Universitatea Babeş-Bolyai

INTRODUCERE IN ASISTENŢĂ SOCIALĂ

SUPORT DE CURS PENTRU IDD

BERSZÁN LIDIA

2008-2009

1
 Babeş-Bolyai Tudományegyetem

BEVEZETÉS A SZOCIÁLIS MUNKÁBA

EGYETEMI JEGYZET A TÁVOKTATÁS SZÁMÁRA

BERSZÁN LIDIA

2010-2011

2
3
I. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

1.1. A tárgyra vonatkozó információk

A tantárgyfelelős elérhetőségei: A tantárgy adatai:

Név: Dr. Berszán Lidia docens Megnevezése: Bevezetés a szociális

Fogadó iroda: Szociális Munka Tanszék, munkába
Kolozsvár, 21 December 1989 sugárút, 128 Kód: ASI012
Kredit érték: 7
sz., III. emelet, 305-ös szoba
Előadás: heti 2 óra; szeminárium:
Telefon: 0264-424674
heti1 óra
Fax: 0264-419958
Oktatási év: I év , 1. félév
E-mail: lberszan@yahoo.com
A tárgy időtartalma: 1 félév
Fogadóóra: kedd, 12-14.
A tárgy típusa: kötelező

A Bevezetés a szociális munkába c. tantárgy az alapozó szaktárgyak körébe tartozik.

Kötelező mindazoknak, akik a szociális munka vagy szociál politika bármely területén
szeretnének dolgozni. Ajánlott azoknak a hallgatóknak, akiket érdekel a
társadalomtudományok, s ezen belül a szociális munka kialakulása.

1.2. Kondicionálás

A Bevezetés a szociális munkába c. tárgy más interdiszciplináris

társadalomtudományokkal, pl. a szociológiába, az antropológiába, a pszichológiába bevezető
alapozó tárgyakkal együtt sajátítható el eredményesen. Ezek hiányában a fogalmak egy része
nehezen érthető és illeszthető. A tárgy kapcsolatban van egyéb szociálpolitikai és etikai
ismeretanyagokkal is.

1.3. A tárgy struktúrája

A Bevezetés a szociális munkába című tárgy oktatási kerete: heti egy előadás (2 óra) és
kéthetente egy szeminárium (heti 1 óra). Gyakorlatilag minden másodikelőadást egy
szeminárium követi. A tárgy anyaga hét nagy modulból épül fel. Ezek a modulok ölelik fel a
félév 14 előadásának az anyagát. Ezek a következők:

4
 I. Modul: A szakma történetének és az ezt meghatározó elméleti irányzatoknak a
tanulmányozása és megismerése
ii. Modul: A szociális munka interdiszciplináris jellegének megértése, a szakmai
beavatkozás terének és határainak pontos bejelölése
iii. Modul: A segítői kapcsolat jellegének megismerése: a partnerségen alapuló, a kliens
érdekeit szem előtt tartó beavatkozás szintjeinek a bemutatása
iv. Modul: Az egyénekkel való szociális munka fogalmainak és elméleteinek a
felvázolása: behaviorizmus, funkcionalizmus, pszicho-analízis
V. Modul: A rendszerszemlélet előnye és alkalmazása a szociális munkában: a szociális
problémák és egyéni magatartás komplexitásának megértése az individuális, családi,
közösségi és társadalmi kontextus függvényében
VI. Modul: Az egyéni értékek és szocio-kulturális meghatározottság elfogadása és
tiszteletben tartása, a szükségletek felmérése és értékelése
VII. Modul: A szakmai elvek és értékek megismerése, a szakmai etika tanulmányozása és
elemzése

1.4. Útmutató a Bevezetés a szociális munkába című tárgyhoz

A tantárgyhoz kiadott egyetemi jegyzet tartalmazza a tematika rövid összefoglalását.

A fejezetek végén megjelenő feladatok és kérdések segítenek abban, hogy az elolvasott
információt újra átgondolja és rendszerezze a diák, és elindíthatják őt a szakmai gondolkodás
és a szociális munka gyakorlásához szükséges készségek kialakulásában. Ezért fontos a
kérdéseket és feladatokat nemcsak elolvasni, hanem válaszolni is rájuk.
A fejezeteket lezáró kérdések és feladatok problématizálhatják azokat a dilemmákat is,
amelyek az anyag elolvasása során vetődtek fel, és amelyek kiindulási alapul szolgálhatnak a
tanárokkal és diáktársakkal való megbeszéléshez, vitához.

1.5. A tárgyra jellemző feladat és tevékenység típusok

A tárgy keretében tervezett tevékenységek:

a. előadások: az alapfogalmak bemutatása (ppt anyag), szemléltetése (filmrészletek), kutatási
eredményekkel való alátámasztása
b. szemináriumok:

5
 vitafórum: szemlélet és attitűdformáló jelleggel, a diákok által kezdeményezett és a
modulok végén található kérdések megbeszéléséhez kapcsolódva
szituációs feladatok: empátiát fejlesztő interaktív gyakorlatok és szerepjátékok
c. egy házi dolgozat elkészítése: megadott témából, a kijelölt bibliográfia felhasználásával.
d. a jegyzetben levő feladatok elvégzése a menetközi ellenőrzés részét képezi.
e. félévzáró ismeretellenőrző felmérés: teszt formájú felmérés, amely a diákok ismereteit,
szakmai kreativitását és attitűdjeit is érintő rövid kérdéseket, feladatokat tartalmaz

1.6. Kötelező olvasmányok és bibliográfia

A témánként kijelölt kötelező olvasmányok elolvasása elengedhetetlen ahhoz, hogy

igazi betekintést nyerjünk az illető kérdéskörbe: bővítik a jegyzet által nyújtott ismeret
anyagot és eligazítást adnak a szakma megismerésének éppen tárgyalt területén.
A tárgyhoz kijelölt bibliográfia csupán jelzésszerűen tartalmazza az elérhetőbb
forrásokat, ez a jegyzék tovább bővíthető az elérhető források függvényében: minden olyan
anyag, ami tematikusan kapcsolódik a tantárgyhoz, ajánlott az elolvasásra. Az értékelésnél
pozitívum az idegen nyelvű bibliográfia és a web-források felhasználása. Az internetes anyag
azért is ajánlott, mert a szakmai újdonságok így a leginkább elérhetők.
A szakma aktualitásairól beszámoló szakfolyóiratok eléréséhez jó kiindulópont a
www.szochalo.hu oldal.

1.7. A tárgyhoz kapcsolódó feladatok elégzéséhez szükséges eszközök, lehetőségek

Ahhoz, hogy a tárgy követelményeinek eleget tehessen a hallgató, szüksége lesz az alábbi
eszközökre, lehetősgekre:
- internetes hálózathoz kapcsolódó személyi számítógép (az internetes anyag tanulmányozása
és a tantárgyvezetővel való konzultáció érdekében)
- nyomtató (a házidolgozatok kinyomtatásához)
- egy szakanyagot is kínáló könyvtár elérhetősége (pl.Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár)
- kapcsolat egy a szociális munka területén aktiváló intézménnyel, alapítvánnyal (a
házidolgozat elvégzése érdekében)

1.8. Tervezés (a találkozók, felmérők, vizsgák időpontja)

6
 A találkozások időpontja a távoktatás órarendje szerint történik, a második félév ideje
alatt két alkalommal, összesen hat órában. A konzultációs alkalmak a házidolgozatok leadási
határideje előtti távoktatási hétvégén történnek. A hallgató a félév ideje alatt e-mailen
bármikor kérdezhet a tantárgyvezetőtől.
A házidolgozatok leadási határideje: április 24, és május 22. A vizsgák és
pótvizsgák pontos időpontját a vizsgarend kialakulása után, a tanszék honlapján
tudja meg a hallgató.
modulok tematikák időpontok
I.modul: 1. A szociális munka, mint szakma kialakulása október
akma története
2. A szakmatörténetet meghatározó elméleti
irányzatok és közösségi mozgalmak
II.modul: 3. A szociális munka interdiszciplináris jellege, október
helye a többi segítő szakma és a
társadalomtudományok között
4. A szociális munka általános fogalmai: kliense
tárgyköre, eszközei, értékei, módszerei
III. modul: 5. A segítő kapcsolat jellege október
6. A szociális probléma ismertetőjegyei
IV. modul: 7. A segítő kapcsolatot meghatározó elméletek december
8. Behaviorizmus, funkcionalizmus, pszicho-
analízis
V.modul: 9. A rendszerszemlélet előnye és alkalmazása a december
szociális munkában. A szociális atom
elkészítése.
10. A szociális munka feladatköre az egyes
rendszerszinteken
VI.modul: 11. Az emberi szükségletek felmérése és értékelése december
12. Az egyéni értékek és szocio-kulturális
meghatározottság elfogadása és tiszteletben
tartása
VII.modul: 13. A szakmai elvek és értékek megismerése, a
szakmai etika tanulmányozása és elemzése január
14. Ismétlő feladatok

7
1.9. Az értékelés, jegyadás kritériumai
Az otthoni dolgozat célja, hogy a bibliográfia alapján szerzett ismereteket
összefoglalja. Fontos, hogy legyen egy követhető váza: a téma felvezetése, kifejtése,
konklúziók, a végén jelenjen meg az elolvasott könyvészet jegyzéke (szerző, évszám, cím,
kiadó vagy megjelenés helye). A hivatkozások és átvételek a forrás megjelölésével, illetve
idézőjelben, a szerző nevének feltüntetésével kerüljenek a szövegbe.
A fenti két célkitűzéshez kapcsolódnak a kijelölt házidolgozati témák is. Az alábbi
témák közül a hallgatónak egyet kell kidolgoznia a kötelező bibliográfiai források
felhasználásával (leadási határidő december 10., terjedelem 4-6 gépelt oldal) :
1. Interjú egy közéleti személlyel (polgármesteri hivatal alkalmazottja, egyházi
tisztségviselő, civil szervezet vezetője, stb.) a hallgató településén levő szociális ellátó
rendszer alakulásáról.
2. A szociális munka definiciói, célkitűzései és szerepe a modern társadalomban .
3. Az emberi szükségletek rendszere és a szociális szolgáltatások.
4. A szociális munka interdiszciplináris jellege.
A dolgozat tudományos jellegét az adja, ha nem az elovasott anyag tartalmát akarja
csupán visszaadni, hanem ehhez valahogyan viszonyul: vitatja, párhuzamba állítja más
szerzőkkel, következtetéseket von le belőle. Ezért fontos követelmény, hogy a dolgozat
lehetőleg minél több, de legalább három forrás tanulmányozása és felhasználása nyomán
szülessen.
A dolgozatot nyomtatott formában kell leadni, a határidő betartásával. A diák írásbeli
vagy szóbeli kiértékelést is kap írásművére.
A jegyzetben található házifeladatok elvégzése és 2 szociális atom kidolgozása ( saját +
egy szociális problémákkal küzdő egyén). (Leadási határidő január 20.)
A házidolgozat és a szemináriumokaon való tevékenység : 50%-ban, a félévzáró,
ismeretellenörző teszt eredménye szintén 50%-ban járul hozzá a végső jegyhez.
A tantárgyhoz kiadott egyetemi jegyzet tartalmazza a tematika rövid összefoglalását.
A fejezetek végén megjelenő feladatok és kérdések segítenek abban, hogy az elolvasott
információt újra átgondolja és rendszerezze a diák, és elindíthatják őt a szakmai gondolkodás
és a szociális munka gyakorlásához szükséges készségek kialakulásában. Ezért fontos a
kérdéseket és feladatokat nemcsak elolvasni, hanem válaszolni is rájuk.
A feladatok problematizálhatják azokat a kérdéseket és dilemmákat is amelyek az
anyag elolvasása során vetődtek fel, és amelyek kiindulási alapul szolgálhatnak a tanárokkal

8
és diáktársakkal való megbeszéléshez. A félév végi értékelés egyik kritériuma a jegyzet
kérdéseinek a megválaszolása, a távoktatás számára ez jelenti a találkozások közötti időszak
„házi feladatait”.
A témánként kijelölt olvasmányok elolvasása elengedhetetlen ahhoz, hogy igazi
betekintést nyerjünk az illető kérdéskörbe: bővítik a jegyzet által nyújtott ismeretanyagot és
eligazítást adnak a szakma megismerésének éppen tárgyalt területén.
A szemináriumi dolgozat célja, hogy a bibliográfia alapján szerzett ismereteket
foglalja össze. Fontos, hogy legyen egy követhető váza: a téma felvezetése, kifejtése,
konklúziók, a végén jelenjen meg az elolvasott könyvészet jegyzéke (szerző, évszám, cím,
kiadó vagy megjelenés helye). A hivatkozások és átvételek a forrás megjelölésével, illetve
idézőjelben, a szerző nevének feltüntetésével kerüljenek a szövegbe.
A dolgozat esszéisztikus jellegét az adja, ha nem az elovasott anyag tartalmát akarja
csupán visszadni, hanem ehhez valahogyan viszonyul: vitatja, párhuzamba állítja más
szerzőkkel, következtetéseket von le belőle. Ezért fontos követelmény, hogy egy
szemináriumi dolgozat lehetőleg minél több (legalább három) forrás tanulmányozása és
felhasználása nyomán szülessen.
A tárgyhoz kijelölt bibliográfia csupán jelzésszerűen tartalmazza az elérhetőbb
forrásokat, ez a jegyzék tovább bővíthető az elérhető források függvényében: minden olyan
anyag, ami tematikusan kapcsolatos a tantárggyal, ajánlott az elolvasásra. Az értékelésnél
pozitívum az idegennyelvű bibliográfia és a web- források felhasználása. Az internetes anyag
azért is ajánlott, mert a szakmai újdonságok így érhetők el leginkább.
A dolgozatokat nyomtatott formában kell leadni, a határidő betartásával. A diák
írásbeli (a dolgozat végén) vagy szóbeli kiértékelést is kap írásművére.

1.10. A szabálysértések kezelése

Az előadásokon való részvétel nem kötelező, de ajánlott, a szemináriumokon viszont
kötelező a 80%-os jelenlét. A konzultációs alkalmak igénybevételére minden hallgatónak joga
van.
A plágium, illetve a vizsgán való csalás büntetése a szabályzat szerint súlyos
következményekkel: a vizsgalehetőség elveszítésével, a tantárgy újbóli felvételével jár. A
tantárgyvezető tanár a kihágások elbirálásában kikérheti a Kar Etikai Bizottságának a
döntését. Az érintett diáknak szintén jogában áll az Etikai Bizottsághoz fellebbezni.

9
1.11. A fogyatékos hallgatóknak felkínált lehetőségek
Mindazok a hallgatók, akik valamilyen szinten akadályozottak az információkhoz való
hozzáférésben, a közlekedésben vagy a tanulásban jogosultak arra, hogy helyzetük és
adottságaik figyelembevételével, a számukra legmegfelelőbb oktatási és elbírálási eljárásban
részesüljenek.
A hallgatónak joga és kötelessége jelzni az erre vonatkozó igényeit. A tantárgyfelelős
tanárnak pedig minden eszközt fel kall használnia, hogy a legoptimálisabb tanulási és vizsga
feltételekhez hozzájuttassa a hallgatót.

1.12. Ajánlott tanulási startégia

A tantárgy, jellegéből adódóan feltételezi, hogy a hallgató aktivan és nyitottan viszonyuljon

a felkinált anyaghoz. Ajánlott, hogy a kötelező olvasmányokat ne csak a félév végi
vizsgaidőszakban, hanem már a beütemezett előadás előtt olvassa el, hogy feltehesse a
felmerülő kérdéseit.
A tárgy nemcsak kognitív munkát, hanem készségfejlesztést és bizonyos fokú emocionális
nyitottságot is feltételez. Ehhez jó segitség a feladatok elolvasása és a vitákban, szituációs
gyakorlatokban való aktív részvétel is.

