Tartalomelemzési módszerek, narratív technikák

Készítette: Snakóczki Réka (E9TIBV)

Oktató: Kővágó Pál Lajos
2021/2022 I. félév
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

Transzgenerációs hatások és traumák vizsgálta kvalitatív eljárásokkal

Jelen munkám során a transzgenerációs hatások és traumák kutatási témakörén keresztül
szeretném összefoglalóan ismertetni, hogy milyen kvalitatív mérési eljárásokkal tárhatóak fel
olyan pszichológiai szempontból releváns kérdések, melyek egyszerű önkitölős kérdőívekkel
és egyéb kvalitatív eljárásokkal nem megismerhetőek. Dolgozatomban először bemutatom a
transzgenerációs hatások elméleti keretét, azt, hogy mit ért a tudomány ez alatt. Ezt követően
pedig a témában született konkrét kutatások összefoglalásával igyekszem ismertetni, hogy
milyen módszertani eszközökkel ismerhető meg ez a téma.

A traszgenerációs traumák jelenségének kibontakozását a tudományos érdeklődésben, a

koncentrációs táborokban elszenvedett traumák hosszantartó következményeinek
tanulmányozása hozta magával. A kutatók azt vizsgálták, hogy a holokauszt-túlélők és azok
leszármazottjai milyen pszichés jellemzőkben osztoznak. Az első klinikai kutatást 1966-ban
végezte Rakoff, Sigal és Epstein holokauszt-túlélő szülők gyermekeivel. Az eredmények azt
mutatták, hogy ezeknél a gyerekeknél sokkal jellemzőbbek a viselkedési zavarok valamint a
szüleiktől való elszakadás képességével kapcsolatos elkerülés. Későbbi kutatások is ezeket az
eredményeket támasztották alá, de nem csupán holokauszt-túlélők leszármazottjai körében. A
transzgenerációs hatás jelenség tágabb kontextusban is értelmezhető és a lényege, hogy az
utódgenerációk tagjai traumatizáltság jeleit mutatják annak ellenére is, hogy ők maguk
közvetlenül nem éltek át traumát. Ezekre a személyekre depresszió, szorongás, poszttraumás
stressz zavar (PTSD), a figyelemzavar, viselkedési zavarok, alacsony önértékelés,
öngyilkossági gondolatok szerhasználat, erőszakosság és agresszió, skizoid
személyiségjegyek, a kommunikációs készség sérülése, hiperaktivitás, hipervigilancia
lehetnek jellemzőbbek (Daud, Skoglund, Rydelius, 2005). További tanulmányok affektív és
érzelmi tünetek széles skálájáról számoltak be, amelyek transzgenerációs úton továbbítódnak
az utódgenerációk számára. Ilyen például a világgal szembeni bizalmatlanság, a szülői
funkciók sérülése, az érzelmek kommunikációjának nehézsége, a veszélytől való félelem, az
akadémiai sikeresség elérésére való törekvés, szeparációs szorongás, a tisztázatlan határok
valamint a túlzott védelem a családrendszeren belül (Braga, Mello & Fiks, 2012).

Számos magyarázómechanizmust ismerünk, melyet a jelenség hátterének tulajdoníthatunk.

Lehetnek ezek akár közvetlen hatások is, melyben a traumatizált szülő szorongó, rémálmok,
negatív érzelmek gyötrik, érzelmileg elérhetetlen, s ez hat az ő gyermekére is például az által,
hogy a gyermek hallja, hogy a szülei álmukban sikítanak (Varga, 2011). De a közvetett

