SZABÓ

PÉTER

VÁLASZD
A BOLDOGSÁGOT!
15 egyszerű módszer, hogy jobban érezd magad

Copyright © Guruló Egyetem Kft., 2017

Szerkesztette: Molnár Eszter



A könyv – a szerző írásos jóváhagyása nélkül – sem egészben, sem részleteiben
nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formátumban és értelemben,
elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy
tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a
rögzítést, vagy az információrögzítés bármely formáját.




Kiadja a Guruló Egyetem Kft., Budapest, 2017
Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem Kft. ügyvezető igazgatója
Borítót tervezte: Lénárd György (G Design Kft.)
Tördelte: Madarász György
Nyomtatta: Belvárosi Nyomda Zrt.

Javított kiadás, 2018/2

ISBN: 978-615-5420-27-6 (epub)
ISBN: 978-615-5420-28-3 (mobi)

 – E L Ő S Z Ó –

Kedves Olvasó barátom!

Mivel a Válaszd a boldogságot! című könyvemet vetted a kezedbe, azt gondolom,
kézenfekvő az első kérdésem: Te boldog vagy?
Hadd segítsek a válaszhoz annyit, hogy ha gondolkoznod kell rajta, akkor
inkább nem…
El tudom képzelni, mennyien nem szeretik ezt a kérdést, de ahhoz, hogy
változtatni tudjunk valamin, az első lépés az, hogy megvizsgáljuk, hogyan is állunk
pillanatnyilag. Éppen ezért nézzük meg egy kicsit konkrétabban!
Kérlek, határozd meg egy egytől tízig terjedő skálán, hogy mennyire érzed
magad boldognak a bőrödben manapság a mindennapokban (1 a legkevésbé, 10 a
leginkább).

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Gyakran az előadásaimon is meg szoktam kérni a résztvevőket, hogy végezzék el
ezt a gyakorlatot, aztán amikor körbenézek a teremben, látom a szemekben, hogy
mennyire fáj ez a kérdés. Pedig a jelenlévők még csak nem is az átlagot képviselik.
Mint ahogy te sem, hiszen ilyen könyveket olvasol.
Nem akarok túl sokat lovagolni azon, hogy mi is a jelenlegi helyzet, hiszen nem
az a célom, hogy még jobban fájjon, de a változtatáshoz az első lépés – ahogy az
imént már említettem – mindig az, hogy elismerjük, hányadán állunk
pillanatnyilag. Természetesen mindannyian szeretnénk még jobban érezni
magunkat a bőrünkben, és ez így teljesen rendben is van, ez így normális. Nagyon
remélem, hogy neked is ez a célod ezzel a könyvvel, az én feladatom pedig az,
hogy megmutassam, ez miként lehetséges.
Az utóbbi években rengeteget foglalkoztam ezzel a témával. Ennek legfőbb oka
éppen az, hogy annak idején én magam sem adtam volna túl fényes pontszámot
erre a kérdésre. Ha jobban belegondolok, bizonyos időszakokban a legjobb
szándékkal is legfeljebb kettest vagy hármast adtam volna. Sőt, amikor el akartam
dobni magamtól az életet, akkor még annyit sem.
Mára ez teljesen megváltozott, ami legfőképpen annak köszönhető, hogy
elkezdtem alkalmazni azokat a módszereket, amelyekről hamarosan szó lesz, így
idővel teljesen másképp kezdtem látni az életet, és rájöttem, hogy a boldogság
lehetősége kizárólag bennünk, és nem rajtunk kívül van. Mindezt arra
alapozom, hogy több tucat pszichológiai könyvet olvastam el és dolgoztam fel
ebben a témában, tréningeket végeztem el a világ minden táján, ahol többek
között a boldogság és annak elérése volt a téma, elképesztően sok sikeres embert
interjúvoltam meg erről, akikről a világ azt gondolná, hogy boldogok, hiszen
megvan mindenük, és mégsem elégedettek, felszabadultak vagy boldogok, és
számtalan olyan halmozottan hátrányos helyzetű emberrel is beszélgettem a
boldogság témájáról, akiknek elméletileg semmi okuk sem lenne a boldogságra,
mégis örömmel telten élik az életüket. Természetesen ez nem jelenti
egyértelműen azt, hogy aki sikeres és gazdag, az minden esetben boldogtalan, és
azt sem, hogy ha valakinek semmije sincsen, vagy éppen rengeteg mindenben
hiányt szenved akár anyagilag, akár fizikálisan, akkor bizonyosan boldog. Sokkal
inkább csak arra szerettem volna rámutatni, hogy nem ennyire fekete vagy fehér a
kérdés, érdemes teljesen máshol keresgélnünk.
Szóval mondhatom, hogy elég komoly kutatómunkát fektettem a témába az
elmúlt években, majd elkezdtem tudatosan alkalmazni azokat a módszereket,
eszközöket, amelyekről ebben a könyvben írok, és minden megváltozott. Először
magamon vettem észre a változást, hiszen elképesztő, az évek során mennyire
más lett a boldogságszintem, mint amiről korábban írtam. Manapság bármikor
felteszem magamnak azt a kérdést, hogy egytől tízig mennyire érzem magam
boldognak, az esetek nagy részében gondolkodás nélkül tízest adok.
Miután saját magamon tapasztaltam az elképesztő változást, elkezdtem
másokkal is megosztani a módszereimet, és hamarosan elkezdtek özönleni a
pozitív visszajelzések, hogy mennyire működnek ezek a gondolatok,
megközelítések, eszközök. Először a közvetlen környezetemből kaptam erre
vonatkozóan visszajelzéseket, majd az olvasóimtól jöttek a levelek számolatlanul,
hogy milyen hihetetlen pozitív változáson mentek keresztül, amint elkezdték
alkalmazni a mindennapjaikban mindazt, amiről hamarosan szó lesz.
Mielőtt hozzákezdenénk azoknak a ténylegesen működő eszközöknek az
áttekintéséhez, amelyeket át kívánok adni neked, hadd kezdjem azzal, hogy
kihúzzuk a méregfogát egy olyan tévhitnek, amelyhez a legtöbben a kívánt
boldogság megérkezését kötik. Ez pedig nem más, mint a pénz. Ha ez így lenne,
gyorsan le is tudhatnánk ezt a témát annyival, hogy szerezz sok pénzt, és boldog
leszel, mint ahogyan a legtöbben így is gondolják. De a helyzet az, hogy a jólét
önmagában még egyáltalán nem garancia a boldogságra. Mint az előbb
említettem, rengeteg igazán tehetős emberrel találkoztam, akiknél az anyagiak
terén ugyan minden a legnagyobb rendben, mégsem érzik jól magukat a
bőrükben. Természetesen ennek a másik oldala is igaz lehet, vagyis attól, hogy
valakinek van pénze, még lehet nagyon is boldog, és ha nincs pénze, akkor is igaz
lehet rá mindkettő, vagyis lehet boldog és boldogtalan egyaránt.
Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok ellene a jólétnek vagy
akár a pénznek, csak szeretném, ha te sem gondolnád azt, hogy pusztán az
anyagaik rendbetételével garantált a boldogságod, mert ez egyáltalán nem így
van. Nagyon sok mindent várunk a pénztől, ami nem az ő dolga.

A boldogtalan emberek sosem sikeresek, és ezen a világ összes

pénze és eredménye sem változtat.
Deepak Chopra

Őszintén hiszem, hogy ha megfogadod az itt leírtakat, sokkal jobban fogod érezni
magad a bőrödben, az életedben, a mindennapjaidban, és ez hihetetlenül
felvillanyoz.
Vágjunk is bele!
Kívánok neked nagyon kellemes olvasást, rengeteg felismerést és egy igazán
boldog, mesés Életet!

Barátsággal:
Péter

 A boldogság lehetősége kizárólag bennünk, és nem rajtunk kívül van.

A jólét önmagában még egyáltalán nem garancia a boldogságra.

Nagyon sok mindent várunk a pénztől, ami nem az ő dolga.

 HONNAN INDULUNK?

Vond ki a rosszból a rosszat, és máris megtalálod benne a jót.

Hioszi Tatiosz

Szenvedélyemmé vált, hogy figyelem az embereket az utcán, a
vendéglátóhelyeken, mindenhol, és arra próbálok választ kapni, hogy mennyire
ÉLNEK, mennyire érzik jól magukat a bőrükben, mennyire boldogok. Azt látom,
hogy a legtöbben épphogy élnek. Sajnálatos módon lábujjhegyen mennek végig
az életükön egészen a sírig. Kisajnálják magukat az életből. Megszülettek, s azzal a
hozzáállással gyűrik a mindennapokat, hogy valahogy csak túl lesznek az egészen,
és egyszer csak lehúzzák a rolót. Ez egy akkora luxus azzal a csodálatos ajándékkal,
az életünkkel szemben, amit kaptunk, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg
magunknak. Ezért tűztem ki célomul, hogy megtanítsam mindenkinek, akihez az
üzenetem eljut, hogy a boldogság tanulható, a boldogság választható. Lehet
igenis végig nagy betűkkel ÉLNI, és kihozni az életünkből mindazt, ami benne van!
Nézzük meg, hogyan is állunk Magyarországon ezen a téren pillanatnyilag a
nemzetközi mezőnnyel összehasonlítva. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy
ne lennének különbségek az egyes egyének között, mégis érdemes megvizsgálni,
hogyan állunk összességében. Mit gondolsz, száz emberből ma Magyarországon
hányan mondják azt önként, hogy nagyon boldogok? Mit gondolsz, a
világátlaghoz képest mi, magyarok többen vagy kevesebben gondoljuk
boldogabbnak magunkat?
Nézzük a statisztikát, amely konkrétan mutatja, hogy állunk: Az átlag 22
százalék, tehát a világon körülbelül minden ötödik ember mondja azt magáról,
hogy nagyon boldog. Ehhez képest megnézve a mi statisztikánkat, ez
Magyarországon 6 százalék, vagyis minden tizenhatodik-tizenhetedik magyar
ember mondja magát boldognak. Ez bizony nagyon nincsen rendjén… Pláne, ha
azt is figyelembe vesszük, hogy nálunk sokkal rosszabb anyagi körülmények között
élők is megelőznek minket ezen a téren, ami még inkább alátámasztja, hogy a
pénz nem határozza meg a boldogságunk szintjét.
Az erre a kérdésre adott válasz nem akkor fontos igazán, amikor előadás közben
megkérdezem, hogy ki az, aki boldognak érzi magát, és hurráoptimistán
felugranak a kezek, hanem amikor reggel felébredsz, és kinyitod a szemed. Akkor
mit érzel? Hogy istenem, de jó, hogy felébredtem? De jó, hogy kinyílt a szemem!
De jó, hogy élek! De jó, hogy ez az én életem! De jó, hogy ez vagyok ÉN! Mert a
boldogság véleményem szerint itt kezdődik.

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg

van rajtuk.
Müller Péter

A legfontosabb tisztában lennünk azzal, hogy mindegyikünknek lehetőségünk
van a boldogság megélésére, függetlenül attól, hogy mi van a
környezetünkben. S én pontosan erről beszélek, és erről írok, hogy ez hogyan
lehetséges. Hogy igenis lehetőségünk van arra, hogy ilyen gazdasági
környezetben, ilyen körülmények között boldogok lehessünk. Ez igenis lehetséges!
Először is hadd meséljek egy kicsit arról, hogy mennyire távol állt tőlem a
boldogság annak idején. Mostanában mindenki csak azt látja, hogy vigyorgok,
mint a hasított virsli, és így azt gondolja, hogy ez nálam alapbeállítottság, hogy
kijöttem a szülőcsatornából, és már mosolyogtam is. Nos, nem ez a helyzet.
Gyerekkoromban ugyanis nem mosolyogtam sokat.
Nagy-nagy tisztelettel és szeretettel mondom el mindezt, hiszen a szüleim
nagyszerű emberek voltak, és végtelenül hálás vagyok nekik az életemért, de attól
még tény, hogy édesapám alkoholista volt, és nagyon sokszor teltek úgy az esték,
hogy édesanyámmal és öcsémmel hárman ott álltunk az ablaknál késő éjszaka, és
vártuk, hogy éppen ki fogja hazahozni, és milyen állapotban.
 Sokszor előfordult, hogy édesanyám leült egy székre, leültette az egyik térdére
az öcsémet, a másikra engem, és együtt zokogtunk, hogy mi milyen
szerencsétlenek vagyunk.
Nem feltétlenül akarok párhuzamot vonni a kettő között, de az is tény, hogy
kicsit több mint tíz évvel később egy magas épület tetején találtam magam azzal
a szándékkal, hogy leugrom. Hogy jut el az ember odáig, hogy el akarja dobni az
életét?
Abban az időszakban – a húszas éveim elején – az utcán, lépcsőházak
emeletfordulójában éltem. Kocsmákban mostam fogat, ott borotválkoztam, és
kétnaponta váltottam az egyetlen alsónadrágomat.1
Azzal, hogy ezt elmesélem, kizárólag egyetlen célom van, mégpedig, hogy
megértsd: nem arról van szó, hogy én aranykalitkában születtem, és minden
annyira boldog volt körülöttem, hogy most könnyedén osztom az észt nehéz
sorsú embertársaim számára.
Mérhetetlen önutálatban szenvedtem, gyűlöltem az életemet, gyűlöltem saját
magamat, és büszkén mondhatom, hogy az azóta eltelt közel húsz év alatt mára
nagyon megszerettem azt az embert, akivé váltam, fantasztikusan érzem magam
a saját bőrömben, és imádom az életemet.
Amikor az előadások során ezt ki is mondom – vagyis, hogy nagyon-nagyon
szeretem azt az embert, aki vagyok –, sokaknak felugrik a szemöldökük, hogy: „Ez
aztán olyan nagyképű, hogy még magának sem köszön!” Ezen a ponton azt
gondolom, érdemes megemlítenem, milyen óriási különbség van a nagyképűség
és a magabiztosság között. Nagyképűség az, ami mögött nincs tartalom, éppen
ezért mondogat valaki olyan állításokat, amelyeket ő maga sem hisz el magáról. A
magabiztosság ezzel szemben az, amikor az ember tisztában van vele, hogy egy
végtelenül értékes, szeretetre méltó valaki. Ez az, ami cél lehet mindegyikünk
számára, hogy egy belső érzés által vezérelve ki merjük mondani: Igen, én
szeretem magam! Igen, én egy igazán értékes és szeretetre méltó ember vagyok!
Bár ez a könyv a boldogságról szól, mindez elképzelhetetlen anélkül, hogy az
ember jóban legyen önmagával, szeresse magát, és ezt büszkén vállalja is.
Manapság ez egy nagyon nehezen befogadható téma, mert sokan azt gondolják,
hogy az öndicséret rossz. Így tanulták annak idején, pedig ez nagyon messze áll az
igazságtól. Hiszen mindenki szeretné fontosnak érezni magát, de hiába várja, hogy
mások elismerően vélekedjenek róla, ha ő sem így gondol magára. A nagyképűség
és az önbecsülés nem ugyanaz. Ha valaki tele van kisebbségi komplexusokkal,
akkor fűnek-fának henceg, de ha valaki tisztában van az értékével, az eleve
érezhető rajta, és ha egy adott helyzet azt kívánja, nem esik nehezére mindezt
képviselni is. Az önbecsülés éppen ezért teljesen más, mint a nagyképűség, és
sosem lehet eltúlozni.
Ha benned ezek a gondolatok ellenérzést váltottak ki, akkor biztos lehetsz
abban, hogy ezzel a témával bizony dolgod van. És bár nekem ez a legkedvesebb
témám, ez a könyv most nem erről szól. Ha szeretnéd magad mélyebben beleásni,
akkor ajánlom figyelmedbe az Állj félre a saját utadból! című könyvemet. Most
viszont térjünk vissza az eredeti témánkhoz, a boldogsághoz.

Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog

legyen az ember.
Lev Tolsztoj

 A boldogság tanulható, a boldogság választható.

Mindegyikünknek lehetőségünk van a boldogság megélésére, függetlenül

attól, hogy mi van a környezetünkben.

Az önbecsülés éppen ezért teljesen más, mint a nagyképűség,és sosem lehet

eltúlozni.

 MI IS A BOLDOGSÁG?

Nem a siker a boldogság kulcsa. A boldogság a siker kulcsa.

Albert Schweitzer

Rengeteg filozófus foglalkozott évezredeken keresztül ezzel a kérdéssel. Az egyik
kedvenc íróm, Kurt Tepperwein azt mondta, hogy: „Egész életünkben a
boldogságot hajkurásszuk, pedig azt sem tudjuk, mi az.” Talán úgy
fogalmazhatnánk meg a legegyszerűbben, hogy a boldogság egy olyan mentális
állapot, amelyben elégedettek vagyunk, örömérzés tölt el bennünket.
Mindannyian erre vágyunk. Minden esetben, ha teszünk vagy nem teszünk
valamit, az vezérel minket, hogy jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben. Carl
Gustav Jung ezt az öröm alapelvének keresztelte.
Ami igazán számít, az az érzelem. Ez lesz a kulcs, ezzel fogunk foglalkozni. Mert
az érzelmeid azok, amelyek meg fogják teremteni az életedet. Az, hogy
mennyire vagy boldog a mindennapokban, attól függ, hogyan érzed magad,
amikor felébredsz, amikor valami történik körülötted, amikor valami megváltozik
körülötted.
Ha az ébredéstől kezdve csak azt veszed észre, hogy valami nincs rendben, és
mi az, ami miatt aggódhatsz, akkor garantáltan nem érzed igazán jól magad a
bőrödben. Egyetlen útja van annak, hogy a boldogságodat megteremtsd,
mégpedig az, ha nem a külvilágot akarod befolyásolni, hanem azt, ami rajtad
múlik.
Hallottál már a stressz fogalmáról? A szótári definíciója: tartós idegesség. A
kérdés ennek az idegességnek a forrása, a kiváltó ok. Akkor élünk meg stresszt,
ha úgy érezzük, hogy nem mi irányítjuk az életünket, ha úgy érezzük, hogy
áldozatok vagyunk, és körülöttünk minden csak megtörténik. Ennek pedig az lehet
az oka, hogy olyan dolgokat akarunk befolyásolni, amelyek nem rajtunk múlnak.
A jó hír az, hogy a választás mindig a miénk. Mindig eldönthetjük, hogy
boldogok akarunk lenni, vagy boldogtalanok. Hidd el, hogy ez egy döntés!
A legtöbb emberről, akivel négyszemközt beszélgetek, kiderül, hogy szereti a
szenvedését. Bár ezt természetesen nem ismeri be magának, hiszen nem
tudatosan teszi, de ez az ő sztorija, az ő drámatagozata. Sajnálatos módon csak
nyalogatja a sebeit, ezzel tölti a mindennapjait, és ezzel magyarázza, hogy miért
nem tesz meg bizonyos dolgokat saját magáért. Véleményem szerint a kifogások
nem mások, mint fájdalomcsillapítók, amelyeket azért veszünk be, hogy jobban el
tudjuk viselni azt az érzést, azt a fájdalmat, amelyik abból származik, hogy nem
teszünk az életünkért, hogy nem élünk a választás lehetőségével.
Ha például valaki nem túl jó párkapcsolatban él, akkor megtehetné, hogy kilép
belőle, nem? De igen. Csakhogy ez fájdalommal járna. De megtehetné. Csak úgy
érzi, az a fájdalom, amelyik a kilépéssel járna, sokkal nagyobb lenne számára, mint
benne maradni az adott helyzetben. Éppen ezért nem mer lépni. Vagy egy másik
példa: ha valaki utálja a munkáját, megtehetné, hogy felmond, nem? Ugyancsak
igen a válasz. Ennek persze lehetne akár az is a következménye, hogy elviszik a
házát, akár még az is, hogy az utcára kerül. Ha erre a lehetséges fájdalomra
gondol, úgy érzi, nem éri meg a váltás, változtatás. Szerencsére van lehetőség a
változtatásokat anélkül meglépni, hogy mindez a rettenet bekövetkezne, de ha a
félelem erősebb bennünk, mint a vágy, akkor nem így látjuk.

A boldogság nem a langyos vízben terem, ahol minduntalan arról

álmodozik az ember, mi minden történhetett volna. A boldogság
a természetes fejlődés gyümölcse, és annak az eredménye, hogy
maximálisan kihasználjuk a lehetőségeinket.
T. Harv Eker

Nézd el nekem, kérlek, hogy ismét a saját példámat hozom fel, de pontosan azért
tudok írni minderről, mert én magam is végigmentem ezen az úton: 2009-ben
felálltam egy olyan pozícióból az akkori munkahelyemen, ahol a külső szemlélő
szerint minden rendben volt, az anyagiak vonatkozásában legalábbis
mindenképpen, hiszen a magyar átlagbér közel tízszeresét kerestem. Mivel
mégsem éreztem jól magam ebben a helyzetben, felmondtam, és úgy döntöttem,
a szenvedélyemnek fogok élni. Hát, mondhatom, nem volt egy sétagalopp eljutni
a mostani állapotig…
Másfél évvel azután, hogy meg mertem tenni ezt az óriási lépést, egy téli
napon, amikor hazaértünk a feleségemmel és a két karon ülő gyermekünkkel,
beléptünk a házba, és borzasztóan hideg volt. Akkor tudatosult bennem, hogy
kikapcsolták a fűtést a rengeteg számlatartozás miatt. Apaként ezt nagyon
nehezen éltem meg. Rám nézett a feleségem, és azt kérdezte: „Meddig várjak
még, hogy megoldódjon ez a helyzet?” Ami teljesen érthető, hiszen ő anyaként
élte meg mindezt.
Úgy döntöttem, hogy csak azért sem adom fel az álmaimat, csak azért is azt az
életet fogom élni, amelyikben nem kell kompromisszumokat kötnöm. Az egyik
legkomolyabb mélypont az volt, amikor a párom azt kérte, hogy vegyek pelenkát
a fiúknak, de erre sem volt pénzünk.
Persze lehet mondani, hogy most már milyen jó – igen, de az élet mindig elkéri
az árát. És mindezzel csak azt akarom mondani, hogy mindig van választásunk.

A jövő mindig magán hordozza az árcéduláját.

