TÉNYÁLLÁSTAN

(vázlat)

A tényállás kifejezés három értelemben használatos:

1. törvényi tényállás – a Btk.-ban szerepel; a bőncselekmény megállapításához szükséges ismérveket határozza
meg
A törvényi tényállás formái:
- alaptényállás – valamennyi bőncselekménynek van, a Btk. Különös Részében található; a bcs.
Megvalósulásához szükséges ismérveket tartalmazza. Pl. szándékos emberölés alapesete: „Aki mást
megöl…” (Brk. 160. § (1) bek.)
- minısített tényállás – súlyosabban minısül, mint az alaptá. – olyan minısítı körülményeket tartalmaz,
melyek megvalósulásához a Btk. szigorúbb büntetést rendel – pl. emberölés esetében a nyereségvágyból v.
különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés
- privilegizált tényállás – a jogalkotó az alaptényálláshoz képest enyhébb megítéléső körülmény(ek) esetére
enyhébb büntetési tételt helyez kilátásba. Pl. az emberölés enyhébb megítéléső privilegizált alakzata az erıs
felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 161. §) – az erıs felindulásra tekintettel (megállapításának három
konjunktív feltétele van: az erıs felindulás, az azt kiváltó méltányolható ok és a végrehajtás rögtönössége)
2. történeti (konkrét) tényállás – nem a törvényben szerepel; a büntetıeljárás során kerül rögzítésre az elkövetett
cselekmény büntetıjogilag lényeges körülményeinek az összessége (a „büntetıjogilag releváns történés”) pl. az
ügyészségi vádiratban vagy a bírósági ítéletben.
3. általános törvényi tényállás: szintén nem szerepel a törvényben; a büntetıjog-tudomány által az egyes
törvényi tényállások, illetve azok elemeinek absztrahálásával kialakított fogalom, mely a tudományos ismeretek
rendszerezését, s ezáltal az egyes bőncselekmények törvényi tényállásainak elemzését és az oktatási célokat
szolgálja. Az általános törvényi tényállás magában foglalja mindazokat az ismérveket, melyeket a törvényi
tényállások általában tartalmaznak.

Az általános törvényi tényállási elemek csoportosítása:

tárgyi oldal
elıfordulás alanyi oldal
szempontjából (objektív tényállási
(szubjektív tényállási elemek)
elemek)

a
elkövetési magatartás szándékosság vagy
szükséges jogi tárgy bőncselekmény
(passzív alany) gondatlanság
alanya

elkövetési tárgy
gyakori eredmény
okozati összefüggés
az elkövetés motívum
szituációjához tartozó
esetleges tényállási elemek (hely,
idı, elkövetési mód, célzat
elkövetési eszköz)
 A CSELEKMÉNYTANI IRÁNYZATOK

1. természetes vagy naturális cselekménytan: a cselekményt mint természeti folyamatot a természettudomány

törvényei alapján vizsgálta.
A cselekmény fogalmához tartozik mind az akart testmozgás, a testmozgás akarása (a lıfegyver ravaszának
meghúzása), mind az akarattartalom, a testmozgás következményének akarása (egy másik személy megölése).
E teóriával szemben felmerült kifogások:
- nem volt szétválasztható az akarati forma, a testmozgás akarása és az akarattartalom
- a mulasztással megvalósuló bőncselekmény esetén nem volt alkalmazható
2. kauzális cselekménytan: a cselekményt olyan akaratlagos magatartásnak tekintették, amely a külvilágban
meghatározott következményt idéz elı (okoz). Kettéválasztották a cselekmény fogalmához tartozó akarati formát
(akaratlagosságot) és a bőnösség részét képezı akarat tartalmát.
- a mulasztásos bőncselekmények magyarázata e megközelítés alapján is problematikus volt.
3. finális cselekménytan: a normatív bőnösség tanának létrejöttéhez is kapcsolódik, mely részben cselekménytani,
részben bőnösségi elméletnek tekinthetı.
A kauzális folyamat tükörképszerően tükrözıdik ugyan az ember pszichéjében, de a külsı történésnek aktív
alakítója a tettes belsı énje, tehát a kauzális történés és annak akarati irányítása együttesen jelenti a cselekményt.
Ezért a cselekmény nem pusztán kauzális folyamat, hanem célra irányzott, azaz finális cselekmény. A cselekmény
lényege az, hogy mit akart az elkövetı, s ezáltal a szándékosság a bőnösség körébıl átkerül a cselekménybe. A
finális cselekménytan szempontjából szintén a gondatlan bőnösségő, illetve a mulasztásos bőncselekmények,
valamint az automatikus, indulati cselekmények magyarázata problémás.
4. szociális cselekménytan: a szubjektív akaratlagosságot összekapcsolja a cselekmény objektív alkalmasságával,
azaz a társadalmi hatásirányával. Pl. a szülık elküldik moziba a gyermekeiket, ahol a tőz miatti füstmérgezés az
esetükben súlyos testi sérülést idéz elı. A szülık magatartásának a társadalmi tapasztalat szerinti hatásiránya
azonban nem a súlyos testi sértés okozása.

