„Csak akkor biztosíthatunk minden egyes gyerek számára boldog gyermekkort és a

képességek optimális fejlődését, ha figyelembe vesszük a gyerekek fejlődésének

törvényszerűségeit, az egyes gyerekek különböző adottságait, természetes igényeit, és ehhez
igazítjuk pedagógiai magatartásunkat.”

/Maria Montessori/

A viselkedészavarok kialakulásának okai az óvodában, iskolában

Az óvodák, iskolák sorain végignézve, a legújabb kutatások eredményeit

nyomon követve egyre több az ép értelmű, de személyiségfejlődésben sérülést
szenvedett, szűkebb-tágabb környezetében jellemzően beilleszkedési zavarokkal
küzdő gyermek.
Az utóbbi évtizedekben jelentős változás ment végbe a nevelési
kultúrában, nem utolsó sorban az ENSZ gyermeki jogok érvényesítése
érdekében tett törekvéseinek hatására.
Hazánkban azonban ez a változás még jelentős elmaradásokat mutat. Az tény,
hogy általában a különböző fogyatékosságokhoz ma már segítőkészséggel,
türelemmel viszonyulnak, de ez a tolerancia azonban csak részben terjed még ki
az erkölcsi fejlődés, a viselkedéstanulás terén zavarokat mutató gyermekekre,
fiatalokra. Valóban nagyon nagy súllyal léteznek az elvárt viselkedésformákkal
ellentétes magatartási – tevékenységi megnyilvánulások az óvodában,
iskolában, mint szocializációra alkalmas közegben. Éppen ezért
nélkülözhetetlen, hogy ismerjünk bizonyos "fogásokat", konfliktus-megoldási
stratégiákat, de ez nem elég. Nem szabad elfelejtenünk, más-más személyiségek
vagyunk, tehát magunkra kell formálnunk ezeket az eljárásokat, saját
magunknak kell megtalálnunk az egyes problémák megoldására adekvát
eszközöket. Ha a megtanult elméletet nem tudjuk megtölteni tapasztalattal, és
nem vagyunk hitelesek, nem fogjuk látni az eredményeket sem.
Magyarországon jelentősen megnőtt az egyre súlyosabb viselkedészavarokat
mutató gyerekek száma. Ez a jelenség a pedagógusokat is felkészületlenül érte,
ezért a problémákat nem, vagy nagyon nehezen tudják kezelni. Különösen
érvényes ez azokra a súlyosabb viselkedészavarokra, amelyek a
óvodapedagógusokból, tanítókból félelmet, kezelhetetlenség-érzetet váltanak ki.
Legtöbb esetben ezek a gyerekek nem megfelelően szocializálódtak.
A szocializáció egy olyan folyamat, melyben a gyermek folyamatos tanulás
útján elsajátítja a különböző magatartásformákat, attitűdöket.

Az elsődleges szocializációs színtér a család, mely igen bonyolult hatások

összességével alakítja a gyermek személyiségét. A fejlődésben a szülők által
közvetített viselkedési „minták” játsszák az elsődleges és legfontosabb szerepet.
A családban tanuljuk meg a kultúra szokásait, szabályait és a társadalmi lénnyé
váláshoz szükséges alapokat, a viselkedés külső elvárásainak jórészét is.

A család elsődlegessége abban áll, hogy a legkorábbi életszakasztól kezdve

hat a fejlődő gyermekre. Érzelmi kötelékei, kapcsolatainak erőssége, hosszan
tartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe,
és ezeket, mint hajlamosító tényezőket továbbvisszük az életbe. Közvetítő
funkciója által megvalósítja a családi (személyes) és társadalmi értékrendszerek
beépítését, és így optimális esetben előkészíti a felnövő gyermeket arra, hogy
teljes értékűen vegyen részt a társadalom működésében.

A család szocializációs funkciói:

 A szülő és a gyermek közötti intim kapcsolat létrehozza a

személyiségfejlődés érzelmi alapjait.
 A szülő elvégzi a gyermek életben maradásához és fejlődéséhez
szükséges gondozást.
 A családi interakciókban tanulja meg a gyermek a verbális és
metakommunikációt.
 A családban kell elsajátítani az alapvető, viselkedési sémákat, értékeket
szocikulturális szokásokat.
 Kialakul énképe, viszonylagos énidentitása, énideálja.
 A családtagokhoz való viszonyulásban alapozódnak meg a fejlődő egyén
életkori, családi, nemi szerepei és társadalmi szerepeinek feltételei.
 A korai és későbbi időkben átélt családi élmények nagymértékben
befolyásolják és meghatározzák a személyiség harmonikus vagy diszharmonikus
fejlődését.