Jim Rohn

Ha meghozunk egy döntést, az élet minden esetben próbára tesz, hogy
tényleg akarjuk-e. Ez már csak így van, és így is lesz. Választásunk azonban
mindig van, és ez a lényeg.
A Titok című film végén az összes előadó elmondja, hogy milyen nehéz
gyerekkora volt: diszlexiás volt, alkoholista családban élt, megverték stb. stb.,
majd jön Jack Canfield, és azt mondja – és ezt egy életre megjegyeztem –, hogy
mindenkinek van egy története, az a címe, hogy: Hát aztán?
Nem az a lényeg, hogy mi volt eddig. Kit érdekel? Ha annak idején, amikor az
utcán éltem, nem vettem volna a kezembe a sorsom irányítását, jó eséllyel még
most is ott állnék valamelyik kereszteződésben, és kéregetnék, és én is
mondhatnám azt, hogy nekem rettenetes volt. És? Kit érdekel? Nem az a fontos,
hogy mi volt eddig. Nagyon sokan belekapaszkodnak ebbe a régi történetbe, és
maguk elé tartják magyarázatként, hogy miért nem azt az életet élik, amit
élhetnének.

A múltján senki sem tud változtatni, de a jövőjén bárki.

Nos, visszatérve az eredeti gondolathoz, a jó hírem az, hogy a világon minden
tanulható. Minden! A boldogság is!
A boldogság ugyanis egyfajta gondolkodásmód. A boldogság egyfajta
szemléletmód az életben történő dolgokról. Képzeld el, hogy ezt a csodát,
amelyet agynak nevezünk és ajándékba kaptunk, 40 milliárd bit információ éri
másodpercenként, amiből mindössze csak 2000 bitet azonosítunk be. Ennek az az
oka, hogy ha az agyunk nem szűrné a beérkező impulzusokat, egész egyszerűen
megbolondulnánk a temérdek információ miatt. Így tehát ennek elkerülése
érdekében összességében 0,5 milliomod százalékot dolgozunk fel tudatosan. A jó
hír egyrészt az, hogy abból, ami most körülötted történik, te döntöd el, hogy mi
legyen az a 0,5 milliomod százalék, amire figyelmet fordítasz, és nagyrészt ez
fogja meghatározni, hogy hogyan érzed magad a bőrödben. Másrészt pedig az,
hogy hogyan értelmezed mindazt, ami feléd érkezik, és amit realizálsz. Vagyis azt
a bizonyos 0,5 milliomod százalékot.
Amikor elkezdtem előadásokat tartani, mindig az érdekelt, hogy tetsszen az
embereknek, amiről beszélek. Most már letettem erről, hiszen ahhoz, hogy
másoknak mi a véleményük rólam, nekem semmi közöm. Ahhoz van bármi
közöm, és arra figyelek – azaz az én 0,5 milliomod százalékom arra irányul –, hogy
én miért vagyok ott. Én pedig azért megyek oda, hogy adhassak. Hogy segíthessek
az embereknek, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, hogy jobban tudják
szeretni magukat, és a számukra fontos embereket. Az, hogy ők ebből mire
figyelnek, vagy éppen a saját szűrőjükön átengedve hogyan értelmezik, az már
rajtuk múlik.



Röpke kis életünkben csakis azt érdemes csinálni, amire igazán

vágyunk, amitől táncot jár a lelkünk. Ne másoknak akarj
megfelelni, hanem hallgass arra a kis hangra, amelyik oly lelkesen
szól onnan belülről. Hisz ezzel kezdődik az igazi boldogság!
Hozleiter Fanny

Olvastam egy Tolsztoj-novellát, az Ivan Iljics halálát. Elképesztően tanulságos
történet. Ivan Iljics a novella vége felé a halálos ágyán fekszik, fogja a kezét a
felesége, akit szívből gyűlöl, s feltesz magának egy kérdést: „Lehet, hogy nem jól
éltem az egész életemet?” Ezt olvasva jöttem rá, hogy miért csinálom én ezt az
egészet. Azért, hogy annak idején ne kelljen majd feltennünk ezt a kérdést
magunknak, ehelyett abban a nehéz pillanatban tudjuk azt mondani magunknak,
hogy ez egy élni érdemes élet volt.


 Az érzelmeid azok, amelyek meg fogják teremteni az életedet.

Egyetlen útja van annak, hogy a boldogságodat megteremtsd, mégpedig az,

ha nem a külvilágot akarod befolyásolni, hanem azt, ami rajtad múlik.

Akkor élünk meg stresszt, ha úgy érezzük, hogy nem mi irányítjuk az

életünket.

A választás mindig a miénk.

Ha meghozunk egy döntést, az élet minden esetben próbára tesz, hogy

tényleg akarjuk-e.

Mindenkinek van egy története, az a címe, hogy: Hát aztán?

Ahhoz, hogy másoknak mi a véleményük rólam, nekem semmi közöm.

 A BOLDOGTALANSÁG LEGFŐBB OKAI

Nincs az életnek olyan helyzete, amelyben az ember ne lehetne

boldog.
Lev Tolsztoj

Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy boldogságunk vagy
boldogtalanságunk okai a külvilágban keresendők, de ez nem így van. Csak hogy
egy példát mondjak erre, te is biztosan észrevetted már, hogy néhány perc, sőt,
sokszor akár egy-két pillanat alatt óriásit változott a hangulatod, az örömérzeted,
pedig körülötted semmi sem lett más. Hogyan történhet mindez? Úgy, hogy
benned változik valami. Mégpedig a gondolataid. Vagyis a boldogtalanság
legfőbb okai a saját gondolataink. Minden arról szól, hogy hogyan gondolkozunk
saját magunkról, az életünkről, a többi emberről, a gazdaságról, a szüleinkről, a
lehetőségekről ebben az országban.
Nézzünk erre egy konkrét példát. Bárhol ülsz is most, bármilyen helyzetben
vagy is az életedben pillanatnyilag, garantálom, hogy a következő szavak által
teljesen meg fognak változni az érzelmeid, pusztán azáltal, hogy elolvasod őket:
szerelem, szakítás, születés, halál, boldogság, gyilkosság, szabadság. Ezek pusztán
szavak, a környezetedben nem történik semmi másképpen, mint az imént, mégis
biztos vagyok benne, hogy egy kisebb fajta érzelmi hullámvasúton mentél végig,
miközben végigolvastad őket. Képzeld csak el, hogy napi szinten hányszor
váltakoznak benned olyan gondolatok, amelyek ilyen érzelmi ingadozást váltanak
ki.
Hiszen az elmében állandóan cikáznak a gondolatok. Amióta ezt a könyvet
olvasod, azóta is rengeteg gondolat átfutott rajtad, rengeteg minden jutott
eszedbe, aminek az az oka, hogy az elme így működik. Az a dolga, hogy megoldja
az elébe kerülő problémákat. Az elmének mindig kell valami, amivel foglalkozni
tud. Megőrül, ha üresjáratban kell lennie, ezt egyszerűen nem tudja elfogadni.
Ezért elkezd megoldandó problémákat keresni, és ha nem talál, akkor gyárt
magának. Nem akarok mélyebben belemenni ennek a működésébe, de tény, hogy
elég rendesen meg tudja keseríteni az életünket, ezért annyira nehéz boldognak
lennünk.
Amikor arról beszélünk, hogy valaki megvilágosodik, vagy meditatív állapotba
kerül, az nagyjából azt jelenti, hogy ki tudja kapcsolni az elmének ezt a funkcióját,
és valóban „üresjáratban” létezik. Azért ez nem jellemző a mindennapokban.
Sokkal inkább az történik, hogy egyfolytában cikáznak a gondolatok a fejünkben,
vég nélkül zsonganak bennünk, és csak azt vesszük észre, hogy az egyik
pillanatban még viszonylag jól érezzük magunkat, de a másikban már magunk
alatt vagyunk.
Ha szeretnénk jobban érezni magunkat a bőrünkben, fontos megértenünk, hogy
mindezt a gondolataink szintjén kell kezdenünk. Ehhez vizsgáljuk meg a következő
összefüggést, amely egy mozaikszóval írható le, és ez nem más mint a GÉTE.2 Az
első betű G mint gondolatok. Innen indul minden. Ezek váltakoznak bennünk
ébredéstől elalvásig egyfolytában. És ezek a gondolatok vezetnek el minket a
második betűhöz, vagyis az É-hez, ugyanis minden egyes gondoltunk érzelmeket,
érzéseket vált ki belőlünk. A harmadik betű a T mint tettek, ami arra utal, hogy az
érzelmek hatására meg fogunk tenni bizonyos dolgokat, vagy éppen nem fogunk
megtenni bizonyos dolgokat a bennünk lévő félelmek miatt, de bármelyikről
legyen is szó, biztosan nem marad el a negyedik betű, az E, vagyis az eredmény.
Akár teszünk valamit, akár nem, mindenképpen lesz eredménye. Vagyis a
gondolatok érzéseket váltanak ki, amelyek hatására tettek következnek, amelyeknek
meg lesz az eredményük.
Gondolatok
Érzelmek
Tettek
Eredmények

Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre.

 Ivan Alekszejevics Bunyin

 A boldogtalanság legfőbb okai a saját gondolataink.

Az elmének mindig kell valami, amivel foglalkozni tud. Megőrül, ha

üresjáratban kell lennie, ezt egyszerűen nem tudja elfogadni.

 A VETÉS-ARATÁS TÖRVÉNYE

Nem az a fontos, hogy vagy, hanem az, mit kezdesz mindezzel.

Logikus, hogy a gondolatainknál kellene kezdenünk a változtatást, azokra
kellene fektetnünk a legnagyobb hangsúlyt, de ebben a felgyorsult világban,
ahol mindig a gyorsaságra törekszünk – gyors autó, gyors házépítés, gyorskölcsön,
gyors szex, minden gyors –, az emberek legnagyobb része melyikre koncentrál?
Hát az eredményre! Ide nekem az eredményt most azonnal, nem fogok én húsz
évig várni! Instant megoldásokban gondolkodunk. Azonnal akarjuk a kockás hasat,
a milliókat, a méregdrága luxusautókat vagy a szakmai sikereket. Vagy akár a
boldogságot. De ha újra és újra ugyanazokat a magokat ültetjük el, biztosak
lehetünk benne, hogy ugyanaz fog kikelni belőle. Fenyőmagból nem lesz almafa.
Ha nem változtatjuk meg a gondolatainkat, nem fog megváltozni az életünk sem.
Nem az eredményekre, nem a termésre, hanem a magra kell elsősorban
koncentrálnunk.
De a világ, a média, a reklámok arra törekszenek, hogy becsapjanak minket,
azzal, hogy azt üzenik nekünk: „Nem kell várnod semmire. Bármit akarsz is,
azonnal a tiéd lehet.” Harminc napon belül kockás hasunk lehet, vagy akár
kulcsrakészen megkaphatjuk álmaink házát. Arról persze nem szólnak ezek a
reklámok, hogy utána harminc évig nyögjük majd a következményeit.
Szóval nem innen érdemes közelítenünk. Ha szeretnénk tartós változást az
életünkben, akkor nem az eredmények felől, hanem a gondolatainktól kell
kezdenünk a változást.
Igen ám, csakhogy napi szinten rengeteg gondolatunk van ám. Gyanítom, hogy
hozzám hasonlóan még te sem számoltad meg, hogy mennyi, de erre nincs is
szükség, ugyanis az agykutatók kiderítették mindezt helyettünk. Megdöbbentő, de
nagyságrendileg úgy 50 000 gondolatunk van egy nap. Ötvenezer! Azért ez elég
megdöbbentő…
Az imént arról beszéltem, hogy a gondolatainkkal kell kezdenünk, hogy azokra
kell figyelnünk, de az egyértelmű, hogy nem tudjuk mindegyiket egyesével
ellenőrizni, és persze nincs is erre szükség. A folyamat, a változás fokozatosan
történik, vagyis azon érdemes változtatnunk, hogy nap nap után milyen magokat
vetünk el. Erről fog szólni ez a könyv. Ebben leszek a segítségedre.
Persze a legtöbben erre nem hajlandók, és azt mondják, hogy ennek semmi
értelme, vagy éppen nincs idejük rá.
Ők azok, akiknek az élete szinte semmit sem változik, legfeljebb egyre rosszabb
lesz. Erre tipikus példa, amikor találkozol egy rég nem látott ismerőssel, és ő
elkezdi mesélni újra meg újra ugyanazokat a sztorikat, legfeljebb a szereplők
mások. Megint elhagyták, megint kirúgták, megint csődbe ment. És tudod, miért?
Mert a gondolatai nem változnak. Ugyanazokat a magokat ülteti el az elméjében
minden áldott nap.
Ugyanis a gondolataink 90–95 százaléka napi szinten ismétlődik. Tehát
mondhatni, hogy robotpilóta üzemmódban vagyunk. Nap nap után mindenki a
maga kis drámáját éli meg. Ez persze rád és rám is igaz. Mármint az a része, hogy a
gondolataink ismétlődnek. Ennek pedig a vetés az oka. A napi szokások, hogy
milyen impulzusok érnek, hogy mit engedünk be az elménkbe, hogyan kezdjük a
napunkat, hogyan zárjuk, kikkel és miről beszélgetünk, ez mind-mind rengeteget
számít! Ezzel tudod megváltoztatni a termést. Ha a magot megváltoztatod.
Lehet, hogy egy kicsit szájbarágós ez a rész, de hidd el, ezt fontos megérteni.
Hiszen a vetés-aratás törvénye mindegyikünk életében működik. Ennek pedig
három szabálya van: Mindig azt aratod, amit vetettél; mindig később aratod,
mint amikor vetettél; és mindig sokkal többet aratsz, mint amennyit vetettél.

„Azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz.”

Earl Nightingale

Szóval a gondolatoknak elképesztő teremtőerejük van. A múltbeli gondolataink
teremtették meg a jelenünket, azt, hogy mennyire érezzük jól magunkat a
bőrünkben a mindennapjainkban manapság, vagyis hogy mennyire vagyunk
boldogok. És íme a szenzációs hír mindannyiunk számára: a jelenlegi
gondolataink teremtik meg a jövőnket!
Talán a legtöbben fel sem tudják fogni, mekkora lehetőség ez! Mindenki
egyszerűen csak boldog akar lenni. Most! Vagyis kizárólag az eredményre
figyelnek, de nem hajlandók tenni a változásért, nem hajlandók változtatni azon,
amit naponta tesznek, amivel naponta szennyezik az elméjüket. Pedig
fenyőmagból nem lesz almafa.

Mert nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá.

William Shakespeare

 A gondolatainknál kellene kezdenünk a változtatást, azokra kellene
fektetnünk a legnagyobb hangsúlyt.

Fenyőmagból nem lesz almafa.

Mindig azt aratod, amit vetettél; mindig később aratod, mint amikor vetettél;
és mindig sokkal többet aratsz, mint amennyit vetettél.

A múltbeli gondolataink teremtették meg a jelenünket, a jelenlegi

gondolataink teremtik meg a jövőnket.
 MIRE FIGYELSZ?

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De

gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem
vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Helen Keller

Emlékszel még, amikor azt mondtam, hogy a téged érő ingereknek, mindannak,
ami körülvesz a világban, csak a 0,5 milliomod százalékát azonosítod be? Nos, ez
a lényeg. Hiszen ez a te 0,5 milliomod százalékod fogja meghatározni az életedet,
a boldogságod szintjét.
Ezért elképesztően lényeges, hogy nyakon csípjük magunkat, hogy milyen
alapvető gondolatok vannak a fejünkben nap nap után. Ugyanis az, hogy az
ember mit talál, attól függ, hogy mit keres.
Ha például valaki egyfolytában azt hajtogatja, hogy ebben az országban nem
lehet találni egy rendes munkát vagy egy rendes párt magának, akkor ennek fog
megfelelni az a 0,5 milliomod százalék. Ezt fogja találni, pontosabban nem találni,
így ez lesz az ő valósága. Tehát a kulcs a gondolatokban rejlik. Innen indul minden.

A varázslat ott van, ahol rátalálsz.

Tom Ryan


A valódi változást azonban az érzelmek hozzák majd. Mivel az 50 000 gondolatot
esélyed sincs egyesével ellenőrizni, elegendő lesz, ha az érzelmeidre figyelsz.
Hiszen az, hogy éppen hogyan érzed magad, elárulja, hogy milyen gondolatok
foglalkoztatnak, mint ahogy arról már korábban szó esett.
Ha tehát napközben csak arra odafigyelsz, hogy hogyan érzed magad a
bőrödben, az olyan indikátor lehet, amely alapján tudod, hogy mit kell tenned, mi
az, amin érdemes változtatnod. Az érzelmeid jelentik az iránytűdet. Az érzelmek
mindent elárulnak, és az elv roppant egyszerű: Amit érzel, azt teremted! Ha jól
érzed magad, akkor jó dolgokat teremtesz az életedben. Ha ennek a másik
oldalára hangolódsz rá, és azt érzed egyfolytában, akkor tudnod kell, hogy ezt
bocsátod előre, s ez fog veled történni folyamatosan.
Érzelmeink megváltoztatását a gondolatainkkal kell kezdeni. Hogyan működik
ez? Ez egy logikusan felépített folyamat, amelynek négy állomása van:
1. A bal alsó sarokban vannak azok az emberek, akik nem olvassák ezeket a
sorokat, nem nyitottak ezekre a gondolatokra. Nekik fogalmuk sincs arról, hogy
lehetne tenni valamit ezzel az egésszel kapcsolatban, és igényük sincs rá.

Tudja, hogy nem tudja Tudatosan tudja

Nem tudja, hogy nem tudja Nem tudatosan tudja

Persze borzalmasan érzik magukat a bőrükben, de még nem nyitottak a
változásra, és inkább azt mondják, hogy: „Minek mész ilyen hülye agymosásra?
Hát nem látod, hogy szar az élet? Azt hiszed, ott majd megmondják a tutit?
Még fizetsz is érte?! Úristen! Hát nincs neked elég bajod?” Ezt a negyedet
hívhatjuk úgy, hogy nem tudja, hogy nem tudja. Ez a teljes tudatlanság fázisa.
Véleményem szerint idetartozik a felnőtt lakosság legnagyobb része.
Szenvednek, utálják saját magukat, az életüket, a többi embert, akinek bármi is
sikerül, fogalmuk sincs, hogy mi miért történik, fogalmuk sincs, hogy lehetne
tenni bármit is, viszont mindent megtesznek azért, hogy a többieket
visszahúzzák.
2. Aztán az ember felismeri, tudatosítja, szembe mer nézni azzal, hogy
egyfolytában rosszul érzi magát a bőrében. És felteszi magának a kérdést, hogy:
„Talán érdemes lenne kezdenem ezzel valamit? Lehet, hogy van rá megoldás?”
 Elkezd olvasni, tréningekre, előadásokra járni, elkezdi keresni olyanok
társaságát, akik ugyanolyan kihívások ellenére, ugyanabban a környezetben
boldogok, sok pénzt keresnek, rendezett kapcsolataik vannak, akiknek
összességében rendben van az életük. Megfigyeli a hozzáállásukat, a
gondolkodásukat, és akkor rájön, hogy: „Hoppá, ők valamit másként csinálnak,
mint én!” Ez egy óriási lépés! Itt kerül a bal felső negyedbe, vagyis onnantól
kezdve tudja, hogy nem tudja. Ez az igazi áttörés! Amikor az ember rájön, hogy
nem a világ gonosz, nem a világgal kellene tenni valamit, nem a
gazdaságnak és a kormánynak kellene változnia, hanem az ő
gondolkodásának, az ő megközelítésének. Felismeri, hogy: „Az én életemért én
vagyok a felelős. Az én világomat én teremtem.” Ez a negyed a legnagyobb
lépés, és sokszor rettenetesen fájdalmas is, hiszen nincs tovább kit hibáztatni,
rájövünk, hogy kizárólag rajtunk múlik, mennyire leszünk boldogok a saját
életünkben.
3. Ezt követően, amikor az ember nyakon csípi magát, hogy újra felüti a fejét a
régi program, a régi hozzáállás, tudatosan megváltoztatja. Ezt a negyedet
hívhatjuk tudatosan tudja fázisnak. Ez persze egy elképesztően hosszú folyamat,
nem megy egyik napról a másikra, sőt! Évekbe kerül, amíg a változás beérik, de
ha ezt elég ideig csinálja, akkor el fog jutni a jobb alsó negyedbe.
4. Ez a fázis a robotpilóta üzemmód, amely már arról szól, hogy az illető teljesen
másképp szemléli az életet, a történéseket, a világot és benne az embereket.
Elkezdi mindenben meglátni a jót. Ez sem azt jelenti, hogy nincsenek negatív,
szörnyű dolgok az életben, de már másképp tudja feldolgozni. És ez
automatikusan történik, ellentétben az előző negyeddel, ahol még minden
alkalommal tudatosan kellett megtennie ezt, több-kevesebb sikerrel. Itt már
állandósul ez az állapot. Ezt hívhatjuk úgy, hogy nem tudatosan tudja.

Ez a folyamat maga a csoda! Elképesztően hosszú út, de elképesztően meg is éri.
Ezáltal egy új élet születik. Ez a módja annak, hogy az ember teljesebb, boldogabb
életet élhessen.
Ez az egész nem mágia, egyszerű, mint a faék.
Nézzünk erre egy hétköznapi példát az életünkből. Amikor megszülettünk,
fogalmunk sem volt arról, hogy lehet autót vezetni, igaz? Igényünk sem volt rá,
azt sem tudtuk, mi az az autó, azt meg, hogy vezetni lehet, pláne nem. Tehát nem
tudtuk, hogy nem tudjuk, nem volt hiányérzetünk, semmi.
Aztán megláttuk az apukánkat vagy bármelyik szülőt, hogy autót vezet, s
rájöttünk, hogy: „Tehát van, aki tud autót vezetni, csak én nem. Akkor meg fogok
tanulni.” A tanulás hosszú folyamat, sokáig tart eljutni onnan, hogy tanulóként
mekkora kihívás beparkolni két autó közé, egészen odáig, hogy már észre sem
veszi, hogy parkol. Ha tanulóvezetőként megkérik az embert, hogy legyen kedves
betolatni két autó közé, egyből leveri a víz, hogy hogyan is kellene. Először
kuplung, aztán mi is? Kicsit keservesen megy, bénázik, beleütközik az indexkarba,
próbálkozik és leizzad. Aztán megteszi százszor, talán ezerszer is, és idővel, ha
meglát egy parkolóhelyet, nyugodtan, határozottan, különösebb koncentráció
vagy izgalom nélkül leparkol oda. Ugyanígy működik ez a gondolkodással, az
újraprogramozással is.
A bal alsó negyedben lévő embereknek fogalmuk sincs arról, hogy a
gondolatoknak milyen teremtőerejük van. Igényük sincs rá. Ezek az emberek nem
értik, miért ilyen iszonyatos az életük, de ha megnézzük, hogy a tyúk vagy a tojás
volt előbb, rájöhetünk, hogy a dolgok fejben dőlnek el, mi teremtjük a saját
boldogságunkat vagy boldogtalanságunkat.
Azok az eszközök, tanácsok, gondolatok, amelyeket ebben a könyvben találsz,
ezen a folyamaton segítenek végig. Rávilágítanak, hogy miért nem érzed jól
magad pillanatnyilag, és mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ez másképp
legyen az életed hátralévő részében.

