NEVELÉSI ALAPISMERETEK

2. TÉTEL - Határozza meg a NEVELÉS fogalmát, célját.

– Ismertesse a SZOCIALIZÁCIÓ fogalmát, színtereit.
– 2.01. A NEVELÉS FOGALMA
– 2.02. A NEVELÉS CÉLJA
– 2.03. A SZOCIALIZÁCIÓ FOGALMA
– 2.04. A SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI
– 2.01. A NEVELÉS FOGALMA
– ⇑ A nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, melynek célja,
hogy az egyént életfeladatai megoldására képessé tegye.
– A (nevelő) fejlesztő hatásnak kettő formája van: tervszerű (intézményes fejlesztő hatások)
=meghatározott célja van és eléréséhez tudatos eljárásmódokat alkalmaz. spontán (intézményen
kívüli hatások: SZOCIÁLIS TANULÁS) = Ide tartozik minden környezeti tényező, mellyel az egyén
valamilyen módon kapcsolatba kerül. Ez a kapcsolat lehet követlen vagy közvetett.
– A nevelés lényeges tartalmi, fogalmi jegyei:
⇑ fejlődés, fejlesztés, hatás, tervezés, irányítás, tevékenység
A nevelés többé – kevésbé: céltudatos, tervszerű, fejlesztő jellegű tevékenység

Céltudatos: A nevelésnek célja van: valahonnan valahová akarom eljuttatni a gyermekeket.

Tervszerű: Tudjuk, hogy mit miért csinálunk.
Folyamatos: A születésünk előtt kezdődik és halálunkkal ér véget. Amíg érzékelünk, a bennünk ért
hatások nevelnek bennünket.
Fokozatos: Lépésről-lépésre, fokról-fokra jutunk, haladunk előre. A nevelésben nem várhatunk
gyors változásokat, csak is lassú előrehaladást, fejlődést.
Rendszeres: Rendszerben kell gondolkodni, látni kell azt a rendszert, amely alakítólag hat a
gyerekre.
Következetes: A tervet következetesen végre kell hajtani.
Fejlesztő jellegű: Ez a nevelés lényege! A kevésbé fejlett személyiséget fejlettebbé kívánjuk tenni.
Azért nevelünk, hogy fejlődjön a gyermek.
Társadalmi tevékenység: A társadalom határozza meg a neveléssel kapcsolatos elvárásokat,
feladatokat, célokat. (pl. Helyi nevelési programok). Jelenti továbbá, hogy az ember társas lény,
hatnak ránk és hatunk másokra.
Tevékenység: A nevelés tevékenység, azaz a személyiség, a gyermek, a felnőtt tevékenység
során fejlődik azzal, ha csinál valamit.

– A nevelés jellemzői:
⇑ Csak emberre jellemző. Történelmi jellegű: minden kornak megvolt a felfogása a nevelés
eszményéről. Nemzeti jellegű, mert minden egyed nevelésében befolyásolóak az adott nép
hagyományai, felfogása, értékei. Tudatos, tervszerű fejlesztő hatású. Bipoláris (kétirányú)
folyamat, melynek jellemzője a nevelő és nevelt kölcsönös kapcsolata, hatása. Nevelődés: Senki
nem tervezi mi legyen belőle, de mindenki hat rá. A gyermek tervszerű nevelői ráhatás nélkül
testileg és szellemileg valamilyenné válik, fejlődik.

– * 2.02. A NEVELÉS CÉLJA / A nevelési cél fogalma

– ⇑ A nevelési cél azt jelenti, hogy mit akarunk elérni, milyen értékekkel, képességekkel
rendelkező emberré kívánjuk nevelni a gyermekt.
A nevelés célja: értékek átadása, képességek kialakítása. A célkitűzés funkciója a nevelés
perspektívájának megjelölése. (szubjektív, objektív célkitűzés) A nevelési célban mindig
megfogalmazódik egy értékrenszer, ember- és életeszmény kötődik.

– A nevelés folyamata:
– ⇑ A nevelés az a folyamat, emelyben a pedagógus/nevelő által irányított gyermeki
tevékenységrendszer fejleszti az egyén (gyermek) képességeit. Fejlesztő hatások: A fejlesztő
hatások révén alakul a gyermek értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára
az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
–
* 2.03. A SZOCIALIZÁCIÓ FOGALMA
⇑ A szocializáció fogalma: A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely
során az egyén megtanulja megismerni önmagát, és a környezetét, elsajátítja az együttélés
szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.

– A szocializáció jellemzői:
⇑ Születésünktől kezdve aktív lények vagyunk, a csecsemő fejlődése során egy tanulási
folyamaton keresztül érett személyiséggé válik, aki képes lesz a beleszületett társadalom
elvárásainak megfelelni. Az egész életünkön át tartó folyamatot szocializációnak nevezzük. A
szocializáció során azokat a normákat, értékeket, hagyományokat, attitűdöket sajátítjuk el, ami az
adott környezetben, kultúrákban, használatosak. A szocializáció tanulási folyamat, mely egész
életen át tart. A szocializáció mindig kölcsönhatás, ahol a környezet hat az egyénre és fordítva, az
egyén is mindig visszahat a környezetére.

– 2.04. A SZOCIALIZÁCIÓ SZÍNTEREI

⇑ A szocializáció színterei, azok a csoportok, intézmények, társadalmi helyzetek, amelyben a
szocializáció alapvető folyamatai végbe mennek.
Családon belüli szocializáció – elsődleges szocializációs színtér
A család a társadalom alapegysége és egyben a legősibb intézménye. A családok őrzik és adják
tovább a társadalom kezdetei óta a hagyományt, a kultúrát, az értékeket, a hitet. A családban
alakulnak ki az alapvető szokások, viselkedésminták, értékek.
A családi szocializáció háromféle típusa:
– ⇑ gyermekközpontú, felnőttközpontú és fejlődésközponttú. Intézmények – másodlagos
szocializációs színtér
– Fő színterei: kortárs csoportok Intézmények: bölcsőde, gyermekotthon, óvoda stb. Újabb
szokások, viselkedésminták, értékek kialakulása, amelyek ellentétesek lehetnek a korábbiakkal –
tovább szővi, ill. megváltoztatja az elsődleges szocializáció során elsajátítottakat. A bölcsőde és az
óvoda szerepe a szocializációban: ⇑

– GONDOZÁS, BIZTONSÁGNYÚJTÁS Modellnyújtás Interakciós tér biztosítása

Kommunikáció kialakítása Én-rendszer (éntudat) kialakítása A bölcsőde és az óvoda biztosítja:
– ⇑ a valahová tartozás érzését, védelmet és biztonságot, az önazonosság érzését, az
összetartozás érzését, az összetartozás élményét, az együttesen végzett tevékenység örömét,
interakciós és kommunikációs lehetőséget.