1.

tétel

Az óvoda helye a köznevelés rendszerében. Funkciója, cél- és feladatrendszere

hazánkban a reformkortól napjainkig.

Az óvoda helye a köznevelés, közoktatás rendszerében:

Az óvoda hazánkban a közoktatási, köznevelési rendszer része és ebből adódóan
központi irányítása, ellátása a művelődési és közoktatási miniszter feladatkörébe tartozik.
Közoktatási rendszerünk önálló, nevelő intézménye, amelyben 3-6, esetenként 7 éves
gyermekek nevelése folyik. Alapintézmény, a közoktatás első lépcsője, szakmailag önálló
nevelési intézmény, a családi nevelés kiegészítője, a gyerekek 3-6-7 éves koráig. Közvetítő
intézmény a család és az iskola között. Folytatja a gyermek szokásrendszerének alakítását, a
családból hozott kultúra figyelembevételével és tiszteletben tartásával. Fejlődő
személyiségének harmonikus kibontakozását segíti elő.
A közoktatási rendszerben az óvoda különleges feladatokat is ellát: integrált nevelés
(fogyatékosok, testi, pszichés, szociális) nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez tartozó
gyerekek nevelése, befogadása.

Az óvoda működését a Közoktatási Törvény, dolgozóinak jogait és kötelességeit, a

Közalkalmazotti Törvény szabályozza. Az óvodai nevelést szabályozza az ONAP és a Helyi
Óvodai Program.
Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az
óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. A gyermekekben
megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus
feltételei.

• Közoktatási rendszernek alrendszerei vannak:

Makro rendszer: az adott ország, megye közoktatási rendszerének hálózata. Hazánkban ez az
óvodát, általános iskolát és a középfokú iskolát jelenti és a nevelés helyi rendszerét.
Mikro rendszer: Településen belüli azonos intézménytípusok hálózata. (pl.: Eger
óvodahálózata), vagy az adott intézmény belső nevelési rendszere (helyi nevelési rendszer).
Az adott település közoktatási rendszere, az adott intézmény közoktatási rendszere.

1
A közoktatás nevelő és nevelő-oktató intézményei:
• óvoda
• általános iskola
• szakiskola
• gimnázium, szakközépiskola
• gyógypedagógiai intézmények
• diákotthonok, kollégiumok

A közoktatás pedagógiai szakszolgálat intézményei:

• gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő- gondozó központ
• tanulási képességeket vizsgáló, rehabilitáló intézmény
• nevelési tanácsadó
• logopédiai intézmény
• pályaválasztási tanácsadó

Az óvoda funkciója:
• óvó-védő
• szociális
• nevelő
• személyiségfejlesztő funkció
Kiegészítő funkciók:
• családi nevelés kiegészítése
• szocializáló (gondozás, nevelés)
• képességek fejlesztése (totális képességek, motorikus képességek, kommunikációs,
értelmi, szociális)

Az óvoda tevékenységrendszere:
Klasszikus felosztás: játék, munka, tanulás
ONOAP alapján:
• játék
• vers, mese
• ének, zene, énekes játék, gyermektánc
• rajzolás, festés, mintázás, kézi munka
• mozgás

2
• külső világ tevékeny megismerése
• munka jellegű tevékenységek
• tevékenységekben megvalósuló tanulás

Az óvodai nevelés célja:

Az óvodai nevelés célja az, hogy elősegítse a 3-7 éves korú gyermekek sokoldalú,
harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok kiegyenlítését, az
életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a
kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátását is). Az iskolaérettség elérése.

Az óvodai nevelés feladatai:

Az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése.
Ezen belül:
• egészséges életmód kialakítása.
• az érzelmi és erkölcsi nevelés és szocializáció biztosítása
• az anyanyelvi- és értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.

Az egészséges életmód alakítása

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi
fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai
nevelés feladata:
– a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
– a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
– a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;
– a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;
– az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a
betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
– a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet
biztosítása;
– a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos
magatartás megalapozása;
– megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve –
speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

3
Az érzelmi és erkölcsi nevelés és a szocializáció biztosítása
1. Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsége.
Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs,
kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy:
– a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék;
– az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak
közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze;
– az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését,
éntudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek;
– az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek
különböznek egymástól.
2. A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek
gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a
segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának,
önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának), szokás- és
normarendszerének megalapozása.
3. Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje
szűkebb és tágabb környezetét, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja,
hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és
szépre, mindazok megbecsülésére.
4. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valamennyi
alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modell értékű szerepet tölt be.
5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az
óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális
felkészültséggel rendelkező szakemberekkel.
Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása
1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat.
Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő
környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel– az óvodai nevelőtevékenység
egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a
gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a
gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére
szükséges figyelmet fordítani.

4
2. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára ‒ mint életkori
sajátosságra ‒, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a
gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket,
tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.
3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak,
ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való
gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem,
képzelet, gondolkodás) fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a
kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.