2
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

transzgenerációs átvitelnek is számos példáját ismerjük (Daud, Skoglund, Rydelius, 2005),

melyek közül most említek párat. Fontos például, hogy a traumát átélők általában titokként
kezelik az eseményeket, nem beszélnek, nem kérdeznek a traumáról. Ez által a gyermekek
értik, hogy „van valami a levegőben” ami nem hozható szóba, ami meg a magány érzését
kelti, valamint állandó fantáziamunkát facilitál arról, hogy mi is lehetett a trauma.
Előfordulhat, hogy a szülő képtelenné válik a szülői szerep betöltésére az események hatására.
Ez szeparációs gondokat okozhat. A családokban, a traumák hatására erős családi normák
alakulnak ki, amelyek előírják a következő generációk számára a megfelelő viselkedést.
Előfordul, hogy a szülők a saját feldolgozatlan traumáik feszültségét az utódaikon vezetik le,
mert a trauma eredeti kiváltójával szemben nem tudják ezt megtenni. Vagy éppen
teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak a gyerekeik felé (pl: ők begyógyítják az elszenvedett
testi-lelki sérüléseket). Sokszor a gyermek átveszi a traumát elszenvedett szülője elnyomott
érzéseit is.

Illetve szintén fontos magyarázó mechanizmus az epigenetika. A gének módosulását jelenti,

amely nem jár együtt a DNS megváltozásával. Az epigenetikai információ és minta lehet
reverzibilis, de több generáción keresztül is öröklődhet. Valójában az epigenetikai
mechanizmusok DNS-szakaszokat aktiválnak, vagy csendesítenek el, illetve fokozzák vagy
éppen korlátozzák egyes gének kifejeződésének mértékét. Az epigenetikai mechanizmus arra
ad magyarázatot, hogy egy egyedet érő környezeti hatások következtében beállt változások
hogyan vihetők át az utódnemzedékre anélkül, hogy a DNS alapszerkezete megváltozna ez
pedig állhat a transzgenerációs traumák öröklődésének hátterében is.

A téma fontosságát kellően alátámasztja, hogy az értintett személyek a hétköznapi életük

során, a mindennapjaikban is észlelik és elszenvedik a transzgenerációs hatások
követkeményeit. Illetve, hogy nem csak a holokauszt-túlélőinek leszármazottjait érinti a
jelenség, hanem szélesebb körben jellemző lehet bárkire, akinek a családi történetében
valamilyen traumatikus esemény következett be, ezáltal pedig az emberiség nagy százaléka
tapasztalhatja a transzgenerációs hatást. Valamint a háttrében húzódó mechanizmusok sokféle
megközelítése is megalapozza a kitüntetett kutatási érdeklődést, ami a témát övezi. Főként
kvalitatív módszereket alkalmaznak a kérdés megközelítésére, éppen ezért választottam én is
ezt, beadandóm témájaként. Módszertani áttekintésem gyanánt, a következőkben konkrét
kutatásokat ismertetek kérdésfelvetéseikkel, módszertanukkal és röviden eredményeikkel
együtt.

3
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

Az első kutatás, amit ismertetni szeretnék, Braga, Mello és Fiks 2012-ben publikált
munkája, ami abból indul ki, hogy a pszichiátriai szakirodalomban vegyes eredmények
születtek korábban. Holokauszt-túlélők leszármazottjainak klinikai vizsgálta során, számos
esetben számoltak be pszichopatológiai eredményekről a trauma transzgenerációs átadásával
kapcsolatban, azonban más empirikus eredmények nem támogatták meg a jelenséget az
utódoknál.

