5.

tétel

A kötődési háló szerepe a nevelésben; a kötődési hajlam összetevői,

működése, fejlődése; kötődés és viselkedés

A szakirodalom az attachment (ragaszkodás) megnevezéssel él, amely elsősorban az anya

és az utód egymáshoz való viszonyát jelöli, de használatos a szoros rokoni kapcsolat
megnevezésére is. Egyes szerzők a bond (kötelék) szót használják. Ebben az esetben az anya
és az utód mellett más szociális kötelékre is igaz. Az egyes személyeknek egynél több
kötődése lehet. Az a kötődési háló, amelyben a gyermekek, felnőttek élnek, alapvetően
befolyásolják viselkedésüket, és személyiségük kialakulását, változását. A kutatások
bizonyítják, hogy a kötődés öröklött szociális viselkedési hajlam. A viselkedési hajlam olyan
öröklött pszichikus komponens, amely sajátos viselkedésre késztet. A komponensek maguk is
összetételek. Ebben az esetben a komponensrendszer a személyiség, annak öröklött
komponense a kötődési hajlam.

A kötődési hajlam összetevői öröklött szociális felismerő mechanizmusok. Ezeken belül

fajtársfelismerő mechanizmusok, mintázatok. Minden egyed fajra jellemző fajtársfelismerő
mechanizmussal születik. Ezek a mechanizmusok úgy működnek, hogy a fajtárs mintázatának
megfelelő sajátságát észlelve azonosítanak, vonzódást ébresztenek, és valamilyen
viselkedésre késztetnek. Azonban a fajta egyedei nem azonosak, ezért specifikus sajátosságai
alapján lehetséges az egyedfelismerés.

A kötődési hajlam olyan fajtársfelismerő mechanizmusok készlete, amely mechanizmusok

ragaszkodást ébresztő egyedfelimerő mechanizmusok készletével egészülnek ki. Az aktuális
kötődés pedig a fajtársfelismerő mechanizmusokat kiegészítő, ragaszkodást ébresztő
egyedfelismerő mechanizmusok készlete. Az embernek is vannak a kötődési hajlam
készletébe tartozó vonzódást kiváltó fajtársfelismerő mechanizmusai. Ilyen az anyában a
csecsemő jellegzetes alakja, ami a felismeréssel egyidejűleg gondozási késztetést vált ki,
valamint az emberi arc fajspecifikus jellemzőinek, a mosolynak, a sírásnak, stb a felismerő
mechanizmusa.A csecsemőben a legfontosabb a felnőtt emberi arc öröklött fajtársfelismerő
mechanizmusa. A csecsemő rövidesen (bár nem imprintinggel) megtanulja édesanyja
(nevelője) egyedi arcvonásait, érzelmi kommunikációs mechanizmusainak egyedi

1
sajátosságait. Úgy 7-10 hónapos korig ezek az egyéni jellemzők begyakorlódnak és
elnyomják az öröklött, nem specifikus fajtársfelismerő mechanizmusok működését. Ez az
idegenektől való félelemben nyilvánul meg.

Az ember kötődési hajlama kötődési képességgé alakulhat. Ez azt jelenti, hogy a tanult
szociális felismerési mechanizmus, attitűd, szokás és készség, valamint az ezekre vonatkozó
ismeretek magát a kötődési hajlamot kiegészíthetik, módosíthatják. Azonban kialakulhatnak a
kötődésképzést gátló averzív attitűdök, kötődések létrejöttének elkerülését segítő szokások,
készségek. Mindez elvezethet a kötődési képtelenség kialakulásához, ami a személyiség teljes
elmagányosodásának oka és következménye is. A kötődési hajlam működése során számos
szociális felismerő mechanizmust, attraktív attitűdöt, kötődésképző, kötődésápoló szokást,
készséget sajátítunk el. Ez a folyamat a kötődési hajlam fejlődése, melynek segítése a
nevelés egyik alapvető feladata.

Kötődés és viselkedés

A szociális kapcsolatok, ezen belül a kötődések irányukat tekintve kölcsönösek vagy

egyoldalúak és különböző erejűek lehetnek. Ezek befolyásolják a kötődés megnyilvánulását a
viselkedésben. A kölcsönösség a kötődés tartósságának, optimális működésének feltétele, az
egyoldalúság pedig a konfliktusok forrása, ami a kötődés fellazulásához, felbomlásához
vezethet.

A kötődés erejét tekintve gyönge, erős, nagyon erős vagy túlzó (tapadó) lehet. A gyönge a
kapcsolat kezdeti szakaszát jellemzi, de a kötődés meg is rekedhet ezen a szinten. Felbomlása
általában nem jár súlyos konfliktusokkal. Az optimális kötődés erős vagy nagyon erős,
felbomlása súlyos konfliktusokkal , pszichés problémákkal jár. A tapadó kötődés általában
egyetlen személyre korlátozódó szélsőséges függőség., mely egyoldalú, esetleg kölcsönös
kiszolgáltatottságot működtet. Felbomlása súlyos pszichés károsodást okozhat, esetleg
öngyilkossághoz vezethet.

A kötődés funkciója: A kötödés funkciója a proszocialitás, vagyis az utód, a család, a

csoport, a közösség, a nemzet(iség), a faj túlélésének, fejlődésének, életminősége
fenntartásának, javításának segítése. A kötődésben nagy szerepet kap a védelem, támasz,
szocializáció. Védelem: védelmet, biztonságot nyújt a kötődő félnek. Támasz: szükség szerint
segítjük a másik felet; számíthat ránk. Ezek a kötődés öröklött funkciói. Kölcsönösségük a
kötődés fontos feltétele. A másik fél kihasználása konfliktusok forrása, akár a kötődés
felbomlásához is vezethet. Kivételt képez ez alól a szülői, nevelői és a pedagógiai kötődés.

