáskialakítást segítő beidegző, begyakorlást támogató módszereket,
➢ magatartási-tevékenységi modellek közvetítésének módszereit (modellnyújtás
módszerei),
➢ a meggyőződés-formálás módszereit (tudatosítás módszerei).
• A begyakorlást támogató, beidegző módszerek:

- követelés/közvetett követelés,
- gyakoroltatás,
- segítségadás,
- ellenőrzés-értékelés/közvetett ellenőrzés,
- ösztönzés/közvetett ösztönzés,
- közösségi tevékenység (közvetett),
- perspektívák módszere (közvetett),
- hagyományok kialakításának módszere (közvetett).
• A modellnyújtás módszerei:
➢ elbeszélés,
➢ tények, jelenségek bemutatása,
➢ műalkotások bemutatása,
➢ személyes példaadás,
➢ a nevelő személyes részvétele a közösségi tevékenységben (közvetett),
➢ pozitív minták kiemelése (közvetett).
• A tudatosítás módszerei:
- előadás,
- magyarázat,
- beszélgetés,
- a gyermekek önálló elemző munkája,
 - közvetett felvilágosítás,
- vita (közvetett).

Segítő, támogató módszerek:

• A segítő, támogató módszerek olyan nevelési módszerek, melyek a hagyományostól
eltérnek, és amelyek a kölcsönösségre, a valódi együttműködésre épülnek.
• Alapja Thomas Gordon filozófiája, nevelési koncepciója, melynek középpontjában a
pozitív légkör, a jó tanár-diák viszonyrendszer van.
• A hatékonyság feltételei Gordon szerint:
✓ a feltétel nélküli elfogadás,
✓ az empátia,
✓ a tanári hitelesség, kongruencia.
• A segítő módszerek közül kiemelhető:
➢ az értő figyelem,
➢ az „én-üzenet”.
• Az értő figyelem módszerének lényege, hogy:
✓ a gyermek-pedagógus kapcsolatban nincs felnőtt ítélkezés, kioktatás,
✓ a gyermek partnernek érezheti magát, feszültségeitől megszabadulhat,
✓ a pedagógus megérti a gyermek én-állapotát, és összefüggést talál az én-
állapot és a pillanatnyi magatartása között,
✓ a gyermek kifejezheti érzéseit, nincs elfojtás,
✓ a gyermek mega oldhatja meg konfliktusait, problémáit.
• Az értő figyelem módszerének előnyei:
▪ Jelzi a gyermek számára a pedagógus nyitottságát a problémái irányába.
▪ Elismeri a tanuló tapasztalatit, amelyek felhasználása segítheti a csoport
fejlődését.
▪ Erősíti a bizalom légkörét, javítja a kommunikációt.
▪ Segíti a pedagógust az egyéni problémák felismerésében.
▪ Felismerteti az érzelmek fontosságát a kommunikációban.
▪ A gyermeken van a megoldások megtalálásának felelőssége.
▪ Ösztönzi a kommunikációs folyamat fejlesztését.
• Az „én-üzenet” a pedagógust segíti a leghatékonyabb magatartási, kommunikációs
forma megtalálásában.
 • A lényege, hogy pedagógusként mindig azt fogalmazzuk meg, amit érzünk, ahogyan
minket az adott gyermeki viselkedés érint.
• Segíti a nyílt, őszinte bizalmi légkör kialakítását, amelynek révén kialakulhat az
együttgondolkodás, a kölcsönös figyelem rendszere.
• A segítő, támogató módszerek alkalmazásának alapja a jó gyermek-pedagógus
kapcsolat, melynek feltételei:
✓ nyíltság, kölcsönös őszinteség,
✓ kölcsönös törődés,
✓ egymástól való függés,
✓ elkülönülés (másik önfejlődésének biztosítása, kreativitás),
✓ igények kölcsönös kielégítése (nem a másik rovására!),
✓ a másik partnerként kezelése.

Jutalmazás és büntetés:
• A nevelési folyamatban meghatározó szerepet játszanak a különböző megerősítések.
• A pedagógiai gyakorlatban jutalmazásról és büntetésről beszélünk, melyek
elválaszthatatlanok az érték fogalmától.
• A pszichológiában és a pedagógiai elméletben az alábbi formák léteznek (Skinner
nyomán):
➢ Pozitív megerősítés (jutalmazás) – egy kívánatos viselkedésforma újbóli
előfordulását próbáljuk serkenteni (dicséret, mosoly, bólintás, simogatás,
stb.).
➢ Negatív megerősítés – egy negatív viselkedési forma váltja ki a pozitív
reakciót (egy hisztiző gyermeknek engedünk és megvesszük neki a kívánt
dolgot).
➢ Büntetés – egy negatív viselkedési formát szankcionálunk, célként kitűzve,
hogy az a jövőben ne forduljon elő.
➢ Kioltás – egy viselkedést negligálunk (semleges módon fogadunk), így
csökkentve a jövőbeni előfordulás valószínűségét.
• A jutalmazás hatékony megvalósításának feltételei:
✓ ösztönző hatású legyen (a gyermek vágyjon a jutalomra),
✓ mértéktartó módon alkalmazzuk (nem állandóan),
 ✓ tudatosak legyünk az alkalmazás során, vagyis a gyermekek tisztában legyenek
a feltételekkel,
✓ személyre szabott módon alkalmazzuk,
✓ következetesek legyünk az alkalmazás során.
• A büntetés hatékony alkalmazásának feltételei:
✓ a megszüntetni kívánt cselekményhez legyen köthető (azt kövesse),
✓ intenzív és következetesen alkalmazott legyen (nem kiszámíthatatlan és
nem megúszható),
✓ személyre szabott legyen,
✓ magyarázattal egészítsük ki,
✓ ne legyen agresszív és durva (szóbeli és fizikai bántalmazás egyaránt
pszichés agressziót jelent!),
✓ ne alkalmazzuk dühből,
✓ ne legyen kollektív jellegű,
✓ ne a gyermeket általában, hanem a konkrét viselkedését minősítse.
Nevelési módszerek a bölcsődében és az óvodában:
• A bölcsőde elsősorban a napirend kialakításának, a szokásrendszer formálásának
színtere.
• A bölcsődében közvetlen nevelési módszereket alkalmazhatunk, melyek minden
esetben nagyon egyénre szabottak legyenek.
• A megerősítések közül a jutalmazások célzott és rendszeres alkalmazása (mosoly,
simogatás, elismerés, dicséret, stb.) a célravezető.
• A segítő módszerek közül elsősorban az értő figyelem alkalmazása a fontos (leginkább
a szükségleteik tekintetében).
• Az óvodában már szélesebb spektrumú nevelési feladatrendszer megvalósítása
történik, tervezett, szervezett formában.
• Az óvodában a közvetlen nevelési módszerek alkalmazhatók, egyénre szabott
formában.
• Megerősítések közül a jutalmazás alkalmazása a célszerű, de a büntetés bizonyos
formái (elsősorban elégedetlenség kifejezése) is megjelenhetnek.
• A segítő módszerek közül az értő figyelem mellett az „én-üzenetek” is megjelenhetnek
már.
 6. A nevelés színterei I. Az elsődleges szocializáció fogalma, színterei. A család a
nevelési folyamatban, családtípusok. A család szocializációs funkciói. A családi
kommunikáció. Nevelési stílusok. A család és az intézmény kapcsolata.

