MAR IE HAD DOU

"A határozot t, de soha nem agresszív

nem lehetővé teszi az őszintébb

és becsiiletesebb kommunik ációt."

",\1iért olyan nehéz nemet montbni:
\li,-el m<lg}adzható <li' iincenztÍr;l e ~aj.í­
tos form;)j;l? Félünk, hogy agre-;szímak
fognak tartani bennünket, hog~ · kikiizii-
sítenek. nem ;!karunk csalútLí'>t oko1ni
ann;lk, akit szeretiink. Sobn ;ltéltiik m;Ír,
hogy s7erettünk ,·oln;l, de mégsem mer-
rünk visszaut;lSÍtani oly;m kéréseket.
aj;ínlatokat, amelyek sziige-; ellentéthen
<lllnak sdndébinkbl, érdekeinHel é-,
\';Ígyainkbl: nH.:g\-esziink tiikéletL'>L'n
füliisleges dolgobt, heleegyel.ünk egy
rémes új frizudha , h<lgyjuk, hog-~ · g~ ere-
keink, sziileink, h;lr<Ít<link ,·agy f<lnii -
kcink idnyíts;ík mag;ínéletünket. Pedig
amikor nemet mondunk. független és
ön;ílk> szemé!~ iségünknek szer1ünk
érvén~- r. \ ';ílhljuk iinm;lgunbt ;mélkiil,
hogy h;1rkit is megh,1nt<ll1 <ll1k.''

\\\RI l ll \lliHll
 MARIE HADDOU

Merj nen1et
n1ondani!
A visszautasítás művészete

PARK KöNYVKIADÓ
 A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Marie Hadd ou: Savair dire non, En toutes circonstances,
a ses enfants, san patron, ses amis ...
Éditions Flammarion, 2006

Fordította Morvay Zsuzsa

A szerző munkatársa Dawn Michelle Baude

Copyright © Éditons Flammarion, Paris, 2006

Hungariarr translation © 2007 Morvay Zsuzsa
Magyar kiadás© 2008,2011,2015 Park Könyvkiadó, Budapest
A Park Könyvkiadó az LS Kiadói Csoport tagja
Illusztráció és borítóterv © Barka Ferenc

Harmadik kiadás
ISBN 978-963-355-198-1
ISSN 0865-0705

Felelős szerkesztő Szalay Marianne

Szerkesztette V. Detre Zsuzsa
Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka
Tördelte az Alinea Kft.
 Előszó

Miért olyan nehéz nemet mondani? Mivel magyarázható az

öncenzúra e sajátos formája? Félünk, hogy agresszívnak fog-
nak tartani bennünket, hogy kiközösítenek, nem akarunk
csalódást okozni annak, akit szeretünk. Sokan átéltük már,
hogy szerettünk volna, mégsem mertünk visszautasítani olyan
kéréseket, ajánlatokat, amelyek szöges ellentétben állnak
szándékainkkal, érdekeinkkel és vágyainkkal: megveszünk
tökéletesen fölösleges dolgokat, beleegyezünk egy rémes új
frizurába, hagyjuk, hogy gyerekeink, szüleink, barátaink
vagy főnökeink irányítsák magánéletünket
Szélsőséges esetben veszélyes is lehet, ha valaki nem tud
nemet mondani: az alkoholistának például nemcsak egészsé-
ge, hanem élete is kockán forog, ha képtelen visszautasítani
egy pohár italt. Bár általában nincsenek ilyen tragikus követ-
kezményei ennek a jelenségnek, a hatása mégis megmarad,
és alattomosan ron~a meg életünket.
Mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik szinte tel-
jesen tönkremennek egy kapcsolatban, de nincs elég lelkiere-
jük, nem eléggé önállóak ahhoz, hogy kiszálljanak belőle.
Lépten-nyomon látunk embereket, akiket kihasználnak a
munkahelyükön, mégis maradnak, nincs elég önbizalmuk,
hogy szembenézzenek a helyzetteL Sokan félnek a kockázat-
tól, és inkább elviselik az identitásukat veszélyeztető, egyéni
fejlődésüket akadályozó körülményeket, mintsem hogy ne-
met mondjanak. Az ilyen esetekben nemcsak egy kérés visz-
szautasítása, hanem gyakorlatilag a túlélés a tét.
Amikor nemet mondunk, tulajdonképpen független és
önálló személyiségünknek szerzünk érvényt. Vállaljuk önma-
gunkat anélkül, hogy bárkit is megbántanánk
A hétköznapi élet minden területén megkönnyí~ük az em-
beri kapcsolatokat, ráadásul egy olyan világban, ahol rossz

5
közérzet, stressz, meg nem értés és kommunikációra való
képtelenség uralkodik.
A könyvnek két sarkköve van:

• Az első a "megértés" és annak folyamata. Ebben a rész~

ben megpróbálak fényt deríteni a probléma okaira, és felvá-
zolni azoknak a személyiségét és viselkedésmódját, akik nem
tudnak nemet mondani. Itt lesz szó arról, hogyan tudatosít-
ha~a ön is mindazokat a pszichés folyamatokat, amelyekről
gyakran tudomást sem vesz. Ezek nemegyszer úgy kezdőd­
nek, fejlődnek és múlnak el, hogy nem is érzékeli őket az em-
ber, pedig a későbbiekben még jelentősen befolyásolják visel-
kedését. Végül itt mutatom be azokat a módszereket, ame-
lyek segítségével ön is leküzdheti a nehézségeket, fejlődhet,
esetleg meg is változhat. Röviden tehát, az első rész három
legfontosabb kérdése: Ki ön valójában, hogyan is "működik",
és hogyan tudna megváltozni?
• A második állomás "az elmélet átültetése a gyakorlatba":
itt gyűjtöttem csokorba a történeteket arról, olykor milyen
nehéz nemet mondani, és mindegyikhez rövid elemzést is
fűztem a felvetett probléma megoldásának lehetőségeiről.
A példákat a legkülönbözőbb területekről válogattam össze,
a felidézett történetekben szó lesz a munkahelyről, a család-
ról, a baráti és párkapcsolatokról és a hétköznapok apró konf-
liktushelyzeteirőL Ezekből a "tanmesékből" ön is ötleteket
meríthet ahhoz, hogyan lehet megoldani egy-egy konkrét
problémát, elgondolkozhat tanácsaimon, és a jövőben esetleg
követheti is őket.

Könnyítésül azt javaslom, forgassa a könyvet tetszése sze-

rint, válogasson belőle, akár egy étlapról: kezdheti a történe-
tekkel, hogy csak később lapozzon vissza az elméleti részhez,
de követheti az eredeti sorrendet is. Ha úgy tar~a kedve, sze-
mezgessen innen-onnan, hol az elméletből, hol a gyakorlatbóL
 ELSŐ LÉPÉS

MEGÉRTE NI
 TANU LJUN K MEG
ÚJRA NEM ET MON DAN I
Sokan vagyunk, akik nem merünk nemet mondani; sokan
tartozunk abba a társaságba, melynek jelszava: "Nemet? Azt
soha!" Sokan szavaljuk kórusban: "Képtelen vagyok nemet
mondani"; "Nem tudtam nemet mondani"; "Nem mondhat-
tam nemet"; "Nemet kellett volna mondanom." Ezek a mind-
untalan ismételgetett banális mondatok szarongásainkat is
tükrözik; arról árulkoydnak, hogy valamilyen magasabb ren-
dű szabálynak akarunk folyamatosan megfelelni. Rengeteg
példát idézhetnénk: valaki elfogad egy vacsorameghívást,
pedig semmi kedve hozzá; a barátnőnk megvesz egy ruhát,
ami nem is áll neki jól; egy hivatalnok panaszkodik, hogy
nem győzi a sok munkát, amit mind az ő nyakába sóztak; egy
nő megadja a telefonszámát valakinek, akivel esze ágában
sincs randevúzni; egy férj megvesz egy ékszert a feleségének,
bár nem engedheti meg magának; egy üzletember elvállal
egy előadást, amire nincs ideje felkészülni; egy nő enged a
plasztikai sebész rábeszélésének, és felvarra~a az arcát. A lis-
tát a végtelenségig lehetne folytatni.
Nincs olyan ember, aki ne hallotta volna már nem egyszer,
de ezerszer ezeket a mondatokat barátai, családtagjai, mun-
katársai szájából. Sőt nincs, aki maga ne élt volna át számta-
lanszor effélét. Mintha mindnyájunkat ugyanaz az átok sújta-
ná, egyformán tehetetlenek vagyunk a ránk nehezedő nyo-
mással szemben: "mindenbe bele kell egyezni", vagy még
inkább "senkit sem szabad elutasítani". Nem merjük más
szempontból nézni a dolgokat, nem tudunk hangot adni vá-
gyainknak, nem tudjuk érvényesíteni a jogainkat, kiharcolni
azt, ami nekünk jó. Egyszóval képtelenek vagyunk az önkife-
jezésre. Bár lelkünk mélyén berzenked ünk, végül mégis meg-
tesszük, amihez tulajdonképpen nincs is kedvünk, elfogad-

ll
juk, amiben nem is hiszünk igazán, mert meggyőződésünk,
hogy bele kell olvadni a tömegbe, annak normái szerint kell
élni.
Eközben mindannyia n sajnálkozva gondolunk arra, hogy
mégis "nemet kellett volna mondani", és titkos álomként dé-
delge~ük, hogy egyszer, egy szép napon majd kimondjuk a bű­
vös szót.

Isten hozta
a "normális" emberek között!

Persze néha átfut az agyunkon a kérdés: "És ez olyan nagy

baj? Tanácsos lenne szakemberh ez fordulnom, netán pszicho-
lógusra vagy gyógyszeres kezelésre van szükségem ?" Más-
képp fogalmazva fogyatékosn ak, vagy éppen betegnek kell-e
tartanunk magunkat?
Szó sincs róla. Attól még nyugodtan alhat, ha olykor-oly-
kor vagy akár rendszerese n nehezére esik nemet mondania.
Nincs ok aggodalomr a: az elmekórtan ban ez a tünet nem sze-
repeL Ha vállalja, hogy vigyáz a szomszéd macskájára, pedig
mindig is utáita az állatokat, valószínűleg kényelmetle nül és
rosszul érzi majd magát, de lelki egészsége nem kerül ve-
szélybe. Az sem fog súlyos depressziót okozni, ha elfogad
egy vacsorameg hívást, noha jobb szeretné valakivel kettes-
ben tölteni az estét. Éppen csak mísze lesz. Ami persze nem
igazán jó.
Ritkán okoz katasztrófát , ha valaki nem tud nemet monda-
ni, csak megkeseríti egy kicsit az életét a dolog: mint amikor a
ruha alá került homok irritálja a bőrünket A magunkfajta
normális emberek számára, akik dolgozunk, gyereket neve-
lünk, társasági életet élünk, nyaralni megyünk, vásárolunk,
olyan ez, mint amikor valami szokatlan zörejt hallunk veze-
tés közben: a motor ugyan nem áll le, de a hang egész úton
nyugtalanít bennünket. A ki nem mondott "nem" ott motosz-

12
kál az ember agyában, jobban zavarja, mint hinné vagy mint
kellene. És mint mindennek, ennek is ára van, ami a homá-
lyos szorongástól egészen a rossz közérzet állandósulásáig
terjedhet.
Rengetegen élnek folyamatos stresszben csak azért, mert
nem tudnak nemet mondani. Ezek az emberek elképzelni se
tudják, hogy megtagadjanak egy szívességet, még ha meg is
szakadnak a munkában. Képtelenek élvezni az életet, állan-
dóan a feladatok járnak az eszükben: első a kötelesség, csak
utána jöhet a szórakozás. Ők testesítik meg a nagylelkűség
morálját: minél többet ad az ember másoknak, annál többet
fog visszakapni. Ez azonban gyakran nincs így. A tapasztala-
tok szerint a többség gyorsan hozzászokik, hogy mindig csak
kap, anélkül hogy bármit is adnia kellene érte. Jobb nem szá-
mítani se viszonzásra, se hálára.
Mindenki megtapasztalta már a saját bőrén, milyen nehéz
nemet mondani, így ez a probléma mindenkit érint, életkorra,
nemre, társadalmi és anyagi helyzetre való tekintet nélkül.
Ebben mindannyian egyformák és egyenlők vagyunk, és ez
akár közelebb is hozhatna bennünket egymáshoz. A jelenség
általános és világméretű: találkozhatunk vele a kávéházak-
ban és az előadótermekben, az óvodákban és a gyárakban, az
operában és a teniszklubban, az eldugott hegyi falvakban és a
peremkerületekben, a belvárosban és az elegáns tengerparti
üdülőhelyeken egyaránt. Családon belül ugyanúgy előfor­
dul, mint idegenek között. Az elfojtott "nem" mindannyiun-
kat zavar és frusztrál, akár házasságban élünk, akár egyedül,
akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, akár egyetemet vé-
geztünk, akár autodidaktaként képeztük magunkat, akár a
legelegánsabb negyedben lakunk, akár lakótelepen.
Mégis, a nők talán jobban ismerik, legalábbis könnyebben
felismerik ezt a problémát. Bármennyit is változott helyzetük a
világban és a családban, sokukat még a hagyományos "nőkép"
szellemében nevelték: a nő szolgálja ki a családot, ne legyen sa-

13
 ját véleménye , titkolja el érzéseit, hagyja, hogy mások döntse-
nek helyette, és kényeztes sen mindenkit , kivéve önmagát.
Ezek a nők nem vesznek részt a vitákban, talán még soha nem
vágtak senki szavába. Mindig konszenzu sra törekedne k, és ak-
kor is egyetérten ek a többség véleményé vel, ha mást gondol-
nak, hiszen annyira "nem nőies" átvenni a szót, és eltérő állás-
pontot kifejteni. Úgy szocializá lódtak, hogy a család és a bará-
tok az elsők, saját szükségleteikről és vágyaikró l még
véletlenül sem beszélnek .
A társadalm i haladás és a feminizm us erősödése ellenére, a
környezet nyomásár a és a köztudatb an élő sztereotíp iáknak a
hatására a nők elsősorban jó feleségek és jó anyák akarnak
lenni. Az eszményi hitves pedig maga az önfeláldoz ás és a
nagylelkűség, csakúgy, mint az ideális családany a, aki kizá-
rólag a gyermeke iért és a férjéért él. Még az elit főiskolákon
is, ahol pedig vezető szerepre készítik fel a nőket, felfedezhe t-
jük a hagyomán yos ideálnak való megfeleln i akarás szelle-
mét
Noha a nők többsége ma már dolgozik, mégis szinte kizá-
rólag ők felelnek a családi élet biztonság áért Dominiqu e
Méda szociológ us szerint: "A társadalom egyáltalán nem al-
kalmazko dott a női munka elterjedésé hez: a vállalatok to-
vábbra sem hajlandók tudomást venni a családi élet rendjéről
és szükségleteiről (a bölcsőde, az iskola, az étkezések, a für-
detés, a lefekvés ritmusáró l, a beszéigeté si igényről)." A férfi-
ak sem változtak meg, alig vesznek részt a házírnunk ában és
a családi életben. Az a tény, hogy az általuk háztartási mun-
kára fordított idő tizenháro m év alatt mindössz e ll perccel
nőtt, önmagáér t beszél!
Természe tesen nem szükségszerűen rossz, ha egy nő
magára vállalja a terheket otthon vagy a munkahel yen, ami-
kor azonban folyamato san áldozatot hoz, ha egész élete
ebben őrlődik fel, akkor állandóan frusztrált lesz és szen-
vedni fog.

14
 Tény, hogy az ember jobban érzi magát a bőrében, ha má-
sokon segít, különösen ott, ahol erre ösztönzi neveltetése és a
társadalmi elvárások. Ha azonban ez rendszerré válik, és
meggátolja személyes nézeteink, véleményünk kifejezését,
előbb-utóbb megbomlik belső egyensúlyunk, végső esetben
önbecsülésünk is súlyosan sérülhet Ha mindig mások mögé
soroljuk magunkat, még ha ez elkerülhetetlen is néha, vágya-
ink hamar értelmüket veszíthetik Kisvártatva már azt sem
fogjuk tudni, mire vágyunk mi, és mire mások. Végül azt is
elfelejtjük, kik is vagyunk valójában.
A nők számára komoly előrelépést jelentene a szabadság-
hoz és az önbecsüléshez vezető úton, ha sikerülne végre leszá-
molniuk ezzel a még ma is uralkodó magatartásmintával, ha
megszabadulnának a régi sémáktól, és mernének nemet mon-
dani (vagyis másképp gondolkodni, beszélni és cselekedni).
Ebben a könyvben nem foglalkozam azokkal az esetekkel,
ahol a kimondatlan-kimondhatatlan nem valóban veszélyez-
teti az egyén testi-lelki egészségét és életét, vagyis a kábító-
szer- és alkoholfüggőkkel, a családon belüli erőszak, illetve a
szexuális visszaélések áldozataival. Ilyen emberi tragédiák
esetében mindig szakembernek kell közbeavatkoznia, könyv
ebben nem segíthet.
Az általam vizsgált esetekben a nem ki nem mondása nem
jár ennyire tragikus következményekkel, mégis oda kell rá fi-
gyelni, hiszen zavarokat okozhat, komfortérzetünk megszű­
nését eredményezheti.

Hogyan segít ez a könyv?

Ön azt hiszi, már soha többé nem fog megváltozni, és egész

életében cipelheti a "nem tudok nemet mondani" terhét. Sze-
retném bebizonyítani az ellenkezőjét. Először is tudnia kell,
az ember élete végéig képes a megújulásra. Kihasználatlan

15
 tartalékai nk és rejtett forrásaink vannak, melyekből bátorsá-
got és energiát meríthetü nk. A völgyet átszelő folyóhoz ha-
sonlóan az embert is számtalan patak és ér táplálja; vannak
közöttük közismert ek, de vannak felfedezésre várók is. Az
emberi lehetőségek állóvize gazdag energiába n, csak felszín-
re kell hozni. "Mindenk ibe bele van kódolva a változtatá s és
az újrakezdé s képessége " - mondja a genetikus és matemati-
kus Albert Jacquard.
Önnek nem kell egyik pillanatró l a másikra szakítania ed-
digi viselkedésével, csak a kötelező és kényszerű igenek mel-
lett néha érvényesí tse saját személyis égét is egy-egy "nem"
kimondás ávaL Ha tényleg eltökélte, hogy változtatn i akar a
magatartá sán, biztosan segíteni fog ez a könyv. Először fel-
hívja a figyeimét azokra a helyzetekre, amelyekb en ön általá-
ban nem tud nemet mondani, majd segít megérteni e saját ér-
zéseit és reakcióit, végül megmutat ja, hogyan változtath at
mindezen .
Ha ön évek óta mindig meghajlik mások akarata előtt,
vagy ha mostanáb an ébredt rá, hogy nehezére esik nemet
mondania , akkor biztosan segítségére lesznek az emberi
kommuni káció szociálpszichológiai kutatásaiból leszűrt és
könyvünk ben bemutato tt módszere k, amelyekn ek a haté-
konyságá t már bizonyítot ta a tudomány. Ezek a módszerek
egyértelmű, világos célokat szolgálnak: feltárják az egyéni
akarat megnyilvá nulását akadályoz ó lelki folyamatokat és
magatartá sformákat , megakadá lyozzák, és új megvilágításba
helyezve segítik átértelmez ni az egyes helyzeteket. A módsze-
reket persze mindig az egyénre és az ő nehézségeihez kell
szabni, mert csak így tanulhatja meg, hogyan változtasson fo-
kozatosan szokásain és gondolkod ásmódján . Elsajátításukkal
még nem lesz az emberből mindenre nemet mondó zsarnok,
de felfedezheti, hogy élete könnyebb és egyszerűbb, egyszó-
val örömtelibb lehet.

16
 Érvényesítse jogait!

Ezzel a nemmel újra felfedezheti önmagát. Minél jobban ismer-

jük igényeinket, és minél jobban elismerte~ük azokat a kör-
nyezetünkkel, annál inkább érvényesíthe~ük az egyéniségün-
ket. Vágyaink eléréséhez az első lépés annak megértése, hogy
mit nem akarunk. A homályos, meg nem értett, félelmet keltő
helyzetekben és azokkal a döntésekkel szemben, amelyekkel
nem vagyunk megelégedve, amelyek után hiányérzetünk ma-
rad, egy nemnek áldásos hatása lehet. Amikor úgy érezzük,
hogy értelmetlen áldozatot hozunk, biztos, hogy érdemes ne-
met mondani. Ha beletörődőn vagy akaratunk ellenére cselek-
szünk, csak azért, hogy elkerüljük a konfliktusokat, mond-
junk inkább nemet.
Vegyünk egy munkahelyi példát (de bármilyen más szitu-
ációból is kiindulhat az elemzésünk). Ha a kávészünetben
egyik kollégája széles mosollyal közeledik önhöz, és megkéri,
legyen már olyan kedves, fejezze be azt a munkát, amit valaki
másnak kellett volna megcsinálnia, habozás nélkül mondjon
nemet, ne törődjön azzal, hogy mit fog gondolni. Valahány-
szor olyasmire akarják kényszeríteni, ami ellenkezik az elvei-
vel, vagy nem tartozik a feladatkörébe, nemet kell mondania.
Ha olyan munkát várnának el, ami nem az ön dolga, amihez
nem ért, ne tétovázzon, mondjon nemet. Ha a kérés értelmet-
len, ha csak vesztegeti a saját vagy a mások idejét, az egyetlen
lehetséges válasz a nem.
Meg fog lepődni: az emberek nem úgy reagálnak majd,
ahogy várná. Egy ügyvédi irodában az egyik fiatal gyakor-
nok valóságos vesszőfutásnak érezte azt a kis időt, amikor
megmutatta főnökének az általa előkészített ügyiratot Csak
úgy záporoztak rá a gúnyos megjegyzések, a főnöke kijelen-
tette, hogy ostoba, alkalmatlan és szánalmas alak, ami érthe-
tően feldúlta. Megbeszélte a barátaival a dolgot, és eldöntöt-
te, hogy legközelebb szól. A következő alkalommal, az újab b

17
kellemetlen megjegyzések után közölte a főnökével: érti,
hogy milyen hibákat követett el, de a sértő és megalázó sza-
vak csak megbántják, nem segítik a fejlődésben. A főnök elké-
pedt, és egy szót sem szólt. Soha többé nem tett igazságtalan
és bántó megjegyzéseket.

A jó és a rossz nem

A jó szándékkal kimondott nem után érezhetjük, hogy va-

gyunk, megjavulnak kapcsolataink, sokkal eredményesebbek
lehetünk. Határozottan, világosan, nyugodtan és meggyőző­
déssel kell nemet mondani, sohasem erőszakosan. Ez a "jó"
nem. Szó lesz még róla a Használati utasítás a változáshoz című
fejezetben.
Ezzel szemben a "rossz" nem, a rendszeresen és agresszí-
van hangoztatott nem épp ellenkező hatást ér el. Ilyen a ko-
nok, kíméletlen és önhitt nem, amely nem vet számot a hely-
zettel, amit az a bizonyosság diktál, hogy annak, aki kimond-
ja, mindig igaza van. A helyzet téves értékelésén alapuló, a
kihasználástól, a visszaéléstől való folyamatos rettegés sugall-
ta gyanakvó nem. A rosszkor mondott, aszociális nem, amikor
az igazán segítségre szorulókat utasítjuk el. A fölösleges, ren-
geteg energiát felemésztő és konfliktusokat szülő nem. A
gyenge és bizonytalan nem, amely rést hagy, ahová a másik
befurakodhat A minden változástól rettegők aggodalmasko-
dó nemje. A tervezgetni nemtudókés nem akarók kiábrándult
nemje. A felelőtlen, abszurd nem, amely a törvényt pusztán
törvény volta miatt utasítja el: gondoljunk csak azokra a fiata-
lokra, akik a körúton éjszakánként "szórakozásból", menet-
iránnyal szemben száguldoznak. Az ismeretlen ember kérésé-
re mondott nem, mely sokszor csak az idegen elutasításából
fakad. Ezekben az esetekben a nem a vita és a gondolkodás
akadályává válik.

18
 Térjünk vissza előbbi hivatalbeli példánkhoz. Ha a kollégá-
ja valamilyen rendkívüli körülmény miatt (válás, betegség,
haláleset) nem tudta elvégezni a munkáját, megértéssel és
együttérzéssel segítsen neki. Aszociális viselkedés nemet
mondani, amikor segítségért fordulnak az emberhez. Ugyan-
így, semmiképpen sem elvesztegetett idő, ha egy fiatalabb
munkatársnak kell átadnia a tapasztalatait. Ha a véleményét
kéri, hallgassa meg kedvesen, adjon neki tanácsot, viselked-
jen vele barátságosan és megértően. Egészen más a helyzet,
amikor valaki állandóan segítségért futkos, mert képtelen a
munkájára koncentrálni vagy beosztani az idejét.
A mindennapi életben is ugyanez a helyzet: ha egy autós
leparkol az ön helyére, ha a fia a McDonald'sot válasz~a a fi-
nomságok helyett, amiket ön készített neki, ha valaki meglö-
ki a metrón, ne csattanjon fel azonnal: "Na ne! Ne szórakoz-
zon velem! Ne nézzen hülyének!" Nem éri meg. Tartalékalja
energiáját az igazán fontos és lényeges dolgokra!
Érdekes módon a kapcsolatokat megkönnyíti és elősegíti
egy-egy jókor kimondott nem. Egy jó nem közelebb visz a vi-
lághoz. Hozzásegít a beszélgetéshez, az igazi kommunikáció-
hoz, különvéleményének és egyéniségének elfogadtatásához.
Ha ön őszinte és önmagát adja, nyugodtan meghúzha~a a ha-
tárt- ezért csak tisztelni fogják. Amennyiben komolyan veszi
kívánságait és vágyait, apránként észreveszi majd, hogy má-
sok is ezt teszik. Aki őszinte, nem hazudik magának, és elfo-
gadja önmagát, azt mások is tisztelni fogják. Ha az ember úgy
él, hogy saját igényeire is gondol, könnyebben eszébe jut,
hogy másoknak ugyanígy megvannak az igényeik, s jobban
megérti azokat. Igazi kölcsönhatás alakul ki lehetséges ellent-
mondásokkal, de ugyanakkor lehetséges egyetértésekkel is.
A határozott, de soha nem agresszív nem lehetővé teszi az
őszintébb és becsületesebb kommunikációt. Mindig pozití-
van hat, mindig előreviszi a dolgokat.

19
MIÉRT OLYAN NEHÉZ
NEMET MONDANI?
Vajon tényleg olyan nehéz kimondani a nemet? Ezt a három
betűből álló, rövidke szót?
Egyszerű kis szó, n-nel kezdődik, m-mel végződik - tulaj-
donképpen sokkal egyszerűbb a kiejtése, mint az igennek.
Mégis könnyebb lenne igent mondani? Nem egy ember
gondolja így. Ismerve a szólást - "A hallgatás fél beleegye-
zés" -,azt hihetnénk, hogy a nemet mindig világosan és hatá-
rozottan kell kimondani. Már-már hetvenkedve. Hiszen nem
elég gondolni, merni is kell- és milyen sokszor vagyunk gyá-
vák! Nemet mondva ugyanis eláruljuk, hogy bennünk él a ta-
gadás szelleme, hogy meghúzzuk a határokat, és egyben a
külvilág tudomására hozzuk, mi mindennel nem értünk
egyet. A társadalom viszont irtózik az effajta megnyilvánulá-
soktól, és kicsit se könnyíti meg a dolgunkat.

Sem a társadalom, sem az iskola nem nézi

jó szemmel azt, aki nemet mond

Az emberektől a legtöbbször azt kívánják, hogy tartsák be a

szabályokat és a tilalmakat, és illeszkedjenek bele egy fojtó,
normákat szabó rendbe. A nem ezzel szemben rendetlenséget
szül, megbon~a az egyensúlyt, kizökkent a kerékvágásbóL
"Az udvariasság, gyermekem, azt diktálja, hogy ne önma-
gunkra, hanem másokra gondoljunk" - írja Balzac. Az udva-
riasság, az engedelmesség, a tisztelet igent követel. A nevelés
hol ellentmondást nem tűrően, hol ravaszul sulykolja ezeket
az erényeket, s elvet mindent, ami akárcsak távolról is tiszte-
letlenségre, ellenkezésre hasonlít. Megtanít megfékezni ter-
mészetes vágyainkat, arra ösztönöz, hogy másokhoz idomít-

23
suk, háttérbe szorítsuk, későbbre halasszuk őket. Megakadá-
lyozza a kritikus szellem kialakulását. Betáplálja fejünkbe a
különféle eszméket, aztán boldoguljunk ... De hogyan? Esz-
közt már nem kapunk hozzá. Hol az az iskola, ahol megtaní-
tanak gondolkodni? Összevetni, megítélni, megkérdőjelezni
a hallottakat? Talán érettségi előtt a filozófiaórákon próbál-
koznak ilyesmivel, de akkor már kicsit késő.
Példaértékű történetet mesélt a pedagógus Stella Baruk:
1980-ban a matematikaoktatási kutatóintézet egyik peda-
góguscsopor~a 7-8 éves gyerekeknek adta fel a következő
szöveges példát: "Egy hajó 26 birkát és 10 kecskét szállít.
Hány éves a kapitány?" A megkérdezett 97 gyerek közül
76 összeadta a birkák és a kecskék számát! Nem tudjuk, a
többi mit válaszolt, de tény, hogy a gyerekek döntő többsége
nem merte azt mondani: "Erre a kérdésre nem lehet vála-
szolni."
Az iskola passzívvá teszi a gyerekeket, fegyelmezett, alá-
zatos embereket nevel belőlük. Nehéz szembeszállni a nor-
mákkal, amelyek lassan, de biztosan alakí~ák ki viselkedé-
sünket, és kész válaszokat adnak a szánkba, kész gondolatok-
kal töltik meg a fejünket. Az emberek végül elhiszik, hogy
mindig előzékenynek kell lenniük, és a kapcsolatteremtés
megkönnyítése, a feszültségek csökkentése érdekében enge-
delmeskedniük kell a törvényeknek Az eredmény: elutasít-
juk vagy elfelej~ük, hogy nemet is lehet mondani. Egész éle-
tünkre ránehezedik a kollektív fegyelem súlya, nem is szólva
a zsidó-keresztény bűntudat hagyományáról.
Nem vállaljuk hát vágyainkat, és megtanuljuk letagadni
az igényeinket Meg akarunk felelni. Erre készít fel az iskola,
ezt kívánja a társadalmi konszenzus. Az uralkodó szélirány-
hoz igazodva megerősí~ük a falkához való tartozásunkat Be-
bizonyí~uk a többieknek, hogy tényleg szere~ük őket:
ugyanazt csináljuk, ugyanazt a filmet nézzük meg, ugyan-
olyan teniszcipőt veszünk, vagyis pontosan ugyanúgy gon-

24
dolkozunk és cselekszünk, mint ők. Remek példa erre a "po-
litikailag korrekt" kifejezés, vagy a McDonald's-jelenség vi-
lágméretű sikere.

Mit érez az ember, amikor nemet mond?

Nagyon nehéz visszautasítani egy másik ember kérését. Ha

nemet merünk mondani, kilépünk a kényelmes és megnyug-
tató közös öntőformából, és eltávolodunk a többiektőL Az
igen összehoz, a nem elválaszt. Nemcsak hátrább lépünk,
nemcsak tartózkodóbban viselkedünk, de önálló egyéniség-
ként meg is különbözte~ük önmagunkat. Mi ebben a rossz?
Miért érzi ezt annyi ember lehetetlennek? Megpróbáljuk leír-
ni, mi is zajlik le ilyenkor több felvonásban a fejekben.
A legelső akadály: "nincs jogom" vagy "nem illik" - csen-
genek fülünkbe vissza az udvariasságra intő, sokszor hallott
mondatok. Persze néha lusták is vagyunk, hiszen az elutasí-
tást meg kellene indokolni, és ha nagyon győzködnek ben-
nünket, kitartásra is szükségünk van. Jules Renard francia író
a naplójában leírja, hogy milyen "fárasztó egy órán keresztül
nemet mondani annak, aki igent vár tőlünk". Sokkal kényel-
mesebb igent mondani: azt nem kell indokoini és magyaráz-
ni. Még az is megfordulhat a fejünkben: "Így legalább békén
hagynak, mindenki szeretetre méltónak fog tartani, legfeljebb
nem tartom be az ígéretemet. Majd később meglátom."
Lucien Guitry, a híres színész elfogadott egy ebédrneghí-
vást, hogy végre megszabaduljon valakitől. Alig rnent el a to-
lakodó alak, már oda is kiáltott a titkárnőjének "Emlékez-
tessen rá, hogy megírjarn ennek a vén s ... gfejnek, hogy nem
megyek hozzá ebédre csütörtökön ... " Ebben a pillanatban
megpillantotta a tükörben a pasast, aki visszajött az esernyőjé­
ért Anélkül, hogy zavarba jött volna, folytatta: " ... ugyanis X
úrral ebédelek." Persze nem mindenki kapcsol ilyen gyorsan.

25
 Nemcsak a vitától félünk, hanem attól is, hogy megbán~uk
a másikat. "Ha nemet mondok, biztosan magába zuhan."
Hányszor tapasztaltuk, hogy a barátnőnk, az anyánk, a gye-
rekünk könnyekben tör ki, ha nem egyezünk bele azonnal a
kérésébel Nehéz elviselni, hogy szánt szándékkal fájdalmat
okozzunk valakinek. Hányszor előfordul, hogy a kimondott
nem után, látva a másik szomorúságát, végül mégiscsak igent
mondunk, kétszer is igent. Gyakran így találnak ismét egy-
másra a szerelmesek. Túl nagy felelősség másoknak fájdalmat
okozni, azután mardoshat a lelkiismeret-furdalás.
Még rosszabb, ha az erőszakosság látszatától tartunk, és
nem akarjuk kihívni beszélgetőtársunk haragját. "Ha nemet
mondok, rögtön ordítani fog." Hosszú évek tapasztalata sze-
rint a konszenzus megkönnyíti és leegyszerűsíti az életet, míg
a legkisebb nézeteltérés is könnyen elfajulhat Már egyetlen ki-
mondott nem is kirobbantha~a a konfliktust: a másik támadás-
nak fogja fel a dolgot, kiássa a csatabárdot, ami természetes is,
hiszen lelkünk mélyén agresszornak tar~uk magunkat. Jobb a
békesség, különben könnyen elindulhat egy hosszú folyamat,
ami végül ellenünk fordul, és tönkremegyünk bele.
És máris itt van a következő akadály: a kritikától való féle-
lem. Ne ítélj, hogy ne ítéltesséL "Ha nemet mondok, komplett
hülyének fog nézni." A helyzet kényelmetlen és kellemetlen.
Védekeznünk kell, hiába vagyunk meggyőződve az igazunk-
ról. Minket hibáztatnak, kigúnyolnak és megaláznak. Nincs
rosszabb annál, mint ha hülyének nézik az embert.
Folytassuk csak ezt a gondolatmenetet: a másik felhábo-
rodva hagy majd faképnél, egyszer s mindenkorra leír ben-
nünket, minek is érintkezzen egy ilyen lehetetlen, összeférhe-
tetlen alakkal. Soha többé nem fog szeretni. A félelem, hogy
tönkreteszünk egy kapcsolatot, megbán~uk a másikat, aki
rosszat gondol majd rólunk, vádol és megbüntet, oda vezet,
hogy gonosznak és rondán önzőnek fogjuk tartani magunkat.
"Nem kellett volna nemet mondanom, neki volt igaza. Miért

26
vagyok én ilyen rossz?" A bűntudat eredményeként mások
szigorú mércéjével mérjük önmagunkat. A vágy, hogy
tessünk a másiknak, hogy jó benyomást keltsünk, erősebbnek
bizonyul nálunk.
Az egyszer már kialakultönképen nagyon nehéz változtat-
ni. Ki ne ismerne rá magára? Nem marad más hátra, mint a
bocsánatkérés, a visszakozás, vagy az elhatározás, hogy soha
többé nem mondunk nemet.
Utolsó megjegyzés: bármilyen paradoxonnak tűnik is, az,
aki képtelen nemet mondani, valójában öntudatlanul min-
denhatónak szeretné látni magát: "Mindent meg tudok tenni,
amit csak kérnek tőlem. Én oldom meg a világ minden gond-
ját és nyomorúságát." Ha nemet mondunk, azzal leszámo-
lunk a mindenhatóság gyermeteg képzetével, és kijelöljük le-
hetőségeink határait.
Végül itt vannak az élet "bulémiásai", akik mindenre igent
mondanak attól való félelmükben, hogy elmulasztanak vala-
mi fontosat A nem azt jelenti, hogy esetleg kihagyunk egy re-
mek alkalmat, és erről szó sem lehet. Minden pillanatot ki
kell használni.

Miért mondunk olyan nehezen nemet?

• Udvariasságból.
• Így egyszerűbb az élet.
• Félünk, hogy megbántunk másokat.
• Félünk, hogy magunkra haragítunk másokat.
• Félünk, hogy erőszakosnak tartanak minket.
• Félünk a kritikától. Félünk a szakítástót
• Félünk, hogy rossz benyomást keltünk
• Bűntudatunk van. Mindenhatónak érezzük magunkat.
• Eleget akarunk tenni saját szigorú elvárásainknak.
• Félünk, hogy elszalasztunk egy kínálkozó alkalmat.

27
 Álljunk meg egy kicsit, és játsszunk gondolatban. Képzelje
el, hogy kényelmesen elhelyezkedett egy félig üres vonatban,
s már előre élvezi az utazást a fülke magányában. Ekkor be-
lép egy nő egy kisbabával, és leül. Átvillan az agyán: "El van
szúrva ez a remeknek ígérkező út; a gyerek üvölteni fog, a te-
tejébe megkér majd az anyja, hogy vigyázzak rá, amíg ki-
megy valahová." Elkezd magában káromkodni (ezt nem ír-
juk ide). "Ha megkérem, hogy üljenek máshová, dühös lesz
rám, szabadkoznom kell, szemét alaknak fog tartani; rémes."
A vége: "Tulajdonképpen csuda aranyos ez a kölök; szánal-
mas egy alak vagyok, igazán szégyenletes, ha valaki utálja a
gyerekeket. .. Ez a szegény asszony itt van egyedül, talán se-
gíthetek neki, szüksége lehet rám, és úgysem tart sokáig; ő
fogja a legkellemetlenebbül érezni magát, ha a gyerek sírni
kezd. Nem lehetsz ilyen érzéketlen, ilyen önző stb." Ergo, ön
máris bűntudatot érez, nyugtalan lesz, és egész úton ezzel a
rossz érzéssel fog küzdeni.
Hogyan is alakul ki ez a katasztrofális forgatókönyv? Ko-
rábban már száltunk a társadalmi elvárásokról és tilalmakról,
de ezek nem adnak mindenre magyarázatot. A történet ön-
magát gerjeszti, a hallott esetekből és saját "szerencsétlen" ta-
pasztalatainkból táplálkozik, amelyeket akkor szereztünk,
amikor volt bátorságunk nemet mondani. Nem is tudatosan
alakí~uk, elég hozzá néhány foszlány, homályos benyomás,
megmagyarázhatatlan félelem, s a bizonyosság, hogy kényel-
mesebb igent mondani. Akármi is az oka, mindig ugyanúgy
végződik: tehetetlenséggel. Lehetséges, hogy valamilyen ré-
ges-régi emlék következtében, szinte a tudtunkon kívül, au-
tomatikusan, feltételes reflexként működik. Kié ez a belső
hang? Ki kényszerít bennünket, hogy akaratunk ellenére, vá-
gyainkkal és érdekeinkkel ellentétesen cselekedjünk?

28
 A bennünk élő gyermek

Mindannyian átéltük (és el is felejtettük) azt az időszakot,

amikor még nyíltan mondhattunk nemet. "Justine, keresd
meg, légyszíves, a könyvemet!" "Nem!" "Justine, ideje lefe-
küdni." "Nem!" "Justine, idd meg a kakaódat!" "Nem!"
A szakirodalomban ezt a korszakot, amikor a 2-3 éves gye-
rek szinte örömét leli abban, hogy rendszeresen ellentmond a
felnőtteknek, dackorszaknak nevezzük. A gyerek egyre nehe-
zebben kezelhető, egyre önfejűbb, mindenkivel ellenkezik,
pont a fordítot~ át csinálja, mint amit mondanak neki, és azzal
szórakozik, hogy fütyül mindenkire. Ahogy a felnőttek is
folyton nemet mondanak mindenre - "Ezt nem szabad meg-
enni. Nem, most le kell feküdnöd. Nem, meg kell mosnod az
arcodat is" -, a gyerek is elkezdi ugyanezt.
A dackorszak lényege, hogy a gyerek mindent egyedül
akar csinálni, és egyedül akar dönteni is. Jól látszik, hogy eze-
ket a jeleneteket elsősorban a felnőttek tanácsai és tilairnai
vál~ák ki, amikor nem engedik, hogy a gyerek a saját feje
után menjen. Persze előfordul, hogy egyedül próbálkozik,
ügyetlenkedik, és erre a felnőtt rosszul, lekezelően reagál.
Az én felfedezésének fontos eleme, hogy a gyerek egyedül
akar csinálni mindent. Formálódó egyénisége arra ösztönzi,
hogy folyamatosan próbálgassa önmaga és mások korlátait.
Azért ellenkezik, azért mond nemet, mert megerősítést vár.
Ez nagyon fontos szakasza a személyiség kialakulásának.
Egészen addig a gyerek nem különböztette meg magát az
anyjától. A nem azt jelenti: "Én nem te vagyok." Mintha a léte-
zését akarná bizonyítani, azt, hogy saját akarata van, saját
gondolatai és elképzelései. Arra vágyik, hogy a szülei más-
képp nézzenek rá. Vége a babakorszaknak, eljött az önállóso-
dás ideje.
Aszülőknek helyeselniük és segíteniük kellene ezeket az
első függetlenedési kísérleteket, de a legtöbbször nem ezt te-

29
szik. Nem értik, mi történik, és sokszor rosszul élik meg az új
helyzetet. Persze az is igaz, hogy a kis Justine igencsak próbá-
ra teszi a környezetében élők idegeit, amikor épp negyvened-
szer közli, hogy "nem".
Mégis, az ellenállásnak ez a csírája kell ahhoz, hogy a gye-
rek önállóvá váljon, hogy önbizalmat szerezzen, kifejleszt-
hesse azokat a megnyugtató képességeket, melyek lehetővé
teszik, hogy elszakítsa az elsődleges kötelékeket, függetle-
nedjék a szüleitől, hogy legalább elemi szükségleteit önmaga
is ki tudja elégíteni.

Az agresszív gyerek rossz gyerek?

A dackorszak egyenes következménye a gyerek magatartás-

változásának, hiszen amikor megtanul járni, és ügyesebben
bánik a tárgyakkal, egyre nagyobb szabadságra is vágyik.
Justine már szalad, szabadon közlekedik az egész házban,
boldogan fedezi fel a dolgokat; már ki tud nyitni egy dobozt,
villával eszik, félig-meddig egyedül öltözködik. Tevékenysé-
ge egyre céltudatosabbá válik, és a célok egyre fontosabbak
számára. A felnőttek ezt nem veszik számításba, állandóan
beleszólnak a gyerek tevékenységébe, és megzavarják a "mun-
káját". Amikor a színezésbe teljesen belemerüH Justine-nak
szólnak, hogy mosson kezet, mert az asztalon az ebéd, tör-
vényszerűen fogja felelni: "Nem, én színezni akarok." A szü-
lők meg törvényszerűen erősködni kezdenek, esetleg meg is
szidják, ahelyett hogy egyszerűen azt mondanák: "Jó, fejezd
be a rajzot, és gyere tíz perc múlva ebédelni." Pedig a határo-
zott, de megértő magatartás azonnal megoldaná a legtöbb
konfliktust.
Ami esetünkben Justine frusztrált lesz, elnyomottnak, sze-
rencsétlennek érzi majd magát, és azonnal agresszívvá válik
a felnőttekkel szemben. Álljunk csak meg egy pillanatra, és

30
 tegyük fel a kérdést, mit is értünk agresszivitáson ebben a
Freud által anális korszaknak nevezett életkorban, amikor a
gyerek azzal az elvárással szembesül, hogy legyen szobatisz-
ta? Ettől a pillanattól kezdve, a korábbiakkal ellentétben, az
anya arra biztatja a gyereket, hogy akkor legyen szobatiszta,
amikor ő kéri.
Az ürítéssei kapcsolatos anyai akarat felébreszti a gyerek-
ben is ezt az akaratot, ami még azzal a gyönyörrel is párosul,
hogy ekkor tanulja meg visszatartani vagy elereszteni, oda-
adni vagy megtagadni a székletét A székletét ugyanis saját,
értékes tulajdonának tartja, nagy fontosságot tulajdonít neki
az anyához fűződő érzelmi kapcsolatában. Fantáziájában
ajándékként jelenik meg, amit á tad ... vagy sem, itt is próbál-
gatva önállóságát és újonnan szerzett hatalmát. Ha kérésre a
bilire ül, úgy érzi, a felnőtthöz fűződő szeretetét nyilvánítja ki
valamilyen módon, amiért gyakran dicséret vagy ajándék jár.
Ha viszont nem engedelmesked ik, és nem hajlandó utasí-
tásra a bilibe végezni a dolgát, az egyfajta sajátos agresszív
megnyilvánulá s, a másik feletti uralkodás vágya, új hatalom,
melyet azzal fejez ki: "Nem, nem kapod meg, amit tőlem
akarsz." Vagy: "Azt teszem veled, amit akarok, uralkodom
rajtad, és ez ellen nem tehetsz semmit." Vajon milyen kiút kí-
nálkozik a gyereknek, aki egyszerre a szeretet rabszolgája, és
lázadó, aki érvényesíteni akarja saját akaratát és születő önál-
lóságát, és így könnyen konfliktusba kerül önmagával és má-
sokkal?
Minden a környezet magatartásától függ. A legjobb, ha ru-
galmasan, fokozatosan, saját szükségének ritmusában szok-
ta~uk a gyereket, s így a szobatisztaság ot nagyobb összeütkö-
zések nélkül, békés és a kölcsönös bizalmon alapuló légkör-
ben érjük el. A gyerek könnyen fel fogja tudni oldani a saját
ellentmondáso s vágyai és az anyja tiltásai közötti konfliktust,
s képes lesz elfogadni ezt a bizonyos fokú ambivalenciát.
A másikat tiszteletben tartva önmaga lehet, elfogadva és kife-

31
jezésre is juttatva különbözőségét, éppen azzal, hogy nemet
mond, miközben nem kell félnie attól, hogy megbán~a vagy
elveszíti azt a másikat.
Ha a környezet túlságosan erőlteti a szobatisztaságot, ha
az anya jót akarva idő előtt kényszeríti erre, akkor kettejük
közt könnyen kialakulhat egyfajta hatalmi játék, ami sok ne-
héz percet fog még nekik okozni, amikor egyikük akarata a
másikéval ütközik. A feszült légkörben a gyermek, akinek
még gyenge az egója, nem tudja elviselni a konfliktussal járó
szorongást, enged, és aláveti magát a felnőttek akaratának.
Túl korán, túl hamar mond le az agresszivitás öröméről, és
előbb-utóbb szégyellni fogja magát. "Pfúj - mondják Justine-
nak -, piszkos, csúnya baba vagy." A passzivitás és a meg-
adás az elfojtott agresszivitás fölé kerekedik, amelyet így a
gyerek gyakran önmaga ellen fordít. Ez azt jelenti, ha megtilt-
ják, hogy nemet mondjon másoknak, önmagának fogja mon-
dani, saját vágyaira és saját szükségleteire. Végül kizárólag
önmagán fog uralkodni, másokon nem tud és nem is akar.
A felnőttek a szeretettel való zsarolással még tovább fokoz-
ha~ák a bűntuda tát. A "Nem akarok" -ra rögtön rá vágják:
"Ha ilyen utálatos vagy, Mama vagy Papa nem is szeret."
Borzalom! A gyerek, akit megszidnak, ha kinyilvání~a saját
akaratát, úgy fogja érezni, többé már nem szeretik. A lelkileg,
érzelmileg éretlen gyermek még bizonytalan, hogy szeretetre
méltó-e, szeretik-e, tehát szó szerint veszi a fenyegetést. Egy
gyerek számára a legnagyobb büntetés szülei szeretetének, a
kényeztető családi melegnek az elvesztése. Az elhagyatottság
érzését tovább súlyosbí~a, hogy magát okolja az egész hely-
zetért "Bibit okoztam a Mamának" -panaszolja Justine.
A gyerek tehát a nemet a szeretet elveszítésével fogja azo-
nosítani, s a későbbiekben is nehezére esik majd szétválaszta-
nia a kettőt. Felnőttként öntudatlanul újra meg újra átéli majd
a szorongást, hogy el fogják hagyni, nem fogják szeretni, ag-
resszívnak fogják tartani, ha egy buta kis nemmel ellent-

32
mond. Justine ma már felnőtt nő, de még mindig ott rejtőzik
benne a szülei szeretetének elvesztésétől rettegő kisgyerek.
Az önálló egyéniség megnyilvánulása belső konfliktust okoz-
hat a gyerekben, és egy életre megtanulja, hogy a nem kimon-
dása után bűntudatot kell éreznie. Így aztán minden hasonló
esetben ugyanígy fog reagálni. A szembeszállás-önállóság fo-
galma a szarongás-bűntudattal kapcsolódik össze, és egész
életét meg fogja határozni.

Hogyan oldódik meg a dackorszak?

Térjünk vissza egy pillanatra Justine-hoz, ami kisördögünk-

höz, aki úgy érzi, hogy környezete magára hagyta, mindig
csak szidja, bán~a, elítéli. Hogy fog ebből kimászni? Hogyan
reagál erre a fenyegetettségre? Olyan nagy szüksége van rá,
hogy elfogadják, szeressék, annyira szenved a biztonság hiá-
nyától, hogy alkalmazkodóbbá válik. Lassanként ő ajánlja fel,
hogy megy már lefeküdni, bármit megeszik, amit elé tesznek,
magától köszön mindenkinek, és megköszön mindent.
Ettől kezdve legfőbb elfoglaltsága az engedelmeskedés
lesz, és elfogadja szülei világképét Alkalmazkodni kezd, vagy-
is ideális, okos, rendes, szófogadó mintagyerekké válik, elfo-
gadja a tilalmakat, leszokik az ellenkezésrőL
Az ellenkezésen alapuló kapcsolatot felvál~a a tükör-kap-
csolat: ezentúl a felnőttek akaratát fogja visszatükrözni.
A szülei mintájához fog igazodni, magáévá teszi elvárásaikat,
elfogadja magatartásukat. Nem lesz nehéz, mert más modellt
nemigen lát maga körül, és különben is hajlamos idealizálni a
felnőtteket, mágikus mindenható hatalmat tulajdonítani ne-
kik. Szeressetek - kiál~a világgá Justine -, kedves vagyok,
olyan, mint ti, olyan, amilyennek látni akartok. "Papa min-
dent tud" - mondja ki a mágikus mondatot, miközben segít
teríteni.

33
 Ennek az átalakulásnak köszönhetően a gyerek, szüleit-
legalábbis részben- utánozva, el fogja kerülni az elviselhetet-
len konfliktusokat. A szembetűnő, látványos mintakövetéssel
párhuzamosan kialakul benne egy azzal harmonizáló belső,
idealizált kép, az erkölcsi tudat első vázlata. Ez egyelőre na-
gyon kezdetleges és árnyala tlan, csak a mindent vagy semmit
ismeri, feketén-fehéren gondolkodik; vagy minden jó, vagy
minden rossz számára.

Engedelmesség és szeretet

A gyerek akkor biztos benne, hogy elfogadják, ha érzi, szere-

tik Minden aszeretet miatt történik. Be akarjuk bizonyítani a
másiknak, hogy szere~ük, és azt akarjuk, hogy ő is szeressen.
Engedelmeskedünk neki, hogy meghódítsuk Bármennyire is
leegyszerűsítésnek tűnik, a gyerek akkor van harmóniában a
világgal, akkor válik vele eggyé, ha érzi, hogy elfogadják és
szeretik. Ezért engedelmeskedik, az engedelmesség mintegy
eszköz a számára, hogy meghódítsa az embereket, kivívja
csodálatukat, elnyerje szívüket. Nyakadba ugrik, szenvedé-
lyesen megölel, szolgálatkészen hozza a tollat, keresi meg a
cigarettát, rajzolja le a házat, a családot.
A gyöngédség és az engedelmesség összefonódása már
előre jelzi, hogyan fog a későbbiekben viselkedni, ha valaki-
nek a szeretetét el akarja nyerni vagy meg akarja tartani. Elő­
képe ez a kibontakozóban lévő szerelemnek, amikor a szerel-
mesek még véletlenül sem mondanak ellent egymásnak, s
csodaként értékelik, mennyi közös van bennük (még ha a ké-
sőbbiekben ez meg is változik).
És előképe a társadalmi és családi elvárásokhoz alkalmaz-
kodó személyiségnek is, aki akarattal vagy akaratlanul szere-
pet játszik, ha ebből valamilyen előnye származik. Olyannak
mutatkozik, amilyennek látni akarják, illetve amilyen lenni

34
szeretne. Az álarcot viselő személyiség mások, illetve még
önmaga előtt is rejtegeti igazi valóját. A maszk mögé bújva
menedéket talál a szorongások elől. Mindez majd a serdülő­
korban fog kiteljesedni és súlyossá válni. Ez azonban már
más történet.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kis Justine
persze mindezt még nem gondolja végig tudatosan (ő csak
ösztönösen cselekszik: szavak nélkül is érzi, ha elégedetlen
vele az anyja), és egy felnőtt sem emlékszik rá, hogy hasonló-
képpen mérlegelt volna ennyi idős korában. Szögezzük le,
hogy mindez az emlékezet előtti időben zajlik, az emlékek fo-
lyamatosan halványulnak, míg az ötéves kor táján tökéle-
tesen el is törlődnek Gondolják csak végig: emlékeznek-e
valamire is az ötéves koruk előtti időkből? A gyermekkori
amnéziát, ahogy nevezni szokták, saját gyermekeinken is
megfigyelhetjük
A múlt emlékei azonban nem tűnnek el nyomtalanul, el-
fojtva tovább élnek tudatalattinkban, és végzik aknamunká-
jukat. A bennünk rejlő kisgyermek állandó belső konfliktus-
ban őrlődik, mondjon-e nemet vagy sem. Az ellentmondással
kapcsolatos minden nehézségünk valószínűleg ebből az ön-
tudatlan harcból ered.

