5.

A család fogalma

A család emberek közössége vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti,
házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van.

Család:
 az a környezet, szocializációs tér, amely legközvetlenebbül hat a gyermek
személyiségfejlődésére
 a szülőknek egyedülálló szerepe és felelőssége van gyermekük nevelésében
 a kisgyermek számára kiemelten fontos annak az interakciós térnek a megléte, amelyben a
modell- és mintakövetés, az identitás formálása, az érték-és normakövetés történik a
családtagok között
 interakció: emberek közötti kapcsolat
 a családon belül valósulnak meg az egyén cselekedetei, akarata, érzelmei, döntései
 a gyermek és a szülő kapcsolati hálót alkotnak, ahol mindenkinek megvan a szerepe
 a szülők a gyermek születésétől kezdve felelősek gyermekük szocializációjáért

Segítő szakmák tükrében a család a közös lakásban élő, érzelmi-, gazdasági kötelékkel összetartozó
emberek, tágabb értelemben ezek rokonai. A család a társadalom egyik legkisebb szerveződési
formája, része a társadalomnak, folyamatos kölcsönhatásban van.

Funkciói:
 biológiai/ reprodukciós folyamat: A reprodukciós funkció legegyszerűbben azt jelenti, hogy
az utódok világra hozatala és felnevelése tipikusan a család keretei között történik.
 gazdasági funkció
 érzelmi vagy emocionális funkció: A család feladata az egyén egyensúlyi helyzetének vissza
billentése, érzelmek egyensúlyban tartása. Továbbá az egyénben felgyülemlett feszültségek
feloldása. Fontos a lelki támasz mert a társadalom elől a menedék szerepét is betölti, éppen
ezért a családot egy intim közösségnek is nevezzük.
 Gondozó-ellátó funkció: A család a még, vagy időlegesen, vagy már önellátásra képtelenek
(kisgyermekek, betegek, idősek) gondozásának, ellátásának legtermészetesebb
szervezésmódja.
 Szellemi-kulturális funkció: A család közvetíti és egyben alakítja a kulturális értékeket,
hagyományokat, egyidejűleg a különböző aktuális információk napi közvetítője
 támogató rendszer
 Szocializációs (nevelő-társadalmasító) funkció: A szocializáció az a folyamat, amelyben az
egyén megtanulja azokat az ismereteket, értékeket, normákat és szabályokat, amelyek
birtokában a társadalomnak megfelelően tud működni.
 személyiségformálás
  pszichoszociális funkció:  A mentális egészség szempontjából alapvető fontosságú, hogy az
egyén része legyen szociális kapcsolatrendszernek. A család az a szerkezeti forma, ahol ez a
szociális tér legnagyobb valószínűséggel előfordulhat.

Kiemelt jelentőséggel bír a szocializáció és a személyiségformálás, hiszen ezen tevékenységek

gyakorlása közben tanulja meg a kisgyermek a társadalmi együttéléshez szükséges elvárásokat,
normákat, szabályokat.

A családi rendszer hierarchikus felépítésű, a felnőtteknek nem csak plusz jogaik, hanem plusz
felelősségük és kötelességeik is vannak. A családi rendszer alrendszerekből épül fel, amelyek
működése meghatározza az egész rendszer működését. Az alrendszerek:

 Házastársi kapcsolat/ párkapcsolat: a család stabilitását, érzelmi klímáját a szülők közötti

kapcsolat határozza meg. A konfliktusos, feszültséggel terhelt párkapcsolat a többi alrendszer
működésében is problémákat okoz.
 Szülő – gyerek kapcsolat: Az anya és apa egyik, illetve másik gyerekkel való kapcsolatát
jelenti.
 Gyermek – gyermek kapcsolat: a testvérek közötti kapcsolatok
 Intergenerációs kapcsolat: Ha több generáció él együtt, akkor külön alrendszerként
működnek a nagyszülőkkel való kapcsolatok.

