SZEREPEK

SZEREP FOGALMA

A szerep egy adott pozícióhoz szükséges

viselkedési technika, melynek
megvalósításakor feltételezzük a másik
jelenlétét.

A pozíció, vagy státusz pedig, az a hely, amit

egy adott személy egy adott időben egy adott
szociális struktúra keretein belül elfoglal.
Státusz
Önmaga az egyén által elfogat pozíció.
Az illető pozíciónak a szerkezeti
hierarchiában elfoglalt helye.
Az illető társadalmi pozícióhoz
kapcsolódó megbecsülés.
Státusz

Szerzett. Örökölt.
Arisztokrácia Meritokrácia
A szerepek funkciója az egymással való érintkezések
szabályozása, az egyén társadalomban való
létezésének elősegítése. Egy adott szervezeten belül az
egyes szerepek összekapcsolódnak, pl. főnök-
beosztott, orvos-beteg, tanító-tanítvány, egyik szerep
kiváltja a másikat. A szervezet egymásba kapcsolódó
szerepek rendszereként is felfogható
SZEREP TÍPUSAI
SZEREP TÍPUSAI
 SZEREP TÍPUSAI
 A szerepek átfogósága szerint
o pervazív szerepek, vagyis az egyén összes szerepére kiható
szerepek, ilyen pl. a nemi szerep.

o rokonsági, családi szerepek, melyek egy adott családra

vonatkoztatva jelennek meg (pl. anya, nagybácsi).

o foglalkozási szerep (pl. orvos), amely az adott foglalkozás

gyakorlása során nyilvánul meg.

o adott szituációban érvényes (pl. vevő, ügyfél).

Privátszféra szerepei: nem a társadalmi szisztéma
erővonalai helyezik ide az embert, hanem saját
akciói révén vállalja el őket, a privátszerepek
viszonylatain belül 2 adott személyiség tényleges
viszonyát kapcsolatnak nevezzük, pl. ismerős,
barát, szerető
 SZEREP TÍPUSAI
A tanácsadásban életpálya szerepekről beszélünk, amit D.
Super fogalmazott meg. Felosztásában kilenc életszerepet
különböztet meg, és ezeket egy un. „életpálya szivárvány”-ban
helyezi el
 SZEREP TÍPUSAI
D. Super szerepei a következők:
 gyerek,
 tanuló,
 szabadidős tevékenység,
 polgár,
 dolgozó,
 házastárs,
 háztartásfenntartó,
 szülő,
 nyugdíjas.

minden pályát úgy lehet felfogni, mint azoknak

a szerepeknek a sokaságát és kombinációját,
amelyeket a személy élete során játszik.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI

Szereptanulás = szocializáció:
szerepelsajátítás, olyan ismertek készségek és
képességek megszerzése, amelyet bizonyos
szerepekkel kapcsolatban a csoport, a
közösség elvár a tagjaitól.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI
Utánzás: minták spontán másolása

Először 7-8 hónapos korban képes a gyerek az utánzásra, de

ez még nem belső képek alapján jön létre. Nem tud
késleltetni, csak azt utánozza, amire képes volt eddig is. Új
magatartásformát nem tud utánozni (pl.: mosoly, integetés)

Késleltetett utánzás: a 1,5-2 éves gyerek a szülő

távollétében időben késleltetve is képes felidézni a modell
cselekvését. Az utánzás így jutalomértékű: a gyerek az
utánzással odaképzeli, helyettesíti a szülőt.

Engedelmesség: a társadalmi normák külsődlegesen motivált

követése jutalom, illetve a büntetés elkerülése reményében.
A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI
Identifikáció: azonosulás a szereppel, de a tevékenység még
nem vált teljesen saját indítékúvá.