Családi szocializációs ártalmak-óvoda

Az óvodás korú gyermek esetében a viselkedészavar legfőbb oka a nem

megfelelő családi szocializáció, hiszen a család az első és egyben a legfontosabb
szocializációs közeg a gyermek számára. A család, mint rendszer, működhet
megfelelően, de működhet hibásan is. Ebben az esetben a gyermeknek
célszerűtlen ítélet-viselkedési mintákat közvetít, így fejlődését rossz irányba
tereli, vagy egyszerűen megakadályozza.

A család egészséges működése a felnövekvő gyermeki személyiség

szempontjából döntő fontosságú. Légkörének zavarai elindíthatják azokat a
hibás irányú személyiségfejlődési zavarokat, amelyek már gyermekkorban lelki
zavarokban jelennek meg. A család működésének a szerkezeti hibái egyenlőtlen
házastársi és szülői viszonyokban gyökereznek. Az ilyen konfliktusokkal,
feszültségekkel terhes családi környezetben a szülők gyermekkel való törődése
esetleges. A gyermek nem kapja meg a támogató, segítő, terelő hatásokat, és
ettől folyamatos bizonytalanságban él.
A gyermek szocializációjára rendkívül káros hatással van az elutasítás és a
túlzott aggodalmaskodás. Az anya súlyos lelki zavara vezethet a gyermek nyílt
elutasításához. Vannak olyan esetek is, amikor az anya éretlenségéből fakadóan
nem tudja még az anyai szerepet felvállalni, és ezért elutasítja gyermekét.
Ezekben az esetekben a csecsemő nyűgösség válik, testi fejlődése elmarad,
gyengébb az ellenálló képessége.
A túlzott aggodalmaskodás szintén káros, melynek hátterében az anya
gyermekével szemben érzett ellenséges indulatai húzódnak meg. Ez az anyai
magatartás sokszor bűntudatból fakad, mely fokozhatja a gyermek
görcskészségét, előidézheti a gyermek testi zavarait. Káros, ha az anya állandó
szorongását túlzott gondoskodással próbálja csökkenteni, mert állandó
feszültséget sugároz gyermeke felé.
A legsúlyosabb és leggyakoribb hiba az elkényeztető és büntető anyai
magatartás váltakozása.
 A pozitív anya-gyermek kapcsolat tehát az élet korai szakaszában
nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyermek szocializációja egy harmonikus
személyiség kialakulásához vezessen. A gyermek ki nem elégült szükségletei a
későbbiek folyamán is jelentkeznek, személyiségzavar, viselkedészavar
formájában jelenhetnek meg.

Nevelési rugalmasság

Bagdi Emőke szerint a gyermek egészséges fejlődése szempontjából négy

feltétel együttléte optimális:
„1. a szülők kiegyensúlyozott, kongruens kapcsolata, összehangolt és egyetértő
nevelésmódja;
2. a gyermek iránti szeretet és bizalom;
3. a biztonságnyújtó, követelményeket, erőt és oltalmat egyaránt képviselő
szülői magatartás;
4. a nevelésmód rugalmassága, a nevelői ráhatásoknak a gyermek
személyiségéhez igazodó plaszticitása.”

.A követelményekre vonatkozó határozottság

A következetesség egy család nevelési stílusában nagyon nagy érték. Ha a

gyerek számára életkorának megfelelő követelményeket állítunk fel,
megalapozzuk értékrendjét. Következetes számonkérés hatására a gyermek
képessé válik bizonyos fokú korlátozás elviselésére, normatartóvá válik,
realitásérzéke fejlődik.

Gyakori nevelési hibák:

Túl magas követelmények állítása, melynek következménye a kudarc, a

gyermek önértékelése csökken, visszahúzódó vagy agresszív lesz. Ebben az
esetben nem alakul ki a viselkedést szabályozó értékrend. Ha mindez
rugalmatlan neveléssel társul, a gyermek befolyásolhatóvá válik, jellemző a
normák folyamatos megszegése, gátlástalanság. Ha a reális követelmények
hiányoznak, akkor hiányzik a viselkedést szabályozó optimális normarendszer
is.
 Az óvoda, iskola, mint a szocializáció másodlagos színtere
A szocializáció másik fontos színtere az iskola, vagy óvoda, ahol a szociális tér
növekedésével elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik.
Az intézményi normák, elvárások a felnőttel és a társakkal alakuló interakció
során válnak saját meggyőződéssé. Ebben a megerősítésen kívül - melynek
eszközei a jutalmazás és a büntetés - más mechanizmusok is fontos szerepet
játszanak (modellkövetés, azonosulás).