2
A kötődés motívumai: a legfontosabb a bizalom, a ragaszkodás és a szeretet. A bizalom a
szoc. Kapcsolatok létezésének egyik fontos feltétele. A kötődésnek feltétlen bizalmon kell
alapulnia. Ennek megingása, gyöngülése súlyos konfliktusok forrásává válhat. A ragaszkodás
kellemes szociális tapasztalatokra, élményekre épülő attraktív motívumok rendszere. A
kellemes élmények az attraktív attitűdöket erősítik, erősebbé válik a ragaszkodás. A
kellemetlen élmények az averzív attitűdöket erősítik, gazdagítják. Ha nő az averzív attitűdök
aránya, csökken a ragaszkodás. Ez a kötődés fellazulásához, megszűnéséhez vezethet, tehát a
kialakult ragaszkodást ápolni kell. A szeretet a kötődés érzelmi alapja. A szeretet érzése
valósítja meg a ragaszkodás, a kötődés érzelmi kommunikálását is. A szeretet megtestesíti a
kötődést, kifejezi a ragaszkodás erejét. A tartós kapcsolat alappillére.

A kötődés fajtái: Elsődleges vagy szülői kötődés; másodlagosak leginkább a rokoni (pl.:
nagyszülők, testvérek) és a pedagógiai kötődések. Mindezektől lényegesen különböznek a
szexuális kötődés és a barátság, valamint a harmadlagos kötődés, a hovatartozási kötődés.

A szülői kötődés egyik lényeges jellemzője az egyoldalúság. A szülő a védelmező, a támasz;

az utód eleinte teljesen képtelen. Túlnyomóan a szülő szocializációs hatása érvényesül.
Egyoldalú a bizalom is, csak itt fordított a helyzet. A gyermek fenntartás nélküli bizalommal
viseltetik szülei iránt. Kezdetben a szülők részéről a gyermekük iránti bizalomnak nincs
alapja.

Az utód pszichikus fejlődése szempontjából sorsdöntő jelentőségű, hogy szilárd és tartós

kötődésben éljen, állandó védelemben, támaszban, gondoskodásban részesüljön, a
ragaszkodás és a szeretet gyakori kontaktusban, érzelmi és verbális kommunikációban jusson
kifejezésre. Nagy jelentőségű a kötődés kölcsönössé fejlődése. A gyermektől egyre nagyobb
önállóságot kell elvárni a családi élet működtetésében. Ha ez a folyamat nem megfelelően
zajlik, akkor önállótlanná, kiszolgáltatottá, követelőzővé, önzővé válhat. A szülői kötődés
másik alapvető jellemzője a szocializáció részbeni szándékossága. A szülő segíti a gyermekét
például a étkezés, tisztálkodás elsajátításában, elvárja a helyesnek tartott magatartást, ill.
helyteleníti az elvárttól eltérő viselkedést. Ez a szándékosság, tudatosság elősegíti az utód
fejlődését.

A rokoni kötődés: vonatkozik ez a nagyszülőkre és a testvérekre. A nagyszülői kötődés

szocializációs hatását tekintve hasonlít a szülői kötődéshez. A testéri kötődés pedig az
általános szocializáció hatás mellett a kötődés kölcsönösségének fejlődésében is kiemelkedő
szerepet játszik. A tanuló és a pedagógusok között a szülőkhöz, nagyszülőkhöz hasonló

3
egyoldalú kötődés alakulhat ki. A különbség abban van, hogy a pedagógiai kötődésben a
szándákos szocializáció funkció dominál. A pedagógia ősi elvárása, hogy a tanár szeresse a
gyermeket, ill., annak elérése, hogy a tanítványok is szeressék nevelőjüket. Ennek hátterében
az áll, hogy a szeretetteljes pedagógiai kapcsolat hatékonyabb nevelést tesz lehetővé. Ennél is
fontosabb, hogy a tanuló érezze, hogy megbízhat a nevelőjében, szükség szerint megvédi,
segíti őt. Ha ez a fajta magatartás meggyőződéssé válik, akkor létrejöhet a pedagógiai
kötődés.

A kötődési, párképzési hajlam és a szexuális vonzódás hozza létre a szexuális kötődést. A

szexuális kötődést a szeretet szerelemmé alakulása is erősíti, a ragaszkodás erejét a szexuális
élmények és az egymás birtoklási vágya is növelheti. Az utódok eredményes felnevelése a
szülők tartós együttélését feltételezi. A tartós kötődés, együttélés legfontosabb feltétele a
kötődés kölcsönössége. Ha valamelyik vagy mindkét fél rendszeresen védtelenül hagyja,
kihasználja a másikat, az előbb-utóbb a kötődés fellazulását, felbomlását eredményezi. A
szeretetté szelídült szerelem, megszokássá vált ragaszkodás elegendő a szexuális kötődés
tartósságához.

Az ember összes kötődését kötődési hálónak nevezzük. A kötődési háló a szociometriai

hálótól eltérően egy személy kötődéseit tartalmazza. A kötődés párkapcsolat, ezért a kötődési
háló egy személy kötődéseinek számával jellemezhető. A szóban forgó személyhez kötődő
felek esetleg nem is ismerik egymást, de lehetnek közöttük averzív (elkerülő, idegenkedő),
közömbös, attraktív (vonzó) kapcsolatok, esetleg kötődések is. Lehetséges az is, hogy a
kötődő személyhez kötődő felek valamennyien egy csoport (leggyakrabban egy család) tagjai.
A kötődési háló ettől függetlenül nem csoport.