1.

dia
Sziasztok! Én Markus és Nurius Possible selves című cikkét dolgoztam fel, s az általuk
kidolgozott elméleti modellt szeretném nektek bemutatni a következő percekben.

2. dia
Kontextusként fontosnak tartottam a modell ismertetése előtt kicsit áttekinteni, hogy a korban,
amikor az elmélet megszületett, mi volt a jellemző a szelfről való gondolkodást illetően a
pszichológiában. Fontos kérdésként merült fel, hogy a szelfről, mint egy stabil meghatározott
egységes koncepcióról gondolkozunk, vagy sokkal inkább egy multidimezionális,
hierarchikusan, rugalmasan szerveződő dologról.
Az, hogy a szelfről egy stabil vonásként is gondolkoztunk, senki nem kell, hogy meglepő
legyen, hiszen erre az elméleti keretre az egyik legjobb példa önértékelés értelmezése az 50-
es, 60-as években. Rosenberg Önértékelés kérdőíve is vonásjellegű önértékelést feltételez.
Kicsit később a 70-es 80-as években egyre inkább elterjedt az a gondolkodás, miszerint a szelf
egy multidimenzionális, több összetevőből álló struktúraként jobban leírható, mint egy
állandó vonásként. Ekkor számos elméleti modell született, amely az ént különböző módon
írta le. Mindegyikben az volt a közös, hogy szétbontotta az addig egységes szelfet különböző,
külső és belső kontextusoktól függő összetevőire, elemeire. Ezen elméletek körében született
meg 1986-ban Markus és Nurius kognitív-affektív megközelítésű modellje a lehetséges
szelfekről.

3. dia
A lehetséges szelfek az egyén önismerettel kapcsolatos kognitív-affektív konstrukciói.
Azoknak az önképeknek az összessége, melyeket az egyén önmagáról gondol a jövőben. Nem
más, mint az egyén mindazon elképzelései, amelyek arról szólnak, hogy milyenné válhatnak,
milyenné szeretnének válni, és mitől félnek, milyenné válhatnak.
A lehetséges szelfek tehát nem mások, mint a reményeink, félelmeink, céljaink és
fenyegetéseink kognitív manifesztációi.
A lehetséges szelfek a következőképpen jöhetnek létre:
A szelf múltbeli reprezentációiból erednek (abból, hogy milyen voltam régen) és emellett
tartalmazzák a szelf jövőbeli reprezentációit is, azaz az elképzeléseinket, reményeinket,
félelmeinket azzal kapcsolatban, hogy milyenné válhatunk. Bár ezek a lehetséges szelfek
egyéni elképzeléseket, vágyakat tükröznek, és személyre szabottak, de mélyen a
társadalomban gyökereznek. Az egyén szociokulturális körülményei, szociális tapasztalatai és
a média által közvetített modellek befolyásolják azt, hogy az egyén számára mi lesz jelentős.
Ezek a jelentős témák és kategóriák fogják befolyásolni a jövőbeli önmagunkkal kapcsolatos
elképzeléseinket is.
A fejlődést úgy ragadja meg ez a modell, mint egy folyamatot, amiben bizonyos pozitív
lehetséges szelfeket elfogadunk és el is érünk, bizonyos negatív lehetséges szelfeknek pedig
ellenállunk. Mivel saját belátásunk alapján dönthetjük el, hogy mi az a lehetséges énkép, amit
elkerülni szeretnék és mi az amit el szeretnénk érni, ebben az elméleti keretben az embereket
saját fejlődésük aktív konstruálóinak tekinthetjük.
4.dia
A lehetséges szelfeknek két fő funkciójáról beszélhetünk. Az egyik funkciójukban
hozzásegítenek a jelenlegi szelf mélyebb megértéshez azzal, hogy értékelő és értelmező
keretet adnak annak. Az egyes események értelmezése nem kontextusnélküli önálló módon
történik, hanem nagyon is összekapcsolódik a szelffel és a lehetséges szelffel. Erre egy
egyszerű példát említenek a kutatók; másként értelmezi a szerves kémia vizsgán kapott jelest
egy olyan személy, akinek a lehetséges szelfei között ott van az orvos szelf, mint az a
személy, aki nem rendelkezik ilyen lehetséges szelfkoncepcióval.
Másik funkciójuk azonban talán még fontosabb, mert az a motivációhoz köthető:
incentívekként, a jövőbeli viselkedés ösztönzőjeként működnek. A lehetséges szelfek
koncepciója önmagában hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos viselkedéseket végrehajtsunk,
másokat pedig legátoljunk. Ezzel a funkciójával válnak a lehetséges szelfek fogalmi kapoccsá
a kogníció és a motiváció között.
A lehetséges szelf egy sajátos kognitív formát ad az elsajátítás iránti vágyunknak, valamint a
kudarctól és alkalmatlanságtól való félelmünknek. Vannak motívumok, mint például az éhség
vagy szomjúság, amik közvetlenül működnek a viselkedés aktiválása érdekében. Ennek
ellenében más motívumok például a lehetséges szelfek elérésének szükséglete nem
közvetlenül ösztönzik a viselkedést, hanem az egyén által lehetségesnek vélt dolgok
közvetítése révén.
Ezek az egyén által lehetségesnek vélt dolgok a poteciáljaink. Ezek ismerete is már
önmagában motivációként működik és arra szolgál, hogy képesek legyünk a viselkedésünket
a potenciáljaink beváltása felé irányítani. Ebben a keretben a lehetséges szelfjeink a
törekvéseink és félelmeink, valamint a társult affektív állapotaink személyre szabott
reprezentációiként működnek és arra szolgálnak, hogy jövőbeli viselkedésünket irányítsák.
Az hogy ez a viselkedésbeli irányítás a gyakorlatban, hogy fog kinézni, már nagy mértékben
az egyéntől és a lehetséges szelfjeinek a kódolásától függ. Két személy rendelkezhet ugyan
azzal a lehetséges szelffel, és lehet bennünk egyformás erős az igény arra, hogy elérjék ezt a
szelfet, a törekvésük szükségképpen más módokon fog megnyilvánulni a cselekvés szintjén.