A kutatás célja volt, hogy feltárja, hogyan érzékeli a második generáció a transzgenerációs
átvitelt szüleik holokausztban szerzett tapasztalatairól. Mélyinterjúkat vettek fel, melyek
alapján a résztvevők tapasztalatainak, jelentéseinek és szubjektív élményeinek elemzésére
törekedtek. Grounded theory megközelítést alkalmaztak, a szöveges adatok elemzéséhez
pedig állandó összehasonlító módszert. Ezen módszereket Sally Viola és Martos Tamás 2018-
ban megjelent módszertani leírása alapján ismertetem. A grounded theory megközelítés az
egyik legelterjedtebb kvalitatív elemzési eljárás. A kvantitatív kutatások szokásos kerete,
hogy egy elméleti konstruktumot támogat vagy cáfol meg a gyűjtött adatok eredményeivel. A
GT módszer azonban maguknak az adatoknak, a mindennapi életből vett megfigyeléseknek a
szisztematikus elemzésével jut el az elmélet megfogalmazásáig (Glaser, Strauss, 1967). Az
állandó összehasonlítás elve pedig azt jelenti, hogy összevetjük egymással az egyes
jelentésteli szövegrészeleteket és a tartalmi hasonlóságok, valamint különbségek alapján
keressük az interjúkban megjelenített élmények visszatérő jelenségeit. Illetve ezeknek a
jelenségeknek a különböző variációit. Az elemzés során a kódolás és az állandó
összehasonlítás folyamatai körkörös utakat járnak be. Sallay és Martos egy konkrét kutatáson
keresztül mutatja be ennek a folyamatát. Az történik, hogy a szövegek jelentős mondatait
összevetik egymással az interjúkon belül, illetve a különböző interjúk között is. Az ekkorra
már kialakított kódokat szintén összevetetik az interjúszövegekkel, illetve a felsőbb
absztrakciós szinten elhelyezkedő kódokat az alacsonyabb szinten elhelyezkedő kódokkal.
Végül újra az eredeti interjúszövegekkel. Ezek az összehasonlítások azok, amik segítenek a
kódokat és értelmezésüket pontosítani, módosítani. Az állandó összehasonlítás elve a GT-
módszer egyik középponti eleme.

A kutatásban a vizsgálatot nem klinikai mintán végezték és kizáró tényező volt a

mentálhigiénés szolgáltatásokban való részvétel, mert fókuszban az általános populáción volt.
A mintát egy brazil zsidó intézetből vették, 15 fő alkotta, 7 férfi és 8 nő, életkorukat tekintve

4
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

40 és 66 év közöttiek. Öt főnek volt már korábban szorongásos zavara, de az interjú

időpontjában egyik résztvevőnek sem volt pszichiátriai problémája. A szülőket illetően kilenc
résztvevő a náci koncentrációs táborokat túlélő szülőkkel rendelkezett, hatnak pedig olyan
szülei voltak, akiket gettókba vagy búvóhelyekre szorultak a holokauszt idején. Az
adatelemzés három fázisból állt. Az elsőben, az előelemzésben előre meghatározott
szempontok nélkül, független megfigyelők kerültek kontaktba az interjúszövegekkel, hogy
átfogó képet kapjanak róla. A második fázis az egyes interjúk egyenkénti elemzéséből és az
összes eset összevetéséből állt. A harmadik pedig a konkrét kategória kódok kialakításából.
Ez kategóriák és alkategóriák létrehozását tette lehetővé, amelyek mind induktív módon
származtak az interjúk tartalmából. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy kategória vagy alkategória,
ahhoz a téma meg kellett hogy ismétlődjön két vagy több interjúban. Ezzel az eljárással az
értelmező munka egy átfogó modell kidolgozásával valósult meg a jelenség megértésére. A
fogalmi kategóriák kidolgozása az első és a második generáció közötti kommunikációs
minták rendszerezését hozta eredményül. Illetve annak értelmezésére egy rendszert, hogy a
leszármazottak hogyan kezelik szüleik traumatikus élményeit, hogyan küzdenek meg ezekkel
a traumákkal, amik a transzgenerációs átvitel mechanizmusait vagy a rezilienciát vonja maga
után a második generációban.

