A PEDAGÓGUS SZEMÉLYISÉGE

Az ideális pedagógusról alkotott kép történelmi koronként változik. Alapvetően

befolyásolja a társd. fejlettsége, berendezkedése. A pedagógussal szemben támasztott
elvárások tehát társd.i meghatározottságúak.
Platón felfogása szerint a pedagógusnak példák állításával és saját példamutatásával
kell utánzásra serkentenie a gyermeket, jó magyarázó képességgel kell rendelkeznie.
Ugyanakkor az ókori Spártában, ahol a testi nevelés került előtérbe, a pedagóguskép
szigorúbb nevelésre utal, mivel a cél a harci készültség volt.
Az új eszmei irányzatok, a vallás előtérbe kerülése, a pszichológia (a fejlődéslélektan)
virágzása hatással volt a nevelés szemléletmódjának alakulására, és ezzel párhuzamosan
változott az ideális pedagógus képe is. Comenius a XVII. században már előtérbe helyezte a
vallásos emberképet, a keresztény hitet követő pedagógus képet.
A XX. század elején megjelenő reformpedagógiai irányzatok újból más tulajdonságait
emelik ki a nevelőnek. A reformpedagógiák újra felfedezik a gyermek személyiségét, a
nevelés középpontjába a gyermeket helyezik. Montessori szerint a pedagógus a gyermek
segítőtársa és vezetője. Rudolf Steiner az ön- és a társismeretre fekteti a hangsúlyt, fontosnak
tartja, hogy a pedagógus kialakult világnézettel rendelkezzen. A pedagógus mindig derűt kell
sugározzon, amely őszinte szeretettel társul.
A pedagóguskép ma
Nevelésszociológiai értelmezésben a pedagógus bizonyos státust tölt be a társadalom
életében, biztosítja a társadalom értékeinek átadását, valamint meg kell felelnie a státushoz
tartozó szerepelvárásoknak. Ezeket az elvárásokat a gyermekek, a szülők, az oktató-nevelő
intézmény, ill. az Oktatási Minisztérium határozza meg. A pedagógusi szerepnek való
megfelelés több esetben válthat ki dilemmát a pedagógusból, ha egyéb szerepek betöltése
összeütközésbe kerül pedagógusi szerepének elvárásával.
A szerzők többnyire egyetértenek abban, hogy a pedagógus szakma a művészet és
mesterség határán mozog, mivel fontos szerephez jut benne az intuíció, a kreativitás, az
improvizáció, de vannak megtanulható elemek is: ismeretek, készségek, jártasságok.
Mérlegre állítva a két jellemzőt, a mesterség oldalára billen a mérleg.
Sallai Éva meghatározása szerint a pedagógusmesterség az elméleti háttérrel
egybefogott, a pedagógus személyisége által meghatározott, viselkedésben megnyilvánuló
ismeretek, jártasságok, készségek stb. összessége, amely a gyerekek fejlődésének optimális
segíti. Ennek a meghatározásának a függvényében a pedagógusmesterség alábbi tartalmi
elemeit sorolja fel:
1. Teoretikus háttér:
Sallai Éva szerint a pedagógusnak ismeretekkel kell rendelkezzenie a világról, az
emberről, az ember fejlődéséről, a tanulásról, a megismerésről és a személyiségelméletekről.
Ezek az elméletek közül válogatva, ill. ezeket integrálva kell kialakítani egy olyan
pedagógusképet, melyet közelállónak érzünk magunkhoz. Mindegyik személyiségelmélet
konkrét elvárásokat fogalmaz meg a neveléssel és a tanár személyiségével kapcsolatosan, de
kialakíthat a pedagógus egy eklektikus, a személyiségelméletekből integrált tudásanyagot,
amelyet alkalmazni fog (pl. a pszichoanalízisből, a humanisztikus pszichológiából stb.)