Háztartástípusok:
1. Nukleáris családi háztartás:
 A nukleáris, vagy más néven hagyományos családok két, közjogi értelemben házas
szülőből és gyermekeikből állnak. Ezeknek a családoknak lehetnek egy vagy több
biológiai vagy akár örökbefogadott gyermekeik is, és alapvető jellegzetességük, hogy
két szülő neveli fel őket együtt, a közös otthonukban.
 Erősségeik:
 a gyermekek stabil környezetben nevelkednek fel

2. Kiterjesztett családi háztartás:

 A hagyományos családtípust nemcsak a nukleáris családok testesítik meg, sok helyen
évszázadok óta az egyik legelterjedtebb családtípus a kiterjesztett család, ahol két
vagy még annál is több felnőtt neveli a gyermekeket. Jellemzően ezek a családok a
szociális támogatás vagy a közös célok miatt élnek együtt: a szülők biztosítják az
idősek ápolását, míg a nagyszülők a gyermekgondozásban segítenek.
 Erősségeik:
 az idősek tisztelete és gondozása
  a felelősség és a feladat megoszlik a felnőttek között a gyermekgondozás
tekintetében
 Gyengeségeik:
 Az együttélés során számtalan nehézség, konfliktus adódhat, hiszen három
generációnak kell alkalmazkodnia egymáshoz.
 Különösen akkor jelent ez problémát, ha anyagi kényszer miatt élnek együtt,
és nem azért, mert így a jó nekik.

3. Mozaikcsalád:
 Az a (házas vagy együtt élő) család, amelyben legalább az egyik felnőttnek van egy
(vagy több) gyermeke egy korábbi párkapcsolatból.

 Nincs minden családtag között vérségi kapcsolat

 A házaspár és a szülőpár (legalább a gyerekek egy részénél) nem azonos
 A szülő-gyerek kapcsolat megelőzi a párkapcsolatot, s a családnak viszonylag fiatal a
közös története
 A családtagok egy része a korábbi kapcsolat megromlása miatt már átesett egy
családi krízisen (pl. váláson)
 A mozaikcsaládban nevelkedő gyermekek idejük jelentős idejét tölthetik a másik vér
szerinti szülőnél, ilyenkor a család határai elmosódnak. Ha egy gyermek szülei
elváltak vagy más okból külön élnek, és ezt követően időben megosztva nevelik
tovább, azt közös szülői felügyeletnek nevezzük. A mozaikcsalád és közös szülői
felügyelet nem egymást kizáró családformák
 Erősségeik:

 A gyerekek számára előnyös, ha két szülő van.

 A gyerekek erős kötelékeket alakíthatnak ki új testvéreikkel vagy
mostohaszülőjükkel.

4. Csonka család:
 A klasszikus felépítés megszűnik, és általában csak egy szülő neveli az utódokat. Ez
megtörténhet válási okokból, halálozásból kifolyólag vagy akár azért is, mert
házasságon kívül született a gyermek.
 Okai:
 válás
 egyik szülő halála
 egyedülálló férfi vagy nő vállal gyereket: pl.: örökbefogadás
 5. Nagyszülős családok:
 A legkevésbé gyakori felállás az, amikor a nagyszülők látják el a teljes szülői feladatot
is, mert a szülők vagy nem tudnak vagy képtelenek gondoskodni a gyermekükről. 
 Erősségeik:
 A nagyszülők és az unokák között szoros kötelék alakulhat ki.
 A gyerekek nem kerülnek állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz.
 Gyengeségeik:
 A nyugdíj nem jelent kielégítő bevételt.
 Egészségüktől függően nehéz lehet a számukra, hogy lépést tartsanak egy
kisgyermekkel, vagy fegyelmezzék őt.

Családi életciklusok:
A családi élet fejlődési folyamatában elkülöníthető ciklusok /szakaszok/ vannak, amelyek mindig
újabb és újabb megoldandó feladatokat adnak a családnak. Az új életciklus elérése új működési mód
kialakítását is szükségesé teszi, amelyből mindig konfliktusok adódhatnak.

Családi életciklusok:

 újonnan házasodott pár gyermek nélkül

 első gyermekét váró és csecsemőt nevelő család a gyermek 2 éves koráig
 kisgyermekes család a gyermekek 2-7 éves koráig
 család iskolás gyermekekkel
 serdülő gyermekeket nevelő a család a gyermekek 14-18 éves koráig
 felnőtt gyermekeket útra indító család
 magukra maradt, még aktív szülők családja
 inaktív, idős szülők családja.

Konfliktusok adódhatnak a családban azokból a tevékenységből is, amellyel a családtagok hatni

kívánnak egymásra