Interiorizáció (belsővé válás): a társadalmi szerep teljes

vállalása, az értékek, elvárások beépülése az egyén
értékrendszerébe. Ez a szocializációs folyamat lényege és
célja: kompetens, hatékony, sikeres, célirányos emberek
nevelése

A szocializáció egész életünkben tart. Mindig vannak új

helyzetek, új csoportok, amelyekhez alkalmazkodni kell.
Minden korosztálynak meg van a sajátos problémája, amihez
alkalmazkodni kell.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI
A szocializációnak számos meghatározása van. Szélesebb
értelmezésben azt a folyamatot jelenti, ahogy az egyén egy
társadalom, egy kultúra tagjává válik. A szocializáció
folyamatában az egyén elsajátítja a viselkedés szabályait, azokat
az értékeket, képességeket és ismereteket, amelyek lehetővé
teszik, hogy a társadalom tagjaként működjenek.
Szűkebb értelemben azt a folyamatot jelöli, amelyben egy
speciális normarendszer, értékek, beállítódások elsajátításával
egy adott csoport normarendszeréhez tud igazodni, így a csoport
tagjává tud válni 

A korai szocializáció hat a későbbi társas

magatartásformákra. A személy értékorientációja a korai
szocializáció eredménye.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI
A korai szocializáció irányát meghatározza:
 család klímája
 a család értékorientációja
 nevelés stílusa

Például a szeretetorientált családban az erős érzelmi azonosulás

(empátia) segíti a szociális normák interizációját (viselkedési
szabály elsajátítását): a szigorú, hatalomorienált nevelés viszont
csak külső engedelmességet biztosít.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI
A szereptanulás a személyiségfejlődés során megy végbe. A
gyermekkori tanulás során szerepeket és a hozzájuk tartozó
szabályokat tanulunk meg.

o A szerepjáték (role play) során a gyermek kiegészítő

(komplementer), kétpólusú (diádikus) szerepkapcsolatokat
játszik le, vagyis mindig konkrét anyuka, orvos, sofőr
viselkedését játssza.

o A szabályjátékok (role game) során pedig, úgy azonosul

szerepével, hogy egyidejűleg elsajátítja a játékhoz szükséges
konvenciók, szabályok összességét, pl. megtapasztalja a
szabályok önkényességét is, a csalás révén.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI

o Normák megtanulása, amely értelmi tevékenység. Pl.:

köszönés.

o Utánzás és azonosulás. Az egyén utánzással megtanulja

a szerepnek megfelelő viselkedést. Gyermekkorban a
szerepjáték a szereptanulás fontos eszköze.
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI

Az utánzott személy a modell. 

A valódi modell élő ember, akivel közvetlen interakcióba tudunk

kerülni. Ilyen a testvér, szülő stb. 
 
A szimbolikus modellel nincs közvetlen interakció. Ez lehet egy
mesehős, filmsztár stb. a modellkövető nem kap visszajelzést arról,
hogy milyen az utánzás.
 
A teljes modell olyan képzelt, vagy létező személy, akinek a teljes
személyiségét utánozzuk. 

A kompetencia modellnél a számunkra lényeges tulajdonságok

kiemelése és utánzása valósul meg. 
 A SZEREPTANULÁS TARTALMA ÉS FÁZISAI

Tanulás eredménye:

 A kezdeti külső kontroll (szülő, pedagógus, gyermekcsoport) által

szabályozott normakövetés fokozatosan belső önkontrollá válik.

 Fejlődik az egyén énképe, önértékelése

 szokásokat, magatartásformákat sajátít el

 a személyiségébe fokozatosan beépülnek a társadalmi normák

 A SZEREPEK VÁLTOZÁSÁNAK OKAI
 A személyiség, hosszú fejlődés útján alakul ki. Mindenkinek
van, egyedi, és meg ismételhetetlen. Az énkép
kialakulásához, pozitív, és negatív élményekre van
szükség. A szocializált magatartás eléréséhez, szociális
tanulás, és érési folyamatok útján jut el a személyiség.

