A döntéshozatal\

János Réka
Szociálpszichológia , 2007

MOTTÓ
Az embereknek viszont állandóan szükségük van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja
pusztán a jóindulatuktól. Sokkal valószínubb, hogy célhoz ér, ha önzésüket nyergeli meg a
maga javára, és meggyozi oket, hogy saját elonyükre cselekszenek, ha megteszik amit kíván
tolük. Ezt tesszük, valahányszor cserét ajánlunk valakinek. Add nekem, amire szükségem
van, és megkapod, ami neked kell, ez az értelme minden efféle ajánlatnak, és túlnyomórészt,
ez a módja annak, hogy megkapjuk egymástól a számunkra é ppen szükséges szolgáltatásokat.
Ebédünket nem a mészáros, a sörfozo vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek
saját érdekeiket tartják szem elott. Nem emberiességükhöz, hanem önszeretetükhöz
fordulunk, és sohasem a maguk szükségérol, hanem a rájuk váró elonyökrol beszélünk nekik.
?A. Smith A nemzetek gazdagsága, e gazdagság természetének és okainak vizsgálata .

A pszichológia a viselkedést tanulmányozza, mely leginkább úgy értheto meg, ha ez

egyéneket racionálisnak és önérdekkövetonek tekintjük, a cselekvések és interakciók a
korlátozó feltételek között, széles értelembe vett költség-haszon szempontokat mérlegelo
döntések eredményeképpen foghatóak fel.

Viselkedés – inger-válasz asszociáció

Cselevéshez szándék is társul

A racionalitás közgazdasági fogalom: Max Weber 2 ideáltípust különböztet meg: célracionális

és értékracionális
Célracionális – az emberek saját érdekeik által vezérelve mérlegelik a céljaik eléréséhez
szükséges eszköz alternatívákat, valamint az eszköz használatával járó elonyöket és
hátrányokat és ezeket latba véve cselekszenek. Például kivel és hogyan írjak államvizsga
dolgozatot: lemásolok egyet, az elnököt választom vezetonek stb.
Értékracionalitásról akkor beszélünk, amikor az egyének viselkedéseiket bizonyos társadalmi
normákhoz igazítják és veszik figyelembe cselekvéseik látható következményeit.
 Viselkedés (Elster)

Nem intencionális Intencionális

(szokások, indulatok, reflexszeru viselkedések) (cselekvés, döntés)

instrumentálisan instrumentálisan
racionális nem racionális

optimizáló megelégedésre törekvo

(normatív döntéselmélet) (deskriptív döntéselmélet)
(korlátozott racionalitás)

parametrikus stratégiai
(döntéselmélet) (játékelmélet)

tökéletes hiányos nem kooperatív kooperatív

informáltság informáltság játékok játékok
(bizonyosság) (bizonytalanság, (alkuelmélet)
kocázat)
 2 MODUL A döntéshozatal

Célkituzések:
? A döntéspszichológia szervezeti alkalmazásainak ismertetése
? A szervezeti tagok, vezetok és ügyfelek viselkedésének döntés pszichológiai
értelmezése

Tanulási útmutató:
A modul elsajátításhoz szükséges feleleveníteni a döntéspszichológiai ismereteket.
Éppen ezért javasoljuk, hogy tanulmányozása elott a hallgatók olvassák el újra a
másodéves kognitív szilabuszt és M. Eysenck Kognitiv pszichológia könyvének
megfelelo fejezeteit. A hatékony tanulás elofeltétele, hogy eloször a hallgató olvassa
el az egész modult és csak azután térjen rá a részletek megtanulására. A modul
végén található ajánlott irodalom segít az ismeretek elmélyítésében. Az önellenorzo
teszt mind az itt bemutatott mind pedig az elektronikus könyvtárban fellelheto
információkra alapoz, így kizárólag ezek megtanulása után végezheto el.