Kötelező bibliográfia

1. Balog, M (2001): A szociális segítő nyitánya, Labora Szociális Szolgáltató, Budapest

2. Bocancea, Cristian – Neamţu, George (1999): Elemente de asistenţă socială. Collegium
Polirom, Iasi
3.Gerard, E.(1998): The Skilled Helper, Brooks/Cole publisishing Company, California
4.Hegyesi, G. – Talyigás, K. (szerk. 1994): A szociális munka elmélete és gyakorlata,
Semmelweis Kiadó, Budapest
5.Hepworth, D.H., Larsen, J.A. (1986): Direct Social Work, Practice. Theory and skills, The
Dorsey Press, Chicago, Illinois
6.Howe, David (2000): Introducere in teoria asistenţei sociale. Bucureşti, Editura Alternativ
7.Müller, C.W. (1992): Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá? T-Twins Kiadó, Budapest
8.Neamţu, George (2003): Tratat de asistenţă socială. Bucureşti, Editura Polirom

10
9.Roth-Szamosközi Maria (2003): Perspectivele teoretice şi practice ale asistenţei sociale,
Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană
10. Soós, Zs. (2005): A szociális munka alapjai. Comenius Kiadó, Pécs
+ Szakmai folyóiratok, pl. Esély : www.szochalo.hu

Az előadások tematikája

1. A segítői kapcsolat alalkulás a jótékonyságtól a szociális védelemig

2. A szociális munka kialakulásának és fejlődésének története
3. A szociális munka kialakulását befolyásoló elméleti irányzatok
4. A szociális munka interdiszciplináris jellege: helye a társadalomtudományok és segítő
szakmák között
5. A szociális munka szerepe és jelentősége a mai tárdsadalomban
6. A szociális munka tárgyának és célkitűzéseinek meghatározása
7. A segítői beavatkozás szintjei és funkciói
8. A segítői kapcsolat jellege és minősége
9. A szakmai szerepek sokfélesége, a szakmai kompetencia tere és határai a szociális
munkában
10. A rendszerszemlélet: előnyei és hatékonysága a segítői munkában
11. A szociális szakmában alkalmazott egyéb elméleti irányzatok
12. Az elméleti modell nélkülözhetetlensége, mint a szakmai igényesség kritériuma, a
megfelelő elmélet kiválasztása
13. Elvek és értékek a szociális munkában, Szakmai etika
14. Etikai dilemmák: az egyéni és a szakmai értékek különbözősége

11
A szemináriumok tematikája

1. témakör: A személyiség és a csapatmunkában való részvétel fejlesztése

célkitűzés:
 A diákok önismeretének és önértékelés fejlesztése
 A vitaszellem és interaktivitás ösztönzése, az önfeltárási és feed-back adási készség
bátorítása
 A verbális és nonverbális kommunikáció és az ezekre való figyelem begyakorlása
Olvasmány:
Gerard, E. (1998): Communication Skills: Attendinding and listening, in: The Skilled
Helper (89.- 104. old.)
Neamţu, C(2003).: Personalitatea – determinant fundamental în asistenţa socială,
in.:Tratat de asistenţă socială (169-207. old.)

2. témakör: A szociális munka, mint szakma

célkitűzés:
 A szociális munka történetének nyomonkövetése és megvitatása
 A szociális munkás szerepkörének megkülönböztetése a többi segítői szakma
szerepkörétől, a szakmai identitás és hivatásatudat kérdéseinek megvitatása
 Az elméleti irányzatok hatásainak megértése, jelenlétüknek felfedezése a mai segítői
attitüd alakulásában
Olvasmány:
Howe, D.(1987): Bevezetés a szociális munka elméletébe (1.-38.old., 38-125.)
Müller, W.(1992): Hogyan vált a segítségnyujtás hivatássá? (5.-15. old.)
Neamţu G.(2003): Statutul profesional şi ştiinţific al asistenţei sociale in.:Tratat de
asistenţă socială (111-126. old.)
Roth, M.(2003): Apariţia asistenţei sociale. Cum a devenit asistenţa socială o profesie;
in. Perspectivele teoretice şi practice ale asistenţei sociale (13-23.old.)
Roth, M.(2003): Teoriile asistenţei sociale; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (71-117.old.)

3. témakör: A szociális szakma meghatározása és célkitűzései: szerepe, célja, szintjei

12
célkitűzések:
 A szociális munka tere és aktualitása a jelenlegi társadalomban: Mit jelent ma szociális
munkásnak lenni?
 Szakmai szerepek és funkciók megbeszélése és kipróbálása (szimulált helyzetekben)
 A segítői beavatkozás lehetséges szintjeinek bemutatása az ökológiai szemlélet alapján
Olvasmány:
Hegyesi, G. –Talyigás, K.(1994): A szociális munka természete, problematikája, céljai,
oktatási rendszerei, in.: A szociális munka elmélete és gyakorlata (15-99. old.)
Roth, M. (2003): Definiţia şi obiectivele asistenţei sociale ; in. Perspectivele teoretice şi
practice ale asistenţei sociale (27-57.old.)

4. témakör: A segítői kapcsolat: szociális munkás és kliens

célkitűzés:
 Az általános emberi szükségletek megértése és felfedezése a segítői kapcsolat során
 A segítői kapcsolatból származó szükségletek felismerése, megértése és kipróbálása:
melegség, elfogadás, empátia, törődés és hitelesség
 A szociális munka alapvető felmérő módszereinek megismerése és gyakorlása:
szociális atom, genogram, eco-map
Olvasmány:
Bocancea, C. – Neamţu, G (1999).: Asistentul social şi sistemul client in. Elemente de
asistenţă socială (79.-91.)
Neamţu G. (2003): Trebuinţele umane şi problemele sociale, in.:Tratat de asistenţă
socială (150-166. old.)
Roth, M.(2003): Relaţia de asistenţă socială; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (57-71.old.)

5. témakör: Szakmai értékek és etika

célkitűzések:
 Az egyéni értékskála fontossága és tudatosítása
 A szakmai etika elemzése és megvitatása
 Olyan helyzetek tanulmányozása és megvitatása, amikor az egyéni és szakmai értékek
konfliktusba kerülnek
Olvasmány:

13
Hegyesi, G. –Talyigás, K.(1994): Értékek a szociális munkában, in.: A szociális munka
elmélete és gyakorlata (161-206. old.)
Etica sisteţei sociale. Principii şi standarde, in.:Tratat de asistenţă socială (997-1004.
old.)
Tompea, D. (2003): Deontologia asistenţei sociale, in.:Tratat de asistenţă socială (401-
412. old.)

14
 I. Modul
A szakma történetének és az ezt meghatározó elméleti irányzatoknak a
tanulmányozása és megismerése

A modul oktatási célja:

1. A szociális munka, mint szakma kialakulásának története
2. A szakmatörténetet meghatározó elméleti irányzatok és közösségi mozgalmak

Célkitűzések:
A személyiség és a csapatmunkában való részvétel fejlesztése:
 A diákok önismeretének és önértékelés fejlesztése
 A vitaszellem és interaktivitás ösztönzése, az önfeltárási és feed-back adási készség
bátorítása
 A verbális és nonverbális kommunikáció és az ezekre való figyelem begyakorlása

Kulcsfogalmak:
jótékonyság - segítő szakma – settlement mozgalmak – elméleti irányzatok – objektivitás és
szubjektivitás

Kötelező olvasmány:
Gerard, E. (1998): Communication Skills: Attendinding and listening, in: The Skilled
Helper (89.- 104. old.)
Howe, D.(1987): Bevezetés a szociális munka elméletébe (1.-38.)
Müller, W.(1992): Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá? (5.-15.)
Neamţu, C(2003).: Personalitatea – determinant fundamental în asistenţa socială,
in.:Tratat de asistenţă socială (169-207. old.)
Roth, M.(2003): Apariţia asistenţei sociale. Cum a devenit asistenţa socială o profesie;
in. Perspectivele teoretice şi practice ale asistenţei sociale (13-23.)

15
A SEGÍTŐI KAPCSOLAT ALAKULÁSA A JÓTÉKONYSÁGTÓL A SZOCIÁLIS
VÉDELEMIG

A szociális munkának, mint szakmának a fejlődéstörténete a modernizációval, az ipari

társadalom kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan kezdődött. Azonban, mivel azok
az emberi és közösségi szükségletek, amelyekre ez a szakma keres gyakorlati
megoldásokat egyidősek az emberiséggel, a segítői magatartásnak és tevékenységnek a
gyökerei is a távoli történelmi időkig nyúlnak vissza.
Már a természeti népeknél „specializálódott” személyek: sámánok, varázslók
gyógyítók próbálták – gyakran jól kialakult technikákat alkalmazva – a testi és lelki
bajokat orvosolni, illetve megelőzni. Családi és kisközösségi íratlan normák szabályozták
a betegekkel, öregekkel, fogyatékosokkal való törődést, a róluk való gondoskodást. A
feudális rendszer kötelező előírásokat tartalmaz a földesúr számára a jobbágyok
ellátásáról és védelméről.
Az egyház is kötelességének tartotta és megoldásokat keresett a betegek gondozására,
a szegények istápolására, az árvák nevelésére. Az erkölcsi iránymutató a Biblia tanítása
volt. A keresztyénség elterjedésével a szerzetesrendek vállalták fel a szamaritánusi
küldetést, de a társadalom gazdagabb rétegeinek jóindulatát és támogatását is igyekeztek
megnyerni. Elszórtan felfedezhetők város-állami szociális beavatkozások is a szegények,
harcban megsebesültek, árvák támogatására, de ezek csak egy meghatározott településre
korlátozódtak, nem emelkedtek általános érvényre, nem szavatolta őket törvény.
Átgondolt szociálpolitika és szociális munka nem létezett a kapitalizmus előtt.

A SZOCIÁLIS MUNKA KIALAKULÁSÁNAK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETE

1601-ben Angliában I. Erzsébet királynő az ország egész területén kötelező érvényű

szociális törvényt vezetett be a szegények megsegítésére: minden községnek
gondoskodnia kellett a területén élő szegények segélyezéséről, ezt intézmény – dologház
-- létrehozásával is megtehette, ahol a szegényeket munkára kötelezték a segély ellenében.
Ennek a törvénynek a kivitelezésében később a helyi polgárasszonyok is kivették a
részüket, akik, mint „baráti látogatók” felkeresték a segélyezetteket, hogy körülményeiket
megismerve érdemességük-érdemtelenségük felől döntsenek. Ők voltak a szociális
munkások talán legkorábbi előfutárai.

16
 A IXX.-XX. századfordulón tört ki az első túltermelési válság. Ez felerősítette a
munkások kapitalizmus ellenes indulatait, és intenzívebbé tette a megreformálását célul
tűző szociális reformmozgalmakat is. A szociális problémákba való beavatkozást lehetővé
tevő módszertan létrehozásának feladatát először az 1869-ben, Londonban alapított
nőegylet a Charity Organization Society (COS) vállalta fel, majd nem sokkal utána a
settlement mozgalom.
A COS volt az első szociális szakmai szövetség. Új adatgyűjtési módszerük, az
esettanulmány (case-work) a kliens és szűkebb, illetve tágabb környezetét vizsgálta, és
igyekezett szétválogatni az egyéni és a társadalmi összetevőket. A COS tagjaira még a
morális-etikai szemlélet volt jellemző, így az érdemteleneket a morálisan elfogadható útra
kívánták visszavezetni, de elismerték, hogy számos egyéni szociális probléma a
társadalmi struktúra problémáiban gyökerezik. A COS hamarosan elterjedt, és nagy
karriert futott be a századforduló környékén az Egyesült Államokban is.
A settlement mozgalmat 1877-ben londoni szociológusok indították erős
társadalomkritikai tartalommal. Arnold Tonybee a londoni szegénynegyedek életét
feltérképező kutatásai nagy társadalmi visszhangra találtak. Samuel Barnett lelkész és
néhány fiatal szociológus új elvet hirdettek meg a szociális problémák megoldására: ha
változtatni akarsz a szegények életén, akkor ott kell élned, ahol ők, s velük együtt kell
kimunkálnod a szegénységből kivezető utat. A legfontosabbnak a “tudást” tekintették.

A század elején az Amerikai Egyesült Államok vált a szociális munka fejlődésének

központjává Mary Richmond, Jane Addams munkásságának és S. Freud hatásának
köszönhetően.
1915-ben Abraham Flexner (amerikai oktatási szakember) arra a kérdésre, hogy a
szociális munkát foglalkozásnak tekinti-e, tagadóan válaszolt, amit azzal magyarázott,
hogy a szociális munkának nincsen rendszerezett, kimunkált, továbbadható ismeretanyaga
és módszertani eszköztára.
Mary Richmond a “Szociális diagnózis” (1917) és a “Mi az esetmunka? (1922)
című műveivel erre a kihívásra válaszolt. E művek megjelenésétől számíthatjuk a szociális
munka módszertani fejlődését.
Az orvosi modell jelentősen befolyásolta Richmond szemléletét. Ebben a
megvilágításban, a szociális munkás, mint “szociális orvos” jelenik meg, aki diagnózist
állít fel, mely meghatározza a későbbiekben alkalmazott kezelési stratégiáit. Ez a modell a
szociális esetmunka diagnosztikai iskolájának forrása.

17
A SZOCIÁLIS MUNKA KIALAKULÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ ELMÉLETI IRÁNYZATOK

A húszas-harmincas években a pszichoanalízisnek volt nagy befolyása a szociális

munka elméleteinek kialakítására. A diagnosztikus szemlélet a pszichoanalízis
segítségével leszűkítette a szakember érdeklődését az egyénen belüli pszichológiai
folyamatokra. Ebben a periódusban a szociális esetmunka megpróbálta lemintázni a
feltáró pszichoterápiákat. Fejlődésnek indult az egyéni esetkezelés a szociális munkán
belül, leggyorsabban fejlődve a kórházi szociális munka.
A harmincas években a funkcionalista iskola megjelenésével megtört a
diagnosztikai iskola egyeduralma. A funkcionalista iskola lehetőséget nyújtott a szociális
munkának a klinikumon kívüli területekre való kiterjesztésére.
A ’60-as évekig a funkcionális és diagnosztikus iskolák között dúlt a harc,
miközben erős specializálódás volt jelen mind a képzésben, mind a gyakorlatban. Az
esetmunka tovább erősödött, új megközelítési módokkal, új modellekkel gazdagodott.
Ugyancsak ebben a periódusban észlelhető a pszichoterápia, pszichiátria és
mentálhigiéné hatása a szociális munkára.
A pszichoanalízis ellenpontozó irányzatként alakult ki a behaviorista irányzat,
mely szerint a hangsúlyt nem a belső folyamatokra, múltbeli eseményekre kell fektetni,
hanem a viselkedésre kell helyezni, a viselkedésmintákat kell megváltoztatni. A fejlődés
szempontjából a tanulásra fekteti a hangsúlyt: változás tanulás által lehetséges.
(Képviselői, Ivan Pavlov, J.B. Watson, B.F. Skinner.)
A hatvanas években a szociális munka komplexebbé válásával elkezdtek távolodni
egymástól a közvetlen segítői tevékenységet folyatatók, a közösségi munkával
foglalkozók és a szociális vállalkozásokat tervező és kivitelező szakemberek. Ez az
állapot kiélezte a szociális munka módszertani egységének a kérdését.
A hetvenes években erőteljes törekvés volt észlelhető a szociális munka
módszertani egységének megőrzésére. Számos egyesítő koncepció jelent meg, sőt egy
olyan generális modell is, mely a szociális munka egységét biztosította. Ez a modell
azonban nem akadályozhatta meg az olyan elméletek és gyakorlati megközelítések
kialakulását és fejlődését, melyek a kliensközpontúságot hirdették és a személyes
tapasztalatra helyezték a hangsúlyt.
A következő periódus az elméletek osztályozási időszaka volt. A kutatók érvényes
osztályozási kritériumokat és paradigmákat kerestek.

18
 Leonard (1975) két fundamentális paradigmát ismer el, melyek az objektivitás-
szubjektivitás dimenzióira vonatkoznak:
1. A fizikai tudományok paradigmája az objektivitás, amely a pontos mérés,
valamint a valószínűség felbecsülésének fontosságát hangsúlyozza.
2. A humán tudományok paradigmája a szubjektív megértés, amely a szociális
determinizmus fontosságát emeli ki, és a társadalomtudományok elméleti
kidolgozottságának fontosságát tartja szemelőt.