Az elsődleges szocializáció fogalma:

• Az elsődleges szocializáció abban a társadalmi közegben zajlik, amellyel az egyén
közvetlen kapcsolatban áll, és amelynek mikrokultúráján keresztül elsajátítja a
társadalmi kultúra legfontosabb elemeit.
• Elsődleges szocializáció minden olyan szocializációs közeg, mely nem szervezett
kultúraközvetítésre szakosodott.
• Az elsődleges szocializáció során szociális (spontán, utánzásos) tanulás folyik.

Az elsődleges szocializáció színterei:

• Az elsődleges szocializáció színterei:
- család (legfontosabb!),
- lakóhelyi környezet,
- ifjúsági kortárscsoportok,
- közművelődési intézmények,
- média (napjainkban meghatározó!),
 - egyházak.

A család fogalma, struktúrája:

• A család a társadalom rendszerszintű működését alapvetően meghatározó
mikrocsoport.
• A család alapvető jellemzői:
- működése interakciókra épül,
- összetartásának alapja a kölcsönös függőség és felelősség, a családi kohézió és a
családi identitás,
- társadalmi szervezetként is értelmezhető.
• A család struktúrája különböző pozíciókból, annak megfelelő szerepekből és
szerepkörökből tevődik össze:
- anya (feleség, meny, háziasszony, stb.),
- apa (férj, vő, családfő/családfenntartó, stb.),
- gyermek (testvér, unoka, stb.).

Családtípusok:
• Többféle felosztás létezik:
a.) Szerkezete szerint:
- monogám – poligám – poliandrikus,
- matriarchális – patriarchális,
- kétgenerációs (nukleáris) – többgenerációs – egyszülős („csonka”).
b.) A társadalmi struktúrában elfoglalt helye szerint:
- fizikai – szellemi munkát végző,
- munkavállaló – vállalkozó,
- beosztott – vezető.

A család szocializációs funkciói:

• A család funkciói:
- biológiai, reprodukciós (utódgondozás),
- gazdasági (saját gazdálkodó egység),
- szocializációs (társadalmi funkció).
• A családi szocializáció lényege a gyermek bevezetése a család mikrokultúrájába, és
ezen keresztül a társadalmi kultúrába.
• A családi szocializáció elemei:
 - a család tapasztalati rendszere (iskolázottság befolyásolja),
- a család viselkedési rendszere (különböző szokások alkotják),
- a család érték- és normarendszere (a gyermek számára értékelési szempontokat ad,
de ütközhet ezzel az iskolai érték- és normarendszer).
• A családi szocializáció az életmódba ágyazódik.
• A családi életmód elemei:
- életvitel (családi szokások rendszere),
- életkörülmény (lakás, jövedelem, szabadidő, stb.),
- életszínvonal (az életkörülmények biztosította lehetőségek kihasználása),
- aspirációk (életcél, vágyak).
• A családi szocializáció mechanizmusának sajátosságai:
- interakciós közeg (kommunikációs kultúrája az egész életre vonatkozóan
meghatározó),
- identifikációs folyamatok elsődleges színtere (énkép kialakítása, viszonyítás más
közösségekhez),
- társadalmi pozíciók, szerepek első megalapozója (pl.: férfi – nő, apa – anya, dolgozó
ember, stb.)
• A családi szocializáció feladatai:
✓ Biztosítja a népesség utánpótlását.
✓ A világra vonatkozó információkat gyűjt és közvetít a gyermekek számára.
✓ Értékek és normák kidolgozását és közvetítését végzi.
✓ Az emberi identitás elsődleges forrását jelenti (családi visszajelzések).
✓ Irányítja és ellenőrzi a családtagok viselkedését.
✓ Érzelmi biztonságot nyújt.
✓ Pihenésre, regenerálódásra ad teret, lehetőséget.
✓ Segítséget ad a családtagok számára a problémák megoldásában.
✓ Vonatkoztatási rendszerként funkcionál (referencia- és kontrollcsoport).