A mesék tanulságai

A gyerekek körében legismertebb és legnépszerűbb mesék

közül nem egy arról szól, hogy milyen veszélyekkel jár az en-
gedetlenség. Nemet mondani, nem tenni meg, amit az ember-
től kérnek, a gyerek világában egyet jelent az engedetlenség-
gel, a tilalmak megszegésével. A kockázatos lépésnek bor-
zasztó következményei lehetnek.
Judit, a Kékszakállú felesége kinyitja a hetedik ajtót, hiába
tiltotta meg neki a férje, és megtalálja a korábbi feleségek lefe-

35
jezett, véres testét. Ráadásul rá is ez a sors vár, hiszen kileste
férje titkát. A Szamárbőr hősének, aki nem hajlandó saját apjá-
hoz feleségül menni, menekülnie kell a palotából, és megve-
tett, szutykos cselédként kell életét leélnie. Csipkerózsika
hozzáér az orsóhoz, hiába tiltották meg neki, megszúrja az uj-
ját, és száz évre álomba merül. Piroska sem fogad szót az any-
jának, letér az erdei útról, így a farkas hamarabb ér a nagyma-
ma házához, bekapja, befekszik az ágyába, és az érkező Piros-
kát is felfalja. A befolyásolható és túlságosan kívánesi
Pinokkió nem fogadja meg apja, Gepetto intelmeit, rossz tár-
saságba keveredik, s nemsokára a cet gyomrában találja ma-
gát. A kis hableány a sorsával száll szembe, s kegyetlen szen-
vedések árán emberré válik, hogy szerelme felesége lehessen.
A herceg azonban mit sem tud erről, és mást vesz el: a kis
hableány belehal a bánatba. A mesék azonban általában jól
végződnek. Vannak félelmetes részleteik, sőt ideiglenesen a
gonosz is felülkerekedhet, de a végén mindig a jó győz, a hős
szerencsésen megmenekül. Az a szerepük, hogy megtudjuk
belőlük, megpróbáltatások és nehézségek is várnak ránk az
életben. Figyelmeztetik a gyereket, de nem akarják megré-
miszteni őt.
A kép azonban nem ilyen egyszerű: szép számmal akadnak
olyan mesék is, amelyekből épp ennek az ellenkezőjét tanul-
ha~uk meg, vagyis hogy milyen veszedelmeket rejt, ha nem
tudunk nemet mondani. Hófehérke például nem tud ellenáll-
ni a boszorkány kínálgatásának, beleharap az almába, és rög-
vest szörnyet is hal. Vagy gondoljunk arra, milyen szomorú
sorsa van Hamupipőkének, aki soha nem mer ellentmondani
gonosz mostohájának és nővéreinek. Ezek a mesék arra taníta-
nak, hogy mondjunk inkább nemet. Hogy tud a szegény gyer-
mek eligazodni ebben az ellentmondásos világban?

36
 Nem könnyű megtanulni nemet mondani

Kétségtelen, hogy a mesék, amelyeket a gyerekek újra meg

újra hallani és olvasni akarnak, sajátos módon foglalkoznak a
nem kérdésével. Lehet, hogy közvetett módon épp összetett-
ségét és ellentmondásosságá t akarják bemutatni az új, elsajá-
títandó kommunikációs formának. A kisgyermek életében
hatalmas váltást jelent, amikor szavakkal is megtanul nemet
mondani: ha nem is sikerül mindig, de ezután nem a testével,
hanem egyetlen szóval fejezi ki akaratát. Az elutasító viselke-
dést egyetlen szimbolikus szó váltja fel.
Korábban a gyerek nemtetszését (vagy ellenkezését) gesz-
tusokkal, sírással, kiabálással fejezte ki, nem téve különbsé-
get aközött, hogy éhes-e, dühös-e, fáj-e valamije vagy fél-e.
Bár anyja vagy gondozója ebből is értett, a segítségkérés nem
volt differenciált. Most, amikor a fej úrrá lett az izmokon, a
gyermek sokkal kevesebb energiaráfordítássa l, ugyanakkor
pontosabban és hatékonyabban tudja kifejezni magát. A fejlő­
dés folyamatában óriási lépés a nyelv meghódítása, ekkor vá-
lik a gyerek az emberi társadalom részesévé. A szavak szim-
bolikájához kizárólag az ember tud eljutni; az különbözteti
meg az állattól, hogy egy - esetleg erőszakos - mozdulatot
helyettesíteni tud szavakkal. Ez a fejlődés kulcspillanata, ek-
kor alakulnak ki az első és igazi társas kapcsolatok.
Ahogy a gyermek belép e szimbolikus és szociális közös-
ségbe, azonnal meg is kezdődik elszakadása mindazoktól,
akik eddig a legtöbbet jelentették az életében: anyjától és csa-
ládjától. A "nem" - a többi, ebben az időszakban tanult és
használt szóval ellentétben - ha csak egy pillanatra is, de el-
választ; az első önálló vélemény, mely távolságot teremt az én
és a környezet között. "Nem értek egyet azzal, amit akarsz,
amit mondasz." A gyermek aszüleihez hasonló beszélő lény
lesz, ugyanakkor már meg is különbözteti magát tőlük, önál-
ló egyéniséggé válik. Amint meg tudja mondani, hogy nem

37
akarja azt tenni, amit mondanak neki, megenni, amit adnak,
birtokába veszi a külvilágot.
Miközben szabadulniszeretne függő helyzetéből, hirtelen
ellenáll, ellenszegül, újra és újra egy másik akaratba ütközik,
nevezetesen a szülei akaratába. Így persze állandóan konflik-
tusba kerül részint önmagával, részint a családjával, a folya-
mat fájdalommal és frusztrációval jár. A felnőttek tilalmain ke-
resztül szembesül akaratának és lehetőségeinek korlátaival,
megtanulja figyelembe venni mások akaratát és a vágyainak
határt szabó valóságot. A kelepeékkel teli utat végig kell jár-
nia, hogy igazán önmaga lehessen. Az ember csak a megkö-
töttségekkel szemben, feszültséget gerjesztve vívha~a ki önál-
lóságát.
A felnőttek világába nem lehet egyszerűen és simán átlép-
ni. Emberként közeledünk a hozzátartozóinkhoz, de az erő­
szakkal és a szabályok megszegésével kacérkodó, önálló és
független egyéniségként el is távoladunk tőlük. Nagyon kell
hát vigyázni a következményekre. Minden a szülők egyszer-
re védő és tiltó megértő képességétől függ, attól, ahogyan az
új helyzethez viszonyulnak A gyermek lehetőségei ebben az
időszakban ugrásszerűen megnőnek, ő maga egyúttal sokkal
sebezhetőbbé válik.
Önmagának, a világnak és környezetének a felfedezését
óvatosan kell bátorítani és támogatni, különben gátoljuk a
gyerek későbbi fejlődését Ha túl sok mindent megtiltunk, ha
túlságosan is óvjuk, el fogja veszíteni az önbizalmát, nem bí-
zik a környezetében, fél véleményt mondani, és nem mer
majd vállalkozni. A nemhez való viszonya természetszerűen
zavarossá válik, s a jövőben is gondokat fog okozni neki.
A legfőbb kérdés, hogy megtanul-e nemet mondani vagy
sem. Bár a gyerek gyorsan túljut ezen a korszakán, új kalan-
dok felé indul, felfedezi a nemek közti különbséget, megis-
meri az Ödipusz-komplexust, a két- és hároméves kora kö-
zötti kurta időszak mindenképpen befolyással lesz későbbi

38
felnőtt önmagára. Ha túl sok mindent tiltottak meg, túl erő­
sen fojtották el ébredő agresszivitását, a későbbiekben pasz-
szív, kétségekkel teli, konfliktuskerülő, függő személyiséggé
válik. Ezek a tulajdonságok mindannyiszor felszínre fognak
törni, valahányszor nemet kell mondania, vagy súlyosabb
esetben, valamit feltétlenül meg kellene tagadnia. A szabad,
önálló egyéniség lényege, hogy tud választani, tud igent
vagy nemet mondani. Ha nem vagyunk biztosak magunk-
ban, nem tudjuk levetkőzni a tanult viselkedésformákat, és
nemet mondani a megfelelő pillanatban, soha nem leszünk
igazán függetlenek; mindig attól fogunk félni, hogy ezzel
tönkretesszük emberi kapcsolatainkat.

Hogyan kezeljékaszülők okosan

a dackorszakát élő gyereket?

Mindenekelőtt értse meg, hogy a gyereknek ebben a korszak-

ban igenis szüksége van egy adag nemre. Azért ellenkezik,
hogy bizonyítsa létét, és megbizonyosadjon arról, képes az
önálló akaratra. Nem szereti önt kevésbé, csak meg akarja
őrizni saját személyiségét. Fran<;oise Dolto szerint "a gyerek
azért mond nemet, hogy utána meg tudja tenni, amire nemet
mondott ... Másképp fogalmazva, nem azért csinálom meg,
mert te kéred, hanem mert meg akarom csinálni."
Legyen türelmes: soha ne felejtse el, a törvényeket a felnőt­
tek hozzák, és nem a gyerekek. Ebben a korban gyakran elfe-
ledkeznek az előző napi szabályokról; csak lassan, sok ismét-
léssei lehet ezeket elsajátítani. A "ha majd felnőtt leszel, azt
csinálsz, amit akarsz" újra a helyére teszi mindkét felet.
Próbálja meg elkerülni a nyílt konfliktusokat és az erőfö­
lénnyel való visszaélést.
Mindig magyarázza meg, miért mond valamire nemet:
"Ne vedd fel a sortodat, mert tél van, és meg fogsz fázni."

39
"Ne hagyd szét a játékaidat, engem nagyon zavar." Tanulja
meg keresni a kompromisszumot: "Ha nem kéred a csirkét,
ne edd meg. Itt hagyom az asztalon, hátha később megéhe-
zel" (egy egészséges gyerek ritkán hal éhen). "Ha nem vagy
álmos, ne aludj, csak maradj a szobádban. Majd elalszol, ha
elálmosodsz." S ha a gyerek elalszik a szőnyegen, tegye be
szó nélkül az ágyba. "Ha egyedül akarsz öltözni, öltözz."
Nem tragédia, ha fordítva veszi fel a pulóverét, majd figyel-
mezteti egy másik gyerek az óvodában. Jobb is, arra inkább
oda fog figyelni. Engedje meg, hadd döntsön apróságokban,
saját dolgaiban. Elég megkérdezni: "Csirkét kérsz vagy ha-
lat?", máris érezni fogja, kíváncsiak a véleményére, és tiszte-
letben is tar~ák.
Egyszóval fogadja el, hogy gyermeke önálló lény, és legyen
rugalmas: ,,Jó, fejezd be a rajzot, és öt perc múlva gyere ebé-
delni." Egyúttal az időt is megértethe~ük vele. Könnyen fel-
fogja, ha időegységnek például a kedvenc dalát válasz~uk.
Legyen azonban mindig határozott: ha kimondott valamit,
ahhoz ragaszkodjon mindenáron. Figyelmeztesse előre. Meg
kell értenie, ha ön kér valamit, azt meg kell tennie. Ha hisztiz-
ni kezd, ahelyett hogy a szabájába menne, akkor fogja meg a
kezét, és vigye be. Ha nem jön ebédelni öt perc elteltével,
menjen érte. Ha következetes, akkor a gyerek előbb-utóbb
felméri, és meg is tanulja, hol a határ. Ilyenkor ne próbálja
magát igazolni, ne magyarázkodjon hosszan. A legjobb a
"Megmondtam". Teljesen fölösleges végtelen és kimerítő vi-
tákba bonyolódni.
Ne legyen bűntudata: ha ön helyesen, igazságosan dönt,
a gyerek nem fog sokáig haragudni. Gyakran maga is igényli
a korlátokat, és méltányolja az erőszakmentes határozott-
ságot.
A gyermekpszichológus Winnicott azt tanácsolja, adjunk
teret a gyereknek, hogy szabadnak érezhesse magát. "Legyen
egy sarok a szobájában, egy szekrény vagy szabad falfelület,

40
amire szabadon firkálhat, amit díszíthet fantáziája és kedve
szerint, ahova azt pakolhat, amit akar." Ott kifejezheti vágya-
it, azt csinálhat, amit akar, egyszóval önálló lehet.
Tanítsa meg az udvariasságra, hogy az odavágott nem he-
lyett inkább mondja: "Kérlek, mama ... Légyszíves, papa ...
csináljuk úgy, ahogy kértem." Ezek a formulák a tisztelet je-
lei, és nélkülözhetetlenek az együttéléshez. Persze önnek kell
példát mutatnia, legyen mindig udvarias.
Játsszák el az örök ellenkezést, fordított szerepekkel. Le-
gyen ön a mindenre nemet mondó gyerek, és ő az apa vagy
az anya. Mindig megkönnyíti a kommunikációt, ha játékosan
a másik helyébe képzeljük magunkat. Együtt fognak nevetni,
és lehet, hogy a gyerek jobban megérti, milyen nehéz együtt
élni valakivel, aki következetesen ellenkezik.
Tanítsa meg, mi a különbség az igazi nem és a "csakazértis"
ellenkezés között. A nem mindig mást jelent, mindig más az
értéke. Ha a gyerek nemet mond valamire, tegye próbára. Te-
relje másra a szót. Beszéljen, mondjuk, az időjárásróL Vagy
kérdezze meg: "Elmegyünk vásárolni?" vagy "Kanyarós még
Lea barátnőd?" Ha lépre megy, és válaszol a kérdésre, akkor
nem is volt fontos az egész, már el is felejtette a negatív reakci-
óját. Nem meggyőződésből mondott nemet, csak szórakozás-
ból, vagy mert kívánesi volt a hatásra. Ha azonban kitartóan
duzzog, akkor pontosan tudja, mit akar és mit nem, s ahhoz
ragaszkodik is. Most önnek kell eldöntenie, hogy engedhet-e.
Neki is joga van a saját véleményére, ő is dönthet másképp.
Ne csináljon tragédiát az ügyből: lássa a gyerek, attól, hogy
más a véleménye, még szeretik. Hiszen a mama és a papa is
szakott vitatkozni, milyen színű legyen az új autó, vagy hova
menjünk nyaralni: a tengerhez-e vagy a hegyekbe? Sokkal
többet ér egy jó vita, mint a folyamatos duzzogás és sértő­
döttség.
Végül tudnia kell, hogy a gyereknek mondott minden nem
üzenet, hogy szereti. "Nem akarom, hogy ezt tedd, mert vi-

41
gyázok rád." Azért szab korlátokat, hogy biztonságban le-
gyen, hogy megvédje. A nevelés leghatékonyabb eszköze a
jogos és igazságos tekintély fenntartása. Erre persze nem
minden szülő képes. A határozatlan, félénk, önbizalom nél-
küli szülők gyereke gyakran maga is félénkké válik, nem mer
másokkal szembeszállni. Ugyanilyen lesz az a gyerek is, akit
a szülők túlzottan féltenek, aki helyett mindig mindent meg-
csinálnak. Soha nem fog senkivel se ellenkezni, nem lesz ön-
bizalma, és nem fogja megismerni saját képességeit. Az eltúl-
zott tekintélyelvű nevelés is könnyen hasonló következmé-
nyekkel járhat. Ha mindig megbüntetik, leszólják a gyereket,
amikor az önállóan akar csinálni valamit, előbb-utóbb Fejbó-
lintó János lesz belőle, aki a békesség érdekében mindenbe
belemegy.
Még egy utolsó tanács: előfordulhat, hogy segíteniszeretne
egy családtagjának, aki nem tud önnek nemet mondani. De-
rítse ki, hogy szívből vagy kényszerből mondott-e igent. Ne
vegye szentírásnak az első beleegyező választ. Könnyítse
meg a dolgát, hogy kimondhassa, mit akar valójában. Tegye
fel másképp is a kérdést vagy a kérést, hogy megismerhesse a
beleegyezés valódi indítékát.
"Eljössz velem színházba? Nem kell rögtön válaszolnod.
Szabadon dönthetsz. Nem bántasz meg, ha nemet mondasz.
Esetleg csinálhatunk valami mást is."
 AKIK TUDNAK NEMET
MONDAN I, ÉS AKIK NEM
A bevezetőben leírtak ellenére a nem azért továbbra is szó-
kincsünk része maradt. Sőt vannak, akik büszkén, sikeresen
és tehetségesen használják. Nemet többféleképpen lehet
mondani. Viccesen, ahogy a festő Marcel Duchamp tette
1921-ben, aki New Yorkból szellemes táviratban utasította
vissza, hogy részt vegyen a párizsi Dada-kiállításon. Kacéran,
mint Greta Garba vagy Brigitte Bardot, akik pályájuk csúcsán
fordítottak hátat a filmvilágnak Önzetlenül, mint Jean-Paul
Sartre, amikor visszautasította a Nobel-díjat a vele járó csinos
summával egyetemben. Nagylelkűen, mint Ernmanuelle nő­
vér, aki nem tudván elfogadni a nyomor sorsszerűségét, el-
ment Kairóba, hogy ott éljen és segítsen a szegényeken. Meg-
lepően, mint a "no-nók", a McDonald' sok, az egyenkaják, a
reklámok és a hülye szlogenek ellen harcoló harmincasok.
Tisztességesen, mint Jacques Delors, aki nem indult az 1995-
ös elnökválasztáson, pedig a közvélemény-kutatások szerint
győzött volna. Bátran, mint Charles de Gaulle 1940-ben, aki
nem nyugodott bele az összeomlásba, és Londonból meg-
szervezte az ellenállást, vagy mint Nelson Mandela, aki hu-
szonkilenc évet ült börtönben, mert elutasította az aparthei-
det Sokszor pedig veszélyes nemet mondani, hiszen Gandhi
és Martin Luther King életét áldozta az elnyomatás és az
igazságtalanság elleni harcban.
Ezzel vissza is érkeztünk az eredeti kiindulóponthoz, ami-
kor is azt állítottuk, olykor bizony veszélyes nemet mondani.
Nemcsak a hírességek, a "kisemberek, a szürkék, a közkato-
nák" is gyakran vállalják a nem kockázatát, mint például
nemrég Franciaországban az éhségsztrájkolók, a diktatúrák
ellen küzdő szakszervezeti aktivisták, a fundamentalista or-
szágok feministái, a kínai diáklázadók, az algériai demokra-

45
ták vagy a szarajevói ellenállók. Mindenki, aki az önkényura-
lom, a visszaélések ellen, az emberi jogokért harcol. De tér-
jünk vissza a hétköznapi helyzetekhez, a könnyedebb, kedé-
lyesebb nemekhez, mint amilyen például a keleti bazárokban,
az alkudozáskor elhangzott nem. Ez már egy rituális játék ré-
sze, mely vidáman zajlik egy csésze tea mellett.

Mindennapi tilalmak

A mindennapokban a nem szót általában kellő tekintéllyel,

tiszteletet parancsolóan ejtik ki. Gondoljunk csak arra, ami-
kor vészhelyzet, tűz, bombariadó van, és az orvos, a tűzoltó
vagy a tűzszerész nemet mond a halálra, vagyis szembeszáll
vele. Ezek a nemek az életünket mentik meg. Kevésbé drámai
az a nem, amely a felfordulást akadályozza meg, segít meg-
őrizni valamiféle társadalmi rendet: a rendőr nem engedi,
hogy ellenkező irányban száguldozzunk a körforgalomban,
a múzeumban a teremőr nem engedi, hogy hozzányúljunk a
kiállított tárgyakhoz, a buszsofőr nem nyitja ki az ajtót a ké-
sőn érkező utasnak
Ezek a nemek mind közérdeket szalgálnak a vállala-
tok, intézmények igazgatói, a szövetségek, egyesületek el-
nökei, a törvény őrei, bírák, köztisztviselők, csendőrök stb.
mondják.
Ugyanilyen igény mondatja ki a politikai nemet is. A vezető
politikusoknak tudniuk kell és tudnak is nemet mondani.
TonyBlair durva nemjétől kezdve a diplomatikusan megfo-
galmazott nemekig mind-mind ugyanazt a célt szalgálják
visszautasítják mindazt, ami hátráltatná az ország fejlődését
vagy veszélyeztemé az állampolgárok biztonságát. Diplo-
máciai körökben szokás mondani: ha egy hölgy nemet mond,
az azt jelenti, talán; ha azt mondja, talán, az azt jelenti, igen;
ha azt mondja, igen, akkor nem is hölgy. Amikor egy dip-

46
lomata azt mondja, igen, az azt jelenti, talán; ha azt mondja,
talán, az azt jelenti, nem; és ha azt mondja, nem, akkor nem
diplomata.
Egészen más kategóriába tartoznak az orvosi tilalmak, me-
lyekkel nap mint nap találkozunk. A fizikai lehetőségek hatá-
rait ismerő orvosok, nővérek és terapeuták, akik meg akarják
óvni páciensük egészségét, gyakran kényszerülnek nemet
mondani. Hiszen bűnt követne el az orvos, aki nem tiltaná
meg, hogy a cukorbeteg süteményt egyen, a szívsebész, aki
engedélyezné a szafarit a nemrégiben operált betegének,
vagy a pszichiáter, aki hazaengedné öngyilkosságra készülő
páciensét.
Sokkal inkább megosz~ák az embereket a "haszonszerzés-
re" irányuló nemek, a gazdaság és a pénzvilág nemjei, amit a
gyártók, a kereskedők, a brókerek és a bankárok mondanak.
A rossz befektetéseket, a fölösleges kockázatot, a nyereség ve-
szélyeztetését megakadályozó nem ugyanolyan központi fo-
galom a piacon, mint a verseny. Ezzel a nemmel találkozik ön
is, amikor a bank visszautasí~a hitelkérelmét. Ez a nem általá-
ban az eredményekben fejeződik ki. A gazdaság minden terü-
letén és minden szin~én, a sarki fűszerestől a leghatalmasabb
multinacionális cégig, ez a "haszonelvű" nem irányí~a az üz-
letpolitikát.
Mivel magyarázható, hogy a vállalatvezető, aki könnye-
dén visszautasít egy túl drágának ítélt reklámhadjára tot, kép-
telen nemet mondani raftingtúrát tervező feleségének? A tűz­
oltó, aki azonnal ráordít az emberre, ha lá*, hogy a kigyul-
ladt elektromos vezetéket vízzel akarja oltani, miért nem tolja
el magától a második adag töltött káposztát (pedig nem is
szereti)? Az anya, aki a hivatalban gond nélkül dob vissza
egy ügyet, miért nem tud nemet mondani a gyerekeinek?
Gyakran találkozunk ilyen esetekkel, és jól látha~uk, hogy
emberek, akik bizonyos körűlmények között bármire köny-
nyennemet mondanak, máskor képtelenek erre. Miért? A vá-

47
lasz nem egyszerű. Talán könnyebben megér~ük a dolgot, ha
értelmezzük a munkahely "hivatalos" és a magánélet "pri-
vát" nemjét.

A "munkahelyi" nem és a "privát" nem

Bár nem mindig könnyű egyértelmű határvonalat húzni a ma-

gánélet és a munkahely közé, mégis megpróbálunk ennek a
két fogalomnak a keretében gondolkodni. A "munkahelyi" ne-
met tanulni kell, és gyakorlatra van hozzá szükség. A tanulmá-
nyok és a gyakomokévek , majd a szakmában eltöltött idő alatt
formálódik, míg reflexszé nem válik. "Amikor beléptem a
bankhoz, a legelső dolog, amit meg kellett tanulnom, az volt,
hogyan mondjak nemet" - meséli egy pénzember.
Ez az alapvető fontosságú nem segít mérlegelni a döntés
előtt, és meghatározza a szakmai felelősség mértékét. A tuda-
tosan és felelősen kimondott "munkahelyi" nem feltétele a
munkára való alkalmasságna k A "privát" nemtől leginkább
abban különbözik, hogy mindig megtérüL Rajta múlik egy
karrier sikere vagy sikertelensége, és kulcsszerepe van a cég
fennmaradásá ban is. Ha egy bank alkalmazot~a nem tud ne-
met mondani egy hitelkérelemre, amely jóval meghaladja az
ügyfél anyagi lehetőségeit, nem maradhat a pénzügyi világ-
ban; ugyanolyan alkalmatlanna k fogják ítélni, mint a sebészt,
aki nem végez el egy életmentő műtétet.
A "privát" nem ezzel szemben nincs ilyen pontosan szabá-
lyozva, a té~e is egészen más. Nehéz nemet mondani egy jó
barátnak, aki valamilyen bombaüzlettel kecsegtet minket, de
legalább nem fogunk tönkremenni. Nemet mondani valaki-
nek, aki egy unalmas filmre hív meg, egészen más, mint ne-
met mondani egy alkalmazottnak , aki a cég érdekeivel ellen-
tétes javaslattal áll elő. Az első esetben kizárólag ön viseli a
döntés következmény eit, semmilyen szabályt nem kell kö-

48
vetnie, és a döntés másra nincs kihatással; a másodikban egy
egész csapat sorsa múlik az ön döntésén, de a nem kimondá-
sát pontos szabályrendszer követeli meg, és így ön ezt bün-
tetlenül megteheti.
Mindemellett a "privát" nemet is tanulni kell, mint azt a ké-
sőbbiekben látni fogjuk.

A patológiás nem

Mielőtt felvázolnánk annak a portréját, akire az "Én sohase

mondok nemet" attitűd a jellemző, ejtsünk néhány szót az
"Én mindig nemet mondok" -általában patológiai- esetérőL
A jelenséget remekül leírja Hermann Melville Bartleby cí-
mű novellájában. Bartleby csak rövid ideje dolgozik egy Wall
Street-i ügyvédi irodában, s bármit kér tőle elképedt főnöke,
mindenre azt mondja: "Nem szeretném." A dolog odáig fajul,
hogy egész nap csak ül a paraván mögött, és nem csinál sem-
mit. Végül börtönben hal meg, magányosan, ahogy egész éle-
tét töltötte, ételt-italt visszautasítva. Néha az életben is talál-
kozni ilyen emberekkel.
Az elmebetegek családtagjai jól ismerik például a szkizof-
rénia egyik tünetét, a negativizmust, amikor a beteg sziszte-
matikusan és rendíthetetlenül mindent visszautasít. Volt egy
betegem, aki egy nap megjelent a rendelőmben. Nem fogott
velem kezet, hanem kijelentette: "Nem vagyok itt", amiben
benne volt a kór minden ambivalenciája (hiszen mégiscsak
eljött) és jellegzetes megfejthetetlensége. Ám kifürkészhetet-
len maszkja mögött feltárult az aggodalom és a szorongás fe-
neketlen mélysége.
Az "Én mindig nemet mondok" bajnakai vitathatatlanul a
jóval kevésbé megnyerő paranoiások. Gyanakvó, merev sze-
mélyiségük folyamatosan félreértelmezi a valóságot. Minde-
nütt támadást szimatolnak, mindenkiről azt gyaní~ák, elle-

49
nük forral valamit. Ezért aztán folyamatosan védekeznek.
Egyik módszerük, hogy ellenállnak: "Nem mehetek el hazul-
ról, mert a szomszéd, aki amúgy is haragszik rám, akkor biz-
tosan kirabol"; "Nem veszem meg neked ezt a ruhát, úgyis
csak azért akarod, hogy elcsábíthasd (mindig ugyanazt) a
szomszédot." Ezeket az eseteket - legalábbis ha valaki nem
szakember- nem is olyan könnyű felismerni, mert van vala-
milyen (hamis) logika az érvelésükben.
Hagyjuk azonban a patológiás eseteket az orvosokra - ve-
lük nem foglalkozunk ebben a könyvben.

Az "Én sohasem mondok nemet" esete

Életünk során mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe,

amikor nehezen tudtunk nemet mondani egy hozzátarto-
zónknak Ki akarja megbántani azt, akit szeret? "Persze hogy
elmegyek, és megveszem neked, kölcsönadom a számítógé-
pemet, megjavítom a mosogatódat, elküldöm a pénzt, elme-
gyek veled színházba, elintézem a telefont, segítek átköltöz-
tetni a könyvtáradat, meghallgatom a problémádat stb."
Minderre pedig azért vagyunk hajlandóak, hogy jó kapcsola-
tot teremtsünk valakivel, vagy szarosabbra fűzzük meglévő
kapcsolatainkat, hogy megdicsérjenek, elmondják, milyen jó
emberek vagyunk, egyszóval, hogy szeressenek.
Máskor és máshol is előfordul, hogy nem tudunk nemet
mondani, például a főnökünknek vagy a kollégánknak. Gya-
kori jelenség ez a próbaidő alatt, amikor értékelni fognak
bennünket, és jó benyomást akarunk kelteni; ha előléptetésre
várunk, és ennek érdekében mindent megteszünk; vagy egy-
szerűen csak azért nem mondunk nemet, mert szere~ük a se-
gítségre szoruló kollégát. Él bennünk a csapatszellem. Ha
azonban tehetetlenségünk krónikussá fajul, mindig ugyanazt
a nótát fújjuk: "Nem tudtam neki nemet mondani"; "Nem

50
bírtam nemet mondani"; "Nemet kellett volna mondanom."
Mi hát a közös bennünk, akik soha nem mondunk nemet?
MáraMiért olyan nehéz nemet mondani? cím ű fejezetben is em-
lítettük, hogy mindennek az alapja a félelem: félünk cseleked-
ni, félünk a cirkusztól, félünk a felelősségtől, a veszekedéstől,
félünk felnyitni Pandora szelencéjét, félünk, hogy nem vesz-
nek komolyan minket, félünk, hogy megszólnak, hogy elszi-
getelődünk, hogy magunkra maradunk, hogy megbüntetnek,
ránk támadnak, önzőnek mondanak, félünk a sértéstől, a visz-
szautasítástól, a megtorlástól és így tovább.
A félelem persze a védekezés eszköze is lehet, megóvha~a
az embert a veszélytől, és növelheti túlélési esélyeit. Ha vala-
ki megfenyeget, pénzt követel tőlünk, és rettegésünkben oda-
adjuk neki, akkor a félelem talán az életünket menti meg.
A mai erőszakos világban - hacsak nem bokszbajnok valaki -
sokszor üdvös, ha az ember nem tud nemet mondani. Az
ilyen szélsőséges helyzetek azonban ritkák- a félelmünk leg-
többször irracionális. Vizsgáljuk meg tehát, melyek azok a tu-
lajdonságok, amelyek hajlamosítanak az effajta magatartásra.

A bátortalanság

Aki nem mer nemet mondani, az még nem feltétlenül gyáva,

de a gyávák soha nem mernek nemet mondani. Másképp fo-
galmazva, ha az ember olyan helyzetbe kerül, amikor nehe-
zére esik kimondani a nemet, akkor azonnal elgyávul, s ettől
kezdve úgy is viselkedik, mint a gyávák szoktak: vagy a "tel-
jesítmény", vagy pedig a "megítélés" gondolata készteti szo-
rongásra. Az első esetben attól fél, hogy kudarcot vall, nem
sikerül megtartania az előadást, vagy lágyra főznie a tojást.
A másodikban pedig attól, hogy mit fognak mondani vagy
gondolni mások: a főnöke, amikor megkérdi a véleményét,
vagy a gyerekei, amikor kedvenc autómárkájáról fagga~ák.

51
Megint itt vannak a jó öreg mumusok: Justine felnőtt, de a
szorongásai megmaradtak.
ilyenkor - és más esetekben is - már attól beteg lesz az em-
ber, ha reflektorfénybe vagy csak mások figyelmének a közép-
pon~ába kerül. Akik a lámpalázból erőt tudnak meríteni, ver-
senyben maradnak. A bátortalanak azonban megbénulnak,
egyszerre elfelejtenek mindent, nem találják a szavakat, nem
jut eszükbe a megoldás, és képtelenek azt mondani, hogy
nem. Másképp fogalmazva, azonnalleblokkolnak A tenyerük
izzadni kezd, kezük-lábuk remeg, szívük ezerrel ver, lélegzetük
elfúl, arcuk lángol, minden idegük görcsbe rándul, izmaik meg-
merevednek, elsápadnak, szájuk kiszárad, gyomruk össze-
szorul, rágni kezdik a körmüket, idétlenül nevetgélnek, vagyis
kiütközik rajtuk a bátortalanság összes kontrollálhatatlan fizi-
kai kísérő tünete, amelyek persze semmit sem oldanak meg.

Az önbizalom hiánya

A sikertelenségtől, a megszólástól való félelem együtt jár az

önbizalom hiányával, amely nemegyszer már-már az alsóbb-
rendűség érzésével határos. Van, aki nincs tisztában saját ér-
tékeivel, lebecsüli, érzékenyebbnek, idegesnek, sebezhetőbb­
nek érzi magát másoknál. Pontosan úgy viselkedik, mint
Justine, aki azért nem mer soha nemet mondani a barátainak,
mert alábecsüli a képességeit, biztosra veszi, hogy úgysem
tud megbirkózni a helyzetteL Előre tudja, hogy amit monda-
ni akar, az érdektelen és nevetséges; hogy amikor a tárgyalá-
son érvelnie kellene, úgysem fog semmi az eszébe jutni; ha
mégis megszálai egy társaságban, akkor egész biztosan buta-
ságot fog mondani; ha írnia kell, nem sikerül majd összefüg-
gően kifejtenie a gondolatait. Más szávai, az ilyen embernek
különleges "tehetsége" van, a jövőbe lát, és abból egyetlen
üzenetet olvas ki: "Úgyis veszíteni fogsz."

52
 Az elbátortalanodás az önbecsülés hiányát tükrözi. Az em-
ber nem mond nemet, mert előre tudja, hogy nem fog sikerül-
ni. Megbéní~a a még be sem következett, esetleges kudarc.
Jobbnak lá~a, ha nem is próbálkozik, a passzivitást, a bele-
nyugvást, az engedelmességet válasz~a, ami előbb-utóbb
második természetévé válik.
Az ilyen embernek lelke mélyén rossz véleménye van ön-
magáról. Az igent mondással akar jó benyomást kelteni, jól
viselkedni.

Az alárendeltség

Az alárendelt, másoktól függő ember nemcsak saját szemé-

lyét becsüli le, de egyúttal saját igényeit, vágyait és érzéseit is,
azt gondolva, hogy másokéi előbbre valók. Önmagát "kicsi-
nek, gyöngének, fegyvertelennek" érzi, ezzel szemben máso-
kat "nagynak, erősnek és felvértezettnek" gondol. Meg van
győződve róla, hogy másoknak is ugyanez a véleményük -
mármint hogy ő egy tutyimutyi, tehetetlen alak-, ráadásul
fél, hogy kigúnyolják vagy megszólják, amit a kapcsolatai
biztosan megsínylenek.
Társaságban meg se mer szólalni, hagyja, hogy mások
döntsenek helyette, senkit sem akar zavarni, senkitől nem kér
semmit. Legfőbb törekvése, hogy szeretetre méltónak, előzé­
kenynek, szívélyesnek, figyelmesnek és készségesnek mutat-
kozzék. Soha nem mond ellent senkinek, minden konfliktust,
ami hátrányos következményekke l járhat rá nézve, messziről
elkerül. Mindig másoknak van igazuk, sohasem neki. Soha
nem kockázta~a meg, hogy visszautasítsák, alapelve: "Ha
mindenbe beleegyezem, szeretni fognak."
Ahogy Justine a szüleinek, az "Én sohase mondok nemet"
típusú emberek se akarnak csalódást okozni másoknak, in-
kább elfoj~ák érzelmeiket. A felnőttség általában a független-
ség érzetének megjelenésével, az önbizalom megerősödésé-

53
vel jár, de az ebbe a csoportba tartozók nem feltétlenül jutnak
el eddig. Ha tudják is, hogy nemet kellene mondaniuk, túlsá-
gosan félnek a kudarctól, az elutasítástól. Az "Én sohase
mondok nemet" típusú ember nem bírja ki, hogy különböz-
zön a többiektőL Mindig egyetért, csak hogy ki ne közösítsék,
csak hogy szeressék. Végső fokon nélkülözhetetlenné szeret-
ne válni, ezért aztán magára veszi a világ minden gondját-ba-
ját. E mögött a magatartás mögött mindig a szeretet elveszté-
sétől való félelem lappang.

Az ingerlékenység

Előfordul, hogy a túlzásba vitt figyelem, a sok lemondás mi-

att úgy érzi az ember, hogy szétfolyik, senki sem érti meg,
megfeledkeznek róla. Mivel meghajlik mindenki akarata
előtt, családtagjai előbb-utóbb megszokják, hogy a vélemé-
nyével nem kell számolni, az idegenek pedig könnyedén és
nemegyszer durván ráerőszakolják az akaratukat. Mindettől
végül elveszettnek és frusztráltnak fogja érezni magát. Inge-
rült lesz, s a haragját természetesen megint csak önmaga el-
len fordítja.
Egy példa: ön szeptemberben megbeszéli egyik szomszéd-
jával, hogy felváltva viszik a gyerekeket az iskolába. A szom-
szédasszony azonban nem megbízható: hol késik, hol elfelej-
ti, hogy rajta van a sor, a gyerekei nincsenek még készen,
amikor értük megy. Ön azonban fél szólni vagy felmondani a
megállapodást, inkább teljesen magára vállalja a feladatot.
Egyre idegesebb lesz, minden reggel szarong, hogy már
megint önnek kell elvinnie a gyerekeket, és elvesztegeti az
idejét. Ráadásul úgy érzi, csak ön lehet ennyire hülye, dühös
önmagára, és egész nap ezen őrlődik.

54
 Néha azonban betelik a pohár, és valakire rázúdí~a összes
dühét és keserűségét- általában olyanvalakire, aki nem tehet
semmiről, és nem is érti, mi baja. Meglepődik, hogy ön milyen
hidegen fogadja, hogy mennyire ideges, ön pedig nem meri
megmagyarázni neki. Az a baj, hogy a megfelelő pillanatban
nem engedte szabadjára a dühét, s most egy ártatlanon tölti ki.

A szomorúság

A hirtelen elcsüggedés gyakran a szorongató kétségek követ-

kezménye. Az ember azt hiszi, hogy már soha nem fog tudni
változtatni a magatartásán, soha nem lesz ereje nemet mon-
dani. Ugyanakkor igazságtalannak is gondolja önmagát, hi-
szen agresszivitásával szerencsétlenné teszi környezetét
Ilyenkor elbizonytalanodik, elszomorodik, amit környezete
is észrevesz.
Például amikor a bará~a meghívja, menjenek el együtt a
hétvégén a szüleihez, nem tudja egyszerűen azt mondani:
"Nem. Nincs kedvem elmenni. Mindig rosszul sül el, ha ott
vagyok. A mamád· nem szeret, s ezt lépten-nyomon ki is mu-
ta~a." Fél, hogy a bará~a ezt nem értené meg, és azt gondol-
ná, el akarja szakítani a családjától. Inkább, beletörődve a
helyzetbe, elmegy vele. Minden úgy történik, ahogy előre
megjósolta: bará~ának az anyja alig szól önhöz, csak néha
jegyzi meg, milyen rosszul néz ki. Így aztán ön egész hétvé-
gén szamarúan hallgat, amikor pedig a bará~a megkérdi, mi
a baj, megint csak nem mondja el. "Fáradt vagyok- válaszol-
ja -, majd elmúlik." De nem múlik el. Továbbra is lehangolt
marad, ráadásul dühös lesz a fiúra - aki nem érti meg -, és
szerencsétlennek érzi magát, mert haragszik rá.

55
 A szomatizáció

Ha állandóan visszafoj~uk érzéseinket, és akaratunk ellenére

mindig igent mondunk, tulajdonképpen megerőszakoljuk
önmagunkat. Ilyenkor jönnek a szomatikus eredetű betegsé-
gek. Amit az ember nem tud elmondani, azt majd kifejezi he-
lyette a teste. Az allergia (az igenre?), a hátfájás (túl sok min-
dent cipelek!), a fejfájások (nem akarok Simonnál ebédelni)
egyaránt az elfojtott érzések egyenes következményei.
Mondjuk, az anyósa megkéri, hogy vigye el kocsival egy
barátnőjéhez, természetesen épp aznap, amikor fodrászhoz
akart menni. Nem mondhat nemet, különben az anyósa meg-
sértődik. Az utolsó pillanatban szörnyen megfájdul a feje, így
nem kell elmennie. De tényleg nagyon szenved, ráadásul új
frizurája sem lesz.
Vagy nem akar síelni menni a hegyekbe. Strandra vágyik,
szikrázóan fehér, forró homokra, holdfényes éjszakai fürdő­
zésekre. Csakhogy képtelen kimondani, mit szeretne, így
nemsokára a ködös és hideg sípályán találja magát. Másnap
reggel isiásszal ébred: nem kell többet síelnie, de a vakáció-
nak is vége. Azonnal hazamennek, és hosszú, fájdalmas in-
jekciókúra következik.

A személyiség

Foglaljuk össze röviden az eddigieket. Mindannyian, akik a

helyzettől vagy a beszélgetőtárstól függően alkalmanként
vagy általában nem tudunk nemet mondani, a következő sze-
mélyiségjegyek valamelyikével, esetleg mindegyikével ren-
delkezünk.

56
 • gátlásosság
• kisebbrendűségi érzés
• önbizalomhiány
• önmagunk lebecsülése
• kétség
•szorongás
• túlérzékenység
• passzivitás
• függőség/ alárendeltség
•bűntudat
• rossz önvédelem
• önfeláldozás
• a kockázatvállalástól való félelem
• az egyértelmű véleménynyilvánításra való képtelenség
• konfliktuskerülés
• ingerlékenység, hirtelen kiborulások
• szomatizáció
• szomorúság

Ú gy tűnik, legtöbb nehézségünk abból adódik, hogy nincs

elég önbizalmunk, és másokban sem tudunk igazán megbíz-
ni. Vannak persze, akik megpróbálják kihasználni az embert.
Ilyenkor többnyire a bűntudatára építenek ("Úgyse dolgozol,
ráérsz elmenni a rendőrségre az útlevelemért" - közlia fia),
hízelegnek ("Kivinnél a pályaudvarra 7 Te sokkal jobban ve-
zetsz, meg az a utód is kényelmesebb."- mondja az unokaöcs-
cse), vagy éppen érzelmi húrokat pengetnek ("Nagyon elfá-
radtam, én már olyan öreg vagyok, ugye segítesz nekem át-
rendezni a lakást?" - könyörög Betti néni, idén immár
harmadszor).
De nem mindenki ilyen, vannak megértő barátok is. Ők is
kérhetnek néha ezt-azt az embertől minden hátsó gondolat

57
nélkül, anélkül hogy igazándiból számítanának rá, hogy meg
is teszi nekik. Mint a gyerekek, akik saját lehetőségeik hatá-
rait próbálgatják.
Higgyünk egy kicsit jobban az emberekben, és akkor ön-
magunkban is jobban fogunk hinni.
Higgyünk egy kicsit jobban önmagunkban, és akkor az
emberek is jobban fognak hinni bennünk.

Relativizáljuk a kudarcot!

A kudarc éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a tökéletlen-

ség vagy a sebezhetőség, hacsak a genetika bűvészinasai át
nem veszik az uralmat. Ha elfogadja az ember, hogy néha
gyönge, itt-ott kudarcok érik, rögtön szabadabb lesz, lazább,
derűsebb, és jobban fogja érezni magát a bőrében.
Figyeljük meg a járni tanuló gyereket: elesik és feláll,
megint elesik, újra feláll. Az elesés és a felállás a járni tanulás
velejárója, csak az fog megtanulni járni, aki időnként orra bu-
kik. Jól jegyezze meg ezt a képet, és nehéz helyzetekben min-
dig gondoljon erre. Ha elesik, keljen fel, csak így fog megta-
nulni bármit is. C. André nagyon szépen mondja: "Megtanul-
tam: ha tévedek, annyi baj legyen." Tegyük még hozzá:
miközben fölkel, gondolja végig, miért is esett el, s legköze-
lebb mit kell majd tennie, hogy talpon maradhasson.
És ha el se fog esni? Ha tulajdonképpen fölöslegesen aggó-
dik és szorong? Ha sokkal nagyobb súllyal esik latba az ön ál-
tal mondott nem, mint gondolná? És ha a másik simán bele-
nyugszik a dologba, és szó nélkül elfogadja? És ha lassan, ap-
ránként rájönne, hogy nem is olyan nehéz nemet mondani?
Még az is lehet, hogy a többiek normális emberi reakciónak
vélik, ha valaki nemet mond. Talán tisztelnék is érte, jobban
értékelnék, mint gondolná. Az is lehet, hogy az ön szerint
visszautasíthatatlan kérés, mármint hogy vigyázzon egy ne-

58
veletlen buldogra, csak bátortalan próbálkozás volt. Talán be-
szélgetőtársa sem olyan biztos önmagában, próbálja kitalálni,
mit is rejt a látszat. Lehet, hogy Betti néni is szorongva kéri
meg már harmadszor, hogy rendezze át a bútorait Vannak,
akik azonnal visszavonulnak, és szabadkozni kezdenek,
amint- jogosan és határozottan- elutasí~ák a kérésüket.
Ahelyett, hogy rögtön a legrosszabbra számítana, miért
nem képzeli el, hogy jól is elsülhet a dolog? Rögtön felbáto-
rodna, ha nem tartana örökösen a kudarctól, és talán a való-
sághoz is közelebb kerülne.
KÉSZÜLJ ÜNK
FEL!
A hajós, mielőtt hosszabb útra indul, ellenőrzi a hajó felsze-
relését. Önnek is valahogy így kellene tennie, mielőtt neki-
fogna a következő fejezeteknek, és megismerkedne azokkal
a módszerekkel, melyek segítségével feltárha~a problémáit,
és megpróbálhat változni-változtatni . Először az alapelve-
ket tisztázzuk, hogy azután elindíthassuk önt azon az úton,
amely reakcióinak tudatosítása, majd megváltoztatása felé
vezet.
Mindenekelőtt azonban ejtsünk néhány szót azokról a
"rossz megoldásokról", amelyeket bizonyára ön is szakott al-
kalmazni - ha öntudatlanul is -, hogy kitérjen a nemet mon-
dás kényszere elől.

A rossz megoldások

Natacha bűbájos, 30 év körüli fiatal nő, egy kis logisztikai vál-

lalat marketingigazgatója. Hetekkel ezelőtt észrevette, hogy a
jóképű Christophe, a cég sztármérnöke kerülgeti. Natachát
azonban tökéletesen érzéketlenül hagyja Christophe vonz-
ereje, aki egy nap, szakott magabiztosságával, meghívja ebé-
delni. A lány nem akar elmenni, de ahelyett, hogy kereken
visszautasítaná, inkább

• azt mondja, hogy nem kapta meg az üzenetet

• megkéri a titkárnőt, hogy tagadja le
• "elfelejti" elolvasni az e-mailjeit
• nem hívja vissza a férfit
• úgy szervezi a munkaidejét, hogy ne kelljen találkoznia a
férfival a kávéautomatánál

63
 • azt mondja neki, annyi munkája van, hogy nem ér rá ebé-
delni
• minden alkalommal azt válaszolja, hogy sajnálja, de más-
sal ebédel
• tovább bent marad, hogy össze ne találkozzanak a parko-
lóban
• meglesi, hogy mikor megy el, és ő még egy kicsit marad
• kerüli, hogy elmenjen az ajtaja előtt
• lépcsőn jár, nehogy a liftben találkozzanak
• megkéri egy bará~át, vigye el az irodába, hogy Christophe
együtt lássa őket
• ráveszi a barátnőjét, Alice-t, hogy mesélje el Christophe-
nak, milyen kiegyensúlyozott kapcsolatban él a bará~ával
• elfogadja a meghívást, de nem megy el
• kimagyarázkodik, miért "ejtette pofára", elfogad egy
újab b meghívást, és megint nem megy el.

Ki az, aki soha nem próbálkozott ilyesmivel ahelyett, hogy

egyszerűen nemet mondott volna? Nincs olyan nyakatekert
szöveg, mese vagy forgatókönyv, amit ne éreznénk jobbnak
egy egyszerű nem kimondásánáL A rossz megoldások azon-
ban ahelyett, hogy felszabadítanák, csak ránehezednek az
emberre. Egyre távolabb kerül eredeti céljától, rossz vála-
szokra kényszerül, nehéz vagy egyenesen lehetetlen helyze-
tekbe bonyolódik, kellemetlen reakcióknak teszi ki magát.

Amenekülés

Személyiségtől függően egyesek egészen szélsőséges mód-

szereket választanak, és hagyják, hogy akaratuk helyett a fé-
lelem irányítsa őket.
Egy férfi nem akarta megmondani, hogy nyárra mégsem
adja ki a nyaralóját, ennek érdekében mindennap hajnalban

64
kelt fel. Így elkerülte, hogy találkozzon azzal, aki (elég erő­
szakosan) ki szerette volna bérelni, és akivel rendesen egy vo-
na ton utazott volna.
Egy fiatal nő bevallotta nekem, azért kellett elköltöznie,
mert a szomszédasszonya állandóan rábízta a gyerekeit. Az
első adandó alkalommal nemcsak másik lakásba, hanem má-
sik kerületbe is költözött.
A harmadik nem merte nem elvállalni a közös képviselői
megbízatást a házban, ahol lakott, pedig ki se látszott a mun-
kából. Ahelyett, hogy ezt bevallotta volna, inkább nem ment
el a gyűlésekre, halogatta a levelezés elintézését, úgyhogy a
végén kitették a szűrét. Mennyi energiát és időt pazarolt el
semmiért!

A helyettes

Sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek az élete - a miénk is,

másoké is -, ha rögtön megmondanánk, amit gondolunk.
Vannak házaspárok, ahol az egyik fél hajlandó és tud nemet
mondani, s ezt a másik helyett is megteszi. Egy festő mesélte,
hogy egy-egy vállalat vagy újság néha felkéri, készítsen met-
szeteket vagy rajzokat. Mivel soha nem tud nemet mondani,
ilyenkor eltűnik, és a felesége utasí~a el nevében a felkérést
valamilyen ürüggyel, például hogy elutazott, beteg vagy ki-
állításra készül.
A munkahelyeken a titkárnők, a recepciósok és az asszisz-
tensek rengeteg időt töltenek azzal, hogy lerázzák az alkal-
matlankodókat, elutasítsák a telefonálókat "Az igazgatónő
értekezleten van"; "Megnézem, hogy bent van-e"; "Éppen te-
lefonál." Minderre csak azért van szükség, mert a főnökök
képtelenek nemet mondani. Mindannyian jártunk már úgy,
hogy szerettünk volna elérni valakit, aki viszont nem akart
beszélni velünk: kérték, hogy hívjuk máskor, átvették számá-
ra az üzenetet, soha nem utasítottak el nyíltan, de ... Közben

65
pedig a titkárnők egész nap levelekre válaszolnak, faxokat
rendszereznek. Valójában csak az idejüket vesztegetik, mert
kitérő válaszaikkal soha nem fogják beérni a címzettek
2002-ben az Egyesült Államokban létrehoztak egy ügynök-
séget, hogy segítsenek azoknak, akiknek nincs bátorságuk
személyesen szakítani szerelmükkel; 25-75 dollárért vállal-
nak egy-egy szakítást. "Érzelmi téren az emberek egyre gyá-
vábbak - magyarázza a Breakup service alapítója, Deanna
Thompson. - Megkíméljük őket attól, hogy maguknak kelljen
elmondani a rossz hírt. Felhívjuk a megunt barátot, barátnőt,
vagy írunk neki egy levelet, amelyben elmagyarázzuk a sza-
kítás okait."
A piszkos munkát másokra hagyva elkerüljük a felelősség
vállalását, nem vagyunk hajlandók érdemi kérdésekről be-
szélni. Ugyanez történik akkor is, amikor ahelyett, hogy ke-
rek perec nemet mondanánk, összevissza hazudozunk - tu-
lajdonképpen nem tiszteljük a másikat.

A hazugságok

Mint az egyre táguló hajszálrepedés, mely végül tönkreteszi

az egész gátat, a hazugság újabb hazugságokat szül, különö-
sen ha túlzásba visszük, ami gyakran előfordul, amikor vala-
kit nagyon meg akarunk győzni.
2004-ben egy fiatal nő, Marie L. azt állította, hogy rasszis-
ták támadtak rá a metróban. Feljelentést tett három fekete és
három maghrebi ellen, akik állítólag mocskos zsidónak ne-
vezték, késsel többször is megszúrták, és másfél éves kisfiát is
bántalmazták. Egész Franciaország felhördült a média, a po-
litikusok, a köztársasági elnök, az értelmiség egy emberként
ítélte el a szörnyű bűntettet és az utasok közönyösségét.
A nyomozás azonban hamarosan bebizonyította, hogy se
tanú, se támadó nem volt. Marie L. egyszerűen hazudott.

66
Az egészet azért találta ki, hogy ne kelljen nemet mondania
egy embernek, akinek megígérte, hogy megvesz tőle egy ko-
csit, pedig nem is volt rá pénze. Egy beteges hazudozóval
van dolgunk - idáig persze ritkán jutnak el az "Én sohasem
mondok nemet" ismerőseink, a hazudozások miatt azonban
gyakran kellemetlen helyzetbe keverednek.
Vegyük annak a tanárnak az esetét, aki nem tud részt venni
a tanszék heti értekezletén, mert állítólag éppen órája van.
Vajon mit mond annak a kollégájának, akivel az értekezlet
idején összefut, ugyanis az elmaradt. Talán valami ilyesmit:
"Elmaradt az értekezlet? Nahát, milyen érdekes, az én órám
is." Ki fog neki hinni? Vagy annak a háziasszonynak, aki
"borzasztóan sajnálja", hogy eggyel több embert már nem
tud meghívni, s később mégis helyet szorít két váratlanul be-
toppanó vendégnek? Nézheti, hogy mászik ki ebből a sla-
masztikából!
Mit mond az igazgatóhelyettes, akinek főnöke utasítására
újra kell tárgyalnia a már korábban aláírt megállapodást?
Hogy magyarázkodik ki? Hogy tudja visszaszerezni megté-
pázott tekintélyét?
Óriási erőfeszítés kell hozzá, hogy az ember ne bonyolód-
jon bele saját hazugságai hálójába, következetesen kitartson
a mesék mellett, ne lepleződjék le. Folytonosan lesni kell a
többiek reakcióit, elemezni valóságos és elképzelt viselke-
désüket. Egy pillanatra sem lankadhat az ember ébersége,
különben hamar hibázik és ellentmondásba keveredik. Min-
dig vigyázni kell, mit mond egy harmadik személynek, és
óvakodnia kell az elszólásoktóL
Vegyük például Natacha esetét, aki kölcsönkérte a nagy-
nénje jegygyűrűjét, csak hogy Christophe közeledését elhárít-
sa. Mit fog csinálni, ha a részletekről faggatják majd? Ki a sze-
renesés kiválasztott? Hol dolgozik? Mikor lesz az esküvő?
Milyen lesz a menyasszonyi ruhája? Ha van elég bátorsága,
megmondhatja-e még az igazat? Ebben a stádiumban már

67
annyira belebonyolódott a hazugságokba, hogy bajosan tud
kimászni belőlük. Folyamatos szorongásban él, ami sokkal
rosszabb, mint ha rögtön az elején határozottan nemet mon-
dott volna.
Ha kitart, és tovább fabulál, súlyos árat kell fizetnie érte: a
stresszen kívül rengeteg idejébe és energiájába kerül, hogy ki-
dolgozza a "regényét", pedig ezt az időt és energiát értelmes
dolgokra is fordíthatta volna.