1 UNIT A döntéshozatal normatív és deskriptív megközelítései

Célkituzések:
? A normatív és deskriptív modellek megközelítési módjai közötti különbségek
megértése
? Példák bemutatásával a döntés hozatal pszichológia sajátosságainak pontos
bemutatása

Kulcsfogalmak:
korlátozott racionalitás, hasznosság felbecslése, kockázat, nyereség,

A döntéshozatal humánspecifikus „tevékenység” mely szorosan összekapcsolódik a

racionalitással. A racionalitás ke zdetben közgazdasági és filozófiai fogalom volt, késobb vette
át a pszichológiai is és széles alkalmazásra került a döntés elméleteken belül. A döntés 2
feladatot lát el:
? a lehetséges következmények felbecslése
? az alternatívák szubjektív hasznosságának becslése
A döntés elméletek esetében megkülönböztethetünk deskriptív, az-az leíró, és normatív
modelleket. A deskriptív modellek abból indulnak ki, hogy azok a döntési helyzetek
melyekkel találkozunk rosszul meghatározottak Például, egy adott helyzetben nem ismerjük
az összes alternatívát vagy az egyes alternatívák értékeit. Ezért a deskriptív modellek leírják
azt amit ténylegesen tesz valaki döntési helyzetben
A normatív modellek két alapfeltevésbol indulnak ki: a problémák jól
meghatározottak és az emberek racionálisak. Az emberi racionalitást 3 nagy pontban
foglalható össze. Elso sorban a racionális cselekvés meg kell egyezzen az egyén céljaival és
egy jól meghatározott célra irányul. Másodsorban a racionális viselkedés
ellentmondásmentes, vagyis ha A-t preferálom B-vel szembe és B-t C-vel szembe, akkor A-t
fogom preferálni C-vel szemben. Ez a tranzitivitás elve. Például, ha jobban szeretek
kirándulni a hegyekbe, mint a tengerpartra menni és jobban szeretek a tengerpartra, menni,
mint olvasni akkor olvasás helyett inkább, kirándulni megyek. Harmadsorban, a racionalitás
azt feltételezi, hogy az egyén, döntési helyzetben, ismeri az összes alternatívát és mindig a
szubjektíven leghasznosabb alternatíva kiválasztását valósítja meg.
A becslési folyamat a rendelkezésre álló alternatívákkal végzett kognitív muvelet,
mely eredményeképpen lehetové válik az egyes alternatívák kiértékelése és sorba állítása. A
hasznosság becslésekor a cselekvés következményeit szubjektíven értékeljük. A hasznosság
becslése során leegyszerusíto kognitív folyamatok mennek végbe és típusos torzítások
jelennek meg, de ennek ellenére kielégíto döntéseket tudunk hozni. A döntések több
tényezosek, a különbözo alternatívákat hasznosságuk szempontjából értékeljük. Egy autó
megvásárlása is több alternatívát feltételez mely alternatívákat különbözo szempontok,
dimenziók mentén értékelhetjük. Az alábbi mátrixban 4 dimenzió mentén értékeljük a három
alternatívát.

A1 Audi A2 Dacia A3 Mazda

C1 ára
C2
fogyasztás
C3
gyorsulás
C4 színe

Az alternatívák megítélése hasznosságuk – szubjektív hasznosságuk - szerint történik.