Cselekménytani irányzatok a hazai büntetıjog-tudományban:

a. a Földvári József által képviselt felfogás szerint az emberi cselekmény (magatartás) pszichikai és testi mozgások
egysége.
- a tisztán testi mozgás (a reflexmozgás) büntetıjogilag nem tekinthetı magatartásnak, mert nem
pszichikai mozgás, mivel a központi idegrendszer mőködése nélkül megy végbe
- a tisztán pszichikai mozgás (a gondolkodás), a külvilágba lépés nélkül szintén nem cselekmény
A beidegzıdött automatikus mozgások és az elkövetı tudatosan végrehajtott cselekményfolyamatának láncszemeit
képezı automatikus részmozzanatok viszont a tudat általi ellenırzés esetén cselekménynek minısülnek. (Pl. a
személygépkocsi vezetése során)
Az emberi magatartás
- elsı fázisa az ember pszichikumában zajlik, fıbb állomásai:
 1. szükségletek jelentkezése,
2. a motívumok harca,
3. a szükséglet kielégítésére alkalmas célképzet kialakulása
4. és rendszerint a célképzet megvalósítására irányuló cselekvési mód elhatározása.
- ezt követıen kerül sor a második fázis megvalósítására, azaz a cselekmény ezután „lép” a külvilágba, az
akaratelhatározásnak megfelelı bizonyos testmozgások elvégzésével.
Ez az elmélet a szándékos bőncselekmények megértését jól szolgálja, de nem alkalmazható a hanyagságból
elkövetett mulasztásos bőncselekményekre.
b. redukált cselekményfogalmi irányzat (Tokaji Géza, Nagy Ferenc, Békés Imre): az életbelileg szubjektív és
objektív oldal egységeként megvalósuló magatartást a büntetıjog-tudomány kettéválasztja.
A cselekménybıl a tudati, az akarati (érzelmi) jellemzıket áthelyezi az alanyi oldalra, ahol bőnösségi formaként,
valamint célzatként, illetve motívumként kerülnek értékelésre. A szubjektív tartalmi elemektıl megfosztott
cselekményre alapozva az elnevezés: redukált cselekményfogalom.
A redukált cselekményfogalom
- egyik oldala az objektív hatóképesség (a cselekmény a társadalomban büntetıjogilag releváns, tényleges
hatást vált ki, vagy ilyen létrehozására alkalmas)
- másik oldala a szubjektív akaratlagosság (a testmozgás akarását, de nem a testmozgás
következményeinek akarását jelenti).
Tehát a bőncselekmény elkövetési magatartása akaratlagos, hatni képes emberi cselekmény.