Három foka van:

 viselkedési kontroll
 viselkedési normák betartása, (jutalomért, vagy
büntetés elkerüléséért történik)
 önszabályozás, önkontroll
 A SZEREPTANULÁS MÓDJAI
Identifikáció (azonosulás):
Spontán történik, és akkor zárul le, amikor az ember már
sajátjaként éli át az átvett viselkedési normák szerepét. Alapja
mindig valamilyen érzelmi indulati feszültség. Pl.: szeretet és
félelem. 
 Jerome KAGAN négy identifikációs folyamatot különített el:
 A gyerek olyan akar lenni, mint a modell.
 A gyerek azt hiszi, hogy ő olyan, mint a modell.
 A gyerek ugyanolyan érzelmeket él át, mint a modell.
 A gyerek úgy cselekszik, mint a modell.

DOLLARD és MILLER megerősítés-elmélete szerint az ember és

az állat azt a viselkedést utánozza, ami számára jutalomértékű. 
 A SZEREPTANULÁS MÓDJAI
Empátiás modellkövetés:

Ez szándékos folyamat.

 Az egyén beleéli magát a modell érzés- és gondolatvilágába.

 A szeretet, vonzódás.
 A státuszirigység pl.: sztárok utánzása.
 A félelem. Az utánzók félelmüket, szorongásukat úgy
enyhítik, hogy átveszik a zsarnok viselkedésmintáit.
Gyakran fontos mások előtt is tisztázni, hogy
milyen szerepet töltünk be, ennek eszköze a
szerepjelzés A legegyszerűbb szerepjelzés az
egyenruha, a tárgyi környezet (iroda és
berendezése) vagy egy találkozásnál átnyújtott
névjegy.

Gross és munkatársai szerint:

• szerepküldés: az adott interakcióban részt
vevők kommunikatív eszközökkel küldik
egymásnak a szerepigényeket
• szerepnyomás: szankcionálják a kihágást
 Szerepkészlet és szerepkomplexum
• szerepkészlet: egy státuszhoz tartozó szerepnek
több vonatkozása is lehet (pl.: a tanár ha diákkal
beszél, ha az igazgatóval, ha a szülőkkel stb)
- szerepkomplexum: az egyén által betöltött
különböző státusok szerepkészletei összességükben
(pl.. Férfi – apa, társ, tanár, barát)
-a szerepkomplexum zsugorodása a társadalomból
való kihullás jele - vagy tudatos visszahúzódás
 Goffman (1989) szerepelmélete

Szerep: az a tevékenység, melyet bizonyos helyzetű

ember akkor végezne, ha kizárólag a helyzetéből
adódó normatív követelmények alapján kellene
cselekednie.
Szerepalakítás/Szerepmegvalósítás: vmely egyén
tényleges viselkedése, mikor helyzetének
megfelelően cselekszik.
Szerepháló: az egyén számára lényeges közönség,
akivel kapcsolatba kerül a szerep megvalósítása
közben
Szerep szektorok vagy alszerepek
 Goffman járulékos szerepfogalmai
•szerep rendszeres alakítása – szerep rendszeres
alakítója
•szerepfunkció: eufunkció = támogató, diszfunkció
= romboló erőfeszítések
•elkötelezettség: ha a pozíciókhoz kapcsolódó
intézményes megegyezések arra kényszeríti, hogy
bizonyos módon cselekedjék
• eltérő szerepfelfogások
• szereptávolítás: hangsúlyos eltérés az egyén és vélt
szerepe között. Az egyén valójában nem a szerepet
tagadja, hanem azt a virtuális ént, amelyet a szerep
mindenki számára tartalmaz, aki csak elfogadja.
 Szereptávolítás módjai:
1. Megpróbálja elkerülni, hogy hasson rá a helyzet
(pl. a felnőtt, aki azért lovagol a körhintán, hogy
vigyázzon gyermekére, erőfeszítéseket tesz, hogy
érzelem nélküli és aggodalmas maradjon)
2. A helyzethez igazodva egyfajta gyermeki ént vetít
ki, amely kielégíti a helyzeti követelményeket,
ekkor azonban egy kis gesztus révén eltávolodik
ettől a kivetített éntől, jelezve, hogy túl messzire
ment a viccelődésben.
• Védekező funkciója van
 A SZEREPELVÁRÁSOK

Szerepelvárásnak nevezzük az adott szerep

betöltőjével szembeni követelményeket.