A hasznosság megítélésének számos nehézsége van melyek közül a legfontosabbak:
A hasznosságra vonatkozó információk nem eleve adottak A hasznossági
információkat fel kell kutatni. Az információk felkutatásában elozetes preferenciákat veszünk
alapul – nem történik meg egy kimeríto kutatás. Ezt a kognitív disszonancia redukcióval is
magyarázzák – elozetes döntéseinket nem bíráljuk felül, eltekintünk az ezekkel nem
konzisztens információktól. Megfigyelték, hogy miután egy személy megvásárolt egy autót a
többi autóról már nem szerez be prospektusokat, hanem a megvásárolt autómárka
prospektusait nézegeti. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy döntési helyzetben ugyanazt keressük,
amit már ismerünk, elozetesen elkötelezodünk egy alternatíva mellet és csak az ennek
megfelelo, erre vonatkozó adatokat, információkat gyujtjük be. Köznapi értelemben elore
tudom, hogy mit akarok és ezt a preferenciámat akarom alátámasztani adatokkal.
Ez a tendencia számos helyzetben megmutatkozik, például a referencia csoport is azért
fontos az egyénnek, hogy helyeslést kapjon preferenciáit illetoen. Különbözo klubok azért
jönnek létre mivel a tagoknak azonos preferenciáik vannak, sok zenerajongó például meg sem
hallgat olyan zenét mely nem felel meg annak az irányzatnak.
Az emberek többsége miután elkötelezte magát egy bizonyos márkanév mellett más gyártók
termékeit nem is értékeli (ha hasznosnak ítélem a Philips televíziót akkor mosógép esetében is
ezt a márkát preferálom.
A döntéshozatal szempontjából fontos információk aszimmetrikusak . A különbözo
élethelyzetekben az egyes alternatívákra vonatkozó információink nem teljesek. Ha
visszagondolunk az elobbi táblázatra ki sem tudnánk tölteni, mivel mindegyik alternatíváról
más információnk van. Például tudom a Daciaról hogy olcsó, de a gyor sulásáról nem tudok
semmit vagy nem rendelkezem megbízható adatokkal errol. Munka vállaláskor is gyakori
eset, hogy egyik cégrol tudjuk, hogy alacsony a fizetés, a másik cégrol pedig azt hallottuk,
hogy hétvégén is dolgozni kell, a harmadikról pedig csak annyit tudunk, hogy egy hírneves
multinacionális cég. A szabadido eltöltésekor is gyakran az alternatívák aszimmetrikusak: ha
moziba akarunk menni az egyik filmrol tudjuk, hogy Robert de Niro játszik benne, a másik
egy komédia és a harmadiknak egy Oscar díjas operatore van. Érdekes módon, bár eltéro
hasznossági kritériumokat használunk, eltéro szempontok szerint értékelünk, mégis
bekövetkezik az összehasonlítás, és általában dönteni tudunk.
 Egyes alternatívákat nem lehet számszerusíteni. Az autós példára gondolva, néhány
alternatívát el lehet látni egy számértékkel míg a többit nem. Döntés akkor következhetne be
ha az egyes értékeket össze lehetne adni és a legmagasabb értéku alternatíva kiválasztása
következne be.
A normatív modelleket az ‘50-es évektol dolgozták ki. Legismertebbek ezek közül: Bayes
tétele – konzervativizmus, a döntés normatív modellje SEU (Subjective Expected Utility).
Az emberi racionalitással és döntéshozatallal foglalkozó szakemberek 2 táborát
különíthetjük el:
? Pesszimisták – ítéletek és döntések hiányosságait emelik ki. Ebbe a táborba tartoznak
Tversky, Kahneman, Slovic, Nisbett és Ross.
? Optimisták – Ítéletek és döntések hatékonyságát emelik ki.
A pesszimista tábor képviseloi szerint a körülöttünk levo világ bizonytalan, ebben a
bizonytalansági helyzetben az ítéletalkotás gyakran súlyos és szisztematikus hibákkal jár - az
emberi kognitív rendszer korlátozottsága miatt. A kognitív rendszer korlátozottsága 3 pontban
foglalható össze, a racionalitás tehát 3 szinten sérülhet:
? Az ítéletalkotás torzítása
? Probléma megjelenítési hiba
? A döntési helyzet megoldásainak defektusa