AZ OKOZATOSSÁGI TEÓRIÁK

Az okozatossági elméletek központi kérdése az eredményért való büntetıjogi felelısség, illetve az okozati
összefüggés vizsgálata.
1. A feltételek egyenértékőségének elmélete a filozófiai okozatosság hasznosításán alapul és két elvre épül:
1. Minden szükséges feltétel ok.
2. Minden szükséges feltétel (ok) az eredmény bekövetkezése szempontjából egymással egyenértékő akkor is,
ha az okozati összefüggés távoli vagy laza (a büntetıjogi felelısség csak a bőnösség körében zárható ki).
A feltétel-egyenértékőségi elmélet alapján két módszer, formula alakult ki:
- a conditio sine qua non formula
- és a törvényszerő feltétel formulája.
A conditio sine qua non formula egy ún. hipotetikus eliminációs eljárást feltételez (a cselekmény gondolati
elhagyása). A magatartás akkor oka az eredménynek, ha nélküle nem következett volna be úgy és akkor az
eredmény, mint ahogyan és amikor bekövetkezett. A cselekmény ezért az eredmény conditio sine qua non-ja. Az
okozati összefüggés fennáll, ha az adott emberi magatartás egyik oka volt az eredménynek.
A törvényszerő feltétel formulája szerint azt kell vizsgálni, hogy az elkövetı magatartásához kapcsolódtak-e azt
követıen olyan külvilági változások, amelyek a magatartással törvényszerő kapcsolatban vannak. Az okozati
összefüggés akkor állapítható meg, ha a cselekmény és az eredmény között in abstracto és in concreto törvényszerő
kapcsolat áll fenn.
Az elmélet pozitívuma
- törekszik az okozatosság és a bőnösség elhatárolására
a tipikus esetekben jól alkalmazható
Kritika:
- az okok láncolata a végtelenségig figyelembe vehetı
- valamennyi feltételt egyenértékőnek tekinti
- problémás az alkalmazhatósága, ha az eredményt több ok egymástól függetlenül okozta
2. Az okkiválasztó elméletek közös jellemzıje, hogy különbséget tesznek a feltételek és az abból kiválasztott ok(ok)
között, s ezáltal már a tárgyi oldalon szőkíthetıvé teszik a büntetıjogi felelısséget. Az adekvát kauzalitás tana: a
legszélesebb körben elterjedt okozatossági elmélet. Oknak csak az adekvát okot tekintik, azaz azt, amelynek
rendszerinti, tipikus következménye az eredmény. Csak az elıre látható eredményt tekintik az emberi magatartással
adekvátnak.
Legfıbb kritika: az objektív okozatosság fennállásának vizsgálatát szubjektív elemtıl, emberi tudattól teszi
függıvé (az elkövetı, az átlagember vagy a bíró tudatától).
3. Relevanciaelmélet: kiindulópontja a feltétel-egyenértékőségi teória, amely kiegészítésre kerül az ok
relevanciájának vizsgálatával. Különbséget kell tenni az okozati összefüggés megléte és annak büntetıjogi
relevanciája között. Az okozatosság megléte a conditio sine qua non elmélet, az okozati összefüggés relevanciája
pedig valamely okkiválasztó, általában az adekvát kauzalitás elmélete alapján vizsgálandó. Az okozatosság két
lépcsıben történı vizsgálata keretében a tárgyi oldalon levı okozatosság és az alanyi oldalhoz tartozó bőnösség
közé a tárgyi oldalon beépítésre került az okozati összefüggés, illetve az eredménybekövetkezés objektív
relevanciája.
4. Az objektív beszámítás tana: nem a bőnösségbe való szubjektív beszámításról van szó.
Egyes elméleti megközelítések az okozatosságot nem tekintik önálló objektív tényállási elemnek, azt legfeljebb
csak az objektív beszámítás részelemeként ismerik el.
Más - elfogadhatónak tartható - objektív beszámítási elméletek elismerik mind az okozatosságot, mind az objektív
beszámítást. Ez a teória olyan további kritériumokat határoz meg, melyek az okozatossághoz kapcsolódóan a
magatartás objektív beszámítását (relevanciáját) pro vagy kontra eldöntik. Napjainkban nemzetközi szinten az
objektív beszámítás tanát (a relevanciaelmélet továbbfejlesztését) a beszámítási kritériumok növekedése, s az erre
is visszavezethetı ellentmondásosság jellemzi.
A magyar büntetı jogalkalmazói gyakorlatban – kötelezı erıvel bíró – jogegységi határozatban került
megfogalmazásra olyan álláspont, amely kapcsolatba hozható az objektív beszámítás tanával, illetve a relevancia
elmélettel. A LB. az elsıbbségadási szabályokkal kapcsolatos a 6/1998.BJE.sz. jogegységi határozatában akként
foglalt állást, hogy az elsıbbségre jogosult nem tartozik felelısséggel, ha a baleset a jármővének megengedett
sebessége mellett is bekövetkezett volna, mivel - a jogegységi határozat indokolása szerint – ebben az esetben az
okozati összefüggés hiányzik. A Btk. 1986. évi Kommentárja azokat az eseteket, amelyekben az okozati lánc és az
eredmény az elkövetı szabályszegésének hiányában is úgy alakult volna, „objektív elkerülhetetlenség”-nek nevezi.
Nagy Ferenc pedig azt vallja, hogy – többek között – az eredmény objektív elkerülhetetlensége esetén a relevancia
(objektív beszámítás) hiányzik. Az elkövetı a kötelességellenes magatartásával úgy okozza az eredményt, hogy az
a szabályszerő magatartás esetén is lényegileg ugyanúgy bekövetkezett volna. Kivételesen fordul elı, hogy az
okozatosság fennállása ellenére az objektív beszámítás (relevancia) hiányzik.
A mulasztás okozatosságának megítélése