A pedagógus a személyiségével, nevelési attitűdjével is hat. A nevelésnek

stílusa van, amely jellemzi a pedagógust, és amely a tanár-diák kapcsolat
jellegében mutatkozik meg.

Különösen fontos, hogy a direkt közlés, a beszéd, és a kísérő jelzések

(metakommunikatív eszközök) összhangban legyenek egymással; az elismerő
szavakat ennek megfelelő gesztusok, mimika kísérje.
A gyermek óvodai, iskolai pályafutása során mindig az a nevelő az
eredményes, akihez a gyermeket személyes kapcsolatok fűzik.

Iskolai szocializációs ártalmak

Iskolai ártalom keletkezhet családi szocializációs előzmény nélkül is,

például ha a gyermek iskolaéretlen. Ebben az esetben a gyermek kialakulatlan
készségei elé olyan követelményeket állítanak, amelyeknek nem tud megfelelni,
elmaradása súlyosbodik, aminek egyenes következménye az osztályismétlés,
beilleszkedési problémák. Bár napjainkban már ez a probléma egyre ritkább,
mert a Nevelési Tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatain ez többnyire kiderül.

Az iskolai környezeti ártalmak közül az egyik legkritikusabb, ha a nevelő

hiperaktív vagy túl lassú gyermekkel találja magát szembe, és mindenáron a
normál tempóra akarja rászoktatni a gyermeket. Ez egy reménytelen kísérlet,
mert a gyermek képtelen megfelelni a nevelője elvárásainak, ezért a magatartás-
és viselkedészavar tüneteinek legszélesebb skáláját produkálja.
 Konfliktushelyzetek forrása lehet a túlkorosság is, mert az ilyen gyermek
rosszul érzi magát nála jóval fiatalabb társai között. Ez a környezeti ártalom
többnyire komplex családi és iskolai ártalmak következménye. A nevelő nehéz
helyzetben van, mert sokkal többet kell foglalkoznia a túlkoros gyermekkel,
mint a többivel, és nyugtalan amiatt is, hogy a gyerek rossz hatással van a
kisebbekre, esetleg bántja is őket.
Gyakori iskolai ártalom, amely túlérzékeny, szorongó, gátolt gyermekeket
éri nap mint nap, ha túl kemény, túl hangos szavú, gyakran büntető
pedagógushoz kerülnek. Jellemző az állandó rettegés, ami a legváltozatosabb
pszichoszomatikus, intellektuális és magatartási tünetekben nyilvánul meg.

A viselkedészavar megjelenése az iskolában

Pedagógiai megközelítésben viselkedészavarnak a nevelési és oktatási

helyzetben fennálló rendellenességeket nevezzük.
Az iskolában nehezen nevelhetőnek tekintik azokat a gyerekeket, akiknek a
magatartása nem megfelelő (nem alkalmazkodnak az iskola szabályaihoz,
vétenek ellenük, magatartásukkal zavarják a tanárt és társaikat), és az
általánosan használt pedagógiai módszerekkel nem lehet eredményt elérni náluk,
egyéni bánásmódot kell velük kapcsolatban alkalmazni.

A viselkedészavart mutató gyerekek közös jellemzői:

 ép intellektus
 a viselkedés eltér az adott életkorban elvárhatótól
 a hagyományos módszerek nem elég hatékonyak
 speciális módszerre van szükség
 az esetek többségében nem kell kiemelni a gyereket az adott közösségből,
megsegítéssel az adott közegben is megoldható a probléma

A viselkedészavar tünetei:
 Wickman szerint a gyerekek sorsa attól függ az iskolában, hogyan fejezi ki
problémáját. Ez alapján vált ki a felnőttekből büntetést, vagy támogató-védő
magatartást.

E téma tárgyalásánál nem lehet kategorikusan szétválasztani a kiváltó okokat és

a tüneteket éppúgy, mint a tünetek által kiváltott személyiség alakulását.

A viselkedészavar leggyakoribb tünetei megnyilvánulásai:

 Neurotikus tünetek:
 Szorongás
 Depresszió
 Kényszeres és pótcselekvések
 Pszichogén funkció zavarok

 Disszociális és antiszociális tünetek:

- Agresszivitás
- Hazudozás
- Lopás
- Csavargás

Ha nem történik időben észlelés, segítségnyújtás, az ezekből kialakulható

deviáns viselkedésformák előfordulási gyakorisága sokkal nagyobb. A
neurotikus tünetek esetében inkább szenvedélybetegség, öngyilkossági kísérlet,
a disszociális és antiszociális tünetegyüttes esetében inkább bűnelkövetés,
erőszakos cselekedetekre való hajlam előfordulása valószínűbb.

