STUDIA CAROLIENSIA 2007. 4 . SZÁM 103–110.

SZARKA JÚLIA
HOZZUNK A GYERMEKEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…,
– NE CSAK AZ ÓVODÁBAN – !
A címben felsejlő Kodály-idézetet több okból is érdemes felidézni:
− A zenei elkötelezettséggel kapcsolatos – egy korábbi számban kifejtett –
gondolatok is felidézhetők és egyben összefoglalhatók e szavakkal. 1
− A következőkben mindenképpen a „játék – öröm – zene” tudatos átgon-
dolását szeretném bemutatni egy-egy elképzelt zenei programban.
Az elképzelés szót és az egyes szám első személyt is azért használom, mert eze-
ket a tevékenységeket a saját tanítói – tanári – oktatói (és szülői) élményeim
alapján képzeltem el, a biztató szavaim pedig a kollegáknak szólnak, remélve,
hogy így valóban élménnyé lehet tenni a zenét a gyerekek és a pedagógusok
számára is (!).
A vázolt feladatok talán az óvodai életben lehetnek gyakoribbak, ahol Forrai
Katalin alapvető munkássága meghatározó volt, és jelenleg leginkább érvényes
az Alapprogram (ÓNOAP) zeneiségére is: a gyermek „sokoldalú fejlődését sok-
féle tevékenység segíti elő, melyek sorában fontos szerepet tölt be a zenei neve-
lés.” 2
Mégis jó lenne az iskolában is találkozni ezekkel a tevékenységekkel, hiszen a
Tanterv (NAT) kiemelt fejlesztési feladatai „áthatják, elősegítik a tantárgyközi
kapcsolatok erősítését, a tanítás-tanulás szemléleti egységét, a tanulók személyi-
ségfejlődését…. A tanterv műfaji sajátosságainak megfelelően a tantárgyakat
egységben szemlélte, az átfogó kompetenciák pedagógiai megvalósítására töre-
kedett….” 3
EGY ZENEI „TEVÉKENYSÉG”
Az első tevékenységi forma „tervezete”, arra is utal, hogy bármilyen szervezeti
formában szükség van tudatos-didaktikai átgondolásra is. A zenei anyagot olyan
zenei szemelvényekből állítottam össze, hogy akár óvodában, akár alsó (bár
felsőben sem ártana!) tagozatban előforduló kedvenc dalaink kerüljenek elő.
Korcsoport: 3–10 évesek (ill. a feladatok bonthatók és kiegészíthetők egységes
életkorúaknak, esetleg napköziben kialakuló többféle lehetőség szerint!)
Helyszín: bárhol az ország óvodáiban és iskoláiban (ill. a helyi gyűjtéseknek,
szokásoknak megfelelően alakítható a zenei anyag!)

1
vö. SZARKA Júlia: Zenei elkötelezettségünk az óvodában. In.: Studia Caroliensia, 2007. 2. 51–68.
2
FORRAI Katalin (1993): Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest. 11.
3
GYÖRGYINÉ KONCZ Judit (2007): A zenei nevelés tantervi szabályozása. Károli Egyetemi Kiadó,
Budapest. 61.