2. Bizalomteli légkör megteremtésének képessége:
Ez a képesség csak úgy alakulhat ki, ha a pedagógus rendelkezik az alábbi
részképességekkel: feltétel nélküli elfogadás, empátia, hitelesség.
a. A feltétel nélküli elfogadás olyan pozitív érzelmi odafordulás a másik ember felé,
amely a személynek szól, nem ítéljük meg a másik ember személyiségét, elfogadjuk, hogy
más értékeket képvisel, más a meggyőződése. Mindezt a verbális és nonverbális
kommunikációs csatornákon keresztül valósul meg. Fontos, hogy a pedagógus hangszínével,
hanghordozásával, mimikájával, testbeszédével is ezt közvetítse, és beszédjében is figyeljen
arra, hogy ne ironizáljon. A feltétel nélküli elfogadás alapfeltétele, h a pedagógus fogadja el
saját személyiségét, legyen önazonos-tudata. Nem jelenti azt, h a pedagógusnak magáévá kell
tennie azokat az értékeket, amelyeket a másik ember képvisel, hogy saját meggyőződését fel
kell adnia.
b. Az empátia a beleélés művészete, amikor odafigyelünk a másik ember teljes
személyiségére, megértjük érzelmeit, indulatait stb és ezt jelezzük neki.
c. A hitelesség vagy kongruencia a pedagógusnak azon képességei, hogy verbális és
nem verbális közlései egymással és belső állapotával egybeesnek. Azt mondja, amit gondol,
és nem azt amit mondania kell.
3. Szaktudományi szempontból pontos, gazdag (szaktárgyi, lélektani, pedagógiai stb.)
tudás, tanítástechnikai készségek:
A pedagógusnak összetett tudással kell rendelkeznie, ami magába foglalja a
pedagógus általános műveltségét, a tantárgyi tudást, az általános pedagógiai tudást és a
tantárgyspecifikus pedagógiai tudást, ill. a tanítás szakma alapjául szolgáló filozófiai,
pszichológiai, szakmai etikai ismereteket.
 A pedagógus csak akkor lehet hiteles tanítványai előtt, ha uralja tantárgyat. Ez
feltételezi, hogy állandóan képezze magát, legyen napirenden a szakmájához tartozó új
tudományos felfedezésekkel. A tudást két úton szerezheti meg: elméletből és gyakorlatból.
A tanítási készségek, amelyek a folyamat során meg kell jelenjenek:
Tervezési készség, az interaktív szakasz készségei (óravezetés, kérdezés, magyarázat), a
tanári-tanulói interakció és a kommunikáció készségei, az osztálymunka megszervezésének
készségei, a csoport és az egyéni munka irányítását szolgáló készségek, megfigyelési-
elemzési készségek
4. Szerepviselkedés – biztonság:
A pedagógusnak biztonságba kell éreznie magát szerepe betöltésekor. Sallai Éva
szerint a szerepviselkedés – biztonság kialakításában az alábbi képességeknek van nagy
szerepük:
a. kommunikációs ügyesség: üzenőként és vevőként is hatékony tud lenni, megteremti
az érthető és tiszta beszéd feltételeit
b. erőszakmentes, kreatív konfliktuskezelés: a problémamegoldás alapjai az
együttműködés, a kommunikáció, és a bizalomszerzés (ön-és társismeret a forrása). Ha ezek
fejlesztésére energiát fordítunk, a problémamegoldás hatékonyabb lesz. A konf.megoldás
erőszakmentes kell legyen: tegyünk különbséget az ember és a probléma között.
A problémamegoldás esetében kül. viszonyulási formák figyelhetők meg:
alkalmazkodó, elkerülő és kompromisszum-kereső, ill. a győztes-győztes (Gordon) stratégia.
A győztes-győztes stratégia menete a következő: konf., probléma azonosítás→tények és
érzelmek elemzése, okok tisztázása (kül. nézetek megismerése)→megoldási lehetőségek
felhalmozása→legjobb megoldás kiválasztása→cselekvés megtervezése, megszervezése,
végrehajtása→eredmények értékelése.
c. rugalmas és gazdag viselkedésrepertoár: a mintákat a pedagógus a konkrét
helyzetekre megfelelően tudja alkalmazni.
d. gyors helyzetfelismerés, konstruktív helyzetalakítás: váratlan helyzetekbe a lehető
legjobban reagálni, gyorsan reflektálni
5. Együttműködés igénye és képessége: diákokkal, szülőkkel és kollégákkal:
A pedagógusnak kezdeményeznie kell az együttműködést a diákokkal, a szülőkkel és
a kollégákkal. A diákokkal való együttműködés megkönnyíti a tanár fegyelmező szerepét az
osztályba. A szülőkkel való együttműködés során a pedagógus kiszélesítheti a nevelő
helyzeteket pl. munkahely látogatása, projektmunka elkészítése szülők bevonásával. A
kollégákkal való együttműködés színesíti a pedagógus munkáját, jobbá teszi az iskola
hangulatát.
6. Pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzési képessége, a kompetenciahatárok biztos
felismerése:
Az elemzés során a pedagógus visszacsatolást végez: összehasonlítja az oktatási-
nevelési folyamat eredményeit a kitűzött célokkal. Ennek során kiderül, hogy eredményez
volt-e vagy sem, mit kell a jövőben változtatni, mi működött jól vagy rosszul.
7. Mentális egészség:
A pedagógus csak akkor végezheti hatékonyan a munkáját, ha mentálisan egészséges,
lelkileg nem sérült. A mentális egészség megőrzése érdekében jó önismerettel, önkontrollal
kell rendelkeznie. Az egészséges tanárt az alábbi tulajdonságok jellemzik: általános
alkalmazkodó képesség, az örülni tudás képessége, kompetens interperszonális képesség,
intellektuális képességek, érzelmi és motivációs kontroll, szociális attitűdök, produktivitás,
autonómia, személyiség integrálása, kedvező énkép.

Pedagógusi kompetenciák
A kompetencia szó a latin competentia: „illetékes, hatáskör”, ill. competo „valamire
képes” szavakból eredeztethető. Ennek értelmében a kompetencia a személyiség
komponensrendszere, meghatározott funkciót szolgáló képesség- és motívumrendszer, mely
öröklött és tanult szabályok által meghatározottan működik. Nagy József négyféle
kompetenciát különít el: kognitív, szociális, személyes és speciális. A pedagógiai
kompetencia a speciális kompetenciák körébe tartozik, ezáltal motívumok, speciális
képességek, szokások, minták, készségek és ismeretek meghatározott rendszere, melyek
elengedhetetlen feltételét képező a pedagógusi szakma gyakorlásának. Falus Iván a
kompetenciát úgy határozza meg, mint pszichikus képződmények olyan rendszerét, amely
felöleli az egyénnek egy adott területre vonatkozó ismereteit, nézeteit, motívumait, gyakorlati
készségeit, ezáltal lehetővé teszi az eredményes tevékenységet.
A pedagógiai kompetenciák a következő területekre vonatkoznak:
- tantárgyi tudás
- pedagógiai tartalmú tudás
- tanulókkal és tanulással összefüggő tudás
- oktatással és tanulásszervezéssel összefüggő tudás
- az osztállyal és az iskolával összefüggő tudás
- tantervvel, taneszközökkel összefüggő tudás
- a tanulók értékelésével összefüggő tudás
- a tanítás értékelésével összefüggő tudás
- rutinok (adminisztráció)
Ahhoz, hogy a pedagógus tudja milyen követelményeknek kell megfelelnie, szüksége
van egy kompetencialistára, kidolgozott standardokra, melyek objektíven és aprólékosan
leírják azt a pedagógusi ismeretrendszert, viselkedést stb., mellyel egy pedagógusnak
rendelkeznie kell.
1987-ben az U.S.A-ba összeállították a standardokat, melynek alapelvei a következők:
1. A tanárok a gyermekek és tanulásuk elkötelezettjei
2. A tanárok jól ismerik a tárgyat, amit tanítanak és a módot, ahogy tanítják
3. A tanár felelős a gyermekek tanulásának megszervezéséért
4. A tanár rendszeresen reflektál a saját munkájára és tanul a tapasztalataiból
5. A tanár tagja a tanuló közösségnek.
Az U.S.A-ban az INTASC által kidolgozott standardok a következők:
1. Tantárgy ismerete
2. az emberi fejlődés és tanulás ismerete
3. az oktatás adaptálása az egyéni szükségletekhez
4. többféle oktatási stratégia alkalmazása
5. motivációs és tanulásszervezési készségek
6. kommunikációs készségek
7. tervezési készségek
8. a tanulás értékelése
9. szakmai elkötelezettség és felelősség
10. együttműködés.