A boldogságot nem készen kapjuk – tetteinkből fakad.

Dalai Láma

Akkor most következzenek azok a tanácsok, amelyekkel ezt az áthuzalozást meg
tudod tenni. Ezek hihetetlenül egyszerű dolgok, s ami a jó hír az egészben, hogy
akár holnaptól be tudod vezetni az életedbe, csak arra kérlek, hogy legyél nagyon
türelmes.
Az előbb arról beszéltem, mennyire megvezet minket a világ abból a
szempontból, hogy egy csettintésre mindent meg lehet kapni. Én azt gondolom,
hogy a gondolkodásunk és a szokásaink átalakításához igenis sok időre van
szükség. Igenis arra van szükség, hogy az ember nap nap után csinálja ezeket a
dolgokat.
Én körülbelül öt évig gyakoroltam napi szinten azért, hogy a gondolkodásomat
pozitív irányba lendítsem, és addig alapvetően szinte semmi változást nem
tapasztaltam. A kitartásnak köszönhetően azonban megvalósult a váltás. És ez a
változás a te esetedben is lehetséges, ha kellően türelmes leszel magaddal, és
nem varázsütésre várod a csodát. Persze jó eséllyel rengetegszer leszel csalódott,
és fogod azt érezni, hogy mindez nálad nem működik. Van, akinél igen – bár
időnként még ebben sem leszel biztos, és azt hiszed, szemfényvesztés az egész –,
de nálad biztosan nem működnek ezek a módszerek, de hidd el, mindez számodra
is lehetséges, csak légy nagyon türelmes magaddal!
Nézzük akkor, miket is hoztam neked!

A földi mennyországra nem rátalálni kell, hanem mellette

dönteni.
Wayne W. Dyer

 Ugyanis az, hogy az ember mit talál, attól függ, hogy mit keres.

Az érzelmeid jelentik az iránytűdet.

Amit érzel, azt teremted!

Ez az igazi áttörés! Amikor az ember rájön, hogy nem a világ gonosz, nem a
világgal kellene tenni valamit, nem a gazdaságnak és a kormánynak kellene
változnia, hanem az ő gondolkodásának.

Az én világomat én teremtem.

A változás a te esetedben is lehetséges, ha kellően türelmes leszel magaddal,

és nem varázsütésre várod a csodát.

 NE BÁNTSD MAGAD!

Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a

dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy
vagy.
Osho

Biztosan te is sokat gondolkoztál már azon, hogy mi is az élet értelme. Miért
vagyunk itt? Miért születtünk? Mi a legfőbb célja a létezésünknek?
Számtalan lehetséges választ találhatunk ezekre a kérdésekre, én magam is
rengeteget merengtem rajtuk, és arra jutottam, hogy a földi életünknek egyetlen
célja van: tanulni. Megtanulni szeretni, megbocsátani, elfogadni.
Szeretni egymást, de elsősorban önmagunkat, hiszen csak akkor tudunk igazán
szeretni másokat is. Szeretni, mégpedig egy igazán speciális módon, feltétel
nélkül. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbben úgy növünk fel, hogy
fogalmunk sincs, milyen is ez valójában. Ha kapunk is némi szeretetet, az a
legnagyobb jóindulat mellett sem nevezhető feltétel nélkülinek, sokkal inkább
feltételhez kötött szeretetnek.
Nézzük, hogyan is alakul ki mindez. Megszületünk, és a legtöbb esetben a
környezetünk örül ennek, amit a tudtunkra is ad, és ebben az esetben még semmit
sem kell tennünk azért, hogy szeressenek minket. Napi közel húsz órát alszunk, és
az alatt a néhány rövid időszak alatt, amikor éppen ébren vagyunk, szinte
mindegy, hogy mit produkálunk, szeretve vagyunk. Ha pukizunk, ha büfizünk, vagy
bármilyen képet is vágunk, a környezetünk azt tükrözi vissza felénk, hogy
szeretetre méltók vagyunk. Mindegy, mit teszünk vagy nem teszünk, ezt kapjuk.
Azonban ez az áldott állapot nem tart túl sokáig, hamarosan már nem kapjuk
meg a szeretetet azért, amiért addig, sőt, nemhogy szeretetet, inkább szidást
kapunk érte. Ha például büfizünk egyet, már nem cukik vagyunk, hanem
neveletlenek.
Mivel a szeretet iránti vágyunk elemi, a meglepettségből feleszmélve elkezdünk
kísérletezni, hogy miképpen juthatunk hozzá ismét ehhez az éltető dologhoz. Mi
az, amiért cserébe a környezetünktől, a szüleinktől, a nagyszüleinktől, a
testvéreinktől újra megkaphatjuk? Vagyis itt kezdődik el annak a felfedezése,
hogy milyen feltételek esetén leszünk elég jók, elég szeretetreméltók. Van, aki
kitűnő tanuló lesz, és ezzel éri el, hogy újra szeressék, újra elég jó legyen. Van, aki
alárendeli magát másoknak, van, aki vicces lesz, van, aki hangos vagy éppen
csendes.
Keresünk, kutatunk, kísérletezünk. Hiszen éhezzük a szeretetet. Azt az érzést
keressük, hogy elég jók, elég szeretetreméltók vagyunk. Majd ebből a két legfőbb
vágyunkból alakul ki a két legnagyobb félelmünk is, amelyik egész életünk
során elkísér, vagyis hogy nem vagyunk elég jók, és nem vagyunk elég
szerethetők. Mire felnövünk, ezek a félelmek annyira erősek lesznek bennünk,
hogy rettegünk a bekövetkezésüktől, és szinte bármit megtennénk, hogy ne
kelljen megélnünk ezt a nyomasztó érzést.
Éppen ezért elkezdünk egyfajta megfelelési kényszerben élni, és számtalan
módon koldulni a szeretetet. Persze ezt a legtöbb esetben nem tudatosan tesszük.
Sokan fel is hördülnek, amikor erről beszélek, de sokan magukra ismernek, hogy
bizony ők is ebbe a csapdába estek.
Ennek tipikus megnyilvánulása az egymáshoz való hasonlítgatás, a
folyamatosan rivalizálás, az a gondolat, hogy: „Én nem vagyok annyira jó, mint
XY.”

Számomra az igazi jóllét ott kezdődik, amikor valaki jól érzi magát
a saját bőrében.
Louise L. Hay


Innen már csak egy lépés észrevennünk, hogy miként is váltunk önbüntető
automatává az életünk során. Ha valami, akkor ez aztán elég rendesen
megkeseríti az életünket, és lehetetlenné teszi, hogy tartósan felszabadultan
éljünk, boldogok legyünk a saját bőrünkben.
Éppen ezért arra kérlek, hogy ne bántsd magad, fogadd el, hogy te más vagy,
mint a többiek, sőt, örülj is ennek! Fogadd el, hogy más tempóban éled az életed,
mint mások, más tempóban tanulsz, vagy éppen érsz el dolgokat, és ez így van
rendjén. Hiszen teljesen természetes, hogy mindannyian mások vagyunk, más
tempóban tanulunk, fejlődünk, és ez még nem elég indok arra, hogy egymáshoz
hasonlítgassuk és bántsuk magunkat! Legyünk türelmesek magunkkal!
Légy magaddal annyira türelmes, mint egy kisbabával, aki újra meg újra
megpróbál felállni, és nem bántja magát azért, hogy a felnőttekhez képest
mennyire esetlen, hanem, amikor fenékre esik, újra megpróbálja.
Ha már szóba kerültek a kisgyermekek, ugyanez a hasonlóság elmondható a
megbocsátás és az elfogadás kapcsán is. Milyen érdekes, hogy egy újszülött, egy
kisgyermek még mennyivel nyíltabban, őszintébben, feltétel nélkül tud szeretni,
mennyivel könnyebben meg tud bocsátani magának és másoknak is, és mennyivel
könnyebben el tudja fogadni saját magát és persze másokat is, mint egy felnőtt.
Ahhoz, hogy ne bántsuk magunkat, az önszeretet mellett fontos, hogy
megtanuljunk megbocsátani, elfogadni dolgokat és más embereket is. Elfogadni,
hogy rengeteg dolog van, amelyre nem lehet hatásunk, elfogadni, hogy bármit
teszünk vagy nem teszünk, a végső felelősség mindenképpen a miénk lesz a saját
életünkben. Elfogadni egymást, de legfőképpen vagy még inkább elsősorban saját
magunkat. Elfogadni, hogy bármit teszünk vagy nem teszünk, bármit érünk el
vagy nem érünk el, akkor is elég jók és elég szeretetreméltók vagyunk.
Végül pedig tanuljunk meg megbocsátani magunknak és másoknak egyaránt,
hiszen a harag az egyik legfőbb ellensége a boldogságunknak.

Békélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legyőzhet. És senki,

akit te kívánnál legyőzni.
Dan Millman


Ha már a feltétel nélküli szeretetről, a megbocsátásról és az elfogadásról volt szó
ebben a részben, van egy kedves történetem erről.
Egy kislánynak meghalt a kutyája, akit elképesztően szeretett. Ez volt az első
tapasztalása arról, mit is jelent az elmúlás. A szülei próbálták vigasztalni, de
mindhiába. A kislány csak sírt és sírt.
– Miért van az, hogy a kutyák sokkal rövidebb ideig élnek, mint az emberek? Ez
annyira igazságtalan! – tört ki belőle fájdalmasan.
Mire a szülei hosszas gondolkodás után nagyon bölcsen ezt felelték:
– Azért, mert nekik már nem kell megtanulniuk mindazt, amit az embereknek: a
feltétel nélküli szeretetet, az elfogadást és a megbocsátást.
Ez az, amit nekünk, embereknek még meg kell tanulunk. A tanácsom tehát az,
hogy ne bántsd magad, fogadd el magad, bocsáss meg magadnak és másoknak is.
És persze ne hasonlítgasd magad másokhoz, hiszen mind mások vagyunk, és
egyikünk sem tökéletes. Ne feledd, csodálatosnak születtél, nem tökéletesnek!
Ha így szemléled a világot és benne saját magad, akkor sokkal boldogabb élet
vár rád.

Magaddal versenyezz! Akkor csak te nyerhetsz.

John Travolta
 A földi életünknek egyetlen célja van: tanulni.
Megtanulni szeretni, megbocsátani, elfogadni.

A két legnagyobb félelmünk, amely egész életünk során elkísér, hogy nem
vagyunk elég jók, és nem vagyunk elég szerethetők.

Önbüntető automatává váltunk az életünk során.

A harag az egyik legfőbb ellensége a boldogságunknak.

Ne feledd, csodálatosnak születtél, nem tökéletesnek!

 LÉGY TE AZ ELSŐ A SAJÁT ÉLETEDBEN!

A legnagyobb ajándék, amit valaki másnak adhatsz, a saját

boldogságod.
Esther és Jerry Hicks

Főként a hölgyeknél, de általánosságban a szülőknél is azt látom, hogy saját
magukat teszik a sor végére. Minden és mindenki előrébb való. Ha mindennek a
végére értek, és marad(na) még idejük, energiájuk, akkor foglalkoz(ná)nak
magukkal.
A legtöbben végiggürizik az életüket ébredéstől elalvásig, frusztráltan
rohannak végig rajta, nem törődve magukkal, hogy mi az, amitől igazán jól
éreznék magukat.
Csak remélni tudom, hogy téged, aki ezeket a sorokat olvasod, nem érint ez a
szituáció, de ha esetleg mégis, akkor itt az ideje, hogy változtass ezen.
Először is vizsgáljuk meg, hogy mennyire vagy érintett a témában.
Kérlek, írd le, mi az a tíz dolog, amit a legjobban szeretsz csinálni az életedben,
ami a leginkább feltölt, amiben a leginkább az örömödet leled. Aztán írd mellé azt
is, hogy melyiket mikor végezted, élted meg utoljára.

Mi az, amit a legjobban szeretek csinálni? Mikor csináltam utoljára?
 1. .............. ..............
2. .............. ..............
3. .............. ..............
4. .............. ..............
5. .............. ..............
6. .............. ..............
7. .............. ..............
8. .............. ..............
9. .............. ..............
10. .............. ..............

Kíváncsi lennék, milyen érzések, felismerések vannak most benned. Egyáltalán le
tudtad írni, mi az a tíz dolog, amit a legjobban szeretsz? Könnyen ment? És
melyiket mikor csináltad utoljára? Ha az utóbbi időben nem, akkor mégis mikor
tervezted?
Most inkább nem leszek veled annyira gonosz, hogy tovább fokozzam a
helyzetet azzal, hogy azt kérjem, készíts egy másik ugyanilyen felsorolást, hogy mi
az a tíz dolog, amit ki nem állhatsz, és azokat mikor csináltad utoljára, mert akkor
talán még fájdalmasabb lenne ez a felismerés. Remélem, ennyi is elég ahhoz, hogy
ráébredj, mennyire nem törődsz magaddal.
Ha szeretnéd jól érezni magad a bőrödben, ha szeretnél boldog lenni, akkor arra
biztatlak, hogy tedd magad az első helyre, légy te az első a saját életedben.
Erre most biztosan te is azt mondod, mint az a sok ezer ember, aki részt vett a
tréningjeimen, hogy: „Nem tehetem. Nem lehetek ennyire önző!” Rád is mondták
már, hogy mennyire önző vagy?
Akkor itt most álljunk meg egy szóra!
Amikor valaki azt mondja egy másik emberre, hogy önző, akkor vajon mire
vágyik éppen? Hogy vele foglalkozzanak többet. Akkor hát ki az önző?
Természetesen mindannyian önzők vagyunk, vágyunk a figyelemre, a szeretetre.
Ez teljesen normális.

Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat

boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első
kötelességünk önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak
teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán
 adni! Ez az élet vastörvénye.
Herbert Casson

Abban az esetben viszont, ha igazán adni szeretnénk a számunkra fontos
embereknek, ha azt szeretnénk, hogy igazán tudjuk szeretni őket, mindenképpen
meg kell találnunk a módját, hogy a saját kedvünkben járjunk. Hiszen ezáltal
sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk, és sokkal nyugodtabban tudunk a
szeretteinkre figyelni, szeretni őket. Enélkül azonban szinte lehetetlen. Egy olyan
ember, aki egyfolytában csak húzza az igát, teljesen kimerült és stresszes,
egyáltalán nem tud kellő szeretetet, figyelmet adni a környezetének.
Tehát az, ha magadra koncentrálsz, a saját kedvteléseidre is sort kerítesz,
nemhogy nem önzés, hanem épp ellenkezőleg. Túl azon, hogy te magad sokkal
jobban fogd érezni magad a bőrödben, sokkal többet fogsz tudni adni azoknak is,
akik számodra fontosak.
Így tehát már csak egyetlen kérdés maradt: mikortól? Úgy értem, mikortól
kezdesz végre saját magadra is figyelni? Hogy te is töltődj? Hogy beépítsd az
életedbe azokat a tevékenységeket, amelyektől igazán jól érzed magad? Mégis
meddig tervezted, hogy halogatod? Majd ha már minden rendben lesz az
életedben, majd ha már felnőttek a gyerekek, vagy majd ha már visszafizetted a
hiteleidet? Mégis mikor akarsz magaddal is foglalkozni? Magadat is kényeztetni?
Én azt javaslom, ne várj ezzel, kezdd el most! Ha csak halogatod, tervezgeted,
gyorsan elszalad az élet. A legtöbben mégis ezt teszik, csak tervezik, hogy majd
egyszer, egy szép napon… Pedig szép nap szigetére nem terveznek utazásokat!
Ahhoz, hogy megtegyünk valamit, a legjobb pillanat mindig a most.
Szóval arra biztatlak, hogy vedd elő a naptáradat most, ebben a percben, és írd
be a kedvenc tevékenységeidet már ettől a héttől kezdve. Persze lehet, hogy most
azt mondod magadban, hogy: „Könnyű azt mondani! Látná a naptáramat, abban
egy fikarcnyi hely sincsen.”
Nem szeretnék ebből a könyvből időgazdálkodási kötetet formálni, de egyetlen
gondolatot hadd osszak meg veled ebben a témában, amely az életem
legnagyobb felismerését adta számomra az időhöz való viszonyom kapcsán. Ez
pedig a következő:

IDŐ = ÉLET

Vagyis amikor az időnkkel sáfárkodunk, valójában az életünk felől döntünk.
Igazából nem időgazdálkodásról van szó, hanem életgazdálkodásról. Ha ennek
fényében vizsgálod meg, hogy mikor mire, kire mennyi időt fordítottál eddig,
akkor jó eséllyel másképpen fogod látni a kérdést, és sokkal könnyebben fogsz
találni időt annak az embernek, aki a legfontosabb számodra: saját magadnak.
Hozzáteszem, hogy ez a megközelítés rengeteget segíthet abban is, hogy
megtanulj nemet mondani az olyan kérésekre, amelyekre eddig könnyedén igent
mondtál, hiszen „csak” az idődet adtad másnak. Ezek után érdemes feltenned
magadnak azt a kérdést, hogy: „Örömmel adok-e egy darabot az életemből ennek
és ennek az embernek, tevékenységnek, vagy inkább fordítanám saját magamra és
a számomra igazán fontos emberekre?”
Mielőtt nagyon belelovalnám magam a témába, ígéretemhez híven nem
merülök el az idő-, pontosabban az életgazdálkodás kérdéseiben, inkább
visszatérek könyvünk eredeti témájához, amely nem más, mint a boldogság.
Vedd hát elő a naptáradat, mielőtt tovább olvasnál, és bármennyire zsúfolt is
pillanatnyilag, találj egy-két helyet magadnak, a számodra fontos, kellemes
tevékenységeknek, amelyektől boldogabbnak, felszabadultabbnak érzed magad.

Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül

sem vagy az?
Osho

 A legtöbben végiggürizik az életüket ébredéstől elalvásig, frusztráltan
rohannak végig rajta, nem törődve magukkal, hogy mi az, amitől igazán jól
éreznék magukat.

Egy olyan ember, aki egyfolytában csak húzza az igát, teljesen kimerült és
stresszes, egyáltalán nem tud kellő szeretetet, figyelmet adni a
környezetének.

Szép nap szigetére nem terveznek utazásokat!

 TARTSD TISZTÁN A GONDOLATAIDAT!

Az ébredés utáni első órád lesz a legnagyobb hatással az egész

életedre.
Napoleon Hill

Biztosan senki sem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy egy benzines autó
nagyon zokon venné, ha gázolajat tankolnánk bele, és rettenetes
következményei lennének. Mégis, amikor arról kérdezem az embereket, hogy
mivel töltik az ébredés utáni első órájukat, nem akarják meglátni az összefüggést
aközött, hogy mégis mennyi szemetet visznek be az elméjükbe, és mennyire
borzalmasan érzik magukat a saját bőrükben, a saját életükben. Pedig ez
ugyanígy működik, és hosszabb távon ugyanolyan riasztó következményekre
számíthatunk, mint ha rossz üzemanyagot tankolnánk az autónkba.
Éppen ezért elképesztően fontos, hogy az ébredés utáni első órát jól használjuk
ki. Állítsuk a magunk szolgálatába, és ne engedjük, hogy ártsunk vele magunknak.
Ez egy remek lehetőség, hiszen amikor reggel kinyitod a szemed, akkor vagy
abban az állapotban, amelyben a legnagyobb esélyed van boldogságra
programozni magad. Tényleg fontos, hogy ilyenkor tudatos legyél, a tudatosság
az egyik legfőbb kulcs. Amikor fel tudod ismerni, hogy milyen irányba megy a
gondolkodásod. Emlékszel, arról tudod felismerni, hogy hogyan érzed magad.
 Ha tehát rosszul érzed magad, vissza kell menni a gondolat szintjére. Ha az
érzéseid rosszak, tudnod kell, hogy ott volt valami olyan gondolat, amelyik ezt
az érzést okozta. Figyelj hát oda reggel, amikor kinyílik a szemed, hogy mi az az
első gondolat, amelyik eszedbe jut. Tudatosítsd, mi az első dolog, ami bevillan. Ha
azt mondod magadban, hogy: „Azt a mindenit, de jó, hogy kinyílt a szemem!
Megint egy gyönyörű nap! Áldás vagyok a világnak! Körülöttem minden
csodálatos. A legjobb, ami történhetett, hogy felébredtem.” Ha valóban ezt
mondod, az egy fantasztikus állapot. Ezzel szemben az a tapasztalatom, hogy az
emberek ettől némileg eltérő gondolatokkal szokták kezdeni a napot. A gondok, a
csekkek, az önutálat, az értelmetlen élet érzése az, ami először bevillan.
Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a legjobb alkalmat közvetlenül az ébredés utáni
pillanatok szolgáltatják – és persze a lefekvés előttiek is, de erre még visszatérek a
reggeli rituálé után.
Anonim felmérések alapján – vagyis saját bevallás szerint – az emberek több
mint 80 százaléka azzal kezdi a napját, hogy abban az igazán áldott állapotban,
amikor döntése lehetne arról, hogy mivel kezdi el teremteni az életében a
történéseket, bekapcsolja a számítógépet, vagy manapság még inkább kezébe
veszi az okostelefonját, és megnézi az e-mailjeit vagy éppen a Facebookját. Hátha
valami igazán fontos dolog történt az éj leple alatt. Szerintem ez egészen
megdöbbentő és egyben elszomorító. Pláne, ha megvizsgáljuk, hogy mi a
leggyakoribb manapság a Facebook hírfolyamán: csonkolt gyerekek, kivert kutyák,
bántalmazott emberek vagy ehhez hasonló tragikus képek, amelyek sajnálatos
módon mind beleégnek a tudatalattinkba.
Gondolj bele, ha így indul a reggeled! Innentől mit fogsz látni egész nap?
Rettenetet. Mert az elme folyamatosan visszaigazolást fog keresni arra, hogy
az élet szörnyű. És amikor teszel egy gyenge próbálkozást azzal, hogy: „De hát én
boldog akarok lenni…”, az elméd a belé táplált képek alapján azonnal durván
lehurrog: „Miféle boldogságról beszélsz te?! Hát itt vannak a tények! Nem látod,
milyen iszonyú hely a világ? Hogyan is lehetnél így boldog?”