Az ítéletalkotás torzítása

Ítéletalkotásainkban valószínuségi számításokat végzünk, valószínuségi gondolkodási

heurisztikákat használunk. A heurisztikák használata szisztematikus hibák felbukkanását
eredményezi. Egy esemény bekövetkezésének valószínuségét abból a szempontból ítéljük
meg, hogy mennyire reprezentatív az alapsokaság vagy a kiváltó folyamat tekintetében
(ugyanazok a hibák melyek a statisztikai számolásokkor jönnek elo – pld. mintavételi hiba –
minta vételi arány és nagyság, illetve a kapott információ megbízhatósága).
Továbbá, az emlékezet is gátat szab a racionalitásnak. Elsosorban azokat a tényezoket
vesszük figyelembe döntéskor melyek szembeötlok (a figyelmünk erre irányul) vagy azokra
melyekhez könnyebben hozzá tudunk férni. Gyakran lehorgonyzunk egy–egy alternatívánál
és a többi alternatívát figyelmen kívül hagyjuk.
Problémamegjelenítés hibái

Bizonyított tény, hogy amikor elorevetítjük a következményeket vagy információkat

szerzünk ezekrol akkor ezeket nyereségként vagy veszteségként jelenítjük meg. Ugyanannak
a helyzetnek két féle megfogalmazása eltéro következtetéseket, döntéseket eredményezett egy
Tversky és Kahneman által végzett kísérletben: Egy ázsiai fertozés 600 ember halálát vonja
maga után. Hogy ezt elkerüljék a kutatók 2 beavatkozást dolgoztak ki. A résztvevoket 2
csoportra osztották:
I csoport
a. Ha A programot fogadjuk el 200 embert biztosan
megmentenek.
b. Ha B programot fogadják el 1/3 esélye van annak hogy mind a
600 beteget megmentsék és 2/3 esélye annak, hogy egyetlen
beteget se mentsenek meg.
II csoport
a. Ha A programot fogadják el akkor biztosan meghal 400 ember
b. Ha B programot fogadják el 1/3 az esélye annak, hogy senki se
haljon meg és 2/3 esélye annak, hogy mind a 600 meghaljon.
72 % I csoportban A-t választotta, 78 % a II csoportban B-t választja.
Ezekbol az eredményekbol arra következtethetünk, hogy a személyek többsége
ellentétes módon viselkedik (kockázat vállalóként vagy kudarckerüloként) a
problémamegfogalmazás függvényében
Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy az emberek a lehetséges következményeket
nyereségként vagy veszteségként kódolják és nem végállapotként. A feladatmegfogalmazás
vagy a probléma helyzet bemutatás esetén kétféleképpen gondolkodhatnak: vagy nyereségben
vagy veszteségben. A döntéselméletek ezen bírálatok elfogadói, azért kritizálják mivel az
elmélet alkotók azt feltételezik, hogy a világnak csak egy lehetséges értelmezése létezik.
Azonban ez nincs így még a fizikai világ észlelésekor is megjelennek a torzítások melyek
érzékcsalódások néven ismeretesek.

A döntési probléma kezelésének defektusai

Janis és Mann (1984) mutatott rá arra, hogy a kutatók a döntések vizsgálatakor számos
tényezot figyelmen kívül hagynak. Az embert nem csak kognitív jellemzok hanem érzelmi
tényezok is befolyásolják. Például, a motiváció eltéro módon hat a döntésekre. Az emberek
nem asszimilálják és nem kombinálják az információkat a várakozások és az értékek
vonatkozásában és különösen nem használják ki a számukra elérheto forrásokat az
alternatívák hatékony felkutatásához és értékeléséhez, saját kognitív képességeik és az eros
társadalmi kényszer által szabott korlátok között sem. Az ember nem számítógép,
várakozásai, félelmei konfliktusai vannak melyek döntéshozatalát befolyásolják.
 2 UNIT Döntéshozatal – az „optimisták” nézopontjából

Célkituzések:
? Az emberi racionalitást bizonyító érveknek a bemutatása

Kulcsfogalmak:
metaracionalitás elve, folytonosság elve, strukturális elv.

