A pedagógiai kultúra fejlesztésének feltételei

1. A pedagógiai kultúra
A pedagógiai kultúra a világ megváltoztatására irányuló tevékenység.
A pedagógiai szituáció dimenziói
a) Pedagógiai pillérek – tanítás-nevelés dimenziója
o személy, személyiség → összetevői:
▪ fizikai intelligencia: testalkat, fizikai állapot
▪ lelki intelligencia: lelki állapot, önismeret, uralkodás a temperamentumon
▪ szellemi/értelmi intelligencia: a tudat szintje. Alkati meghatározottság → miben
vagyok tehetséges. Állapotbeli meghatározottság → tehetségnek megfelelő
tevékenység folytatása.
Felelősek vagyunk önmagukért, és a hatásért, amit kifejtünk. Hogy milyen tudatállapotba kerülök,
az én felelősségem. A lelki és fizikai állapotért is felelősek vagyunk!
o tervezési tudás: nem csak tervezni, de rögtönözni is tudni kell, ehhez pedig tapasztalat
kell.
o pedagógus filozófiai tudása: milyen attitűddel közelítek a pedagógiai szituációhoz.
3 jelentős paradigma (gondolatrendszer) volt megfigyelhető eddig:
➢ A tanár tudja az igazságot, a többi hallgatja.
➢ Túlzottan előtérbe kerül az egyén, a gyerek (alternatív ped.).
➢ Konstruktivizmus: pszichológiai tudásnak nagy szerepe van. Gyakorlatiasabb
pedagógia.
o szakmai alaptudás, szaktárgyi tudás és az ezek mögött megjelenő értékvilág (szépség,
jóság, igazság, szeretet)
o pszichológiai tudás: a ped. mennyire van tisztában azzal, hogy az adott korosztályra mi
jellemző.
o gyermekkép alakulása: hogyan kezeljük a gyermeket, vagy a szülő hogyan neveli.
o eszközök, módszerek: minél gazdagabb a módszertani kultúra, annál differenciáltabban
lehet működni.
b) Foglalkozástervezés – folyamattámogatás
o belépés – a folyamat elkezdése
o világépítés – meg kell ismerkedni az anyaggal
o alternatívák kiválogatása – milyen úton tervezem az ismeretátadást
o megértésbeli változás – megértik-e az anyagot (pl.: műalkotás mondanivalóját)
o mélyítés – ismétlés valamilyen formában
o reflektivitás – értékelés, visszacsatolás
o kilépés – lezárás
c) Pedagógiai kommunikáció
o kommunikációs tér működtetése – fontos a nonverbális kommunikáció, ennek
egybecsengőnek kell lennie a verbálissal
o időhasználat – jó időbeosztás
o kommunikációs szerepek működtetése – a szocializáció társadalmi szerepekre tanít.
Eric Berne: Emberi játszmák c. művében (tranzakcióanalízis/játszmaelmélet) 3 én-t
különböztet meg: szülő/felelősség+gyermek/játék+felnőtt/autonóm. Minden
kommunikációs helyzetben a megfelelő énnel kell jelen lenni. Az vezet
problémához, ha ez nem teljesül.
o viszonyok – csoporton belüli viszonyrendszerek, kivel milyen a viszony minősége,
milyen a kapcsolatunk.
 o előzetes tudás/múlt – milyen előzetes ismereteket hozunk magunkkal
o tervek, célok – fontos a céltudatosság hosszú és rövid távon is
o a jelen kommunikációja – meg tudjuk-e élni a jelent.
Asszertív kommunikáció → partneri-kölcsönös érdekérvényesítő
d) Légkör
Csíkszentmihályi Mihály (pszchiológus) a boldogságot kutatta. → Flow c. műve
→ A boldog emberek általában tevékenyek. Az áramlatban levés a boldogság kulcsa.
Mikor érezzük jól magunkat egy szituációban, és mikor nem? Megvannak-e a lehetőségeink
és a képességeink? → Ha a 2 szinkronban van, akkor fejlődünk, tanulunk. Komplexebb
tudatállapotba kerülünk.
Selye János – stresszelmélet → stressz – tevékenységre ösztönöz/ distressz – rontja a
teljesítményt. Apátia – nincs motiváció – nincs energia.

2. A fejlesztés feltételei
David Hopkins, az angol oktatási reform egyik vezető szakértője a 2005. szeptemberi OECD-
szemináriumon tartott előadása bemutatta azt a nagyléptékű angol oktatási reformot, amelynek
eredményeként jelentősen javultak a tanulói teljesítmények. Felhívta a figyelmet arra, hogy tartós
teljesítményjavulást akkor lehet elérni, ha a kezdeményezett folyamatok súlypontja áttevődik az
iskolákra, a tanítást sikerül az egyes tanulók igényeihez igazítani, a pedagógusok munkája pedig
professzionalizálódik.
Nagy léptékű reform
• a kormány nagyon ambiciózus követelményeket támasztott a rendszer teljesítményére
vonatkozóan

• lehetőség volt a nagyon jó gyakorlatok megismerésére,

• hozzá lehetett férni jó minőségű anyagokhoz, és megvoltak a tantermi munka segítésének jó

minőségű eszközei

• volt elszámoltathatóság, de volt átengedett felelősség is

• nagyon világos és igényes célokat tűztek ki, de beavatkozás is volt – a sikerrel fordított
arányban

• ha ezeket az eszközöket nagyon erőteljes központi elszántsággal, következetesen

alkalmazzuk a rendszer egészében, akkor viszonylag
rövid idő alatt látványosan emelkedik a diákok
teljesítménye