A pozitív érzések erőt adnak, a negatív érzések elveszik az erődet.

Gary Zukav


Ha már szóba hoztam a Facebookot: Tudjátok, hogy miért működik annyira?
Hogy miért van az, hogy annyian napi húsz-harmincszor belépnek megnézni a
hírfolyamot, meg hogy valaki lájkolta-e a képeiket? Miről szól az, amikor valaki
megfőzi élete első ebédjét, azonnal lefényképezi, és felteszi a Facebookra, majd
azt koslatja, hogy hány embernek tetszik? „Már négynek! Már négy ember
lájkolta! Ezek szerint elég jó vagyok, elég szeretetreméltó vagyok!” Ez az érzés
azonban csak addig tart, amíg meg nem látja, hogy a másik ebédjéről készült
képet már huszonnyolcan kedvelték, az övét pedig csak négyen. Ez alapján felteszi
magának a kérdést: „Akkor lehet, hogy mégsem vagyok elég jó?” Gondolj bele,
milyen csalódott tud lenni ezáltal valaki. Ha felrakja a képét, és nem lájkolják,
bezzeg a másikét igen.
Mi okozza ezt vajon? Régi ismerősünk, az önszeretet, az önbecsülés hiánya.
Külső impulzusoktól, mások elismerésétől várjuk azt az érzést, amelyet magunk
iránt nem érzünk. Vagyis mások kezébe tesszük annak a lehetőségét, hogy
eldöntsék, mennyire vagyunk értékesek. Ez elképesztően veszélyes és káros, de
ez megint egy másik könyv témája lenne.
Visszatérve az eredeti gondolathoz, nézzük, hogyan is hangolódj rá a napra.
Nekem van egy bevált módszerem, amelyet nagy szeretettel osztok meg veled.
Mint oly sok minden mást, ezt is Brian Tracytől tanultam, és beépítettem a
mindennapjaimba. Túlzások nélkül állíthatom, hogy az elmúlt tíz évben csodát
művelt az életemben. Végtelenül egyszerű, mindössze három lépésből áll,
amelyet az ébredés utáni hatvan percben érdemes elvégezni. Ezt az időszakot,
amelyet az erő órájának is hívunk, a következő három dologgal érdemes
megszépíteni:

1. Relaxálj!
Ez a közvetlenül ébredés utáni első lépés. Természetesen, ha szükséges, menj ki a
mosdóba, majd utána feküdj vissza, és relaxálj húsz percet. Egyszerűen csak csukd
be a szemed, és hallgass egy kellemes, lassú ütemű zenét, amely nyugtató
hatással van rád. Elképesztően sok ilyen elérhető az interneten, a YouTube-on. A
lényeg, hogy addig keresgélj, amíg megtalálod azt a zenét, amelyik tetszik. Vagy
hallgathatsz olyan relaxációs anyagokat is, amelyek tele vannak pozitív
megerősítésekkel.3
Miközben a kedvenc relaxációs zenédet vagy a megerősítéseket hallgatod,
képzeld el a napodat, milyen jó dolgok fognak történni. Képzeld el, milyen lenne
az életed ideális esetben. Képzeld el mindazt, amit aznap tenni fogsz, és érezd,
milyen csodálatos érzés lesz megélni. Lásd magad előtt, ahogy a dolgok
számodra és mindenki más számára is a legjobban alakulnak, azt, hogy az
emberek mosolygósak, kedvesek veled, és érezd át azt az érzést, amelyet akkor
fogsz átélni, amikor ténylegesen megéled majd mindezt.

A szegényeknek nagy tévéjük van, a gazdagoknak pedig nagy

könyvtáruk.
Jim Rohn

2. Olvass!
A relaxáció után olvass legalább húsz percet. Ez legyen a következő lépés, az erő
órájának második része.
Sohasem gondoltam volna, hogy pont én leszek az, aki erre biztat, hiszen
egészen huszonnyolc éves koromig egyetlen könyvet olvastam csak el. Azóta
viszont az olvasás szerelmese lettem, és egyetlen napot sem hagytam ki. Már nem
is tudnék, mert annyira igénylem, annyira kell ez nekem, amikor elkezdenének
jönni a negatív gondolatok. Ilyenkor olvasok valamit, amitől feltöltődöm, és
megyek előre.
Természetesen nem szükséges önfejlesztő könyveket olvasnod. Lehet
bármilyen könyv, amelynek az olvasása jó érzéssel tölt el. Olyan témát válassz,
ami érdekel. Ezt sokan félreértik, és azt gondolják, hogy csak önfejlesztő
könyveket „szabad” olvasni, de ez nem így van. Olvass bármit, ami érdekel, ami
feltölt, ami inspirál.

Egy könyv az olvasójától válik naggyá.

Ralph Waldo Emerson

3. Mozogj!
A harmadik lépés a mozgás. Tornázz húsz percet.
Nem volt egyszerű beépítenem az életembe az erő óráját, de azon belül is a
mozgás volt a legnagyobb kihívás számomra. Ez volt ugyanis életemnek az a
területe, amellyel a leginkább hadilábon álltam. Harmincöt éves koromig nem
igazán tudtam egyetlen szabályos fekvőtámaszt sem megcsinálni. Én voltam
mindig a „pufirizsa” az iskolában is, aki nem járt tornaórára, mindig valahogy
elintézte, hogy felmentése legyen, és nagyon nehéz volt innen rászoktatni magam
arra, hogy a sport rendszeres része legyen az életemnek. Nagyon nehéz, de
lehetséges. És elképesztő, mennyire megéri!

A mozgás a fagyot legyőzi,

a nyugvás a hevet legyőzi,
a béke a rendet megőrzi.
Lao-ce

Tehát relaxáció, olvasás, mozgás. Háromszor húsz perc. Ezzel az egyetlen órával
óriási pozitív hatással lehetsz az életedre. Hiszen a test-lélek-szellem hármasát
ápolod általa.
Ha ebből az egész könyvből csak ezt az egyetlen dolgot megfogadod, hidd el,
hogy a boldogság irányába indul el az életed. Egész nap a pozitívumokat fogod
látni, vagy ha éppen nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogy szeretnéd, akkor sem
fogsz úgy letörni, mint eddig. Meg fogod találni, hogy mi a jó abban a helyzetben,
vagy éppen mire akar tanítani az élet e lecke által. Mert erre hangolódsz rá. A
reggeli pillanatok határozzák meg leginkább, hogy mit látsz később a nap során, és
azt is, hogy milyen történésnek milyen jelentőséget tulajdonítasz.


 Aki hajlandó körülnézni, mindenütt meglátja a virágokat.
Henri Matisse

Végezetül engedj meg egy jó tanácsot ennek a csodának a bevezetéséhez az
életedbe. Tapasztalataim alapján ugyanis ez az a csapda, amelyikbe a legtöbben
beleesnek, akik eldöntik, hogy beépítik az életükbe az erő óráját.
Kezdd kicsiben! Ha eddig sohasem csináltad, akkor ne az erő órájával kezdd,
hanem az erő három percével: egy perc relaxáció, egy oldal olvasás és egyetlen
fekvőtámasz vagy éppen felülés. Ne légy telhetetlen! Adj időt magadnak, hogy ez
az új szokás beépüljön az életedbe! A legtöbben itt szúrják el, és mivel óriási a
tervezett ugrás az eddigi életvitelükhöz képest, sajnos visszaállnak az eredeti
szokáscsomagjukhoz.
Ha például a mozgás részét nézzük az erő órájának, és hozzám hasonlóan te is
húsz éve láttál utoljára tornacipőt, akkor ne azzal kezdd, hogy azt mondod
magadnak, három hónapon belül lefutod a maratont. Ehelyett inkább először csak
kis dolgot fogadj meg, és adj lehetőséget magadnak a sikerélményre. Utána lesz
majd erőd ahhoz, hogy újra tudj ígérni, és azt be is tudd tartani.
Az egyik olyan meghatározó gondolat, amelyik a legnagyobb hatást tette rám
ezen a téren, Zig Ziglartől származik, miszerint a legnagyobb vétség az, ha semmit
nem teszel, mert úgy gondolod, túl kevés, amit megtehetsz. Ha ezt a szokásokra
vonatkoztatjuk, láthatjuk, hogy van, aki azt mondja, hogy egyetlen
fekvőtámaszért biztosan nem fog lefeküdni a földre. De ha száz fekvőtámaszt
akarsz csinálni, azt is az elsővel kell kezdeni. Ha annyi megy, akkor először egyet
csinálj. Aztán kettőt. Majd hármat. Később lesz ez még több is.
Szóval kezdj kicsiben, és légy magaddal nagyon türelmes!

Egy csöpögő vízcsap is képes megtölteni egy kádat, csak idő

kérdése.
Popper Péter


És akkor, ahogy ígértem, foglalkozzunk kicsit az elalvás előtti időszakkal is, hiszen
ez a másik olyan alkalom, amikor elképesztően nagy hatással tudsz lenni arra,
hogy boldogságra programozd magad.
A lehető legrosszabb dolog – mégis a legtöbben ezt teszik –, hogy az elalvás
előtti utolsó időszakban internetezel, vagy tévét nézel. Ilyenkor ugyanis minden
információ szinte kontrollálatlanul jut be a tudatalattidba, ami óriási veszély és
lehetőség is egyben. Ez kizárólag attól függ, hogy mit engedsz be ezekben az
elképesztően fontos percekben az elmédbe.
Ha internetezel vagy tévézel, akkor ki vagy szolgáltatva annak, hogy negatív,
romboló hatások érjenek, ha ellenben valami lélekemelő olvasmánnyal zárod a
napodat, akkor sokkal pihentetőbben fogsz aludni, és nyugodtabban,
kiegyensúlyozottabban ébredsz.
Ha egyetlen hüvelykujjszabályt adhatok neked a reggeli és az esti időszakra,
amely garantáltan megváltoztatja az életedet, akkor ez a következő: az ébredés
utáni első és az elalvás előtti utolsó hatvan percben tartsd magad távol az
internettől!
 Egy benzines autó nagyon zokon venné, ha gázolajat tankolnánk bele, mégis
mennyi szemetet visznek be az emberek az elméjükbe, és mennyire
borzalmasan érzik magukat a saját bőrükben, a saját életükben.

Ha az érzéseid rosszak, tudnod kell, hogy ott volt valami olyan gondolat,
amelyik ezt az érzést okozta.

Az elme folyamatosan visszaigazolást fog keresni arra, hogy az élet szörnyű.

Mások kezébe tesszük annak a lehetőségét, hogy eldöntsék, mennyire

vagyunk értékesek.

Lásd magad előtt, ahogy a dolgok számodra és mindenki más számára is a

legjobban alakulnak!
Ha száz fekvőtámaszt akarsz csinálni, azt is az elsővel kell kezdeni.

 VIGYÁZZ AZ EGÉSZSÉGEDRE!

Az egészség az a korona, amit csak a beteg ember lát az

egészséges fején.
Egyiptomi közmondás

Amikor erről a témáról írok, kicsit úgy érzem magam, mint az egyszeri guru,
akihez elviszi az anyuka a kisfiát, hogy mondja meg neki, ne egyen annyi
édességet. Azt mondja erre a guru:
– Gyertek vissza két hét múlva!
Az anyuka értetlenül távozik a gyermekével, majd két hét múlva visszatérnek,
amikor is a guru így szól a gyermekhez:
– Ne egyél annyi édességet!
A történtek után az anyuka azt kérdezi:
– Te guru, mondd, miért kellett erre a mondatra két hetet várnunk?
Mire a guru azt feleli:
– Mert két hete még én is rengeteg édességet ettem.
Viccet félretéve, ez természetesen ma már másképpen van, de az életem első
negyven évében sajnos nem fordítottam elég figyelmet az egészségemre, az
étkezésemre és a mozgásra. Pedig ha egészségünk nincs, akkor semmink sincs
igazán.


Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.

Arthur Schopenhauer

Bár az előző részben, az erő órája kapcsán már írtam arról, mennyire fontosnak
tartom, hogy mozgasd meg a tested, most mégis röviden szeretnék külön is
említést tenni erről a témáról, nemcsak a mozgás, hanem az étkezés kapcsán is.
Bizonyított tény, hogy a boldogságod szintje egyenes arányban áll az egészségi
állapotoddal és az energiaszinteddel. Vagyis minél több energiád van, minél
egészségesebb vagy, annál jobb a hangulatod, és fordítva.
Tehát nemcsak a mentális programozás lehet a segítségedre abban, hogy
boldogabbnak érezd magad, hanem az is, ha a fiziológiádat megváltoztatod, és
jobban odafigyelsz az egészségedre.
Ha úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy a rendszeres mozgás és az egészséges
életmód része a mindennapjaidnak, akkor pontosan tudod, ez mennyire így van,
és számodra semmi újdonságot sem rejtenek ezek a sorok.
Ha azonban te is az embereknek ahhoz a legalább 80 százalékához tartozol,
akik szinte sohasem mozognak, nem sportolnak, és nem fordítanak kellő
figyelmet az étkezésükre, akkor fontos, hogy tisztában légy ennek a fontosságával.
Ha a mozgás részét nézzük, a tested hasonlóképpen működik, mint egy
áramfejlesztő dinamó. Amikor megmozgatod, energiát termel, az energiaszinted
megemelkedik, így a hangulatod sokkal jobb lesz.
A mozgás mellett az étkezésre is érdemes odafigyelni, ha boldogok szeretnénk
lenni. Hiszen az, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe, óriási hatással van az
energiaszintünkre, amely pedig igencsak befolyásolja a hangulatunkat, a
boldogságszintünket.
Viszont mind a testmozgás, mind az egészséges étkezés olyan terület, amellyel
kapcsolatban elképesztő káosz és rengeteg ellentmondás van az interneten, ezért
arra biztatlak, hogy légy nagyon óvatos. Szoktam mondani, hogy nem az kerül
igazán sokba, amit nem tudsz, hanem az, amit rosszul tudsz. Nagyon nem
mindegy például, hogy kinek milyen mozgásforma javasolt, és akkor még az
étkezéssel kapcsolatos különbözőségekről nem is beszéltünk.
 Mivel ennek a területnek nem én vagyok a szakértője, ezzel a néhány
gondolattal pusztán az volt a célom, hogy rávilágítsak a téma fontosságára. Ha
szeretnél hiteles forrásból többet megtudni ezekről a témákról, ajánlom
figyelmedbe kedves barátaimat, Szántai Zsoltot és Csonka Enikőt, akik végtelenül
profik és hitelesek az egészséges életmód és a magas energiaszint elérésének
terén.4

Testünk a kert, akaratunk a kertész.

William Shakespeare

Rengeteg iskolában tartok mostanság előadást fiataloknak, ahol a többség
esetében sajnálatos módon azt látom, hogy legyintenek erre a témára, hiszen
őket még nem érinti. Úgy érzik, az egészség alanyi jogon jár, ezért nem mozognak,
ehelyett beszippantja őket az internet világa, a közösségi média, a Facebook, és
más olyan felületek, ahol teljesen elveszítik az időérzéküket, a kapcsolatukat a
fizikai világgal, és az igényüket is arra, hogy testi síkon kezdjenek magukkal
valamit. Mindeközben egészségtelen ételekkel tömik magukat, és gigantikus
mennyiségű energiaitalt isznak. Ennek jó eséllyel egészen sokáig semmi látszata
nem lesz, de a szervezet egyszer benyújtja a számlát. Nem akarok
vészmadárkodni, de ez igenis reális veszély.
Természetesen ezalól a felnőttek legnagyobb része sem kivétel. Ők sem
mozognak, rettenetes ételekkel tömik magukat, és nem alszanak eleget. Pedig ez
a három dolog elengedhetetlenül fontos az egészséghez, az pedig a tartós
boldogsághoz.
Azért írtam elsőként a fiatalokról, mert ők még nem érzik ennek a hatását, és
akkor fognak először megdöbbenni, ha megérzik, milyen az, amikor nem úgy
működnek a dolgok, mint előtte, mind mentális, mind pedig fizikai értelemben.
Tudom, hogy rengeteg fiatal fogja olvasni ezeket a sorokat, és abban a
hiszemben írom le mindezt, hogy kicsit komolyabban veszik az egészség
témakörét, és előre gondolkoznak.
Kortól függetlenül minden kedves olvasó barátomat arra biztatom, hogy
vigyázzon az egészségére, ha hosszú, boldog életet szeretne élni!

 Ha egészségünk nincs, akkor semmink sincs igazán.

Nem az kerül igazán sokba, amit nem tudsz, hanem az, amit rosszul tudsz.

 VÁLOGASD MEG, HOGY KIKKEL VESZED KÖRBE MAGAD!

A hozzád legközelebb álló öt ember átlaga vagy.

Brian Tracy

Az, hogy kikkel vesszük körbe magunkat, olyan fontos terület, amelyről szinte
minden előadásomon, tréningemen szólok, és minden könyvemben írok vagy
említést teszek, hiszen a minket körülvevő embereknek van az egyik legnagyobb
hatásuk arra, hogy miként gondolkozunk, és hogyan érezzük magunkat a
bőrünkben.
Ez ismételten egy kétélű fegyver, hiszen amekkora potenciál rejlik benne,
akkora veszélyt is rejt. Amennyire építő, emelő, inspiráló hatása lehet rád nézve a
környezetednek, annyira romboló is lehet számodra. Nem véletlenül születtek
meg az „energiavámpír”, az „álomrabló” jelzők, vagy – hogy egy pozitív példát is
nézzünk – a „lélekemelő beszélgetés” kifejezés.
A legtöbb ember negatívan látja a világot, és folyamatosan panaszkodik. Lehet,
hogy te is panaszkodó típus vagy, de az is lehet, hogy csak meghallgatod mások
panaszáradatát. Sajnos viszont ez utóbbi esetben is az történik, hogy a
panaszkodás rossz irányba visz. Ugyanolyan ártalmas az is, ha te ugyan nem
panaszkodsz, de meghallgatod, hogy mások kárognak körülötted, fröcsögnek a
negativizmustól, hiszen az téged ugyanúgy lehúz. Egy idő múlva azt fogod
észrevenni, hogy már te is panaszkodsz. Mert kaméleonok vagyunk. Tehát aki
negatív emberek között éli az életét, az menthetetlenül negatív lesz.
A helyzet az, hogy ez alól nincs kivétel. Mondhatod azt, hogy: „Én annyira erős
vagyok, engem nem tud lehúzni senki”, de ezek tények. Mivel a legtöbbször
érzelmileg érintettek vagyunk, ezért nem akarjuk elfogadni a tényeket, de attól
azok még tények maradnak.
Naivitás és önbecsapás azt hinni, hogy ha nem változtatunk azon, hogy kiknek
engedjük meg, hogy befolyásolják a gondolatainkat, akkor elérhetjük a
boldogságot. Ha boldogtalan emberek között élsz, esélyed sincs a boldogságra.
Lehet, hogy ez a nap rossz híre, de esélyed sincs. Tartósan biztos nincs. Mert a
boldogtalanság egy vírus. Ugyanúgy, mint az irigység, ugyanúgy, mint bármilyen
rosszindulat. Csak figyeld meg magadon, hogy ha többször találkozol valakivel,
elkezdesz hasonlítani hozzá.
Én azt vettem észre, hogy amikor hosszabb időn keresztül tartok valahol,
mondjuk Székelyföldön tréninget, ahol olyan gyönyörűen beszélik a nyelvünket, s-
sel mondják a szavakat – „s mentünk ki, s ott volt” –, hazajövök, s mesélem a
feleségemnek a történteket, s ő csak csodálkozik, hogy már én is s-sel mondok
mindent. Ugyanígy, ha mondjuk, Amerikában vagyok egy pár hétig, ott tartok
tréninget, vagy éppen tanulok, pihenek, miután hazajövök, azt veszem észre, hogy
felvettem szokásokat, amelyek ott természetesek. Olyanokká válunk, akikkel a
legtöbb időt töltjük. De megígérem, lesz ennél jobb hírem is!
Mivel tisztában vagyok a minket körülvevő környezet erejével, nagyon
komolyan veszem ezt a kérdést, és téged is erre biztatlak.
Ha negatív emberrel találkozom, megvizsgálom, hogy melyik kategóriába
tartozik: Igaz ugyan, hogy pillanatnyilag negatív, de tisztában van vele, és szeretne
változtatni – akkor azonnal segítek neki, és téged is erre biztatlak. Vagy úgy
negatív, hogy ő maga sincs ennek tudatában, ami elég gyakori, hiszen a negatív
hozzáállás olyan, mint a rossz szájszag. Csak az nem tud róla, akinek van. Ez
azért veszélyes, mert ebben az esetben ő maga nem akar változtatni, sőt, engem
is le akar húzni. És bizony rengetegen vannak ilyenek. Mivel ebben ők igazán nagy
mesterek, a legtöbb esetben egyetlen gúnyos mosoly kíséretében feltett, gyilkos
kérdéssel elveszik még az életkedvünket is, a lelkesedésünk szertefoszlik, úgy
érezzük magunkat, mint akin átment egy tank, és akkor lőttek a boldogságunknak.
Éppen ezért én úgy vagyok ezzel, mint az egyszeri cowboy, aki megnősülvén
felülteti újdonsült feleségét maga elé a lovára, és nekiindul a sivatagnak. A ló
egyszer csak megbotlik, mire azt mondja a cowboy:
– Egy.
 Lovagolnak tovább, a ló megint megbotlik. Azt mondja a cowboy:
– Kettő.
Mennek tovább, a ló harmadszor is megbotlik.
– Három – mondja a cowboy, leszáll, leveszi a nyeregből újdonsült feleségét is,
odalép a sivatag közepén a lovához, és puff, fejbe lövi.
Nézi a feleség, és megkérdezi:
– De hát miért kellett szegény lovat csak ezért fejbe lőni itt, a sivatag közepén?
Mire a cowboy:
– Egy.
Ez persze csak egy vicces történet, és így talán túl erősnek is tűnik, de tényleg
nagyon komoly hatása van a boldogságunk szintjére annak, hogy mennyire pozitív
vagy negatív a környezetünk.
Biztos vagyok benne, hogy veled is megtörtént már, hogy valaki letörte a
lelkesedésedet a negatív, destruktív hozzáállásával. A fejedbe vettél valamit, hogy
mit fogsz megvalósítani, megosztottad valakivel, és az a valaki teljesen
lelombozott, és elültette benned a kétely magvait. Mondjuk, a fejedbe veszed,
hogy le akarsz fogyni. Eldöntöd, hogy le fogsz adni pár kilót. Ettől nagyon lelkes
leszel, és ebben az állapotodban azonnal megosztod egy barátoddal a tervedet,
aki köztudottan negatív, mire ő azt mondja: „Te tényleg azt hiszed, hogy neked ez
sikerülhet? Eddig már nyolcszor mondtad ugyanezt… Vedd már észre, hogy csak
magadat hülyíted!” A lelkesedésed ezzel el is száll, felüti fejét benned a
bizonytalanság, ami miatt nem fogod megtenni a szükséges lépéseket.
Van erről egy igazán tanulságos történet, amely egy férfiről szól, aki lemegy a
pokolba, hogy megtudja, mivel éri el Lucifer, hogy ennyi embernek zátonyra
fusson az élete. Mivel tudja elérni, hogy ilyen sokan pokolra jutnak? Odamegy, és
azt mondja:
– Figyelj, Lucifer, mutasd meg nekem, hogy mit csinálsz az emberekkel, tudni
akarom!
Mire Lucifer azt feleli:
– Rendben, gyere velem, megmutatom.
Körbeviszi a pokolban, megmutatja a megcsalást, a kábítószerezést, az egyéb
bűncselekményeket, majd azt mondja:
– De ez még mind semmi! Van valamim, amivel több ember életét teszem
tönkre, mint az összes többivel együttvéve. Megmutatom azt is!
A férfi nagyon kíváncsi lesz, hogy végre megismerheti az ördög titkos fegyverét.
Lucifer beviszi magával egy nagy terembe, a terem közepén ott áll egy
hatalmas üvegvitrin, benne egy aprócska tárggyal, amelyet egyetlen lámpa világít
meg felülről. Azt mondja Lucifer:
– Nézd csak meg, ott van!
A férfi odasétál, miközben majd kifúrja az oldalát a dolog. Kissé csalódottan azt
mondja:
– Lucifer, de hiszen ez egy egyszerű ék!
Mire Lucifer:
– Az. A kétely éke. Ha csak a hegyét be tudom juttatni az ember elméjébe,
akkor mindig beljebb és beljebb tudom ütni, és egyre messzebb kerül egymástól
az, amire képes lenne, és amiről elhiszi, hogy képes. Így pedig teljes csőd lesz az
élete.

