Nevelés fogalma, színterei, fajtái

Nevelés fogalma: A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított tanulói

tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, a fejlesztő hatások révén alakul a tanuló
értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását. A nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat,
melynek célja, hogy az egyént életfeladatai megoldására képessé tegye.

A nevelés jellemzői:

 csak emberre jellemző

 történelmi jellegű; minden kornak megvolt a felfogása a nevelésről, a nevelés

eszményéről

 nemzeti jellegű, mert minden egyed nevelésében befolyásolóak az adott nép

hagyományai, felfogása, értékei

 tudatos, tervszerű fejlesztő hatású

 bipoláris (kétirányú) folyamat, melynek jellemzője a nevelő és nevelt kölcsönös

kapcsolata, hatása.

A nevelés folyamatában nagyon fontos a „hatás, hatásrendszer” szerepe. Jelenti egyrészt

magát a folyamatot, másrészt ennek a folyamatnak az eredményét, harmadrészt jelent
képességet a változtatásra.

A fejlesztő hatás formái:

 tervszerű = meghatározott célja van és ennek eléréséhez tudatos eljárásmódokat

alkalmaz;

 spontán = idetartozik minden környezeti tényező, mellyel az egyén valamilyen módon

kapcsolatba kerül. Ez a kapcsolat lehet közvetlen vagy közvetett.

A nevelés lényeges tartalmi, fogalmi jegyei: fejlődés, fejlesztés, hatás, tervezés, irányítás,
tevékenység.
A nevelés színterei

A család

A család az környezet, szocializációs tér, amely legközvetlenebbül hat a kisgyermek

személyiségfejlődésére. Különbözhetnek egymástól számos dologban (családszerkezet,
anyagi helyzet, nevelési módszerek, értékválasztások, normák stb.), de mégis a szülőknek van
egyedülálló szerepe, felelőssége gyermekük nevelésében.

A kisgyermek számára kiemelten fontos annak az interakciós térnek a megléte, amelyben a

modell- és mintakövetés, az identitás formálása, az érték és normakövetés történik a
családtagok közreműködésével.

A család, mint a társadalom legkisebb egysége számos funkciót tölt be, amelyek a
következők:

- biológiai (reprodukciós) funkció

- gazdasági funkció

- érzelmi szükségletet kielégítő funkció

- betegek ellátása és az öregekről való gondoskodás

- kulturális igény felkeltése, a szabadidő irányítása

- családtagok életének irányítása és ellenőrzése

- szocializációs és nevelési funkció, személyiségformálás

- a család, mint támogató rendszer

A családi és az intézményes nevelés kapcsolatának, egymásra épülésének szempontjából a

családi funkciók közül kiemelt jelentőséggel bír a szocializáció, a személyiségformálás,
hiszen ezen tevékenységek gyakorlása közben tanulja meg a kisgyermek a társadalmi
együttéléshez szükséges elvárásokat, normákat, szabályokat.

Ahány család létezik, annyiféle családi mintázattal, hatással, nevelési módszerrel

találkozhatnak azok a szakemberek, akik a kisgyermekek nevelését, fejlesztését választották
hivatásul.
Bölcsődei nevelés: A bölcsödében a gondozó- és nevelőmunka egybeesik. Három
korcsoportra oszlanak a gyermekek: csecsemők, tipegők, kisóvodások. A bölcsődében nagyon
fontos szerepe van a szokások kondicionálásának. A kondicionálás egy tanulási folyamat,
amelyben a rendszeres, következetes gyakoroltatás és a helyes tevékenységet megerősítő
jutalmazás révén kialakulnak az alapvető szokáselemek, szabályok. 

Óvodai nevelés: Az iskolás kor előtti nevelés intézményei, az óvodák a közoktatási rendszer
részei, s országos szinten elfogadott nevelési programot valósítanak meg. 

Az óvodai nevelés pedagógiai elvei a következőkre épülnek:

 Az emberi személyiség teljes kibontakozásának elve

 A gyermeki személyiség különleges védelmének elve
 A gyermeki nevelés elsősorban a család joga és kötelessége

Iskolai nevelés:

1. Személyiség megformálásában betöltendő fejlesztő funkció

2. Oktató, ismeretátadó funkció
3. Problémafelismerő, diagnosztizáló funkció
4. A családi szocializáció mulasztásaiból következő korrekciós vagy terápiás funkció
5. Személyiségfejlődési, magatartás zavarokra irányuló kompenzációs, korrekciós
funkció
6. Családgondozó funkció

Az iskola formális és informális szervezetként is felfogható. A formális szervezet kifejezés azt

jelenti, hogy az iskola is különböző pozíciókból, illetve azokhoz kötődő szerepek
rendszeréből épül fel. Az informális szervezet elnevezése az iskola nem hivatalos, nem
szabályszerű szervezetére utal. Az iskola légköre és környezete hatással van a személyiség
alakulására, a tanuláseredményességére.

A mindenkori társadalmi környezet az iskolával szemben megfogalmaz bizonyos

szükségleteket. A szükségletek egyik típusa, amely hivatalossá vált a másik, amely nem vált
hivatalossá. Azokat a funkciókat, amelyek a hivatalos funkciók között nem szerepelnek, az
iskola rejtett funkcióknak nevezi. A rejtett funkciók és a hivatalos funkciók közül azokat,
melyeket valóban ellát az iskola, együttesen az iskola tényleges funkcióinak nevezzük.
Az iskolarendszer egy adott társadalomban az oktatási-nevelési intézmények egymásra
épülését, vertikumát jelenti, melynek feladata a felnövekvő nemzedékek egyetemes,
céltudatos és tervszerű bevezetése a fennálló társadalomba. 

A nevelési folyamat fajtái:

Attól függően mennyire szabályozott:

 Irányított folyamat:
 a szabályok egyértelműek, konkrétak.
 a pedagógus irányítja a folyamatot
 a gyerekek végrehajtják az előre tervezett tevékenységeket
 kevés a gyerekek önállósága
 direkt irányít a pedagógus, ellenőrzi a tevékenységeket, szabályoz
 PROBLÉMA: kisgyerekeknél ez jó, de a serdülőknél lázadást válthat ki.
 Szabad nevelési folyamat:
 nincs konkrét szabály.
 pedagógus szolgáltató szerepben van: szervez, segít
 a gyerek spontán érdeklődése határozza meg
 nagy szerepe van az önállóságnak
 a pedagógus indirekt irányít, választási lehetőségeket biztosít a gyerekeknek
 PROBLÉMA:nincs támpont, amit követhetnek.