Boza Erzsébet ny.
docens (E L T E -T Ó K ), SzűSZ
Az óvodai vizuális nevelésről általában
Cikkünk a jelenleg érvényes Óvodai nevelés országos alapprogramja V.fejezetének „Rajzolás, mintázás, kézim unka” tevékenység pontjával
foglalkozik. A Program I—IV.fejezetében á fo gó irányelveket, pedagógiai és egyéb útmutatásokat tartalmaz. Az óvodai tevékenységeket le­
író V.fejezet „Rajzolás, mintázás, kézim unka” tevékenység gyakorlatához kívánunk szólni.
K
iindulópontunk ehhez a legfonto­
sabb fogalmak felidézése lesz a tel­
jesség igénye nélkül. Emellett, de a
témával szoros összefüggésben az alábbi kér­
désekre is kitérünk cikksorozatunkban: lemzői, veleszületett és az érés során kiala­
—vizuális nevelés,
—a nevelés alapelveinek alkalmazása vi­
zuális területen,
— a vizuális fejlesztés szükségessége és
megvalósítása,
—a gyermek vonatkozásában a szabadság
és felelősség kérdései,
—önállóság és vizuális nevelés,
—ábrázolás és egyéb vizuális tevékenysé­
gek—arányuk.
A programnak ez a területe nem igazán
fedi azt, hogy a gyermekek látásfejlesztéséről
van szó (vizuális nevelés). Következetlen ab­
ban, mint az a tartalmi részből kitűnik, a te­
vékenység két technikát (rajzolás, mintázás)
és egy megfoghatatlan fogalmat (kézimun­
ka) használ. A tartalom sokkal több mindent
sorol fel (technikákat, konstrukciós felada­
tokat, képi problémákat, esztétikai, műve­
lődéstörténeti stb. területeket), mint azt a
tevékenységforma elnevezése sugallja. Az
óvodapedagógus feladatát így leszűkíti, szin­
te passzivitásra ítéli őt. Az óvodai bábozást a
tevékenységek között meg sem említi a
program, kihagyva így az önkifejezésnek, a
vizuáli^ anyanyelvi és zenei —a mozgásról
nem is beszélve —igazán hatásos, komplex
területét.
A g y e rm e k m in t
fe jlő d ő sze m é lyisé g
Az ún. fejlődési fülke gyakorlatilag a gyer­
mek mikrokörnyezetének hatásait jelenti.
Ennek három alkotórésze a gyermek fizikai
és társadalmi környezete, a társadalom kul­
turálisan meghatározott nevelési és oktatási
szokásai, a gyermek szüleinek pszichológiai
jellemzői. (C. S. Super és Harkness megfo­
galmazása1.) Tehát az óvodai nevelés kultu­
rálisan meghatározott, és jelentős szerepet
játszik a gyermek fejlődésében. Az óvodai
nevelés hatása, mint környezeti hatás, és a
gyermek veleszületett, örökletes diszpozí­
ciói a kultúrán keresztül találkoznak.
’ M. Colé és S.R. Colé: Fejlődéslélektan, Osiris,
2003., 43. old.
18
Orsoljü pszichológus (Budapest)
A fejlődés folyamata a gyermek és a
gondozó által közösen, mindkét fél részéről
aktívan konstruált. Hiszen a gyermek sze­
mélyes tulajdonságai, temperamentumjel­
kuló képességei és a gondozó, nevelő, taní­
tó, fejlesztő tevékenysége lép interakcióba a
fejlődés során. A legközelebbi fejlődési zóna
(Vigotszkij fogalma2) eléréséhez a gyermek
pillanatnyi képességein túlmutató, azokat
kiegészítő és azokra építő gondozói tevé­
kenységre van szükség. Például az olyan óvo­
dai feladatok, játékok bírnak fejlesztő hatás­
sal, amelyek nemcsak kihasználják a gyer­
mek pillanatnyi képességeit, hanem azokat
kibővítik, elmélyítik, gyakoroltatják, maga­
sabb szintre emelik.