Nem engedem meg, hogy mocskos lábbal végiggázoljanak az

elmémen.
Mahátma Ghandi

Nagyon nehéz téma ez. Pláne, ha az ember közvetlen környezetéről van szó, pedig
ez nagyon gyakori. A tréningjeimen, amikor megkérdezem, hogy ki az, akinek
nincs negatív ember a környezetében, a legtöbbször egyetlen kezet sem látok a
magasban. Mit tehetünk ilyen esetben? Egyértelműen nem az jelenti a megoldást,
hogy akkor mindenkivel szakítsuk meg a kapcsolatot, aki számunkra fontos, de
negatív.
Az egyik dolog, amit tehetünk, hogy növeljük a pozitív impulzusok dózisát.
Keressük a pozitív emberek társaságát, hallgassunk olyan hanganyagokat,
amelyektől jobban érezzük magunkat, és olvassunk olyan könyveket, amelyek
inspirálnak.
A másik, hogy amikor olyan témákra terelődne a beszélgetés, ahol
kibontakozhatna az illető negativitása, tereljük másra a szót. Erre még
részletesebben visszatérünk a könyv egy későbbi fejezetében.
Addig is mondok egy tippet, hogy mit tudsz tenni akkor, ha valaki a háta
mögött szid egy másik embert neked. Mondd azt, hogy: „Most állj meg, kérlek!
Két választásunk van: vagy felhívjuk az illetőt, és elmondod neki személyesen,
amit most nekem, vagy beszéljünk másról. Melyiket szeretnéd?” Bár ma már
nincsenek negatív emberek a környezetemben, de annak idején, amikor voltak, és
kipróbáltam ezt a módszert, egyetlen egyszer sem kellett felhívnunk a sértett
felet, inkább azonnal témát váltott az, aki szidta nekem.
Persze ez is egyfajta „szembemenés”, de még mindig jobb, mint ha már megint
kezdi és mondja, és panaszkodik, és mindenkiről negatív. Állítsd le. És tudod, mi
fog történni, ha ezt háromszor megcsinálod? Keres magának olyat, akinek
végigmondhatja.

Ha azt veszed észre, hogy két negatív ember közelít feléd, azonnal
mutasd be őket egymásnak.
Brian Tracy

A múltkor odalépett hozzám egy elképesztően negatív ember. Igaz, nem kettő,
ezért nem tudtam alkalmazni Brian tanácsát, hogy mutassam be őket egymásnak,
de villámgyorsan véget ért az ismeretségünk. Ezzel a mondattal kezdte az
ismerkedést: „Szar az élet, mi?” Éreztem, hogy ennek jobb mihamarabb véget
vetni, ezért odafordultam, és azt válaszoltam: „Neked! Neked szar! Nekem nem.”
Abban a pillanatban eltűnt mellőlem, s addig ment, amíg talált valakit, akivel
tudja rágni a gittet. Én miért értsek egyet azzal, hogy szar az élet, amikor sosem
volt ilyen jó?
Ahogy ígértem, szeretnék rávilágítani ennek a témának a másik, végtelenül
pozitív oldalára is.
Vagyis ha pozitív, támogató közegben töltöd az idődet, akkor te magad is
szárnyalni fogsz. Sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben, és sokkal
boldogabb leszel. Éppen ezért arra biztatlak, hogy keresd a pozitív, boldog
emberek társaságát. Kerülj be olyan közösségekbe, ahol egymás támogatása,
elismerése, emelése a cél. Szerencsére számtalan olyan csoportosulás van a
világban, ahol ezek az alapvető elvek, és a valós emberi értékekre építenek.
Mivel szinte felfoghatatlan ereje van a minket körülvevő embereknek abban,
hogy mennyire hozzuk ki magunkból a maximumot, mennyire érezzük jól,
boldognak magunkat, ez az egyik legfontosabb dolog, amit megtehetsz a
személyes boldogulásod érdekében.
 Lehet, hogy a jelenlegi környezeted negatív, de van egy jó hírem: a világ teljes
lakossága – vagyis több mint hétmilliárd ember – egyetlen kivétellel más
emberekből áll. Ez fantasztikus hír lehet számodra, hiszen meg tudsz ismerkedni
rengeteg pozitív emberrel. Olyanokkal, akiknek a létezéséről még nem is tudsz.
Olyanokkal, akik ugyanúgy keresik a pozitív emberek társaságát, mint te. Vagyis
olyanokkal, akik téged keresnek!
Meg fogod látni, mekkora erő rejlik abban, ha elkezdesz pozitív, konstruktív,
egymást segítő, emelő emberekkel összejárni. Kölcsönösen jó hatással lesztek
egymásra, és emelitek egymás boldogságszintjét, hiszen a dagállyal minden hajó
felemelkedik.
Keresd hát a pozitív emberek társaságát, ismerkedj, és meglátod, idővel alig
fogsz magadra ismerni, sokkal boldogabb leszel.

Azt, hogy milyen emberré válsz a következő öt évben, két dolog

fogja meghatározni: hogy kikkel veszed körbe magad, és hogy
milyen könyveket olvasol.
Charlie Jones

Végezetül van még egy fantasztikus hírem számodra, amely idetartozik: mire ezt a
könyvet a kezedbe veszed, elindítunk egy elképesztő kezdeményezést, amely arra
hivatott, hogy a pozitív embereket összehozza. A neve MotiNation5, és pontosan
az a célja, hogy a dagállyal minden hajó felemelkedjen.
 Aki negatív emberek között éli az életét, az menthetetlenül negatív lesz.

A negatív hozzáállás olyan, mint a rossz szájszag.

Csak az nem tud róla, akinek van.

Ha pozitív, támogató közegben töltöd az idődet, akkor te magad is szárnyalni

fogsz.

A világ teljes lakossága egyetlen kivétellel más emberekből áll.

A dagállyal minden hajó felemelkedik.

 TALÁLD MEG AZ IGAZI MIÉRT-EDET!

Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami

motiválná őket.
Anthony Robbins

Korábban már írtam arról, hogy hitem szerint összesen két olyan dolog van, ami
tényleg tragikus lehet mindannyiunk életében. Az egyik, ha nem szeretjük
magunkat, a másik, ha nem tudunk értelmes választ adni magunknak reggelente,
hogy miért nyílt ki a szemünk. Pedig ez elképesztően fontos! Ez számunkra a
reménysugár, az egyik legfontosabb éltető elem. Ha viszont ez nincsen meg az
életünkben, képtelenség tartósan boldognak lenni, sőt, idővel elkezdünk
mentálisan, szellemileg, majd fizikailag is leépülni. Mondhatjuk azt, hogy feladjuk.
Hadd meséljek egy érdekes állatkísérletről, amely alátámasztja mindezt. Egy
teljesen sötét szobába elhelyeztek egy vízzel telt edényt, amelybe beletettek egy
patkányt, és azt vizsgálták, hogy mennyi ideig próbál kijutni az edényből, mielőtt
végleg feladná a kísérletezést. Harminc perc után a patkány nem próbálkozott
tovább, és sajnálatos módon elpusztult. Majd egy minimális változtatással újra
elvégezték a kísérletet. A különbség annyi volt, hogy beengedtek egyetlen
fénysugarat az egyébként teljesen sötét szobába, majd ismét beletettek egy
patkányt a vízzel telt edénybe, és figyelték, vajon ebben az esetben meddig
törekszik kijutni az edényből. A kísérlet eredménye megdöbbentő volt. A patkány
harminchat órán át próbált kijutni, mielőtt feladta volna. Vagyis hetvenkétszer
tovább kitartott, egyetlen fénysugárnak köszönhetően.
Ez a bizonyos fénysugár lehet a mi életünkben a saját MIÉRT-ünk. Az, hogy
milyen választ tudunk adni magunknak arra a kérdésre, hogy miért nyílt ki a
szemünk.

Ha valakinek elég erős a miértje, szinte bármit képes elviselni a

hogyant illetően.
Friedrich Nietzsche

Ha találkozom valakivel, aki arról panaszkodik, hogy általában rossz kedve van,
szomorkás a hangulata, nem boldog, nem igazán lelkesíti semmi, az első
kérdésem felé mindig az, hogy mik a céljai. Ilyenkor olyan rémülten néz rám, mint
a szarvas, akire felkapcsolták a reflektort az éjszaka közepén az országúton. Nem
tud válaszolni a kérdésemre.
Itt elsősorban nem olyan célokra gondolok, mint egy Cavalli ruha vagy egy
Porsche kabrió, bár még ezek is sokkal jobbak annál, mint ha semmilyen céllal
nem rendelkeznénk, de ezek a célok nem igazán fognak túl sokáig lelkesíteni.
Sokkal inkább olyanokra gondolok, amelyektől reggelente lelkesen ébredünk.
Amelyektől azt tudjuk mondani, hogy: „Istenem, köszönöm, hogy kinyílt a
szemem! Mennyire vártam, hogy végre reggel legyen!” Ezt az érzést olyan célok
adhatják meg nekünk, amelyek mélyebbek, érzelmileg jobban megérintenek, és az
esetek legnagyobb részében nem is kézzelfogható dolgok. Például a hivatásunkhoz
köthetők, vagyis, hogy azzal foglalkozhatunk, amit imádunk. Vagy egy
nagyszülőnek, aki már nem aktív a hivatás terén, például az, ha az unokájával
lehet. Ez utóbbi, vagyis az emberi kapcsolataink ugyancsak fontos téma, amelyre
még rátérünk később, most azonban vissza a hivatáshoz.
Ha te már megtaláltad, hogy mi a szenvedélyed, a hivatásod, akkor szívből
gratulálok, és azt kívánom, alakítsd úgy az életed, hogy ebből meg is tudj élni.
Mivel rengeteg olyan gyerekkori negatív program van bennünk, amelyik a pénzzel,
a munkával és a megélhetéssel kapcsolatos, ez sokszor nem is annyira könnyű,
pedig sohasem az a kérdés, hogy valamiből meg lehet-e élni, hanem csak az,
hogy hogyan. (El tudom képzelni, hogy ez a mondat sokakból milyen érzést vált
ki az előbb említett programozás miatt, de ebben a könyvben nem írok a pénzzel
kapcsolatos dolgokról, ezért most térjünk vissza önmagában a hivatáshoz mint
érzés-, mint boldogságforráshoz.)
Ha azonban még keresed, hogy mi is az, ami ennyire feltölt, lelkesít, vagyis
szeretnéd megtalálni a hivatásod, akkor ajánlom figyelmedbe egy előző, a Van
élet a halál előtt! című könyvemet,6 amelyben sokkal részletesebben foglalkozom
ezzel a témával, és rengeteg olyan kérdést találhatsz benne, amely segít rávezetni,
hogy mi is lehet a hivatásod.
Elképesztő, mennyien fordulnak hozzám annak kapcsán, hogy segítsek
megtalálni a hivatásukat. Számtalan felismerés lehet ugyan, amelyekben a
segítségükre lehetek – mint például az erősségek beazonosítása –, de a végső
válaszokat mindenki kizárólag magának tudja megadni erre a kérdésre, hiszen
soha senki nem tudhatja nálad jobban, hogy mi az, ami számodra a legjobb.
Természetesen én sem.
Úgy gondolom, nincs nagyobb öröm annál, mint amikor az ember megtalálja a
hivatását, és a szenvedély mindennapossá válik az életében. Ha valami a
szenvedélyed, akkor azt nem bírod nem csinálni. Számomra ilyen ezeknek a
gondolatoknak a megosztása. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem tehetném,
ha nem tarthatnék például előadásokat.
És ha már a boldogság a témánk, ha azzal foglalkozhatsz, ami ilyen szintű
örömmel tölt el, az igazán jelentősen hozzájárulhat az eléréséhez.

Az ember legnagyobb vágya az, hogy értelmet és célt találjon az

élete számára.
Viktor Emil Frankl

Ha még nem találod, hogy mi az, ami igazán lázba hoz, mi az, amitől úgy érzed
reggel, hogy: „Istenem, de jó, hogy ezt csinálhatom!”, akkor van egy ötletem
számodra. Menj el egy könyvesboltba, és tölts el ott egy napot, vagy ha nagyon
elfoglalt vagy, legalább egy órát. Menj be, és kezdj el nézegetni mindenfajta
témájú könyveket. Találd meg, hogy mi az, ami igazán lelkesít.
Akik nem találják a hivatásukat, azoknál a legtöbbször azt érzem, hogy nem
próbáltak ki túl sok mindent, de panaszkodnak, hogy nem találják a
szenvedélyüket, nekik valószínűleg nincs is olyan. Aztán amikor megkérdezem
tőlük, hogy az utolsó egy évben hány új dolgot próbáltak ki, voltak-e már
ejtőernyőzni, vagy próbáltak-e hangszeren játszani, akkor azt mondják, hogy:
„Hát, az nekem nem megy. Nekem nincs érzékem hozzá. Mi nem olyan család
vagyunk. Anyukámnak sem ment, nekem sem megy, senkinek sem megy.”
Itt az egyik fontos különbség a gyerek és a felnőtt között. Amikor két gyermek
beszélget, és az egyik megkérdezi a másiktól: „Te tudsz zongorázni?” A másik azt
válaszolja: „Nem tudom, még sosem próbáltam.” Ha egy felnőttet megkérdezel,
akkor a válasz ez: „Nekem nincs zenei érzékem.”
Próbáld ki, adj neki esélyt! Lehet, hogy nem az lesz az irány, de legalább próbáld
ki!
Arra kérlek, írj le ide magadnak tíz olyan dolgot, amelyet ki fogsz próbálni a
következő egy évben. Írd le például azt, hogy elkezdesz írni, mondjuk, egy blogot.
J. K. Rowling elmesélte, hogy egy kávézóba ült be írni, ahonnan már kinézték, mert
nem tudott rendelni magának semmit, nem volt rá pénze. Mostanra pedig
gazdagabb, mint az angol királynő. Remélem, érzed, hogy ez a példa nem a
pénzről szól, sokkal inkább arról, hogy találd meg a MIÉRT-edet! Próbálj ki új
dolgokat!

1. ......................
2. ......................
3. ......................
4. ......................
5. ......................
6. ......................
7. ......................
8. ......................
9. ......................
10. ......................

Kétféle kockázat van az életben: az egyik abból fakad, hogy kipróbálsz valamit,
a másik abból, hogy nem. A választás a tied. És ha már rászántad magad a
próbálkozásra, addig keress, amíg találsz valamit, amitől a torkodban dobog a
szíved, annyira imádod – ez lehet a horgászat, lehet a biciklizés. Hál’ istennek
egyre többen merik ezt az utat követni.
Emberi lényekként egész egyszerűen úgy vagyunk kitalálva, hogy szükségünk
van valamire, amiben feloldódhatunk. Valamire, ami túlmutat rajtunk. Erről szól a
hivatás és a szenvedély.
Éppen ezért, ha szeretnél igazán boldog életet élni, az elképzelhetetlen anélkül,
hogy megtaláld az igazi MIÉRT-edet.
Ha megtalálod a hivatásod, és úgy alakítod az életed, hogy a szenvedélyed
legyen a megélhetésed, az persze a legtöbb esetben azzal jár, hogy ki fogsz lógni a
sorból. Abból a mintából, ami társadalmilag elfogadott.

A boldogság nem más, mint egy arra érdemes eszmény vagy cél
lépésről lépésre történő megvalósítása.
Earl Nightingale

Engedd meg, hogy megosszam veled a személyes történetemet ennek kapcsán.
Évekkel ezelőtt az édesanyámmal beszélgettem, és azt kérdezte:
– Mi újság van, kisfiam?
– Hú, édesanyám! – mondtam neki tele lelkesedéssel. – Képzeld, megjelent az
első könyvem, előadásokat tartok, hamarosan Ausztráliában is fogok, és
nemrégen voltam Kanadában is tréninget tartani. Imádom ezt az egészet!
Mire az édesanyám csak ennyit kérdezett:
– Értem. És valami munka?
Az édesanyám fantasztikus ember, és ez egy teljesen kézenfekvő kérdés. Tudod,
miért? Mert az van belénk programozva, hogy a munka egy szükséges rossz.
Nehogy már élvezd, hát hogy jössz te ehhez? Hobbid persze lehet, de hát azért
miért kapnál pénzt? Lehet, hogy a te életedben is van valami, amire általában azt
mondod, hogy: „Á, ez csak egy hobbi, ezt csak úgy csinálgatom. Szeretek ezzel
foglalkozni.”

Ne hagyjuk, hogy mások írják elő nekünk, hogy mit kell tennünk a
 siker érdekében, ugyanis nekik fogalmuk sincs róla, hogy
számunkra mit takar a siker.
Richard Templar

Én azt mondom, hogy pontosan itt érdemes keresgélnünk. Ezzel persze szinte
biztos, hogy ki fogunk lógni a sorból, és ez sok mindenkinek nem fog tetszeni a
környezetünkben, de ha boldogok akarunk lenni a saját életünkben, akkor
bizony érdemes követnünk a szívünk hangját.
Van egy elfogadott séma, amelyben a legtöbbünk felnőtt, mégpedig, hogy a
munka nem arra van, hogy szeressük, és csak nagyon kevesen láthattuk azt, hogy
a szüleink azzal foglalkoznának, amit imádnak. Hogy meggyőződj arról, a te
esetedben ez mennyire így volt, csak idézd fel, kérlek, milyen hangulatban mentek
munkába reggelente a szüleid, amikor még gyermek voltál.

Ne félj önmagad lenni! Az eredeti jóval többet ér, mint a másolat!

Mi lenne, ha meg mernéd törni ezt a mintát, és mernéd igazán élvezni az életed?
Ahelyett, hogy más embereket próbálnál utánozni, merj kilógni a sorból. Az igazi
erő abban van, ha mersz egyedi lenni.
Ha meg mered hozni ezt a döntést, számtalan módja tárulhat eléd, ahogyan ez
lehetségessé válik.
Nem olyan régen tartottam például egy előadást, és furcsa volt számomra,
hogy miközben én beszéltem, valakik rajzolgattak a falon. Graffitisek voltak.
Meglepett, mert az én fejemben az volt, hogy amit a graffitisek csinálnak, az nem
legális, és büntetik. Mondjuk, őket ez pont nem érdekli, ahol látnak egy szabad
felületet, azonnal késztetést éreznek rá, hogy otthagyják a nyomukat, valamit
alkossanak. Ezzel szemben a történet hősei fordítottak egyet az egészen, és
elkezdtek nagy cégeket megkeresni, hogy ha valakinek van előadása, és szeretné,
hogy képekben megörökítsék, akkor ők ezt közben lerajzolják, ráadásul nemhogy
büntetés ellenében, hanem ennyi meg ennyi pénzért. Mekkora ötlet!
 Merj kilógni a sorból, gondolkozz kicsit másképp!

Ha az ember favágó akar lenni, akkor muszáj bemennie az

átkozott erdőbe.
Michael J. Fox

 Sohasem az a kérdés, hogy valamiből meg lehet-e élni, hanem csak az, hogy
hogyan.

Soha senki nem tudhatja nálad jobban, hogy mi az, ami számodra a legjobb.

Kétféle kockázat van az életben: az egyik abból fakad, hogy kipróbálsz

valamit, a másik abból, hogy nem. A választás a tied.

Ha boldogok akarunk lenni a saját életünkben, akkor bizony érdemes

követnünk a szívünk hangját.
Az igazi erő abban van, ha mersz egyedi lenni.

 LÉPJ KI A KOMFORTZÓNÁDBÓL!