A bűnbakkeresés

Nagyon rossz megoldás kapásból igent mondani (noha ne-

met kellett volna), amit persze azonnal meg is bánunk. Az
automatikus igen kimondása előtt végig se gondoltuk a lehet-
séges alternatívákat. Aztán jön a "Nemet kellett volna mon-
danom" -de már túl késő bármit is tenni. Minden baj okozó-
ja ez az igen, amit vágyainkat elfojtva, saját érdekünket figyel-
men kívül hagyva mondtunk ki. A pillanatnyi békét, tudjuk
jól, kisvártatva frusztráció, düh, rossz érzés fogja felváltani.
Embere váloga~a, hogy azonnal-e, vagy csak késleltetve,
amikor már mindenki el is felejtette a kiváltó okot. Amikor
felszínre törnek a tényleges érzelmek, gyakran úgy lá~uk,
hogy mindennek a másik volt az oka.
Megkéri önt például a férje, hogy hallgasson meg vele egy
előadást a bikaviadalról, amiért rajong. Önnek semmi kedve
elmenni, de nem meri megmondani. A kocsiban öntudatlanul
is elkezdi kritizálni a férfit: pocsékul vezet, lehetetlenül van
felöltözve, igazán elmehetne már fodrászhoz. Azután tovább
nyűgösködik: rossz helyen fognak ülni, biztos semmit sem
fog hallani, mert a teremnek ócska az akusztikája. A helyszí-
nen aztán mereven ül a székén, tüntetően nem figyel semmi-
re, ami a teremben történik, ki se nyi~a a műsorfüzetet, nem
tapsolja meg az előadót, még a viccein se nevet. Amikor a férje

68
beszélgetni akar, félszavakkal vagy egyáltalán nem válaszol.
Röviden, mindennel baja van, de leginkább a férjével.
Ha eltúlzottnak tűnik is a történet, mégis jól példázza, mit
kell elviselnie a másiknak csak azért, mert igent mondtunk
neki nem helyett. Az áldozat általában egy közeli hozzátarto-
zó, de sokszor egy ártatlan harmadik szenvedi meg az ön in-
gerültségét: a hivatalnok inkább a titkárnőjén tölt ki a dühét a
főnöke helyett, az utas pedig a buszsofőrön, pedig otthon a
feleségének nem mert ellentmondani.
Amikor a körülöttünk lévő ártatlan emberek lesznek indu-
lataink cél táblái, átvitelről beszélünk. Érzelmeinket egyik em-
berről a másikra visszük át. Ön például a főnökére dühös, de
a titkárnőjét tolja le. Ugyanígy a felelősséget is átvihe~ük va-
laki másra: ahelyett, hogy önmagára lenne dühös, amiért el-
ment arra a nyomorult előadásra, a férjét hibázta~a a rossz-
kedve miatt. Mint amikor ahelyett, hogy a labdát visszarúg-
nánk a csapattársunknak, váratlanul továbbpasszoljuk egy
barátunknak, egy idegennek, vagy éppen a család négylábú
kedvencének
Praktikusnak tűnhet indulatainkat valaki máson kiélni, így
vezetve le a feszültséget: átmenetileg meg is könnyebbülünk
A bűnbakkeresés azonban nem oldja meg az ön legnagyobb
baját, vagyis hogy nem tud nemet mondani, és e fogyatékos-
sága kiküszöbölésében sem segít. Ha más vezekel az ön bű­
néért, a továbbiakban még kényszeredettebben fog viselked-
ni, a visszahúzó erő még nagyobb lesz.

BanalizáZás
Akkor is önnön áldozatává válhat, ha a lelke mélyén szüksé-
gesnek ítélt nem helyett egy nem is olyan "kényelmes" igent
mond. Ha véleményt változtat, ha bebeszéli magának, hogy
"igazán megteheti, nem olyan nagy ügy", előbb-utóbb bajba

69
kerül. Úgy tesz ilyenkor, mintha a dolog pofonegyszerű len-
ne, mintha gyerekjáték volna eleget tenni a kérésnek. Pedig
ez nem igaz, a nehézségek nem tűnnek el attól, hogy nem ve-
szünk róluk tudomást.
Önmagának sem hajlandó bevallani, milyen is valójában,
másnak akar látszani, olyannak, amilyennek megálmodta
magát. Nagy hiba, ha akaratunk ellenére, a kockázatakat fi-
gyelmen kívül hagyva akarunk megtenni valamit. Ha
lekicsinyli az igen kiváltotta következményeket, érzelmeket
és indulatokat, tulajdonképpen saját magának sem hajlandó
bevallani a gyengeségeit. "Fog ez menni- bizta~a önmagát-,
meg tudod csinálni." Ha akarattal kisebbíti a kimondott igen-
nel járó következményeket, akkor egyszerűen nem vesz tu-
domást a valóságról, és nagy bajt idéz a saját fejére.
Így járt az a fiatal titkárnő, akit ki akartak nevezni a vállalat
sportegyesülete pénztárosának. Eleve nem volt kedve ehhez
a munkához. A vele járó felelősséget is túl nagynak érezte.
Végül azonban engedett kollégái rábeszélésének, és igent
mondott. Lelke mélyén érzett aggodalmait elfojtotta. "Végül
is nem nagy ügy ..". gondolta -, otthon is én egyeztetem a
számlákat, meg aztán bármikor kérhetek segítséget."
Pár hónappal később, néhány pénzügyi tévedés, egy csekk
elkeverése és sok álmatlan éjszaka után le kellett mondania.
Ha rögtön beismeri magának, hogy igenis van oka az aggo-
dalomra, sok kellemetlenséget megtakaríthatott volna.

A könnyebb megoldás

Néha kényelmesebb igent mondani. Könnyebb, mert nem kö-

telezi el magát az ember, nem kockáztat semmit. Ráadásul
időt se kell pazarolnia fölösleges magyarázkodásra: elkerüli a
hosszas vitát és veszekedést. Pihentető, mert nem kell előbúj­
nia a csigaházából. Kényelmes, mert mindenki problémátlan-

70
nak, engedékenynek, toleránsnak fogja tartani, olyasvalaki-
nek, akivel könnyű kijönni. Ám szívességből nem lehet meg-
értő az ember. Gyorsan elveszítheti önálló személyiségét, sőt
elérheti, hogy a többiek se vegyék figyelembe. Eleinte min-
denkinek tetszeni fog ez a fajta magatartás, de hamarosan ba-
leknak fogják nézni az embert. Nemhogy nem tisztelik, de
egyenesen megvetik, hogy ennyire nincs egyénisége, ennyire
semmilyen. Hogyan is lehet megbízni olyasvalakiben, aki
mindig mindenre csak bólogat? Ha az ember mindig igent
mond, miközben nemet gondol, aztán meg nem állja a szavát,
többé senki sem fog hinni neki. Eleve kétkedve fogadják majd,
ha valamibe beleegyezik. Egyébként meghunyászkodással rit-
kán éri el az ember azt, amit akar, legfeljebb békén hagyják.
Ha mindenre rábólintunk, pillanatnyilag megússzuk a stresszt,
de az a későbbiekben sokkal súlyosabb formában tér majd
vissza. Szóval ez a fajta magatartás sem tűnik üdvözítőnek.
Gilles régóta elhatározta, hogy csak vészhelyzetben avat-
kozik be az eseményekbe, és addig nem foglal állást, míg rá
nem szakad az ég. "Alapvetően lusta vagyok: minél kisebb
körülöttem a felhajtás, annál jobban érzem magam. Öt éve
szó nélkül teszem a dolgomat, engedelmeskedem, és nem
pattogok. Van egy csomó kollégám, aki velem egy időben lé-
pett be. Ők nem hagyják magukat; mindenbe beavatkoznak,
mindenbe beleütik az orrukat, szántszándékkal dühöngenek
- s a dolog működik. Előléptetik őket, fizetésemelést kapnak,
míg én csak vegetálok itt. Szerencsétlennek és elégedetlennek
érzem magam."

Talán egyszerűbb nemet mondani

A tényleges (például kerüljük a találkozást valakivel) vagy

csak tervezett halogatás következtében megszólal egy belső
hang, és állandóan azt suttogja: "Nemet kellett volna mon-

71
danod." Az ernber előbb-utóbb másra sem fog tudni gon-
dolni, már bánja az egészet, bűntudata lesz. Beszélgető­
partnerét egy hazugsággal, vagy azzal, hogy folyamatosan
kerüli, ideig-óráig talán be tudja csapni, önmagát, saját tes-
tét azonban bajosan. Vagyis szabályosan bele fog betegedni
a dologba.
Hová vezet rnindez? - kérdezheti az ember, hiszen akár-
hogy is próbál kibújni az alól, hogy nemet rnondjon, bárme-
lyik rnódszert alkalmazza is, előbb-utóbb szarongani kezd,
rossz közérzete lesz. A kérdésben már benne rejlik a válasz:
a rossz megoldások (a hárítás, a rnenekülés, a hazugság, a
banalizálás) sokkal ártalmasabb következménnyel járnak,
rnint ha egyszerűen nemet rnondanánk.
Ha soha nincs rnersze nemet rnondani, örökös szarongás-
ra ítéli magát; rníg ha megtanulja kimondani, reménykedhet,
hogy egy szép nap enyhülni kezd a szorongása, majd egé-
szen el fog rnúlni. Minél nagyobb gyakorlata lesz benne,
hogy megfelelő forrnában nemet rnondjon, annál gyorsab-
ban enyhül majd a szarongása és erősödik meg az önbizal-
ma. Erre még visszatérünk a Használati utasítás a változáshoz
círnű fejezetben.

A változtatás szándéka

Az ernbernek legelőször is be kell ismernie, hogy nehezen

tud nemet rnondani- ez a legfontosabb, rnielőtt még bármi-
lyen megoldást keresne. Világosan látnia kell, hogy pontosan
olyan reakciói vannak, rnint arnilyeneket az előző fejezetek-
ben leírtunk A beismerés azonban se nem nyilvánvaló, se
nem egyszerű. Míg a bátortalanság még elfogadható lehet, az
ingerültség, a sértődöttség, az idegesség, a hangulatváltozá-
sok, a passzivitás nem valami jó reklám. Senki sem szeretne
ilyen színben feltűnni. Pedig elengedhetetlen, hogy az ernber
olyannak lássa magát, arnilyen valójában: másoknál se rosz-

72
szabbnak, se jobbnak. A következő lépés, hogy megértse, a
helyzet nem annyira tragikus, és ő sem annyira tehetetlen,
mint első pillanatban gondolta.
Ám az önismeret önmagában kevés. Meg kell próbálnia
feltér képezni, milyen helyzetekben nem tud nemet mondani,
ki az, akinek mindig igent mond. Ha a viszonyokat tisztázza,
könnyebben tudja azonosítani a nehézségeket is. Kinek is
nem tud nemet mondani? A gyerekeinek, a házastársának, a
barátainak, a főnökének, az ügyfeleknek, netán a bolti el-
adóknak? Milyen kéréseket nem tud megtagadni? Egy szí-
vességet, néhány túlórát, egy meghívást vagy a gyerekei sze-
szélyeit? Szokott néha nemet is mondani? A hivatalban, ott-
hon vagy a barátainak? Meddig tűri a nyomást? Van, aki az
anyja érzelmi zsarolását nem bírja, és ezért inkább elmegy
hozzá minden vasárnap ebédelni, van, aki az eladónak képte-
len nemet mondani, és megveszi a cipőt, ami nyomja a lábát.
Mások elmennek a továbbképzésre a főnökük kedvéért, pe-
dig egyetlen porcikájuk se kívánja. És mi lesz mindennek a
következménye? Szorongás, elégedetlenség, csalódás, düh,
álmatlanság és étvágytalanság.
Ha az ember tudatosí~a magában a problémát, és elhatá-
rozza, hogy cselekedni fog, már jó úton jár, feltéve ha reális
elképzeléseket dédelget korábbi magatartásmodelljeinek a
megváltoztatásáróL Ha az eredmény nem felel meg várako-
zásainak, megint csak frusztráltnak, csüggedtnek, lehangolt-
nak fogja érezni magát, és felteszi a kérdést: "Minek erőlköd­
jek, ha úgysem fog sikerülni? Miért próbáljam meg még egy-
szer, ha úgyis csak kudarc lesz a vége?"
Először is meg kell értenie, hogy a frusztráció és a kudarc
között óriási a különbség. Ha már elismerte, hogy nehezen
mond nemet, és ez ráadásul nyomasz~a, akkor az igazi ku-
darc az, hogy meg se próbál megváltozni. A belenyugvás azt
jelenti, hogy az ember leszámolt minden reménnyel: ez meg-
rendíti a jelenbe és a jövőbe vetett hitét. Könnyen depresszi-

73
óssá válhat, környezete számára pedig egyre elviselhetetle-
nebb lesz.
A frusztráció alatt egészen mást értünk. A frusztráció nem
kudarc. Nehéz helyzetekben fakadhat az ember gyengeségé-
ből, azonban ha nem ölt túlzott méreteket, ösztönzően is hat-
hat, felkeltheti az emberben a vágyat, hogy megoldja problé-
máit, és arra készteti, hogy harcoljon tovább a sikerért Lehet
az önmagunk elé állított kihívás első jele és a változás alapve-
tő része. A frusztráció sohasem reményvesztés, sokkal inkább
a haladás felé tett lépés. Emlékezzünk csak az első lépéseket
próbálgató gyerekre: frusztrálja, hogy elesik, de boldog is
egyben, hogy fel tud kelni, és győzedelmesen állva is marad.
A két érzés csak együtt létezik.

Fokozatosság és realitás

Az ember persze nem egyik napról a másikra tanul meg ne-

met mondani. A szokások és viselkedési formák megváltoz-
tatásához időre és tijrelemre van szükség. Ha ezt belátta, reá-
lis célt kell kitűznie maga elé, vagyis olyat, amit 90 százalék-
ban teljesíteni tud. Aki meg szeretne változni, az nem is
követhet el nagyobb hibát, mint hogy túlságosan nagyra törő
célt tűz maga elé. Az apró lépések sikere erőt ad, és egyre na-
gyobb biztonsággal fog tovább haladni az ember. Először a
legkönnyebb nemet tanuljuk meg kimondani, és fokozatosan
térjünk át a nagyobb nehézséget okozó problémákra. Az em-
bernek magának kell tudnia, mitől fél a legjobban. A tudatos-
ság című fejezetben még szálunk erről.
A következő részben konkrét módszereket mutatunk be,
hogy sikerüljön az elhatározását végigvinnie. Előtte azonban
azt ajánljuk, ha olyan helyzetbe kerül, amikor nem tud nemet
mondani:

74
 • pontosan fogalmazza meg magának, mitől lett rossz a
közérzete
• ismerje be, amikor kitér a nem kimondása elől, amikor
mellébeszél vagy passzív marad
• pontosan mérje fel a helyzetet, ne dramatizálja, de ne is
becsülje alá a kockázatakat
• gondoljon arra, hogy változtatni szeretne
• határozza meg saját toleranciaküszöbét: ha nem tetszik
valakinek a viselkedése, tegye fel magának a kérdést: "El fo-
gom tudni viselni ezt egy életen keresztül?" Ha erre tagadó
választ ad, akkor jelentse ki, hogy elég. És azonnal utasítsa el
• gondolja végig az igen lehetséges következményeit: mér-
legelje az előnyöket és a hátrányokat
• ne azonosítsa a kérést azzal, aki kér. A negatív válasz csak
egy ötletet utasít el, nem az azt felvető személyt.

Aki végig tudja pergetni ezt a forgatókönyvet, jó úton jár.

A fokozatosságot és a frusztrációt azért hangsúlyozzuk
ennyire, hogy reálisan lehessen dönteni. Amikor az ember
változtatni akar az életén, gyakran a frusztráció miatt adja fel
a küzdelmet, mert azt gondolja, már kudarcot is vallott. Lá~a,
mennyi időbe kerül a változás, türelmetlen lesz, és megint
csak bedobja a törülközőt. Ha már a kezdet kezdetén elfogad-
ja, hogy "igen, egy ideig biztosan frusztrált leszek és türel-
metlen", akkor ugrásszerűen megnő az esélye a sikerre.

A többiek reakciója

Tudnunk kell, hogy ha megváltozunk, arra a környezetünk is

feltétlenül reagálni fog. Jobb, ha az ember felkészül erre, mint
hogy később döbbenjen meg és csüggedjen el. A többiek meg-
lepődnek majd, elcsodálkoznak, elképednek és megzavarod-
nak Nem fogják érteni, mi történik, örülnek majd vagy dü-

75
hösek lesznek, elkeserednek vagy lelkesednek Azt fogják
mondani, hogy már nem is vagyunk olyan jó fejek, hogy kö-
zönyösek lettünk, önzők. Ez jó jel: mutatja, hogy az ember el-
kezdett önmagára, saját vágyaira és igényeire figyelni.
Hogy milyen választ kap a kimondott nemre, az elsősorban
a másik félhez fűződő kapcsolatától függ. Bizalmas barát, ide-
gen, a főnök, aki a munkahelyen bosszút is állhat, vagy valaki
olyan, akihez közeledni szeretne? Akiknek hosszú időn ke-
resztül mindig igent mondtunk, azokat bizlos nehezebb lesz
meggyőzni, mint az új vagy távolabbi ismerősöket A másik
személyisége is fontos tényező lehet. Eléggé diplomatikus-e,
vagy ellenkezőleg, éppen a hatalmaskodásra hajlik? Kiegyen-
súlyozott személyiség-e, vagy hangulatainak a rabja?
Fontos, hogy az ember hol mondja ki a nemet: a közeg is
befolyásolhatja a többiek reakcióit. Nyilvános helyen általá-
ban mindenki jobban fegyelmezi magát, legyen az egy elő­
adóterem vagy az opera előcsarnoka. Otthon, családi körben
a reakciók gyakran indulatosabbak
Előfordulhat, hogy a kimondott nem semmilyen ellenállás-
ba nem ütközik. Legnagyobb meglepetésünkre az is lehet,
hogy egyszerűen és természetesen elfogadják.

Jól kell célozni

Akárkivel beszél is az ember, a legfontosabb, hogy pontosan

tudja, mit akar, és ezt világosan és egyértelműen fogalmazza
is meg.
Az albérlő felajánlja, hogy két hónap lakbér fejében kifesti
a lakást. Ha erre azt feleli az ember: "Hááát, majd meglátom,
ezen még gondolkoznom kell, érdekes, persze meg kell gon-
dolni stb. Hívjon majd fel, de soha nem vagyok otthon, nem
is tudom stb.", olyan homályosan fogalmaz, hogy a szándéka
ki sem derül. Az üzenet legyen tömör és pontos.

76
 Arról is meg kell mindig győződni, hogy a másik jól ér-
tette-e, amit mondtunk, ezzel elkerülhe~ük a félreértéseket és
a manipuláció lehetőségét. Egy világos üzenetet elvben meg
kell értenie a másiknak, de ez sem működik mindig, sokszor
kiforga~ák az ember szavait. Lehet, hogy pusztán jóaka-
ratból, de az is lehet, hogy a másik szándékosan nem akarja
meghallani, amit mondunk, és csinál mindent tovább ugyan-
úgy.
Ha nemet mondunk, bizonyosodjunk meg róla, hogy a má-
sik megértette-e. Egyszerűen kérdezzük meg tőle.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy beszélgetőtársunknak is
megvannak a maga érzelmei, indulatai és belső konfliktusai.
Erre is gondoljunk, és ne sértsünk meg senkit. Egy szó, mint
száz: tiszteljük a másik embert.

Minden nem más és más

Amikor nemet mondunk, pontosan tudnunk kell, milyen is

ez a nem. Mint ahogyan nincs két hajszálra egyforma gén,
úgy a nemek is különböznek egymástól. Az egyiket könnyebb
mondani, a másikat nehezebb. Vannak szinte automatikusan
rávághatók, vannak fájdalmasan nehezek. Azután vannak
teljesen fölöslegesek is. Már a Tanuljunk meg újra nemet monda-
ni című fejezetben is szó volt róla, hogy soha ne vívjunk szél-
malomharcot, jelentéktelen dolgokért nem érdemes nagy erő­
ket bevetve küzdeni. Lényegtelen kérdésekben gyakran egy-
szerűbb engedni.
Egy hosszú ideig érlelt, érzelmekkel terhelt nem (amit a ba-
rátunknak mondunk, aki minden héten meghív kártyázni)
egészen más, mint egy spontán és heves elutasítás (az ügy-
nöknek, aki lexikonokkal házal). Sorozatos igenek után egy
hirtelen nem sokkal meglepőbb, mint egy előzmények nélkü-
li. A határozott és radikális nem be is csukja az ajtót, míg a bi-

77
zonytalan "majd meglá~uk", "most nem" résnyire nyitva
hagyja.
Egy átgondolt nem, aminek a kimondásár a jól felkészült az
ember, gyakran megkönnyít heti az életet.

ATELA

Választha~uk azt a módszert is, amit William Ury TELA-nak

(a Tárgyalásos Egyezség Legjobb Alternatívája) nevezett el,
amely tulajdonkép pen egy résnyire nyitva hagyott ajtó: alter-
natíva arra az esetre, ha csapdában érezzük magunkat. Ami-
kor nemet kell mondani, találjunk ki TELA-t, ami jól alkal-
mazható, és megnyugta~a az embert ("Ha a helyzet nagyon
kellemetlen , bármikor visszakozha tok"), és így hosszas és ne-
héz viták nélkül is megvédhe~ük az érdekeinket.
Valaki el akarja adni a kocsiját, és a vevő nevetségese n ke-
veset ajánl. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy van más vevő is
a világon, vagy "miért is kéne eladni, jó kis kocsi ez még,
nincs vele baj". Ha az embert elhívja az édesanyja egy kon-
certre, amire nincs kedve elmenni, de nem utasítha~a vissza a
meghívást, jusson eszébe, hogy bármikor szólhat: "Sajnos
nem tudok a végéig maradni."

A nem, de ...

Fel kell hívni a figyelmet a nem egy másik típusára - ez a

kompromis szumos és diplomatiku s "Nem, de ... ", amelynek
segítségével fenntartha~a eredeti álláspon~át anélkül, hogy
veszekedés lenne belőle. Köztes megoldás, nem visszavon-
hatatlan, és nyitott az esetleges alternatívák ra. A "Nem,
de ... " formula kiválóan alkalmas egy végleges döntés elodá-
zására, ugyanakkor az ember megőrizheti szokott szívélyes-

78
ségét. Könnyen és természetesen lehet így átmenetileg nemet
mondani.
Egyik barátunk kerti partit szervez, és bennünket is meg-
hív. A buli előestéjén a meteorológiai előrejelzésből megtud-
juk, hogy hideg lesz, és zuhogni fog az eső. A barátunk telefo-
nál, és megkérdezi, nem tarthatnák-e meg a bulit nálunk.
Nem szaktunk a szívességek elől elzárkózni, rendesen bele is
mennénk a dologba, de éppen most nem alkalmas. Nyugod-
tan válaszolha~uk azt: "Most nem, de máskor szívesen ren-
dezünk egy bulit"; vagy "Nálunk most nem lehet, de kérdez-
zük meg X-et"; vagy "Nálunk most nem lehet, de ha találsz
egy másik megoldást, szívesen segítünk."
A "Nem, de ... " udvarias és szívélyes, lehetőségei korlátla-
nok. Mivel a nemről a felkínált alternatív lehetőségre kerül a
hangsúly, a válasz nem tűnik durvának, elutasítónak és elzár-
kózónak Beszélgetőtársunk a nem helyett inkább arra figyel,
ami utána következik, vagyis a "de" egyúttal el is veszi a
"nem" élét. Tárgyalásokon gyakran alkalmazzák ezt a fajta
nemet, ugyanis így a barátságos hangnemet megőrizve egy-
ben bátorí~ák is a partnert. Tehát mielőtt nemet mondanánk,
gondoljuk végig: "Milyen alternatívát lehet felajánlani, ha
most nemet mondunk?"
Egyvalamire azonban nagyon kell vigyázni: ha az ember
nem fogalmaz egyértelműen, könnyen határozatlannak fog-
ják tartani. A "Most nem, de még gondolkodom rajta" típusú
válasz azt sugallja, hogy esetleg meg fogja változtatni a véle-
ményét. A beszélgetőtárs értheti úgy is, hogy idővel még
igent is mondhat az ember. Visszajutottunk hát a kiinduló-
ponthoz: egészen biztosak vagyunk benne, hogy nemet aka-
runk mondani?

79
 Az igazi nem

Minden, ami ebben a könyvben áll, minden tanács, javaslat és

elemzés csak akkor lesz hasznos, ha ön teljesen biztos abban,
mit akar. Ha nem döntött, nem is fog tudni határozott nemet
mondani. A határozatlanság mindig megkérdőjelezi a kimon-
dott nemet. A bizonytalan nem pedig olyan, mint a papírtigris:
messziről erősnek tűnik, de közelről jól látszik, hogy gyenge
és könnyen félresöpörhető. A nem akkor lesz hatékony, ha
mély meggyőződéssel mondjuk ki. Az erőtlen nemet semmi
sem támasz~a alá. A meggyőződés nélküli nemet senki nem
veszi komolyan.
A nem kellően szilárd nem gyengíti a kommunikációt, és
megkérdőjelezi az egész párbeszéd igazságtartalmát. Ha nem
igazi nemet mond az ember, akkor ezzel a többi állítását is
fellazí~a, érvényteleníti, észrevétlenül is ambivalenssé teszi.
A visszautasításnak jogosnak kell lennie, és azt meggyőző­
déssel kell előadni.
A határozatlan nemeket csak úgy kerülheti el az ember, ha
pontosan végiggondolja, mit nem akar, mi elfogadhatatlan
számára, mi ütközik az érdekeivel. Ha valaki bizonytalannak
érzi magát, ne utasítsan vissza mindent azonnal és kategori-
kusan, ne mondjon azonnal nemet, halassza későbbre, ami-
kor jobban átlá~a majd a helyzetet.
Ha azonban biztos a dolgában, akkor cselekedjen haladék-
talanul.
Végezetül, be kell látni, hogy a határozott visszautasítással
rengeteg időt és energiát takaríthatunk meg, nem beszélve az
így kivívott tekintélyrőL
A TUDATOSSÁG
Minek is kell tudatára ébrednünk, és miért? Nem vagyunk-e
mindannyian meggyőződve arról, hogy már régóta tisztában
vagyunk minden hibánkkal és gyenge pontunkkal? Bárhol,
bármikor kerül is szóba, hogy milyen nehéz nemet mondani,
azonnal így kiált mindenki: "Én is pontosan ezt csinálom",
ami alapján feltételezhető, hogy lelkünk mélyén bármennyire
jól ismerjük ezeket a helyzeteket, mégis megértők és elnézők
vagyunk saját hibáinkkal szemben.

Értsük meg, hogyan működik!

Itt van a kutya elásva. Ha elég pontosan meg is tudjuk hatá-

rozni a körülményeket, amikor nehezünkre esik nemet mon-
dani; ha fel is tudjuk sorolni az embereket, akik láttán azon-
nal ajkunkra fagy a szó; ha be is valljuk, hogy ilyenkor fe-
szengünk, d ühöngünk, méltatlankodunk és szégyenkezünk-
nem igazán ér~ük, hogy miért, de a dolog továbbra is homá-
lyos és rejtélyes marad. A tehetetlenség érzése az, ami meg-
akadályozza, hogy a jelenség mélyére ássunk, megértsük és
változtassunk rajta. Ellentmondásba kerülünk önmagunkkal,
és nem tudunk kitörni az ördögi körből: "Szorongok, mert
nem tudok nemet mondani, és azért nem tudok nemet mon-
dani, mert szorongok."
Az az igazság, hogy gyávák vagyunk, meggyőződésünk,
hogy mindig is ilyenek voltunk, és ezen már nem lehet vál-
toztatni. Úgy érezzük, teljesen fölösleges eltöprengeni saját
esetünkön. Az önismeret nemcsak nehéz és bonyolult, de hi-
ányzik az a nélkülözhetetlen távolság, amely szükséges lenne
önmagunk megfigyeléséhez és elemzéséhez. Túl közelről

83
éljük meg saját problémáinkat, nem tudjuk őket megfogal-
mazni, és ennek következtében reménytelennek lá~uk a meg-
oldást.
Ezzel el is érkeztünk vizsgálódásunk lényegéhez. Ideje
szembenézni a kérdéssel, mit is érez az ember ilyenkor, és
meg kell próbálnunk másszemmel tekinteni saját lelki műkö­
désünkre, világosabban, tisztábban látni önmagunkat, és job-
ban odafigyelni mindenre. Meg kell értenünk, mi történik a
háttérben: meg kell neveznünk és tudatosítanunk kell önma-
gunkban mindazt, ami miatt nem tudunk nemet mondani, és
el kell vetnünk a kész és gyenge magyarázatokat.
A legegyszerűbb megoldásnak persze az tűnik, ha az em-
ber nem vesz tudomást a probléma meglétéről, csakhogy ez
sehová sem vezet, mint ahogy az is zsákutca, ha megvalósít-
hatatlan és utópisztikus megoldásokról álmodik. Szemensze-
deU hazugság minden olyan hirdetés, amely egy hét alatt a
személyiség tökéletes átformálását ígéri. Mi mást ajánlunk:
lépésrőllépésre ismerje meg önmagát, és akkor fokozatosan,
szép lassan meg is tud változni.

Írjuk le megfigyeléseinket!

Először is figyeljük meg önmagunkat. Előbb-utóbb ki fog de-

rülni, hogy mi zajlik bennünk, milyen helyzetekben nem tu-
dunk nemet mondani. Az önmegfigyelés nem könnyű, hi-
szen az emberben rengeteg nehezen elkülöníthető és felis-
merhető érzés, indulat, reakció és gondolat kavarog. Hogy
világosan lássuk magatartásunkat az adott helyzetben, há-
rom, egymással kölcsönhatásban lévő, egymást kölcsönösen
befolyásoló paraméterből kell kiindulnunk

84
 Viselkedés
Amit teszünk '
'------------' ~
/
Érzések Gondolatok
Amitérzünk Amit elképzelünk

Vegyünk egy példát: ha a nővére megkéri önt, hogy vi-

gyázzon a hétvégén a gyerekeire, a következőképpen elemez-
he~ük reakcióinak folyamatát:

• érzések: szarongani kezd, ver a szíve, összeszorul a torka

• gondolatok: a nővérem megsértődik, ha nem vállalom
• viselkedés: remegni kezd a lába, hebeg-habog

E három tényező kölcsönösen hat egymásra: minél pocsé-

kabb a fizikai állapota, annál jobban fölpörögnek a gondola-
tai, és minél súlyosabbnak lá~a a helyzetet, annál inkább fog
szarongani és így tovább.
Egyszerűbb, ha egy füzetbe-nevezzük ezt hajónaplónak-
leírja mindhárom reakciót. Így sokkal jobban át fogja látni
őket, vagyis nekifoghat az elemzéshez és a tanulmányozás-
hoz. A szubjektív reakciók leírva gyakran objektivizálódnak,
és ez még egy lépéssei közelebb visz gondolataink, viselkedé-
sünk és érzéseink világosabb megértéséhez. Gyakran elfelejt-
jük, hogy mit is gondoltunk, mit is éltünk át. Amit azonban
papírra vetettünk, arra fogunk emlékezni, azt vállalnunk
kell. Azzal, hogy leírjuk, ami bennünk zajlik, mikor nem tu-
dunk nemet mondani, valamennyire már vállaljuk is.
Ezzel a módszerrel némi távolságot tartunk önmagunktól,
és világosabban fogjuk látni önmagunkat anélkül, hogy író-
deákká kéne változnunk. A következőkben bemutatunk né-
hány helyzetet, ahol haszonnal forgatha~uk ezt a füzetet.

85
 Szorongás

Minden olyan helyzetnek, amikor nemet kell vagy kellene

mondanunk, van egy közös vonása: fokozott szorongást
okoznak, és a kettős fenyegetettség érzését keltik. Az ember
mintegy harapófogába kerül: egyfelől ott a beszélgetőtárs és a
kérése, másfelől pedig a saját tehetetlenségünk, hiszen nem tu-
dunk védekezni, képtelenek vagyunk a kérést visszautasítani.
Az embert megkéri az apja, hogy keljen fel korán, pedig ret-
tenetesen fáradt. A főnöke szeretné, ha tovább bent maradna,
miközben el kellene mennie a gyerekért az iskolába. Az ember
ilyenkor zavarba jön, és azonnal szarongani kezd. Ha tudja,
hogy képtelen nemet mondani, szarongása csak erősödik.
A szorongást magát világosan meg kell különböztetni a ki-
váltó eseménytől, a stresszortól, hiszen az tőlünk függetlenül
létezik, míg a szorongás saját szervezetünk reakciója. A szo-
rongás alig ellenőrizhető rettegés, amely úrrá lesz az embe-
ren, ha hirtelen bekövetkező eseményekhez gyorsan kell al-
kalmazkodnia. A negatív hatás több, egymással kölcsönha-
tásban lévő szinten is meg fog jelenni:

• testi szinten: rossz közérzet, szívdobogás, fulladás érzése,

izmok megfeszülése, remegő hang, szaggatott gesztusok;
• a viselkedés szin~én: agresszív vagy hárító magatartás-
sal, tehetetlenséggel járó dezorganizáció;
• gondolati szinten: koncentrációs zavarok, nehezen tud-
juk összeszedni a gondolatainkat, képtelenek vagyunk józa-
nul dönteni.

Mindennek a tetejébe érzelmileg sérültnek, megtépázott-

nak és kimerültnek érezzük magunkat.

86
 A szorongás felbecsülése

A szorongás mértéke attól függ, milyennek ítéljük a stressz

forrását, és vannak-e rá elfogadható megoldásaink A pszi-
chológus Lazarus szerint a felmérésnek két fázisa van: elő­
ször megbecsüljük, hogy mennyire kellemetlen, nyugtalanító
vagy elviselhetetlen a helyzet, majd felmérjük, hogy szembe
tudunk-e nézni vele. E két fázis szoros kölcsönhatásban van
egymással. Minél kevésbé vagyunk képesek rá, hogy szem-
benézzünk az eseményekkel (mint általában azok az embe-
rek, akik nem tudnak nemet mondani), annál fenyegetőbb­
nek fogjuk érzékelni a stresszort
Képzeljük el, hogy a fiunk a sikeres érettségije örömére ha-
talmas bulit rendez, és pontosan arra az estére kéri el a lakást,
amikor a legszívesebben otthon pihennénk egy fárasztó hét
után. A puszta gondolattól is megrém ülünk, hogy be kell zár-
kóznunk a szobánkba, vagy el kell mennünk hazulról, hogy
egy csapat életerős fiatal kedvére kitombolhassa magát - ez
az értékelés első fázisa. Ugyanakkor csapdahelyzetben érez-
zük magunkat, hiszen az ember a gyerekétől semmit sem tud
megtagadni, ráadásul a fiú most érettségizett le ragyogóan:
ez a második fázis, mely fokozza a szorongást, hiszen nyil-
vánvalóan nem vagyunk urai a helyzetnek.
Meg kell értenünk, hogy a kiváltó ok (a stresszor) és a reak-
ciónk közötti összefüggésben a legfontosabb, hogy mi magunk
milyennek értékeljük a helyzetet és annak lehetséges megol-
dását. Az ember nem béka vagy kutya, hogy bizonyos inge-
rekre mindig ugyanazt a reakciót produkálja. Esetünkben
nem létezik előre megjósolható séma, a lelki tényezők nem
szűkíthetők le magatartásformákra, minden tettnek és gon-
dolatnak megvan a maga jelentése. A valóságot az ember
mindig önmagát - pontosabban a magáról alkotott képet -
rávetítve interpretálja: ez határozza majd meg az arra adott

87
választ. Erre a képre kell önnek figyelnie, ezzel kell számol-
nia a helyzet felbecsülésekor.
Az önértékelés lényege, hogy az ernber megfigyeli a szo-
rongást kiváltó helyzetekre adott egyéni reakcióinak intenzi-
tását. A szorongást értékelő skála 0-tól (enyhe) 10-ig (fokozot-
tan szorongáskeltő) terjed.

~-----~-----~----~----~----~----~----~-----~-----~-----~
o l 2 3 4 5 6 7 8 9 10

O= nyugalmi állapot
3 = viszonylag enyhe szorongás
5 = közepesen rossz közérzet
8 = nagyon rossz közérzet
10 =pánik

Ha bejelöljük szarongásunk fokát a skálán, azonnal és pon-

tosan látni fogjuk a problérnát okozó helyzeteket. Az önérté-
kelés segítségével tehát rneghatározha~uk a szorongás fokát,
és felisrnerhe~ük a legtöbb stresszt okozó helyzetet és sze-
rnélyt. Higgadtabban reagálhatunk, csökkenthe~ük a kataszt-
rofizrnusra való hajlarnunkat ("Mindentől olyan stresszes va-
gyok!"), és rájöhetünk, hogy nem szarongunk rninden hely-
zetben egyformán.
Például:

10 nemet kell rnondani a főnökünknek

8 nemet kell rnondani az anyánknak
5 nemet kell rnondani egy eladónak
l nemet kell rnondani egy ügynöknek

Tanácsos beírni ezt a skálát egy füzetbe, és megőrizni. Arni-

kor már megtanulta és gyakorolta a könyv tanácsait, újra je-
lölje be szarongásainak fokát, és hasonlítsa össze a korábban
kapott eredményekkeL

88
 Figyeljünk a negatív gondolatainkra!

A stresszt kiváltó helyzetek felismerése és a szorongás foká-

nak meghatározása még nem elég. Tovább kell nyomozni, és
különösen nagy figyelmet kell fordítani a nem kimondásakor
automatikusan felmerülő negatív gondolatokra. Nehéz hely-
zetekben spontán módon születnek ezek a belső monológok.
Íme néhány példa:

• A visszautasítás bántani fogja és elszomorí~a.

• Azt fogja érezni, hogy elfordultam tőle.
• A visszautasítás nehéz helyzetbe hozza.
• Ha visszautasítom, önző vagyok.
• Dühös lesz, haragudni fog rám, és elfordul tőlem.
• Nincs jogom visszautasítani; ha ezt kérte, biztosan
nagyon fontos neki.
• Úgyse fog sikerülni, fölösleges visszautasítani.
• Gyenge vagyok ahhoz, hogy visszautasítsam.
• El fogok érzékenyülni, és ez meglátszik rajtam.
• Rossz benyomást fogok kelteni.

A negatív gondolatokat sokkal nehezebb értékelni az azon-

nal tetten érhető szorongásnál. Kis gyakorlással azonban ez is
sikerülni fog.
Az első lépés, hogy felismerjük őket: gyakran éppen csak
átvillannak az agyunkon, és azonnal tova is tűnnek. Alig tu-
datosí~uk őket. Máskor annyira nyilvánvalónak látszanak,
hogy minden kritika nélkül, magyarázatként ("Ha meghív a
születésnapjára, akkor szeret") vagy jóslatként ("Ha nemet
mondok, kinevetnek") elfogadjuk őket. Előfordul, hogy
szemrehányások formájában jelentkeznek, az ember önmagát
ostorozza ("Nem tudtam nemet mondani, még erre se va-
gyok képes"), vagy éppen önkínzó módon rágódik valamin
("Nemet kell mondanom, de nagyon nehéz, viszont ha bele-

89
egyezem, soha nem mászok ki belőle, de hogy mondjak ne-
met stb.").
Bár nem könnyű és sokszor fájdalmas is a felidézésük, az
embernek mégis meg kell ismernie minden, gyakran merev
és árnyalatlan negatív gondolatát.
Vegyük elő megint a füzetet, és írjuk le a negatív gondola-
tokat, hozzátéve, hogy mit érzünk ilyenkor. Például ha az
apánk megkéri, hogy vigyük ki a repülőtérre, nehezen tudjuk
visszautasítani, pedig ki se látszunk a munkából. A helyzet
elemzésekor feltűnhet, hogy amikor lenyeljük az apánkat
esetleg bosszantó nemet, mindig gombócot érzünk a torkunk-
ban. Ha a bátyánk megkér, hogy hazudjunk valamit a felesé-
gének, észre kell vennünk, hogy remegünk, és arra gondo-
lunk, ez is csak velünk történhet meg.

Helyzet Időpont Érzések Viselkedés Negatív gondolatok

Apa/ 2005. IV. 3. Gombóc Dadogás Dühös lesz rám

repülőtér a torkomban
Bátyám/ 2005. VI. 6. Szívdobogás Remegés Mindig velem
hazugság történik ilyesmi

Ha leírja a reakcióit, a maguk összetettségében látha~a

őket. Meg fogja érteni, hogy ezek a törvényszerű, zsarnoki
monológok határozzák meg a viselkedését, és a legapróbb
változtatást sem engedélyezik. Ha azokban a helyzetekben,
amikor szarong és nehéznek érzi kimondani a nemet, mindig
ugyanazt gondolja- "Ha nemet mondok, nem fog szeretni" -,
akkor valóban soha nem fog sikerülni. Nem is mindig figye-
lünk erre a belső kis hangra, ami pedig ott suttog bennünk, és
meghatározza, hogyan dolgozzuk fel a kapott információt.
A kommunikációs szakemberek szerint az embert másod-
percenként tízezer szenzoriális (külső vagy belső) benyomás
éri. Ezek közül ki kell tudnunk választani a lényeget, külön-
ben összecsapnak a fejünk fölött a hullámok.

90
 Az információ torzítása

Az információkat torzító mechanizmusok, e kevéssé tudatos

paraméterek befolyásolják választásainkat, felszíni elemük,
látható eredményük a negatív gondolatok megszületése. A vi-
lágról és önmagunkról érkező információk befogadását és ke-
zelését tanulmányozó kognitív pszichológia jó néhány ilyen
mechanizmust különböztetett meg a valóság torzítása (a reali-
tás disztorziója) címszó alatt. Ezek a logikus gondolkodás mű­
ködési zavarairól tanúskodnak, és az ítélőképesség hibáiként
jelennek meg. Megakadályozzák az egyes helyzetek érvényes
és hatékony értékelését.

Próbálja kiválasztani, melyik illik önre:

• Negatív predikció: ön minden ok nélkül eleve biztos a
negatív reakciók bekövetkeztében. "Meg fog sértődni, ha ne-
met mondok."
• Generalizáció (általánosítás): egyetlen esetből általános
következtetéseket von le. Ha valaki pénzt kér kölcsön öntől,
így gondolkozik: "Ha adok neki, nemsokára az autómat fogja
elkémi, aztán a lakásomat, és ez így fog menni életem végéig."
Nemet mondani mégsem mer.
• Perszonalizáció: eltúlozza az ön és a kedvezőtlen helyzet
közötti kapcsolatot. Az eladó erősködésére megvesz egy
hordhatatlan nadrágot, majd így szál magában: "Ilyen is csak
velem történhet meg; más biztos könnyedén kivágná magát."
• Felnagyítás és lekicsinyítés: felnagyítja a negatív és elba-
gatellizálja a pozitív eseményeket. A fodrász nem olyanra
vágta a haját, amilyenre ön szerette volna, de mindenki dicsé-
ri, milyen jól áll és mennyire fiatalítja; senkinek se hisz, és to-
vább bosszankodik, amiért hagyta magát rábeszélni.
• Önkényes szelekció: egyetlen apróságra koncentrál,
semmi mással nem törődik. A főnöke, aki állandóan dicséri a
munkáját, megkéri, hogy ezen a héten maradjon bent tovább.

91
Ön úgy gondolja, ha nem teszi meg, jóvátehetetlen csalódást
fog okozni neki. Következésképp ellenvetés nélkül vállalja a
túlórázás t.
• Katasztrofizmus: ön végletekben, feketén-fehéren gondol-
kodik, természetesen mindig a legrosszabbra számítva: "Ha
most nemet mondok a felségemnek, biztos el fog hagyni."
• Utólagos negatív rágódás: "Sohasem kellett volna ezt
tennem; már megint rosszul döntöttem."

Az összes jóslat és magyarázat lényege, hogy egy valós

helyzetet előre negatívan lát vagy ítél meg az ember. Tudni
kell, hogy gondolataink nem feltétlenül a valóságot tükrözik,
sokkal inkább azt, ami bennünk zajlik. "Nem vagyok jól,
mindent sötéten látok, megette a fene az életemet." Azért,
mert egy adott helyen, adott pillanatban rosszul érzi magát
az ember, még nem feltétlenül egy nagy nulla, és nem lesz ez
így élete végéig! Meg kell tanulnunk különbséget tenni a va-
lóság és annak értelmezése között. Még ha van is némi igaz-
ság ezekben a gondolatokban, általában túlzók, igazságtala-
nok, egyszóval korántsem tárgyilagosak

Egyéni erkölcsi szabályok

A negatív gondolatok azoknak a képzelt szabályoknak az

eredményei, amelyek kezdettől fogva megszabják az ember
viselkedését, tetteit és ítéleteit. Szürke eminenciásként ráadá-
sul titokzatosan, mindig homályban működnek. Ezek az
alapelvek végeredményben meghatározzák az egyén erkölcsi
rendjét, mely az idők folyamán egyéni és koherens világ-
szemléletté alakul.
Íme néhány minta:
"Ha meg akarod őrizni a többiek szeretetét és barátságát,
nem szabad ellenkezned velük."

92
 "Csak akkor érvényesülhetsz az életben, ha nem vitatkozol."
"Akkor lesz boldog a családi életed, akkor lesznek bará-
taid, ha mindig mindenkivel egyetértesz."
"Akkor fogod megúsznia munkát, ha nem zavarsz senkit."
"Akkor fognak a többiek elfogadni, ha nem különbözöl
tőlük."
"A gyengeség jele, ha kimutatod az érzéseidet."
"Csak rajtad múlik, hogy nem jutsz egyről kettőre. Egy
nagy nulla vagy."

Ezek a "magasztos" elvek, melyek esetenként meghatároz-

zák az ember elvárásait, a tökéletesség mítoszán, az eszményi
iránti rajongáson, az önfegyelmen és a mindent vagy semmit
törvényén alapulnak.
Személyiségünk archaikus alapjai befolyásolják viselkedé-
sünket és ítéleteinket, és az automatikus gondolatok torzító
szűrőjén át alakí~uk ki saját képünket a valóságról.
Hogyan lehet ezeket felismerni? Figyeljük meg, milyen
utasítást, felszólítást megfogalmazó kifejezéseket ("kell, mu-
száj, nem lehet, kellett volna ... ") használunk túl gyakran,
ugyanis ezek leplezik le a merev elképzelésekhez való ra-
gaszkodásunkat. "Gondolnom kellett volna rá", más szóval
tökéletesnek kellett volna lennie, és mindenre figyelnie kel-
lett volna. "Mindenáron egyedül kell megcsinálnom", más
szóval mindig, mindenhol segítség nélkül kell boldogulnia.
"Tudnom kellett volna", más száva l mindent értenie kell.
"Örömet kell szereznem nekik", más szávai mindent meg kell
tennie, hogy szeressék.
Már bebizonyították, milyen hatással vannak a szavak
egész valónkra (naponta átlagosan húszezer szót ejtünk ki a
szánkon). Beszédmódunk kihat gondolatainkra, és végül e
szerint fogunk cselekedni is. Vagyis, minél többet használjuk
ezeket a moralizáló kifejezéseket, annál jobban rögzülnek
gondolkodásunkban, és meghatározzák reakcióinkat

93
 Szemtől szemben

Az embernek meg kell tanulnia, hogy úgy figyelje önmagát,

ahogy a csillagászok figyelik az eget és a csillagokat. De ez
még nem elég, további erőfeszítésekre van szükség. Azt is
meg kell értenünk, hogy viselkedésünk, reakcióink nem a
semmiből, hanem egy szemtől szembeni helyzetből szület-
nek. A feljegyzett és számba vett megnyilvánulások mindig
emberi kapcsolatokhoz kötődnek, és egy beszélgetés előtt,
alatt vagy után jelentkeznek. Kapcsolatrendszerben élünk, és
ennek a szabályait ismernünk kell, hogy fel tudjuk mérni az
erőviszonyokat, amelyek megakadályozzák vagy megköny-
nyítik az üzenet célba érését.
A következő lépés a környezetünkhöz fűződő kapcsolatok
természetének a megismerése. Két alapmodellt ismerünk,
ezekhez sorolunk minden felületes vagy bensőséges kapcso-
latot: a "szimmetrikus" kapcsolatban a felek egyenlők, míg a
"komplementer" (kiegészítő) kapcsolatban az egyik fél alá
van rendelve a másiknak. Mindkét modell igazi kapcsolatot
feltételez, vagyis azt,_ hogy két önálló egyén juttatja kifejezés-
re érzéseit, gondolatait és vágyait.
Aszimmetrikus kapcsolat biztonságos kölcsönösséget téte-
lez fel, egymás tiszteletét. A komplementer kapcsolatban -
ilyen például a szülő-gyerek, tanár-tanítvány kapcsolat - ez-
zel szemben mindkét fél viselkedésére az a jellemző, hogy el-
fogadja, és egyben meg is alapozza a másik viselkedését; köl-
csönösen elfogadják a szerepeket, a közöttük lévő szalidari-
tás feltételezi magatartásuk különböző, de egymáshoz
alkalmazkodó voltát. Mindkét típusú kapcsolatban jól érez-
hetjük magunkat, szabadon, félelem nélkül megnyilatkozha-
tunk, mivel mindkettő alapja a bizalom, valamint az esetlege-
sen megnyilvánuló különbözőségek és sajátosságok kölcsö-
nös tiszteletben tartása. A kommunikáció mindig nyílt és
őszinte, e kapcsolatok keretében mindent meg lehet beszélni.

94
 A kapcsolatok torzulásakor azonban veszélybe kerül a nyílt
és őszinte kommunikáció. Az "álkomplementer" kapcsolat-
ban az egyik fél függő helyzetbe kényszeríti a másikat, és min-
den vitát lehetetlenné téve ráerőlteti gondolatait. Ilyen kap-
csolat alakulhat ki, ha egy férj például ellenzi, hogy a felesége
dolgozzon, ha a tanár nem viseli el, hogy a diákok ellent-
mondjanak neki. Ha valaki "alávetett" pozícióban van, és
nem mer nemet mondani, akkor nagyon nehezen fogja csak
elérni, hogy meghallgassák Az "álszimmetrikus" kapcsolatot
a rivalizálás jellemzi: az egyik fél folyamatosan le akarja győz­
ni a másikat. Ha ilyen helyzetben nem tud nemet mondani az
ember, gyorsan elveszti lába alól a talajt, hiszen a másik nem
tar~a tiszteletben sem az egyéniségét, sem a másságát
Legyünk hát óvatosak, és nagyon ügyeljünk rá, hogy a má-
sik emberrel hogyan alakul a kapcsolatunk: ne hagyjuk ma-
gunkat csapdába csalni, ne menjünk bele erőfölény által irá-
nyított kapcsolatba, melyben nem utasíthatunk el semmit, és
a vágyainkat sem fogalmazha~uk meg.
Vizsgáljuk meg a barátságokat! Egy szimmetrikus kapcso-
latban nyugodtan kifejezhe~ük érzéseinket, és barátaink is
megtehetik ugyanezt. Az álszimmetrikus kapcsolatban azon-
ban, ha az ember nem tud nemet mondani, a másik manipu-
lálni fogja, és rákényszeríti a saját akaratát.

Személyes tér

Próbáljuk meghatározni a személyes terünket, vagyis azt az

emberekkel szembeni optimális távolságot, amelynél társa-
ságban jól érezzük magunkat. Nem szabad elfelejteni, hogy a
"csendes nyelv" a nonverbális kommunikáció fontos formája.
Aszociális kapcsolatokat a tér berendezése, a "térfoglalás"
szabályazza és strukturálja. Magunk is meggyőződhetünk
erről, ha arra gondolunk, hogy a különböző kultúrák milyen

95
módon használják ki az emberek közötti teret: a japánok tá-
volságot tartva, a másikhoz nem érve köszöntik egymást, a
brazilok szarosan megölelik egymást, a franciák kezet fognak
vagy megcsókolják a másik arcát. A mód, ahogyan valaki egy
másik emberhez közeledik vagy épp távolodik tőle, mindig
elárul valamit önmagáról, kulturális vagy szociális hovatar-
tozásáról, arról, hogy hűvös vagy bensőséges-e ez a kapcso-
lat, hogy zavarban van-e, esetleg agresszív. Sajnos gyakran
nem figyelünk eléggé ezekre a jelekre.
Képzeljük el magunkat az alábbi koncentrikus körök kö-
zéppontjában!

c
D

A= bizalmas távolság (15-45 cm)

B= személyes távolság (45 cm-lm)
C = társasági távolság (1-3 m)
D = nyilvános távolság (3 m-nél több)

96
 Mérőszalag nélkül is kipróbálha~a és ellenőrizheti az em-
ber, hogy mennyi az ideális távolság, amelyet megtartva a
legjobban, a legbiztosabban érzi magát. Attól függően, hogy
mennyire bensőséges viszonyban áll környezetével vagy a
helyzettel, biztosan meghatározható a kellő távolság. Ha túl
közel kerülünk valakihez, és úgy érezzük, hogy a másik szin-
te "felfal" bennünket, akkor hátrább kell menni. De fordítva
is igaz lehet: ha túl messze állunk valakitől, és gyengének, bi-
zonytalannak érezzük magunkat, akkor lépjünk közelebb a
másikhoz!
Egy kapcsolatban akkor lesz mozgásterünk, ha megtalál-
juk a megfelelő távolságot: időnként ezt módosítha~uk, egy
külsőbb körbe küldhe~ük a másikat, de be is fogadha~uk a
személyes terünkbe, hogy könnyebben eljuttathassuk hozzá
az üzenetünket. Mindkét esetben nagyobb biztonságban fog-
juk magunkat érezni, megerősödik az önbizalmunk.
Vegyünk egy példát: a hivatalban, a lift előtt egy kollégája
odalép önhöz, megfogja a karját, és megkérdezi, nem men-
ne-e el helyette egy kongresszusra. Mielőtt válaszolna, lépjen
hátra egy lépést. Az ekként keletkezett tér megszünteti a cin-
kosságérzetet, így ön rögtön önállóbb lesz és kevésbé mani-
pulálható. Egy nehéz szituációban, ha közelebb lépve mond
nemet, a fizikai közelség segíthet feloldani az elutasítás bántó
voltát. Mindkét esetben a nagyobb távolság erőt ad, a kisebb
csökkenti a sokkhatást

Kivel is beszélünk?