Az optimista nézopont
Az ítéletek és döntések bonyolult helyzetekben is jól muködnek – vélik az optimisták
– szerintük a pesszimisták által megfogalmazott jelenségek nem igazolhatóak. A hiba tehát
szerintük nem az emberi racionalitásban van, hanem a jelenségek értelmezésében (Berkley és
Humphreys, 1982, Edwards, 1968, Back és Mitchell).
Ok is 3 elméleti érvet találnak a racionalitásra
? Meta-racionalitás elve
? Folytonosság elve
? Struktúra érv

Meta-racionalitás elve
A racionális döntés eroteljes kognitív munkát feltételez, melynek nemcsak
hasznossága van, hanem létezik egy befektetési költség is. Minden döntés valójában
haszonáldozatot is jelent, mivel egy adott alternatíva kiválasztásával más alternatívák
„hasznát” áldozzuk fel. Minden egyes helyzetben, az összes lehetoség vizsgálata, illetve ezek
értékelése kifáradáshoz vezetne és gyakran nem is éri meg így járni el. Ez azonban nem mond
ellent a racionalitásnak, vallják az optimisták, hanem én-védo funkciója van, védi a kognitív
rendszert a túlterheléstol. Ilyen típusú eljárásra példa a várható haszon maximalizálásának
elve – vagyis az elso jónak látszó alternatíva kiválasztása úgy, hogy a többi alternatívát meg
sem vizsgáljuk. A megelégedés elve, mint neve is jelzi, nem a maximális haszonra való
törekedést jelenti, hanem olyan helyzetekben hoz kielégíto döntést, ahol a sok „latolgatás”
költségesebb lenne, mint a várható haszon. Más szavakkal: ha valamilyen esemény vagy
következmény, mely nem túl fontos helyet tölt be az életünkben, nem érdemes sok idot szánni
rá. Valószínuleg éppen akkor nem lenne racionális az ember, ha az összes helyzetben az
összes alternatívát megvizsgálná. Képzeljük el, ha egy szervezet mely munkaerot toboroz, az
összes alternatívát (a jelölteket) az összes szempont szerint megvizsgálná. Bekövetkezik egy
korrekciós folyamat, melyben a döntés költségeit vetjük össze a stratégia alkalmazásából
származó elonyökkel.
Feltételezzük, hogy minden egyén több döntési stratégiával rendelkezik és adott
helyzetben ezek közül adaptativan, tehát racionálisan választ. Fontos következményekkel nem
járó helyzetekben megelégszik pénzfeldobással vagy megelégedésre törekszik, vagy kizár
bizonyos aspektusokat.
Az, hogy milyen stratégiát választ függ a helyzettol a döntésre szánt idotol és a
fáradtságtól. Azt a stratégiát választja melyrol, úgy véli, hogy a legnagyobb maximális
nyereséget nyújtja számára.

Folytonosság elve

Gyakran akkor következtetnek arra, hogy egy ítélet vagy döntés nem racionális, ha
figyelmen kívül hagyják ennek folyamat jellegét. Így egy-egy döntés hibásnak vagy
ellentmondónak tunhet, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk az események folyamat jellegét
és csak egy-egy elszigetelt döntést veszünk figyelembe. Ez nem racionalitási hiba, hanem
értelmezési kérdés. Az egyéni döntések helyes értelmezése a változó környezet pillanatnyi
történéseitol függetlenül kell történjen. Ranon érdekes kísérletet végzett ennek igazolására. A
kísérleti személyek. két lehetoség közül kellett válasszanak egyforma siker valószínuség
mellet. Azonban az eredmények két egymást követo esemény kimenetelétol függtek:
?Az elso választási lehetoség – a siker valószínusége az elso lépésben nagyobb
?Választási lehetoség – a siker a második lépésben nagyobb.
Általában a személyek a gyors sikerre törekedtek – az elso megoldást választották. Bár
mindkettoben a siker valószínusége ugyanakkora mégis elonybe részesítették az azonnali
siker élményt azzal indokolva, hogy a változó világ bizonytalanságában az elso pozitív
eredményt ki kell használni.
Egy folytonos környezetben a modell jól muködik, de amíg ez a feltétel nem adott addig
racionálisabb a sikert gyorsan elérni