A család támogató szerepe a nevelésben:

• A család támogató funkcióinak feltételei:
✓ a családtagok egymásért érzett felelőssége, a családi kontroll elfogadása,
✓ a társas kapcsolatok kölcsönössége,
✓ a családtagok nyílt, őszinte kommunikációja, mely a kölcsönösségen alapul,
✓ a generációk közti kapcsolatok megléte,
✓ a család és a tágabb közösség bizonyos fokú értékrendszerbeli azonossága.
 • A családi támogatás szempontjából lényeges a családi kohézió, érzelmi összetartás
(megléte biztonságot, hiánya szorongást szül).
• A családi támogatásban lényeges az, hogy zárt, vagy nyílt családban él-e a gyermek:
➢ Zárt család – az együtt töltött idő, egymás érdekeinek szolgálata az elsődleges;
kevés és felületes a külvilággal történő érintkezés; korlátozzák a gyermek
kortársi kapcsolatait és a külvilágból érkező hatásokat.
➢ Nyílt család – folyamatos a külvilággal történő kommunikáció, amire
bátorítják is a gyermeket.
• A család nyíltsága komolyan meghatározza a gyermek leválási törekvéseit.
• Leválás – a csecsemő- és a kisgyermekkori szoros függés (dependencia) fokozatos
csökkenése, mely a gyermek folyamatos autonómiatörekvéseiben testesül meg.
• A leválás fő életkori szakasza a serdülőkor.
• Két probléma a leválásban:
➢ Korai leválás (devianciához vezethet)
➢ Kései (meg nem történő) leválás („mama-hotel”)

A családi életciklus modell:

• A család életében jól elkülöníthető szakaszok vannak, melyek mindegyike saját,
egyedi feladatrendszerrel rendelkezik.
• Az egyes életciklus feladatai mindig új és új feladat elé állítja a család tagjait,
különösen a szülői szerepek tekintetében.
• Fontos, hogy a szülők minden életciklusban megtalálják az adott szakaszban releváns
szerepeket, feladatokat.
• A családi életciklus modell szerinti szakaszok (Dallos – Procter, 2001.):
➢ Újonnan házasodott pár, gyermek nélkül,
➢ Csecsemős család (gyermek első életéve),
➢ Kisgyermekes család (2-6 éves kor),
➢ Család iskoláskorú gyermekkel (6-12 éves kor),
➢ Serdülőt nevelő család,
➢ Család fiatal felnőtt gyermekkel,
➢ Magukra maradt, még aktív szülők családja,
➢ Inaktív, idős házaspár, mint család.
• Az egyes szakaszok keveredhetnek, amennyiben több gyermeket is nevel a család,
vagy több generáció él együtt a családban.
 • A bölcsődében és az óvodában a második és a harmadik szakasz a meghatározó, így a
pedagógusok számára ezek jelentenek kihívást.

A családi kommunikáció:
• A családi nevelés eredményessége tekintetében meghatározó a családi kommunikáció
minősége.
• Lényeges:
➢ a szülői kommunikáció egyértelmű jelzéseinek (a világos közléseknek)
biztosítása,
➢ a gyermeki kommunikációra történő intenzív odafigyelés (a kommunikáció
kétirányúságának lehetővé tétele),
➢ a hitelesség a kommunikációban (kongruencia).
• Kettős kötés – a szülők gyermek felé irányuló kommunikációjának kétértelműsége,
mely meghatározza a kapcsolatukat és a gyermek későbbi kapcsolatait is.
• A kettős kötés megjelenési formái:
➢ a szülők nem egyértelmű kommunikációja,
➢ a verbális és non-verbális jelzésekben megnyilvánuló ellentmondások.
(A két szülő eltérő kommunikációja a „kettős nevelés”, amely szintén problémát jelent.)
• A kettős kötés súlyos érzelmi problémákhoz, szorongáshoz, későbbi devianciához
vezethet.
• A kettős kötés annál rombolóbb, minél kisebb korban jelentkezik.
(A családi kommunikációban az elismerés, a gyengédség hiánya vezethet a játszmákhoz,
melyek pótcselekvések, és hibás kapcsolati sémákat rögzítenek (Eric Berne, 2000.) (pl.:
eminens stréber, hízelgő, bohóc).

Nevelési stílus:
• A szülő – gyermek kapcsolat meghatározó a gyermek fejlődése, későbbi felnőtté
válása szempontjából.
• A kapcsolat sérülése súlyos érzelmi veszteségekhez (érzelmi depriváció,
megfosztottság) vezethet, amelyben az érzelmi és akarati élet sérülhet.
• Az érzelmi kapcsolat alapja a szoros anya-gyermek kapcsolat, a kötődés biztosítása (a
későbbi bizalom alapja).
• A szülői nevelési stílust Ranschburg Jenő (1993) két dimenzió mentén vizsgálta.
• A dimenziók:
➢ engedékenység – korlátozás
 ➢ érzelmi távolságtartás (hideg) – érzelmi közelség (meleg)
• A négy típus jellemzői:
✓ Hideg, engedékeny – nem érdeklik a gyermek problémái, de mindent
ráhagy; nem nyújt modell a gyermeknek; nincs szeretet; gyakran
antiszociális magatartásformák (bűnözés) kibontakozásához vezet.
✓ Hideg, korlátozó – szülői érzelmi elutasítás mellé kemény elvárások,
büntetések, fizikai megtorlások párosulnak; erős agresszió bontakozik ki a
gyermekben, amelynek nincs mód a levezetésére; a gyermek iránti
önfeláldozást hangoztatja a szülő, ami bűntudatot kelt a gyermekben;
gyakori az önmaga elleni agresszió, bizalmatlanság a felnőtt világgal
szemben, kudarckerülés, szorongás.
✓ Meleg, engedékeny – elfogadást, szeretetet kommunikálnak a szülők;
szabad a tévedés, a gyermekek ezért bizalommal, pozitívan fordulnak a
világ felé, aktívak, barátságosak, nyitottak, sikerorientáltak.
✓ Meleg, korlátozó – túlaggódó, túlgondozó szülői attitűd; a gyermekek
konformisták, megfelelni vágyók; gyakori a befelé fordulás, szorongás;
önszabályozó rendszerük (lelkiismeret, moralitás) megfelelő, de függő
(dependens) személyek lesznek belőlük.
• A leginkább pozitívnak a meleg, engedékeny szülői attitűd tekinthető, bár ez esetben
sem minden esetben világos, milyen szabályokhoz igazodhat a gyermek.
• Más felfogások az irányítás (kontroll – autonómia), illetve az érzelmi töltés
(szeretetteljes – ellenséges) mentén állítottak fel hasonló modellt (Cole, 1997.; Becker
és Schaefer, id.: Kósa, 2001.)