Burrell és Morgan (1979) a stabilitás-változás dimenziók szempontjából

osztályozza a paradigmákat:
1. a stabilitás, a meglevő társadalmi rend fenntartásának paradigmája
2. a társadalmi változások paradigmája

A két dimenzió kombinálása az objektivitás-szubjektivitás és a stabilitás-változás,

David Howe szerint az olyan alapelméleti koncepciók kialakulásához vezet, mint:
radikális humanizmus, funkcionalizmus, radikális strukturalizmus.
A nyolcvanas évek utolsó átfogó integrációs kísérlete az ökológiai rendszerek
modelljének kimunkálása (Germain és Gitterman 1980) és e modellek összekapcsolása a
szociális esetmunka problémamegoldó modelljével (Compton és Galaway 1989). A
rendszerszemléletű szociális munka megjelenése minőségi előrelépést jelentett a szakma
fejlődésében.
Napjainkban az tapasztalható, hogy egyre nehezebb a szociális munka egységének
a megtartása, s mindinkább a közvetlen segítő tevékenység módszertani továbbfejlesztése
válik fontossá. Megrajzolható viszont egy integrált szakmai modellnek a kontúrja,
melynek átfogó keretét az ökológiai rendszer koncepciói, míg intervenciós módszerét a
problémamegoldó munka adja meg.

Feladat:

1. Sorold fel, hogy milyen tulajdonságokkal kell, rendelkeznie egy jó szociális

munkásnak!
_________________________________________________________
________________________________________________________________

19
2. Véleményed szerint te milyen tulajdonságokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy jó
szociális munkás váljék belőled?
______________________

________________________________________________________________________
________________________________________________________
3. Milyen személyi tulajdonságokat kell erősítened vagy kialakítanod a szakmai
fejlődésed érdekében?
______________________________________________
________________________________________________________________

20
 II. Modul
A szociális munka interdiszciplináris jellegének megértése, a szakmai
beavatkozás terének és határainak pontos bejelölése

A modul oktatási célja:

A szociális munka interdiszciplináris jellege, helye a többi segítő szakma és a
társadalomtudományok között
A szociális munka általános fogalmai: kliense tárgyköre, eszközei, értékei, módszerei
Célkitűzések:
 A szociális munka történetének nyomonkövetése és megvitatása
 A szociális munkás szerepkörének megkülönböztetése a többi segítői szakma
szerepkörétől, a szakmai identitás és hivatásatudat kérdéseinek megvitatása
 Az elméleti irányzatok hatásainak megértése, jelenlétüknek felfedezése a mai segítői
attitüd alakulásában

Kulcsfogalmak:
társadalmi interakció - szakmai szerepek – szociális beavatkozás –szakmai elvek -
interdiszciplinaritás

Kötelező olvasmány:
Hegyesi, G. – Talyigás, K. (szerk. 1994): A szociális munka elmélete és gyakorlata,
Semmelweis Kiadó, Budapest (52-80.)
Howe, D.(1987): Bevezetés a szociális munka elméletébe (1.-38.old., 38-125.)
Neamţu G.(2003): Statutul profesional şi ştiinţific al asistenţei sociale in.:Tratat de
asistenţă socială (111-126. old.)
Roth, M.(2003): Teoriile asistenţei sociale; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (71-117.old.)

21
 A SZOCIÁLIS MUNKA MEGHATÁROZÁSA

A szociális munkának, mint szakmának a kialakulása, fejlődése számos

munkaformát foglalt magába, ebből következően más és más meghatározásai születtek. A
társadalmi problémák és ezek megoldási lehetőségei állandóan változnak, ezért
folyamatos fejlődés tapasztalható mind a kutatásban, mind a gyakorlati szociális
munkában, s ez által a meghatározásokban is.
Ha egy többé-kevésbé átfogó meghatározást szeretnénk adni, akkor azt
mondhatnánk, hogy: a szociális munka célja az egyén, család, csoport, közösség
problémamegoldó képességének a fejlesztése, a rendelkezésre álló erőforrások
kiaknázása, a kliens és szociális munkás által megkötött szerződésben kitűzött
segítségnyújtás biztosítása, a szakmára jellemző specifikus módszerek, készségek,
ismeretek és értékek felhasználásával.
Ami a szociális munkában állandó, az a szociális munka központi célja: a kliens és
környezete közötti alkalmazkodás kialakítása és fenntartása, valamint azok az értékek,
amelyekhez a szakma igazodik és amelyeket érvényesíteni kíván.

Szakmai szerepe:
A szociális tevékenység az egyénre, az egyén környezetére hat, de főként az egyén és
környezete közötti interakcióval dolgozik. Fókuszpontjában a személy-szituáció kölcsönhatás
áll (elfogadhatatlan, ha csak egyik, vagy csak másik).
Szakmaközi szakma: a segítő szakmák között. Közvetítő szerepe van az
össztársadalom, marginális csoportok és a helyi közösségek között is, igyekezve áthidalni az
integráció-kirekesztés feszültségeit. (Freynet modellje, 1995)

Össztársadalom

Szociális munka

Marginális csoportok Helyi társadalom

22
 Akármilyen kielégítő a szociálpolitika, mindig vannak olyanok, akik kiesnek a
társadalmi védőhálóból, ezért a szociális munka mindent meg kell tegyen azért, hogy
igazságos és diszkrimináció mentes legyen a szociálpolitika.
Kliense: egyén, család, csoport, közösség, főként a marginalizálódottak és hátrányos
helyzetűek. A klienssel való munkát a partneri együttműködés és a szakmai etika tiszteletben
tartása kell jellemezze.
A szociális munka érdemi része két területre osztható fel:
1. helyzetfelmérés (mi a teendő? + döntés)
2. beavatkozás (hogyan lehet gyakorlatba ültetni, amit el szeretnénk érni?)
A helyzetfelmérést és a beavatkozást mindig a kliens –egyén, család, csoport, közösség –
szükségletei mentén tervezi és végzi. Ezek a szükségletek (Brill, 1990):
 Biztonság-szükségletek (fizikai, érzelmi, intellektuális, társas, lelki, spirituális)
 fejlődés-szükségletek (fizikai, érzelmi, intellektuális, társas, lelki, spirituális)

Célkitűzései (Pincas és Minahan szerint):

 Segít abban, hogy az egyén kompetensebb legyen saját problémái megoldásában
 Segít azoknak a forrásoknak az elérésében, amellyel jobb életminőség biztosítható
 Stimulálja a szervezeteket abban, hogy minél adekvátabb és hozzáférhetőbb
segítséget, szolgáltatást nyújtsanak + érzékennyé teszi a szervezeteket a leginkább
rászorulók, legkevésbé integráltak szükségleteire
 Figyel az egyén, család, csoport, közösség és a többi alrendszer közötti kapcsolatra,
ezeket erősíti, javítja
 Erősíti a kapcsolatot a különböző szervezetek, szolgáltatások között
 Befolyásolja a szociálpolitikát

Funkciói:
1. beazonosítani a populációnak azokat a rétegeit, akik segítségre utaltak
2. nyilvántartásba venni őket
3. a problémák és szükségletek diagnózisa (erőforrások-akut helyzetek)
4. támogatási források felkutatása
5. a szociális programok és szolgáltatások kiértékelése
6. a figyelem felkeltése, a közvélemény, politikai fórumok, stb. érzékenyítése

23
 7. jogvédelem: marginalizált, hátrányos helyzetű személyek esetén (pld.
törvényszéki védelem, szakértői vélemény)
8. támogatás, tanácsadás biztosítása
9. tudományos kutatási programok kifejlesztése

A szociális munkás beavatkozásának iránya:

( a Szociális Munkások Nemzeti Szövetsége NASW meghatározásai alapján)
2. az egyének, csoportok és ezek környezete közötti egyensúly megbomlásából fakadó
problémák felismerésében és megoldásában segítséget adni (problémakezelő,
konfliktusmegoldó képesség erősítése)
3. az egyensúlyhiány lehetséges területeit meghatározni a megelőzés érdekében
4. erősíteni, felfedezni az egyének, csoportok, közösségek maximális lehetőségeit

Tevékenységi területei:
Különböző kritériumok mentén többféle felosztás létezik
A. Életkori: gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek
B. Szolgáltatás időzítése: preventív, problémamegoldó, korrektív
C. Kliensek típusa szerint: önkéntesen jelentkezők, kötelezettek (involuntárisak)
D. A szolgáltatások elérhetősége szempontjából: általánosak (pld. gyermekpénz),
speciálisak (csak némelyeknek: pld. védett lakhely)
E. A szolgáltató jellege szerint: államiak (guvernamentálisak), civil
(nemguvernamentális) Ez utóbbi is kétféle: profeszionális és közösségi megoldásokra építő
Célterületek:
- gyerekek védelme
- speciális igényű személyek: fogyatékosok, pszichikus problémával élők,
magatartásproblémások, krónikus betegek
- idősek
- kamaszok, életkezdők
- nők védelme: nemi egyenlőtlenség
- falusi közösségek fejlesztése
- börtönökben büntetésüket töltők
- bevándorlók
- családtervezés, egészséges életmódra nevelés
- szenvedélybetegek

24
 - kisebbségek, főleg romák

A SZOCIÁLIS MUNKA SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A MAI TÁRSADALOMBAN

A szociális munka és a társadalom viszonya

Szociális munka
Kliensek Társadalom

Amennyiben hiányzik a szociális tevékenység, a bekövetkezett változások kezelése a cél:

szociális munka szociális munka szociális munka

(direkt kapcsolat) (erőforrások felhasználása) (változás és politika formálás)

társadalom
kliens intézményeinek
inadekvát szociális tevékenység struktúrája
(hibás szociális funkcionálás)

A társadalom szempontjából nézve, a szociális munka szerepe abban teljesedik ki,

hogy hozzájárul a szükségletek kielégítéséhez, ezáltal javít az emberek közérzetén,
elégedettségén. A szociális munka létezése, tehát indokolt a társadalomban.(Forrás: Horváth
Izidorné, 1997, 73-75 old, In. Szociális munka elmélete, Inter Techno-H Kiadó, Budapest)
A szociális munkások a megfelelő módszerek kiválasztásával és felhasználásával
segíthetnek ezeknek a változásoknak a feldolgozásában: erősíthetik a személyiség belső
alkalmazkodási és védekezési mechanizmusait, s ugyanakkor a társadalomban meglévő
erőforrásokhoz való hozzájutást.
Konkrét biológiai vagy társadalmi változásokból adódó problémák, melyek faladatot
adnak a szociális munkásoknak:
 Életkorból adódóak (gyerekek, serdülők, idősek)
 Gyermekvárás, gyermeknevelés, családi kapcsolatok

25
  Fogyatékosság, faji, etnikai kisebbség
 Lelki traumákat vagy balesetet szenvedők, halállal szembesülés
 Munkanélküliek, lakásproblémákkal küszködők
 Szenvedélybetegség
 Beiskolázási, tanulási, szakmatanulási nehézségekből adódó problémák

Mindezen problémák együttesen is megjelenhetnek, egyik jelenléte maga után vonhatja a

másikat.

Feladat:
Az embernek joga van arra, hogy felhasználja mindazokat az erőforrásokat, melyekre
szüksége van ahhoz, hogy helyt tudjon állni az élet hozta nehézségek (stressz,
frusztrációk) közepette. A szociális munkásnak szorgalmaznia kell az erőforrásokhoz való
hozzájutást, tudnia kell használni a közösség, a csoport, az egyén erőforrásait, érdeklődést
kell tanúsítania a fejlődés iránt, támogatnia és kiviteleznie kell olyan programokat,
amelyek megfelelnek az emberi szükségleteknek. Elemzed a következő két helyzetet az
erőforrások felhasználása és a szociális munkás kompetenciája szempontjából!

1. Egy szegény családnál tett látogatás során felfigyelsz egy gyerekre, aki nagyon
tehetségesen rajzol. Megjegyzésedre az anyja panaszkodni kezd, hogy a gyerek túl sok
időt tölt el a rajzolással. A gyerek morcos az anyja zsörtölődése miatt, és örül a
szociális munkás dicséretének. Hogyan fog a szociális munkás cselekedni ebben az
esetben?
2. Egy gyermeket elhelyező központban dolgozó szociális munkás, a Máriával való
beszélgetése során kiderítette, hogy 15 éves húga el akarja hagyni a családját és
prostitúcióból szándékszik megélni. Sőt, azt is megtudta, hogy a lány már talált is egy
idősebb férfit, aki a segítségére lenne terve megvalósításában. Mi lehet a szociális
munkás hozzáállása és szerepe ebben az esetben?

26
 III. Modul
A partnerségen alapuló, a kliens érdekeit szem előtt tartó beavatkozás
szintjeinek a bemutatása

A modul oktatási célja:

A szakmai szerepek sokfélesége, a szakmai kompetencia tere és határai a szociális munkában
A segítői beavatkozás szintjei és funkciói
Az ökológiai szemlélet előnyei és hatékonysága a segítői munkában

Célkitűzések:
 A szociális munka tere és aktualitása a jelenlegi társadalomban: Mit jelent ma szociális
munkásnak lenni?
 Szakmai szerepek és funkciók megbeszélése és kipróbálása (szimulált helyzetekben)
 A segítői beavatkozás lehetséges szintjeinek bemutatása az ökológiai szemlélet alapján

Kulcsfogalmak:
szakmai szerepek és kompetencia – ismeretek, értékek, készségek – ökológiai szemlélet –
beavatkozási szintek
Kötelező olvasmány:
Hegyesi, G. –Talyigás, K.(1994): A szociális munka természete, problematikája,
céljai, oktatási rendszerei, in.: A szociális munka elmélete és gyakorlata (15-99.
old.)
Roth, M. (2003): Definiţia şi obiectivele asistenţei sociale ; in. Perspectivele
teoretice şi practice ale asistenţei sociale (27-57.old.)
Soós, Zs. (2005): A szociális munka tevékenységének egy lehetséges rendszerezése
in. A szociális munka alapjai. Comenius Kiadó, Pécs (20-31.)