103
 SZARKA JÚLIA

Időpont: olyan (nem létező!) dátum, amikor nem készülődünk semmire (de az
egész év során a szemelvények helyettesíthetők az alkalomhoz anyaggal!)
Tartalom:
Ismert mondókák gyakorlása (pl. Badacsonyi rózsafán…,)
Ismert dalok gyakorlása (pl. A kállói szőlőbe…)
Új dal megismerése (pl. De jó a dió…)
Zenehallgatás (pl. Ugyan édes komámasszony…)
A tevékenység fejlesztő feladatai:
Zenei szempontok
− Akusztikus hallás: a magasabb-mélyebb fogalmának tudatosítása, gya-
korlása a mondókák és dalok megszólaltatásával (a kiemelt zenei feladat
is egyben!);
− Belső hallás: a mondóka ritmusáról vagy a dal dallammotívumáról való
felismertetése
− Tiszta éneklési képesség: a dalok megfelelő magasságú kezdése (lehető-
leg a gyermeki hangmagasságához illő Á-ról), szükség esetén a dallam-
vonal–szolmizáció előkészítésének, javításának játékos–mozgásos lehe-
tősége, a „morgó” gyermekkel való egyéni bánásmód, stb.;
− Ritmikai képesség: az egyenletes lüktetés folyamatos gyakorlása, ill. a
ritmus kiemelése a mondókák és dalok hangoztatása során játékos moz-
dulatokkal;
− Zenei alkotókedv alakítása: mozdulatok kitalálása a mondókákhoz, da-
lokhoz, dallam komponálása mondókához, az énekes beszédre biztatás,
stb.;
− Zenehallgatóvá nevelés: lehetőleg és elsősorban a pedagógus éneke és
hangszerjátéka, ill. audio-eszközökkel a témához kapcsolódó zenei anyag
bemutatása.
Általános – nevelési szempontok:
− Az egészséges életmódra neveléshez a testi- és mozgásfejlesztés a
dalosjátékokban (a nagymozgástól a finommotorikáig), a hangképzés,
légzéstechnika, helyes tartás stb. járul hozzá;
− Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosításához a körjátékok közösségi
jellege, a társadalmi szokások megismerése, a baráti érzések, a pedagó-
gus és gyermek kapcsolat, a szabálytudat és alkalmazkodó képesség ala-
kulása, a gátlások feloldása, a zenei másság elfogadása járul hozzá;
− Az értelmi fejlesztéshez a zenei anyagban rejlő anyanyelvi fejlesztés
(szókincsbővítés, ritmikus szótagolás), a figyelem koncentrációja (maga-
sabb-mélyebb), az analizáló emlékezet és gondolkodás a kiemelt motí-
vum felismerésével, majd a teljes dal – mondóka szintetizáló hangoztatá-
sával járul hozzá.

104
 HOZZUNK A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

A tevékenység előzménye:
− az ismétlendő játékok és mondókák ismeretének felmérése;
− a kiemelt zenei feladat gyakorlása más játékokkal, esetleg más tevékeny-
ségi formákban (testnevelés, környező világ megismerése stb.);
− vizuális tevékenységen bábok készítése (pl. kövér és sovány asszonyt
formáló fakanálbáb)
A tevékenység típusa: vegyes (gyakorló és új ismeretet közlő)
A tevékenység módszerei: szemléltetés, magyarázat, megbeszélés
A tevékenység szervezési módjai (munkaformái): frontális, egyéni, páros, cso-
portos
A tevékenység eszközei: hangszerek, bábok, auditív eszközök
A tevékenység várható menete

Kezdő szakasz
1. Motivációs lehetőségek:
− Óvodában az egész fogadás – reggeliztetés – játék időszakot átható zené-
léssel is jelezhetjük az aznapi énekes tevékenységet!
− Az iskolai órákon is jó lenne találkozni, pl. névsor-olvasással egybekötött
ritmus vagy dallam- motívum-visszhangjának játékával.
− Gyakorta örülök olyan motivációnak, amikor a pedagógus mintegy be-
énekléssel, légző gyakorlattal (lufi-fújás, tollpihe levegőben tartása, stb.),
játékba hívogató dalainkkal (Ki játszik ilyet…, Kör, kör… stb.) hívja fel
a figyelmet a zenei tevékenységre, és megpróbál minél több gyermeket
bevonni, különös tekintettel a fiúkra!
2. Szervezési feladatok, hely és eszközök biztosítása:
− A motivációban tervezett zenei anyag hangoztatása mellett olyan hely-
szín keresése, ahol a tervezett játékok megvalósíthatók;
− A pedagógus előkészíti a szükséges eszközöket, hogy ezek hiánya ne
szakítsa meg a folyamatot.
Bár napjaink óvodáiban már ritka, de semmiképp sem elítélendő, amikor a kol-
legák az ún. hagyományos L vagy U-alakban ültetett gyerekeknek terveznek
zenei tevékenységet (ha ők ebben a formában képesek hatékonyabb munkára).
Az iskolában a gyakori frontális padsorokat időnként jó lenne az énekórán
egy kicsit megváltoztatni, helyet biztosítani a mozgáshoz, játékhoz. A lényeg, a
gyerekek a többsége ne unatkozzon hosszú perceken át, amíg a „vezérénekesek”
mindent megoldanak helyettük.
A cél, hogy minél több gyermek tevékenységét átlássa, ellenőrizze és di-
csérje a pedagógus. Könnyebb a szervezés, ha csak átvonulunk a ’zeneszobába’,
szaktanterembe, de a legfontosabb a zeneszeretet sugárzó pedagógus!
A következőkben néhány zenei anyagon érdemes végiggondolni a zenei
és a speciális fejlesztési feladatokat.