A család és az intézmény kapcsolata:

• Alapvető fontosságú, a szocializációs folyamatok, valamint a nevelés szempontjából
is.
• Tájékoztatási kötelezettség – tájékoztatáshoz való jog.
• A kapcsolattartás formái:
- írásbeli – szóbeli,
- hagyományos – új (megújuló).
 7. A nevelés színterei II. A szervezett szocializáció fogalma, az intézményes
szocializáció sajátosságai. A szociális és a szervezett tanulás jellemzői. A bölcsőde és
óvoda sajátos szerepe az intézményes nevelés rendszerében.

A szervezett szocializáció fogalma:

• A szervezett szocializáció a társadalmi kultúra közvetítésének intézményesült formája.
• A gyermek itt találkozik szervezett keretek között az emberi kultúra tartalmával.
• Másodlagos szocializációként is értelmezhető, mert az ember nem itt találkozik
elsőként a társadalmi kultúra elemeivel.
• Az utóbbi időben a család szocializációs funkciója kevéssé érvényesül, és egyre
inkább a közoktatásra hárulnak bizonyos feladatok.

A szervezett szocializáció színterei:

• A szervezett szocializáció alapvető színtere a közoktatás (köznevelés) intézményi
rendszere.
• A közoktatási rendszer legfőbb alkotóeleme az iskolarendszer.
• A közoktatási rendszer más alrendszerei:
- irányító – ellenőrző alrendszer,
- szakmai szolgáltató alrendszer,
- kutató – fejlesztő alrendszer,
- szociális (diákjóléti) alrendszer.
• Az iskolarendszer működésének alapja a tan-, vagy iskolakötelezettség.
• A közoktatás szakaszai:
- óvodai nevelés – oktatás,
 - alapfokú nevelés – oktatás,
- középfokú nevelés – oktatás,
- a szakképesítés megszerzésére irányuló nevelés – oktatás.
• Az iskolarendszer intézményei

A szociális tanulás:
• Az elsődleges szocializáció során alapvetően szociális (spontán, utánzásos,
mintakövető) tanulás történik.
• Az ember legősibb tanulási módja, nyomai a fejlettebb állatfajoknál is fellelhetők.
• A szociális tanulás színterei a társadalmi csoportok, melynek valamennyi tagja részt
vesz ebben.
• A szociális tanulás nem csak családban történhet, de munkahelyen is (pl.: pályakezdő).
• A szociális tanulás folyamata

A szervezett tanulás:
• Az intézményes szocializáció során alapvetően szervezett tanulás történik.
• Az emberi kultúra tapasztalati rendszerének gyarapodása nem tette lehetővé pusztán a
szociális tanulás révén történő szocializációt.
• A szervezett tanulás jellemzői:
- céltudatos folyamat (cél: egy behatárolt tudás elsajátítása, mesterséges körülmények között),

- szervezett folyamat (meghatározott szervezési módok, módszerek, eszközös segítségével zajlik),

- tervszerű folyamat (előzetes terv szerint történik),

- ellenőrzött folyamat (meghatározott szankciórendszer kíséri).

• A szervezett tanulás tartalma a tananyag, mely a társadalmi kultúra elemeiből

kiválogatott műveltségi anyag rendszerezett formája.
• A tananyag tartalmazza a társadalmi munkamegosztásba történő belépéshez szükséges
tudást, valamint a kultúra azon elemeit, melyek a társadalmi struktúrában való
elhelyezkedést segítik.
• A szervezett tanulás résztvevőit meghatározott szelekciós rendszer alapján válogatják
ki (pl.: életkor, előzetes tudás, társadalmi tagozódásban elfoglalt hely, stb.), és a
részvételt szabályozzák (tankötelezettség).

A rejtett tantervi hatásrendszer:

• Rejtett tanterv (hidden curriculum) – azon folyamatok és elvárások összessége,
melyek nem rögzítettek, nem tervezettek, gyakorta nem is ismertek, mégis
 érvényesülnek a nevelési folyamatban (sőt nem ritkán komoly hatást gyakorolnak
arra).
• A rejtett tantervi hatásrendszer jellemzői:
➢ Bár a fogalom absztrakció, a megjelenés formája minden esetben konkrét.
➢ Elmaradhatatlan kísérőjelensége a nevelési folyamatnak, hatása sokszor eléri a
tudatos pedagógiai célkitűzések szintjét.
➢ Általában spontán folyamat, gyakorta nem is ismert a hatása.
➢ Erősítheti, illetve gátolhatja a tudatos pedagógiai hatásrendszereket.
➢ Rövid távon ható, és hosszabb távú elemeket egyaránt tartalmaz.
➢ Jellemzőit alapvetően meghatározza az intézmény szociokulturális környezete.
• Rejtett tantervi hatásrendszerként értelmezhetőek bizonyos eltérő elvárások, attitűdök,
előítéletek, meghatározott csoportfolyamatok, stb.
• Lényeges a pedagógus általi felismerés, és az adekvát reakció.

A bölcsőde és az óvoda szerepe az intézményes nevelés rendszerében:

• A bölcsőde nem a közoktatási (köznevelési) rendszer része.
• A bölcsőde a szociális intézményrendszer része, ugyanakkor fontos
személyiségfejlesztő és nevelő hatásokkal bír.
• A bölcsődei nevelés a gyermek hároméves koráig fejleszti a gyermeket.
• Az óvodába lépés feltétele az óvodaérettség elérése (önállóság bizonyos
tevékenységekben, első leválás a szülőkről, az anyáról, nappali szobatisztaság).
• Az óvoda a közoktatási (köznevelési) rendszer része, az általános műveltséget alapozó
szakasz első intézménye.
• Az óvodai nevelés alapja az óvodakötelezettség, mely 3 éves kortól a gyermek
iskolába lépéséig (a tankötelezettség teljesítésének megkezdéséig) tart.
• Az óvoda alapvető szerepe a kisgyermek iskolássá szocializálása, az iskolába lépés
megalapozása.
 8. A gyermek a nevelési folyamatban. A gyermeki személyiség megismerése. A
különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermek. Az integráció és inkluzív
nevelés. A gyermekvédelem neveléselméleti vonatkozásai.