Erőssége alapján:
 muss,
 kann és
 soll szerepelvárásokat különböztetünk meg.
 A SZEREPELVÁRÁSOK

A muss elvárások:

A társadalom a jogrendjével tartja fenn. Olyan

szabályokat jelent, melyet a társadalmat alkotó
csoportoknak, ill. egyéneknek egyaránt be kell
tartaniuk. Ebben az esetben a törvények, szabályok
által meghatározott legerősebb normák érvényesülnek.
(pl. egyetlen rendőr sem lehet korrupt, ha ezt megszegi, amellett
hogy rendőri „szerepétől” búcsúzhat, még büntetőjogi
felelőssége is van).
 A SZEREPELVÁRÁSOK

A soll elvárások:

A mussnál gyengébb. A szemünkbe mondják, hogy

az elvárásoknak tegyünk eleget. E körben a csoport
fogalmaz meg viselkedési szabályokat a tagokkal,
v. leendő tagokkal szemben. A normák
megszegése kirekesztéshez, elszigeteléshez vezet.

(pl. Tipukus példája a Amishok, ha nem tartja be a csoport

által meghatározott szabályokat, el kell hagynia a csoportot,
és soha többé vissza).
 A SZEREPELVÁRÁSOK

A kann elvárások:

A leggyengébb szerepelvárás.  Ide tartoznak azok az

elvárások, melyeket egyének fogalmaznak meg
egyénekkel szemben. Alapvető illemszabályok.
Így megsértésük a legkisebb büntetéssel jár az
egyén számára. Többnyire csak rosszallást vált ki.
(pl.: Nem illik egy tanárnőnek nyilvánosan alkoholt
fogyasztania… ha megszegi, attól még nem fogják kirúgni
a munkahelyéről, na de azért kérem….biztos vannak
akiből ez rosszallást vált ki).
 A SZEREPELVÁRÁSOK
Szerepek az élet során
A hétköznapi életben egyszerre több csoport tagjaként jelenik
meg az egyén. A csoport fontosságától függ, hogy milyen
minőségű kapcsolatot kívánunk kialakítani a többiekkel.
Formális csoportok: személytelen csoportok, amelyek
„hivatalosan” rögzített, formailag meghatározott szerkezettel
rendelkeznek
Az informális csoportok: olyan egyének együtteseiből állnak,
akik önnön elhatározásuk folytán kerültek be és maradtak a
csoportban (saját kedvükre tartoznak a csoporthoz ).
 A SZEREPELVÁRÁSOK
A csoportszerkezetben a tagok meghatározott státuszokat,
pozíciókat foglalnak el. Az egyének által elfoglalt helyekhez a
csoportokon belül szerepek társulnak.

A csoportszerepek (mint elvárások, normák, értékek) a

csoportcél által meghatározott feladatok mentén alakul ki. A
csoportszerepek a csoportszerkezet mikrostruktúrális
(legalacsonyabb szerkezeti felépítés) viszonyaira épülő
szerepek.