Egy másik kutatásban palesztin családok tramua kommunikációjának gyermekekre való

hatását vizsgálták. Dalgaard, Diab, Montgomery, Qouta és Punamäki 2019-ben megjelent
vizsgálata feltételezi, hogy a családi kommunikáció stílusa meghatározó szerepet játszik a
trauma generációkon átívelő átvitelében. A kutatásnak három célja volt. A múltbeli nemzeti
traumákról szóló családi kommunikáció tartalmának azonosítása, szülők jelenlegi háborús
traumája hogyan kapcsolódik a transzgenerációs kommunikációhoz, valamint a
transzgenerációs kommunikáció és a gyermekek mentális egészsége közötti összefüggések
elemzése, a PTSD, depresszió és szorongás függvényében. A vizsgálati minta 170 palesztin
családból állt Gázai övezetből, amelyben anyák és apák egyaránt részt vettek, 11–13 éves
gyermekükkel. Az anyák és az apák három kérdésre külön-külön válaszoltak, mely válaszokat
kvalitatív eljárással elemeztek. A gyerekek esetében pedig a PTSD, depresszió és szorongás
tüneteit mérték. A válaszadó szülők a második generációt képviselték, akik arról számoltak
be, amit az első generáció (a szüleik) az 1948-as Nakbában történő háborúról tovább adtak
nekik, és amit ők maguk a harmadik generációnak (saját gyermekeiknek) adtak tovább az
1948-as eseményekről, valamint az 1967-es arab– izraeli háborúról.

5
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

A Colaizzi (1978) által felvázolt fenomenológiai tartalomelemzéssel vizsgálták a válaszokat.

Ez a jellegzetes hétlépéses folyamat egy szigorú elemzés, amit Morrow, Rodriguez és King
(2015) összefoglalója alapján ismertetek. A végeredménye a vizsgált jelenség tömör, de
mindenre kiterjedő leírása, amelyet az azt létrehozó résztvevők hitelesítenek. A módszer a
gazdag első személyű tapasztalati beszámolókon alapszik, amik lehetnek személyes interjúk
vagy akár írott narratívák, blogok, kutatási naplók, online interjúk, stb. Az első fázis az
ismerkedés, a kutató többször is végigolvassa az összes résztvevő beszámolóját. Ezt követi a
A lényeges állítások azonosításának fázisa. A kutató a beszámolókban minden olyan állítást
azonosít, amely közvetlenül kapcsolódik a vizsgált jelenséghez. A harmadik fázisban történik
a jelentések megfogalmazása. A kutató azonosítja a jelenség szempontjából releváns
jelentéseket, amelyek a szignifikáns állítások alapos mérlegeléséből fakadnak. A kutatónak
reflexszerűen „zárójelbe kell tennie” előfeltevéseit, hogy szorosan ragaszkodjon a tapasztalt
jelenséghez. A negyedik fázisban, a témák csoportosítása során a kutató az azonosított
jelentéseket olyan témákba csoportosítja, amelyek minden beszámolóban közösek. Az
előfeltevések zárójelbe foglalása ismét kulcsfontosságú, különösen a meglévő elmélet
esetleges befolyásolásának elkerülése érdekében. Az ötödik fázis során megtörténik a
kimerítő leírás kidolgozása. A kutató a jelenség teljes és átfogó leírását adja, amely magában
foglalja a 4. lépésben előállított összes témát. A hatodik fázisban előállítják az
alapszerkezetet. A kutató a kimerítő leírást egy rövid, sűrű megállapítássá sűríti, amely éppen
azokat a szempontokat ragadja meg, amelyeket a jelenség szerkezete szempontjából
lényegesnek ítéltek. Végül az utolsó, hetedik fázisban megtörténik a szerkezet ellenőrzése. A
kutató visszaküldi az alapvető szerkezeti állítást minden résztvevőnek, hogy megkérdezze,
vajon megragadja-e a tapasztalataikat. Amennyiben nem teljesen, akkor a kutató visszatérhet,
és ennek a visszajelzésnek a fényében módosíthatja az elemzés korábbi lépéseit.