Természetesen a deviancia kialakulása nem törvényszerű következménye a

viselkedészavarnak, hiszen a feltétel nélküli bizalom, az elfogadás, a biztatás, a
segítségnyújtás lehetővé tehetik egy feltáró és fejlesztő folyamat elindítását.

Mindezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ha gyermekeinket megóvni nem is

tudjuk, minél kevesebb károsító tényezővel szembesüljenek. Ahhoz, hogy
egészséges, ép felnőtt életük ki tudjon teljesedni, alapvető fontosságú az első
időszaktól történő aktív odafigyelés, elfogadás, támogatói szeretet, tisztelet.

A viselkedészavar tüneteit mutató gyermekek jellemzői:

A viselkedészavar tüneteit mutató gyermekek esetében elsősorban a

neurotikus megnyilvánulásokat kell számba vennünk.
Két tünetegyüttest említenék meg külön, az agresszivitást, mivel a pedagógusok
számára ez a magatartási zavar jelent nevelési nehézséget leginkább, valamint a
szorongást, melyet a pedagógusok egy része - mivel nem hátráltatja a tanulást -
nem tart kezelendő problémának.

Az agresszivitás:

Agresszivitásnak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek

indítéka, hogy - nyílt vagy szimbolikus formában - valakinek vagy valaminek
kárt, sérelmet, vagy fájdalmat okozzon. (Ranschburg Jenő, 1994)
Az agresszív viselkedést többféleképpen csoportosíthatjuk:

 a viselkedés morális tartalma szerint beszélhetünk

 antiszociális agresszióról (romboló, közösségellenes)
 proszociális agresszióról (közösség és az egyén érdekét szolgáló)

 aszerint, hogy az agresszió cél-e, vagy eszköz beszálhetünk

 instrumentális agresszióról (a célját, csak így látja megvalósíthatónak)
 indulati agresszióról (belső indulat készteti arra, hogy a másiknak
fájdalmat, kellemetlenséget okozzon)

 aszerint, hogy az agresszió támadó, vagy védő jellegű-e (elsősorban az

etológusok vizsgálják az állatvilágban)

A helyzet, amelyben az agresszió jelentkezik, frusztrációs helyzet., amely a

célirányos viselkedés megakadályozása, vagy késleltetésének a következménye.
Az, hogy a személy számára mely akadályozó helyzetek lesznek frusztráló
hatással, függ az egyén múltbeli tapasztalataitól és személyiségjegyeitől
egyaránt.
Az agresszív gyerekre jellemző, hogy testi erejét állandóan fitogtatja, még
akkor is, ha gyengébb fizikumú a többieknél. Verbálisan is agresszív, drasztikus,
közönséges beszéd jellemzi. A többi gyereket saját maguknak alárendelt
helyzetbe hozzák. Társai mindig követik, általában átvállalják tőle a rosszat.
Manipulátorok, háttérből irányítják a történéseket. Játékának tartalma és stílusa
is agresszív. Szereti bosszantani társaikat, melyet humorként kezel. Állandóan
vibrál.

Agresszív viselkedést válthat ki a gyerekből az agresszió látványa, a

tapasztalat, ha az agresszív cselekedetet jutalmazzák, ha a gyerek csalódik
valamiben, valamint éntörekvések elnyomása esetén is, ha szükségletei
kielégítése során akadályokba ütközik. Az agresszió önjutalmazó szerepet is
betölthet.
Khleif szerint a nevelők figyelmüket leginkább a gyerekek munkavégzésére
irányítják, kevésbé foglalkoznak a visszahúzódó viselkedéssel (Kósáné, 1989).

Az iskola nem jelez problémát, ha a gyerek túlzottan félénk, szorongó,

zárkózott, túlérzékeny, kapcsolat nélküli, esetleg barátait túl gyakran váltogató,
csapongó érdeklődésű, vagy érdeklődésnélküli, és az előrehaladást nem
akadályozó fáradékonyság, közöny és lustaság jellemzi. "Pedig ezek méltán
tekinthetők vészjeleknek." Ez a magatartás a pedagógusok számára gyakran
észrevétlen marad. (Kósáné, 1985)

A szorongás:

Az iskolában jelentkező magatartási probléma a teljesítményszorongás.

Ranschburg Jenő felhívja a figyelmet arra, hogy az iskolai teljesítmény nem
csak az intellektuális képességek függvénye, ugyanis egy szorongó gyerek
szellemi adottságait tekintve mindig többre képes, mint amennyit produkál.
(Kelemen, 1981)
Két szorongásos tünetegyüttest különböztetünk meg egymástól, a debilizáló és a
facilitáló szorongást.