A szerepelvárások alakítják a szerepről való felfogásunkat,

melynek eredményeként a szerepet vagy elfogadjuk, vagy
részben vagy teljesen elutasítjuk.
 A SZEREPKOMPLEXUM, SZEREPKÉSZLET
Szerepkomplexumnak nevezzük az egyén által egy időben
összességében betöltött különböző státuszok
szerepkészleteit.
 A SZEREPKOMPLEXUM, SZEREPKÉSZLET
A társadalom számtalan szerepet kínál számunkra.
Minél nagyobb a társadalmi aktivitásunk, annál több
szerepünk lehet. A szerepkomplexum zsugorodása a
társadalomból való visszahúzódás vagy peremre
szorulás jele (pl. munkanélküli, nyugdíjas, krónikus
beteg).
Az emberek, amikor egy adott szerepet teljesítenek,
több elvárásnak is meg kell felelniük. Egy adott
státuszhoz tartozó szerepnek több vonatkozása is
lehet. Ezeket a vonatkozásokat szerepkészletnek
nevezzük
 A SZEREP MEGVALÓSULÁSA
A szerep mindig társas közegben nyilvánul meg.
Ahhoz , hogy a szerepet megvalósítsuk, az adott
interakcióban résztvevő személyek, szerepigényeket
fogalmazzanak meg különböző kommunikatív
eszközökkel. Ez a szerepküldés. Pl.: köszönés
nexusai
A szerep megvalósításához szükséges, hogy mindig,
minden körülmények között teljesítsük szerepünket,
amikor a szerepnek megfelelő szituáció adódik. Ha
ezt nem teljesítjük, akkor ezt a társas környezet
szankcionálja, ezt szerepnyomásnak hívjuk. Tanár a
kocsmában „hogy csinálhat ilyet?!”
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI

Deviancia az, amikor az azonosulási

készség a szocializáció zavara miatt nem
alakul ki, az egyén fogékonnyá válik a
lázadásra, tagadásra.
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
1.) SZEREPTÁVOLSÁG: a szereptávolság annak a mértéke,
hogy az egyén milyen mértékben képes arra, hogy tettei ne az
előre megszabott normák alapján szerveződjenek.

Pl.: Zimbardo – börtönkísérlete: a börtönőrük és a rabok olyan

mértékben azonosultak a helyzet által sugallt szereppel, hogy
korábbi személyközi viszonyaikat elfelejtve teljes figyelmüket
az új szerepnek szentelték

Nem az egyéniség, hanem a kölcsönös szerepviszony szabja

meg az egyén viselkedését, nagymértékben határt szabva a
felek mozgási szabadságának. Így mindkét fél
kiszolgáltatottá válik a szerepének.
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
2.) KONFORMITÁS: kis csoportban a kölcsönös egymásra hatás,
együttműködés folytán képződmények keletkeznek, és a csoport
fejlődésére kiható folyamatok zajlanak. Ezek a csoportjelenségek.
Ebbe a kategóriába tartoznak a csoportnormák, csoportlégkör,
csoportértékek, csoporthatékonyság, konformitás és az interakció
(kölcsönös viszony).
A csoport egyének nélkül nem jöhet létre. Személyes céljaik
megvalósulását a kollektíva segítségével érhetik el. A csoport
biztosítja az ezekhez szükséges feltételeket, kifejti azokat a
hatásokat, amit a tagok csoportnyomásnak éreznek, ezekhez
igyekeznek alkalmazkodni. Ezt az „engedékenységet” nevezik
konformitásnak. Konformista tehát az, akinek életvezetésében
fontos a többséghez és a hatalomhoz való igazodás. 
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
2.) KONFORMITÁS:
Hogy ki mikor konformista, az helyzettől függ. Konformista
magatartást tanúsítanak az emberek olyan esetben, amikor
kedvező megítélésben kívánnak részesülni. A konformitás
mértéke nem függ az intelligenciától. A konformistáknak
kisebb a feszültségtűrő képességük, hajlamosak a lekicsinylő
önértékelésre. 
Pl.: Milgram – áramütéses kísérlete

Milgram szerint négy tényező győzi meg az egyéneket arról,

hogy feladják autonómiájukat, tehát konform viselkedést
tanúsítanak.  
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
2.) KONFORMITÁS:

 Szociális normák: azáltal, hogy válaszoltak a hirdetésre, és

beleegyeztek a kísérletben való részvételre, a kísérleti
személyek önként jóváhagytak egy implikált megállapodást a
kísérletvezetővel való együttműködésre.