Változások a reformkortól napjainkig:

Brunszvik Teréz 1828. június 1-jén, Budán, a Krisztinavárosban lévő házában,
Angyalkert néven megnyitotta Magyarország, és egyben a Habsburg Birodalom első
kisdedóvóját, ahol a gyermekmegőrzésen és gondozáson kívül például már betűismeretet is
tanítottak a kicsinyeknek. Az óvodák rohamosan terjeszkedtek, mely többek között a
reformkor nagyjainak (Kossuth, Széchenyi, Wesselényi) is köszönhető. Az első óvodák
iskolajellegűek voltak.
1836-ban létrejött az országos hatókörű, „Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon
Terjesztő Egyesület” is, mely hosszú ideig szervezte, irányította az óvodalétesítő mozgalmat.
1837-ben Tolnán Wargha István igazgatásával létrejön az 1. óvóképző.
1844-től Ney Ferenc folytatta Wargha munkásságát, a differenciált fejlesztést már ő is
hangsúlyozta. (Ney Ferenc óvoda elnevezés, Pesti Óvóképző igazgatója volt.)
1891-ben megszületik a XV. törvénycikk - amely a kisdedóvásról szól. A törvény
feladatként írja elő a 3-6 év közötti gyermekek szülő távollétében történő testi, szellemi és
erkölcsi fejlődését. A törvény az óvónőképzésről is ekkor rendelkezik először, előírva a
kétéves szakképzés mikéntjét és a szakképzettség meglétét. Óvodai törvény (óvodanyitás,
játékfajták, játékeszközök, eü és szociális funkciók)
1948 évi 33. törvény: Megtörtént az államosítás.
1953 évi 3. törvénycikk szerint a kisdedóvó feladata a gyereknek a szocialista
pedagógia célkitűzései szerint történő nevelése, gondozása és az általános iskola
tanulmányainak előkészítése. A Művelődésügyi Minisztérium 1953-ban Óvodai foglalkozások
címmel Módszertani levelet adott ki. Az óvónők elé követelményeket állított. Hiba volt,
hogy csak az év végi célokat adta meg, legfőbb hiányossága pedig, hogy a kötelező

5
foglalkozások tartalmának meghatározását az óvónőkre bízta. A kisdedóvásról az egységes
központi irányítást célozza- oktatáscentrikus.
1957-ben megjelent a Kézikönyv (Nevelőmunka az óvodában) Útmutatás az óvónők
számára címmel. Célja: rendezze a gyerekek ismereteit, kiemeli a játék szerepét,
hangsúlyozza az iskolára előkészítés fontosságát. A kézikönyv fogalmazása szerint az oktatás
szervezett formája a kötelező foglalkozás. Hiányossága, hogy az egyéni fejlődési ütemet nem
vette figyelembe. A könyv a legnagyobb változást a játékvezetésben eredményezte.
1971-ben megjelenik az ÓNP (Óvodai Nevelési Program) mely biztosítja a nevelés
színvonalának emelkedését. Megfogalmazza az óvodai nevelés célját: a 3-6-7 éves korú
gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése, az iskolai nevelés megalapozása.
Többféle foglalkozási forma kezd elterjedni. Megjelennek a feladatlapok és a mikrocsoportos
és egyéni foglalkoztatási formák. Újszerű volt a pszichológiai személetmódja, mely a
gyermek személyiségének tiszteletét, a játékban rejlő lehetőségeket, az önkifejezést és az
indirekt tanulást hangsúlyozta. Rugalmasabb napirend, játékidő+játékfeltételek biztosítása.
1989 Továbbfejlesztett ONP - játék szabad érvényesülése. Tartalmában és
módszereiben is változást hozott. Míg a 71-es program kész napirendet állít elénk, addig itt
már nincs kötelező foglalkozás és az év végi követelmény sincs meghatározva. A foglalkozás
anyagára csak ajánlott módszerek és feladatok vannak. A gyermekközpontú, egyéni
bánásmódot még jobban figyelembe vették, szembefordulva a teljesítmény központúsággal. A
nagyobb módszertani szabadság lehetővé tette az óvodák sajátos, helyi arculatának
kialakítását.
Napjaink:
Az 1993-as Közoktatási Törvény: 5 éves kortól iskola előkészítést ír elő.
1996-ban megjelent az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (ONOAP), amely
minden óvodára érvényes elveket ad. Az 1996-ban kiadott harmadik óvodai nevelési országos
alapprogram lényeges elemei: a személyközpontú pedagógia, a differenciálás, a játék
dominanciája, a cselekvő tanulás elve. A mai napig is ez a program szolgál útmutatóul az
óvodák számára. Az óvodai nevelés alapprogramjában 2004 után egyre nagyobb szerepet
kapott a kompetencia alapú óvodai programcsomag, melynek központi fogalmai az integráció
és a differenciálás. Új szakmai igény fogalmazódott meg, mely a környezettudatosság
programba való beépítéséről szólt. Nagyobb szerepet kap a családokkal történő kapcsolat és
felértékelődik az erkölcs, az értékrend szerepe, amely a kisgyermek erkölcsi, érzelmi
nevelését hangsúlyozza. Az óvodák nevelési programjában 1971 óta történt változások tehát

6
egyre nagyobb szabadságot adtak az óvodapedagógusoknak, hogy saját maguk alakítsák ki a
nevelési célkitűzéseiket az általános iránymutatások figyelembevétele mellett.
1999 szeptemberétől minden óvodának Helyi Óvodai Programmal (HOP) kell
rendelkeznie.
- központi szabályozás:
a) törvényi - 1993/79-es törvény a közoktatásról (szülői jogok)
b) tartalmi - 137/1996-os kormányrendelet (saját nevelési program készítése -1999.09.01.
bevezetéssel)
- helyi szabályozás:
a) törvényi - önkormányzati rendeletek
b) tartalmi - helyi nevelési program, SZMSZ.
Törvények:
-1992 Közalkalmazottak jogállásáról
- 277/1997 kormányrendelet a továbbképzésekről
- 1997/31 törvény gyermekvédelemről
2014. szeptember 01-től 3 éves kortól kötelező óvodába járást ír elő a Nemzeti Köznevelési
Törvény.