27
A szociális munka eszközei, célkitűzései és szintjei

A szociális munkás eszközei

A segítő szakember eszközei, saját személyisége mellett mindaz a tudás, amit megszerzett,
mindazok a készségek, amelyet a felkészülés és gyakorlat évei alatt kialakított és mindazok az
értékek, amelyek klienseivel való munkájában eligazítják.
1. Ismeretek
Morales és Sheafor (1989) sémája szerint mind az ismeretanyag szélessége, mind a
speciális ismeretek mélysége fontos a hatékony szakmai munkához:
 Az általános szociális munka ismeretanyaga
 Egy adott gyakorlati terület ismeretei
 Egy adott intézmény működésének ismeretei
 Adott kliensrendszer ismeretei
 Egy bizonyos interakció ismerete
2. Értékek:
A szociális munka mindenekelőtt a szociálpolitika alapvető értékeit tartja szem előtt:
1. szabadság
2. igazság
3. egyenlőség
4. tolerancia
5. szolidaritás
6. altruizmus
Pincus és Minahan szerint, a fentiek mellett, azok az értékek, amelyeket a szociális munkának
legfőképpen érvényesítenie kell:
 A lehetőségekhez, szolgáltatásokhoz és forrásokhoz való egyenlő hozzáférés
Cél: önállóan és megfelelő szinten tudják élni az életüket
 Az individualitás respektusa
- a kliens emberi méltóságának, értékeinek tiszteletben tartása
- az együttműködés során tartson ki a felelősség partneri megfogalmazása mellett: a
kliens felelős döntéseiért (nem menthető fel körülményei ellenére sem), de a
szociális munkás nem hozhat erkölcsi ítéletet ellene, nem büntetheti
- a kliens autonómiájának, önmeghatározásának a fontossága

28
 Cél: az értékek, erőforrások, belső lehetőségek kibontakoztatása, célkitűzés és munka
ebben az irányban
Az első alapértéknek megfelelően mindenki számára egyenlő hozzáférést kell
biztosítani a lehetőségekhez, a forrásokhoz és szolgáltatásokhoz, abból a célból, hogy
önállóan, megfelelő szinten tudják élni az életüket.
A második alapértéknek megfelelően a szociális munkásnak úgy kell kapcsolatot
teremtenie a klienseivel, hogy azoknak értékeit elfogadva, emberi méltóságukat tiszteletben
tartsa. Az individualitás respektusának egyik fontos eleme a felelősségvállalás. Fontos szem
előtt tartanunk, hogy a kliensek felelősek döntéseikért, cselekedeteikért a körülményeik
ellenére is. A szociális munkás nem mentheti fel és nem védheti meg klienseit e döntések,
cselekedetek következményeitől, de ugyanakkor nem tartozik rá a kliens morális megítélése,
viselkedésének büntetése sem. A segítő munkában a konszenzuson nyugvó
felelősségvállalásnak kell érvényesülnie, amely egy partneri viszonyban mindkét félre
vonatkozik. (Szabó Lajos, 1993) A felelősségnek ez a partneri megfogalmazása -- szemben a
büntető, felelősségre vonó attitűddel -- rendkívül fontos a szociális munkában. Sokszor ez
igen nehéz kihívás a szociális munkás számára, amikor indulat telített reakciók jelennek meg
a kliens iránt (pld. Agresszív, gyermekét, feleségét bántalmazó alkoholista férfivel szemben).
Az individualitás respektusa a kliens autonómiájának, önmeghatározásának az
elfogadására is vonatkozik. A szociális esetmunka feladata elsősorban a kliens választási
alternatíváinak a feltárása, ugyanakkor maga a választás a kliens joga. A szociális munkás
feladata az, hogy a kliens belső lehetőségeinek kibontakozását segítse elő, és próbálja
befolyásolni azokat a környezeti feltételeket, amelyek ütköznek ezeknek a belső
lehetőségeknek a megvalósításával.
3. Készségek:
Kommunikációs készség: a kommunikáció kezdeményezésének és használatának a képessége
Kapcsolati készség: közvetlen kapcsolat a klienssel, ennek kiépítése, szabályozása, lezárása
Eredményesség: konkrét eredmények elérése: azzal a képességgel kell felruházza klienst,
hogy a továbbiakban úgy élhessen, ahogyan szeretne, és ne legyen szüksége a szociális
munkásra, találja meg természetes környezetében a segítséget, legyen kihez fordulnia, tudja
hasznosítani az ismereteit.
A szociális munka céljai
(Pincus és Minaham 1973, Pierce 1989)
1. az egyén problémamegoldó és kezelő képességeinek erősítése

29
 2. az egyén és az őt forrásokkal, szolgálatokkal és lehetőségekkel ellátó rendszerek
közötti összeköttetés erősítése és biztosítása
3. az egyént erőforrásokkal, szolgáltatásokkal és lehetőségekkel ellátó rendszerek
hatékony, emberközpontú működésének biztosítása
4. pozitív hozzájárulás az állandóan változó szociálpolitikához

A szociális munka szintjei

Dean Pierce hét szintet különít el tevékenységi területként a szociális munkások
számára.
Ezek a következők:
 ökológiai szint
 társadalmi szint
 kulturális szint
 közösségi szint
 a család szintje
 interperszonális szint
 intraperszonális szint

Az ökológiai szint: a kliens és legtágabb környezete közötti kölcsönhatásra

vonatkozik. (Pld. földrajzi környezet, klíma, környezeti feltételek.)
A társadalmi szint: az egyént körülvevő társadalom felelősségét hangsúlyozza. A
társadalmi változások pozitív befolyásolása, társadalmi szintű projektek kidolgozása. (pl.
Nemzeti Akció Terv a gyermekszegénység ellen.)
A kulturális szint: a különböző kulturális csoportok értékeinek, identitásának
megőrzése, fejlesztése, az előítélettekkel kapcsolatos teendők ellátása.
A közösségi szinten dolgozó szociális munkás tevékenységi területe lehet egy település
vagy régió közösségi programjának a szervezése, jóléti programok kidolgozása.
A család szintje: a szociális munkás, mint a családsegítő is tevékenykedhet. A
családsegítés krízis helyzetek, szerepek felbomlása, betegségek, tárgy-, személy-,
munkahely elvesztése, válás, több generáció együttélése esetén, a családi konfliktusok
kezelése érdekében válhat szükségessé.

30
 Az interperszonális szint területe úgy fogható fel, mint két ember kapcsolata,
amiben az egyik fél, ha a kapcsolat nem megfelelő, klienssé válhat. A mediálási feladatok
is ehhez a szinthez tartoznak.
Az intraperszonális szinten a probléma a negatív érzelmekben, a
problémamegoldó képesség hiányában, a nem megfelelő önértékelésben nyilvánulhat
meg. Leginkább egyéni esetmunkát tesz szükségessé.

Feladat:
Adj példát az alábbi táblázatban szereplő valamennyi feladatkörre az eddigi ismereteid
alapján!

A SZOCIÁLIS MUNKÁSOK SZEREPKÖREI:

SZEREPEK PÉLDÁK

- direkt kapcsolat azon személyekkel,

1.Egyénekkel való munkában: konzulens, akiknek problémájuk van
tanácsadó A cél a változás vagy az illető személy
személyiségfejlődése

- jól körülírható egy vagy több

problémából, álló helyzetből a
továbbhaladás útjait, az elakadásból a
2. Házassági és családi konzulens (tanácsadó) továbbmenést próbálja segíteni a
szakember
- segíti a látókör kialakulását
- a tanácsadó: információt nyújtó
(felkínáló)

3. Csoportokkal való munka - klienscsoportokkal tart fenn kapcsolatot,

melynek a célja a szocializálás, változás,
fejlődés

31
 - a szociálpolitikába való beavatkozás
4. A segítségre szorulók “védnöke” különböző jóléti célok érdekében
(kisebbségek védelmében)
- a kliens jogi előnyeinek elérését segítő
akciók

5. Bróker (kapcsolatot teremtő) - kapcsolatot teremt a kliensek és a

különböző erőforrási lehetőségek között

- segíti a klienst különböző

6. “Eset-menedzser” (ügyintéző, irányító) kompetenciáinak fejlesztésére
kapcsolatot teremtve azon rendszerek és
alrendszerek között, melyekkel a kliens
kapcsolatban van

7. Kutató - egyéni/kiscsoport- kutatás

- makro-csoport- kutatás vagy felvigyázás

8. Tervező/ Program végrehajtó - a szociális szolgáltatások jobbá tételének

érdekében kifejtett speciális akciók

- meghallgat ill. különböző

9. Konzulens szolgáltatásokban részesít más szociális
munkásokat vagy más szakembereket a
kliensek problémáinak megoldási
törekvéseiben

32
 - a szociális munkakörre vonatkozó
10. Menedzser törvények és eljárások összekapcsolása,
ezek végigkövetése illetve a rászorulók
eligazítása a szociális szolgáltatásokat
illetően

- az adott központ vagy intézet

11. Szociális munkás központ/intézet tagja munkaközösségén belül folytat
tevékenységet
- kapcsolatot tart fenn a munkatársaival

12. Szupervizor - olyan egyetemista csoport /

munkaközösség szupervizálása, mely rá
volt bízva

13. Kiképző/nevelő/instructor - A más munkát

keresők/önkéntesek/kliensek kiképezője,
formálója

14. Közvetítő - két vagy több konfliktusban álló fél

kibékülésének vagy kompromisszumra
jutásának segítése

15. Mediátor - megbeszéléseken vesz részt, meghatároz

bizonyos kondíciókat, melyek a kliensek
érdekeit védik

16. Bíró - elemzi és kiértékeli a történeteket,

bizonyos esetekben döntéseket hoz

33
17. Pénzalap begyűjtő - megtervez bizonyos fejlődési
programokat, és ezekre pénzalapot
szerez

18. Közösséggel kapcsolat fenntartó - megtervez és véghezvisz bizonyos, az

adott közösséggel kapcsolatos
tevékenységeket, s ezt az adott
intézmény keretén belül teszi

34
 IV. Modul
Az egyéni értékek és szocio-kulturális meghatározottság elfogadása és
tiszteletben tartása, a szükségletek felmérése és értékelése

A modul oktatási célja:

A segítői kapcsolat jellege és minősége
A szociális probléma ismertetőjegyei

Célkitűzések:
 Az általános emberi szükségletek megértése és felfedezése a segítői kapcsolat során
 A segítői kapcsolatból származó szükségletek felismerése, megértése és kipróbálása:
melegség, elfogadás, empátia, törődés és hitelesség
 A szociális munka alapvető felmérő módszereinek megismerése és gyakorlása:
szociális atom, genogram, eco-map

Kulcsfogalmak:
emberi szükségletek – segítői jellemzők - rászorultság – szubjektív megterheltség – megoldási
nehézség -

Kötelező olvasmány:
Bocancea, C. – Neamţu, G (1999).: Asistentul social şi sistemul client in. Elemente de
asistenţă socială (79.-91.)
Buda, B. (1993): Empátia…A beleélés lélektana, EGO SCHOOL BT., Budapest
(szabadon választott rész)
Neamţu G. (2003): Trebuinţele umane şi problemele sociale, in.:Tratat de asistenţă
socială (150-166. old.)
Rogers, C. R. (1961): The Characteristics of the Helping relationship, in. Becoming a
Person, Boston, Houghton Mifflin, (39-58.)
Roth, M.(2003): Relaţia de asistenţă socială; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (57-71.)

35
 A SEGÍTŐI KAPCSOLAT JELLEGE ÉS MINŐSÉGE
Ahhoz, hogy a szociális munkás jól segíthessen, meg kell ismernie kliensét, fel kell tárnia és
meg kell értenie azokat a szükségleteket, amelyek a problémahelyzetet előidézték és
fenntartják.

AZ EMBERI SZÜKSÉGLETEK ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA

A teljes értékű emberi élethez szükség van az elsődleges fiziológiai szükségletek
kielégítettségének egy optimális mértékére, de elengedhetetlen az is, hogy szociális
szükségletei se legyenek frusztrálva vagy elhanyagolva: biztonságban érezze magát, szeressék
és ő is szerethessen, ismereteket szerezzen és megszerzett tudását alkalmazni tudja, legyen
megbecsülve. Az embernek esztétikai szükségletei is vannak: igénye van a szépre, a tiszta,
rendezett környezetre, esztétikai élményekre. A legmagasabb rendű emberi szükséglet az
önmegvalósítás vágya.
Maslow szerint az emberi szükségletek abban különböznek egymástól, hogy mennyire
igényelnek közvetlen kielégítést és milyen erősségűek. Egyes szükségletek primitívek,
alapvetők és sürgetőek. Maslow a szükségletek hierarchiáját egy piramis formájában
jelenítette meg.

1. ábra: Maslow-féle szükségletek piramisa

önmegvalósítás
megbecsülés
szeretet/valahova tartozás
biztonságérzés és fizikai biztonság
fiziológiai szükségletek

A piramis alapját olyan szükségletek képezik, melyek elengedhetetlenek a túléléshez,

ezek a levegő, víz, táplálék, megfelelő hőmérséklet, ürítés, mozgás, pihenés, szexualitás.
A második szinten lévő szükségletek (biztonságérzés, fizikai biztonság) nem annyira
sürgetőek, mint az első szinten lévők, de ugyancsak elengedhetetlenek.
A következő szint szükségletei (szeretet, valahova tartozás) már szociális színezetűek,
kielégítésük szociális interakciót feltételez.

36
 A negyedik szinten lévő szükségletek (megbecsülés iránti szükségletek) a mások általi
értékeléssel valamint az önértékeléssel vannak összefüggésben.
A hierarchia csúcsán az önmegvalósítás áll. Maslow szerint az önmegvalósítás a
legmagasabb rendű emberi motiváció.
A fiziológiai-biológiai szükségletek kielégítetlensége bizonytalanságot vagy
agresszivitást vált ki és lehetetlenné teszi a magasabb szintű tevékenységre való készséget,
motiválhatóságot. Az az ember, akinek a szociális szükségletei nincsenek kielégítve,
gyengének, alsóbbrendűnek, ügyetlennek érzi magát, önértékelése alacsony. A szükségletek
kielégítésének vágya cselekvésre készteti az embert, de ez a készség egyénenként változó.
Mindezek ismeretében a kliensekkel dolgozó szociális munkásnak figyelembe kell
vennie a változásához tartozó szükségleteket is, hiszen ezek határozzák meg azt, hogy mi az
elsődleges probléma, mire kell összpontosítani.

A segítő jellemzői

A szociális munkásnak a segítői kapcsolat során, bármely klienssel vagy kliens-

csoporttal való munkában, a H. Perlman (1982) által definiált következő öt jellemzővel kell
rendelkeznie: melegség, elfogadás, empátia, törődés, önazonosság (autenticitás). Ez a
felsorolás kiegészül még a Compton és Gallway (1994) által ajánlott együttműködési
képességgel, valamint a Poulin (2000) által fontosnak tartott képessé tétellel (empowerment),
vagy motiváló képességgel.
A szociális munkásnak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy biztonságos,
érzelmi támaszt nyújtó kapcsolatot tudjon kialakítani a rászorultakkal. A kliens szoronghat,
félhet, gyámoltalannak érezheti magát, kedvetlen lehet, kisebbrendűségi érzései lehetnek a
segítővel szemben. A segítőnek meg kell előlegeznie azt a bizalmat, ami szükséges a
kapcsolat kialakításához.
A melegség, mint a segítő fő jellegzetessége szívélyességben, érdeklődésben nyilvánul
meg a rászorult személye, története, helyzete iránt. Ennek a személyiségi tulajdonságnak
számos verbális és nemverbális kifejezési módja van (mosoly, kedves szavak, derűs tekintet,
odafordulás, óvó-elfogadó testtartás) és bár kialakulása a korai életszakaszban megalapozott,
de fejleszthető. Segít a kliens alacsony önértékelésének, és zárkózottságának a feloldásában.
Különösen a kapcsolatkiépítés szakaszában, a bizalom megnyerése és fenntartása érdekében
nagyon fontos a melegség kifejezése, de az egész kapcsolatot végig kell kísérnie.