5. dia
Ha megállapítottuk, hogy a lehetséges szelfek a bennünk rejlő potenciáljaink reprezentációi,
akkor elég egyértelmű következtetés, hogy azokra a szituációkra, melyek új vagy
inkonzisztens információt nyújtanak a szelfről nagyon érzékenyek leszünk. Ezek az
információk pedig általános hatással lehetnek az egyén önképére. Ismét említ a könyv egy
példát, ami nagyon szemléletes szerintem és azért is hoztam be, mert nekem kifejezetten
felkeltette az érdeklődésem. Tehát például ha egy hallgató kap 1 darab rossz jegyet, az még
nem fogja őt megingatni hosszútávon az eddig kialakult elképzelésében arról, hogy ő
intelligens. De mindemellett az az egy rossz jegy hozzájárul ahhoz a negatív lehetséges
szelfhez, melyben ez a hallgató nem fejezte be az egyetemet. Ha a rossz jegy hatására, a
hallgatónak eszébe jut, hogy akár ki is bukhat az egyetemről, akkor ez a negatív lehetéses
szelf az aktiválódik, ami pedig kihat az egyén jelenlegi önértékelésére, az önértékelésére az
intelligenciáját illetően.

6. dia
A korai pszichológiai elméletek, ahogyan már a prezentáció elején is említettem a szelf-
koncepciót egy meglehetősen egységes és időben konzisztens állandónak tekintették. Ezek a
szelf-koncepciók fizikai és pszichológiai jellemzőket tartalmaztak, mely vonásokat korábbi
viselkedése alapján tulajdonították az egyénnek. Pedig a szelf-koncepció igenis tükrözi a
fejlődés lehetőségét és összes lehetséges jövőbeli állapothoz fűződő értékítéletet is.
A lehetséges szelfek funkciójának értéke megérthető, ha az átfogó szelf-koncepció helyett a
munka-szelfként gondolkodunk a szelfről. A munka-szelf pedig nem más, mint az adott
pillanatban és kontextusban működő és elérhető szelf-koncepció. Ez a munka-szelf a
gondolatainkban és az emlékezetünkben jelenleg aktív és elérhető szelf-koncepciók
halmazából ered.
Úgy tekinthetünk erre, mint a rendelkezésre álló szelf-koncepciók folyamatosan változó
tömbjére, amiben a tömb megváltozik és más lesz a munka-szelf, amikor az egyén változást
tapasztal a belső állapotokban vagy a társas/társadalmi külső kontextusban.
Ez azért fontos az elmélet szempontjából, mert bár eredetileg a modell azért jött létre, hogy a
szelfel kapcsolatos kogníciót összekösse a motivációval, de ennek következtében összekötötte
mindezt az affektussal is.
A munka-szelf, tehát a jelenleg aktív a szelf-koncepció kontextustól függően változik. És
minden szelf-koncepció kivált az egyénből valamilyen érzelmet, mely ezáltal
hozzákapcsolódik a szelf-koncepcióhoz. Így például amikor egy negatív lehetséges szelf
aktiválódik, az magával hozza a hozzá tartozó negatív érzést, ami viszont markánsan
befolyásolhatja az ennek hatására kiváltott viselkedést is. Ebből a szempontból az önértékelés
nem az egyén értékének stabil és átfogó becslése, hanem egy változó érték, amely egy adott
időben a működő self-koncepció töltetéből ered.