105
 SZARKA JÚLIA

A kidolgozás szakasza
Ismert mondóka: Badacsonyi rózsafán…
Akár a pedagógus, akár ügyesebb gyermek vezetésével „kirándulás Badacsony-
ba” egyenletes járással, (alkalmasint a gyerekek „begyűjtése” érdekében a szoba
lehetséges útvonalain, székek, játszóhelyek között) majd guggolással.
ZENEI FEJLESZTÉS:
− Az egyenletes lüktetés (mérőzés) gyakorlása járással és tapssal (de na-
gyobb-ügyesebb gyerekek megpróbálkozhatnak a ritmus tapsolásával is)
− Halkabb-hangosabb fogalompár gyakorlása
SPECIÁLIS FEJLESZTÉS:

A feladat A fejlesztés
A mondóka hangoztatása közösen Verbalitás
(pl. az „r” javításánál a „rop” artikulált
képzésével egyéni fejlesztés is)
Tapsolás a „rop-rop-rop” szavakra Finommotorika és verbalitás összekapcso-
lása
Hangoztatás és járás az utasításnak megfe- Auditív észlelés és hallási küszöb edzése
lelően halkan és hangosan
Ismert dal gyakorlása: A kállói…
A képzeletbeli kirándulás során elindulunk a „szőlőbe” az ismert dalosjátékkal.
ZENEI FEJLESZTÉS:
− Egyenletes lüktetés gyakorlása járással;
− A dallam ritmusának kiemelése a lábmozgásban;
− A tiszta éneklés képességének javítása a dallamfordulatok javításával,
ismétlésével.
SPECIÁLIS FEJLESZTÉS:

A feladat A fejlesztés
A dal felismertetése szövegéről Verbális memória
Esetleg jellegzetes dallammotívumáról Audítív memória, hallási észlelés
felismertetés Analízis – szintézis – absztrakció

A dal felelevenítése, játékszabályok meg- Memória,

beszélése és éneklése játékkal mozgások

Általában körbenjárás után befelé fordulva Téri tájékozódás, egyensúlyérzék,

előre-hátra haladás személyi zóna alakítása

Dobbantás és lépés Nagymozgások, mozgáskoordináció

106
 HOZZUNK A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

Dallambújtatás (vagy annak előkészítése esetén a halkabb-hangosabb) játéka a

jól ismert dal segítségével: A kállói…, de előkerülhetnek más dalok is, melyek
jól tagolhatók motívumokra és biztosan ismerik a gyerekek.
Az alaposan megmozgatott gyerekekkel egy statikusabb (ülő) helyzetben
énekeltetjük az előző dalt, amivel most „mást játszunk”: széttárt karjelzéssel
hangosabban, összezártabb kezek esetében halkabban énekeljük a dalt, egészen a
dallam elbújásáig („annyira halkan énekeljük, hogy már csak belülről követjük
és halljuk a dalt”).
ZENEI FEJLESZTÉS:
− Önmagában a feladat a belső hallás játékai közül szinte a legnehezebbnek
számít (sajnos nem is gyakorta vállalkoznak rá – tisztelet a kivételnek –,
mert a jó jelzés adása nem könnyű feladat még a zeneileg képzettebbek
számára sem!)
SPECIÁLIS FEJLESZTÉS:

A feladat A fejlesztés
Figyelés a kar mozdulataira Figyelemkoncentráció
A jel, legtöbbször taps „kiszűrése” Vizuális és auditív ingerszelekció
Éneklés halkabban és hangosabban Hangdifferenciálás

Új dal megismerése: De jó a dió…

A „sétánkat folytatva találunk újabb őszi terméseket, pl. a diót, amiről az új da-
lunk is szól”.
ZENEI FEJLESZTÉS:
− Tiszta éneklési képesség az új dal nehéz fordulataival
− Egyenletes lüktetés a mozdulatokban
− Szünet érzékeltetése
SPECIÁLIS FEJLESZTÉS:

A feladat A fejlesztés
A pedagógus bemutató éneke a még min- Auditív memória, figyelemkoncentráció
dig ülő és figyelő gyerekeknek, akár dióból
készített „kasztanyett” kíséretével, a belső
és sorvégi szünetek érzékeltetésével
Többszöri bemutatás, a bekapcsolódó
éneklők biztatása a gyerekek által kitalált
mozgással kísérve (pl. diószedés-törés,
„verése”a fáról);
Közös éneklés, még álló helyzetben végzett
mozgással

107
 SZARKA JÚLIA

Játék kitalálása a második versszakra Finommotorika, nagymozgás

(„gyere te rigó…”), akár párválasztóvá
alakulhat, melyben a táncoló párt tapsoló
gyerekek kísérik;
Közös éneklés és játék igény szerint