37
 Az elfogadás arra vonatkozik, hogy a klienst olyannak fogadjuk el, amilyen,
anélkül, hogy bírálnánk őt. C. Rogers szerint a segítő kapcsolat alapja az elfogadás. Sok
esetben ez nem a tetteinek az igazolását, az eljárásának a helyeslését (pl. lopás esetén), hanem
a személyiségalakulása történetének, körülményeinek, tette indokainak a megértését jelenti.
Mivel a krízishelyzetben levő emberek ők maguk is nehezen fogadják el saját magukat, nagy
szükségük van a segítő elfogadó attitűdjére.
Az empátia mások érzelmeinek a megértését jelenti. Mint fogalom, egyesíti a
kognitív és az affektív oldalakat. A segítő nem “olvad” fel a mások érzelmeiben, hanem ezt az
érzelmet megnevezi, és visszatükrözi a kliens számára. A segítő számára dilemmát okozhat,
hogy milyen mértékben képes megérteni olyan problémákat és helyzeteket, melyeket ő maga
nem élt át. Ebben segít neki az empátia, amelyben nem az a hangsúlyos kérdés: „hogy
érezném magam én az ő helyzetében?”, hanem sokkal inkább: „hogy érezi magát a kliens
ilyen körülmények között, ebben az élethelyzetben?”. Sokat segíthet a szociális munkásnak, ha
folyamatosan visszaigazolást kér az attól a személytől, akit meg szeretne érteni
(konkretizálási, parafrazálási technikák).
A törődés a kliensről való gondoskodásban nyilvánul meg. A jó segítő, nem csak
egyszerűen odafigyel, hanem időben gondolkodik és gondoskodik a kliens biztonságáról,
végiggondolja, hogy amikor egyedül marad, milyen nehézségeket kell leküzdenie, ismeri a
szükségleteit. A törődés veszélye a túlgondoskodás. A segítőnek hagynia kell, hogy kliense
önállóan cselekedjen, döntsön önmaga felől, még akkor is, ha ez az esetmunka során hosszabb
folyamat, több időt vesz igénybe. Az együttműködés egész folyamata alatt meg kell
győződnie a segítőnek a felől, hogy kliense minden információt és segítséget megkapott
ahhoz, hogy képességeihez mérten önállóan döntsön, vagy cselekedjen.
Az önazonosság a szociális munkás hiteles viselkedésére vonatkozik, mely nem tűr
meg képmutatást, és mindig a helyzet realitását tükrözi. A személyiség érettségét és
integritását, a személyes élettapasztalaton átszűrt szakmai ismeretek meglétét feltételezi. A
segítő akkor viselkedik autentikusan, ha felvállalja, hogy még a segítő szakma sem tud
minden kérdésre választ adni, de legjobb képessége szerint kíséri a nehéz helyzetekkel és
kérdésekkel szembenéző embert a legnehezebb életszakaszokban is.
Az együttműködési képesség elsődleges jelentése, az hogy a segítő meg tudja nyerni a
klienst azért, hogy a változás és saját helyzetének változtatása érdekében ő maga is tegyen
lépéseket. Az együttműködési képesség azt is jelenti, hogy a szociális munkás képes úgy
kommunikálni, hogy a különböző iskolázottságú, szocio-kulturális hátterű kliensek számára

38
érthető és követhető legyen, képes az új információkat megmagyarázni és a találkozások
időtartalmát a kliensek szükségleteihez igazítani.
A klienssel való szociális munka nemegyszer feltételezi a tágabb családdal,
rokonokkal, szomszédokkal való együttműködést is. A tágabb környezettel való
együttműködés olyan kompetenciák és módszerek ismeretét is szükségessé teszi, mint a
családinterjú, mediálás, érdek-képviselet (advocacy). A segítő együttműködési képességnek a
rendszer minden érintett szereplőjével szemben működnie kell.
A képessé tétel (empowerment) legközelebbi szinonimája a segítő kapcsolatban a
motiválás és ’felruházás’ képessége: úgy tárni fel egy lehetőséget, hogy a kliens maga is
akarjon azzal élni, és bízzon abban, hogy képes megtenni azokat a lépéseket, amelyek a cél
eléréséhez szükségesek. A képessé tétel összefügg a törődéssel is, ennek optimumára
törekszik: megtenni mindent azért, hogy a kliens szükségletei ne szenvedjenek hiányt, de
igénybe venni ehhez a kliens hozzájárulását is a legmaximálisabb mértékben.

A szociális probléma

Minden szakmának megvan a maga feladata, eszközei és módszerei. A szociális

munka feladata: a szociális problémák megoldása, a szociális problémamegoldás.
A szociális probléma ismertetőjegyei:
- rászorultság
- szubjektív megterheltség
- megoldási nehézség

Rászorultság -- az ’általánoshoz képest’ hiányzik valamilyen létmeghatározó feltétel, vagy

ennek hiánya fenyeget, a negatívan érintettek számára segítség válik szükségessé (anyagi és
nem anyagi szükségletek)
Létmeghatározó emberi szükséglet: táplálék, szállás, használati tárgy, pénz, kereső
foglalkozás, gondozás, nevelés, funkcionális kapcsolat a referenciaszemélyekkel. (Nem a
magasabb életszínvonalat érintő szociális tényállásokkal foglalkozik.)

Szubjektív megterheltség --a rászorultság szubjektív megfelelője: szenved attól az állapottól,

amelybe van, került

39
Megoldási nehézség -- optimálisan csak speciális szakmai kompetenciával oldható meg;
maga a probléma-meghatározás is bonyolult vagy jogilag meghatározott, pontosan rögzített
juttatások kieszközlésével oldható csak meg.

A szociális segítő szakmát meghatározó legfontosabb általános elvek:

A társadalom képtelen elvek nélkül működni. A szociális segítő szakmának négy alapelve
kristályosodott ki:

1. Személyiség-elv: a humanizmusban gyökerezik, azt jelenti, hogy minden egyes ember

méltósága megköveteli, hogy személyes élettervének megvalósítása érdekében
lehetősége legyen személyisége kibontakoztatására.
Az ember szabadságának korlátját a másik ember szabadsága képezi: addig terjed a
szabadságom, amíg nem ütközik a másik ember szabadság-jogával.
2. Szolidaritás-elv: az ember nem egyedülálló személyiség, születésétől fogva kapcsolata
van más személyekkel (kapcsolatelmélet). Ez egymáshoz és a társadalomhoz való
kötődést és függőséget is jelent.
Mindenik embernek szüksége van a másik emberre is. A közösség épüléséhez minden
ember hozzá tud járulni. Csak akkor integrált a társadalom, ha él a szolidaritás.
A teljesítmény-elvet korlátozza, de részben meg is alapozza: a kisebb teljesítményűek
emberi méltósága nem kisebb; a szolidaritás megköveteli, hogy a teljesítményre képesek
teljesítsenek (lásd: közteher-viselés, szolidaritási-alap, nyugdíjrendszer, stb.)

3. Szubszidiaritás elve: jogtalan az egyénektől elvenni és a közösségre bízni azt, amit

önerőből is elvégezhetnek, hasonlóképpen jogtalan átadni egy nagyobb és magasabb
szintű közösségnek azt, amit kisebb és alacsonyabb szintű közösségek is elláthatnak.
Nem csak joguk, hanem kötelességük is mindaz, amire erejük képesíti őket. A
társadalom felépítéséhez szükség van az egyén és társadalmi csoportok felelősségére
is.
Subsidium - támogatás, védelem; a kifejezés Arisztotelésztől származik;

A mindennapi segítő gyakorlatnak is alapelve: amíg az egyén, család, csoport, közösség

képes felelősen megoldani és képviselni saját ügyeit, addig kompetenciáját nem szabad

40
 elvitatni. A segítő feladata: a kompetencia és képesség növelése. (Megtanítani halászni, és
nem halat adni neki!)
4. A közjó elve: az ember számára elérhetővé kell tenni mindazt, ami az emberi
életmódhoz szükséges (saját lelkiismeret követését is beleértve): a közjó a társadalmi
életfeltételek összessége.

Feladat:

1. Véleményed szerint miért fontos az önismeret a segítői

munkában?
2. Határozd meg, hogy a következő állítások közül melyek
találóak, és melyek nem, a te személyes jellemzőidet tekintve:

1. Inkább szégyellős vagyok, félek idegenek előtt feltárni önmagam.

2. Nem vagyok eléggé határozott, éppen ezért általában mások nyernek.
3. Hamar megsértődöm, és gyakran meggondolatlanul kitörök.
4. Fáraszt a sok kapcsolatba való implikálódás. Nincs elég gyakorlatom hozzá.
5. Nehéz kapcsolatot teremtenem az ellenkező neműekkel, pláne, ha észreveszem, hogy
esetleg tetszem nekik, és udvarolni szeretnének nekem.
6. Amikor valami zavarba hoz, nem vagyok képes folyékonyan beszélni.
7. Nem tartom magma érzékeny személynek. Nehéz meghatároznom, hogy mit éreznek
az emberek.
8. Tudok összpontosítani, és nem hagyom, hogy az érzéseim eláruljanak.
9. A szociális helyzeteket kontrollálni szeretném, és képes vagyok másokat vezetni.
10. Számomra fontos az, hogy mások szeressenek. Szeretem, ha tudják, hogy én egy jó
ember vagyok.
11. Nincs jó véleményem magamról, másokkal szemben kisebbrendűségi érzésem van.
12. Egy kicsit tájékozatlan vagyok. Nem tudom, mi kényszerít arra, hogy segítsek az
embereknek, s azt sem, hogy melyek a fontosabb értékek számomra.
13. Kényszerítve érzem magamat, hogy mindenkit segítsek
14. Nagyon érzékeny vagyok, könnyen meg tudnak sérteni.
15. Számos szempontból dependens személy vagyok.
16. Mindig be kell bizonyítanom, hogy egy szabad személy vagyok, nehezen viselem el a
másoktól való függést.

41
 17. Merev vagyok, főleg az interperszonális kapcsolatok terén.
18. Egy unalmas, érdektelen személy vagyok, meguntam saját magamat, s nem
csodálkozom azon, hogy mások is meguntak engem.
19. Sokat kockáztatok a kapcsolataimban. Kemény vagyok és impulzív.
20. Akaratos vagyok. Kiforrott elképzeléseim vannak.
21. Szeretem lenyűgözni az embereket különböző szituációkban.
22. Nem igazán fejezem ki saját elvárásaimat a kapcsolataim terén.
23. Saját kényelmem foglalkoztat leginkább.
24. Gyakran vagyok tehetetlen a kapcsolataimban: másképp reagálok, mint szeretnék.
25. Úgy érzem, zsugori vagyok a pénz és az idő szempontjából.
26. Naivabbnak érzem magma a többieknél.
27. Elborzadok, amikor konfliktus helyzetbe kerülök. Amennyiben lehetséges, kerülöm az
ilyen szituációkat.
28. Nem szeretek harcolni saját elképzeléseimért.
29. Amikor szembekerülök valakivel, még ha nincs is igazam, az a tendenciám, hogy
megvívjak vele.
30. Rugalmas ember vagyok, képes vagyok a különböző szituációkhoz alkalmazkodni.

Jelöld X-e azokat a kérdéseket, melyeket túl intimnek ítélsz meg ahhoz, hogy kis csoportban
közösen megbeszélj a társaiddal, T-vel azokat, amelyeket meg tudsz osztani másokkal, és H-
val az olyan kijelentéseket, amelyek véleményed szerint érintik a szociális munkás státusát!

42
 V. Modul

Az egyénekkel való szociális munka fogalmainak és elméleteinek a

felvázolása: behaviorizmus, funkcionalizmus, pszicho-analízis

A modul oktatási célja:

A segítő kapcsolatot meghatározó elméletek: saját és átvett értékek, elvek bemutatása
A pszicho-analízis, behaviorizmus, funkcionalizmus elméleti alapfogalmainak a
megismertetése

Célkitűzések:
 Az elméleti modell nélkülözhetetlensége, mint a szakmai igényesség kritériuma
 A megfelelő magyarázó elméleti modellek kiválasztása

Kulcsfogalmak:
elméleti modellek – pszicho analízis – funkcionalizmus – behaviorizmus – kliens központú modell
–krízis intervenció

Kötelező olvasmány:

Balog, M (2001): A szociális segítők munkája. In. A szociális segítő nyitánya, Labora
Szociális Szolgáltató, Budapest (81-107.)
Roth, M.(2003): Teoriile asistenţei sociale; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (71-117.)
Szabó L. (1993): Szociális esetmunka, Veszprémi Nyomda Rt, Kapolcs (39-71.)
Hepworth, D.H., Larsen, J.A. (1986): Direct Social Work, Practice. Theory and skills,
The Dorsey Press, Chicago, Illinois

43
A SZOCIÁLIS MUNKA ELMÉLETI ALAPJAI

A szociális munka gyakorlati tudományág, de gazdag elméleti háttérre alapoz.

Közel áll a szociológiához, szociálpszichológiához, pszichológiához, de fontos számára az
etika, jog, politikai tudományok, közgazdaságtan, orvostudomány. Interdiszciplináris
jellege abban áll, hogy együttműködik a határterületek szakembereivel a kliens érdekében,
és felhasznál és/vagy adaptál információkat, módszereket a különböző tudományokból.

 Szociális munka- Pszichológia

A pszichikus élet bonyolult jelenség. Minden ember pszichikumának van egy külső,
látható összetevője és egy belső, mások számára közvetlenül meg nem figyelhető
aspektusa. A pszichikumnak vannak egyedi tulajdonságai és általános törvényszerűségei
is. Minden segítő szakembernek, aki közvetlenül dolgozik emberekkel fontos ismernie
ezeket az általános és individuális jellemzőket.
A pszichológiából a következőket veszi át a szociális munka:

 Ahhoz, hogy az ember személyisége kifejlődjön, szüksége van egy szociális

közegre, ahol tapasztalatokat gyűjthet.
 Az emberi személyiség alakítható, fejleszthető az élet során, de legfőképpen
gyermek és fiatal korban.
 Az egyéni tapasztalatok, amelyek a szociális közeg hatására keletkeznek az
emberben, megismételhetetlenek, és az egyén fejlődésének egy bizonyos
időszakában jelentkeznek, megnyilvánulnak.

 Szociális munka- Szociálpszichológia

A szociálpszichológia az embernek a társadalommal való viszonyát vizsgálja, valamint

azokat a behatásokat, amelyeket a társas kapcsolatok eredményeznek az ember
fejlődésében.
A szociális munka a következő elveket vette át a szociálpszichológiából:

44
  Az egyén tudata és személyisége a szocializációs folyamatban alakul ki. A
szocializáció folyamatában az egyén átveszi a csoport szabályait, értékeit,
szokásait.
 Az egyének társas csoportokban élnek, amelyek rendszerszerűen állnak össze, és
bizonyos törvényszerűségeknek megfelelően működnek.
 Minden egyénnek a csoporton belül van egy szerepe és egy pozíciója. Az egyén
viselkedése attól függően alakul, hogy a csoport milyen szerepet vár el tőle és
milyen pozícióval ruházza fel.
 A szervezetek és közösségek is a szociális kölcsönhatás folyamatában jönnek létre,
de meghaladják a csoport szerveződési szintjét. Míg a család, közösség
szabályainak többsége íratlan, a szervezeteken és közösségeken belül sajátos írott,
formális szabályok születnek. A bonyolult, modern társadalmat jellemzi a
szervezetek és közösségek számbeli sokasodása és bonyolultsági fokának
növekedése.

 Szociális munka – Szociológia

A szociológia a szociális folyamatok és struktúrák törvényszerűségeit, valamint

ezeknek az emberek életére és kapcsolataira gyakorolt hatásait vizsgálja.
A társadalomban az emberek társadalmi struktúrákon belül élnek. A társadalomban
elfoglalt helyükből kifolyólag az emberek különböznek egymástól.
Amikor a szociológiának a szociális munka fejlődésére gyakorolt hozzájárulásáról
beszélünk, akkor a következőket kell kiemelnünk:
 A társadalomban az emberek hierarchikusan szerveződött szociális struktúrákban
élnek, s egymástól a hierarchia adta társadalmi pozíciójuk által különülnek el.
 A gazdasági helyzet, a hatalom, az adott társadalmi osztályhoz való hovatartozás, a
faj, az etnikai hovatartozás, a nemi identitás, foglalkozás fontos meghatározói a
társadalmi rétegződésnek.
 A társadalomi struktúrákra a mobilitás jellemző. Az egyének mobilitásában döntő
fontossága van az iskolázottságnak.

 Szociális munka- Antropológia

45
 Az antropológia az értékrendszer kifejlesztése miatt, valamint a kulturális és etnikai
különbségekből adódó ismeretek miatt fontos. Az utóbbi években kihangsúlyozódott a
kultúra szerepe a szociális munkában. Az antropológia a kulturális tradíciók tiszteletben
tartására, valamint a szokások, felfogások, kifejezési módok elfogadására és
figyelembevételére int.
 A kisebbségekhez tartozó egyének és csoportok viselkedésükkel gyakran
különböznek a domináns kultúra képviselőinek a viselkedésétől. Ez a tény azonban
nem jelenti azt, hogy a kulturális különbözőségek csupán önmagukban
meghatározhatják a gazdasági-, iskolázottsági szintkülönbségeket a kisebbséghez,
illetve többséghez tartozó etnikumok között.
 A kultúra önmagában nem határozza meg azokat a nagy szocio-kulturális
státusbeli és iskolázottsági diszkrepanciákat, melyekkel gyakran találkozunk a
domináns etnikum és a kisebbségi etnikumok között.
 A történelmi determinizmusból adódóan a kisebbségi csoport tagjai elsődlegesen
az alárendelt társadalmi osztályokhoz tartoznak.
A szociális munka számos tudománytól kölcsönöz magyarázó elveket és eszközöket, de
megvannak a saját specifikus elvei, módszerei és eszközei is.
A szociális munka elsősorban a peremhelyzetűekre irányítja figyelmét, hozzájuk kívánja
eljuttatni a különböző segítési lehetőségeket. Első helyre a beavatkozást helyezi. A
szociális munkás beavatkozási lehetőségeit a jogrendszer és a szakmai etika szabályozza.