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben,

hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Abraham Lincoln

Kíváncsi lennék, mit szoktál felelni arra a kérdésre, amikor megkérdezik, hogy
hogy vagy. Mit mondasz erre? Köszi, elvagyok?
Ha ez a válaszod, akkor fontos tisztában lenned azzal, hogy nincs olyan az
életben, hogy stagnálsz. Az életed vagy egyre jobb, vagy egyre rosszabb
irányba tart.
Bár sokan válaszolják azt az iménti kérdésre, hogy: „Köszi, elvagyok”, valójában
ők is érzik, hogy éppen merre tart az életük. Ez persze nem látszik feltétlenül egyik
napról a másikra, de az irány bizony érezhető, és ha meghosszabbítjuk, akkor
elmaradhatatlanul ott lesz az eredmény is, ami vagy pozitív, vagy negatív. Tehát
az életünk egyfolytában vagy egyre jobbá válik, vagy ellenkezőleg, egyre rosszabb
irányt vesz. Ott kezdődik a hanyatlás, ahol a fejlődés véget ér.
Hadd mutassam meg ezt egy egyszerű matematikai összefüggéssel:

1,01365 = 37,78

Vagyis ha minden áldott nap egy picit is jobbá válik az életed, amit az iménti
példában az 1 század szimbolizál, akkor ennek hosszabb távon elképesztően
hatalmas pozitív hatása lesz, hiszen hatványozottan jelentkezik. Ehhez azonban
rendszeresen tenni kell, és folyamatosan ki kell lépned a komfortzónádból, vagyis
a kényelmes létből.
A jó hírem az, hogy alapvetően mi, emberi lények így vagyunk kitalálva. Belénk
van kódolva a vágy, hogy haladjunk valami felé.
Azért írtam az előző részben arról, hogy találd meg az igazi MIÉRT-edet, hogy
megérezhesd ezt az érzést, ezt az elemi vágyat valami iránt. Ha megtaláltad,
sokkal könnyebb lesz tenned valamit napi szinten annak érdekében, hogy
közelebb kerülj a vágyott állapot eléréséhez.
Ez azért csodálatos, mert ez egyenes út a boldogsághoz, ugyanis az egyik
feltétele annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha van valami, ami iránt
lelkesedünk, ami felé haladunk. Ugyanis a boldogság egyik feltétele a
folyamatos fejlődés érzése.
Szóval tényleg érdemes megvizsgálnod, hogyan érzed magad a
mindennapokban! Mennyire vagy lelkes, amikor a jelenlegi életedre vagy a
jövődre gondolsz?
Nagy szerelmese vagyok a magyar nyelvnek. Imádom, amikor azt mondjuk,
hogy lelkesedni valami iránt. Annyira találóan leírja, hogy valami belső vágy hajt
minket. Nem azt mondjuk, hogy annyira eszes vagyok, hanem azt, hogy annyira
lelkes.

Minden, amire vágysz, a komfortzónád túloldalán van!

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha viszont elmarad a lelkesedés, elmarad a
fejlődés, akkor ez az egész átfordul negatív irányba, és a következőképpen fog
kinézni az iménti példánk:

0,99365 = 0,024

Mivel azt már megbeszéltük, hogy nincs olyan, hogy stagnálsz, így ha nem
fejlődsz, akkor hanyatlásnak indul az életed.
Úgy gondolom, ez a példa elég drasztikusan szimbolizálja azoknak az apró
lépéseknek vagy kihagyásoknak a hosszú távú eredményét, amelyeket nem
teszünk meg a mindennapokban.
Hasonlóan a pozitív példához, itt is elmondható, hogy egyik napról a másikra ez
nem látható, csak hosszabb távon lesz egyértelmű az eredménye.

A siker nem egyetlen nagy, hanem sok apró cselekedet

összességének az eredménye.
Arisztotelész

Itt nagyon fontos, hogy valóban apró dolgokra gondoljunk. Olyan mindennapi
tevékenységekre, amelyek miatt kicsit nyújtózkodunk, de nem szakadunk bele.
Amikor azt mondom, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, akkor erre gondolok.
Remekül megvilágítja mindezt Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete, miszerint
akkor vagyunk flow-ban, vagyis áramlásban, ha a kihívásaink és a képességeink
megfelelő arányban vannak egymással, mint ahogy az a következő ábrán is
látható.


Az igazán izgalmas, örömteli, élni érdemes élet a komfortzónán túl kezdődik.
Ha a kihívásaid túl nagyok a képességeidhez mérten, akkor frusztrált leszel, és
szorongani fogsz, ha pedig fordítva, vagyis a kihívásaid nem elég nagyok a
képességeidhez mérten, akkor unalmasnak fogod érezni az életed. Fontos, hogy
ezek aránya megfelelő legyen. Van, hogy az élet akkora kihívásokat állít elénk,
amelyekhez úgy érezzük, hogy nincsenek meg a képességeink, és akkor
rettenetesen érezzük magunkat, és nagyon gyakori az is, hogy az emberek
unalmasnak találják a saját életüket, mert nem találják meg benne a megfelelő
kihívásokat, amelyek lelkesítenék őket.
Ha tehát igazán örömteli életet szeretnél, azt javaslom, folyamatosan lépj ki a
komfortzónádból, keresd a kihívásokat, és minden áldott nap tegyél valamit,
amitől azt érzed, hogy fejlődsz, és meglátod, szenzációsan fogod érezni magad a
saját bőrödben, a saját életedben.

Hol vannak a határaim? Vajon hogyan tudhatnám meg, ha nem

úgy, hogy megpróbálom meghaladni azokat?
Scott Jurek
 Nincs olyan az életben, hogy stagnálsz.
Az életed vagy egyre jobb, vagy egyre rosszabb irányba tart.

Ott kezdődik a hanyatlás, ahol a fejlődés véget ér.

A boldogság egyik feltétele a folyamatos fejlődés érzése.

 FEJEZD BE AZ AGGÓDÁST!

Kit megraboltak gonosz tolvajok,

Tolvaját lopja meg, ha mosolyog;
De önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg.
William Shakespeare

Következő tanácsom, ha boldog akarsz lenni, hogy fejezd be az aggódást!
Sajnálatos módon az emberek legnagyobb része aggodalmakkal telve éli le az
egész életét.
Ha valaki aggódik, képtelenség, hogy ezzel párhuzamosan felszabadultságot,
örömöt vagy boldogságot érezzen. Úgy érdemes elképzelni, mintha egy hatalmas,
héliumos lufit lekötöznénk egy madzaggal a földhöz. Az aggódás az a bizonyos
madzag, amelyik nem engedi szárnyalni az energiánkat. Amint megszűnik az
aggódás, azonnal könnyebbnek érezzük magunkat, és az életünket is. Ez lenne az
alapállapotunk. Ha nem aggódnánk, szárnyalnánk könnyedén, mint egy
héliumos lufi. Milyen jó is lenne ilyen könnyedén élni az életünket, nem? Ezért
vizsgáljuk meg egy kicsit jobban, és nézzük meg, hogy mit tudunk tenni a
megszüntetésére.
Az aggódás egy tanult szokás, egy programozás, ami jó hír számunkra, hiszen
így felülírható. Jellemzően szinte minden családban van egy profi aggódó,
általában az anyukák, és ők örökítik az aggódást generációról generációra.
Beszéltem már a programozásról annak kapcsán, hogy a munkát szükséges
rossznak tartjuk, de az aggódáshoz kapcsolódóan is vannak belénk vésett
sablonok. Például az, hogy: „Lesz még ennek böjtje!” Ha valami éppen kezd jól
alakulni az életedben, máris megszólal a fejedben egy vészcsengő: „Vigyázz! Ne
örülj sokáig… Túl szép ez, hogy igaz legyen.” Máris elkezdesz aggódni.
Amikor nagy ritkán még én is nyakon csípem magamban ezt a programot, a
következőt szoktam mondani: „Lesz ez még ennél is sokkal jobb!” Amikor te is
rajtakapod magad, hogy rágod a gittet, amikor bekapcsolnak ezek a régi
programok, akkor kell azonnal tudatosnak lenned, és kicserélni egy másik
gondolatra.
Ha kicseréled a gondolatot, megváltozik az érzelem is. Lehet kérdés
formájában is: „Hogy lehetne még ennél is jobb?” Egy miskolci vállalkozótól
hallottam a mondást, hogy „egyszer fenn, egyszer még feljebb”. Amikor azt
veszed észre, hogy azt mondod, hogy „egyszer fenn, egyszer lenn”, cseréld ki erre
gyorsan: egyszer fenn, egyszer még feljebb. Hogy lehetne még ennél is jobb?
Vannak még ilyen tipikus mondatok, például, amikor elköszön az anyuka a
gyerektől, és azt mondja neki: „Vigyázz magadra!” Vajon miért kellene vigyáznia,
baj lehet? Tipikusan aggódó mondat, ami azért sajnálatos, mert ezzel túl azon,
hogy az aggódó szülő rosszul érzi magát, ezt ragasztja át a gyermekére is. Hiszen
emlékszel, az, hogy mit találsz, attól függ, hogy mit keresel. Ha azt mondom,
hogy ne gondolj a rózsaszín elefántra, már meg is jelent a lelki szemeid előtt.
Ugyanígy, ha azt mondom neked, hogy vigyázz, azonnal veszély jelenik meg
előtted, benned, és erre fogsz koncentrálni.
Nézzünk erre egy tipikus példát. Biztosan te is láttál már olyat – esetleg veled is
történt ilyesmi annak idején –, amikor egy gyermek szalad, és az aggódó anyukája
rákiabál, hogy: „Vigyázz, mert el fogsz esni!” A gyerek persze azonnal hasra
vágódik, pedig addig esze ágában sem volt elesni. Ráadásul a szülő mit mond
ilyenkor nagyon bölcsen? „Nem megmondtam?”
Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy az aggódás romboló, és még a
szeretteinkre nézve is ártalmas, ezért ha jót akarunk nekik, inkább köszönjünk el
így: „Legyen szép napod!”

A legboldogabb ember, aki aggódás nélkül várja a holnapot.

 Seneca

Van két olyan kedvenc módszerem, amelyeket évek óta alkalmazok, nekem
rengeteget segítettek, és neked is sokat segíthetnek az aggódás
megszüntetésében. Engedd meg, hogy egy személyes példán keresztül mutassam
be őket.
Néhány évvel ezelőtt Kanadában tartottam tréninget, és hazafelé jövet
lekéstem a csatlakozást. Odamentem a légitársaság pultjához, és jeleztem, hogy
bármennyire is sajnálom a történteket, lekéstem a csatlakozást. Mosolygósan
válaszoltak, hogy semmi gond, majd elmegyek a következővel. Együtt
mosolyogtunk, hiszen én is így gondoltam. Aztán az arcomra fagyott a mosoly,
amikor hozzátették, hogy ennek az ára 700 euró lesz. Értetlenül álltam a helyzet
és a pult előtt, hiszen ki volt fizetve a jegyem hazáig, és nem számítottam rá, hogy
a késés miatt fizetnem kell, ráadásul ilyen hatalmas összeget. Jeleztem ezt feléjük,
de sajnos nem tudtunk dűlőre jutni.
Akkor úgy döntöttem, hogy kikérem a bőröndjeimet, és hazamegyek majd
valami olcsóbb járattal, mert ez hatalmas összeg számomra. Mire azt válaszolták,
hogy ennek természetesen semmi akadálya, nagyon szívesen ideadják, csak
fizessek 400 eurót, mivel megszakítom a csomag logisztikai folyamatát, aminek
ennyi a költsége. Még inkább tanácstalan, és bevallom, elképesztően ideges is
voltam. Két választásom volt tehát: vagy hazamegyek 700 euróért, vagy itt fogok
állni két bőrönddel 400-ért. Sok-sok órája úton voltam, elképesztően fáradtan, és
arra vágyva, hogy láthassam a gyermekeimet és egy meleg ágyat, eközben
aggódás és harag dolgozott bennem, aminek természetesen hangot is adtam.
Ekkor előálltak egy további lehetőséggel: ha mostantól törzsutas leszek náluk,
akkor tudnak nekem adni egy jegyet 500 euróért. Természetesen ez volt a legjobb
alternatíva, így igent mondtam rá, miközben azon aggódtam, mennyire sok pénz
ez.
Nézd el nekem, kérlek, ha túl hosszan és részletesen meséltem el a sztorimat,
de szerettem volna, ha átérzed, milyen érzelmi állapotban voltam, de most végre
következzen az a két módszer, amelyet ebben a helyzetben alkalmaztam, és
rengeteget segítettek, hogy megszűnjön bennem az aggódás.
Az első egy kérdés, amely így hangzik: Fog-e ez bármit is számítani tíz év
múlva? Bár ebben a helyzetben elképesztő kihívást jelentett számomra, hogy
kifizessem azt az 500 eurót, de ennek tíz év múlva már semmi jelentősége sem
lesz az életemben. Az aggódás lényege, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítunk
aggódásunk tárgyának, ezért működik ez a módszer. Kérlek, idézd csak fel, hogy
mi miatt aggódtál tíz évvel ezelőtt. Tisztelet a kivételnek, az emberek legnagyobb
része alig tud felidézni valamit, ami miatt akkoriban aggódott.
A másik módszer, hogy találj ki egy még rosszabb helyzetet! Az én esetemben
arra gondoltam, hogy ha lezuhant volna a gépem, amellyel Kanadából érkeztem
idáig, akkor bizony nem kellene már jegyet vennem 500 euróért… Biztosan el
tudod képzelni, ennek hatására mennyire jó érzéssel töltött el, hogy kiadhattam
ezt az összeget, bármekkora kihívást is jelentett.
Ezt úgy hívják, hogy aggódáspiramis. Lényege, hogy mindig csak addig tudsz
aggódni valami miatt, amíg egy nagyobb aggodalom be nem lép a képbe. Mondok
egy példát. Ha zavar, hogy horkol a párod, az csak addig zavar, amíg ki nem
gyullad a nappaliban a függöny. Mert akkor már nem zavar, hogy horkol, hiszen
sokkal komolyabb dolgok miatt aggódsz. A „találj ki rosszabb helyzetet” esetében
ugyanez történik, csak szerencsére mindez a kitaláció szintjén, de így is el tudod
érni vele a kívánt hatást.
Íme, itt egy újabb példa ugyanerre a módszerre: Kimész a parkolóba, és látod,
hogy kerékbilincset raktak az autódra, ami miatt elkezdesz aggódni, idegeskedni.
Ekkor gondolj arra, mennyivel rosszabb lett volna, ha ellopják az autódat. Ezt
követően hidd el, örülni fogsz, hogy csak kerékbilincs van rajta.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy ez bugyuta dolog, önbecsapás, de hidd el,
működik, elveszi az aggódás élét. A puding próbája az evés, próbáld csak ki!

Ha meg tudsz oldani egy helyzetet, akkor azért ne aggódj miatta,

ha nem tudod megoldani, akkor meg azért ne.

Végezetül hadd mutassak neked még egy megközelítési módot, amely segíthet az
aggódás megszüntetésében. A következő ábrán két kört látsz: a nagyobbik az
érdeklődés, a kisebbik a befolyásolás köre.
Ha azon kapod magad, hogy valami miatt aggódsz, biztos lehetsz benne, hogy
az benne van a te érdeklődési körödben. Amit meg kell vizsgálnod, hogy benne
van-e a befolyásolási körödben is?

Ezt egy egyszerű kérdéssel tudod megtenni: „Lehet-e rá hatásom?”
Minden olyan esetben, ha a válaszod igen, értelmetlen az aggódás, hiszen tudsz
rá hatással lenni, ideje cselekedned. Ha viszont a válaszod az, hogy nem lehet rá
hatásod, akkor ugyancsak felesleges aggódnod, hiszen nem tudsz rá hatást
gyakorolni.
Ezeknek a kérdéseknek, módszereknek az egyetlen céljuk, hogy felszabadítsuk
azt a felesleges energiát, amelyet az aggódás esetében elpocsékolunk, és
könnyedebben, boldogabban élhessünk, szárnyalhassunk, mint egy héliumos lufi.

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok

változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és
adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Assisi Szent Ferenc

 Ha nem aggódnánk, szárnyalnánk könnyedén, mint egy héliumos lufi.

Ha kicseréled a gondolatot, megváltozik az érzelem is.

Az, hogy mit találsz, attól függ, hogy mit keresel.

Az aggódás lényege, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítunk aggódásunk

tárgyának.

 FOGADD EL AZ ELMÚLÁST!

Nem a halál az igazi tragédia, hanem az elvesztegetett élet.

Az előző részben az aggódásról volt szó, de nem beszéltünk egy olyan témáról,
amelyik az egyik legnagyobb aggodalma a legtöbb embernek, ez pedig a haláltól
való félelem. Ezt támasztja alá az is, hogy a könyvesboltok tele vannak olyan
könyvekkel, amelyek a túlvilágról szólnak. Az emberek ezektől a könyvektől
remélnek egyfajta vigaszt arra, hogy valami lesz a halál után is, nem lehet csak így
egyszerűen vége mindennek.
Én nem szeretnék állást foglalni arról, hogy mit gondolok, egy életünk van-e,
vagy több, van-e élet a halál után, azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy
szerintem nem itt kellene keresgélnünk. Azt gondolom, arra érdemes
koncentrálnunk, hogy mit tudunk tenni addig, amíg élünk. Ez a megközelítés
vezetett rá arra, hogy megírjam a Van élet a halál előtt! című könyvemet.
Visszatérve az elmúláshoz, én magam is nagyon sokáig rettegtem a haláltól,
amíg be nem láttam, hogy ezt nem lehet megúszni, mindenkinek, aki
megszületett, meg is kell halnia. Tudom, hogy ez nem egy vidám téma, de attól
még így van.
Ha visszaidézed az előző fejezet végén használt példánkat a két körrel, vagyis az
érdeklődés és a befolyásolás körét, és megvizsgálod az elmúlás kérdését ez
alapján, akkor bizony megszabadulhatsz a halálfélelmed miatti aggódás egy
jelentős részétől. Nem állítom, hogy teljesen és véglegesen, de azt igen, hogy a
fókuszváltás miatt sokkal nagyobb esélyed van erre.
Nézzük hát! Ha felteszed magadnak a kérdéseket, vagyis, hogy: „Érdekel-e,
hogy meg fogok halni?” Természetesen igen. „Lehet-e rá hatásom?” Bármennyire
sajnálatos is, a válasz egyértelműen nem, így felesleges aggódnod emiatt.
Sokkal érdemesebb arra koncentrálnod, amire azonban nagyon is lehet
hatásod, mégpedig, hogy mit hozol ki az életedből addig, amíg élsz.
Hidd el, hogy amikor újra előjön az elmúlás miatti aggodalmad, és áthelyezed a
fókuszt a megváltoztathatatlanról arra, amire hatásod lehet, vagyis, hogy mit
tudsz tenni ma, milyen élményekben lehet részed, azaz fókuszt váltasz, sokkal
jobban fogod érezni magad a bőrödben!

Ne azzal foglalkozz, hogy mi lesz, ha meghalsz. Azzal foglalkozz,

hogy mit tudsz tenni addig, amíg élsz.

 Arra érdemes koncentrálnunk, hogy mit tudunk tenni addig, amíg élünk.

 ÉLJ A JELENBEN!

Akárhol vagy is, légy ott teljesen!

Eckhart Tolle

Ha a jelen pillanatra koncentrálunk, rengeteg stressztől kíméljük meg magunkat.
Amikor azt mondom, hogy légy a jelenben, nem kell túl elvont dologra
gondolni, ami csak egy szerzetes számára lehetséges a Himalája tetején.
Valójában arról van szó, hogy egyszerűen tudatosítod magadban, milyen
gyönyörű a világ, mennyi szépség van az életben.
Például elindulsz valahova gyalog. Nem tömegközlekedéssel, nem autóval,
hanem gyalog. Csak sétálsz, és nemcsak nézel, hanem látsz is. Fákat. Napsütést.
Odafigyelsz a madarak csicsergésére. Elkezdesz észrevenni dolgokat, amiket
egyébként nem.
A mindennapi pörgésben sokszor úgy beszűkül a látókörünk, hogy
megfeledkezünk a körülöttünk lévő szépségről, és ebben a beszűkült állapotban
eluralkodik rajtunk az aggódás, a félelmeink. Pedig hidd el, ha áthuzalozod magad,
akkor nem a problémákon fogsz gondolkodni, hanem elkezded látni az élet
szépségét, és ettől garantáltan sokkal jobban fogod érezni magad.
Ha a gondolataid arra összpontosulnak, hogy mennyi szépség van az
életben, akkor észre fogod venni.


A jelen pillanat az egyetlen, ami örökké tart.

Deepak Chopra

Vagy például sétálj mezítláb! Egyszerűen csak érezd a talajt, tudatosítsd, milyen
jólesik a hűvössége vagy a melegsége, milyen, amikor szúrja a kavics a talpad. Az
érzékszerveink le vannak tompulva, így ezzel a gyakorlattal kicsit kiélesítheted az
érzékelésedet.

Ahhoz, hogy ítélkezz, muszáj összevetned a mostani

megfigyelésedet egy múltbelivel. Ahhoz, hogy aggódj, a jövőre
kell gondolnod, és arra számítanod, hogy rosszabb lesz, mint a
jelen. Ahhoz, hogy unatkozz, olyan állapotra kell vágynod, ami
eltér attól, ami a jelenben történik. Ahhoz, hogy szégyenkezz, újra
létre kell hoznod egy olyan pillanatot, amely már nem létezik.
Ahhoz, hogy boldogtalan légy, arra kell koncentrálnod, hogy mit
szeretnél, ami még nem a tiéd. A fájdalom kivételével soha senki
nem szenvedett még amiatt, ami a jelen pillanatban zajlott.
Mo Gawdat

Annak érdekében, hogy a jelenben légy, megteheted azt is, hogy elkezdesz leírni
mindent, ami körülötted és benned van pillanatnyilag, anélkül hogy minősítenéd,
hogy az jó vagy rossz.
Az összes aggodalmad és félelmed a múltban vagy a jövőben gyökerezik,
ezért ha a jelenben vagy, sokkal jobban érzed magad a bőrödben.

 TALÁLD MEG MINDENBEN A JÓT!