 Felügyelet: megismételték a kísérletet úgy is, hogy a

kísérletvezető elhagyta a helyiséget. Ekkor az engedelmesség
65%-ról 21%-ra esett vissza.
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
2.) KONFORMITÁS:

 Áttételek: Milgram kísérleti személyei tudták, hogy erőszakos

cselekedetet követnek el, de az áttételek gyengítették ezt a
tényt. Pl.: a tanuló a másik szobában volt és nem volt képes
kommunikálni. Milgram arról számolt, be hogy az
engedelmesség 65%-ról 40%-ra esett vissza, ha a tanuló a
kísérleti személlyel egy szobában volt. Minél kevesebb az
áttétel a személy és cselekvésének következményei között,
azaz minél közvetlenebb a személy kapcsolata az áldozattal,
annál kevésbé engedelmeskedik a kísérleti személy.
 A SZEREPTANULÁS ZAVARAI
A szereptanulás zavarainak fajtái:
2.) KONFORMITÁS:

 Ideológiai igazolás: pl.: háborúban a katonák végrehajtják azt

a parancsot, hogy ellenséges civileket lőjenek le, vagy
kegyetlenkedjenek velük. A katonák előzőleg már elkötelezték
magukat amellett, hogy a nemzet biztonsága a katonai
parancsoknak való szigorú engedelmességet követel meg
tőlük.
 A SZEREPKONFLIKTUSOK
A szerepek sokféle feszültség forrásaivá
válhatnak, ezekkel és a kiküszöbölési
lehetőségekkel is tisztában kell lenniük az
embereknek ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak
működni.
A szerepekkel kapcsolatos főbb gondokat a
szerep kétértelműség, a szerep-én megfelelés
konfliktusa, a szerepen belüli és a szerepek
közötti konfliktusok okozzák.
Szerepkonfliktus az, ha a megvalósított
szerepviselkedés nem felel meg a
szerepelvárásoknak.

A tartósan fennálló szerepkonfliktusok felborítják

szervezetünk egyensúlyi állapotát. Az ember stressz
hatására az egész szervezetével reagál, de mindig
van egy olyan kitüntetett szervünk, amelynél a
válaszreakció intenzitása kiemelkedő.
Pl: Vannak olyanok, akiknek ugyanattól a rossz
főnöktől magas lesz a vérnyomásuk, másoknak
gyomorfekélyük lesz.
Szerepkétértelműség
Akkor jön létre, ha nincsenek körvonalazva pontosan az
elvárások, amikor valaki nem tudja, hogy mit várnak tőle.
Gyakran bizonytalanság alakulhat ki a szerepet betöltő
személyben pl dolgozóként az elvégzendő munkára vagy a
felelősség mértékre vonatkozóan, ez feszültséggel töltheti
el, elégedetlen munkájával, s kerülheti az érintkezést
azokkal, akik vele szemben kérdéses elvárásokat
támasztanak. A bizonytalanság érzése stressz
kialakulásához és a teljesítmény romlásához is vezethet,
ezért a szerep kétértelműségét csökkenteni kell. Erre
lehetőséget ad, ha jól körülhatárolt munkaköri leírásokat
készítenek, vagy probléma esetén csoporton belüli
szereptisztázó tréninget tartanak.
1.) Szerepek közötti konfliktus: 

A szerepek közötti konfliktus akkor jön létre, amikor az

egyén két (vagy több) olyan szerepet tölt be egyszerre,
melyeknek tartalma, megnyilvánulásai, vagyis a
státuszokhoz kapcsolódó szerepekben elvárt viselkedések
ütköznek egymással.