ELMÉLETI MODELLEK SZEREPE A SZOCIÁLIS MUNKÁBAN

A PSZICHOANALÍZIS

Az elmélet kidolgozója Sigmund Freud. A pszichoanalízist a pszichológiai

determinizmus határozza meg. Az emberi viselkedésnek pszichológiai okai vannak, és
ezek gyökerei leggyakrabban a múltban, a gyermekkorban találhatóak meg. Freud
felállította a pszicho-szexuális fejlődés elméletét. A szexuális fejlődés komoly befolyással
lehet a pszichikai fejlődésre.
A szexuális fejlődés szakaszai:
1. orális szakasz
2. anális szakasz
3. fallikus szakasz

46
 4. latencia szakasz
5. genitális szakasz
Az öt szakasz bármelyikében felmerülő zavarok maradandó személyiségzavarokat
okozhatnak. A felnőttkori zavarok típusait le lehet bontani a gyermekkori fejlődési
szakaszok problémáira.
1. orális szakasz: az élet első évét foglalja magába, amelyben a száj az élvezet
elsődleges forrása. A csecsemő szopási és táplálási szükségleteinek anyai kielégítése
alapvető fontosságú. Amennyiben a gyermek orális szükségletei nem elégítődnek ki
megfelelő mértékben, ez a későbbi életkorban is kielégítetlenség érzéshez vezet. (pld.
mohók lesznek, esetleg kapzsivá válhatnak.)
2. anális szakasz: a második és harmadik életév a gyermek fejlődésében a
szobatisztaságra való szoktatás periódusa.( A székelésben szerepet játszó sima izmok
feletti kontroll megszerzése ekkor alakul ki.) A szülő önszabályozásra szeretné tanítani
a gyermeket, aki vagy aláveti magát a kontrollnak, vagy ellenáll. ( A felnőttkori
konstipációs problémák ebből a fejlődési szakaszból is származhatnak, de pszichikai
vonatkozású is lehet a zavar: pld. zárkózottság.)
3. fallikus szakasz: a negyedik életév körül ébred fel először szexuális érdeklődés. Az
ellenkező nemű szülő felé vonzódás és az azonos nemű szülővel való rivalizálás is
jellemző a pszichoszexuális fejlődésnek erre a szakaszára. Freud úgy vélte, hogy
ezeknek a konfliktusoknak a feloldása eredményezi a nemi identifikáció legalapvetőbb
formáit.
4. latencia szakasz: a gyermek hat és hét eves kora között lép ebbe a szakaszba, mely a
pubertás öt-hat évvel későbbi kezdetekor ér véget. Ebben a szakaszban az érdeklődés
az új információk és készségek elsajátítására fordítódik. A figyelem központjában az
iskolai eredmények, a kompetencia áll. A gyerek az azonos neműekkel barátkozik.
Adler szerint annál a gyereknél, aki ebben az időszakban nem tud megfelelni szülei
követelményeinek, kisebbségi komplexus alakul ki, amely felnőtt korban is elkíséri.
5. genitális szakasz: a pubertás korban a szexuális érdeklődés az ellenkező nemű
kortársak felé irányul. A nemi szerepek elsajátítása, kipróbálása és megszilárdulása, a
felnőttkori szexualitás előkészítése is ebben a szakaszban alapozódik meg.
Freud szerint a személyiséget az ösztön-én, az én és a fölöttes-én egymásra
épülő rétegei határozzák meg:
Az id (ösztön én) már születéskor jelen van, és a pszichológiai energia fő forrását
jelenti. Az id tudattalan, energikus, élvezetekre törekvő.

47
 Az ego (én) közvetít az id és a társas világ között. Az ego időben később emelkedik ki
az által, hogy a csecsemőt a valóság rákényszeríti arra, hogy szembenézzen azzal a
ténnyel, hogy valaminek a megkívánása még nem elégíti ki a vágyát. Olyan cselekvésre
van szükség, mely eredményre vezet. Az ego elsődleges feladata az én-megőrzés, amelyet
elsődlegesen akaratlagos mozgással, észleléssel, logikus gondolkodással,
alkalmazkodással és problémamegoldással teljesít. Feladatát úgy hajtja végre, hogy az id
ösztönös követeléseit ellenőrzése alá vonja, és eldönti, hogy azok hol, mikor és milyen
módon elégülhetnek ki.
A szuper-ego (felettes én), amely a kisgyermekkor folyamán kezd kialakulni, a
személyiség fő erejévé az iskoláskor alatt válik. A szuper-ego az elvárásokat, normákat
diktálja, a társadalmi csoport tekintélyét képviseli, amely az apa képében testesül meg.
Az emberi személyiséget alkotó három összetevő ritkán van tökéletes egyensúlyban.
A köztük levő erőviszonyok aszerint változnak, ahogy az id és a szuper-ego a kontroll
megszerzéséért harcol. Ez az állandó konfliktus a fejlődés motorja és az egyéni
viselkedésnek az ebből a folyamatából kialakuló mintázata határozza meg a
személyiséget.

A BEHAVIORIZMUS

A pszichoanalízis elleni irányzatként alakult ki. Képviselői, Ivan Pavlov, J.B.

Watson, B.F. Skinner. A behaviorista segítő szemlélet szerint nem kell nagy hangsúlyt fektetni
a belső folyamatokra, múltbeli eseményekre, hanem a segítségnyújtáskor a viselkedésre kell
helyezni a hangsúlyt, a viselkedésmintákat kell megváltoztatni. A fejlődés szempontjából a
tanulásra fekteti a hangsúlyt: változás tanulás által lehetséges. Ez a tanulási folyamat a
szociális környezeten belül történik, a segítőnek a tanulási motivációt kell növelnie. A
behaviorista segítői technika célul tűzi ki az új viselkedésformák megtanítását.

Funkcionalizmus

A diagnosztikus iskola által felkínált segítő modell nem bizonyult elég hatékonynak a
környezeti nyomások között fellépő szociális problémák megértésében és kezelésében. Otto
Rank (1920) hangsúlyozta, hogy a segítő munka központi feladata az egyén belső
fejlődéslehetőségeinek a kibontakoztatása kell legyen. A funkcionalizmus a következő
axiómára építi szemléletét és munkamódját:

48
 A pesszimisztikus emberkép felcserélése: minden ember rendelkezik egy belső
potenciállal, belső erővel az önfejlődésre.
A segítő munka célja a belső fejlődési lehetőség kibontásának a facilitálása.
Ezt a szemléletet vitte tovább Carl Rogers (1942) személy központú pszichológia.

A KLIENSKÖZPONTÚ MODELL

Rogers nevéhez fűződik, aki szerint a segítségnyújtás a kliens tiszteletére,

egyéniségének elfogadására épít. Abból a feltételezésből indul ki, hogy az egyének célja
az, hogy a társadalom elfogadja és értékelje őket. Energiáikat akkor tudják mozgósítani
problémáik megoldása érdekében, ha a segítő bízik abban, hogy képesek a változásra és
elfogadja őket. A segítőnek tehát az a szerepe, hogy meleg, elfogadó környezetet
teremtsen a kliense számára és facilitálja kliense társadalomba való beilleszkedését. A
segítő non-direktív, megengedő hozzáállást tanúsít: nem magyaráz, nem ad tanácsot,
hanem bátorít, és tükröt nyújt annak érdekében, hogy a kliens önmagát és lehetőségeit
tisztán láthassa. A kliensközpontú modell elvei:
a. “counseling”-személyiségfejlesztő módszer: ha a kliens jobban megérti
önmagát, hatékonyabb lesz a viselkedése
b. emocionális tényezők jelentősége: nem a közlés racionális tartalma kell az
elemzés középpontjában legyen, hanem a közlésekben kifejeződő érzések
A KRÍZISINTERVENCIÓS MODELL

A modell a veszélyhelyzet feltérképezésére, mérlegelésére és a leghatékonyabb

kivezető út felismerésére tanít. (A modell egyik megalkotója és alkalmazója Caplan.)
Veszélyhelyzetek (árvíz, háború, baleset, földrengés, haláleset, betegség, stb.) esetén
természetes reakció a pánik, stressz, kétségbeesés. Egyénenként eltérő az a válaszreakció,
amelyet a krízishelyzetekre adunk. Ezeknek a reakcióknak, viszont nem kell állapottá
szilárdulniuk. A krízishelyzetek addig ismeretlen pozitív erőket is felszabadíthatnak az
egyénben, vagy csoportban. A segítő ezeknek az erőknek az aktiválására épít.

Feladat:
1. Igazak-e vagy hamisak az alábbi kijelentések? Érvelj a választásod mellett!

49
1. A konfliktus elkerülése végett adott esetben megengedhető a hazugság.
2. Éhes ember nem hibáztatható a lopásért.
3. A statisztikák a kliensekért vannak, ezért egy-két adat eltúlzása, akár a javukat is
szolgálhatja.
4. A jó ajánlólevél segíthet egy roma kliensnek a munkahely megszerzésében, még akkor
is, ha az csak a pozitív oldalakat emeli ki.
5. Minél alacsonyabb társadalmi státusú kliensekkel dolgozik a szociális munkás, annál
kisebb lesz a szakmai megbecsültsége.
6. Az igazság elhallgatása nem feltétlenül hazugság.
7. Az a jó segítő, aki arra is kész, hogy kölcsönadja a legjobb ruháját a kliensnek, amikor
az állás-interjúra megy.
8. Aki egyszer hazudni mert, hitelt többet nem érdemel.
9. Aki nem akarja azt, hogy segítsenek rajta, azon nem kell segíteni.
10. Írd a ponttal megjelölt kijelentések elé, hogy melyik elméleti irányzathoz tartoznak:

2. Válaszd ki, hogy az alábbi kijelentések melyik elméleti irányzatnak felelnek meg!
A- kliensközpontú, B- pszichoanalízis, C- behaviorizmus, D- funkcionalizmus E-
krizisintervenció

 A klienst segíteni kell az új és hatékony készségek elsajátításában

 A pszichoszexuális fejlődés nagy jelentőséggel bír a későbbi életút alakulására
 A feltétel nélküli elfogadás segít a változásban
 Mindenki jó valamiben, a kedvező magatartást támogatni kell
 Az ember megnyilvánulásai kondicionálhatók
 A segítő nem ad tanácsot, nem magyaráz, csak elfogadó környezetet teremt
 Viselkedésünket szociális pozíciónk határozza meg
 A veszélyhelyzet addig ismeretlen pozitív energiákat is felszabadíthat
 A felettes én az elvárásokat, normákat diktálja
 A pozitív modellek hatására az egyén új magatartást tud kialakítani
 Az emberi viselkedés gyökerei a gyermekkorban találhatók

50
 3. Melyik szakterületről vette át a szociális munka az alábbi elveket?
A. -pszichológia , B. –szociálpszichológia, C. – szociológia, D. –Antropológia

1. A társadalomban betöltött szerepek hierarchiába szerveződnek

2. Az ember személyisége leginkább gyermekkorban alakítható
3. A család és a közösség többnyire íratlan szabályok alapján működik
4. A kulturális különbségek önmagukban nem határozzák meg a gazdasági és
iskolázottságbeli különbségeket
5. A szocializációs folyamatban értékeket, szokásokat, szabályokat veszünk át
6.Az egyéni tapasztalatok, amelyek a szociális közeg hatására keletkeznek, az élet egy
bizonyos szakaszában jelentkeznek, megnyilvánulnak.
A szakembernek ismernie kell a személyiség individuális és általános jellemzőit.
2. Fontos a kulturális tradíciók és értékek figyelembevétele.
3. Az egyének helyét a csoporton belül szerepük és pozíciójuk határozza meg.
4. A kisebbséghez tartozók viselkedése különbözhet a többségiek viselkedésétől.
5. Az egyének társadalmi mobilitásában fontos szerepe van az iskolázottságnak.
6. Az ember tudata és személyisége a szocializációs folyamatban alakul ki.

51
 VI. Modul
A rendszerszemlélet előnye és alkalmazása a szociális munkában: a szociális
problémák és egyéni magatartás komplexitásának megértése az individuális,
családi, közösségi és társadalmi kontextus függvényében

A modul oktatási célja:

A rendszerelmélet alapfogalmainak a megismertetése

Célkitűzések:
 A szociális munka alapvető szociometrikus felmérő eszközének a megismerése és
gyakorlása: a szociális atom
Kulcsfogalmak:
alrendszerek – határok – egyéni, családi és társadalmi rendszerszintek

Kötelező olvasmány:

Balog, M (2001): A szociális háló néhány szála. In. A szociális segítő nyitánya, Labora
Szociális Szolgáltató, Budapest (107- 187.)
Roth, M.(2003): Teoriile asistenţei sociale; in. Perspectivele teoretice şi practice ale
asistenţei sociale (71-117.)
Soós Zsolt (2005): Minőségfejlesztés a szociális munkában. In A szociális munka alapjai,
Commenius Bt. , Pécs (45-55.)
Hepworth, D.H., Larsen, J.A. (1986): Direct Social Work, Practice. Theory and skills,
The Dorsey Press, Chicago, Illinois

52
 RENDSZERSZEMLÉLETI MODELL

A XX. század eleji pszichológiai kutatásokban és elméletalkotásban egyre inkább teret

nyert az interakcionalista szemlélet. 1920-ban L. Bertalanffy a General Systems Theory című
munkájában azt a kijelentést tette, hogy az emberi kapcsolatok is rendszerekbe szerveződnek
és rendszerként működnek, és az így létrejövő 'egész' több mint az egyes elemek összege.

A rendszerszemlélet alap fogalom-rendszere

Rendszer - az alkotórészek kapcsolatban vannak egymással: egyetlen összetevő
változása a rendszer egészén végighaladó változást hoz létre.
A rendszer alrendszerekből épül fel, melyek egyedi konstellációkká épülnek össze. Az
alrendszerek között gazdag kapcsolathálózat van.
A rendszer és környezete kölcsönhatásban, kommunikációs kapcsolatban vannak, de a
rendszernek megvannak a maga határai. Ezek lehetnek nyitottak vagy zártak. A zártabb
rendszerek viszonylag stabilabbak, de rigidebbek is, jobban ellenállnak a változásnak, a külső
behatásoknak. A rendszer a dinamikus egyensúly állapotában van, a változásokat korrigálja,
vagy ellenáll, így biztosítva a homeosztázist. Az egyensúlyi állapot biztosítása a feedback
mechanizmuson keresztül történik: negatív visszacsatolással (hiba által vezérelt feedback)
vagy pozitív visszacsatolással (hibát felerősítő feedback). Ebben a vonatkozásban az emberi
kapcsolatok rendszere egy kibernetikai modellként is vázolható.
A rendszernek olyan belső energiái vannak, amelyek a belső szabályszerűségek
ismeretében aktiválhatóak és a pozitív változás szolgálatába állíthatóak, de fontos figyelembe
venni a rendszer önszabályozását (self-regulation).

