Crysel, L. C., Cook, C. L., Schember, T. O., & Webster, G. D. (2015).

Harry Potter and the measures

of personality: Extraverted Gryffindors, agreeable Hufflepuffs, clever Ravenclaws, and manipulative
Slytherins. Personality and Individual Differences, 83, 174-179.

Na és hát akkor a Kinga már beszámolt nekünk arról, hogy milyen személyiségjegyeket társítunk az
egyes házakhoz, akkor ami most jön, az gondolom sokatok számára nem lesz meglepő, mert egy elég
ismert dologról lesz szó. Az erről fellelhető információk szerint, a szerző, Rowling maga állított össze
egy kérdéssort, tulajdonképpen egy tipológiatesztet, aminek segítségével mi magunk is
beazonosíthatjuk, hogy melyik házba tartoznánk, ha a mi fejünkre kerülne a TeszlekSüveg. Hoztam
néhány tételt bemutatásként, hogy ha lenne, aki nem ismerné a tesztet, az is láthassa, hogy ezek
lehetnek nagyon randomnak tűnő kérdések, indokolatlanul komplexnek tűnő kérdések, és olyan
kérdések is, amikből egészen könnyen következtethető, hogy melyik válasz melyik háznak felel meg.
Jól leszűrhető, hogy ez valóban főleg a szórakoztatás eszközéül használható, de nem valódi,
megbízható mérőeszköze a személyiségünknek.

Ennek ellenére, felmerült párakban a kérdés, hogy szakmaiatlanságától függeltlenül, milyen mértékű
lehet ennek mégis a pszichológiai relevanciája? Hiszen tudjuk jól, hogy önmeghatározásának jelentős
része az a csoporttagságainkon alapul, illetve, hogy a történetek, akár a kitalált történetek is a valós
világban való tájékozódásunkat, annak befogadását és megértését segítik elő. Ezt a kettőt pedig ha
összekapcsoljuk, nem lesz meglepő, hogy emberek akár csupán fikcionális, kitalált csoportokkal is
azonosulhatnak, mely saját személyiségüket illetően adhat támpontot.

A kutatás is ezzel a felütéssel kezdődik és azt állítja központba, hogy Harry Potter sorozat értékes
lehet azáltal, hogy képes az olvasókkal megismertetni a saját személyiségüket. Ez egy 2015-ben
készült kutatás, amiben elsőként kísérelték meg tesztelni azt, hogy a Rowling által készített
típustesztbe sorolódó személyek, valóban osztoznak-e a valóságban, pszichológiai elméletekkel
tudományosan megalapozottan létező személyiségvonásokban, személyiségkonstrukciókban.

A mérés részleteiről csak annyit említenék, hogy a viszonylag kis elemszámú (n=132) kutatásban
használták a Pottermore-os TeszlekSüveg teszt eredményét, a BFQ egy rövidített változatát, egy a
Sötét Triádot (nárcizmus, machiavellizmus, pszichopátia) mérő kérdőívet, A megismerési szükségletet
mérő kérdőívet és a valahova tartozás szükségletét mérő kérdőívet.

J.K. Rowling által bátornak és merésznek leírt a Griffendélesek, csekély mértékben, de szignifikánsan
magasabb pontszámot extraverzióban értek el, de nem különböztek más házaktól, a tapasztalatokra
való nyitottság aspektusában.

AZ igazságos, szorgalmas és hűséges Hugrabugosok estében a barátságosság mértéke szignifikánsan

magasabb volt, mint az összes többi házé, és a valahova tartozás szükségletét illetően is magasabb
pontszámot értek el, de lelkiismeretességükben nem különböztek a többi háztól.

A Hollóhát ház tagjai a tudás elsajátításának szeretetéről ismertek, s a várakozásoknak megfelelően,

szignifikánsan magasabb pontszámot értek el más házaknál a megismerés szükségletében.

A Mardekárosok leggyakoribb jellemzése, hogy minden eszközt felhasználnak a cél eléréséhez. Emiatt
az a feltételezés született, hogy magas pontszámot érnek el a machiavellizmusban, nárcizmusban,
pszichopátiában, ami be is igazolódott, a Sötét Triád mind a három skáláján kiemelkedtek a Mardekár
ház tagjai.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy bár a Rowling által összeállított teszt, egy szépirodalmi
munkán alapul, szórakoztató céllal jött létre, mégis képes néhány, a személyiségpszichológusok által
megvizsgált vonást megfelelően tükrözni.
A kutatással kapcsolatos jelentős kritikaként megfogalmazható hogy a kutatás résztvevői jól ismerik a
Harry Potter sorozatot, már mind rendelkeztek Pottermore-os TeszlegSüveg eredményekkel ezért a
saját házaikkal kapcsolatos indentifikálódásuk befolyásolhatta azt, ahogyan a pszichológiai
önbeszámolós kérdőívekre választ adtak. Például elképzelhető, hogy a Hollóhátasok már csak azért
nagyobb valószínűséggel értenek egyet a megismerési iránti szükségletet elemeivel, hogy ezzel is
érvényesítsék a csoportazonosságukat.

Érdekes zárógondolatként szeretném meg idehozni, hogy az, hogy J. K. Rowling tipológiatesztje több,
empirikusan validált személyiségkonstrukcióval is összefüggésben áll a naiv pszichológia jelenségéről
adhat bizonyosságot. Rowling valószínűleg pusztán megfigyelés alapján, annak ellenére volt képes
érzékletes személyiségformálásra és tipologizálásra a könyveiben, hogy bármiféle valódi pszichológiai
képzettsége lenne.