A Dalgaard és munkatársai által végzett kutatás eredményei, így ezen elemzés alapján hét
kommunikációs tartalomkategóriát emelt ki, valamint és egy külön kategóriát a traumákról
való hallgatásra. Az apák jelenlegi háborús traumának való nagyobb mértékű kitettsége az
1948-as és 1967-es háborúval kapcsolatos tények, okok és jelentések magasabb mértékű
közlését eredményezte a kommunikációban. Ezzel szemben, az anyák a jelenlegi háborús
traumáknak való kitettsége a hallgatás alacsonyabb szintjével járt együtt. A tényekről, okokról
és jelentésekről szóló családi kommunikáció szignifikánsan összefüggött azzal, hogy a
gyerekek nem mutattak PTSD-t. Valamint elhanyagolható mértékben összefüggött azzal is,

6
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

hogy nem mutattak pszichés szorongást. Az elemzés alapján a kommunikáció hiánya viszont
nem volt összefüggésben a gyermekek mentális egészségével egyik változó mentén sem.

Az általam feldolgozott harmadik kutatásban a kapcsolati és kötődési témákat tárták fel,

étkezési zavarral küzdő családokban. Dallos és Denford 2008-as kutatásának fókuszában a
jelenlegi családi kapcsolatok, a transzgenerációs kapcsolati minták, valamint az étel szerepe,
mint komforttényező feltárása állt. Egyénenként személyes interjúkat vettek fel az anorexiás
fiatallal, a testvérrel és mindkét szülővel, valamint szerepelt a vizsgálatban egy közös családi
interjú is. A kvalitatív elemzésnek négy fontos célja volt. A kötődéssel kapcsolatos témák
feltárása az egyes családtagok egymás közötti kapcsolatairól szóló beszámolókban. Az egyes
családtagok étellel és étkezéssel kapcsolatos kapcsolatainak megismerése, különös tekintettel
az étkezés és a kényelem kapcsolatára. A családtagok közötti közös vonások vizsgálata,
legfőképpen a kapcsolatokra és a kényelemre vonatkozó közös hiedelmekkel kapcsolatban.
Valamint tágabb cél volt még információt szerezni a vigasztalás transzgenerációs mintáiról és
az ételekkel való kapcsolatokról. Az elemzéshez Interpretatív fenomenológiai analízis (IPA),
valamint strukturális diskurzuselemzés módszereit használtak.

Somogyi, Birtalan és munkatársai (2018) módszertani leírása alapján, az IPA egy szigorú
módszertant kínál, mely a kutatásban résztvevő személyek, az adott jelenséggel összefüggő
élményeit, és tapasztalatait vizsgálja. A hétköznapi értelmezésen túlmutatva, ezek megértése
van a középpontban. Azzal foglalkozik, hogy az emberek milyen tartalommal, jelentéssel
ruházzák fel ezeket az élményeket, eseményeket. Jelen módszerrel gyakran vizsgálják
különböző betegségek tapasztalatát a megélt, észlelt fizikális és mentális élményeken
keresztül. Ez a módszer három elméleti megközelítésre támaszkodik; a fenomenológiára, a
hermeneutikára, valamint az idiográfiára. A fenomenológiai a személyes tapasztalat
fontosságáról szól, arról, hogy az egyén hogyan észleli a világot, hogyan éli meg érzéseit,
hogyan ad értelmet mindennek. A hermeneutika – mint filozófiai tudományág, az értelmezést
és megértést vizsgálja. Az idiografikus háttér pedig a részletgazdag bemutatást szolgálja.
Ennek köszönhetően a középpontban az eset áll, amelyet a kutató nagyon aprólékosan próbál
megismerni, tehát a fókusz nem az általános egészen, hanem a részleteken van elsősorban.

A strukturális diskurzuselemzés során pedig nincsen egy előre kijelölt kategória, amely
alapján értelmezzük a diskurzust, hanem a cél a diszkurzív mező struktúrájának leírása.
Annak bemutatása, hogy a diskurzusban milyen alternatív tudásformák jelennek meg, és ezek

7
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

milyen kijelentésekből állnak, milyen kimondatlan előfeltevéseket hordoznak, mely szereplők

termelik és érvényesítik őket és milyen stratégiák segítségével (Csigó, 1998).