A szociális munka a rendszerszemléletnek megfelelően jár el az esetelemzésben és a

beavatkozás megtervezésében.
A XX. század második felében ezekből a fogalmakból kiindulva Germain és
Meyer kidolgozták az ökológiai rendszerelméletet a szociális munkában, aminek
célkitűzése megvizsgálni, hogy az egyén hogyan alkalmazkodik a társadalmi
környezethez. Elméletük szerint az emberi problémákat saját rendszerükön belül lehet
csak megérteni. Az egyének, csoportok és az intézmények állandó kölcsönhatásban
vannak egymással és ugyanakkor környezetükkel is. Az egyének, csoportok és
intézmények alrendszerként tekinthetőek a szociális rendszer szempontjából. Az emberi
szükségletek teljesítését, személyiség fejlődését csak a környezettel való kapcsolatokon

53
 belül lehet megérteni. A rendszeren belül történő rendellenességek mindig visszahatnak az
emberek szükségleteinek a kielégítésére és gyakran vezetnek működési zavarokhoz. A
zavarok különböző szinteken nyilvánulnak meg: egyéni-, csoport- és társadalmi szinten.
A rendszerszemlélet szempontjából nagyon fontos, hogy milyen szinten elemezzük
a kapcsolatokat.
Az egyén és környezete közötti rendszerszintek:
1. Egyéni alrendszerek szintje
Minden olyan elemre vonatkozik, amelyik az egyén fennmaradását szolgálja. Elsősorban a
biológiai (csontrendszer, izomrendszer, keringési rendszer, idegrendszer, stb.) és
pszichológiai (értelmi-, érzelmi-, akarati-motivációs folyamatok és személyi
tulajdonságok, stb.) alrendszerek tartoznak ehhez a szinthez.
2. Személyközi alrendszerek szintje
A személyek közötti kapcsolatokra vonatkozik. Ilyen például a családi kapcsolatok -,
baráti kapcsolatok-, házastársi kapcsolatok-, rokoni kapcsolatok szintje.
A kapcsolatok nem adottak mindenkorra, hanem változnak, cserélődnek, közöttük is
kölcsönhatás van. Egy újabb kapcsolat megzavarhatja a régi kapcsolatot. A fejlődésből
adódóan is megváltoznak a kapcsolatok.
3. Szervezetek, intézmények, közösségek szintje
Ezen a szinten a kapcsolatok formalizálódnak. A szabályok, a szervezetek, intézmények,
közösségek szabályai és törvényei szerint működnek.
4. Fizikai környezet szintje
Az egyént körülvevő természetes környezetre vonatkozik. Az életstílus más és más
követelményeket állít az ember elé. Másként kell tekinteni a szociális és egyéni
problémákat különböző környezetekben.
Bronfenbrenner nem a határok és szerepek, hanem a szükségletek és megoldási
lehetőségek, erőforrások felől közelíti meg az egyes ökológiai rendszerszinteket.
Ezek a hatások az ökológiai modell 4 egymásra épülő szintjén érvényesülnek: a mikro-,
mezo-, makro- és exo-szinteken1.
mikro-rendszer: Az egyén legközvetlenebb élet és interakció területe. A legközelebbi
személyes kapcsolatok alkotják, elsősorban a családi kapcsolatok: szülő-gyermek, testvér-, és
barát-kapcsolatok.

1
A 4 rendszerszint meghatározása Mark W. Frasertől a The Ecology of Childhood: A
Multisystem Perspective című munkájában (2000: 1-9. old.)

54
 mezo-rendszer: Mindazoknak a mikrorendszereknek a kapcsolatai alkotják,
amelyekben az egyén vagy családtagok részt vesznek, vagy amelyekben tevékenységük
zajlik: család és tágabb család, család és iskola, család és barátok, család és munkahely
kapcsolatai.
exo-rendszer: Az a rendszer-szint, amelybe bár az egyén vagy család nincs aktívan
involválva, de hat rá: pld. mass-media, oktatási rendszer, szolgáltatók
makro-rendszer: Az illető társadalom gazdasági, politikai, szocio-kulturális
meghatározottsága, ideológiája, értékrendszere, hagyományai: pl. milyen szociálpolitikát
folytat egy ország.

Feladat:
1. A szociális atomról szóló rövid bevezető figyelmes elolvasása után készítsd el a saját
szociális atomodat! Használhatsz színes ceruzát, illetve szimbólumokat a minél kreatívabb
megvalósítás érdekében.
2. Ird le egy általad szociálisan problémásnak tartott egyén helyzetét maximum 10
mondatban, majd kérd meg egyik csoporttársadat, hogy készítse el a te leírásod alapján a
szociális atomot. Te is készítsd el egy csoporttársad által leírt helyzet ábrázolását.
Beszéljétek meg az így elkészített atomokat!

A SZOCIÁLIS ATOM

A szociális atom J. L. Moreno nevéhez fűződik. Gafikusan ábrázolja egy személy

kapcsolatrendszerét a környezetével, bemutatva a kölcsönös vonzódásokat illetve
taszításokat. Az adatgyűjtéskor fontos kérdések:
 Ki az index-személy (kliens)?
 Kik a számára (pozitív vagy negatív értelemben) legfontosabb személyek?
 Melyek azok az intézmények, amelyekkel rendszeres kapcsolatban van?
 Melyek a számára fontos tárgyak, eszközök, értékek? (pl. autó, bicikli, hangszer,
esetleg háziállat)
 Legfontosabb anyagi és érzelmi erőforrások vagy problémák?
A szociális munkás kérésére a kliens maga készítheti azt el.
Jelölések:

55
Nő:
Férfi:
Más rendszerek:
Erős kapcsolat:
Gyenge kapcsolat: -------------
Feszültségekkel terhelt kapcsolat: vvvvvvvvvvv
A jobb oldali személy által megszakított kapcsolat:
A bal oldali személy által megszakított kapcsolat:
Mindkét személy által megszakított kapcsolat:
Válás:__________
Az energia áramlásának iránya: --------------->
A folyamat iránya:
Halott személy:

56
 VII. Modul
A szakmai elvek és értékek megismerése, a szakmai etika tanulmányozása és
elemzése

A modul oktatási célja:

A szakmai elvek és értékek megismerése, a szakmai etika tanulmányozása és elemzése
Ismétlő feladatok

Célkitűzések:
 Az egyéni értékskála fontossága és tudatosítása
 A szakmai etika elemzése és megvitatása
 Olyan helyzetek tanulmányozása és megvitatása, amikor az egyéni és szakmai értékek
konfliktusba kerülnek

Kulcsfogalmak:
szakmai etika – a segítő kapcsolat etikája – konfidencialitás – etikai dilemma – versengő értékek

Kötelező olvasmány:

Balog, M (2001): A Szociális Munka Etikai Kódexe. In. A szociális segítő nyitánya,
Labora Szociális Szolgáltató, Budapest (15-25.)
Hegyesi, G. –Talyigás, K.(1994): Értékek a szociális munkában, in.: A szociális munka
elmélete és gyakorlata (161-206. old.)
Etica sisteţei sociale. Principii şi standarde, in.:Tratat de asistenţă socială (997-1004.
old.)
Tompea, D. (2003): Deontologia asistenţei sociale, in.:Tratat de asistenţă socială (401-
412. old.)

57
 A SZOCIÁLIS MUNKA ETIKÁJA

Az etika kifejezés a görög ethos szóból származik, mely erkölcsöt jelent. A

szakmák gyakorlásában mindenütt a világon az Etikai Kódexek az irányadók. Az etikai
kódex jelentősége az adott szakma kompetenciakörének kijelölése, normáinak
meghatározása, s nem utolsó sorban a szakma presztízsének növelése, éppen ezért minden
foglalkozás kidolgozza a maga etikai kódexét.
A szociális munka etikai kódexe a kliens és a szociális munkás kapcsolatának,
együttműködésének szabályozását tartalmazza, s ugyanakkor megfogalmazza a szakma
elvárásait. A szakmai etika rámutat a szakma gyakorlatának különböző aspektusaira. A
szakembernek egyrészt kötelessége a segítségnyújtás, kötelessége IGEN-t mondani a
beavatkozásra, másrészt azonban tiszteletben kell tartania kliense szabad akaratát.
1. ábra: Szakmai etika
Segítségnyújtás kötelezettsége: IGEN a beavatkozásra

Gond, baj
feszültség, akadályok
döntés

Alapelv: A kliens szabad akaratának tisztelete

A klienssel való munka során a szakember számos problémát vet fel magának:
1. Meg kell-e mondani mindig az igazságot?
2. Amennyiben szaktudása ellenkezik azzal, amit a kliens szeretne, mit kell tennie a
szociális munkásnak?
3. Mennyire kell beavassa a szociális munkás a klienst a következményekkel
kapcsolatban?
4. Amennyiben “team”-ben dolgozik, mennyit kell titokban tartania a klienséről?

58
 5. Mi a megoldás olyan esetekben, amikor a szociális munkás véleménye, kliense
érdekében, ellenkezik a munkatársaiéval?

8. ábra A szociális munkás etikája

Szociális
dolgozók etikája

szociális
munkás
etikája
általános
etika

szociális rendszer etikája

A szociális munkás tevékenysége során az Etikai Kódex betartása, illetve nem

betartása alapján tarozik felelősséggel. Az Etikai Kódex megsértése miatt a szociális
munkás felelősségre vonható.
Az etikai kódex fejezetei:

1. A szociális munkás erkölcsi magaviselete szociális munkási minőségében

2. A szociális munkás erkölcsi felelőssége a klienssel szemben
3. A szociális munkás erkölcsi felelőssége a kollegákkal szemben
4. A szociális munkás erkölcsi kötelességei az intézmény- és annak
vezetőségével szemben
5. A szociális munkás erkölcsi felelőssége szakmája iránt
6. A szociális munkás felelőssége a társadalom iránt

Az etikai dilemmákat meghatározó tényezők

59
  A szociális munkástól függő tényezők: meggyőződései, feltételezései, előítéletei,
véleménye az emberi természetről, értékei, szakmai céljai, elméleti irányultsága a
szakmai munkáját illetően.

 A klienstől függő tényezők: személyisége, kognitív, mentális szintje, iskolázottsága,

kapcsolatai a legközelebbi környezetével, a közösséggel, ahonnan származik,
foglalkozása és viszonya a saját szakmájához (pld. gondozónő, de nem szereti azt,
amit végez, idegesíti a gyermeksírás, zaj)

 A problémahelyzet által meghatározott tényezők: a probléma jellege, típusa,

meghatározása, célok és prioritások, amelyek ebből származnak, stratégiák és opciók

Elvek, amelyhez a szociális munkásnak igazodnia kell (Hepworth, Larsen 1993):

1. az emberek képesek döntéseket hozni és életüket irányítani. Kell őket hagyni és

bátorítani, hogy a saját életükkel kapcsolatos döntések felelősségét felvállalják, és
döntési szabadságukat érvényesítsék.

2. A szociális munkás felelőssége úgy segíteni, hogy maximális függetlenséget érjenek

el. A tanácsadás és támogatás célja az önbizalom és kompetencia erősítése.

3. A szm kötelessége közbelépni akkor, amikor a társadalmi és gazdasági hatások

károsítóan befolyásolják az egyének, családok, csoportok, közösségek életét. (pld.
erőszak, hátrányos megkülönböztetés esetén)

4. A legtöbb probléma a változásokhoz való adaptáció hiánya miatt áll elő. Az új

képesség, kompetenciák elsajátítása segít mind a problémák megoldásában, mind a
személyiség fejlődésében.

5. Az ember képes élete minden időszakában új dolgok megtanulására. A hasznos

változást támogatni, segíteni kell. (pld. Kisjövedelmű család, ahhoz, hogy az anya is
munkát vállalhasson a nagytata kell az óvodást elkészítse, elvigye. Ilyesmit soha nem
csinált még, a család nem is számol azzal, hogy ezt el tudná intézni.)

60
6. Elfogadja, hogy a neveltetés, korai tapasztalatok befolyásolják a jelenkori problémákat
és ezek elemzése hasznos, de fenntartja azt a nézetet, hogy az aktuális szocializációs
és adaptációs nehézségek megoldhatók az egyén jelenlegi latens képességinek és
erejének a mozgósításával.

7. Az egyének sok problémája társadalmi eredetű, ők maguk nem hibáztathatóak ezért.

(pld. munkanélküliség, emigráció) Ezért nemcsak az egyének kompetenciáját kell
növelni, hanem a társadalmi folyamatokra is hatni kell. Az emberek, igényeiket és
elégedetlenségüket kifejezve befolyásolhatják a helyzetet.

8. Az élet nehézségei az élet szerves részét képezik, a velük való megküzdés természetes
dolog, az egyének erejét növeli. Az életkríziseket úgy kell tekintetni, mint fejlődési
lehetőségeket, amelyekből erősebben, tapasztaltabban jövünk ki.

9. Az embereknek szükségük van arra, hogy saját értékük, fontosságuk tiszteletet

nyerjen. Szeretetre és tiszteletre mindenkinek szüksége van. Az interperszonális
konfliktusok nagyrészt ezek hiányából fakadnak. Elsősorban a legközelebbi kulcs- ,
referencia-személyek elismerése, támogatása a fontos.

10. A kliensnek a szociális munkással való kapcsolata modell kell legyen a nyílt, őszinte,
tiszteleten alapuló együttműködésre. Ha ezt a kliens átélheti, más kapcsolataiban is
megpróbálja majd alkalmazni.

11. Minden probléma megoldási folyamat alapelve, hogy nem csak a cél elérése fontos,
legalább ugyanilyen jelentőségű a célig megtett út.

12. Az önismeret az első és legfontosabb szakasz a fejlődésben és a változásban. Az

elfogadó magatartás ezt erősíti.

13. A saját élethez és meggyőződésekhez való jogot nem szabad megsérteni. Különben a
segítés erőszakká fajul. Akkor is támogatni kell a saját értékekhez, meggyőződésekhez
való ragaszkodást, ha ez integrációs diszfunkciót eredményez.

61
A kliens kötelességei (George Neamtu):

- igazmondás
- a felelősség felvállalása

Sok olyan helyzet van, amikor két rossz közül kell választani, ilyenkor a kevésbé rosszat és a
hosszútávon megtérülőt próbáljuk megkeresni.
( Pl.: 14 éves lány, aki terhes maradt egy bulin.
Erőszakot elszenvedett gyerek, akit az ügy megoldódásáig ki kell venni a környezetéből.)

Mibe kerül a problémában érintetteknek az ajánlott megoldás?- ezt a kérdést is fel kell
tennünk. (Pl.: Súlyosan nagyothalló, falun élő 4 éves kislányt a más megyében levő
bentlakásos nagyothallók óvodájába irányít a logopédus.)

A SZOCIÁLIS MUNKA ETIKAI DILEMMÁI

Munkájuk során a szociális munkások döntéshelyzetekkel találják szembe

magukat. Ezekben a döntéshelyzetekben a követelmény az Etikai Kódex érvényesítése. A
döntésérvényesítés etikai dilemmákkal jár, hiszen a szakembernek több megoldási
lehetőség között kell választania.
A problémák megoldása érdekében a szociális munkásnak a következő kérdéseken
kell elgondolkoznia:
2. Ki a kliensem?
3. Mit tehetek érte, mit tehetünk együtt?
4. Lehet-e egyszerre több kliensem ugyanabból a szituációból?
5. Én, mint szakember, mit tehetek?
6. Az adott helyzet szempontjából, milyen szerepe van annak az intézménynek,
amelyhez én tartozom?

Példák: Állapítsuk meg, hogy az egyes esetekben mi okoz erkölcsi dilemmát!

 egy javítóintézetben levő fiatalkorú bűnöző, elmondja, hogy megbízik benned,

62
És éppen ezért feltárja előtted azt a tervét, hogy szökését készíti elő
 az intézmény, melynek alkalmazottja vagy, nagy összeget kapott egy
alapítványtól, mely összeg, a fogyatékos gyerekek megsegítésére volt kiutalva; az
intézmény igazgatója azzal a kéréssel fordul hozzád, hogy úgy készítsd el az eseteid
kimutatásáról szóló beszámolót, hogy ott a reálisnál nagyobb számú eset szerepeljen,
hiszen akkor lehetőség lenne újabb pénzbeli segítség kérésére
 egy házasságban élő nő elmondja neked, hogy terhesség-megszakítást szeretne
végrehajtani, és ebben kéri a segítségeteket
 tudomásodra jut, hogy egy gyermekotthonban nevelkedő fiú homoszexuális
hajlamait kisebb gyerekeken éli ki, erőszakot követve el rajtuk

A fenti- valamint az ezekhez hasonló helyzetekben igen nehéz a döntéshozatal, hiszen

számos morális aspektusnak kell eleget tenni, ami néha fájdalommal is együtt jár. A kérdés
minden egyes esetben ugyan az, hogy mit, hogyan tegyünk, vagy ne tegyünk, vagy, hogy
mit kellene tenni.
Az értékekkel való “tusakodás”, a “kinek az érdekét tartom szem előtt”, a “ki a kliens”,
stb. kérdésekből áll elő és jelenik meg dilemmaként. A szociális munkás számára az etikai
dilemma akkor adódik, amikor két vagy több egymással versengő értékkel találkozik.
Más, gyakran előforduló dilemmák:
- az elkötelezettség, a lojalitás dilemmája
- a prioritás dilemmája
- érték dilemma
- kontroll dilemma
- a beavatkozási dilemma
- a kompetencia dilemma
- értékelő dilemma
- felelősség dilemmája
- visszatérő kliens dilemmája

A dilemmák értelmezésére leginkább kérdés-feltevéssekkel lehet választ adni.