 Debilizáló szorongást mutató gyermekre jellemző, hogy teljesítménye a

saját képességei alapján elvárható szint alatt van. Énképe negatív, önértékelése
alacsony. Kerüli a szereplési helyzeteket, fél az új helyzetektől. Társas
kapcsolatai beszűkültek, meglévő kapcsolatai felszínesek.

Okai lehetnek: a szülő, vagy az iskola túlzott elvárása, büntetéstől való félelem,
szülővel szembeni bűntudat, agresszív szülői magatartás, illetve, ha a szülő
túlzottan magához köti gyermekét, nem engedi leválni.

 Facilitáló szorongást mutató gyermekre jellemző, hogy saját képességei

felett teljesít. Kellemes partner, társas kapcsolatai nagyon jók. Állandó teljesítési
vágy jellemzi. Jól és megbízhatóan teljesít.
A szorongás pszichoszomatikus tünetekben nyilvánul meg. Kezét tördeli,
körmét rágja, izzad a tenyere, lázpírban ég az arca. Előfordulhat hasfájás,
fejfájás, éjszakai ágybavizelés.

Az agresszív és a visszahúzódó gyerekek is kedvezőtlen helyzetben vannak a

pedagógussal való kapcsolat szempontjából. Az agresszív viselkedésre a nevelő
agresszióval reagál, utasít, álcázott, vagy nyílt büntetést alkalmaz
(bocsánatkérés, büntetési feladatok, tiltás, izoláció).
Az agresszív gyerek társai felől is nyílt elutasításban részesül. A visszahúzódó
gyerekek pedig kiesnek a nevelői figyelem köréből, kevésbé vesznek részt az
interakciókban, és a társaik számára is észrevétlenek maradnak.

Az agresszív és a regresszív viselkedés csupán a személyiségprobléma

megjelenési módjában különbözik egymástól. Megoldásához
nélkülönözhetetlenek az okok, a belső folyamatok figyelembevétele, a külső
történések és az élményfeldolgozás összefüggéseinek elemzése.

II.5. Tanulási sikertelenség és a viselkedészavar közötti összefüggés

 A tanulási sikertelenséget részképességek zavara, viselkedési zavar és
nem megfelelő tanulási magatartás okozhatja. A viselkedészavar tüneteit mutató
gyermekeknél másodlagos tünetként rendszerint megjelennek a tanulási
sikertelenség jelei: a tanulásképtelenség, a tanulási kudarcok, a teljesítmény
csökkenése, képességeik alatt való teljesítés. A különböző okok következtében
kialakult viselkedészavarok nagyon gyakran a tanulási motiváció tartós
csökkenését idézik elő. Hosszabb távon kialakulhat a tanulás eredményességét
akadályozó oksági láncolat, ha a gyermek nem kap időben megfelelő segítséget.

A viselkedészavar következtében tehát a tanulási zavar különböző formái

alakulhatnak ki.

A részképesség zavarból eredő tanulási akadályozottság esetén az értelmi

szint és a tanulási teljesítmény között jelentős eltérés van. Kognitív
pszichológiai hátterét a percepció, a finommotorika, a lateralitás, a testséma, a
beszédszerveződés, a verbális emlékezet diszfunkciója alkotja. Jellemző továbbá
a szórt intelligencia- és tanulási képességstruktúra. Leggyakrabban diszlexiában,
diszgráfiában, diszkalkuliában jelenik meg. A tanulási zavar során, a sorozatos
kudarcok hatására gyakran alakul ki másodlagos neurotizáció. Szorongó, vagy
agresszív viselkedés (figyelmet magára felhívó viselkedés) jellemzi ezeket a
gyerekeket.

A magatartási zavaron alapuló tanulási sikertelenség esetén a magatartási

zavar elsődlegesen alakul ki, melynek következtében tanulási probléma jön
létre. Helyre kell állítani a szülő-gyermek és a pedagógus-gyermek kapcsolatot,
segíteni kell a gyereket a megfelelő alkalmazkodásban
A nem megfelelő tanulási magatartás okozta iskolai sikertelenség okai
lehetnek: a tanulás iránti motiválatlanság, és a nem megfelelő tanulási technika.
Az ezt kialakító közös hátteret a külső - családi-iskolai - környezet képezi:
milyen a felnőttek gyerekre vonatkozó percepciója, mit várnak el tőle, milyen a
család és az iskola kommunikációja, melyek a jutalmazás és a büntetés formái.

Ajak,2016.03.31. Gubikné Kovács Erika

GYIV-felelős
Ajaki Tamási Áron Általános Iskola és AMI