A kutatásban a vizsgálati mintát 4 család alkotta, mely családokat a Délnyugat-Anglia klinikai

populációjából toborozták. Az anorexiában szenvedő fiatalok életkora 16 és 19 év között volt,
mind a négyen járó- vagy fekvőbeteg-kezelésben részesültek, és mindannyian teljesítették az
anorexia DSM IV kritériumait. A családok iskolai végzettsége átlag feletti volt, és
mindegyiket középosztálybelinek/szakembernek minősítették. Mind a négy család részesült
családterápiában. Az eredmények pedig azt sugallják, hogy a kapcsolatok konfliktusosként
jellemezhetőek, valamint zavaró kommunikációs folyamatokról minden családtag beszámolt.
Mind a négy családban úgy tűnt, hogy az anorexiás fiatal meghatározó szerepet játszik abban,
hogy a szülők megpróbálnak fejlődni, a saját gyermekkorukból származó negatív
tapasztalataikból. A cikk azzal zárul, hogy a kutatók megpróbálják kiterjeszteni az
evészavarokról alkotott ismereteket a kötődési és rendszerszempontú fogalmak integrálásával.
Ez azért fontos, mert a családdal végzett klinikai munkára vonatkozó implikációkat kínál.

Munkámban feldolgozott utolsó kutatásban Berckmoes, Eichelsheim, Rutayisire, Richters

és Hola (2017) pedig azt tárták fel, hogy a népirtás traumájának pszichés hatásai hogyan
öröklődnek generációkon keresztül a családban. Az 1994-es ruandai népirtás és annak
utóhatásai az egyének nagymértékű traumatizálásához, a családi struktúrák felborulásához, a
nemi szerepek megváltozásához és a közösségekben fennálló feszültségekhez vezettek. A
kutatást 41 anyával és serdülő gyermekeikkel végezték. A kérdés az volt, hogy az 1994-es
népirtás és utóhatásai a ruandai családi környezetben zajló folyamatokon keresztül hogyan
jutnak el a következő generációhoz. A mintát az első és második generáció képviselői, tehát
az anyák és (serdülő) gyermekeik alkották. Minden háztartásban három egymást követő
interjút vettek fel. Az első interjú – az anyával – a háztartás összetételéről, életkörülményeiről
és a háztartást érintő legfontosabb eseményekről, köztük a népirtásról szólt. A második,
szintén anyával készült interjú a család működését, a szülői gyakorlatokat, a családi
kapcsolatokat tárta fel, valamint azt, hogy ezeket hogyan befolyásolták a kulcsfontosságú
események és a társadalmi környezetben elérhető támogatás. A harmadik interjú ugyanezeket
a témákat járta körül azonban az a serdülő gyermekkel készült. Az interjúk a válaszadók
otthonában készültek, ami lehetővé tette a kiegészítő megfigyelési adatokat az
életkörülményekről és a háztartástagok közötti interakciókról. Az interjúk hangfelvétellel