A megfelelő időben történő fejlesz­
tés, nevelés azért lényeges, mert az emberi
fejlődés során vannak ún. kritikus periódu­
sok. Olyan szempontból kritikusak, hogy bi­
zonyos, sajátos környezeti vagy biológiai ese­
ményeknek meg kell történniük a fejlődés
normális menetéhez, mivel ezekben a pe­
riódusokban az adott környezeti ingerre ér­
zékeny a gyermek. Gondoljunk csak állatok
által nevelt gyermekekre, akik később—visz-
szakerülve az emberi társadalomba —képte­
lenek voltak megtanulni korosztályuknak
megfelelő szinten beszélni, gondolkodni, vi­
selkedni. Ez a kritikus periódus mindent
vagy semmit jellegéből adódik.
A kisgyermek tanulásának alapjai: a
játék, az utánzás, az ismétlés, a gyakorlás, a
kíváncsiság, a tapasztalatszerzés... A vizuális
fejlődés is ezeknek az alapján történik. Nem
tér el más tevékenységektől a vizuális terü­
let, bár néhány dolog hangsúlyosabb: pl. az
alkotás mint folyamat, az alkotás mint mű —
azaz tárgyiasult gondolat.
Az ábrázolás ezen belül a nyelvhez
hasonló. Ahhoz, hogy a gyermek kifejez­
hesse gondolatait, véleményét, érzelmeit
ábrázolásban, kifejező eszközökre van szük­
sége. Ezaza „szimbólumgyűjtemény” , ame­
lyet vizuális nyelvnek mondhatunk. Erre
részben spontán környezeti hatások által,
részben tudatos irányítás révén tehet szert.
A gyermek vizuális szimbólumok (sémák)
segítségével alkot (vizuális szimbólumon a
JM. Colé és S.R. Colé: Fejlődéslélektan, Osiris,
2003., 222. old.
megjelenített, tárgyiasult vizuális jelet ért­
jük), melynek csak nagyon elenyésző része a
saját gondolataiból adódó. A többi környe­
zete szimbólumaiból származik, tehát nem
igazán a környezet gyermek által egyszerűsí­
tett sémája. Ezek a szimbólumok korunk­
ban elárasztottak bennünket. Ez az oka, több
más mellett, hogy a kicsik vizualitásának fej­
lettsége többnyire meghaladja a néhány év­
tizeddel ezelőtti gyermekek szintjét.
A természet, az épített környezet, az em­
beri magatartásformák és más egyéb is az ak­
kori gyermekek előtt is ott volt, de a róluk
készült általánossá és hangsúlyossá (intéz­
ményi tudatos nevelés, hirdetések, videojá­
té k o k ...) tett szimbólumokat nem, vagy
másképp ismerték.
A mai gyermekeket ért sok vizuális inger
azonban nem mind értékes (kulturális, mű­
vészi, esztétikai, informális, erkölcsi, gya­
korlati szempontból). Sokszor „eklektiku­
sak” a gyermekek alkotásai (pl. gyermekraj­
zon együtt jelenik meg a királyfi és Shrek).
A szimbólumok megteremtése és elsajá­
títása nem könnyű feladat, ehhez segítségre
van szükségük. Az önkifejezésnek a techni­
kai felkészületlenség mellett a vizuális nyelv
mérsékelt tudása is akadálya. A vizuális nyelv
a szimbólumokon kívül egyéb vizuális prob­
lémát is jelent: pl. kompozíciót, a színek al­
kalmazását, térrendezést, anyagismeretet.
A vizuális nyelvvel való kommunikáció taní­
tásában kiemelkedő szerepe lehet az óvodai
nevelésnek. Például a piros szín tiltó jelenté­
se kulturálisan meghatározott, és megtanít­
juk társadalmunk tagjainak ezt a jelentést.
A vizualitás tudatos fejlesztésére
szükség van, mely nem m erülhet ki az
eszközök, anyagok használatának biztosí­
tásában, m egism ertetésében, hiszen ez
még az V. fejezet tartalmának megvalósítá­
sához is kevés. A vizualitás fejlesztése —a
természetes fejlődés (spontán tapasztalat-
szerzés, értelmezés) m egőrzése m ellett,
tudatos tervezésű, világos, képességfejlesz­
tést elősegítő pedagógiai hatás. Lényege,
hogy a pedagógus a csoport egészének és
egyedeinek életkori, egyéni, kulturális,
szociális sajátosságait figyelembevéve, a
gyakorlásra, ismétlésre tág teret adva, egy-
egy összefüggő képességcsoportra össz­
pontosítva tervez.
(Folytatás következik)