8.

TÉTEL:
A NEVELÉS FOLYAMATA, SZERKEZETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI A SZOKÁSOK
ÉS A JELLEMALAKÍTÁS SZEMPONTJÁBÓL
A nevelés és a nevelés során megvalósuló objektív és szubjektív hatótényezők egy folyamatban valósul
meg. A folyamat mindig időben egymás után végbemenő történések, változások egységed, összefüggő
sora, egymással kapcsolatban lévő láncolata. A nevelés folyamat egyik jellemző sajátossága a sztochasz-
tikus jelleg. Ennek lényege, hogy a hatás és annak eredménye között az ok-okozati kapcsolatok nem mu-
tatkoznak meg egyértelműen és azonnal. A nevelés mindig közvetített bizonyos értékeket, kialakított várt
vagy nem várt emberi tulajdonságokat. A nevelés azon hatások összessége, melynek célja, hogy az egyént
életfeladatai megoldására képessé tegye. Egy társadalom életében felhalmozódott tudást, tapasztalatot át
kellett származtatnia, tovább kellett adnia a jövő nemzedékének ahhoz, hogy a történelemben fennmarad-
hasson. Ez a kölcsönhatás, a generációk közti átszármaztatás a legátfogóbb értelemben a nevelés. A ne-
velés általános értelemben egy értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat.
A nevelés folyamatát tekintve beszélhettünk:
– irányított nevelés folyamatfelfogás, amelynek lényege, hogy abban normák, értékek nagyon konkrét,
deklarált formában jelennek meg. Ilyenek például a pedagógus munkájának jellemző jegyei (a direkt irá-
nyítás, az értékelés-központú magatartás, a folyamatos, erős kontroll, a szabályozás.)
– szabad nevelés folyamatfelfogás, amelynek lényege, hogy kizárja a nevelési folyamat külső, pedagógu-
sok általi direkt irányítási formát. Ide tartoznak a gyermek spontán érdeklődése, szükségletei és életkori
sajátosságaihoz igazított tevékenységei.
A nevelési folyamat felfogások a megvalósítási bázisuk szerint is osztályozhatók.
– befogadásra épülő nevelési folyamat a pedagógus személyét helyezi a központba.
– aktivitásra épülő nevelési folyamatfelfogások a valós, folyamatos gyermeki tevékenységet helyezik a
nevelés középpontjába.
A nevelés egy összetett, komplex folyamat. A nevelés elmélete és gyakorlata egyaránt arra törekszik, hogy
az egyén képes legyen a vele szemben támasztott egyéni, csoportos és társadalmi elvárások teljesítésére.
A nevelés mindig külsőleg irányított folyamat. Ebben a nevelés a célkitűzések megvalósítására törekszik
a különböző nevelő hatások és nevelési eljárások révén. A gyermek legfontosabb tevékenységtípusai: a
tanulás, a diákönkormányzat, a fizikai és a szabadidős tevékenység. A tevékenységek az élet kezdeti idő-
szakában pedagógiailag közvetlenül irányított. Majd az életkor haladtával egyre inkább az irányítás köz-
vetettsége, indirekt jellege dominál. A tevékenység biztosítása révén a nevelés folyamatában különböző
élethelyzeteket, problémahelyzeteket teremtünk. A döntési szituációk ill. alkalmak révén a gyermek ta-
pasztalatokhoz jut. A tapasztalatok elemzése, értelmezése lehetőséget ad a következtetések levonására.
Nevelő hatások:
– motiváció, szükséglet, aktivitás: nagyfokú motivációs bázis kiépítése, alkalmazása, gyermeki alkalma-
zás biztosításán, a gyermeki szükségletek által motivált tevékenységek kínálatán nyugszik.
– tapasztalati hatás: változatos tevékenységformák biztosítása és tapasztalatok megszerzése
– intellektuális hatás: az értelmi képességek bővülésével az intellektualisztikus nevelő hatás, a kultúra, a
tudomány eredményeinek bemutatásával egyre jobban képes konstruktív meggyőződések kialakítására.
– beidegző-begyakorló hatás: hozzájárul a szokások, a jártasságok és készségek valamint a képességek
kialakítására.
E folyamatban a nevelő hatások kiváltási forrásai a nevelési tényezők.
A nevelési tényezők egy lehetséges csoportosítása:
– szülők;
– pedagógusok;
– kortársak;
– kortárscsoportok;
– a különböző feladatok.