A gyermek, a tanuló megismerése:

• A tanulószerep értelmezése
• A gyermek megismerésének fontossága
• A gyermek megismerésének területei:
- szocio-ökonómiai státusz,
- személyiség (a gyermek fizikai és pszichés tulajdonságainak integrált és dinamikus rendszere),

- szociális közeg, társas kapcsolatrendszer,

- aktuális fizikai és pszichés állapot.
• A gyermek megismerésének módszerei, eszközei:
o célirányos megfigyelés,
o beszélgetés,
o játék,
o élettörténet tanulmányozása (anamnézis),
o gyermeki produktumok (elsősorban rajzok, alkotások) elemzése,
o szociometriai vizsgálat,
o pszichológiai teszt.
• Az adatok kezelése

A különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermek:

• A különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermek, akinek különleges nevelési-
oktatási szükségletei vannak, így a pedagógusnak is speciális feladatot jelent az ő
fejlesztése.
 • A különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermek csoportjai:
- sajátos nevelési igényű,
- beilleszkedési, tanulási, agatartási nehézséggel küzdő,
- kivételes képességű, tehetséges.
A kivételes képességű, tehetséges gyermek:
• A tehetség értelmezésének egy modellje (Renzulli):
✓ átlag feletti képességek
✓ kreativitás
✓ feladatelkötelezettség, motiváltság
• A Renzulli-modell bővítése (Mönks):
- család
- óvoda, iskola
- kortárscsoportok
(- társadalom – Czeizel Endre)

Az integrált nevelés-oktatás:
• Integráció: a különleges pedagógiai bánásmódot igénylő gyermekek kortársaikkal
történő együttnevelése.
• Az integráció formái:
➢ lokális integráció
➢ szociális integráció
➢ funkcionális integráció (részleges, teljes)
➢ integrációs részleg
➢ fordított integráció
➢ spontán (hideg, csendes) integráció
• Az integráció megteremtésének feltételei:
- a pedagógus fejlesztő pedagógusi ismeretkészlete, kompetenciája,
- a pedagógus és más szakember hatékony együttműködése,
- el- és befogadóképességet megalapozó attitűdök a csoportban,
- a családok pozitív viszonyulása,
- intézményi elvárások és a gyermekek képességei közti összhang,
- megfelelő körülmények (objektív feltételek).

Az inkluzív nevelés:
 • Inkluzív nevelés: befogadó jellegű együttnevelés, amelynek keretében az intézmény
minden gyermek számára megteremti a saját fejlődési ütemének megfelelő
körülményeket.
• Az inkluzív nevelés megközelítésmódja más, mint az integráció esetében.
• Az inkluzív nevelés főbb jellemzői (Csányi Yvonne, 2007.):
o Az intézmény teljes nevelőtestülete azonosul az inklúzió gondolatával.
o A nevelésben hangsúlyos szerepet kap az egyéni differenciálás.
o A foglalkozásokat a szervezési módok, módszerek változatos
alkalmazása jellemzi.
o A követelmények rugalmasak.
o Az értékelési eljárások színesek, változatosak.
o A felmerülő konfliktushelyzetek kezelése egyértelműen a pedagógusok
kompetenciája.
o A pedagógus intenzív kapcsolatot ápol más szakemberrel
(gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, pszichológus, stb.).
- A szülők aktívan részt vesznek a fejlesztési folyamatban.
- Kimagasló szerepet kap a szociális befogadás, minden érintett részéről.

A gyermekvédelem kérdései:
• A gyermek- és ifjúságvédelem a pedagógiai tevékenység egyik fontos területe.
• A gyermekvédelem célja:
➢ a szociális hátrányok enyhítése, a veszélyeztetettség megelőzése,
➢ esélyegyenlőség biztosítása.
• Alapvető feladat a családból történő kiemelés megelőzése.
• A pedagógus alapvető feladatai:
 Az óvodába/iskolába járás figyelemmel kísérése.
 A gyermeki jogok érvényesülésének biztosítása.
 A gyermek megismerése, az esetleges problémák felismerése.
 Differenciált bánásmód biztosítása, tehetséggondozás és felzárkóztatás.
 Egészségügyi szűrővizsgálatok lebonyolításában való részvétel.
 Javaslatokat tesz a különféle szociális támogatások tekintetében.
 Rendszeres kapcsolatot tart a családokkal, illetve a gyermekvédelmi
rendszerben érintett szervekkel.
• Fokozott figyelem szükséges abban az esetben, ha a gyermek különleges bánásmódot
igénylő, egészségügyi problémája van, nemzetiségi, etnikai kisebbséghez tartozik,
 szülőkkel való kapcsolata nem megfelelő (vagy a szülők közti kapcsolat rossz), illetve
különleges gondozásban részesül (családsegítő szolgálat).
• Lényeges a gyermekvédelmi nyilvántartás vezetése, a szülők tájékoztatása,
támogatása, a család és az intézmény bizalmi viszonyának kialakítása.

9. A pedagógus szerepe a nevelési folyamatban. A pedagógus kompetenciái. A

pedagógiai hatékonyság értelmezési lehetőségei. Nevelői magatartás, vezetési stílus és
csoportlégkör. A kezdő pedagógus. A pályaszocializáció és mentálhigiéné kérdései.