Ilyen konfliktus például, amikor a tanár a saját gyermekét

tanítja és ütközik benne a szülői engedékenység és a tanári
szigor, mint szerepelvárások. A munkahelyi és a családi
szerepek gyakran okoznak ilyen konfliktust.
2.) Szerepen belüli konfliktus: 

Ellentétes elvárások különböző szereppartner részéről.

A szerepen belüli konfliktusok egy része abból fakad,
hogy a szereprelációban szereplő másik többféle elvárást
fogalmaz meg egyszerre velünk szemben.

A gyermek éli át ezt a konfliktust, hiszen ugyanaz a szülő

egyszerre engedékeny és szigorú vele szemben, a két
gyermekszerep ütközik egymással.
Másik példa: a főiskolás lánytól a tanárai azt várják el, hogy
idejét a tanulással töltse, a barátja pedig azt, hogy inkább
vele foglalkozzon.
A szerepen belüli konfliktusok egy másik fajtája, amikor
különböző szereppartnerek fogalmaznak meg egymásnak
ellentmondó elvárásokat. Komplementer szereppartner
ellentétes elvárásai.

Ilyen szerep a középvezetői szerep, ahol a beosztottak

elvárásai, mint vezetőre vonatkoznak, a feletteseké pedig,
mint beosztottra.
Másik példa: Watergate-ügy. Nixon a tanácsadóitól olyan
információkat kért, amelyhez törvényes úton nem juthattak
hozzá, ugyanakkor elvárta tőlük, semmiféle jogtalanságot
ne kövessenek el, mert azzal kompromittálnák őt.
3.) Személy-szerep konfliktus: 
A személyiség és az általa megvalósított szerep tartalma
ütközik egymással. A személy és szerepe közötti
konfliktus során nem egyszer a személynek valamely
értékét, hitét, belső meggyőződését, vagy akár belő
egyensúlyát, egészségét kell feláldoznia a szerep
teljesítésekor.
Zimbardo kísérletében ilyen lett volna az a személy, aki nem
vállalja a „kegyetlenkedő” őr szerepét, mert nem ért egyet
az embertelen bánásmóddal.
A pályaválasztás területén ilyen például, amikor a személy
olyan pályát választ, amely szakmai szerep alapvetően
ellentétes személyiségével (emberkerülő tanár, vértől
irtózó orvos).
A szerep-én megfelelés konfliktusa akkor jön létre, ha az
egyén szükségleteinek a szerep nem felel meg (pl. ha valaki
autoriter személyként egy demokratikus szervezetbe kerül).
Ez a konfliktus számos feszültség forrása lehet, s ezért kell
kitüntetett figyelmet fordítania a tudatos kiválasztásra,
mellyel a gond minimálisra csökkenthető. Érdemes minden
munkakör jellemzőit munka elemzéssel pontosan feltárni,
az információk birtokában meghatározni azokat a
kritériumokat, melyeket betöltőjével kapcsolatosan a
munkakör támaszt és erre kell a toborzást építeni. A
kiválasztás során a dolgozók egyéni igényeinek,
képességeinek, érdeklődésének felmérésével és a betöltendő
állás feltételeinek összevetésével, tudatos mérlegeléssel
lehet elkerülni ezt a konfliktust.
 A SZEREPKONFLIKTUSOK KEZELÉSE
 a szerepek összeolvasztása: amikor két ütköző szerepből
átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az
oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon
közel álló szerepek esetében van lehetőség. 
 Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszumképzés (pl. egy
családanya, aki a munkahelyi feladatok tárolása miatt kénytelen
kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy
bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
 A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti
valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési
kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
 betegségbe való menekülés: a nyugtatók, kábítószerek szedése és
végső esetben az öngyilkosság.
 A SZEREPFESZÜLTSÉG CSÖKKENTÉSÉNEK MÓDJAI
Társadalmi védőmechanizmusok: a társadalom
védőmechanizmust dolgoz ki olyan emberek számára, akiknek
hivatásbeli állampolgári kötelezettségeik konfliktust
eredményezhet. Pl.: orvos, ügyvéd, pap nem köteles minden
körülmények között kiszolgáltatni adatokat a hatóságnak.
Rítusok: pl.: felnőtté avatás.
Szerephierarchia: kialakult a szerepnek az a hierarchiája, amely
az ember számára automatikussá teszi a választást. Pl.: gyerek
születésénél munkaidőben is elhagyhatja munkahelyét a nő.
Egyéni védőmechanizmusok: a pszichoanalízis az énvédő
mechanizmusokat tekinti a belső feszültség csökkentő
eljárásainak.
 A SZEREPFESZÜLTSÉG CSÖKKENTÉSÉNEK MÓDJAI
Figyelem megosztása: azt jelenti, hogy kiszorítjuk a tudatunkból
az egyik szerepet, míg a másik neki ellentmondó szerep
elvárásainak felelünk meg. Pl.: megcsalásnál nem törődünk
azzal, hogy házasok vagyunk.
Szerepkompenzációk: ha segédeszközök és jelek segítségével
ellensúlyozzuk szerepfeszültségünket, akkor
szerepkompenzációt végzünk. Pl.: bürokrata lezser öltözéke.
Racionalizálás: logikus elméletet gyártunk arra vonatkozólag,
hogy miért nem tudunk egy adott szerep elvárásainak
megfelelni és ezzel nyugtatjuk meg lelkiismeretünket.
 A SZEREPFESZÜLTSÉG CSÖKKENTÉSÉNEK MÓDJAI