A mulasztás mint elkövetési magatartás okozatosságát illetıen hangsúlyozandó, hogy a kauzalitás vizsgálata a
tiszta mulasztásos bőncselekmények esetén nem merül fel, csak a vegyes mulasztásos bőncselekmények
(mulasztással megvalósuló eredmény-bőncselekmények) körében. Ekkor a kérdés az, hogy kauzális jellegő-e a
mulasztás, s ha igen, miben nyilvánul meg az okozatosság.
A mulasztás okozatosságát elfogadó irányzatok
- a mást tevés elmélete: a mulasztás okozatossága a cselekvési kötelezettség teljesítése helyett tanúsított aktív
magatartásból vezethetı le; mind a tevés, mind a mulasztás esetén a tettes mást cselekszik, mint amit a törvény
elıír
- mások szerint a mulasztást megelızı aktív magatartásban keresendı a mulasztás kauzalitásának magyarázata
Mindkét elmélet alapvetı hibája, hogy a mást tevés és az elızetes tevés nem tekinthetı tényállásszerő elkövetési
magatartásnak, amellyel a tényállásszerő eredmény okozati kapcsolatban áll.
- vannak, akik a társadalmi munkamegosztásból származtatják a passzív elkövetési magatartás okozatosságát
- mások a mulasztást az eredmény bekövetkezéséhez szükséges negatív feltételnek, s ezért okozatosnak tekintik.
- Binding interferencia elmélete szerint az okozatosság alapja magában a mulasztásban van. A mulasztás során a
bőnös akaratelhatározás megsemmisíti az eredményt gátló valamely tényezıt, s ezáltal annak elıidézését
okozza.

A mulasztás okozatosságát tagadó irányzatok

A negáció elméletének kiindulópontja, hogy „semmibıl nem lehet semmi”, tehát a nemtevésben megnyilvánuló
mulasztás nem lehet oka, elıidézıje az eredménynek. A mulasztás okozatosságát elutasító felfogások alaptétele az,
hogy az elkövetı nem az eredmény okozásáért, hanem az eredmény bekövetkezésének meg nem akadályozásáért
felel.
- Földvári József szerint a büntetıjogi felelısség alapja az okfolyamatba való beavatkozás szükségessége, vagyis
az, hogy a „… mulasztó … nem okozta az eredményt, de okozhatta volna annak elmaradását”. Hangsúlyozza,
hogy a mulasztás nem oka az eredménynek, ezért nincs okozati összefüggés.
- Horváth Tibor szerint „mulasztás esetén az elkövetı büntetıjogi felelısségének alapja az, hogy nem vett részt
abban az okfolyamatban, amely a társadalomra veszélyes eredményt okozta, de nem mőködött közre annak
elhárításában sem, holott ez lehetséges volt és kötelessége lett volna”.