A strukturális érv
A pesszimisták figyelmen kívül hagyják vagy elhanyagolják a személyek belso
strukturális probléma megjelenítését (A Tversky és Khaneman. példája – a két csoport
strukturális értelmezése teljesen más)
 3 UNIT Döntési szabályok

Célkituzések:
? Annak bemutatása és tudományos eredményekkel való alátámasztása, hogy a
döntéshozatalt jól meghatározott szabályok irányítják

Kulcsfogalmak :
kompenzatorikus szabályok, konjunktív, diszjunktív szabályok,

Az emberi szükségletek végtelenek, a rendelkezésre álló „áruk” ezek kielégítésére is

nagyon nagy számban állnak rendelkezésre. Bár a racionalitás fogalma megkérdojelezett,
mégis az ember képes a szükségletei kielégítésére, képes kiválasztani valamely alternatívát
tehát dönteni tud. A döntés magába foglalja az emberi kognitív rendszer korlátozottságát, az
alternatívák ismeretét és téri-idoi korlátokat.
Minden elméleti és gyakorlati szakember egyet ért abban, hogy a döntések valamilyen
szabályszeruséget követnek – hogy minden döntési helyzetben egy vagy több döntési szabály
szerint járunk el. A döntési szabályok, mint koordinációs mechanizmusok jelennek meg,
egyes döntési szabályok individuálisan preferáltabbak, mint mások. Helyzet specifikusak is,
az egyént nagymértékben involváló helyzetekben bonyolultabb, a kevésbé fontos
helyzetekbe n egyszerubb döntési szabályokat alkalmazására kerül sor.
1. Érzelmi irányítás – Gyakran használt döntési szabály. A közgazdászok nem is
veszik figyelembe, mivel egyszeru érzelmi viszonyulás. Nem történik kognitív
elemzés, az alternatívákat nem vizsgáljuk egyetlen dimenzió mentén sem, egyszeru
érzelmi reakció határozza meg a döntést. A környezetben rengeteg olyan helyzet van,
amit kevés vagy hiányos kognitív munkával el lehet végezni (pld. milyen ruhát veszek
fel reggel).
2. Lineáris kompenzatorikus döntési szabály. (Dominancia modell) Mint az
autós példában is láthattuk minden opció sok dimenzióval rendelkezik. A dimenziókat
fontosságuk vagy hasznosságuk alapján súlyozzuk és így döntünk. Pld. a legfontosabb
szempont a gyorsulás stb. - amelyik a leggyorsabb azt választom
3. Konjunktiv döntési szabály – minden dimenzió esetében van egy minimális
küszöbérték. Ha egy dimenzió nem éri el ezt a küszöböt, akkor elvetjük. Ha 2 vagy
több elfogadható opció marad más szabályt alkalmazunk.
 4. Diszjunktiv döntési szabály . Egyetlen dimenzió pozitív vagy éppen
szélsoségesen pozitív értékén alapszik. Egy bizonyos opció melletti döntéshez egy
dimenzió maximális értéke szükséges, figyelmen kívül hagyva más dimenziókat.
5. Lexikografikus döntési szabály. Lényege, hogy az egyes alternatívákhoz
tartozó dimenziók között egy sorrendet állítunk fel. Az elso összehasonlítás a
legfontosabbnak tartott szempont szerint történik. Ha egy opció különb, mint a többi
akkor kiválasztjuk (diszjunktiv döntési szabály). Ha két vagy több dimenzió egyforma
a második dimenzió mentén hasonlítjuk össze az alternatívákat egészen addig, míg
valamelyik megfelelobb, mint a többi.
6. Szekvenciális eliminációs szabály. Ez a döntési szabály konjunktivnak
tekintheto abból a szempontból, hogy mindegyik meghatározott dimenzió kap egy
küszöbértéket. Az elimináció úgy történik, hogy egyszerre egy dimenzió kap
figyelmet. Tversky (1972) ezt a döntési szabályt úgy határozza meg, mint
aspektusonkénti elimináló eljárás, egy-egy dimenziót a súlyával arányos valószínuség
alapján választanak ki. Minden nem kielégíto értéku opciót kiküszöbölnek.
7. Majdnem lexikografikus szabály. Ez a döntési szabály nagymértékben hasonlít
a lexikografikus döntési szabályra. Lényege az, hogy a dimenziókat fontossági
sorrendbe helyezik. Ha az elso dimenzió mentén nem lehetséges a döntés, akkor
figyelembe vesz egy második dimenziót abban az esetben is, ha már az elso dimenzió
mentén van egy mininmális különbség - ha van egy minimális elsobbsége az egyik
dimenziónak.
8. Különbségösszegzo döntési szabály . Ez a döntési szabály lényegében
páronkénti összehasonlítást jelent. Az opciók közötti különbségeket azonos vagy
különbözo súlyozással összeadják.