Kompromisszumképzés: ilyenkor, a feszültséget okozó szerepet

átalakítjuk úgy, hogy megfeleljünk neki. Pl.: matekból jó a
kettes is.
Kábítás: a szerepkonfliktusok okozta kínzó feszültséget az
alkohol, drogok segítségével oldjuk.
- Fontossági sorrend kialakítása az elvárások közvetítői
között: aki fontosabb, annak az elvárásait teljesíti az
egyén.
- Szankciókhoz való alkalmazkodás: ami nagyobb
szankcióval járna, annak felelünk meg inkább.
- Szerepalku, melynek lényege a kompromisszumképzés
(pl. a vezető funkciót betöltő családanya kénytelen olykor
férjével egyezséget kötni, hogy felmentést kapjon a
házimunkák ellátása alól).
- A konfliktust okozó szerep lebecsülése, vagy a belőle
való kilépés (pl. valamely másodállásunk feladása, vagy a
házasság felbontása).
 VÉDEKEZŐ (ELHÁRÍTÓ) MECHANIZMUSOK
Elfojtás – a célra irányuló vágy megszüntetésével oldja meg a
konfliktust
Kivetítés (projekció) – érzéseinket másra helyezzük át
Érzelmi átfordítás – félelem hívja elő, azonosulunk az
agresszorral (bántalmazóval)
Eltörlés (anullálás) – mintha meg sem történt volna
Sajnáltatás – másik emberből sajnálat kiváltása
Visszacsúszás (regresszió) – fejlettségnél alacsonyabb szintű
viselkedés
Áttolás – meg nem valósult vágyak; hiányérzetet pótoljuk – pótló
eszköz
Elszigetelés (izoláció) – leválasztjuk az indulati elemet és
beiktatunk egy értelmetlen dolgot.(pl.: lépés számlálása menet
közben)
 Szerepkonfliktusok feloldása

Gross és mtsai (1973):

1. Morális igazodás
2. Kibúvókeresés
3. Morális kibúvókeresés
4. Instrumentális cselekvések
• Szerepek elkülönítése
• Szerep összeolvasztás
• Elmenekülés a helyzetből
5. Figyelemváltás
6. Átértékelés
7. Nyugtatók és serkentők