Mindig próbáljuk megfigyelni és felmérni a beszélgetőtár­

sunkat! Barátságosnak tűnik-e vagy agresszívnak? Visszafo-
gottnak vagy túláradónak? Természetesnek vagy mesterkélt-
nek, őszintének vagy álszentnek? Tehát megint csak arról van
szó, hogy tartsunk távolságot a másiktól, a kapcsolattól. Így

97
jobban fogjuk látni, hallani a partnerünket, könnyebb lesz
megítélni. Nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, kivel van
dolgunk.
Szakjuk meg, hogy mindig rögzítsük azokat a nonverbális
és verbális jeleket, melyek a másik lelkiállapotáról árulkod-
nak, így adekvátabb választ adhatunk majd. A viselkedés
nemegyszer a belső változásokat is tükrözi. Meg fogunk le-
pődni, ha észrevesszük, hogy a másik esetleg kényelmetle-
nebbül érzi magát, mint gondolnánk. Ha alaposan megfigyel-
jük, látni fogjuk, ha feszült (görcsösen összeszorított száj, re-
megő kéz), ha elvörösödik, ha gyorsan kezd beszélni, ha nem
találja a szavakat.
Megfigyelhetjük a másik stratégiáját. A kérés csökönyös is-
mételgetésével, a szívós rohamokkal az ellenállásunkat akar-
ja megtörni. A megfélemlítéssel arra akar rábírni bennünket,
hogy adjuk be a derekunkat: "Ha nem alhatok ma este nálad,
akkor nem vagy a barátnőm." Hízelgéssei akar levenni ben-
nünket a lábunkról: "Remekül áll neked ez a ruha, mindenki-
nek el fogod csavarni a fejét." Van, amikor a másik be akar
csapni minket, visszaél a jóhiszeműségünkkel, vagy éppen
érzelmi zsarolásba kezd: "Ha nem jössz ide azonnal, biztosan
rosszul leszek." Az utolsó pillanatban elhangzó kérés: nagy
nehezen elfogadtunk egy vacsorameghívást, és indulás előtt
két perccel kér meg bennünket a vendéglátónk, hogy vi-
gyünk bort és édességet Egyszóval megpróbálnak manipu-
lálni minket, és mi hagyjuk.
Nem kell ügyetlenül faggatózni, mert az biztosan ellensé-
ges reakciót váltana ki, de nyugodtan megkérdezhetjük a má-
sikat, mit is szeretne valójában. Amíg begyűjtjük a pontos in-
formációkat, már szereztünk is némi gondolkodási időt - és
néhány érvet az esetleges visszautasításhoz. Nyaralni készü-
lünk, és az édesanyánk arra kér, hívjuk fel minden este pont-
ban nyolckor. Kérdezzük meg tőle nyugodtan: miért pont
nyolckor? És nem elég minden második este? Ha arról kezd

98
beszélni, mennyire aggódik értünk, és mennyi gondja van,
hallgassuk meg türelmesen, figyelmesen; valószínűleg közö-
sen sikerül eloszlatni egymás szorongását. Egyébként ilyen-
kor arról is megbizonyosodhatunk, pontosan értettük-e, mit
is akar a másik. Egy barátnőnk költözik, és arról panaszko-
dik, mennyire fáradt, mert senki nem segít neki. Ebből arra
következtethetünk, hogy segítséget vár tőlünk; azonnal pá-
nikba esünk, mert azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, de nem
merünk nemet mondani. Ha beszélgetnénk egy kicsit, kide-
rülhetne, barátnőnk igazából azt szeretné, ha a családtagjai
többet segítenének, és esze ágában sincs megkérni bennün-
ket, hogy segítsünk a költözködésben.
Mostantól kezdve egészen új szemmel fogjuk nézni önma-
gunkat is, a környezetünket is. Mit kezdjünk e frissen szerzett
tudással? Használjunk fel mindent, amit csak kiderítettünk!
Most már ismerjük és ér~ ük önmagunkat ... Itt az idő: változ-
tassunk!
HASZNÁLATI UTASÍTÁS
A VÁLTOZÁSHOZ
Talán lesz olyan, aki miután felmérte, és immár világosab-
ban lá~a problémáit, már nem is szeretne megváltozni, fölös-
legesnek, bonyolultnak vagy túlságosan is nehéznek tűnik
számára a feladat. Ót is arra kérjük, hogy még ebben az eset-
ben se csukja be a könyvet - vagy csak annyi időre, míg kifúj-
ja magát-, hanem adjon magának egy lehetőséget. Nem kell
a nulláról kezdenie, csak határozottabban, tudatosabban, im-
már felfegyverkezve vágjon bele. Hogy végre merjen nemet
mondani. Jusson eszébe: ha meg szeretne szabadulni a régóta
rá nehezedő külső és belső nyomástól, elszántnak és türel-
mesnek kell lennie. Csináljon tabula rasát, számoljon le a kis-
hitűséggel, és hajrá!
Ebben a fejezetben megmuta~uk, hogyan lehet megváltoz-
ni, mi módon, milyen eszközökkel. Soha nem szabad elfelej-
teni: mint minden folyamat, ez is csak fokozatosan valósulhat
meg. Először is: ne legyünk türelmetlenek! Ahogy egy idegen
nyelvet sem sajátít el az ember egyik pillanatról a másikra,
nemet mondani sem lehet megtanulni egy hónap alatt. Má-
sodszor: óvakodjunk a túl hirtelen változástól, különben nem
csupán a környezetünk fog megzavarodni, amikor egyszerre
csak nemet mondunk, hanem mi magunk is, akik most vág-
tunk neki e nagy kalandnak Nem szólva a kezdeti ügyetlen-
ségekről, amúgy is nagy vállalkozás egy "bátor" magatartás
elsajátítása.
Egy barátnőm, akinek beszéltem e könyv tervéről, elhatá-
rozta, hogy ezentúl nemet fog mondani a férjének. Hiába in-
tettem óvatosságra, nem figyelt rám. Minden nyáron az egész
család tengeri körutazásra szokott menni, amit ő nagyon ne-
hezen viselt; éppen közeledett a nyaralás ideje, és vele együtt
a tengeri út is. Felhívta hát a férjét, és elmondta, hogy ezek a

103
hajóutak mindig is pokoli megpróbáltatást jelentettek neki,
szívesen hajókázik a part mentén, de nem megy messzebb ...
és a férje beleegyezett. Néhány nappal később a barátnőm be-
lázasodott, és súlyos szívritmuszavarok léptek fel nála. A fon-
tos esetekben kimondott nem persze nem jár mindig ilyen ko-
moly következményekkel, de azért jobb vigyázni.
Óvatosan kell tehát "edzeni", lépésről lépésre haladva, és
először az érzelmileg közömbösebb nemeken kell gyakorolni.
Ezeket többször is meg kell próbálni, különösen kudarc ese-
tén. Egyetlen kísérletből nem szabad végérvényes következ-
tetéseket levonni! Mielőtt azt mondaná valaki, hogy "Úgy lát-
szik, én képtelen vagyok rá" vagy "Semmi értelme", próbálja
ki a különböző helyzetek és különböző személyek kapcsán
bemutatott módszereket, és folytassa tovább az önelemzést.
Csak így tudja ugyanis a saját véleményét kialakítani a java-
solt változtatásokróL Ne kínozza magát, van ideje. Ha kitar-
tóan és elszántan gyakorol, nemsokára egyszerű és természe-
tes lesz az új viselkedése.
Ráadásul az itt bemutatott módszerek nem egy az egyben
átvehető "konfekciómegoldások". Mindenkinek ki kell vá-
lasztania a számára legalkalmasabbat, de még az is szarulhat
módosításra. Saját, személyre szabott technika kell hozzá,
hogy megtanuljunk nemet mondani.

Lazíts unk!

Térjünk vissza a szorongásra, az "Én sohasem mondok ne-

met" társaság tagjainak közös osztályrészére. Hogyan száll-
hat szembe vele eredményesebben az ember; hogyan győzhe­
ti le, vagy legalábbis csökkentheti, szem előtt tartva mindkét
dimenzióját: a stresszort és a saját reakcióját. Az ember termé-
szetesen ki szeretné küszöbölni (nem a stresszort - a rossz
megoldásokkal most nem foglalkozunk) a szorongás összes

104
negatív testi, viselkedés- és gondolkodásbe li megnyilvánulá -
sát. Ezeket fokozatosan helyettesítenie kell új, eredménye-
sebb és személyre szabott cselekvési módokkal.
A relaxáció, ha nem is szünteti meg a feszültség forrását,
segít együtt élni a környező agresszióval, és megteremti a tes-
ti-lelki nyugalom pillanatait. Megszabadí~a a testet az állan-
dó feszültségtőL Korábban már láttuk, hogy minden intenzív
érzés kellemetlen testi következmény ekkel jár. Ha megtanul-
juk szabályozni szívverésünk ritmusát, az izmok összehúzó-
dását és a légzés szaporaságát, testünk sokkal kevésbé lesz
érzékeny az intenzív érzelmi terhelésre. Így oldani tudjuk a
feszültséget, vagy legalábbis annyira csökkenteni, hogy testi-
lelki egyensúlyunk helyreálljon.
Manapság nagy divat a relaxációs technikák népszerűsíté­
se, ezért most csak az alapelvekről fogunk beszélni, Schultz
autogén tréningjéből kiindulva, melynek lényege az önszug-
gesztióval elért ellazulás, az izmok elernyesztése, a légzés és
a szívverés lelassítása. Az ember a gyógyító nyugalom álla-
potába kerül, és kiküszöböl minden testi és lelki feszültséget.
A relaxációt meg kell tanulni, majd rendszeresen edzeni
kell, meghatározott számú gyakorlatot elvégezve. A kezdő
gyakorlatok a testnek csak bizonyos részeire korlátozódnak ,
ezeket könnyebb megtanulni. Feszítse meg először néhány
másodpercre az egyik karját, majd hagyja elernyedni, és
érezze a lazítást! Ismételje ezt többször! Ismételje meg más
testrészeivel is! Az aktív és passzív pillanatok váltakozásá-
nak kontrasz~ából meg fogja érteni, mi is pontosan az igazi
lazítás.
Gyorsan rá fog jönni, hogy testének egyes zónái feszülteb-
bek a többinél, aminek a hosszú évek alatt kialakult helytelen
testtartás az oka. Alkalmazza a fenti technikát, így fokozato-
san meg tud majd szabadulni a fölösleges feszültségektől, és
megérti, hogy izmainak nem kell folyamatosan görcsben len-
niük. Apránkint megtanulja majd az ellazulás módszerét.

105
 Ezután koncentráljon légzésének ritmusára. Gyakran rosz-
szul, szabálytalanul , felületesen vesszük a levegőt. Nem mi
szabályozzuk a légzésünket amikor félünk, elakad a lélegze-
tünk, amikor szorongunk, összeszorul a torkunk. Ha erős ér-
zelmi hatások mellett is szabályosan tudjuk venni a levegőt,
máris jobban érezzük magunkat. Aki újra megtanul szabályo-
san, egyenletesen lélegezni, jobban fogja bírni a stresszt.
Vegyen egy mély levegőt az orrán át, érezze, mint jut el a
tüdejébe, várja meg, míg megtelik levegővel a gyomra, ez-
után lassan fújja ki! Ha lassabban és mélyebben lélegzik, a
szívverése megnyugszik, és teljesen el fog lazulni. Koncent-
ráljon ezután a testére! Képzelje maga elé először a hátát, a
derekát, a vállát, a tarkóját, az ízületeit, az arcát, a szemöldö-
két, a száját. Minden porcikája nyugodt, ernyedt, elneheze-
dett és meleg. A teste tökéletesen megnyugodott és ellazult.
Légzése szabályos és mély, szíve nyugodtan ver. Maradjon
még ebben az állapotban néhány pillanatig. Majd nyújtózzon
egy nagyot, ahogy a macskák szoktak, és térjen vissza meg-
szakott helyzetébe.
A teljes ellazulás~ megkönnyíti, ha olyan természeti képek-
re gondol, amelyek hagyományosa n nyugalmat árasztanak.
Ha szereti a tengert, képzelje el a napsütötte, homokos partot,
a hullámok csobbanását. De bármit választhat. Mondjon né-
hány megnyugtató mondatot: "Nyugodt vagyok." "Teljesen
ellazultam." Tegyen fel valami lágy zenét, oltsa el az éles fé-
nyeket, terítsen magára egy puha és simogató takarót! Eleinte
otthon, az ágyán fekve végezze a gyakorlatokat! A legjobb, ha
néhány hétig egyedül, teljes nyugalomban gyakorol. A cél,
hogy gyorsan tanuljon meg ellazulni, szinte spontán módon,
hogy nehéz és éles helyzetekben alkalmazhassa. Vásárolhat
erre a célra készített kazettákat is. Lassanként azután bárhol
megpróbálhat elvégezni egy-egy pici gyakorlatot- tévé előtt,
irodában, metrón, kocsiban, amikor a lámpa piros, repülőgé­
pen, vonaton.

106
 Az ember csak apránként szerezheti meg azt a képességet,
hogy bármikor eljuthasson a nyugalmi állapotba. Akkor
azonban könnyebben tud szembenézni a stresszel. Egyrészt
folyamatosan ellenőrizni fogja, hogy mennyire feszült. Más-
részt megtanulja, hogyan enyhítheti a szorongás fizikai tüne-
teit, és így jobban fellesz vértezve a stresszt kiváltó helyzetek
ellen. Figyeljük meg: ha már előre félünk egy helyzettől, ha
szorongunk, akkor kapkodjuk a levegőt, zakatolni kezd a szí-
vünk, görcsösen megfeszül a testünk. Ilyenkor próbáljunk
relaxálni és megnyugodni!
Még nem fog tökéletesen sikerülni. Ahogy azonban a ne-
mes bor napról napra érik, mi is jó úton járunk, hogy megvál-
tozzunk.

Változtassuk meg
negatív gondolatainkat!

Meg kell tudnunk változtatni a fejünkben kavargó, feszélye-

ző, keserves gondolatokat. Első lépésben az "asszimilációra"
való hajlamot kell mérsékelnünk, melynek következtében
minden helyzetet előítéleteinknek megfelelően, egyformán
értelmezünk, és soha nem tudunk nemet mondani. Az itt kö-
vetkező példákban mind tetten érhető ugyanaz a rejtett hie-
delem: "Nem bírom a gondolatot, hogy kellemetlennek tarta-
nak, nem tűröm, ha kritizálnak, ha leértékelnek, vagy ha egy-
szerűen csak nem vagyok ura a helyzetnek. Ezért inkább
mindenbe beleegyezem."
Lássuk a példákat. Takarítónője minden év júliusában beje-
lenti, hogy a tervezettnél egy héttel korábban utazik nyaralni.
Ön sohasem tiltakozik, mert fél, hogy ellenkező esetben go-
nosznak fogja tartani, és nem jön többet. Van egy barátja, aki
rendkívül rosszul teniszezik, és mindig az ön partnere szeret-
ne lenni párosban. Soha nem utasítja vissza, nehogy önzőnek
tartsa. Egy kollégája rendszeresen megkéri, olvassa át az

107
anyagot, amit készített. Ezt a kérést is teljesíti, mert attól fél,
hogy ha nemet mond, kollégája már nem lesz olyan jó véle-
ménnyel önről.
A példák jól muta~ák, hogy az asszimiláció következtében
mindig ugyanarra a konklúzióra jutunk. Gépiesen cselek-
szünk, gyakran észre sem vesszük, hogy mindig ugyanoda
lyukadunk ki. A cél tehát az, hogy az "asszimilációt" "alkal-
mazkodással" helyettesítsük, vagyis vegyük jobban figye-
lembe a tényeket, és határozottabban, megfutamodás nélkül,
mindig az adott helyzethez alkalmazkodva cselekedjünk. Így
megtanulunk viszonyítani és megfelelően viselkedni.
Ha "alkalmazkodunk", a valóság több paraméterét is fi-
gyelembe vesszük a helyzet értelmezésekor. A fenti esetek-
ben például észre fogjuk venni, hogy a kérések sokszor barát-
ságtalanok, kínosak, nemegyszer elviselhetetlenek. Ennek el-
lenére mindig igent mondunk, mert bűntudatunk van, mert
szorongunk, mert egy képzeletbeli modellnek akarunk meg-
felelni.
Az ember ilyenkor tegye fel magának a kérdést, hogy miért
kérik ezt tőle, és ő miért mond igent. Mindenkinek megvan-
nak a maga elképzeÍései és igényei. Ezeket sem szabad figyel-
men kívül hagyni. Nem töltheti egész életét azzal, hogy má-
sok kívánságát teljesíti. Ha azonban soha nem mondja ki, mit
szeretne, mi zavarja - jelen esetben, hogy ne zsákmányolják
ki folyamatosan-, mindig frusztrált lesz. Soha ne felejtsük el,
hogy szabadon dön tünk, annak mondunk nemet, akinek aka-
runk. A takarítónőnek, a barátunknak, a kollégánknak.
Vizsgáljuk meg, hogy bizonyos helyzetekben mi az első
automatikus gondolatunk. "Mit is mondtam magamban,
amikor. .. a főnököm megkért, hogy olvassam át ezt az anya-
gat; a bátyám, hogy vigyem ki a repülőtérre; a barátnőm,
hogy adjak neki kölcsön, és elkezdtem szorongani. Azt gon-
doltam: "Ha visszautasítom, a főnököm kirúg, a bátyám utál-
ni fog, a barátnőm önzőnek tart majd."

108
 Itt álljunk meg. Vizsgáljuk meg még egyszer ezeket a nega-
tív gondolatokat! Van egyáltalába n valami alapjuk? Mivel
tudjuk alátámaszta ni őket? Milyen érvek szálnak mellettük?
És ellenük? Tegyük fel magunknak a kérdést: "Nagy baj, ha
nemet mondok? Örökre elásom magam? Vagyis ez a sok
rossz, amit elképzelek, tényleg be fog következni? " Ha szük-
séges, nyugodtan kérdezzünk meg másokat is, esetleg éppen
a szívességet kérő személyt magát.
Így lehetővé válik, hogy tárgyilagosa n újraértékelj ük a
helyzetet, és rá fogunk jönni, kizárólag saját negatív gondola-
taink és érzéseink hatására láttuk ennyire sötétnek. Azért
még senki nem veszíti el a munkáját, mert egyszer nem olvas
el másnapra egy anyagot a főnökének. Ha valaki megmondja
a bátyjának, hogy nem ér rá, nem fognak örökre összeveszni ,
és a barátnője sem tar~a majd feltétlenül önzőnek, ha közli
vele, hogy már mínuszban van a banknáL
Nem jó, ha az ember túl pesszimistá n ítéli meg önmagát is,
másokat is; a valóság nem ennyire sötét. A negatív gondolato-
kat és érzéseket enyhíthe~ük, ha nem kizárólag a felelősségre,
a bűntudatra vagy éppen az állandó kudarcokra koncentrá-
lunk Persze ne essünk túlzásokba sem: nem kell boldog opti-
mizmussal szemlélni mindent, hiszen az sem vezet jóra. Pró-
báljuk meg a dolgokat olyannak látni, amilyenek valójában.
Határozzuk el, hogy a legostobább és legelítélhetőbb nega-
tív gondolatain kat konstruktív gondolatokk al helyettesí~ük.
Igazi alkotó feladat: ha már az első automatiku s gondolatun -
kon változtatunk , kevésbé fognak elhatalmaso dni rajtunk az
ostoba kényszerkép zetek.
Egy példa: a nővére minden évben kölcsönadja önnek a
tengerparti lakását. Minden évben megkéri, hogy vigye le az
ágyneműt, a virágokat, a lekvárt, vagyis úgy felpakolja, hogy
málhás szamárként száll fel a vonatra.
Nem meri visszautasít ani a kérését, mert attól fél, legköze-
lebb nem kapja meg a lakást. Már meg is érkeztünk a "nega-
109
 tív jóslathoz". Tegye fel magának a kérdést, biztos így van-e,
vagy el tud-e képzelni egy másik forgatóköny vet is. Például a
nővére egyszerűen csak tiltakozni fog, és ha ön elmagyaráz za
neki, milyen nehéz ennyi csomaggal vonatozni, akkor belá~a,
túl sokat kért. Még mindig megígérheti neki, hogy az aprósá-
gokat szívesen leviszi.
Nem meri visszautasít ani a kérést, mert attól fél, a nővére
nem fogja többé szeretni. Helyben vagyunk: ez már tiszta
"katasztrofi zmus". Gondolkozz on: ilyen lényegtelen ügyben
egy jól megindokol t nem ugyan miért is járna ilyen súlyos kö-
vetkezménn yel?
Tegye hozzá: "Ez is csak velem történhet meg", és máris
eljutottunk a "perszonaliz ációhoz". Mérlegeljen, kérdezzen
meg másokat is, és rá fog jönni, milyen sokan vannak, akik
nem mernek nemet mondani ilyen helyzetekben.
Ha az jut eszébe: "Soha nem tudtam visszautasít ani a nő­
vérem kérését", akkor általánosít, "generalizál". Ha eltöp-
reng, biztosan eszébe jut olyan eset is, amikor nemet mondott
a nővérének.
Azt mondja magának: "Ha nem teszem meg neki, lehetet-
len helyzetbe kerülök, állandó bűntudatom lesz", ezzel pedig
"felnagyí~a a negatív és elbagatellizálja a pozitív hatásokat".
Gondolkozz on: végre lehetősége nyílt, hogy a problémáit
megbeszélje valakivel, ráadásul ez a valaki a nővére, aki biz-
tosan meg fogja érteni.
Ilyenkor az ember tulajdonkép pen mást sem tesz, mint
hogy "önkényese n szelektálja" a tényeket, eltúlozva az eset-
leges nem következmé nyeit.

Kis gyakorlatta l könnyen ellehet hessegetni a felötlő nega-

tív gondolatoka t. Vegyük úgy, mintha ilyenkor egy vészcsen-
gő szólalna meg a fejünkben, próbáljunk elképzelni más, a
valósághoz közelibb lehetőségeket is, keressünk az automati-
kus gondolatok at erősítő és gyengítő érveket. Vegyük elő azt

110
a bizonyos füzetet! Olvassuk végig a negatív gondolatok lis-
táját! Állítsunk össze egy másik listát, amelyben minden ne-
gatív gondolatot helyettesítünk egy másikkal, a vágyainknak
és a valós helyzetnek megfelelőbbeL Például a "Nem fog sze-
retni a bátyám, ha nem helyeslem, amit mond" mellé írjuk
oda: "Elképzelhető, hogy nem értünk egyet, mégsem fogunk
ezért összeveszni."
Ha egy ésszerű gondolatot leírunk egy negatív mellé, már-
is lehetővé válik, hogy összevessük a kettőt, és gyorsan rájö-
vünk majd, vannak más lehetőségek is, talán azokat is szám-
ba vehetnénk Fogadjuk el ezeket az alternatív gondolatokat,
és alkalmazzuk őket a gyakorlatban - máris könnyebb lesz
nemet mondani.
A legfontosabb: észre fogjuk venni, hogy a negatív gondo-
latokkal együtt járó kellemetlen érzéseink is enyhülni fognak,
majd teljesen el is tűnnek, és kellemesebb érzések lépnek a
helyükbe. ,

Helyzet Érzések Negatív Alternatív Eredmény

gondolatok mondatok

Azanyám Üres fej. Rossz gyereke Nem Márnincsis

kijelenti, hogy vagyok, ha vehetem az bűntuda tom,

nem bírja Összeszorult visszautasítom, anyámat

a magányt torok magamhoz,
Kéri, hogy Beszélnem
hadd Nyugtalanság. kell a
költözhessen bátyámmal,
hozzám, kettenmajd
csak
ki találunk
valamit

lll
 Helyzet Érzések Negatív Alternatív Eredmény
gondolatok mondatok
Egy barátnőm Heves Végelesz Ha ezért lesz Megköny-
nálam szívdobogás. a barátságunk- vége, akkor nyebbülök.
szeretne nak, hanem ez nem is Nagyon
nyaralni. Szorongás. hívom meg. volt igazi fogok örülni,
barátság. Azt ha a barát-
hívokmeg nőmeljön
magamhoz, majd
akit akarok hozzám,
és amikor amikor
akarok. mindket-
tőnknekjó.

A hivatalban Ingerültség. Hanem Nem azért Megnyug-

a kollégám teszem meg, vettek fel, szom.
mindig Idegesség. kellemetlen hogymások
engemkér alaknakfog helyett
meg, hogy tartani, és ugráljak
vegyem fel kígyót-békát
a telefont. kiabálmajd
rám.
A férjemnem Visszafojtott Ha elmondom, Szereti a Márnem
foglalkozik düh. milyen gyerekeket vagyok
a gyerekekkeL pocsékul Az is lehet, olyan feszült.
Fejfájás. érzem magam, hogy
csak zavarom. érdekeini
fogja, amit
mondani
akarok.

Változtassunk túlságosan szigorú

erkölcsi elvárásainkon!

Negatív gondolataink mély meggyőződéseken alapulnak, így

sokkal nehezebb tetten érni és megváltoztatn i őket. Az A tu-
datosság című fejezetben láthattuk, hogy az ilyen gondolatok
akár már gyerekkorunkb an meggyökerezn ek bennünk, és
lassacskán formálják (vagy torzí~ák) a valóságról alkotott ké-

112
pünket. Csendes aknamunkát végeznek Nem egyszerű le-
leplezni őket, hiszen szinte tudtán kívül befolyásolják az em-
bert és határozzák meg gondolkodását.
A legrosszabb, hogy nem is tűnnek őrültségnek, inkább jó
érzésre, az általánosan elfogadott értékek tiszteletére valla-
nak. A legtöbb embernek tényleg az a legfontosabb, hogy a
többiek egyetértsenek vele, tiszteljék, becsüljék, tökéletesnek
tartsák és szeressék. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk
ezeket az értékeket, felfedezhetjük bennük a hajthatatlansá-
got, az intoleranciát és a szélsőségeket. Nem könnyű szakíta-
ni velük, nem könnyű megszabadulni tőlük, hiszen alapjuk a
"Muszáj, hogy mindenki egyetértsen velem, tiszteljen, be-
csüljön, tökéletesnek tartson és szeressen".
Először csak egy kicsit enyhítsük és árnyaljuk őket, hogy
azután módosíthassunk rajtuk. Automatikus gondolataink-
ból kiindulva próbáljuk meg tetten érni ezeket az uralkodó
elveket, és újra és újra tegyük fel a kérdést: Miért? Na és?

Első szituáció: Bár meg van fázva, elmegy egy rég megbe-
szélt vacsorára a barátjával.
- Miért?
- Már hetekkel ezelőtt megígértem neki.
-Na és?
- Nem akarom, hogy azt higgye, nem tartom be a szavam.
- Miért?
-Ha megígérek valamit, azt meg is csinálom.
-Miért?
-Nem tudom elviselni, ha csalódnak bennem.
-Na és?
-A barátom csalódott lenne.
-Na és?
-Nem fog szeretni többé.

113
 Második szituáció: vásárolt egy cipőt, ami nyomja a lábát.
Nem merte nem megvenni.
-Miért?
- Mert az eladó rábeszélt.
-Na és?
- Mondtam, hogy nyom a cipő, de azt felelte, majd kitágul.
-Na és?
-Nem akartam, hogy kényeskedőnek és akadékoskodó-
nak tartson.
- Miért?
- Félek, nehogy kényeskedőnek és akadékoskodónak tart-
sanak.
- Miért?
-Nem bírom, ha kritizálnak.
-Na és?
- Az eladó nagyon magabiztos volt, és ha valaki ellent-
mondást nem tűrően lép fel, kicsinek és gyengének érzem
magam, megbénít a gondolat, hogy biztos neki van igaza.

Próbáljunk távolsá.got tartani.

Vajon nem kényszerképzetek-e ezek a hiedelmek?
A kérdés megmutatja, mennyire rugalmatlanok, rendíthe-
tetlenek az efféle hiedelmek. Mintha az embernek nem lenne
joga másképpen értékelni a tényeket. Vagy másképp reagálni
rájuk. A tökéletesség iránti vágyat tükrözik, az akaratot, hogy
elérjünk valamilyen elérhetetlen ideált. Ezen a prizmán ke-
resztül látjuk az egész életet: Ha elérem ezt az ideált, szeretni
fognak, és én is szeretni fogom magamat (dupla csavar).
Le kell számolni az illúzióva!, miszerint létezik egy ideális
életminta. Persze, kell hogy legyenek követelményeink, de
nem jó, ha ezek túlságosan merevek. Ha fojtogatóvá válnak,
megakadályozzák az önkifejezést, a személyiség kibontako-
zását.

114
 Mik az előnyei és a hátrányai ezeknek a hiedelmeknek?
Mérjük össze pozitív és negatív hatásukat! Mi szól mellet-
tük és mi ellenük?
Például: mi az előnye annak, ha szolgálatkész az ember?
Elismerik... egy pontig. Már láttuk, hogy a környezetünk
előbb-utóbb nem fog tisztelni minket ezért, viszont egyre
gyakrabban kihasználnak majd. Ez a hátránya. Korlátozzuk
tehát altruista hajlamainkat bizonyos helyzetekre, máskor vi-
szont felejtsük el őket.
Másképp fogalmazva, ha egyszer végiggondoltuk hiedel-
meink előnyeit és hátrányait, okkal-joggal el is vethetjük
őket. Fogadjunk, hogy többé nem is fogjuk minden esetben
tiszteletben tartani őket.

Milyen következményei lehetnek annak, ha enyhítünk

szigorú elvárásainkon 7
Mindig kockázatos hirtelen felhagyni azzal, hogy minden-
áron meg akarjunk felelni saját elvárásainknak. Különösen
önmagunkkal szemben. Előfordulhat, hogy pocsékul fogjuk
érezni magunkat, hiszen micsoda dolog se szó, se beszéd el-
vetni a régi értékeket, változtatnil Minden változás termé-
szetszerűen szorongással jár. De valljuk be magunknak: ha
olyanok maradunk, amilyenek voltunk, vajon kevesebbet
szarongunk majd (erről köteteket lehetne írni)? Viszont ha
megváltozunk, reménykedhetünk benne, hogy ez a szoron-
gás lassan enyhülni fog, és egy szép nap teljesen el is tűnik.
Persze úgy fogjuk érezni, hogy hűtlenek lettünk mind-
azokhoz, akik ezek szerint az erkölcsi normák szerint nevel-
tek minket. Vagyis a családi értékekhez. Egykor szerződést
kötöttünk szüleinkkel, melynek egyetlen záradéka volt:
"Ezek szerint az erkölcsi normák szerint kell élned egész éle-
tedben." Pedig elképzelhető, hogy már nem is lehet olyan
szabályok szerint élni, mint gyerekkorunkban. Gyermeki
szükséglet megfelelni a családi normáknak, ami abból fakad,

115
hogy a szülők mindig mintagyereket szeremének - vagyis
olyat, aki minden elvárásukat teljesíti. Ideje felülvizsgálni ezt
a szerződést, mely már nem felel meg a pillanatnyi valóság-
nak. Felnőttünk, és bűntudat nélkül lehet saját, külön érték-
rendszerünk.
Természetesen nem fogunk egy csapásra minden ízünkben
megváltozni. Először csak kicsit módosítsuk az elvárásain-
kat Például: Jó, ha az emberek szeretnek, és tökéletesnek lát-
nak, de nem mindenáron. Nem áldozom fel érzelmi életemet,
baráti kapcsolataimat, nem mondok le ezért önmagamról.
Összefoglalva, nem baj, ha az ember kicsit hűtlen lesz a
gyökereihez: alakítson magán, formálja, árnyalja erkölcsi
normáit újra és újra, hogy végül meg is tudja változtatni őket.
És akkor majd félelem nélkül mondhatja:
"Nem vagyok köteles mindig azt gondolni, amit mások."
"Nem vagyok köteles mindig azt tenni, amit ők akarnak."
"Nem az a fontos, hogy mindenki egyformán szeressen."
"Fölösleges állandóan bizonyítanom."
"Ami nem éri meg, vagy amit nem magamnak kell elvé-
geznem, abba nem kell rengeteg energiát fektetnem."
"Nekem is jogom van az élethez."
"Semmi okom, hogy ne lássam magam értékes embernek."

Önfejlesztés

Még tovább tökéletesíthetjük magunkat, ha elsajátítjuk a két

amerikai pszichológus, Robert E. Alberti és Michael L. Em-
mons módszerét, a határozott (asszertív) magatartást. Ennek
lényege: mindig mondjuk el, amit akarunk, ami a szívünket
nyomja, mégpedig "egyenesen, világosan, nyugodtan és ha-
tározottan". Vigyázat! Nem arról van szó, hogy irracionális,
félénk gondolatainkat elvetve átessünk a ló túloldalára, és
harsány, határozott, de ugyanolyan irracionális tévképzete-

116
ket gyártsunk magunknak. A passzivitást ne agresszivitással
váltsuk fel, még véletlenül se tévesszük össze a határozott vi-
selkedést az erőszakossággaL

A kettő közötti különbség:

Agresszív magatartás: az agresszív ember legtöbbször ne-
héz ember. Azt mondják róla, hogy rossz természete van,
hangulata ingadozik, mindig feszült, apróságokon is képes
feldühödni. Intoleráns, mindig ellenkezik, ironikus. Maga-
biztos, tévedhetetlen, a véleményét mindig rá akarja kénysze-
ríteni másokra. Csak saját szempon~a érdekli, mindig a saját
érdekét helyezi előtérbe, és a vitákban is folyamatosan győz­
ni akar. Nem hallgat másokra, nem tűri az ellentmondást, be-
szélgetőpartnereit frusztrálja és irritálja, hogy csak akkor szá-
lalhatnak meg, ha egyetértenek vele. Gyakran erőszakosan,
kényszerítéssei oldja meg a problémát. .
Határozott magatartás: a határozott ember jól érzi magát a
bőrében, kiegyensúlyozott, nyugalmat és belső békét sugá-
roz. Nem hangulatember, nem gurul könnyen dühbe. Van
önbizalma, de ismeri saját korlátait, és képes felülvizsgálni az
álláspon~át. Önmagára is, másokra is hallgat. Meg tudja vé-
deni magát, világosan elmondja, mit gondol, mit akar, de a
többiek gondolatait és akaratát is tiszteletben tar~a. Ha vala-
kivel konfliktusba keveredik, őszinte és nyílt beszélgetéssei
próbálja megoldani a problémát, kibékítve az ellentétes állás-
pontokat.

Miért foglalkozunk ennyit az agresszív magatartással?

Mert nem az a cél, hogy az ember hirtelen agresszívvé váljon,
még akkor sem, ha néha egy-egy pofonnal felérő nemről ál-
modik. A lényeg, hogy jobban helytálljon a szorongást keltő
helyzetekben, magatartása eredményesebb legyen, és ne érté-
keljele folyamatosan önmagát. Ha határozottan beszél, köny-
nyebben fog kommunikálni, pontosan azt mondja ki, amit

117
akar, és ezt meg is fogják érteni. Jobban tudja majd kezelni
társadalmi kapcsolatait, csökkenti a külső nyomás súlyát, új-
ra szabad lehet a kapcsolataiban, visszatérhet az önbizalma,
és felelősnek fogja érezni magát (nem pedig bűnösnek), va-
gyis személyisége kiteljesedhet.

A nemet mondás ábécéje

Mit kell csinálni? Mielőtt rátérnénk a különböző technikákra,

álljon itt néhány jó tanács "középhaladóknak".

N e si esse el, ha nemet akar mondani!

Ha kellemetlen kéréssel fordulnak önhöz, ne siessen, kér-
jen egy kis gondolkodási időt. Az illető meg fogja érteni, hogy
nem ok nélkül kéri, ön pedig végiggondolhatja az érveit. Sok-
kal könnyebb nemet mondani, ha az ember előre megfogal-
mazza magában a mondanivalóját. Így a kritikus pillanatban
sem fogja elveszíteni a fejét. Ráadásul elkerüli annak veszé-
lyét, hogy rávágja valamire az igent, noha később a legszíve-
sebben visszakozna.
Ha a barátnője kölcsönkéri az autóját, felelje azt, hogy ez
nem olyan egyszerű, még végig kell gondolnia. Kérje meg,
hogy hívja vissza néhány nap múlva (és ne mondja: "Majd
visszahívlak", hiszen nem ön az, aki kér). Így az ő magabiz-
tassága is csökkenni fog, ön pedig találhat egy jó indokot,
amivel visszautasíthatja.

Beszéljen egyes szám első személyben!

Tanácsosabb úgy kezdeni egy mondatot, hogy "én". A "te"
vagy az "ön" ilyen esetben gyakran vádló hangsúlyt ad mon-
danivalónknak.

118
 Mondja el, mit érez!
Ne szégyellje elmondani negatív érzéseit sem: beszéljen ar-
ról is, ha csalódott, ha elégedetlen, ha bánatos, hiszen indula-
tok nélkül, önmagáról beszél.

Fogalmazzon világosan!
Mindig pontosan azt mondja, amit gondol és amit akar.
Ne húzza el a beszélgetést, kerülje a kétértelmű kifejezéseket,
a nyomasztó szüneteket, a kínos célzásokat.

Maradjon nyugodt!
Ha agresszivitás nélkül mond nemet, biztos, hogy nem
fogják elragadni az érzelmei.

Fogalmazzon pozitívan!
Kerülje a negatív formulákat. Az "Úgy gondolom, jobb
volna ezt tenni" sokkal célravezetőbb, mint a "Nem így kel-
lett volna csinálnod".

Figyeljen a testbeszédre, a nonverbális kommunikációra!

Beszéd közben az ember a testével is "beszél": a hang szí-
ne, erőssége, a beszéd sebessége, az arckifejezés, a tekintet
ereje, a mozdulatok, a testhelyzet mind-mind befolyásolják
az elmondottakat. Minden beszélgetőtársa fel tudja mérni
ezekből, hogy ön mennyire eltökélten utasí~a vissza a kérést.
Ha tekintete ide-oda rebben, ha komoran néz, ha testtartása
ernyedt, hangja fakó, nem tudja majd meggyőznipartneréta
határozottságáróL Az a legjobb, ha viselkedése összhangban
van azzal, amit szeretne kifejezni: beszéljen meleg hangon,
egyenletes, nyugodt tempóban, teremtsen szívélyes kapcso-
latot stb.

119
 Óvatosan válassza meg a kifejezéseket!
Vannak olyan kész fordulatok, szókapcsolatok, amelyek fi-
noman tolmácsolják az üzenetet Ha ezeket használja, nem
fog durvának tűnni, és önnek is kellemesebb lesz.
"Megértem, de": Tíz perce áll a sorban. Valaki ön elé áll.
Mondja neki: "Megértem, hogy siet, de én is sietek. Kérem,
várja ki ön is türelmesen a sorát, mint mindenki."
"Nehéz erről beszélnem" vagy "Lehet, hogy meglepő lesz" (Az
üzletemberek kényes tárgyalásokon gyakran élnek ezekkel a
fordulatokkal).
A főnöke át akarja helyezni, és az új munkahelyén a hónap
felét külföldön kell töltenie. Felelje a következőt: "Lehet,
hogy csalódást fogok okozni önnek, de nem tudom elfogadni
ezt a lehetőséget. Inkább itthon szeretnék dolgozni, hogy
mindennap láthassam a gyerekeimet."

Ne magyarázkodjon fölöslegeseni
Gyakran jobb, ha nem beszél sokat. Ne bonyolódjon hosz-
szadalmas magyarázatokba, ezek csak elterelik az eredeti cél-
tól. Adjon inkább kitérő választ: "Sajnálom, nem tölthetern
önnel a hétvégét. Talán majd máskor." Vagy: "Megvan az
okom, hogy miért nem szeretnék most erről beszélni."
Ezek az egyszerű mondatok elejét veszik annak, hogy bo-
nyolult helyzetbe kerüljön, és így rengeteg időt és energiát ta-
karíthat meg. Nagyon hasznosak lehetnek azokkal szemben,
akik akarata ellenére szeretnék rábírni valamire. Mondha* a
barátoknak, akik soha nem adják vissza, amit kölcsönkértek,
és akiket százszor kell felhívni, hogy visszaszerezzen tőlük
valamit. Vagy annak, aki mindig akkor hívja meg önt, amikor
lakást fest vagy éppen költözködik.

Vonja be a másikat is!

A legkönnyebben akkor nyugszunk bele a visszautasítás-
ba, ha magunk is ugyanabban a cipőben járunk. Néha érde-

120
mes felidézni a múltat, persze úgy, hogy ne tűnjön számonké-
résnek Ha egy bará~a erősködik, hogy menjen el az öntől100
kilométerre rendezett kerti partijára, próbálja meg kedvesen
emlékeztetni: "A múlt héten, amikor teljesen ki voltál készül-
ve, megértettem, hogy nem tudsz eljönni velem ebédelni.
Most én vagyok rettenetesen fáradt. Ugye, megérted?"

Mutassa ki, hogy mennyire megértő!

Ha enyhíteni szeretné az elutasítás élét, mutassa ki, hogy
mennyire sajnálja beszélgetőpartnerét, mennyire együtt érez
vele. Mondja neki: "Rettenetesen sajnálom, hogy gondjaid
vannak"; "Nagyon bánt, hogy nemet kell mondanom, de
nincs más választásom."

Váltson nézőpontoll
Gyakran segít a saját problémáink megoldásában, ha meg-
próbáljuk valaki más helyébe képzelni magunkat. Mit taná-
csolna a bará~ának, ha ugyanilyen helyzetbe kerülne? Nem
tudná önmagának is elmondani ugyanezeket a megnyugtató
szavakat?

Tanuljon azoktól, akik tudnak nemet mondani!

Válasszon környezetéből egy példaképet, és figyelje meg.
Hogy mond nemet, hogy viselkedik közben? Vigyázzon, ne-
hogy agresszív embert utánozzon!

Nyugodjon bele a kudarcba!

Néhány kudarc még nem a világ vége. De azért próbálja
megérteni, mi történhetett (például túl nagyra törő célt tűzött
maga elé). Gondoljon arra, hogy megpróbált szembenézni
egy helyzettel, amit korábban biztosan elkerült volna. Bárho-
gyan sült is ~l a dolog, ez máris eredménynek számít.

121
 Kerülje a tétova, homályos elhatározásokat!
Ha azt mondja: "Legközelebb nem hagyom magam", azzal
semmire nem megy, pontosan el kell határoznia, hogy mit
nem fog hagyni.

Kellő távolságtartással szemlélje a helyzetet!

Döntse el, hogy mi az, ami még elfogadható az ön számára,
és mi az, ami már nem. Aki nem tud nemet mondani, gyak-
ran határozatlan a többi döntésében is. Ha tudja, mi fontos és
mi nem, mit akar és mit tehet meg, rögtön világosabban látja
a helyzetet.
Becsülje fel, milyen előnyökkel jár, ha beleegyezik valami-
be. Utána biztosan erősebbnek és határozottabbnak fogja
érezni magát.
Gondolja végig, mekkora kockázattal jár, ha nemet mond.
Gyakran sokkal kisebbel, mint gondolná, nem kell annyira
aggódnia.

Gratuláljon magának!
Ha sikerül nemet l}lOndania, nagyon fontos, hogy dicsérje
meg magát. Tisztában kelllennie saját értékeivel, látnia kell a
fejlődést (még ha csak kis lépésről van is szó). Pozitív meg-
erősítéssel jutalmazza erőfeszítéseit, és akkor lesz mersze a
folytatáshoz.
Ne felejtse el, ha nemet mond, mindig a kérést utasítja visz-
sza, nem a kéréssel előhozakodó személyt.

Az önmegvalósítás technikái

Ezeknek a technikáknak a listája első ránézésre akár humo-

rosnak is tűnhet: az elakadt lemez, az elhomályosult képer-
nyő, a negatív nyomozás, a negatív állítás (sic!), információ
önmagunkról és másokról, a kompromisszum felkínálása.

122
A rejtélyes elnevezések valójában a legkomolyabb dolgokat
takarják. A fenti technikák az életszinte minden területén fel-
használhatók. Ezekkel a módszerekkel, melyek mindenkinek
a rendelkezésére állnak, az ember megvédheti magát, ellenáll-
hat, megoldha~a konfliktusait, és megszabadulhat viselkedési
kényszereitőL Megtanulha~a, hogyan mondjon nemet, ho-
gyan juttassa kifejezésre, ha nem ért egyet valamivel, mikép-
pen válaszoljon a bírálatokra, adjon hangot a véleményének.

Az elakadt lemez, avagy

az ismétlés technikája
Az elakadt lemez technikája arra jó, hogy akár esik, akár fúj,
kiálljon a véleménye mellett, és határozottan elmondja újra
meg újra. Mint a hajó, mely ár ellenében, is folytatja útját, ad-
dig kell nyugodtan ismételgetnie az álláspontját, míg beszél-
getőtársa meg nem érti, hogy ön eltökéltebb, mint gondolta.
Előbb-utóbb észre fogja venni, hogy elhatározása végleges.
A kifejezéseken, a mondatszerkezeten, a fordulatokon változ-
tathat, de a lényeghez ragaszkodjon. Az üzenet maradjon
ugyanaz, közvetítse az ön határozottságát. Fontos, hogy ne
legyen ideges, és mindig viselkedjen udvariasan. Különben
korlátoltnak és csökönyösnek fogják tartani.
Ön belázasodott, de a bará~a ennek ellenére ragaszkodik
hozzá, hogy vele vacsorázzon. Ön felhívja:
-Tudom, hogy már régen megbeszél tük, de 38 fokos lázarn
van, és nem mehetek sehova.
-A 38 fok még nem olyan vészes.
- Lehet, hogy neked nem, de én fel se bírok kelni.
- Majd gyorsan megvacsorázunk, és korán hazarnehetsz
lefeküdni.
- Rosszul érzem magam, és ágyban kell maradnom.
-Elmegyek érted kocsival.

123
 -Nagyon kedves tőled, de lázas vagyok, fáradt vagyok,
nem mehetek sehova.
- Akkor felugrom hozzád, viszek valami harapnivalót, és
rendezünk egy kis pikniket. Tök jó lesz.
-Már bevettem orvosságot, és félig alszom stb.

A lényeg a kitartás.
Segíthet, ha empátiát mutat, esetleg egy javaslattal áll elő:
"Borzasztó jó lett volna találkozni veled, de ma este nagyon
rosszul vagyok. Beszéljünk meg egy másik időpontot!"

Az elhomályosult képernyő

Ha ez a módszer valamiért nem válik be, alkalmazha~a az el-

homályosult képernyő technikáját, vagyis hogy látszólag el-
fogadja az ellenvetéseket, de nem hagyja megingami magát
az elhatározásában. Ezt a technikát gyerekjáték alkalmazni:
gyakorlatilag elég, ha néhány olyan kulcskifejezést használ-
va, mint "lehetséges"-vagy "ez nem vitás" vagy "elképzelhe-
tő", nyugodtan újra és újra elmondja a véleményét. Nem kér-
dőjelezi meg, amit a másik mond, de nem változtat eredeti ál-
láspontján. A helyesléssei nem kötelezi el magát, de elkerüli,
hogy csőbe húzzák.
Képzelje el, hogy az előbbi barát egyre idegesebb és indu-
latosabb lesz:
-Annyira örültem, hogy találkozunk.
- Egy percig sem kétlem.
- Lemondtam egy másik vacsorát, kizárólag miattad.
- Elhiszem.
-Ha korábban szóltál volna, átszervezern a programomat
- Szálhattam volna, de én sem tudhatok mindent előre.
- Elrontottad az estémet.
- Igen, tudom.

124
 -Ez nem valami kedves tőled.
- Sajnos én sem lehetek mindig kedves.
-És pont velem kell ennek megtörténnie!
-Igazad van. Pont veled.
- Még csak nem is próbáltad megerőltetni magad.
-Ma este képtelen vagyok megerőltetni magam.

Egyet soha ne felejtsen el: noha látszólag egyetért a szem-

rehányásokkal, ne hagyja, hogy bűntudatot keltsenek önben.
-Nem is vagy igazi barát (mert nem teszed meg ... ).
-Előfordul, hogy nem vagyok jó barát.
- Látod, be is ismered.
-Pontosan.
-De akkor meg is változhatnáL
-Én már csak ilyen vagyok.
Ne hagyja provokáini magát, és világosan fogalmazza
meg, hogy nem áll szándékában változtatni a véleményén
vagy a magatartásán. Vitapartnere ettől elbátortalanodik, hi-
szen semmilyen ellenállást nem tapasztal, mégsem sikerül
önt meggyőznie.
Ez a példa jól mutatja, hogy minek teszi ki magát az ember,
ha nemet mond. Bírálni fogják a viselkedését. Sajnos sokunk-
nak éppen ez a leggyengébb pontja, hiszen láttuk, milyen
nehéz elviselni a kritikát. Ilyenkor őrizzük meg a nyugal-
munkat, ~azítsunk, és tanuljunk meg válaszolni a vádaskodá-
sokra.
Az elhomályosult képernyő nem az egyetlen javasolt tech-
nika. Választhatjuk bármelyiket az itt következők közül. Egy-
valamire kell vigyázni: a vádakra soha ne feleljünk
viszonvádakkal; hallgassuk meg a másikat, de ne menjünk
bele a játszmájába.

125
 A negatív nyomozás

A negatív nyomozás technikájával megfelelhetünk az igazta-

lan vádakra, és elkerülhe~ük, hogy bűntudatunk legyen, bár-
mennyire szeretné is ezt elérni partnerünk. Kideríthe~ük,
hogy mi is rejlik egy-egy légből kapott vád mögött, és őszin­
tébben beszélgethetünk
Egy példa: közös irodán osztozik egy kollégájával. A kollé-
gája megvádolja önt, hogy rosszul tette vissza a telefont. ön
így felel:
- Nincs igazad, nem én voltam.
- Csak te lehettél: tegnap este utánam mentél el, és reggel
már félretéve találtam a telefont.
- Lehetetlen, tudod, hogy mindig nagyon vigyázok.
- Csak te lehettél: téged sohasem izgat, hogy működik-e a
telefon vagy sem.
Most kell elkezdeni a "negatív nyomozást".
-Ez az egyetlen, amit rosszul csinálok?
-Hát, gyakran égve hagyod a villanyt.
-Az bizony előfordulhat. És még mi nem tetszik a viselke-
désemben 7
- Borzasztóan rendetlen vagy.
-Téged ez zavar?
- Ha valamit keresel az íróasztalomon, utána nem találok
meg semmit.
- Megígérem, hogy jobban fogok vigyázni a holmi dra.
- Köszönöm, nagyon kedves tőled.
Ha a párbeszéd elérkezett arra a pontra, amikor már egyet-
értenek, hozzáteheti:
- De hogy visszatérjünk a telefonra, biztos, hogy nem én
tettem félre.
Kollégája ezután már egészen más hangon fog beszélni:
- Igazad van. Arra nem gondoltam, hogy közben itt járt a
takarítónő. Lehet, hogy ő a ludas.

126
 Viszont ha a másik tovább vádaskodik, ön tartson ki állás-
pon~a mellett, és javasolja, hogy vizsgálják meg alaposabban
a kérdést.
Egy agresszíven előadott megalapozott vádra nem könnyű
válaszolni.

A negatív állítás

Ilyenkor ez a technika segíthet. Lényege, hogy az ember

egyetért a kritikával, a másik helyébe képzeli magát, és az ő
szemszögéből magyarázza meg a viselkedését, magától érte-
tődően nyugodtan.
Példa: a szüleinél tölti a szabadságát, akik megkérik, sö-
pörje össze a lehullott faleveleket a kertben. Nem teszi meg,
erre azt a szemrehányást kapja, hogy soha nem segít semmi-
ben - és ez sajnos igaz. Ahelyett, hogy s~rtődötten visszavo-
nulna, mondja inkább:
-Igazatok van, mostanában tényleg nem sokat segítek
-Értem, hogy ez bánt titeket.
- Sajnálom, de ez az év borzasztó nehéz volt, és teljesen ki-
vagyok.
-Ha kipihentem magam, segítek Jó lesz?
Ha így válaszol, elkerüli a konfliktust, és nem fog akkora
bűntudatot érezni.
Ez a helyzet még három másik technika bemutatására is al-
kalmas: információ önmagunkról, információ másokról és
kompromisszum felkínálása.

Beszéljünk magunkról!

Ha őszinténbeszélünk magunkról, sokat elárulunk érzelme-

inkről és problémáinkróL és hacsak nem egy kötekedő autok-
rata személyiséggel van dolgunk, beszélgetőtársunk szemé-

127
ben emberibb színben fogunk feltűnni. Közelebb kerülünk a
többiekhez, ha nyíltan tudunk beszélni (persze nem szabad
lebecsülnünk egymást), beismerve, hogy nekünk is vannak
hibáink, és mi is gondokkal küzdünk. Ki dicsekedhet azzal,
hogy tökéletes? Ki nem csalódott még soha, ki nem élt át ne-
héz pillanatokat?

Beszéljünk a másikról!

Az előbbi példára visszatérve, egy ilyen esetben az ember

meg is kérdezheti a szüleit, voltak-e hasonló időszakaik, és
ők hogy oldották meg. Ha érdeklődést mutatunk a másik
iránt, ha megkérjük, beszéljen a tapasztalatairól, az életéről,
és éreztetjük vele, hogy mindezt fontosnak tartjuk, akkor je-
lentősen javulni fog kettőnk kapcsolata, és könnyebb lesz a
kommunikáció.

A felkínált kompromisszum

Segítségével fennta_rthatjuk eredeti álláspontunkat, és figye-

lembe vehetjük a beszélgetőtársunkét is.
Vagy beleegyezünk bizonyos határig a dologba; ez az
"Igen, de" technikája, amikor a kérés teljesítését bizonyos fel-
tételekhez kötjük.
"Igen, szívesen vigyázok a macskádra szombatig, de dél-
után ötkor el kell vinned, egy esküvőre megyek."
"Igen, nem bánom, ha ma kicsit később fekszel le, de 9-kor
ágyban kelllenne d."
Vagy visszautasítjuk a kérést, de cserébe javasolunk valami
mást. Ez a "Nem, de" technikája, amelynek fontosságáról már
szó esett a Tanuljunk meg újra nemet mondani című fejezetben.
"Nem, sajnos nem tudok szombaton a macskádra vigyáz-
ni, de ismerek valakit, aki szívesen megtenné." Vagy: "Tudok
adni egy címet, ahol istenien bánnak a macskákkal."