További ismert dalok gyakorlása:

Az őszi gyümölcsök kapcsán még előkerül(het) az alma és a hozzá tartozó ked-
venc dal is (pl. Hej, a sályi piacon…, Itt ül egy kis kosárba’…, stb.)
Nem szeretném ismételni a hasonló feladatokat és szakkifejezéseket, csak a
hangszín-felismerő játékok kapcsán emelném ki az „auditív diszkrimináció”
feladatát, egymás hangjának hallása és megkülönböztetése csak ezekben a da-
lokban kerül elő.
(Feltéve, hogy még néhány „idősebb” kollega szívesen előveszi a ’Hol szólsz
kispajtás’ játékát is!)
Befejező szakasz
Zenehallgatás
Az „Ugyan édes komámasszony…” c. dal előadása a kövér és sovány asszony-
bábokkal (a báb mellett igazán élményszerű akkor lesz, ha a pedagógus a saját
hangszíneivel is érzékeltetni tudja a két szereplő sajátosságait).
De eljátszhatjuk hangszeren az új dalt is, hallgathatunk igényes gépzenét
(pl. természetről, virágról szóló népzenei anyagot, a korábban énekelt Gryllus-
dalt, rövid klasszikus zenét stb.).
Nyugodtan tervezhetünk többször és bármikor zenehallgatást egy „tevé-
kenységben”, de, ha időben másképpen alakulnak a feladatok, akkor ezt kezeljük
rugalmasan.
Egyéb tevékenységek felajánlása a zenei után
(Pl. Egy kettéhajtott 12 x 5 cm-nyi kartonra felragaszthatunk fél-fél dióhéjat, és
máris alakulhat csattogós-zenekar a dalokhoz!)
A következőkben röviden szeretném bemutatni további tapasztalataimat és el-
képzeléseimet a pedagógus folyamatos zenei feladatairól, melynek tudatossága
és tervszerűsége szintén nagyon fontos eleme zenepedagógiai munkának.
ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „NAPONTA”
A gyakorta látott és javasolt ötletek:
Az érkező gyermekek fogadása időnként (!) énekes köszöntéssel, amire a
gyermek gyakran válaszol hasonlóan, akár énekes beszélgetés is kialakulhat.
Dallami-ritmikai visszhangjátékra, ill. kitalálásra törekedjünk, és ne hagyjuk
„idétlenkedéssé fajulni!
Konfliktusok megoldása egy tréfás kiszámolóval, a helyzethez illő dal
éneklésével.

108
 HOZZUNK A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

Zenehallgatás nap bármely szakában, elsősorban a pedagógus éneklésével,

hangszerjátékával, de az ettől ódzkodók tartsák a lejátszó-eszközöket testközel-
ben, és hallgatassák a népi, klasszikus, igényes gyermekvers-zenésítések kazettá-
it, ha a légkör megengedi. Lehetőleg olyan zenét „tálaljunk”, ami máshol ritkán,
sőt egyáltalán nem kerül a gyermek környezetébe, és ne engedjünk annak a kö-
nyörgésnek, hogy ők mindig ugyanazt szeretnék hallgatni. Egyéb tevékenysé-
gekhez is érdemes háttérzenét adni, ez nem feltétlenül kell, megfeleljen az adott
témának, csak ha erre tudatosan készülünk (időnként lépjünk túl a „Négy év-
szak” és a „Moldva” slágerein).
ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HETENTE”
A helyi lehetőségektől függő, hogy milyen sűrűséggel és rendszerességgel terve-
zitek a zenei tevékenységeket, de a heti egy-két alkalom szinte mindenhol meg-
található. Ezeket ne hanyagoljuk el, ha mégis úgy alakul, hogy valami más prog-
ram felborítja a tervezést (pl. az első hó élménye, egy séta a zenélés elé kerül-
het), akkor valamikor érdemes azt pótolni.
Módszertani szempontból érdemes arra törekedni, hogy a kiemelt zenei
képesség (hallási, ritmikai, éneklési stb.) fejlesztése minél többször és változatos
formában kerüljön elő a hét folyamán, de több héten keresztül még hatékonyabb
lehet, főleg „egyéni bánásmód” alkalmazásával (vagyis egy-egy megfelelő pilla-
natban vonuljunk el egy-egy gyermekkel, és foglalkozzunk vele külön is!)
ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HAVONTA”
Egy-egy képesség kiemelt fejlesztése akár egy hónapig is előtérbe kerül (de a
tervezetmintából is kiderül, hogy az egymástól csak elméletileg elválasztott terü-
letek együtt és egymásért fejlődnek. Nem lehet önmagában a tiszta éneklést fej-
leszteni a hallás- és ritmusérzék fejlődése nélkül, de heteken át érdemes az ének-
léshez szükséges helyes testtartásra, az artikulációra, a dallamvonal „javítására”,
a megfelelő hangmagasságon való éneklésre törekednünk.
Havi rendszerességgel lenne jó hallani olyan zenei programokról, ahol a
zenehallgatásról a szülők gondoskodnak. A legtöbb csoportban akadnak hivatá-
sos zenész, vagy csak hangszeren játszó apukák és anyukák. Az általuk megszó-
laltatott hegedű, cselló, fuvola, klarinét, oboa, de a „becipelt” bőgő, cimbalom,
kürt stb. egy életre szóló élményt és tanulást jelentenek a gyermekek számára.
Véleményem szerint, jobban megmarad bennük, mint a sokszor meghallgatott
„Péter és a farkas”, bár a zenehallgatással együtt kezdenek eltűnni a „szokásos”
zeneműveink is, így a leendő tanítók sem ismerik fel pl. a tipikus hangszerek
hangjait.
Eredményes lehet a pedagógusok és a zeneiskolai tanárok együttműködé-
sével, akár havonta létrehozott kis „koncert-sorozat”, neveltjeink gyakorta ilyen-
kor választják ki, hogy ők majd melyiken szeretnének játszani.