• erőteljesebbé válhat az a felismerés, hogy a reform

következő szakaszát az iskoláknak kell irányítaniuk,

• olyan szakmapolitikai eszközökre kell

támaszkodnunk, amelyek továbbra is növelik
iskoláinkban a tanulás színvonalát és a tanulói
teljesítményt, és a rendszeren belül
kapacitásfejlesztést is lehetővé tesznek
 Szakmapolitikai eszközök:
• (1) a tanulás személyre szabása,
• (2) a tanítás professzionalizálása → olyan stratégiák, eszközök, melyekkel hatékonyabbá
tehetők a tanulási helyzetek
• (3) a hálózatépítés és együttműködés: értékelés, visszajelzés a sikeres tanulási utakhoz
• (4) az intelligens elszámoltathatóság rendszerének kiépítése

A tanulás személyre szabása:

• a tanulás megtanulása (használható tanulási készségek)
• tanterv (megfelelő egyensúly legyen az ismeretek, a készségek és a tapasztalatok között)
• értékelés (visszajelzéseket adjon a fiataloknak, amelyek alapján felismerhetik erős és gyenge
pontjaikat, és hatékonyabb tanulási utakat választhatnak)
• koprodukció (a tudás közös létrehozásához kapcsolódik)
A tanulás személyre szabásával az a célunk, hogy minden egyes fiatal el tudja érni a képességei
szerinti maximumot

A tanítás professzionalizálása:
• cél eléréséhez másfajta tanárokra van szükség
• bővítsük a tanítási és tanulási stratégiák repertoárját
(Tudják a tanáraink minden egyes osztályban, hogy az együttműködést igénylő
csoportmunkának tíz, tizenkét, tizenöt formája is van?
Van elég idő egy iskolai hét, hónap vagy év alatt arra, hogy a tanárok megismerkedjenek a
tanulás egyénekre szabásával, hogy tanítsák egymást, és együtt dolgozzanak?)

Hálózatépítés és együttműködés:
Van elegendő hálózatépítés az iskolák között?
Egy nagy vállalkozás részének érzik-e magukat az iskolák, ahol az osztálytermekben folyó
munkát hozzákapcsolják az országos oktatáspolitikához azzal a szándékkal, hogy megvalósítsák
az oktatás morális céljait?

Az intelligens elszámolhatóság rendszerének kiépítése:

• kormánytanácsadóként nem tudtam meggyőzni a minisztereket arról, hogy bontsák le az
elszámoltathatóság építményét, mert annyira hittek benne
• némi sikert azért elértünk, amennyiben nagyobb hangsúlyt kapott a belső elszámoltathatóság
• egy iskola nem a kormánytól kapja a céljait, hanem az egyes tanulók képességeinek
figyelembevételével kialakított szakmai megítélés határozza meg, mi lesz az adott iskola
célkitűzése, ez a célok kitűzésének intelligens módja
• Az értékelés nem arra szolgál, hogy egy iskolát szükségszerűen elszámoltassanak, hanem
visszajelzést ad és sikeresebb tanulási utakat mutat a tanulóknak.

A vezetés fontossága:
• Olyan iskolavezetőkre van szükség, akik képesek olyan kultúrát teremteni az iskolájukban,
amelyben a reformokhoz rendelt eszközöknek helyük van, s ahol ezek maximális hatást
tudnak kifejteni. Az ilyen típusú vezetők ki tudnak jelölni irányokat, képesek szervezni az
embereket (a tanulókat és a tanárokat), és a szervezetet is fejlesztik, olyan iskolai
környezetet tudnak teremteni, amelyben lehetővé válik a képességfejlesztés, és amelyben
minden tanuló elérheti a képességei szerinti maximális teljesítményt.
 • Egy iskolavezetőnek egyértelműen a tantermi gyakorlat jelentőségére és a személyre szabott
tanulás fontosságára kell összpontosítania.
• Diákjaik szükségletei szerint szabják át az iskolát és a tanterveket.
• A diákok is részt vesznek saját tanulási útjaik kialakításában.

A jó iskolavezetők értik a tantermi munka lényegét, amely nem arról szól, hogy előadjuk a
tankönyvben szereplő ismereteket, hanem arról, hogy a tanulást minden egyes diák személyéhez
igazítjuk.

A tantermi munka elemei:

Ez három építmény összekapcsolását jelenti:
• az első a tanterv Azért van szükségünk tantervre,
hogy nemzedékről nemzedékre átörökítsük a tudást.
De azt is fel kell ismernünk, hogy a tanterv egyaránt
szól ismeretekről, tapasztalatokról és készségekről
• a második a tanítási stratégiák repertoárja, hogy
minél hatékonyabb eszközökkel teremtsenek
megfelelő tanulási élményeket a fiataloknak. A
diákokat is segíteni kell abban, hogy bővíteni tudják
tanulási stratégiáik repertoárját.
A tanítási és tanulási stratégiák közül most csak ötöt említek. Az egyik a frontális oktatás, a
másik a memorizálás, az, hogy a diákok hogyan memorizálják az ismereteket, a harmadik a
hipotézisek és teóriák felállításából kiinduló induktív megközelítés, a negyedik olyan
tanítási stratégia, amely a gyerekek kreatív gondolkodását fejleszti, az ötödik pedig
természetesen a kooperatív csoportmunka.
• a harmadik a tanulás érdekében történő értékelés, ebben rejlik e két eszköz összekapcsolási
lehetősége. Az értékelés segítségével a tantervi teljesítményről interaktív módon kapható
visszajelzés arra ösztönzi a tanárokat, hogy gazdagítsák, bővítsék pedagógusi repertoárjukat,
egyben feltárja a diákok tanulási készségeinek minőségét és szintjét is. Így tehát egyfajta
virtuális kört hozunk létre a tantermi gyakorlatra vonatkozóan.
Ez csak akkor érhető el, ha az iskola tanuló közösséggé válik.