128
 "Nem, ma este időben le kell feküdnöd, de szombaton to-
vább fent maradhatsz."
A kompromisszum felkínálása általában lecsillapí~a a ke-
délyeket, elsimí~a a viszályokat. Fontos, hogy a kompromisz-
szum mindkét fél számára elfogadható legyen. Ha megtalál-
juk a két álláspont közötti arany középutat, elkerüljük a
frusztrációt; mi is nyerünk, és a másik sem veszít, és fordítva.
A szülőknél töltött szabadság példájához visszatérve az em-
ber megígéri, hogy később majd kertészkedik, és a szülei tud-
ják, hogy meg is fogja tenni. És mindenki boldog lesz.

Kritizáljunk!

Ha az ember meg akar változtatni egy kellemetlen helyzetet,

a kritika fegyverével is élhet (ez is egy módja annak, hogyan
mondjunk nemet), és rövidre zárha~a a, vitát anélkül, hogy
érzelmileg túlságosan belebonyolódna. Sokunknak nehezére
esik bíráló megjegyzéseket tenni, hát még azoknak, akik
amúgy sem tudnak nemet mondani. Ne felejtsük el, hogy a
kritika nem jelenti a megbírált személy elutasítását, csupán a
zavaró, visszatetszést keltő viselkedésre tett negatív meg-
jegyzés.
Teljesen normális, ha az ember kicsit izgul, mielőtt- és mi-
alatt - megkritizál valakit. Ennek kiküszöbölésére ajánlatos
elvégezni néhány feszültséget csökkentő apró relaxációs gya-
korlatot.
l. Vázoljuk fel a lehető legsemlegesebb stílusban a hely-
zetet.
2. Mondjuk el, mi nincs az ínyünkre. Mindig egyes szám
első személyben beszéljünk, és mindig a viselkedést bíráljuk,
ne a személyt. Magyarázzuk meg, hogy szerintünk miért
helytelen az illető viselkedése.

129
 3. Javasoljunk megoldást a problémára.
Példa: a hivatalban a kollégája dohányzik. Ön nem bírja a
cigarettafüstöt
l. "Egy irodában dolgozunk, és te sokat dohányzol."
2. "Én nem dohányzom, és zavar a cigarettafüst."
Esetleg mutathat némi empátiát is. "Nagyon kedvellek, de
a füst zavar."
3. "Nem tennéd meg, hogy kimész, és odakinn gyújtasz rá?"
Ha a kollégája továbbra is rágyújt a szobában:
l. Megint vázolja fel a problémát.
2. Mondja el, mi a baja, mit érez.
3. A bírálatot mindig pozitív formában adja elő.
4. Beszélgessenek: hallgassa meg a másik álláspon~át.
5. Mindig pozitív következtetést vonjon le.

l. "Már többször megkértelek, hogy ne a szobában cigaret-

tázz. Látom, már megint itt bent gyújtottál rá."
2. "Zavar, hogy rá se hederítesz a kérésemre."
3. "Meg kellene oldani ezt a kérdést."
4. A kolléga: "Te is kimehetsz, amikor rágyújtok."
Ön: "A hideg do.hányfüst még büdösebb. Egyszerűbb, ha
temész ki."
A kolléga: "De kint hideg van."
Ön: "Tudom, de nem tart órákig, amígelszívszegy cigaret-
tát. Fel is öltözhetsz."
A kolléga: "Jó, ki fogok menni."
5. Ön: "Nagyon örülök, hogy találtunk közös megoldást.
Jól fogunk tudni együtt dolgozni."

Legyünk mindig nyugodtak, udvariasak, de határozottak

Ne akarjuk elérni, hogy a másik minden hibáját azonnal beis-
merje. Hagyjunk neki időt, hogy "megemészthesse" a meg-
jegyzéseket. Hangsúlyozzuk, a legfontosabb, hogy beszélni
tudtunk a problémáról, és hogy bármikor újrakezdhe~ük.

130
 Ilyen formában mindenki könnyebben fogadja el a kritikát,
és az ember gyakran eléri a célját.
Végül pedig gyorsan észrevesszük majd, hogy akkor ér-
tünk igazán szót a másikkal, ha kombináljuk a különböző
technikákat. Gyakorlással mindegyik kiválóan elsajátítható.

Gyakoroljunk!

Vizualizáció

A módszert kockázat nélküllehet gyakorolni, és nagyon szó-

rakoztató. Lényege, hogy elképzeli magát egy kellemetlen
helyzetben, és gondolatban végigpróbálja a fejezetben leírt
összes módszert. Megteheti a lazító gyakorlatok után vagy
épp közben. Rendezze be saját színpadát: válassza ki a leg-
megfelelőbb díszleteket, szereplőket, forgatókönyvet és pár-
beszédeket a Hogyan szabaduljak meg egy tolakodótól? című da-
rabhoz.
Elképzeli például, hogy kiül egy kávéház teraszára, a nap
kellemesen süt, és ön egy érdekes újságcikket olvas. Egy férfi
meg akarja hívni egy italra.
- Köszönöm, de most olvasok, és semmi másra nem vágyom.
-Nem tart sokáig, míg megiszunk valamit.
- Köszönöm, nem, be szeretném fejezni ezt a cikket.
- Mondhatom, nem valami kedves.
- Lehetséges.
- Nem akarom felcsípni magát, csak szeretnék beszélgetni
egy kicsit.
- Rengeteg emberrel beszélgethet itt, de engem hagyjon
békén, legyen szíves.
Képzelje el azt is, milyen negatív gondolatok jutnának
eszébe: "Szegény, biztosan nem rossz ember, tényleg szüksé-
ge lehet valakire, akivel beszélgethet, bennem meg egy sze-

131
 mernyi együttérzés sincs." Vagy inkább: "Kellemetlen és ne-
vetséges perszónának fog tartani." Ezek mögött a gondolatok
mögött ott lappang a meggyőződés, hogy az embernek nem
szabad önzőnek lennie, és mindig, mindenkinek a legtökéle-
tesebb arcunkat kell mutatnunk.
Képzeljen el néhány alternatív gondolatot is: "Nem törőd­
hetek mindenkivel, jogom van hozzá, hogy egy kicsit jól érez-
zem magam, én is lehetek néha undok, ha pedig nevetséges-
nek tart, az az ő baja."
A vizualizáció segítségével különösebb szorongás nélkül
átélhetünk nyomasztó helyzeteket is. Ha aprólékosan elkép-
. zeljük, mi zajlik le ilyenkor bennünk, és hogyan mondunk
majd nemet, észre fogjuk venni, hol hibáznánk, és még idő­
ben korrigálha~uk a viselkedésünket.

A szerepjáték
Játsszunk szerepjátékokat azokkal a barátainkkal, akikben
maradéktalanul megbízunk, vagy akik maguk is hasonló ne-
hézségekkel küzdenek! Képzeljünk el egy "problémás" hely-
zetet, amelyben hol annak a szerepét játsszuk el, aki tud ne-
met mondani, hol azét, aki nem tud. Így könnyebben felis-
merjük gyenge pon~ainkat, és megtanuljuk fejleszteni
erősségeinket Ha egy olyan ember bőrébe bújunk, aki tud
nemet mondani, egyúttal azt is megtanulha~uk, hogyan vi-
selkedik, hogyan vitatkozik az illető. Lassanként elsajátítha-
tunk újfajta reakciókat, másféle gondolkodásmódot is. Nem
az a cél, hogy a különböző recepteket betéve megtanuljuk
- az események az életben nem mindig úgy zajlanak, ahogy
azt az ember elképzeli-, de felkészülhetünk a kényes helyze-
tekre, és gyakorolha~uk a lehetséges megoldásokat.

132
 Kockáztassunk!

Éles helyzetekben is gyakorolhatunk, csak eleinte válasszunk

olyanokat, amelyeken könnyebb úrrá lenni. Készüljünk fel:
lazítsunk, lélegezzünk mélyeket, gondoljuk végig pontosan,
hogy mit is akarunk, esetünkben példáulleszerelni egy agresz-
szív eladót.
Tehát venni akar egy fúrógépet Pontosan tudja, hogy mi-
lyen típust szeretne, és mennyit áldazna rá. Az üzletbe érve
próbáljon meg lazítani, és mondogassa: "Egy X márkájú és
fajtájú fúrógépet szeretnék venni ennyiért és ennyiért." Az el-
adó rögtön kijelenti, hogy pontosan ez most nincs, de tud
mutatni számos hasonlót. Ha ön azonnal pánikba esik, pró-
báljon újra lazítani (ezzel megőrizheti az önuralmát), és kon-
centráljon tovább eredeti céljára. Megnézheti az eladó által
mutatott darabot- mindig jó, ha az ember tájékozott -, de az
eladó rögtön hozzáteszi, hogy ez egy kicsit többe kerül.
Negatív gondolat: "Sóhernek fog tartani, ha azt mondom,
túl drága." Alternatív gondolat: "Az eladó azt gondol rólam,
amit akar." Tehát közli vele, hogy túl drága. Erre az eladó el-
kezdi magyarázni, hogy viszont mennyivel erősebb, moder-
nebb, tökéletesebb, és mennyit nyerhet azon a kicsi többletki-
adáson. Vegye elő "az elakadt lemez" technikát, és mondja el
akárhányszor, hogy ez túl drága, és azt a fajtát szeretné, ame-
lyet kiválasztott. Az eladó erre azt válaszolha~a, hogy az egy
kimenő széria, és szinte biztos, hogy sehol sem talál már belő­
le. Válaszul beszéljen egy kicsit önmagáról: "Higgye el, ne-
kem nincs szükségem egy ennyire bonyolult gépre, ritkán
barkácsolok." És nevetve tegye hozzá: "Tudja, én nagyon csö-
könyös vagyok, és ha már elképzeltem valamit, azt biztos
meg is fogom találni, még ha életem hátralévő részét ennek a
keresésével töltöm is majd." Egy csepp humor, egy fordulat,
és máris kint van a szorongató helyzetből - no meg az áru-
házból.

133
 A következő táblázat szerint állítsuk össze a szorongást
okozó helyzetek listáját, és rangsoroljuk őket l-től 10-ig ne-
hézségi fokuk szerint.

Tíz helyzet, amitől a legjobban tartok

Helyzet A szorongás foka
Nem adok pénzt a koldusnak. l
Nem veszem meg az akciós csirkét, amire az eladó 2
rá akar beszélni.
Nem veszek cukrot a gyereknek 3
Visszautasítok egy vacsorameghívást 4
Nem megyek el minden vasárnap a szüleimhez 5
ebédelni.
Nem maradok késő estig a hivatalban, hogy befejezzek 8
egymunkát.
Nem viszem el nyaralni a nővérem gyerekeit. 10

Próbáljunk meg egyenként szembenézni velük. Kezdjük

annál, amelyiknek l pontot adtunk, és lassacskán jussunk el a
nehezebbekhez. A lényeg a fokozatosság. Eleinte próbáljunk
meg hetente egyszer nemet mondani, majd hetente három-
szor, végül mindennap. Rendszeresnek kell lenni! Minél töb-
bet gyakorolunk, annál kevésbé fogunk szorongani. Ez a
"megszokás". Csak akkor lépjünk tovább, ha már tökéletesen
urai vagyunk az adott helyzetnek, és egy cseppet sem szoron-
gunk. Fokozatosan rá fogunk jönni, nem is olyan nehéz ne-
met mondani, és semmi sem igazolja a katasztrofizmusunkat.
Megtanuljuk leküzdeni a szorongásunkat, elhessegetni nega-
tív gondolatainkat, kiigazítani értékrendszerünket, és ezzel
párhuzamosan érzelmeink intenzitása is csökkenni fog.

134
 Ismételjük át még egyszer:
• Lazítsunk!
• Legyünk úrrá a szorongásunkon!
• Változtassunk automatikus beidegződéseinken, és akár
legmélyebb meggyőződéseinken is!
• Legyünk határozottak!
• Gyakoroljunk!

És most önön a sor. Játsszon!

 MÁSODIK LÉPÉS

PRÓBÁLJUK KI
A GYAKORLATBAN!
Hogy példákkal szemléltessük, milyen problémákat okoz-
hat, ha egyszer-mássz or nemet kell mondanunk, és a jobb
megértés érdekében körvonalazhas suk a jelenséget, munka-
társammal több tucat interjút készítettünk barátokkal, kollé-
gákkal, szeretteinkkeL Megkérdeztük őket, nehezükre esik-e
nemet mondani, erre elmesélték azokat az eseteket, amikor
ez nem sikerült, vagy még most sem sikerül. Legtöbbjük élete
során többször is került ilyen helyzetbe, és ők is hangsúlyoz-
ták, hogy mennyire banális és általános ez a probléma. Ezek
után hozzáláttunk a hallottak elemzéséhez. Gyorsan kiala-
kultak a főbb helyzettípusok , ezeket meghatároztuk , és kivá-
lasztottuk a legjellemzőbb történeteket Témák szerint cso-
portosítottuk a mindennapi élet, a murikahely, a barátok, a
szerelem, a család köré. Ha ön is nehezen mond nemet, bizto-
san találni fog ismerős helyzeteket. Természetesen a neveket
és a helyzeteket megváltoztattu k, hogy ne lehessen ráismerni
azokra, akik megtiszteltek bennünket a bizalmukkaL
A történeteket követő elemzésben azokat a kulcspontokat
emeltük ki, amelyekkel a könyv első részében foglalkoztunk.
Az ajánlott módszerek és technikák mélyebb megismerésé-
hez ajánlatos visszalapozni a könyv első részéhez.

139
 Nemet mondani a munkahel yen

Ha a munka a nép ópiuma,

akkor nem szeretnék narkósan meghalni.
Boris Vian

Külön kell foglalkozni a munkahelye n mondott nemmel, hi-

szen szorosan függ attól, hogy a munka mennyire fontos sze-
repet kap az életünkben. Legtöbbünk számára munkánk és
munkahelyü nk megőrzésétől függ szabadságu nk és létünk
Csak akkor maradhatun k függetlenek és élhetünk biztonság-
ban, ha pénzt keresünk, különben nem lenne mit ennünk, mit
felvennünk és hollaknunk A társadalmi életbe is a munka ré-
vén kapcsolódu nk be. Keresetünk nek köszönhetően mehe-
tünk étterembe, moziba, múzeumba, hívhatunk vendégeket
és nyaralhatun k a tengerparto n. Szabadidős és fogyasztási
szakásaink legalább olyan mértékben jelölik ki helyünket a
társadalomb an, mint a munka, mely ezeket lehetővé teszi.
A munka formálja társadalmi identitásunk at is. Önbecsülé-
sünket nagyban fokozza, ha sikeresek és elismertek vagyunk
a szakmánkba n. A munkahely megtartása azonban rengeteg
áldozatot és kompromis szumot kíván. Az anyagi biztonság
elvesztésével járó munkanélküliségtől való rettegést tovább
súlyosbítja, hogy egyúttal társadalmi létezésünk is veszélybe
kerül. Félünk, hogy kikerülünk egy csoportból. A munka leg-
többünk számára kollektív tevékenység: csapatban, együtt
dolgozunk, segítjük egymást, kicseréljük gondolatain kat, ta-
lálkozunk, megvitatjuk terveinket, megünnepe ljük sikerein-
ket, elpanaszolju k kudarcainka t. A vállalat nyeresége vagy
vesztesége ritkán függ tőlünk. Legtöbbszö r mindegyikü nk
csak egy-egy láncszem; az ügy, a program sikere vagy kudar-
ca elsősorban nem rajtunk múlik. Ez megnyugtat ó is, hiszen

141
 nem egyedül kell szembesz állnunk a világgal, nem kizárólag
mi viseljük a felelősség súlyát. A hierarchia csúcsán állók vé-
delmezne k, a többiek támogatn ak minket. Osztozun k a siker-
ben kollégáinkkal, szívélyes kapcsolato t építünk ki a többiek-
kel. Mindez erősíti az önmagunk ról alkotott pozitív képet,
érezzük, hogy értékes és tevékeny része vagyunk a társada-
lomnak.
Mindez azonban bizonyos konformiz musra ösztökéli az
embert. A csapa~átékosnak mindig szolidáris nak kell lennie,
és a többiekhe z kell igazodnia , csak így erősödhet meg a cso-
port pozíciója. Méltónak kell lenni a "cég szelleméhez".
Mindanny ian ugyanazt az ügyet szolgáljuk, a szerepek ki
vannak osztva, mindenki nek meg kell találnia a helyét, és ott
teljesítenie. A közös érdek nevében fenn kell tartani a kon-
szenzust, gyakran fel kell áldoznunk önállóság unkat, és
olyan döntéseke t is el kell fogadnunk , amelyekkel nem ér-
tünk egyet. Ha nem vagyunk hajlandók feladni a vélemé-
nyünket, különbözőségünket hangsúlyo zzuk, és túl gyakran
halla~uk a hangunka t, meg fogják kérdőjelezni a lojalitásun-
kat Nem merünk nemet mondani, mert félünk, ahelyett
hogy alkotó tehetségűnket és kezdeményezőkészségünket bi-
zonyítaná nk vele, veszélyezte~ük helyünket a munka világá-
ban. Sokan inkább eltűrjük az elégtelen munkakör ülménye-
ket is, mint hogy veszélybe sodorjuk esetleges tiltakozásunk-
kal, lenyeljük a megjegyzéseket, és vállaljuk a frusztrációt is
egy-egy "jó pontért", különösen ha kitüntetés re, előléptetésre
vagy fizetésemelésre számíthat unk
Szere~ük is azokat, akikkel együtt dolgozunk , nem aka-
runk nekik csalódást okozni, nem akarjuk nehéz helyzetbe
hozni őket, még ha néha kihasznál nak is minket. A munkahe-
lyen ugyanis gyakran keveredne k a szakmai okok a szemé-
lyes érzelmekkel. A vállalat leginkább a családra hasonlít. A
főnököt úgy lá~uk, mint apánkat, kollégáink at, mint testvére-
inket, és irreális, gyermeki várakozás sal tekintünk rájuk: a fő-

142
nök becsüljön, a kollégák zengjék kórusban a dicséretünket
Szüntelenül hálára és elismerésre vágyunk. Ezért mindenre
hajlandóak vagyunk, még azt is hagyjuk, hogy a vérünket
szívják. Ilyen szoros érzelmi kötelékben személyes éle lesz
minden megjegyzésnek. A legenyhébb bírálat is azt sugallja:
"Nem tartozol közénk, már nem szeretünk." Ilyen körülmé-
nyek között gyorsan kiközösítettnek, levegőnek érezheti ma-
gát bárki. Valójában minden úgy működik, mint a családban,
beleesünk az egykori, szeretetre vágyó engedelmes gyermek
szerepének csapdájába, nem merünk nemet mondani, és
mintaszerű, de gyakran kizsákmányolt beosztottá válunk.
Nem könnyű elválasztani egymástól szakmai és egyéni ér-
dekeinket, és ezek függvényében meghozni a döntésünket

Vanessa, a túlterhelt titkárnő

- Javítsa ki, legyen szíves, ezt a jelentést, és faxolja el három

példányban! -kéri Renaud úr.
-Igen, uram- feleli a fáradtságtól elcsigázott Vanessa.
Már így is rengeteg a dolga, a jelentést a lehető legrosszabb-
kor kapta. 11 Renaud úr igazán odaadhatta volna Delphine-nek,
úgysem csinált semmit egész nap. De nem. Már megint az én
nyakamba sóz mindent- gondolja Vanessa -, Delphine-nek so-
hasem kell így hajtania." "Nagyon jól csinálja" -vélekedett ma-
gában keserűen Vanessa. Eleinte azt gondolta, hogy mivel nem-
rég lépett be, Renaud úr próbára akarja tenni. Aztán azzal hí-
zelgett magának, hogy sokkal gyorsabban és jobban dolgozik
Delphine-nél. De közben eltelt fél év, és mindig ő megy el a leg-
később az irodából, jóval Delphine, Renaud úr és a többiek után.
Már nagyon elege van. Mit csináljon? Ha visszaadja a munkát,
lehet, hogy nem fogják véglegesíteni. Még nem szabad panasz-
kodnia. A legrosszabb, hogy bármelyik pillanatban kirúghatják.
-Vanessa- szólal meg a házi telefonban Renaud úr hangja. -
Bejönne egy percre?
Engedelmesen bemegy a főnök irodájába.

143
 - Elfelejtettem mondani, hogy a barcelonai részlegünknek át
kell küldeni az emlékeztetőt a keddi értekezletrőL Meg tudná
még ma írni?
- Én mindent megteszek, ami tőlem telik - feleli Vanessa, tud-
ván, hogy ez már végképp nem fér bele az idejébe. -Talán kérje
meg Delphine-t- javasolja félénken a főnökének.
- Újabban maga osztja ki a munkát? - kérdezi mosolyogva
Renaud úr. Vanessa már bánja, hogy egyáltalán kinyitotta a száját.
-Dehogy! Csak azt szerettem volna, hogy biztosan kész legyen
időre- visszakozik, mert szentül hiszi, hogy hibát követett el.
Mert mi van, ha a főnök erre azt mondja, menjen, amerre lát,
nincs már megelégedve vele. Olyan nehéz mostanság állást ta-
lálni. Vanessa itt biztonságban érzi magát, még ha az állása
messze is van az ideálistóL
Renaud úr odaadja az iratot.
- Delphine ki sem látszik a munkából.
A szabájába visszatérve Vanessa nem tudja megállni, hogy
be ne kukkantson Delphine-hez, aki éppen telefonon cseveg.
"Még hogy ki sem látszik a munkóból! Látom, hogy majd meg-
szakad belé- gondolja.- Túl sokat kell mosolyognia és nevet-
gélnie!" Vanessa leül a papírhalom elé. Már megint nem fog
tudni hazamenni tíz előtt. És a túlórát sem fizetik ki! Delphine el-
megy az ajtaja előtt, kÓvészünetet tart.
- Delphine!- állítja meg Vanessa.- Van egy kis gondom. Re-
naud úr ideadott még egy dossziét, hogy gépeljem be. Nem se-
gítenél?
- Szívesen, csak most nem érek ró. Nekem is rengeteg dol-
gom van - kiáltja vissza Delphine. - Ha látnád, hogy mi van a
szobómban!
-Igazán?! Úgy tűnt, hogy róérsz.
- Egyáltalán nem érek ró - válaszolja Delphine. - Különben
Renaud úr is tudja, hogy elborítanak az iratok.
Vanessa hazatelefonál a férjének, hogy ne várja meg a va-
csoróval. Megkérdezi, bevósórolt-e, ahogy megbeszélték. Persze
hogy nem.
-Tíz órán keresztül ülök az irodában, és te három nyomorult
dolgot se tudsz megvenni. A macskót se vitted el az óllatorvoshoz!

144
 -Volt valami zűr az autóval, be kellett ugranom a szerelőhöz.
- Nem létezik, hogy nincs öt perced beoitatni a macskát! Tu-
dod jól, hogy még új vagyok itt, nem mehetek haza korábban. Te
meg azt csinálsz, amit akarsz.
-Én megteszem, amit tudok- feleli a férj.
-Jó, ne csinálj vacsorát. Majd veszek valamit hazafelé.
Vanessa dühösen leteszi a telefont, és elkezdi bontogatni a ku-
pac tetején lévő leveleket.

Vanessa esete mindennapos: a beosztott, aki majd belesza-

kad a rengeteg munkába, a többiek helyett is dolgozik, de
nem mer szólni a főnökének, aki újabb és újabb feladatokat
ad neki. Vanessa esetében súlyosbító körülmény, hogy még
próbaidőn van, nincs véglegesítve, és mivel amúgy is bátor-
talan, különösen kiszolgáltatottnak érzi magát. Ráadásul kol-
léganőjének, Delphine-nek sikerült azt a látszatot keltenie a
főnökben, hogy ő dolgozza halálra magát, és nem Vanessa.
Hogy mancihatna nemet ilyen körülmények között?
Álljunk csak meg egy pillanatra, hogy lássuk, milyen kö-
vetkezményei lehetnek ennek a helyzetnek. Vanessa kitűnő
minősítést kap a próbaidő végén, véglegesítik, de addigra tel-
jesen kikészül. Egyre dühösebb lesz Delphine-re. Miután a fő­
nökének nem mer szólni, másra zúdí~a dühét, például a fér-
jére, mint az előbb is láttuk.
Amikor nem tud nemet mondani, azonnal kiborul, és elke-
seredését a környezetén vezeti le. Így hamar tönkre fogja ten-
ni a magánéletét A biztonságról szőtt álmok gyorsan rém-
álommá változhatnak, nem lesz egy perc nyugta sem otthon,
sem a munkahelyén.
Vanessa nem csak az állását félti, amúgy is tele van szoron-
gással, félelemmel. Azt hiszi, ha beszélne a főnökének arról,
hogy túl van terhelve munkával, kiszolgáltatná magát, vagy
ami még rosszabb, nevetségessé válna.

145
 Kétszeresen is nehéz neki: eleve hajlamos a katasztrofiz-
musra, ráadásul retteg, hogy rossz véleménnye llesznek róla.
Mindig a legrosszabb tól tart: "Ha nem vállalom el a túl-
munkát, kirúgnak, még macskaeled elre se lesz pénzem, és
éhen fog halni a macskám", a negatív kritikától való félelme
pedig teljesen megbéní~a: nem mondja el, hogy mi baja, még
ha kérdezik se. Amikor Renaud úr erre lehetőséget ad, a
tréfálkozó hangot gúnyolódás nak véli, és azonnal másra te-
reli a szót.
A helyzet csak akkor javulhatna, ha Vanessa tanulmányo z-
ná egy kicsit főnökének (jelen esetben a stressz kiváltójának, a
stresszomak ) a jellemét Rossz ember? Durva a beosztottak-
hoz? Nincs ideje rájuk? Folyamatos an kritizálja őket? Azon-
nal kirúgja, aki hibázik? Könnyen feldühödik? Arrogáns, ne-
tán nehéz ember hírében áll?
Ha Vanessa feltenné magának ezeket a kérdéseket, maga is
rájönne, hogy szó sincs semmilyen zsamokról, főnöke rend-
kívül megértő... Delphine egyébként, aki jól ismerte fel a
helyzetet, ügyesen ki is használja. Amikor az ember fél ki-
mondani gondolatait és érzéseit, azzal tudja a legjobban olda-
ni a szorongását , h~ beszélgetőpartneréról feltételezi, hogy
valószínűleg meg fogja érteni (nem pedig az ellenkezőjét).
Ezután Vanessának le kell győznie katasztrofiz musra való
hajlamát, vagyis el kell képzelnie, hogy jól is elsülhet beszél-
getése a főnökkeL Lehetne magabiztosa bb, hiszen már fölvet-
ték. A főnök meghallga~a, amit mond, és ezután jobban oda
fog figyelni, mit is csinál Delphine egész nap. Vagy rájön, mi-
lyen jó és megbízható munkaerő Vanessa.
Legközelebb, ha Renaud úr megkéri, gépeljen le egy leve-
let, és tényleg nincs rá ideje, Vanessának ezt kell válaszolnia:
"Szívesen leímám, de ma már nyolc órát ültem a számítógép
előtt. Azt hiszem, amit ezután csinálnék, már nem sokat érne.
Nincs valami más megoldás?" Vagy: "Holnap tovább marad-
nék, esetlegbejö hetek korábban."

146
 Ha egyszerűen kimondja, amit gondol, és javasol egy jó al-
ternatívát, ki tudna jutni a zsákutcából, mielőtt még teljesen
tönkremenne az élete.

Philippe meghívásai

- Ebédelünk együtt? -kérdezi Hélene-t Philippe.

- Kösz, de ma nem érek rá -feleli Hélene. - Orvoshoz megyek.
-De, ugye, nem vagy beteg?
-Semmi, csak a szokásos rutinellenőrzés - válaszolja, és fel
sem néz a számítógéptől, hogy Philippe is lássa, mennyi dolga
van.
-És holnap délben? -erősködik tovább Philippe.
- Egész hétre be vagyok táblázva - feleli Hélene, remélve,
hogy a fiú végre kapcsol. De nem.
Amikor összefutnak a fénymásolónál, újra próbálkozik.
- Elmehetnénk munka után moziba.
A lány feszélyezetten mosolyog.
-A szüleimnél vacsorázom.
-És holnap?
-Holnap tornázni megyek. Ne haragudj, Philippe.
Kimegy a szobából. Philippe utánanéz. Ő a legszebb lány az
egész hivatalban. Ráadásul egyedül él. Előbb-utóbb el fog jönni
velem, gondolja. Két nappal később a folyosón elébe áll két
jeggyel, és színházba hívja.
-Hú, nagyon jó lenne, de sajnos elutazom a hétvégén.
"Lekophatna már ez a pasi - gondolja Hélene. Csak megérti
végre, hogy nem akarok vele randizni." Ekkor veszi észre az ap-
ró, kék csomagot az íróasztalán. "Megiszunk valamit együtt?" -
olvassa a kulcstartó mellé tett névjegyen: "Hódolód, Philippe."
- Ráérsz ma este? - jelenik meg az ajtóban a férfi. A lány
megköszöni az ajándékot.
- Paule-lal megyek vásárolni.
De a lovagot nem lehet leszerelni:
-És holnap?

147
 Hélene megadja magát. Végül is nem olyan rossz pasi, noha
nem az ő esete. "Lehet"- válaszolja, és arra gondol, úgyse ússza
meg, hogy beüljenek valahova egy pohár italra, és akkor végre
megérteti vele, hogy semmi esélye.

Hélime-hez hasonlóan sok nőnek gondot okoz lerázni egy

állhatatos lovagot. Különösen gyakori és nehéz probléma ez
a munkahelyen, ahol mindig ugyanazokkal vagyunk együtt
napi nyolc órában. Egy kis évődés, egy kis flört némi izgal-
mat vihet a monoton hétköznapokba, persze csak akkor, ha
kölcsönös a vonzalom.
Ám nincs mindig így, és különösen nincs hőseink esetében.
Philippe-től nem könnyű szabadulni. Ha egyszer elhatároz
valamit, törik, szakad, nem tántorít, még ha látszólag nincs is
semmi esélye. Hélene kimondatlan nemjét Philippe egy ké-
sőbbi igen lehetőségeként, már-már bátorításként értelmezi.
Vizsgáljuk meg az esetet Hélene szemszögéből. Mindig
kellemes, ha az embernek udvarolnak, még ha a vonzalom
nem is kölcsönös. Rögtön értékesebbnek érzi magát az ember.
Lehet, hogy Hélene tudat alatt nem is akarja végérvényesen
visszautasítani Philippe meghívásait? Ha alaposabban ele-
mezné érzéseit, talán rájönne, nem is szeretné, ha ez a "hadjá-
rat" abbamaradna, és kicsit bátorí* is a férfit azzal, hogy
nem mond határozottan és egyértelműen nemet.
Voltaképpen el tudja képzelni, hogy egyszer beülnek
Philippe-pel valahova. Ez is az előbbi feltételezést erősíti, és
felveti a Készüljünk fel! cím ű fejezetben tárgyalt kérdést: Tény-
leg nemet akar mondani? Ha ugyanis az ember lelke mélyén
nem biztos ebben, hiába olvassa el a könyvet, tartósan egyik
módszer sem fog segíteni. Csak akkor lesz hatékony a kimon-
dott nem, ha határozott döntés előzi meg. A rosszul alapozott
épülethez hasonlóan a belső meggyőződés nélküli nem sem
lehet tartós hatású: az első ellenállásra összeomlik.

148
 Tegyük fel, hogy Hélene tényleg nemet akart mondani.
Legalábbis majdnem biztos benne. Fél azonban kimondani,
újra és újra kibúvókat keres. Az egyenes elutasítást durvának
érzi, jobbnak lá~a, ha inkább összevissza hazudozik. Philippe
igazán rendes fiú, ráadásul mindennap találkoznak. Nem
akarja megbántani, zavarba vagy kínos helyzetbe hozni. Ez-
zel az okoskodással azonban épp fordított hatást ér el.
Philippe kitartó próbálkozása az őrületbe kergeti, állandóan
ki kell találnia valamit, mindig résen kell lennie.
Philippe előbb-utóbb úgyis csalódni fog a reményeiben, jobb
lett volna azonnal és határozottan nemet mondania. A lány
határozatlansága következtében mindketten rosszul fogják
érezni magukat.
A személyközi tér átrendezésének technikája megkönnyít-
heti Hélene dolgát. Ehhez azonban el kell hinnie, hogy a visz-
szautasítás nem akkora tragédia a férfinak, mint ha elveszíte-
né az állását. Ettől még egyikük élete sem fog összeomlani;
mármint ha biztos benne, hogy nemet akar mondani.
Az állandó menekülés helyett Hélene, hogy elvegye a nem
élét, inkább szűkíthetné a személyközi teret, amivel egyszer-
smind azt is bizonyítaná, hogy ura a helyzetnek, és nem akar
megszökni. Ez a stratégia különösen akkor hatásos, ha komo-
lyan veszi a másik érzelmeit. Amikor Philippe legközelebb
belép az irodába, és meghívja ebédelni, Hélene-nek közelebb
kell hozzá lépnie- persze nem túl közel-, és határozottan ezt
kell mondania: "Nagyon hízelgő, hogy ennyire kedvelsz, és
szeremél randevúzni velem, de sajnos lehetetlen. Jó kollégák
vagyunk, de semmi több."
A nyílt és határozott elutasítás biztosan lehűti majd
Philippe lelkesedését, de nem árt meg szívélyes munkahelyi
kapcsolatuknak

149
A zsémbes ügyfél

- Üdvözlöm, ez a Sky-Jet ügynökség - veszi fel a telefont Sté-

phane.
- Derli úr vagyok. Az ausztráliai utam miatt telefonálok -
mondja egy száraz hang.
Stéphane-nak máris összeszorul a torka. Két hét alatt legalább
tízszer beszélt Derli úrral, aki hol semmit sem értett, hol azt panaszol-
ta, hogy a Coral Reef-i szálloda, ahol szobát foglaltak neki, nem
az, amit a prospektusból kiválasztott, hogy a csomagok túlsúlyáért
nem annyit számoltak, amennyit a légitársaság mondott stb., stb.
-Ma miben segíthetek? - kérdezi udvariasan Stéphane.
- Szeretném megváltoztatni az Ayer's Rock-i kirándulás idő-
pontját. Nem 15-től l 7 -ig, hanem 16-tól 18-ig akarok menni.
- De tegnap ön választotta ezt az időpontot.
- Na és? Jogom van meggondolni magam, és magát azért fi-
zetik, hogy ehhez alkalmazkedjon-feleli szárazon az ügyfél.
"Sajnos ez igaz- gondolja Stephane. Ennek a rohadt cégnek
a jelmondata: Mindent az ügyfélért."
- Azért ül ott, hogy a segítségemre legyen, nem azért, hogy
bosszantsen -folytatja Derli úr.
-Megnézem, uram, mit tehetek.
Stéphane félreteszi. egy kicsit a telefont, és megpróbál eleget
tenni a kérésnek.
-Meddig várjak még?!
- Sajnálom, uram, de a szálloda tele van. Nem tudom áttenni
az időpontot.
-Hogyhogy tele van? Tegnap még volt hely!
-Sajnos megtelt a szálloda- ismétli Stéphane nyugodtan, mi-
közben a legszívesebben ordítva csapná le a telefont.
-Ide hallgasson! Azért választottam a maguk irodáját, mert
állítólag minden körülmények között ki tudják elégíteni az utasok
igényeit. Hát én egyáltalán nem vagyok elégedett.
-Nagyon sajnálom, uram -feleli Stéphane színtelen hangon.
- Lemondom az egész ausztráliai utat, inkább Dél-Afrikába
megyek. (Stéphane az ajkába harap.) És próbáljon meg kivétele-
sen a helyzet magaslatán állni!

150
 Stéphane úgy érzi, mindjárt felrobban, de fegyelmezetten
megkérdezi:
- Mikor óhajt indulni, uram?

Mindenki, aki valaha is dolgozott a szolgáltatóiparban,

tudja, hogy súlyos szakmai hiba nemet mondani az ügyfél-
nek. A vevő igényeit ki kell elégíteni, és Stéphane-nak az a
dolga, hogy teljesítse Derli úr minden kívánságát ... de tény-
leg ez a dolga?
Bár az alkalmazottakat kiképezik a nehéz és kellemetlen
helyzetek megoldására, a főnökök sem szeretnék, hogy folya-
matos inzultusnak legyenek kitéve. A hiányzó vagy elégtelen
munkafeltételekből adódó stressz ron~a a dolgozók hangula-
tát, teljesítményük csökken, gyakrabban betegednek meg, és
többet hiányoznak. Sem a főnökségnek, sem a cégnek nem ér-
deke, hogy az alkalmazottakat bántsák, ~iszen senki sem ar-
ról álmodik, hogy szerencsétlennek érezze magát a munkahe-
lyén, és senki sem keres elviselhetetlen munkát.
Stéphane a lehető legjobban akarta végezni a munkáját, ta-
lán túlzásba is vitte a kötelességtudást. Lehet, hogy csak a
munkájának él? Annyira szereti, hogy mindig mintaalkalma-
zott próbál lenni? Bármi legyen is az oka, azzal, hogy eltűrte
Derli úr gorombáskodását, Stéphane fontosabbnak érezte mun-
kahelyi feladatát emberi méltóságának tiszteletben tartásánáL
A szakmai felelősségvállalás mögé bújva, személyi jogait
félretéve, megszűnik autonóm személyiségnek lenni. Túlsá-
gosan is a háttérbe szorí~a önmagát, túl nagy fontosságot tu-
lajdonít szakmai felelősségének: tökéletes akar lenni. Pedig
senki sem követeli tőle, hogy feladja önérzetét, és ily mérték-
ben hagyja magát kizsákmányolni. Nem szentnek vagy már-
tírnak vették fel!
Stéphane-nak meg kellene próbálnia különválasztani saját
igényeit munkahelyi kötelességétől. Ha Derli úr fontos, vissza-
térő ügyfél, a helyzetet elmagyarázva megkérheti a főnökét,

151
foglalkozzon ő vele. Ha nem kiemeit kliens, nyugodtan ki-
mondha~a, amit érez, még akkor is, ha ezzel kockázta~a, hogy
a cég elveszíti egyik ügyfelét "Nem, sajnos nem tudom meg-
szervezni az ön dél-afrikai ú~át." Tudnia kell, hogy egy Derli
úrhoz hasonló időigényes ügyfél sokkal többe kerül a cégnek,
mint amennyi hasznot hoz. Ha még egyszer vitatkozni kezd,
nyugodtan mondha~a, forduljon egy másik utazási irodához.
Stéphane-nak azt tanácsolnánk, tanulja meg, hogy egy-egy
nehéz nap, követelődző ügyfél vagy komplikált ügy után mi-
képpen lehet egy kicsit lazítani. Vannak akár az irodában,
vagy otthon is elvégezhető relaxációs gyakorlatok, és utána
nem lenne állandóan görcsben, jobban érezné magát. A gya-
korlatok segítenének levezetni a fölösleges testi-lelki feszült-
séget. A belső nyugalom segítene a stresszes helyzetek elvise-
lésében, hidegvén:~l és derűsen oldaná meg a problémákat.
Kiválaszthat például egy szép emléket, és mindannyiszor,
amikor szarongani kezd, felidézi: a gondolatban felidézett
kép segít az ellazulásban. Az érzelmi túlfűtöttség helyett ki-
egyensúlyozottabban fog reagálni, és nyugodtan tud majd
válaszolni a sértések:t;e. Megtanul távolságot tartani a kelle-
metlen ügyfelekkel szemben, és bár udvarias és szolgálatkész
marad, nem veszélyezteti többé saját egészségét.
Még Derli úrral is jobban fog tudni bánni: vesz egy mély
levegőt, lazít, és alkalmazza az elhomályosult képernyő tech-
nikáját. Ha nem ellenkezik igazán, a másik nem tud fogást ta-
lálni rajta, és ettőllassacskán a legádázabb ellenfél is megza-
varodik Így előre elveheti élét az ellenséges mondatoknak.
-Meddig várjak még?! Mit csinált ennyi ideig?
- Nem tehetek róla, néha tényleg kicsit lassú vagyok. Saj-
nos a szálloda tele van, nem tudom módosítani az időpontot
-De tegnap még volt hely!
-Igen, tegnap még volt hely.
- És ma nincs.
- Igen, ma már nincs.

152
 - Miért?
-Nem tudom.
- De maga azért ül ott, hogy megmondja nekem!
- Én sem tudok minden kérdésre válaszolni.
-Nem vagyok magával elégedett.
- Megértem, hogy nem elégedett.
-De Dél-Afrikába még mindig elmehetek, nem igaz?
-Ön már mindent lefoglalt.
- És úgy gondolja, hogy nem lehet áttenni az időpontokat.
-Nem hiszem, hogy át tudnám tenni.
- Jó, megfogott. Ha nincs mit tenni, akkor a megbeszélt
időpontban utazom el.

Lydie, a túlbuzgó gyakornok

Blanche azért vette fel Lydie-t gyakornoknak -az újság hoz, me rt az

összes jelentkező közül ő látszott a legigyekvőbbnek, a legintelli-
gensebbnek, a legdinamikusabbnak. Először egy egyszerű rutinfel-
adatot bíz rá: olvasson át egy régi ezüstökről szóló cikket. Megle-
pődve látja, hogy Lydie változtatott a központozáson. Lényegtelen
módosítások, amelyek jó nyelvtantudásról tanúskodnak, de szük-
ségtelenek, ráadásul nehézkessé teszik a szöveget. Blanche elha-
tározza, hogy majd később szól Lydie-nek, amikor már lesz némi
gyakorlata. Nem akarja rögtön megbántani. Szereti az önálló
munkatársakat, és Lydie kedves, nem, mint ez a cinikus banda,
akik lépten-nyomon ugratják. Amikor másodszor fordul elő
ugyanez, Blanche már bosszankodik. Kedvesen megkéri Lydie-t,
hogy ne változtasson a szövegen, mielőtt vele megbeszél né.
Lydie meglepődik:
- Én csak jót akartam - mondja, de nem látszik rajta semmi
megbánás.
- Igaz, rögtön kellett volna mondanom - feleli bizonytalanul,
némi rossz érzéssel Blanche. Ennyiben maradnak.
Néhány nappal később Blanche harmadszor is átnézi a cikket:
nem hisz a szemének. Lydie átírt benne néhány mondatot, átala-

153
 kította a szerkezetét, teljesen megváltoztatta. Mit tegyen? Ráadá-
sul már el is küldték a nyomdába. Pánikba esik, rohan, és el-
mondja az egészet a főszerkesztőnek.
- Rúgd ki!- mondja Martine.
-De mit mondjak neki, miért? És hogy mondjam meg?- aggo-
dalmaskodik Blanche. ·
-Jó, akkor megmondom én. Öt perc alatt elintézem.
Blanche feldúltan elmenekül egy sürgős riport ürügyén, hogy
ne találkezzon Lydie-vel a folyosón, és ne kelljen magyarázkodnia.

Blanche megpróbál tiltakozni, amikor a gyakornok túllépi

a hatáskörét- de tényleg megpróbál? Úgy tűnik, Lydie-vel
kapcsolatos érzései eléggé ellentmondásosak. Egyrészt na-
gyon bájosnak és kedvesnek tar~a, becsüli az intelligenciáját,
munkabírását, függetlenségét és kezdeményezőképességét.
Másrészt nem engedheti meg magának, hogy azért legyenek
problémái az újságnál, mert egy gyakornok a saját feje után
megy. Az első alkalommal nem szólt, nem vett tudomást a hi-
báról, inkább homokba dugta a fejét. Legközelebb elhatároz-
za, hogy beszél vele, <;le homályosan és bizonytalanul fejezi ki
magát. Tulajdonképpen nem vállalja az összeütközést Lydie-
vel, mindent elkövet, hogy erre ne kerüljön sor.
A sors iróniája, hogy az ilyen óvatoskodás után borítékolva
van egy sokkal keményebb, nehezebben kezelhető összeüt-
közés. Tudja ezt Blanche is, és amikor Lydie túllépi a határt,
azonnal cselekszik. Érzi, hogy korábban nem állt a helyzet
magaslatán, és tulajdonképpen fel is adja a dolgot. Ha rögtön
és világosan megmondta volna Lydie-nek, mi tartozik a ha-
táskörébe és mi nem, akkor a lány nyilván megérti, mit tehet
meg, és mit nem. Most már késő. Lydie magánakciói miatt
Blanche-t vonha~ák felelősségre, az ő állása kerül veszélybe,
és hogy fedezze magát, azonnal beszél a főszerkesztőveL Ért-
hetően nyomasz~a a helyzet.
Amikor Blanche-nak mármuszáj kimondania a nemet, any-

154
nyira szarong és fél, hogy menekülésre fogja a dolgot. Ám hi-
ába fut el, nem menekülhet a kimondatlan nem következmé-
nyei elől. Előbb-utóbb valamilyen formában vissza fog ütni a
dolog. Hogy szabadulhat ki Blanche ebből a körből?
Mindenkinek, aki nehezen tud nyíltan és egyenesen nemet
mondani, pontosan kell tudnia, mikor, kivel szemben és milyen
körülmények között mond csődöt. Ha Blanche-nak van türelme
felírni az eseteket egy füzetbe, előbb-utóbb rájön, hol hibázik. Az
első lépés érzelmeinek és reakcióinak a kontraHálása felé, hogy
önmagának bevallja, mit is érez, hogyan éli meg a helyzetet.
Meg fogja érteni: a legnagyobb akadály, hogy nem meri
vállalni a rá háruló felelősséget. Most ő Lydie közvetlen felet-
tese, ő a főnöke, és szükség esetén neki kell határozottan (per-
sze tapintatosan, a másik személyiségét tiszteletben tartva)
utasítást adnia.
Blanche nem bízik eléggé magában, teh~t pillanatnyilag még
nem alkalmas erre a szerepre. Szüksége van valakire, akire át-
hárítha~a a felelősséget: jelen esetben a főszerkesztőre, aki
ügyeletes anyaként ezt el is vállalja, és beszél helyette Lydie-
veL Ha Blanche ezt felismeri, akkor felteszi magának a kér-
dést, miért keres az ilyen helyzetekben mindig valakit, aki
helyette elmondja a véleményét, és talán egy kicsit önállóbbá
is válik. Idővel- ahelyett, hogy pánikba esne, és megint csak
nem mondaná ki a nemet - könnyebben kivédheti saját reak-
cióit, és visszanyerheti önbizalmát.
Blanche ideális alany, hogy az elakadt lemez technikáját al-
kalmazva - vagyis egyes szám első személyben, határozot-
tan, folyamatosan ismételve - mondja el véleményét. Ez a
módszer kitűnően be szakott válni a munkahelyen, ha az em-
ber nemet akar mondani. Blanche és Lydie párbeszéde vala-
hogy így zajlana:
- Lydie, maga több helyen is átírta a cikket, és a központo-
zásan is változtatott anélkül, hogy előtte megkérdezett volna.
- Csak jó akartam.

155
 - Elhiszem, de én másképp szeretném, és megkérem, hogy
legközelebb kérdezzen meg, mielőtt bármit változtatna rajta.
Ezt a szöveget én írtam, én vagyok érte felelős, és nem szeret-
ném, ha tudtom nélkül bármit is módosítana.
- De meg szerettem volna mutatni, hogy ki tudok javítani
egy szöveget.
- Értem, de meg kellett volna kérdeznie, azért vagyok itt.
-Csak segíteni akartam, könnyíteni a munkáján.
-Nagyon kedves, de ez nem az ön dolga. Most azért van
itt, hogy tanuljon tőlem, és nem fordítva; ha valamit nem ért,
kérdezze meg.
-Azt hittem, hogy jók a javításaim.
- Nekem kell megmondanom, hogy jók-e, és ezért máskor
mindig mutassa meg, legyen szíves.
- Legközelebb így lesz.
-Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgot, így a jövőben
is elkerülhe~ük a félreértéseket
Amikor a másik fél makacsul védi a maga igazát, a beszél-
getés végén meg kell bizonyosadn unk, hogy pontosan megér-
tette-e, amit akartunk. Ha Blanche ezt időben megtette volna,
akkor Lydie valószínűleg még ma is az ő gyakarnoka lenne.

Sandrine behozza a késést

A fiatal és tehetséges tanárnő, Sandrine egy magániskolában ta-

nít. Christian, az új igazgató elismeri munkáját, csak egyetlen
bosszantó hibája zavarja: Sandrine ugyanis minden reggel elké-
sik. Eleinte elsiklott a dolog felett, de egy idő után, mikor már a
diákok is panaszkodni kezdtek, rájött, beszélnie kell Sandrine-
nal. Christiannak nagyon nem fűlik a foga ehhez a beszélgetés-
hez. Ráadásul Sandrine rosszul viseli a kritikát. De mindenkép-
pen szálnia kell neki, különben elveszíti a diákja it. A helyzetet to-
vább bonyolítja, hogy jában vannak Sandrine-nal, iskola után
gyakran vacsoráznak együtt.

156
 - Beszélnem kell veled- mondja néhány nap múlva Sandrine-
nak. -Engem nem zavar, de néhány diák panaszkodott, hogy az
óráid gyakran csak 8-kor kezdődnek, pedig már mindenki ott ül
háromnegyedkor ...
- Ki mondta ezt? Melyik osztályból? -kérdezi szárazon Sandrine.
- Én nem teszek neked szemrehányást, tudom, remek tanár
vagy, a diákok imádnak.
-Akkor mi a probléma?
-Azt mondták, hogy gyakran el késel.
-Azt mondták ... Ki mondta? Mindent készpénznek veszel, azt
hittem, okosabb vagy.
- Nem tehetek róla, nem én kritizáltalak.
- Persze, ráadásul még kritizálnak is ezek a valakik. Ez már
sok. Idejövök tanítani az ócska iskoládba, és még kritizálnak! -
Sandrine már kiabál.- Ha rendesen végeznéd a munkádat, ilyes-
mi nem fordulna elő, de te inkább a motoroddal vacakolsz, ahe-
lyett hogy felügyelnél az iskoládra. Jól van, felmondok. Szia.
Christian levegő után kapkod. Sandrine tJtán sietne, de a nő
már eltűnt. Az igazgató ott áll kővé dermedve az irodája ajtajában.

Itt is ugyanaz játszódott le, mint az előző történetben:

Blanche-hoz hasonlóan Christian sem képes felvállalni a sze-
repét, nem tud érvényt szerezni a tekintélyének. Csak nehe-
zen szánja rá magát, hogy beszéljen Sandrine-nal a késések-
ről. Már sokkal korábban meg kellett volna tennie: "Gyakran
elkésel az órádróL Én vezetem az iskolát, megkérlek, hogy ez
többet ne forduljon elő." Blanche-hoz hasonlóan Christian is
megvárja, míg elfajul a helyzet, és csak akkor szól, amikor
már a diákok is panaszkodnak. Blanche még át tudja hárítani
a főnökére a kellemetlen feladatot, Christian- igazgató lévén
- azonban ezt nem teheti meg, de nagyon hasonló módszer-
hez folyamodik. Úgy tesz, mintha nem is tartozna rá az
egész, mintha nem is ő tenne szemrehányást. Az általános
alany használata ("panaszkodnak") tovább súlyosbí* a
helyzetet. Nem a saját véleményét mondja, másokra hivatko-

157
zik. Az üzenet így homályos lesz, felemás, saját bizonytalan-
ságát tükrözi, és kiteszi magát Sandrine támadásának, aki rá-
adásul különösen nehezen viseli el, ha kritizálják.
Az Akik tudnak nemet mondani és akik nem című fejezetben
láthattuk, a legtöbb munkahelyi vezetőnek nem esik nehezé-
re nemet mondania, mert úgy fogják fel, hogy ez nem a sze-
mélyes véleményüket tükrözi. A cég mond nemet, nem ők.
Christiannál az a baj, hogy nem tudja elválasztani a magán-
életét a munkájától. Zavarba jön csak azért, mert időnként
Sandrine-nal vacsorázik, pedig most az iskolát kellene képvi-
selnie. Ha a beszélgetés előtt gondolatban felkészül, hivatalo-
sabb hangot üt meg, sokkal könnyebb dolga lett volna, és biz-
tosan több eredményt ér el.
Sandrine reakciója Christian ügyetlen figyelmeztetésére
felvet még egy nagyon fontos kérdést: a beszélgetőtárshoz
való viszonyt. Mit tegyünk, ha olyan emberrel kerülünk
szembe, aki nem tűri, hogy nemet mondjunk neki? Még to-
vább menve: hogyan viselkedjünk, ha a másik ellenséges?
Ha számíthatunk arra, hogy a másik agresszívan fog rea-
gálni, fel kell rá készülnünk Amint ellenséges magatartást ér-
zékel ünk, határozottá kell válnunk és ki kell tartanunk. Fel-
készülten jobban tudjuk kezelni a helyzetet, és jobban tudunk
uralkodni magunkon.
Az ellenségességnek az a célja, hogy provokáljon, elbi-
zonytalanítson, felidegesítsen, azt akarja elérni, hogy elve-
szítsük az önkontrollunkat. Röviden: visszavonulásra kény-
szerít. Christian hibázott, amikor pánikba esett. Azt kellett
volna magának mondania: "Hiába támad, én nem engedek."
Ha felismerünk egy agresszív helyzetet, részben már semle-
gesíteni is tudjuk.
Az ilyen típusú helyzetből a legkönnyebb kiút a negatív ér-
zelmek megfogalmazása. Christian például mondha~a Sand-
rine-nak, hogy csalódott, amiért így viselkedik, és igazán nem
érti, miért dühöng, amikor nincs igaza. Inkább neki lenne oka

158
haragudni, hiszen Sandrine viselkedése kétségtelenül kifogá-
solható. Ő a felelős az iskola jó működéséért, és a tanárok ismét-
lődő késései neki okozhatnak kellemetlenséget. Nem is érti,
hogy Sandrine miért nem lá~a ezt be, és miért fütyül az egészre.
Felajánlha~a, hogy keressenek közösen megoldást a prob-
lémára. Így egyrészt hangsúlyozza saját felelősségét és saját
véleményét, másrészt érezteti, hogy nyitott a konfliktus felol-
dására.
Végül, ha Sandrine továbbra is agresszíven viselkedik, le-
szögezheti: ha valaki félvállról veszi a munkáját, és a legki-
sebb nehézség felmerülésekor felmond, arra nincs szükség az
iskolában. De még egyszer hangsúlyozzuk ha Christian szét
tudja választani a munkáját és a személyes érzelmeit, akkor
lesz bátorsága határozottan nemet mondani, és vállalni an-
nak következményeit.