Nem azok a legboldogabb emberek, akik mindenből a legjobbat

kapják, hanem azok, akik mindenből a legjobbat hozzák ki.
Zig Ziglar

Amikor arra biztatom az embereket, hogy találják meg mindenben a jót, sokszor
hallom, hogy valaki erre azt mondja: „Tudom-tudom, már megint ez a pozitív
gondolkodás…” A válaszom határozott igen, pontosan erről van szó!
Azonban sokan félreértik, hogy mi is az a pozitív gondolkodás.
Még csak véletlenül sem azt jelenti, hogy tagadjuk, ha lenne bármi olyan az
életünkben, ami nem a leginkább kedvező ránk nézve. Hiszen ez nem pozitív
gondolkodás lenne, hanem egyenesen őrültség. Ami van, az van, és kész. Ha
valami olyasmi történik, ami csalódást okoz, elszomorít, nem úgy alakulnak a
dolgok, ahogyan azt szeretnénk, valaki elhagy, kirúgnak, elveszítünk valakit vagy
valamit, aki vagy ami számunkra nagyon fontos volt, óriási ostobaság lenne azt
mondani, hogy ezek meg sem történtek, vagy éppenséggel pozitív dolgok, mert
nagyon nem azok.
És itt jön a képbe a pozitív gondolkodás, amely arról szól, hogy kellő
tudatossággal arra fókuszálunk, amire taníthat minket mindaz, ami történt.
A pozitív gondolkodás még véletlenül sem azonos a valóság tagadásával,
sokkal inkább egy szemléletmód, amellyel úgy értelmezzük a történéseket, hogy
megtaláljuk bennük mindazt, ami jó lehet számunkra, amit taníthat nekünk az élet
az adott leckén keresztül.
Biztosan veled is történt már olyasmi, ami akkor igazán borzongatónak tűnt,
majd visszatekintve az egyik legjobb dologként emlékszel rá. Számtalan olyan
történetet hallok a tréningjeimen, hogy valakit kirúgtak, ami akkor, abban az
élethelyzetben rettenetes volt, hiszen az illető elveszítette az egyetlen bevételi
forrását, de az élet ezáltal rávezette, hogy megtalálja a valódi hivatását, amit
valószínűleg magától sohasem tett volna meg, hiszen úgy „elvolt” a középszerű
életében. Sokszor mondom, hogy a legnagyobb ellenségünk a legkisebb
ellenállás keresése. Vagyis hajlamosak vagyunk beleragadni egy-egy
élethelyzetbe akár évtizedekre is, és sokszor csak az élet adta kihívásoknak
köszönhetően változtatunk. Ezek akkor roppant nehezek és kemények, de
hosszabb távon elképesztő pozitív változást tartogathatnak számunkra.
A másik tipikus példája ennek, amikor valakit elhagynak. Abban a pillanatban ez
szörnyű, teljesen összeomlik az ember, de legtöbbször idővel rájön, hogy
valójában nem is volt ez a kapcsolat annyira harmonikus, mint szerette volna
hinni, majd megtalálja a valódi párját, akivel sokkal teljesebb életet élhet.

Amikor az élet ajándékot akar adni nekünk, Azt mindig

problémába csomagolja.
Charlie Jones

Persze vannak olyan helyzetek, amikor valóban rettenetes dolgok történnek,
amelyek nem érthetők meg ilyen könnyen. Mint például, amikor valaki elveszíti a
gyermekét. Ebben aztán tényleg elképesztően nehéz megtalálni, hogy vajon miért
is lehet „jó” – de lehetséges. Hadd osszak meg veled két példát erre.
Éppen most adunk ki egy könyvet,7 amelynek az írója egy orvosi műhiba miatt
elveszítette szeretett fiát, aki egyben a legjobb barátja is volt. Egy rutinműtétre
köszönt el tőle, és soha többé nem látta élve. Mi ez, ha nem tragédia? Ez
tagadhatatlanul vérfagyasztó, ép ésszel felfoghatatlan. Azt gondolom, senki sem
vethetne követ egy ilyen apára, ha az alkoholhoz fordulna vigaszért, és bánatosan
élné le az egész életét. Ő azonban másképpen döntött. Miután feldolgozta
magában a történteket, rengeteget kutatott a boldogság témájában, és írt egy
könyvet róla. Elhatározta, hogy tízmillió ember életére fog pozitív hatást
gyakorolni, hogy boldogabbak lehessenek az általa megismert gondolatoknak,
nézőpontoknak köszönhetően.
A másik történet hasonlóan tragikus, mégis megosztom veled. Egyrészt, mert
szeretném, hogy e történetek alapján ráébredhess, hogy a te problémáid nem is
olyan tragikusak, másrészt, hogy lásd, egy-egy iszonyú kihívásból is születhetnek
csodák.
Egy vasárnap délelőtt az anyuka a tűzhely mellett álldogált, főzte az ebédet
imádott családjának, közben hátra-hátrafordult, és hálával telt szívvel
gyönyörködött a látványban, amint a férje a három gyermekükkel a nappali
közepén játszott. Pár perc múlva óriási robajlást hallott maga mögül. A házukba
berontott egy kamion, és örökre elsodorta a családját, a férjét a három
gyermekükkel. Felfoghatatlan tragédia. Csakúgy, mint az előbbi helyzetben, itt is
azt gondolom, hogy senki egy rossz szót sem szólhatna, ha a hölgy öngyilkos
lenne, vagy legalábbis önpusztító tevékenységeket folytatna élete végéig, mély
gyászában a családja elvesztése miatt, és gyűlöletében a kamionsofőr iránt. Ő
azonban másképp döntött. Évek alatt feldolgozta a történteket, és ma a világot
járja, a megbocsátás fontosságáról beszél, és emberek millióinak életét könnyíti
meg.
Szerencsére a legtöbbünknek nem kell szembenéznünk ilyen elképesztő
kihívásokkal, mégis azt gondolom, ezekből a példákból tisztán látszik, amire utalni
szeretnék azzal, hogy találd meg mindenben a jót. Vagyis, hogy a pozitív
gondolkodás nem a valóság tagadása, igenis vannak rettenetes dolgok az
életben, de minden egyes kihívás rejteget számunkra egy lehetőséget, hogy
megtaláljuk benne a jót.
Hadd osszak meg veled egy könnyedebb történetet is, amely remekül
bemutatja mindezt. Egy fiatal hölgy állt a pirosnál, amikor is hátulról belerohant
egy másik autó. Első felindulásában arra gondolt, hogy kiszáll, és leordítja a másik
sofőr fejét, amiért az belehajtott. Majd meggondolta magát, és elkezdett arra
koncentrálni, hogy ami történt, megtörtént, bármit tesz, úgysem tud változtatni
rajta, és milyen jó, hogy életben maradt. Ezeknek a gondolatoknak köszönhetően
megnyugodott, elpárolgott a dühe, így szállt ki a kocsijából, és lépett oda a másik
autóhoz, amelyben egy láthatóan halálra rémült és kifejezetten idős úr ült.
Főhősünk kedvesen megkérdezte tőle, jól van-e, és elkezdte nyugtatgatni, hogy ne
aggódjon, hiszen ez már megtörtént, és senki sem tud rajta változtatni. Inkább
örüljön annak, hogy ennyivel megúszták. Az idős úrnak elképesztően jólesett ez,
és miután kicsit megnyugodott a kedves szavaktól, a fiatal hölgy kezébe adta a
mobiltelefonját, és megkérte, hogy legyen kedves felhívni a fiát, mert ő nem
igazán tudja használni. A hívást követően viszonylag hamar megérkezett a
fiatalember, aki nem győzött hálálkodni a hölgynek, hogy ilyen türelmes és
kedves volt az édesapjával. Viszonzásképpen meghívta egy ebédre, jót
beszélgettek, időközben egymásra találtak, mára pedig boldog párként élik az
életüket. Mindez pusztán azért volt lehetséges, mert a hölgy a történtek után nem
ordítva, első felindulásból szállt ki az autóból, és veszekedett az idős bácsival –
hiszen akkor biztos nem lett volna szimpatikus a később érkező fiatalembernek –,
hanem higgadtan, a dolgok jó oldalára koncentrálva tette mindezt. Mennyire más
eredménye lehet egy-egy ilyen döntésünknek! Mennyivel kevesebb stressz lehet
az életünkben, ha arra törekszünk, hogy mindenben megtaláljuk a jót! Nem is
beszélve az olyan lehetséges pozitív következményekről, mint amilyennel az
iménti történetben is találkoztunk.
Mélyen hiszem, hogy boldogságunk szempontjából maximum 10 százalék az,
ami történik velünk, a többi 90 százalék pedig az, hogy azt hogyan
értelmezzük, hogyan reagálunk rá, mit hozunk ki belőle.
Úgy gondolom, hogy mindezt a következő összefüggéssel tudnám a leginkább
megvilágítani:

E × R = V

Ez a három betű az esemény, a reakció és a végeredmény szó kezdőbetűje, és arra
kívánok a segítségükkel rávilágítani, hogy mire érdemes figyelnünk, törekednünk.
Az életünkben történő eseményekre az esetek legnagyobb részében nem lehet
hatásunk, mint például arra, hogy belénk jön valaki, miközben a pirosnál állunk, de
van valami, amire azonnali hatásunk lehet, ez pedig nem más, mint a saját
reakciónk. Márpedig ha ezen változtatunk – abból adódóan, hogy az esemény és a
reakció között szorzásjel van –, a végeredmény is teljesen más lesz. Képzeljük csak
el újra, hogy az iménti történetben mennyire más lett volna a végeredmény, ha a
hölgy idegesen, ingerülten, ordítozva reagál az ütközésre.
Ha már ezt az autós példát használtam a reakciónkban rejlő lehetőségek
megvilágítására, hadd hozzak fel egy személyes, ugyancsak autós példát
befejezésképpen. Utálok dugóban ülni, de ez elég sokszor megtörténik az ember
életében. Idegeskedhetünk emiatt, de attól még a dugó egy létező dolog, és ezt
bizony a pozitív gondolkodás sem változtatja meg. Azt viszont igen, hogy miként
érezzük magunkat, miközben megéljük. Ez pedig kizárólag attól függ, hogy mire
koncentrálunk: a dugóra – vagyis az eseményre – vagy a reakciónkra. Sokáig
tartott, amíg a saját életemben eljutottam odáig, hogy az utóbbira tudjak
fókuszálni, de ma már szinte kivétel nélkül sikerül, és ilyenkor két dolgot teszek.
Az egyik, hogy megnyugtatom magam afelől, hogy a dugó előttem már nem nő, a
másik, hogy úgy tekintek erre az időre, mint lehetőségre, amelyet ki tudok
használni önfejlesztésre, és önfejlesztő anyagokat hallgatok. Vagy éppen –
természetesen kihangosítón keresztül – felhívok egy számomra nagyon kedves,
fontos embert, és elmondom, hogy mennyire sokat jelent számomra, és
beszélgetünk egy nagyot, miközben én a dugóban ülök. Így máris más lesz a
végeredmény, mint ha tehetetlenül őrjöngenék, mint annak idején.
Arra biztatlak tehát, hogy keresd mindenben a jót, és ha így tekintesz a
történésekre, akkor biztosan meg is fogod találni, s ezáltal sokkal jobban fogod
érezni magad a bőrödben.
Nagyon érdekes, hogy a magyar emberek legnagyobb része a fánkban is csak a
lyukat látja. Mindenben megtalálja azt a pici dolgot, amiért az nem jó, amiért
kritizálni lehet.
Mesélek erre megint egy személyes példát. Néhány héttel ezelőtt bementem a
benzinkútra, hogy autópálya-matricát vásároljak. Mind a két kasszánál óriási sor
állt. Ilyenkor én arra szoktam gondolni, milyen nagyszerű, hogy előttem már nem
nő a sor, csak fogyhat. Közben figyeltem, amint a pultban egyetlen hölgy
dolgozott mind a két kasszánál. Mint valami szamurájfilmben, olyan gyorsan
sürgött: amíg az egyiknél kártyával fizetett valaki, kérdezte a másikat, hogy
készpénz-e, átlépett oda, elvette, visszaadott, s mire a másik végzett, már ott is
volt. Végig azon gondolkoztam, micsoda áldás nekünk ez a csaj, hogy így vigyáz az
időnkre. Amikor rám került a sor, ki is használtam az alkalmat, hogy elmondjam
neki, mennyire köszönöm, hogy ilyen gyors volt, hogy egyszerre két pénztárnál is
helyt állt, és további szép napot kívántam neki. A hölgy arcát elöntötte a hála, és
elmesélte, hogy előző nap ugyanígy két sor állt, ugyanígy ő volt egyedül, és
amikor egy férfi bankkártyával fizetett, ő addig átlépett a másik kasszához, hogy
elvegye a kápét, és mire visszament, a férfi már őrjöngött, hogy mi ez a
tiszteletlenség, hogy őt otthagyja fizetés közben, vele így nem lehet bánni,
úgyhogy azonnal kéri a panaszkönyvet, és feljelenti. És eljárás indult a hölgy ellen.
Ugyanaz a szituáció. Ez az, amikor azt mondom nektek, hogy gondolatok,
érzelmek, tettek, eredmények. Ugyanabban a helyzetben két ember teljesen mást
lát.
Találd meg mindenben a jót, hogy mi az, ami jó neked, és miért.

 A pozitív gondolkodás még véletlenül sem azonos a valóság tagadásával.

A legnagyobb ellenségünk a legkisebb ellenállás keresése.

Igenis vannak rettenetes dolgok az életben, de minden egyes kihívás rejteget

számunkra egy lehetőséget, hogy megtaláljuk benne a jót.

Boldogságunk szempontjából maximum 10 százalék az, ami történik velünk, a

többi 90 százalék pedig az, hogy azt hogyan értelmezzük, hogyan reagálunk
rá, mit hozunk ki belőle.

Van valami, amire azonnali hatásunk lehet, ez pedig nem más, mint a saját
reakciónk.

 LÉGY HÁLÁS!

Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a

boldogsággal.
John Robbins

Ha boldog akarsz lenni, azt javaslom, mindenképpen gyakorold a hálát az
életedben! Sokszor megkérdezik tőlem, hogy: „Na, ebben a helyzetben aztán
miért legyek hálás?” Hidd el, hogy minden élethelyzetben meg tudod találni, mi
mindenért lehetsz hálás. Ha kételkedsz abban, hogy micsoda ajándék az életed
úgy, ahogy van, és mennyi mindenért lehetsz hálás, csak vegyél a kezedbe egy
napilapot, nyisd ki az elhalálozási rovatnál, és gondolj bele, hogy a felsoroltak
közül vajon lenne-e, aki azonnal cserélne veled, mindegy, milyen helyzetben vagy
is pillanatnyilag. Mindjárt könnyebb észrevenned mindazt, amiért hálás lehetsz a
jelenlegi életedben.
Reggelente, amikor felébredsz, tudatosan szedj össze legalább három dolgot,
amiért adott pillanatban, abban az élethelyzetben hálás lehetsz.
Minden reggel mondj köszönetet! Én azt gondolom, ez egy fontos pont lehet.
És hogy miért mondj köszönetet? Kezdj el azon gondolkodni, mi az, ami nélkül
nincs élet. Levegő! Kezdd el tudatosítani azt, hogy kapsz levegőt. Nálam a
bőséggel való viszonyom itt fordult át, amikor a levegővel kapcsolatban kezdtem
el ezt tudatosítani. Ha az univerzum, a jóisten – bárhogy hívod – folyamatosan ad
neked levegőt, mi mást ne adna? Miért ne adna mást? Amikor kifújod a levegőt,
gondolsz arra, hogy lesz-e következő? Nem. Egyszerűen csak kifújod, mert tudod,
hogy lesz következő.
Esténként, lefekvéskor pedig kérdezd meg magadtól: „Mi a legjobb dolog, ami
ma velem történt?” Ha elkezded tudatosan számba venni a dolgokat,
amelyekért hálás lehetsz, csodálatos dolgok fognak történni veled.
Legyél hálás azért is, ha pénzt adsz ki valamire! Például, amikor a villanyszámlát
fizeted be, gondolj arra, milyen hálás lehetsz, hogy van világítás ott, ahol laksz.
Ennek köszönhetően nem kell sötétben élned. Mennyire másképp fogod érezni
magad, ha így tekintesz a dolgokra!

A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik

legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
Osho

Javaslom, hogy szerezz be egy hálakövet. Ez abban fog segíteni, hogy amikor a
zsebedbe nyúlva kitapintod, emlékeztetni fog arra, hogy akkor éppen miért
lehetsz hálás.
Én azt mondom, hogy a tárgyakkal kapcsolatban is tudunk ilyet játszani.
Bármilyen tárgyhoz háromféleképpen lehet viszonyulni. Nézzünk például egy
széket. Lehetsz vele ellenséges, hogy mennyire utálod, amiért ilyen kényelmetlen.
Lehetsz vele semleges: ez egy szék, és kész. Kit érdekel?
Vagy hálával is gondolhatsz rá, és akkor azt mondod, milyen csodálatos ez a
szék, le tudsz rá ülni. „Istenem, ülhettem volna a földön, vagy állhattam volna
végig, de hála ennek a széknek, ülhetek. Ez a szék engem szolgál, és én végtelenül
hálás vagyok neki ezért.”
Amivel csak kapcsolatba kerülsz, ahhoz az előbb említett módon mindig
háromféleképpen tudsz hozzáállni: ellenségesen, semlegesen vagy szeretettel.
Vedd észre, csípd nyakon magad, amikor éppen szidni kezdesz valamit, s
gondolj rá inkább szeretettel. S a hála terjedni kezd benned. Valahol ott kell
tehát kezdened, hogy tudatosítod a dolgokat.
 Hadd meséljem el, miként történt ez velem a minap. Imádom a fogkeféket.
Érdekes vonzalom, tudom, mégis, amikor veszek egy új fogkefét, alig várom, hogy
kipróbáljam. Nem volt ez másképp az említett alkalommal sem. Kibontottam,
elkezdtem fogat mosni vele, és csalódottságot éreztem, mert mégsem olyan volt
a sörtéje, mint amilyenre én vágytam. Emiatt hirtelen bosszús lettem, ami lássuk
be, ostobaság, mégis így történt. Miközben bosszankodtam, nyakon csíptem
magam, hogy mekkora butaságot csinálok éppen, és egyetlen pillanat alatt
átváltottam arra, hogy végül is ez csak egy fogkefe. Ez volt a semleges fázis. Majd
továbbmentem, és elkezdtem azon gondolkozni, mennyire hálás lehetek azért,
hogy egyáltalán van fogkefém. Majd ez a hálával telt gondolat hozta magával a
többit, és azon kaptam magam, hogy számtalan dologért vagyok hálás, és sokkal
jobban érzem magam. Túl azon, hogy van fogkefém, hálát éreztem azért, hogy
van fogam, amelyet megmoshatok, jön víz a csapból, amellyel ki tudom öblíteni a
szám, amelyet meg tudok inni, milyen jó, hogy van hol fogat mosnom, mennyire
hálás lehetek, hogy meleg van, miközben én fogat moshatok, micsoda életem
van, hogy miután fogat mostam, van hová lefeküdnöm, és így tovább.
El tudod képzelni, hogy ez által az egyszerű hálagyakorlat által mennyire jól
éreztem magam?
Hadd biztassalak arra, hogy próbáld ki te is most azonnal. Tedd le a könyvet, és
a következő öt percben kezdj el mindenért hálát mondani, ami körülötted van, a
ruháért, ami rajtad van, mindenért és mindenkiért. Szóval rajtad a sor, tedd le a
könyvet, kérlek, és hajrá!
 Ha elkezded tudatosan számba venni a dolgokat, amelyekért hálás lehetsz,
csodálatos dolgok fognak történni veled.

Csípd nyakon magad, amikor éppen szidni kezdesz valamit, s gondolj rá

inkább szeretettel.

 SEGÍTS MÁSOKON!

Senkit sem tudsz átvinni a csónakoddal a túlpartra anélkül, hogy

te magad is megérkezz.
Ralph Waldo Emerson

Ha arról beszélünk, hogy szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben, szeretnénk
boldogok lenni, akkor az ehhez vezető egyik legcsodálatosabb út az lehet, ha
segítünk másoknak.
A segítségnyújtásban mágikus erő rejlik. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy
minden egyes alkalommal, amikor segítünk másoknak, teljesül az a vágyunk,
hogy úgy érezzük, fontosak vagyunk. A hozzájárulás érzését adja meg nekünk,
amely igazán felemelő.
Még a könyv elején utaltam rá, hogy a legtöbb ember önértékelési problémával
küzd, ráadásul ott van a két legerősebb félelmünk is, miszerint nem vagyunk elég
jók, és nem vagyunk elég szerethetők. Éppen ezért, amikor segítséget nyújtunk
valakinek vagy valakiknek, akkor azt érezzük, hogy mi is tudunk adni, mi is elég jók
vagyunk.


 Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember
sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.
Szepes Mária

A segítségnyújtás felemel érzelmileg és mentálisan is. Ha valaki azt érzi, hogy
padlón van az élete, annál jobb dolgot ki sem tudna találni, mint hogy azonnal
keres valakit, aki rosszabb helyzetben van, és segít neki. Keress egy olyan ügyet,
amelyikkel tudsz azonosulni, amelyik megérinti a lelkedet, és bárhogyan is, de
segíts, járulj hozzá.
Nagyon fontos, hogy ez a segítségnyújtás egyáltalán nem szükséges, hogy
anyagi jellegű legyen, sőt. Itt most nem adakozásról beszélek, bár az is egy igazán
felemelő érzés, ha az ember szívből és önzetlenül teszi. Adhatjuk valakinek akár az
időnket vagy a figyelmünket is.
Azért is csodálatos a segítségnyújtás, mert az univerzum egyik alaptörvényét
hozza működésbe, amely nem más, mint a kompenzáció törvénye, vagyis amit
adunk, az visszaszáll ránk. Amit adunk, azt kapjuk.