8
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

készültek, amiket, az adatgyűjtők írtak át, szó szerint. Az adatok elemzéséhez Atlas-ti
szoftvert használták. Először négy véletlenszerűen kiválasztott háztartásból származó interjút
elemzett tematikusan, amiket ezután az első és második szerző kódolt. A különbségeket
ezután megvitatták és közösen oldották fel annak érdekében, hogy egy tematikus kódkönyv
kerülhessen kidolgozása. Ezt végül az összes háztartással felvett interjú során alkalmazták. A
kódolási folyamat során szükség esetén mérlegelés után új kódokat adtak hozzá. Összesen 27
kódot azonosítottak, amelyek hat átfogó témához tartoztak. A kódok is rámutattak a népirtás
transzgenerációs hagyatékának átviteli mechanizmusaira, amelyeket harmadik lépésként az
első szerző részletesen elemzett. Az elemzés eredményei megerősítik a népirtás és
utóhatásainak mélyreható hatásait az egyénekre, családokra és közösségekre Ruandában. Az
édesanyák sok traumatizáló esemény átéléséről, valamint a múltbeli erőszak pszichológiai,
fizikai, társadalmi és gazdasági következményeinek viseléséről számoltak be. Világosan és
határozottan megfogalmazták, hogy a múlt hogyan alakította tovább jelen életüket.
Gyermekeik megismerték és megélték a népirtás és utóhatásainak hatásait is, és különböző
mértékben kifejezték az összefüggéseket a mindennapi elfoglaltságaik és a múlt eseményei
között.

Én jelen dolgozatomban ennek a négy kvalitatív vizsgálatnak az ismertetésével próbáltam

összefoglalni, hogy módszertanilag milyen kvalitatív eszközökkel és eljárásokkal kutatjuk a
transzgenerációs hatásokat és traumákat.

9
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

Irodalomjegyzék:
Berckmoes, L. H., Eichelsheim, V., Rutayisire, T., Richters, A., & Hola, B. (2017). How
legacies of genocide are transmitted in the family environment: A qualitative study of two
generations in Rwanda. Societies, 7(3), 24.

Bókkon, I., Vas, J., & Császár, N. (2014). Gondolatok a szabad akaratról az epigenetika, a
transzgenerációs trauma átvitel és a tudattalan folyamatok tükrében. Magyar Pszichológiai
Szemle, 6

Braga, L. L., Mello, M. F., & Fiks, J. P. (2012). Transgenerational transmission of trauma and
resilience: a qualitative study with Brazilian offspring of Holocaust survivors. BMC
psychiatry, 12(1), 1-11.

Dallos, R., & Denford, S. (2008). A qualitative exploration of relationship and attachment
themes in families with an eating disorder. Clinical child psychology and psychiatry, 13(2),
305-322.

Dalgaard, N. T., Diab, S. Y., Montgomery, E., Qouta, S. R., & Punamäki, R. L. (2019). Is
silence about trauma harmful for children? Transgenerational communication in Palestinian families.
Transcultural psychiatry, 56(2), 398-427.

Daud, A., Skoglund, E., & Rydelius, P. A. (2005). Children in families of torture victims:
Transgenerational transmission of parents’ traumatic experiences to their
children. International Journal of Social Welfare, 14(1), 23-32.

Csigó, P. (1998). A gazdasági stabilizációs diskurzus–a konszolidáció diskurzusa.

Szociológiai Szemle, 3, 121-151.

Glaser, B. G., & Strauss, A. L. (2017). Discovery of grounded theory: Strategies for

qualitative research. Routledge.

Morrow, R., Rodriguez, A., & King, N. (2015). Colaizzi’s descriptive phenomenological
method. The psychologist, 28(8), 643-644.

Rakoff V, Sigal J, Espstein N (1966). Children and Families of Concentration Camp

Survivors. Canada’s Mental Health 14: 24–26.

Sallay, V., & Martos, T. (2018). A Grounded Theory (GT) módszertana. Magyar
pszichológiai szemle, 73(1/2), 11-28.

Somogyi, K., Birtalan, I. L., Einspach-Tisza, K., Jantek, Gy., Kassai, Sz., Karsai, Sz., K.,
Sebestyén, E., Dúll, A., & Rácz, J. (2018). Mi történik egy kvalitatív módszertan doktori
szemináriumon? A GT-és az IPA-elemzés menete. Alkalmazott Pszichológia, 18(2), 105-127.

10
Snakóczki Réka
E9TIBV
2022. 01. 23.

Varga, K. (2011). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében=

Transgenerational effects in light of epigenetical research. Magyar Pszichológiai
Szemle, 66(3), 507-532.

11