Léo érdemtelenül szerez hírnevet

Léo és Den is már egy éve ugyanannál a cégnél dolgozikmint ta-

nácsadó-mérnök. Egyszerre végeztek ugyanazon az egyetemen,
ugyanannyit keresnek, és gyakran dolgoznak együtt egy-egy pro-
jekten. Legutolsó közös munkájuk sok időt igényelt, mert a szó-
ban forgó vállalat átvilágítása keményebb dió volt, mint azt előre
sejteni lehetett. Elosztották a feladatokat: Léo foglalkozott a
pénzügyi és gazdasági kérdésekkel, Denis pedig egy hatástanul-
mányt készített arról, hogyan érintik a változások az alkalmazot-
takat. Két nappal a jelentés leadása után behívatja őket a nagy-
főnök, Godeau úr az irodájába. Denis izgul, Léo nem.
- Azért kérettem be önöket, hogy gratuláljak. Kiváló munkát
végeztek, különösen a csapaton belüli konfliktuskezelésre vonat-
kozó rész tetszett ...
- Köszönjük, uram, rengeteget dolgoztunk rajta- válaszolja Léo.
"Mintha ő írta volna, pedig ez az én munkám volt - gondolja
Denis. - Miért van ez mindig így? Persze csak velem történhet
meg."

159
 - Kiváló pszichológiai érzékről tanúskodik, ritkán találkozni
ilyennel -folytatja Godeau úr. - Nagyon sok időt megtakarítottak
nekem. Jobban oda kell figyelnünk a személyi kérdésekre. Ez a
legösszetettebb terület.
- Önnek tökéletesen igaza van; van is jó néhány ötletem ezzel
kapcsolatban -feleli Léo.
-Nekem is- szól közbe Denis, de későn. Godeau úr már csak
Leóval beszélget.
-Még egyszer gratulálok. A viszontlátásra.
-Juhé! -kiált fel Léo -, sínen vagyunk!
-Jó hír- feleli Den is.
Nem tudja, mit mondjon Léónak, csak hallgat. A következő
hónapban Godeau úr felkéri Léót, dolgozzon a csapatában, és
Denis megint csak nem szól. Mellőzöttnek érzi magát, és elhatá-
rozza, állást változtat.

Denis dühös, mert a munkája gyümölcsét Léo aratta le.

Nem mer azonban szólni sem a főnöknek, sem Léónak. A kö-
rülményeket figyelembe véve kapcsolatuknak az egyenlősé­
gen kellene alapulnia, ám ez koránt sincs így. A tudatosság cí-
mű fejezetben láthat~k, hogy az ilyesféle, állítólag "szimmet-
rikus" kapcsolat könnyen felborul, és álszimmetrikussá válik,
ha az egyik fél mindent bevet annak érdekében, hogy erősebb­
nek, okosabbnak, eredményesebbnek mutatkozzon a másik-
nál. Amikor egy kapcsolat egyensúlya megbomlik, és az em-
bemek nehéz elérnie, hogy elismerjék, egy nem érvényesítése
kétszer akkora erőfeszítésébe kerülhet. Ezzel magyarázható
Denis hátrányos helyzete is: nehezére esik előtérbe tolnia ma-
gát, és Léóval szembeszállva azt mondani a főnöknek: "Én ír-
tam a tanulmánynak az emberi kapcsolatokkal foglalkozó ré-
szét." Sőt, Léóval sem tudja ezt megbeszélni. A passzív visel-
kedés gyakran párosul a perszonalizációra való hajlammal,
vagyis Denis valószínűleg előre számított rá, hogy ez lesz:
"Tudtam. Mindig ugyanaz történik. Ez is csak velem eshet
meg." Úgy tesz, mintha rajta nem múlna semmi, mintha hasz-

160
talan volna bármivel is próbálkoznia. Ha így reagál, csak sod-
ródik az eseményekkel, és mindenki könnyen fölébe kereked-
het. Igazságtalanság történt vele, de nagyon nehéz pontosan
megállapítani, ki követte el és miért. A sorsára való panaszko-
dással csak kibújik az események elemzése és az igazi megol-
dás megkeresése alól. Egyetlen dolog jut eszébe: megfutamo-
dik, és otthagyja a céget. Ezzelminden felelősséget elhárít ma-
gáról, és úgy gondolja, meg is oldotta a problémát. Előbb vagy
utóbb azonban törvényszerűen újra hasonló helyzetbe fog ke-
rülni. Hogy tarthatna ki bárhol ilyen körülmények között?
A bizonyosságot, hogy "Ez is csak velem történhet meg",
feltehetően valamilyen irracionális hiedelem alapozza meg,
egy olyan lelkiállapot - A tudatosság és a Használati utasítás a
változáshoz című fejezetben esett szó róla -, amely tudtunk
nélkül, mindig egy irányba befolyásolja cselekedeteinket, ve-
zérli gondolatainkat. Ezt Denis esetében valahogy így fogal-
mazhatnánk meg:" Tisztelnem kell a felétteseimet, soha nem
ellenkezhetek velük." Vagyis mindig nekik van igazuk. Jelen
esetben a főnöknek, aki kettejük közül Léót preferálja. Denis-
ben fel sem merül, hogy jogosan-e, hisz ez esetben legben-
sőbb meggyőződése ellenére cselekedne. Jobb, ha az ember
nem ellenkezik, még ha ki is használják.
Denis-nek csak azt tanácsolha~uk, vizsgálja felül irracioná-
lis hiedelmeit, vegye észre, mennyire merevek és károsak
Persze nem lesz könnyű dolga, nagyon mélyen gyökereznek
benne, és noha csak kárára vannak, mégis egyfajta védelmet
jelentenek neki. Hatékony megoldás lehet ebben az esetben a
Használati utasítás a változáshoz című fejezetben bemutatott
"Miért? Na és?" módszere.
- Tisztelnem kell a feletteseimet, soha nem mondhatok ne-
kik ellent.
- Miért?
- Mert mindig alsóbb rendűnek érzem magam.
-Na és?

161
 -Nem akarom kimutatni.
- Miért?
- Mert mindig így éltem, mindig szenvedtem a kisebbren-
dűségtőL
-Na és?
-Nem tudok harcolni.
-Miért?
- Mindig úgy érzem magam, mint egy gyerek a szülei előtt.
-Na és?
-Nem tudok ellenkezni velük, sokkal erősebbek nálam.
-Na és?
-Inkább hallgatok.

Ha Denis eljut a "lelke mélyén tovább élő kisgyerek" felis-

meréséig, talán felhagy azzal, hogy minden bajáért a sorsot
hibáztassa. Talán más viselkedési formákkal is megpróbálko-
zik, hiszen így már enyhíthet, sőt változtathat is korábbi me-
rev hozzáállásán. Pontosabban megfigyelheti, hogy hol és
mikor, kivel kapcsolatban lépnek működésbe ezek a sémák.
Ha már felteszi ezeket a kérdéseket, jó úton halad. Lassan el-
juthat odáig, hogy többé nem tűri el szó nélkül az örök vesz-
tes szerepét, és próbál megváltozni.
 Nemet mondani a barátoknak

Istenem, csak a barátaimtól védj meg;

az ellenségeimmel magam is elbánok.
Sacha Guitry

Különösen nehéz nemet mondani a barátainknak. Miért

bántsunk vagy sértsünk meg valakit, akit szeretünk, és akivel
jó együtt lenni? A barátság ráadásul hosszú beszélgetésekre
és vitákra ad alkalmat. Nehéz összeegyeztetni a félelmet,
hogy meg ne sértsük a barátunkat, a vággyal, hogy őszintén
elmondjuk neki a véleményünket.
Mit is jelent korunkban a barátság? Érvényben van az ösz-
szes régi bölcsesség: "Gazdag az, akin~k sok bará~a van.";
"Egy régi barát hűbb képet ad a tükörnél is."; "Akinek nincs
barátja, arra senki sem fog emlékezni a halála után." A bará-
tok sok időt töltenek egymás társaságában, együtt járnak szó-
rakozni, hasonló az érdeklődésük. Gyakran szívesebben me-
gyünk moziba, színházba, nyaralni, vacsorázni a barátaink-
kal, mint egyedül. A barátság megvéd a magánytól. Ha
vannak barátaink, biztosak lehetünk benne, hogy kellemes,
nyitott, társasági emberek vagyunk, mások is szívesen töltik
velünk az idejüket, és megbecsülésnek örvendünk.
Manapság talán még fontosabb a barátok nyújtotta támasz,
mint valaha. Ahogy a család hagyományos értelemben vett
szerepe megváltozott, az otthon is más, vagy már nem is lé-
tezik - a barátok vették át a stafétabotot. Válsághelyzetben
gyakrabban fordulunk a barátainkhoz, mint a szüleinkhez.
Természetesen fokozottan igaz ez azok esetében, akik nem
a hazájukban élnek. Barátaink ilyenkor nemcsak a bajban segí-
tenek, hanem a családunkat is pótolják. Mi választottuk őket,
nagyon fontos hát, hogy szeressenek és támogassanak minket.

163
 Barátaink nagyon nagy szerepet játszanak életünkben, köl-
csönösen számíthatunk egymásra. Minél több mindent él-
tünk át együtt, annál erősebbek az egymáshoz fűző szálak.
Úgy érezzük, valósággal összeforrtunk velük. A barátság fel-
tétele a kölcsönös bizalom, a szolidaritás, az, hogy mindig
számíthatunk egymásra, mindent elmondhatunk a másik-
nak, segítünk egymáson. Ki másnak önthetnénk ki a szívün-
ket, ha nem egy jó barátnak? Mi lenne belőlünk, ha nem hall-
gatna meg figyelmesen, ha a kocsink elromlik, ha kirabolnak
bennünket, ha attól félünk, hogy elbocsátanak, ha a gyere-
künk bajban van, ha baj és betegség fenyeget? Ilyenkor a ba-
rátok segítenek végiggondolni a problémát, és meghozni a
döntést; a bajban mindig mellettünk állnak. És viszont.
Egyébként is hízelgő valaki bizalmasának lenni. Szoros és
fontos kapcsolatok születnek, az ember nélkülözhetetlennek
és mindenhatónak érezheti magát: nemcsak könnyít a másik
terhén, de áldását adja vagy akár ítélkezik fölötte. A barátság
kötelezettségvállalás, feltételezi, hogy szükség esetén kéznél
vagyunk, meghallga~uk a másikat, rendelkezésére állunk -
de soha nem válhat gyóntatószékké. Nem vagyunk szamari-
tánusok, akik egész nap csak vigasztalunk és problémákat ol-
dunk meg. és ami fő, nem lehetünk a barátunk vagy barát-
nőnk pszichológusa, ehhez nincs meg sem a képességünk,
sem pedig a képesítésünk A barátságnak egyenlőségen kell
alapulnia, kizárólag a kölcsönösségnek van benne helye.
Amint valamelyik fél visszaél ezzel a kapcsolattal, amikor az
ember csak ad anélkül, hogy maga kapna valamit, amikor a
kölcsönösséget és egymás tiszteletben tartását függőség vált-
ja fel, más szóval, amikor a barát teherré válik vagy megpró-
bál manipulálni bennünket, visszaélve a jóindulatunkkal,
meg kell húzni a határokat.
De hogyan?

164
A barátom barátja, Frédéric

Michel és Jean gyerekkori barátok. Ritkán találkoznak, más az

érdeklődésük, lassacskán eltávolodtak egymástól. Jean megnő­
sült, gyerekei vannak, egy informatikai cégnél dolgozik számító-
gépes grafikusként. Michel az örök agglegény, fotós, nemzetközi
magazinoknak dolgozik, és folyton úton van. Évente egyszer-két-
szer azonban összejönnek.
Egy szép napon Michel felhívja Jeant, és közös ebédet javasol.
Jean megnézi a naptárját:
-Jó a kedd?
Michel azt feleli, hogy igen, foglal asztalt egy olasz vendéglő­
ben, és hozzáteszi, Frédéric is ott lesz. Csend. Jean szerint Frédé-
ric elviselhetetlen sznob.
-Ó, most veszem észre, hogy van már aznapra egy megbe-
szélésem. Rettenetesen sajnálom- füllenti, mert nem akar nemet
mondani. Mivel azonban nagyon szeretne Michellel találkozni,
megkérdezi:- Máskor nem jó neked?
- Hülyeség, de Frédéric csak kedden ér rá. Meg akartam mu-
tatni neked az írországi fényképeimet, hiszen ti is oda készültök
nyaralni.
-Figyelj, talán mi ketten találkozhatnánk egy másik nap.
- Persze, de nem tudom, Frédéric mikor lesz legközelebb sza-
bad. Rengeteg melója van.
-Tényleg?- kérdezi Jean.
-Tudtad, hogy most vett egy sportkocsit, és azzal is csak a
csaja furikázik?!
Jean arra gondol, hogy fütyül Frédéric új autójára, meg arra
is, ki ül benne.
-És hami ketten együtt ebédelnénk pénteken?
- Nekem jó a péntek. Ja, és lehet, hogy Frédéric is el tudna
jönni. Azt mondta, kicsit lazítani akar a hét vége felé.
- Szuper- sóhajtja Jean minden lelkesedés nélkül.
- Holnap vagy holnapután visszahívlak - mondja Michel, és
leteszi a kagylót.
Jean elhatározza, hogy kitalól valami ürügyet, de nem fog
Frédérickel ebédelni.

165
 Ki nem hazudott még soha, hogy kimásszon egy kellemet-
len helyzetből, ahelyett, hogy egyszerűen nemet mondott vol-
na? Jean először azért füllentett, hogy ne kelljen elmennie egy
kellemetlen találkozóra, de egyik hazugság szüli a másikat ...
Miért gabalyodunk bele a hazugságok hálójába? Miért nem
mondja Jean egyszerűen a bará~a szemébe: "Veled szeretnék
találkozni, nem Frédérickel."
Úgy tűnik, Jean nem akar magyarázkodni. A férfiak nehe-
zebben vallják be érzéseiket, mint a nők. Él egy alattomos
kulturális modell, miszerint a férfiaknak uralkodniukkell az
érzelmeiken, és ez jócskán megnehezíti az őszinte válaszok ki-
mondását. Bár változóban vannak a társadalmi modellek, nem
kizárólag Jeanba plántálták bele, hogy egy férfi legyen mindig
erős, soha ne mutatkozzon sebezhetőnek, érzékenynek A férfi-
asság manapság is egyenlő az érzelmek és indulatok féken tar-
tásávaL Az érzelmek kimutatása férfihoz méltatlan gyengeség.
Mindebből következik, hogy Jeannak sok időre lesz szük-
sége, míg megtanulja kimondani, amit érez vagy gondol; kü-
lönösképp mivel azt hiszi, ezzel ront a róla kialakult képen,
amelynek alapja, hogy nem rabja az érzelmeinek. Rövid tá-
von, ennek ellenére, megpróbálhatná alkalmazni a TELA-t
(a váltás legjobb módszerét), amiről a Készüljünk fel! cím ű fe-
jezetben volt szó.
EgyjóTELA felkészíti az embert a kellemetlen helyzetekre,
mert mindig kínál egérutat. Így nem kell sem elmenekülnie,
sem pedig hazudoznia: nagyobb önbizalommal nézhet szem-
be a kellemetlen helyzettel (hiszen a kiskapu mindig nyitva
áll), nyugodtabb lehet, és az álláspon~át sem kell feladnia. Je-
len helyzetben Jean egy feltétellel elfogadha~a a meghívást:
ne kelljen végigülnie egy hosszú, és számára valószínűleg
unalmas ebédet. A végén ugrana csak be egy kávéra, vagy pe-
dig elmenne még a desszert előtt. Így találkozna Michellel,
ápolhatná a barátságukat, de megrövidíthetné a Frédéric je-
lenléte miatt várhatóan nem túl kellemes együttlétet

166
Rögtönzött vacsora

Édouard bekapcsolja az üzenetrögzítőt, leül az íróasztalához,

és elindítja a számítógépet Már majdnem kész van a jelentéssel,
csak az összefoglalást kell megírnia, aztán ellenőriznie a munka-
társai által írt részeket, átolvasnia az egészet, és ... csöngetnek.
"Ki az ördög jöhet vasárnap este?" Megnézi az órát: kilenc.
"Esküszöm, nem nyitok ajtót." Újabb, ezúttal hosszabb berregés.
Kicsit nyugtalanul feláll, és kinyitja az ajtót.
-Helló!- kiáltja Élisa.- Meglepetés! Összeállítottam egy kínai
vacsorát, ahogy te szereted. Íme: tálalok. Ó, örülj már egy kicsit!
Legalább mosolyodj el! -nevet rá boldogan.
-Jaj, nem, Élisa -sóhajt Édouard. Elisónak tavaly halt meg a
férje: ő volt Édouard legjobb barátja. Azóta el-elviszi Élisót va-
csorázni vagy moziba. Nincs semmi közöttük, egyszerűen jó ba-
rátok, és Édouard, aki elvált, néha neki önti ki a szívét. Élisa még
mindig a férjét siratja. Édouard megpróbál megértő lenni és se-
gíteni neki.
- Szervusz, Élisa, gyere be.
- Minden van, amit szeretsz, gyömbéres koktélrák, édes-sa-
vanyú sertéshús, narancsos kacsa, mangó. Borod van itthon, re-
mélem.
- Persze - mondja Édouard csüggedten, amikor látja, hogy
Élisa már szedi is elő a tálakat, és kezd teríteni.
- Élisa, tényleg nagyon kedves vagy, de holnap le kell adnom
ezt a jelentést, és ...
- Nyugi, nagyfiú! Nem tart sokáig, minden kész van. Külön-
ben mi ez a jelentés?- veti még oda.
Édouard újra próbálkozik:
- Élisa, tegyük be az egészet a hűtőbe, és együk meg holnap
este. Még nem vagyok kész.
- Gyorsan megesszük. Te is jobban fogsz tudni dolgozni tele
gyomorral. Mindig mondtam, hogy egészségtelenül élsz.
Édouard rezignáltan asztalhoz ül, és megkóstolja a koktélrá-
kot. Nincs étvágya, semmi kedve a vacsorához. Miközben Élisa
egyfolytában cseveg, ő gépiesen eszi a narancsos kacsát, a ser-
tésfalatokat és a mangót. Nem is hallja, mint mond az asztaltár-

167
 sa, csak a jelentésére tud gondolni, hogy milyen kevés ideje ma-
rad megcsinálni, és másnap milyen fáradt lesz.
- Na ugye, nem tartottalak fel sokáig - mondja Élisa kávéfő­
zés közben.
- Á, egyáltalán nem - válaszolja Édouard, és arra gondol,
hogy a szépen eltervezett, dolgos estét már elvitte az ördög.

Édouard fél, hogy megbántja Élisát, ha nemet mond neki.

Érzékeny teremtés, nemrég vesztette el a férjét: nem nehéz el-
képzelni, hogy különösen rosszul esik neki minden vissza-
utasítás. Ilyen körülmények között hogyan is mondhatna ne-
ki nemet Édouard? Vajon önzés lenne-e, ha az érdekeit előbb­
re helyezné Élisáéinál?
Pedig nyilvánvaló, hogy neki ma este a jelentését kellene be-
fejeznie. Hogy egyeztetheti össze az elvégzendő feladatot a hű
barát szerepével? Ha Élisa szeszélyes ötletemiatt félbehagyja
a munkáját, rosszul fogja magát érezni, és egész este szorong
majd. Élisa viszont mindenáron meg akarja hálálni a sok fi-
gyelmességet, amit Édouard-tól kap. Nem tudja, mivel szerez-
hetne örömöt a férfinqk; a rögtönzött vacsora csak ürügy, hogy
viszonozzon valamit. Megbántódik, ha elutasítják. Vagyis a
vacsorával kapcsolatban súlyos félreértés van kettőjük között.
Erre csak Édouard jöhet rá, csak ő tudja eloszlatni a helyzet
megmagyarázásáva l; ám ez végső soron azt jelenti, hogy ne-
met kell mondania Élisának, amit az utóbbi időkben nem na-
gyon tett meg.
Könnyebb lesz kimondani a szakatlan nemet, ha először a
saját helyzetéről beszél. Ébressze fel beszélgetőtársa érdek-
lődését, szólítsa a keresztnevén, és kérdezze meg: "Élisa,
mondhatok valami nagyon fontosat?" Egy ilyen vagy ehhez
hasonló, bizalmas hangon és meggyőzően feltett kérdés
azonnal felkelti a másik kíváncsiságát. Ezután, kihasználva
a bizalmas légkört, lépjen közelebb, hogy még nagyobb súlyt
adjon a szavainak. Csendesen beszéljen, így jobban kell fi-

168
gyelni rá, és kezdje valami ilyesmivel: "Nem tudhattad, de
holnapra be kell fejeznem egy iszonyú fontos munkát. Ettől
függhet a jövőm. Le kell adnom egy jelentést, és még nincs
kész." Folytassa: "Biztosan megérted, hogy ma este feltétle-
nül dolgoznom kell." Ez a mondat kicsit kínos helyzetbe hoz-
za a másikat, mert bármilyen ellenvetés azt sugallaná, hogy
nem ért meg egy közeli barátot. Tegye hozzá: "Látom, hogy
sokat fáradtál", tudtára adva így, hogy együtt érez vele, és ér-
tékeli, amit csinált.
Képzeljük el, hogy minden magyarázat ellenére Élisa to-
vább terít, azt állítva, hogy Édouard jobban fog tudni dolgoz-
ni, ha eszik valamit. Ebben az esetben kínáljon fel egy elfo-
gadható kompromisszumot, de legyen határozott, és húzza
meg a határt. Beszélgetőtársa már úgyis a hatása alá került,
mondja neki, hogy választhat: "Oké, Élisa, most két lehetőség
van: vagy eitesszük holnapra a vacsorát, és akkor lesz időm
kiélvezni, vagy azonnal, a lehető leggyorsabban eszünk; há-
romnegyed óra múlva újra az íróasztalnál kell ülnöm." Miu-
tán a másik elfogadta a kompromisszumot, vigyázzon, hogy
szigorúan betartsák, amiben megállapodtak. Akár így, akár
úgy döntenek, Élisa feltálalha~a a vacsorát, és Édouard is be-
fejezheti a jelentését.

A te ruhád az én ruhám

- Szia, Carolel Itt Édith. Jól vagy? Nem akarlak zavarni, csak sze-
retném megkérdezni, hogy kölcsönadnád-e a rózsaszín ruhádat,
tudod, amit Londonban vettél attól a tervezőtőL
Carole megnémul. Ez a kedvenc ruhája, csak ritka, fontos al-
kalmakra veszi fel. Ráadásul borzasztóan kényes, pliszírozott
muszlin. Úgy vigyáz rá, mint a szeme világára.
-Ugye, megérted, Franekkel vacsorázom, fontos pénzember, aki
állandóan Párizs, London és Tokió között ingázik. Valami szuper-
elegáns helyre akar vinni, és nincs semmim, amit felvehetnék.

169
 Borzasztó fontos lenne, hogy jól nézzek ki. Ha kölcsönadod a ru-
hát, megígérem, nagyon gyorsan visszaszolgáltatom.
"Legutoljára, amikor Édith kölcsönkérte a piros blézeremet
-gondolja Carole -, egy hónapig nem adta vissza, ráadásul csupa
kávéfolt volt. A múltkor pedig elvesztette a sálamat az operában."
- Adjam kölcsön a ruhámat? ... - kérdez vissza végül Carole,
és érzi, hogy feszülnek meg az izmai.
Édith kedvesen, hízelgőn folytatja.
-Tudod, nagyon fogok rá vigyázni. Értsd meg, ez a vacsora
rettenetesen fontos nekem. És nincs más barátnőm, akinek ilyen
isteni ízlése lenne. Ugye, segítesz, drágám?! Életemben egyszer
eljutok ebbe az étterembe. Annyira izgulok, és szeretnék istenien
kinézni. Megértesz, ugye?
- Persze, feleli Carole. (Pontosan érti, hogy nem maradt vá-
lasztása.)
-Tudtam, hogy segíteni fogsz.
Carole sóhajt. A testét olyan keménynek érzi, mintha egy da-
rab kő lenne.
- Mikor jössz át a ruháért?

Carole-nak jó oka _van rá, hogy ne adja kölcsön a ruháját.

Először is ez a kedvenc ruhája, amit maga is csak ritkán vesz
fel; másodszor, nagyon kényes, és könnyen tönkremehet; har-
madszor, egy vagyonba kerül kitisztíttatni; és végül, ki tudja,
mikor lá~a viszont.
Most vizsgáljuk meg a kérdést Édith szemszögéből. Szüksé-
ge van egy elegáns ruhára. Carole mindig szó nélkül kölcsön-
adta neki a holmiját. Akkor sem szólt semmit, amikor csak so-
kára vitte vissza és rossz állapotban. Vagyis joggal gondolhat-
ja, hogy Carole nem ragaszkodik annyira a holmijához, és
boldog, ha valamit kölcsönadhat a barátnőinek. Édith egy pil-
lanatig sem kételkedik benne, hogy meg fogja kapni a ruhát.
Carole nem képes megfogalmazn i, amit valójában gondol.
Ha Édith kitalálná, mennyire félti barátnője ezt a ruhát, ha
tudná, mennyire utálja, ahogy szinte a sajá~ának érzi az ő

170
holmiját; ha észrevenné, mennyire aggódik Carole, hogy mi-
lyen állapotban kerül hozzá vissza, mennyire szorong és el-
keseredett, talán nem is ragaszkodna az egészhez. Édithnek
mindez meg sem fordul a fejében, meg van győződve az el-
lenkezőjéről: Carole nem törődik a ruháival. Tulajdonképpe n
honnan is tudná, hogy barátnője zaklatott és nyugtalan?
Nem is gondoljuk, milyen gyakori az ilyen helyzet! Sok-
szor igen jó okunk van rá, hogy nemet mondjunk, érveink is
vannak, mégsem nyi~uk ki a szánkat. Lehet, hogy a problé-
ma magától megszűnne, ha beszélnénk, és kimondanánk,
amit érzünk. Jelen esetben, ha Édith megértené, hogy Carole
fel van dúlva a ruhája miatt, talán el sem kérné, vagy leg-
alábbis nem erősködne ennyire.
Carole-nak felkészülésre van szüksége, hogy beszélni tud-
jon. Hogy időt nyerjen, mondha~a Édithnek, hívja vissza ké-
sőbb, még gondolkozik a dolgon. Ha nehéz kérdéssel kerü-
lünk szembe, ritkán jut eszünkbe, hogy nem kell azonnal
döntenünk, hagyhatunk magunknak némi gondolkodási
időt. Gyakran úgy viselkedünk, mint akinek haladéktalanu l
választ kell adnia. Kár. Pár perc alatt összeszedhe~ük gondo-
latainkat, és erőt gyűjthetünk, hogy ki is tudjuk őket monda-
ni. Ráadásul ha nem adunk azonnal választ, a másik érezni
fogja a habozásunkat, és talán kicsit zavarba is jön.
Carole-nak hasznos lenne ez a haladék, elképzelhetné, mit is
fog mondani a barátnőjének Felidézhetné azokat az eseteket,
amelyekben különösebb probléma nélkül mondott nemet;
mintegy felvértezve magát a beszélgetésre. Megpróbálhat
ugyanolyan lelki állapotba kerülni, visszagondolh at akkori ér-
veire, és ezeket a mostani helyzethez igazíthatja. Ha elképzeli
magát, amint megteszi, amire eddig képtelen volt, az hozzáse-
gíti egy sor akadály leküzdéséhez: elsősorban legyőzheti a fé-
lelmet, ami rákényszerítette, hogy akkor is adja kölcsön a ruhá-
ját, amikor semmi kedve hozzá. Az összegyűjtött érvekből erőt
merítve meg tudja tervezni, mit is fog mondani Édithnek.

171
 Azt tanácsolnánk még neki, hogy próbálja ki a megfeszí-
tő/elernyesztő gyakorlatokat: így könnyebben oldódik a testi
feszültség, mely mindig megbénítja, valahányszor Édithtel
beszél. A gyakorlatok ellazító hatása gyorsan jelentkezik. Ha
már megnyugodott , és biztosnak érzi magát, visszahívhatja a
barátnőjét. Akár fel is írhat néhány dolgot, hogy el ne felejtse,
és el ne térjen a lényegtől: egyszerűen meg kell mondania
Édithnek, hogy ez a ruha túl drága és kényes ahhoz, hogy
bárkinek is - akár a legjobb barátnőjének - kölcsönadja, és
már a gondolattól is rosszul van, hogy tönkremehet. Ha
őszintén elmondja, mit érez, Édith biztosan meg fogja érteni,
és belátja, hogy jogában áll nemet mondani.
Ha mégis kölcsönadja a ruhát, és Edith nem hozza vissza
időben, Carole nyugodtan a szemére hányhatja: "Három hó-
nappal ezelőtt adtam neked kölcsön a ruhámat, és még min-
dig nem hoztad vissza, pedig ez a kedvenc ruhám. Légy szí-
ves, hozd el, amint lehet." Vagy: "Már többször kértelek,
hogy add vissza a ruhámat. Ez így nagyon nem oké, légy szí-
ves, hozd vissza azonnal."
Csak nem szabad elfelejtenie, hogy a beszélgetést pozití-
van fejezze be: "Nekem ez nagyon fontos, és remélem, hogy
megteszed, amit kérek. Örülök, hogy meg tudtam veled be-
szélni ezt a dolgot."

Éjfél van

Trrrrrrr ... Trrrrrrrrrrrr ... Gilles mélyen alszik, éppen azt álmodja,
hogy Tahiti n van, egy napsütötte strandon, fekszik a tengerparton,
és hallgatja a madarakat. Trrr. Felcsap egy hullám, nem, szabályos
vízesés. Trrrrrrrrr. Fantasztikus színekben pompáznak ezek a ma-
darak! Trrrr ... Auuuu ... Mi ez? Trrrrr ... "Halló- szól be a telefonba
Gilles kiszáradt torokkal és zakatoló sz ívvel. - Ki az? ... Ja, te vagy,
Nicolas ... Hány óra? ... Éjfél!. .. Mi? .. Hogy, hol vagy? ... Aha, ki-
festetted a konyhát ... Kösz, én jól. .. A egyáltalán nem zavarsz .... "

172
 Olyan helyzetben, amikor nem merünk nemet mondani,
nem jó megoldás tudomást sem venni a probléma meglétéről,
vagy lekicsinyelni azt. Pontosan erről esett szó a Készüljünk
fel! cím ű fejezetben a "banalizálás" címszó alatt. Az efféle ma-
gatartás többé-kevésbé súlyos következményei mindenkép-
pen ártalmasok Az elfojtott nem előbb-utóbb visszaüt.
Ami kis történetünkben Gilles belenyugszik, hogy megza-
varták az álmát, és súlyos stresszt okoztak neki. Belemegy,
hogy tökéletesen lényegtelen dolgokról fecsegjen, ahelyett
hogy ezt mondaná: "Már alszom, hívj, légyszíves, holnap",
és letenné a kagylót. Azzal, hogy elviseli Nicolas késői tele-
fonját, tulajdonképpen több mindent is üzen: akkor hívsz,
amikor akarsz, éjjel-nappal a rendelkezésedre állok, nem za-
vartad meg az álmomat, nem is érdekes, hogy kipihenem-e
magamat, a te életed apró eseményei sokkal fontosabbak,
mint az én létszükségleteim.
Gilles magának sem ismeri be, hogy Nicolas egyáltalán
nincs tekintettel rá. Sőt feljogosítja a barátját, hogy akkor za-
varja, zaklassa vagy gyötörje, amikor neki tetszik. Meg sem
próbál védekezni, valószínűleg túl gyáva ahhoz, hogy meg-
húzzon egy határt. Mindig örömöt akar szerezni, mindig
kedves marad, ha nehezére esik is, elhárítja a problémákat.
Magatartása leginkább ahhoz hasonlít, amit a Használati uta-
sítás a változáshoz című fejezetben "asszimilációnak" nevez-
tünk. Gilles kizárólag Nicolas szemszögéből nézi a történte-
ket, valószínűleg a következő szabálynak engedelmeskedve:
"Ha mindig, minden körülmények között kedves és udvarias
vagyok, minden rendben lesz, soha nem lesz semmi gon-
dom." Ezzel figyelmen kívül hagyja saját igényeit, viszont át-
menetileg megnyugodhat: senki sem fogja kritizálni vagy
bármivel is megvádolni. Nem illetheti semmiféle szemrehá-
nyás ... Ebben egyszersmind az is benne rejlik, hogy bűntuda­
ta lenne, ha másképp viselkedne.

173
 Nem könnyűvállalnia bűntudatot. De miért legyen Gilles-
nek bűntudata amiatt, hogy éjszaka aludni szeretne? Reakci-
ója aránytalan és életszerű tlen. Gyakorolnia kellene az "akko-
modációt", vagyis hogy megtanulja több szemszögből nézni
és relativizálni a problémát. Másképp fogalmazva, el kellene
távoladnia egy kicsit mindenkitől (beleértve önmagát is), és
különösen azoktól a sztereotip gondolatokt ól, amelyek meg-
akadályozzá k, hogy változtasson a magatartásá n.
A felismerés, hogy Nicolas gyerekesen és elfogadhatatla-
nul viselkedik, és neki ehhez nem kell feltétlenül jó képet
vágnia, segíthet annak megértésébe n, hogy semmi értelme és
haszna az önként vállalt kényszerekn ek (csak a saját életét
mérgezi velük), és itt az ideje megszabadu lni tőlük. Ha
Nicolas igazi barát, meg fogja érteni, hogy nem volt semmi
égető indoka arra, hogy ebben a késői órában felhívja Gilles-t.

David, a dumagép

Amikor Thomas hazatér féléves afrikai útjáról, Véronique néhány

barátjával együtt meghívja, hogy meghallgassák az élménybe-
számolóját.
- Mesélj nekünk egy kicsit az útról - kéri a fiútól Véronique. -
Hol is voltál, Kenyában vagy Zaire-ban?
- Kenyában, a kikujuk között.
-Soha nem hallottam még a kikujukról - vág közbe David,
Véronique egyik barátja.- 92-ben voltam Afrikában, megmász-
tam a három legmagasabb csúcsot.
- Nahát! -veszi vissza a szót Véronique. - Thomas a múlt hé-
ten jött vissza.
-Pontosan tegnapelőtt - közli Thomas. - Még mindig nem
tértem egészen magamhoz. Annyi mindent láttam ...
-Ó, Afrika mindenkit megváltoztat - szakítja félbe megint
David. - Emlékszem, mielőtt odamentern volna, mennyi ostoba-
ságot gondoltam az emberekről, az ételekről, a tájról, de még a

174
 szállodákról és az üzletekről is. Rengeteg mindent lóttam, hallot-
tam Afrikáról a tévében. Már egészen kissrác koromban érde-
kelt. Anyai nagybátyám ...
- Ne haragudj - vág közbe Vérenique -, tényleg szeretném,
Thomas, ha elmesélnéd az utadat. Nehéz volt?
Thomas égnek emeli a szemét.
-Egyszer fertőző májgyulladást kaptam, mert valamit összeet-
tem az ugandai piacon. Borzasztóan éhes voltam, és a nők any-
nyira kedvesen kínálták a nyársen sütött ínycsiklandozó húsokat. ..
-Az afrikai ételek, a táplálkozási szokások, hát az nem sem-
mi- ragadja magához újra a szót David.- Egészen más, mint az
Antarktiszon. Egy társasutazással jártam ott. Általóban utálom az
ilyen csoportos utakat, de az egyik barátom remek lehetőséget
szúrt ki. Ez a srác mindig megtalálja a legjobbat. Csak szólni kell
neki, és már meg is van. Nem sok ilyen embert ismerek. Bór van
egy nagynéném, neki is remek szimata van. De, hogy visszatér-
jek az Északi-sarkra ...
Vérenique felhajtja a maradék italát, és .megkérdezi Thomast,
mit kér.
- Megyek veled -feleli Thomas.
-Én is innék még egy pohárral - mondja gyorsan David. -
Tudjátok, legutoljára Tours mellett ittam ilyen bort egy barátom-
mal, aki épp akkor érkezett vissza ...

Az emberek gyakran azért nem mondanak nemet, mert -

mint jelen esetben is - neveletlennek éreznék
Az udvariassági szabályok ugyan országonként változnak,
mégis sok közös van bennük. Például ha meghívják az em-
bert valahová, megpróbál udvarias és kedves lenni a többi
vendéghez, nehogy kínos helyzetbe hozza a háziakat. A jó
modor megköveteli, hogy még a Davidhoz hasonló emberek-
kel is toleránsak legyünk. Nem valószínű, hogy végül kihoz-
ná a sodrából Véranique-ot és Thomas-t. Mindketten rendkí-
vül udvariasak és béketűrőek, bármennyire is bosszantja
őket, hogy David mindig a szavukba vág.
Lelkük mélyén azonban nem így éreznek Thomas tényleg

175
 mesélni szeretne, Véranique meg az ő beszámolójára kívánesi
- vagyis mindketten a pokolba kívánják az állandóan előtér­
be tolakodó Davidot. Bele kellene fojtaniuk a szót, erre a bra-
vúrra azonban egyikük sem képes. Thomas nem akar nyílt
összeütközésb e kerülni Daviddal, Véranique bátortalan kí-
sérletei pedig sorra csődöt mondanak.
Ne felejtsük el, hogy az udvariasság és a jólneveltség rend-
kívül fontos és szükséges, bizonyos helyzetekben azonban
szükség van a spontán és őszinte megnyilvánulá sokra is. Kü-
lönösen igaz ez a barátságra, különben álszimmetrikus kap-
csolatok születnének. A barátság éppen attól barátság, hogy
szimmetrikus, egyenlőségen alapuló, őszinte kapcsolatra
épül, ahol minden kérdésről nyíltan és félelem nélkül lehet
beszélni. A barátságnak nem árthatnak még a viták sem, hi-
szen ezek szellemi párviadalok, és nem ádáz küzdelmek,
amelyben mindenki le akarja győzni a másikat.
Tűrhetetlen azonban, ha valaki nem tar~a be a játékszabá-
lyokat, és mindig a maga személyét tolva előtérbe uralkodni
akar a többieken. David viselkedése a megtévesztésig hason-
lít a Használati utasítás a változáshoz című fejezetben említett
agresszív magatartásform ára. Nem enged senkit szóhoz jut-
ni, nem figyel a többiekre, képtelen a helyükbe képzelni ma-
gát és megérteni őket. Mindig ő akar a figyelem és a csodálat
középpon~ában lenni; amihez béketűrő hallgatáságra van
szüksége (erre kiválóan alkalmasak a túlságosan is udvarias
és jól nevelt barátok).
Történetünkbe n Véranique-nak és Thomas-nak meg kelle-
ne értenie, hogy David viselkedése egyszerűen közönséges és
durva, tehát nem udvariatlanság , ha kedvesen, de határozot-
tan figyelmeztetik. Véranique például nyugodtan megmond-
hatná Davidnak "Nagyon régóta nem láttam Thomas-t, és
szeretném meghallgatni az afrikai élményeit. Te bármikor el-
mesélheted nekünk a kalandjaidat, most mindenki Thomas-
ra kíváncsi."

176
 Egyébként ha Véranique nyugodtan, udvariasan, egyes
szám első személyben beszél, ha azt mondja el, ő hogyan lá~a
a helyzetet, nem fogja megbántani a másikat. Az "én" a fele-
lősség vállalását jelenti, azt, hogy itt most hangsúlyozott an a
beszélő óhajáról van szó. A "mi" már a kompromisszu m lehe-
tőségét villan~a fel, mely az utolsó mondatban rejlik. Végül-
láthattuk- nagyon fontos, hogy az üzenet világos és egyértel-
mű legyen, így sokkal nagyobb az esélye, hogy a címzett ve-
szi és meg is érti. Ha mégsem, akkor nyomatékosan meg kell
ismételni.

Paul soha nem fizet

-A számlát, legyen szíves!

Paul hívja a pincért, majd partneréhez fordul.
- Mindig örülök, ha látlak, Carine.
Carine mosolyog. Ő is kedveli Pault, akivel remekül el lehet
beszélgetni ... csak az bosszantja, hogy mindig neki kell fizetnie,
akár moziba, akár kávéházba, akár múzeumba mennek. A múlt
héten is az ő kocsijával mentek a színházba, és a fiúnak még az
sem jutott eszébe, hogy a parkolójegyet megvegye.
"Ez már tényleg dühítő - gondolja. - És nem arról van szó,
hogy nincs pénze. Egyszerűen smucig." Rápillant az asztalon he-
verő számlára.
- Hát akkor én megyek is - mondja Paul.
- Én is. Mennyit fizetünk?
-35 eurót-feleli Paul, és int a pincérnek.- Itt van a hitelkár-
' tyád?
A pincér már ott is terem. Cori ne szégyeline jelenetet rendezni
előtte, inkább előveszi a bankkártyáját.
-Meg akartam kérdezni, hogy tetszettek a Matisse-rajzok.
-Nagyon érdekesek voltak- feleli Ca ri ne, de rá se néz.
- Állítólag valóságos kis remekművek is vannak az egészen
korai korszakából, mielőtt festeni kezdett volna.
Carine a körmét vizsgálgatja, nem felel.

177
 -Azt mondják, ki van állítva néhány festmény is.
A pincér visszajön, Carine beüti a PIN kódját.
- Szombaton vidékre megyek a barátaimhoz. Nincs kedved
velem jönni? -folytatja Paul.
Carine vár egy kicsit, hátha Paul hagy borravalót az asztalon.
Vidékre! ... Persze megint az ő kocsijával mennének, és ő fizet-
hetné o benzint. Nem válaszol.
- Volami bajod von?- kérdezi Paul.
- Semmi - motyogjo Corine, aprót vesz elő a zsebéből, és oz
asztalra teszi.
- Kitennél o Rennes utcánál?- kérdi Paul, kinyitva előtte oz ajtót.
- Persze -feleli, könnyekkel a szemében.
- Mi von veled?- tudokolja újra Paul.
-Semmi ...
-Nekem elmondhatod - biztatja.
- Nincs kedvem beszélni róla.
Paul nem erősködik. A lány szótlonul vezet egészen a Rennes
utcáig. Amikor Paul kiszáll o kocsiból, még csak odo se int neki.
Amint egyedül marad, visszanyeli o könnyeit, és indít.

Carine és Paul kapcsolatát válság fenyegeti. A lányt elkese-

ríti Paul viselkedése, nem tudja többé elviselni, hogy így ki-
használják. Úgy látszik, betelt nála a pohár, frusztrált és inge-
rült. Nem képes beszélni az érzéseiről, de a következmé nyek-
re gondolva nemet sem tud mondani. Paul - különösen
intellektuáli s szinten - sokat jelent neki. Fél, hogy megromlik
a kapcsolatuk , ha felhánytorgatja a viselkedését.
Mit tegyen? Carine nehéz helyzetben van. Ahányszor csak
szórakozni megy Paullal, a fizetés kérdése lesz a legfonto-
sabb. Annyira gyötri a gondolat, hogy megint neki kell állnia
a cechet a férfi helyett, hogy már szinte másra sem tud gon-
dolni, és ez egész együttlétük re rányomja a bélyegét. Időn­
ként átfut az agyán, hogy meg kellene beszélnie a dolgot
Paullal, de képtelen rászánni magát: ezek után már nemcsak
a fiúra dühös, hanem magára is.

178
 Végül nem tud úrrá lenni az érzelmi zűrzavaron, sírva fa-
kad. Csak sírással tudja kifejezni, mennyire frusztrált. Akik
nem tudnak nemet mondani, azok körében gyakran előfor­
dul, hogy elégedetle nségük egyfajta szomorús ágba torkol-
lik. Carine is ilyen kimondha tatlan szomorús ágot érez; hiába
fagga~a Paul, nem tudja elmondan i, mi bán~a. Egyedül kín-
lódik.
Carine csak akkor lesz ura az érzéseinek és a gondolata i-
nak, ha megtanulj a őket azonosíta ni és világosan látni. A leg-
jobb, ha leírja. Például: "Nem szólok Paulnak a múzeumb an,
hogy fizesse ki a belépőjegyét, mert félek, soha többet nem
jön el velem egy kiállításra sem." Emögött a gondolat mögött
ott rejtőzik egy másik: "Paul csak azért szeret, mert mindig fi-
zetek helyette."
Ezek az automatik us gondolato k annyira nyilvánva lónak
tűnnek, hogy Carine-na k eszébe sem jut megkérdőjelezni
őket. Ú gy viselkedik, mint akinek fizétnie kell, hogy egy
ilyen okos, intelligens és kulturált ember társaságáb an lehes-
sen. Alacsonyabb rendűnek érzi magát Paulnál, azt hiszi,
meg sem érdemli a barátságát . Mindig is felnagyíto tta a kap-
csolat előnyeit és elbagatellizálta a hátrányait . Hirtelen elke-
seredettsége és szomorús ága elvezethe tné oda, hogy végre
világosan lássa, és megpróbá lja megoldan i a helyzetet. Ehhez
azonban nyugodta n le kell írnia, ami csak eszébe jut, jobban
és főleg másképp kell figyelnie önmagára .
A következő lépés, hogy az automatik us gondolato kat tu-
datos, pozitív és érzéseivel összhangb an lévő gondolato kkal
kell felcserélnie. Például összehaso nlíthatná, mi a helyzet
Paullal és mi másokkal. Hiszen olyan barátai is vannak, akik
helyett nem fizet rendszere sen, mégis szeretik; tehát őt nem
csak a pénzéért lehet szeretni.
Ahelyett, hogy azt gondolná: "Paul csak a pénzemér t sze-
ret", leírhatná: "Paul is a jó tulajdonsá gaim miatt szeret, mint

179
a többi barátom. Biztos rokonszen ves vagyok neki, és érde-
kesnek tart." Ha errefelé tereli a gondolata it, máris nagy lé-
pést tett előre, és önbizalma t gyűjthet, hogy végre egyszerűen
azt mondhass a Paulnak: "Szeretné k megbeszé lni veled vala-
mit, ami régóta zavar és elszomorít. Úgy érzem, mindig ne-
kem kell fizetnem helyetted, és ezt egyre nehezebbe n vise-
lem. Azt hiszem, tisztább lenne a helyzet, ha ettől kezdve ve-
led is elfeleznén k a költségeket, ahogy mindenki mással."
 Nemet mondani a szerelemben

A szerelem: igazat adni annak, akinek nincs igaza.

Charles Péguy

"
Eletünk legintenzívebb érzése valószínűleg a szerelem. A sze-
relern megélesíti érzékeinket, és gyakran nem is sejtett lehető­
ségeket tár fel. A szerelmes ember számára nincs lehetetlen,
mintha szárnyakat kapott volna. Találkozunk valakivel, bele-
szeretünk első látásra, felfedezzük, hogy egymásnak vagyunk
teremtve, és szívünk végre visszhangra talál. A szerelmesek
idővel saját nyelvet alakítanak ki, félszavakból, mozdulatok-
ból is megértik egymást, bizonyítva összetartozásukat, és
hogy egyformán lá~ák a világot. ·
A szerelmes ember számára a másik csoda: tekintetének
tükrében önmagát vonzónak, elragadónak, okosnak, mulat-
ságosnak, szellemesnek, ellenállhatatlannak lá~a - szóval
olyannak, akit szeretnek. Ez a legcsodálatosabb érzés: kívül
időn és téren. Az ember átadja magát ennek az áradó boldog-
ságnak, és reménykedik, hogy örökké fog tartani, soha meg
nem szűnnek szeretni egymást. Mindig mindenki azt hiszi,
hogy a szerelme örök.
Egy kapcsolat megőrzése érdekében tehát mindenre haj-
landók vagyunk. A szerelmesek nemcsak egymást, hanem
magát a szerelmet is védik. Olyan nagy szükségünk van a
szerelemre, hogy mindent megtennénk és bármilyen enged-
ményre hajlandók lennénk érte. Beleszeremi nagyon könnyű
valakibe, de a kapcsolatnak rengeteg buktatája lehet. Különö-
sen akkor, amikor vissza kell témi a földre, és szembe kell
nézni a mindennapok valóságával és gondjaival.
A legnagyobb veszély, ha meg vagyunk győződve arról,

181
hogy a másik megtartása · érdekében mindenáron meg kell
őrizni a tökéletes összhangot. Végül már nem is gondolunk
önmagunkra, csak a másik kívánságát tar~uk szem előtt. Fé-
lünk, hogy a legkisebb súrlódás is megrendítheti ezt a tökéle-
tesnek hitt és akart szerelmet, és akkor majd szenvedni fo-
gunk, szenvedést okozunk a másiknak is, és rettegünk, hogy
elveszí~ük Az egyik megoldás lehet a háttérbe vonulás, ami-
kor lemondunk saját igényeinkről. Félünk, ha nemet mon-
dunk valamire, megszűnik a tökéletes összhang, eltávolo-
dunk szerelmünktől, és a kettőnket összekovácsoló hasonló-
ságok mellett kiütköznek a különbségek is.
Tény, hogy a nem megtörheti, akár meg is kérdőjelezheti a
kapcsolat idillikus mivoltát. A kedvesünk által gondosan ki-
alakított tökéletes kép összekuszálódhat, és ahogy széttöre-
dezik, úgy fog elmúlni a szerelern is. Egy kimondott nem
megzavarha~a a csodálatos összhangot, felboríthatja a jól
működő mechanizmust: ha már nem vagyunk mindenben
egy véleményen, távolabb kerülünk egymástól, és akkor egy-
szeriben nem látszunk már olyan szépnek, okosnak és érzé-
kenynek Vagyis már _nem vagyunk annyira szerethetőek, sőt
a tükör olykor már-már elviselhetetlennek mutat bennünket.
Gyakran előfordul, hogy a széltől is óvjuk a rólunk kialakult
ideális képet, nehogy kiábránduljon a kedvesünk
Ilyen körülmények között hogyan is mondhatnánk nemet?

Thibaud, a ceremóniamester

Thibaud és Léa pár hete él együtt. Megegyezik az ízlésük, mind-

ketten teniszeznek, szívesen járnak régiségboltokba, szeretik a vi-
déket, és imádnak utazni. Szóval tökéletesen megértik egymást,
és boldogok. Bár ... Léa időnként azt gondolja, hogy Thibaud túl-
ságosan is magabiztos. "Nem is, csak képzelődöm" - nyugtatja
magát. Ma este vendéglőben vacsoráznak.
- Menjünk ide, a kínaihoz. Ott könnyen le tudunk parkolni.

182
 - Parkolóhelyet mindenhol lehet találni - válaszol Thibaud -,
menjünk inkább az olaszhoz.
Leülnek egymással szembe.
- Mit eszel? -kérdi Thibaud.
- Pizzát olajbogyóvaL
-Egyél inkább citromos spagettit, itt csinálják a legjobban -
mondja Thibaud, és azonnal meg is rendeli a két citromos spa-
gettit, előételnek meg két adag dinnyét sonkával.
- Thibaud, én nem kérek elóételt, nekem bőven elég a tészta.
- De te szereted a dinnyét sonkával. Siess már, a pincér csak
rád vár.
- Legyen, ha annyira akarod.
- Mindkettónknek ugyanazt - adja le a rendelést Thibaud a
várakozó felszolgálónak, és visszaadja az étlapot.
Léa elgondolkozik, hogy miért csak egy étlapot kaptak. Vacso-
ra közben Thibaud arról beszél, hogy hova mennek nyaralni a
jövő hónapban.
- Miért pont Londonba? - kérdi Léa, és eszébe jut, hogy őt
még meg sem kérdezte a fiú.
-Tudom, hogy imádni fogod a londoni régiségboltokat.
-Azt mondják, hogy a Piccodilly mellett van egy jó kis szálloda.
-Már foglaltam szállást. Mondd, a hétvégi parti ...
"Meg se kérdezte, hogy akarok-e a hétvégén teniszezni. Jó,
akarok, de nem is ez a baj."
- Két kávét- szól a pincérnek Thibaud. - Igazán, gyakrabban
is hordhatnád azt a zöld pulóvert, amit tőlem kaptál. Olyan jól áll.
-Jó, drágám - mondja Léa, akinek egyébként sokkal jobb az
ízlése, de hízelgőnek érzi a bókot.
Thibaud gondosan elteszi a hitelkártyáját, majd megsürgeti
Léát, hogy elérhessék azt a remek filmet, amelyról olyan jó kriti-
kát olvasott.

Ennek a párnak az esetében az egyik mondja meg, hogy

szerinte mit szeretne a másik: úgy érezzük, a lány már lépre
ment, nagyon nehéz lesz szabadulnia. A helyzet kulcsát Thi-
baud személyiségében találjuk megszokta, hogy mindig ő

183
 dönt, ő tudja a legjobban, hogy Léának mire van szüksége, ki-
találja, hogy mit szeretne, mit akar csinálni, mielőtt a lány
megszólalhatn a. Általában igaza is van-Léának nincs ellené-
re, amit javasol. Szereti a régiségboltokat, szeret teniszezni,
étteremben vacsorázni. Végül is minden, amit a fiú mond, kö-
zös érdekük, megfelel az ízlésének és a vágyainak. Érthető,
hogy ilyen körülmények között habozik, hogy ellenkezzen-e
a barátjával. Hiszen neki akar örömet szerezni, jól ismeri,
még a gondolatát, a legtitkosabb vágyát is kitalálja. Nem is
azzal van baj, amit mond, hanem ahogy mondja. A lány utál-
ja, hogy Thibaud mindig kész tények elé állítja, és a közös ter-
vekről szóló beszélgetést általában rövidre zárja. De nem mer
szólni, nem meri azt mondani: "Én is itt vagyok, engem is
kérdezz meg, én is el szeretném mondani, mit gondolok."
Képes lesz-e rá? Léa tesz erre néhány gyönge kísérletet,
Thibaud azonban meg sem hallja, ő pedig azonnal beadja
a derekát. Hogyan is mondhatna ellent valakinek, akiben
megtalálta hasonmását, akivel boldog, aki mindenre figyel.
A lány arra gondol, hogy Thibaud neki akar örömet szerezni,
ő pedig cserében egyetértésével szerezhet örömet a fiúnak.
Bűntudatot érezne, ha bármit is visszautasítana . Fél, hogy
Thibaud meg sem értené, és úgy nézne rá, mint egy idegenre.
Inkább nem mond semmit, retteg, hogy tönkreteszi a tökéle-
tes összhangot, retteg, hogy a fiú már nem is fogja szeretni.
Nem mond semmit, pedig folyton ott motoszkál a fejében,
hogy meg kellene szólalnia. Ki kellene mondania, amit gon-
dol. Például hogy" Thibaud kicsit túlságosan is magabiztos".
A gondolatot azonban rögtön el is hessegeti.
Ám az elfojtott gondolat megmarad agya egy zugában, ő pe-
dig egyre rosszabbul és rosszabbul érzi magát, és lassan meg-
mérgeződik az egész kapcsolatuk, az egész életük. Tisztáznia
kellene, hogy mi is zajlik a lelkében, jobban oda kellene figyel-
nie arra a belső hangra, saját véleményére. Azt tanácsolnánk ne-
ki, hogy vegyen egy füzetet, és írjon bele mindent, amit átél és

184
amit érez. Ha úgy gondolja, hogy soha nem kérik ki a vélemé-
nyét, akkor ott lehet mögötte egy hátsó gondolat is, miszerint
van-e egyáltalán saját véleménye, és ki tud-e tartani mellette.
Léa legnagyobb problémája alighanem az, hogyan kezde-
ményezhetne egyszer ő, hogyan érhetné el azt, amit szeretne.
Ha egyszerűen leírja kósza gondolatait, előbb-utóbb oda is
fog figyelni rájuk, komolyan veszi, megvizsgálja őket, meg-
keresi a gyökerüket. Talán alternatív megoldásokat is talál, és
kevésbé fog szorongani. Előbb-utóbb felteszi magának a kér-
dést: Nem kellene-e vállalnia önmagát azzal az emberrel
szemben, akivel meg szeretné osztani az életét? Léának rá
kell jönnie, hogy attól fél, megsebzi a másikat, ha nem felel
meg mindenben a róla kialakított idealizált képnek. Ezt meg-
értve biztos másképp fog a vágyairól beszélni Thibaud-val,
akinek végül el kell fogadnia, hogy akarata ellenére nem te-
het senkit sem boldoggá. Ha átgondolja,_mit szeretne monda-
ni, kivárja a legjobb pillanatot, és megtalálja a legmegfelelőbb
szavakat, biztosan megbeszélhetik a problémát.