A pedagógus szerepe a nevelési folyamatban:

• A pedagógus – gyermek/tanuló viszonyrendszer sajátosságai:
- aszimmetrikus
- komplementer
• Az utóbbi időben változások történtek a hagyományos szerepfelfogásokban.
• A pedagógus lehetséges szerepei:
- nevelő (oktató - ismeretátadó)
- felnőtt, szülőpótló
- „szakember”
- kolléga
- szervező
- értékelő
- segítő
- tájékoztató
A pedagógus kompetenciái:
• Pedagógus kompetenciák:
1. Szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás
2. Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz
kapcsolódó önreflexiók
3. A tanulás támogatása
4. A tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a
hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási,
magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval
 együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelő
módszertani felkészültség
5. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése,
esélyteremtés, nyitottság a különböző társadalmi-kulturális sokféleségre,
integrációs tevékenység, osztályfőnöki tevékenység
6. Pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos
értékelése, elemzése
7. A környezeti nevelésben mutatott jártasság, a fenntarthatóság értékrendjének
hiteles képviselete és a környezettudatossághoz kapcsolódó attitűdök
átadásának módja
8. Kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás
9. Elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért

A pedagógiai hatékonyság értelmezési lehetőségei:

• A pedagógus hatékonyságáról vallott laikus felfogások:
- Jó pedagógusnak születni kell.
- A jó pedagógus szakterületének alapos ismerője.
- A hatékonyság alapvető feltétele a pedagógiai- pszichológiai képzettség.
• A pedagógus hatékonysága a pedagóguskutatások tükrében:
- Az eredményes pedagógusra jellemző tulajdonságok.
- Alapvető személyiségvonások, alapképességek (Rogers – Gordon).
- Gyakorlati készségek.
- Reflektív pedagógus (portfólió).

A vezetési stílus és csoportlégkör:

• Eredendően Kurt Lewin (1890-1947) német származású, amerikai pszichológus
foglalkozott a kérdéssel.
• Őt tekintik a modern csoportdinamika, szervezeti kultúra, fejlődés úttörő kutatójának.
• A náci Németországból menekült, és érdekelni kezdte a vezető hatása a
csoportlégkörre, a csoport fejlődésére, dinamikájára.
• Magyarországon Mérei Ferenc (1909-1986) foglalkozott hasonló kérdésekkel,
kísérlete a „Módszerek” című filmben vált ismertté.
• Háromféle vezetési stílust ismerünk:
 autokratikus
 demokratikus
  laissez-faire
• Ennek megfeleltethető háromféle csoportlégkör:
- diktatúra
- demokrácia
- anarchia
• Melyek a film legfontosabb tapasztalatai? Melyik a legeredményesebb vezetési stílus,
csoportdinamikai szempontból?

A kezdő pedagógus:
• A pályakezdő pedagógus problémája napjainkban fontos kérdés a
neveléstudományban (elsősorban az életpályamodell okán).
• A pályakezdő szakasz kezdete: a munkába állás.
• A pályakezdő szakasz végének kritériumai:
- rutin a munkavégzésben,
- önállóság a munkavégzésben,
- beilleszkedés a szakma társadalmába (tantestület jeleníti meg az intézményben),

- szakmai kompetenciák környezet általi elismerése.

• A pályakezdő szakasz vége korábban a bértáblán történő első előrelépéshez

kapcsolódott (három év után).
• A pályakezdő szakasz vége ma az első minősítővizsgához köthető (gyakornok >
pedagógus I.)
• Az életpályamodell szakaszai
• Milyen problémákkal küzdhetnek a pályakezdők a bölcsődében, az óvodában?
• A pályakezdők attitűdjei
• A pályakezdők segítésének, támogatásának lehetőségei

Pályaszocializáció és mentálhigiéné:
• Pályaszocializáció: a hivatással, szakmával kapcsolatos pozitív attitűdök kialakítása, a
szakma, valamint a szakma társadalmának elfogadtatása, megszerettetése.
• A pályaszocializáció a szakképzésbe való belépéssel kezdődik, mely a szakma
társadalmába történő belépést is jelenti.
• A pályaszocializáció a hivatás gyakorlásának egész folyamatát felöleli, sőt gyakorta
azt követően is értelmezhető (nyugdíjas pedagógus, mint a szakma képviselője).
• Pályaszocializáció a bölcsődében, óvodában
• Mentálhigiéné: az egészséges lelki élet kialakítását, megtartását célzó tevékenység.
• Különösen fontos szerepe van a segítő szakmákban, ahol nagy a burnout (kiégés)
veszélye.
• Mentálhigiénés tevékenységek a pedagógus hivatás keretében:
- szakmai továbbfejlődés biztosítása,
- szakmai segítségnyújtás, támogatás,
- esetmegbeszélő csoportok pedagógusok körében,
- tanácsadás.
• Mentálhigiéné szükségessége a bölcsődében, óvodában
10. A pedagógus kommunikációja. Kommunikációelméleti alapok, kommunikációs
rendszerek. A kommunikáció szerepe a nevelőmunkában. Az eredményes
kommunikáció feltételei. A rejtett tantervi hatásrendszer a gyermeknevelés
folyamatában.

Kommunikációelméleti alapfogalmak:
• Interakció – társas kölcsönhatás
• Kommunikáció – olyan társas kölcsönhatás, melyben információcsere történik
• A kommunikáció elemei:
- adó (kommunikátor) – vevő (receptor),
- csatorna,
- információ,
- kód (jel – jelentés),
- megértés.
• Verbális – non-verbális kommunikáció jellemzői
• Non-verbális kommunikáció formái:
- mimika
- vokális mimika
- pantomimika
- proxemika

A kommunikációs rendszerek csoportosítása:

• Egyszerű kommunikációs rendszer – szervezett kommunikációs rendszer
• Személyes kommunikáció – tömegkommunikáció

A kommunikáció szerepe a nevelőmunkában:

• A pedagógiai folyamat egyfajta kommunikációs folyamatként is értelmezhető.
• A pedagógiai munkában valamennyi kommunikációs rendszer szerepet játszhat.
• A bölcsődei, óvodai, iskolai munkában kiemelt szerepet kap az egyszerű
kommunikációs rendszer, valamint a személyes és a tömegkommunikáció.
• Verbális és non-verbális kommunikáció szerepe a nevelő munkában
• A nevelői kommunikáció funkciói:
 ❖ érzelmi funkció,
❖ motivációs funkció,
❖ ismeretátadó funkció,
❖ ellenőrzési funkció,
❖ értékelési funkció.
• Kommunikációs eszközök a bölcsődében, óvodában elsősorban a non-verbális
jelzésekhez kapcsolódnak, hiszen ezekkel érzelmeket közvetítünk.