Nem tudunk nagy dolgokat tenni. Csak kis dolgokat nagy-nagy

szeretettel.
Teréz anya

Többször utaltam már rá, mennyire nagy szerelmese vagyok a magyar nyelvnek,
hiszen olyan gyönyörűen mutatja mindezt. Nézzünk két példát! Szoktuk mondani
valakire, hogy szeretetre méltó. Nézzük csak meg kicsit jobban! Miből is ad a
legtöbbet az, akire azt mondjuk, hogy szeretetre méltó? Hát szeretetből. Azáltal,
hogy ő ad, szeretetre méltóvá válik, az egész visszaszáll rá. A másik hasonló
példám a tiszteletre méltó. Ugyancsak, mit adnak azok az emberek másoknak,
akiket a leginkább tiszteletre méltónak találunk? Ugye, milyen csodálatos?
 Ha már univerzális elvekről, törvényekről beszéltünk, halkan hozzáteszem, hogy
mindez a negatív dolgokkal is ugyanígy működik. Vagyis aki folyamatosan árt,
rosszat tesz másoknak, arra bizony ez a negatív hatás visszaszáll. Sokszor a
legkevésbé várt helyről és pillanatban. Ekkor persze nem érti az érintett, hogy
miért vele történik mindez.
Visszatérve a pozitív példákhoz és a segítségnyújtáshoz, ez tényleg egy
fantasztikus dolog. Csodálatos érzés, hogy azáltal válhatunk boldoggá, hogy
másoknak segítünk.
Azt javaslom tehát, hogy ragadjunk meg minden olyan alkalmat, amikor akár
bármilyen aprósággal is, de segíthetünk másoknak, amitől ők is, és mi is sokkal
jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Lehet ez egy kedves szó, egy mosoly,
bármi, ami apróságnak tűnik, de aki kapja, annak óriási segítség, ajándék lehet.

Add azt, amid van! Valakinek jobban kellhet, mint gondolnád.

Henry Wadsworth Longfellow

 Minden egyes alkalommal, amikor segítünk másoknak, teljesül az a vágyunk,
hogy úgy érezzük, fontosak vagyunk.

A segítségnyújtás felemel.

Amit adunk, azt kapjuk.

 TANULJ A GYEREKEKTŐL!

A gyerekek újraalkotják a világot számodra.

Susan Sarandon

Sokszor mondom, hogy a legnagyobb tanítóim a gyermekeim. Legyen szó
háláról, optimizmusról vagy megbocsátásról, a gyerekek mutatják számunkra
a legjobb példát.
Amikor arról beszélünk, hogy mi tanítjuk meg a gyermekeknek, hogyan kellene
élniük, érdemes lenne megvizsgálnunk, hogy ki érzi jobban magát a bőrében: a
gyermekek vagy mi? Azt hiszem, ez nem is kérdés.
Mivel mindannyian arra vágyunk, hogy boldogok legyünk, érdemes lenne
megvizsgálnunk, mit tanulhatunk a gyerekektől, hiszen sokkal jobban állnak ezen
a téren.
Igaz, ők is szoktak szomorúak vagy nyűgösek lenni, sőt, van, hogy haragszanak
is egymásra, az esetek legnagyobb részében mégis jól érzik magukat a bőrükben,
tele vannak energiával, élvezik az életet. Ők még igazán boldogok.

Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.

 Móra Ferenc

Ha megnézünk egy gyermeket, este kilenckor még alig lehet leszedni a csillárról,
míg egy felnőtt már délben, a sokadik kávéja után is alig bírja vonszolni magát.
Ha ez így van gyermekkorban, mégis mi történik az úton? Mi változik? Miért
van az, hogy egy gyermek még vidám, mire pedig felnő – tisztelet a kivételnek –,
besavanyodik, és már nem élvezi az életet?

A gyerekeknek külön tehetségük van ahhoz, hogy ráleljenek a

boldogságra, ám az idő múlásával lassan elveszítik.
Tommy Wallach

A gyermekektől tanulható leckéken alapvetően már egyesével végigmentünk a
könyv eddigi részeiben, most mégis szeretném összefoglalni, miben látom ezt az
óriási különbséget a gyermekek javára.
Szeretik és elfogadják önmagukat és a többieket. Nem marcangolják magukat,
nem aggódnak, tele vannak kíváncsisággal, ha neheztelnek is, nem cipelik tovább,
azonnal – vagy legfeljebb pár percen belül – megbocsátanak.
Érdemes nekünk is végigmenni ezen a felsoroláson, és megvizsgálni, melyik
tétellel hányadán állunk. Melyik az a terület, amelyik a leginkább útjában áll a
boldogságunknak? Melyik az a terület, amelyiken, ha változtatnánk, sokkal jobban
éreznénk magunkat a bőrünkben? Mi az, amit tanulhatunk a gyerekektől?
Ha van gyermeked, pontosan tudod, miről beszélek, de ha nincs, akkor is arra
biztatlak, hogy tanulj tőlük! Amikor úgy érzed, hogy magad alatt vagy, csak menj
el egy játszótérre, és nézd meg, ők hogyan élnek. Lásd a vidámságot, a
nyitottságot, a kíváncsiságot, az elfogadást. Azt a csodát, ahogyan a gyermekek
ÉLIK az életet, végig nagybetűkkel, és tanulj tőlük vidámságot, boldogságot!


 Mielőtt meg akarunk valamit változtatni egy gyerekben,
vizsgáljuk meg, hogy nem olyasmiről van-e szó, amit inkább
magunkban kellene megváltoztatni.
Carl Gustav Jung

 Legyen szó háláról, optimizmusról vagy megbocsátásról, a gyerekek
mutatják számunkra a legjobb példát.

 SZERESD AZ EMBEREKET!

A szeretet akkor nő, ha megosztják.

Brian Tracy

Többször írtam már a könyvben arról, hogy mi minden ember két legfőbb félelme:
„nem vagyok elég jó, és nem vagyok elég szerethető”. Ez a két félelem
beárnyékolja az egész életünket. A másik oldalon pedig ott van a két legfőbb
vágyunk, hogy szeressenek minket, és hogy mi is szerethessünk. Mindent azért
teszünk, hogy ezt a két félelmet elkerüljük, és hogy ezt a két elemi vágyunkat
megélhessük.
Mindegy, hogy te, aki ezeket a sorokat olvasod, a világ melyik táján élsz, vagy
mivel foglalkozol, te is erre vágysz. Ha tudatosítottad már magadban, ha nem.
Erre vágyakozunk, ez után sóvárgunk. Ezért teszünk vagy nem teszünk meg
dolgokat minden áldott nap. Legtöbbünk sajnos mégsem kapja meg szinte soha.
Ennek okát abban látom, hogy a világban pillanatnyilag óriási az elidegenedés.
Nem tudjuk, ki a szomszédunk. Nem beszélgetünk a barátainkkal. Elhanyagoljuk
az emberi kapcsolatainkat. A saját magunkkal való kapcsolatunkat is, és a
többiekkel való kapcsolatainkat is. Az emberek manapság falakat húznak maguk
köré ahelyett, hogy hidakat építenének egymás felé. Ennek köszönhetően
mélabúsan, magányosan élünk, pedig alapvetően társas lények vagyunk.
 Meggyőződésem, hogy ezen tudunk változtatni. Mi külön-külön, és
mindannyian közösen is.
Megszokhattuk manapság, hogy bármit megrendelünk az interneten, másnap
megkapjuk. A szeretettel azonban másképpen van. Szeretetet nem tudsz rendelni,
mindegy, mennyi pénzed van, vagy ha nincs, hiába is kezdenél el gyűjteni rá,
sohasem fogod tudni megvenni.

Csak az élet az, ami hamar elszalad, amit szeretve teszünk benne,
az örökké megmarad.
Brian Tracy

Mindenki szeretetre vágyik, sajnálatos módon azonban a mai világban óriási
hiánycikk. Manapság szinte mindenre túlkínálat van, és bár minden statisztika azt
mutatja, hogy a materiális világban egyre jobban élünk, a lelkünk haldoklik.
Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy a szeretet nem pénz kérdése.
Korábban írtam már, hogy nagyon sok mindent várunk el a pénztől, ami nem az ő
dolga.

Vehetsz házat, de otthont nem tudsz venni.
Vehetsz szexet, de szeretetet nem tudsz venni.
Vehetsz ágyat, de pihentető alvást nem tudsz venni.

Sok mindent meg lehet venni, de vannak dolgok, amikre pénzzel nem lehet szert
tenni, és a szeretet is ilyen.

A szeretet nem azért van ingyen, mert értéktelen, hanem mert

megfizethetetlen.


Ha a szeretetet nem lehet megvenni, akkor mégis hogyan juthatunk hozzá? A
legjobb módszer az lehet, ha mi adjuk. A tanácsom az, hogy mindig add azt,
amire vágysz! Ha figyelmet szeretnél kapni, akkor adj figyelmet, ha kedvességet,
akkor legyél kedves, és ha szeretetre vágysz, akkor szeress.
Kezdd te, ne várj arra, hogy a másik lépjen! Adj te először!
És ne légy csalódott akkor sem, ha nem kapod vissza azonnal.
A bennünk lévő félelmek miatt azonban vagy nem merjük adni, és azt várjuk,
hogy a másik kezdje, vagy ha adjuk is, csak méricskéljük. Ha adunk egy kis
szeretetet, akkor vissza akarjuk kapni.

Az igazi szeretet ott kezdődik, ahol már nem vársz érte viszonzást.
Antoine de Saint-Exupéry

Brian Tracy szavait megismételve: a szeretet akkor nő, ha megosztják. Szóval
kezdd el megosztani, és meglátod, sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben.
Szeresd elsősorban azt az embert, akivel az egész életedet leéled: saját
magadat. Merd szeretni magad, és szeresd a többi embert is.
Titkon legbelül mindenki arra vágyik, hogy szerethessen, és hogy szeretve
legyen. A kérdés az, hogy ezt mennyire merjük megtenni. Gondolj csak bele, hogy
amikor ez az egész egyszer véget ér, amit életnek hívunk, mennyire fogod sajnálni,
hogy nem mertél szeretni, és nem merted engedni, hogy szeressenek.
Egyébként pedig felnőtt bőrbe bújt kisgyermekek vagyunk mindannyian.
Attól, hogy nagyobb gúnyát viselünk, a szívünk még alig várja, hogy szerethessen,
és hogy szeretve legyünk.
A szeretet az ember legfontosabb tápláléka. A szeretet élteti az egész világot.
Mindennek a gyökere pedig a szeretet hiányában keresendő.
Számtalan dologról írtam ebben a könyvben, megosztottam veled rengeteg
tanácsot, amelyet be tudsz építeni a mindennapjaidba, hogy boldogabb életet
élhess, de ha csak egyetlen dolgot teszel meg, akkor az ez legyen, kérlek: Szeresd
az embereket!
Merj szeretni! Merd kimutatni az érzéseidet!
 Amikor én először egy felnőtt férfinak a szemébe mondtam, hogy szeretem,
nagyon furcsa volt a reakciója. Nem igazán tudta kezelni a helyzetet, láthatóan
zavarban volt, nagyon meg volt lepődve.
Nem olyan rég ez megismétlődött, amikor edzés után mentünk a zuhanyzóba a
barátommal. Érthető okokból nem sok ruha volt rajtunk, a zuhanyzó tele volt
kigyúrt figurákkal, amikor is megszólaltam: „Tudod, Zsoltikám, én annyira
szeretlek téged!” Biztosan el tudod képzelni az arcokat, hogyan néztek ránk. Pedig
csak arról volt szó, hogy fel mertem vállalni azt, amit érzek. És bár a körülmények
ezt eléggé félreérthetővé tették, a mai napig bátran merem bárhol, bármikor azt
mondani a számomra fontos embereknek nemtől függetlenül, hogy szeretem
őket. És erre biztatlak téged is. Merj szeretni, és merd kimutatni az érzéseidet!
Régen, amikor az emberek törzsekben éltek, ez még teljesen természetes volt.
Esténként összeültek a tábortűz körül, figyeltek egymásra, megbeszélték a
dolgokat, és mindenki ki merte mondani a gondolatait, az érzéseit. Ma már ilyet
nem nagyon lehet hallani. Elenyésző, hányszor történik meg, hogy valaki azt
mondja a másiknak: „Szeretlek téged, te egy jó ember vagy.”
Arra biztatom magunkat, hogy merjük ezt megtenni. Ennek egyik első lépése az
lehet, hogy odalépsz egy emberhez, és a szemébe nézve azt mondod: „Te egy
csodálatos ember vagy!” Ezzel olyat adsz neki, amit talán még sohasem hallott,
ami bearanyozza a napját.

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.

Johann Wolfgang von Goethe

A boldog élet elképzelhetetlen szeretet nélkül. Lehet bármid, elérhetsz bármit, ha
szeretet nincs a szívedben, nem lehetsz boldog.
Ezért arra biztatlak, hogy szeress! Szeresd az embereket! Szeresd saját magadat
és a többi embert is! Nem azért, mert valamit letettek az asztalra, nem azért, mert
viszonzást vársz tőlük. Egyszerűen csak szeresd őket feltétel nélkül.


 Az emberek manapság falakat húznak maguk köré ahelyett, hogy hidakat
építenének egymás felé.

A szeretet nem pénz kérdése.

Mindig add azt, amire vágysz!

Felnőtt bőrbe bújt kisgyermekek vagyunk mindannyian.

A szeretet az ember legfontosabb tápláléka.

 MERD A SAJÁT ÉLETEDET ÉLNI!

Ne vesztegesd az idődet arra, hogy valaki más életét éled!

Steve Jobs

Számtalanszor írtam arról a könyvben, hogy mennyire félünk. Félünk megtenni
dolgokat, félünk kimutatni az érzéseinket, félünk a csalódástól, félünk a saját
életünket élni, és sajnos a legtöbben túl sokára jövünk rá arra, hogy már késő.
Elszaladt a fejünk felett az élet. Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy boldogok
legyünk, mégis oly keveseknek adatik meg, hogy ebben a csodában legyen részük.
A boldogsághoz pedig elengedhetetlen, hogy az ember merje a saját életét élni.
Ez természetesen nem egy elkülönült létet jelent, sőt! Mint korábban írtam már
erről is, a boldogság egyik legerősebb tartópillérei a harmonikus emberi
kapcsolataink lehetnek.
Hadd szúrjam be ide gyorsan, mennyire mást gondolok én az egoizmusról, mint
a legtöbben. Én azt gondolom, hogy nem az az egoista, aki túl sokat foglalkozik
saját magával, hanem az, aki túl keveset foglalkozik másokkal. Óriási különbség.
Visszatérve a boldogsághoz és a saját életünkhöz, mivel a legtöbben rettegnek
attól, hogy nem kapják meg a vágyott szeretetet, és folyamatosan – legfőképpen
tudattalanul – ott munkálkodik bennük az a bizonyos két nyomasztó félelem,
hogy nem elég jók, és nem elég szerethetők, ezért nem merik a saját életüket élni.
Ez egy óriási csapda, ugyanis így sem, úgy sem fogunk tudni megfelelni
mindenkinek, így sem, úgy sem fog minket mindenki szeretni. Ha pedig ez így van,
akkor érdemesebb lenne a saját szívünkre hallgatni, merni a saját életünket élni,
és elfogadni, hogy nem fog mindenki szeretni minket. Így sem, úgy sem, akkor
már érdemesebb lenne a saját életünket élni.
Előbb vagy utóbb mindenki rájön erre, de sajnos a legtöbben csak utóbb,
sokszor már túl későn.
Egy ausztrál nővér, Bronnie Ware több évig dolgozott idős emberek mellett,
akiknek már nem volt hátra sok idejük a földi létből. Rengeteget beszélgetett
velük életről, halálról, és arról, hogy mi az, amit megbántak. Öt olyan közös pont
volt, ami a legtöbbüknél elhangzott annak kapcsán, hogy mi az, amit másképpen
csinálnának, ha újraélhetnék az életet. Azt gondolom, hogy ez nagyon tanulságos
lehet mindannyiunk számára, és érdemes végiggondolnunk, nekünk lenne-e ilyen
listánk annak idején, ha így folytatjuk az életünket, ahogyan most élünk, és ha
lenne listánk, akkor mik lennének rajta.
Nézzük, mi volt az az öt dolog, amit a nővér a könyvében összegyűjtött,8 amit
a haldoklók megbántak az életükben.
Azt gondolom, mi is sokat tanulhatunk belőle.

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások
elvártak tőlem!
Ez volt a leggyakoribb megbánás. A legtöbben ezen sajnálkoztak életük végén.
Hogy mennyire nem merték a saját életüket élni. Mennyire mások elvárásainak
akartak megfelelni, mennyire mások véleményének fogságában éltek. Azt
gondolom, a legnagyobb börtön az, ha az ember más véleményétől félve éli
le az életét. Legfőképpen azért, mert úgysem tudunk mindenki elvárásainak
megfelelni, ez teljes képtelenség, viszont a folyamatos kísérletezés miatt egész
életünkben boldogtalanok leszünk.
Mindig lesznek olyanok, akik, bármit teszel, akkor is szeretnek, és olyanok is,
akik, bármit teszel, akkor sem szeretnek. Ez így van, amióta világ a világ. A
kérdés csak az, hogy melyikre figyelsz, mert ez óriási mértékben fogja
befolyásolni, hogy mennyire érzed jól magad a saját bőrödben.
Ahogy arról már korábban volt szó, soha senki nem tudhatja nálad jobban,
hogy mi az, ami számodra a legjobb. Éppen ezért arra biztatlak, hogy merd a
saját életedet élni!

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Az

élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes, és mi a
helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a
 tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd.
Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az
áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a
mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most.
Osho

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Sajnos ez a mondat szinte az összes férfi szájából elhangzott. Van bennünk egy
ösztönös vágy, hogy el kell tartanunk a családunkat. Emiatt a legtöbben
végighajtják az egész életüket, és mire felnéznek, már nincs körülöttük senki,
aki miatt eredetileg akarták az egészet: elváltak, és a párjuk nélkül maradtak, a
gyerekek „hirtelen” felnőttek, és ők egyedül maradtak. Sajnos a legtöbben
csak későn ébrednek rá, mi az, ami igazán számít. És bár legfőképpen a férfiak
mondták ezt, ami igazán megdöbbentő, hogy a nők szájából is sokszor
elhangzott ez a mondat.

Ahogy öregszel, úgy jössz rá, hogy az élet rövid, és egyszerűen

nem férhet bele minden. Elkezdesz álmodozni azokról a
dolgokról, amiket még szeretnél megélni vagy megcsinálni.
Ben Stiller

3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet!
Ezzel a gondolattal egy külön fejezetben már foglalkoztunk, hogy mennyire
félünk kimutatni az érzéseinket, mert félünk a csalódástól, félünk, hogy nem
fogják viszonozni. Ez benne van a pakliban, de ha nem merünk szeretni,
haldoklik a lelkünk.
Ha merünk szeretni, ha ki merjük mutatni az érzelmeinket, talán csalódni
fogunk, de ez az egyetlen módja annak, hogy igazán éljünk, hogy igazán
boldogok lehessünk.



Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória,

hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.
Will Smith

4. Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna a barátaimmal!
Sokadszor kerül elő ez a téma. Számtalan felmérés készült arról, hogy
boldogságunk egyik legfőbb forrását a harmonikus emberi kapcsolataink
jelenthetik. Sajnálatos módon ez a felgyorsult világ sokszor elsodor minket a
szeretteinktől, a barátainktól. Óriási tudatosságot igényel, hogy ez ne így
történjen.
Ahogy az imént írtam arról, hogy sokszor csak túl későn jövünk rá, mi az, ami
igazán számít, fontos, hogy a barátságok esetében is tudatosítsuk ezt
magunkban, és mindig találjunk alkalmat arra, hogy velük lehessünk.
Arra biztatlak, hogy vedd kezedbe a telefonodat és a naptáradat, hívd fel a
barátaidat, és egyeztess velük egy találkozót a következő egy-két hétben. Tölts
velük időt, beszélgessetek, és mindig mondd el nekik, milyen sokat jelentenek
számodra!
Nem tudom, mióta készülsz erre, vagy mióta halogatod, de ne feledd, kérlek,
hogy szép nap szigetére nem szerveznek utazásokat. Ne halogasd tovább, hívd
fel őket most!

Kevés dolog van, ami annyira élvezetes, mint szabadon

megosztani valaki mással legtitkosabb vágyainkat és
gondolatainkat. Ez közhelynek tűnik ugyan, de valójában nagy
figyelmet, nyitottságot és érzékenységet kíván. A gyakorlatban a
barátságra fordított pszichikai erőfeszítés ilyen foka sajnálatosan
ritka. Kevesen vannak, akik rászánják a szükséges időt vagy
energiát.
Csíkszentmihályi Mihály


5. Bárcsak boldogabb lettem volna!
Ez egy másik olyan mondat, amely minden egyes ember szájából elhangzott a
halálos ágyán. Szomorú, hogy ez a felismerés csak az életük végén született
meg bennük. Szerencsére ez a te esetedben nem kell, hogy így legyen, hiszen
még előtted van életed hátralévő része. Csak rajtad áll, hogy mit kezdesz vele!

Sohasem késő. Sosem késő újrakezdeni, és soha nincs késő

boldognak lenni.
Jane Fonda

Azt gondolom, egy ember életének a végén a legszomorúbb mondat úgy
kezdődhet, hogy: Bárcsak…
Arra biztatlak, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy ez a te esetedben ne
így legyen.
Kezdd el végre a saját életedet élni, mert ez a néhány évtized olyan gyorsan
elszalad, és csak egyszer megyünk végig ezen az úton…
Éld úgy az életed, hogy ha egyszer majd visszatekintesz, azt mondhasd, ez egy
fantasztikus kaland volt!
Ezennel a könyv végéhez értünk. Engedd meg, hogy a kedvenc mottómmal
köszönjek el tőled:

Ne attól félj, hogy az életed véget ér, hanem attól, hogy sohasem
fog elkezdődni!

Kívánom, hogy válaszd a boldogságot, és hozd ki az életedből mindazt, ami benne
van.

Szeretettel és barátsággal:
Péter


 A legnagyobb börtön az, ha az ember más véleményétől félve éli le az életét.

Sajnos a legtöbben csak későn ébrednek rá, mi az, ami igazán számít.

Ne attól félj, hogy az életed véget ér, hanem attól, hogy sohasem fog
elkezdődni!






1 A történetem részletes leírását megtalálod az Állj félre a saját utadból! című
könyvemben, amely megrendelhető a guruloegyetem.hu webáruházában.
2 Lásd T. Harv Eker: A milliomos elme titkai. Budapest, 2006, Bagolyvár.
3 Szeretettel ajánlom figyelmedbe a Motiváció Minden Napra hanganyagomat,
amely ezen a címen ingyenesen elérhető a YouTube-csatornámon.
4 Zsoltról és Enikőről bővebben a bodywakes.hu weboldalon találsz
információkat.
5 Több információt a motination.hu weboldalon találsz.
6 Megrendelhető a guruloegyetem.hu webáruházában.
7 Mo Gawdat: Boldogságképlet. Megrendelhető a guruloegyetem.hu
webáruházában.
8 Bronnie Ware: Életkönyv. Budapest, 2013, Libri.