Óvszer nélkül nem!

Rébecca úgy érzi, szinte megsemmisül Charles ölelésében. Még-

is, egy kicsit nyugtalan ...
-Van nálad, szóval, szoktál használni ...
- Gumit? Csak a legritkább esetben - mondja Charles, mi-
közben a lány blúzát gombolja.
-Azt akarod mondani, hogy nem hoztál?
A fiú harapdálja a fülét.
-Tudod, hogy nem vagyok AIDS-es- suttogja.
-Azt te nem tudhatod - súgj a vissza a lány.
-Te se.
A blúza lehullik a padlóra, vele együtt az ellenállása is. Muszáj
azonban arra gondolnia, hogy Charles-nak tucatjával lehettek
kalandjai. Önkéntelenül elfordítja a fejét.

185
 - Mi van veled?- kérdezi a fiú, miközben kicsatolja az övét.
-Nem akarok veled szeretkezni, ha nincs ...
Charles lehúzza a lány szoknyáját, és csókokkal borítja.
-Higgy nekem, szépségem, sokkal jobb lesz anélkül.

A könyv többi történetével szemben ebben a párbeszédben

a nem kimondása valóban élet-halál kérdése lehet. Napjaink-
ban, hacsak nem hosszú, monogám kapcsolatban élőkről van
szó, mindenki hatalmas kockázatot vállal, ha óvszer nélkül
szeretkezik. Ennek ellenére gyakran, túlságosan is gyakran
nehéz kimondani ezt a nemet.
Kétségtelen, hogy szexuális együttlétkor a heves vágy és a
testi gyönyör erősebb a józan észnéL A testi szerelern kíváná-
sa, az adni akarás telülkerekedhet a biztonság igényén. Rá-
adásul az ember tetszeni akar, ezért kerül minden, a másiknak
esetleg kellemetlennek tűnő kijelentést. Meg félünk, nehogy
nevetségessé váljunk, nehogy faképnél hagyjon a kedvesünk,
mert ragaszkodunk az óvszerhez.
Hogyan maradjunk józanok olyan körülmények között,
amikor minden arról szól, hogy elveszítsük a fejünket? Réhec-
cával is ez történt: azt sem tudja, hol van, fél, de nem képes
világosan gondolkozni, racionálisan viselkedni. Kicsit későn
kap észbe. Mielőtt az utolsó gombot kigombolná a másik,
mielőtt a csókok lángra lobbantanák a testét, mielőtt az ese-
mények visszafordíthatatlanná válnának, még azelőtt kell vi-
lágosan és határozottan megszabni a szexuális együttlét felté-
teleit ... A vacsora után, a kocsiban, hazafelé ... Másképp fo-
galmazva még akkor, mielőtt a másikat beengedtük volna az
intim szféránkba.
A legtöbb ember, aki magától értetődően használja az óv-
szert, elmondta, hogy minden körülmények között "előtte"
kell beszélni erről. Lehet óvatosan, lehet viccelődve, de min-
denképpen őszintén és felelősséggel.

186
 Ha azonban valaki az utolsó pillanatig vár, közvetlenül az
aktus előtt már nemigen tud a félelmeiről és az aggodalmai-
ról beszélni. Ha az ember hagyja, hogy a partnere átlépje az
intim szféra határát, már el is veszítette a kontroll minden le-
hetőségét. Ha engedi, hogy elsodorja a szenvedély, tulajdon-
képpen már igent is mondott. Sebezhetővé vált, és már nem
tud világosan gondolkodni. Ha mégis ilyen helyzetbe kerül,
próbáljon egy kicsit távolabb húzódni partnerétől, olyan tá-
volságba, ahol már könnyebben tud beszélni. A fizikai távol-
ság segít, hogy egyszerre uralkodjunk érzelmeinken és gon-
dolatainkon, de abban is, hogy világosan meg tudjuk monda-
ni, mit szeretnénk.
Tudni kell, hogy nem különcség megkérni a partnert, hogy
húzza fel az óvszert, hanem teljesen normális és elfogadható
kérés. Ha az ember nemet tud mondani az óvszer nélküli sze-
relemre, esetleg megvédi magát egy .halálos betegségtől.
Ugye, ezért senki sem tehet szemrehányást?

Claudia gondol egyet, és jön

-Csak látni akartalak- mondja Claudia.

Patrick félálomban áll az ajtóban.
- Szükségem van rád- mondja a lány, és megfogja kedvese kezét.
A férfi ásít.
-Claudia, holnap hajnalban indul a gépem.
- Nem maradok sokáig; megiszunk valamit, és már itt sem
vagyok. Csak látni akartalak, megérinteni egy pillanatra, hallani
a hangodat, érezni az ölelésedet.
A férfi hátralép.
- Szerintem most haza kéne menned.
Fáradtságtól kába fején átfut, hogy Claudia legutóbb reggelig
maradt beszélgetni. A múltkor is váratlanul állított be, egy munka-
megbeszélés kellős közepén. Úgy tűnik, hogymost szenved.
-Csak szerettem volna egy kicsit veled lenni.

187
 - Fáradt vagyok.
-Nem is akarsz látni.
- Dehogynem, csak nem most.
-Már nem is szeretsz- folytatja a lány. - Ha jól értem, akkor
akarsz látni, amikor éppen megfelel neked. De ha én szeretnék
találkozni veled, időpontot kell kérnem két héttel korábban.
- Hogy mondhatsz ilyet? Tudod jól, hogy holnap előadást tar-
tok, és ez nagyon fontos nekem. Szeretlek, de most ki kell pihen-
nem magam - mondja Patrick, és érzi, hogy tökéletesen kiment
az álom a szeméből.
A lány szinte már gonoszul nézi.
- Mindig ezt mondod.- Aztán kicsit kedvesebben hozzáteszi:
- Legalább egy percre engedj be.
- Hát jó- adja be a derekát Patrick, és kitárja az ajtót.

AMiért olyan nehéz nemet mondani? cím ű fejezetben láthat-

tuk, hogy gyakran a bűntudat az oka, hogy nem tudjuk ki-
mondani a nemet. Amikor Claudia azzal vádolja meg Patri-
ckot, hogy sosincs rá ideje, csak akkor foglalkozik vele, ami-
kor neki jó, a férfi bűntudatot érez. Arra gondol, hogy a
lánynak bizonyos mértékig igaza van, hiszen rengeteg idejét
elrabolja a munka, és tényleg ritkán ér rá. Másrészt azonban
megteszi, ami tőle telik, és úgy találja, Claudia túloz, amikor
váratlanul beállítva nem tudja megérteni, hogy ő pihenni sze-
reme, és támadásba lendül.
Claudia magatartása tényleg gondot jelent Patricknak, hi-
szen másnap korán kel, és észnél kell lennie. Másrészt szereti
Claudiát, nem akarja megbántani vagy elveszíteni, de tudja,
hamost enged, bármikor előfordulhat ugyanez.
Ilyen körülmények között nem kellene bűntudatot éreznie,
és okosabban tenné, ha ahelyett, hogy mindenáron a konfron-
táció elkerülésére törekedne, megpróbálná megérteni, miért
jelenik meg Claudiamindig a legrosszabbkor. Segítenie kelle-
ne a lánynak, hogy egyszer végre világosan elmondhassa,
mit is vár tőle: ebben hasznára lehet a "negatív kérdések"

188
módszere, amelyet a Használati utasítás a változáshoz című fe-
jezetben mutattunk be. Segítségével urai maradhatunk a
helyzetnek, és nem reagálunk túl hevesen vagy erőszakosan.
Claudia támadására a hiábavaló mentegetőzés helyett Patrick
visszakérdezhet, hogy végre megtudja, mi a lány legnagyobb
baja, mi zavarja a legjobban a viselkedésében. Az igazságta-
lan, megalapozatlan václaskadások gyorsan tönkretehetnek
egy párkapcsolatot; mindig hasznosabb, ha segítünk a másik-
nak azzal, hogy meghallga~uk az igazi problémáját. Így leg-
alább mi is eldönthe~ük, hogy akarunk-e vagy sem változtat-
ni a viselkedésünkön. Már önmagában az, hogy kérdezge~ük
és meghallga~uk a másikat, sokszor elég ahhoz, hogy elmúl-
jon az agresszivitása. Kialakul az együttműködés légköre,
mindketten figyelembe vehetik a másik álláspon~át, és el-
mondha~ák a magukét.
Ha már Claudia válaszolt Patrick kérd~sére, azt is megkér-
dezheti tőle, van-e még valami más is a viselkedésében, amit
rossz néven vesz. Nyugodtan meg kell hallgatnia a szemre-
hányásait és a magyarázkodását, nem szabad dühbe jönnie.
További kérdéseket kell feltennie (vigyázat, nem jöhet ki a
sodrából) mindaddig, amíg a lány ki nem fogy a panaszbóL
Ekkor térhet vissza a kiindulópon tra, és most már sokkal jobb
feltételek mellett beszélhetik meg a dolgot. Claudia végre el-
mondta, amit eddig magába fojtott, megkönnyebbül, és ez az
agresszivitását is semlegesíti.
Így folytatádhatna a beszélgetés:
- Jól értem, hogy akkor akarsz látni, amikor éppen megfe-
lel neked? De ha én szeretnék találkozni veled, időpontot kell
kérnem két héttel korábban.
- Elkövettem valami mást is, amivel megbántottalak?
- Igen. Ha én hívlak az irodában, sokszor fel sem veszed a
telefont.
-Biztos éppen értekezleten ülök. Van még valami más?

189
 - Két héttel ezelőtt megígérted, hogy a hétvégét Madrid-
ban töl~ük együtt, de azóta sem volt időd erről beszélni.
- Ez igaz. De le kellett előbb adnom az év végi jelentése-
met Biztos lehetsz benne, hogy nem felejtettem el. Van még
valami a rovásomon?
-Sose veszed fel a nyakkendőt, amit tőlem kaptál.
- Pedig hordom, mert nagyon tetszik. Persze lehet, hogy te
még sohasem láttad rajtam. Holnap este, amikor visszajövök,
elmehetnénk vacsorázni, és megbeszélni ezt a hétvégét ... és
ebből az alkalomból felveszem majd a tőled kapott csodás
nyakkend őt.
Mire idáig érnek a beszélgetésben, Claudia megnyugszik,
mert érzi, hogy Patrick őszintén szeretne megoldást találni a
problémáikra. Patrick újabb kérdésére már ezt válaszolja:
-Nem, más nincs. Régóta szerettem volna mindezt elmon-
dani neked. Örülök, hogy végre meghallgattál.
Most kell visszatérni az eredeti kérdéshez.
-Látod, hogy mindent meg tudunk beszélni, de legköze-
lebb egy nyugodtabb pillanatot választunk erre. És most
tényleg aludnom kell.
- Rendben. Egy kicsit felhúztam magam, de máskor ez
nem fog előfordulni.
Claudia megnyugodott, most már hajlandó távozni. Pat-
rick nem ment bele a csapdába, nem felelt vádaskodással a
vádaskodásokra, nem csinált fölöslegesen ügyet a dologból,
és nem hagyta magát elragadtatni. Megértette a lánnyal,
hogy néha ő is hibázik, ő sem tökéletes, de mindig jót akar,
megpróbál javítani a helyzeten, és a legfontosabb, hogy meg
tudja hallgatni a másikat.

190
 Serge, Odile és a tévé

Odile és Serge nemrég házasodtak össze hat hónap felhőtlen

"jegyesség" után. Odile, akinek serdülőkora óta komplexusai
voltak, naponta újra és újra átéli a boldogságot, hogy Serge fele-
ségül vette. Minden kompromisszumra hajlandó, hogy a házas-
ságuk tökéletesen működjön. Amikor beköltöznek új lakásukba,
Serge azt javasolja, hogy a tévét a hálószobába, ne pedig a nap-
paliba tegyék, ahová Odile eredetileg szerette volna. Az asszony
nem rajong a tévéért-inkább olvas-, de vita nélkül enged, hogy
a férje kedvében járjon. Nem gondolja végig, hogy Serge min-
den este tévét néz. Pontosabban mindig egy filmen alszik el,
majd felébred, és kikapcsolja a készüléket. A tévé pillanatok alatt
Odile rémévé válik. Zavarja az olvasásban, zavarja az alvásban,
zavarja, mert nem tud tőle beszélgetni Serge-zsel. Megkéri a fér-
jét, hogy halkítsa le, de így se jó. Serge hallja, hogy a felesége
csak forgolódik az ágyban, megérti a néma üzenetet.
-Zavar a tévé?- kérdezi.
-Á, egyáltalán nem- hazud ja Od ile. Amikor a férfi újra meg-
kérdezi, kijelenti, hogy a legkevésbé sem zavarja a készülék.
- Biztos, hogy megmondod, ha valami nem stimmel?
- Minden rendben van, drágám - ismétli Odile, mert retteg a
gondolattól, hogy a férje már nem fogja többé szeretni, ha vala-
mi olyasmire panaszkodik, ami annak fontos.

Sokan gyermek- vagy serdülőkori élményeik miatt képte-

lenek nemet mondani. Félnek, hogy nem fogják őket szeretni,
hogy egyedül, támasz nélkül maradnak. Minden gondolatu-
kan, minden szavukon, minden cselekedetükön érződik a
gyötrő rettegés. Odile-lal is ez történt. Mérhetetlenül hálás
Serge-nek, aki szereti, és feleségül vette, de annyira fél, hogy
elveszti, hogy még egy olyan hétköznapi dologban sem mer
neki ellentmondani, mint a tévé helye a lakásban. Úgy érzi, a
legkisebb ellenkezéssei már meg is kérdőjelez minden pozitív
dolgot a házasságukban. Ha nemet mond valamire, a férje
már nem fogja annyira szeretni és becsülni. Fél, hogy észreve-

191
szi, milyen ügyetlen, jelentéktelen és szerencsétlen is ő - hi-
szen magát ilyennek lá~a.
A tudatosság című fejezetben szó esett a valóság torzítá-
sáról, amely megzavarja a külső és belső valóságról alko-
tott képünket, és így tévesen ítélünk meg bizonyos helyze-
teket. Odile esetében a torzított valóságlátásnak több fajtája
is tetten érhető. Egyrészt "generalizál", vagyis egyedi eset-
ből általános következtetéseket von le, másrészt minden
alap nélkül negatívan értelmezi a tényeket, ez a "negatív
predikció".
Másképp fogalmazva Odile meg van győződve róla, hogy
egyetlen negatív megjegyzése megbocsáthatatlan és visszafor-
díthatatlan következményekkel járna a házasságukra nézve.
Minden gondolata mögött ott lappang a kudarctól való félelem.
Kár így gyötörnie magát, egyszerűen csak jobban kellene
figyelnie a férjére. Serge észreveszi, hogy nincs minden rend-
ben, és a hálószobába tett tévé esetleg zavarha~a Odile-t. Meg
is kérdezi tőle, de Odile nem tudja rászánni magát, hogy be-
széljen. Hiába fagga~a, az asszonyt annyira megbéní~a saját
félelme, hogy kitart ~mellett, semmi baja. A bátorítás ellenére
sem fordul meg a fejében, hogy aggodalmát megossza Serge-
zsel. El sem tudja képzelni, hogy az őszinteség jóra is fordít-
hatna mindent, hogy a félelme alaptalan, és a bizalmas vallo-
más csak közelebb hozhatná őket.
Azt tanácsoljuk Odile-nak, hogy - mint az Akik tudnak ne-
met mondani, és akik nem cím ű fejezetben már sugalltuk- higy-
gyen jobban az emberekben, különösen azokban, akik szere-
tik, és akkor magában is jobban fog hinni. Serge azért vette el,
mert szereti, és bízik benne: ez nem fog elmúlni attól, hogy
egy olyan hétköznapi, jelentéktelen ügyben, mint a tévé he-
lye, más véleményen vannak. Nyilvánvaló, hogy Serge mind-
ezt szívesen meg isbeszélné vele. Ha Odile megérti ezt, és el-
gondolkozik rajta, ha összeveti az eredményt saját korábbi
gondolataival, ráadásul az egészet megbeszéli Serge-zsel,

192
máris sokkal jobban fogja érezni magát. Megtanulja, hogy ne-
ki is van szava (akár nemet is mondhat valamire), és igazi,
tartós kapcsolat csak a másikba vetett bizalomra épülhet.

Mathilde, a csábító

A kis párizsi tervezőiroda építésze, Richard minden ősszel felvesz

a szezonra egy új gyakornokot. Ebben az évben egy bájos és ér-
telmes barna lány az, Mathilde, aki (az előző gyakornokkal ellen-
tétben) érti is a dolgát. Ráadásul ő jelentkezett, hogy Richard-nál
szeretne dolgozni. Richard hosszú idő óta először érzi úgy, hogy
megbízható segítsége van. Mathilde-ra mindig lehet számítani,
mindig mosolyog, gyorsan és ügyesen dolgozik. Richard aprán-
ként egyre komolyabb és komolyabb feladatokkal bízza meg.
Egy este éppen egy tér rendezésére ki írt tervpályázaton dolgoz-
nak, és Richard megkéri Mathilde-ot, maradjon egy kicsit tovább.
Miközben a lány összerakja a pályázat anya.gát, ő elvégezheti az
utolsó simításokat az első rajzsorozaton. Nyolc körül Richard ren-
del egy pizzát.
- Nem kell felhívnod valakit? - kérdezi Richard vacsora közben.
A lány mosolyog.
- Mire gondolsz?
-Senki sem vár otthon?
-Ahogy téged vár a feleséged?
Richard megütközik. Persze, arra gondolt, hogy várja-e a ba-
rátja, de nem szeretett volna ilyen nyersen fogalmazni.
-Csak arra gondoltam ...
- Hogy lefeküdhetünk-e vagy sem.
- Miről beszélsz?
-Ezért kérted, hogy maradjak, vagy nem?
Richard megrázza a fejét. Már mindenféle gyakornokkal volt
dolga, de ilyen először fordul elő vele.
-Azért kértelek, hogy maradj, mert szerettem volna befejezni
a tervet ...
A lány megint elmosolyodik, most már kicsit gúnyosan, mint-
ha kinevetné.

193
 -Jobb lenne, ha folytatnánk a munkát- mondja a férfi kissé
zavartan.
Másnap, amikor Mathilde megérkezik az órái után, Richard
nagyon kényelmetlenül érzi magát. Kerüli a lány tekintetét, de
annak végül csak sikerül rákacsintania. Richard-nak azonnal
bűntudata támad. Szerelmes a feleségébe, boldog vele, és nem
rohangászik szoknyák után. Most azonban valami furcsa érzés
fogja el. Este meg sem kéri Mathilde-ot, hogy maradjon. Kilenc
óra körül, mikor már mindenki elment az irodából, csengetnek.
A küszöbön Mathilde áll, szendvicsekkel a kezében.
-Gondoltam, éhes vagy.
Bejön, csinál egy kis helyet az asztal sarkán. Richard nem tud-
ja, hogyan viselkedjen. Végül leül, fogja a szendvicsét, és hall-
gatja, amint a lány az óráiról és a terveiről beszél. Olyan szép,
olyan szenvedélyes, olyan lelkes ... Nem tud ellenállni, hirtelen
megcsókolja, aztán még egyszer és még egyszer. "Őrült vagyok
-gondolja-, teljesen őrült."
Hazafelé menet nagyon kényelmetlenül érzi magát, különösen
amikor otthon megpillantja a szabában olvasó, gyönyörű felesé-
gét. Másnap tovább rosszabbodik a helyzet. Mathilde ragyogva ül
a számítógépe előtt. Délelőtt még megteheti, hogy nem vesz róla
tudomást, de kora délután, amikor a csapat nagy része kiment az
építkezésre, a lány odalép hozzá.
-Ma este- mosolyog Richard-ra.- Ugyanott, ugyanakkor.
- Rossz ötlet- mondja a férfi.
- Miért?- A lány hozzá hajol, és megcsókolja.- Tegnap szuper
volt.
- Hagyd abba, valaki megláthat.
- Nem érdekel.
-De engem igen.
Ebben a pillanatban lép be Ménard kisasszony, az iroda egyik
legrégibb titkárnője. A látványtól szinte sóbálvánnyá válik. Leteszi
a kezében lévő papírokat az asztalra, és szó nélkül kimegy.
-Bravó- morogja Richard.- Most aztán mindenki tudni fogja.
- Mit fog tudni?
-Tudod te jól.
-Nem tudom. Te mondd meg, Richard.

194
 -Vissza kellene menned a helyedre.
Ezen az estén Richard úgy akarja megoldani a problémát,
hogy hazaviszi a terveket és a laptopját. Még mindig kényelme-
sebb, mint arra várni, hogy betoppan-e megint Mathilde. Egész
héten kerüli a lányt. Szombat délután leteszi a gyerekeket a mozi-
nál, majd bemegy az irodába beszkennelni a terveket. Csönget-
nek. Mathilde áll az ajtóban:
-Láttam a kocsidat a ház előtt. Bejöhetek?

Már Hélene és Philippe története kapcsán is láthattuk,

mennyi baj származhat abból, ha az egyik fél szeretné a kap-
csolatot, a másik meg menekül előle. Richard esete azonban
egy kicsit más, hiszen a férfi engedett a csábításnak, és nem
mondott nemet a lánynak. Ennek következtében nehéz hely-
zetbe került. Véget kell vetnie a viszonynak, amit megbánt, és
aminek el sem szabadott volna kezdődnie. Nagyon kényes és
bonyolult nemet kell kimondania, hiszen egyszer már enge-
dett, tehát Ma thiide joggal gondolha~a, hogy megint engedni
fog. Ilyen körülmények között a Richard által kimondott nemet
burkolt igennek is értelmezheti.
Richard borotvaélen táncol, hiszen nemcsak a magánélete
mehet tönkre, hanem a munkáját is veszély fenyegeti.
Mathilde, a gyakornok erőfölényben van. Oda került dolgoz-
ni, ahová szeretett volna, azt csinálha~a, amit akar, és azt a
férfit csábította el, aki tetszik neki. Egyébként kettőjük kom-
munikációs módja rendkívül különbözik. Richard jobb szere-
ti kerülni a kényes kérdéseket, míg Mathilde zabolátlanul vi-
selkedik, és látványosan manipulálja a férfit, amivel teljesen
ki is billenti lelki egyensúlyábóL Mit csináljon, hogyan mász-
szon ki a pácból?
Azt tanácsolnánk Richard-nak, hogy a bujkálás és a mene-
külés helyett válassza a határozott viselkedést, ahogy azt a
Használati utasítás a változáshoz című fejezetben leírtuk Le-
gyen minél őszintébb, világosan - de nem erőszakosan -

195
mondja meg, mit akar, de tartsa tiszteletben és hallgassa meg
a másik igényét is. A szabados, csábító hadjáratot indító, pro-
vokatívan kezdeményező Mathilde-hoz Richard-nak nyu-
godt és egyértelmű szavakkal kell szólnia- a lány csak a vilá-
gos beszédet érti. A beszélgetéshez megfelelő pillanatot kell
választania (például amikor egyedül vannak az irodában), és
ingerültség nélkül, becsületesen, kerek perec meg kell mon-
dania, mit érez, és milyen helyzetbe került. Be kell vallania,
sajnálja, ami kettejük között történt, és szeretné, ha ez soha
többé nem fordulna elő. Ha már mindezt leszögezte, megkér-
dezheti, mit gondol a lány, és mit akar tenni.
Ez a magatartás valószínűleg eredményre vezet, hiszen a
párbeszéd lehetőségét kínálja: Mathilde is megfogalmazha*
a gondolatait és az érzéseit. A kölcsönösségen alapuló maga-
tartás feltételezi egymás megértését, és egy lehetséges komp-
romisszumra helyezi a hangsúlyt.
Ha Richard elég világosan fogalmaz, és határozottan, félre-
érthetetlenül mondja el, mi a szándéka, nagy esély van rá,
hogy Mathilde megérti. Felajánlha~a a lánynak, hogy elme-
het az irodából, ha é\kar, de akár ki is töltheti a gyakornoki
idejét, csak valaki más mellé beosztva. A jövőben egy harma-
dik személy jelenléte nagyban meg fogja könnyíteni a kap-
csolatukat. Ráadásul Mathilde így tovább gyakornokoskod-
hat, és nem fog kárba veszni az éve.
 Nemet mondani a családban

Életünk első felét a szüleink teszik tönkre,

a másodikat a gyerekeink.
Clarence Darrow

A családi kapcsolatok sajátosságaival magyarázható, hogy

különösen nehezen mondunk nemet szüleinknek, testvére-
inknek vagy gyerekeinknek A (tágabb értelemben vett) ro-
konság általában régtől fogva ismer bennünket. Emlékeznek,
milyenek voltunk csecsemőként, kicsit később együtt játszot-
tak, nyaraltak velünk, vagy egyszerűen csak látták a fényké-
peinket. A szüleinket is ismerték, még mielőtt megszülettünk
volna. Sokmindent tudnak rólunk, amiremi már nem emlék-
szünk. Előfordulhat, hogy olyan családÍ titkokat is ismernek,
amiket mi nem. Ők az elfeledett múlt emlékének őrzői, és eb-
ben a különleges helyzetben fontosak nekünk, tiszteljük őket,
esetleg kicsit félünk is tőlük.
A családi kapcsolatokhoz egyébként hozzátartozik a folya-
matosság. A családtagok régóta ismerik egymást, rendszere-
sen találkoznak. Míg a barátság és a szerelern az élet egyes
helyzeteitől függően születik meg és múlik el, a vérségen ala-
puló kapcsolatok évek hosszú során - mondhatni, örökké -
fennmaradnak. Kevés kivételtől eltekintve a család létünk sa-
rokköve, legbiztosabb pon*. A folyamatosság rendkívül
erős precedenst teremt. Nemcsak az emberek közötti kapcso-
lat, hanem a szokások is állandóak, és nagyon nehéz rajtuk
változtatni. Ha valaki öt- vagy tizenkét évesen nem tudott ne-
met mondani a bátyjának, ugyan miért sikerülne ez neki har-
mincon túl?
A szokások mindig a családi körben alakulnak ki. A csalá-
don kívül nincs is más társadalmi csoport, ahol az egyén

197
ilyen hosszú ideig és ilyen mértékben függene egy másiktól.
Persze ez a függőség kölcsönös. A gyermek jólétét sokáig a
szülei nyújtotta biztonság és szeretet garantálja, de a szülők
legalább ennyire kötődnek a gyermekhez: a boldogság, az ér-
te érzett aggodalom, a gyöngédség és a szeretet kötelékével.
Taní~ák és nevelik a gyermeket, és nagy szerepet játszanak
minden sikerében, kudarcában vagy bűntudatában.
A gyerek, amíg védtelen és gyenge, teljesen a szüleire van
utalva, akiknek folyamatosan készenlétben kell állniuk, és
meg kell védeniük minden fenyegető veszéllyel szemben.
Ezért gyakran be is nyúj~ák a számlát. A szülők sokszor ne-
hezen viselik, hogy gyermekük más, mint ők; saját életük
meghosszabbítását lá~ák benne, azt szeretnék, ha minden te-
kintetben rájuk hasonlítana. Nagyon nehezen tudják csak el-
fogadni önálló jellemvonásait, kezdeményezéseit, szabadság-
vágyát. A gyermek, aki érzi, mivel tartozik a szüleinek, szere-
ti őket, és igényli, hogy elfogadják és segítsenek neki,
nehezen tudkiválnia családi környezet "öntőformájából". A
függőség tudata és a családtagok iránt érzett hála arra indít-
ják, hogy "cserébe" úgy viselkedjen, ahogyan elvárják tőle. A
meglévő családrnodélihez kell igazodnia, hogy elismerjék
családtagnak, hogy a családhoz tartozzon. A szülők nehezen
tudnak lemondani korábbi szerepükről, amelyben a szeretet,
a féltés a tekintéllyel, az egység és az egyformaság eltökélt
megőrzésével keveredik.
A családtagok közötti viszony további alakulását többnyi-
re a családi tapasztalatok súlya határozza meg. Ez hatalmas
erő, amely mindenáron múltbéli kapcsolataink megőrzésére
ösztönöz bennünket. A családhoz tartozás vágya, a családi
összetartozás fenntartásának igénye nagyon mélyen gyökere-
zik bennünk. Hajlamosak és hajlandók vagyunk alávetni ma-
gunkat a családi konvencióknak csak azért, hogy mindezt ne
veszítsük el. Ha nemet mondunk családunk egy tagjának,
úgy érezzük, mintha a családot magát utasítanánk el, és rög-

198
tön megijedünk, hogy egyedül maradunk. De vajon a család-
ban kimondott nem tényleg örök szakítást, a kapcsolatok visz-
szafordíthatatlan megromlását eredményezi-e?

A vasárnapi ebéd

Gabriel vasárnaponként a szüleinél ebédel a nővérével, a sógorá-

val és azok három gyerekéveL Minden héten előre fél az ebédtőL
Nem azért, mert nem szereti a családját vagy nem akarja látni őket,
de a gondolatot is gyűlöli, hogy élete végéig minden vasárnap
ugyanazokkal kell ebédelnie. Csak akkor kap felmentést, ha nya-
ralni megy. Időnként megpróbál fellázadni.
- Nem tudok jönni vasárnap- mondja anyjának a telefonba.
-Gabriel, tudod, apád mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy
lásson.
-Nem érek rá.
-Ha valakivel együtt szeretnél ebédelni; hozd el nyugodtan.
-Nem erről van szó, más dolgom van.
- Nem értelek - mondja az anyja -, mi lehet fontosabb egy
családi ebédnél?
- De mama, van olyan vasárnap, amikor nem ez a legfonto-
sabb.
- Mióta?
-Próbálj már megérteni.
-Értelek én, értem, hogy titkolsz előttem valamit.
- De nem erről van szó. Egyszerűen nem szeretnék jönni va-
sárnap.
-Azért csak gyere el!
- Most magyarázom, hogy ...
- Nekem mindegy. Azért csak gyere.
-Tényleg nem akarsz megérteni?
- Értelek én. Akkor vasárnap látjuk egymást, és egyúttal ezt is
megbeszélhetjük.

199
 Tipikus történet, tipikusabb nem is lehetne: az anya, aki to-
vábbra is gyerekként kezeli a fiát, pedig már rég felnőtt.
Bár. ..
Ez a látszat. Amikor szüleink a tekintélyükre hivatkoznak,
úgy érezzük, mintha visszazsugorodnánk, és ismét gyermek-
ké válnánk. Már a harmincat is betöltöttük, de lelkünk mé-
lyén még mindig háromévesek vagyunk. A Miért olyan nehéz
nemet mondani? című fejezetben már bebizonyítottuk, hogy a
nem kimondását gyakran a bennünk élő bűntudatos, önma-
gát mindenáron elfogadtami akaró, aszülők szeretetéért min-
denre hajlandó gyermek akadályozza meg. Akárhány évesek
vagyunk, akármit értünk is el az életben, akármennyire tuda-
tosan cselekszünk is, ez az érzés, ez a lelkiállapot örökre ben-
nünk fog élni, és befolyásolni fogja a családtagokkal való
kapcsolatunkat.
Oly sok évig neveltek és idomítottak bennünket, olyan mé-
lyen belénk vésték "Hallgass a szüleidre, és légy engedel-
mes", hogy ez az intelem a gyerekkor elmúltával is tovább él
bennünk. Gabriel jól nevelt, civilizált lény, tehát nem mond-
ha~a az anyjának, hogy hagyja békén, és törődjön a maga
dolgával. Azt sem, hogy "nem akarom, és kész", hiszen akkor
az egykori gyermeki dac szólalna meg benne. Mindez egyelő­
re elképzelhetetlen számára. Mégis ki kell másznia valahogy
ebből a helyzetből, és meghúzva a határokat, önállóan és fele-
lősen kell cselekednie.
Először is tisztázza magában a szándékait: nem szeretne
minden vasárnap a családdal ebédelni (nem azt mondja,
hogy soha többé); de ugyanakkor nem akarja megbántani az
anyját és a családját; nem hajlandó bűntudatot érezni, és ne is
próbálják meg éreztetni vele.
Nem kell a döntést durván az anyja szemébe vágnia, meg-
próbálkozhat azzal az egyetlen beszédmóddal, amit megért:
hivatkozzon rá, hogy milyen jó anya. Amikor azt hallja, "tu-
dod, apád mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy lásson", kérje

200
anyja segítségét: "Légy szíves, magyarázd meg apának, hogy
rengeteg munkám van, és nem tudok eljönni vasárnap ebéd-
re. Nagyon jó lenne, ha temondanád meg neki."
Ha nem is sikerül egy csapásra megoldani a kérdést, leg-
alább a mama szívére hat, és ezzel új megvilágításba helyezi
az ügyet- a túl szigorú apával szemben anyjára osz~a a meg-
értő szülő szerepét, aki mindig készenlétben áll, hogy segít-
sen a gyerekének
Egyébként Gabriel élhet a Készüljünk fel! című fejezetben
leírt "nem, de ... " módszerrel is, a "de" oldalt hangsúlyozva,
hogy elvegye a vita élét és mutassa nyitottságát. Ajánlja fel
például, hogy elmegy máskor, magával viszi egyik bará~át
vagy barátnőjét, esetleg hívja meg a szüleit egy étterembe.
A kompromisszumos javaslatok hozzásegíthetik a probléma
fokozatos megoldásához. Mindegyik Gabriel jó szándékát bi-
zonyítaná, azt, hogy örömet akar szerezni a szüleinek, és esze
ágában sincs megbántani őket. A kapcsolat rugalmasabbá vá-
lik, és Gabriel végre önállóbb lehet anélkül, hogy túlzott bűn­
tudatot kellene éreznie.
Akár elfogadják a javaslatait, akár nem, Gabriel nagy lé-
pést tenne az önállóság felé. Bebizonyítaná, hogy el tudja
vágni a köldökzsinórt, és taktikusan, de határozottan meg-
változtatná a szüleivel való kapcsolatát. Ezután szabadabb-
nak érezhetné magát, azt tehetné, amit akar, még ha a mama
ragaszkodik is a maga álláspon~ához.

Pénzügyek a családban

- Kölcsön tudnál adni 150 eurót? - kérdezi Chloé a húgátóL

Séverine hirtelen megmerevedik. Nem akar több pénzt kölcsö-
nözni Chloénak. Egyébként nincs is neki.
- Most nem nagyon tudok- mondja.
-De máskor mindig adtál- erősködik Chloé.

201
 - És te egyszer se adtad meg - jegyzi meg Séverine, és máris
heves szívdobogást érez.
- Most biztosan meg fogom adni - ígéri Chloé. - Nyugodt le-
hetsz. Csak néhány hétre kellene.
Séverine elsápad, és eszébe jut, hányszor hallotta már ugyanezt.
- Különben is, testvérek között mit számít pár száz rongyos
euró. És gondolhatod, mekkora szükségem van rá, különben nem
nyaggatnálak vele.
-Tudod, a férjem sem örülne neki.
-Nem kell mindent tudnia ... hacsak nem akarod elmondani
, neki.
"Istenem, dehogy!", gondolja Séverine. Iszonyú dühös lenne,
ha megtudná, mennyi pénzt adott már Chloénak.
-Végül is, lehet, hogy tényleg el kéne mondani neki. Így leg-
alább tudná, hogy áll a helyzet- jelenti ki Chloé.
Séverine megborzong, a tenyere hirtelen nyirkos lesz.
-Várj egy kicsit, hadd gondolkozzam - mondja. -Majd csak
kitalólok valamit, miként segíthetek neked.

Séverine borzasztóan érzi magát, nővérekérése teljesen fel-

zaklatta. Már számtalanszor adott neki kölcsön, és jól tudja,
ha megint ad, azt a pé.nzt se lá* viszont soha. Rohamszerűen
tör rá a szorongás, amit Chloé ki is használ. Minél idegesebb
lesz Séverine, annál valószínűbb, hogy megint beadja a dere-
kát. Mit tehet ilyen körülmények között?
Már többször is szó esett róla, hogy szorongásos, felzakla-
tott állapotban nagyon nehéz, szinte lehetetlen nemet mon-
dani. Az ember szíve kalapáini kezd, egész teste remeg, belső
tartása semmivé válik. Ilyen állapotban képtelenség a nemre
összpontosítani. Ha az ember nem tudja kontrollálni a testét,
az érzelmeit, hogyan kontrollálhatná a nemet? Minél kevésbé
ura önmagának, annál jobban tudják a többiek befolyásolni,
manipulálni. Jusson eszünkbe: ahányszor csak engedjük,
hogy úrrá legyen rajtunk a szorongás, annyiszor szalgáltat-
juk ki magunkat a többiek kényének-kedvének.

202
 Chloé egyébként pontosan tudja, hogy Séverine férje so-
sem egyezne bele, hogy a húga pénzt adjon neki. Amikor azt
javasolja, hogy beszéljék meg a dolgot a férjével, csak mani-
pulálja a húgát, még nehezebb helyzetbe hozza, és fokozza
szorongását. Séverine, ha vesz egy nagy levegőt, kicsit meg-
nyugszik és lecsillapodik, mondha~a a nővérének, hogy ké-
sőbb térjenek vissza a kérésre. Kényes helyzetben az ember
ne ígérjen meg semmit, hanem hagyjon magának egy kis
gondolkodási időt.
Ezalatt Séverine is biztosan rájönne, hogy a nővére mani-
pulálja. Ha nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy szem-
beszálljon a másik mesterkedésével, nyugodtan megbeszél-
heti a dolgot valakivel, akiben igazán megbízik. Például egy
barátnőjével. Ha az ember elmondja a problémáit, kicsit már
meg is könnyebbül, ugyanakkor el is távolodik valamennyire
a helyzettől, és így minden oldalról meg tudja vizsgálni. Elő­
ször is megérti, hogy a nővére viselkedése minden, csak nem
korrekt. Aztán felteheti magának a kérdést: Tényleg neki kell
felelősséget éreznie Chloé adósságai vagy pénzzavara miatt?
Végül is tiszta a lelkiismerete, már többször kisegítette a nő­
vérét, a pénzét egyszer sem kapta vissza, pedig neki magá-
nak is szűkösek a lehetőségeL Mindegyik érv megerősíti ab-
ban, hogy határozottan nemet mondjon Chloé kérésére. Csak
így húzha~a meg a határt kettőjük között, és érheti el, hogy
tartsák végre tiszteletben. Máskülönben Chloé újra és újra
pénzt fog kérni tőle, ő pedig újra és újra adni fog neki.
A párbeszéd ebben az esetben így alakulna:
- Nem adok neked pénzt, egyrészt mert nincs, másrészt
mert eddig még egyszer sem adtad meg.
- Esküszöm, hogy ezt meg fogom adni.
- Lehet, de már nem hiszek neked.
-Undok vagy. Csalódtam benned.
-Azt gondolsz, amit akarsz, de nem fogsz meggyőzni.
-De igazán, nem is sok, amit kérek!

203
 - Lehet, hogy neked nem sok, nekem viszont az. Kérj vala-
ki mástól, vagy vegyél fel kölcsönt a bankban.
Ha Chloé tovább erősködik, Séverine-nek kell lezárnia a
beszélgetést, elmondva, mit érez: "Nagyon lebecsülsz, ha azt
hiszed, hogy ezzel elérsz valamit. Fejezd be, légy szíves, ezt a
kérincsélést!" Ha határozott marad, végre világos és egyértel-
mű helyzetet teremthet. Egyébként, ha őszintén tudna beszél-
ni a nővérével, kapcsolatuk megjavulhatna, és Séverine szo-
rongásai is megszűnhetnének.

Alex cukrot akar

Camille, miután beültette Alexet a bevásárlókocsiba, elkezdi szo-

kásos körútját a polcok között. Sietségében elfelejti, hogy ki akar-
ta kerülni az édességosztályt.
- Cukoj-kiált fellelkesen Alex, amint észreveszi, hol vannak.-
Cukjot akajok.
Comille nem szál egy szót sem.
- Cukjot akajok - sivítja fülsértően Alex, és megpróbál ki-
mászni a bevásárlókocsiból.
-Maradj nyugton.:_ mondja Camille.
- Cukjot aka jok!
- Most sietünk.
-Jassz mami vagy - kiáltja sírva Alex. - Nem szejetlek. Go-
nosz vagy.
(A vevők érdeklődve megállnak.)
Comille zavarban van.
-De teszereted a mam it.
- Nem szejetlek- üvölti sírástól maszatos képpel Alex.
- Nyugodj meg - mondja Comille elgyötörten. Nem tudja el-
viselni a gondolatot, hogy nem jó anya. - Veszek neked cukrot.

Tapasztalhattuk már, milyen nehéz nyilvános helyen ne-

met mondani, amikor egy csomó idegen veszi körül az em-
bert. Camille-jal is ez történt, ezért érzi kétszeresen is rosszul

204
magát. Egyrészt a fia feltar~a, pedig nagyon siet, másrészt
az üvöltéssel elérte, hogy mindenki őket figyelje. Camille
persze azonnal zavarba jön, gyorsan beadja a derekát, és
megveszi a cukrot, mielőtt még az emberek megjegyzéseket
tennének. Nem tudja elviselni, hogy mások nézzék és kri-
tizálják, inkább elmenekül. Végül is miért ne? Így a leg-
gyorsabb, és igazán nem tragédia, ha egyszer cukrot vesz a
fiának.
A probléma azonban nem itt van. Száz és száz ilyen eset
lesz még. Mindig engedni fog? Még nagyobb baj, hogy Alex
szavai szíven ütötték, és most azon emészti magát, hogy
tényleg rossz anya-e. Tulajdonképpen egyfajta teljesítmény-
kényszer miatt szorong - úgy érzi, nem áll a feladata magas-
latán. Ahogy az Akik tudnak nemet mondani és akik nem cím ű fe-
jezetben láttuk, sokszor gondoljuk, hogy egy-egy helyzetben
nem tudunk megfelelni az elvárásoknak:
Sok anya viselkedik így, Camille nem az első és nem az
utolsó, akivel ez történik. Legjobb lenne, ha megbeszélné a
gondját más, tapasztaltabb szülőkkel: a gyerekkel való vásár-
lás gyakran igazi erőpróba, rengeteg konfliktus és ingerültség
forrása, és nemegyszer teljesen kimerülünk a végére.
Megpróbálhat azonban küzdeni a folytonos lelkiismeret-
furdalása ellen úgy, hogy sorban felteszi magának a követke-
ző kérdéseket. Alex rosszul fejlődik? Szomorú, szorongó gye-
rek? Magányos és zárkózott? Mondta már valaki az óvodá-
ban vagy a családban, hogy rosszulbánoka gyerekkel? Ha
ezekre a kérdésekre mind nemmel válaszol, megnyugodhat:
nem rossz anya, csak egy kicsit érzékenyebben reagál a gye-
rek "normális" erőszakos magatartására, és tulajdonképpen
ezen kellene változtatnia.
Legközelebb egy ilyen esetben Camille-nak mindenáron el
kell kerülnie, hogy bűntudata legyen. Először is nem szabad
ekkora fontosságot tulajdonítania az idegenek jelenlétének.
Hiszen nem ismeri, és nem is fogja viszontlátni őket. A gye-

205
rek üvöltésére pedig nyugodtan és határozottan válaszoljon
valami ilyesmit: "Nincs szerencséd, kicsim, neked ilyen rossz
mami jutott. Nagyon sajnállak, de ezen már nem tudunk vál-
toztatni." Az anyjára dühös, tomboló gyereket biztosan meg-
nyugtatja, ha nem kezdi el szidni és nem alázza meg.
Ilyen helyzetekben egyébként jobb, ha indulás előtt meg-
beszélünk mindent a gyerekkel, és akkor nem a helyszínen
kell nemet mondanunk. Camille például elmagyarázhatta
volna Alexnek, hogy most elmennek bevásárolni, de csak a
legszükségesebb dolgokat veszik meg, úgyhogy ne is kérjen
cukrot. Majd egyszer vesz neki, de ő dönti el, hogy mikor. Így
mind a ketten jól járnak.

; Egy barátnőmnél alszom

- Szia, papa! Azért hívlak, mert a buli után nem megyek haza,
hanem Sabrinánál alszom.
-Hogy mit csinálsz, fiam?!
- Sabrinához megyek aludni. Tök jó fej szülei vannak. Mond-
' tam Sabrinának, hogy az én apám is király.
-Ide figyelj! Majd megbeszéljük este, ha hazamentem.
- De akkor már nem lesz rá idő. Hat előtt ott kell lennem,
hogy segítsek.
- Szó se lehet róla. Nem engedem.
- De miért, papa? Mindenki ezt csinálja, és a többiszülő mind
megengedi.
-Nem érdekel, hogy mit csinál a többi szülő, 15 éves vagy, és
én nem engedem. Pont.
-De papa, olyan ciki, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ha-
za kell mennie!
- Még egyszer mondom, hogy nem.
-Légyszíves, papa! Azt akarod, hogy szerencsétlen legyek? Ezt
nem csinálhatod velem. És különben is, nem hagyhatom cser-
ben a barátaimat, számítanak rám. Vagy akkor magyarázd el ne-
kik te.

206
 - Fejezzük be, a másik vonalon keresnek. Most az egyszer csi-
nálj, amit akarsz.
- Szuper, csaó!

Igazán szokványos történet. Az apa nem akarja elengedni

a fiát, megpróbál nemet mondani, aztán visszakozik. Miért?
Mert nincs ideje.
A könyv elején többször is hangsúlyoztuk, hogy egyik nap-
ról a másikra nem lehet megtanulni nemet mondani. Egyéb-
ként sem tanácsos mindig mindenre azonnal rávágni, hogy
nem. A nemhez idő kell, és ajánlatos felkészülni rá. Akármilyen
helyzetben vagyunk, akármilyen módszert választunk is, ad-
junk magunknak némi haladékot, mielőtt elutasítunk egy ké-
rést. A körülményektől függ, hogy mennyi időre van szüksé-
günk. Néha egy pillanatnyi gondolkodás is elég, máskor vi-
szont hosszabb felkészülésre, erőgyűjtésre van szükség.
Az első szabály: ha időszűkében van áz ember, akkor adjon
magának egy kis haladékot, ne kapkodja el a döntést. Az
iménti esetben az elfoglalt apa szakítani akar néhány percet a
fiára, de így, kutyafuttában nem lehet megbeszélni semmit, és
a tekintélyét sem tudja megőrizni. Előbb-utóbb úgy fog tán-
colni, ahogy a fia fütyül. Nem kellene azonnal döntenie, oko-
sabb lenne később visszatérni a témára, amikor már nem kell
folyton az óráját néznie, vagy nem zavarha~a meg egy fontos
hívás. Egyébként az ilyen dolgokat személyesen kell megbe-
szélni, hogy a fiú is lássa, mennyire fontos a dolog az apjá-
nak. Találkozzanak otthon, az irodában, vagy ha ez nem le-
hetséges, akkor valamilyen semleges helyen.
Ha az apa kap egy kis haladékot, lazíthat és gondolkodhat.
Mit is tud erről a buliról? Nem sokat. Felhívha~a például
Sabrina szüleit, és megkérdezheti az ő véleményüket is. Utá-
na talán jobban fogja érteni a helyzetet, és a fiával már minden
információ birtokában beszélhet. De az is fontos, hogy nyugod-
tan és türelmesen hallgassa meg, mit akar mondani a fia. Bárho-

207
gyan dönt is majd a végén, így minden "szereplő" álláspont-
jával tisztában lesz, és a döntését meg fogja tudni indokolni.
A lényeg, hogy megértse: nemet mondani időigényes. Ha
megéri nemet mondani, akkor megéri a fáradságot, hogy ezt
a megfelelő pillanatban, kellő módon-formában tegyük meg,
és ne engedjünk semmilyen nyomásnak és befolyásnak.

A férj lehetetlen barátai

-Joel le, péntekre meghívtam Paquinékat vacsorára.

Joeile nem tiltakozik, de teljesen magába zuhan. "Már megint
Paquinék"- gondolja.
-Valami egyszerűt csinálj, például makarónit, és előételnek sült
paprikát vagy mozzarellás paradicsomsalátát. Mi a véleményed?
- Miről mi a véleményem?
-A paprikáról.
-Ne haragudj, nem figyeltem ...
-A vacsoráról beszélek Paquinékkal. Mit csinálsz szívesebben,
paprikát vagy mozzarellás paradicsomot?
"A legszívesebben semmit- gondolja Joel le. - Colette Paquin
egy elviselhetetlen pletykafészek, aki mindenkit folyamatosan
ócsárol. Antoine Paquin pedig mindig elalszik a kanapén. Pa-
quinék, már megint Paquinék ... "
-Hallottad, mit mondtam?
- Mit, drágám?
-Paprika legyen vagy mozzarellás paradicsom?
-Mindegy.
"Minden mindegy, ha Paquinék jönnek vacsorára. Persze érti,
hogy ez a kapcsolat fontos a férje ingatlanközvetítő cége szem-
pontjából, de miért kell őket ilyen gyakran meghívni? Mikor is
voltak itt utoljára? Két hete, vagy van már három is? Akkor
Colette sze ri nt túlsütötte a húst. Aztán a kávé túl erős volt ... rá-
adásul, mindennek a tetejében, megjegyezte, hogy meghízott, és
igazán leadhatna néhány kilót."
-Hallottad, mit kérdeztem?
-Igen- feleli Joel le. - Inkább paprikát csinálok.

208
 Joellea legszívesebben alighanem ezt mondaná a férjének:
"Nem, drágám, nem akarom, hogy megint vacsorára hívd
Paquinékat", de még gondolatban sem meri ezt megfogal-
mazni. Inkább másra gondol, és csak látszólag figyel a férjére.
Magába zárkózik, kirekeszti a külvilágot, és újra meg újra el-
ismétli, miért is utálja annyira Paquinékat. Hagyja, hogy úrrá
legyenek rajta a negatív gondolatok, úgyhogy a férjének
többször is fel kell tennie a kérdését, míg végre meghallja, és
válaszol. A férje azonban nem tudja, miért ennyire szórako-
zott, hogy végeredményben csak a szorongását leplezi.
Az A tudatosság című fejezetben yolt szó a szarongásnak a
legkülönbözőbb szinteken jelentkező, gyakran leküzdhetet-
len megnyilvánulásairóL Joelle-t szinte teljesen megbéní~a a
szorongás. Egyrészt tökéletesen elszigeteli - meg sem hallja,
mit mond a férje, válaszolni sem képes neki, nemhogy az ér-
zéseiről tudna beszélni-, másrészt megakadályozza, hogy ki-
találjon valamiféle megoldást. Csak rágódik a dolgon, meg
sem próbál védekezni, vagy átgondolni a helyzetet, hátha
van rá valami megoldás; belenyugszik a megváltoztathatat-
lanba. Nem tud kiszabadulni a csapdából, ő csinál stresszort
Paquinékból: annyira rosszul sikerült a múltkori vacsora,
hogy el sem tud képzelni mást, mint annak a forgatókönyv-
nek a megismétlődését Biztos megint megalázzák, lebecsülik
és lenézik.
Tény, hogy nem túl kellemes olyanok társaságában tölteni
az estét, akiket nem szeretünk. De esetünkben tovább nehezí-
ti, szinte elviselhetetlenné teszi a helyzetet, hogy Joelle annyi-
ra negatívan áll hozzá. Nem tud uralkodni az érzésein, nem
tudja megfogalmazni őket, úgyhogy egyre jobban szorong.
Ilyen körülmények között már érthető, hogy képtelen megfe-
lelően reagálni, képtelen úrrá lenni a helyzeten, és főleg kép-
telen elmondani a férjének, mi baja. Annyira szorong, hogy
eszébe sem jut, akár nemet is mondhatna, hiszen ezt a nemet
indokoini is kellene.