7. dia
A cikk amit feldolgoztam tartalmazott egy tanulmányt (N = 136) melyben megpróbálták
feltárni a lehetséges szelfek relatív hozzájárulását az egyén aktuális affektív és motivációs
állapotának értelmezéséhez. Stepwise regressziókat hajtottak végre és először a jelenlegi
selfeket léptették be, majd a következő modellben valaha fontolóra vett szelfeket, a második
modellben a lehetséges szelfeket, a harmadik modellben pedig a vágyott szelfeket léptették
be. Azt próbűltűk meg kideríteni, hogy a jelenlegi affektív és motivációs állapotok
magyarázatakor a lehetséges szelfek további magyarázó erőt adnak-e azon túl, amelyet a
jelenlegi szelfkoncepciók kínálnak.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a lehetséges szelfkomponensek (valaha fontolóra
vett szelfek, lehetséges szelfek, vágyott szelfek) szignifikánsan jobban magyarázták az
aktuális affektív és motivációs állapotot. A lehetséges és a vágyott szelfkomponensek
kifejezetten erős és következetes egyedi hozzájárulást jelentettek.
Ezen eredmények alapján, arra következtettek, hogy az önképen belül valóban vannak olyan
független dimenziók, amelyek fontos kapcsolatban lehetnek az egyén aktuális affektív
állapotával.
8. dia
30 fővel végeztek egy vizsgálatot, melyben a résztvevők nemrégiben valamilyen életválságot
éltek át. A résztvevők kitöltötték a lehetséges szelfek kérdőívet, illetve ezt megelőzően arra
kérték őket, hogy írják le azt, hogy milyen élet krízisen vannak túl, majd értékeljék, mennyire
érezik azt, hogy kilábaltak a válságból.
Azok az alanyok, akik azt állították, hogy még nem dolgozták fel a krízist, a krízismentes
kontrollcsoporthoz képest, lényegesen nagyobb valószínűséggel írték a jelenlegi szelfükről,
hogy: kontrollvesztettek, gyengék, valószínűleg fiatalon halnak meg, nem képesek
beilleszkedni, szegények, félelmesek, neheztelők, alulteljesítők , depressziósok és ostobák. A
jelenlegi szelf kérdés esetén azok is hasonló válaszokat adtak, akik saját bevallásuk szerint
már túltették magukat a válságon.
Amikor azonban a lehetséges szelf-el kapcsolatos válaszokat vizsgáljuk más eredményeket
láthatunk. A két válságcsoport nagyban különbözött egymástól. A rosszul gyógyuló
válaszadók úgy gondolták, hogy lehetséges számukra, hogy népszerűtlenek, jelentéktelenek,
gyengék lesznek, nem lesznek képesek beilleszkedni vagy kudarcot vallanak valamiben,
fiatalon meghalnak, szívrohamot szenvednek, depresszióba esnek a jövőben. Ezeknek az
egyéneknek negatív volt a jelenlegi szelfjük, és még negatívabb a lehetséges szelfjük. Ezzel
szemben azok, akik azt mondták, hogy felépültek válságaikból, annak ellenére, hogy a
felmérés idején nem számoltak be pozitív szelf élményekről, a lehetséges szelfjükről azt
gondolták, hogy motiváltak, függetlenek, gazdagok, kreatívak, megbízhatóak, aktívak,
intelligensek és vonzóak lehetnek. Még a krízismentes kontrollcsoporthoz képest is
szigifikánsan valószínűbbnek tartották ezeket a lehetséges szelfeket!
Annak hogy ez az eredmény miből fakadhat, több érdekes értelmezése is létezhet.
Előfordulhat, hogy a jó gyógyulási csoportnak ezek a nagyon pozitív lehetséges szelfjei annak
a pozitív hatásnak a következményei, amely egy életválságból való kilábalás érzését kíséri.
De az is elképzelhető, hogy e lehetséges szelfek jelenléte vagy azok felépítésének képessége
valóban megkönnyítette a felépülést. Természetesen az is előfordulhat, hogy azok, akik
felépültek a válságukból, általánosságban is magasabb az önhatékonyságuk.
Zárásul azt szeretném kiemelni, hogy terápiás helyzetekben hasznos lehet tudni, hogy
pontosan milyen kognitív ábrázolást kapnak ezek az affektusok, és hogy ezek az érzések,
hogyan manifesztálódnak az aktuálisan aktív szelf-koncepcióban, ugyanis ezek ismeretében
sokmindent megtudhatunk az egyén motívumairól is, mellyel már egy terápiás közegben
hatékonyan lehet dolgozni.

ő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kognitív
manifesztációja
ő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kognitív
manifesztációja
ő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kognitív
manifesztációja
ő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kognitív
manifesztációja
ő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kognitív
manifesztációja
Fő funkciók:
- Jövőbeli viselkedés ösztönzői
- Fogalmi kapocs kogníció és
motiváció közt
- Értékelő és értelmező kontextust
nyújtanak a selffel kapcsolatos
jelenlegi nézeteknek
- Miként gondolkozunk
lehetőségeinkről és jövőnkről
- Tartós célok, törekvések,
motívumok, félelmek és
fenyegetettségek kogni