A hatékony pedagógiai kommunikáció:

• A hatékony pedagógiai kommunikáció kritériumai:
- Az információk gondolatok lehető legpontosabb, egyértelmű és világos
közlése.
- A gyermekek szándékának lehető legpontosabb megértése (a kommunikációs
csatolna kétirányúságának biztosítása, értő figyelem a kommunikációban).
- Pedagógus hitelessége (kongruencia).
A rejtett tantervi hatásrendszer a gyermeknevelés folyamatában:
• A rejtett tanterv olyan elvárásrendszer, mely nem kimondott, nem megfogalmazott,
nem rögzített, gyakorta nem is ismert.
• A pedagógiai gyakorlatban egyfajta „búvópatakként” létezik.
• Milyen módon jelenhet meg a bölcsődében, óvodában, az iskolában?
• A rejtett tanterv hatásrendszere igen komplex.
 11. Konfliktusok a nevelőmunkában. A konfliktus fogalma, szerepe. Konfliktusok
típusai, fokozatai. A konfliktuskezelés folyamata. Konfliktusok a bölcsődében és az
óvodában.

A konfliktus fogalma:
• Latin eredetű, jelentése: „küzdelem”, „ütközet”, „harc”
• Az emberi kapcsolatrendszer természetes velejárója
• Jellemzően az interakciós, kommunikációs folyamatok során keletkeznek, játszódnak
le, oldódnak meg, így szoros a kapcsolatuk az emberi kommunikációval.

A konfliktusok szerepe a pedagógiai folyamatban:

• A pedagógiai folyamatban: egy, vagy több fél között fennálló egyet nem értés,
feszültség (Rakaczkiné – Farkasné, 2004.).
• Önmagukban nem negatív jelenségek (segíthetik pozitív változások bekövetkeztét,
problémák tisztázását, az egyéni kreativitást, a közösség fejlődését).
• Problémát a megoldatlan konfliktus jelent („szőnyeg alá seprés”).
• A megoldatlan konfliktus agresszióhoz vezethet (frusztráció > agresszió).

A konfliktusok formái:
• Két formáját ismerjük:
- intraperszonális (személyen belüli) konfliktus,
- interperszonális (személyek közötti) konfliktus.
• Az intraperszonális konfliktusok egy személy különféle szerepei között alakulhatnak
ki.
• Az interperszonális konfliktusok személyek (csoportok, szervezetek) között
alakulhatnak ki (a pedagógiai gyakorlatban ezek jelennek meg gyakrabban, ezek
kerülnek inkább felszínre).

A konfliktusok fokozatai:
• A konfliktusok súlyossága függ az adott pedagógiai szituáció jellegétől.
• Négy súlyossági fokozat különíthető el (Szekszárdi Júlia, 2002.):
1. látszatkonfliktus,
2. peremkonfliktus,
 3. központi konfliktus,
4. extrémkonfliktus.

A konfliktusok kiváltó okai:

• A pedagógiai gyakorlatban előforduló konfliktusok kiváltó okai lehetnek:
- információhiány, információk észlelési különbségei (ténykonfliktus),
- eltérő érdekek, szükségletek (érdekkonfliktus),
- egyéni értékrend különbségei (értékkonfliktus),
- attitűdbeli különbségek, kapcsolati problémák (kapcsolati konfliktus),
- Intézményi szervezeten belüli problémák (szervezeti, vagy strukturális konfliktus),
- kommunikációs problémák (kommunikációs konfliktus),
- bizonyos személyiségbeli problémák.

A konfliktus folyamatjellege:
• Az intézményi konfliktusok nem statikusak, inkább dinamikus folyamatként
értelmezhetőek.
• A konfliktus folyamatának szakaszai (Rakaczkiné – Farkasné, 2004.):
- konfliktust megelőző állapot (ún. „látens konfliktus),
- konfliktus érzékelése (ún. „észlelt konfliktus”),
- érintettek érzelmi reakciója (ún. „átérzett konfliktus”),
- érintettek tevőleges fellépése (ún. „kézzelfogható konfliktus”),
- konfliktus meg-/feloldása,
- konfliktus utó-/mellékhatásai.

A konfliktuskezelés formái:
• A konfliktuskezelés lehetséges formái (Szekszárdi Júlia, 2001.):
- alkalmazkodás,
- elhárítás („szőnyeg alá seprés”),
- hatalmi pozícióból történő kezelés,
- kompromisszum (egyik fél sem érvényesíti akaratát, valamilyen
közbülső szempont érvényesül),
- együttműködés, közös megoldás keresése.

A konfliktuskezelés szempontjai:
 • A konfliktuskezelés során – az eredményesség érdekében – néhány fontos szempontot
figyelembe kell venni.
• A legfontosabb konfliktuskezelési szempontok:
- a konfliktus tartalmának, szereplőinek pontos meghatározása,
- a konfliktus előzményeinek, közvetlen kiváltó okainak számbavétele,
- a szembenálló felek szerepének tisztázása,
- a konfliktus lefolyásának áttekintése,
- a konfliktuskezelés lehetőségeinek tisztázása,
- a konfliktus és a megoldási mód érintettekre gyakorolt hatásainak
számbavétele.
- Az interperszonális konfliktusok között egyre gyakoribbak a különféle
intézményi csoportok (pl.: alsós – felsős, humán – reál – készség, stb.), illetve
szervezetek (pl.: tantestület – fenntartó) közti ellentétek.
- E konfliktusok megoldása igen nagy apparátust megmozgat, gyakran látványos
„ütközetek” keretében zajlik.
- Ilyen esetekben különösen fontos az előbbi szempontok nyílt és közös
megvitatása.