209
 Joelle nincs egyedül. Sokan már annyira hozzászoktak bi-
zonyos fokú szorongáshoz, hogy eszükbe sem jut valami
megoldást keresni. Tehetetlenek, és meg vannak győződve
róla, hogy minden örökre így marad. Némán tűrik a stresszt,
és ebben az ördögi körben közérzetük csak rosszabbodik.
Jobban tudunk azonban- némi távolságot tartva -ural-
kodni magunkon, ha nyíltan beszélünk a problémáról, és
nemcsak a szorongásunkat jutta~uk kifejezésre, hanem az
azt kiváltó érzéseinket és érzelmeinket is. Azt tanácsolnánk
Joelle-nek, hogy eleinte jegyezze fel egy noteszba az érzéseit,
ami máris segíthet neki abban, hogy kitörjön negatív gondo-
latainak ördögi körébőL Egyúttal józanabbul tudja majd ér-
tékelni az eddig elviselhetetlennek érzett kritikai megjegy-
zéseket is. Tényleg ennyire rossz háziasszony lenne? Talán
rosszul főz? Biztos, hogy meghízott az elmúlt időben? És ha
igen, az baj?
Ha már leírta ezeket a kérdéseket, maga is megpróbálhat
rájuk válaszolni, de a férjének is fölteheti őket. Ezzel egy idő­
ben elkezdhet vele beszélgetni a valódi problémáról: feltétle-
nül meg kell-e hívni v~csorára Paquinékat. A férje végre meg-
tudja, hogy mennyire szenved tőlük, és valószínűleg együtt
keresnek majd valamilyen megoldást. Biztosan megnyugta~a
majd a feleségét, hogy isteni szakácsnő, remekül néz ki, és
egy percig sem kellene ilyesmiért aggódnia. Joelle felvetheti,
hogy hívja meg a férje egy étterembe Paquinékat, és nem is
biztos, hogy egy üzleti vacsorára neki is el kell mennie.
Akárhogy döntsenek is, Joeile bizonyára megkönnyebbül,
nem fog már annyira szorongani. Ha mégis sor kerül a vacso-
rára, megerősödve néz majd szembe a nehézségekkel.
 Nemet mondani amindennapokb an

Nem: ha elhagyjuk ezt a szótagot,

egy egész nép szaigasorba kerül.
La Boétie

A mindennapi életben állampolgárként vagy fogyasztóként

gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy nemet kell monda-
nunk. Minden ilyen szituációnak fontos közös vonása, hogy
idegeneknek kell nemet mondanunk, akiket életünkben ak-
kor látunk először, vagy csak nagyon felületesen ismerünk.
Érthető, hogy akit szeretünk, könnyen tud befolyásolni min-
ket, no de egy vadidegen ... Miért félünk tőle?
A válaszok egy része magából a helyzetből adódik. Azért
lehet ránk hatással egy idegen, mert kívánesi tekintetek előtt,
nyilvánosan kell megnyilvánulnunk Tanúk vannak minden-
hol, a metróban, az üzletben, a piacon. Hallani fogják, amit
mondunk, figyelik, hogyan reagálunk, és - tulajdonképpen
ettől félünk - véleményt alkotnak rólunk. Hogy is kerülhe-
tünk kellemetlen helyzetbe mások "figyelő szeme" előtt, hi-
szen ezekkel az emberekkel (isten ments!) bárhol, bármikor
újra összetalálkozhatun k Néha jó lenne, ha segítenének, ha
támogatnák az általunk kimondott nemet, de ebből általában
nem lesz semmi. Időnként homályosan úgy érezzük, hogy vi-
selkedésünk bosszan~a is őket. Képzeletünkben nem a mi ol-
dalunkon állnak, hanem a másikon. Mindenesetre nem is-
merjük őket, akár össze is játszhatnak, esetleg arra várnak,
hogy győzzük meg őket. A tét túl nagy. Inkább visszafoj~uk
érzelmeinket, nehogy nyilvánosan megalázzanak minket.
Van ezenkívül egy, talán még fontosabb ok, ami miatt ne-
hezünkre esik a mindennapi életben nemet mondani. Ez pe-
dig a szaktekintély hatalma. Létezik egy hallgatólagos megál-

211
 lapodás, miszerint aki eladja az árut vagy a szolgáltatást, sok-
kal többet tud róla, mint aki megveszi. Elvárjuk, hogy a vi-
rágárus vagy a tisztító alkalmazot~a értsen ahhoz, amit csi-
nál, és legyen tapasztalata. Legalábbis reméljük, hogy az el-
adó többet tud, mint a vevő.
Amikor egy ilyen szakértővel kerülünk szembe, hajlamo-
sak vagyunk jobban bízni benne, mint saját véleményünkben
vagy ösztönös megérzésünkben. Figyelemmel hallga~uk ja-
vaslatait, és engedelmeskedünk a parancsainak Már-már
szemtelenségszámb a megy, ha vitatkozunk a szakemberrel,
akit ráadásul mi kerestünk fel. Mivel sokkal tájékozottabb ná-
lunk a maga szakterületén, akadékoskodásnak, sőt goromba-
ságnak tűnik, ha úgy viselkedünk, mintha mi tudnánk többet.
Tehát még ha nem is értünk egyet a véleményével, aláve~ük
magunkat a döntésének, és szó nélkül megvesszük a drágállt
holmit vagy a fölösleges szolgáltatást. Abban a pillanatban,
hogy vevők vagy ügyfelek leszünk, azonnal hiszékennyé és
könnyen manipulálhatóvá válunk. És mindezt egy olyan em-
ber tudja elérni, akit soha az életben nem látunk többé!
Miért? Mert a sza~ember-ügyfél viszonylatban az ember
visszaváltozik gyermekké, aki engedelmeskedni akar a min-
denható szülőnek. Ő képviseli a tekintélyt, tehát a kedvére
akarunk tenni. Szeretnénk jól dönteni, vagyis már megint
meg akarunk felelni. Fel sem merül bennünk, hogy megbírál-
juk. Az összeütközés elkerülése érdekében a legtöbben auto-
matikusan visszakozunk, azt csináljuk, amit mondanak ne-
künk, és eszünkbe sem jut, hogy érveljünk és kitartsunk a vé-
leményünk, elképzelésünk és igényünk mellett.
Ezen az automatizmuson nagyon nehéz változtatni.

212
A mesterfodrász

Pierre-Louis a 6. kerületben jelentkezett be egy mesterfodrászhoz.

Egy menő ifjú vezeti be Régis birodalmába. Míg a mesterre vár,
Pierre-Louis bizonyos elégedettséggel szemléli magát a tükörben.
Őszülő halántékú, érdekes arcú negyvenes.
-Nos- kezdi Régis -, hátul rövidre vághatnánk, fent magasít-
hatnánk és kétoldalt borotválhatnánk.
-Jó napot kívánok- válaszol Pierre-Louis.
-Ó, bocsánat - mondja Régis, miközben a lámpák fénye
megcsillan élénkpiros hajón. - Üdvözlöm! Amint megláttam önt
a tükörben, már el is kezdtem tervezni, hogyan fogom levágni a
haját. Itt egy kicsit el kell venni- szánt bele Pierre-Louis tarkóján
a hajba-, itt meg egy porányit megemeljük-érinti meg a kopo-
nya tetejét.
- Jobban szeretem, ha a tarkórnon kicsit hosszabb - ellenke-
zik Pierre-Louis.
-Ilyen sovány arccal és hosszú nyakkal-sokkal jobban jár, ha
a fejtetőre irányítja a figyelmet. Kiborotváljuk a tarkóját, és kétol-
dalt megkurtítjuk.
- Csak azért jöttem, hogy egy kicsit vágjon le belőle.
-Természetesen azt is lehet csinálni - válaszol Régis -, de
mennyivel jobb lenne, ha megváltoztatnánk a jellegét.
Mosolyog. Pierre-Lou is visszamosolyog. Eszébe jutnak a kollé-
gái a hivatalban.
- Én konzervatív helyen dolgozam - magyarázkodik. - Nem
engedhetern meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint egy
rocker.
Régis sértetten, kicsit hűvösen válaszol.
-Ahogy a kedves vendég óhajtja. De higgye el, hogy ez a fri-
zura nem áll jól önnek. - Összehúzza a szemöldökét. - Sokkal
jobban is kinézhetne.
Pierre-Louis a tükörbe pillant. Észreveszi a ráncokat a szeme
körül, mintha hirtelen egy öregember nézne vissza rá.
-Pontosan hogy gondolja?
Régis hosszan ecseteli az új frizura előnyeit, majd - immár új-
ra mosolyogva- ellentmondást nem tűrően kijelenti:

213
 - Én jobban tudom, hogy mi áll jól önnek, egészen meg fog fia-
talodni. Ez az én szakmám, ehhez én értek.
Pierre-Louis már azalatt rájön, hogy rosszul döntött, miközben
Régis a haját vágja. Nem ismer magára a tükörben. Kiberotvált
tarkójával már most borzong a hidegtől, és a feje búbján megha-
gyott hosszú tinesek sem illenek sem a korához, sem az állásához.
-Fantasztikus lett, nem?- mutatja Régisa többi fodrásznak.
Elragadtatott kiáltások hangzanak fel: "bomba jó", "szuper",
"király".
Pierre-Louis megpróbálja megfejteni, hogy mit is akarnak
mondani, de hiába. Végül úgy dönt, az elragadtatás a frizurát il-
leti, nem pedig őt.
- Erre igazán büszke vagyok - áradozik sugárzó arccal Régis,
miközben hajlakkal rögzíti végérvényesen a frizurát.
Pierre-Louis nem meri megmondani Régis-nek, mennyire utál-
ja ezt az új fejet. Nemcsak a fodrászával kellene szembeszállnia,
hanem az egész csapattal. Már a puszta gondolatra, hogy ebben
az ellenséges környezetben kellene hangot adnia a nemtetszésé-
nek, szívdobogást kap. "Fölösleges- sóhajtja magában. - Csak
jelenetet rendeznék, de minden maradna a régiben. Már csak
addig kell kibírnom, míg újra megnő."
Pierre-Louis fizet, nem ad borravalót, és a lehető leggyorsab-
ban keres egy másik fodrászatot, ahol valahogy helyrehozzák a
károkat.

Pierre-Louis kétszer is tiltakozhatott volna. Először mielőtt

a fodrász elkezdte a haját vágni, másodszor a katasztrofális
végeredmény láttán. Ám mindkét alkalommal valami vissza-
tartotta, és megakadályozta, hogy elmondja, mit gondol.
Az eleinte magabiztosnak látszó férfi Régis érvei hatására
hirtelen elgyávul, elbizonytalanodik. A fodrász ügyes érve
hallatán, miszerint megfiatalí~a, simán beadja a derekát. Ki
nem álmodott volna még arról, hogy tíz évvel fiatalabban és
vonzóan lép ki a fodrásztól? Pierre-Louis is beleesik a csap-
dába, megrészegíti a gondolat, hogy még vonzóbb, még fiata-
labb lesz, olyan, amilyennek álmodja magát.

214
 Régis meggyőzően hivatkozik arra, hogy végül is ő a szak-
ember, ő a beavatott, minden titkok tudója, miközben a másik
ezen a területen tapasztalatlan zöldfülű. Pierre-Louis szaron-
gani kezd a gondolattól, hogy ellenkezzen ezzel a kiváló
szakemberrel, és ne hallgasson a tanácsaira. Az Akik tudnak
nemet mondani és akik nem című fejezetben már volt szó erről
az önértékelési problémákból adódó szorongásról, amely má-
sok véleményének a túlbecsüléséből fakad.
Pierre-Louis nem tudja megvédeni az álláspon~át, fél, hogy
a többiek elítélik és kritizálják. Még akkor sem mer megszólal-
ni, amikor már világosan lá~a, hogy nem áll jól neki az új fri-
zura, mert ott a többi fodrász, akik kórusban zengik Régis mű­
vészetének dicséretét. Ez már túl sok neki, teljesen kiszolgálta-
tottnak érzi magát a lelkes csapat egységével szemben. Ha
megkockáztat egy kétkedő megjegyzést, mindenki ráveti ma-
gát, hogy megmagyarázz a, mennyire nincs igaza, és milyen
jól néz ki. Ez a gondolat még jobban megbéní~a.
Ilyen körülmények között Pierre-Louis tökéletesen elfelejti,
hogy a fodrász csupán szolgáltató, aki azért van ott, hogy a
kívánságait teljesítse. Ilyen helyzetben, amikor gyakorlatilag
megfélemlítve érezzük magunkat, egyetlen lényegre törő
mondattal (én vagyok a megrendelő, ön pedig a szolgáltató)
mindent a helyére tehetünk.
Figyeljük meg Pierre-Louis reakcióját: úgy tűnik, folyama-
tosan alárendelt szerepet játszik egy eredetileg komplemen-
ter kapcsolatban, mely ettől álkomplement erré válik, és lehe-
tetlenné teszi a párbeszédet. Miután Pierre-Louis meghallgat-
ta a fodrász tanácsait, véleményét világosan elmondva és
megindokolva, hogy Régis ne akarjon mindenáron rákény-
szeríteni egy hozzá nem illő frizurát, át kellene vennie a meg-
rendelő szerepét.
A reakcióját magyarázó szorongás oldására Pierre-Louis-
nak válaszolnia kellene magában néhány kérdésre. Valóban
szüksége van a fodrász jóváhagyására ahhoz, hogy eldöntse,

215
milyen frizurát akar? Olyan nagy baj, ha nem tesz a fodrász
kedvére? Az önértékelési problémákból fakadó szorongás lé-
nyege, hogy az ember fél a visszautasítástól. Mi van akkor, ha
Régis visszautasí~a? Ő a legjobb bará~a, akivel nap mint nap
találkozik? Ha Pierre-Louis ilyen szemszögből vizsgálná meg
a problémát, gyorsan rájönne, hogy nem veszíthet semmit, ha
Régis esetleg megsértődik. Azt is megértheti, hogy az aggo-
dalma egész egyszerűen aránytalan és nevetséges.
Különben egyáltalán nem biztos, hogy Régis dühös vagy
sértődött lenne. Gyakran előfordul, hogy az emberek csak ad-
dig erőszakosak, míg fel nem mérik, meddig mehetnek el. Ha
világosan és határozottan elmondjuk, mit akarunk, a legtöb-
ben meghátrálnak.

Pont az ön mérete

- Ez 38-as, pont az ön mérete - jelenti ki az eladó.

- De nyomja a nagyujjamat-fe leli Dominique, és olyan me-
reven nézi a cipőt, mintha látszana rajta, hogy túl keskeny.
Az eladó is megszemléli a cipőt.
-Majd kitágul. Ez az utolsó pár belőle. Ha nem jó, nem tudok
másikat adni.
Dominique tétovázik. A cipő remekül illik a fekete kosztümjé-
hez, este akár fel is tudná venni, de az ujjai mintha satuban len-
nének. Tovább próbálkozik.
- Látom, hogy 38-as. De kicsi 38-as.
- Nem lehet kicsi, ez szabványméret. Meg fogja bánni, ha
nem veszi meg most. Fantasztikus sikere lenne benne.
Dominique tovább habozik.
-Mégis úgy érzem, nem jó a lábamra.
- Pedig az ön mérete- hajol közelebb az eladó, és megnyom-
kodia a cipő orrát.- Mintha a lábára öntötték volna. Látja, milyen
puha a bőre? Ha szűk is egy kicsit, ki fog tágulni.
Az eladó úgy néz Dominique-ra, mint egy idiótára. Domí-
nique érzi, hogy elpirul, és megveszi a cipőt. Otthon, amikor át-

216
 öltözik a vacsorához, felveszi a cipőt, és mondogatja: "Az eladó azt
mondta, hogy kitágul." Csodák csodája, nem is fáj a lába. Még
nem ... Svédasztalos vacsorára hivatalos, minden fogásnál fel kell
állnia, úgyhogy nemsokára csillagokat lát. Inkább nem is eszik.
Éjszaka, mikor végre megszabadul a cipőjétől, látja, hogy a
lába csupa vízhólyag. Dühöngve, hogy ennyi pénzt kiadott egy
túl kicsi cipőért, visszateszi a dobozába, és bevágja a szekrény
aljára. Az életben többé be nem teszem a lábam abba a boltba,
teszi le a nagyesküt.

Dominique esete a hétköznapinál is hétköznapibb. Ki ne

tapasztalt volna olyat, hogy az eladó megpróbálja rábeszélni
a vásárlásra? Ki nem vett meg még soha valami teljesen fölös-
leges holmit csak azért, mert bedőlt az ügyes szakember szö-
vegének? Dominique-ho z hasonlóan mindannyian mentünk
már lépre. Mi is elhittük, hogy később megbánjuk, ha nem
veszünk meg valamilyen fantasztikus - akkor épp nélkülöz-
hetetlennek tűnő- tárgya t vagy ruhadarabot. Inkább haza vit-
tük, nehogy lemaradjunk a bomba üzletről.
Gyakran viselkedünk így, ha beleesünk az eladó csapdájá-
ba (elszalaszthatatlan, soha vissza nem térő alkalom, amihez
még azt is hozzáteszi, hogy az utolsó darabot kínálja ne-
künk). Bennünk meg ott munkál a tudat, hogy az eladó job-
ban ért ezekhez a dolgokhoz, mint mi.
Ha Dominique többé nem akar hasonló helyzetbe kerülni,
először is fel kell mérnie a másikat, és a helyére kell tennie.
Mint azt A tudatosság című fejezetben láthattuk, nagyon fon-
tos, hogy lássuk, kivel is van dolgunk. Dominique-na k gon-
dolnia kellene arra is, hogy az eladó feladata az eladás, vagy-
is arra tanították, győzze meg, manipulálja a vevőt, és bírja rá
a vásárlásra.
Persze gyakran a segítőkészség álcája alatt teszi ezt meg,
de akkor is határozottan, rábeszélve a vásárlásra. Olyan ked-
ves, nem akarunk neki csalódást okozni, hiszen csak meg sze-

217
retné könnyíteni a dolgunkat. Ezért egyet tehetünk: állandó-
an szem előtt tar~uk, hogy "neki az az érdeke, hogy én minél
többet vásároljak". Így urai maradhatunk a helyzetnek, és
tárgyilagosabb an ítélhe~ük meg.
Egyébként Dominique-na k nem is kellene azonnal dönte-
nie. Ha nem vagyunk egészen biztosak, hogy tényleg meg
kell-e vennünk valamit, a legjobb, ha hagyunk magunknak
némi gondolkodási időt. Például ha Dominique elhalasztotta
volna a döntést, a boltból kilépve magától is rájött volna,
hogy ostobaság megvenni egy cipőt, ami szorí~a a lábát. A
bűntudat és a nevetségességtől való félelem helyett ezt kellett
volna mondania magának: "Nem azért mentem be a boltba,
hogy az eladónak örömöt szerezzek. Nem érdekel, hogy mit
gondol rólam, semmi közöm hozzá." Ha pedig az eladó han-
got ad csalódottságán ak vagy elégedetlenség ének, mondja
nyugodtan magában: "Ez az ő baja."

Sorban állás

"Már fél órája várok- gondolja Catherine, teljesen elesigázva a

postán uralkodó hőségtől. - Pedig állítólag ilyenkor nincs is
csúcsforga lom."
Idegesen szorítja az ajánlott levelet, és még egyszer megszá-
molja, hányan állnak előtte. Úgy látja, a másik sor sokkal gyor-
sabban halad, de kicsit messzebb szintén áll.
-Hát ez nem igaz! -sopánkodik mögötte egy férfi.
Catherine hátrafordul, sóhajt egyet, és egyetértően bólint. Tized-
szer is megnézi a borítékját; minden rendben van. Sajnálja, hogy
nincs nála könyv. Fél órát már elvesztegetett itt, pedig annyi a dolga!
- Kinyithatnának legalább még egy ablakot- mondja valaki.
Végre! Az előtte álló nő végzett. Ebben a pillanatban sietős lép-
tekkel megjelenik egy jól öltözött férfi, és odaáll az ablakhoz, pont
Catherine orra előtt. A lány tanácstalanul nézi. A férfi rá se pillant.
Catherine megpróbálkozik egy bátortalan megjegyzéssel:

218
 - Elnézést, uram, de én voltam itt előbb.
- Csak egy bélyegblokkot veszek - veti oda a férfi, és máris
beszélgetni kezd az alkalmazottal . Catherine erre nem tud mit
mondani, de forr benne a düh, amikor meghallja, hogy a férfi
egy ajánlott csomagot reklamál. Mire végre sorra kerül, annyira
dühös, hogy az alkalmazotton tölti ki a mérgét. Mikor az figyel-
mezteti, hogy nem töltötte ki a nyomtatványt az ajánlott levélhez,
kirobban. Odavágja az alkalmazottna k, hogy lehetetlen alak, és
az egész posta rémes. A mögötte állók marogni kezdenek.
Catherine elveszíti minden önuralmát, és szitkozódni kezd.

Ahogy Dominique a cipőjén vezette le a mérgét, Catherine

dühének sem az eléje tolakodó pasas lesz a céltáblája, hanem
a posta alkalmazottja meg a többi várakozó. Felhúzza magát,
elveszteget egy csomó időt (a másokét is), ráadásul elkesere-
detten és idegesen úgy rohan el, hogy fel sem adja a levelet.
Ezalatt a férfi, akinek a hibájából az egész megtörtént, sorban
állás nélkül kimegy, mint aki jól végezte dolgát, és egy csepp
bűntudatot sem érez.
Mindannyia n megértjük, hogy Catherine miért lett ilyen
ideges. Már maga a hosszú sorban állás is megpróbálta tás.
Mindegy, hogy mozijegyet akarunk venni vagy ügyet inté-
zünk, olykor szinte emberfeletti türelemre és önuralomra van
szükség, hogy az ember kivárja a sorát. Ráadásulm indig van
valaki, aki valamilyen ürüggyel előre furakodik. Az ember
pedig gyakran nem szól semmit, visszanyeli a dühét, és vár
tovább. Catherine nem ennyire passzív, de a viselkedése
mégsem megfelelő. Visszafojtott haragját később ártatlano-
kon tölti ki. Nem mer nemet mondani, következésk épp igaz-
ságtalan lesz, ezért pedig frusztrált és dühös. Mindent "rosz-
szul csinál".
Ilyen helyzetben a legjobb, amit tehet az ember, ha megvé-
di a jogait, és alkalmazza az "én megértem, de ... " módszert,
amelyről a Használati utasítás a változáshoz című fejezetben be-

219
széltünk Udvariasan , de egyenesen meg kell mondanunk a
véleményün ket, így nem tűnünk ellenségesnek, és lehetővé
tesszük a másiknak, hogy változtasson a magatartásá n.
Catherine-n ek ahelyett, hogy megnémul, a következőket kel-
lett volna mondania a "Csak egy bélyegblokk ot veszek"
mondatra: "Megértem, hogy siet, de én is sietek, és már har-
minc perce itt állok. Várja ki ön is a sorát, ahogy mindenki." A
tolakodó tulajdonkép pen mindig a szerencséjében bízik (hát-
ha bejön), most tudomásul kell vennie, hogy nem jött be. Ha
Catherine-t elég határozottn ak és eltökéltnek lá~a, biztos,
hogy a sor végére kullog.
Egyébként Catherine tudja, hogy akik mögötte állnak,
szintén nem akarnak egy percet sem veszíteni. Egy ember-
ként állnának mellé ebben a helyzetben. Gyakran elég egy
határozott nemet kimondani, hogy az ember ne érezze magát
elszigeteltn ek a világban. Az a tudat pedig, hogy szövetsége-
sei vannak, megerősíti és önbizalomm al tölti el. Catherine
még bele is szőheti a mondókájáb a: "Azok sem örülnének, ha
előreengedném, akik itt állnak mögöttem a sorban." A többi-
ek nevében ezzel a talakadót egy csoporttal állí~a szembe, és
eleve nehéz helyzetbe hozza. Vissza kell vonulnia, különben
magára vonja a köz haragját.

Mentse a bőrét!

Charlotte mindenáron ki akar próbálni egy új ránctalanítókrémet,

amely nyilván nagyon hatásos, hiszen csak receptre lehet kapni.
Egyik kedvenc újságjában olvasott róla egy híres bőrgyógyász cik-
kében. Három hónapjába telt, hogy időpontot kapjon, és bejus-
son a bőrgyógyászhoz. Izgatott, hogy végre találkozhat a szépség
világának e hírességéveL Lehet, hogy egy napozókrémet is tud
majd ajánlani neki.
A rendelő fényűző várójában szinte ünnepélyes csend uralko-
dik. "Fáradjon be, asszonyom"- invitálja az orvos a rendelőjébe,

220
egy ízlésesen berendezett tágas szobába. Amikor Charlotte leül,
feltesz néhány kérdést
- Szeretném kipróbálni a ránctalanít ókrémjét- mondja Char-
lotte.- Azt, amelyikről az újságban írt.
-Hadd nézzem meg a bőrét.
Egy hatalmas, erős fényű, állítható lámpa alatt néhány percig
vizsgálgatja Charlotte arcát, majd kijelenti:
-Ez a krém nem jó az ön bőrére. Inkább arcradírt javasolnék,
hogy eltüntessük a napozás nyomait, majd kollagént fecskendez-
nénk be. Ezután már csak a radírozást kell időnként megismétel-
ni, meg persze kapna megfelelő ardemesót és krémet.
Charlotte nem akar hinni a fülének. Egy közönséges receptért
jött, az orvos meg egész kezelést javasol neki.
- Arcradír és kollagén?- ismétli meg elképedve.
- Feltétlenül. Az ön számára ez lenne az ideális megoldás. A
bőre még elég rugalmas, a szerkezete is megfelelő.
Charlotte egy szót sem szól, az orvos folytatja.
- Persze célszerű a lehető leghamarab.b elkezdeni a kezelést,
amíg még ilyen rugalmas a bőre.
Charlotte elképzeli, milyen csodálatos lenne ismét fiatalnak
látszani. Másszemm el néznének rá az utcán, a férje pedig ... De
ez a kezelés egy vagyonba kerül!
- Sajnálom, jelenleg nem engedhetek meg magamnak egy
ilyen drága kezelést- jelenti ki.
- Nem is olyan elérhetetlen, mint gondolná. Természetesen
részletekben is fizethet.
-És mennyi ideig lesz elcsúfítva az arcom?
- Ez azért túlzás! Azzal a radírral, amit én használok, egy-két
hétig kell csak otthon maradnia. Ami a kollagénes kezelést illeti,
két hónapon keresztül kéthetenként kell jönnie. A fenntartó keze-
lést évente kétszer ajánlom.
-Vagyis évekre el kell köteleznem magam- véli Charlotte.
-A bőréről van szó -feleli a doktor.
-Még gondolkozo m rajta egy kicsit.
Charlotte-n ak esze ágában sincs igénybe venni a kezelést, de
nem meri kimondani. Feláll a székből. A liftben veszi észre, hogy
a receptet sem íratta fel, amiért eredetileg jött.

221
 Mindannyia n voltunk már Charlotte-éh oz hasonló hely-
zetben, amikor megtapaszt alhattuk, milyen találkozni egy
igazi szakemberr el, jelen esetben egy kiválósággaL Általában
annyira büszkék és boldogok vagyunk, hogy pár percet tölt-
hetünk a híresség társaságába n, hogy eszünkbe sem jut meg-
kérdőjelezni, amit mond. Ránk néz, beszél hozzánk, és máris
úszunk a boldogságb an.
Pedig nem szabadna elfelejtenünk, hogy ezek a szuper-
sztárok is emberek. Tévedhetnek, vagy ami még rosszabb, le-
hetnek közöttük ügyes szélhámoso k is. A szépségipar híres
arról, hogy mindenki csodákat ígér, de a csodák sokszor bizo-
nyulnak hazugságna k. Charlotte tudja, hogy a doktor által ja-
vasolt kezelés nem neki való, de képtelen ezt egyenesen meg-
mondani, annyira fél, hogy nevetségess é válik, és a doktor
csalódik benne.
A Miért olyan nehéz nemet mondani? című fejezetben leírt
szülő-gyerek viszonyhoz hasonlíthatn ánk leginkább az or-
vos-beteg kapcsolatot, amely tekintélyen alapuló komple-
menter kapcsolat. Az orvos mindent tud, a beteg semmit se,
tehát vakon kell követnie orvosa utasításait. Ha például
Charlotte nem hallgat az orvosra, akkor rossz beteg lesz. Az
orvosok életét az engedelmes ség és a szófogadás könnyíti
meg- de ez nem biztos, hogy használ a páciensnek.
Charlotte, mint a szülei kedvéért bármire képes "jó kis-
lány", tulajdonkép pen azt szeretné, hogy az orvos megdicsér-
je. Feltesz ugyan néhány kérdést, de nem képes határozottan
dönteni. Ellentmond ásos érzések között hányódik, de erről
nem mer beszélni. Mit gondolna róla az orvos, ha bevallaná,
hogy tétovázik, a világos, egyértelmű ajánlás dacára? Még azt
is elfelejti, amiért jött: a krém recep~e nélkül megy haza.
Ilyen esetekben az elhomályos ult képernyő technikája se-
gíthet, amelyről a Használati utasítás a változáshoz című feje-
zetben esett szó. Ezzel Charlotte elérheti, hogy az orvos azt
higgye, meghallgatt a, és érdekli is, amit mondott. Nem koc-

222
kázta~a, hogy egyenesen nemet mondjon, hanem az elakadt
lemez technikájához folyamodva, eredeti célját szem előtt
tartva, újra és újra kéri a krém recep~ét. A beszélgetés így me-
rőben más fordulatot vehet:
-Ez a krém nem jó az ön bőrére. Inkább arcradírt javasol-
nék, hogy eltüntessük a napozás nyomait, majd kollagént
fecskendeznénk be ...
- Ez is egy lehetőség, de most kérem, írja fel nekem a kré-
met, amiről a cikkben írt.
-Pedig az ön számára ez lenne az ideális megoldás.
- Nagyon érdekelne, de előbb szeretnék valamivel többet
megtudni a krémről.
- A kezelést, amit javasoltam, a lehető leggyorsabban el
kellene kezdeni ...
- Örülök, hogy most már ezt is tudom, de talán majd más-
kor. Jelenleg az olcsóbb megoldást, a krémet szeretném kipró-
bálni.
-A kezelés nem is olyan elérhetetlen, mint gondolná.
-Tényleg? És a krém mennyibe kerül?- és így tovább.

Ha Charlotte következetes marad, anélkül hogy megkér-

dőjelezné az orvos tekintélyét, lassan el fogja érni célját.

Éljen a babfőzelék!

Sébastien végre befejezte a cikkét. Elhatározza, hogy elmegy, és

eszik egy húsos-kolbászos babfőzeléket. Mint a régi szép időkben,
Toulouse-ban. Nemrég olvasta, hogy a közelben nyílt egy vendéglő,
amelynek éppen ez a specialitása. Már a szájában érzi a bab ízét.
- Foglalt asztalt? - kérdezi a pincér.
-Tulajdonképpen nem - feleli Sébastien, és körülnéz az üres
teremben.
Szertartásosan leültetik, és a pincér elé teszi az étlapot. Végig-
olvassa, majd kér egy toulouse-i babfőzeléket. Néhány perccel

223
 később kihoznak egy ki rt, azaz egy pohár ribizlilikőrrel kevert fe-
hér bort - a konyhafőnök ajándéka, mondja a pincér. Sébastien
bár nem kívánja, de megissza. Borzalmasan édes. "Harapniva-
lónak" kap hozzá néhány szelet pirítóst- eldönthetetlen, hogy mi
is van rajta-, erre sincs gusztusa, de ezt is megeszi: semmi íze.
"Jól kezdődik" - gondolja, miközben várja a babfőzeléket,
ami késik.
Háromnegyed óra múlva végre kihozzák: langyos és túl sós,
azonnal elmegy tőle a kedve, de a pincér szigorú tekintetétől kí-
sérve megeszi.
"Borzasztó. Biztosan megfekszi a gyomrom" - aggódik ma-
gában.
- Nem ízlett? - kérdi a pincér gyanakodva.
-Remek volt. Hozza, legyen szíves, a számlát.
Borsosabb, mint a babfőzelék.

Mi is történt? Sébastien tudja, mit akar enni, mégis áttanul-

mányozza az étlapot. Nem kíván aperitifet, mégse küldi visz-
sza. Nem ízlik, de megissza. Nem kér pirítóst, de elfogadja.
Nem ízlik, de megeszi. Mikor végre megkapja a babfőzeléket,
nem mondja, hogy pocsék, vigyék vissza, hanem szó nélkül
elfogyasz~a. Ráadásul 'amikor a pincér rákérdez, akkor sem
mondja meg az igazat. Mindenre nemet szeretett volna mon-
dani- de csak önmagának sikerül t.
AMiért olyan nehéz nemet mondani? cím ű fejezetben láthat-
tuk, hogy általában a jól nevelt kisgyerekekből lett felnőttek
nem tudnak nemet mondani. Megtanul ták, hogy minden kö-
rülmények között udvariasak és tekintélytisztelők legyenek,
viseljék el szó nélkül a kellemetlen helyzeteket. Az életben
természetesen szükség van bizonyos mértékű jólneveHségre
és udvariasságra, de aki túlzásba viszi, hátrányos helyzetbe
kerül. Ha felnőttkorában sem változtat ezen a tanult magatar-
táson, rengeteget fog szenvedni. Fel kell vérteznünk magun-
kat a lépten-nyomon tapasztalható agresszivitással szemben.
Sébastien kitűnő példa erre a "jógyerek-magatart ásra". Köny-

224
nyen el tudjuk képzeln i a szolgála tkész szomsz éd, az ideális
beosztott szerepében. Ám a kevésbé aggályo sak szeméb en
Sébastien egyszerűen olyan ember, akit remekü llehet mani-
pulálni, szemérm etlenül ki lehet használ ni.
Az étterem ben pontosa n tudja, mit akar enni. Ebből követ-
kezik, hogy azt is, mit nem- de ezt magába fojtja, feltehetően
nem tudja, hogyan mondjo n nemet. Valószínűleg soha nem
tanulta meg, és azt gondolja, nincs is hozzá joga.
Az életben a fogyasz ták legfontosabb önvéde lmi fegyvere a
visszautasítás joga. A határoz ott és eltökélt nem a pajzs, mely
távol tarthat egy erőszakos eladót, ami garantálja, hogy csak a
szükséges dolgoka t vásároljuk meg, és ne dobjuk ki fölöslege-
sen a pénzün ket. Így tudjuk eldönte ni, hogy a termék vagy a
szolgáltatás megfelelő minőségű-e. Ezt sohasem szabad elfe-
lejteni, és hinni kell benne. De hogyan mondju nk nemet?
Sébastien eseténe k legfonto sabb tanúság a, hogy a vendég
igenis erőfölényben van, nem pedig alárend elt helyzet ben.
Jogában áll, hogy megkövetelje a tisztességes kiszolgálást.
A hosszú várakoz ás, az ehetetle n étel pedig nem az. Ebből
következik, hogy a pincérn ek világos an és határoz ottan (de
soha nem erőszakosan) meg kell mondan i: "Tudom , hogy
nem ön tehet róla, de ez a babfőzelék hideg. Legyen szíves,
vigye vissza." Ha a pincér csodálkozik, Sébasti ennak az el-
akadt lemez technikáját kell alkalma znia, amiről a Használati
utasítás a változáshoz című fejezetben írtunk: nem szabad,
hogy a másik érvei eltérítsék eredeti szándék ától, ki kell tar-
tania amellett, amit akar. Akkor is, ha a pincér esetleg azzal
vág vissza, hogy ő az első vendég , aki nincs megelé gedve
(vagyis megpróbálja elbizon ytalanít ani, és bűntudatot éb-
reszteni benne). "Elképzelhető, de én nem akarok hideg bab-
főzeléket enni" - kell felelnie Sébastie nnek. A pincér
tovább
próbálkozhat: "A főszakács nem fog örülni" (megfélemlítési
kísérlet). "Az az ő baja. Én a lehető leggyor sabban szeretn ék
egy forró babfőzeléket." Még hozzáte heti: "Minél gyorsab -
225
ban hozza, annál jobban örülök, és magát is békén hagyom" ,
amivel tulajdon képpen lezárja az addigi beszélgetést, és új fe-
jezetet nyit (mindke tten nyerünk valamit).

Expressz útvonal

-Jó napot kívánok- mondja Jacques- , a repülőtérre, legyen

sz íves.
- Hánykor indul a gépe? -kérdezi a sofőr.
-9-kor. Bőven van még időnk.
A taxi elindul, de éppen az ellenkező irányba, mint Jacques
gondolta volna.
- Miért erre megyünk?
- Kisebb a forgalom -válaszol ja szűkszavúan a sofőr.
Jacques megnyugodva kényelmesen elhelyezkedik, és elkezd
rendezgetni a diplomata táskájába n. Amikor negyedóra múlva
felpillant, megállapí tja, hogy fogalma sincs, merre járnak.
- Soha nem mentem még erre a repülőtér felé - mondja, és
kezd aggódni. -Biztos, hogy jó irányba megyünk?
- Minden rendben- válaszolja a sofőr szűkszavúan.
- Nem kellene már a körgyűrűn lennünk? - kérdezi Jacques.
-Erre kevesebb a dugó. Nem szeretne dugóba kerülni, gon-
dolom.
Jacques becsukja a táskát, nézi az utat, de nem lát egyetlen
táblát sem, mely a repülőteret jelezné.
- Eltévedtü nk- mondja nyugtalan ul.
- Lehet, hogy ön nem tudja, hol vagyunk, de én igen. Húsz éve
vezetek, és soha nem kellett megkérdeznem az utast, hogy merre
menjünk. Ismerem a várost, mint a tenyeremet.
Jacques megmark olja az ülést, térdét összeszorítja, érzi, hogy
megfájdu l a feje. Legszívesebben azonnal megállítan á a taxit, és
kiszállna, de a kihalt környék láttán elveszti a bátorságát. Rápil-
lant az órájára. Már egy órája sincs, hogy elérje a gépet!
-Jobban szerettem volna, ha a körgyűrűn megyünk - motyog-
ja halkan.

226
 - Már majdnem ott vagyunk , de ha ön vissza akar fordulni,
nekem mindeg y- mondja gúnyosa n a sofőr.
Jacques hallgat. Azon gondolko zik, miért nem szólt rögtön,
hogy a körgyűrűn menjenek. Mikor végre megérke znek, Jacques
egy vagyont fizet, és igencsak szednie kell a lábát, hogy elérje a
gépet ... ráadásul a palmtop ját is ott felejti a hátsó ülésen.

Jacques jókedvűen, nyugod tan és kiegyen súlyozo ttan ül

be a taxiba. Bőven hagyott magána k időt, hogy kiérjen a re-
pülőtérre: ihat egy kávét, vehet egy újságot, gond nélkül
eléri
a gépét. Szóval minden a legnagy obb rendben van. A sofőr is
megnyugta~a, aki azért választ másik utat, hogy elkerülj
ék a
dugóka t. Így Jacques rábízza magát, és nekilát rendez getnia
papírjait. Negyed óra múlva a helyzet már nem ilyen rózsás.
Jacques ezt a környék et nem ismeri, nem tud tájékoz ódni, és
elveszíti a nyugalm át: pánikba esik. Úrrá lesz rajta a szoron-
gás. Feszült, minden ízében remeg, n:ügrénszerű fejfájás tör
rá, teljesen szétesik és képtele n összesz edni magát. A sofőr
magata rtása, aki méregb e jön, és ezt nem is leplezi, tovább
súlyosb í* a helyzetet.
Jacques ennyi "stressz orral" nem tud megküz deni. Ahe-
lyett, hogy összesz edné a gondola tait és értelme s megold ást
találna, összeomlik, megbén ul, szinte megsem misül. Mind-
annyian voltunk már hasonló helyzet ben, amikor egy taxiso-
főr szinte "túszul ejtett" bennün ket, és kényére -kedvér e
furi-
kázott velünk. Mindegy, hogy ismerjük-e a környék et vagy
sem, a taxis néha egészen meglepő útvonal at választ, ami
számtal an megpró báltatás sal járhat. Mintha próbák at kellene
kiállnunk, mielőtt célba érünk. Hogyan kerülhe~ük el a ma-
nipulác iót és a frusztrá lódást?
Visszatérve Jacques esetére, neki azt tanácso lnánk, hogy le-
gyen egy kicsit aktívabb, és már előre készüljö n fel, hogy
esetleg ellent kell mondan ia a sofőrnek Ehhez azonba n meg
kell értenie, mi rejtőzik a szarong ása mögött. Először is fél,
227
 hogy lekési a gépét, nem ér oda idejében egy fontos tárgya-
lásra: teljesen jogos a félelme, ezért jobban kell figyelnie, na-
gyobb óvatoss ággal kell eljárnia. Részben meg is te~zi: idő­
ben elindul, azonba n nem gondolj a végig az útvonal at, va-
gyis nem készül fel érvekke l egy, a sofőrrel folytatandó
esetleges vitára. Miért? Önként elenül azt gondolja: "A taxis
biztosa n jobban tudja az utat. Neki kell értenie hozzá, nem
nekem. " Passziv itásba vonul, mint aki előre feladja, hogy irá-
nyítsan egy minden tudó szakem bert. Szorongása viszont
automa tikus gondola tai függvén yében egyre fokozódik.
Nincs igazán tudatáb an, hogy joga van utasítan i a taxist: ke-
veset beszél, és akkor sem úgy, ahogy kellene. A sofőr mon-
datai viszont felerősítik automa tikus gondola tait, ezeken ke-
resztül pedig a szorong ását.
Jacques -nak tudatár a kell ébredni e automa tikus gondola-
tainak, kritikus an kell őket mérlegelnie, és más, a helyzet hez
inkább illő gondola tokkal kell őket helyettesítenie. Bármelyik
útvonal at választh atja, és ezt közölnie kell a sofőrreL Ha pe-
dig rábízza magát, kérdezz e meg, hogy merre mennek . A lé-
nyeg, hogy a tényekn él maradjo n, egyértelmű és határoz ott
legyen, de sohasem agresszív. Ahelyett, hogy megjegyzi: "El-
tévedtü nk!", mondja inkább: "Szeret ném tudni, merre já-
runk" vagy "Ezen és ezen az úton szeretn ék menni ... " Az ál-
talános és homály os megjeg yzések ritkán érik el céljukat, fél-
reérthetőek, és csak megneh ezítik a kommu nikáció
t. Az
egyes szám első személy ben mondo tt személyes és közvetl en
mondat ok mindig egyértelmű helyzet et teremte nek, és hoz-
zájáruln ak az igazi párbesz éd kialakulásához. És az ered-
mény? Az ember nem idegesít i fel magát, nem szorong, meg-
őrzi a nyugalm át és ... a palmto pját
GYAK ORLA TOK

j'
 1. gyakorla t

Kösse össze a megjegyz éseket a hozzájuk illő kognitív

disztorzió s jelenségg el (a valóság eltorzításá val).
Szombat reggel a férj megkéri a feleségét, hogy amíg ő
megfürdik , hozza el a postáról az ajánlott levelét. "Te most
úgyis ráérsz."
Az asszony kommentárja:

Kommentá r Kognitív disztorzió

A: "Már megint én vagyok l. Generalizáció
a balek." (általánosítás)
B: "Ha nem teszem meg, 2. Negatív predikció
elhagy."
C: "Ha megteszem , ezután 3. Rágódás
mindig én mehetek minden
ajánlott levélért."
D: "Mindig olyasmit kér, 4. Perszonaliz áció
amihez nincs kedvem,
soha olyat, amit szívesen
csinálnék."
E: "Ha nem teszem meg, 5. Önkényes szelekció
egész nap morogni fog."
F: "Tiszta hülye vagyok, 6. Katasztrofi zmus
hogy már megint elmentem.
Egy rakás szerencsétlenség
vagyok."
G: "Azt gondolja, hogy soha 7. A rossz felnagyítása,
nem csinálok semmit." a jó elbagatellizálása

Megoldás
C2
D~ E3
CI E:5
231
 2. gyakorlat

Döntse el mindegyi k válaszról, hogy ön szerint határo-

zott, gátlásos vagy agresszív-e!

A: A bátyja megkéri, hogy vigyázzon a hétvégén a gyere-

keire.
Válasz: "Oldd meg egyedül, a te gyerekeid !"

B: Egy kollégája megkéri önt, hogy vigye haza kocsival.

Nem szívesen teszi meg, mert még be akart vásárolni, és kol-
légájának a lakása nem esik útba.
"Ma nem tudlak elvinni, mert borzasztó an sietek, de ha
akarod, kitehetlek a metrónál. "

C: Egy butikban az eladó fennen magasztal ja a nadrágot,

ön még habozik, hogy megvegye -e.
"Jó. Végül is nagyjából ilyet akartam. Azt hiszem, megve-
szem."

D: Egy baráija kölcsÖnkéri egy napra a kocsiját.

"Hát, szívesen odaadnám , de tudod, épp baj van a fékkel."

E: Egy ügynök el akar adni önnek egy enciklopé diát; a be-

folyó összegből a süketném ákat támogaijá k.
"Ne gondolja, hogy megvesze m csak azért, mert süketné-
mákról van szó! Még mit nem!"

F: Egy barátnőjét várja ebédre. Késik, ezért felhívja. Valami

közbejött neki.
"Értem, de reméltem, hogy legalább szólsz, ha nem tudsz
jönni. Nem vártalak volna hiába."

232
 G: A tisztítóból lyukasan kapja vissza a festésre beadott pu-
lóverét.
"Ez nem igaz! Képtelenek arra figyelni, amit csinálnak?!"

H: Egy barátnője felhívja, és megkéri, segítsen neki kipa-

kolni vasárnap a költözködés után.
"Jaj, dühös lesz a férjem. Utálja, ha vasárnap elmegyek va-
lahová."

1: A titkárnő helyesírási hibát hagy a levélben.

"Maga tényleg nem ért semmihez!"

J: A gyerekek elviselhetetlen zajt csapnak a másik szobá-

ban.
Megdöngeti a falat, és átkiabál: "Elég legyen már! Csend!"

K: A hivatalban döntöttek a heti értekezlet időpon~áról.

Önön kívül mindenkinek jó.
"Megoldom valahogy. Nem tudok majd mindig ott lenni,
de ha mindenki másnak jó ... "

L: Túl hangos a zene az alsó szomszédnál.

Becsönget, és azt mondja: "Jó napot kívánok, én vagyok a
felső szomszéd. Túl hangosan szól önöknél a zene, nem tu-
dok dolgozni. Megtenné, hogy egy kicsit lehalkí~a?"

M: A férje focimeccset akar nézni a tévében. Ön egy filmet

szemelt ki magának egy másik csatornán.
"Na jó, nézd a meccset, én csinálok valami mást."

N: A nővére mások előtt leszólja a ruháját.

"Nagyon rosszulesik, hogy a barátaim előtt mondasz
ilyesmit. Legközelebb akkor mondd, ha négyszemközt va-
gyunk."

233
 O: Mozi után egy bará~a javasolja, ugorjanak még be vala-
hová. Ön fáradt, és hazaszere tne menni.
"Nekem nincs kedvem. De ha enni akarsz, szívesen elkí-
sérlek, bár én nem vagyok éhes."

P: A szomszéd ja állandóan az ön fúrógépét kéri kölcsön. A

múltkor úgy adta vissza, hogy nem működött, és most újra
megjeleni k elkérni.
"Sajnos rossz. Csak akkor tudom odaadni, ha megjavíttat-
tam."

R: A kollégája mindig mindent széthagy maga után a hiva-

talban.
"Nem találom a dossziét. Tudsz róla valamit?"

Megoldás

sosyrw~ :"M
sosyrw~ :d
sosyny~ :o
HOZOJYlBl{ :N
sosyny~ :w
llOZOlYlBl{ :1
sosyrw~ :>I
AJZSSéU~B :f
AJZSS<:ll~B :r
sosyrw~ B
AJZSS<:ll~B :~
llOZOlYlBl{ :d
AJZSS<:ll~B :g:
sosyrw~ :a
SOSYHY~ :;:)
llOZOlYlBl{ :g
AJZSS<:ll~B :V
 Összefoglalá s

Gondolkodom, tehát nemet mondok. Figyeljék meg:

amikor az ember ültében elalszik, beleegyezően bólogat;
amikor felébred, megrázza a fejét- tehát nemet mond.
Alain

Reméljük, kedves olvasónk, mire a könyv végére ért, erő­

sebb, magabiztosabb és függetlenebb lett, és már nem tagadja
meg folyton önmagát.
Ha mer önmaga lenni, ha elég bátor ahhoz, hogy elmondja
a véleményét, vállalja vágyait és hajlamait (még akkor is, ha
ez nem tetszik mindenkinek), akkor saját kezébe veszi élete
és jövője irányítását. Vállalnia kell önmagát, ember kell hogy
legyen a szó legnemesebb értelmében: elutasítva mindent,
amit nem akar, és megtéve mindent célja elérése érdekében.
Dönt ahelyett, hogy sodortatná magát az esemény ekkel, és az
önbecsülését is vissza fogja nyerni.
A kimondott nemmel az ember tevékeny részt vállal életé-
ben és a társadalomban : fontos, hogy egyéniség legyen, hogy
vesse el mindazt, ami magába olvasz~a, bekebelezi, az
elembertelenítő konformizmus t és szolgalelkűséget. Soha ne
legyen mások bohóca. Merjen pozitív módon ellentmondani ,
cselekedjen, ne roskadjon magába, ne legyen passzív, inkább
kötelezze el magát, ne legyen tunya. Új kalandként élje meg,
hogy mer nemet mondani.
Nem maradt más hátra, mint hogy mindenki elkészítse
magának a nemet mondás személyre szabott tervét, mégpedig re-
álisan és rugalmasan, a saját igényeihez igazítva. Az általunk
javasolt technikák közül biztosan mindenki talál olyat vagy
olyanokat, amelyek személy szerint neki jobban megfelelnek,
mint a többi. Válassza ki ezeket, és alkalmazza őket a saját
tempójában. Ha türelmes és figyelmes, sikerrel jár.
És aki már megtanult nemet mondani, az meggyőződ~~k , .
és örömmel fogja újra kimondani az ig_eJ:li,.js.
 TARTALO M

Előszó 5
ELSÓ LÉPÉS:
MEGÉRTENI 7

Tanuljunk meg újra nemet mondani 9

Isten hozta a "normális" emberek között! 12
Hogyan segít ez a könyv? 15
Érvényesítse jogait! 17
A jó és a rossz nem 18

MIÉRT OLYAN NEHÉZ NEMET MONDANr? 21

Sem a társadalom, sem az iskola nem nézi jó szemmel azt,
akinemetmond 23
Mit érez az ember, amikor nemet mond? 25
A bennünk élő gyermek 29
Az agresszív gyerek rossz gyerek? 30
Hogyan oldódik meg a dackorszak? 33
Engedelmesség és szeretet 34
A mesék tanulságai 35
Nem könnyű megtanulni nemet mondani 37
Hogyan kezeljék a szülők okosan
a dackorszakát élő gyereket? 39

AKIK TUDNAK NEMET MONDANI, ÉS AKIK NEM 43

Mindennapi tilalmak 46
A "munkahelyi" nem és a "privát" nem 48
A patológiás nem 49
Az "Én sohasem mondok nemet" esete 50

237
 A bátortalanság 51
Az önbizalom hiánya 52
Az alárendeltség 53
Az ingerlékenység 54
A szomorúság 55
A szomatizáció 56
A személyiség 56
Relativizáljuk a kudarcot! 58

KÉSZÜLJÜNK FEL! 61
A rossz megoldások 63
Talán egyszerűbb nemet mondani 71
A változtatás szándéka 72
Fokozatosság és realitás 74
A többiek reakciója 75
Jól kell célozni 76
Minden nem más és más 77
ATELA 78
Anem,de ... 78
Az igazi nem 80

A TUDATOSSÁG 81
Értsük meg, hogyan működik! 83
Írjuk le megfigyeléseinket! 84
Szorongás 86
A szorongás felbecsülése 87
Figyeljünk negatív gondolatainkra! 89
Az információ torzítása 91
Egyéni erkölcsi szabályok 92
Szemtől szemben 94
Személyes tér 95
Kivel is beszélünk? 97

238
HASZNÁLATI UTASÍTÁS A VÁLTOZÁSHOZ 101
Lazítsunk! 104
Változtassuk meg negatív gondolatainkat! 107
Változtassunk túlságosan szigorú
erkölcsi elvárásainkon! 112
Önfejlesztés 116
A nemet mondás ábécéje 118
Az önmegvalósítás technikái 122
Gyakoroljunk! 131

MÁSODIK LÉPÉS:
PRÓBÁLJUK KI A GYAKORLATBAN! 137

Nemet mondani a munkahelyen 141

Nemet mondani a barátoknak 163
Nemet mondani a szereleJTI.ben 181
Nemet mondani a családban 197
Nemet mondani amindennapokban 211

Gyakorlatok 229
Összefoglalás 235

239
Készült az AduPrin t Nyomdá ban
Printed in Hungary
Testbeszéd • Szó-beszéd • Aszeretet • Segítség! A szüleim halandók
lVlerj nemet mondani! • Ölelj át! • A járatlan út • Tovább a járatlan úton
~li ütött beléd? • Légy a felesége! • Segítség, a párom narcisztikus!
Így szeress, hogy szeressenek • Társas tánc • Szállj le a döglött lóról!
Önbecsülés • Engedj el! • Kicsikről nagyoknak l. • lllünk egymáshoz?
A férfi, aki nem tud szeremi • Ha a férfi beszélni tudna ... • Pár-bajok
A féltékenység • Szerelemhóhér • ~1iért hazudik a férfi? ~liért sír a nő?

Leszokni a doh<1nyzásról? Így könnyű! • Ha a szerelmcs gondolkodna ...

 MARIE HADDOC

Merj nemet rnondani!

·A visszautasítás művészete ·

\!ién oh-an 111:hb nt:mt:t motHbnt ; \ltt:rt féliink ;llt<.ll , hog-~ h,t
1 isvauLlSÍtunk q.~ kt:tTst 1':1!!! tnt:g-lm ;Í o, t, ;11z;1l i)nikrt: megscrtcttiik
<11 ilkt<it; l Lín~ s;or. d t: han~ vo r foniul elo, ho!-" 1 <1bmirc igt:nt

mondunk, és <11.dn dulunk-fúlunk lll<tg-unkhan. mien nem <111tunk

a sarkunkra é-, mondtunk nt:mt:t. \brit: l L1ddm1 n~ ugodt t's J01<11l
han!(Yt:tt:ltí kiin~ 1 e SL'!(ll mq~l-rtt:nunk, mi he n kt:llt:m· lll t:!(' .tlto1nunk
azért, ho~ t:nkkt:inknd, l<!kményunkntk n~ tltan lungot tudJunk
;1dni. S ha t:ITt: képt:sl'k kvtink, c,odalko11a fogjuk tapavt.tlni,
mt:nnyi mt:g-értéssd. -,<ir tiv.tt:kttel rablko!unk.
\ ki im 1 l'i'><i ré-,7.t: u ok ok ft·lterkt:pt:!L,l'l el 'l'!:~ll vemt·l~ i.,q~ünk,
lelki alkatunk mo;gatúrugomak lllt'![l'>llltTL''>l'ht:n l''> tudatmlla'<1h;1n,
ilktlt' konkrét techntk.íbt jav;1~ol. \ nusodik rcvhcn i)t tiptku-;
ékthel~ lt:th<>l (munbhel~. csahíd. h.:tko111api él.:t, h;1Llli l'' verclmi
kapc.,oLll) ll'tt p<irht:vétld oh;hh;llok a ho11;ijuk bpt·,olod<'l rmtd
mag-~ · aru;1tt;11. \ kiin~ 1 IL'![t:ll pl'lltg h·t kts pvit·hologtai t t:" t
kitültt:sl'l t:l rogtimelknorizhetJuk '' mt:nn~ trt· -;ih-rult t'k1J<ll1L1
nunk (eg~ cl ort: elmékrhen) 1 nemet nwnd;1s 111111 t''/ etet.

www.facebook .com/parkkiado
www.parkki ado.hu
...
(pí\RK)
~ 1 " no
ISBN 978 - 963 - 355 - 196- 1

Jllll~~liiiiiiJIJll~ ~lill