Önellenorzo teszt

Karikázza be a helyes választ vagy válaszokat:

1. A döntéshozatal feladatai:
a. A bizonytalanság elkerülése
b. Az alternatívák objektív hasznosságának felbecslése
c. Az alternatívák szubjektív hasznosságának felbecsülése
d. A lehetséges következmények felbecslése
 2. A normatív modellek alapfeltevése:
a. A problémák jól meghatározottak
b. A problémák rosszul meghatározottak
c. Az emberek racionálisak
d. Az emberek nem racionálisak

3. A hasznosságra vonatkozó információk beszerzésekor:

a. Az egyének a kognitív disszonancia redukciójára törekednek
b. Eleve adott információkat vesznek alapul
c. Mindig új információk beszerzésére törekedünk

4. A döntéshozatal szempontjából aszimmetrikus információ azt jelenti:

a. Nem megbízható információink vannak
b. Mindegyik alternatívára vonatkozóan más információval
rendelkezünk
c. Eltéro szempontok mentén kell értékeljük az alternatívákat

5. A racionalitás az alábbi információ feldolgozási korlátozottság miatt sérül:

a. Az észlelés korlátozottsága
b. Az emlékezet korlátozottsága
c. Motivációs hiány
d. Érzelmi instabilitás

6. Az emberek általában:
a. A biztos sikerre törekednek
b. A gyors sikerre törekednek
c. A veszteség elkerülésére törekednek

Önellenorzo kérdések, feladatok:

1. Mit jelent az érzelmi irányítás a döntéshozatalban?
2. Miben különbözik a diszjunktív döntési szabály a konjunktív döntési szabálytól?
3. Válasszatok egy reális döntési problémát és a lexikografikus döntési szabály segítségével
oldjátok meg.
4. Mit jelent a szekvenciális elimináló szabály?
5. Melyik döntési szabály alapul a páronkénti összehasonlításra?

Könyvészet

Edelstein, B. (2ííí) Challenges in the Assessment of Decision Making Capacity, Journal of

aging Studies, 14/4, 423-437. (elektronikus formátumban)

Lognado, D.A. & Shanks, D.R. (2íí2) Probability judgment in hierarchical learning: a
conflict between predictiveness and coherence, Cognition, 83, 81-112. . (elektronikus
formátumban)

Vroom, V.H. (2ííí) Leadership and the desion -making process, Organizational Dynamics,
28/4, 82-94. . (elektronikus form átumban)
Johnson, D.B. (1999) A közösségi döntések elmélete, Osiris, Budapest.

Klein Sándor (2íí1) Vezetés- és szervezetpszichológia, SHL, Budapest

Pratkanis, A. és Aronson, J. (1992) A rábeszélogép, Ab Ovo, Budapest