Kompetencialisták kidolgozása Romániában

A standardok kidolgozása az állam külön feladata, így Romániában is történtek
előrelepések a pedagógusi kompetenciák kidolgozása terén. Az Oktatásügyi és Kutatási
Minisztérium 2001-2002 folyamán állított fel standardokat. A standardok jelentőségét,
hatását az oktatási rendszerre négy pontban foglalták össze:
1. nagyobb esélyt biztosítani a tanulók számára, hogy a minőségi oktatásban részesüljenek
2. minőségileg javítani a pedagógusképzést
3. továbbfejlődési lehetőséget biztosít a pedagógusoknak
4. segíti az iskolák menedzselését, irányítását
 A standardok kidolgozása előtt 5 alapelvet fogalmaztak meg:
1. a pedagógus jól ismeri a szakterületét és a tantárgy-pedagógiát
2. a pedagógus ismeri a tanulókat és segíti fejlődésüket
3. a pedagógus aktív tagja a közösségnek: együttműködik az iskolai közösség minden
tagjával, bevonja a családot a nevelési folyamatba, ismeri és felhasználja a közösség emberi
és anyagi erőforrásait
4. a pedagógust reflexív attitűd jellemzi: tudatosan értékeli, szabályozza munkáját, állandó
jelleggel fejleszti önmagát
5. értékrendszere összhangban van a nevelési ideállal: esélyegyenlőséget biztosít minden
tanulónak, demokratikus eszmék, hozzájárul az élet minőségi javításához
Kompetenciák:
1. A tanító ismeri a gyermekek életkori és egyéni sajátosságait, a gyermekcsoportok
sajátosságait, és ezt a tudást értékesíti a tanítási-tanulási-értékelési folyamat
megtervezésekor
2. alapos szakmai felkészültséggel rendelkezik (tantárgy és tantárgy pedagógiák)
3. a tanító pozitív légkört alakít ki az osztályba, melyet a bizalom, az elfogadás, a
tolerancia és a tanulásvágy jellemez
4. felhasználja a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat, did. eszközöket készít és
felhasználja a környezetében rendelkezésre álló emberi erőforrásokat is
5. úgy szervezi meg a didaktikai tevékenységet, hogy minden gyermek fejleszthesse
egyéni képességeit
6. intra-, inter és transzdiszciplináris kapcsolatokat teremt, szorgalmazva az ismeretek
gyakorlati alkalmazását
7. az értékelés során motiváló stratégiákat használ, amelyek segítik a tanuló önismeretét
és önértékelését
8. együttműködik az iskolai közösséggel és a családokkal
9. kritikusan és konstruktívan elemzi tanítási tapasztalatait
10. tiszteletbe tartja és figyelembe veszi a gyermekek szükségleteit
2004. dec. 22-én adták ki a legújabb kompetencialistát, amely mint a tanárok, mint a
tanítók számára egyformán megfogalmazottak.
1. metodológiai kompetenciák: neveléstudományi elméletek használata, did. tevékenységek
megszervezése, did. eszközök használata, innovatív hozzáállás
2. kommunikációs és kapcsolati kompetenciák: modern kommunikációelméletek, empatikus
és segítőkész magatartás, iskola-család-közösség projektek megvalósítása
3. tanulók értékelésének kompetenciái: értékelés megtervezése, értékelési eszközök
kidolgozása
4. pszicho-szociális kompetenciák: gyors alkalmazkodás, szociális szerep vállalása,
együttműködés családokkal és kollégákkal
5. technikai és technológiai kompetenciák: számítógép használata, tanulási eszközök
kitalálása
6. a szakmai fejlődést elősegítő kompetenciák: krízishelyzetekben való megfelelő magatartás,
reflexív magatartás, szervezeti ismeretek, nyitott a változások iránt
A pedagógiai kompetenciák kidolgozása kitér a pedagógusképzésben alkalmazható
kompetencialistákra is, bár még országosan elfogadott, az egyetemi tanárképzést egységesen
befolyásoló kompetencialista még nem áll rendelkezésünkre Romániában. Tapasztalhatók
egyéni törekvések, de ezek nem egységesen elfogadott és alkalmazott kompetencialisták.