109
 SZARKA JÚLIA

ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „ÉVENTE”

Az eddig áttekintett programok bőven kimeríthetik az éves zenei lehetőségeket,
így ide már csak néhány megjegyzést tennék:
Tartsunk néha „énekes szülői értekezletet”, ismertessük meg és daloltas-
suk el a szülőkkel azokat a szemelvényeket, amiket a gyerekekkel is veszünk!
A szülőkben is fontos tudatosítani, hogy miért fontos a zenélés, hogyan
érvényesül a más területekre gyakorolt transzferhatása (nyelvi, matematikai stb.,
de leginkább érzelmi és szocializációs). Az oktatási intézmények és a család
segítse elő azt a folyamatot, hogy a gyermekek az iskolába lépéshez a koruknak
megfelelő érettséghez jussanak el. Ha már azt elérjük, hogy ne intse le a dalolga-
tó, mondókázó gyermeket, hogy ne csak a médiából áradó zenével találkozzon
szülő és gyerek egyaránt, akkor már nem volt hiábavaló a munkánk!
A közoktatási intézmények zenei nevelésében is az „élmény, a gyakorlati
megvalósítás” létrehozására van szükség az elmélet előtt, amiben természetesen
a pedagógusnak is le kell küzdenie a zenei megnyilatkozásoktól, énektől-
mozgástól való félelmét, amelyben segíthetik a pedagógus-továbbképzések elvá-
rásai, a fejlesztés és differenciálás célkitűzéseinek eszközei. 4
A jelen eszmefuttatás címében Kodály Zoltán egyik legfontosabb gondo-
latára való utalás nem mentesít bennünket – a nagy zenepedagógus iránti tiszte-
letből sem –, hogy további gyönyörű gondolataival zárjuk mondanivalónkat:
„… a zenével nem csak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból,
félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet
csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre–fegyelemre szoktat. Hogy egész embert
mozgat, nemcsak egy-egy részét… Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti, csírá-
jában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a műveltség alap-
ját, amivel eztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.” 5
Irodalom:
Forrai Katalin (1993): Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest
Györgyiné Koncz Judit (2007): A zenei nevelés tantervi szabályozása. Károli Egyetemi
Kiadó, Budapest.
Kodály Zoltán (1982): Visszatekintés. I. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest
Szarka Júlia (2007): Zenei elkötelezettségünk az óvodában. In.: Studia Caroliensia,
2007. 2. 51–68.
Szarka Júlia (2007): „Ősz szele zümmög…”, avagy fejlesszünk zenével! In.: Óvodai
Nevelés, 2007/8.
Urbánné Varga Katalin (2007): A művészeti nevelés a paradigmaváltás küszöbén. in.:
Projektpedagógia. VII. kötet, 102–114. Kecskeméti Főiskola, TFK Kiadó.

4
URBÁNNÉ VARGA Katalin (2007): A művészeti nevelés a paradigmaváltás küszöbén. in.: Projekt-
pedagógia. VII. kötet, 102–114. Kecskeméti Főiskola, TFK Kiadó
5
KODÁLY Zoltán (1982): Visszatekintés. I. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest. 304.

110