Elkötelezettség, a lojalitás dilemmája szempontjából a kérdés: tudok-e harcolni

kliensem érdekéért a segítségnyújtás során?
Prioritás dilemma: mely részfeladatot kell legelőszőr elvégezni?

63
 Érték dilemma: amennyiben érvényesítem az igazságot, mint értéket, nem sértem-e
meg a szabadságot, mint értéket?
Kontroll dilemma: vajon a kliens tényleg teljesítette-e azt, amiben
megállapodtunk, s ezt leellenőrizhetem-e vagy sem?
Beavatkozási dilemma: jogom van-e beleszólni, megváltoztatási szándékot
eszközölni egy kliens életében, ha magától nem kezdeményezi azt?
Kompetencia dilemma: biztos, hogy az én feladatom; biztosan tehetem én azt, amit
a kliens érdekében meg kell tenni?
Értékelő dilemma: az eredményt vagy a kudarcot elemezve valóban a tényeken, az
objektivitáson alapuló következtetést vontam le?
Felelősség dilemmája: valóban én vagyok a felelős a kialakult helyzetért?
A visszatérő kliens dilemmája: miért nem következik be változás a kliens életében;
megfelelően jártam-e el ahhoz, hogy önállóan is képes legyen az életvitelhez?

Feladat:
Elemezd az etikai kódex elvei szerint a következő két esetet:

1. Egy csecsemőotthonban dolgozol, mint szociális munkás, ahol egy fiatal pár egy
kislányt szeretne örökbe fogadni. Az intézet igazgatónője, aki foglalkozás szerint
orvos, azt ajánlotta a házaspárnak, hogy mondjon le az örökbefogadásról, mert a
kislány egy züllött roma családból származik, az apja alkoholista, aki erőszak miatt
éppen börtönben van, az anyának különböző apáktól még négy gyermeke van. A
házaspár tanácsot kér tőled, mondván, hogy bár nagyon megszerették a kislányt,
megijedtek a viselkedés öröklődésének a lehetőségétől.

Milyen dilemmák merülnek fel a fenti esetben? Milyen elvek szerint kell eldöntened,
hogy mit válaszolsz a házaspárnak?

2. Gyakorlatozó diákként egy kisegítő iskolában vagy. Az egyik gyereknek az anyukája,

miután látta, hogy sokat foglalkoztál a fiával, megkérdezte tőleted, hogy szerinted
igaz-e az, hogy a gyerek nem is kisegítő iskolába való, mivel okosabb, mint a többi
iskolatársa, s ezért vissza kellene helyezni az általános iskolába.
Mit válaszolnál az édesanyának?

64
 A szociális munka etikai kódexe

Előszó

1. Etikai Kódex a szociális munka gyakorlását meghatározó szakmai etikai normákat tartalmazza.
2. Az Etikai Kódex a szociális munka folyamatában résztvevők értékeinek és emberi méltóságának
megőrzését, (helyreállítását) és kiteljesítését szolgálja.
3. A szociális munka szakmai tevékenység, amely a szociális munkát végző szakmai felelősségét
meghatározó etikai elveken alapul.
4. A szociális munka jogszabályban meghatározott képesítési követelmények alapján elsajátítható
ismeretekre, készségekre és értékekre épül.
5. A szociális munkát végző felelőssége a kliensekkel, egymással, a munkaadókkal, egyéb szakmák
képviselőivel és a társadalom más tagjaival való együttműködésre terjed ki.

6. A szociális munka célja, hogy megelőzze, enyhítse és lehetőleg akadályozza meg az egyének, családok,
csoportok, közösségek nélkülözését és szenvedését.
A szociális munkát végző felelőssége, hogy saját kompetenciáján belül – a tevékenység szolgáltató, vagy
hatósági jellegének megfelelően – nyújtson szolgáltatásokat. Legjobb tudása szerint a szociális problémákat
előzze meg és kezelje, valamint járuljon hozzá a társadalmi tervezéshez, fejlesztéshez és cselekvéshez, tá-
mogatva az egyéneket, a családokat, a csoportokat és a közösségeket.
7. A szociális munkát végző felelősséget vállal a kliensek érdekeinek érvényesítésében – azok
beleegyezésével, vagy felkérésére.
Igyekszik megelőzni – szakmai szervezetek révén is – minden olyan intézkedést, politikai állásfoglalást,
gyakorlatot, amely a társadalom bármely csoportjának hátrányos megkülönböztetését eredményezi.

Alapelvek

8. A szociális munkát végző tiszteletben tartja minden ember értékét, akaratát méltóságát, egyediségét és
jogait.
9. A szociális munkát végző nemre, korra, társadalmi és etnikai hovatartozásra, vallási és világnézeti
meggyőződésre, nemi irányultságra, fogyatékosságra és egészségi állapotra való tekintet nélkül, valamint
bármely egyéb hátrányos megkülönböztetés kizárásával tevékenykedik.

65
10. A szociális munkát végző joga és kötelessége a döntéshozók, valamint a közvélemény figyelmét felhívni
mindarra, amiben a kormányzat, a társadalom vagy egyes intézmények felelősek a nélkülözés és a szenvedés
kialakulásáért, illetve amivel meggátolják ezek enyhítését. A szociális munkát végző joga, hogy ennek
érdekében szakmai szervezetekhez forduljon. Az etikai kódexet aláíró és csatlakozó szakmai szervezetek
kötelessége eljárni ezen ügyekben.
11. A szociális munkát végző tevékenységéről beszámolással tartozik szakmai felettesének, és felelős azért,
hogy a szakmai standardoknak megfelelő munkát végezzen.
12. A szociális munkát végző elfogadja, hogy minden szakma kompetenciája véges.
A kliens érdekei megkívánják mindazok együttműködését, akik osztoznak a klienssel kapcsolatos szakmai
felelősségben. A szociális munkát végző fontos feladata az együttműködés kezdeményezése és fenntarásának
elősegítése.
13. A szociális munkát végző szakmai tevékenysége során a titoktartást és az információk felelős kezelését
köteles biztosítani.
A titoktartás minden szóbeli, írásbeli, hang- és képanyagra rögzített és az azokból kikövetkeztethető infor-
mációra, az esettanulmányokra, esetismertetésekre és publikációkra is vonatkozik.
14. A szociális munkát végző munkája során tájékoztatja a klienseket – az együttműködésre kötelezetteket is
– a rendelkezésre álló lehetőségekről. Közösen végiggondolják a segítségnyújtás, az együttműködés menetét,
formáit, várható következményeit annak érdekében, hogy a kliens autonóm döntést hozhasson.
Az autonóm döntésében akadályozott klienssel végzett tevékenység során is törekedni kell arra, hogy
közösen dolgozzák ki az együttműködés szabályait. Az autonóm döntésében akadályozott klienssel végzett
munka során a szociális munkát végző a kliens érdekeit képviseli abban az esetben is, ha a kliens ezt nem
kéri.
15. A szociális munkát végző a kliens függőségi helyzetével nem él vissza. Munkája során a segítségnyújtás
a döntő, és csak ennek részeként, az együttműködés érdekében végez kontroll tevékenységet.
16. Az Etikai Kódexet aláíró szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy tagjaik megfelelhessenek az etikai el-
várásoknak és a szakmai kötelezettségeknek.
17. Összeférhetetlen a szociális munkában a szociális munkát végző és a kliens közötti rokoni, baráti,
közvetlen munkatársi, szerelmi, üzleti (haszonszerzésen alapuló) kapcsolat

I. A kliens (egyén, család, csoport, közösség, szervezet,

intézmény) és a szociális munkát végző kapcsolata

18. A szociális munkát végző a kliens érdekeit képviseli, de ez nem sértheti mások érdekeit.

66
19. A kliens és a szociális munkát végző kapcsolata bizalmon alapul.
20. A szociális munkát végző arra törekszik, hogy az általa nyújtott szolgáltatások – megkülönböztetés nélkül
– mindenki számára elérhetőek legyenek.
21. Amennyiben az intézmény működése lehetővé teszi, a kliens választhat szociális munkát végzőt,
ugyanakkor vele a segítő kapcsolatot bármikor meg is szakíthatja.
A szociális munkát végző – alapos szakmai megfontolás után – megszakíthatja a segítő kapcsolatot úgy,
hogy gondoskodik a kliens további szakmai segítéséről.
A szociális munkát végző mindent tegyen meg azért, hogy az esetet átvevő kolléga az esetre vonatkozó
lehető legtöbb információ birtokában folytathassa munkáját.
22. A szociális munkát végző arra törekszik, hogy elhárítson, kiküszöböljön és elkerüljön minden olyan
befolyásoló tényezőt, amely a tárgyilagos munkavégzést gátolja.
23. A kliensek számára készített, illetve juttatott javakból a szociális munkát végző semmiképpen nem
részesülhet.
24. A rászorultak részére juttatott adományok elosztásáról az intézmény belső szabályzatában egyértelműen
határozzon, és azt tegye nyilvánossá.
25. A szociális munkát végző tájékoztatja a klienst az általa igénybe vett szolgáltatás esetleges anyagi
feltételeiről. A klienstől semmiféle juttatást, szolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el.
26. A szociális munkát végző nem használhatja fel a segítő folyamatot pártpolitikai célok vagy vallási
meggyőződés befolyásolása érdekében. Amennyiben a szociális szolgáltatás igénybevétele mégis kötött
valamilyen elkötelezettséghez, azt a klienssel előre közölni kell.
27. A kliens – a szociális munkásra vonatkozó panaszát - az érintett felek bevonásával kell megvizsgálni.

II. A szociális munkát végző és a szakma kapcsolata

28. Az Etikai Kódex a szociális munka szakmai standardjainak érvényre juttatását segíti.
29. A szociális munkát végző munkája során a kliens érdekeit tartja elsődlegesnek. Ez azonban nem sértheti
saját egyéni, állampolgári, magánéleti érdekeit, jogait.
30. Az önkéntesek, a laikusok, a gyakornokok szolgáltatásba való bevonásáért, illetve az általuk nyújtott
szolgáltatások minőségéért az őket bevonó szociális munkát végzőé, illetve az intézményé a felelősség.
31. A szociális munkát végző felelőséggel tartozik a segítőfolyamat minőségéért, amelyet a munkavégzés
során a szakmai standardok követése biztosít.
Nem vállalhat el olyan esetet, amelyben tevékenységét visszaélésre vagy emberellenes célokra használhatják
fel.

67
32. A szociális munkát végző arra törekszik, hogy a szociális szférában működő intézmények, szervezetek és
szakemberek együttműködjenek, szakmaközi egyeztetéseket, fórumokat hozzanak létre.

III. A szociális munkát végző és a munkatársak kapcsolata

33. A szociális munkában és a munkatársak kapcsolatában alapvető érték az együttműködés. Intézményen

belül ennek formája a team munka.
34. A szociális munkát végző munkatársaival való kapcsolatát a bizalom, a tisztelet és a szolidaritás
határozza meg. A szolidaritás azonban nem vonatkozhat szakmai problémák elfedésére.
35. A szociális munkát végző szaktudását, gyakorlati tapasztalatait és szakmai információit munkatársaival
megosztja. A pályakezdőkkel, gyakornokokkal való foglalkozás kiemelt felelősséggel jár.
36. Az együttműködés során a szociális munkát végző a más szakmájú kollégáinak kompetenciahatárait tisz-
teletben tartja, ez azonban saját felelősségét nem csökkentheti.
37. A szociális munkát végző tiszteletben tartja munkatársai és más szakemberek övétől eltérő véleményét és
munkamódszerét, kritikájának felelős módon, az érintett bevonásával ad hangot.
38. A szociális munkát végzőt munkatársaival való magánjellegű kapcsolatai nem befolyásolhatják abban,
hogy szakmai tevékenységét legjobb tudása és meggyőződése szerint végezze.
39. A szociális munkát végző védi munkatársait az igazságtalan eljárásokkal szemben, támogatja őket a
kliensek és a szakma érdekei miatt vállalt összeütközésekben.
40. A szociális munkát végző munkatársa helyettesítésekor tekintettel van annak érdekeire, szakmai munká-
jára és a klienssel kialakult kapcsolatára.

IV. A szociális munkát végző munkahelyéhez

és a társadalomhoz való viszonya

41. A szociális munkát végző arra törekszik, hogy munkahelyén az Etikai Kódex elvei, értékei
érvényesüljenek, és ezek lehetőség szerint a szervezeti és működési szabályzatba is bekerüljenek.
Amennyiben a fenti célok elérésében huzamosabb ideig akadályozzák, joga a Szakmai Etikai Kollégiumhoz
fordulni.
42. A szociális munkát végző arra törekszik, hogy munkahelye szakmapolitikáját és gyakorlatát javítsa,
növelve ezzel a szolgáltatások hatékonyságát és színvonalát. Ennek érdekében joga és kötelessége részt

68
venni szakmai továbbképzéseken, a munkájához és egyéniségéhez legjobban illő szupervízión, melynek
feltételeit az őt alkalmazó intézménynek kell biztosítania.
43. A szociális munkát végző és az őt foglalkoztató intézmény, szervezet felelőssége, hogy csak feladatai
ellátására alkalmas állapotban kerüljön közvetlen kliensközelbe.
44. A segítőmunka során a szociális munkát végző védelemre jogosult a vele (intézményével) vagy
kliensével szembeni jogsértő vagy etikátlan bánásmóddal szemben. Ha a(z etikai ) sérelem akár intézmé-
nyek, akár személyek részéről éri, védelemért munkáltatójához, illetve annak fenntartójához, vagy az Etikai
Kollégiumhoz fordulhat.
45. Ha hitelt érdemlően a szociális munkát végző tudomására jut a kliens jogsérelme, bántalmazottsága, vagy
függő, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, vizsgálatot kezdeményezhet, és bejelentéssel az Etikai
Kollégiumhoz fordulhat.
46. A szociális munkát végző lehetősége szerint közreműködik a társadalompolitika fejlesztésében, színvona-
lának javításában, új vagy jobb struktúra kialakításában.
47. A szociális munkát végző közszereplést vállalva minden esetben közli, hogy milyen minőségben, kinek a
nevében (egyén, munkahely, szakma, párt, egyház, szervezet stb.) nyilatkozik vagy cselekszik.
48. A Szociális munka Etikai Kódexe az aláíró és csatlakozó szervetek minden tagjára nézve kötelező.
49. A szociális munkát végző kötelessége az Etikai Kódexben foglaltak betartása és törekszik annak
betartatására. Azon nem szociális intézmények / szervezeteknek, melyek szociális munkást foglalkoztatnak, a
szociális munkát végző vonatkozásában a szociális munka etikai kódexét kell követniük.
50. A Szociális Szakmai Szövetség négyévente a nemzetközi és a hazai szakmai standardok változására
tekintettel és azzal összhangban vizsgálja felül az Etikai Kódexet. A benyújtott változtatási javaslatokat
szakmai nyilvánosság előtt, konferencián kell megvitatni.
51. A szociális munkát végző kötelezettsége, hogy folyamatosan kövesse nyomon a szakma fejlődését,
változását és azt alkalmazza munkájában.
52. A Szociális Munka Etikai Kódexe az Európai Emberi jogok konvencióira és a Szociális munkások Nem-
zetközi Szövetségének szakmai kódexére támaszkodik.

69