Bölcsődei, óvodai konfliktusok:

• Az iskolai konfliktusok egy jelentős része megjelenhet a bölcsődében és az óvodában
is.
• Legjellemzőbb konfliktusok:
➢ interperszonális konfliktusok (pedagógus – pedagógus, pedagógus – vezető,
gyermek – gyermek, pedagógus – szülő),
➢ intraperszonális konfliktusok,
➢ szervezeti konfliktusok (nevelőtestület – fenntartó).
• Az iskola komplexebb szervezeti felépítése miatt többféle interperszonális
(csoportjellegű) és szervezeti konfliktus megjelenhet itt.

12. A nevelési folyamat tervezése. A tartalmi szabályozás fogalma, szintjei. A nevelési

folyamat tervezésének országos, intézményi (helyi) és egyéni szintje. Az iskolai
 pedagógiai program. A bölcsődei, óvodai tervezőmunka sajátosságai,
dokumentumai.

A tartalmi szabályozás fogalma:

• A tartalmi szabályozás a rendszerben lezajló transzformációk szabályozását jelenti.
• Területei:
- a nevelő- és oktatómunka tartalmának behatárolása
- a feldolgozandó ismeretanyag ütemezése
- a feldolgozás eredményességének ellenőrzése
• A tartalmi szabályozás során biztosítandó elvek:
- egységesség és pluralizmus biztosítása
- átjárhatóság biztosítása
- világnézeti tolerancia biztosítása

Pedagógia és tervezés:
• A tervezés fogalma a neveléstudományban
- Az oktatási rendszer fejlesztését és működését meghatározó
oktatáspolitikai, oktatás-gazdaságtani tervezés.
- A pedagógiai folyamat tervezése.
• A nevelés tervezésének szintjei:
o a tervezés országos szintje
o a tervezés intézményi szintje
o a tervezés egyéni szintje

A nevelés tervezésének országos szintje:

• Iskolában: Nemzeti alaptanterv (NAT 2012/2020)
• Óvodában: Az óvodai nevelés országos alapprogramja (2012)
• A tervezés országos szintű dokumentumai:
- minden intézmény számára kötelező jellegűek,
- meghatároznak egy alapvető keretet, országos szintű alapműveltséget,
- biztosítják az intézmények közti átjárhatóságot,
- segítik az alacsonyabb szintű tervezési dokumentumok elkészítését.

A nevelés tervezésének intézményi szintje:

 • Iskolában: iskolai pedagógiai program (IPP)
• Az IPP részei:
- nevelési program,
- helyi tanterv,
- (szakképzési program).
• A nevelési program főbb részei:
➢ Bevezetés (intézményvezetői köszöntő, alapító okirat, előzetes információk,
helyzetelemzés)
➢ Az iskola nevelési koncepciója (filozófia, értékrendszer, képzési szerkezet, belső
szakaszolás)
➢ Az iskola tevékenységi rendszere (tanórán kívüli tevékenység, szabadidő
szervezése, tehetséggondozás és felzárkóztatás elvei, gyermek- és ifjúságvédelem
elvei)
➢ A kapcsolattartás formái (szülők, diákönkormányzat, fenntartó, társintézmények)
➢ A fejlesztés elvei (gazdasági – pénzügyi, eszköz, humán erőforrás)
➢ Legitimációs zárlat (elfogadás, jóváhagyás folyamata)
➢ A nyilvánossá tétel módjai
➢ Óvodában: óvodai pedagógiai program
➢ Az óvodai pedagógiai program részei:
- bevezetés (múlt, környezet bemutatása, helyzetfeltárás),
- nevelési célok, alapelvek,
- tevékenységi rendszer,
- gyermekvédelem,
- különleges bánásmódot igénylő gyermekek nevelése,
- kapcsolatok,
- legitimáció.

A pedagógus egyéni tervezőmunkája:

• A pedagógus tervezési feladatai az iskolában:
- csoportok fejlesztésének terve (osztályfőnöki tervezés),
- egyének fejlesztésének terve,
illetve
- tanmenet,
- tematikus terv,
- óravázlat.
 • Az óvodapedagógus egyéni tervezési feladatai:
- csoportok fejlesztésének terve,
- egyének fejlesztésének terve,
- foglalkozási terv.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja (2012):

• A 363/2012. (XII. 17.) sz. kormányrendelet
• A dokumentum főbb részei:
I. Bevezető
II. Gyermekkép, óvodakép
III. Az óvodai nevelés feladatai (általános fejlesztési feladatok):
- egészséges életmód alakítása,
- érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés,
- anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés.
IV. Az óvodai élet megszervezésének elvei:
- személyi feltételek,
- tárgyi feltételek,
- az óvodai élet megszervezése,
- az óvoda kapcsolatai.
V. Az óvodai élet tevékenységi formái:
- játék,
- verselés, mesélés,
- ének, zene, énekes játék, tánc,
- rajzolás, mintázás kézi munka,
- mozgás,
- külső világ tevékeny megismerése (környezet megismerése, matematikai tapasztalatok),
- munka jellegű tevékenységek,
- a tevékenységekben megvalósuló tanulás (többféle tanulási forma).
• A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

A bölcsődei nevelés – gondozás országos alapprogramja (2017):

• Az Alapprogram felépítése:
Bevezetés
1. A bölcsődei nevelés célja
2. A bölcsődei nevelés alapelvei
3. A bölcsődei nevelés feladatai
4. A bölcsődei nevelés helyzetei
5. A bölcsődei nevelés megvalósításának sajátos feltételei
6. Családok támogatásának módszerei és lehetőségei
7. A bölcsődei ellátást nyújtó intézmény, szolgáltató kapcsolatrendszere